Szabad Nép, 1951. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1951-03-01 / 51. szám

CSÜTÖRTÖK, 1951. MÁRCIUS 1 SZABAD NÉP sünk első évének eredményei nap­nál világosabban bizonyítanak or­szágunkban sikeresen rakjuk le a szocializmus alapjait, sikeresen építjük a szocialista népgazdasá­got, sőt, a számok azt is bizonyít­ják, hogy népgazdaságunk szocia­lista építésének üteme jóval gyor­sabb, mint ezt magunk egy évvel ezelőtt feltételeztük. (Nagy taps.) Különösen vonatkozik ez a megál­lapítás szocialista gyáriparunkra, mely az 5 évre előírt termelés emel­kedésének egy év alatt 40,6 száza­lékát valósította meg (Taps.) Az ötéves terv első évében elért eredményeink azt is mutatják, hogy bizonyos tekintetben lebecsültük sa­ját lehetőségeinket, a népi demo­kráciának, mint a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmenet gazdaságának a lehetőségeit. Nem láttuk világosan a rejtett tartalé­kok nagyságát népgazdaságunkban, amelyeket az utóbbi év folyamán népgazdaságunk alaposabb felmé­résével, tervezésünk megjavításá­val, helyesebb szervezéssel, a szo­cialista munkaverseny és a Sztaha­­nov mozgalom segítségével az ad­diginál nagyobb mértékben sikerült feltárnunk. De ezek a rejtett tarta­lékok még távolról sem merültek ki s nem is egyszer s mindenkorra adottak, hanem fejlődésünk folya­mán, a népgazdaság szocialista építése folymán újra- és újraterme­lődnek. Fejlődésünk ütemének megnöve­kedésében, népgazdaságunk szo­cialista építésének sikereiben döntő súllyal esik latba a nagy Szovjet­unió sokoldalú, baráti segítsége, a szovjet tapasztalatok mind követke­zetesebb hasznosítása országunk­ban, a népgazdaságunknak nyújtott szovjet műszaki és tudományos se­gítség, szovjet tudósok, mérnökök, műszaki emberek tanácsadása és tapasztalatátadása, a legkiválóbb szovjet sztahanovisták látogatása hazánkban, akik készséggel ismer­tették meg élenjáró munkamódsze­reikkel a magyar dolgozókat és ez­zel hatalmas mértékben segítették hozzá munkásosztályunkat a szo­cialista munkamódszerek elsajátítá­sához. Felbecsülhetetlen jelentő­ségű számunkra az a segítség, amelyet a Szovjetunió nehézipa­runknak és könnyűiparunknak ha­zánkban hiányzó igen fontos nyers­anyagok, továbbá nehézipari felsze­relés és különféle gépek szállításával nyújtott és nyújt, olyan nyersanya­gok és gépek szállításával, melye­ket az imperialisták tőlünk megta­gadnak. A Dunai Vasmű felépítése, kohóipari üzemeink teljes újjászer­vezése, a budapesti földalatti vasút megépítése lehetetlen volna szá­munkra a Szovjetunió, a szovjet né­pek hatalmas segítsége nélkül. Meggyőződésem, hogy egész dol­gozó népünk nevében szólok, amikor innen, a Magyar Dolgozók Pártja Kongresszusának tribünjéről kifejezem köszönetünket és soha el nem múló hálánkat felszabadítónk­nak, a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetuniónak, a szovjet tu­dósoknak, mérnököknek, sztahanov­istáknak s mindenekelőtt népünk igaz barátjának, a világ dolgozói nagy vezérének, valamennyiünk bölcs tanítómesterének, a mi forrón szeretett Sztálinunknak! (Hatalmas taps. Felállva kiáltják a küldöttek: Éljen Sztálin! Hurrá!) Az ötéves terv első évének ered­ményei, elvtársak, nem maguktól születtek meg. Az eredményeket, a Szovjetunió