Szabad Nép, 1950. december (8. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-28 / 300. szám
2 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS_________________* Megindult a csoportos agitáció a Ganz Vagonban A Ganz Vagongyár 561-es műhelyének népnevelői kevéssel a munka befejezése után összegyűltek az üzemrész egyik műszaki irodájában. A falakon feliratok, térkép, grafikon és képek mutatják, hogy nem az eddig megszokott értekezletek, megbeszélések egyikéről van szó, hanem valami újról. A Politikai Bizottság agitációs határozatának végrehajtását segítette elő a Budapesti Pártbizottság, amikor megszervezte ezt a „minta" népnevelőértekezletet. Az agitáció egy eddig elhanyagolt formájának, a csoportos agitációnak megindítása ez a Ganz Vagon VII-es alapszervezetében. Az itt kipróbált sok helyes módszer, jó kezdeményezés és a hiányosságok is, tanulságosak az üzemi csoportos agitáció általános megindítására. Nem csupán arról van itt szó, hogy az eddigi egyéni agitáció mellé felsorakozik a csoportos beszélgetések módszere is. Az értekezletnek arra kell példát mutatnia, hogy az ebédidő alatt, munkakezdés előtt, amikor csoportos agitáció folyhat, milyen módon beszéljenek a népnevelők, hogyan foglalkozzanak a világ, az ország, saját gyáruk, műhelyük, munkacsoportjuk minden megoldásra és magyarázatra váró kérdésével. Az értekezleten három előadó beszélt. Az alapszervezeti titkár elvtárs általános politikai ismertetőt adott, az üzemrész technikai feladataival a gyártásvezető elvtárs foglalkozott és a harmadik előadó a munkafegyelem kérdését ismertette. Az alapszervezet párttitkára, Horváth elvtárs röviden megmagyarázta, mi az értekezlet célja és felhívta a figyelmet néhány olyan hiányosságra, ami a VII-es alapszervezet népnevelőinek munkájában fellelhető. Rövid politikai tájékoztatóban számolt be a nemzetközi helyzetről. A falon függő térkép, amelyik a Szovjetunió, Kína, a népi demokráciák és a demokratikus Németország hatalmas területeit ábrázolja, hatásosan támasztotta alá Horváth elvtárs szavait Ezután a népnevelők helyi munkájával foglalkozva, példát hozott fel a helytelen, „védekező” agitációra. A népnevelők nem tudatosították eléggé, mik a kötelezettségeink a dolgozók állama iránt. így fordulhatott elő: egyesek kifogásolták azt a rendelkezést, hogy karácsony előtti bérfizetéskor is levonják a részletvásárlások, juttatások havi részleteit. A népnevelők erre a dolgot jól-rosszul magyarázgatni kezdték, ahelyett, hogy az ellenséget megelőzve, rávilágítottak volna az új bérfizetési rendszer előnyeire, amely mintegy háromhet kereset összegének egyidejű kiűzetését biztosítja. Meg kellett volna magyarázni: így jobban gazdálkodhatnak a nagyobb pénzösszeggel és nem okoz nehézséget a karácsonyi bevásárlásnál a szabályszerű levonás. Sohase feledkezzenek meg a népnevelők a múlt gyalázatos rendszerének ismertetéséről. Beszéljenek a 2—4 napos munkahetekről, a hideg, lyukas tetejű műhelyekről, a hallatlanul rossz munkaviszonyokról. Ne hallgassanak arról sem, hogy a fasizmus milyen borzalmas pusztítást vitt véghez a gyárban. Hogy szemléltetőbbé tegye az előadást. Horváth elvtárs itt képsorozatot mutat, amelyen a Ganzgyár rombadőlt műhelyei, szétroncsolt gépei látszanak. Állítsák ezzel szembe azt, amit maláthatunk: a gyár mai, gyorsiramban fejlődő életét. Újabb képsorozat a mai Ganz-gyárról mutatja a helyreállított műhelyeket, az új gépeket. A politikai kérdések mellett a népnevelők elsőrendű kötelessége, hogy foglalkozzanak a termelés szakproblémáival. Hihala István elvtárs, gyártásvezető tartott előadást az üzemrész gazdasági kérdéseiről. Ismertette, milyen volt a termelés a múlt évtizedekben. Grafikonon mutatta be az 1933 as munkáslétszámot, a gyár által foglalkoztatott dolgozók számának alakulását 1945-ig és a felszabadulás után napjainkig. Beszélt a termelést gátló technikai