Szabad Nép, 1951. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1951-04-29 / 100. szám
Éljen a tartós béke szilárd erődje, a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió! A munkásoktól való félelmükben a görög monarchofasiszták engedélyezték május 1 megünneplését A Szabad Görög Rádió közölte, hogy a görög monarchiafasiszta kormány — attól tartva, hogy a dolgozók általános sztrájkot hirdetnek — kénytelen volt engedélyezni májusi megünneplését. „A görög dolgozók— hangsúlyozta a Szabad Görög Rádió — május 1-én kifejezésre juttatják szilárd elhatározásukat, hogy harcolnak a békéért, a Koreába küldött görög katonák hazatéréséért, a kenyérért, a munkáért és a szabadságért A görög dolgozók május 1 én bebizonyítják, hogy készek minden erejükkel meghiúsítani az angol-amerikai imperialisták, a háborús uszítók és lakájaik — az athéni monarchafasiszták — agressziós terveit.” A magyar kormány kiutasította Vogelert Az USA kormánya teljesíti a magyar kormány feltételeit Ai külügyminisztérium tájékoztatási főosztálya közli: A Magyar Népköztársaság és az Egyesült Államok között létrejött megállapodás alapján a Geiger-féle kémkedési ügyben elítélt Vogeler nevű amerikai állampolgárt a magyar kormány kiutasította Magyarországról. Vogeler folyó hó 28-án délelőtt elhagyta Magyarország területét. Az ebben a kérdésben létrejött megállapodás szerint az Egyesült Államok kormánya Vogeler kiutasítása ellenében hozzájárult az általa bezárt newyorki és levelandi magyar konzuli hivatalok újbóli megnyitásához és visszavonja azt a rendelkezését, amely szerint Magyarországra amerikai állampolgár nem utazhat. Az Egyesült Államok kormánya továbbá kötelezettséget vállalt, hogy lehetővé teszi valamennyi restituálandó magyar vagyontárgynak a németországi amerikai zónából való visszaszolgáltatását. Evégből a magyar kormány megfelelő hivatalos delegációt küld Németország amerikai zónájába, amelynek az amerikai hatóságok meg fogják adni a szükséges segítséget a szóbanforgó javak összegyűjtésére és elszállítására. A magyar kormány kívánságára az Egyesült Államok kormánya megszüntette „Amerika-hangjá”-nak a müncheni rádió hullámhosszán való sugárzását, ami zavarta a magyar rádió adásait. A közellátásról A minisztertanács fontos határozatot hozott: május 1-től 10 dekával felemelik a serdülő korban lévő, 12—18 éves fiatalok kenyérfejadagját. Számos szülő kérésére több, mint félmillió fiatalról gondoskodik így kormányunk. A kormány határozata ismét azt bizonyítja, hogy a Párt tüstént felfigyel a tömegek jogos kívánságaira, hogy kormányunk következetesen védelmezi a dolgozók érdekét. Ez a cél vezette eddig is Pártunkat, kormányunkat, amikor a közellátást szabályozó intézkedéseket kidolgozta. A kenyérjegy bevezetése óta eltelt két hét alatt a dolgozók maguk is megbizonyosodhattak arról, hogy a jegyre kiadott mennyiségek fedezik szükségleteiket. A kenyérjegy bevezetése utáni első napokban 1.660.000-re emelkedett a péksütemények fogyasztása. Azóta ez fokról-fokra egymillió alá csökkent s most már alig több, mint a kenyérjegy bevezetése előtt — ami azt bizonyítja, hogy a jegyre kapott mennyiség a szokottnál több péksütemény vásárlása nélkül is elégségesnek bizonyult. Amióta a kormány bevezette a kenyér szervezett elosztását, százával