Szabad Nép, 1951. február (9. évfolyam, 26-50. szám)

1951-02-01 / 26. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK/ spri ' ív p'ir­d«1BT.Irot¡51 MM ipÁjó-kiifiiii Slip*III TMIlii ÍSÉk: ■ ' : IX. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM ARA 50 FILLÉR arch'VU | N A MAI SZAMBÁM Hogyan hajtja végre az Egyesült Izzó pártszervezete a Buda­pesti Pártbizottság határozatát (2. o.) — Még jobb eredménye­ket a Szabad Nép-kampányban (2. o.) — A budapesti illegális kommunista ifjúmunkások harcairól (2. o.) Grotewohl elvtárs nagy beszéde a népi kamara ülésén (3. o.)­­ A bolgár állami tervhivatal jelentése az 1950. évi terv teljesítéséről (5. o.) — 1946 február 1. (5.­­o.) Harcos békebizotts­ágokat (6. o.) — A Párt a magyar költészetben (7. o.) — II.­ kezdeményezés Tatabányán: a négyszakos ciklusos munkamódszer (7. o.) CSÜTÖRTÖK, 1951 FEBRUÁR 1 Előre a kongresszusi zászlóért! Szocialista versenyben győzni nagy dicsőség. De most, a kon­gresszusi versenyben győzni — két­szeres dicsőség. Az az üzem, gép­állomás, állami gazdaság, tszcs, amely maga mögött hagyja megyei versenytársait, elnyeri a megyei pártbizottság zászlaját. A legjobb budapesti üzemet a Budapesti Párt­­bizottság zászlajával tüntetik ki. És az az üzem, amely a legjobbak közül­­ is a legjobbnak bizonyul, megkapja a legnagyobb kitüntetést: a Párt Központi Vezetőségének zászlaját. A Párt zászlaja — méltó örököse, dicső utóda azoknak a lobogóknak, amelyek alatt Rákóczi és Kossuth szabadságharcosai, 1919 vörös ka­tonái küzdöttek. A mi zászlónkat mártírjaink kiontott hősi vére fes­tette vörösre. A mi zászlónk, a kommunisták zászlaja alatt vette birtokába a hazát a dolgozó magyar nép, e zászló alatt diadalmaskodott ellenségei felett. A mi zászlónk — Rákosi elvtárs zászlaja, nagy győzelmeink és jövendő dicsőséges harcaink jelképe. Valóban a békéért vívott küzdelem, a szocialista épí­­tőmunka élenjáró harcosának, zászlóvivőjének kell lennie annak az üzemnek, amely méltóvá akar válni a kongresszusi zászló nagy kitüntetésére! Évek óta versenyeznek már a magyar dolgozók. De most történt meg először, hogy a Párt zászlót ajánlott fel a győzteseknek. Ez is mutatja, hogy a mostani verseny­szakasz nem puszta folytatása, az eddigieknek, hogy ennek a verseny­nek sajátos politikai tartalma van. Olvassuk csak el a szocialista kö­telezettségvállalásokat, a Rákosi elvtárshoz intézett leveleket! „Úgy gondoljuk, hogy Pártunk iránti hűségünket, a magyar dolgozó nép ügye iránti odaadásunkat legmél­tóbban úgy fejezhetjük ki, ha a kongresszus tiszteletére a második tervév elején tovább fokozzuk munkánk lendületét” — írták a Hofherr-gyáriak. „Vállalt feladata­ink maradéktalan teljesítésével is ki akarjuk fejezni hálánkat és ragaszk­odásunkat győzelmeink szerve­zője. Pártunk és szeretett vezérünk, Rákosi Mátyás iránt” — fogadták meg az alsóvadászi gépállomás dol­gozói. A kongresszusi verseny, a ma­gyar munkásosztály, az egész dol­gozó magyar nép hatalmas tünte­tése a Párt mellett, ragyogó kifeje­zője annak a törhetetlen hűségnek, annak a forró szeretetnek és hálá­nak, amelyet, népünk a Párt, Rákosi elvtárs iránt érez. A kon­gresszusi verseny eredményei: a magyar dolgozók legszebb köszön­tései Pártunk harcos seregszemléjé­nek. Nem bontakozhat ki igazi siker­rel a kongresszusi versenyrendület ott, ahol a versenynek ez a politikai tartalma elsikkad. Hajdú-Biharban például táviratban „hívta fel” a megyei központ a gépállomásokat, hogy csatlakozzanak a kongresszusi versenyhez. Természetesen „táv­irati úton” nem lehet