Szabad Nép, 1951. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1951-04-29 / 100. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI IX. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM r l Előre az MDP II. kongresszusa határozatainak végrehajtásáért, új ötéves tervünk — a béke tervének megvalósításáért! VASÁRNAP, 1951. ÁPRILIS 29 ÁRA 50 FILLÉR 1 hetedik szabad május elé írta. RÁKOSI MÁTYÁS Rákosi elvtárs cikke a „Tartós békéért, népi demokráciáért!” legújabb számában jelent meg. Május 1-én, a munkásosztály és a békéért harcoló népek nemzetközi seregszemléjén, a magyar dolgozók is számvetést csinálnak, mivel járultak hozzá a hatalmas béketábor erősítéséhez, hol értek el sikereket, hol bukkantak nehézségekre s milyen feladatokat kell megoldaniuk, hogy sikeresen folytassák a szocialista építést. A mi számvetésünket megkönnyíti az a körülmény, hogy két hónappal ezelőtt folyt le Pártunknak, a Magyar Dolgozók Pártjának kongresszusa. Ez a kongresszus megvonta az elmúlt évek mérlegét s esztendőkre előre megvilágította az előttünk álló útszakaszt. A kongresszus munkája és lefolyása azt bizonyította, hogy dolgozó népünk egységesen követi erős és fejlődő Pártunk vonalát, a szocializmus építését, a béke védelmét. A kongresszus tiszteletére százezres tömegekben vonultak fel Budapest dolgozói és lelkes tüntetésükkel nyilvánították ki, hogy helyeslik Pártunk célkitűzéseit. Örülnek a nehéz munkával elért eredményeknek s az eddigi sikerekből új erőt merítenek a jövő célok eléréséhez, az előttünk álló nehézségek leküzdéséhez. A kongresszussal kapcsolatban dolgozó népünk újra meggyőződött arról, hogy eredményeinknek csakúgy, mint kudarcainknak milyen a jelentősége, hogy ezek hazánk határain túl is hatnak. A magyar dolgozók hallhatták a külföldi testvérpártok küldötteinek szavaiból, hogy sikereink megkönnyítik az ő harcukat, hogy eredményeinkből ők új erőt merítenek és ezért fokozott felelősség hárul ránk minden téren. A testvérpártok küldöttei viszont, élükön a nagy Bolsevik Párt képviselőivel, meggyőződhettek róla, hogy a magyar dolgozó népben elevenen él a proletárnemzetköziség tudata, a forró szeretet felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió és népünk nagy barátja, győzelmeink vezére, a nagy Sztálin iránt. Tapasztalhatták azt a szolidaritást és meleg rokonszenvet, amellyel a magyar dolgozók az imperialista támadók ellen vívott hősies önvédelmi harcában a koreai és a kínai népet, a koreai és a kínai testvérpártot kísérik és támogatják. Megállapíthatták, hogy a magyar dolgozók mennyire mélyen megértik a gyarmati népek felszabadító harcának jelentőségét, milyen mélyen együttéreznek azzal a küzdelemmel, amelyet a francia és az olasz kommunista párt s a többi kapitalista országok testvérpártjai vívnak a háborús gyújtogatókkal szemben. Tapasztalhatták azt az egészséges baráti jó viszonyt, amely a magyar népet a szocializmust építő népi demokráciákhoz fűzi. A kongresszus beszámolt gazdasági sikereinkről és jövendő terveinkről. Eddigi eredményeink alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy lebecsültük a szocialista tervgazdaságban rejlő óriási lehetőségeket és első ötéves tervünket, amelyet másfél esztendővel ezelőtt dolgoztunk ki, jelentékenyen föl lehet emelni. Ezt elősegítette a Szovjetunió szakadatlan segítsége, s a szovjet tapasztalatok egyre fokozottabb alkalmazása. Ezért elhatároztuk, hogy az eredeti tervtől eltérően, 1954-re nem 86 százalékkal, hanem körülbelül 200 százalékkal, emeljük ipari termelésünket az 1949. évihez viszonyítva,, ezen belül a nehézipari termelést az eredeti 104 százalék helyett 280—290 százalékkal fogjuk növelni. " . A napokban közölhettük a fúlemelt ötéves terv , második