Szabad Nép, 1951. február (9. évfolyam, 26-50. szám)
1951-02-01 / 26. szám
PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS__________ Hogyan hajtja végr© az Egyesült Izzó pártszervezete a Budapesti Pártbizottság határozatát A budapesti pártértekezletre való készülődés új lendületet adott a kongreszszusi versenynek az Egyesült Izzóban. Itt is folyik a harc a Budapesti Pártbizottság és a Központi Vezetőség kongresszusi zászlajáért. Ebben a harcban nőnek a termelés számai, javul a politikai munka. A pártszervezet kommunistái és minden dolgozó meg akarja mutatni, hogy az a sok segítség, amit a budapesti pártbizottságtól kaptak, termékeny talajra talált üzemükben. A Budapesti Pártbizottság minden fővárosipártszervezetünk munkáját segíti. De az Egyesült Izzó pártszervezete ezen túl, külön segítséget kapott. Körülbelül fél esztendővel ezelőtt vizsgálta meg a Budapesti Pártbizottság az üzemben folyó kádermunkát és iránymutató határozatokat hozott annak megjavítására. Hogyan hasznosította az Egyesült Izzó pártbizottsága kádermunkájában ezt a határozatot? A határozat megállapította, hogy az Egyesült Izzó alapszervezeteinek vezetői között nagy többségben vannak a művezetők és csoportvezetők és így sokhelyütt öszszekeveredik a párt- és a műszaki vezetés. Ez gátolja az egészséges kritika, a pártdemokrácia kifejlődését. Azért választottak be főleg műszakiakat a vezetőségekbe, mert az üzemben az a helytelen nézet lett úrrá, hogy „pártmunkát csak munkaidő alatt lehet végezni s akik nem vesznek részt közvetlenül a termelőmunkában, jobban időt tudnak szakítani napközben a pártmunkához. A határozat óta az Egyesült Izzó alapszervezeteiben komoly változás történt ezen a téren. Egy fél esztendővel ezelőtt még 138 olyan vezetőségi tag volt, aki nem végzett közvetlen termelőmunkát. Ma körülbelül 30 ilyen vezetőségi tag van. Ugyanakkor a pártbizottság felvette a harcot az olyan opportunista hangok ellen, hogy a pártmunkát munkaidő alatt végezzék a funkcionáriusok. Ez a harc még nem járt teljes sikerrel, mert az Egyesült Izzó pártbizottságában és alapszervezeteiben hiányos a nevelő munka. Ezt a hiányosságot a budapesti pártbizottság határozata is megállapította., A határozat óta ezen a téren is van némi javulás, de a káderek nevelése, a velük való törődés, egyéni foglalkozás még távolról sem kielégítő. A pártbizottsági tagok nem foglalkoznak rendszeresen a hozzájuk tartozó alapszervezeti funkcionáriusokkal — az alapszervezeti funkcionáriusok nem foglalkoznak az aktívákkal — az aktívák nem foglalkoznak az egyszerű párttagokkal és pártonkívüliekkel. Lényegében nem folyik kádernevelő munkika az alapszervezetekben. Hajós elvtárs, a pártbizottság titkára egy értekezleten beszélt az alapszervezeti funkcionáriusoknak az egyéni foglalkozás, a kádernevelés jelentőségéről, de maga a pártbizottság nem mutat jó példát ebben. Előfordult például, hogy Sándort elvtársnő — a XI-es alapszervezet titkára — úgy vette át a titkári funkciót, hogy senki nem mondta meg neki, mi a feladata. Ez az elvtársnő még ma is szemrehányóan beszél arról, hogy amikor az első taggyűlési beszámolóra készült, a pártbizottság egyetlen tagja sem kérdezte meg tőle: van-e valami nehézsége, kell-e segítség. A kádereket segíteni és bátorítani kell, ha azt akarjuk, hogy fejlődjenek, hogy ne torpanjanak meg a nehéz feladatok előtt sem. Segítség nélkül még a legértékesebbek is elmaradnak a fejlődésben, visszariadnak a feladatoktól. A Budapesti Pártbizottság határozata megállapította, hogy az Egyesült Izzó pártbizottsága