Szabad Nép, 1950. december (8. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-28 / 300. szám

2 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS_________________* Megindult a csoportos agitáció a Ganz Vagonban A Ganz Vagongyár 561-es műhelyé­nek népnevelői kevéssel a munka be­fejezése után összegyűltek az üzemrész egyik műszaki irodájában. A falakon feliratok, térkép, grafikon és képek mutatják, hogy nem az eddig meg­szokott értekezletek, megbeszélések egyikéről van szó, hanem valami új­ról. A Politikai Bizottság agitációs ha­tározatának végrehajtását segítette elő a Budapesti Pártbizottság, amikor megszervezte ezt a „minta" népnevelő­értekezletet. Az agitáció egy eddig el­hanyagolt formájának, a csoportos agi­­tációnak megindítása ez a Ganz Va­gon VII-es alapszervezetében. Az itt kipróbált sok helyes módszer, jó kezdeményezés és a hiányosságok is, tanulságosak az üzemi csoportos agitáció általános megindítására. Nem csupán arról van itt szó, hogy az eddigi egyéni agitáció mellé felsora­kozik a csoportos beszélgetések mód­szere is. Az értekezletnek arra kell példát mu­tatnia, hogy az ebédidő alatt, mun­kakezdés előtt, amikor csoportos agitáció folyhat, milyen módon be­széljenek a népnevelők, hogyan foglalkozzanak a világ, az ország, saját gyáruk, műhelyük, munkacso­portjuk minden megoldásra és ma­gyarázatra váró kérdésével. Az értekezleten három előadó be­szélt. Az alapszervezeti titkár elvtárs általános politikai ismertetőt adott, az üzemrész technikai feladataival a gyár­tásvezető elvtárs foglalkozott és a harmadik előadó a munkafegyelem kérdését ismertette. Az alapszervezet párttitkára, Hor­váth elvtárs röviden megmagyarázta, mi az értekezlet célja és felhívta a figyelmet néhány olyan hiányosságra, ami a VII-es alapszervezet népnevelői­nek munkájában fellelhető. Rövid po­litikai tájékoztatóban számolt be a nemzetközi helyzetről. A falon függő térkép, amelyik a Szovjetunió, Kína, a népi demokráciák és a demo­kratikus Németország hatalmas terü­leteit ábrázolja, hatásosan támasztotta alá Horváth elvtárs szavait Ezután a népnevelők helyi munkájával foglal­kozva, példát hozott fel a helytelen, „védekező” agitációra. A népnevelők nem tudatosították elég­gé, mik a kötelezettségeink a dolgo­zók állama iránt. így fordulhatott elő: egyesek kifogásolták azt a rendelke­zést, hogy karácsony előtti bérfizetés­kor is levonják a részletvásárlások, juttatások havi részleteit. A népneve­lők erre a dolgot jól-rosszul magya­­rázgatni kezdték, ahelyett, hogy az ellenséget megelőzve, rávilágítottak volna az új bérfizetési rendszer elő­nyeire, amely mintegy háromhet kere­set összegének egyidejű kiűzetését biz­tosítja. Meg kellett volna magyarázni: így jobban gazdálkodhatnak a na­gyobb pénzösszeggel és nem okoz ne­hézséget a karácsonyi bevásárlásnál a szabályszerű levonás. Sohase feledkezzenek meg a népne­velők a múlt gyalázatos rendszerének ismertetéséről. Beszéljenek a 2—4 na­pos munkahetekről, a hideg, lyukas tetejű műhelyekről, a hallatlanul rossz munkaviszonyokról. Ne hallgassanak arról sem, hogy a fasizmus milyen borzalmas pusztítást vitt véghez a gyárban. Hogy szemléltetőbbé tegye az előadást. Horváth elvtárs itt kép­sorozatot mutat, amelyen a Ganz­­gyár rombadőlt műhelyei, szétroncsolt gépei