évének első negyedévi végrehajtásáról szóló jelentést, amely azt bizonyítja, hogy ez a fölemelt tervünk reális. Az egész gyáripar az első negyedben 100,8 százalékra teljesítette a tervet. A gyáripar termelése 1951 első negyedében 1950 első negyedéhez viszonyítva 32.6 százalékkal, ezen belül a nehézipar termelése 41.1 százalékkal, a könnyűiparé 33.3 százalékkal nőtt. Nagy lendületet vett a szocializmus építése a falun. Az őszi és tavaszi hónapok folyamán a termelőszövetkezeti mozgalom erőteljesen fejlődött és a föld közös megművelésére önként társult parasztcsaládok száma megháromszorozódott. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok ma már szántóterületünknek egyötödét foglalják magukba és minden jel arra mutat, hogy ősszel, az aratás után, a falu szocialista építése egészségesen fog tovább fejlődni. Eredményeink számbavételekor beszélnünk kell arról a kultúrforradalomról, amely nélkül nem lenne teljes a szocializmus építése és amelynek hiányát 2—3 évvel ezelőtt mi magunk hangsúlyoztuk, Sztálin elvtárs figyelmeztetett bennünket arra, hogy a proletárdiktatúra feladatai közé tartozik a kultúrforradalom megszervezése és végrehajtása, az állami szervek kulturális nevelő munkája. A kongresszuson joggal állapíthattuk meg, hogy a kultúrforradalom nálunk is megindult, megkezdtük kulturális téren is a felzárkózást a politikai és gazdasági területen elért eredményeinkhez és a pártoktatástól a tudományig, a közneveléstől a művészetig egész sor komoly eredményt értünk el. Külön ki kell emelnünk a kulturális tömegmozgalom eredményeit és ezen belül a dolgozó parasztság kulturális fejlődését. Dolgozó népünk ebben az évben május 1-ét hatalmas békekampány közepette ünnepli. Az eddigi megnyilvánulásokból kiviláglik, hogy a magyar munkások, parasztok, a haladó értelmiség, hazánk minden becsületes polgára egy emberként alá fogja írni a Béke Világtanácsának a nagyhatalmak közötti békeegyezmény megkötését követelő felhívását. Uz ebben a kampányban az, hogy első ízben sikerült elérnünk, hogy a dolgozók zöme fölvetette azt a kérdést: mivel járulhatok hozzá magam, egyénileg a béke megőrzéséhez, az imperialista háborús gyújtogatók visszaszorításához? Most értük el először, hogy a munkások és parasztok százezrei felismerték az összefüggést mindennapi aprómunkájuk és a béke megvédésének egész világot átfogó feladata között. E kampány folyamán tanulták meg a dolgozó tömegek, hogyan kell jó munkával, anyagtakarékossággal, éberséggel, állampolgári fegyelemmel, minden ellenséges megnyilvánulásnak azonnali, öntevékeny visszautasításával és leleplezésével napról napra erősíteni a béke táborát. A számvetésünk nem volna teljes, ha hallgatnánk nehézségeinkről. A győzelemhez vezető utat nemcsak sikerek, de nehézségek is szegélyezik. Nálunk a tavalyi szárazság következtében rossz volt a takarmánytermés, ami egész élelmezésünkre kihatott. Az osztályellenség, a kulák, a spekuláns azonnal támadásra indult ezen a téren és mert idejekorán nem voltunk elég éberek, fokozta nehézségeinket. Mi tudjuk, hogy ezeket az átmeneti nehézségeket is hamarosan és tartósan meg fogjuk oldani. Ahogy a siker nem szédített meg bennünket, úgy a nehézségek sem rettentenek még. Tapasztaltuk már, hogy azok az ... eredmények, a legtartósabbak, amelyeknek kivívásához sok áldozat és sok munka fűződik. A munkásosztály és a békéért harcoló népek nemzetközi" seregzömléjével kapcsolatban szakadatlanul rá kell mutatnunk arra a felmérhetetlen segítségre, amelyben a magyar népi demokráciát és vele együtt az egész szocializmust építő tábort felszabadítónk, a Szovjetunió részesíti. Ez a segítség gazdasági és kulturális életünk minden szakaszán megnyilvánul. Ez fejlődésünk legszilárdabb pillére, erőink kimeríthetetlen forrása. Az egész haladó emberiség számára mérhetetlenül nagy jelentőségük van azoknak a hatalmas győzelmeknek, amelyeket a Szovjetunió a kommunizmus építésének útján elér. Amikor néhány nappal ezelőtt a Szovjetunió közölte, hogy a szovjet" ipar az ötéves tervét 4 év és 3 hónap alatt teljesítette és hogy az ipari termelés .. 