Szabad Nép, 1951. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1951-04-10 / 83. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK* SZABAD NÉP IX. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM ARA 50 FILLÉR A MAI SZÁMBAN Az aláírásgyűjtés első napja a Ganz Vagonban (2. old.) — Hazaérkezett Koreából a magyar egészségügyi csoport (2. old.) — A termelékenység emelésével, fegyelmezett, takarékos gazdálkodással váltsuk valóra ötéves tervünket (3. old.) —Togliatti elvtárs nagyjelentőségű záróbeszédével véget ért az Olasz Kommunista Párt VII. kongresszusa (4. old.) — Albán tiltakozó jegyzék a jugoszláv kormányhoz (4. old.) — Díszelőadással megkezdődött a budapesti Csehszlovák Filmhét (5 old.) — Az Állami Népi Együttes nagysikerű bemutatkozása (6 old.) A MAGYAR DOLGOK: ÓK PÁRTJÁNAkcló :í PON KEDD, 1951. ÁPRILIS tO A béke mellett szavaz az ország Szerte az országban lelkesen írja alá a magyar nép a Béke Világtanács felhívását Százával, ezrével gyűlnek már a névaláírásokkal sűrűn telerótt békeívek. Minden egyes aláírás mögött egyszerű emberek álmai és tervei húzódnak meg — s a tettek, mellyel védik a jelent és a jövőt — a békét. Minden egyes teleírt ív — százak fogadalma. De nemcsak az íveken sorakozó neveknek — maguknak az íveknek is története van. Már hetek óta városokban és falvakban gondos szeretettel rajzolgatták, festegették őket, iskolás gyerekek és felnőttek egyaránt. Nem művészkezek készítették — mégis mindegyik érték — a béke egy-egy kis alkotása. Mennyi szeretet, mennyi fáradság, aprólékos gondosság kellett ahhoz, míg Harmat Éva, a Kilián Györgyutcai iskola tanulója Sztálin elvtárs arcmását lerajzolta! Harmat Éva mégis őt rajzolta a békeívre, s mellé odaírta a történelmi szavakat: „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megvédésének ügyét és végig kitartanak mellette." S ha az ívre „hivatalosan" nem írhatta még rá nevét — hiszen tízesztendős mindössze —, odaírta Sztálin elvtárs szavai mögé, mint a béke ifjú katonája. Emlékeztetnek, figyelmeztetnek a rajzok a békeívek tetején. Bombasujtotta ház, tört üvegű ablak, romok a kép egyik oldalán. Vájjon nem jut e eszébe annak, aki ezt az ívet aláírni készül, a maga néhány esztendővel ezelőtt feldúlt otthona, romos szobája, hajléktalanná vált családja? S a kép másik oldalán: füstölgő gyárkémények, magasra nőtt, szép házak, fölöttük égő, vörös csillag. A két kép: a múlt és a jelen. S akik aláírták: Boros Erzsébet, Fábián Lajos, Mészáros József, Kónya Vincéné, Tormási Gézáné,s a többiek — vajjon nem azért írták-e alá, hogy vissza ne térhessen a múlt, s biztos legyen a gyár, a kenyér, s gyáraink homlokzatán a csillag? Az egyik békeív köré tarka, szép rózsákat festettek ügyesujjú asszonykezek. Valahonnan Szolnok megyéből jött az ív. S fölül, a tarka rózsák keretében egy rajz áll: traktorista lány szánt a földön, távolabb is traktorok járják a határt. A másik ív rajza: labdázó gyerekek. A harmadikon a pénzeszsákon ülő, bombával fenyegetőző tőkést kemény munkásmarok fogja le. A negyediken a Kreml tornya, a Szabadságszobor, s közöttük zászló emelkedik a magasba ezzel a felírással: A béke erői legyőzhetetlenek! Az ötödiken bölcső, a hatodikon ... az ezrediken ... ki tudná felsorolni? A béke ifjú és felnőtt harcosai készítették őket. S a béke megvédésének tetteivel írja alá nevét millió és millió ember. Harc az öthatalmi békeegyezményért „Az emberek milliói világszerte megnyilvánuló törekvéseit kifejezve, tekintet nélkül az új világháború veszedelmét előidéző okokról alkotott véleményünkre a béke és nemzetközi biztonság biztosítása érdekében követeljük, hogy az öt nagyhatalom — az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Nagy- Britannia és Franciaország — kössön békeegyezményt." Így hangzik az a felhívás, amelyet Berlinből intézett az öt nagyhatalomhoz és a földkerekség népeihez a Béke Világtanácsa. így szól az a felhívás, amelynek