és százával érkeznek a levelek, amelyekben munkások, alkalmazottak, háziasszonyok, falusi dolgozók elmondják: helyeslik az intásedést. Sokan felvetik azt is: szégyenük ma már, hogy a kulákok a szemük láttára vásárolhatták fel a kenyeret, elrabolták a dolgozók asztaláról, hogy disznóik elé vessék — s ők tűrték a kulákok gazságait, szó nélkül hagyták drága kenyerünk pusztítását. „Elvtársak, azt hiszem, hibásak vagyunk, hogy szemet húnytunk a kulákok garázdálkodásai felett — írta Benedek András, az Ikarus dolgozója. — Nem voltunk elég éberek: tűrtük, hogy az orrunk előtt pocsékolják a kenyeret.” De nem egy dolgozó őszintén megváltja azt is: bizony, mi magunk sem becsültük meg eléggé azelőtt a mindennapi kenyeret. Kosztankó Mária, a Standard konyha vezetője elmondotta, hogy azelőtt, naponként nem egyszer negyedmázsányi kenyér is kikerült a hulladékba, annyit hagytak ott megkezdve. A Rákosi Művekben, ahol a konyha az üzemi ebédhez nem is adott kenyeret, a kenyérjegy bevezetése előtt naponta átlag 150 kilónyi kenyérmaradék gyűlt össze ebéd után. A Sertéshizlaló Vállalatnak külön szerződése volt a nagy gyárakkal a kenyér- és ételmaradékok felhasználására. A mi dolgozóink már kezdik megtanulni, hogy takarékoskodjanak a vassal és a szénnel az üzemben. Meg kell tanulnunk jobban takarékoskodni a kenyérrel is! Mi a helyzet közellátásunk többi • területén? Vegyünk egy átlagos városi családot. Az 1948—49—50- es években havonta 3—3.50 kiló cukrot fogyasztott — most 3.70 kilót vásárolhat jegyre; átlagos finomlisztfogyasztása 6—6.50 kiló volt, most 6.40 kiló a jegyek alapján. Több tejet iszunk: április 1 és 24 között összesen 16.777.000 liter fogyott el, szemben a tavalyi 16.017.000 literrel és a két év előtti 11.084.000 literrel. Nagymennyiségű tojást vásárolnak a dolgozók, sa állami kereskedelem által a fővárosban forgalomba hozott napi 750.000 darabhoz most hozzájárul az a napi 50.000—55.000 tojás is, amelyet a parasztok hoznak fel. Ez a szám jóval meghaladja a tavalyi fogyasztási átlagot. Ugyanakkor a tojás téli tárolásáról is sokkal nagyobb arányokban gondoskodik a kormány. A takarmányhiány, feketevágások okozta nehézségek ellenére kormányunk komoly eredményeket ért el a húsellátás terén. A fővárosi dolgozók számára — akik pedig az ellátatlan lakosság nagy részét teszik ki — szervezetten, jegyek segítségével biztosítjuk a rendszeres húsellátást: heti 30 dekás alapfejadagot s ezen felül széles rétegek számára további pótadagokat is. Ezzel az elosztással megakadályozzuk, hogy spekuláns elemek felvásárolhassák a dolgozók elől a hús- és felvágottféléket. Ami a vidéki városok, ipartelepek dolgozóit illeti: a számukra juttatott húsmennyiségek jelentősen meghaladják a múlt évi átlagokat. Borsod megye például a tavaly áprilisi 36 vagon helyett 38 vagon húst kapott ebben a hónapban. De ha kétségtelenül van is fejlődés, néhány hónapig még csökkentett húsadaggal kell megelégednünk. Ez tesz l ehetővé, hogy állatállományunkat, amely a takarmányhiány és a feketevágások miatt megcsappant , megnöveljük. Ha nem ezt tennők, ha engednők a feketevágásokat, akkor „megennénk a jövőnket”, akkor megakadályoznánk állatállományunk — s ezzel együtt húsellátásunk — állandó, biztos fejlődését. Világos, hogy ez rossz gazdálkodás