Szabad Nép, 1951. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1951-04-01 / 77. szám

4 NEMZETKÖZI SZEMLE fffifinliHlliTrrtfHubm"fllf HU"-3M*«n»iCT«yI.MM»«J!Hwa»gg^g»r«ar>-.'-jag«^.‘L.-WT73.BWtar--»»»T^rara Ausztriában egyetlen hét alatt 317.000 aláírást gyűjtöttek az öthatalmi békeegyezmény megkötését követelő felhívásra. • Hollandia, Dánia, Norvégia, Spanyolország és India meg­kezdte az aláírások gyűjtését. A népi demokratikus országok dolgozói lelkes munkafelajánlásokkal és a Béke Világ­­tanács határozatainak ismertetésével készülnek az aláírásgyűjtés megkezdé­­sére. A tömegek harca az imperialisták háborús tervei ellen világszerte erő­södik. Ennek a fokozódó és szélesedő küzdelemnek fontos és nagyhatású ese­ménye volt a Ny­ugat-Németország új­­rafelfegyverzése ellen összehívott euró­pai munkásértekezlet. Európa 19 orszá­gának különböző politikai irányzatokat követő dolgozói vitatták meg ezen az értekezleten a felfegyverzés megbáná­sának, a munkásosztály nemzetközi egységének és a békeharc erősítésének döntő kérdéseit. A berlini értekezlet a békéért vívott harc fontos állomása volt azzal is, hogy újabb megcáfolhatatlan tényekkel világított rá az imperialisták háborús készülődéseire. Különösen nagy jelentő­ségű ez a leleplezés most, amikor az amerikai, angol és francia kormány képviselői a külügyminiszterhelyettesek értekezletén immár hetek óta azon igyekeznek, hogy eltereljék a közvé­lemény figyelmét Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének tényérő­l. A pá­risi előkészítő értekezleten a vita he­tek óta szinte egyetlen kérdés körül forog — és ez az, hogy a nyugati ha­talmak nem akarják napirendre tűzni a Szovjetunió két alapvető fontosságú javaslatát. Az egyik javaslat a négy hatalom fegyveres erőinek csökkentésére, a másik Németország lefegyverzésére vonatkozik­. A nyugati hatalmak azért utasítják vissza a kér­dések napirendre tűzését, mert ezek megtárgyalása már önmagában lelep­lezné agresszív terveiket. Helyettük olyan napirendi pontokat javasolnak, amelyek általánosságokba terelnék, a később összehívandó Külügyminiszte­rek Tanácsának értekezletét, javasla­taik nem a fegyverkezés csökkentését — vagyis a békét —­, hanem a fegy­verkezési verseny fokozását — vagyis a háborút szolgálják. Ugyanakkor vi­szont, hogy a közvéleményt megcsal­hassák, szovjetellenes rágalmakkal áll­tak elő. Azzal például, hogy a Szovjet­unió „nem akarja megtárgyalni a fegy­verkezés színvonalát” és hogy a Szov­jetunió „a többi európai kérdéstől füg­getlenül akarja megtárgyalni a német kérdést“’. A Szovjetunió küldöttsége erélyesen visszautasítja ezeket a kísér­leteket és megcáfolhatatlan érvekkel leplezi le a rágalmak alaptalanságát. A tanácskozások során a szovjet küldött­ség szívósan és kitartóan keresve a határozatok egybehangolásának útját, lehetőnek tartotta több olyan fogalma­zás elfogadását, amelyeket a nyugati küldöttségek javasoltak. A hét folya­mán a Szovjetunió további lépéseket tett a megegyezés elősegítésére. Új javaslatot terjesztett elő, amelybe bele­foglalta a „fegyverkezési színvonal” sokat hangoztatott követelését, de együtt a „fegyveres erők csökkentésé­vel”, ahogyan azt a népek érdekei kí­vánják. A Németország lefegyverzésé­ről szóló önálló napirendi pontot is beolvasztotta ebbe a javaslatba, de úgy, hogy a javaslat félreérthetetlenül magában foglalja Németország lefegy­verzésének kérdését. Az újabb módosított szovjet javas­lat után a nyugati küldöttségek érvei, amelyekkel eddig meggátolták az eredményes tárgyalásokat , egy­szerre semmivé lettek. A Szov­jetunió új javaslata, a szovjet