Szabad Nép, 1951. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-03 / 1. szám

IX. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR A A MAI SZÁMBAN ! Rákosi elvtárs távirata Wilhelm Pieck Eltemettük elhúnyt bányásztestvérek­eket. (2. o.) — A dolgozók védelmében (3. o.) társaság minisztertanácsának rendelete­i ellátás szabályozása tárgyában (3 o.) elvtárshoz (2. o.) —-i munka hősi halottad A Magyar Népköz­cukor- és finomliszt- A csoporttagok jöve­delmének ismertetése nyomán tovább erősödik termelőszövetke­zeti mozgalmunk (5. o.) — A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottsága táviratban üdvözölte az USA Kommunista Pártjának kongresszusát (7. o.) SZERDA: 1951 JANUÁR 3 A takarékossági határozat végrehajtásáért A minisztertanács Pártunk kez­deményezésére fejlődésünk egyik rendkívül fontos kérdésében hozott határozatot. A határozat célja nemcsak egyes takarékossági in­tézkedések végrehajtásának bizto­sítása, hanem az, hogy a legszi­gorúbb takarékosságot honosítsa meg a népgazdaság, az állami és társadalmi élet minden terén. Mi tette szükségessé ezt a ha­tározatot? Szükségessé tette első­sorban az a pazarlás, ami egyes helyeken az állami pénzekkel fo­lyik; a takarékosság általános hiá­nya az állami, gazdasági és tár­sadalmi élet úgyszólván minden területén. A legtöbb gazdasági ve­zető munkájában — és ennek kö­vetkeztében a legtöbb vállalat te­vékenységében — nem­ érvényesül szigorú, következetes takarékosság, harc minden fillér felesleges ki­adása ellen, a létszámok csökkenté­­­séért, az anyagmegtakarításért. Mindez többek között azzal is ma­gyarázható, hogy eddigi sikereink jelentős részét általában nagyobb erőfeszítések nélkül értük el és szé­les körben tapasztalható az a fel­fogás, hogy ennek a jövőben is így kell lennie. Ahol pedig ez a felfogás lábrakap, ott takarékosság helyett pazarlás lesz úrrá. Másodsorban: a takarékosság fo­kozását szükségessé teszik azok a megnövekedett feladatok, amelye­ket idei népgazdasági tervünk állít elénk. Jelentősen növelnünk kell a termelést, gyors ütemben fokozzuk a beruházások ütemét, az imperia­listák egyre agresszívebb háborús politikája miatt fejlesztenünk kell a néphadsereget. Kétségtelen, hogy már az elmúlt évek során is jelentős megtakarítá­sokat értünk el a termelésben, a tő­kés rendszerben ismert viszonyok­hoz képest. Az elmúlt évben az ipari termelés önköltsége több mint 5 százalékkal csökkent és ez egy­magában egymilliárd forintot mesz­­sze meghaladó megtakarítást ered­ményezett, a legmagasabb összeget, amellyel valaha a dolgozók megta­karításai népgazdaságunk fejleszté­séhez hozzájárultak. De a takaré­kosság valóban nagy átfogó felada­tai és lehetőségei most, a szocializ­mus építésével együtt tárulnak fel, ahogy Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség legutóbbi ülésén mon­dotta. 1.A küzdelem az anyagpocsé­­kolás, a selejt, a felesleges raktár­­készletek s a pazarlás száz más formája ellen, csak most kezdődik valójában A szocializmusban minden meg­takarított fillér a dolgozók, a dol­gozók államának érdekeit szolgálja, mert a megtakarításból származó összegek — az állami költségvetés csatornáin keresztül — az új gyá­rak, vasutak építésében, a mező­­gazdaság fejlesztésében és ezáltal az élelmezés további javításában, a kulturális intézmények fejlesztésé­ben, megnövekedve, a dolgozókhoz kerülnek vissza. A szocializmusban, a szocialista építés idején