lenne. Világos, hogy húsellátásunk biztosítása és megjavítása érdekében türelemre és fegyelemre van szükség! Kevesebb a háziasszonyok gondja, amióta megjelentek a piacokon az új tavaszi zöldségfélék. Napról napra hatalmas mértékben emelkedik a felhozataluk. Április 24 és 27 között tavaly 101 mázsa sárgarépa érkezett a fővárosba, idén 280; tavaly 455 mázsa paraj, idén 1740; tavaly 10.721 darab újkalaládé, idén 27.000; tavaly 974.889 fej saláta, idén 1.914.000. Ha a dolgozók élelmezéséről beszélünk, nem feledkezhetünk meg az üzemi, közületi étkeztetésről sem, amelyben ma már hatalmas, mintegy 880.000-es tömeg részesül. Egyedül Budapesten 100.000-rel emelkedett egy év alatt ez a létszám. Mit mutat közellátási helyzetünk? Azt, hogy — ha egyes területeken vannak is nehézségek — általában sikerült biztosítani megfelelő közellátási színvonalat, minden magyar dolgozó, országunk egész lakossága számára. Sokan nem is gondolnak arra, milyen nehéz feladatot oldott meg kormányunk ezzel. Iparunk rohamosan fejlődik, a legutóbbi tervjelentés szerint egyetlen év alatt 150.000-rel emelkedett a foglalkoztatottak száma. Nagy részük faluról jött, azelőtt a mezőgazdaságban dolgoztak, önellátók voltak — de most már az ő számukra is végső fokon az államnak kell biztosítania az ellátást. A nehézipar, a népgazdaság fejlődésének viharosan gyors üteme többek között azzal is együtt jár, hogy gyorsan emelkedik az élelmiszerek iránti kereslet. Kétségtelen, hogy ez nehézségeket okoz. De ezek olyan nehézségek, amelyeket szívesen vállalunk, hiszen a Dunai Vasműről és Inotáról az erős, virágzó, szocialista Magyarországról, a békéről van szó! Hozzá kell itt tennünk azt is, hogy a gyorsan növekvő kereslettel a ma még túlnyomórészt egyéni gazdaságokból álló mezőgazdaság nem tud lépést tartani. És végül, ami a legfontosabb: mindezeket a nehézségeket az ellenség igyekszik megsokszorozni. Az öntudatos dolgozók hálásak azért, hogy kormányunk következetesen, kemény kézzel, határozott tettekkel rendet teremtett! Annál dühödtebb az ellenség! Arról persze hallgat, hogy Angliában jelenleg már 10 deka húsnál is kevesebbet adnak egy hétre — ehelyett a mi húsellátásunkat ócsárolja. Arról hallgat, hogy Ausztriában múlt év októbere óta 30 százalékkal csökkent a kenyérfogyasztás — ehelyett uszít a kenyérjegy ellen. Arról hallgat, hogy Tito Jugoszláviájában a szó szoros értelmében éheznek a dolgozók — ehelyett igyekszik felnagyítani a mi nehézségeinket és lekicsinyelni komoly eredményeinket. Vissza kell vernünk az ellenség uszítását! A közellátás az osztályharc egyik frontszakasza. Ezen a szakaszon is a kommunistáknak kell vezetniük a dolgozókat. Rossz kommunista az, aki ebben a kérdésben meghátrál az ellenség elől, sőt átveszi érveit. De rossz kommunista az is, aki most már minden elégedetlenkedő munkást egy kalap alá vesz az ellenséggel, aki süket fülekkel megy el az elmaradottabb dolgozók kétségei mellett — ahelyett, hogy felvilágosítaná őket. A kommunistáknak például foglalkozniuk kell azokkal az önellátó munkásokkal, akik eladták fejadagjukat s most azért zúgolódnak, mert — mint önellátók —, nem kaptak kenyérjegyet. Meg kell mondani nekik: igyekszünk majd segíteni rajtuk, de maguk hibásak, mert elspekulálták a fejadagjukat. A kommunisták számára nem