támogatása és állandó segítsége mellett, munkásosztá­lyunk, dolgozó népünk — Pártunk vezetésével, Rákosi elvtárs vezeté­sével — kemény, szívós küzdelem­ben harcolta ki külső és belső ellen­ségeinkkel szemben, a kizsákmá­nyoló osztályokkal és maradvá­nyaikkal szemben. Kiharcolta az imperialisták, a kulákság, a kleriká­lis reakció és az áruló jobboldali szociáldemokraták ellen folytatott szakadatlan küzdelemben. Népünk­nek ezek a megrögzött ellenségei mindent elkövettek, ami tőlük tel­lett, hogy megkíséreljék akadá­lyozni, fékezni népgazdaságunk szocialista építését, lazítani a mun­kásosztály szocialista fegyelmét, la­zítani a munkafegyelmet és a népi demokrácia állami fegyelmét, meg­ingatni dolgozó népünknek saját erejébe és alkotóképességébe vetett hitét. Emlékezzünk a bér- és a norma­csalásokra, az aljas aknamunkára a szocialista munkaverseny és a Sztahanov-m­ozgalom ellen, amelyet a jobboldali szociáldemokraták, az imperialistáknak ezek a hazaáruló ügynökei, a klerikális reakcióval egységfrontban szerveztek. Emlé­kezzünk a kulákság támadására az aratás, a begyűjtés és a termény­beadás ellen. Emlékezzünk a nép el­lenségeinek ismételt támadásaira közellátásunk ellen, melyről előbb már szólottunk. Az ellenség aknamunkája és tá­madása azonban, ha itt-ott ideigle­nesen sikerült is elérnie némi ered­ményt, meghiúsult. Meghiúsult azért, mert Pártunk Rákosi elvtár­sat, munkásosztályunk a mi nagy Pártunkat, dolgozó népünk munkás­­osztályunkat követte! (Nagy taps.) Meghiúsult azért, mert Pártunk, Elvtársak! Népgazdaságunk fej­lődésének meggyorsulása azt je­lenti, hogy az ötéves tervről szóló törvényben kijelölt feladatokat az ipar és közlekedés terén mintegy három-három és fél év alatt meg tudjuk valósítani. (Viharos taps, hurrá! A Kongresszus percekig vas­tapssal ünnepli a bejelentést.) És ha behozzuk a mezőgazdaságunk fejlődésében mutatkozó elmaradást, akkor minden lehetőségünk megvan arra, hogy az ötéves tervtörvényben előírt összes feladatokat, tehát egész ötéves tervünket, négy év alatt, vagy ennél is rövidebb idő alatt megvalósítsuk. (Hosszantartó, nagy taps.) Mint láthatják az elvtársak, ötéves tervünk megbukott. (Derült­ség.) Legalább is, ha hinni lehet a New York Times tudósítójának, aki Rákosi elvtárs referátumát kom­mentálva azt írta: „A Kommunista Párt főtitkára beismerte, hogy az ötéves terv megbukott” (Nagy de­rültség.­ Más szóval: megnyílt előttünk az a lehetőség, hogy országunkat az eddiginél is gyorsabb ütemben for­máljuk át virágzó szocialista or­szággá, hogy hazánkat még erő­sebbé tegyük, hogy fokozzuk né­pünk felemelkedésének ütemét, hogy népünk életszínvonalát még na­gyobb mértékben növeljük, mint amit ezen a téren eredetileg célul tűztünk magunk elé. Mindennek ér­dekében szükséges ötéves tervünk­nek olyan átdolgozása, melynek ér­telmében a még hátralévő négy évre az eredetinél sokkal nagyobb feladatokat állítunk országunk elé, s amely ugyanakkor lehetővé teszi azt is, hogy felszámoljuk azokat a hiányosságokat, amelyek népgazda­ságunk fejlődésében az ötéves terv első évi részlegének megvalósítása során kerültek felszínre. Ötéves népgazdasági tervünket oly módon kell átdolgozni, hogy meggyorsítsuk országunk iparosítá­sát, vagyis