Szabad Nép, 1951. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1951-04-29 / 100. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI IX. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM r l Előre az MDP II. kongresszusa határozatainak végrehajtásáért, új ötéves tervünk — a béke tervének megvalósításáért! VASÁRNAP, 1951. ÁPRILIS 29 ÁRA 50 FILLÉR 1 hetedik szabad május elé írta. RÁKOSI MÁTYÁS Rákosi elvtárs cikke a „Tartós békéért, népi demokráciáért!” leg­újabb számában jelent meg. Május 1-én, a munkásosztály és a békéért harcoló népek nemzetközi seregszemléjén, a magyar dolgozók is számvetést csinálnak, mivel já­rultak hozzá a hatalmas béketábor erősítéséhez, hol értek el sikereket, hol bukkantak nehézségekre s mi­lyen feladatokat kell megoldaniuk, hogy sikeresen folytassák a szo­cialista építést. A mi számvetésünket megkön­­­nyíti az a körülmény, hogy két hó­nappal ezelőtt folyt le Pártunknak, a Magyar Dolgozók Pártjának kon­gresszusa. Ez a kongresszus meg­vonta az elmúlt évek mérlegét s esztendőkre előre megvilágította az előttünk álló útszakaszt. A kon­gresszus munkája és lefolyása azt bizonyította, hogy dolgozó népünk egységesen követi erős és fejlődő Pártunk vonalát, a szocializmus építését, a béke védelmét. A­ kon­gresszus tiszteletére százezres töme­gekben vonultak fel Budapest dol­gozói és lelkes tüntetésükkel nyil­vánították ki, hogy helyeslik Pár­tunk célkitűzéseit. Örülnek a nehéz munkával elért eredményeknek s az eddigi sikerekből új erőt merítenek a jövő célok eléréséhez, az előttünk álló nehézségek leküzdéséhez. A kon­gresszussal kapcsolatban dolgozó népünk újra meggyőződött arról, hogy eredményeinknek csakúgy, mint kudarcainknak milyen a jelen­tősége, hogy ezek hazánk határain túl is hatnak. A magyar dolgozók hallhatták a külföldi­ testvérpártok küldötteinek szavaiból, hogy sike­reink megkönnyítik az ő harcukat, hogy eredményeinkből ők új erőt merítenek és ezért fokozott felelős­ség hárul ránk minden téren. A testvérpártok küldöttei viszont, élükön a nagy Bolsevik Párt kép­viselőivel, meggyőződhettek róla, hogy a magyar dolgozó népben ele­venen él a proletárnemzetköziség tudata, a forró szeretet felszabadí­tónk, a hatalmas Szovjetunió és né­pünk nagy barátja, győzelmeink ve­zére, a nagy Sztálin iránt. Ta­pasztalhatták azt a szolidaritást és meleg rokonszenvet, amellyel a ma­gyar dolgozók az imperialista tá­madók ellen vívott hősies önvédelmi harcában a koreai és a kínai népet, a koreai és a kínai testvérpártot kísérik és támogatják. Megállapít­hatták, hogy a magyar dolgozók­­ mennyire mélyen megértik a gyar­mati­­ népek felszabadító harcának jelentőségét, milyen mélyen együtt­­éreznek azzal a küzdelemmel, amelyet a francia és az olasz kommunista párt s a többi kapi­talista országok testvérpártjai vív­nak a háborús gyújtogatókkal szem­ben. Tapasztalhatták azt az egész­séges baráti jó viszonyt, amely a magyar népet a szocializmust építő népi demokráciákhoz fűzi. A kongresszus beszámolt gazda­sági sikereinkről és jövendő terve­­­inkről. Eddigi eredményeink alap­ján arra a megállapításra jutottunk, hogy lebecsültük a szocialista terv­gazdaságban rejlő óriási lehetősé­geket és első ötéves tervünket, amelyet másfél esztendővel ezelőtt dolgoztunk ki, jelentékenyen föl lehet emelni. Ezt elősegítette­­ a Szovjetunió szakadatlan segítsége, s a szovjet tapasztalatok egyre fo­kozottabb alkalmazása. Ezért elha­tároztuk, hogy az eredeti tervtől el­térően, 1954-re nem 86 százalékkal, hanem körülbelül 200 százalékkal, emeljük ipari termelésünket az 1949. évihez viszonyítva,, ezen belül a ne­hézipari termelést az eredeti 104 százalék helyett 280—290 százalék­kal fogjuk növelni. " . A napokban közölhettük a fúl­emelt ötéves terv , második évének első­­ negyedévi végrehajtásáról szóló jelentést, amely azt­ bizonyítja, hogy ez a fölemelt tervünk reális. Az egész gyáripar az első negyedben 100,8 százalékra teljesítette a tervet. A gyáripar termelése 1951 első negye­dében 1950 első negyedéhez viszo­nyítva 32.6 százalékkal, ezen belül a nehézipar termelése 41.1 száza­lékkal, a könnyűiparé 33.3 száza­lékkal nőtt. Nagy lendületet vett a szocializ­mus építése a falun. Az őszi és ta­vaszi hónapok folyamán a termelő­szövetkezeti mozgalom erőteljesen fejlődött és a föld közös megműve­lésére önként társult parasztcsa­ládok száma megháromszorozódott. