Szabad Nép, 1951. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1951-03-01 / 51. szám
CSÜTÖRTÖK, 1951. MÁRCIUS 1 SZABAD NÉP sünk első évének eredményei napnál világosabban bizonyítanak országunkban sikeresen rakjuk le a szocializmus alapjait, sikeresen építjük a szocialista népgazdaságot, sőt, a számok azt is bizonyítják, hogy népgazdaságunk szocialista építésének üteme jóval gyorsabb, mint ezt magunk egy évvel ezelőtt feltételeztük. (Nagy taps.) Különösen vonatkozik ez a megállapítás szocialista gyáriparunkra, mely az 5 évre előírt termelés emelkedésének egy év alatt 40,6 százalékát valósította meg (Taps.) Az ötéves terv első évében elért eredményeink azt is mutatják, hogy bizonyos tekintetben lebecsültük saját lehetőségeinket, a népi demokráciának, mint a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmenet gazdaságának a lehetőségeit. Nem láttuk világosan a rejtett tartalékok nagyságát népgazdaságunkban, amelyeket az utóbbi év folyamán népgazdaságunk alaposabb felmérésével, tervezésünk megjavításával, helyesebb szervezéssel, a szocialista munkaverseny és a Sztahanov mozgalom segítségével az addiginál nagyobb mértékben sikerült feltárnunk. De ezek a rejtett tartalékok még távolról sem merültek ki s nem is egyszer s mindenkorra adottak, hanem fejlődésünk folyamán, a népgazdaság szocialista építése folymán újra- és újratermelődnek. Fejlődésünk ütemének megnövekedésében, népgazdaságunk szocialista építésének sikereiben döntő súllyal esik latba a nagy Szovjetunió sokoldalú, baráti segítsége, a szovjet tapasztalatok mind következetesebb hasznosítása országunkban, a népgazdaságunknak nyújtott szovjet műszaki és tudományos segítség, szovjet tudósok, mérnökök, műszaki emberek tanácsadása és tapasztalatátadása, a legkiválóbb szovjet sztahanovisták látogatása hazánkban, akik készséggel ismertették meg élenjáró munkamódszereikkel a magyar dolgozókat és ezzel hatalmas mértékben segítették hozzá munkásosztályunkat a szocialista munkamódszerek elsajátításához. Felbecsülhetetlen jelentőségű számunkra az a segítség, amelyet a Szovjetunió nehéziparunknak és könnyűiparunknak hazánkban hiányzó igen fontos nyersanyagok, továbbá nehézipari felszerelés és különféle gépek szállításával nyújtott és nyújt, olyan nyersanyagok és gépek szállításával, melyeket az imperialisták tőlünk megtagadnak. A Dunai Vasmű felépítése, kohóipari üzemeink teljes újjászervezése, a budapesti földalatti vasút megépítése lehetetlen volna számunkra a Szovjetunió, a szovjet népek hatalmas segítsége nélkül. Meggyőződésem, hogy egész dolgozó népünk nevében szólok, amikor innen, a Magyar Dolgozók Pártja Kongresszusának tribünjéről kifejezem köszönetünket és soha el nem múló hálánkat felszabadítónknak, a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetuniónak, a szovjet tudósoknak, mérnököknek, sztahanovistáknak s mindenekelőtt népünk igaz barátjának, a világ dolgozói nagy vezérének, valamennyiünk bölcs tanítómesterének, a mi forrón szeretett Sztálinunknak! (Hatalmas taps. Felállva kiáltják a küldöttek: Éljen Sztálin! Hurrá!) Az ötéves terv első évének eredményei, elvtársak, nem maguktól születtek meg. Az eredményeket, a Szovjetunió támogatása és állandó segítsége mellett, munkásosztályunk, dolgozó népünk — Pártunk vezetésével, Rákosi elvtárs vezetésével — kemény, szívós küzdelemben harcolta ki külső és belső ellenségeinkkel szemben, a kizsákmányoló osztályokkal és maradványaikkal szemben. Kiharcolta az imperialisták, a kulákság, a klerikális reakció és az áruló jobboldali szociáldemokraták ellen folytatott szakadatlan küzdelemben. Népünknek ezek a megrögzött ellenségei mindent elkövettek, ami tőlük tellett, hogy megkíséreljék akadályozni, fékezni népgazdaságunk szocialista építését, lazítani a munkásosztály szocialista fegyelmét, lazítani a munkafegyelmet