Szabad Nép, 1951. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1951-03-08 / 57. szám

VILÁG PROLETÁRJAI SZABAD NÉP ! A MAI SZÁMBAN Megkezdte munkáját a Szovjetunió Legfelső Tanácsának máso­dik ülésszaka (3. old.) — A k­ügyminiszterhelyettesek paksi értekezletének március 6-i ülése (3. old.) — Részletek Kuo Mo Zso felszólalás­ából a Béke Világtanács első ülésszakán (4. old.) — Ünnepélyesen megnyitották „A szovjet emberek harca a békéért” című kiállítást (5. old.) — Gondoskodás a dolgozó nők­ről (5. old.) — A jobb élet útját megmutató szovjet tapasz­talatokat közvetíti a Magyar-Szovjet Társaság (6. old.) — Magyarország férfi asztaliteniszválogatottja a hármas döntőben legyőzte Jugoszlávia csapatát (8. old.) MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI ÁRA 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1951. MÁRCIUS 8 IX. ÉVFOLYAM, 57. SZÁM Éljen a békéért harcoló nők napja! Március 8-a, a Nemzetközi Nő­nap, milliárdnyi asszony és leány napja, de az egész haladó emberi­ség, férfiak és nők közös ünnepe. Ezen a napon a békében és harc­ban hős szovjet asszonyok a szo­kottnál is nagyobb lelkesedéssel és odaadással dolgoznak a Szovjet­unió gazdaságának és kultúrájának további fejlesztéséért, a szovjet szo­cialista állam hatalmának, a világ­béke támaszának további megszi­lárdításáért. Példájukat követik a 475 milliós Kína, az európai és ázsiai népi demokráciák asszonyai, akik a termelés frontján kivívott győzelmekkel és a békemozgalom fejlesztésével küzdenek a háborús gyújtogatók ellen. Ezen a napon még elszántabb szívvel indulnak harcba a békéért — s ami ezzel el­választhatatlanul egyet jelent: az imperialisták és ügynökeik ellen — a békealáírásokat gyűjtő római nők, a fegyverszállító vonatokat öntes­tükkel feltartóztató francia lányok, a nagyszerű koreai asszonyok. E­nnek felmérhetetlen, mert nők, mert sokszázmilliónyian vannak, mert egyet akarnak. A Nemzetközi Nőnapon tengerek és hegyek felett, határokon és az imperialista hírve­rés hazugságfü­ggönyein át, nem­zeti és világnézeti különbségeken keresztül sokszázmillió asszonykéz nyúl egymás felé és fonódik össze. Moszkva öntudatos, szabad, kom­munista dolgozó nőitől a kétszere­sen és háromszorosan kizsákmá­nyolt gyarmati asszonypáriákig egyetlen tömör, bátor, céltudatos hadsereget alkotnak a nők. Ezernyi nyelven, de egy szívvel-hanggal ki­áltják az imperialista háborús gyúj­togatók, az anya- és gyermekgyil­kosok felé: „Békét akarunk! Mi, az asszony­ok, az emberiség fele, ,nem’-et és ezerszer ,nem’-et mon­dunk aljas terveitekre. Ha a bé­kére támadtok — ellenünk támad­tok!” Ezen a napon, amikor az éle­­tet­ adók, az anyák állanak oda gát­ként azok elé, akik a halállal keres­kednek, az egész haladó világ meg­hajtja a szeretet, a megbecsülés zászlaját, a gyermekeket nevelő, dolgozó, szabadságért és békéért harcoló nők és nagy szervezetük, a 91 milliós Nemzetközi Demokra­tikus Nőszövetség, a világot átfogó béketábor harcos csapata előtt. A magyar asszonyok is az első sorokban küzdenek a békéért. Ha egyáltalában különbséget lehet tenni a becsületes magyar dolgozók cso­portjai között a béke szeretetében, akkor bizonyos, hogy a nők a béke legszenvedélyesebb védelmezői. Miért? Mert nők, mert a béke, a népi demokrácia a nemzeti függet­lenség védelme számukra kétszere­sen a saját szabadságuk védelmét is jelenti. Hat-hét évvel ezelőtt a magyar asszonyok még a