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok ma már szántóterüle­tünknek egyötödét foglalják ma­gukba és minden jel arra mutat, hogy ősszel, az aratás után, a falu szocialista építése egészségesen fog tovább fejlődni. Eredményeink számbavételekor beszélnünk kell arról a kultúrforra­­dalomról, amely nélkül nem lenne teljes a szocializmus építése és amelynek hiányát 2—3 évvel ez­előtt mi­ magunk hangsúlyoztuk, Sztálin elvtárs figyelmeztetett ben­nünket arra, hogy a proletárdikta­túra feladatai közé tartozik a kul­­túrforradalom megszervezése és végrehajtása, az állami szervek kulturális nevelő munkája. A kon­gresszuson joggal állapíthattuk meg, hogy a kultúrforradalom ná­lunk is megindult, megkezdtük kul­turális téren is a felzárkózást a po­­­litikai­­ és­ gazdasági területen elért eredményeinkhez és a pártoktatás­tól a tudományig, a közneveléstől a művészetig egész sor komoly eredményt értünk el. Külön ki kell emelnünk a kulturális tömegmoz­galom eredményeit és ezen belül a dolgozó parasztság kulturális fej­lődését. Dolgozó népünk ebben az évben május 1-ét hatalmas békekampány közepette ünnepli. Az eddigi meg­nyilvánulásokból kiviláglik, hogy a magyar munkások, parasztok, a haladó értelmiség, hazánk minden becsületes polgára egy emberként alá fogja írni a Béke Világtanácsá­­nak a nagyhatalmak közötti béke­egyezmény megkötését követelő fel­hívását. Uz ebben a kampányban az, hogy első ízben sikerült elér­nünk, hogy a dolgozók zöme fölve­tette azt a­ kérdést: mivel járulhatok hozzá magam, egyénileg a béke megőrzéséhez, az imperialista hábo­rús gyújtogatók visszaszorításá­hoz? Most értük el először, hogy a munkások és parasztok száz­ezrei felismerték az összefüggést mindennapi aprómunkájuk és a béke megvédésének egész világot átfogó feladata között. E kampány folyamán tanulták meg a dolgozó tömegek, hogyan kell jó munkával, anyagtakarékossággal, éberséggel, állampolgári fegyelemmel, minden ellenséges megnyilvánulásnak azon­nali, öntevékeny visszautasításá­val és leleplezésével napról napra erősíteni a béke táborát. A számvetésünk nem volna teljes, ha hallgatnánk nehézségeinkről. A győzelemhez vezető utat nem­csak sikerek, de nehézségek is szegélyezik. Nálunk a tavalyi szá­razság következtében rossz volt a takarmánytermés, ami egész élel­mezésünkre kihatott. Az osztály­ellenség, a kulák, a spekuláns azon­nal támadásra indult ezen a téren és mert idejekorán nem voltunk elég éberek, fokozta nehézségeinket. Mi tudjuk, hogy ezeket az átmeneti nehézségeket is hamarosan és tar­tósan meg fogjuk oldani. Ahogy a siker nem szédített meg bennünket, úgy a nehézségek sem rettentenek még. Tapasztaltuk már, hogy azok az ... eredmények, a legt­artósabbak, amelyeknek kivívásához­­ sok áldozat és sok munka fűződik. A munkásosztály és a békéért harcoló népek nemzetközi"­ sereg­­zömléjével kapcsolatban szakadat­lanul rá kell mutatnunk arra a fel­­mérhetetlen segítségre, amelyben a magyar népi demokráciát és vele együtt az egész szocializmust építő tábort felszabadítónk, a Szovjet­unió részesíti­. Ez a segítség gazda­sági és kulturális életünk minden szakaszán megnyilvánul. Ez fejlő­désünk legszilárdabb­ pillére, erőink kimeríthetetlen forrása. Az egész ha­ladó emberiség számára mérhetetle­nül nagy jelentőségük van azoknak a hatalmas győzelmeknek, amelyeket a Szovjetunió a kommunizmus épí­tésének útján elér. Amikor néhány nappal ezelőtt a Szovjetunió kö­zölte, hogy a szovjet" ipar az ötéves tervét 4 év és 3 hónap alatt teljesí­tette és hogy az ipari termelés .. 