Szabad Nép, 1951. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-03 / 1. szám

SZERDA, 1951 JANUAR S SZABAD NAP i­ 3 A dolgozók védelmében A dolgozók védelme, a zavarta­lan cukor- és finomlisztellátás biz­tosítása, a sorbanállás kiküszöbö­lése érdekében kormányunk úgy in­tézkedett, hogy január 2-től kezdve az eddigi áron jegyre kapnak cuk­rot és finomlisztet az összes ellá­tatlanok. Cukor- és finom lisztszükségletün­ket népgazdaságunk ki tudja elégí­teni: a jegyre kiadott mennyiségek megfelelnek az 1948—1950-es évek tényleges fogyasztási átlagának. Az 1948—1949—1950-es években a cu­korfogyasztás a városokban havi 3,50 kiló volt családonként. Most egy átlagos városi munkás­család havonként 3.70 kiló cukrot kap. (Négytagú családot vettünk számításba, ahol a családfő nehéz testi munkás, egy további családtag dolgozik, kettő eltartott.) Hasonló a helyzet a finomliszttel. 1948— 1950-ben az ellátatlan családok havi átlagos fogyasztása 6—6.50 kiló volt. Jegyre most egy négytagú család 6.40 kilót kap. Az új elosztás alapja tehát az át­lagos fogyasztás. De hogy ezen fe­lül is be lehessen szerezni cukrot és lisztet, a kormányzat a fogyasz­tók rendelkezésére bocsát magasabb kereskedelmi áron szabad árut. Ez a rendszer kihúzza a tatait a spekuláció lába alól, hiszen senki sem lesz bolond feketén vásárolni, ha megengedett módon, szabadon is megveheti azt, amire szüksége van. Mindez bizonyítja: a kormány in­tézkedései nem a cukor- és finom­­lisztfogyasztás megszorítását jelen­tik; az előző évekével azonos — sőt, a szabadon vásárolható áruval együtt az előző évekét meg is ha­ladó — mennyiség kerül fogyasz­tásra. Csakhogy ez most valóban a dolgozó tömegek asztalára kerül, nem pedig az árurejtegetők, speku­lánsok kamrájába. Az újfajta elosztásnak éppen az a célja, hogy visszaverje a közellá­tás frontján aknamunkát végző el­lenség próbálkozásait. Az osztály­ellenség különös előszeretettel kí­sérletezik éppen ezen a területen, mert tudja, hogy az élelmezés kér­dése közvetlenül érinti a tömegeket. Azt reméli, hogy meg tudja boly­gatni a dolgozó családok nyugal­mát. Ellenségeink nem riadtak vissza semilyen eszköztől, csak hogy ártani tudjanak. Kopa László 48 holdas nagykőrösi kulák disz­nókkal etette fel a gabonáját. La­kásán a házkutatás során 24 mázsa gabonát találtak elrejtve. Csizmadia Károly balatonkenesei kulák 25 mázsa cukorrépát dugott el, hogy azt takarmányozási célokra hasz­nálja fel. És a szabotáló, termény­­rejtegető kulákok mellé felzárkóz­nak az áruhalmozó városi burzsoá­­elemek. Németh János volt vasgyá­­ros lakásán sok egyéb mellett 400 kiló lisztet és 150 kiló kockacukrot fedeztek fel. Farkas Imréné, egy Horthy-ezredes özvegye 100 kiló cukrot és 100 kiló lisztet halmozott fel Az osztályellenség az áruk fel­vásárlásával, a sorbanállás szer­vezésével, rémhírterjesztéssel, a nem­zetközi helyzet kiélesedésének pánik­keltésre való felhasználásával igye­kezett vásárlási lázat kelteni. Emlé­kezhetünk, több esetben nem sikerte­lenül! A budapesti V. kerületi Marx­ion KÖZÉRT-fiók csúcsforgalma például egyetlen hónap alatt meg­kétszereződött; 1950 október 2-től 8-ig 805 kiló, november 6-tól 12-ig pedig már 1646 kiló cukor fogyott el. Ugyanebben