Szabad Nép, 1950. december (8. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-09 / 286. szám

6 AZ AKADÉMIA ÜNNEPI HETE UTÁN Írta: Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára A Magyar Tudományos Akadémia fennállásának 125. évfordulója alkalmából rendezett Ünnepi Hét lezajlott. Eseményeiből és eredményeiből megállapíthatjuk, hogy Akadémiánk egy év előtti újjáalakítása óta olyan fejlődésen ment át, mint megalapítása óta még sohasem. Ez a fejlődés egyaránt vonatkozik dolgozó népünkhöz való viszonyára, munkájának tartalmára és a világ haladó tudományává való kapcsolatára. Ötnegyed évszázaddal ezelőtt az újonnan alakított Akadémia világosan látta a nép kulturális felemelkedésével kapcsolatos szerepét, a magyarság nemzeti felszabadításában és társadalmi fejlődésében reá váró feladatokat ,és az akkori időkhöz mérten halódó, sőt forradalmi szellemben kezdte is meg működését Az uralkodó osztályok ellenséges magatartása azonban csakhamar elsorvasztotta e szépen induló intézményt S ha voltak is időnként Akadémiánknak haladó szellemű nagyjai, akik megkísérelték felrázni tespedéséből, e kísérletek sikerét a népelnyomó rendszer meghiúsította. Az Akadémia helyzetének nagyfokú megváltozására, kezdeti haladó hagyományainak felújítására és továbbfejlesztésére akkor nyílt meg a lehetőség,amikor Magyarország a szocializmus építésének útjára lépett. Ezzel hazánkban is, mint a szocializmust építő valamennyi országban, a tudomány művelése elsőrendű társadalmi életszükségletté vált. Egy évvel ezelőtt Akadémiánknak a Magyar Dolgozók Pártja és kormányunk hathatós segítségével sikerült leráznia magáról a reakciós múlt örökségét és friss szellemben megújulnia. Egy év a szocializmus építésének rohamos fejlődéssel járó korszakában nem nagy idő. Akadémiánk működése azonban már egy rövid év alatt is gyökeres változáson ment át, társadalmi, gazdasági (műszaki és természettudományi) életünk szerves részévé vált, s ha hibáktól és tévedésektől nem is mentesen, de mégis tetterősen vesz részt a szocializmust építő ország termelő munkájában. Ezt a változást kívánta dokumentálni az Ünnepi Hét jelszava is, amely arról szólt, hogy Sztálinnal együtt valljuk mi is: csak az a tudomány lehet élenjáró tudomány, amely a népet szolgálja. De mindennél jobban dokumentálja Akadémiánk nagymértékű változását az, hogy az Ünnepi Hét a béke megvédését, országunk szocialista fejlődésének meggyorsítását célzó törekvések jegyében zajlott le. A hét szakosztályban száztíz előadás és többszáz hozzászólás hangzott el (köztük igen jelentősek is) atudományok legkülönbözőbb területeiről. A megnyitó ülésen Fogarasi Béla akadémikus átfogó képet adott a dialektikus materializmus szerepéről a tudományos kutatásban és a Magyar Tudományos Akadémia feladatairól A szakosztályokban a haladó tudomány időszerű kérdései kerültek megvitatásra. A nyelvis társadalomtudományi osztályok ülései Sztálin nyelvtudományi cikkeinek tanulságaival és a tudományok jövő fejlődésére gyakorolt irányító hatásával foglalkoztak. A matematikai- és természettudományi osztály a modern elméleti és kísérleti fizika fontos kérdéseit vitatta meg s húsz előadásban világította meg a matematika gyakorlati alkalmazásainak szerepét iparunk fejlődésében. A biológiai és agrártudományi osztály üléseinek központi kérdése a