diplomácia fölényét és sikerét bizo­nyítja. Ugyanakkor, amikor fenn­tartja a főköveteléseket , figyelembe veszi a nyugati küldöttek javaslatait is­. Még a burzsoá lapvélemé­nyek is azt tükrözik, hogy a közvéle­mény nem lát semmi alapot a szovjet javaslatok elutasítására. Több angol és francia jobboldali lap nyíltan bírálta is az amerikai álláspont „merevségét” és szer­ére vetette az USA kormányá­nak, h­ogy nem akar megegyezést. En­nek ellenére, a nyugati küldöttek újabb „érveket“­ keresnek a tárgyalások ku­darcba fullasztására. A Szovjetunió békepolitikája újabb ha­rcokra és sikerekre ösz­tönzi a széles néptömegeket, akik nem hajlandók feláldozni lét­érdekeiket az imperialisták pro­fitjának növeléséért. Franciaor­szágban a dolgozók egyre általáno­sabb ellenállsa, a több, mint két hete sztrájkoló Vasúti munkások egységes mozgalma elöl, a kormány kénytelen volt meghátrálni. A dolgozók követelé­sére elhatározták a bérminimum eme­lését. A reakciós kormány azonban kü­lönböző intézkedésekhez folyamodik, hogy letörje a sztájkmozgalmat és megfossza a dolgozókat a sztrájkkal ki­harcolt eredményektől. Elhatározta több elsőrendű fontosságú nyersanyag árának és a közszolgáltatások díjainak emelését. Továbbra is jogellenesen be­hívókat küld a sztrájkolóknak és fo­kozza a terrort. Ezek az intézkedések azonban nem félemlítik meg a békéért és a jobb jövőért harcoló francia mun­kásokat. A sztrájk tovább tart és egyre újabb rétegekre terjed ki. Az olasz dolgozók bérharca is­­ új győzelmet hozott: az olasz dolgozók április 1-én bér- és fizetésemeléshez jutnak. A New York Times madridi tudósítója arról ír, hogy Spanyolor­szágban az árak állandó emelkedése miatt újabb sztrájkmozgalmak várha­tók. Tito Jugoszláviájából is egyre gyakrabban érkeznek hírek a munkás­ság ellenállásáról: az Isztriai Edi­ it és Triesztine üzemek dolgozói, a kopari Bor-telep munkásai az elviselhetetlen életviszonyok miatt szervezetten sztrájkba léptek. Tovább fejlődtek a héten az iráni (Perzsia) események is. Tart és egyre nagyobb méreteket ölt az Angol-Iráni Olajtársaság dolgozóinak sztrájkja. A Reuter hírügynökség jelentése szerint Abadanban a sztrájkolók száma pénte­ken 12.000-re emelkedett, Medzsidi Szulejipanban pedig 6000 munkás sztrájkol. Az angol imperialisták a sztrájkmozgalom letörésére és az iráni angol érdekeltségek védelmében hadi­­hajókat küldtek a Perzsa-öbölbe. Az Angol Kommunista Párt ezzel kapcso­latban tiltakozó nyilatkozatot tett köz­zé, amelyben kijelentette: „Az angol nép igazi érdeke: együtt küzdeni az iráni munkásokkal és az egész iráni néppel a szabadságért és azért, hogy Irán természeti kincseit ne rabolhassák el az imperialisták.” A gyarmati harcok kiszélesedésé­nek fontos eseménye, hogy meg­alakult a Vietnami Munkapárt, mely­nek fő feladata, hogy „vezesse a mun­kásosztályt, a dolgozókat és az egész vietnami népet abban a harcban, ame­lyet a francia gyarmatosítók ellen, az amerikai imperialisták vereségéért folytatnak, hogy vezesse a független­ségi háborút a teljes győzelem kiví­vásáig és felépítse a független és egy­séges Vietnamot.” A Vietnami Munka­párt felhívására az indokínai tartomá­nyok egy egységes frontba tömörül­tek. Vietnam, Laosz és Kambodzsa né­pei közösen, egységes felszabadító frontban harcolnak egész Indokína fel­szabadításáért. A békemozgalom fellendülése olyan időben történik, amikor az im­perialisták egyre leplezetlenebből ké­szítik elő az új háborút. A görög monarchofasiszták az USA utasítására új háborús provokációkat készítenek elő a Balkánon, elsősorban Albánia és Bulgária ellen. Ennek ér­dekében amerikai „tanácsadókkal” programot dolgoztak ki, a hadianyag­termelés növelésére. Ezzel teljes mér­tékben alárendelték Görögországot az amerikai imperialisták háborús tervei­nek. Elhatározták, hogy a hadsereg­­létszámát kétszeresére emelik és meg­gyorsítják a háborús előkészületeket. Az amerikai imperialisták uszítására fokozzák határmenti provokációikat a görög-albán és görög-bolgár határon és támadást igyekeznek kirobbantani Albánia és Bulgária ellen. A görög nép azonban sztrájkokkal, tüntetések­kel, tiltakozó mozgalmakkal küzd a háború és a monarchofasiszták ellen. Az amerikai imperialisták háborús előkészületeiket a latinamerikai orszá­gokban is fokozták. Az amerikai álla­mok Washingtonban megnyílt értekez­lete világosan megmutatja: az Egye­sült Államok imperialistái fokozni akarják a 21 amerikai állam politikai, gazdasági és katonai leigázását, fel akarják használni emberi és anyagi erőforrásait egy általuk tervezett új világháborúban. Ezért északamerikai irányítás alatt egyesíteni akarják az amerikai köztársaságok hadseregeit, fokozni akarják a stratégiai fontos­ságú nyersanyagok kivitelét az USA- ba, fokozott haditermelés és komoly létszámú lé­gi- és haditengerészeti erők felállítását követelik. Ezeknek az intéz­kedéseknek megvalósítására az USA a rendkívüli állapot kihirdetését indítvá­nyozta az amerikai külügyminiszterek­nek, így akarják fokozni terrorintézke­déseiket a latin-amerikai országok ha­ladó elemei ellen. A dolgozók azonban egyre határozottabban ellenzik, hogy országuk az Egyesült Államok agres­­­szív politikájának kiszolgálója legyen. A chilei bányászok országos szerve­zete határozatot hozott, melyben az amerikai népek függetlensége és szu­verenitása elleni összeesküvésnek mi­nősítette a washingtoni értekezletet. Brazília haladó szervezetei országos tiltakozó napot tartottak és ország­szerte tüntetéseken fejezték ki felhábo­rodásukat a brazíliai vezetők áruló politikája miatt. A brazíliai dolgozók országos szövetsége nyilatkozatot tett közzé, amelyben felhívja a munkásosz­tályt, hogy „ne ismerjék el azokat a határozatokat, amelyeket a hazaárulók hoznak.” A világ népei harcba indulnak, hogy gy­őzelemre vigyék a béke ügyét. SZABAD NÉP VASÁRNAP, 1951. ÁPRILIS 1 AZ USA ALVILÁGI KORMÁNYA ,,Harmincmillió amerikai ül jófor­mán éjjel nappal a televízió elüti'’ — jelenti a New York Herald Tribune március 20-i száma. „A newyorki és­ chicagói taxisofőrök két hét óta azon panaszkodnak, hogy felére esett az utasok száma, de ugyanakkor hozzá­teszik, „nem bánják, mert ily m­­ódon ők is a televíziót figyelhetik.’’ Mi tör­ténik Amerikában? Mire kíváncsi ez a­ harmincmillió,? A newyorki központi bírósági épü­letben — ugyanott, ahol Medina- bíró hónapokon keresztül faggatta az ame­rikai Kommunista Párt vezetőit, ahol azok börtönőrök és rendőri gumibot „védelme” alatt hallatták az amerikai nép igazi hangját —, most ennél kü­lönösebb és még „amerikaibb” tár­gyalás folyik. Valóban a sokat emle­getett „amerikai életformát” minden o daláról megismeri a vilá­g, ha a Fe­deral Court House-ban folyó kétfajta tárgyalást nyomonkövet. Az egyik, a kommunistael­lenes tárgyalás: az igaz­ság lábbal tiprását, a leplezetlen fasiz­must mutatta, a másik, a mostani, a monopolkapitalizm­us és a bűnözés összeszövődését, gengszterek és politikusok cimboraságát, azt a most már törvényszékileg is bi­zonyított tényt, hogy Amerikában a kártyabarlangokat, a bordélyházakat, a lóversenyirodákat, a városi tanácso­kat, polgármestereket, kormányzókat ugyanazok az erők mozgatják, irá­nyítják.