maguk bőrén érezték a lenini megállapítás igaz­ságát: „Az emberi nem női fele a kapitalizmusban kettős elnyomás alatt szenved.” Mérhetetlenek vol­tak a magyar nők szenvedései, örök törődés, robot, nyugtalanság volt az életük. „Amikor férjhez mentem — mondotta Pártunk kongresszu­sán Szabó Mihályné elvtársnő —, a méltóságos Kohner báró birtokán cselédeskedtünk férjemmel, jöttek a gyerekek, de nekem az utolsó per­cig dolgoznom keltett és születésük után egy hétre már dolgozni men­tem és hányszor tekintgettem haza a mezőről, hogy nem gyújtották-e fel a gyerekek a házat, vagy nem csinálnak-e valami kárt maguk­ban.” A felszabadulással gyökere­sen megváltozott a magyar nők helyzete. De asszonyaink tudják, hogy Angliában egyharmadával kevesebb bért kap ugyanazért a munkáért a nő, mint a férfi, hogy Indiában ma is 25 esztendő az agyonsanyargatott nők átlagos élet­kora; hogy az afrikai és keletázsiai gyarmatokon ma is magasan 50 százalék felett van a gyermekha­landóság. Asszonyaink tudják, hogy a tőkés elnyomó, aki a kapitaliz­mus­ adta sovány kenyér egyharma­­dát is kiveszi az angol nők szájá­ból, aki anyák és gyermekek mil­lióit ítéli korai­ halálra a gyarma­tokon — a magyar nőknek is a régi, vagy az annál is rosszabb rabságot szeretné szánni. Tudják, hogy az imperializmus, a béke el­lensége ilyen módon a nőknek még külön ellensége. Amikor az impe­rializmus ellen a békéért harcol­nak, akkor egyszersmind azt az új életet védelmezik, amelyben női mi­niszter, három női miniszterhelyet­tes, 71 női képviselő, 66.000 női tanácstag, női sztahanovisták, tszcs­­elnökök, egyetemi tanárok, peda­gógusok, egészségügyi dolgozók, mérnökök és technikusok ezrei és tízezrei tanúskodnak arról, hogy a nők egyenjogúsága nálunk tényle­ges, az ország vezetésében, az élet minden területén megnyilvánuló egyenjogúság. És a nők azért is szenvedélyes harcosai a békének, mert ők a je­len és a jövő anyái, akik a testi fájdalomnak, az aggodalmaknak, a testi-lelki erőfeszítéseknek hosszú útját járják végig, amíg gyerme­küket világra hozzák és felnevelik. A magyar anyák egy emberöltő alatt két szörnyű, vesztett háború­ban látták házaik és hazájuk rom­­badőltét, férjeik, fiaik, kisgyerme­keik halálát. Ki tudná leírni, hogy mit éreznek az anyák azokkal a gyilkosokkal szemben, akik bű­nös világuralmi terveik érdekében háborút kezdtek Koreában és újabb világháborút akarnak kirobbantani, akik tüzet és halált akarnak okádni hazánkra, akik egy másodperc alatt akarják megölni az évek és évtize­dek fáradságos szeretetével felne­velt gyermekeket? Ki tudná elmon­dani, mennyire gyűlölik az impe­­rilistákat és mennyire szeretik az új életet a magyar nők? Ők maguk mondják el szavaikkal és tetteikkel. „Abban — írta Pár­tunk Központi Vezetősége a ma­gyar nőkhöz intézett levelében —, hogy hároméves tervünket határidő előtt teljesítettük, hogy ötéves ter­vünk eredeti célkitűzéseit menet­közben hatalmasan megnövelhettük, és ezzel a szocializmus építésének ütemét meggyorsíthatjuk hazánk­ban — jelentős része van a ma­gyar dolgozó nők öntudatos, lelkes munkájának.” Pártunk kongresszu­sán egymás után léptek az emel­vényre a munkásnők, a parasztasz­­szonyok, akik egyszerű szavakkal adtak hírt arról a változásról, amely a magyar nők tömegei között vég­bement, akik barátot és ellenséget egyaránt meggyőzhettek arról, hogy milyen erős támaszát jelentik szo­cialista építésünknek és