villamszi talajművelési rendszer hazai alkalmazási módjainak megvitatása, továbbá a micsurini biológia elveinek a hazai növénynemesítésben, erdőgazdálkodásban és állattenyésztésben való alkalmazása volt. (Erdők fahozamának növelése, a takarmánytermesztés fokozása, állatbetegségek elleni fokozott védelem, stb.) Az orvostudományi osztály a daganatok kérdését és a rákellenes küzdelem tudományos problémáit helyezte előadásainak középpontjába. A műszaki tudományok osztálya a kutatás és termelés kapcsolatainak gyümölcsöző kimunkálását kezdte meg, s iparunk hazai nyersanyag-kérdéseinek megvitatásán kívül a különböző termelési folyamatok által felvetett tudományos kérdések megvilágításával, továbbá a tudomány fejlődésének az ipari technológia átalakítására gyakorolt hatásával foglalkozott. (A geológiai kutatás hatása az ásványkincs feltárására, nagyszilárdságú, s amellett olcsó építőanyagok alkalmazása, oxigénes acélgyártás bevezetése, nehéz testi munka gépesítése a földmunkáknál, stb.) A vegyészcsoport előadásainak gerince a vegyipar hazai nyersanyagainak kérdése volt, s ennek során különös figyelmet fordított az eddig veszendőbe ment hulladékanyagok értékesítésének tudományos módjaira (pl. melaszból való cukorkitermelés elmélete), ezenkívül fejletlen, de alig nélkülözhető iparágak (pl. a műanyagipar) bevezetésének tudományos előfeltételeire. Ezeken az előadásokon kívül számos kutató számolt be alapvető kutatásainak eredményeiről. Az Ünnepi Hét programmja meggyőzhette dolgozó népünket arról, hogy az Akadémia megértette feladatát és tudósaink megtisztelő hivatásnak tekintik a néppel együtt dolgozni az ország építésén. S ha munkánk még sok hibával terhes is, ha azelmélet és gyakorlat legeredményesebb összekapcsolására nem is mindenütt találtuk meg a legjobb utat, annyit ország-világ láthatott az elmúlt héten, hogy kutatóink minden erejüket latbavetve igyekeztek kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket népi demokráciánk nyújtott számukra, a tudományos munka feltételeinek és egyéni életkörülményeiknek a múlthoz képest ugrásszerű megjavításával. Hatalmas fejlődést serkentő erőt jelent az is, hogy kutatóink ma már örömmel veszik a múltban csaknem ismeretlen építő kritikát, s nem ijednek meg hibáik feltárásától. Jól tudják, hogy csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik, de a fejlődés a hibák feltárása és kiküszöbölése nélkül el sem képzelhető. Az új szélem kialakulásában és eddigi eredményeink elérésében hatalmas segítség volt számunkra a szovjet tudomány, amelynek legfontosabb eredményeit .az Ünnepi Hét tanulságai szerint kutatóink zöme nemcsak ismeri, de alkalmazza is,így például a szovjet delegáció vezetőjének, Dubinyin akadémikusnak tanácsai a péti gyárban tett látogatása alkalmával, legalább fél évvel gyorsította meg az üzem fejlődését.) Kétségtelen azonban, hogy még így is sok a tennivaló a szovjet tudomány eredményeinek behatóbb megismertetése terén. Meggyőződhettünk az Ünnepi Héten arról is, hogy nemcsak tudósaink ismerték fel a kutatómunka jelentőségét, hanem gyakorlati szakembereink és dolgozó népünk széles körei is. A hét szakosztály üléseit, noha nagyrészt párhuzamosan folytak, olyan tömegek látogatták, amelyek az akadémiai ülések történetében páratlanok. Az egyes üléseken 200—1500 főnyi hallgatóság