nem végez kollektív kádermunkát. A határozat óta ezen a téren csak annyi változás történt, hogy a pártbizottság tagjai tudomásul vették: a kádermunka nem resszortmunka, a káderek nevelésével, fejlesztésével minden pártbizottsági tagnak törődnie kell. Ezen túl még annyi történt, hogy Hajós elvtárs, a pártbizottság titkára és Hoitsy elvtárs, az ágit.prop. titkár beszélgettek néhány alapszervezeti funkcionáriussal. Ezek a beszélgetések azonban teljesen tervszerűtlenül és rendszertelenül történtek. A pártbizottság tagjai csak formálisan végeznek kádermunkát. A gyakorlatban továbbra is Czender elvtársnőre hárul a káderkutatás és a káderekkel való alapos foglalkozás. Az elmúlt pártbizottsági ülésen például Körös elvtárs felvetette, hogy Czender elvtársnő foglalkozzék a kongresszusi versenyben kitűnt káderekkel. A többi pártbizottsági tag helyeselte ezt a javaslatot, egyedül a kádertitkárra akarták bízni ezt a munkát. Pedig az egész pártbizottság feladata, s erre kellene nevelniök az alapszervezetek vezetőit is. A nem kielégítő kádermunka miatt nem jönnek felszínre megfelelő számban új káderek, a pártbizottság nem rendelkezik kádertartalékkal. Ha valamilyen funkciót be kell tölteni, kapkodásból, tervszerűtlen keresgélésből áll a pártbizottság „kádermunkája".. Az öthónapos pártiskolára például már hetek óta keresik a megfelelő elvtársakat, s még mindig csak hiányos javaslatot adtak be a budapesti káderosztálynak. Pedig az Egyesült Izzóban is vannak káderek. A M es alapszerv titkára mondotta el, hogy szinte meglepődik, amikor néha-néha elbeszélget egy-egy párttaggal. Olyan értékeit és tulajdonságait ismeri meg, amelyeknek kifejlesztésével jó kádert lehetne nevelni belőlük. De ahogy a pártbizottságban hiányzik az előrelátás, a tervszerű foglalkozás a káderekkel — úgy hiányzik ez az alapszervezetekben is. A VIII-as alapszervezet volt titkára, Grosten elvtárs például, amikor több mint egy évi titkársága után a Párt gazdasági vonalra vitte, nem tudott maga helyett más titkárt javasolni. Az Egyesült Izzó pártbizottsága sok kárát látja annak, hogy nem hajtotta végre megfelelően a Budapesti Pártbizottság határozatát. Tény, hogy a határozat végrehajtásában bizonyos eredményt elért az Egyesült Izzó pártbizottsága. Ez az eredmény azonban még távolról sem jelenti a határozat végrehajtását, s ezért elsősorban a pártbizottság titkára a felelős. Hajós elvtárs a határozat szellemében irányította ugyan a kádertitkár munkáját, de magát a határozatot nem mutatta meg Czender elvtársnőnek , aki a határozathozatal után néhány hónappal vette át a kádertitkári funkciót, így történhetett meg például, hogy a pártbizottság káderfejlesztési tervének készítésénél nem vették figyelembe a Budapesti Pártbizottság határozatát! A határozat végre nem hajtásáért felelős a Budapesti Pártbizottság káderosztálya is. A Budapesti Pártbizottság akkori káderinstruktora Erdélyi elvtárs nem beszélte meg Czender elvtársnővel a feladatokat,, amikor kádertitkári munkáját megkezdte. S utána is, amikor kint járt az Egyesült Izzóban, nem a kádermunka módszerei és problémái iránt érdeklődött, hanem egyszerűen „megrendelést" adott le, hogy milyen kádereket javasoljanak magasabb funkcióba az üzemből. Az új káderinstruktor, Balogh elvtárs — Czender elvtársnő állítása szerint— négy hét alatt fél órát töltött kint az Egyesült Izzóban és mondani sem kell, hogy ez idő alatt különösen hasznos tanácsokkal nem láthatta el a kádertitkár elvtársinőt. Sem az egyik, sem a másik instruktor elvtárs nem fedte fel, hogy