békénk vé­delmének a magyar nők. Ezek a felszólalások arról tanúskodtak, hogy a nők a maguk munkaterüle­tét legalább olyan jól ismerik, mint a férfiak, hogy bátran, szabadon bí­rálnak. Arról tanúskodtak, hogy a felszabadult nők szemhatára kitá­gult, érzik munkájuk összefüggését a világméretekben folyó békeharc­cal és erőt merítenek ebből. „Azt üzenték nekem a kulákok — mon­dotta Vancsek Ferencné elvtársnő iszkaszentgyörgyi párttitkár — van-e hova menekülnöd? Én vissza­üzentem, hogy nekem nem kell menekülnöm, nincs mitől félnem, mert a 800 milliós béketáborhoz tartozom.” Arról tanúskodnak a felszólalások, hogy a dolgozó nők tudják: új életüket a Szovjet­uniónak, a Pártnak, Rákosi elvtárs­nak köszönhetik s ezért olyan tán­toríthatatlan hűséggel, olyan ön­tudatosan és bátran követik Pár­tunkat, hogy az egész népünk szá­mára példa lehet. „Nekem az a legnagyobb boldogságom — mon­dotta a kongresszuson az egyik pa­raszt elvtársnő —, hogy tagja lehe­tek egy olyan pártnak, amely a dol­gozó emberek életét, a magyar ha­zát napról napra szebbé teszi. Mi magyar asszonyok megfogadjuk Rákosi elvtársnak, hogy még kemé­nyebben, még áldozatkészebben dol­gozunk és harcolunk a békéért a gyárakban, a földeken, a hivatalok­ban és mindenütt. A magyar nők, a magyar anyák nevében mondom azt, hogy a mi drága hazánk és a hatalmas béketábor mindig szá­míthat ránk.” Pártunk kongresszusa a legfon­tosabb feladatként jelölte meg a béke védelmét és a Béke Világta­nács legutóbbi felhívásával újabb hatalmas mozgalom indul meg, amelyben a tömegek, a magyar asszonyok tömegei is döntő szere­pet játszanak. A Nemzetközi Nő­nap fontos alkalom arra, hogy a nők legszélesebb rétegei között is­,­mertessük a Béke Világtanács fel­hívását, megmagyarázzuk jelentő­ségét, újra, meg újra felhívjuk min­den becsületes nő és férfi figyel­mét Sztálin elvtárs útmutatására, a béke fennmarad, ha a tömegek kezükbe veszik a béke megőrzésé­nek ügyét és mindvégig kitartanak mellette. Legyen a Nemzetközi Nő­nap az a nap, amikor a magyar asszonyok újabb tömegei értik meg­ kezünkbe venni a béke ügyét, az számunkra, azt is jelenti, hogy még keményebben kell kezünkbe venni a szerszámot, a könyvet, még job­ban, még fegyelmezettebben, még áldozatkészebben kell dolgoznunk és tanulnunk, még odaadóbban kell a haza, a nép, a Szovjetunió iránti hűségre nevelni gyermekein­ket. Legyenek a magyar nők a jö­vőben is példamutatók népi demo­kráciánk gazdasági és kulturális felvirágoztatásáért, a szocializmus építéséért, a békéért folyó harcban. Legyen a Nemzetközi Nőnap az a nap, amikor a nők még jobban tu­datára ébrednek kötelességeiknek és erejüknek. Bács-Kiskun megyében 8541, Somogy megyében 7031 holdon vetették el a tavaszi árpát Az enyhe téli időjárás következté­ben már február második felében meg lehetett kezdeni a tavaszi szántás­vetési munkákat. Ennek az eredménye, hogy termelőszövetkezeti csoportjaink és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok jelentős nagyságú területe­ken vetették el a mákot, borsót, ár­pát és a zabot is. Bács-Kiskun megyében ezidáig összesen 8541 hold tavaszi árpa, 1452 hold zab vetését fejezték be. Somogy megyében 7031 kataszteri hold az elvetett tavaszi árpa terü­lete. Zabból 2034 holdat, borsóból 1000 kataszteri holdat vetettek el. Ezekből a számokból is látszik, hogy a tavaszi munkák teljes erővel meg­kezdődhetnek. Gépállomásaink fontos feladata: a tavaszi munka szerződéses biztosítása A tavaszi idényben elsőrendű feladat valamennyi gépállomáson a talajmunka és vetési szerződéskötések biztosítása. Csak akkor lehet a mun­kát jól megszervezni, az üresjáratot, az üzemanyagfogyasztást és az ön­költséget csökkenteni, ha a brigádok tervszerűen dolgoznak. Előre megkö­tött szerződések nélkül pedig lehetet­len a jó tervezés. A szerződéskötés munkájában elmaradtak az egri me­gyei központhoz tartozó gépállomá­sok, összesen 38.174 normál holdra kellene szerződést kötniök s ezidáig mindössze 16.205 holdat biztosítottak. Mindenütt, ahol elmaradtak a szerződés­­kötésekkel, nemcsak egyszerűen foly­tatni, de fokozni kell a felvilágosító munkát. Dolgozó parasztjaink az el­múlt év tapasztalatai során meggyő­ződtek már a gépi munka előnyeiről s így szívesen kötnek a gépállomással szerződéseket. Persze ehhez az is kell, hogy a gépállomás traktorosai meg­ismertessék velük a szerződéskötés feltételeit. Ezzel a módszerrel Csukás Vilmos, a tetétleni gépál­lomás traktoristája, 496 katasz­teri holdra kötött szerződést, s így három traktorista részére biztosí­totta a tavaszi talajmunkát. A szerződéskötés munkája mellett leg­több helyen megindult a tárcsázás,a szántás és a vetés is. Ennek során a kiskunhalasi gépállomás traktorosai a „Vörös Szikra” és a „Vörös Október” termelőszövetkezeti csoportokban 100 kataszteri holdat szántottak föl és 80 kataszteri holdon elvetették a tavaszi­árpát. Bács megyében a gépállomások 1600 kataszteri hold tárcsázási és fogasolási munkát végeztek el. terjed a traktoristák páros versenymozgalma Petra Andrásnak, a csaholci gépál­lomás traktoristájának felhívásához csatlakozott a kiskunhalasi gépállo­­másról Faddi Lajos, aki Bujdosó Jó­zsefet hívta párosversenyre. Faddi Lajos vállalta, hogy tavaszi idénytervét 120 százalékra telje­síti. A gépállomáson mindjárt akadtak kö­vetőik is, s a versenykihívások utáni első napon Csorba András traktorista új nor­máját 140 százalékra teljesítette. Bonnya termelőszövetkezeti községben az árpának több mint 85 százalékát elvetették A termelőszövetkezeti csoportok az ország legtöbb helyén nagy lendület­tel kezdték meg a tavaszi munkát. Somogy megyében Nágocs és Bonnya a pártkongresszus napjaiban lett ter­melőszövetkezeti község. Bonniján az árpának több mint 85­ százalékát, Nágocson pedig 65 százalékát vetet­ték el. A tavaszi munkák során erősen el­maradt Somogy megyében a csurgói, nagyatádi és a barcsi járás. Míg a tahi járásban a tavaszi búza 77 szá­zalékát, a tavaszi árpa 51, a zab 40 százalékát vetették el, addig a csur­góiban például mindössze egy, a nagyatádiban hat, a barcsiban 9 szá­zalékát vetették be az árpa előirány­zott területének. Ezekben a járások­ban gyorsítják a munka ütemét és minél előbb hozzák be az árpa, tava­szi búza és zabvetés terén mutatkozó kezdeti elmaradást, mert — ha to­vább is késedel­meskednek — jóval kisebb termést takarítanak be. Szá­mos példa igazolja, hogy a korai ve­tés nagyobb terméssel jár együtt. Szabó Lajos, aki Nagykovácsiban 9 hold földön dolgozik, tavaly a szá­razság ellenére 12 mázsát takarított be a tavaszi árpából és ti mázsát zab­ból holdanként. Mint elmondotta, leg­­főképen azért, mert korán, még már­cius első napjaiban elvetett. Ehhez hasonló példa minden községben van. A pártszervezetek népnevelői hasz­nálják fel ezeket a példákat, s a ta­vaszi vetés sikeres teljesítése