Szabad Nép, 1950. december (8. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-28 / 300. szám

4 Csu Te elvtárs beszéde a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek győzelmeiről Pekingben, a Kínai Népköztársaság fővárosában, tömeggyűlésen ünnepelték meg a kínai és koreai népnek az amerikai agresszorokkal szemben aratott győzelmeit, valamint a kínai békeküldöttség visszatérését Varsóból. A tömeggyűlésen felszólalt Csu Te elvtárs, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, aki a többi között a következőket mondta: — Észak-Korea keleti és nyugati térségében nagy sikereket értünk el, annak eredményeként, hogy a kínai népi önkéntesek vállvetve harcolnak a koreai néphadsereggel. December 6-án a koreai népi önkéntesek és a koreai néphadsereg felszabadította Phenjant, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ideiglenes fővárosát. A kínai népi önkéntesek és a koreai néphadsereg tovább fokozza sikereit, dél felé üldözve a megvert amerikai agresszorokat. — A Kínai Kommunista Párt Központi Vezetősége nevében forrón üdvözlöm Kína és Korea népének az amerikaellenes háborúban aratott győzelmét és köszöntöm a koreai harctéren együtt küzdő bátor kínai és koreai harcosokat. — Az egész országban valamennyi társadalmi osztályhoz és réteghez tartozóemberek, valamint a demokratikus pártok teljesen üdvözlik a koreai harctéren kivívott győzelmet és szilárdan támogatják a kínai népi önkéntesek és a koreai nép nagy harcát. Ez azért van, mert ez a harc igazságos. Ez a harc nemcsak a kínai és a koreai nép közös érdekeinek felel meg, hanem megfelel Ázsia és a világ népei közös érdekének is. A kínai és a koreai népnek az amerikaellenes háborúban aratott győzelmei eddig példátlan mértékben kifejlesztették a kínai nép mozgalmát az amerikai imperializmussal szemben. Ezek a győzelmek ugyanígy újabb fellendülést fognak adni az ázsiai országok népei imperialistaellenes küzdelmének. — Mi még mindig reméljük, hogy a koreai háborút gyorsan, békés úton rendezni lehet Ragaszkodunk alánz, hogy mielőbb vissza kell vonni Koreából az összes külföldi csapatokat és hogy a koreai népnek magának kell rendeznie belső ügyeit Az amerikai agressziós csapatokat ki kell vonni Tajvanról. A Kínai Népköztársaságnak meg kell kapnia az öt törvényesen megillető helyet az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az ázsiai kérdéseket csak akkor lehet békés úton rendezni, ha ezeknek a követeléseknek maradéktalanul eleget tesznek. Csu Te elvtárs ezután részletesen ismertette a varsói Békevilágkongreszszus határozatait, méltatta jelentőségüket, majd így folytatta: A kínai nép hatalmas lelkesedéssel támogatja a varsói Békevilágkongresszus állásfoglalását. A varsói kongresszuson és a koreai harctéren kivívott győzelmek egyaránt mutatják az imperializmus ellen folyó küzdelem hatalmas méreteit és egyaránt megérdemlik az ünneplést. A II. Békevilágkongresszuson Kuo Mo Zso vezetésével résztvett kínai küldöttség az egész világ tudomására hozta, hogy a kínai nép törhetetlen akarata elszántan védelmezi a világbékét — mondotta befejezésül Csu Te elvtárs. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadi jelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága december 24-én közli: A néphadsereg egységei valamennyi fronton harcokat vívtak az amerikai és a délikoreai csapatok ellen. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága december 25-én közli: A néphadsereg egységei felszabadították Hocsiu (Kaisziu) várost, miután a támadás során körülzárták és megsemmisítették az ellenség visszavonuló csapatait. Ezekben a harcokban, ideiglenes adatok szerint, több mint négyszáz ellenséges katonát és tisztet ejtettek foglyul. Zsákmányt ejtettek._______ Ezidő szerint a néphadsereg egységei minden irányban tovább szorongatják az ellenség csapatait. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága december 26-án közli. A néphadsereg egységei valamennyi arcvonalon folytatták a támadást és komoly csapásokat mértek az ellenségre. Az utóbbi időben, az ellenség hátában nagy területeken harcoló partizánosztagok támadásokat intéztek az ellenség katonai célpontjai és közlekedési vonalai ellen. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának határozata a háborús károsult lakosság segélyezéséről és az újjáépítésről A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa a napokban hozta nyilvánosságra a háborús károkat szenvedett lakosság segélyezéséről és a felszabadított körzetekben végzendő újjáépítési munkákról szóló határozatát. A határozat előírja, hogy a lakosságot élelemmel és ruházattal kell segíteni, fejleszteni kell a lakásépítést, el kell látni a lakosságot tüzelőanyaggal. A kereskedelemügyi minisztérium megbízást kapott, hogy pótlólag ezerötszáz tonna élelmiszert és ötszázezer méter textilanyagot juttasson a háborús károkat szenvedettek megsegítésére. A ruházati cikkeket és egyéb ipari árukat ingyenesen, az élelmiszert pedig kedvezményes állami áron fogják kiosztani. Megbízást kapott a kereskedelemügyi minisztérium arra is, hogy a legközelebbi napokban ötven étkezdét nyisson a tartományi és kerületi központokban, továbbá üzlethálózatot létesítsen. Az iparügyi minisztériumot megbízták, hogy szervezze meg a közszükségleti cikkeket gyártó üzemek széleskörű építését és újjáépítését. A lakásépítés meggyorsítására minden egyes tartományi népi bizottság mellett lakásépítési hivatal létesül. Ezeknek a hivataloknak nagy összegeket bocsátanak rendelkezésére. A hajléktalanok számára máris megkezdték fűtött szállások építését. Az egészségügyi minisztérium megbízást kapott, hogy december hónap folyamán ötven egészségügyi kirendeltséget nyisson a tartományi és kerületi központokban a lakosság rendes egészségügyi ellátásának megszervezésére. A koreai repülők tevékenyen segítik a néphadsereg dicsőséges előnyomulását A Pravda szerdai számában beszámol az ifjú koreai légierő haditetteiről, a koreai repülők harci képességeiről. A Koreában működő amerikai intervenciós erőik parancsnoksága — múló sikereinek idején — többízben dicsekedve hangoztatta, hogy az északkoreai légierőknek végük van — írja a Pravda. Az amerikai parancsnokság jelentései most más hangon beszélnek. Egyre gyakrabban zuhannak le fegyvertűz következtében a légierődök, a „Mustangokat” egyre-másra teszik harcképtelenné a koreai repülők, a Koreában lévő amerikai repülőterekre napról napra hullanak a bombák. SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, 1950 DECEMBER 28 Amerikai egyenruhába bújtatott japán katonák és tisztek szolgálnak a Koreában lévő agressziós csapatok kötelékeiben Tokiói jelentések szerint a japáni amerikai katonai kórházak és a japán gyógyintézetek megtettek az utóbbi időben a koreai frontról odaszállított sebesült amerikai katonákkal. Nagy hiány van az átömlesztésre alkalmas vérben. Mivel a véradó központokban senki sem jelentkezett, az amerikaiak erőszakkal vesznek vért a japánoktól. Mint jelentik, minden japán, aki az amerikai megszálló hatóságok szolgálatában áll, köteles havonta 200 gramm vért adni. A Rengo Cusin hírügynökség jelentése szerint a japán kormány elrendelte, hogy minden kormányhivatal működjék közre a vérgyűjtésben a sebesült amerikai katonák számára. A Nippon Togo nevű japán részvénytársaság igazgatósága elrendelte, hogy minden munkás 400 gramm vért adjon és elbocsátással fenyegette meg mindazokat, akik ezt a rendeletét nem teljesítik. Az amerikai imperialisták az emberanyagban elszenvedett nagy veszteségeiket japán csapatokkal akarják pótolni. A Dzsu Heime című japán lap jelentése szerint a Kiusziu-sziget északi vidékén az amerikai katonai