48 százalék helyett 73 százalékkal több mint 1940-ben, mindnyájan éreztük, hogy ez a béke és a kom­­m­unió most ügyének újabb nagy dia­dala és jelentős hozzájárulás, a béketábor erőihez. Hogy a Szovjetunió hatalmas gazdasági győzelmeinek jelentősé­­gét az egyszerű dolgozó hogyan értékeli, arra nézve egyetlen példát idézek. Kompány János elvtárs, a bu­dapesti Lingel-gyár i­sztahánovista gépmunkása írja: „Mikor tegnap olvastam a tervjelentésü­nket, az első gondolatom a Szovjetunió nem­rég megjelent tervjelentése volt. Összehasonlítottam. Az ő példájuk nyomán,­­az ő segítségükkel emel­kedik a mi szocialista iparunk tel­jesítménye is. Büszke vagyok rá, hogy mi is­ helytálltunk, a mi hazánk is kiveszi részét a béke megvédé­séből, a békét védő világ erősítésé­ből”. Az amerikai imperialistáknak és csatlósaiknak is megvannak a ma­guk tervei. A háborús gyújtogatók tipikus tervei, melyeknek célja nem az emberi haladás és boldogság növelése,­ hanem újabb katonai blokkok, szövetségek,­­hadibázisok létrehozása, egész világrészek le­igázása, kifosztása, rombadöntése, az új világháború kirobbantása. Amíg a Szovjetunió homoksivata­gokat termékeny, virágzó ország­részekké változtat, addig az ame­rikai imperialisták terveinek ered­ménye, hogy­­ virágzó területek , föl­­perzselt, elpusztult földekké válnak. A béketábor minden tagja biztos abban, hogy az amerikai imperia­listák világhódító, tervei kudarcra vannak ítélve. E tervek ellen ma­gukban az imperialista országok­ban egyre szélesebb fronton és egyre eredményesebben folytatják a harcot a kommunisták vezetésével a dolgozó tömegek. Ezt mutatják a francia, olasz, angol munkások si­keres­ sztrájkjai. S miközben Ko­reában, Vietnamban és egyebütt az imperialista gyarmatosítók véres háborúban­ igyekeznek elfojtani a népek­ szabadságharcát, Koreától Marokkóig a­­ népek kemény ellen­állásába­­ ütköznek, ami újabb bizo­nyítéka annak, hogy népeket el­nyomó terveiket nem fogják tudni valóra váltani. Még Spanyol­­országban is, amelynek dolgozó népét olyan súlyos bilincsekbe ver­ték, fellángolt az elnyomott töme­gek ellenállása és tiltakozása. Közvetlen szomszédságunkban az amerikai imperialisták csatlósa, Tito és bandája garázdálkodik. Jugoszláviában az amerikai impe­rialisták követeléseinek megfelelően most folyik a kapitalizmus helyre­állítása, az ország kiárusítása. Az éhező, nyomorgó, elkeseredett jugo­szláv dolgozó nép figyelmének el­terelésére Tito és bandája minden eszközzel igyekszik felszítani a gyű­­lölséget a népi­ demokráciákban élő békés szomszéd népek ellen. Mind­azt, amit a titóisták a Gestaponál, az imperialista titkos­szolgálatok­nál tanultak, felhasználják velünk szemben is arra, hogy provokációk­kal, incidensekkel, a szerb sovi­nizmus felszításával hangulatot keltsenek ellenünk és így szolgál­ják gazdáik, az amerik­ai imperia­listák ügyét. A mi válaszunk erre az, hogy még szorosabbra fűzzük dolgozó népünk erőit és még szí­­vósabban védjük a béke ügyét. Május 1-én, a nagy seregszemle e napján magabiztosan és öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy világ­szerte növekszik a béke és a hala­dás tábora. A magyar dolgozók büszkén vallják magukat e tábor jó katonáinak, a béke hű védőinek. A mi dolgozó népünkben termé­keny talajra hullottak nagy taní­tónknak, Sztálin elvtársnak szavai: „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe­ veszik a béke megőrzésének ügyét és mindvégig kitartanak mellette.” Május 1-én a magyar dolgozó nép újra