Szabad Nép, 1951. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1951-04-29 / 100. szám

Éljen a tartós béke szilárd erődje, a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió! A munkásoktól való félelmükben a görög monarchofasiszták engedélyezték május 1 megünneplését A Szabad Görög Rádió közölte, hogy a görög monarchiafasiszta kor­mány — attól tartva, hogy a dolgo­zók általános sztrájkot hirdetnek — kénytelen volt engedélyezni május­i megünneplését. „A görög dolgozók— hangsúlyozta a Szabad Görög Rádió — május 1-én kifejezésre juttatják szilárd elhatáro­zásukat, hogy harcolnak a békéért, a Koreába küldött görög katonák haza­téréséért, a kenyérért, a munkáért és a szabadságért A görög dolgozók május 1 én bebizonyítják, hogy ké­szek minden erejükkel meghiúsítani az angol-amerikai imperialisták, a háborús uszítók és lakájaik — az athéni monarchafasiszták — agres­­­sziós terveit.” A magyar kormány kiutasította Vogelert Az USA kormánya teljesíti a magyar kormány feltételeit Ai külügyminisztérium tájékoztatási főosztálya közli: A Magyar Népköztársaság és az Egyesült Államok között létrejött meg­állapodás alapján a Geiger-féle kém­kedési ügyben elítélt Vogeler nevű amerikai állampolgárt a magyar kor­mány kiutasította Magyarországról. Vogeler folyó hó 28-án délelőtt el­hagyta Magyarország területét. Az ebben a kérdésben létrejött meg­állapodás szerint az Egyesült Államok kormánya Vogeler kiutasítása ellené­ben hozzájárult az általa bezárt new­­yorki és­­ levelandi magyar­ konzuli hivatalok újbóli megnyitásához és visszavonja azt a rendelkezését, amely szerint Magyarországra amerikai ál­lampolgár nem utazhat. Az Egyesült Államok kormánya továbbá kötelezett­séget vállalt, hogy lehetővé teszi vala­mennyi restituálandó magyar vagyon­tárgynak a németországi amerikai zó­nából való visszaszolgáltatását. Evég­­ből a magyar kormány megfelelő hi­vatalos delegációt küld Németország amerikai zónájába, amelynek az ame­rikai hatóságok meg fogják adni a szükséges segítséget a szóbanforgó ja­vak összegyűjtésére és elszállítására. A magyar kormány kívánságára az Egyesült Államok kormánya megszün­tette „Amerika-hangjá”-nak a mün­cheni rádió hullámhosszán való sugár­zását, ami zavarta a magyar rádió adásait. A közellátásról A minisztertanács fontos határo­zatot hozott: május 1-től 10 deká­val felemelik a serdülő korban lévő, 12—18 éves fiatalok kenyérfejadag­ját. Számos szülő kérésére több, mint félmillió fiatalról gondoskodik így kormányunk. A kormány határo­zata ismét azt bizonyítja, hogy a Párt tüstént felfigyel a tömegek jo­gos kívánságaira, hogy kormányunk következetesen védelmezi a dolgo­zók érdekét. Ez a cél vezette eddig is Pártun­kat, kormányunkat, amikor a köz­ellátást szabályozó intézkedéseket kidolgozta. A kenyérjegy bevezetése óta eltelt két hét alatt a dolgozók ma­guk is megbizonyosodhattak arról, hogy a jegyre kiadott mennyiségek fedezik szükségleteiket. A kenyér­jegy bevezetése utáni első napokban 1.660.000-re emelkedett a péksüte­mények fogyasztása. Azóta ez fok­­ról-fokra egymillió alá csökkent s most már alig több, mint a ke­nyérjegy bevezetése előtt — ami azt bizonyítja, hogy a jegyre­­ kapott mennyiség a szokottnál több pék­sütemény vásárlása nélkül is elég­ségesnek bizonyult. Amióta a kormány bevezette a kenyér szervezett elosztását, százá­val