Szabad Nép, 1951. február (9. évfolyam, 26-50. szám)

1951-02-01 / 26. szám

PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS__________ Hogyan hajtja végr© az Egyesült Izzó pártszervezete a Budapesti Pártbizottság határozatát A budapesti párt­értekezletre való ké­szülődés új lendületet adott a kongresz­­szusi versenynek az Egyesült Izzóban. Itt is folyik a harc a Budapesti Párt­­bizottság és a Központi Vezetőség kongresszusi zászlajáért. Ebben a harc­ban nőnek a­ termelés számai, javul a politikai munka. A pártszervezet kom­munistái és minden dolgozó meg akarja mutatni, hogy­ az a sok segítség, amit a budapesti pártbizottságtól kaptak, ter­mékeny talajra talált üzemükben. A Budapesti Pártbizottság minden fő­városi­­pártszervezetünk munkáját se­gíti. De az Egyesült Izzó pártszervezete ezen túl, külön segítséget kapott. Kör­­ülbelül fél esztendővel ezelőtt vizsgálta meg a Budapesti Pártbizottság az üzemben folyó kádermun­kát és irány­mutató határozatokat hozott annak megjavítására. Hogyan hasznosította az Egyesült Izzó pártbizottsága káder­munkájában ezt a határozatot? A határozat megállapította, hogy az Egyesült Izzó alapszervezetei­nek vezetői között nagy többség­ben vannak a művezetők és cso­portvezetők és így sokhelyütt ösz­­szekeveredik a párt- és a műszaki vezetés. Ez gátolja az egészséges kritika, a pártdemokrácia kifejlődé­sét. Azért választottak be főleg műszakia­kat a vezetőségekbe, mert az üzemben az a helytelen nézet lett úrrá, hogy „pártmunkát csak munkaidő alatt le­het végezni s akik nem vesznek részt közvetlenül a termelőmunkában, job­ban időt tudnak szakítani napközben a pártmunkához­­. A határozat óta az Egyesült Izzó alapszervezeteiben komoly változás történt ezen a téren. Egy fél eszten­dővel ezelőtt még 138 olyan vezető­ségi tag volt, aki nem végzett köz­vetlen termelőmunkát. Ma körülbelül 30 ilyen vezetőségi tag van. Ugyan­akkor a pártbizottság felvette a har­cot az olyan opportunista hangok el­len, hogy a pártmunkát munkaidő alatt végezzék a funkcionáriusok. Ez a harc még nem járt teljes si­kerrel, mert az Egyesült Izzó pártbizottságában és alapszervezeteiben hiányos a nevelő munka. Ezt a hiányosságot a budapesti párt­bizottság határozata is megállapította., A határozat óta ezen a­ téren is van némi javulás, de a káderek nevelése, a velük való törődés, egyéni foglalko­zás még távolról sem kielégítő. A pártbizottsági tagok nem foglalkoznak rendszeresen a hozzájuk tartozó alap­­szervezeti funkcionáriusokkal — az alapszervezeti funkcionáriusok nem foglalkoznak az aktívákkal — az ak­tívák nem foglalkoznak az egyszerű párttagokkal és pártonkívü­liekkel. Lé­nyegében nem folyik kádernevelő munki­ka az alapszervezetekben. Hajós elvtárs, a pártbizottság titkára egy értekezleten beszélt az alapszervezeti funkcionáriu­soknak az egyéni foglalkozás, a káder­­nevelés jelentőségéről, de maga a pártbizottság nem mutat jó példát ebben. Előfordult például, hogy Sán­dort­­ elvtársnő — a XI-es­ alapszerve­zet titkára — úgy vette át a titkári funkciót, hogy senki nem mondta meg neki, mi a feladata. Ez az elvtársnő még ma i­s szemrehányóan beszél ar­ról, hogy amikor az első taggyűlési beszámolóra készült, a pártbizottság egyetlen tagja sem kérdezte meg tőle: van-e valami nehézsége, kell-e segít­ség. A kádereket segíteni és bátorítani kell, ha azt akarjuk, hogy fejlődje­nek, hogy ne torpanjanak meg a ne­héz feladatok előtt sem. Segítség nél­kül még a legértékesebbek is elmarad­­nak a fejlődésben, visszariadnak a fel­adatoktól. A Budapesti Pártbizottság határo­zata megállapította, hogy az Egye­sült Izzó pártbizottsága nem végez kollektív kádermunkát. A határozat óta ezen a téren csak annyi változás történt, hogy a pártbi­zottság tagjai tudomásul vették: a kádermunka nem resszortm­unka, a káderek nevelésével, fejlesztésével min­den pártbizottsági tagnak törődnie kell. Ezen túl még annyi történt, hogy Hajós elvtárs, a pártbizottság titkára és­ Hoitsy elvtárs, a­z ágit.