Szabad Nép, 1951. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1951-04-01 / 77. szám
4 NEMZETKÖZI SZEMLE fffifinliHlliTrrtfHubm"fllf HU"-3M*«n»iCT«yI.MM»«J!Hwa»gg^g»r«ar>-.'-jag«^.‘L.-WT73.BWtar--»»»T^rara Ausztriában egyetlen hét alatt 317.000 aláírást gyűjtöttek az öthatalmi békeegyezmény megkötését követelő felhívásra. • Hollandia, Dánia, Norvégia, Spanyolország és India megkezdte az aláírások gyűjtését. A népi demokratikus országok dolgozói lelkes munkafelajánlásokkal és a Béke Világtanács határozatainak ismertetésével készülnek az aláírásgyűjtés megkezdésére. A tömegek harca az imperialisták háborús tervei ellen világszerte erősödik. Ennek a fokozódó és szélesedő küzdelemnek fontos és nagyhatású eseménye volt a Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen összehívott európai munkásértekezlet. Európa 19 országának különböző politikai irányzatokat követő dolgozói vitatták meg ezen az értekezleten a felfegyverzés megbánásának, a munkásosztály nemzetközi egységének és a békeharc erősítésének döntő kérdéseit. A berlini értekezlet a békéért vívott harc fontos állomása volt azzal is, hogy újabb megcáfolhatatlan tényekkel világított rá az imperialisták háborús készülődéseire. Különösen nagy jelentőségű ez a leleplezés most, amikor az amerikai, angol és francia kormány képviselői a külügyminiszterhelyettesek értekezletén immár hetek óta azon igyekeznek, hogy eltereljék a közvélemény figyelmét Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének tényéről. A párisi előkészítő értekezleten a vita hetek óta szinte egyetlen kérdés körül forog — és ez az, hogy a nyugati hatalmak nem akarják napirendre tűzni a Szovjetunió két alapvető fontosságú javaslatát. Az egyik javaslat a négy hatalom fegyveres erőinek csökkentésére, a másik Németország lefegyverzésére vonatkozik. A nyugati hatalmak azért utasítják vissza a kérdések napirendre tűzését, mert ezek megtárgyalása már önmagában leleplezné agresszív terveiket. Helyettük olyan napirendi pontokat javasolnak, amelyek általánosságokba terelnék, a később összehívandó Külügyminiszterek Tanácsának értekezletét, javaslataik nem a fegyverkezés csökkentését — vagyis a békét —, hanem a fegyverkezési verseny fokozását — vagyis a háborút szolgálják. Ugyanakkor viszont, hogy a közvéleményt megcsalhassák, szovjetellenes rágalmakkal álltak elő. Azzal például, hogy a Szovjetunió „nem akarja megtárgyalni a fegyverkezés színvonalát” és hogy a Szovjetunió „a többi európai kérdéstől függetlenül akarja megtárgyalni a német kérdést“’. A Szovjetunió küldöttsége erélyesen visszautasítja ezeket a kísérleteket és megcáfolhatatlan érvekkel leplezi le a rágalmak alaptalanságát. A tanácskozások során a szovjet küldöttség szívósan és kitartóan keresve a határozatok egybehangolásának útját, lehetőnek tartotta több olyan fogalmazás elfogadását, amelyeket a nyugati küldöttségek javasoltak. A hét folyamán a Szovjetunió további lépéseket tett a megegyezés elősegítésére. Új javaslatot terjesztett elő, amelybe belefoglalta a „fegyverkezési színvonal” sokat hangoztatott követelését, de együtt a „fegyveres erők csökkentésével”, ahogyan azt a népek érdekei kívánják. A Németország lefegyverzéséről szóló önálló napirendi pontot is beolvasztotta ebbe a javaslatba, de úgy, hogy a javaslat félreérthetetlenül magában foglalja Németország lefegyverzésének kérdését. Az újabb módosított szovjet javaslat után a nyugati küldöttségek érvei, amelyekkel eddig meggátolták az eredményes tárgyalásokat , egyszerre semmivé lettek. A Szovjetunió új javaslata, a