a takarékosság nem átmeneti jelenség, hanem olyan módszer, amely elválaszthatatlan a szocialista gazdálkodástól. Zsdanov elvtárs a Nagy Októberi Forra­dalom 29. évfordulója alkalmából mondotta: „Meg kell erősítenünk és ki kell fejlesztenünk a gazdálkodás szocialista módszereit, a takarékos­ságot és az önálló gazdasági szám­vetést, határozottan véget kell vet­nünk a gazdálkodás lazaságának, a felduzzasztott létszámoknak, a ma­gas termelési önköltségeknek . . . Egyes gazdasági szakembereink máig sem értették meg, hogy a ta­karékosság, melyről nem egyszer beszélt Lenin és Sztálin, nem rö­­vidlélekzetű kampány, hanem a szo­cializmus sajátos gazdálkodási módszere!­ A minisztertanács határozata vi­lágosan mutat rá azokra a terüle­tekre, ahol a takarékosság hiánya, a pazarlás általános, ahol a taka­rékosságot elsősorban kell fokozni. De takarékosságra nemcsak az említett területeken van szükség, hanem az állami, gazdasági és tár­sadalmi élet minden terén. Különös figyelmet kell fordíta­nunk a takarékosság fokozására irányuló rendszabályok között az anyagtakarékosságra, elsősorban azoknál az anyagoknál, amelyeket külföldről hozunk be, valamint a népgazdaság egészének fejlesztése szempontjából fontos vasnál, szén­nél, olajnál, benzinnél, villany­áramnál. A közvetlen anyagmegta­karítások mellett, nagy feladatok várnak az ipar dolgozóira a tőkés országokból behozott anyagok pót­lása és a melléktermékek gazdasá­gos felhasználása terén. Jelentős anyagmennyiségeket kell mozgósí­tani, jövő évi termelési tervünk vég­rehajtása érdekében, az üzemeknél elfekvő anyagkészletek feltárásával és a hulladékanyagok begyűjtésé­nek fokozásával. A termelés minden területén az anyagtakarékosság fo­kozásának átütő jelszóvá kell vál­nia. Évről évre nagyobb összegeket ruházunk be népgazdaságunkba és ezért évről évre fokozódik a takaré­kosság jelentősége a beruházások­nál. Gyökeresen meg kell szün­tetni a tervszerűtlen, drága építke­zési módszert. Ezzel nemcsak je­lentős összegek takaríthatók meg, hanem az így nyert építőanyag se­gítségével gyorsítani lehet a gyár­építések ütemét és újabb lakásokat lehet építeni. A határozat rámutat arra, hogy óriási összegek takarít­hatók meg a termelőeszközök, gyár­épületek jobb kihasználása révén is. Egyes gyárak vizsgálata rámu­tatott arra, hogy gépgyáraink leg­többjében a meglévő gépek helyes felhasználásával, a munka jobb megszervezésével a jelenleginek két­szeresét lehetne termelni — egyet­len fillér beruházása nélkül. Ha minden gyárépület utolsó zugát is megfelelően használjuk ki, jelen­tős építkezések válnak­ feleslegessé, vagy halaszthatók el évekre és így az építőanyag fontosabb célokra fordítható. A munkaerő felhasználásánál mu­tatkozó pazarlás különösen súlyo­san mutatkozik meg az adminisz­trációban alkalmazottak számának gyors emelkedésében az állam sok szervénél, a nagykereskedelemben és az üzemek adminisztrációjánál. A termelésben érvényesíthető ta­karékosság mellett nagy súlyt kell helyezni azoknak a kiadásoknak le­szorítására, amelyek nem a terme­lés fejlesztését szolgálják. A szocia­lizmus építésének időszakában és különösen ötéves tervünk elején úgyszólván minden anyagi erőt a termelés fejlesztésére kell összpon­tosítanunk, hogy ezzel a to­vábbi fejlődés szilárd alapjait rakjuk le. A határozat kü­lön intézkedésekkel segíti elő a dol­gozók­ egyéni megtakarításainak fo­kozását. Az­­ egyéni megtakarítások együttvéve