Szabad Nép, 1951. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-10 / 7. szám
6 „A civilizáció legelemibb szabályainak megsértése" Még egyes burzsoá nyugati lapok is kénytelenek beszámolni az amerikaiak és a hsziamanisták koreai kegyetlenkedéseiről MacArthur jelentései és a hivatalos imperialista körök céltudatosan elhallgatják azokat a pusztításokat és kegyetlenkedéseket, amelyeket az amerikaiak és csatlósaik csapatai Koreában véghezvisznek. De az igazságot nem lehet véka alá rejteni. Az amerikaiak szörnyű gaztetteiről szóló hírek még a burzsoá sajtóban is utat törnek maguknak- Bármilyen torz és megcsonkított formában számoljanak is be az imperialista lapok MacArthur zsoldosainak pusztításairól, e bűnök méreteire jellemző, hogy nem lehet róluk egyszerűen hallgatni, hanem valamilyen módon — helyeslően, cinikusan, vagy félig-meddig elítélően — írni kell. Hamhung egy a sok koreai város közül, amely MacArthur csapatainak köszönheti, hogy nem maradt belőle más, csak üszők, hamu és égnek meredő, megszenesedett falcsonkoik. Mielőtt az amerikaiak kivonultak, levegőbe röpítették a várost. Pusztulás lett a sorsa a város büszkeségének, a négy ívmezős vasúti hídnak is, amelyről a robbanáskor egy egész vasúti szerelvény zuhant a szakadékba. Az AP amerikai hírügynökség tudósítója „fenkölt, de ugyanakkor félelmetes látványnak” nevezte a robbanást, amelynek tüzében sok családi otthon, hoszszú évek munkájának gyümölcse vált egy pillanat alatt semmivé. Az amerikai „kultúra” emlősén nevelkedett újságírónak és MacArthur zsoldoshadának „fenkölt” a pusztulás látványa, ha a felszabadult nép vagyonát pusztítják a Wall Street világhódító terveinek érdekében. A koreai nép elszánt szabadságszeretete és a kínai testvérnép áldozatos segítsége most keményen csapja be a hívatlan vendég előtt a kapu - A viszszavonulás, amit a hitleri tábornokokhoz hasonlóan MacArthur „tervszerűnek“ nevez, valóban nem más, mint tervszerű pusztítás, egy ország lángbaborítása, gyilkosságok sorozata. MacArthur hírhedt parancsa nyomán — amely így hangzik: „Mindent elpusztítani“ — a menekülő zsoldosok felpereseit földet hagynak maguk után, füstölgő romokat, egyszerű emberek ezreinek holttetemeit. És még valamit, egy fontos tanulságot: ahova egyszer az imperializmus beteszi a lábát, ott a pusztulás, rémuralom, a nyomor ver tanyát, lálba az amerikaiak és a hszinmanista rendőrök. Zsúfolásig teltek a börtönök, Li Szin Man bábkormánya tehát elrendelte, hogy a „katonai helyzetre való tekintettel és a börtönökben mutatkozó helyszűke miatt" gyorsítani kell a kommunisták (értsd: hazafiak) kivégzését. A foglyokra szörnyű kínzások várnak. A vallatás terén amerikai módszereket alkalmaznak. Úgy végzik ki az áldozatokat, hogy ütik-verik őket, míg csak holtan el nem terülnek a földön. „A rendőrök puskatussal árullva verték és így kényszerítették őket vallomásra’ — írja le egy „kihallgatás“ történetét az angol Daily Mirror című burzsoá lap. A Times még szörnyűbb dolgokról számol be. Leírja, hogy a Szöultól néhány kilométerre lévő rendőrállomás hat cellájában 270 embert zsúfoltak össze. A cellák másfél méter szélesek és öt méter hosszúak. „Két letartóztatott tagadta, hogy tagja volt a Kommunista Pártnak — írja a lap —, ezért addig verték őket, míg el nem vesztették eszméletüket. Egy