szovjet diplomácia fölényét és sikerét bizonyítja. Ugyanakkor, amikor fenntartja a főköveteléseket , figyelembe veszi a nyugati küldöttek javaslatait is. Még a burzsoá lapvélemények is azt tükrözik, hogy a közvélemény nem lát semmi alapot a szovjet javaslatok elutasítására. Több angol és francia jobboldali lap nyíltan bírálta is az amerikai álláspont „merevségét” és szerére vetette az USA kormányának, hogy nem akar megegyezést. Ennek ellenére, a nyugati küldöttek újabb „érveket“ keresnek a tárgyalások kudarcba fullasztására. A Szovjetunió békepolitikája újabb harcokra és sikerekre ösztönzi a széles néptömegeket, akik nem hajlandók feláldozni létérdekeiket az imperialisták profitjának növeléséért. Franciaországban a dolgozók egyre általánosabb ellenállsa, a több, mint két hete sztrájkoló Vasúti munkások egységes mozgalma elöl, a kormány kénytelen volt meghátrálni. A dolgozók követelésére elhatározták a bérminimum emelését. A reakciós kormány azonban különböző intézkedésekhez folyamodik, hogy letörje a sztájkmozgalmat és megfossza a dolgozókat a sztrájkkal kiharcolt eredményektől. Elhatározta több elsőrendű fontosságú nyersanyag árának és a közszolgáltatások díjainak emelését. Továbbra is jogellenesen behívókat küld a sztrájkolóknak és fokozza a terrort. Ezek az intézkedések azonban nem félemlítik meg a békéért és a jobb jövőért harcoló francia munkásokat. A sztrájk tovább tart és egyre újabb rétegekre terjed ki. Az olasz dolgozók bérharca is új győzelmet hozott: az olasz dolgozók április 1-én bér- és fizetésemeléshez jutnak. A New York Times madridi tudósítója arról ír, hogy Spanyolországban az árak állandó emelkedése miatt újabb sztrájkmozgalmak várhatók. Tito Jugoszláviájából is egyre gyakrabban érkeznek hírek a munkásság ellenállásáról: az Isztriai Edi it és Triesztine üzemek dolgozói, a kopari Bor-telep munkásai az elviselhetetlen életviszonyok miatt szervezetten sztrájkba léptek. Tovább fejlődtek a héten az iráni (Perzsia) események is. Tart és egyre nagyobb méreteket ölt az Angol-Iráni Olajtársaság dolgozóinak sztrájkja. A Reuter hírügynökség jelentése szerint Abadanban a sztrájkolók száma pénteken 12.000-re emelkedett, Medzsidi Szulejipanban pedig 6000 munkás sztrájkol. Az angol imperialisták a sztrájkmozgalom letörésére és az iráni angol érdekeltségek védelmében hadihajókat küldtek a Perzsa-öbölbe. Az Angol Kommunista Párt ezzel kapcsolatban tiltakozó nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelentette: „Az angol nép igazi érdeke: együtt küzdeni az iráni munkásokkal és az egész iráni néppel a szabadságért és azért, hogy Irán természeti kincseit ne rabolhassák el az imperialisták.” A gyarmati harcok kiszélesedésének fontos eseménye, hogy megalakult a Vietnami Munkapárt, melynek fő feladata, hogy „vezesse a munkásosztályt, a dolgozókat és az egész vietnami népet abban a harcban, amelyet a francia gyarmatosítók ellen, az amerikai imperialisták vereségéért folytatnak, hogy vezesse a függetlenségi háborút a teljes győzelem kivívásáig és felépítse a független és egységes Vietnamot.” A Vietnami Munkapárt felhívására az indokínai tartományok egy egységes frontba tömörültek. Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei közösen, egységes felszabadító frontban harcolnak egész Indokína felszabadításáért. A békemozgalom fellendülése olyan időben történik, amikor az imperialisták egyre leplezetlenebből készítik elő az új háborút. A görög monarchofasiszták az USA utasítására új háborús provokációkat készítenek elő a Balkánon, elsősorban Albánia és Bulgária ellen. Ennek érdekében amerikai „tanácsadókkal” programot dolgoztak ki, a hadianyagtermelés növelésére. Ezzel teljes mértékben alárendelték Görögországot az amerikai imperialisták háborús terveinek. Elhatározták, hogy a hadsereglétszámát kétszeresére emelik és meggyorsítják a háborús előkészületeket. Az amerikai imperialisták uszítására fokozzák határmenti provokációikat a görög-albán és görög-bolgár határon és támadást igyekeznek kirobbantani Albánia és Bulgária ellen. A görög nép azonban sztrájkokkal, tüntetésekkel, tiltakozó mozgalmakkal küzd a háború és a monarchofasiszták ellen. Az amerikai imperialisták háborús előkészületeiket a latinamerikai országokban is fokozták. Az amerikai államok Washingtonban megnyílt értekezlete világosan megmutatja: az Egyesült Államok imperialistái fokozni akarják a 21 amerikai állam politikai, gazdasági és katonai leigázását, fel akarják használni emberi és anyagi erőforrásait egy általuk tervezett új világháborúban. Ezért északamerikai irányítás alatt egyesíteni akarják az amerikai köztársaságok hadseregeit, fokozni akarják a stratégiai fontosságú nyersanyagok kivitelét az USA- ba, fokozott haditermelés és komoly létszámú légi- és haditengerészeti erők felállítását követelik. Ezeknek az intézkedéseknek megvalósítására az USA a rendkívüli állapot kihirdetését indítványozta az amerikai külügyminisztereknek, így akarják fokozni terrorintézkedéseiket a latin-amerikai országok haladó elemei ellen. A dolgozók azonban egyre határozottabban ellenzik, hogy országuk az Egyesült Államok agresszív politikájának kiszolgálója legyen. A chilei bányászok országos szervezete határozatot hozott, melyben az amerikai népek függetlensége és szuverenitása elleni összeesküvésnek minősítette a washingtoni értekezletet. Brazília haladó szervezetei országos tiltakozó napot tartottak és országszerte tüntetéseken fejezték ki felháborodásukat a brazíliai vezetők áruló politikája miatt. A brazíliai dolgozók országos szövetsége nyilatkozatot tett közzé, amelyben felhívja a munkásosztályt, hogy „ne ismerjék el azokat a határozatokat, amelyeket a hazaárulók hoznak.” A világ népei harcba indulnak, hogy győzelemre vigyék a béke ügyét. SZABAD NÉP VASÁRNAP, 1951. ÁPRILIS 1 AZ USA ALVILÁGI KORMÁNYA ,,Harmincmillió amerikai ül jóformán éjjel nappal a televízió elüti'’ — jelenti a New York Herald Tribune március 20-i száma. „A newyorki és chicagói taxisofőrök két hét óta azon panaszkodnak, hogy felére esett az utasok száma, de ugyanakkor hozzáteszik, „nem bánják, mert ily módon ők is a televíziót figyelhetik.’’ Mi történik Amerikában? Mire kíváncsi ez a harmincmillió,? A newyorki központi bírósági épületben — ugyanott, ahol Medina- bíró hónapokon keresztül faggatta az amerikai Kommunista Párt vezetőit, ahol azok börtönőrök és rendőri gumibot „védelme” alatt hallatták az amerikai nép igazi hangját —, most ennél különösebb és még „amerikaibb” tárgyalás folyik. Valóban a sokat emlegetett „amerikai életformát” minden o daláról megismeri a világ, ha a Federal Court House-ban folyó kétfajta tárgyalást nyomonkövet. Az egyik, a kommunistaellenes tárgyalás: az igazság lábbal tiprását, a leplezetlen fasizmust mutatta, a másik, a mostani, a monopolkapitalizmus és a bűnözés összeszövődését, gengszterek és politikusok cimboraságát, azt a most már törvényszékileg is bizonyított tényt, hogy Amerikában a kártyabarlangokat, a bordélyházakat, a lóversenyirodákat, a városi tanácsokat, polgármestereket, kormányzókat ugyanazok az erők mozgatják, irányítják. Tudtuk ezt már azelőtt