a két időszakban a budapesti V. kerületi Kohári­ utcai KÖZÉRT cukorforgalma 715 kiló­ról 1495 kilóra emelkedett. Július­ban a finomlisztfogyasztás 240 százaléka, a cukorfogyasztás 190 százaléka volt az előző hónapok szokásos fogyasztási átlagának. No­vemberben, az újabb „vásárlási hul­lám” jelentkezésekor a finomliszt­fogyasztás 60 százalékkal volt ma­gasabb az előző hónapok átlagá­nál. Az ellenség aknamunkájának a dolgozó tömegek voltak a kár­vallottjai b előlük kapkodták el az árut a hivatásos sorban állók. Ha sehogy másképp nem tudták megoldani a vásárlást és kénytele­nek voltak maguk is beállni a sorba, az ő drága idejüket rabolta meg ez is. A spekulánsok, rémhírterjesztők, áruhalmozók aljas tevékenysége mögött ott volt az imperialisták, a háborús gyújtogatók keze is. A mi országunkban így is megpróbálnak ártani a dolgozó népnek. Saját or­szágaikban mások az eszközeik. Ott az övék minden hatalom és ezt arra is felhasználják, hogy újabb és újabb terheket rakjanak a dol­gozók nyakára, elvonják még a leg­szükségesebbeket is a tömegek szája elől. A „gazdag” Angliában éppen ezekben a hetekben, kará­csony előtt csökkentették 22 száza­lékkal a húsadagot. Valóban illeté­kes testület, az angol Húskereske­dők Országos Egyesülete állapí­totta meg: „Ez a húsadag a legki­sebb, amit valaha is ismertünk, ilyen húsadag mellett nagyon ne­héz lesz téli időben fenntartani a nehézipari dolgozók egészségét.” Az imperialisták minden új közel­látási rendszabálya éles támadást jelent a dolgozók ellen. Ezzel szemben a­ mi közellátási rendsza­bályaink éles támadást jelentenek a spekulációval, az osztályellenséggel szemben — a dolgozók védelmé­ben. Maguk a dolgozók is kérték, ja­vasolták ezeket a rendszabályokat A téli burgonyaellátás biztosítása, a karácsonyi utalványok akciója be­bizonyították, hogy az ellátás szer­vezettsége megnehezíti a spekulán­sok dolgát, nyugalmat és biztonság­­érzetet kelt a tömegekben. Ezért írta november 21-én Kiss István (Mártírok­ útja 4.) a Szabad Nép­nek levelében: „A közellátás ügyé­vel kapcsolatban szeretnék egy ajánlatot tenni. A burgonyakérdést megoldották, ezzel nincsen baj. Nem lehetne-e ugyanígy a liszt- és cukorkérdést is megoldani?” Csil­lag Lászlóné (Újpest, Dózsa György­öt 5.) pedig ezt írta: „Ha az igaz­ságos elosztás szempontjából szük­séges, hogy jegyre adják a lisztet és cukrot, úgy igenis, alkalmazzuk ezt. Nem igazságos, hogy a ráérők ehessenek, viszont, aki komoly mun­kában tölti az idejét és nem ér rá sorban állni, az sokszor ne jut­hasson cukorhoz vagy liszthez.” — „Az a javaslatom — írta október 25-én Gschwind Jánosné (Bókay János­ u. 31.) —, hogy adjanak minden hétre bizonyos mennyiségű cukrot utalványra vagy jegyre, mert így nem halmozhat, nem feketézhet senki.” Tucatnyi levelet idézhetnénk még, amely mind azt mutatja: a tömegek szükségesnek tartották, várták a kormány intézkedését. És nem véletlen, hogy valamennyi le­vél a cukor és a­­liszt kérdéséről beszél. A kulákok elrejtették, vagy disznóikkal etették meg a kenyér­­gabonák Mindkét élelmiszer köny­­nyen tárolható, a cukor különösen hosszú ideig raktározható, még­pedig viszonylag kis helyen. Éppen ezért különösen „kedvelték” az áru­­halmozók. Most a