hatóságok a japán hadsereg 8000 volt katonáját mozgósították, hogy harcbavessék őket a koreai arcvonalakon. Ugyancsak a lap közli, hogy Jamagai Doj altábornagy, továbbá Jamadzaki és Harada alezredesek, az egykori japán fővezérkar tisztjei, most katonai tanácsadóként, vagy mint japán katonai egységek parancsnokai Koreában tartózkodnak. Tokiói jelentés szerint egy japán matróz, aki az amerikaiak által ideiglenesen megszállt Vonszan koreai kikötőben tartózkodott, egyik levelében megírta, hogy Koreában sok japán szolgál a szárazföldi csapatok kötelékeiben. Ezeket amerikai egyenruhával és fegyverrel látták el és japán származású amerikaiaknak tüntetik fel őket. A fogságba esett amerikai katonák között erős háborúellenes hangulat uralkodik Az Új-Kína Hírügynökség beszámolója A Koreában harcoló amerikai katonák közül egyre többen teszik fel a kérdést: mi keresnivalójuk van tulajdonképpen Koreában? Erről számol be az Új-Kína különtudósítója, aki meglátogatta a 7. tengerész gyalogos hadosztály és az amerikai 1. gyaloghadosztály fogságbaesett katonáit. A tudósító elmondta, hogy 173 amerikai fogoly közül több mint 50 még fogságbakerülése előtt fagysérüléseket szenvedett, mert nem volt megfelelő ruházata. Az egész csoport fogságbaesése idején már napok óta éhezett. Fogságbaesésük után először is ennivalóit kaptak, majd orvosi kezelést. A tudósító elmondta, hogy amikor legközelebb felkereste őket, már mindannyian jobbkedvűek voltak. Az egyik alhadnagy kijelentette: „Sohasem hittem volna, hogy a fogságban így bánnak velünk. Jó ennivalót kapunk, éppen olyat, mint a néphadsereg katonái." Többen a foglyok közül már kezdik felismerni, hogy Truman és MacArthur félrevezette őket. Egy Philip nevű 20 éves katona elismerte: „A dolog egészen egyszerű. Egyszerűen becsaptak engem is, mint másokat. Az Egyesült Államokban éltem, mi az ördögnek harcolok itt, Koreában?" Egy tizedes ennyit mondott: „Kezdek rájönni az igazságra. Mikor támadta meg Korea Amerikát? Semmi okunk sincs arra, hogy itt legyünk. Mennél hamarabb takarodunk ki innen, annál jobb nemcsak nekünk, hanem mindenkinek.” Ugyancsak az amerikaiak mindjobban csökkenő harci kedvéről ír az Új-Kína Hírügynökség egy másik tudósítója is. A tudósító beszámol arról, hogy a Csangcsun-folyón való átkelés előtt a kínai önkéntesek foglyul ejtettek egy amerikai századparancsnokot. Bekötözték sebeit és enni adtak neki. Az amerikai tiszt egy másik amerikai foglyot küldött az amerikai vonalakba és az kis idő múlva több mint 150 amerikaival tért vissza, akik megadták magukat. Egy amerikai katona elmondta nekem — írja a tudósító —, hogy amikor már nem tudott hova menekülni a kínai önkéntesek súlyos tüze elől, akkor eszébe jutott, mit mondtak neki a szabadon bocsátott foglyok az irántuk tanúsított bánásmódról és erre megadta magát Hogyan nyerészkednek az amerikai monopóliumok a koreai háborún? Egész sorozat van előttünk a „Wall Street Journal", az amerikai pénzoligarchia lapjának számaiból. A kiáltóbetűs címekkel ellátott cikkek és a harsogó reklámok tömegében csaknem elvesznek a néhánysoros kis táblázatok. Pedig ezek a szűkszavú közlemények jobban jellemzik az amerikai gazdaság mai állapotát, mint a terjedelmes reklámkommentárok. Miféle adatokat tüntetnek fel ezek a táblázatok? Az Egyesült Államok leghatalmasabb monopóliumainak és más legjelentősebb vállalatainak számadatait az ez év harmadik negyedére és első kilenc hónapjára vonatkozó forgalomról és a nyereségekről. Az újság a harmadik negyedévet üzletszerűen „Korea utáni hónapoknak“ — „post-Korea months" — nevezi. Truman elnök éppen ezekben a hónapokban írta alá „a honvédelmi termelésről szóló 1950. évi törvényt" és hagyta jóvá az 500 millió dolláros tankgyártási programot, a szenátus pedig ekkor szavazta meg a 17 milliárd dollár kiutalását „rendkívüli védelmi