­­ Tudtuk ezt már azelőtt is, hiszen csak a legutóbbi választásoknál, múlt év őszén robbant ki a Dewey-bot­­rány: New York állam kormányzója 70­­ ezer dollárt fizetett ellenfelének, hogy visszalépjen. De soha még ilyen részletesen és szinte­­­ perrendtartás­­szerűen bebizonyítva nem került nap­­világra a nagytőke, a gengszterizmus és az amerikai politikai élet elválaszt­hatatlan összefonódása. Az egész — amerikai­­ méretekhez képest —, „ártatlanul” kezdődött. Tenessee állam szenátora, E. Ke­­fauver, szenátusi vizsgálóbizottsá­got szervezett a lóverseny­játékkal történő visszaélések felderítésére. Az „amerikai életforma” kelevényét csak egy helyen kellett megszűrni és most hónapok óta egyre erősebben és egyre bűzösebben árad belőle a genny. A Kefauver-bizottság megállapította, hogy az egykori pálinkacsempészek, Al­ Capone gengszterei és a többi banda nem szűnt meg, hanem „nyu­galmasabb vizekre” evezett át: az Egyesült Államok egész területén meg­kaparintották és megszervezték a ló­versenyfogadást, a szerencsejátékok minden fajtáját és a bordélyházakat. Ezzel néhány év alatt elképzelhetetlen jövedelemre tettek szert. A bizottság kimutatta, hogy egyetlen egy tízcen­­tessel működő szerencse-automata heti 50 dollár tiszta hasznot hajt. Csak New Yorkban 325.000, ilyen au­tomata van! Kiderült, hogy egyetlen­ chicagói kártyabarlang évi tiszta jö­vedelme egy millió dollár fölött volt! A gengszterek megvásárolták azt a távíró-berendezést, amely a fogadó­irodákat összeköti a versenypályákkal és ilymódon az eredmények megha­misításával, visszatartásával évente száz- és százmilliókat húznak ki a fogadók zsebéből. (Az természetesen ugyancsak „az amerikai életforma” ar­culatához tartozik, hogy sokmillióan vesznek részt a szerencsejátékokban, a fogadásokban, a nagy kártyázások­ban­. Tízhónapi vizsgálat után, többezer jegyzőkönyv felvétele, 500 tanú vallo­mása alapján a Kefauver-bizottság je­lentést tett közzé. A jelentést a Time március 12-i számából idézzük, azzal a megjegyzéssel, hogy az „amerikai életforma” kifejezést éppen a Time főszerkesztője, Henry R. Luce találta ki. A jelentés így szól: „A bizonyítékok alapján megállapít­juk, hogy az Egyesült Államok a szervezett bűnözés hazája lett. A szervezett bűnözés nem korlátozó­dik egy-egy községre, városra, vagy egy államra, hanem az egész orszá­got át- meg át­hálózza. A bizottság legelriasztóbbnak azt találta, hogy hivatalos személyek, különösen a rend­őrség, megkönnyíti és előmozdítja a szervezett bűnözést. A bűnözők a ma­guk részéről rendszeresen megveszte­getik a hivatalos személyeket, rend­őröket és sheriffeket. Minden nagyobb városban a gengszterek mentesek az üldözéstől és a büntetéstől.” Az épü­letes jelentés így fejeződik be: „Ez a szenátusi bizottság tízhónapos vizsgá­lat után az Egyesült Államok 42 vá­rosában helyszíni kiszállások és eskü­vel tett tanúvallomások alapján álla­pította meg, hogy mind a 42 város­ban a közigazgatási, a rendőri és az igazságszolgáltatási szervek igen nagy része meg van vesztegetve és bí­ó­­segédi viszonyban áll a gengszterek­kel. A bizottság jelentései alapján kide­rült, hogy a szervezett bűnözést két nagy banda tartja kezében. Az egyik az „Alcapone szindikátus" székhelye Chicago, főnöke és törzskara. Alcapone örökösei: Tony Accardo, a „Keselyű­­szemű", Charles Fischetti, a „Szoknya­­vadász” és Jake Guzik, a „Zsíros­­kezű”. Kiderült az is, hogy Chicago város polgármestere, a városi képvi­selőtestület tagjai, a rendőrfőnök, a legtöbb rendőrtiszt egyáltalán nem kerülték ezeket a keselyűszeműeket és zsíroskezűeket, hanem rendszeresen csekkeket és készpénzt fogadtak el tőlük, vendégül látták őket és