és a népi demokrácia állami fegyelmét, megingatni dolgozó népünknek saját erejébe és alkotóképességébe vetett hitét. Emlékezzünk a bér- és a normacsalásokra, az aljas aknamunkára a szocialista munkaverseny és a Sztahanov-mozgalom ellen, amelyet a jobboldali szociáldemokraták, az imperialistáknak ezek a hazaáruló ügynökei, a klerikális reakcióval egységfrontban szerveztek. Emlékezzünk a kulákság támadására az aratás, a begyűjtés és a terménybeadás ellen. Emlékezzünk a nép ellenségeinek ismételt támadásaira közellátásunk ellen, melyről előbb már szólottunk. Az ellenség aknamunkája és támadása azonban, ha itt-ott ideiglenesen sikerült is elérnie némi eredményt, meghiúsult. Meghiúsult azért, mert Pártunk Rákosi elvtársat, munkásosztályunk a mi nagy Pártunkat, dolgozó népünk munkásosztályunkat követte! (Nagy taps.) Meghiúsult azért, mert Pártunk, Elvtársak! Népgazdaságunk fejlődésének meggyorsulása azt jelenti, hogy az ötéves tervről szóló törvényben kijelölt feladatokat az ipar és közlekedés terén mintegy három-három és fél év alatt meg tudjuk valósítani. (Viharos taps, hurrá! A Kongresszus percekig vastapssal ünnepli a bejelentést.) És ha behozzuk a mezőgazdaságunk fejlődésében mutatkozó elmaradást, akkor minden lehetőségünk megvan arra, hogy az ötéves tervtörvényben előírt összes feladatokat, tehát egész ötéves tervünket, négy év alatt, vagy ennél is rövidebb idő alatt megvalósítsuk. (Hosszantartó, nagy taps.) Mint láthatják az elvtársak, ötéves tervünk megbukott. (Derültség.) Legalább is, ha hinni lehet a New York Times tudósítójának, aki Rákosi elvtárs referátumát kommentálva azt írta: „A Kommunista Párt főtitkára beismerte, hogy az ötéves terv megbukott” (Nagy derültség. Más szóval: megnyílt előttünk az a lehetőség, hogy országunkat az eddiginél is gyorsabb ütemben formáljuk át virágzó szocialista országgá, hogy hazánkat még erősebbé tegyük, hogy fokozzuk népünk felemelkedésének ütemét, hogy népünk életszínvonalát még nagyobb mértékben növeljük, mint amit ezen a téren eredetileg célul tűztünk magunk elé. Mindennek érdekében szükséges ötéves tervünknek olyan átdolgozása, melynek értelmében a még hátralévő négy évre az eredetinél sokkal nagyobb feladatokat állítunk országunk elé, s amely ugyanakkor lehetővé teszi azt is, hogy felszámoljuk azokat a hiányosságokat, amelyek népgazdaságunk fejlődésében az ötéves terv első évi részlegének megvalósítása során kerültek felszínre. Ötéves népgazdasági tervünket oly módon kell átdolgozni, hogy meggyorsítsuk országunk iparosítását, vagyis mindenekelőtt a nehézipar, az ipari alapanyagok, a villamosenergia és a gépgyártást, általában a termelőeszközöket előállító iparágak fejlődését. Mert, elvtársak, csak ilyen módon tudjuk még inkább fokozni könnyűiparunk termelését, kielégíteni a mostaninál sokkal nagyobb mértékben népünk gyorsan növekvő sokféle szükségleteit, hatalmasan megnövelni munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, egész népünk kulturális színvonalát. Továbbá: mert ahhoz, hogy mezőgazdaságunk sokkal több gabonát, húst, zsírt, vajat, tejet, gyümölcsöt, főzeléket és sokkal több ipari nyersanyagot adjon népünk ellátására, a kis- és középparaszti gazdaságoknak önkéntes társulás útján fokozatosan nagyüzemi gazdaságokban való egyesítése mellett, arra is szükség van, hogy az eredeti ötéves tervben előírtnál lényegesen több gépet, műtrágyát, nemesített vetőmagot juttassunk a falunak. És szükség van arra is, hogy a dolgozó parasztok soraiból a mezőgazdasági szakemberek tízezreit és százezreit képezzük ki, hogy a tudományt és a kultúrát bevigyük a faluba gyorsabb ütemben és nagyobb mértékben, mint ezt eredeti ötéves tervünk előírja. Ezeket a feladatokat tűzve magunk elé, emlékeznünk kell Sztálin elvtárs tanítására: „Egy ellenzéki párt — mondja Sztálin elvtárs — kitűzhet jelszavakat — a mozgalom legfőbb, gyakorlati jelszavairól beszélek — azzal, hogy majd hatalomrajutása után fogja megvalósítani azokat. munkásosztályunk sziklaszilárdan állott és áll a szocialista építés frontján, mert tömegmozgalommá vált országunkban a szocialista munkaverseny, mert mindinkább tért hódít a Sztahanov-mozgalom, mert — Sztálin elvtárs szavaival élve — „a szocialista munkaversenyben a tömegek gyakorlati forradalmi önbírálata jut kifejezésre, mely a dolgozók millióinak alkotó kezdeményezésére támaszkodik.” Az ötéves terv első évében elért komoly eredményekért: köszönet a mi nagyszerű munkásosztályunknak (nagy taps), mely szövetségben a dolgozó parasztsággal, Pártunk vezetésével előrelendítette a Egy ellenzéki pártot senki sem vádolhat azzal, hogy nem valósítja meg azonnal legfőbb jelszavait, mert mindenki belátja, hogy nem az ellenzéki párt, hanem más pártok vannak kormányon.” „Egészen másképp áll a dolog, ha kormányzópártról van szó, amilyen a mi Bolsevik Pártunk. Ilyen párt jelszavai nem egyszerű agitációs jelszavak, hanem ennél sokkal több valami, mert gyakorlati határozat erejével, törvény erejével bírnak." (Sztálin művei, 12. kötet, 71. o.) Ezzel a Sztálin elvtárs megkövetelte komolysággal, a kormányzópárt felelősségérzetével kell kitűznünk azokat a feladatokat, melyeket átdolgozott ötéves tervünkbe fel akarunk venni, hogy Pártunk Kongresszusának határozata alapján új, átdolgozott ötéves tervünk megszabhassa a népgazdaság szocialista építésének irányát és ütemét egész országunk számára a legközelebbi négy esztendőre. Ötéves népgazdasági tervünk első évének eredményei, népgazdaságunk alaposabb megismerése, a szocialista munkaverseny fellendülése bebizonyították, hogy népgazdaságunk beruházásait az ötéves terv időszakára lényegesen magasabb összegben irányozhatjuk elő, mint ezt eredetileg gondoltuk , ahogyan ezt az ötéves tervről szóló törvény megállapítja.. De a múlt év tapasztalata nemcsak azt mutatta meg, hogy beruházásaink összegét lényegesen felemelhetjük. Megmutatta azt is, hogy országunk, népgazdaságunk szükségletei sokkal nagyobbak, mint amekkora szükségletek eredeti tervünkben szerepeltek. Megvizsgálva lehetőségeinket és szükségleteinket, arra az eredményre jutottunk, hogy — amint ezt Rákosi elvtárs már említette — az ötéves tervtörvényben előírt, kereken 51 milliárd forint beruházással szemben 1950 54-ben mintegy 80—85 milliárd forintot tudunk és kell beruháznunk népgazdaságunkba. Másszóval: az ötéves tervről szóló törvényben előírt beruházás összegét mintegy 65—70 százalékkal tudjuk és kell megemelnünk. A mintegy 80—85 milliárd forintnyi összes beruházásból körülbelül 40 milliárd forintot javasolunk juttatni a gyáriparnak, szemben az ötéves tervről szóló törvényben előírt 21,3 milliárd forinttal. Tehát, míg népgazdaságunk egészében a beruházások összegét a tervtörvényben megállapított összeghez képest mintegy 65—70 százalékkal emeljük, addig az ipari beruházások összegét mintegy 90 százalékkal növeljük meg. A gyáriparra jutó mintegy 40 milliárd forintnyi beruházásból javasolunk 37—38 milliárd forintot a nehézipar beruházásaira, nehéziparunk fejlesztésére fordítani, szemben az ötéves tervtörvényben erre a célra megállapított 18,3 milliárd forinttal. Vagyis azt javasoljuk, hogy a nehézipar fejlesztésére beruházandó összeg több mint kétszeresére emelkedjék annak az összegnek, amelyet az eddig érvényes határozat és tervtörvényünk a nehézipar fejlesztésére előirányzott. Ugyanekkor javasoljuk mintegy 13-14 százalékkal megemelni a könnyűiparra jutó beruházásokat is. A nehézipar beruházásainak zöme vaskohászatunknak, gépgyártásunknak, villamosenergiatermelésünknek, szénbányászatunknak, vegyiparunknak és könnyűfémkohászatunknak (elsősorban alumínium-termelésünknek) jut. népgazdaság szocialista