megmagya­rázni, mi az MDP II. kongresszu­sának jelentősége, miért készülünk jobb munkával népünk e nagy ün­nepére. Sokhelyütt a népnevelők, a szakszervezeti bizalmiak nem be­széltek a dolgozókkal arról, hogyan függ össze a verseny a kongresz­­szusra való felkészüléssel, hanem csupán azt vitatták meg, hány szá­zalék termelésemelést vállaljanak. Pedig megsokszorozhatjuk a lel­kesedést a verseny nagy ügye iránt, ha megjavítjuk a politikai felvilá­gosító, nevelőmunkát a kongresz­­szusi verseny szervezése során. Kü­lönösen a ma még elmaradt terüle­teken­— a bányákban, az építkezé­seken, a mezőgazdaságban — van erre szükség. Van-e­ olyan dolgozó hazánkban, aki ne tudná­ a,maga sor­sán, családja életén keresztül is le­mérni, milyen mérhetetlenül sokat köszönhet a Pártnak? Csak emlé­keztetnünk kell a munkást a Bala­ton mellett töltött felejthetetlen nyári hetekre, gyermekeinek mosolygós arcára és jó ruhájára, testvérére, akiből talán vállalatvezető, vagy tiszt lett, a békés, felszabadult élet örömeire — tudni fogja, mit ka­pott a Párttól. Csak emlékeztetnünk kell a dolgozó parasztot a földre és a traktorra, a szocialista jövő nagy­szerű ígéreteire — tudni fogja, mit kapott a Párttól. Minél lelke­sebb és meggyőzőbb érvekkel ma­gyarázza el a népnevelő, hogy mit köszönhet a magyar nép a kommu­nistáknak, Rákosi elvtársnak, annál nagyobb harci kedvvel küzd a dol­gozó, kongresszusi versenykötele­zettségének teljesítéséért. És a jobb felvilágosító munka nemcsak a terven felül termelt szén ezer és ezer csillérben, az acél száz és száz tonnáiban hozza meg gyü­mölcseit. A kongresszusi versenynek azzal az eredménnyel is kell járnia, hogy még tovább mélyül dolgozó népünkben a szeretet a Párt iránt, még világosabban felismerik a dol­gozók a kommunisták, Rákosi elv­társ elévülhetetlen érdemeit hazánk felvirágoztatásában. A kongresszusi­ verseny nyomán még szorosabbá és eltéphetetlenebbé kell válnia a kapcsolatnak a Párt és a tömegek között. „A kongresszusi munkaver­seny — írta válaszlevelében a Párt Központi Vezetősége — forrassza össze egész dolgozó népünket a béke és a szocializmus ügye, a ha­zánk iránti forró szeretet, a Szov­jetunió iránti hűség szellemében!” A kongresszusi verseny Pártunk politikájának eredményesebb végre­hajtását — a szocializmus gyor­sabb építését, a béke hathatósabb védelmét — szolgálja. Pártunk tag­jainak és tagjelöltjeinek kell tehát a legodaadóbban küzdeniük a Párt politikájának megvalósításáért. A részvétel a kongresszusi verseny­ben — fokmérője a Párthoz való hűségnek. Pártunk tagjainak és tagjelöltjeinek kell tehát a legszebb tettekkel kifejezniük hűségüket. A kongresszus az egész magyar nép, de ezen belül természetesen első­sorban a kommunisták nagy család­jának ünnepe. A kommunistáknak kell tehát elsősorban jobb munká­val készülniük erre az ünnepre. Ezért hívja fel a Központi Vezető­ség a kommunistákat: ,,Pártunk tagjai és tagjelöltjei járjanak elöl a munka­versenyben és példamuta­tásukkal lelkesítsék egész munkás­­osztályunkat, egész dolgozó népün­ket második tervévünk győzelmére.” Ah­hol a kommunisták nem mutatnak jó példát, ott elmaradnak a töme­gek is. A Ruggyanta-gyárban csak minden negyedik párttag tett kon­gresszusi felajánlást. Nem csoda, ha ezek után a dolgozók nagyobb része eddig távoltartotta magát a versenytől. Népünk az elmúlt évek során megtanulta, hogy minden igaz ügyért a kommunisták harcol­nak az első sorokban. Ezért el­várja, hogy a Párt tagjai mutassa­nak példát. A bikali állami gazda­ságban elsőnek a párttitkár, Bátori Anita­ elvtárs vállalt példamutató szocialista kötelezettséget a kon­gresszus, tiszteletére. Ezért indultak meg nyomban utána özönével a többi felajánlások is. Mutassák meg a munka új nős­­tetteivel az üzemekben és a földe­ken, a­ bányákban és a tszcs-k­­ben •. dolgozóé kommunisták, hogy, szerető, hűséges fiai • a Párt­, nak. Küzdjenek, lelkes felvilágosító szóval ,és személyes.