is, hiszen csak a legutóbbi választásoknál, múlt év őszén robbant ki a Dewey-botrány: New York állam kormányzója 70 ezer dollárt fizetett ellenfelének, hogy visszalépjen. De soha még ilyen részletesen és szinte perrendtartásszerűen bebizonyítva nem került napvilágra a nagytőke, a gengszterizmus és az amerikai politikai élet elválaszthatatlan összefonódása. Az egész — amerikai méretekhez képest —, „ártatlanul” kezdődött. Tenessee állam szenátora, E. Kefauver, szenátusi vizsgálóbizottságot szervezett a lóversenyjátékkal történő visszaélések felderítésére. Az „amerikai életforma” kelevényét csak egy helyen kellett megszűrni és most hónapok óta egyre erősebben és egyre bűzösebben árad belőle a genny. A Kefauver-bizottság megállapította, hogy az egykori pálinkacsempészek, Al Capone gengszterei és a többi banda nem szűnt meg, hanem „nyugalmasabb vizekre” evezett át: az Egyesült Államok egész területén megkaparintották és megszervezték a lóversenyfogadást, a szerencsejátékok minden fajtáját és a bordélyházakat. Ezzel néhány év alatt elképzelhetetlen jövedelemre tettek szert. A bizottság kimutatta, hogy egyetlen egy tízcentessel működő szerencse-automata heti 50 dollár tiszta hasznot hajt. Csak New Yorkban 325.000, ilyen automata van! Kiderült, hogy egyetlen chicagói kártyabarlang évi tiszta jövedelme egy millió dollár fölött volt! A gengszterek megvásárolták azt a távíró-berendezést, amely a fogadóirodákat összeköti a versenypályákkal és ilymódon az eredmények meghamisításával, visszatartásával évente száz- és százmilliókat húznak ki a fogadók zsebéből. (Az természetesen ugyancsak „az amerikai életforma” arculatához tartozik, hogy sokmillióan vesznek részt a szerencsejátékokban, a fogadásokban, a nagy kártyázásokban. Tízhónapi vizsgálat után, többezer jegyzőkönyv felvétele, 500 tanú vallomása alapján a Kefauver-bizottság jelentést tett közzé. A jelentést a Time március 12-i számából idézzük, azzal a megjegyzéssel, hogy az „amerikai életforma” kifejezést éppen a Time főszerkesztője, Henry R. Luce találta ki. A jelentés így szól: „A bizonyítékok alapján megállapítjuk, hogy az Egyesült Államok a szervezett bűnözés hazája lett. A szervezett bűnözés nem korlátozódik egy-egy községre, városra, vagy egy államra, hanem az egész országot át- meg áthálózza. A bizottság legelriasztóbbnak azt találta, hogy hivatalos személyek, különösen a rendőrség, megkönnyíti és előmozdítja a szervezett bűnözést. A bűnözők a maguk részéről rendszeresen megvesztegetik a hivatalos személyeket, rendőröket és sheriffeket. Minden nagyobb városban a gengszterek mentesek az üldözéstől és a büntetéstől.” Az épületes jelentés így fejeződik be: „Ez a szenátusi bizottság tízhónapos vizsgálat után az Egyesült Államok 42 városában helyszíni kiszállások és esküvel tett tanúvallomások alapján állapította meg, hogy mind a 42 városban a közigazgatási, a rendőri és az igazságszolgáltatási szervek igen nagy része meg van vesztegetve és bíósegédi viszonyban áll a gengszterekkel. A bizottság jelentései alapján kiderült, hogy a szervezett bűnözést két nagy banda tartja kezében. Az egyik az „Alcapone szindikátus" székhelye Chicago, főnöke és törzskara. Alcapone örökösei: Tony Accardo, a „Keselyűszemű", Charles Fischetti, a „Szoknyavadász” és Jake Guzik, a „Zsíroskezű”. Kiderült az is, hogy Chicago város polgármestere, a városi képviselőtestület tagjai, a rendőrfőnök, a legtöbb rendőrtiszt egyáltalán nem kerülték ezeket a keselyűszeműeket és zsíroskezűeket, hanem rendszeresen csekkeket és készpénzt fogadtak el tőlük, vendégül