építésének ügyét ! Népgazdaságunk szocialista építésében megvalósított sikereink egyben az imperialista háborús gyújtogatók ellen, a béke megvédéséért folytatott harcunk eredményei is. Elmondhatjuk, hogy ha szerény mértékben is, de gazdasági eredményeinkkel mi is hozzájárultunk a világot átfogó hatalmas béketábor erejének gyarapodásához, a világbékefront megerősítéséhez, melynek vezetője, s egyben legszilárdabb bástyája: a szocialista Szovjetunió! (Lelkes taps.) A felemelt beruházási összegnek említett megoszlásában kifejezésre jut a szocialista iparosítás sztálini törvényének fokozott érvényesítése népgazdaságunk fejlesztésében. Kifejezésre jut az az irányzat, hogy a szocialista iparosítás mindenekelőtt a termelőeszközöket gyártó iparágak gyors fejlesztését követeli meg, mert csak ily módon lehet biztosítani a mezőgazdaság szocialista alapon való újjászervezését, ellátni honvédelmünk szükségleteit és a további években megvalósítani úgy a mezőgazdasági, valamint az ipari eredetű fogyasztási cikkek bőségét, dolgozó népünk életszínvonalának a mainál gyorsabb ütemű szilárd alapokra helyezett emelkedését. A beruházásoknak mintegy 80— 85 milliárd forint összegben való megállapítása és e feladat megvalósítása nemcsak reális, hanem inkább óvatos előirányzat, hiszen, elvtársak, már 1950-ben, az ötéves terv első évében, mint említettem, több mint 10 milliárd forint értékű beruházást valósítottunk meg. De, elvtársak, ez semmiképpen nem jelentheti és nem is jelenti, hogy ezt a feladatot könnyen vegyük, hogy ne volna szükség erőink komoly megfeszítésére e hatalmas feladat megvalósításához. Azonban nemcsak nagyobb erőfeszítést és nagyobb fegyelmet kérünk népünktől, hanem bizonyos áldozatokat is jövőnk szilárd megalapozása érdekében. Munkásosztályunktól, dolgozó parasztságunktól, népünktől azt kérjük, hogy addig is, amíg hatalmas beruházásaink révén iparunk és mezőgazdaságunk nagy tömegben fogja ontani a legkülönfélébb fogyasztási javakat, takarékoskodjék a magánéletben. Hiszen ez az áldozat az ötéves terv további éveiben sokszorosan megtérül. Ez az áldozat össze sem hasonlítható azokkal a hatalmas áldozatokkal, amelyeket a Szovjetunió munkásosztálya, a szovjet nép, a szocialista népgazdaság megteremtéséért, a fasiszta barbárok szétzúzásáért, Európa és nemcsak Európa népeinek felszabadításáért, a világ öszszes dolgozóiért, tehát érettünk is hozott. (Taps.) A mintegy 80—85 milliárd forintra felemelni javasolt beruházási összegből 11 milliárd forintot tartunk szükségesnek beruházni mezőgazdaságunkba, szemben az ötéves tervtörvényben előírt 8 milliárd forinttal. Tehát azt javasoljuk, hogy a mezőgazdasági beruházások öszszegét kb. 40 százalékkal emeljük fel. A mezőgazdasági beruházások ilyen jelentős felemelésére azért van szükség, hogy felszámolhassuk mezőgazdaságunk elmaradottságát, hogy elláthassuk mezőgazdaságunkat új, korszerű gépekkel, a többi között nagyteljesítőképességű lánctalpas szántótraktorokkal, univerzáltraktorokkal, tehergépkocsikkal, különféle ültető-, vető-, szedő- és rakodógépekkel, kombájnokkal, továbbá különféle műtrágyával, épületekkel, egyszóval mindennel, amit a korszerű, magas jövedelmezőségű, sok árut termelő nagyüzemi mezőgazdaság létrehozása megkövetel. Természetesen a mezőgazdaságban közvetlenül beruházni javasolt 11 milliárd forinton felül, a módosított ötéves népgazdasági terv alapján, meg fog növekedni a mezőgazdaság részesedése azokban a beruházásokban is, amelyeket nem közvetlenül a mezőgazdaságra fordítunk, de amelyek ténylegesen a mezőgazdaság, a dolgozó parasztság, a falusi lakosság érdekeit szolgálják: új utak építése, általában közlekedési és postai hálózatunk fejlesztése a falun, falusi kultúrotthonok, könyvtárak létesítése, a mezőgazdasági szakiskolák és különféle tanfolyamok számának növekedése, községek