mindenekelőtt a nehéz­ipar, az ipari alapanyagok, a villa­mosenergia és a gépgyártás­t,­ ál­talában a termelőeszközöket előál­lító iparágak fejlődését. Mert, elv­társak, csak ilyen módon tudjuk még inkább fokozni könnyűiparunk termelését, kielégíteni a mostaninál sokkal nagyobb mértékben népünk gyorsan növekvő sokféle szükségle­teit, hatalmasan megnövelni mun­kásosztályunk, dolgozó parasztsá­gunk, egész népünk kulturális szín­vonalát. Továbbá: mert ahhoz, hogy mezőgazdaságunk sokkal több ga­bonát, húst, zsírt, vajat, tejet, gyü­mölcsöt, főzeléket és sokkal több ipari nyersanyagot adjon népünk ellátására, a kis- és középparaszti gazdaságoknak önkéntes társulás útján fokozatosan nagyüzemi gazdaságokban való egyesítése mellett, arra is szükség van, hogy az eredeti ötéves tervben előírtnál lényegesen több gépet, műtrágyát, nemesített vetőmagot juttassunk a falunak. És szükség van arra is, hogy a dolgozó pa­rasztok soraiból a mezőgazdasági szakemberek tízezreit és száz­ezreit képezzük ki, hogy a tu­dományt és a kultúrát bevi­gyük a faluba gyorsabb ütemben és nagyobb mértékben, mint ezt eredeti ötéves tervünk előírja. Ezeket a feladatokat tűzve ma­gunk elé, emlékeznünk kell Sztálin elvtárs tanítására: „Egy ellenzéki párt — mondja Sztálin elvtárs — kitűzhet jelsza­vakat — a mozgalom legfőbb, gya­korlati jelszavairól beszélek — az­zal, hogy majd hatalomraj­utása után fogja megvalósítani azokat. munkásosztályunk sziklaszilárdan állott és áll a szocialista építés frontján, mert tömegmozgalommá vált országunkban a szocialista munkaverseny, mert mindinkább tért hódít a Sztahanov-mozgalom, mert — Sztálin elvtárs szavaival élve — „a szocialista munkaver­senyben a tömegek gyakorlati for­radalmi önbírálata jut kifejezésre, mely a dolgozók millióinak alkotó kezdeményezésére támaszkodik.” Az ötéves terv első évében elért komoly eredményekért: köszönet a mi nagyszerű munkásosztályunk­nak (nagy taps), mely szövetség­ben a dolgozó parasztsággal, Pár­tunk vezetésével előrelendítette a Egy ellenzéki pártot senki sem vá­dolhat azzal, hogy nem valósítja meg azonnal legfőbb jelszavait, mert mindenki belátja, hogy nem az ellenzéki párt, hanem más pártok vannak kormányon.” „Egészen másképp áll a dolog, ha kormányzópártról van szó, ami­lyen a mi Bolsevik Pártunk. Ilyen párt jelszavai nem egyszerű agitá­­ciós jelszavak, hanem ennél sokkal több valami, mert gyakorlati hatá­rozat erejével, törvény erejével bír­nak." (Sztálin művei, 12. kötet, 71. o.) Ezzel a Sztálin elvtárs megköve­telte komolysággal, a kormányzó­párt felelősségérzetével kell kitűz­nünk azokat a feladatokat, melye­ket átdolgozott ötéves tervünkbe fel akarunk venni, hogy Pártunk Kon­gresszusának határozata alapján új, átdolgozott ötéves tervünk meg­szabhassa a népgazdaság szo­cialista építésének irányát és üte­mét egész országunk számára a legközelebbi négy esztendőre. Ötéves népgazdasági tervünk első évének eredményei, népgazdasá­gunk alaposabb megismerése, a szocialista munkaverseny fellendü­lése bebizonyították, hogy nép­gazdaságunk beruházásait az ötéves terv időszakára lényegesen maga­sabb összegben irányozhatjuk elő, mint ezt eredetileg gondoltuk , ahogyan ezt az ötéves tervről szóló törvény megállapítja.. De a