lehet közömbös az sem, hogy például idejében kiosztják-e az egyes jegyeket, vagy pedig a dolgozónak többször kell sürgetnie, hogy jól szervezik-e meg a kiszolgálást az üzletben, vagy pedig feleslegesen sorba kell állni. A kommunistát az jellemzi, hogy együtt él, együtt lélekzik a tömegekkel, odaadóan küzd az érdekeikért, a nagy célokért csakúgy, mint apró sérelmeik gyors őrjelenik a gyümölcs. Évek óta nem telelt olyan jól át a vetés, mint az idén, s a tavaszi időjárás is igen kedvező volt. A rozs már térdig ér, a földeken a gyorsan növekvő, frissen zöldelő vetések jó terméssel bíztatnak. Ha nem engedjük, hogy ellenségeink eltereljék figyelmünket alapvető feladatainkról, ha továbbra is megálljuk helyünket az üzemekben és a földeken, a szocialista építőmunkában, ha éberen leszámolunk minden kulák- és spekulárispróbálkozással , úgy rendben lesz közellátásunk és tovább emelkedik népünk jóléte. A külügyminiszterhelyettesek értekezletének április 27-i ülése A nyugati küldöttek elfogadták a békeszerződések kérdésével kapcsolatos szovjet kiegészítést Paris, április 28. (TASZSZ) A négy hatalom külügyminiszterhelyetteseinek április 27-én tartott 39-ik ülésén Gromiko elvtárs, a Szovjetunió képviselője elnökölt. Az első felszólaló, Davies angol megbízott, beszédében védelmezte a nyugati megbízottak április 17-i tervezetét és megismételte azokat az érveket, amelyeknek teljes képtelenségét a szovjet megbízott már korábban is többször kimutatta. Davies azt mondotta, hogy az április 17-i tervezetük állítólag lépést jelent „a szovjet küldöttség kívánságainak figyelembevétele felé”. A továbbiakban kijelentette: nem fogadhatják el a Szovjetunió javaslatát, hogy Németország lefegyverzését az első napirendi pont első helyére kell tenni. A többi között arról is beszélt, hogy a három hatalom küldöttei nem fogadhatják el azt a szovjet javaslatot, amely az Atlanti Egyezmény és az amerikai támaszpontok megtárgyalását javasolja. A napirend más kérdéseire rátérve Davies kijelentette, hogy a nyugati hatalmak küldöttségei elfogadják a több országgal kötött békeszerződésre vonatkozó szovjet kiegészítő javaslatot. Ez a pont így hangzik: „Az Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával és Magyarországgal kötött békeszerződések; a négy hatalom Németországra és Ausztriára vonatkozó egyezményei." . Davies azt is kijelentette, hogy a három küldöttség „bizonyos változtatással” a Triesztre vonatkozó szovjet javaslatot is elfogadja. A nyugati hatalmak küldöttei az említett pont megfogalmazásából kirekesztik a „végrehajtás” szót és a kérdés alábbi szövegezését indítványozzák: „Az Olaszországgal kötött békeszerződés Triesztre vonatkozó része." Ezt a „helyesbítést” indokolva Davies azt állította, hogy az Olaszországgal kötött békeszerződés Triesztre vonatkozó részének végrehajtásáért a Biztonsági Tanács felelős és ezért ennek a kérdésnek a megszövegezésében nem kell említést tenni a békeszerződés végrehajtásáról. Jessup amerikai és Parodi francia küldött az angol megbízotthoz hasonlóan nyilatkozott. Gromiko elvtárs válaszában rámutatott, hogy a nyugati küldöttek április 17-i javaslata még jobban szabaddá tenné a háromhatalom kezét a fegyverkezési versenyben. Davies kijelenti — mondotta Gromiko elvtárs —, hogy ha a szovjet