és százával érkeznek a levelek,­­ amelyekben munkások, alkalmazot­tak, háziasszonyok, falusi dolgozók elmondják: helyeslik az intásedést. Sokan felvetik azt is: szégyenük ma már, hogy a kulákok a szemük láttára vásárolhatták fel a kenyeret, elrabolták a dolgozók asztaláról, hogy disznóik elé vessék — s ők tűrték a kulákok gazságait, szó nél­kül hagyták drága kenyerünk pusz­títását. „Elvtársak, azt hiszem, hi­básak vagyunk, hogy szemet húny­­­tunk a kulákok garázdálkodásai fe­lett — írta Benedek András, az Ika­rus dolgozója. — Nem voltunk elég éberek: tűrtük, hogy az orrunk előtt pocsékolják a kenyeret.” De nem egy dolgozó őszintén meg­váltja azt is: bizony, mi magunk sem becsültük meg eléggé azelőtt a mindennapi kenyeret. Kosztankó Mária, a Standard konyha vezetője elmondotta, hogy azelőtt, naponként nem egyszer negyedmázsányi ke­nyér is kikerült a hulladékba, an­­­nyit hagytak ott megkezdve. A Rákosi Művekben, ahol a konyha az üzemi ebédhez nem is adott ke­nyeret, a kenyérjegy bevezetése előtt naponta átlag 150 kilónyi ke­nyérmaradék gyűlt össze ebéd után. A Sertéshizlaló Vállalatnak külön szerződése volt a nagy gyárakkal a kenyér- és ételmaradékok fel­használására. A mi dolgozóink már kezdik megtanulni, hogy takarékoskodjanak a vassal és a szénnel az üzemben. Meg kell ta­nulnunk jobban takarékoskodni a kenyérrel is! Mi a helyzet közellátásunk többi • területén? Vegyünk egy átlagos­­ városi családot. Az 1948—49—50- es években havonta 3—3.50 kiló cukrot fogyasztott — most 3.70 kilót vásárolhat jegyre; átlagos fi­nomlisztfogyasztása 6—6.50 kiló volt, most 6.40 kiló a­ jegyek alap­ján. Több tejet iszunk: április 1 és 24 között összesen 16.777.000 liter fogyott el, szemben a tavalyi 16.017.000 literrel és a két év előtti 11.084.000 literrel. Nagymennyiségű tojást vásárolnak a dolgozók, sa állami kereskedelem által a fővá­rosban forgalomba hozott napi 750.000 darabhoz most hozzájárul az a napi 50.000—55.000 tojás is, amelyet a parasztok hoznak fel. Ez a szám jóval meghaladja a tavalyi fogyasztási átlagot. Ugyanakkor a tojás téli tárolásáról is sokkal na­gyobb arányokban gondoskodik­ a kormány. A takarmányhiány, feketevágások okozta nehézségek ellenére kor­mányunk komoly eredményeket ért el a húsellátás terén. A fővárosi dolgozók számára — akik pedig az ellátatlan lakosság nagy részét te­szik ki — szervezetten, jegyek se­gítségével biztosítjuk a rendszeres húsellátást: heti 30 dekás alap­fejadagot s ezen felül széles réte­gek számára további pótadagokat is. Ezzel az elosztással megakadá­lyozzuk, hogy spekuláns elemek fel­vásárolhassák a dolgozók elől a hús- és felvágottféléket. Ami a vi­déki városok, ipartelepek dolgozóit illeti: a számukra juttatott hús­mennyiségek jelentősen meghalad­ják a múlt évi átlagokat. Borsod megye például a tavaly áprilisi 36 vagon helyett 38 vagon húst ka­pott ebben a hónapban. De ha két­ségtelenül van is fejlődés, néhány hónapig még csökkentett húsadag­gal kell megelégednünk. Ez tesz l ehetővé, hogy állatállományunkat, amely a takarmányhiány és a fe­ketevágások miatt megcsappant , megnöveljük. Ha nem ezt ten­­nők, ha engednők a feketevágáso­kat, akkor „megennénk a jövőnket”, akkor megakadályoznánk állatállo­mányunk — s ezzel együtt hús­ellátásunk — állandó, biztos fejlő­dését. Világos, hogy ez rossz gaz­dálkodás