támogatására még nagyobb lendülettel, még nagyobb harci elszántsággal sorakoznak fel a világ népei, mint a stockholmi felhívás aláírására. Ez az a felhívás, amely lázba hozta a magyar népet is és a béke védelmének még erősebb akaratával töltötte el. Miben áll e felhívás és a benne foglalt követelés nagy jelentősége? Abben rejlik hatalmas mozgósító és átütő ereje? Mindenekelőtt abban, hogy a béke megőrzésének legdöntőbb láncszemét ragadja meg. Ma, amikor a tőkés hatalmak egyre lázasabb háborús előkészületei nyomán rendkívüli módon kiéleződött a nemzetközi helyzet, sokan kérdezik: mi lenne a nemzetközi feszültség csökkentésének útja, hogyan lehetne a helyzet további éleződésének elejét venni? A válasz a nemzetközi helyzet tényeiből adódik. A nagyhatalmak közti együttműködés helyreállítása és megerősítése — ez az útja a nemzetközi feszültség csökkentésének, a nemzetközi biztonság megerősödésének. Valóban: ki ne tudná, hogy a béke elleni fő veszedelmet maguk a vezető imperialista hatalmak, s közöttük is elsősorban az Amerikai Egyesült Államok uralkodó körei jelentik? Ki ne tudná, hogy még azok mögött a támadások és provokációk mögött is, amelyet egyik vagy másik előretolt háborús gyújtogató — például Tito fasiszta klikkje — követ el a béke ellen, ugyancsak a vezető imperialista hatalmak állnak? S ki ne tudná, hogy az imperialista nagyhatalmak háborús tervei mindenekelőtt a Szovjetunió — a béke és a nemzetközi biztonság legnagyobb bástyája — ellen irányulnak? Mindebből világos: ha a vezető imperialista hatalmakat sikerülne a Szovjetunióval való együttműködésre rászorítani és ezzel a nemzetközi együttműködés útjára visszatéríteni — a nemzetközi feszültség lényegesen csökkenne, a világbéke lényegesen biztosabbá és szilárdabbá válna. A Béke Világtanács tehát a világbéke döntő kérdését vetette fel. De a berlini felhívás jelentősége nem egyszerűen abban áll, hogy ezt a kérdést felvetette, hanem abban, hogy a tömegek harci tevékenységének középpontjába állította. Mint ismeretes, az öthatalmi békeegyezmény a Szovjetunió békepolitikájának már régi követelése. A szovjet diplomáciának ez a követelése már nem egyszer elhangzott az ENSZ-ben. Hogyan fogadták az imperialisták akkor a békeegyezményre vonatkozó javaslatot? Elutasították. Hallani sem akartak róla. A békemozgalom célja most éppen az, hogy a népek hangját hallassa ebben a kérdésben — méghozzá olyan erővel, hogy az imperialisták ne tudják a fülük mellett elereszteni. A békemozgalom célja az, hogy a béke védelmében felkelt tömegek erejével kényszerítse rá az imperialistákat a megegyezésre. Ebben áll a berlini felhívás nagy jelentősége. Nem kellett hozzá sok idő, hogy ez a felhívás olyan jelszóvá váljék, amely tömegeket mozgósít Azokban a tőkés országokban például, ahol már megindult az aláírások gyűjtése, kezdettől fogva szélesebb rétegeket sikerült a felhívás mögé állítani, mint a stockholmi követelés mögé. Mivel magyarázható ez a siker? Mindenekelőtt a felhívás egyszerűségével és észszerűségével. A legszélesebb tömegek, köztük a politikailag legiskolázatlanabbak is megértik a berlini program nagy jelentőségét, felismerik, milyen reális és járható utat jelöl meg a béke védelmében. A berlini felhívás olyan átfogó jelszó, amely világnézetre és politikai felfogásra való tekintet nélkül a béke legkülönbözőbb fajta híveit egyesíti. Világos például, hogy különösen a nyugati országokban nagy számban akadnak a békének olyan hívei, akik még nem látják tisztán a világpolitika igazi összefüggéseit, nem értik, hogy a nemzetközi helyzet feszültségéért az imperialisták a felelősek. Vajon lehet-e ez ok arra, hogy ezek az emberek — amennyiben a béke hívei — távolmaradjanak a mozgalomtól, kivonják magukat az aláírás alól? Nem. Végtére is a békeegyezmény nem tartalmaz semmiféle értékelést az egyes nagyhatalmak, vagy világpolitikai csoportok tevékenységéről. A békeegyezmény