múlt év tapasztalata nemcsak azt mutatta meg, hogy beruházásaink összegét lényegesen felemelhetjük. Megmu­tatta azt is, hogy országunk, nép­gazdaságunk szükségletei sokkal na­gyobbak, mint amekkora szükségle­tek eredeti tervünkben szerepeltek. Megvizsgálva lehetőségeinket és szükségleteinket, arra az ered­ményre jutottunk, hogy — amint ezt Rákosi elvtárs már emlí­tette — az ötéves tervtörvény­ben előírt, kereken 51 milliárd forint beruházással szemben 1950 54-ben mintegy 80—85 milliárd forintot tudunk és kell beru­háznunk népgazdaságunkba. Más­szóval: az ötéves tervről szóló tör­vényben előírt beruházás összegét mintegy 65—70 százalékkal tudjuk és kell megemelnünk. A mintegy 80—85 milliárd forint­nyi összes beruházásból körülbelül 40 milliárd forintot javasolunk jut­tatni a gyáriparnak, szemben az öt­éves tervről szóló törvényben előírt 21,3 milliárd forinttal. Tehát, míg népgazdaságunk egészében a beru­házások összegét a tervtörvényben megállapított összeghez képest mintegy 65—70 százalékkal emel­jük, addig az ipari beruházások összegét mintegy 90 százalékkal növeljük meg. A gyáriparra jutó mintegy 40 milliárd forintnyi beru­házásból javasolunk 37—38 mil­liárd forintot a nehézipar beruházá­saira, nehéziparunk fejlesztésére fordítani, szemben az ötéves terv­törvényben erre a célra megállapí­tott 18,3 milliárd forinttal.­ Vagyis azt javasoljuk, hogy a nehézipar fejlesztésére beruházandó összeg több mint kétszeresére emelkedjék annak az összegnek, amelyet az ed­dig érvényes határozat és tervtör­vényünk a nehézipar fejlesztésére előirányzott. Ugyanekkor javasoljuk mintegy 13-­14 százalékkal meg­emelni a könnyűiparra jutó beru­házásokat is. A nehézipar beruhá­zásainak zöme vaskohászatunknak, gépgyártásunknak, villamosenergia­termelésünknek, szénbányásza­tunk­­nak, vegyiparunknak és könnyűfém­­kohászatunknak (elsősorban alumí­nium-termelésünknek) jut. népgazdaság szocialista építésének ügyét ! Népgazdaságunk szocialista épí­tésében megvalósított sikereink egy­ben az imperialista háborús gyúj­togatók ellen, a béke megvédéséért folytatott harcunk eredményei is. Elmondhatjuk, hogy ha szerény mértékben is, de gazdasági eredményeinkkel mi is hozzá­járultunk a világot átfogó ha­talmas béketábor erejének gyarapo­dásához, a világbékefront megerő­sítéséhez, melynek vezetője, s egy­ben legszilárdabb bástyája: a szo­cialista Szovjetunió! (Lelkes taps.) A felemelt beruházási összegnek említett megoszlásában kifejezésre jut a szocialista iparosítás sztálini törvényének fokozott érvényesítése népgazdaságunk fejlesztésében. Ki­fejezésre jut az az irányzat, hogy a szocialista iparosítás mindenek­előtt a termelőeszközöket gyártó iparágak gyors fejlesztését követeli meg, mert csak ily módon lehet biz­tosítani a mezőgazdaság szocialista alapon való újjászervezését, ellátni honvédelmünk szükségleteit és a to­vábbi években megvalósítani úgy a mezőgazdasági, valamint az ipari eredetű fogyasztási cikkek bőségét, dolgozó népünk életszínvonalának a mainál gyorsabb ütemű szilárd alapokra helyezett emelkedését. A beruházásoknak mintegy 80— 85 milliárd forint összegben való megállapítása és e feladat megvaló­sítása nemcsak reális, hanem inkább óvatos előirányzat, hiszen, elvtár­sak, már 