lenne. Világos, hogy hús­ellátásunk biztosítása és megjaví­tása érdekében türelemre és fegye­lemre van szükség! Kevesebb a háziasszonyok gond­ja, amióta megjelentek a piacokon az új tavaszi zöldségfélék. Napról napra hatalmas mértékben emelkedik a felhozataluk. Április 24 és 27 között tavaly 101 mázsa sárgarépa érke­zett a fővárosba, idén 280; tavaly 455 mázsa paraj, idén 1740; tavaly 10.721 darab újkalaládé, idén 27.000; tavaly 974.889 fej saláta, idén 1.914.000. Ha a dolgozók élelmezéséről be­szélünk, nem feledkezhetünk meg az üzemi, közületi étkeztetésről sem, amelyben ma már hatalmas, mint­egy 880.000-es tömeg részesül. Egyedül Budapesten 100.000-rel emelkedett egy év alatt ez a lét­szám. Mit mutat közellátási helyzetünk? Azt, hogy — ha egyes területeken vannak is nehézségek — általában sikerült biztosítani megfelelő közel­látási színvonalat, minden magyar dolgozó, országunk egész lakossága számára. Sokan nem is gondolnak arra, milyen nehéz feladatot oldott meg kormányunk ezzel. Iparunk rohamo­san fejlődik, a legutóbbi tervjelen­tés­­ szerint egyetlen év alatt 150.000-rel emelkedett a foglalkoz­tatottak száma. Nagy részük faluról jött, azelőtt a mezőgazdaságban dolgoztak, önellátók voltak — de most már az ő­ számukra is végső fokon az államnak kell biztosítania az ellátást. A nehézipar, a nép­gazdaság fejlődésének viharosan gyors üteme többek között azzal is együtt jár, hogy gyorsan emelkedik az élelmiszerek iránti kereslet. Két­ségtelen, hogy ez nehézségeket okoz. De ezek olyan nehézségek, amelyeket szívesen vállalunk, hi­szen a Dunai Vasműről és Inotáról az erős, virágzó, szocialista Ma­gyarországról, a békéről van szó! Hozzá kell itt tennünk azt is, hogy a gyorsan növekvő kereslettel a ma még túlnyomórészt egyéni gazdasá­gokból álló mezőgazdaság nem tud lépést tartani. És végül, ami a leg­fontosabb: mindezeket a nehézsége­ket az ellenség igyekszik megsok­szorozni. Az öntudatos dolgozók hálásak azért, hogy kormányunk következetesen, kemény kézzel, ha­tározott tettekkel rendet teremtett! Annál dühödtebb az ellenség! Arról persze hallgat, hogy Angliá­ban jelenleg már 10 deka húsnál is kevesebbet adnak egy hétre — ehe­lyett a mi húsellátásunkat ócsá­rolja. Arról hallgat, hogy Ausztriá­ban múlt év októbere óta 30 száza­lékkal csökkent a kenyérfogyasztás — ehelyett uszít a kenyérjegy ellen. Arról hallgat, hogy Tito Jugoszlá­viájában a szó szoros értelmében éheznek a dolgozók — ehelyett igyekszik felnagyítani a mi nehéz­ségeinket és lekicsinyelni komoly eredményeinket. Vissza kell vernünk az ellenség uszítását! A közellátás­­ az osz­tályharc egyik frontszakasza. Ezen a szakaszon is a kommunistáknak kell vezetniük a dolgozókat. Rossz kommunista az, aki ebben a kér­désben meghátrál az ellenség elől, sőt átveszi érveit. De rossz kommu­nista az is, aki most már minden elégedetlenkedő munkást egy kalap alá vesz az ellenséggel, aki süket fülekkel megy el az elmaradottabb dolgozók kétségei mellett — ahe­lyett, hogy felvilágosítaná őket. A kommunistáknak például foglal­­kozniuk kell azokkal az önellátó munkásokkal, akik eladták fejadag­jukat s most azért zúgolódnak, mert — mint önellátók —, nem kaptak kenyérjegyet. Meg kell mondani ne­kik: igyekszünk majd segíteni raj­tuk, de maguk hibásak, mert el­spekulálták a fejadagjukat. A kom­munisták számára nem lehet