nem több és nem kevesebb, mint amennyit neve mond: egyezmény az öt nagyhatalom között, egyezmény a béke védelmére, egyezmény, amely egyformán kötelezné mind az öt nagyhatalmat, a Szovjetuniót épúgy, mint az USA-t, a Kínai Népköztársaságot épúgy, mint Franciaországot vagy Angliát. A berlini felhívást a maga észszerűsége és világossága, de nem utolsósorban a maga átfogó jellege a leleplezés hatalmas fegyverévé teszi. Aki megérti az öthatalmi békeegyezmény nagy jelentőségét, látja, milyen, őszintén akarja ezt az egyezményt a Szovjetunió és mennyire húzódoznak tőle az imperialisták — azt egyre kevésbbé lehet megcsalni szovjetellenes rágalmakkal. És aki ma megérti és magáévá teszi a békeegyezmény jelszavát, az holnap azt is meg fogja érteni, hogy az imperialistáknak az egyezmény megkötésétől való húzódozása mögött a békebontás és a támadó háború szándéka rejlik — márpedig aki ezt megérti, az előbb-utóbb beáll az imperializmus ellen tevékenyen küzdő harcosok sorába. Így válik a berlini felhívás a békemozgalom kiszélesítésének hatékony eszközévé is. Az öthatalmú békeegyezmény követelése, a Berlinben megindított aláírásgyűjtési kampány nem egymagában érvényesül. Ahhoz, hogy az imperialistákat a békeegyezmény megkötésére rászorítsuk, tanúságot kell tenni előttük erőnkről. A berlini felhívás sikerének feltétele, hogy mennél szélesebb tömegek sorakozzanak fel mögé az egész világon — méghozzá nem csupán aláírásokkal, hanem a béke ügyét szolgáló, aláírásukat megpecsételő tettekkel. Ezért nálunk nem „rohamfeladat” a vasárnap elkezdődött aláírásgyűjtés. A tőkés országokban tömegtüntetések és sztrájkok, a hadianyag kirakását megtagadó akciók és az imperializmust leleplező felvilágosító hadjáratok adnak nyomatékot az öthatalmi békeegyezmény követelésének. Nálunk hasonlóan lelkes, sőt még ezeket túl is szárnyaló tettekre van szükség, hisz mi szabadon élünk és minden lehetőségünk megvan arra, hogy a béke ügyét tevékeny munkánkkal és küzdelmünkkel szilárdítsuk. És az aláírásgyűjtés: mozgósítás is ilyen tettekre. Az imperialistákat mindenekelőtt az erő rettenti vissza. Erősítsük hát szabad népi demokráciánkat a békéén :lyó világharc fontos bástyáját, lövetjük a béketábor egységét és erejét, erősítve népünk szeretetét és hnségét a béketábor vezetője, a Szovjetunió iránt! Az imperialisták kezét mindenekelőtt a leleplezésköti meg. Leplezzük hát le az imperializmus új háborút előkészítő és hazánk elleni terveit, tegyük gyűlöletessé dolgozóink előtt az imperializmus közeli és távoli ügynökeit — a trumanokat, uttleeket. Ufókat és itthoni, helyi szövetségeseiket, íme, ezzel adhatunk nyomatékot aláírásunknak. Ezzel is segíthetünk rászorítani az imperialistákat a békeegyezmény megkötésére. Dunántúli békeharcosok Igazi virágbontás, tavaszi reggel. Alig futunk keresztül Baracskán, az országúton itt is, ott is szekerek tünedeznek föl. A betonról a dűlőutakra térnek be. Messzi tanyák és hajdani urasági puszták felé viszik a békeíveket. Április 8-at írunk. Az idő igazi, verőfényes, vetnivaló idő. Az országúttól jobbra is, balra is csapatostul állnak munkába a dolgozó parasztok. A hosszú, esős időszak után itt a kedvező alkalom, hát ki-ki pótolja azt, amit éppen elmulasztott. Az ország és a dolgozó parasztság örömére, hadd nőjjön, hadd bokrosodjon a béke »sj. A várpalotai békeharcosok hol itt, hol ott tűnnek föl párosával, hogy a vasárnapozó bányászcsaládokhoz bekopogjanak. Ihász János várpalotai bányász. Épp akkor nyitunk be hozzá, mikor a ceruzát fiainak és lányainak nyújtja. Ihászéknál tele a konyha. Kisebbnagyobb gyerekek zsibongnak benne. Fiúk lányok vegyesen. A legidősebbek már férjnél vannak. Az itthon lévők közül János asztalostanonc, Rózsa másodéves közgazdasági gimnazista. Gyula az általános iskola hatodik osztályát járja, az ötesztendős Béla pedig óvodás. Hét gyermeke van a 49 esztendős Ihász Jánosnak. Hét gyermek