látszanak. Állítsák ezzel szembe azt, amit ma­­láthatunk: a gyár mai, gyorsiramban fejlődő életét. Újabb képsorozat a mai Ganz-gyárról mu­tatja a helyreállított műhelyeket, az új gépeket. A politikai kérdések mellett a nép­nevelők elsőrendű kötelessége, hogy foglalkozzanak a termelés szakproblémáival. Hihala István elvtárs, gyártásvezető tartott előadást az üzemrész gazda­sági kérdéseiről. Ismertette, milyen volt a termelés a múlt évtizedekben. Grafikonon mutatta be az 1933 as munkáslétszámot, a gyár által foglal­koztatott dolgozók számának alakulá­sát 1945-ig és a felszabadulás után napjainkig. Beszélt a termelést gátló technikai kérdésekről, elsősorban­­az öntödei selejt elleni harc fontosságát magyarázta meg. Diagrammon mu­tatta be, mennyi kárt okoznak a hibá­san öntött munkadarabok. Majd fel­hívta a népnevelők figyelmét, mozgó­sítsák a­ műhely dolgozóit a közeljövő gyártási feladataira, a hatalmas ce­­mentörlő malmok elkészítésére. Az értekezlet megvitatta a munka­­fegyelem kérdését is. Erről Hajdú elvtársnő beszélt. Felszólította a nép­nevelőket, induljanak harcba a munka­­fegyelem lazítói ellen, számokkal mu­tatta ki, milyen nagy visszamaradást jelent az üzemben a sok hiányzás, ké­sés. Hajdú elvtársnő közölt ugyan né­hány adatot a gyár fegyelmi állapotá­ról, de például egyetlen munkakerülő neve sem hangzott el. Azt közölni, hogy a dolgozók hány százaléka hiány­zik, vagy késik el — még nem elég. Az agitátoroknak a munkapadok mellett kell foglalkozzok a mu­lasztókkal, későnjárókkal. Csupán a számadatokkal — nevek és ha­tásos agitációs érvek nélkül — a népnevelők nem érhetnek el jó eredményt. Az előadások után a népnevelők csoportonként, szemináriumszerűen beszélték meg a hallottakat. Vitavezetők segítségével bővítették ki az értekezlet anyagát. A csoportoknak meg kellett volna egy­más között tárgyalni a leghasznosabb agitációs eszközöket, érveket, ismer­­tetniök kellett volna megtörtént esetek kapcsán, hogy ellenséges vagy helyte­len nézetek ellen hogyan agitálnak. Ez nem történt meg, a vitavezetők általá­nos kérdések megtárgyalásával foglal­koztak. Munkamódszerátadás, népne­velői tapasztalatcsere ezért nem ala­kulhatott ki elég magas színvonalon. Az értekezlet mégis hasznos, biztató kezdet volt. A képek, grafikonok, az ábrák és a térkép alkalmazása szem­­léltetőbbé, érdekesebbé tett minden előadást. Ezt, a szemléltető eszközök alkalmazását a népnevelőknek is min­denütt át kell venniök. Az is újszerű és helyes volt, hogy nem egy előadó, hanem a különböző kérdések­ szakértői beszéltek a részletfeladatokról. A népnevelő értekezletek új módszerű megtartása fokozottabb feladatok elé állítja a Párt alapszervezeteit. A Po­litikai Bizottság határozata értelmé­ben az értekezletek színvonalát — konkrét, jó agitációs érvek adásával — minőségileg az eddiginél maga­sabb fokra kell emelni.