vett részt s ezek közül számosan kapcsolódtak be a vitákba. Ez újabb lehetőséget nyújtott arra, hogy a tudomány és gyakorlat emberei megtalálják együttussal a gyümölcsöző kapcsolatot és megmutatta, hogy szakembereink mind nagyobb számban ismerik fel a dialektikus materialista gondolkodás jelentőségét a kutatásban. Nagyban emelte az Ünnepi Hét jelentőségét az, hogy a Szovjetunió és a népi demokráciák nagy részének tudományos akadémiája küldöttséggel képviseltette magát. A magyar tudományos élet nagy megbecsülését tanúsítja a Szovjetunió Akadémiájának öttagú küldöttsége, amely a legkiválóbb tudósokból, akadémikusokból és többszörös Sztálin-díjasokból állott. A külföldi küldöttségek nagyjelentőségű előadásokkal és hozzászólásokkal vettek részt az előadó ülések munkájában. Többek között Kuo Mo Zso, a Kínai Akadémia elnöke a nyelvtudományi vitával kapcsolatban mutatott rá fontos és újszerű szempontokra. De részt vettek a külföldi delegátusok szűkebb körben tartott megbeszéléseken is, amelyeken tudományos életünk aktuális kérdései kerültek napirendre, s tanácsaikkal, tapasztalataik rendelkezésre bocsátásával számos olyan kérdés sima megoldását tették lehetővé, amelyek egyébként hosszabb kísérletezéseket igényeltek volna. Az Ünnepi Hét befejeződése nem azt jelenti, hogy az Akadémia és kutatóink pihenőre tértek. Sőt ellenkezőleg: a feltárult és megoldásra váró problémák, a kidolgozásra alkalmasnak látszó ötletek, a gyakorlattal frissen szőtt kapcsolatok, a külföldi tudósokkal folytatott termékeny eszmecserék, a sokoldalú építő kritika fokozott munkára serkent. Ezek mellett a tudományos feladatok mellett el kell végezni azt a megtisztelő, komoly feladatot is, amelyet ugyancsak az Ünnepi Héten vállaltunk: ki kell dolgoznunk a magyar tudomány történetét, fel kell tárnunk, mindazokat a haladó tudományos hagyományokat, amelyeket egy évszázad reakciós uralma betemetett és feledésre kárhoztatott. Mind e munkával tudósaink az ország többi dolgozójával vállvetve fognak küzdeni népünk jólétének emeléséért, a tudomány művelésével a kulturális színvonal fejlesztéséért és a béke megvédéséért. Országos vaskohászati munkaértekezlet Diósgyőrött Az ország kohászati üzemeineksztahanovistái, munkavezetői és vállalatvezetői december 9-én Diósgyőrben vaskohászati munkaértekezletet tartanak. Azértekezlet előadói: Szabó László elvtárs, a Vasas Szakszervezet elnöke és Schenk István elvtárs, a nehézipari minisztérium vaskohászati főosztályának vezetője. Pusztasza bölcsön úgy ismerik és emlegetik Lipovics Józsefet, mint az egyik legjobb gazdát. Mindenki tud arról, hogy tavaly is, az idén is ő kötött legnagyobb földterületté termelési szerződést. Tapasztalatokban gazdag idő áll mögötte, míg idáig jutott: a tavalyi öt és fél s az idei hat ■ holdnyi termelési szerződésig. Lipovics József szeret gazdálkodni. Az utóbbi, időben még jobban szeret. De amikor a felszabadulás után újgazdaként földet kapott, akkor is azzal az örömmel kezdett hozzá az új élethez, hogy nem elégszik meg annyival, amit kényelmes munkával ad a föld. Nincs annál nagyobb öröm, mint kényszeríteni a jóidőt, hogy többet teremjen. Okszerűen, jól akart dolgozni. Megnézni, mit kíván meg a jóid, mit adhat, neki meg — a legjobbat. Talán három vagy négy éve, hogy nagyobb területen vetett kukoricát. Mikor