Czender elvtársnő nem ismeri a Budapesti Pártbizottság kádermunkára vonatkozó határozatát. Ez az eset a Budapesti Pártbizottság instruktori és ellenőrző módszerének hiányosságait mutatja. Az Egyesült Izzó pártbizottsága a kongresszusi munka lendületében, a budapesti pártértekezletre való készülődés során fogjon hozzá alaposan a Budapesti Pártbizottság e határozatának végrehajtásához is. Saját munkája megjavítása mellett járuljon hozzá a budapesti pártértekezlet sikeréhez azzal, hogy bírálatával és önbírálatával is elősegíti a Budapesti Pártbizottság még jobb munkáját. A budapesti illegális kommunista ifjúmunkások harcairól A budapesti ifjúság is lelkesedéssel készül az MDP II. kongresszusára, s az ezt megelőző budapesti pártértekezletre. A kongresszus önvizsgálatra készteti a fiatalokat: jól dolgoztak-e? A Párt hűséges segítői, jó tartalékcsapata voltak-e? Hogyan tehetnének többet a hazáért? Ehhez a kongreszszusi számvetéshez segítséget ad a most is, a visszaemlékezés a budapesti kommunista ifjúmunkások harcaira, az illegalitás éveire. Tanulás ra, amikor a könyvesboltokban bárki,a tetszés szerinti mennyiségben megkaphatja a Bolsevik Párt Történetét, amikor a Szabad Népet, a Párt kiadványait mindenütt szabadon árusítják, sokak számára nehéz elképzelni, milyen nagy dolog volt a felszabadulás előtt ilyen kincsekhez hozzájutni. A budapesti elvtársak birtokában volt a Bolsevik Párt Történetének egy részlete. A legnagyobb kitüntetés volt megkapni ezeket a lapokat. Féltő gonddal vigyáztak rá, életveszélyt is vállaltak, hogy tanulmányozhassák. Sok kommunistának kellett évekig börtönben sínylődnie, életét is áldoznia azért, hogy ma ilyen szabadon olvashassuk. Óriási jelentősége volt az illegális pártlapnak és a Párt brosúráinak. Ezer veszély közben terjesztették ezeket az elvtársak. A „központi sajtós’’ osztotta szét a „a kerületi sajtósoknak’’, azok pedig a sejtek sajtófelelőseinek. Előfordult, hogy a hátizsákbóléppen egy rendőr háta mögött, vagy a szeme előtt vették ki és adták át, olyan nyugalommal, hogy az nem is gondolt rá, micsoda „társadalmat felforgató tevékenység’’ folyik az orra előtt. Az egyik elvtársnak fél háromkor — munkaidőben — kellett a sajtossal találkoznia. .1929 november 7. előtt történt ez, amikor a Párt a forradalom dicsőséges évfordulóját röpcédulákkal készítette elő. A szaktársak — javarészt pártonkívüliek — elvállalták, hogy amíg az illető elvtárs elhozza az anyagot, helyette is teljesítik az akkordot. A főnök azonban nem akarta elengedni. „Hova megy?” — „Dolgom van.” — „Itt nincs dolga?” — így folyt le a beszélgetés. Végül mégis elhozta a Párt sajtóját, a lakásán helyezte el, este pedig ■szétosztotta az elvtársaknak Ha ezekre az időkre gondolnak a mai fiatalok, bizonyára jobban megbecsülik a tanulást, a Párt szavát közvetítő lapokat, füzeteket. Termelés Az ifjúságra most az a feladat vár, hogy a termelés rohamcsapata legyen, s példamutatóan vegye ki a részét a kongresszusi versenyből. A felszabadulás előtt az volt a célunk, hogy minél kevesebb hasznot hajtsunk a tőkésnek, nehogy még több pénzt tudjon ellenünk, a mi elnyomásunkra felhasználni. De akkor is csak annak az ifinek lehetett szava, csak az állhatott oda — mondjuk — bérköveteléssel a kapitalista elé, csak az vívhatta ki munkástársai megbecsülését, aki kiváló szakmunkás volt, s ezzel is tekintélyt szerzett magának. Komoly agitációs munkát kellett kifejteni egy-egy sztrájk megszervezése érdekében. Ez a munka próbára tette a kommunista ifjúmunkások éberségét, találékonyságát és