■.­példájukkal azért, hogy az­ ő üzemük, az­ ő gép­állomásuk és ■termelőszövetkezetük járjon előle a versenyben, nyerje el a­­ legnagyobb kitüntetést­ ,az Párt Központi­­Vezetőségének,­zászlaját. A kongresszusi verseny frontjáról kijavított traktorokka 1­600 holdat szántottak fel a dégi traktoristák A dégi gépállomás dolgozói­ vállal­ták, hogy 29 traktorukat 30 munkaerő helyett 20 munkaerővel február 20-ra kijavítják. Eddig 12 gép javítási mun­­káival készültek el. Ezek a traktorok részt vesznek az őszi idényből fennma­radt szántási munkák befejezésében. Ezidáig 600 kataszteri holdon szántot­ták meg a talajt a tavaszi vetések szá­mára. A gépállomás brigádjai közül eddig a legjobban Németh Géza bri­gádja dolgozott. Tizenhatezer forint értékű szériává­ termeltek többet a debreceni I. erdőgazdaság dolgozói A debreceni I. erdőgazdaság dolgo­zói túlteljesítették kongresszusi ver­senyvállalásukat. Az előirányzott 42 százalékos szériakihozatallal szemben 51 százalékos eredményt értek el- Gon­dos munkájuknak köszönhető, hogy 16 ezer forint értékű" szerfával "termeltek többet eddig az előirányzatnál. A bu­gaci állami erdőgazdaság III. számú üzemegységében Fekete Pál és Flóring István brigádjai állnak párosversem­ben. Mindkét brigád tagjai február 24-re vállalják az 1. negyedévi terv teljesítését. A párosversenyben Fekete Pál brigádja 309 köbméter­ fa kiterme­lésével vezet. Du­n­a­i Vasm­ű : Százan dolgoznak sztahanovista gyorsfalazási módszerrel A Dunai Vasmű építői közül csak­­­­nem százan sajátították el a Makszi­­menko-féle gyors­falazási módszert, s ezek most átadják munkamódszerüket az építkezés többi dolgozójának is. Jelenleg hét lakóház • falazást• mun­káit végzik Maksszimenko elvtá­rs munkamódszerét alkalmazva. A dolgo­zók további oktatása érdekében né­hány nap múlva újabb száz Makszi­­m­e­n­ko - fél­e s­z­ersz­á­m­felsze­r­el­és­t kap­nak az­ építőmunkások. Elhatározásuk az, hogy tavaszig a falazási munkák nagyarányú megindulásáig minden dolgozó megtanulja a szovjet sztahanovis­ták munkamódszerét és a további munkák során kizárólag ezt al­kalmazzák. A megfelelő nagyságú munkaterület biztosítása érdekében egyszerre vég­zik el több mint­­harminc lakóház ala­pozását és így hatalmas építési te­rületen kezdhetik el a falazást Markszi­­menko elvtárs módszerének alkalma­zásával. A sztahano­vista munkamódszer­rel dolgozó kőművesek között Je­­szenovics Gyula kőműves jár az elsők között. A kongresszusi ver­seny ideje alatt eddig 180 száza­lékos átlagteljesítménnyel dolgo­zott. Bojár István kőműves a­­gyorsfalazási módszer elsajátításával egyre maga­sabbra emeli teljesítményét. Múll sréi végén már 150 százalékra teljesítette előirányzatát. A Dunai Vasmű építői elhatároz­ták, hogy minden héten takarékossági napot tartanak, amikor összeszedik az építkezés területén szerteszét heve­rő, de még felhasználható tégla-, vas­és faanyagokat. .