kö­zömbös az sem, hogy például ide­jében kiosztják-e az egyes jegye­ket, vagy pedig a dolgozónak több­ször kell sürgetnie, hogy jól szer­vezik-e meg a kiszolgálást az üz­letben, vagy pedig feleslegesen sorba kell állni. A kommunistát az jel­lemzi, hogy együtt él, együtt lélek­zik a tömegekkel, odaadóan küzd az érdekeikért, a nagy célokért csak­úgy, mint apró sérelmeik gyors őr­jelenik a gyümölcs. Évek óta nem telelt olyan jól át a vetés, mint az idén, s a tavaszi időjárás is igen kedvező volt. A rozs már térdig ér, a földeken a gyorsan növekvő, fris­sen zöldelő vetések jó terméssel bíztatnak. Ha nem engedjük, hogy ellenségeink eltereljék figyelmünket alapvető feladatainkról, ha tovább­ra is megálljuk helyünket az üze­mekben és a földeken, a szocialista építőmunkában, ha éberen leszámo­lunk minden kulák- és spekuláris­­próbálkozással , úgy rendben lesz közellátásunk és tovább emelkedik népünk jóléte. A külügyminiszterhelyettesek értekezletének április 27-i ülése A nyugati küldöttek elfogadták a békeszerződések kérdésével kapcsolatos szovjet kiegészítést Paris, április 28. (TASZSZ) A négy hatalom külügyminiszter­­helyetteseinek április 27-én tartott 39-ik ülésén Gromiko elvtárs, a Szovjetunió képviselője elnökölt. Az első felszólaló, Davies angol meg­bízott, beszédében védelmezte a nyu­gati megbízottak április 17-i terveze­tét és megismételte azokat az érveket, amelyeknek teljes képtelenségét a szovjet megbízott már korábban is többször kimutatta. Davies azt mon­dotta, hogy az április 17-i tervezetük állítólag lépést jelent „a szovjet kül­döttség kívánságainak figyelembe­vétele felé”. A továbbiakban kijelen­tette: nem fogadhatják el a Szovjet­unió javaslatát, hogy Németország le­fegyverzését az első napirendi pont első helyére kell tenni. A többi között arról is beszélt, hogy a három hata­lom küldöttei nem fogadhatják el azt a szovjet javaslatot, amely az Atlanti Egyezmény és az amerikai támasz­pontok megtárgyalását javasolja. A napirend más kérdéseire rátérve Davies kijelentette, hogy a nyugati hatalmak küldöttségei elfogadják a több országgal kötött békeszerződésre vonatkozó szovjet kiegészítő javasla­tot. Ez a pont így hangzik: „Az Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával és Magyarországgal kö­tött békeszerződések; a négy hatalom Németországra és Ausztriára vonatko­zó egyezményei." . Davies azt is kijelentette, hogy a három küldöttség „bizonyos változta­tással” a Triesztre vonatkozó szovjet javaslatot is elfogadja. A nyugati hatalmak küldöttei az emlí­tett pont megfogalmazásából kirekesztik a „végrehajtás” szót és a kérdés alábbi szövegezését indítványozzák: „Az Olaszországgal kötött békeszerződés Triesztre vonatkozó része." Ezt a „he­lyesbítést” indokolva Davies azt állí­totta, hogy az Olaszországgal kötött békeszerződés Triesztre vonatkozó ré­szének végrehajtásáért a Biztonsági Tanács felelős és ezért ennek a kér­désnek a megszövegezésében nem kell említést tenni a békeszerződés végre­hajtásáról. Jessup amerikai és Parodi francia küldött az angol megbízotthoz ha­sonlóan nyilatkozott. Gromiko elvtárs válaszában rámu­tatott, hogy a nyugati küldöttek április 17-i javaslata még job­ban szabaddá tenné a három­hatalom kezét a fegyverkezési ver­senyben. Davies kijelenti — mondotta Gromiko elvtárs —, hogy ha a szovjet küldöttség