Szabad Nép, 1951. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1951-04-15 / 88. szám
VASARNAP, 1951. ÁPRILIS 15 Meg kell javítani a konfekcióáruk minőségét! A nagyipari konfekciógyártás nálunk mindössze kétéves. E rövid idő alatt is hatalmasat fejlődött ez az új iparágunk: ugrásszerűen emelkedett a termelése, egész sor ruhaféle jelentős mértékben olcsóbbodott és a magyar kereskedelmi piacon addig soha nem látott — remek konfekcióáruk kerültek ki az üzemekből. Mindez magával hozta azt, hogy a konfekcióáruk kereslete erősen megnövekedett. Nő a kereslet természetesen azért is, mert megnőtt a dolgozók vásárlóképessége: a dolgozók és családtagjaik, akik az elmúlt évtizedekben alig ritkán vásároltak új ruhát — ma nem kényszerülnek levetett holmik hordására. Az életszínvonal emelkedésével a dolgozók igénye is megnövekedett Az üzletekben keresik a szépet és a jót, szeretik a dús választékot. Az elmúlt két év tehát új iparágat teremtett, s ez máris jelentős eredménnyel dolgozott Nem jelentheti ez azonban, hogy szemet húnyjunk a konfekcióipar hibái felett Minőségi hibákról van szó, arról, hogy dolgozóink nem találják meg mindig a megfelelően kidolgozott, megfelelő méretű konfekcióárut. Ötéves tervünk túlteljesítése nemcsak azt jelenti, hogy mennyiségileg akarunk többet termelni, hanem azt is, hogy a minőséget javítani kell. Szocialista iparunk feladata: jó minőségű árut adni a dolgozóknak! „A szocialista ipar fölényének — mint Rákosi elvtárs mondotta — a minőségben is meg kell mutatkoznia." Milyen jogos panaszokat vetnek fel dolgozóink? Panaszaikból megtudjuk, hogy a Kispesti Férfiruhaipari Vállalat öltönyei szűkek, a nadrágok színe sokszor elüt a zakóétól, nem egyenlőek a nadrágok hajtókái, és így tovább. Nemrégiben a Férfiruha nagykereskedelmi Vállalat 5. raktárából próbaképen válogatás nélkül emeltek ki 20 darab 52. számú férfiöltönyt — egyik sem felelt meg az előírt méreteknek. A Női ruhaipari Vállalat készítette kabátok bélései gyakran szűkek, a kabátnak nincs tartása. A Debreceni Ruhagyár sötétszínű kartonból, fiatalos, japánujjú ruhákat készít, viszont világos anyagból úgynevezett „mama ruhákat”. Gyakori, hogy a gomblyukakat nem varrják ki. „Sírnivaló látvány, hogy a drága anyagból mit hozott ki a Bajai Ruházati Üzem" — mondta az egyik felszólaló az április 6-i kereskedelmi-ipari értekezleten. Az ilyenfajta hibák okozzák, hogy készruhaféléből mintegy 40 millió forint értékű áru halmozódott fel az állami kereskedések raktáraiban. A minőségért a ruházati üzemek igazgatói a felelősek. Az igazgató jó műszaki irányítással, ellenőrzéssel biztosítsa azt, hogy csak kiváló minőségű áru kerüljön ki üzeméből s ne rontsa le a többi üzemből kikerült jó áru hírnevét is. Az igazgatónak úgy kell vigyáznia gyára hírnevére, mint szeme fényére. „Szükséges, hogy minden egyes ipari vállalatunk csakis jóminőségű árut bocsásson ki s megbecsülést szerezzen gyári, üzemi védjegyének" — mondta Malenkov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának XVIII. értekezletén. A tények azt bizonyítják, hogy ruhaipari vállalataink igazgatóinak egy része ezt távolról sem érzi át. Csak így fordulhat elő olyan eset, mint amilyen a Női ruhaipari Vállalatnál megtörtént, ahol 2000 kabát kiszabása után vették csak észre azt, hogy a szabásminták nem megfelelőek. Közszükségleti cikkeket gyártó szocialista üzem igazgatójának kötelessége figyelni