kormány intéz­kedése elejét veszi ennek a garáz­dálkodásnak: egycsapásra meg­szünteti a sorbanállást a cukorért és a lisztért, feltétlenül biztosítja a szükséges árumennyiséget, eleget tesz a dolgozók kívánságának. Hogyan történik az elosztás? Egyetlen ellátatlanon­ sem feled­kezünk meg, kivétel nélkül vala­mennyi kap jegyet. De a fejadagok nem egyformák. Igazságos és mél­tányos az, hogy a nehéz testi mun­kát végző dolgozó több cukrot és több lisztet kapjon. Igazságos és méltányos, hogy többet kapjon a sztahanovista, aki élenjár a ter­melőmunkában; többet kapjanak azok a dolgozók, akik műszaki, gazdasági, vagy igazgatási irá­nyító munkát végeznek. Igazságos és méltányos, hogy többet kapjanak a magasrendű, szellemi munkát vég­zők, a tudósok, művészek, írók; többet kapjanak azok, akiket érde­meikért kitüntetéssel jutalmazott a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Pártunk szerető gondoskodása nyil­vánul meg abban, hogy magasabb fejadagot kapnak a terhes és a szoptatós anyák is. Indokolt az is, hogy a városon, ipartelepeken élő dolgozók maga­sabb fejadaghoz jussanak, mint azok, akik mezőgazdasági vidéken élnek. Nem kell hosszasan bizonyí­tanunk, hogy mezőgazdasági vidé­ken, falun sokkal könnyebb az élel­met beszerezni, mint városon. Emellett olcsóbb a megélhetés. A falusi lakosság alig költ valamit jö­vedelméből lakbérre, míg városon ez a megélhetési költségeknek csaknem 10 százalékát emészti fel. Fűtésre is egyharmadával nagyobb összeget költ a városi dolgozó, mint a vi-A minisztertanács a cukor- és fi­nomlisztellátás rendjét az alábbiakban szabályozza: 1. §­ (1) Az 1951. évi január hó 1. nap­jától kezdve a lakosság cukor, és fi­­nomlisztszükségl­etét egyrészt hatósági jegyre hatósági áron, másrészt a sza­bad forgalomban kereskedelmi áron biztosíthatja. A hatósági jegyre ható­sági áron kiszolgáltatott cukor- és fi­nomliszt mennyisége általában megfe­lel az 1948—50. évek tényleges fo­gyasztásának. Ezen a mennyiségen fe­lül cukrot és finomlisztet a szabad forgalomban kereskedelmi áron bárki szükséglete szerint vásárolhat. (2) A hatósági cukor és finomliszt (búzadara, száraztészta) ára változat­lan marad. (3) A szabad forgalomban kereske­delmi áron árusított cukor és finom­liszt (búzadara, száraztészta) forga­­lombahozatalának módját és árát a belkereskedelmi miniszter szabályozza. 2. §. (1) A hatósági jegyre vásárolható cukor- és finomlisztfejadagok a követ­kezők: a) A Budapest főváros, Debrecen, Győr, Miskolc, Ózd, Pécs, Salgótarján, Szeged, Szolnok, Szombathely és Tata­bánya városok területén lévő, valamint a belkereskedelmi miniszter által kü­lön megjelölt egyéb állami üzemek, vállalatok, intézmények, intézetek, ha­tóságok és hivatalok dolgozóinak vagy más közületi és társadalmi szervek al­kalmazottainak havi cukorfejadagja 1 kg, az ország többi részén 80 dkg, havi finomliszt (búzadara, száraz­­tészta) fejadagja pedig az ország egész területén egységesen 1­60 kg; b) az a) pontban felsorolt, Budapest főváros, Debrecen, Győr, Miskolc, Ózd, Pécs, Salgótarján, Szeged, Szol­nok, Szombathely és Tatabánya váro­sok területén lévő", valamint a belke­reskedelmi miniszter által külön meg­jelölt egyéb munkahelyeken nehéz testi munkát