48 százalék helyett 73 százalékkal több mint 1940-ben, mindnyájan éreztük, hogy ez a béke és a kommunió most ügyének újabb nagy diadala és jelentős hozzájárulás, a béketábor erőihez. Hogy a Szovjetunió hatalmas gazdasági győzelmeinek jelentőségét az egyszerű dolgozó hogyan értékeli, arra nézve egyetlen példát idézek. Kompány János elvtárs, a budapesti Lingel-gyár isztahánovista gépmunkása írja: „Mikor tegnap olvastam a tervjelentésünket, az első gondolatom a Szovjetunió nemrég megjelent tervjelentése volt. Összehasonlítottam. Az ő példájuk nyomán,az ő segítségükkel emelkedik a mi szocialista iparunk teljesítménye is. Büszke vagyok rá, hogy mi is helytálltunk, a mi hazánk is kiveszi részét a béke megvédéséből, a békét védő világ erősítéséből”. Az amerikai imperialistáknak és csatlósaiknak is megvannak a maguk tervei. A háborús gyújtogatók tipikus tervei, melyeknek célja nem az emberi haladás és boldogság növelése, hanem újabb katonai blokkok, szövetségek,hadibázisok létrehozása, egész világrészek leigázása, kifosztása, rombadöntése, az új világháború kirobbantása. Amíg a Szovjetunió homoksivatagokat termékeny, virágzó országrészekké változtat, addig az amerikai imperialisták terveinek eredménye, hogy virágzó területek , fölperzselt, elpusztult földekké válnak. A béketábor minden tagja biztos abban, hogy az amerikai imperialisták világhódító, tervei kudarcra vannak ítélve. E tervek ellen magukban az imperialista országokban egyre szélesebb fronton és egyre eredményesebben folytatják a harcot a kommunisták vezetésével a dolgozó tömegek. Ezt mutatják a francia, olasz, angol munkások sikeres sztrájkjai. S miközben Koreában, Vietnamban és egyebütt az imperialista gyarmatosítók véres háborúban igyekeznek elfojtani a népek szabadságharcát, Koreától Marokkóig a népek kemény ellenállásába ütköznek, ami újabb bizonyítéka annak, hogy népeket elnyomó terveiket nem fogják tudni valóra váltani. Még Spanyolországban is, amelynek dolgozó népét olyan súlyos bilincsekbe verték, fellángolt az elnyomott tömegek ellenállása és tiltakozása. Közvetlen szomszédságunkban az amerikai imperialisták csatlósa, Tito és bandája garázdálkodik. Jugoszláviában az amerikai imperialisták követeléseinek megfelelően most folyik a kapitalizmus helyreállítása, az ország kiárusítása. Az éhező, nyomorgó, elkeseredett jugoszláv dolgozó nép figyelmének elterelésére Tito és bandája minden eszközzel igyekszik felszítani a gyűlölséget a népi demokráciákban élő békés szomszéd népek ellen. Mindazt, amit a titóisták a Gestaponál, az imperialista titkosszolgálatoknál tanultak, felhasználják velünk szemben is arra, hogy provokációkkal, incidensekkel, a szerb sovinizmus felszításával hangulatot keltsenek ellenünk és így szolgálják gazdáik, az amerikai imperialisták ügyét. A mi válaszunk erre az, hogy még szorosabbra fűzzük dolgozó népünk erőit és még szívósabban védjük a béke ügyét. Május 1-én, a nagy seregszemle e napján magabiztosan és örömmel állapíthatjuk meg, hogy világszerte növekszik a béke és a haladás tábora. A magyar dolgozók büszkén vallják magukat e tábor jó katonáinak, a béke hű védőinek. A mi dolgozó népünkben termékeny talajra hullottak nagy tanítónknak, Sztálin elvtársnak szavai: „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és mindvégig kitartanak mellette.” Május 1-én a magyar dolgozó nép