képzettségét. Nemcsak a munkáltatókat kellett kijátszani az építőipari, bőrös-, fásifiknek, s az „öreg" munkásoknak. A jobboldali szocdem provokátorokat, spicliket is le kellett küzdeni, a szakszervezeten belül. A sztrájkbizottságot több üzemből kellett összeválogatni — akkor nem volt ÜIB és kerületi szakszervezeti bizottság. Nagy eredmény volt 1932—35-ben, amikor a bőrösök 14 üzemet leállítottak és 60—70 más üzem is csatlakozott hozzájuk, egyik szakma támogatta a másikat. A Pártnak köszönhették a szolidaritásnak ezt a megnyilvánulását az ifik. A munkásruhába bujtatott spicliket, detektiveket becsempészték az üzemekbe, s a tapasztaltabb elvtársak segítsége nélkül sok ifjúmunkás rajtaveszthetett volna hevességén, meggondolatlanságán, ha a kommunisták nem figyelmeztetik. A Párt vigyázott rájuk ilyenkor is, a Párt segített megszabni a sztrájk-taktikát, érveket adott a megegyezést sürgető jobboldali szocdemek ellen. Érveket, amelyekkel meg tudták győzni a munkásokat, hogy érdemes kitartani, még ha két, három, öt hétig húzódik is a sztrájk. Agitáció A Párt szervezte meg, hogy az eredmények híre gyorsan elterjedjen az üzemekben. Sokszor jobb volt ezeknek az eredményeknek a „nyilvánossága”, mint a verseny nyilvánossága ma egy-egy üzemünkben. Példamutatóan kemény harcot vívtak a fiatalok a sztrájktörőkkel, az ingadozók meggyőzéséért. 1934-ben, a nagy bőrös sztrájk idején tapasztalták a fiatalok, hogy az ellenség mennyire ravasz. Sztrájkoltak, kivonultak a Lehel utca 14. alatti Gompers-gyárból, de az egyik elvtárs feleségét otthagyták, figyelje az üzemben, mi történik. A tőkés kiszimatolta ezt már a harmadik napon, s kidobták az elvtársnőt a sztrájktörők közül. Most már nem volt, aki hozza ahíreket, hogy hány sztrájktörő van, milyen munkát végeznek az üzemben. Másnap történt hogy 15 munkásruhás ember ment a gyár felé, úgy néztek ki, mintha munkába mennének. Az egyik elvtársunk karonfogta az elsőt és próbálta meggyőzni, hogy ne legyen sztrájktörő, ne forduljon munkástársai ellen. Odajött két másik „munkás’ is — ezek civilruhában voltak. Detektívek. Az agitáló elvtársat lefogták. Kegyetlenül megkínozták, 8 hónapig ült börtönben. Akkor ilyen veszélyekkel is járt az agitáció, mégis folytatták a kommunista és a velük rokonszenvező fiatalok. Társadalmi munka Nálunk ma előfordul, hogy a fiatalok nem akarnak társadalmi munkát vállalni, munkaidő után már csak a szórakozás jár az eszükben, a tanulásra, vagy a DISZ-munkára, pártmunkára sajnálják az időt. Ilyen felfogással nem sokra mentek volna a kommunista fiatalok a múltban. Az illegális munka oroszlánrészét munkaidő után, sokszor éjszaka, erőt, fáradtságot nem kímélve kellett elvégezni — s méghozzá mindegyik fiatal szabadságával, egészségével, nem egyszer életével " játszott. Munkaidő előtt, korán bejöttek az ifik az üzemekbe, s a munkapadok mellé rakták az illegális sajtót, röpcédulákat, „nyalókákat“. Éjszaka dolgoztak azok a fiatalok, akik a gyárakhoz vezető utcákat a Párt, a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség (KIMSZ) jelszavaival, ötágú csillagokkal rajzolták tele. Ezt festették a tűzfalakra is, egészen magasra, ahonnan nehéz volt levakarni Rokonszenvező pártonkívüli ifjúmunkások is részt vettek ebben amunkában. Azoknak, akik elkésve jönnek vagy el sem jönnek az ifinapokra, nem árt emlékezetükbe idézni a KIMSZ II. kongresszusautáni értekezleteket, amelyeken beszámoltak a küldöttek a kongresszuson hallottakról. Nem volt akkor se kultúrházunk, se más legális helyiségünk. Csoportokba verődve a