megegyezést akar a fegy­verzet kérdésében, úgy nincs alapja visszautasítani a három hatalom ja­vaslatait. Ez a nyilatkozat burkoltabb formában ugyanazt a gondolatot fe­jezi ki, amelyet Davies már kinyilvání­tott: vagy elfogadjátok a három hata­lom szövegezését, vagy pedig nem lesz megegyezés ebben a kérdésben Mi már megmondtuk, hogy a szovjet küldöttséggel szemben az ilyen tárgya­lási módszer nem megfelelő és nem vezethet eredményre. Ha Davies így veti fel a kérdést — akkor jobban te­szi, ha fogja a három hatalomnak ezt a javaslatát és visszasüllyeszti irat­táskájába. Lehet — mondotta Gromiko elvtárs —, hogy akadnak olyanok, akiknek érdeke csupán azt a látszatot kelteni, hogy a négy hatalom minisz­terei a fegyveres erők csökkentését tár­gyalják — a szovjet kormány azonban ellenzi a népek félrevezetését A szov­jet kormány amellett áll, hogy gyakor­latilag megvalósítsák ezt a fontos fel­adatot. — Azzal a javaslattal kapcsolatban, amelyet a három hatalom képviselői az ülésen előterjesztettek, Gromiko elvtárs mindenekelőtt megállapította, hogy a három hatalom képviselői elfo­gadták a békeszerződésekre vo­natkozó napirendi pon­ttal kapcso­latos szovjet kiegészítést. Rosszabbul áll a dolog a Triesztre vonatkozó kérdés szövegezésével — mondotta Gromiko elvtárs. Nem véletlen, hogy a nyugati küldöttek ki­hagyták a szovjet szövegezésnek azt a részét, amely az Olaszországgal kö­tött békeszerződés végrehajtásáról szól. Az az érv, hogy a békeszerződés vég­rehajtásának kérdésében a Biztonsági Tanácsnak kell határozatot hoznia, nem meggyőző. A Biztonsági Tanács, mint ismeretes,­­ nem tudott megfelelő határozatot hozni e kérdésben éppen azért, mert hiányzott a négy hatalom megegyez­ése. Ezért szükséges, hogy a kérdést éppen a négy hatalom külügy­miniszterei vitassák meg. Az USA és Nagy-Britannia kormánya egyébként nem kért engedélyt a Biztonsági Ta­nácstól arra, hogy Triesztben a béke­szerződés megszegésével angol-ameri­kai katonai­ támaszpontot létesítsen. Miért kellene tehát a Biztonsági Ta­nács előzetes engedélye ahhoz, hogy felszámolják az angol-amerikai tá­maszpontot Triesztben? A szovjet kül­döttség szükségesnek tartja, hogy ezt a kérdést ebben a szövegezésben tűz­zék na­pirendre: „Az Olaszországgal kötött béke­szerződés Triesztre vonatkozó részé­nek végrehajtása Az Atlanti Egyezményről és az ide­gen területeken lévő amerikai katonai támaszpontokról szólva Gromiko elv­társ kijelentette: „Nem ismerhetünk el kielégítőnek olyan napirendet, amely nem tartalmazza ezt a pontot”. Gromiko elvtárs, Daviesnek azzal a célzásával kapcsolatban, mintha a ta­nácskozások kudarca esetén a felelős­ség a szovjet kormányra hárulna, eze­ket mondta: Annak a kérdésnek meg­oldása, hogy ki viselné a felelősséget a tanácskozások munkájának kudarca esetén, természetesen nem Davies nyi­latkozatától függ. A szovjet küldöttség a béke fenn­tartásának ügyével közvetlen ös­­­szefüggésben lévő legfontosabb és legkiéleződöttebb kérdések napi­­rendre tű­zését igyekszik elérni. Ugyanakkor a három hatalom kép­viselői vagy egyenesen elutasít­ják ezeket a javaslatokat­­— mint például az Atlanti Egyezmény­ről és az amerikai támaszpontokról szóló kérdést — vagy ha beleegyeznek is azok felvetésébe, ezt olyan válto­zatban, olyan formában cselekszik, amely nullával teszi egyenlővé jelentő­ségüket. így