látták őket és golfozni mentek hozzájuk, ,mert Amerikában a „keselyűszemí” és „zsíroskezű” gengsztereknek hatalmas luxusvillájuk és magángolfpályájuk van... A chicagói szindikátus uralkodik az Egyesült Államok nyugati részén. Amerika másik felében a newyorki szindikátus az úr. Ennek vezetői Frank Costeilo és Joe Adonis. Szakmájuk: lóverseny, hamiskártya, prostitúció, főfészkük Miami, a gazdagok nyaralóhelye az Atlanti-óceán partján. A szenátusi bizottság szerint ezt a szindikátust a „Newyork—Miami tengely’’ elnevezés illeti meg. Ez a szenátusi bizottsági jelentés március 9-én jelent meg. A gengszterek és politikus cinkosaik fellélegzettek. Jellemző az amerikai sajtó erkölcsére, hogy a Time közli ugyan a bizottság jelentését, de egy csöppet sincs felháborodva, sőt „ügyes fickóknak” nevezi Costellot és társait. Legfeljebb azt reméli, hogy a Refauverbizottság működése alapján a kártyakaszinókat és a szerencsejátékokat „a mostaniaknál valamivel kedvesebb fickók fogják irányítani”. A fellélegzés korai volt. Csak most kezdődött az igazi haddelhadd. A legutóbbi két hétben fakadt föl teljes egészében a kelevény. A bizottság azzal akarta lezárni munkáját, hogy a newyorki lóversenyvisszaéléseket tisztázza. A tanúk és a vádlottak egymás ellen vallottak, ellentmondásokba keveredtek és végül a csalások, sikkasztások, megvesztegetések és politikai panamák szövevényéből újra, meg újra egy ember neve emelkedett ki: Frank Costelloe, a newyorki gengszterszindikátus vezetőjéé, akit a lapok jellemzően „az alvilág miniszterelnöke“ néven emlegetnek. A botrány akkor söpört végig egész Amerikán és azóta szögezi ,a hallgatókat a rádióhoz és a távolba látó készülékekhez, amióta O’Dwyer, New York volt polgármestere, jelenleg az Egyesült Államok mexikói nagykövete jelent meg a bizottság előtt. O'Dwyer úgy látszik, nem kísérte figyelemmel az addigi vallomásokat, mert életre-halálra védelmezni kezdte Frank Costellot. Elismerte ugyan, hogy a newyorki városházán, a hírhedt Tammany Hallban a gengszter Costello szava a döntő, a határozott állások betöltéséről,tisztviselők kidobásáról, nagy közmunkák kiadásáról. De ugyanakkor azt, állította, hogy „Costeilo derék, becsületes, férfiú”. Másnap kiderült, miért védi O'Dwyer a barátját. Egy H. Crane nevű ember, a newyorki Tűzoltó Egyesület nevű álszakszervezet vezetője és mellesleg Costeilo, egy zug fogadóirodájának ügyvezetője, szemrebbenés nélkül bevallotta, hogy 1949 októberében 10.000 dollárt adott O’Dwyernek választási küzdelem céljaira. Crane azt is elmondta, hogy O'Dwyer legjobb barátjának, James J. Morannak Costello megbízásáétól rendszeres havi fizetést adott, legutóbb pedig Moran 55.000 dollárt kapott, aminek a felét odaadta O’Dwyernek, hogy az, közvetlenül lemondása és nagyköveti kinevezése előtt, alpolgármesterré nevezze ki. Harmadszor Crane azt is bevallotta, hogy Costello nemcsak a demokrata párt politikusait, mint O’Dwyert és Morant pénzeli, hanem a republikánus pártot is, Deweynek, New York állam kormányzójának pedig a múlt év novemberében 3.500 dollárt adott. A bizottság erre Costellot is megidézte, aki nemcsak megerősítette ezeket a korrupciókat, hanem hetvenkedve arra célzott, hogy más politikusokat is a markában tart. Közölte, hogy jövedelmének fő forrása egy nagy játékkaszinót ...Saratoga Springs fürdőhelyen. A kaszinó építési engedélyét és az ehhez kapcsolatos hiteleket pedig 1— Truman elnök személyi titkára, Merle Young szerezte meg a számára... Jelenleg a vizsgálat ott tart, hogy O’Dwyer tagad, Dewey hirtelen „megbetegedett” és