újra tanújelét adja annak, hogy a béke megvédéséért és megszilárdításáért minden áldozatra kész, hogy híven és szilárdan követi a magyar kommunistáknak, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetését, lelkesen és híven halad tovább a Felszabadító Szovjetunió vezette hatalmas béketáborral. AZ EGÉSZ ORSZÁG KÉSZÜL A MÁJUS ELSEJEI ÜNNEPSÉGEKRE Ünnepi, lelkes készülődés előzi meg országszerte a világ dolgozóinak harcos ünnepét, május 1-et Budapesten már díszítik a kapukat és a házak ablakait, az üzemekben felvirágozzák a gépeket, munkapadokat. Lelkesen készülődnek mindenütt a felvonulásra is: az üzemeikkel felvonuló dolgozók készítik a szebbnél-szebb díszítéseket, a házak lakói pedig egységesen, a kerület dolgozóival együtt akarnak résztvenni a felvonuláson. „Valamennyien ott leszünk a Hősök terén” — mondják Budapest lakói, „hogy az idei május 1-én tüntessünk a béke megőrzésének ügye mellett.’’ A vidéki városok, falvak dolgozói is versenyeznek azért, hogy egységes felvonulásukkal a május 1-i ünnepséget minél szebbé, minél felejthetetlenebbé tegyék. A Győri Textil dolgozói, akik a Nazarova-mozgalmat elindították az országban, hatalmas Nazarova-szerződést visznek a menetben, amely hirdeti, hogy az üzem dolgozói gépeik szocialista megőrzésével, karbantartásával is küzdenek a békéért. A győri Richards-gyár egyik üzemrésze élőképekben mutatja majd be a nemzetközi békeharc eseményeit, másik üzeme pedig megelevenített termelési grafikont visz a menetben. A Győri Autóüzem dolgozói hatalmas békeívet visznek. A békeíven a békeegyezmény megkötését követelő aláírások mellett ott sorakoznak majd azok a felajánlások is, melyeket a békeív aláírásakor tettek az üzem dolgozói. A debreceni gépállomás dolgozói felvonulásukon a dolgozó parasztság múltját, jelenét és jövőjét, a termelési eszközök fejlődését mutatják be. A menet elején tehénhúzta rossz eke halad, mögötte kézzel vetnek. Traktorral vontatott modern ekék és talajművelő eszközök ábrázolják a jelent, végül hatalmas szovjet kombájn és a legmodernebb szovjet mezőgazdasági gépek mutatják majd, hogy a nagyüzemi gazdálkodás hogyan könnyíti meg a dolgozó parasztság munkáját. Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozóit küldöttség képviseli a budapesti felvonuláson. A kongresszusi verseny legjobbjai: munkások, mérnökök, technikusok a kongresszusi zászlóval, a fővárosi dolgozók felvonulásának egyik oszlopa elején haladnak. Az ózdi dolgozók ha veszik át Zsofinyecz Mihály elvtárs, kohó- és gépipari minisztertől az élüzemzászlót — ezt viszik majd Ózdon a menet élén. Külön csoportban vonulnak fel az üzem egyenruhás ipari tanulói, élükön a különböző, borsodi népviseletbe öltözött táncoló lányokkal, ifjakkal. Délután a Béke-kertben újjáalakított játszóteret avatnak, ahol az ózdi dolgozók aranyhalas szökőkutat is építettek a gyerekeknek. Este a környező hegyeken béketüzeket gyújtanak, s a városban utcabálokat rendeznek. A Salgótarjáni Acélgyár gazdasági szerszámgépgyárának menetében nagy harapófogót és szőlőnyíró-ollót visznek — a két szerszám Tito és Truman nyakát fogja körül. Az idei május 1-én a régi, már-már feledésbe merült népszokásokat egésznapos ünnepségek sorozatában keltik új életre községeinkben. A „legtakarosabb” címért versenyeznek majd a lányok, a „legügyesebb” címért pedig a fiúk. A munkájukban kiváló, eredményekkel dolgozó fiúkat és lányokat a község színe előtt, ünnepélyesen fogadják majd be a felnőttek sorába. A májusi köszöntöt mondó úttörőktől a régi táncokat bemutató öregekig, a falvak egész dolgozó parasztsága részt vesz a színpompás ünnepségeken. A világ dolgozóinak közös örömünnepét ábrázolja ez a hatalmas kép, amely a Magyar Acél bejáratát díszíti majd.