a fogyasztók igényeit. Persze, nem engedhet pillanatnyi „divathóbortnak” — de a jogos kívánságokat figyelembe kell vennie és soha sem szabad szem elől tévesztenie azt, hogy népünk felemelkedésével együtt jár az igények emelkedése is s az ilyen igényt jogos kívánságnak kell tekinteni! Ennek ellenkezőjét mutatja a Soproni Konfekcióüzem példája: a falusi dolgozók által annyira kedvelt ceg-anyagból olyanfajta hosszú zakót készítettek, amit nem visel a falusi dolgozó. Egy másik alkalommal a nagykereskedelmi vállalat felszólalására ugyanennek az üzemnek vezetősége így válaszolt: „Nem lehetünk tekintettel a kereskedelem kifinomult igényeire, mi csak a dolgozók szempontjait tekintjük.” A tények azonban (a hibás áru) azt mutatták, hogy az üzem vezetősége éppen a dolgozók szempontjaira nem ügyel, s helyesebben járt volna el, ha alkalmazkodik a kereskedelem bírálatához. Hiszen a kereskedelem az, amely arra hivatott, hogy a dolgozók jogos kívánságait tolmácsolja az iparnak. Az igazgatónak számos lehetősége van a minőség javítására. Ha az igazgató valóban elsőrendű kérdésként kezeli a minőséget, akkor él is ezekkel a lehetőségekkel. Biztos és jó eszköz a minőség megjavítására az, ha gondoskodik a szakmunkásképzésről. A ruházati ipari üzemekben ezen a téren kevés történt. A ruházati ipar igazgatóinak jelentős része nem mérte fel időben azt a felfelé ívelő utat, melyet tervünk megjelöl a ruházati ipar számára. Ahol meg is indult a szakmunkásképzés, ott is a rossz szervezés miatt sokszor igen nagy volt a lemorzsolódás. A Békéscsabai Ruhagyárban például a részvevők 40 százaléka elmaradt a szakoktatástól. A rendszeres szakoktatás hiányában nagy a szükséglet teremmesterekben, szalagvezetőkben, technikusokban s ez is érezteti hatását az áru minőségében. Hogy az üzemek igazgatói közül számosan nem látják eléggé a minőségi gyártás fontosságát, dolgozóink igényeinek megnövekedését, azt mutatja az is, hogy nem törekedtek a selejtmentes munkára ösztönző szocialista bérezés bevezetésénél a premizálásra, a példamutatóan, gondosan dolgozó munkások megjutalmazására. A Békéscsabai Ruhagyárban megtörtént, hogy a minőségi termelésben is élenjáró sztahánovistákat időbérben dolgoztatták. A könnyűipari minisztériumban és a belkereskedelmi minisztériumban átlag hetenként tartottak értekezleteket, ahol újra meg újra napvilágra kerültek a hibák — de utána alig történt valami. Mi volt ennek az oka? A könnyűipari minisztérium csak szórványos jelenségnek tartotta a felmerülő hibákat. A belkereskedelmi minisztérium pedig nem szállt síkra erélyesen a hibák kijavításáért. A kereskedelmi vállalatok vezetői csak arról panaszkodtak, hogy „hónapokig hever a pénzünk egy-egy nehezen eladható áruban”. Nem érezték tehát át, hogy a súlyos minőségi hibák egész népgazdaságunkat károsítják meg. Hogyan javíthatott volna a két minisztérium a hibákon? Elsősorban úgy, hogy a könnyűipari minisztérium elfogadja a belkereskedelmi minisztérium bírálatát s nemcsak védekezik ellene, hanem kivizsgálja a bajok gyökereit. Ha együttesen vizsgálták volna felül a gyártást, ha alaposan megnézik a nagy- és kiskereskedelmi vállalatoknál az árut — ez meghozta volna azt az eredményt, hogy a konfekciógyártás valóban minden árucikkben kiválót termelhetett volna. A könnyűipari minisztériumnak rendszeresíteni kellett volna az ellenőrzést, sokkal jobban érvényre juttatnia az üzemek igazgatóinak