kérdésekről, elsősorbanaz öntödei selejt elleni harc fontosságát magyarázta meg. Diagrammon mutatta be, mennyi kárt okoznak a hibásan öntött munkadarabok. Majd felhívta a népnevelők figyelmét, mozgósítsák a műhely dolgozóit a közeljövő gyártási feladataira, a hatalmas cementörlő malmok elkészítésére. Az értekezlet megvitatta a munkafegyelem kérdését is. Erről Hajdú elvtársnő beszélt. Felszólította a népnevelőket, induljanak harcba a munkafegyelem lazítói ellen, számokkal mutatta ki, milyen nagy visszamaradást jelent az üzemben a sok hiányzás, késés. Hajdú elvtársnő közölt ugyan néhány adatot a gyár fegyelmi állapotáról, de például egyetlen munkakerülő neve sem hangzott el. Azt közölni, hogy a dolgozók hány százaléka hiányzik, vagy késik el — még nem elég. Az agitátoroknak a munkapadok mellett kell foglalkozzok a mulasztókkal, későnjárókkal. Csupán a számadatokkal — nevek és hatásos agitációs érvek nélkül — a népnevelők nem érhetnek el jó eredményt. Az előadások után a népnevelők csoportonként, szemináriumszerűen beszélték meg a hallottakat. Vitavezetők segítségével bővítették ki az értekezlet anyagát. A csoportoknak meg kellett volna egymás között tárgyalni a leghasznosabb agitációs eszközöket, érveket, ismertetniök kellett volna megtörtént esetek kapcsán, hogy ellenséges vagy helytelen nézetek ellen hogyan agitálnak. Ez nem történt meg, a vitavezetők általános kérdések megtárgyalásával foglalkoztak. Munkamódszerátadás, népnevelői tapasztalatcsere ezért nem alakulhatott ki elég magas színvonalon. Az értekezlet mégis hasznos, biztató kezdet volt. A képek, grafikonok, az ábrák és a térkép alkalmazása szemléltetőbbé, érdekesebbé tett minden előadást. Ezt, a szemléltető eszközök alkalmazását a népnevelőknek is mindenütt át kell venniök. Az is újszerű és helyes volt, hogy nem egy előadó, hanem a különböző kérdések szakértői beszéltek a részletfeladatokról. A népnevelő értekezletek új módszerű megtartása fokozottabb feladatok elé állítja a Párt alapszervezeteit. A Politikai Bizottság határozata értelmében az értekezletek színvonalát — konkrét, jó agitációs érvek adásával — minőségileg az eddiginél magasabb fokra kell emelni. • SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, 1950 DECEMBER 2. Kemeneshőgyész DISZ-szervezete jól választott... A Szabad Kép veszprémi tudósítójától: Hótakaró borítja Kemeneshőgyész határát. Estefelé a patak és mocsarak környékén vadászpuskás dolgozó parasztok nyúlra és vadlibára lesnek. Benn a községben a fiatalok készülődnek. Ma este korábban vitték el a tejet a csarnokba, hogy időben ott lehessenek a DISZ vezetőségválasztó taggyűlésén. A „teremfelelősök“ már fél 5-kor befűtötték a DISZ helyiségét, amely ez alkalomra ünnepi díszt öltött — szépsége a lányok szorgos kezének ízléses munkáját dicséri. „Példamutatóan dolgozó parasztfiatalokat a DISZ vezetőségébe". Ez az egy jelszó díszíti a terem homlokzatát és ez a legfontosabb feladata ennek a taggyűlésnek. Fél 7 után néhány perccel már valamennyi DISZ-tag jelen van. Akik egykét percet késtek, restelkedve mentegetőznek: „Ma disznóvágás volt nálunk." Több szervezeten kívüli fiatal is eljött, hogy meghallgassa a régi vezetőség beszámolóját és megnézze, kiket választanak az új vezetőségbe. A vezetőség eddigi munkájáról Németh József DISZ-titkár, dolgozó parasztfiatal számol be. Beszámolt az ifjúsági cséplőbrigádokról, a kultúrrendezvényekről. A fiatalok részt vettek a Békekölcsön jegyzésében és a tanácsválasztás előkészítésében. A község példásan tesz eleget a terménybeadásnak, a kukoricabeadás előirányzatát 110 százalékra teljesítette a falu. S amire a fiatalok legbüszkébbek az, hogy a népnevelőknek — akik a sikert kiharcolták — mintegy fele, közülük került ki. Az agitációban résztvett fiatalok azért értek el eredményeket, mert mielőtt elkezdték munkájukat, először maguk, illetve szüleik tettek eleget az állam