végző dolgozóknak, új éűszaki, gazdasági és igazgatási vezetőknek, a magasrendű szellemi munkát végzők­nek, a szocialista munkában élenjáró dol­gozóknak és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott ki­tüntetések tulajdonosainak havi cukor­fejadagja 1­20 kg, az ország többi ré­szén 1 kg, havi finomliszt (búzadara, száraztészta) fejadagja pedig az or­szág egész területén egységesen 2,40 kg; c) az egyéb ellátatlan fogyasztók havi cukorfejadagja Budapest főváros, ■Deb­ecen, Győr, Miskolc, Ózd, Pécs, Salgótarján, Szeged, Szolnok, Szombat­hely és Tatabánya városok területén 75 dkg. Ugyancsak 75 dkg cukorfej­adagban részesülnek a bányák és a belkereskedelmi miniszter által külön megjelölt üzemek dolgozóinak velük egy háztartásban élő hozzátartozói. Az ország többi részén az ellátatlan fo­gyasztók havi­ cukorfejadagja 55 dgk, havi finomliszt (búzadara, száraztész­ta) fejadagja pedig az ország egész területén egységesen 1­ 20 kg; d) a 12 éven aluli gyermekek havi cukorfejadagja az ország egész terüle­tén egységesen 75 dkg (2) A terhes- és szoptatós anyákat a terhesség negyedik hónapjától a szülés utáni kilenced­­ hónap végéig havi 45 dkg cukorpetadag illeti meg. 3. § (1) A cukorjegyre és finomliszt jegyre jogosult minden ellátatlan fogyasztó, akinek állandó lakóhelye az ország te­rületén van. Az önellátó, akinek cukor-, vagy finomlisztellátása a saját termé­séből, vagy természetbeni járandóságé­­ból biztosítva van, cukorjegyet, illető­leg finomlisztjegyet nem kaphat. (2) A hatósági cukor- és finomliszt­­ellátás a­­fogyasztók állandó lakóhe­lyén kiadott alapjegyekkel és a dolgo­zók munkahelyén kiadott pótjegyekkel történik. (3) A cukorjegyeiket és finomliszt­­jegyeket díjmentesen kell kiadni. (4) A cukorjegyek és finomliszt­­jegyek — függetlenül attól, hogy azo­kat hol adták ki —, az ország egész területén bárhol beválthatók, déki. A világítás költségei csaknem kétszeresek a falusihoz viszonyítva. A városi dolgozó jövedelmének 2,5 százalékát emészti fel a közlekedés, falun ez is alig jelent valamit. Emellett számításba kell venni, hogy számos olyan falusi lakos van, aki termel cukorrépát, de a földterület nem éri el a­­600 négy­szögölet. Kap tehát természetben is cukrot, mégsem számít önellátónak. A mezőgazdasági vidékek öntuda­tos dolgozói — ha mindezt figye­lembe veszik — megértéssel fogad­ják majd a kormánynak ezt az in­tézkedését. A kormány figyelme valóban ki­terjed minden részletre. A kará­csonyi utalványok szétosztásánál 4. §. Cukrot és finomlisztet (búzadarát, száraztésztát) hatósági jegyre és ki­­utalásra minden élelmiszerkiskeres­kedői ipari­gazol­vánnyal rendelkező kereskedő árusíthat. 5. §. A hatósági cukor- és finomliszt­ellátás megszervezéséről és irányítá­sáról, a cukorjegyek és finomlisztje­gyek előállításáról és szétosztásáról, a hatósági ellátás céljára szolgáló cukor és finomliszt (búzadara, száraztészt­a) forgalombahozatalában résztvevő el­osztók elszámoltatásáról és a mind­ezekhez szükséges szervezet felállítá­sáról a belkereskedelmi miniszter gon­doskodik. 