délkoreai rendőr kijelentette, hogy kihallgatásukat folytatni fogják, mihelyt magukhoz térnek.'' A gyilkosságban, vérengzésben és az erőszakosságra való biztatásban MacArthur katonái mutatják a példát. A Newsweek egyik száma képet közölt arról, amint két félmeztelenre vetkőztetett koreai ápolónőt amerikai katonák motoznak- A barbárságnak ez a látványa még Amerikában is felháborodást keltett. Helen McDonald kétgyermekes amerikai családanya a második világháború hadiözvegye a szerkesztőséghez címzett levelében a következőket írja: „Az a kép, amely a két félmeztelenre vetkőztetett koreai ápolónőt ábrázolja a mi négy emberünk kénye-kedvének kitéve, teljesen megszégyenített. Láttam, hogy csapataink hogyan kezelik a hadifoglyokat.Én magam bejegyzett ápolónő vagyok és kijelentem, hogy az ő helyükben inkább fegyvert fognék, mintsem kitegyem magam ilyen megszégyenítésnek A felháborodás hullámai, amelyeket kegyetlenkedések sorozata váltott ki, egyre nagyobb erővel söpörnek végig a világon. Még egyes nyugati burzsoá lapok is kénytelenek foglalkozni a történtekkel. A Manchester Guardian angol liberális lap például felveti ,a kivégzésekért felelősek megbüntetésének” kérdését és aggodalmát fejezi ki „a civilizáció legelemibb szabályainak megsértése" miatt. A Times egyik száma a yorki érsek egyik levelét közli, amelyben az érsek többek között ezeket írja: „Az egyik jelentés szerint egyes asszonyok legyilkolt csecsemőket vittek a hátukon. Ha tovább folynak a barbár kivégzések, általános lesz a kívánság, hogy az ENSZ csapatait ne használják többé annak a kormánynak a védelmére, amely ilyen borzalmas kegyetlenkedésekért felelős." A jelentések arról számolnak be, hogy az amerikai és csatlós csapatok dél felé menekülnek s közben felperzselnek minden házat, megsemmisítenek minden élelmiszert és berendezést. Még a házfalakat is lerombolják. A polgári lakosságot elhajtják lakóhelyéről, megfosztják élelmiszereitől és amikor a szerencsétlenek teljesen hazátlanná váltak, MacArthur hadi jelentése „menekülteknek" nevezi őket. Az egész világ felháborodása kíséri az intervenciósok koreai szereplését. És minden országban a világ legtávolabbi zugában is megnyilvánul a dolgozók kívánsága: hagyják el az amerikaiak Koreát, engedjék, hogy Koreában ismét béke legyen és a koreai népabadsága birtokában ismét úita országgá építhesse a felperzselt városokat, a lerombolt falvakat és a terméketlenné vált földeket, eltüntesse az amerikai pusztítások szörnyű emlékét, behegessze a meggyilkolt áldozatok hozzátartozóinak fájó sebeit. A szörnyű bűntettek elkövetőire, szervezőire és felbujtóira pedig a népek a legszigorúbb büntetést követelik. Hamhung füstölgő romhalmazzá vált, és magasra csaptak a lángok a felszabadult Szöul házaiból is. Az amerikai Columbia rádiótársaság hírmagyarázója örül ennek. Örül, hogy „Szöul egyetlen égi romhalmaz és hogy ott az ellenség semmit sem találhat, ami még hasznára lehet. A kivonuló ENSZ-csapatok — számolt be MacArthur seregének rémtetteiről — minden közművet elpusztítottak, a Han folyón át vezető hidakat felrobbantották és az egész város lángokban áll. Miután a gyalogság elvégezte az „apró munkát", a légierő a koreai háború legnagyobb támadásában gyújtóbombákat szórt a városra. Egyetlen nap folyamán, a pilóták elbeszélése szerint, több mint 