­­Megtartották az első takarékos­­sági napot, s ezen mintegy 30.000 forint értékű anyagot gyűjtöttek ÖTSZ£. Az első gyűjtésben több mint, 400-an köztük számos műszaki vezető­k vettek részt. Győri Textilművek : „Szocialista megőrzésre" adják át a gépeket A Győri Textilművek műszaki veze­tői — áttanulmányozva a Szovjetunió tapasztalatait —­ elhatározták, hogy az MDP II. kongresszusa tiszteletére új mozgalmat­­ indítanak üzemükben. A gyár vállalat­ vezetősége­ szerződést köt az egyes üzemrészek vezetőivel, azok pedig a művezetőkkel, s végül a mű­vezetők a szövőkkel, hogy szocialista megőrzésre átveszik azokat a gépeket. amelyeken dolgoznak és a szerződés­­idő leteltével hibátlanul adják vissza. A Szovjetunióban elterjedt Nazarova­ - mozgalom példáját követik ezzel. Eddig az üzem műszaki középkáde­rei, a művezetők, nem végezték el hi­bátlanul feladatukat. Mechanikusan, többször felületesen intézték a géphi­bák kijavítását, nem gondoskodtak eléggé a hozzájuk beosztott szövök gépeinek karbant a fiújáról. A szövőik — ha észrevették, hogy kis hiba van a gépen­ — gyakran nem szóltak a művezetőnek, hanem tovább dolgoztak rajta egészen addig, amíg végül ko­mollyá vált a hiba és csak hosszabb gépáll­ás árán lehetett kijavítani. A gyár vezetősége, Takács György vállalatvezető, Borbély Mihály mű­szaki vezető és Singer István, a gyár­tási osztály vezetője, vállalták, hogy a kongresszusig a szövők 95 százalé­kával megkötik a gépek karbantartá­sáról szóló szerződést. Az első szerződések megkötése után két hét múlva felülvizsgálatot tartot­­tak. Négy mester gépparkját teljesen hibamentesnek találták. A hibamentes gépparkoknál dol­gozó szövök tervteljesítése két hét alatt 95 százalékról 105 száza­lékra e­m­e­l­k­e­d­e­tt. S míg a hibás gépeken azelőtt az el­készített anyag egy része másod­­vagy harmadosztályú volt, a gondo­san karbantartott, hibamentes gépeken elsőrendű árut tudnak gyártani. A szerződések megkötése után megvál­tozott a viszony a mester és a szövök közöt­t. A művezetők naponta minden gá­­t­et gondosan átvizsgálnak, nincs-e rajta valamilyen hiba. Igyekeznek a hibákat megelőzni. De maguk a dolgozók is azonnal szólnak, ha valahol kisebb hibát tap­asz­tal­nak. A Dubragáról elnevezett műhelyben a szerződések megkötése előtt 70—75 százalék volt a műhelyátlag, a kon­gresszusi verseny során, a gépek jó karbantartásával a kiesési idő nagy részének megszüntetésével az átlag­teljesítmény 120 százalékra emelkedett. rh 0 *­ A községi tanácsülések tapasztalataiból A bácsmegyei Nagybaracska község­ben elégedetten távoztak a tanácsta­gok és a meghívott falubeliek a ta­nácsülésről. Joggal érezték, hogy jó munkát végeztek. A tanácsülésen első napirendi pontként a község begyűjtési tervének teljesítését tárgyalták. Az eredményes vita közben a tanácstagok sorra felajánlásokat tettek fölöslegeik beadására. Horváth Mátyás tanács­tag egymaga négy­ mázsa morzsolt tengerit és egy mázsa búzát ajánlott fel. A tanácstagok példamutatása ma­gával ragadta a jelenlévő vendégeket is. Vámos László nyolcholdas gazda hat mázsa termény beadását vállalta. Végeredményben a tanácstagok és a vendégek közül nyolcvanan tettek fel­ajánlást, összesen 120 mázsa termény beadására. * A sámson­ házi tanácstagok is meg­értették a begyűjtés jelentőségét. A tanácsülésen élesen bírálták a végre­hajtó bizottságot, amiért o­pportunista módon végzi az elszámoltatást a hát­ralékosokkal szemben és „kesztyűs kézzel bánik a beadást szabotáló­­ku­­lákokkal’. Határozatot hoztak, hogy a tanácstagok aktív közreműködésével a pártkongresszus tiszteletére február 24-ig teljesítik a község begyűjtési elei­­irányzatát. ★ Dunapentele és Varsány község ta­nácsol és ein. . 'komolyan. ; megszívlelték. Répái.' elvtársnak az iskolai 'fegyelem megszilárdításáról •mondott■ • szavait: Varsány községben a tanácsülés olyan Határozatot hozott, mely kötelezi az­­iskolaigazgatót ■az iskolából' gelmara­­dok bejelentésére.