­prop. titkár beszélgettek néhány alapszervezeti funkcionáriussal. Ezek a beszélgetések azonban teljesen tervszerűtlenül és rendszertelenül történtek. A pártbizott­ság tagjai csak formálisan végeznek kádermunkát. A gyakorlatban to­vábbra is Czender elvtársnőre hárul a káderkutatás és a káderekkel való alapos foglalkozás. Az elmúlt pártbi­zottsági ülésen például Körös elvtárs felvetette, hogy Czender elvtársnő fog­lalkozzék a kongresszusi versenyben kitűnt káderekkel. A többi pártbizott­sági tag helyeselte ezt a javaslatot, egyedül a kádertitkárra akarták bízni ezt a munkát. Pedig a­z egész párt­bizottság feladata, s erre kellene ne­­velniök az alapszervezetek vezetőit is. A nem kielégítő kádermunka miatt nem jönnek felszínre megfelelő szám­ban új káderek, a pártbizottság nem rendelkezik kádertartalékkal. Ha vala­milyen funkciót be kell tölteni, kap­kodásból, tervszerűtlen keresgélésből áll a pártbizottság „kádermunkája".. Az öthónapos pártiskolára például már hetek óta keresik a megfelelő elvtár­sakat, s még mindig csak hiányos ja­vaslatot adtak be a budapesti káder­osztálynak. Pedig az Egyesült Izzóban is vannak káderek. A M­ es alapszerv titkára mondotta el, hogy szinte meg­lepődik, amikor néha-néha elbeszélget egy-egy párttaggal. Olyan értékeit és tulajdonságait ismeri meg, amelyeknek kifejlesztésével jó kádert lehetne ne­velni belőlük. De ahogy a pártbizott­ságban hiányzik az előrelátás, a terv­szerű foglalkozás a káderekkel — úgy hiányzik ez az alapszervezetek­ben is. A VIII-a­s alapszervezet volt titkára, Grosten elvtárs például, ami­kor több mint egy évi titkársága után a Párt gazdasági vonalra vitte, nem tudott maga helyett más titkárt java­solni. Az Egyesült Izzó pártbizottsága sok kárát látja annak, hogy nem haj­totta végre megfelelően a Budapesti Pártbizottság határozatát. Tény, hogy a határozat végre­hajtásában bizonyos eredményt el­ért az Egyesült Izzó pártbizott­sága. Ez az eredmény azonban még távolról sem jelenti a hatá­rozat végrehajtását, s ezért elsősorban a pártbizottság tit­kára a felelős. Hajós elvtárs a hatá­rozat szellemében irányította ugyan a kádertitkár munkáját, de magát a ha­tározatot nem mutatta meg Czender elvtársnőnek , aki a határozathozatal után néhány hónappal vette át a kádertitkári funkciót, így történhetett meg például, hogy a pártbizottság káderfejlesztési tervének készítésénél nem vették figyelembe a Budapesti Pártbizottság határozatát! A határozat végre nem hajtásáért felelős a Budapesti Pártbizottság káderosztálya is. A Budapesti Pártbizotts­ág akkori káderinstruktora Erdélyi elvtárs nem beszélte meg Czender elvtársnővel a feladatokat,, amikor kádertitkári mun­káját megkezdte. S utána is, amikor kint járt az Egyesült Izzóban, nem a kádermunka módszerei és problémái iránt érdeklődött, hanem egyszerűen „megrendelést" adott le, hogy milyen kádereket javasoljanak magasabb funkcióba az üzemből. Az új káder­­instruktor, Balogh elvtárs — Czender elvtársnő állítása s­zerint— négy hét alatt fél­ órát töltött kint az Egyesült Izzóban és mondani sem kell, hogy ez idő alatt különösen hasznos taná­csokkal nem láthatta el a kádertitkár elvtársinőt. Sem az egyik, sem a má­sik instruktor elvtárs nem fedte