érdeké­ben folytatott felvilágosító munkájuk során mindenütt mondják el: a leg­jobbak korai vetéssel érték el a ma­gas terméseredményeket. Tanácstag­jaink mutassanak jó példát s az ered­mény nem marad el. Szentlőrincin Tóth Zs. Jenő 11 holdas dolgozó pa­raszt, tanácstag, Kis Tóth Józseffel együtt elvetette a tavaszi árpát és a zabot. Példájuk nyomán hamarosan 75 százalékra teljesítették a község dolgozó parasztjai a vetési előirány­zatot. Pártszervezeteink és a tömegszerve­zetek, elsősorban a tanácsok, az eddi­ginél több gondot fordítsanak a tavaszi munkákra. Az egyes mun­káknál elmaradóknak magyarázzák meg, milyen nagy veszteség éri őket a késedelmeskedéssel. A termelő­szövetkezeti csoportok mellett a párt­tagok és a tanácstagok a korai vetés­sel mutassanak példát, hogy így is segítsék a növénytermesztési terv ha­tározatainak megvalósítását. A kongresszusi verseny legjobb üzemei tovább akarják fokozni eredményeiket a lelkes felajánlások április 4 és május 1 ünnepére A princi Míínok­ dolgozói méltók akar­ H ItdUUli IhlbBIl­nak maradni a nagy kitüntetéshez, a Központi Vezetőség zászlajához. Rödel Béla sztahanovista esztergályos azt vállalta április­i tisz­teletére, hogy az 1952-es év első ne­gyedévének tervét befejezi addig. Ver­senyre hívta ki Bordás elvtársat, a Rákosi Művek legjobb kongresszusi versenyzőjét. A Nagytömeggyár Kom­­szomol-brigádja felszabadulásunk ün­nepére 300.000 forintos többtermelést és 20 százalék szerszámmegtakarítást vállalt. A Hofherr Traktorgyárban épeltöbb mint háromszázan tették az egész évre szóló versenyvállalást. Kiss József esztergályos elhatározta, hogy május 1-ig 84 százalékról 120 százalékra emeli teljesítmé­nyét. Juhos Albert esztergályos, alapszervi DISZ-titkár tartja a kon­gresszusi versenyben elért 340 száza­lékos teljesítményét. „Április 4-ig — mondja — újításommal legalább 700 százalékra emelem teljesítményemet.” Pallagi István sztahanovista fúvós kongresszusi vállalását túlteljesítette. Azt vállalta ugyanis, hogy Szabó Já­nost, aki akkor még 70 százalékot teljesített, munkamódszerének átadá­sával hozzásegíti normájának teljesí­téséhez. Szabó János már három hét óta 105 százalékot ér el. Most elhatá­rozta: április 4-e tiszteletére Dakó István kezdő túrósnak segít, hogy 60 százalékról 100-ra növelje termelését A Ganz Villamossági Gyár telejére március 24-ig befejezik első negyedévi tervüket s emellett fokozzák a munka tervszerűségét. A műhelyek­ben most megtartott röpgyűléseken tömegesen születtek egyéni és brigád­­felajánlások is. A transzformátor nagyszerelő-csoport egy szabályozót és egy nagy trafót készít el április 4-re terven felül. tortsuit teában a A köz­ponti Vezetőség, tovább szélesedik a munkaverseny. A kongresszus óta eddig 2490 dolgozó tett újabb válla­lást. Kimagaslik Hegedűs József szer­számtechnikus felajánlása, aki április 4-re olyan újfajta présszerszámot ké­szít el, amelynek él tartóssága tíz­szerese lesz az eddiginek. A n­nos­zagmű építőmunkásainak 80 sz­um­ai VdSZDlI százaléka kötött h­osz­szúlejáratú versenyszerződést a kon­gresszusi versenyszakasz után. Kovács László építésvezető és Budai József főépítésvezető részlegük nevében fel­ajánlották, hogy egy 64 lakásos épü­letet április 24. helyett április 4-ig ké­szítenek el. Kovács­ Jenő építésvezető vállalta, hogy egy 1/8. jelű lakóépü­letet a június 15-i határidő helyett két héttel hamarabb fejeznek be.

Next