golfoz­ni mentek hozzájuk, ,mert Amerikában a „keselyűszemí­” és „zsíroskezű” gengsztereknek hatalmas luxusvillájuk és magángolfpályájuk van... A chi­cagói szindikátus uralkodik az­ Egye­sült Államok nyugati részén. Amerika másik felében a newyorki szindikátus az úr. Ennek vezetői Frank Costeilo és Joe Adonis. Szakmájuk: lóverseny, hamiskártya, prostitúció, f­őfészkük Miami, a gazdagok nyaraló­helye az Atlanti-óceán partján. A sze­nátusi bizottság szerint ezt a szindi­kátust a „Newyork—Miami tengely’’ elnevezés illeti meg. Ez a szenátusi bizottsági jelentés március 9-én jelent meg. A gengszte­rek és politikus cinkosaik fellélegzet­­tek. Jellemző az amerikai sajtó erköl­csére, hogy a Time közli ugyan a bi­zottság jelentését, de egy csöppet sincs felháborodva, sőt „ügyes fickók­nak” nevezi Costellot és társait. Leg­feljebb azt reméli, hogy a Refauver­­bizottság működése alapján a kártya­­kaszinókat és a szerencsejátékokat „a mostaniaknál valamivel kedvesebb fic­kók fogják irányítani”. A fellélegzés korai volt. Csak most kezdődött az igazi haddelhadd. A leg­utóbbi két hétben fakadt föl teljes egé­szében a kelevény. A bizottság azzal akarta lezárni munkáját, hogy a new­yorki lóversenyvisszaéléseket tisztázza. A tanúk és a vádlottak egymás­­ ellen vallottak, ellentmondásokba keveredtek és végül a csalások, sikkasztások, meg­vesztegetések és politikai panamák szövevényéből újra, meg újra egy em­ber neve emelkedett ki: Frank Cos­telloe, a newyorki gengszterszindikátus vezetőjéé, akit a lapok jellemzően „az alvilág miniszterelnöke“ néven emlegetnek. A botrány akkor sö­pört végig egész Amerikán és azóta szögezi ,a hallgatókat a rádióhoz és a távolba látó készülékekhez, amióta O’Dwyer, New York volt polgármes­tere, jelenleg az Egyesült Államok mexikói nagykövete jelent meg a bi­zottság előtt. O'Dwyer úgy látszik, nem kísérte figyelemmel az addigi vallomá­sokat, mert életre-halálra védelmezni kezdte Frank Costellot. Elismerte ugyan, hogy a newyorki városházán, a hírhedt Tammany Hallban a gengszter Costello szava a döntő, a határozott állások betöltéséről,­­tisztviselők kido­básáról, nagy közmunkák kiadásáról. De ugyanakkor azt, állította, hogy „Costeilo derék, becsületes, férfiú”. Másnap kiderült,­­ miért védi O'Dwyer a barátját. Egy H. Crane nevű ember, a newyorki Tűzoltó Egye­sület nevű álszakszervezet vezetője és mellesleg Costeilo, egy zug­ fogadó­irodájának ügyvezetője, szemrebbenés nélkül bevallotta, hogy 1949 októbe­rében 10.000 dollárt adott O’Dwyer­­nek választási küzdelem céljaira. Crane azt is elmondta, hogy O'Dwyer legjobb barátjának, James J. Moran­­nak Costello megbízásáétól rendszeres havi fizetést adott, legutóbb pedig Moran 55.000 dollárt kapott, am­inek a felét odaadta O’Dwyernek, hogy az, közvetlenül lemondása és nagyköveti kinevezése előtt, alpolgármesterré ne­vezze ki. Harmadszor Crane azt is bevallotta, hogy Costello nemcsak a demokrata párt politikusait, mint O’Dwyert és Morant pénzeli, hanem a republikánus pártot is, Deweynek, New­ York állam kormányzójának pe­dig a múlt év novemberében 3.500 dollárt adott. A bizottság erre Costellot is meg­idézte, aki nemcsak megerősítette eze­ket a korrupciókat, hanem h­etven­­kedve arra célzott, hogy más politikusokat is a markában tart. Közölte, hogy jövedelmének fő forrása egy nagy játékkaszinót ...Saratoga Springs fürdőhelyen. A kaszinó épí­tési engedélyét és az ehhez kapcsola­tos hiteleket pedig 1— Truman elnök személyi titkára, Merle Young sze­rezte meg a számára... Jelenleg a vizsgálat ott tart, hogy O’Dwyer tagad, Dewey hirtelen „meg­betegedett” és