küldöttség megegyezést akar a fegyverzet kérdésében, úgy nincs alapja visszautasítani a három hatalom javaslatait. Ez a nyilatkozat burkoltabb formában ugyanazt a gondolatot fejezi ki, amelyet Davies már kinyilvánított: vagy elfogadjátok a három hatalom szövegezését, vagy pedig nem lesz megegyezés ebben a kérdésben Mi már megmondtuk, hogy a szovjet küldöttséggel szemben az ilyen tárgyalási módszer nem megfelelő és nem vezethet eredményre. Ha Davies így veti fel a kérdést — akkor jobban teszi, ha fogja a három hatalomnak ezt a javaslatát és visszasüllyeszti irattáskájába. Lehet — mondotta Gromiko elvtárs —, hogy akadnak olyanok, akiknek érdeke csupán azt a látszatot kelteni, hogy a négy hatalom miniszterei a fegyveres erők csökkentését tárgyalják — a szovjet kormány azonban ellenzi a népek félrevezetését A szovjet kormány amellett áll, hogy gyakorlatilag megvalósítsák ezt a fontos feladatot. — Azzal a javaslattal kapcsolatban, amelyet a három hatalom képviselői az ülésen előterjesztettek, Gromiko elvtárs mindenekelőtt megállapította, hogy a három hatalom képviselői elfogadták a békeszerződésekre vonatkozó napirendi ponttal kapcsolatos szovjet kiegészítést. Rosszabbul áll a dolog a Triesztre vonatkozó kérdés szövegezésével — mondotta Gromiko elvtárs. Nem véletlen, hogy a nyugati küldöttek kihagyták a szovjet szövegezésnek azt a részét, amely az Olaszországgal kötött békeszerződés végrehajtásáról szól. Az az érv, hogy a békeszerződés végrehajtásának kérdésében a Biztonsági Tanácsnak kell határozatot hoznia, nem meggyőző. A Biztonsági Tanács, mint ismeretes, nem tudott megfelelő határozatot hozni e kérdésben éppen azért, mert hiányzott a négy hatalom megegyezése. Ezért szükséges, hogy a kérdést éppen a négy hatalom külügyminiszterei vitassák meg. Az USA és Nagy-Britannia kormánya egyébként nem kért engedélyt a Biztonsági Tanácstól arra, hogy Triesztben a békeszerződés megszegésével angol-amerikai katonai támaszpontot létesítsen. Miért kellene tehát a Biztonsági Tanács előzetes engedélye ahhoz, hogy felszámolják az angol-amerikai támaszpontot Triesztben? A szovjet küldöttség szükségesnek tartja, hogy ezt a kérdést ebben a szövegezésben tűzzék napirendre: „Az Olaszországgal kötött békeszerződés Triesztre vonatkozó részének végrehajtása Az Atlanti Egyezményről és az idegen területeken lévő amerikai katonai támaszpontokról szólva Gromiko elvtárs kijelentette: „Nem ismerhetünk el kielégítőnek olyan napirendet, amely nem tartalmazza ezt a pontot”. Gromiko elvtárs, Daviesnek azzal a célzásával kapcsolatban, mintha a tanácskozások kudarca esetén a felelősség a szovjet kormányra hárulna, ezeket mondta: Annak a kérdésnek megoldása, hogy ki viselné a felelősséget a tanácskozások munkájának kudarca esetén, természetesen nem Davies nyilatkozatától függ. A szovjet küldöttség a béke fenntartásának ügyével közvetlen összefüggésben lévő legfontosabb és legkiéleződöttebb kérdések napirendre tűzését igyekszik elérni. Ugyanakkor a három hatalom képviselői vagy egyenesen elutasítják ezeket a javaslatokat— mint például az Atlanti Egyezményről és az amerikai támaszpontokról szóló kérdést — vagy ha beleegyeznek is azok felvetésébe, ezt olyan változatban, olyan formában cselekszik, amely nullával teszi egyenlővé jelentőségüket. így