hegyekbe vonultak a fiatalok, a Csillebércre, a Kevélyre és ott tartották a beszámolókat. A figyelő elvtársak jelezték, ha detektívek jöttek s olyankor énekelni kezdtek, kijátszották a csendőrök éberségét, így is több vasárnapba került, amíg a kongresszusi beszámolókat be tudták fejezni. Az ifjúság ma sokat hall a helytállásról, áldozatvállalásról. De a fiatalok sokszor olyankor is áldozatról beszélnek, amikor egyszerűen kötelességteljesítésről van szó. A helytállásra, áldozatvállalásra példát mutattak azok a kommunista ifjak,, akiknek vezetője, példaképe, Ságvári Endre felvette a harcot az őt megtámadó pribékek ellen. Példát mutattak Kreutz és Pataki, akik semilyen kínvallatásra sem vallottak társaikra. Példás nyugalommal állottak a Horthy-vérbírák előtt, kigúnyolták, nevetségessé tették a fasiszta osztálybíróságot. Egyszer a Szemák-tanács egy viszonylag „kis ügyet” tárgyalt: röpiratot találtak egy ifjúmunkásnál, ezért vallatták. „Hová tette a többit?” — kérdezte tőle Szemak. „Sehová . — „Akkor mit csinált vele?” — „Semmit, mert én nem tudok se írni, se olvasni.” — Ekkor Szemák már kezdett dühbe jönni: „Hazudik, maga terjesztette ezeket a felforgató röpiratokat!” — kiáltott rá. „Ha én terjesztettem volna, nem találták volna meg nálam” — mondta hidegvérrel az elvtárs. Óriási kacagás tört ki a teremben, s Szemák zárt tárgyalást rendelt el. De hiába tettek bármit is, a Párt által vezetett fiatalok szavát nem lehetett elzárni a tömegek elől. A Szovjet Hadsereg fegyvereinek győzelmével aztán eljött hozzánk is a szabadság. Ut" harcos ifjúság növekszik és lép "a magyar ifjúmunkásmozgalom hőseinek nyomába. A mi ifjúságunkat lelkesítse jobb munkára, keményebb harcra az illegális kommunista ifjúmunkásmozgalom harcosainak emléke. A legnagyobbaké, martírjainké és e mozgalomból kinőtt vezetőinké és azoké a névteleneké is, akik az akkori hétköznapi harcok hősei voltak. Példájuk lelkes itl a fiatalságunkat még jobb munkára a kongresszus sikeréért, a dolgozó népért, a hazáért, Nezvál Ferenc SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, 1951 FEBRUÁR 1 Még jobb eredményeket a Szabad Nép-kampányban farkaslyuki bányában — ahol eddig nem volt Szabad Nép előfizető —, ma már 65 előfizetője van a Párt lapjának. Az ország minden részében vannak népnevelőink, akik kimagasló eredménnyel végzik a kongresszusi felvilágosító munkát. Karcagon Mieselbach Pál 149 új előfizetővel emelte a Szabad Nép olvasótáborát. A megyékben, járásokban a jó kongresszusi munka eredményeként szintén nő az előfizetések száma. A pécsi járás így ért el 1902, a dorogi járás 1146, a kiskunhalasi járás 1027, az orosházi járás 1009 új előfizetést. Feltűnően elmaradt a járások között a nagylétai és az enyingi járás, ahol például mindössze 278-cal emelkedett az előfizetők száma. A megyék között Szabolcs, Pest, Békés és Borsod megye érte el a legjobb eredményeket. Pest megyében 10.765 tel, Borsodban 11.854- gyel, Szabolcsban 8917-tel és Békésben 7863-mal emelkedett az előfizetők száma. Előfordul azonban olyan hiba is, mint például Győr-Sopron megye néhány köztségében , hogy a kezdeti sikerek után abbahagyják az agitációt azzal, hogy „mi már megtettük a magunkét’. A kongresszusi verseny, a február 24-i előkészületek tovább folynak —■ nem csökkenő, hanem növekvő lendülettel. Ez a növekvő lendület mutatkozzék meg a Szabad Nép-kampány eredményeiben is! T kedves elvtársak. Örömmel írom meg az elvtársaknak, hogy előfizettem a Szabad Népre. De meg akarom írni azt is, hogy■ igazi szívügyemnek tekintem, hogy