6. §. A hatósági ellátás céljára szolgáló cukor és finomliszt (búzadara, száraz­­tészta) forgalombahozatalában részt­vevő elosztókat és a jegyek kiosztásá­ban, kezelésében közreműködő szemé­lyeket a büntető jogszabályok alkal-például sok panasz hallatszott amiatt, hogy a vidékről üzembe bejáró dolgozók családtagjai nem kaptak utalványt. Most nemcsak a vidéken lakó, de városi üzemben dolgozó munkás kap ugyanannyit, mint mun­kástársai, hanem a vidé­ken­­ lakó hozzátartozó is ugyan­olyan fejadagot kap, mint a váro­son lakó családtagok. Az elosztás bármelyik rendsza­bályát vegyük is elő, valamennyit mélyen áthatja az az előrelátás, a dolgozókról való gondoskodás, igazságosság, amely eddig is mindenben jellemezte Pártunk, kor­mányunk politikáját. A szó igazi értelmében népszerű intézkedés ez: minden egyes pontjával dolgozó mazása szempontjából közhivatalno­koknak kell tekinteni. 7. §­A hatósági cukor- és finoitilisztel­­látásra vonatkozó rendelkezések meg­szegését és kijátszását a törvény szi­gorúan bünteti. Így különösen a ható­sági ellátás célját szolgáló cukornak és finomlisztnek (búzadarának, száraz­­tésztának) hatósági jegy vagy k­utatás nélkül történő forgalombahozatala, vagy a­ hatósági jegyek és utalványok meghamisítása a közellátás érdekét ve­szélyeztető bűncselekmény és a 8.800— 1946./VII. 28./M. E. számú, illetőleg az ennek kiegészítése tárgyában ki­adott 6.860/1948 /VI. 24./ Korm­. számú rendelet értelmében — amennyiben súlyosabb minősítés alá nem esik —, öt évig terjedhető börtönnel bünte­tendő. 8. §. A jelen rendelet végrehajtásáról az érdekelt miniszterekkel egyetértve a belkereskedelmi miniszter gondoskodik, nénünk érdekét szolgálja. Népne­velőink, amikor a rendeletről be­szélnek, egyszerűen, világosan ma­gyarázzák meg jelentőségét. A munkás, a dolgozó az egyenes be­szédet szereti a legjobban; ezt szokta meg és ezt várja el a kommunistáktól. A közellátással kapcsolatos fel­­világosító munka most pártszerve­zeteink agitációs tevékenységének egyik fontos feladata. A magyar dolgozók milliói fegyelmezetten tá­mogatják majd kormányunkat az új intézkedések sikeres és zavarta­lan végrehajtásában, a szervezet­tebb és jobb közellátás biztosításá­ban. A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának rendelete a cukor- és finomlisztellátás szabályozásáról Részletes tájékoztató a cukor- és finomlisztellátás sztályozásával kapcsolatos tudnivalókról A minisztertanács 4/1951/I.2./M.T. számú rendelete szabályozta a cukor és finomlisztellátás rendjét. A rendelet alapján az ellátatlan fo­gyasztók 1951. január 1-től kezdődően cukrot és finomlisztet (búzadarát és száraztésztát) a megállapított fejada­gok mellett — cukor- és finomliszt­­jegyre —, változatlanul az eddigi ára­kon vásárolhatnak. A jegyes (hatósági) cukor- és fi­nomlisztellátáson felül — a megálla­pított kereskedelmi árakon — bárki vá­sárolhat szabadforgalmú cukrot és finomlisztet is. KI JOGOSULT CUKOR- ÉS FINOM­LISZTJEGYRE? Cukorjegyre és finomlisztjegyre jo­gosult minden ellátatlan fogyasztó, akinek állandó lakóhelye az ország területén van. Az önellátók cukorjegyre, illetőleg finomlisztjegyre nem jogosultak. Fi­nom liszt­ből önellátóknak kell te­kinteni a vámőrlésre jogosultakat és a háztartásukhoz tartozó személyeket. A hatósági fejadatokat a miniszter­tanácsnak a Magyar Közlönyben meg-,­jelent rendelete közli. A fogyasztók