tanú­­jelét adja annak, hogy a béke megvédéséért és megszilárdításáért minden áldozatra kész, hogy híven és szilárdan követi a magyar kom­munistáknak, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetését, lelkesen és hí­ven halad tovább a Felszabadító Szovjetunió vezette hatalmas béke­táborral. AZ EGÉSZ ORSZÁG KÉSZÜL A MÁJUS ELSEJEI ÜNNEPSÉGEKRE Ünnepi, lelkes készülődés előzi meg országszerte a világ dolgozóinak har­cos ünnepét, május 1-et Budapesten már díszítik a kapukat és a házak ab­lakait, az­ üzemekben felvirágozzák a gépeket, munkapadokat. Lelkesen ké­szülődnek mindenütt a felvonulásra is: az üzemeikkel felvonuló dolgozók ké­szítik a szebbnél-szebb díszítéseket, a házak lakói pedig egységesen,­ a kerü­let­ dolgozóival együtt akarnak részt­­venni a felvonuláson. „Valamennyien ott leszünk a Hősök­ terén” — mond­ják Budapest lakói­­, „hogy az idei május 1-én tüntessünk a béke meg­őrzésének ügye mellett.’’ A vidéki városok, falvak dolgozói is versenyeznek azért, hogy egységes felvonulásukkal a május 1-i ünnepsé­get minél­­ szebbé, minél­ felejthetet­lenebbé tegyék. A­ Győri Textil dolgo­zói, akik a Nazarova-mozgalmat elin­dították az országban,­ hatalmas Na­zarova-szerződést visznek a menetben, amely hirdeti, hogy az üzem dolgozói gépeik szocialista megőrzésével, kar­bantartásával is küzdenek a békéért. A győri Richards-gyár egyik üzem­része élőképekben mutatja majd be a nemzetközi békeharc eseményeit, má­sik üzeme pedig megelevenített ter­melési grafikont visz a menetben. A Győri Autóüzem dolgozói hatalmas békeívet visznek. A békeíven a béke­egyezmény megkötését követelő aláírá­sok mellett ott sorakoznak majd azok a felajánlások is, melyeket a békeív aláírásakor tettek az üzem dolgozói. A debreceni gépállomás dolgozói felvonulásukon a dolgozó parasztság múltját, jelenét és jövőjét, a termelési eszközök fejlődését mutatják be. A­­ menet elején tehén­húzta rossz eke halad, mögötte kézzel vetnek. Traktor­ral vontatott modern ekék és talaj­művelő eszközök ábrázolják a jelent, végül­ hatalmas szovjet kombájn és a legmodernebb szovjet mezőgazdasági gépek mutatják majd, hogy a nagy­üzemi gazdálkodás hogyan könnyíti meg a dolgozó parasztság munkáját. Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgo­zóit küldöttség képviseli a budapesti felvonuláson. A kongresszusi verseny legjobbjai: munkások, mérnökök, tech­nikusok a kongresszusi zászlóval, a fővárosi dolgozók felvonulásának egyik oszlopa elején haladnak. Az ózdi dolgozók h­a veszik át Zsofinyecz Mihály elvtárs, kohó- és gépipari minisztertől az élüzem­­zászlót — ezt viszik majd Ózdon a me­net élén. Külön csoportban vonulnak fel az üzem egyenruhás ipari tanulói, élükön a különböző, borsodi népvise­letbe öltözött táncoló lányokkal, ifjak­­kal. Délután a Béke-kertben újjá­alakított játszóteret avatnak, ah­ol az ózdi dolgozók­­ aranyhalas szökőkutat is építettek a gyerekeknek. Este a környező hegyeken béketüzeket gyúj­tanak, s a városban utcabálokat ren­deznek. A Salgótarjáni Acélgyár gazdasági szerszámgépgyárának menetében nagy harapófogót és szőlőnyíró-ollót visz­nek — a két szerszám Tito és Tru­man nyakát fogja körül. Az idei május 1-én a régi, már-már feledésbe merült népszokásokat egész­napos ünnepségek sorozatában keltik új életre községeinkben. A „legtakaro­­sabb” címért versenyeznek majd a lá­nyok, a „legügyesebb” címért pedig a fiúk. A munkájukban kiváló, ered­ményekkel dolgozó fiúkat és lá­nyokat a község színe előtt, ün­nepélyesen fogadják majd be a felnőttek sorába. A májusi köszön­­­töt mondó úttörőktől a régi táncokat­ bemutató öregekig, a falvak egész dol­­­gozó parasztsága részt vesz a szín­­pompás ünnepségeken. A világ dolgozóinak közös örömünnepét ábrázolja ez a hatalmas kép, amely a Magyar Acél bejáratát díszíti majd.

Next