fel, hogy Czender elvtársnő nem ismeri a Budapesti Pártbizottság kádermunkára vonatkozó határozatát. Ez az eset a Budapesti Pártbizottság instruktori és ellenőrző módszerének hiányosságait mutatja. Az Egyesült Izzó pártbizottsága a kongresszusi munka lendületében, a budapesti pártértekezletre való készü­lődés során fogjon hozzá alaposan a Budapesti Pártbizottság e határozatá­nak végrehajtásához is. Saját munkája megjavítása mellett járuljon hozzá a budapesti pártértekezlet sikeréhez az­zal, hogy bírálatával és önbírálatával is elősegíti a Budapesti Pártbizottság még jobb munkáját. A budapesti illegális kommunista ifjúmunkások harcairól A budapesti ifjúság is lelkesedéssel készül az MDP II. kongresszusára, s az ezt megelőző budapesti pártértekez­letre. A kongresszus önvizsgálatra készteti a fiatalokat: jól dolgoztak-e? A Párt hűséges segítői, jó tartalék­csapata voltak-e? Hogyan tehetnének többet a hazáért? Ehhez a kongresz­­szusi számvetéshez segítséget ad a most is, a visszaemlékezés a buda­pesti kommunista ifjúmunkások har­caira, az illegalitás éveire. Tanulás­ ra, amikor a könyvesboltokban bárki,a tetszés szerinti mennyiségben megkaphatja a Bolsevik Párt Törté­netét, amikor a Szabad Népet, a Párt kiadványait mindenütt szabadon áru­sítják, sokak számára nehéz elkép­zelni, milyen nagy dolog volt a felsza­badulás előtt ilyen kincsekhez hozzá­jutni. A budapesti elvtársak birtoká­ban volt a Bolsevik Párt Történetének egy részlete. A legnagyobb kitüntetés volt megkapni ezeket a lapokat. Féltő gonddal vigyáztak rá, életveszélyt is vállaltak, hogy tanulmányozhassák. Sok kommunistának kellett évekig bör­tönben sínylődnie, életét is áldoznia azért, hogy ma ilyen szabadon olvas­hassuk. Óriási jelentősége volt az illegális pártlapnak és a Párt­­ brosúráinak. Ezer veszély közben terjesztették eze­ket az elvtársak. A „központi sajtós’’ osztotta szét a „a kerületi sajtósok­nak’’, azok pedig a sejtek sajtófelelő­seinek. Előfordult, hogy a hátizsák­ból­­éppen egy rendőr háta mögött, vagy a szeme előtt vették ki és ad­ták át, olyan nyugalommal, hogy az nem is gondolt rá, micsoda „társa­dalmat felforgató tevékenység’’ folyik az orra előtt. Az egyik elvtársnak fél háromkor — munkaidőben — kellett a sajtossal találkoznia. .1929 novem­ber 7. előtt történt ez, amikor a Párt a forradalom dicsőséges évfordulóját röpcédulákkal készítette elő. A szak­társak — javarészt pártonkívüliek — elvállalták, hogy amíg az illető elv­társ elhozza az anyagot, helyette is teljesítik az akkordot. A főnök azon­ban nem akarta elengedni. „Hova­ megy?” — „Dolgom van.” — „Itt­ nincs dolga?” — így folyt le a be­­szélgetés. Végül mégis elhozta a Párt sajtóját, a lakásán helyezte el, este pedig­ ■szétosztotta az elvtársaknak Ha ezekre az időkre gondolnak a mai fiatalok, bizonyára jobban megbecsü­­lik­ a tanulást, a Párt szavát közve­títő lapokat, füzeteket. T­ermelés Az ifjúságra most az a feladat vár, hogy a termelés rohamcsapata legyen, s példamutatóan vegye ki a részét a kongresszusi versenyből. A felszaba­dulás előtt az volt a célunk, hogy mi­nél kevesebb hasznot hajtsunk a tő­késnek, nehogy még több pénzt tud­jon ellenünk, a mi elnyomásunkra fel­használni. De akkor is csak annak az ifinek lehetett szava, csak az állha­tott oda — mondjuk — bérkövetelés­sel a kapitalista elé, csak az vívhatta ki munkástársai megbecsülését, aki kiváló szakmunkás volt, s ezzel is tekintélyt szerzett magának. Komoly agitációs munkát kellett ki­fejteni egy-egy sztrájk megszervezése érdekében. Ez a munka próbára tette a kommunista ifjúmunkások ébersé­gét, találékonyságát