1800 épületet romboltak le.” Így hintik el MacArthur terrorlegényei az „amerikai életforma“ magvait. A fizikai rombolás nem az egyetlen gaztett a betolakodók bűnlajstromán. Szadista kegyetlenkedéseik nem ismernek határt. Hű segítőtársaik a vérengzésben Li Szin Man banditái, a koreai nép árulói. A Manchester Guardian, az angol burzsoázia egyik szócsöve borzalmas esetről ad hírt. Azzal kapcsolatban, hogy az amerikai vérengzésekben részt vesz egy koreai fasiszta szervezet is — Li Szín Manék úgynevezett véderőszövetsége —, megkérdezték e szervezet vezetőitől, hogy mi „indokolja“ a tömeges kivégzéseket. A válasz hű tükörképét adta a fasiszták gondolkozásmódjának: „Bizonyosra vehető, hogy a kivégzett felnőttek kommunisták voltak”, a gyermekeket pedig azért lőtték agyon, mert „felnőtt korukra szintén kommunisták lettek volna”". Az angol lap hozzáteszi, hogy a szóbanforgó szervezetet 1945 óta az amerikai katonai kormányzat pénzelte és támogatta. Li Szín Atan, az USA délkoreai helytartója azzal „indokolta" a gyilkosságokat, hogy „végül is háború van, ellenségeinktől meg kell szabadulni“. Az amerikaiaknak ez a bábja rendeletet adott ki, hogy minden hat éven felüli polgárt, akiről feltételezhető, hogy rokonszenvezik a népi demokratikus kormánnyal, azonnal végezzenek ki. A rendelet alapján egyedül Kengvonban 13.000 embert mészároltak le Egy amerikai misszionárius elbeszélése szerint a Szöul melletti „kivégzettek hegyén" öt nap alatt 578 embert, köztük egy nyolcéves kisfiút küldtek ha SZABAD NÉP SZERDA, 1951 JANUÁR 1. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága január 8-án jelenti: A néphadsereg egységei és a kínai önkéntesek az egész arcvonalon folytatták a támadást. Phenjan lakossága megfeszített erővel dolgozik, hogy újjáépítse városát Phenjanban a legnagyobb gyorsasággal állítják helyre a szociális rendet és biztonságot. A népi bizottság és a város igazgatási ügyosztályai, amelyek a megszállás idején föld alatt folytatták tevékenységüket, újból megkezdték rendes munkájukat. Phenjant megtisztították a hszthmanista banditák és szabotőrök maradványaitól. Az üzletek, a szövetkezetek és a piacok üzemben vannak. Tízezrek dolgoznak megfeszített munkával, hogy újjáépítsék a várost és ellássák a néphadserege mindazzal, amire annak szüksége van A megrongált utakat és hidakat ma kijavították. A munkások az ellenfél nappali és éjszakai bombatámadása ellenére helyreállították a vasútvonalakat, amelyeken december 16-án megindult a forgalom. Nyolc nappal később helyreállították a vízvezeték hálózatot. Tiltakozó gyűlések Koreában az amerikai támadók gaztettei ellen A koreai városok és falvak, gyárak és bányák dolgozói mindenütt gyűléseket tartottak, hogy meghallgassák az Egységes Demokratikus Hazafias Arcvonal küldötteinek beszámolóját az amerikai és asziimanista , csapatok Phenjanban elkövetett kegyetlenkedéseiről. Az egyik vasúti műhelyben Kim Sze Ljong munkás mondotta: Hogyan merészelik ezek az amerikai vadállatok azt állítani, hogy ők a civilizációt képviselik. Nemcsak a koreai nép, de az egész világ békeszerető népe is elítéli a barbár amerikai imperialistákat. Bíróság elé kell állítani, őket! Kim Sze Ljong bejelentette, hogy brigádja a múlt hónapbanhúsz száza lékkal teljesítette túl termelési tervét és megfogadta a brigád nevében, hogy