egyéni felelősségét, észre kellett volna vennie a szakoktatásban mutatkozó elmaradást. De a belkereskedelmi minisztérium is már gyökerében megakadályozhatta volna a hibákat. Arra kellett volna szorítania vállalatait, hogy ne vegyenek át a dolgozók igényeinek meg nem felelő árut, ne kerüljön selejtes ruhaféle az üzletekbe! A minőség kérdése tehát sokszor elsikkadt. Ennek velejárója lett az is, hogy az üzemek dolgozói sem értették meg mindig ennek fontosságát, s így az ő gondatlan munkájuk is hozzájárulhatott a hibákhoz. A jó minőség nemcsak technikai kérdés, hanem nevelés kérdése is. A ruházati iparban sok az üzemekbe újonnan bekerült dolgozó. Ezek közül sokan nem értették meg azt, hogy a selejtes áru elsősorban őket, a dolgozókat károsítja meg. A pártszervezetek jónéhány üzemben nemcsak a vállalatvezetés ellenőrzését hanyagolták el, hanem a felvilágosító munkát is. Így történhetett, hogy a Fehérneműipari Vállalatnál hosszú ideig csak kisméretű inget készítettek a szalagokon, mert ezekkel nagyobb teljesítményeket lehetett elérni, persze ekkor a kereskedelmi forgalomba kevés átlagos, vagy nagyobbméretű ing került. A konfekcióiparban mutatkozó hibák — ha kisebb mértékben is — megtalálhatók egyéb könnyűipari cikkek gyártásánál is. Például a Szombathelyi Cipőgyárnál a csak szandálcipőre alkalmas hasított felsőbőrből készítettek női félcipőt, ugyanakkor az erős és jó minőségű barna boxból szandálcipőt. (Csak 9000 pár cipő elkészülése után derült ki a hiba.) Vagy egy másik példa: a vásárlóközönség csak nehezen talál 1—2 literes lábasokat — ugyanakkor 10 literes lábasokból raktárkészlet halmozódott fel. Az edényipari vállalatok igazgatói sem vették figyelembe a vásárlók szükségleteit, de ezen túl, még a könnyebb ellenállás vonalán is haladtak, mert a nagy űrtartalmú edények gyártása gyorsabb és könnyebb, a nagykereskedelmi vállalatok pedig kilószámra és nem darabszámra veszik át tőlük a kész árut. Nem lenne helyes, csak a hibákat látni és könnyűiparunk termelésének, belkereskedelmi hálózatunknak eredményei előtt szemet hunyni. De a konfekciógyártásban és egyáltalán a dolgozók közszükségleti cikkeinek gyártásában komolyan meg kell javítani a minőséget. Jó anyagból rossz árut készíteni: bűn, vétek a dolgozókkal szemben. A mi államunk a lehető legjobbat akarja dolgozóinknak nyújtani. Ezt üzemeink igazgatóinak biztosítaniok kell. György István A katolikus papok budapesti békebizottságának felhívása a katolikus papokhoz A katolikus papok budapesti békebizottsága az alábbi felhívással fordult a főváros katolikus papjaihoz: „Főtisztelendő Oltártestvérek! A béke ügye és a béke mellett való nyílt kiállás történelmet alkotó erőként testesül meg abban a sok százmillió emberben, akik minden erejükkel harcolni is készek a világbéke megteremtéséért. Nekünk, nagybudapesti katolikus papoknak szintén szolgálnunk kell a béke ügyét, legjobb tudásunkkal, minden erőnkkel és lelkipásztori munkánkkal. A katolikus papok országos békebizottságának felhívását mindenben magunkévá tesszük és kérjük minden nagy budapesti, népünkhöz hű és dolgozóinkkal sorsközösséget vállalni kész papunkat, járjanak elől jó példájukkal és felvilágosító munkájukkal a békeívek aláírásánál. Érezzék meg híveink, hogy katolikus lelkiismeretünk szavára hallgatunk akkor, midőn a béke ügye mellett nap nap után kiállunk és imádságunk mellett munkánkat is beállítjuk abba a