rendezése, a falvak villamosítása, az egészségügyi hálózat kiterjesztése a falura, állategészségügyünk gyökeres megjavítása, stb. Közlekedésünk fejlesztésére a felemelt beruházási összegből kereken 10 milliárd forintot javasolunk fordítani, szemben az ötéves tervtörvényben előírt 7,5 milliárd forinttal. Ily módon az új előirányzat mintegy 35 százalékkal haladja meg az ötéves tervben a közlekedés fejlesztésére előirányzott összeget. Közlekedésünk ilyen jelentős mértékű fejlesztését egész népgazdaságunk gyorsabb ütemű fejlesztése teszi szükségessé. A közlekedés fejlődésének lépést kell tartania az egész népgazdaság fejlődésével, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a beruházásokat a közlekedésben ugyanolyan arányban kell emelni, amilyen arányban emelkedik a beruházások összege népgazdaságunk egészében. Felemelt, 80 -85 milliárd forintnyi, beruházási előirányzatunkból mintegy 10 milliárd forintot javasolunk juttatni lakásépítésre, község- és városfejlesztésre, és különféle kulturális létesítményekre, szemben az ötéves tervről szóló törvényben ezekre a célokra megállapított 7,4 milliárd forinttal. Vagyis az emelkedés itt mintegy egyharmadnyi. Az építőipar beruházásaira kereken 3 milliárd forintot javasolunk fordítani. Lehet, hogy az első pillanatra ez az összeg túlzottnak látszik. Azonban nem szabad elfelednünk, hogy beruházásainknak több mint fele építkezés, hogy építőiparunk, jóllehet már eddig is sokszáz millió forintot fordítottunk gépesítésre, még mindig jelentősen elmaradt gyáriparunktól a gépesítés színvonala tekintetében, amit megmutat pl. az is, hogy magasépítőiparunkban jelenleg a földmunkáknak csak 9 százalékát végzik gépekkel, 91 százalékát pedig kézierővel, mélyépítőiparunkban pedig a földmunkák 28 százalékát végzik gépekkel, 72 százalékát kézierővel. Egyébként is ahhoz, hogy felemelt ötéves tervünket meg tudjuk valósítani, különös gondot kell fordítanunk iparunk, közlekedésünk, egész termelő gépezetünk műszaki fejlesztésére. Különös gonddal kell ügyelnünk arra, hogy termelésünkben a legkorszerűbb eljárásokat, gépeket, felszereléseket alkalmazzuk. Ennek megfelelően Országos Tervhivatalunk a termelés különféle ágaira kidolgozta a műszaki fejlesztés ötéves tervét, amelyet Népköztársaságunk Minisztertanácsa jóváhagyott és ezzel kötelezővé tett. Felemelt ötéves tervünkben foglalt nagyobb feladatok azt is megkövetelik, hogy az eredeti tervben előirányzott összegnek sokszorosát fordítsuk ipari és tudományos kutatásokra, s hogy a mostaninál sokkal szorosabb kapcsolatot teremtsünk a gyakorlat embereinek és a tudomány művelőinek munkája között Az ötéves terv első évének tapasztalatai megtanítottak bennünket arra, hogy a beruházások megtervezésénél viszonylag jelentős tartalékokat kell biztosítani olyan menetközben felmerülő szükségletek fedezésére, amelyeket még aránylag jó tervezés mellett sem lehet előre látni. Ilyen tartalékokról, új, felemelt ötéves tervünk beruházásainál is gondoskodni kell. Részben a beruházandó összegnek igen jelentős felemelése, részben a termelékenység növelése s az önköltségcsökkentés lehetővé és egyben szükségessé teszik, hogy átdolgozott ötéves tervünkben iparunk termelésének emelkedését jóval erőteljesebben fokozzuk, mint ezt az ötéves tervről szóló törvény megállapítja. Ismeretes, hogy az ötéves tervről szóló törvény az ipari termelésnek 86,4 százalékos emelkedését írja elő a tervidőszak utolsó évére, azaz 1954-re, a hároméves terv utolsó évében, azaz 1949-ben elért termelési értékhez képest. A számítások azt mutatják, hogy figyelembe véve az ötéves terv első évében elért eredményeket, a beruházások növekedését, a már feltárt tartalékokat, ipari termelésünket 1954-re, 1949-hez képest, nem 86,4 százalékkal, hanem körül . Méd©sit©SS szépgazdaságii tearvímk Iovoslássil 3