a januárra előirányzott termelést ismét húsz százalékkal fogják túlteljesíteni. Li Kum Bök háziasszony elmondta, hogy Phenjanban lévő házát a visszavonuló ellenség felgyújtotta és két gyermeke bennégett a házban. A háborús bűnösöknek bűnhődniük kell véres gaztetteikért! Kim Kvang Hun dolgozó paraszt a következőket mondotta: A világ sohasem fogja elfelejteni azokat a szörnyűségeket, amelyeket az amerikaiak Phenjanban elkövettek. Az ellenség azt hitte, hogy térdre kényszerít bennünket, gonosztettei azonban még jobban megerősítették elszántságunkat. Minden amerikait ki fogunk űzni Koreából! Az angol imperialisták mesterkedései Tibetben Az, Imroz című karacsi lap delhi tudósítója beszámol az angol imperialisták tibeti mesterkedéseiről. MacDonald délkeletázsiai angol főbiztoshoz közelálló körökből szerzett értesülések szerint — írja a lap — az angolok nyomást gyakorolnak a Dalai Lámához közelálló tibeti körökre, hogy azok tagadják meg a megegyezést a Kínai Népköztársaság központi népi kormányával. A tudósító rámutat, hogy az angolok felhasználják befolyásukat a tibeti kolostorokban és propagandát folytatnak Tibet „függetlensége" érdekében. A tibeti kolostorok nagy részét most indiai útlevéllel rendelkező zarándokok lepték el. Tibetben a hírközlő szerv angol ellenőrzés alatt áll. Az angolok látják el fegyverrel a Dalai Láma katonai osztagait. A fegyver Kalkuttán keresztül érkezik Lhasszába. A tibeti „minisztertanács“ külpolitikai kérdésekben kikéri az angolok tanácsát. A hóhér kitartó tisztelője Ridgway tábornok — Truman egyik koreai stratégája — nemrégiben a következő figyelemreméltó kijelentést tette: „Büszke vagyok, hogy MacArthur parancsnoksága alatt szolgálhatok. Már 30 éve csodálom ezt a nagy vezetőt.” MacArthur tábornokot, Ridgway csodálatának tárgyai, ismeri a széles közvélemény. Ismeri, mint Japán hírhedt amerikai diktátorát, ismeri, mint Korea véreskezűs hóhérát. De vájjon mit csodál benne ez a Ridgway nevű generális —■ évtizedek óta? 1932-ben, 18 évvel ezelőtt történt. Az első világháború több mint húszezer leszerelt katonája hömpölygött az Egyesült Államok minden részéből Washington felé. A veteránok a hátralékos leszerelési pótlék kifizetését követelték, amelyet még a háború idején ígértek nekik. A volt katonák a Potomac-folyó partján, a Washington mellett fekvő Anacostia Flats poros, mélyen fekvő táborhelyén húzódtak meg családostul és a kormány fenyegetéseire ügyet sem vetve, tüntettek követeléseik mellett. Egy rendőrkülönítmény megkísérelte kilakoltatni őket. Nem sikerült, bár többeket meggyilkoltak. Hoover elnök akkor átadta az ügyet MacArthurnak: távolítsa el a veteránokat a fővárosból — a hadsereg segítségével. MacArthur akkoriban már befutott ember volt az amerikai militarizmus hadigépezetében. 1932 július 28-án véres események következtek be. A New York Times így írta le az eseményeket: „A Pennsylvania Avenuen végig . ., jöttek a katonák, élükön a lovassággal, majd utánuk tankok, a géppuskások és a gyalogság. Húsz acélsisakos katona, kezében revolverrel indította meg a menetet, míg végül vagy kétszázan sorakoztak fel a ,,Bonus-erőd" előtt. Azután csatlakoztak hozzájuk a lovas katonák. Lefelé lovagoltak az úton, kardjaikkal nyitottak sort és kardlappal ütlegelték azokat, akik közelükben voltak. Az akciót