­­ • SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, 1950 DECEMBER 2. Kemeneshőgyész DISZ-szervezete jól választott... A Szabad Kép veszprémi tudósító­jától: Hótakaró borítja Kemeneshőgyész határát. Estefelé a patak és mocsarak környékén vadászpuskás dolgozó pa­rasztok nyúlra és vadlibára lesnek. Benn a községben a fiatalok készülőd­nek. Ma este korábban vitték el a te­jet a csarnokba, hogy időben ott le­hessenek a DISZ vezetőségválasztó taggyűlésén. A „teremfelelősök“ már fél 5-kor be­­fűtötték a DISZ helyiségét, amely ez alkalomra ünnepi díszt öltött — szép­sége a lányok szorgos kezének ízléses munkáját dicséri. „Példamutatóan dol­gozó parasztfiatalokat a DISZ vezető­ségébe". Ez az egy jelszó díszíti a terem homlokzatát és ez a legfonto­sabb feladata ennek a taggyűlésnek. Fél 7 után néhány perccel már vala­mennyi DISZ-tag jelen van. Akik egy­két percet késtek, restelkedve mente­getőznek: „Ma disznóvágás volt ná­lunk." Több szervezeten kívüli fiatal is eljött, hogy meghallgassa a régi vezetőség beszámolóját és megnézze, kiket választanak az új vezetőségbe. A vezetőség eddigi munkájáról Né­meth József DISZ-titkár, dolgozó pa­rasztfiatal számol be. Beszámolt az ifjúsági cséplőbrigádokról, a kultúr­­rendezvényekről. A fiatalok részt vettek a Békekölcsön jegyzésében és a ta­nácsválasztás előkészítésében. A község példásan tesz eleget a terménybeadásnak, a kukoricabe­adás előirányzatát 110 százalékra teljesítette a falu. S amire a fiata­lok legbüszkébbek az, hogy a nép­nevelőknek — akik a sikert kihar­colták — mintegy fele, közülük került ki. Az agitációban résztvett fiatalok azért értek el eredményeket, mert mielőtt elkezdték munkájukat, először maguk, illetve szüleik tettek eleget az állam iránti kötelezettségüknek. A beszámolóból kiderült, hogy ko­moly fogyatékosságok is vannak a ke­­meneshőgyészi DISZ-szervezet munká­jában. A község mintegy 200 fiataljá­ból csak 42-en tagjai a DISZ-nek. Különösen kevés a lány a szervezetben. A községbeli lányok közül csak hatan tagjai a DISZ-nek. Pedig a lányok jó munkát végeztek már eddig is az ifjú­sági szervezetben. Minden kapott fel­adatot pontosan, lelkiismeretesen haj­tottak végre. Nagy kárára van a DISZ-nek, ha a lányok nincsenek kellő számban képviselve. Hiányosság az is, hogy nem adott az itteni szervezet megfelelő utánpótlást a Pártnak. Alig van fiatal tag és tagjelölt a pártszer­vezetben. Ezen változtatni kell majd az új DISZ-vezetőség segítségével. Elhangzott a beszámolóban, hogy milyen összegeket költött a szervezet folyóiratokra. De ezeket a kiadványo­kat alig olvasták a fiatalok. A nevelő­­munka nem volt kielégítő. Még most sincsen politikai kör a DISZ-sz­eve­zet­ben. És ez a hiányosság összefügg az előbbivel. A szervezeten kívüli fiatalok azért nem jöttek eddig nagyobb tömeg­ben a DISZ-be, mert a gyenge szervezeti élet, a hiányos politikai nevelőmunka nem vonzotta őket eléggé. A jövőben a DISZ-nek többet kell foglalkoznia politikai nevelőmunkával, többet kell nyújtani a tagságnak és akkor a faluban kevesebben lesznek szervezeten kívüli dolgozó parasztfia­talok. A hozzászólások következnek. Vida István elmondotta, hogy ő már több­ször beszélt a lányokkal és hívta őket a DISZ-be. Ők azt válaszolták, hogy szívesen jönnének, csak beszélni kellene a szüleikkel, hogy elenged­jék őket. Ezért az a feladat, hogy a szülőket is meggyőzzük arról, hogy ha igazán szeretik gyerme­keiket, akkor el kell engedniök a leányaikat a DISZ-be, ahol tanulhatnak, fejlődhetnek, hazáju­kat szerető, szüleiket becsülő, öntuda­tos, művelt fiatalokká válhatnak. A fiatalok megbírálták a vezetőség eddigi munkáját Felvetették például, miért nem indítot­ták meg eddig a