a szomszédé — igaz, az valamivel korábban vetette — már jól nekieredt, araszos is lehetett, a Lipovicsé még a tier hagyta el a földet. Beleállt a fiával, megkapálta. Szemre nem látszott azonnal a javulás. Kis idő múlva jött valami kevés permet eső, Lipovics újra megkapálta a kukoricát. Nekieredt a kukorica a növésnek, utóla is érte a szomszédot. A második kapálás után úgy nekieredt a kukorica, Lipovics azt gondolta: ha kevés eső jön is rá, megterem ötven zsákot holdanként. Nem termett huszonötöt se. Beleszólt a kényszerűség. Nehéz lovász Volt ez, tavasz végére Lipovicséknál fogytán volt a zsírozó, egy szál gyufájuk, pénzük sem volt. S akkor betegedett meg a kisebbik gyerek is. Lipovics elment napszámba, hogy valami pénzt hozzon a házhoz — majd csak meggyógyul a gyerek. De az egy-két napból hét lett, több hét lett — ha hajnalonként elment hazulról, nézhette, hogy gazosodik a kukoricája, hogy marad vissza a növésben. Az sem vigasztalta, hogy a szomszédé is gazosodik, mert annak is más dolga volt. Mindegy, nem abban akart Lipovics elöl járni, ki termel kevésbbé rosszul , hanem abban, ki tud jobban. De hát nem volt lehetőség. Ez év őszén ajánlottak Lipovicsnak először állami szerződést. Lenne. Lentermelés ? Lipovics aggódott egy kicsit. Rossz tapasztalata volt ilyesmiben. Ezt még nem próbálta, ki tudja, terem-e. És ha terem is? Tíz egynéhány évvel előbb, még cselédkorában dolgozott, egy parasztnál, aki paradicsomtermelésre adta a fejét. Az első évben másfél holdat ültetett. Rengeteg munka volt vele — a rengeteg jövedelem. Lipovics több mint két hónapig dolgozott itt napszámban. Nem mond sokat, ha azt mondja, bevettek háromezer pengőt abból a másfél hold paradicsomból. A második évben két holdat ültetett az ember. De akkor már mindenki paradicsomot termett, nem volt ára. A rendőrségnek külön vigyázni kellett arra, hogy a hegyszámra a városba hordott paradicsomot vissza is vigyék a parasztok, ne büdösödjék ott a piacon. Persze, sokan nem vitték vissza, beleöntötték az útszéli árokba, ott rothadt a rengeteg paradicsom, fillérért se kellett senkinek. A harmadik évben meg még ott volt Lipovics, mikor a gazdája tanyáját árverezték. Megszédült az első évtől, szivattyúskutat rendelt, üvegházat rendelt, nem tudta fizetni az adósságot meg az adót. Lipovics József emlékezett erre, hát óvatos volt. Napokig gondolkozott, amíg rászánta magát. Lehet az ő földjén lent termelni? Az a növény biztosabb, amelyiket már ismer. Aztán mégis vattatt másfél holdat. Jó termés lett, nagyon jó — és megadták az árát, rendesen. Annyit, hogy elszámoláskor Lipovics tíztagú családja felruházkodott belőle. Két váltás fehérnemű jutott mindenkinek, a nagyoknak öltözőruha is. Megtanulta, hogy másról van itt már szó, mint az ő paradicsomos embere idejében. Itt már nem bizonytalan haszonra, a vakoslágba termel a paraszt, hanem az állammal köt szerződést. S ez az állam már a dolgozóké — az ő állama is. A következő évben két holdra szerződött, a harmadik évben öt és félre — és már nemcsak lenne. Ez volt a tavalyi év.. Jól sikerült ez is, bár ez időjárás itlennek, napraforgónak nem túlságosan kedvezett. De Erépából egyedid is több mint háromezer forint készpénzt és száznegyven kiló cukrot kapott. Egy mázsa pétise 80 forint Lipovics ezt csak mostanában tudja, — azelőtt ki