iránti kötelezettségüknek. A beszámolóból kiderült, hogy komoly fogyatékosságok is vannak a kemeneshőgyészi DISZ-szervezet munkájában. A község mintegy 200 fiataljából csak 42-en tagjai a DISZ-nek. Különösen kevés a lány a szervezetben. A községbeli lányok közül csak hatan tagjai a DISZ-nek. Pedig a lányok jó munkát végeztek már eddig is az ifjúsági szervezetben. Minden kapott feladatot pontosan, lelkiismeretesen hajtottak végre. Nagy kárára van a DISZ-nek, ha a lányok nincsenek kellő számban képviselve. Hiányosság az is, hogy nem adott az itteni szervezet megfelelő utánpótlást a Pártnak. Alig van fiatal tag és tagjelölt a pártszervezetben. Ezen változtatni kell majd az új DISZ-vezetőség segítségével. Elhangzott a beszámolóban, hogy milyen összegeket költött a szervezet folyóiratokra. De ezeket a kiadványokat alig olvasták a fiatalok. A nevelőmunka nem volt kielégítő. Még most sincsen politikai kör a DISZ-szevezetben. És ez a hiányosság összefügg az előbbivel. A szervezeten kívüli fiatalok azért nem jöttek eddig nagyobb tömegben a DISZ-be, mert a gyenge szervezeti élet, a hiányos politikai nevelőmunka nem vonzotta őket eléggé. A jövőben a DISZ-nek többet kell foglalkoznia politikai nevelőmunkával, többet kell nyújtani a tagságnak és akkor a faluban kevesebben lesznek szervezeten kívüli dolgozó parasztfiatalok. A hozzászólások következnek. Vida István elmondotta, hogy ő már többször beszélt a lányokkal és hívta őket a DISZ-be. Ők azt válaszolták, hogy szívesen jönnének, csak beszélni kellene a szüleikkel, hogy elengedjék őket. Ezért az a feladat, hogy a szülőket is meggyőzzük arról, hogy ha igazán szeretik gyermekeiket, akkor el kell engedniök a leányaikat a DISZ-be, ahol tanulhatnak, fejlődhetnek, hazájukat szerető, szüleiket becsülő, öntudatos, művelt fiatalokká válhatnak. A fiatalok megbírálták a vezetőség eddigi munkáját Felvetették például, miért nem indították meg eddig a szabadságharcos nevelést. Sok fiatal szeretne részkenni a 90 órás kiképzésen. S ez a bírálat egyben útmutatás is volt az új vezetőségnek. A jelölőbizottság, amelyet a tagság megválasztott, megértette, hogy milyen vezetőség szükséges a meglévő hiányosságok kiküszöböléséhez, a szervezeten kívüli fiatalok bevonásához és a nevelői munka megjavításához. Hét dolgozó parasztfiatalt, köztük két lányt jelöltek a vezetőségbe. A tagság örömmel választotta meg ezeket a fiatalokat. A községben azoknak a fiataloknak van a legnagyobb becsületük, akik dolgosak, szerények és megfogják a munka nehezebbik végét. Az ifjúság azokat a vezetőket szereti, követi, akik példamutatók és a legtöbbet végeznek a közösség érdekében. A megválasztott ifjúsági vezetők ilyenek. Ezért helyezte beléjük a tagság a bizalmát. Verasztó Annát, dolgozó parasztlányt azért választották a vezetőségbe, mert neki is része volt abban, hogy szüleit oklevéllel tüntették ki a beadás példamutató teljesítéséért. Eddig nem volt benn a vezetőségben, de mint a kultúrgárda tagja, lelkiismeretesen látta el feladatát. A jövőben is jó munkát akar végezni az ifjúság érdekében. Szánkovics László azzal érdemelte ki a tagság bizalmát, hogy mint tanácstag, jó munkát végzett a begyűjtés és a szerződéskötés sikeréért folyó agitációban. A kukoricahét során pedig egy mázsa tengerit ajánlott fel beadási kötelezettségén felül. Németh Károly középparaszt fiatal, eddig csak szüleit győzte meg a beadás fontosságáról. Most kiszélesedett munkaköre: vezetőségi tag lett. Az egész falu ifjúságát és ezen keresztül a szülőket kell meggyőznie arról, hogy tettekkel harcoljanak a békéért. A vezetőség az agitációs munka irányítását bízta rá. Németh Károly is azok közé tartozik — példamutató magatartásával érdemelte ezt ki — akiket legjobban szeretnek a faluban és ezért követni is fogják őt a fiatalok. Kemeneshőgyész DISZ-szervezete olyan vezetőséget választott, amely megfelel a falu összetételének