szükségletekre" s ennek keretében 11,7 milliárdot „az Egyesült Államok haderejének növelésére". Kik húztak hasznot abból, hogy tíz és tízezer emberi élet telt meg szenvedéssel és pusztult el Koreában? Kiknek a zsebébe vándoroltak azok az óriási összegek, amelyeket az ázsiai agresszió kiterjesztésére folyósítottak? A „Wall Street Journal“ erre világos választ ad: a koreai háború rendkívül nyereséges üzlet az Egyesült Államok monopóliumainak. Az újságban közzétett táblázatok számos esetben összehasonlítást adnak nemcsak az 1949. évvel, hanem a megelőző 1940. évvel is. Ezeknek a számadatoknak az áttekintése újból azt bizonyítja, hogy 1949-ben az üzleti tevékenység komolyan hanyatlott az USA- ban, ami azt jelenti, hogy az ország fokozatosan belesodródik a válságba. Ez a körülmény nyilvánvalóan hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok uralkodó körei az agressziós fenyegetésről áttértek a nyílt agreszszióra. Ragadjunk ki néhány ékesen szóló számadatot. Itt vannak az egyik legnagyobb vegyipari konszern — az Union Carbide and Carbon Corporation — forgalmi adatai az utolsó három év megfelelő idejére: 1948. év — 463 millió dollár — 100% 1949. év — 434 millió dollár — 94% 1950. év — 537 millió dollár — 116% Ugyanezt a képet lehet megfigyelni számos más társaságnál is. Ez kitűnik a legnagyobb cégek néhány év harmadik negyedére vonatkozó forgalmi adataiból (millió dollárokban). íme: Ambár az Union Carbide and Carbon Corporation is jól megszedte magát a fegyverkezési hajszán, jövedelmei azért eltörpülnek egy másik cég, a Dupont de Nemours nyereségei mellett. Ennek „szakmája’*, mint ismeretes, robbanóanyagok előállítása és aktív részt vesz az atombombák gyártásában. Dupont eladási forgalma az 1950. év kilenc hónapja alatt 934,6 millió dollárt ért el, ami 22 százalékkal felülmúlja az 1949. évit. A harmadik évnegyedben a növekedés üteme még gyorsabb lett: az eladások ez idő alatt 32 százalékkal szárnyalták túl az előző évi számokat. Duponték forgalma negyedévről negyedévre növekszik. Ha az 1950. év első negyedének eladásait 100 százaléknak vesszük, akkor a második negyedévben az eladások összege 117 százalékra, a harmadikban 130 százalékra emelkedett. De még gyorsabb iramban növekednek a nyereségek. 1949-ben (három negyedév adatai szerint) a konszern nyeresége az adók kifizetése után 136 millió dollár volt s a jelenlegi év ugyane szakaszában 218,6 millió dollárra emelkedett, vagyis 61 százalékkal növekedett. Ez azt jelenti, hogy 1950-ben a nyereség növekedésének üteme majdnem háromszorta intenzívebb a forgalom növekedésénél. Dupont óriási nyereségeinek jelentős része (körülbelül egyharmada) a General Motors gépkocsigyártó konszern jövedelmeiben való részesedéséből származik. Ez utóbbi, mint a közzétett adatokból látható, az 1950. év kilenc hónapja alatt valóban csak csillagászati számmal kifejezhető, óriási nyereséget söpört be: 702 millió dollárt, ami a múlt esztendő kilenc hónapi jövedelmét 200 millió dollárral múlja felül. Dupont de Nemours mögött nem marad el a másik mammutmonopólium, a General Electric sem, amely szintén részt vesz az atombombák gyártásában. Ennek a konszernnek a forgalma 1950. év kilenc hónapja alatt elérte az 1354.5 millió dollárt, amiből 473.4 millió a harmadik negyedre esik (a múlt évre vonatkozó adatok 1190.4 millió dollár, illetve 388.6 millió dollár). A konszern nyeresége ugyanebben az időszakban (az adók levonása után) 112.9 millió dollár volt a múlt év háromnegyedére eső 67.6 millió dollárral szemben, így tehát 1950-ben a General Electric nyereségnövekedésének üteme csaknem ötszörösen felülmúlta az eladási volumen növekedésé- nek ütemét (67 százalék és 13,8 százalék). A nyereségemelkedés erőteljes emelkedése figyelhető meg a forgalom növekedésével szemben más olyan cégeknél is, amelyek