szabadságharcos ne­velést. Sok fiatal szeretne részkenni a 90 órás kiképzésen. S ez a bírálat egyben útmutatás is volt az új veze­tőségnek. A jelölőbizottság, amelyet a tagság megválasztott, megértette, hogy mi­lyen vezetőség szükséges a meglévő hiányosságok kiküszöböléséhez, a szer­vezeten kívüli fiatalok bevonásához és a nevelői munka megjavításához. Hét dolgozó parasztfiatalt, köztük két lányt jelöltek a vezetőségbe. A tagság örömmel választotta meg ezeket a fiatalokat. A községben azok­nak a fiataloknak van a legnagyobb becsületük, akik dolgosak, szerények és megfogják a munka nehezebbik vé­gét. Az ifjúság azokat a vezetőket szereti, követi, akik példamutatók és a legtöbbet végeznek a közösség érde­kében. A megválasztott ifjúsági veze­tők ilyenek. Ezért helyezte beléjük a tagság a bizalmát. Verasztó Annát, dolgozó paraszt­lányt azért választották a vezetőségbe, mert neki is része volt abban, hogy szüleit oklevéllel tüntették ki a beadás példamutató teljesítéséért. Eddig nem volt benn a vezetőségben, de mint a kultúrgárda tagja, lelkiismeretesen látta el feladatát. A jövőben is jó munkát akar végezni az ifjúság érde­kében. Szánkovics László azzal érdemelte ki a tagság bizalmát, hogy mint ta­nácstag, jó munkát végzett a begyűj­tés és a szerződéskötés sikeréért folyó agitációban. A kukorica­hét során pe­dig egy mázsa tengerit ajánlott fel beadási kötelezettségén felül. Németh Károly középparaszt fiatal, eddig csak szüleit győzte meg a beadás fontosságáról. Most kiszélese­dett munkaköre: vezetőségi tag lett. Az egész falu ifjúságát és ezen keresztül a szülőket kell meggyőz­nie arról, hogy tettekkel harcolja­nak a békéért. A vezetőség az agitációs munka irá­nyítását bízta rá. Németh Károly is azok közé tartozik — példamutató magatartásával érdemelte ezt ki — akiket legjobban szeretnek a faluban és ezért követni is fogják őt a fiata­lok. Kemeneshőgyész DISZ-szervezete olyan vezetőséget választott, amely megfelel a falu összetételének és a fiatalok kívánságának. Négy kis és három középparaszt fiatal tagja ennek a vezetőségnek. Az ifjú­ság támogatni fogja ezt a vezetősé­get, mert közülük való. A vezetőség pedig képes lesz így teljesíteni a Párt által eléjük tűzött feladatokat és helyt­állni a békéért folyó harcban. H. J. Elutazott az MSZT-kongresszuson résztvett szovjet küldöttség A Magyar-Szovjet Társaság orszá­gos kongresszusán résztvett szovjet küldöttség szerdán délelőtt elutazott a ferihegyi repülőtérről. A küldöttek ne­vében Leontyeva elvtárs, a küldöttség vezetője köszönte meg a vendéglátást, majd a búcsúztatáson megjelent üzemi dolgozók virágcsokrokat adtak át a szovjet vendégeknek. A búcsúztatá­son megjelent az MSZT képviselője és Szmirnov elvtárs, a Szovjetunió nagy­­követségének első tanácsosa is. Az Erőmű Beruházási Vállalat dolgozói befejezték évi tervüket Az Erőmű Beruházási Vállalat dol­gozói termelésük állandó fokozásával az 1950. évre tervezett beruházásokat a kitűzött határidő előtt, december 21-én, Sztálin 71. születésnapján telje­sítették. Az Erőmű Beruházási Vállalat dol­gozói jó munkájukkal nagymértékben elősegítették nehéziparunk fejlődését. Ebben az évben több nagyjelentőségű beruházást végeztek el, így például a komlói erőművekben felállítottak egy nagyteljesítményű turbógene­rátor