ugyanúgy az,ország, fej­lődését és ezáltal a dolgozók bol­dogulását szolgálják, mint a terme­lésben elért megtakarítások, akár építőszövetkezetek útján, akár taka­rékbetétkönyv formájában, vagy egyéb úton jelentkeznek az­ egyének által megtakarított­­összegek. A tennivalók tehát igen sokrétűek. A minisztertanács határozata termé­szetesen nem meríti ki az összes feladatot a takarékosság terén, csak a legfontosabbakat említi meg. A ha­tározat alapján széleskörű munká­ltainkon megindulnia a fokozott ta­karékosságot biztosító rendszabá­lyok kidolgozására és a takarékos gazdálkodás megvalósítására. A fel­adat részben abban áll, hogy érvé­nyesítjük a minisztertanács határo­zatában foglalt intézkedéseket az ország összes üzemeiben, hivatalai­ban, az állami gazdasági és társa­dalmi élet minden terén a helyi vi­szonyoknak megfelelően. A minisz­tertanács határozata azonban csak megindítja a munkát, emellett ál­landó, kitartó munkával a takarékos­ság egyre újabb lehetőségeit kell feltárni. Fontos feladat vár ezen a téren az állami, gazdasági vezetőkre. In­tézkedések sorozatát kell­ tenniük a határozat végrehajtása érdekében és biztosítaniuk kell a takarékosság fokozásának--fontos előfeltételét,, a pénzügyi és­ tervfegyelem meg­­szilárdítását. A­­takarékosság érde­kében az összes"üzemben és válla­latnál "fejleszteni kell" a­ gazdaságos, számvetés és az önálló­ elszámolás rendszerét, mint olyan eszközt, amely legjobban feltárja a felesle­ges kiadásokat, a pazarlást, s ugyanakkor a takarékosság lehető­ségeit. Az állami, gazdasági veze­tőket a minisztertanács személyük­ben is felelőssé teszi a határozat végrehajtásáért, a takarékos gazdál­kodásért. Ne ismerjenek kíméletet a pazarlókkal, egyben ügyeljenek ébe­ren, hogy az ellenség ne használ­hassa fel a dolgozóknak a taka­rékosság fokozására irányuló erő­feszítését saját céljaira, arra, hogy a takarékosság helyes szempontjait­ kiforgatva, a népgazdaság, a kultu­rális élet, a honvédelem tervszerű fejlesztését gátolja. A határozat az egész országhoz, az egész dolgozó néphez szól. Szá­mít a dolgozók széleskörű kezde­ményezésére és utasítja-­ a, vezető-, kér, hogy karolják fel a dolgozók' javaslatait, gondoskodjanak a he­lyes kezdeményezések­ széleskörű bevezetéséről”. A dolgozók forra­dalmi kritikájának és önkritikájá­nak kell megnyilvánulnia a pazar­lás­­ elleni harcban, a takarékosság fokozásában, önkritikával saját ed­digi munkájukkal szemben, ha pa­zarolták az anyagot, ha feleslege­sen járatták a gépeket, kritikának a vezetőkkel szemben, ha olyan megtakarítási lehetőségekre mutat­nak rá, amelyek megvalósítása az üzemek, vállalatok vezetőinek fel­adata. A minisztertanács határozatának végrehajtása népi demokráciánk újabb győzelmét fogja jelenteni. Éppen ezért azonban végrehajtásá­nak biztosítása harcot jelent. A ta­karékosság nem kampány és ezért a határozat végrehajtásáért folyta­tott harcnak sem rövid, átmeneti jellegűnek, hanem következetes, szívós harcnak kell lennie, amilyen maga a szocializmus építése. A dolgozóknak ezt a harcát — mint minden harcunkat a szocializmus építéséért — Pártunk vezeti és Pártunk szervezeteinek kell erre a dolgozókat mozgósítaniok. Ily mó­­don lehet végrehajtani a határozat­nak a dolgozó tömegekhez szóló ré­szét: ,,f­ordítsanak különös gondot az anyaggal, szénnel, tüzelőanyag­gal, szerszámmal, villam­osenergiá­­val való takarékosságra. Ne feled­jék, hogy minden tonna