az amerikai imperrialisták agresszióját szolgálják ki. 1950 kilenc hónapja alatt az 1949. év ugyanezen időszakaszához viszonyítva a forgalom növekedése és a nyereségek növekedése a következő volt (százalékokban) : A nyereség növekedését a tiszta jövedelem alapján, a jövedelmi adó levonása után állapították meg. íme, szemléltető bizonyítéka annak, hogy a mesterségesen felidézett háborús konjunktúra teljesen az amerikai plutokraták maroknyi csoportjának további gazdagodását szolgálja! Érdemes még idézni néhány adatot ugyancsak a „Wall Street Journaléból, amely azt bizonyítja, hogy az 1950. év kilenc hónapja alatt a nyereségek másfélszeresen, kétszeresen, sőt többszörösen felülmúlják a múltévi színvonalat. A „Wall Street Journal” november 1-i száma közölte a leghatalmasabb amerikai acéltröszt, a United States Steel Corporation forgalmának és nyereségének adatait. A harmadik évnegyedben ennek a trösztnek a forgalma, amely az acél és a hengerelt áruk legfontosabb szállítója, 750.4 millió dollár volt, (a múlt év harmadik negyedében 604.8 millió dollár). A tröszt nyereségei elérték az 59.7 millió dollárt, az 1950. év egész kilenc hónapos periódusában pedig a 178.8 millió dollárt, a múlt év ugyanezen időszakának 133,2 millió dollárjával szemben. A monopóliumok gazdagodásának forrása egyáltalán nem titok, elsősorban a katonai hatóság megrendeléseiből ered. A „Wall Street Journal’ október 9-iki száma jelentette már a „A hadsereg, mint vevő” című cikkében, hogy az amerikai hadsereg „vasárukra" — („hardware” — ezen a szemérmetlenül játékos kifejezésen fegyvereket, tankokat és egyéb hadianyagot értenek) — 500 százalékkal többet költött, mint amennyit költeni szándékozott a koreai agresszió előtt, azaz 1.962 millió dollárt 312 millió dollár helyett. Csupán a Cadillac-gyárak (amelyek a General Motors konszern kötelékébe tartoznak) 110 millió dollár értékben kaptak megrendelést könnyű tankok gyártására. Ez azt jelenti, hogy a Truman által tankgyártásra kiutalt félmilliárd dollárnak legalább egyötöde a General Motors páncélszekrényeibe ömlött. A forgalomnak ugyanilyen jelentős növekedése figyelhető meg a többi acélöntő társaságoknál is: a Republic Steel, National Steel, Jones and Laghteen konszerneknél. Sokmilliós rendeléseket kaptak a Whillis (a hírhedt „jeepek“), a Continental Motors Corporation (tank-motorok), az American Car and Foundry Company (ágyútalpak a 105 milliméteres tarackokhoz), International Harvester Company (páncéllemezek) és más cégek. Így beszélnek a könyörtelen számok és leleplezik az amerikai monopóliumok Ázsiában kirobbantott agresszióját, az Egyesült Államokban megrendezett háborús hisztéria és fegyverkezési hajsza piszkos „üzleti“ hátterét. (N. Vejcman professzor cikke a Novoje Vremjában.) 1948. év 1949.év 1950. év Republic Steel Corporation Detroit Steel 196.9 155.4 228.0 Corporation 7.3 5.9 23.8 Acme Steel Jones-Manville 14.4 12.8 16.2 Corporation 44.8 43.1 55.3 United States Steel Corporation Jones and Lauqhleen Steel Corporation Acme-Steel Caterpillar Tractor Company Monsanto Chemical Company Jones-Manville Corporation Forqalom Nyereséq 11.5 34.2 10.3 176 32.0 88.9 30.0 99.2 34.5 78.5 20.5 51.9 NYERESÉGEK MILLIÓ DOLLÁRBAN: 1949. év Standard Ofl of New Jersey Socony Vacuum Oil 195.0 Company United States Rubber 66.0 Company 8.6 1950. év 274.5 83.0 15.8 Két Koreában lévő amerikai tudósítót eltiltottak munkájuk folytatásától Szombaton a 8. amerikai hadsereg parancsnoksága megtiltotta Peter Webbnek, az United Press tudósítójának és Kenn Kantornak, az NBC amerikai rádiótársaság tudósítójának, hogy továbbra is tudósítsanak a koreai hadszíntérről. Mindkettőnek az a „bűne“, hogy Walkernek, a 8. amerikai hadsereg parancsnokának haláláról szóló jelentést a helyi amerikai parancsnokság megkérdezése nélkül továbbították.