­­ A­z elmaradó­­gyere­­kek szüleit a tanácstagok fel keresik és­ szenfényes p­egbeszélése­ során gyozlik m­eg őket­­gyermekeik ■ iskola r- Utatásának­ szükségességéről. . Úimnapen­telén pedig a tanácstagok vállalták, hogy a hiányzások kiküszöbölése érdekében megszervezik, az iskolától távollakó szülök gyerekeinek kocsikon való szállítását az iskolákba. -k Néhány községben a tanács végre­hajtó bizottsága nem készítette elő megfelelő gondossággal a tanácsülést. Sükösd­ községben például a VB el­nöke nem gondoskodott arról, hogy a VB-tagok személyesen is meglátogas­sák a múlt ülésről távolmaradt tanács­tagokat,­ hogy a tanácsülésen való megjelenés fontosságáról beszéljenek velük. A tanácstagok részére szóló meghívókat csak a tanácsülés napjá­nak reggelén küldette szét az elnök, akkor is csak a járási instruktor fi­gyelmeztetésére, így a 81 tanácstag közül mindössze 32 jelent meg , a tanácsülést el is kellett halasztani. Súlyosan vétett az állami fegyelem ellen a zalamegyei Csapi község ta­nácselnöke, aki ahelyett, hogy az ülés előkészítésével foglalkozott volna, az ülés napján vadászni ment, s csak el­késve érkezett meg a tanácsülésre. Érthető, hogy az ülésen egyetlen hoz­zászólás nem hangzott el, s határoza­tot sem hoztak a munka megjavítá­sára. A veszprém megyei Porva község ta­nácselnöke szintén elkésve érkezett a tanácsülésre, s ráadásul a járási in­struktor bírálatát minősíthetetlen han­gon visszautasította. Magatartásával lehetetlenné tette, hogy a tanácsülés hozzájáruljon­­; a­­ begyűjtési munka megjavításához A megyei tanácsok a kötelességeiket elhanyagoló tanácselnökök ellen­­ meg­indították a fegyelmi eljárást. Tk A nógrádm­egyei községekben nem mindenütt készültek fel elég lelkiisme­retesen a VB elnökök és titkárok a beszámolóra. Ez igen károsan hatott a tanácsülések munkájára. Ipolytarnócon, Pásztón és Cserhátszentivánon néhány­­szavas csupa általános szólamokat tar­talmazó beszámolók hangzottak el. Nem csoda, hogy alig akadt hozzászólás eze­ken a tanácsüléseken és nem szület­tek jó határozatok sem. A járási ta­nácsoknak sokkal nagyobb segítséget kellett volna nyújtaniuk a beszámolók elkészítéséhez, annál is inkább, mert ahol jók voltak a beszámolók, ott a tanácstagok is igen aktívak voltak. Dejtáron, Szécsényben és Felsőtoldon a beszámolók alaposan feltárták a köz­ség problémáit és feladatait. Volt mi­hez hozzászólniuk a tanácstagoknak. De­­­táron harmincegyen, Szécsényben tizenheten, Felsőtoldon huszonhárman szólaltak fel a vita során. Felsőtoldon a tanácstagok elhatározták, hogy nép­nevelő brigádokat alakítanak és felkere­sik a beadásban hátralékos gazdákat. Községi tanácsaink egyre inkább be­váltják dolgozó népünknek a taná­csokhoz fűzött reményét. Látják ezt népümk ellenségei is és ezért mindent elkövetnek a tanácsok munkájának gátlására. A békésmegyei Almáskama­rás községben Rudi Mihály tanácséig a kulákok befolyása alá került és tan­ácsülésen kijelentette: ,,Ha Amerika háborút, akar, . akkor. úgy is. lesz.'“ A tanácstagok nem engedték el ezt a fü­lük mellett. Egymásután tizenöten je­lentkeztek­ szólásra, és. megmagyaráz­ták Bódi Mihályinak: „Nem­'úgy van az. Igaz, hogy. Amerika,.. imperialistái háborút akarnak, dk­ sokkal nagyobb azoknak a­­ tábora, akik összefogtak a béke megvédése érdekébenAz al- 111 áska­m­a­r­ás­­­t a 11 á­cst­a­gok elhat­á­ro­­zá­­­lák, hogy begyűjtési előirányzatuk túl­teljesítésével harcolnak a háborús uszítók ellen.

Next