gépcsoportot és egy gőzka­zánt. Hasonlóképpen bővítési munkálatokat végeztek a Tatabányai Erőműveknél is. A Mátrai Erőműveknél négy hó­nappal a kitűzött határidő előtt ü­zem­­­behelyeztek egy kazánt, egy turbógép­­csoportot, ezenkívül építettek egy ka­zánházat újabb három kazán befogadá­sára, amelyek 1951. évben kerülnek üzembe. Ugyancsak határidő előtt végezték el a győri, diósgyőri, szegedi és pécsújhegyi alállomások előírt részlegének üzembehelyezését. Nagy lendülettel folyik az Inotai Erfő mű­ építése is. Befejezték évi tervüket az Ózdi Kohászati Üzemek Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói december 21-én sikeresen befejezték 1950. évi tervüket. Ugyancsak Sztálin elvtárs születésnapjára befejezték évi tervüket az Ajkai Szénbányák Armin­­alinai és a Nagymányoki Szénbányák szászvári üzemének dolgozói. A Tata­bányai Alumínium Kohó dolgozói 1950. évi tervüket globálisan és részleteiben is teljesítették. Első évi tervük befeje­zését jelentették az Orion Rádiógyár és a Magyar Bányaművelő RT dolgo­zói is. „A Sztálin elvtárs nevelte katonák a mi példaképeink, akik mindig az igazságot védik, a békéért és szabadságért harcolnak” „Katona vagyok, a magyar néphad­sereg tisztje. Feladatom a dolgozó nép, szabad hazánk védelme, a béke őrzése. Ez a cél fut minden munkám­ban. Most küldött voltam az MSZT kongresszusán, annak a szervezetnek a tanácskozásán vettem részt, amelynek feladata a Szovjetunió megismertetése, a Szovjetunió iránti szeretet elmélyí­tése. Mi, a néphadsereg­­ katonái, honvé­dektől a tábornokokig egyaránt forrón szeretjük a nagy Szovjetuniót. A Szov­jet Hadsereg hozta meg népünknek azt, ami nélkül élni sem érdemes: a szabadságot. A szovjet emberek segítő kezét éreztük mindenütt, 1945 óta. Ők vezettek bennünket a fasiszta elnyo­más sötétjéből a mai napfényes, boldog életünkig. Különösen hálás a szocializmus or­szágának honvédségünk. Kezünkbe ad­ták a biztos győzelem eszközét, a sztálini hadistratégia diadalmas tudomá­nyát. Hatalmas erőt kaptunk mi ezzel, acélkeménnyé kovácsol bennünket a Szovjet Hadsereg példája, győzhetet­lenné tesz bennünket gazdag — nehéz, de dicsőséges csaták során szerzett — haditapasztalata. A Sztálin elvtárs által nevelt katonák a mi példaképeink, akik mindig az igazságot védik a népek el­nyomói ellen, akik az emberek szabad­ságáért és a békéért harcolnak. A szabadság, a nép, az igaz ügy hadserege lettünk. Nincs ennél ma­­gasztosabb érzés, nagyobb feladat. Ha valamelyik egységünk énekszóval me­netel a városok vagy falvak utcáin, a járókelők megállnak, az ablakok mögül is vidáman, mosolyogva üdvözölnek bennünket. Ehhez a szeretethez, meg­becsüléshez segítettek bennünket a szovjet harcosok, a béke őrei. Ha a békéről beszélünk, a Szovjet­unióra gondolunk. Ha a Szovjetunióra gondolunk, Sztálin elvtárs alak­ja eleve­nedik meg képzeletünkben. A világ minden, békét akaró emberének szívé­ben a béke és a Szovjetunió, a Szov­jetunió és Sztálin elvtárs egyet jelent. Amikor 1945-ben az első falragaszokon megpillantottam Sztálin elvtárs mo­solygó arcát, végtelen biztatást olvas­tam le róla. Máig is őrzöm a kép egy példányát. De Sztálin elvtársat igazá­ban a Bolsevik Párt történetében is­mertem meg. Amikor megismerkedtem a bolsevikok gigászi küzdelmével, minden