szén, vas, minden mázsa gabona és takar­mány, minden méter szövet, min­den tégla, minden forint megtaka­rítása népgazdaságunk fejlődését, ötéves tervünk végrehajtását, ha­zánk erejének növelését szolgálja.” Jelentés négy üzemből a második tervév első napjáról A tegnapi napon megindult ötéves tervünk második évi előirányzatainak teljesítése. Üzemeink az elmúlt év eredményeiből és hibáiból tanulva lát­nak a megnövekedett feladatok meg­oldásához. Rákosi Mű­vek Vasön­tő I.: Harcban a selejt további csökkentéséért A Rákosi Mátyás Művek Vasöntő I. üzemének dolgozói az utóbbi hónapok­ban jelentős győzelmeket arattak. Az öntödék között folyó munka­­verseny harmadik hónapjában első helyezést értek el. December 21-re, Sztálin elvtárs születésnap­jára befejezték 1950. évi tervüket. A selejtet a júliusi 7,27 százalékról 4,66 százalékra szorították le. 1951-ben megoldásra vár az önt­­vénytisztítóműhely kérdése. Az önt­vénytisztító az üzem legszűkebb ke­resztmetszete; nem tartott lépést a többi üzemrész fejlődésével és így a további előrehaladás fékjévé lett. A vasöntő 1. már­ megkezdte ja­nuári tervének végrehajtását, de a tisztítóban még rengeteg múltévi öntvény hever. A műhelyt valóság­gal eltoraszolják a régi öntvé­nyek.Ez nemcsak a tervteljesítést akadá­lyozza, hanem a munka ellenőrzését, a selejt okainak feltárását is. Nem véletlen, hogy az öntvénytisztító az üzem szűk keresztmetszete: itt a leg­kisebb az egyéni versenyzők és a leg­nagyobb az igazolatlanul távolmara­dók száma; a munkafegyelem igen laza. A terv az, hogy jó politikai felvilágosító munkával harcot indítanak az öntvénytisztító­ban a munkafegyelem megszilárdí­tásáért, az egyéni versenyzők szá­mának növeléséért. Az üzemveze­tőség fokozza az öntvénytisztítás gépesítését. Emellett igyekeznek úgy megszervezni a munkát, hogy a tisztítóba kerülő öntvényeket egy hét alatt megtisztít­sák. Számos más terv is készül a Vas­öntő I-ben, a második tervév sikere érdekében. Az üzem dolgozói az 1951. évi terv teljesítésére összpontosítják erejüket. Magyar Fonóipar: Harcban a takarékos gazdálkodásért Az elmúlt évben nem igen takaré­koskodtak a nép vagyonával a Magyar Fonóiparban. Az Állami Ellenőrző Központ nagy mennyiségű tartós­­hüvelyt talált a raktárban, olyan nagy mennyiséget, ami hosszú időre fedezi a gyér szükségleteit. A vizsgálat után a Magyar Fonó­ipar lemondta további tartós­­hü­vely-rendeléseit és más téren is nagyobb gondot fordított a taka­rékos gazdálkodásra. Az üzem dolgozói megindították a ta­karékossági mozgalmat. Villamosener­­gia megtakarításuk 4 százalék, szén­­megtakarításuk 15 százalék volt az el­múlt évben. Ötéves tervünk második évében még jobban akarnak takarékoskodni. Erre kötelezi őket a minisztertanács most megjelent határozata is. Újítás segítségével használt fonó­­csévéket ismét használhatóvá tet­tek és ez­zel fedezik egész évi cséve-szükségletük egyhetedét. Ugyancsak újítás segítségével fo­kozzák a gyengébb minőségű gyapot kihasználását is. Ebben az évben megvalósítják a fé­­süsgépek hulladékának felhasználását. Elhatározták, hogy az új évben fo­kozottan ellenőrzik a hulladékmérést. A hulladék­terveket egyénekig felbont­ják, hogy minden dolgozó lássa, meny­nyi lehet az ő anyaghulladéka. Tanulnak a gyár vezetői abból a hibájukból is, hogy a gépek generál­javítása az elmúlt évben tervszerűtlen volt. Ebből a tervszerűtlenségből gya­kori gépállások és időkiesések