katonai szempontból pontosan és jól hajtották végre, de voltak a tömegben olyanok, akik ezt az akciót nem tartották éppen szépnek. Ezek ellenálltak a csapatoknak, visszaütöttek, káromkodtak, belerúgtak a tavakba... A szövetségi csapatok a városok világháború alatti megtisztogatására emlékeztető jelenetek során az illetményeiket követelők seregét elűzték a Pennsylvania Avenue melletti kunyhóvárosból.'' A csapatok ezután felgyújtották a veteránok kunyhóit. A menekülő veteránokon, akik kétségbeesve próbálták asszonyaikat és gyermekeiket megvédeni, a katonák üldözőbe vették. Könnygázbombákat dobáltak, az embereket lebunkózták és lovaikkal tetiporták. A „hőstettről” MacArthur undorító cinizmussal így nyilatkozott: „A csőcselék igen sötétnek látszott. Magást viselte a forradalom jegyét. Gyengeségnek tekintették azt a kedvességet és körültekintést, ahogyan bántunk velük.” . Ez Amerikában történt. Ma Koreában MacArthur tömegméretekben folytatja ugyanezt a „kedves és körültekintő” tömeggyilkolást. Ridgway tábornok dollárokért dobogó szíve méltán telik meg bámulattal a hadvezér iránt, aki e „hadműveleteket“ módszeres gonoszsággal kitervelte. MacArthur katonai dicsőségét az utóbbi időben azonban meglehetősen megtépázták az események. Hallgassuk meg, hogyan vélekedik az egykor — és olyan emberek által, mint Ridgway, ma is — dicsőített „nagy emberről” a baklövésein tajtékzó imperialista sajtó. A Tribune december 28-i számában kijelenti, hogy a „szószátyár" MacArthur „himalájai“ méretű baklövéseivel bebizonyította, hogy „ugyanolyan rossz tábornok, mint amilyen rossz politikus”. A New York Herald Tribune, az amerikai imperializmus egyik vezető lapja, december 5-i számában azt írja, hogy „MacArthur tábornok nem tekinthető többé katonai szaktekintélynek" és „szörnyű katonai tévedéseket" ró fel MacArthurnak, felelőssé téve őt „az amerikai hadsereg történetének egyik legnagyobb katonai kudarcáért. Egyre nehezebb — írja a lap — MacArthur katonai képességeiben megbízni.” Az angol Manchester Guardian szerint „a jelenlegi bajok okozója MacArthur elbizakodottsága", aki „hazárdjátékot kezdett , és ezt a játékot elvesztette.’" A News Chronicle című angol burzsoá lap pedig úgy véli, hogy MacArthurnak azt a kijelentését, amely szerint az amerikai katonák karácsonyra otthon lesznek, „majdan a nagy történelmi ostobaságok közé fogják sorolni". És ezt az embert sietett csodálatáról biztosítani a koreai visszavonuló csapatok élére frissen kinevezett Ridgway. Csodálata valószínűleg nem annyira a tehetségtelen katonának, mint a gyakorlott gyilkosnak, az elvetemült fenevadnak szól. Ha a holland kormány nem mond le Új-Guineáról az indonéz parlament a holland-indonéz unió felszámolását követeli Indonéz katonák felkelése a holland gyarmatosítók ellen Mint ismeretes, az indonéz és a holland kormány között komoly ellentétek keletkeztek Új-Guinea kérdése miatt. Az indonéz kormány követeli, hogy a holland gyarmatosítók mondjanak le erről az Indonéziához tartozó területről. A két kormány között lezajlott hágai tárgyalások kudarccal végződtek: a holland kormány megtagadta a terület visszaadását. Az indonéz parlamentben ezzel kapcsolatban viharos viták zajlottak le. A képviselők szótöbbséggel elhatározták: ha a holland kormány két hónapon belül nem adja vissza Indonéziának