és képzettségét. Nemcsak a munkáltatókat kellett ki­játszani az építőipari, bőrös-, fás­­ifiknek, s az „öreg" munkásoknak. A jobboldali szocdem provokátorokat, spicliket is le kellett küzdeni, a szak­szervezeten belül. A sztrájkbizottságot több üzemből kellett összeválogatni — akkor nem volt ÜIB és kerületi szak­­szervezeti bizottság. Nagy eredmény volt 1932—35-ben, amikor a bőrösök 14 üzemet leállítottak és 60—70 más üzem is csatlakozott hozzájuk, egyik szakma­ támogatta a másikat. A Párt­nak köszönhették a szolidaritásnak ezt a megnyilvánulását az ifik. A munkásruhába bujtatott spicliket, detekti­veket becsempészték az üze­mekbe, s a tapasztaltabb elvtársak se­gítsége nélkül sok ifjúmunkás rajta­veszthetett volna hevességén, meggon­dolatlanságán, ha a kommunisták nem figyelmeztetik. A Párt vigyázott rájuk ilyenkor is, a Párt segített megszabni a sztrájk-taktikát, érveket adott a megegyezést sürgető jobboldali szocde­­mek ellen. Érveket, amelyekkel meg tudták győzni a munkásokat, hogy ér­demes kitartani, még ha két, három, öt hétig húzódik is a sztrájk. Agitáció A Párt szervezte meg, hogy az eredmények híre gyorsan elterjedjen az üzemekben. Sokszor jobb volt ezek­nek az eredményeknek a „nyilvános­sága”, mint a verseny nyilvánossága ma egy-egy üzemünkben. Példamutatóan kemény harcot vív­tak a fiatalok a sztrájktörőkkel, az ingadozók meggyőzéséért. 1934-ben, a nagy bőrös sztrájk idején tapasztalták a fiatalok, hogy az ellenség mennyire ravasz. Sztrájkoltak, kivonultak a Le­hel­ utca 14. alatti Gompers-gyárból, de az egyik elvtárs feleségét otthagy­ták, figyelje az üzemben, mi történik. A tőkés kiszimatolta ezt már a har­madik napon, s kidobták az elvtárs­nőt a sztrájktörők közül. Most már nem volt, aki hozza a­­híreket, hogy hány sztrájktörő van, milyen munkát végeznek az üzemben. Másnap történt hogy 15 munkásruhás ember ment a­­ gyár felé, úgy néztek ki, mintha mun­kába mennének. Az egyik elvtársunk karonfogta az elsőt és próbálta meg­győzni, hogy ne legyen sztrájktörő, ne forduljon munkástársai ellen. Odajött két másik „munkás’­ is — ezek civil­ruhában voltak. Detektívek. Az agi­táló elvtársat lefogták. Kegyetlenül megkínozták, 8 hónapig ült börtönben. Akkor ilyen veszélyekkel is járt az agi­táció, mégis folytatták a kommunista és a velük rokonszenvező fiatalok. Társadalmi munka Nálunk ma előfordul, hogy a fiatalok nem akarnak társadalmi munkát vál­lalni, munkaidő után már csak a szó­rakozás jár az eszükben, a tanulásra, vagy a DISZ-munkára, pártmunkára sajnálják az időt. Ilyen felfogással nem sokra mentek volna a kommunista fiatalok a múltban. Az illegális munka oroszlánrészét munkaidő után, sokszor éjszaka, erőt, fáradtságot nem kí­mélve kellett elvégezni — s méghozzá mindegyik fiatal szabadságával, egész­ségével, nem egyszer életével " ját­szott. Munkaidő előtt, korán bejöttek az ifik az üzemekbe, s a munkapadok mellé rakták az illegális sajtót, röp­cédulákat, „nyalókákat“. Éjszaka dol­goztak azok a fiatalok, akik a gyárak­hoz vezető utcákat a Párt, a Kommu­nista Ifjúmunkás Szövetség (KIMSZ) jelszavaival, ötágú csillagokkal rajzol­ták tele. Ezt festették a tűzfalakra is, egészen magasra, ahonnan nehéz volt levakarni Rokonszenvező párt­onkívüli ifjúmunkások is részt vettek ebben a­­munkában. Azoknak, akik elkésve jönnek vagy el sem jönnek az ifinapokra, nem árt emlékezetükbe idézni a KIMSZ II. kongresszusa­­utáni értekezleteket, ame­­lyeken beszámoltak a küldöttek a kon­gresszuson hallottakról. Nem volt ak­kor se kultúrházunk, se más legális helyiségünk. Csoportokba verődve a hegyekbe vonultak