1950-ben, az ötéves terv első évében, mint említettem, több mint 10 milliárd forint értékű be­ruházást valósítottunk meg. De, elvtársak, ez semmiképpen nem je­lentheti és nem is jelenti, hogy ezt a feladatot könnyen vegyük, hogy ne volna szükség erőink ko­moly megfeszítésére e hatalmas fel­adat megvalósításához. Azonban nemcsak nagyobb erőfeszítést és nagyobb fegyelmet kérünk né­pünktől, hanem bizonyos áldozato­kat is jövőnk szilárd megalapozása érdekében. Munkásosztályunktól, dolgozó parasztságunktól, népünk­től azt kérjük, hogy addig is, amíg hatalmas beruházásaink révén ipa­runk és mezőgazdaságunk nagy tö­megben fogja ontani a legkülönfé­lébb fogyasztási javakat, takarékos­kodjék a magánéletben. Hiszen ez az áldozat az ötéves terv további éveiben sokszorosan megtérül. Ez az áldozat össze sem hasonlítható azokkal a hatalmas áldozatokkal, amelyeket a Szovjetunió munkás­­osztálya, a szovjet nép, a szocia­lista népgazdaság megteremtéséért, a fasiszta barbárok szétzúzásáért, Európa és nemcsak Európa népei­nek felszabadításáért, a világ ösz­­szes dolgozóiért, tehát érettünk is hozott. (Taps.) A mintegy 80—85 milliárd fo­rintra felemelni javasolt beruházási összegből 11 milliárd forintot tar­tunk szükségesnek beruházni mező­­gazdaságunkba, szemben az ötéves tervtörvényben előírt 8 milliárd fo­rinttal. Tehát azt javasoljuk, hogy a mezőgazdasági beruházások ösz­­szegét kb. 40 százalékkal emeljük fel. A mezőgazdasági beruházások ilyen jelentős felemelésére azért van szükség, hogy felszámolhassuk mezőgazdaságunk elmaradottságát, hogy elláthassuk mezőgazdaságun­kat új, korszerű gépekkel, a többi között nagyteljesítőképességű lánc­talpas szántótraktorokkal, univer­­záltraktorokkal, tehergépkocsikkal, különféle ültető-, vető-, szedő- és rakodógépekkel, kombájnokkal, to­vábbá különféle műtrágyával, épü­letekkel, egyszóval mindennel, amit a korszerű, magas jövedelmezőségű, sok árut termelő nagyüzemi mező­­gazdaság létrehozása megkövetel. Természetesen a mezőgazdaságban közvetlenül beruházni javasolt 11 milliárd forinton felül, a módosított ötéves népgazdasági terv alapján, meg fog növekedni a mezőgazdaság részesedése azokban a beruházások­ban is, amelyeket nem közvetlenül a mezőgazdaságra fordítunk, de amelyek ténylegesen a mezőgazda­ság, a dolgozó parasztság, a falusi lakosság érdekeit szolgálják: új utak építése, általában közlekedési és postai hálózatunk fejlesztése a fa­lun, falusi kultúrotthonok, könyv­tárak létesítése, a mezőgazdasági szakiskolák és különféle tanfolya­mok számának növekedése, közsé­gek rendezése, a­ falvak villamosí­tása, az egészségügyi hálózat ki­­terjesztése a falura, állategészség­ügyünk gyökeres megjavítása, stb. Közlekedésünk fejlesztésére a fel­emelt beruházási összegből kereken 10 milliárd forintot javasolunk for­dítani, szemben az ötéves tervtör­vényben előírt 7,5 milliárd forinttal. Ily módon az új előirányzat mintegy 35 százalékkal haladja meg az öt­éves tervben a közlekedés fejleszté­sére előirányzott összeget. Közleke­désünk ilyen jelentős mértékű fej­lesztését egész népgazdaságunk gyorsabb ütemű fejlesztése teszi szükségessé. A közlekedés fejlődé­sének lépést kell tartania az egész népgazdaság fejlődésével, ami ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy a beruházásokat a közlekedésben ugyanolyan arányban kell emelni, amilyen arányban emelkedik a be­ruházások összege népgazdaságunk egészében. Felemelt, 80 -85 milliárd forint­nyi, beruházási előirányzatunkból mintegy 10 milliárd forintot javaso­lunk juttatni lakásépítésre, község- és városfejlesztésre, és különféle kulturális létesítményekre, szemben az ötéves tervről szóló törvényben ezekre a célokra megállapított 7,4 milliárd forinttal. Vagyis az emel­kedés itt mintegy egyharmadnyi. Az építőipar beruházásaira kere­ken 3 milliárd forintot javasolunk fordítani. Lehet, hogy az első pilla­natra ez az összeg túlzottnak lát­szik. Azonban nem szabad elfeled­nünk, hogy beruházásainknak több mint fele építkezés, hogy építőipa­­runk, jóllehet már eddig is sokszáz millió forintot fordítottunk gépesí­tésre, még mindig jelentősen elma­radt gyáriparunktól a gépesítés színvonala tekintetében, amit meg­mutat pl. az is, hogy magasépítő­iparunkban jelenleg a földmunkák­nak csak 9 százalékát végzik gépek­kel, 91 százalékát pedig kézierő­vel, mélyépítőiparunkban pedig a földmunkák 28 százalékát végzik gépekkel, 72 százalékát kézierővel. Egyébként is ahhoz, hogy fel­emelt ötéves tervünket meg tudjuk valósítani, különös gondot kell for­dítanunk iparunk, közlekedésünk, egész termelő gépezetünk műszaki fejlesztésére. Különös gonddal kell ügyelnünk arra, hogy termelésünk­ben a legkorszerűbb eljárásokat, gépeket, felszereléseket alkalmaz­zuk. Ennek megfelelően Országos Tervhivatalunk a termelés külön­féle ágaira kidolgozta a műszaki fejlesztés ötéves tervét, amelyet Népköztársaságunk Miniszterta­nácsa jóváhagyott és ezzel kötele­zővé tett. Felemelt ötéves tervünkben fog­lalt nagyobb feladatok azt is meg­követelik, hogy az eredeti tervben előirányzott összegnek sokszorosát fordítsuk ipari és tudományos ku­tatásokra, s hogy a mostaninál sokkal szorosabb kapcsolatot te­remtsünk a gyakorlat embereinek és a tudomány művelőinek mun­kája között Az ötéves terv első évének ta­pasztalatai megtanítottak bennün­ket arra, hogy a beruházások meg­tervezésénél viszonylag jelentős tartalékokat kell biztosítani olyan menetközben felmerülő szükségle­tek fedezésére, amelyeket még aránylag jó tervezés mellett sem lehet előre látni. Ilyen tartalékok­ról, új, felemelt ötéves tervünk be­ruházásainál is gondoskodni kell. Részben a beruházandó összeg­nek igen jelentős felemelése, rész­ben a termelékenység növelése s az önköltségcsökkentés lehetővé és egyben szükségessé teszik, hogy át­dolgozott ötéves tervünkben iparunk termelésének emelkedését jóval erő­teljesebben fokozzuk, mint ezt az ötéves tervről szóló törvény megál­lapítja. Ismeretes, hogy az ötéves tervről szóló törvény az ipari ter­melésnek 86,4 százalékos emelkedé­­sét­ írja elő a tervidőszak utolsó évére, azaz 1954-re, a hároméves terv utolsó évében, azaz 1949-ben elért termelési értékhez képest. A számítások azt mutatják, hogy fi­­gyelembe véve az ötéves terv első évében elért eredményeket, a beru­házások növekedését, a már feltárt tartalékokat, ipari termelésünket 1954-re, 1949-hez képest, nem 86,4 százalékkal, hanem körül­­ ­. Méd©sit©SS szépgazd­aságii tearvímk Io­voslássil 3

Next