ke­letkeztek. Most elkészítették előre a generáljavítások egyévi tervét, megállapították az egyes munkák ide­jét és gondoskodnak a szükséges al­katrészek folyamatos előkészítéséről. A legutóbbi tervismertető értekezle­ten a dolgozók számos értékes javas­latot tettek a takarékossággal kapcso­latban. A krízánház fűtője felhívta arra a figyelmet, hogy sok, máshol felhasználható hulladékanyagot tüzel­nek el. Szóvá tették, hogy a hüvelyek raktározásánál sok olyan láda fekszik el, amire máshol szükség lenne. Azóta már meg is kezdték a ládák kiürítését. Féméru­ és Szerszámgépgyár: Harcban a tervszerűbb termelésért Az elmúlt évben a Fémáru- és Szer­számgépgyár hónapról-hónapra elma­radt a tervteljesítésben. Ennek egyik legfontosabb oka a gyártás tervszerűt­­lensége, a rossz munkaszervezés volt. Egyes alkatrészekből hatalmas mennyiséget gyártottak előre, más alkatrészek hiánya miatt viszont sokszor napokig, néha hetekig is álltak a szerelők. A műhelyekben ide-oda tologatták az anyagot, egyes félig kész alkatrészek hónapokig elfeküdtek egy-egy gépnél, mert nem volt munkabeíró és nem volt, aki ellenőrizze a kiadott munka­darabok sorsát. A termelés egyik leg­nagyobb gátja az volt, hogy a gyár­ban nem voltak, meg a felbontott ter­vek. Az elmúlt hetekben gondos munká­val készültek az új tervévre. A terveket csoportokra felbontot­ták és január végéig felbontják egyénekre is. Ezzel párhuzamosan megállapítják a gépek teljesítőképességét és biztosít­ják minden egyes gépre legalább egy hónappal előre a munkát. A műhelyek­ben már munkab­eírók ellenőrzik az egyes alkatrészek megmunkálási sor­rendjét. A helyes szervezést elősegíti az is, hogy hozzáfogtak a géppark át­rendezéséhez. Eddig az volt a helyzet, hogy míg például egy tengely elké­szült műhelyről műhelyre vándorolt. Most úgy rendezik át a gépeket, hogy egymás mellett lesznek a munka­folyamatban egymásután követ­kező gépek.­­Mikor az alkatrész a gépsor végére ér, vihetik készen a raktárba. Ganz Vagongyári építkezés: Harcban az elmaradók segítségéért A Ganz Vagongyár építkezésén a dolgozók 27,9 százaléka nem teljesíti normáját. Ennek oka az egyéni fele­lősség és a munkafegyelem hiánya, de igen nagy mértékben oka a munka rossz szervezése is. Az ötéves terv második évét azzal az elhatározással kezdték, hogy a munka jobb megszer­vezésével két hónap alatt 15 száza­lékra csökkentik a norma alatt telje­sítők számát. A rossz munkaszervezés miatt igen nagy volt a várakozási idő az építke­zésen. Az építkezés vezetősége vál­lalta, hogy a teljesítmények emelése érdeké­ben száz százalékig előkészíti a munkaterületet. A normák teljesítését akadályozta az is, hogy a dolgozók nem kapták meg előre munkautalványukat, nem tudták előre, hogy mit fognak a következő héten végezni és így nem is tudtak felkészülni rá. Most elhatározták, hogy a munkautalványokat feltétlenül munkakezdés előtt kiadják a dol­gozóknak és így lehetővé teszik a munka előre történő megszervezését. Akadályozta a normák teljesítését, hogy a brigádok nem megfelelően alakultak. A szakszervezeti bizottság elhatározta, hogy megérteti a dolgozókkal: a bri­gádokon belül is segíteniük kell egy­másnak, úgy szervezik át a brigádokat, hogy jó és gyengébb munkások együtt legyenek. ★ Komoly feladatok állnak üzemeink előtt ötéves tervünk második eszten­dejében. Hasznosítsák mindenütt az elmúlt tervév tapasztalatait és vigyék győzelemre tervünket 1951-ben is!

Next