például a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentéséről szóló kérdés és a Németország lefegyverzéséről szóló kérdés esetében.. Akad néhány objektív jel, objektív tény tanácskozásunk munkájával kapcsolatban — mondta befejezésül Gromiko elvtárs —, amely ezerszer erősebb Davies minden nyilatkozatánál. A népek ítélik majd meg, hogy kinek van igaza, ki bűnös — de nem Davies nyilatkozata, nem mindazoknak nyilatkozata alapján, akik ellenzik a béke fenntartásával összefüggő legfontosabb kérdések megvitatását —, hanem tények alapján. A Szovjetunió képviselőjének beszéde után Jessop, az USA képviselője, javasolta az ülés berekesztését. Tovább tart a sztrájk Észak-Spanyolországban Páris, április 28. (MTI) A pénteki nap folyamán folytatódtak a sztrájkok Észak-Spanyolország városaiban, különösen San Sebastian környékén és Guipuzcoa tartományban, ahol a hatóságok nem engedték szabadlábra a sztrájktevékenység miatt bebörtönzött szakszervezeti harcosokat. Zarauzban, amelynek polgármesterét a rendőrség letartóztatta, teljes volt a sztrájk. Pasajes kikötőjében tovább tart a kikötőmunkások általános sztrájkja. A hatóságok San Sebastianban több kereskedelmi vállalatot bezártak és az egyik vállalat igazgatóját letartóztatták. Jellemző a mozgalom kiterjedtségére, hogy letartóztatták José Arnilibiát, a vegyipari szakszervezet vezetőjét, akit a Franco- kormány nevezett ki erre a helyre.Lapokat is tartóztattak le, akik rokonszenveznek a mozgalommal. Bezártak öt gyárat is, mert igazgatóik engedményeket akartak tenni a dolgozóknak. Ugyancsak bezárták a pénteki nap folyamán Manresa város környékének negyvenhét szövőgyárát, amelyek dolgozói április 14-e óta, sztrájkolnak. Mindezekkel a brutális intézvoslásáért. A kommunista példát mutat a fegyelmezettségben. A kommunista nemcsak akkor végez felvilágosító munkát, ha pártszervezete külön megbízza ezzel, hanem népnevelő — mindennap, minden órában, a villamoson, vásárlás közben, vágyj odahaza, családja körében is. Magyarázzák meg a kommunisták minden dolgozónak kormányunk intézkedéseit, közellátásunk mai problémáit. De beszéljenek arról is, hogy mi várható holnap. Mindennap több és több zöldség érkezik a városokba; még néhány hét és megkedésekkel a spanyol kormány részint meg akarja téveszteni a közvéleményt és igyekszik elködösíteni a baszk dolgozók kétnapos sztrájkjának győzelmét, részint meg akarja félemlíteni a dolgozókat és így megakadályozni új sztrájkok kitörését. A Le Monde tudósítójának bilbaói jelentése szerint „a tűz mindenütt lappang". A tudósító elismeri, hogy „az egység megvalósult a rendszer nagyzási mániában szenvedő tehetségtelen parazitái ellen". Az újságíró, aki az utóbbi hetekben egész Spanyolországot bejárta, bevallja, hogy a légkör mindenütt elégedetlenséggel telített. A tudósító szerint, ha a kormány nem szorítja le az árakat, rövidesen egész Spanyolország szüntelen sztrájkok színtere lesz. A Spanyol Kommunista Párt központi bizottsága — mint a l’Humanité jelenti — közleményt adott ki május 1-re, amelyben hangsúlyozza: a spanyol nép nem fogadja el azt a sorsot, amelyet Franco és amerikai gazdái szánnak neki. A központi bizottság a spanyol nép legszélesebb rétegeit egyesítő demokratikus és köztársasági nemzeti front alakítására hív fel.