Új-Guinea nyugati részét, felvetik a holland-indonéz unió felszámolásának kérdését. (Ez az „unió“ a holland gyarmatosító befolyást van hivatva leplezni. ( A szerk.) Az Indonézia és a holland gyarmatosítók közötti ellentétnek további jele a közvéleménynek az a követelése, hogy az Indonéz Köztársaság területén jogtalanul tartózkodó holland gyarmati csapatokat feltétlenül vonják ki. Ez elengedhetetlen Indonézia szuverenitásának megteremtéséhez. Mint az ANP holland hírügynökség jelenti, Dzsakartában, Indonézia fővárosában felkelés tört ki az amboinaszigeti katonák között, akik az indonéziai holland gyarmati csapatoknál szolgálnak. A katonák a holland tisztek ellen fordították fegyverüket. Dzsakartában összesen 3500 amboinaszigeti katona van. A holland hadügyminiszter azt a parancsot adta, hogy a katonákat le kell fegyverezni. BRIGGS GENERÁLIST KIRÁZZA A HIDEG Briggs generális, a malajai angol zsoldos hordák parancsnoka, egy egész sor megsemmisítő vereség után, melyet a partizánoktól szenvedett fel, végre „rájött“ hadi kudarcainak okára. Kiderült, hogy mindennek a bevándorolt kínaiak az okai, akik azokban a dzsungelekben telepedtek meg, amelyekben a maláj partizánok folytatják tevékenységüket. És ime, a gyarmati helytartó lázas agyában megszületett a terv: el kell különíteni a bevándorolt kínai parasztokat, külön erre a célra kijelölt kerületekbe kell őket kilakoltatni. Ilymódon — gondolják — a felkelő csapatokat megfosztják az élelemtől, az utánpótlástól és ez majd elfojtja Malájföld népeinek felszabadító harcát. Briggs generális tervét jóváhagyás végett elvitte Londonba. Nem nagyon hosszú mérlegelés után Attlee miniszterelnök, Griffiths gyarmatügyi miniszter és Shinwell hadügyminiszter jóváhagyták „Briggs tervét”. A felbuzdult Briggs Londonból való visszatérése után azonnal munkához látott. A bevándorolt kínaiakat erőszakkal beterelték az úgynevezett „internálótáborokba", amelyek csak kevéssé különböztek az USA-ban lévő szörnyű indián rezervációktól. Ám a „hős" generális által vezetett akasztó- és büntető hadseregnek még ez sem hozta meg a sikereket, sőt mi több: Harvey angol parlamenti képviselő kijelentése szerint — aki nemrégiben Malájában járt — „a maláji probléma most még komolyabb lett”. Bár Harwey szavai szerint is 90.000 angol katona harcol a felkelők ellen, neki (Harwey-nak) úgy tűnik, hogy az nem elegendő. Briggs generális ugyancsak vészjelzéseket küld főnökének, Griffiths gyarmatügyi miniszternek. Kiegészítő csapatokat követel, mert „a malajai helyzet katasztrofális”. „Ha nem alkalmaznak haladéktalan és hatásos rendszabályokat a felkelők leverésére” — üzeni hidegleléstől reszketve —, „úgy Malaja elveszhet Anglia számára." Kétségkívül „elveszhet". Malaja dolgozóinak népi felszabadító mozgalma el fogja söpörni áljából a balsikerű Briggs generálist és a gyarmati rablás többi „malajai szakértőjét". (A „Trud" cikke nyomán) — INDIÁBAN terjed a népi mozgalom a tizenhét halálraítélt telenganai paraszt védelmében. A tizenhét parasztot azért ítélték halálra, mert harcoltak a földbirtokosok kizsákmányolása ellen Telengana tartományban. Az indiai tudományos munkások szövetségének évi értekezlete határozatában felhívta a világ valamennyi országát, tiltsák el az atomfegyvert és az atomerőt kizárólag békés célokra használják fel.