világmozgalomba, amely most az öt nagyhatalom békés megegyezésének sürgető követelésén keresztül szebb és boldogabb élet felé akarja elvezetni a népek közösségét. Oltártestvérek! Dobbanjon össze szívetek a békét akaró és békéért harcoló embermilliók szívével és a főváros katolikus papsága aláírásával is mutasson példát mindenkinek, hogy a béke ügyének szolgálatában együtt védjük a pusztulástól dolgozó népünkkel a magyar családok otthonát, a gyárakat és hidakat, a dómokat és a kis templomokat, védjük az embert, a kenyérkeresőt, védjük az anyát, aki bölcsőt ringat, védjük a gyermeket, akié a jövő. A béke nekünk szent ügy és papi hivatásunkat teljesítjük akkor, midőn a betűjét őszintén és nyíltan szolgáljuk. A katolikus papok budapesti békebizottsága.” A felhívást a következő katolikus papok írták alá: dr. Szécsy Antal plébános, a békebizottság elnöke, Brunári Ferenc plébános, alelnök, dr. Babocsa Endre plébános, titkár, dr. Báli Ferenc karitász igazgató, titkár és Röss Ernő Bertalan plébános, Lombos László apostoli prefektus, Lellovits Endre hitoktató, Élő József s. lelkész, Olbrich Béla lelkész, Mezősi Béla káplán, Szabó László plébános, Kacziba József plébános, dr. Záhorszki Gyula plébános, Várhelyi Vilmos lelkész, hitoktató, Jakab Patrik lelkész, dr. Magas Miklós káplán, Szabó Pál plébános, Déri Gyula s. lelkész, Pető Zoltán káplán, Tész Imre lelkész, Kránitz Imre lelkész, Sándor Dénes lelkész, Kristófalusi Ferenc gk. lelkész, Mosonyi László gkat. lelkész, Németh János Vitányi György lelkész, a békebizottság tagjai. Átmenetileg áthelyezik az Algyő és Pusztaszer közötti gazdasági vasút vonalát A közlekedési és postaügyi minisztérium közli: Az Algyő és Pusztaszer közötti tíz kilométer hosszú gazdasági vasút vonalát — amely a nyári idényben nincs kellőképpen kihasználva —, egy időre átszállítják az egyik nagyobb építkezéshez Itt fektetik le a vágányokat és ezen szállítják majd az építkezéshez szükséges anyagokat. Az Algyő és Pusztaszer közötti — jelenleg kihasználatlan — gazdasági vasútvonal áthelyezése, népgazdasági szempontból igen jelentős. Amint az építkezést befejezik — még az őszi termény- és cukorrépaszállítások ideje előtt —, visszaszállítják a vasútvonalat eredeti helyére. SZABAD NÉP Három szabadtéri előadáson lép fel a Mojszejev-táncegyüttes A Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese a rendkívül nagy érdeklődésre való tekintettel hamarosan három szabadtéri előadást tart. Az üllői úti sporttelepen április 24, 25 és 26-án este 8 órai kezdettel egy egy előadáson 35.000 ember előtt mutatják be a ragyogó táncszámokat. A szabadtéri bemutatókig a Mojszejevtáncegyüttes folytatja előadássorozatát a Városi Színházban és vidéken. A szabadtéri előadásra a jegyek az MSZT budapesti szervezeteinél válthatók. 7 Az ötéves terv végére minden községben lesz mozi Felszabadulás előtt hazánkban mindössze 350 falusi mozi működött. Ezek nagy többsége elpusztult a háború éveiben, úgy hogy 1945-ben mindössze 60 községben volt filmvetítőgép. A három-, majd az ötéves terv hatalmas beruházásai 1949-ben 431, 1950-ben pedig már 1059 község dolgozó parasztjaihoz juttatták el a mozit. Az ötéves terv végére pedig nem lesz országunkban olyan község, ahol ne lenne mozi iiiiiiiiiiniinimiiiiiiiiiiiiiiiiiiminMiiiiniiiiiiiiiiiiniiiMiiimmiiiniiiiiiii;miiiiiimiiiiiinmiiiniiiiiiinniiimiiiiiiii:iiinni A micsurini tudomány felmérhetetlen