és a fiatalok kívánságának. Négy kis és három középparaszt fiatal tagja ennek a vezetőségnek. Az ifjúság támogatni fogja ezt a vezetőséget, mert közülük való. A vezetőség pedig képes lesz így teljesíteni a Párt által eléjük tűzött feladatokat és helytállni a békéért folyó harcban. H. J. Elutazott az MSZT-kongresszuson résztvett szovjet küldöttség A Magyar-Szovjet Társaság országos kongresszusán résztvett szovjet küldöttség szerdán délelőtt elutazott a ferihegyi repülőtérről. A küldöttek nevében Leontyeva elvtárs, a küldöttség vezetője köszönte meg a vendéglátást, majd a búcsúztatáson megjelent üzemi dolgozók virágcsokrokat adtak át a szovjet vendégeknek. A búcsúztatáson megjelent az MSZT képviselője és Szmirnov elvtárs, a Szovjetunió nagykövetségének első tanácsosa is. Az Erőmű Beruházási Vállalat dolgozói befejezték évi tervüket Az Erőmű Beruházási Vállalat dolgozói termelésük állandó fokozásával az 1950. évre tervezett beruházásokat a kitűzött határidő előtt, december 21-én, Sztálin 71. születésnapján teljesítették. Az Erőmű Beruházási Vállalat dolgozói jó munkájukkal nagymértékben elősegítették nehéziparunk fejlődését. Ebben az évben több nagyjelentőségű beruházást végeztek el, így például a komlói erőművekben felállítottak egy nagyteljesítményű turbógenerátor gépcsoportot és egy gőzkazánt. Hasonlóképpen bővítési munkálatokat végeztek a Tatabányai Erőműveknél is. A Mátrai Erőműveknél négy hónappal a kitűzött határidő előtt üzembehelyeztek egy kazánt, egy turbógépcsoportot, ezenkívül építettek egy kazánházat újabb három kazán befogadására, amelyek 1951. évben kerülnek üzembe. Ugyancsak határidő előtt végezték el a győri, diósgyőri, szegedi és pécsújhegyi alállomások előírt részlegének üzembehelyezését. Nagy lendülettel folyik az Inotai Erfő mű építése is. Befejezték évi tervüket az Ózdi Kohászati Üzemek Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói december 21-én sikeresen befejezték 1950. évi tervüket. Ugyancsak Sztálin elvtárs születésnapjára befejezték évi tervüket az Ajkai Szénbányák Arminalinai és a Nagymányoki Szénbányák szászvári üzemének dolgozói. A Tatabányai Alumínium Kohó dolgozói 1950. évi tervüket globálisan és részleteiben is teljesítették. Első évi tervük befejezését jelentették az Orion Rádiógyár és a Magyar Bányaművelő RT dolgozói is. „A Sztálin elvtárs nevelte katonák a mi példaképeink, akik mindig az igazságot védik, a békéért és szabadságért harcolnak” „Katona vagyok, a magyar néphadsereg tisztje. Feladatom a dolgozó nép, szabad hazánk védelme, a béke őrzése. Ez a cél fut minden munkámban. Most küldött voltam az MSZT kongresszusán, annak a szervezetnek a tanácskozásán vettem részt, amelynek feladata a Szovjetunió megismertetése, a Szovjetunió iránti szeretet elmélyítése. Mi, a néphadsereg katonái, honvédektől a tábornokokig egyaránt forrón szeretjük a nagy Szovjetuniót. A Szovjet Hadsereg hozta meg népünknek azt, ami nélkül élni sem érdemes: a szabadságot. A szovjet emberek segítő kezét éreztük mindenütt, 1945 óta. Ők vezettek bennünket a fasiszta elnyomás sötétjéből a mai napfényes, boldog életünkig. Különösen hálás a szocializmus országának honvédségünk. Kezünkbe adták a biztos győzelem eszközét, a sztálini hadistratégia diadalmas tudományát. Hatalmas erőt kaptunk mi ezzel, acélkeménnyé kovácsol bennünket a Szovjet Hadsereg példája, győzhetetlenné tesz bennünket gazdag — nehéz, de dicsőséges csaták során szerzett — haditapasztalata. A Sztálin elvtárs által nevelt katonák a mi példaképeink, akik mindig az igazságot védik a népek elnyomói ellen, akik az emberek szabadságáért és a békéért harcolnak. A szabadság, a nép, az igaz ügy hadserege lettünk. Nincs ennél magasztosabb érzés, nagyobb feladat. Ha valamelyik egységünk énekszóval menetel a városok vagy falvak utcáin, a járókelők megállnak, az ablakok mögül is vidáman, mosolyogva üdvözölnek