gondolt vele. Az uradalom, az műtrágyáztatja a födjét. Dolgozó parasztnak eszébe se igen juthatott. Tavaly, mikor elsőidben kapta meg a szerződött földjeire a műtrágyát, először csodálkozott. Aztán fellelkesedett. Mégis nagy dolog az, megfizethetetlen nagy dolog. S amellett ez is hitel, ezt is majd az elszámolásból vonják le. Ismét eszébe jutott az egykori kukorica, amit mégse kapálhatott, mert kellett a napszám. Most meg? Még műtrágyát is használ! S hát látni, hogy mit jelent a földnek a műtrágya. Lipovics akkor azt számolgatta, ha jövőre hat holdra szerződik, akkor hat holdon javíthatja a termést műtrágyával. De mire az elszámolás elérkezett, már nemcsak erre számított. Akkorra az elszámolásból tudott már venni műtrágyát a többi földjére is. S vett is. Az idén tavaszon Lipovics, mikor a búza fejlődését nézegette, sokszor gondolt arra, hogy ugyanígy néze ,gette négy évvel ezelőtt is, vajjon hogy fizet majd? S nézegette vele többi dolgozó paraszt is — de azza a gonddal, hogy ha nem jó a termés tavaszra esetleg nen lesz mit em. őrült ennek az emékezésnek, mer össze tudta hasonlítani a múltat a mával. — Most is fontos, milyen lesz a búzatermés, persze, hogy fontos. De nemcsak arról van már szó, lesz, elég kenyerem. Arról, hogy milyet ruhát, cipőt tudok venni a gyerekeknek, jutre biciklire vagy rádióra - így gondolkozik. Nincs arról szó hogy a búzával tie törődne... Nem hanyagolja ő el a többi földjét se búzája tizenkétmázsás átlagos adót az idén. Lerótta a beadási kötelezettségét, megtartotta a fejadagot, a vető magot, a többit beadta C vetli jegyre Kétszáztíz százalékra teljesítette a beadást. Ha több termett volna, még többet, ad be.★ Lipovics Józsefet- hogy valamelyik nap bement a földművesszövetkezetbe, megállították néhány nyomtatott szerződési blankettával és azzal, hogy: Józsi bátyám, maga kötött , a legnagyobb területre termelési szerződést, nem magyarázná el néhány embernek az előnyeit? Lipovics bólintott, vallatta. Sok szó nem is kellett hozzá, tudta, mi a feladata, csak később jutott eszébe hogy nem valami gyakorlott beszédű ember, s itt a beszéd, a meggyőzés a rábeszélés a fontos. Dehát mondja ezt most kifogásnak? — Jó... adjatok egy párat. S végiggondolta, Hogy mit is mondjon azoknak, akik még nem vették észre, mi a jó. Elmosolyodott. Annyi minden jutott egyszerre eszébe, hogy látta már: nem érveket találni lesz nehéz, hanem arra ügyelni, hogy ne felejtsen ki egyet Se a sok közül. S ha ki is felejtene? Azt csak látja mindenki, láthatja, hogyan él ő, mióta az állammal szerződik. S. I. Érdemes szerződni az állammal SZABAD NÉP SZOMBAT, 1950 DECEMBER 9 Albán államférfiak választáviratai Enver Hodzsa elvtárs, hadseregtábornok, az Albán Népköztársaság minisztertanácsának elnöke és dr. Omer Nidiani, az albán nemzetgyűlés elnökségének elnöke, meleghangú táviratban mondottak köszönetet azoknak a magyar államférfiaknak, akik Albánia felszabadulásának hatodik évfordulója alkalmából jókívánságaikat fejezték ki. „A nagy Szovjetunió stb .gítségével az albán nép új életét építi — hangzik Enver Hodzsa elvtársnak Dobi Istvánhoz intézett távirata — és szilárdan harcol a dicsőséges Szovjetunió által vezetett nemzetközi béketáborban, az imperialista háborús uszítók agressziója ellen." Jó és rossz tapasztalatok a DISZ vezetőségválasztási