elémtornyosuló akadályt törpé­nek találtam. Régen, az ifjúmunkásmozgalomban, ha összejöttünk, a beszélgetés mindig arra az országra terelődött, ahol nin­csenek grófok és bárók, ahol a munká­sok kormányoznak, ahol Sztálin elv­társ vezeti a népet. A Szovjetunió vá­gyaink hazája volt. Tudtuk már akkor: tőle várhatjuk a mi jövő szabadságun­kat is. Valóban ő adott nekem és min­den becsületes magyar dolgozónak sza­bad hazát. Az MSZT-kongresszus — amelyen mint küldött részt vettem — még köze­lebbről megismertette velem a szabad­ság és béke hazáját s én, mint hazám hű katonája, még inkább méltó akarok lenni példaképeinkhez, a szovjet harco­sokhoz. Berecz Béla ezredes. Társadalmi munkával, versenyben építi kultúrotthonait a falu népe Országszerte lendületesen halad előre a kultúrotthon-mozgalom. Újabb és újabb kultúrotthonok nyílnak meg falvai­nkban. Zala megyének eddig 30 kultúr­­otthona volt, most újabb hét kultúr­otthon kezdte meg működését. Türje, Kemendollár, Batyk, Pölöske, Pór­­szombat, Becsehely és Zalaszentiván községekben december 21-én, Sztálin elvtárs születésnapján avatták föl az új kultúrotthont. Becsehelyen a volt urasági kastélyt a megyei tanács anyagi támogatásával és a község dolgozóinak odaadó, lelkes társadalmi munkájával alakították át kultúr­­otthonná. Zalaszentivánon alig volt olyan család, amely ne vett volna részt társadalmi munkával a kultúr­otthon építésében. Ugyanígy történt Pórszombaton és Becsehelyen. A szabolcs-szatmnármegyei Beszterec község dolgozói a nyár folyamán kultúrotthonépítési versenyre hívták ki a megye többi községét. A feltételek között vállalták, hogy 90 ezer forint értékű társadalmi munkával járulnak hozzá kultúrotthonuk felépítéséhez. Vállalásukat túlteljesítették, 132 ezer forint értékű társadalmi munkával já­rultak hozzá az építkezéshez. Meg­nyerték Beszterec község dolgozói a kultúrotthonépítési verseny díját is: a budapesti Szabadságszobor kicsinyí­tett mását és egy háromszázkötetes könyvtárat. A községi tanács a falu dolgozói nevében ismét versenyre hívta a me­gye valamennyi községét, ezúttal a kultúrházak munkájának megszervezé­­sére. Versenyfelhívásukban vállalták, hogy állandó színjátszó-, tánccsoportot és énekkart szervez­nek és hetenként rendszeresen megtartják a kultúrotthonban a Szabad Föld Téli Estéket, Rádiókört, valamint olvasókört szervez­nek. Biztosítani fogják a kultúrotthon vezetőségének politikai és kulturális továbbképzését. Ugyancsak december 21-én avatták fel a vas megyei Alsószölnökön az új kultúrotthont, amelyet a dolgozó pa­rasztság nagyrészben társadalmi mun­kával épített fel. Pest megye 50. kultúrotthonát Nógrádverőcén avatták fel. A község középpontjában fekvő és öt helyiségből álló kultúrotthont nagy­részt szintén társadalmi munkával ala­kították át a volt községi vendéglőből. A kultúrotthonban többi között 400 személy befogadására alkalmas nagy terem, könyvtár, rádió, vetítőgép szol­gálja, a dolgozók szórakoztatását. Nádudvaron több mint 800 dolgozó jelenlétében avatták fel a teljesen új­jáalakított kultúrotthont. Kultúrotthont avattak Zsáka község dolgozó paraszt­jai is. December 21-én több mint 100 kul­túregyüttes lépett a közönség elé Hajdú-Biharban. Hajdúhadházán 20 tagú népi táncegyüttes mutatkozott be.

Next