szanatóriumba vonult, Truman pedig kijelentette, hogy „környezetében csak becsületes emberek vannak". A londoni Daily Wicker az egész szennyes botránnyal kapcsolatban azt írja: „Kiderült, hogy az Egyesült Államok hivatalos kormánya mellett van az USA-nak egy másik kormánya is, az alvilági kormány". Mi azt hisszük, hogy ez a két kormány nem is kettő, hanem egy és ebben együtt dolgozik a bűnügyi és a politikai alvilág, Costellotól a Wall Streeten át, magáig Trumanig. B. I. A szétzüllés jelei mutatkoznak Tito fasiszta pártjában A Nova Borba, a jugoszláv politikai emigránsok Prágában megjelenő lapja rámutat: Jugoszláviában a titoellenes harc kiterjedt Tito fasiszta pártjának soraira is. Ezt még az imperialista lapok sem titkolhatják el, így a New York Herald Tribune közölte, hogy a titóista pártszervezetekben a szétzüllés jelei észlelhetők. A Neue Zürcher Zeitung című svájci burzsoá lap szerint „a háborús veszély fokozódásával egyre jobban terjed a széthúzás Tito pártjában is és egyre nagyobb számban vannak olyanok, akik nem hajlandók követni Tito politikáját”. A lap hozzáfűzi, hogy a Tájékoztató Iroda híveinek letartóztatása és üldözése a titóista pártban és az államgépezetben túlhalad minden eddigi méretet. KÜLFÖLDI HÍREK — TIZENÖT MEGERŐSÍTETT FRANCIA ÁLLÁST semmisítettek meg, vagy foglaltak el a vietnami néphadsereg egységei március 24-e és 28-a között. — „LE A FASISZTA FRANCÓVAL!” „Mentsétek meg a barcelonai sztrájkotokat!" „A Franco-Spanyolországgal kötött egyezmények háborút jelentenek!”-jelszavakkal sok newyorki vállalat munkásai Franco-ellenes tüntetést rendeztek a newyorki spanyol követség épülete előtt. Az Angol-Iráni Olajtársaság 18.000 munkása közül pénteken már 12.000 állt sztrájkban. A déli olajvidék hatóságai csapatokat kértek a kormánytól • a sztrájk letörésére. — TERJED A CIKLUSOS FEJTÉSI MÓDSZER a csehszlovák bányákban. Már 62 tárnában alkalmazzák és a közeljövőben újabb 66 munkahelyen vezetik be. — Barcelona népe folytatja harcát — jelenti a De Soir című francia lap. A rendőrség nem tudja megakadályozni, hogy Franco-ellenes röpcédulákat terjesszenek a gyárakban. AZ ANGOL HADVISELTEK BÉKEMOZGALMÁNAK londoni első országos konferenciája határozatban ítélte el Nyugat-Németország és Japán újrafelfegyverzését és követelte az összes, Angliában állomásozó amerikai csapatok, repülőgépek és hadifelszerelés haladéktalan hazaszállítását. — Több mint háromezerrel növekedett a Belga Kommunista Párt taglétszáma január óta. — AZ ÉSZT SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG Legfelső Tanácsának most véget ért ülésszakán elfogadták az 1051. évi állami költségvetésről szóló törvényt, megválasztották a köztársaság Legfelső Tanácsának elnökségét és megalakították a minisztertanácsot. — HATALMAS VISSZHANGOT KELTETT Venezuelában az iráni olaj államosításának híre. A venezuelai olajvállalatok munkásai az utóbbi időben több ízben sztrájkba léptek. — LELKES BÉKENAGYGYŰLÉSEN CSATLAKOZTAK a béke hívei a burmai Rangunban a Béke Világtanács felhívásához. A nagygyűlés részvevői egyhangúlag elítélték a Kínát „agresszornak” minősítő törvénytelen ENSZ-határozatot. — Falkenhausen tábornok, Belgium volt náci katonai parancsnoka Nyugat- Németországban újságírók előtt kijelentette, hogy „újból megkezdi katonai tevékenységét”. — KANICI KAVAKAMI elvtársat, japán kommunista képviselőt megfosztották képviselői jogaitól — jelenti a tokiói rádió. Ezt a szégyenteljes határozatot azért hozták, mert Kavakami elvtárs a béke és Japán nemzeti függetlensége védelmében szólalt fel.