bennünket. Ehhez a szeretethez, megbecsüléshez segítettek bennünket a szovjet harcosok, a béke őrei. Ha a békéről beszélünk, a Szovjetunióra gondolunk. Ha a Szovjetunióra gondolunk, Sztálin elvtárs alakja elevenedik meg képzeletünkben. A világ minden, békét akaró emberének szívében a béke és a Szovjetunió, a Szovjetunió és Sztálin elvtárs egyet jelent. Amikor 1945-ben az első falragaszokon megpillantottam Sztálin elvtárs mosolygó arcát, végtelen biztatást olvastam le róla. Máig is őrzöm a kép egy példányát. De Sztálin elvtársat igazában a Bolsevik Párt történetében ismertem meg. Amikor megismerkedtem a bolsevikok gigászi küzdelmével, minden elémtornyosuló akadályt törpének találtam. Régen, az ifjúmunkásmozgalomban, ha összejöttünk, a beszélgetés mindig arra az országra terelődött, ahol nincsenek grófok és bárók, ahol a munkások kormányoznak, ahol Sztálin elvtárs vezeti a népet. A Szovjetunió vágyaink hazája volt. Tudtuk már akkor: tőle várhatjuk a mi jövő szabadságunkat is. Valóban ő adott nekem és minden becsületes magyar dolgozónak szabad hazát. Az MSZT-kongresszus — amelyen mint küldött részt vettem — még közelebbről megismertette velem a szabadság és béke hazáját s én, mint hazám hű katonája, még inkább méltó akarok lenni példaképeinkhez, a szovjet harcosokhoz. Berecz Béla ezredes. Társadalmi munkával, versenyben építi kultúrotthonait a falu népe Országszerte lendületesen halad előre a kultúrotthon-mozgalom. Újabb és újabb kultúrotthonok nyílnak meg falvainkban. Zala megyének eddig 30 kultúrotthona volt, most újabb hét kultúrotthon kezdte meg működését. Türje, Kemendollár, Batyk, Pölöske, Pórszombat, Becsehely és Zalaszentiván községekben december 21-én, Sztálin elvtárs születésnapján avatták föl az új kultúrotthont. Becsehelyen a volt urasági kastélyt a megyei tanács anyagi támogatásával és a község dolgozóinak odaadó, lelkes társadalmi munkájával alakították át kultúrotthonná. Zalaszentivánon alig volt olyan család, amely ne vett volna részt társadalmi munkával a kultúrotthon építésében. Ugyanígy történt Pórszombaton és Becsehelyen. A szabolcs-szatmnármegyei Beszterec község dolgozói a nyár folyamán kultúrotthonépítési versenyre hívták ki a megye többi községét. A feltételek között vállalták, hogy 90 ezer forint értékű társadalmi munkával járulnak hozzá kultúrotthonuk felépítéséhez. Vállalásukat túlteljesítették, 132 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá az építkezéshez. Megnyerték Beszterec község dolgozói a kultúrotthonépítési verseny díját is: a budapesti Szabadságszobor kicsinyített mását és egy háromszázkötetes könyvtárat. A községi tanács a falu dolgozói nevében ismét versenyre hívta a megye valamennyi községét, ezúttal a kultúrházak munkájának megszervezésére. Versenyfelhívásukban vállalták, hogy állandó színjátszó-, tánccsoportot és énekkart szerveznek és hetenként rendszeresen megtartják a kultúrotthonban a Szabad Föld Téli Estéket, Rádiókört, valamint olvasókört szerveznek. Biztosítani fogják a kultúrotthon vezetőségének politikai és kulturális továbbképzését. Ugyancsak december 21-én avatták fel a vas megyei Alsószölnökön az új kultúrotthont, amelyet a dolgozó parasztság nagyrészben társadalmi munkával épített fel. Pest megye 50. kultúrotthonát Nógrádverőcén avatták fel. A község középpontjában fekvő és öt helyiségből álló kultúrotthont nagyrészt szintén társadalmi munkával alakították át a volt községi vendéglőből. A kultúrotthonban többi között 400 személy befogadására alkalmas nagy terem, könyvtár, rádió, vetítőgép szolgálja, a dolgozók szórakoztatását. Nádudvaron több mint 800 dolgozó jelenlétében avatták fel a teljesen újjáalakított kultúrotthont. Kultúrotthont avattak Zsáka község dolgozó parasztjai is. December 21-én több mint 100 kultúregyüttes lépett a közönség elé Hajdú-Biharban. Hajdúhadházán 20 tagú népi táncegyüttes mutatkozott be.