például a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentéséről szóló kérdés és a Németország lefegyverzé­séről szóló kérdés esetében.. Akad néhány objektív jel, objektív tény tanácskozásunk munkájával kap­csolatban — mondta befejezésül Gro­miko elvtárs —, amely ezerszer erő­sebb Davies minden nyilatkozatánál. A népek ítélik majd meg, hogy kinek van igaza, ki bűnös — de nem Da­vies nyilatkozata, nem mindazoknak nyilatkozata alapján, akik ellenzik a béke fenntartásával összefüggő leg­fontosabb kérdések megvitatását —, hanem tények alapján. A Szovjetunió képviselőjének be­széde után Jessop, az USA képvise­lője, javasolta az ülés berekesztését. Tovább tart a sztrájk Észak-Spanyolországban Páris, április 28. (MTI) A pénteki nap folyamán folytatód­tak a sztrájkok Észak-Spanyolország városaiban, különösen San Sebastian környékén és Guipuzcoa tartomány­­ban, ahol a hatóságok nem engedték szabadlábra a sztrájktevékenység miatt bebörtönzött szakszervezeti har­cosokat. Zarauzban, amelynek polgár­­mesterét a rendőrség letartóztatta, tel­jes volt a sztrájk. Pasajes kikötőjében tovább tart a kikötőmunkások általá­nos sztrájkja. A hatóságok San Sebastianban több kereskedelmi vállalatot be­zártak és az egyik vállalat igaz­gatóját letartóztatták. Jellemző a moz­galom kiterjedtségére, hogy letartóztat­ták José Arnilibiát, a vegyipari szak­­szervezet vezetőjét, akit a­ Franco­-­ kormány nevezett ki erre a helyre.La­pokat is tartóztattak le, akik rokon­szenveznek a mozgalommal. Bezártak öt gyárat is, mert igazgatóik enged­ményeket akartak tenni a dolgozók­nak. Ugyancsak bezárták a pénteki nap folyamán Manresa város környé­kének negyvenhét szövőgyárát, ame­lyek dolgozói április 14-e óta, sztráj­kolnak. Mindezekkel a brutális intéz­voslásáért. A kommunista példát mutat a fegyelmezettségben. A kom­munista nemcsak akkor végez fel­­világosító munkát, ha pártszerve­zete­ külön megbízza ezzel, hanem népnevelő — mindennap, minden órában, a villamoson, vásárlás köz­ben, vágyj odahaza, családja köré­ben is. Magyarázzák meg a kommunis­ták minden dolgozónak kormányunk intézkedéseit, közellátásunk mai problémáit. De beszéljenek arról is, hogy mi várható holnap. Mindennap több és több zöldség érkezik a vá­rosokba; még néhány hét és meg­kedésekkel a spanyol kormány részint meg akarja téveszteni a közvéleményt és igyekszik elködösíteni a baszk dol­gozók kétnapos sztrájkjának győzel­mét, részint meg akarja félemlíteni a dolgozókat és így megakadályozni új sztrájkok kitörését. A Le Monde tudósítójának bilbaói jelentése szerint „a tűz mindenütt lap­pang". A tudósító elismeri, hogy „az egység megvalósult a rendszer nagy­zási mániában szenvedő tehetségtelen parazitái ellen". Az újságíró, aki az utóbbi hetekben egész Spanyolorszá­got bejárta, bevallja, hogy a légkör mindenütt elégedetlenséggel telített. A tudósító szerint, ha a kormány nem szorítja le az árakat, rövidesen egész Spanyolország szüntelen sztrájkok színtere lesz. A Spanyol Kommunista Párt köz­ponti bizottsága — mint a l’Humanité jelenti — közleményt adott ki május 1-re, amelyben hangsúlyozza: a spa­nyol nép nem fogadja el azt a sorsot, amelyet Franco és amerikai gazdái szánnak neki. A központi bizottság a spanyol nép legszélesebb rétegeit egyesítő demokratikus és köztársasági nemzeti front alakítására hív fel.

Next