munkájáról A DISZ alapszervezetek vezetőségeinek újjáválasztása gyors ütemben folyik az egész országban. A fiatalok fő feladata, hogy biztosítsák: a DISZ- tagság összetételének megfelelő legyen a vezetőség összetétele és a választási előkészületeket széleskörű politikai felvilágosító munkával kössék össze, amelynek eredményeképpen az új tagok ezreivel erősödik majd a DISZ. Ezt a nagy feladatot, a pártszervezetek irányítása, segítése és ellenőrzése mellett kell megoldani. Néhány tapasztalatot "közlünk az alábbiakban a választás munkájáról. Hajdú megyében a DISZ-fiatalok jól összekötik a vezetőség-választás előkészítését az ifjúsági szervezetek megerősítésével. Nemcsak az ifjúsági szervezet tagjainak, hanem a szervezeten kívüli fiataloknak is elmagyarázzák a választás jelentőségét. Hajdúböszörményben például utcák szerint osztották be az Ifjú Gárdistákat, így biztosították, hogy minden fiatalhoz eljussanak. A felvilágosító munka eredménye: 208 új taggal erősödött a helyi ifjúsági szervezet. Az egyéni agitáció elengedhetetlen feltétele a választás sikerének. A Ganz Vagonban ezt a legfontosabb fegyvert nem használják. Egyéni felvilágosító munka híjján a hangszórós, falra eroszos agitáció nem sokat ér. A politikai felvilágosító munka elhanyagolása veszélyezteti a választás sikerét. A Magyar Pamutiparban a pártszervezet komolyan törődik a fiatalok nagy ügyével, a vezetőségválasztással. A választási taggyűlésen a pártszervezet vándorzászlóval jutalmazta meg a legjobb DISZ-rajt, a zászlót a párttitkár elvtárs adta át, aki arról beszélt: az üzemi pártszervezet számít a DISZ- fiatalokra. Az Április 4. Gépgyárban a párttitkár elvtárs még „nem ért rá“ megbeszélni a DISZ-vezetőséggel a választásproblémáit. A fiatalok kérésükre ilyen választ kapnak. ..Majd ha valamelyik este ráérek." A DISZ-szel való nemtörődés a Párt jövőjével való nemtörődést is jelenti. A paksi téglagyárban jól készítették elő a vezetőségválasztó taggyűlést. A fiatalok nagy számban megjelentek és majdnem minden második fél is szálait. Komoly, építő bírálatok hangzottak el a vezetőség eddigi munkájáról. Balogh István nemcsak megbírálta az agitációs-felelős munkáját, hanem mindjárt felajánlotta a tagság segítségét a hibák kijavításához. Ezen a taggyűlésen a jó kritika és önkritika fejlesztette a fiatalokat. A Budapesti Szerszámgépgyárban a vezetőségválasztó taggyűlés nem sikerült. A fiatalok igen passzívak voltak, az új titkár megválasztásához egyetlen hozzászólás sem hangzott el, a titkári referátumhoz is mindössze egy. Kiderült, hogy ebben az ütemben a taggyűlést nem előzte meg politikai előkészítő munka. A IV. és XIII. kerületi pártbizottság állandóan figyelemmel kíséri a fiatalok választási munkáját és segíti őket. Mindkét kerületben a DISZ titkára a pártbizottsági ülésen beszámol a választás helyzetéről és ahol nehézségek mutatkoznak, a pártbizottság azonnal segítséget nyújt. ★ A DISZ az egész dolgozó és tanuló ifjúság szervezete és ennek a vezetőség összetételében is kifejezésre kell jutnia. Súlyos hibát követtek el tehát a Ganz Villamossági Gyár egyik DISZ alapszervezetében, amikor az új vezetőségbe nyolc párttag mellé, mindöszsze egy pártonkívülit jelöltek. A pártonkívüli fiatalok kirekesztésével, szűkítik a DISZ politikai befolyását a pártonkívüli fiatalok között.