minél több dolgozó paraszttársam kezében lássam ezt a mi lapunkat. Harminc előfizetőt, szereztem eddig. De még nem állok meg. Ezzel is készülni akarok az MDP II. kongresszusára. Én tudom azt, hogy csak a munkámmal tudom meghálálni, amit nekem a Párt adott. Azt, hogy szabad vagyok, hogy nem ijedek fel a hajnali kürtölésre a báró úr tanyáján, ahol sok munkám után is csak semminek tekintettek. Kedves csak társak, járási tanácstag vagyok, dolgozó társaim megbízásából. Jobb munkát kel hogy végezzek, mint más. Ezidáig is mintagazdaasszony vagyok. De én most a kongresszus előtt ígérem a Pártnak, hogy ahogy én rátaláltam a Pártra, úgy megtalálhat engem mindig a Párt. Munkámmal fogom ezt bizonyítani, életem végéig. Most azért harcolok a többi munkám mellett, hogy minél több Szabad Nép-előfizetőt szerezzek. Jó munkát a kampány sikeréhez. Szmerek Istvánná, Megyaszó, Borsod megye. (Az alábbiakat iskolai dolgozatában írta Szőlős Gyula tanuló.) Amikor a Szabad Népről írok és Én majd mindig, amikor a kezembe veszem, eszembe jut első találkozásom a Szabad Néppel. A Cserhát dombjai között eldugott kis faluban laktam a szüleimmel. Még háborús sebek látszottak mindenütt. Hideg téli nap volt, fát vágtam, az udvaron. A nagybátyám jött hozzánk, bementem utána én is. Az apám az ablaknál állt. Mindig bús volt azelőtt az én apám, talán még az esküvőjén sem nevetett, de akkor olyan volt az arca, amilyennek sohasem láttam. Csillogott a szeme, amikor elmondta a nagybátyámnak: — Miska. Miénk lesz a föld! — Honnan tudod? — Itt áll a Szabad Népben. Apám kezében ott volt a Szabad Nép, az írta meg. Nemsokára fel is osztották a földet, kis karók álltak a hatalmas urasági táblán. Ezek ölelték közre egyegy szegényparaszt most kapott földjét. Az igazságot hozta el akkor a Szabad Nép a mi hajlékunkba is — a Párt szavát és boldoggá tette édesapámat is meg engem is. Ma a mi falunkban is új élet van. A tszcs-kben vidáman dolgoznak az egykori földnélküliek. A Szabad Nép azóta is mindig az igazat mondta. Harcol a dolgozók emberibb életéért. Ezért szeretjük mi mindnyájan a Szabad Népet. Szöllős Gyula, Salgótarján, közgazdasági gimnázium. Az üzemekben, falvakban a dolgozók az MDP II. ■kongresszusára tett ,felajánlásaikat, teljesítik, a pártszervezetek nap mint nap ellenőrzik, segítik a kongresszusi munkát. A kongreszszusra való felkészülés közben a Szabad Nép előfizetés-gyűjtés munkájában is újabb és újabb eredmények születnek. Az építkezések, bányák dolgozói kongresszusi munkájuk során — a Szabad Nép-kampány első heteiben való elmaradásuk után —, most már szintén érnek el eredményeket. A Békéscsabai Magasépítési Vállalathoz eddig egyáltalán nem járt a Szabad Nép— a kampány során már 133 új előfizetést gyűjtöttek. A Kiskunhalasi Lakásépítő Vállalat építkezésén 70 dolgozó fizetett elő a Szabad Népre. Dunapentelén a magas- és mélyépítő vállalatok dolgozói közül a kampány kezdetéig 830-an voltak olvasók a Szabad Népnek — azóta 800 előfizetővel növekedett itt a Szabad Nép olvasótábora. Ez azonban Dunapentelén még nem megfelelő eredmény. Kirívóan elmaradt a Hídépítő Vállalat és a Vasbeton Gyárépítő Vállalat budafoki telepe, ahol egyáltalán nem foglalkoznak a Szabad Nép agitációval. A bányákban, de különösen az építkezéseken még mindig komoly hiányok vannak a kongresszusi, s ennek megfelelően a Szabad Nép-agitációban is. A Petőfi-bányában a délelőtti műszak dolgozói eljárnak agitálni az esti műszakbeliekhez és fordítva: az estiek a délelőttiekhez. Ezzel a módszerrel eddig 280 új előfizetőt szereztek. A