hatósági cukor és fi­nomlisztellátása alapjegyekkel és pót­jegyekkel történik. Alapjegyét mindenki állandó lakó­helyén, a pótjegyét pedig az igény­­jogosult munkahelyén kapja meg. MENNYI CUKROT ÉS LISZTET SZOLGÁLTATNAK KI EGYES JEGYEKRE? Az I. jelzésű cukor alapjegy 1. sz. szelvényére január hóban 75 dkg. cu­kor, 2. sz. szelvényre február hóban 75 dkg cukor; a II. jelzésű cukor alapjegy I. sz. szelvényére január hóban 55 dkg cu­kor, 2. sz. szelvényére február hóban 55 dkg cukor; a III. jelzésű finomliszt alapjegy A betűs szelvényére január hóban 1.20 kg finomliszt (búzadara, száraztészta), B-betűs szelvényére február hóban 1.20 kg finomliszt (búzadara, száraztészta) vásárolható hatósági áron. A havi 1.20 kg cukorfejadagra igényjogosultak 75 dkg-os alapjegyük­höz külön havi 45 dkg cukor vásárlá­sára jogosító pótjegyet, a havi 80 dkg, illetve havi 1 kg cu­­korfejadagra jogosultak.5 dkg, illetve 15 dkg-os alapjegyűkhöz * külön havi 25 dkg cukorvásárlásra jogosító pótje­gyet kapnak. A havi 2.40 kg finomliszt fejadagra jogosultak alapjegyűkhöz külön havi 1.20 kg finomliszt vásárlására jogo­sító, a havi 1.60 kg finomliszt fejadagra jogosultak pedig alapjegyükhöz külön havi 40 dkg finomliszt vásárlására jo­gosító pótjegyet kapnak. HOL ÉS MIKOR VÁLTHATÓK BE A JEGYEK? A jegyek (pótjegyek) egyes szelvé­nyei csak abban a hónapban válthatók be, amelyre érvényesítve vannak. Az ország bármely helyén kiosztott cukor- és finomlisztjegyek (pótjegyek) az ország egész területén beválthatók és elszámolhatók. Elveszett, ellopott, vagy megsemmi­sült jegyek (pótjegyek) helyett újat, illetve másikat kiadni tilos. A jegyeket, (pótjegyeiket) díjmente­sen adják ki. MIK A HÁZ- ÉS TÖMBMEGBÍZOT­­TAK FELADATAI A JEGYEK KIOSZTÁSÁNÁL? A jegykiosztásnál Budapesten a tömb- és házm­egbízottakat, másutt szükség szerint kijelölendő személyeket kell igénybevenni, akik a rájuk­ bízott munkát kötelesek elvégezni. A jegyki­­osztási munkákra bevont tömb- és házmegbízottak stb. — amennyiben al­kalmazásban vannak — a januári ki­osztás munkálatainak elvégzésére munkahelyükről igazoltan eltávozhat­nak, azonban az eltávozás összes ideje 8 (nyolc) munkaóránál több nem le­het. Budapesten és egyéb helyeken, ahol ház- és tömbmegbízottak vannak, a jegykiosztás a következőképpen törté­nik: Január hó 2-án (kedden) A tömbmegbízottak átveszik a kerü­leti, vagy helyi tanácsok VB kereske­delmi osztályán a kiosztási és össze­sítő jegyzékeket. A VB. kereskedelmi osztályok közük a tömbmegbízottakkal, hogy a ház­tömb melyik jegyelosztó hely körzetébe tartozik. A tömbmegbízottak átadnak minden házmegbízottnak 2—2 drb kiosztási jegyzéket. A házmegbízottak még az­nap elkezdik és január 3-án elvégzik a házban lakók közül jegyre igényjogo­sultak (cukorból — lisztből ellátatla­nok) kiosztási jegyzékbe való bejegy­zését. Január 4-én (csütörtökön). A házmegbízottak a házanként két példányban elkészített kiosztási jegy­zéket kötelesek elvinni a t­ömbmegbí­­zotthoz, aki az egyik kiosztási jegy­zéket magánál tartja és az átvételt a másik példányon igazolja. A kiosztási jegyzékekből a tömb­megbízott két példányban összesítő jegyzéket készít és azt a helyi tanács kereskedelmi osztályán, illetve kiren-

Next