a fiatalok, a Csille­bércre, a Kevélyre és ott tartották a beszámolókat. A figyelő elvtársak je­lezték, ha detektívek jöttek s olyankor énekelni kezdtek, kijátszották a­ csend­őrök éberségét, így is több vasárnap­ba került, amíg a kongresszusi beszá­molókat be tudták fejezni. Az ifjúság ma sokat hall a helyt­állásról, áldozatvállalásról. De a fia­talok sokszor olyankor is áldozatról beszélnek, amikor egyszerűen köteles­ségteljesítésről van szó. A helytál­lásra, áldozatvállalásra példát mutat­tak azok a kommunista ifjak,, akiknek vezetője, példaképe, Ságvári Endre fel­vette a harcot az őt megtámadó pribé­kek ellen. Példát mutattak Kreutz és Pataki, akik semil­yen kínvallatásra sem vallottak társaikra. Példás nyu­galommal állottak a Horthy-vérbírák előtt, kigúnyolták, nevetségessé tették a fasiszta osztálybíróságot. Egyszer a Szemák-tanács egy viszonylag „kis ügyet” tárgyalt: röpiratot találtak egy ifjúmunkásnál, ezért vallatták. „Hová tette a többit?” — kérdezte tőle Sze­­mak. „Sehová . — „Akkor mit­ csinált vele?” — „Semmit, mert­ én nem tu­dok se írni, se olvasni.” —­ Ekkor Szemák már kezdett dühbe jönni: „Hazudik, maga terjesztette ezeket a felforgató röpiratokat!” — kiáltott rá. „Ha­ én terjesztettem volna, nem talál­ták volna meg nálam” — mondta hidegvérrel az elvtárs. Óriási kacagás tört ki a teremben, s Szemák zárt tárgyalást rendelt el. De hiába tettek bármit is, a Párt ál­tal vezetett fiatalok szavát nem lehe­tett elzárni a tömegek elől. A Szovjet Hadsereg fegyvereinek győzelmével aztán eljött hozzánk is a szabadság. Ut" harcos ifjúság növekszik és lép "a magyar ifjúmunkásmozgalom hőseinek nyomába. A mi ifjúságunkat lelkesítse jobb munkára, keményebb harcra az illegális kommunista­­ ifjúmunkásmoz­galom harcosainak emléke. A legna­gyobb­a­ké, martírjainké és e mozga­lomból kinőtt vezetőinké és azoké a névteleneké is, akik az akkori hétköz­napi harcok hősei voltak. Példájuk lel­­kes itl a fiatalságunkat még jobb mun­kára a kongresszus sikeréért, a dol­gozó népért, a hazáért, Nezvál Ferenc SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, 1951 FEBRUÁR 1 Még jobb eredményeket a Szabad Nép-kampányban farkaslyuki bányában — ahol eddig nem volt Szabad Nép előfizető —, ma már 65 előfizetője van a Párt lapjá­nak. Az ország minden részében vannak népnevelőink, akik kimagasló ered­ménnyel végzik a kongresszusi felvi­lágosító munkát. Karcagon Mieselbach Pál 149 új előfizetővel emelte a Szabad Nép olvasótáborát. A megyékben, járásokban a jó kon­gresszusi munka eredményeként szin­tén nő az előfizetések száma. A pécsi járás így ért el 1902, a dorogi járás 1146, a kiskun­­halasi járás 1027, az orosházi járás 1009 új előfizetést. Feltűnően el­maradt a járások között a nagylétai és az enyingi járás, ahol például mindössze 278-cal emelkedett az elő­fizetők száma. A megyék között Sza­bolcs, Pest, Békés és Borsod megye érte el a legjobb eredményeket. Pest megyében 10.765 tel, Borsodban 11.854- gyel, Szabolcsban 8917-tel és Békés­ben 7863-mal emelkedett az előfizetők­ száma. Előfordul azonban olyan hiba is, mint például Győr-Sopron megye né­hány köztségében , hogy a kezdeti sikerek után abbahagyják az agitációt azzal, hogy „mi már megtettük a magunkét­’. A kongresszusi verseny, a február 24-i előkészületek tovább folynak —■ nem csökkenő, hanem nö­vekvő lendülettel. Ez a növekvő len­­dület mutatkozzék meg a Szabad Nép-kampány eredményeiben is! T­ kedves elvtársak. Örömmel írom­ meg az elvtársaknak, hogy előfizet­­tem­ a Szabad Népre. De meg akarom írni azt is, hogy■ igazi szív­ügyemnek tekintem, hogy minél több dolgozó paraszttársam kezében lássam ezt a mi lapunkat. Harminc előfizetőt, szereztem eddig. De még nem állok meg. Ezzel is készülni akarok az MDP II. kongresszusára. Én tudom azt, hogy csak a munkámmal tudom meghálálni, amit nekem a Párt adott.