szanatóriumba vonult, Truman pedig kijelentette, hogy „kör­nyezetében csak becsületes emberek vannak". A londoni Daily Wicker az egész szennyes botránnyal kapcsolat­ban azt írja: „Kiderült, hogy az Egye­sült Államok hivatalos kormánya mel­lett van az USA-nak egy másik kor­mánya is, az alvilági kormány". Mi azt hisszük, hogy ez a két kormány nem is kettő, hanem egy és ebben együtt dolgozik a bűnügyi és a politi­kai alvilág, Costellotól a Wall­ Stree­­ten át, magáig Trumanig. B. I. A szétzüllés jelei mutatkoznak Tito fasiszta pártjában A Nova Borba, a jugoszláv poli­tikai emigránsok Prágában megjelenő lapja rámutat: Jugoszláviában a tito­­ellenes harc kiterjedt Tito fasiszta pártjának soraira is. Ezt még az im­perialista lapok sem titkolhatják el, így a New York Herald Tribune kö­zölte, hogy a titóista pártszervezetek­ben a szétzüllés jelei észlelhetők. A Neue Zürcher Zeitung című svájci bur­zsoá lap szerint „a háborús veszély fokozódásával egyre jobban terjed a széthúzás Tito pártjában is és egyre na­gyobb számban vannak olyanok, akik nem hajlandók követni Tito politikáját”. A lap hozzáfűzi, hogy a Tájékoztató Iroda híveinek letartóztatása és üldö­zése a titóista pártban és az állam­gépezetben túlhalad minden eddigi méretet. KÜLFÖLDI HÍREK — TIZENÖT MEGERŐSÍTETT FRANCIA ÁLLÁST semmisítettek meg, vagy foglaltak el a vietnami néphad­sereg egységei március 24-e és 28-a között. — „LE A FASISZTA FRANCÓ­­VAL!” „Mentsétek meg a barcelonai sztrájkotokat!" „A­­ Franco-Spanyo­l­­országgal kötött egyezmények háborút jelentenek!”-jelszavakkal sok newyorki vállalat munkásai Franco-ellenes tün­tetést rendeztek a newyorki spanyol követség épülete előtt.­­ Az Angol-Iráni Olajtársaság 18.000 munkása közül pénteken már 12.000 állt sztrájkban. A déli olaj­vidék hatóságai csapatokat kértek a kormánytól • a sztrájk letörésére. — TERJED A CIKLUSOS FEJ­TÉSI MÓDSZER a csehszlovák bá­nyákban. Már 62 tárnában alkalmaz­zák és a közeljövőben újabb 66 munka­helyen vezetik be. — Barcelona népe folytatja harcát — jelenti a De Soir című francia lap. A rendőrség nem tudja megakadályoz­ni, hogy Franco-ellenes röpcédulákat terjesszenek a gyárakban.­­ AZ ANGOL HADVISELTEK BÉKEMOZGALMÁNAK londoni első országos konferenciája határozatban ítélte el Nyugat-Németország és Japán új­raf­elf­egy­verzését és követelte az összes, Angliában állomásozó amerikai csapatok, repülőgépek és hadifelszere­lés haladéktalan hazaszállítását. — Több mint háromezerrel növeke­dett a Belga Kommunista Párt tag­létszáma január óta. — AZ ÉSZT SZOVJET SZOCIA­LISTA KÖZTÁRSASÁG Legfelső Ta­nácsának most véget ért ülésszakán elfogadták az 1051. évi állami költség­vetésről szóló törvényt, megválasztot­ták a köztársaság Legfelső Tanácsá­nak elnökségét és megalakították a minisztertanácsot. — HA­TALMAS VISSZHANGOT KEL­TETT Venezuelában az iráni olaj ál­lamosításának híre. A venezuelai olaj­vállalatok munkásai az utóbbi időben több ízben sztrájkba léptek. — LELKES BÉKENAGYGYŰLÉ­­SEN CSATLAKOZTAK a béke hívei a burmai Rangunban a Béke Világ­­tanács felhívásához. A nagygyűlés részvevői egyhangúlag elítélték a Kí­nát „agresszornak” minősítő törvény­telen ENSZ-határozatot. — Falkenhausen tábornok, Belgium volt náci katonai parancsnoka Nyugat- Németországban újságírók előtt kije­lentette, hogy „újból megkezdi kato­nai tevékenységét”. — KANICI KAVAKAMI elvtársat, japán kommunista képviselőt meg­fosztották képviselői jogaitól — jelenti a tokiói rádió.­­ Ezt a szégyenteljes határozatot azért hozták, mert Kava­­kami elvtárs a béke és Japán nemzeti függetlensége védelmében szólalt fel.

Next