jövőjéért, boldogságáért szavaz mikor a békeívet aláírja. Annyian vagyunk a konyhán (a fiúk barátai is itt üldögélnek, az egyik katona, a másik ipariskolai tanuló), hogy az aláírás megejtése valóságos kisgyűléssel ér föl. Ihász János, mikor a háborúra gondol, a húga jut eszébe, aki 44-ben egy szőnyegbombázás alkalmával vesztette életét. Egész utcák dőltek romba, Szilvásmajorban pedig percek alatt 17 bányászcsalád lett hajléktalanná. Az országút mentén azóta egész kis bányászváros épült. Jó érzés fogja el az embert, ha elmegy mellette s ha a legújabb építkezéseket látja — mondja Ihász János és kimutat az ablakon, mert a közvetlen szomszédságban kilenc háromemeletes lakóház épül. A fiatalok tudni vélik, hogy május elsejére már a lakók is beköltözhetnek s most egymás szavába vágva azzal büszkélkednek, hogy mindez csupán a kezdet. — A tízéves építési terv során egybeépül Pét, Várpalota, Inota. Nagyobbak leszünk, mint Székesfehérvár — Nagyobbak ám, hisz csupán az ötéves terv végére már 30.000 lakosú várossá fejlődik Várpalota. — De csak akkor — szól közbe nyomatékkal az apa —, ha béke lesz! Ha szívós, kitartó munkával meg tudjuk magunknak védelmezni. S most mindenki az elmúlt részre, majd a jelen és a jövő boldog, fejlődő Várpalotájára gondol s Ihász János után a többi felnőtt családtag is veszi a ceruzát, hogy aláírásukkal szentesítsék az Ihász-család békeakaratát. Isten háta mögötti falucskában állapodunk meg, Romándon, a bakonyi rengeteg kellős közepén. A vasárnapi utcán itt is, ott is csoportosulás. A tanácsház előtt meg olyan erős a sürgés-forgás, mintha hangyabolyt látna az ember. A béke ügyéről folyik a szó s a tszcs fiatal elnöke éppen most egyezett meg a párttitkárral, hogy felkeresik a község plébánosát, aki a misében szépen szokott szólani a békéről. A fiatal plébános, Kovács Sándor alig fél esztendeje él a községben, de ahogy a tszcs-elnök mondja: több ízben hitet tett már a demokrácia mellett. Legutóbb is, február utolján, a kongresszus napjaiban Kovács Sándor is egyengette a romándiak útját a társas gazdálkodás felé. Most is szívesen nyit ajtót s mikor meghallja, miről is van szó, a beszélgetés után veszi a tollat és aláírja a listára a nevét. S hogy senkinek se lehessen kétsége afelől, hogy ki is Kovács Sándor Romándról, neve mögé azt is odaírja: plébános. Elharangozták már a hetet. Sárkeresztur községben, Paksi József középparaszt hajlékában az öregszülő, a feleség, meg az ötesztendős Jóska fiú a családapát várja Az erdőre indult kora reggel, most azon aggódnak szerettei, hogy baj ne érje a hirtelen sötétségben. Az aggódást két békebizottsági tag, László Mihályné és Demeter Alajos igyekszik enyhíteni, akik mintegy megtisztelésképpen a község egyik legjobb, kitüntetett középparasztjához, Paksi Józsefhez hozták el az első napon a békeívet. Azt mondja László Mihályné: — Párisban összeült a négy nagyhatalom, hogy a béke ügyéről tanácskozzon. Mirólunk is szó van ott, hát mi is beleszólunk abba a tanácskozásba. Hadd hallják az amerikai háborús uszítók, hogy mi békét akarunk. Azt feleli erre a háziasszony: — Szívesen megteszünk mindent, mert éppen a mi családunk tudja a legjobban, mi az a háború, mi ellen kell tiltakoznunk. Az öreg szülő ölébe veszi a kicsi Jóskát, bólogat, majd így toldja meg a fiatalasszony szavait: — Mikor Hitler bandái jöttek, mindenünk elpusztult. Kint álltunk a pinceajtóban, mert úgy égett minden, mint a zsír Bútor, jószág, ruha, minden elpusztult Elől a pólyásgyerek, hátul a bugyor, úgy kellett a veszedelem elől menekülnünk a szomszéd utcába. — Ráadásul a férjem is fogságban Ihász János várpalotai bányász a békeív aláírása után még jobban harcol felemelt ötéves tervünk győzelméért Kovács Sándor, romándi plébános a községben az elsők között írta alá a békeívet. Özvegy Paksi Józsefné, sárkeresztúri parasztasszonynak unokája jövője a legdrágább — erről beszél a békeív aláírásakor.