­­ Azt, hogy szabad vagyok, hogy nem ijedek fel a hajnali kürtölésre a báró úr tanyáján, ahol sok munkám után is csak semminek tekintettek. Kedves csak társak, járási tanácstag vagyok, dolgozó társaim megbízásából. Jobb munkát kel hogy végezzek, mint más. Ezidáig is mintagazdaasszony vagyok. De én most a kongresszus előtt ígérem a Pártnak, hogy ahogy én rátaláltam a Pártra, úgy megtalálhat engem mindig a Párt. Munkámmal fogom ezt bizonyí­tani, életem végéig. Most azért harcolok a többi munkám mellett, hogy minél több Szabad Nép-előfizetőt szerezzek. Jó munkát a kampány sikeréhez. Szmerek Istvánná, Megyaszó, Borsod megye. (Az alábbiakat iskolai dolgozatában írta Szől­­­ős Gyula tanuló.) A­mikor a Szabad Népről írok és Én­ majd mindig, amikor a ke­zembe veszem, eszembe jut első ta­lálkozásom a Szabad Néppel. A Cserhát dombjai között eldugott kis faluban lak­tam a szüleimmel. Még háborús sebek látszottak mindenütt. Hideg téli nap volt, fát vágtam, az udvaron. A nagy­bátyám jött hozzánk, bementem utána én is. Az apám az ablaknál állt. Mindig bús volt azelőtt az én apám, talán még az esküvőjén sem nevetett, de akkor olyan volt az arca, amilyennek sohasem láttam. Csillogott a szeme, amikor el­mondta a nagybátyámnak: — Miska. Miénk lesz a föld! — Honnan tudod? — Itt áll a Szabad Népben. Apám kezében ott volt a Szabad Nép, az írta meg. Nemsokára fel is osztották a földet, kis karók álltak a hatalmas urasági táblán. Ezek ölelték közre egy­­egy szegényparaszt most kapott föld­jét. Az igazságot hozta el akkor a Sza­bad Nép a mi hajlékunkba is — a Párt szavát és boldoggá tette édesapámat is meg engem is. Ma a mi falunkban is új élet van. A tszcs-kben vidáman dolgoznak az egy­kori földnélküliek. A Szabad Nép azóta is mindig az igazat mondta. Harcol a dolgozók emberibb életéért. Ezért sze­retjük mi mindnyájan a Szabad Népet. Szöllős Gyula, Salgótarján, közgazdasági gimnázium. Az üzemekben, falvakban a dolgo­zók az MDP II. ■kongresszusára tett ,felajánlásaikat­, teljesítik, a pártszerve­zetek nap mint nap ellenőrzik, segítik a kongresszusi munkát. A kongresz­­szusra való felkészülés közben a Sza­bad Nép előfizetés-gyűjtés munkájá­ban is újabb és újabb eredmények születnek. Az építkezések, bányák dolgozói kongresszusi munkájuk során — a Szabad Nép-kampány első heteiben való elmaradásuk után —, most már szintén érnek el eredményeket. A Bé­késcsabai Magasépítési­ Vállalathoz ed­dig egyáltalán nem járt a Szabad Nép­­— a kampány során már 133 új előfizetést gyűjtöttek. A Kiskunhalasi Lakásépítő Vállalat­­ építkezésén 70 dolgozó fizetett elő a Szabad Népre. Dunapentelén a magas- és mélyépítő vállalatok dolgozói közül a kampány kezdetéig 830-an voltak olvasók a Sza­bad Népnek — azóta 800 előfizetővel növekedett itt a Szabad Nép olvasó­tábora. Ez azonban Dunapentelén még nem megfelelő eredmény. Kirívóan elmaradt a Hídépítő Vállalat és a Vas­beton­ Gy­ár­építő Vállalat budafoki te­lepe, ahol egyáltalán nem foglalkoz­nak a Szabad Nép agitációval. A bá­nyákban, de különösen az építkezése­ken még mindig komoly hiányok van­nak a kongresszusi, s ennek megfele­lően a Szabad Nép-agitáció­ban is. A Petőfi-bányában a délelőtti mű­szak dolgozói eljárnak agitálni az esti műszakbeliekhez és fordítva: az estiek a délelőttiekhez. Ezzel a módszerrel eddig 280 új előfizetőt szereztek. A

Next