segítséget nyújt a mezőgazdasági termelőknek Egy magyar ösztöndíjas levele a Szovjetunióból 1950. OKTÓBERÉBEN jöttem Micsurinszkba tanulni. Nagy kitüntetés számomra és az itt tanuló magyar egyetemisták számára, hogy Micsurinszkban közvetlenül a micsurini tudomány forrásánál együtt tanulhatunk a szovjet fiatalokkal s elsajátíthatjuk a micsurini tudományokat. De nemcsak kitüntetés, hanem végtelen tanulási lehetőség is, hogy azokon a területeken kísérletezhetünk, amelyeken ezelőtt 16 évvel még Micsurin kísérletezett. Ennek a nagy szovjet tudósnak a hagyatéka kimeríthetetlen. Halála után a meglévő növényanyagból újabb, 112 fajtajelöltet adtak ki széleskörű kísérletezésre és 21 újabb kiváló minőségű fajta termesztését kezdték meg. De ezzel még a hatalmas növényanyag feldolgozása korántsem fejeződött be. Micsurin legközelebbi munkatársai és legjobb tanítványai tovább dolgoznak azon, hogy a Micsurin által előállított növényanyagból újabb fajták szülessenek, hogy ezekkel még északabbra kiterjesszék a növénytermesztés határait. Micsurin fajtáit ma a Szovjetunió 52 területén termesztik, a Kárpátoktól Vladivosztokig. Olyan helyeken is terem gyümölcs, ahol azelőtt nem is igen gondoltak gyümölcstermesztésre, így például az Uralban, Cseljabinszk és Szverdlovszk környékén ma virágzó gyümölcsösök vannak. MICSURIN TANÍTVÁNYAI eredményesen folytatják tovább nagy tanítójuk természetátalakító munkáját. Állandóan szemük előtt tartják Micsurin mondását: „Nem várhatunk könyöradományt a természettől, feladatunk az, hogy elvegyük tőle, amit akarunk". Hogy Micsurin tanítványai újabb hatalmas eredményeket tudnak felmutatni, az annak is tulajdonítható, hogy a kutatók és nemesítők munkája szorosan összefonódik a szovhozok és kolhozok gyakorlati gyümölcstermelő munkájával. Főiskolánkon például az egyes tanszékek egy-egy részelőadásának befejezésekor meghívják a szovhozok és kolhozok termelésben élenjáró dolgozóit, hogy tartsanak előadást a hallgatóknak gyakorlati módszereikről, hogy elmondják, milyen eszközökkel, milyen módon érték el kiemelkedő eredményeiket. Nekem is alkalmam volt részt venni egy ilyen előadáson. Ezt a főiskola gyümölcstermesztési tanszéke rendezte a negyedéves hallgatóknak és az előadóknak. A zsúfolt teremben egy fiatal nő ment fel az emelvényre. A pervomaji terület egyik szovhozának munkacsapat-vezetője, Marija Mihajlovna Fomina. Fiatal, talán 26 éves lány, nyugodtan, minden zavar nélkül kezdte meg ismertetőjét termelési módszeréről. Szavait feszült figyelem és érdeklődés kísérte. Tizenkét éve dolgozik a szovhozban és nyolc éve munkacsapat-vezető. Az egres termesztéséről beszélt, arról, hogyan ért el csapatával egy hektáron 210 mázsás termést. Elmondta, hogy a termesztett fajtának szokásos életkora 12 év. Az ültetési táv kétszer két méter, hektáronként valamivel több, mint 2000 darab növény van. A legjobb termőtövek 30—35 kilogramm termést is adtak. TÖBB OLYAN GYAKORLATI PROBLÉMÁRA hívta fel a kutatók figyelmét, amely egészen új szempontokat adott a növény továbbfejlesztési munkájához. Az egres trágyázására hektáronként 200 mázsa fekáltrágyát és 2 mázsa nitrogéntartalmú műtrágyát használtak, és évente kétszer permeteztek. A trágyának ilyen összetétel szerinti használata az egres termesztésében eddig ismeretlen volt a kutatók és tudósok előtt. A másik jelentős kérdés: a növény szakaszos fejlődésének legmegfelelőbb öntözési idő kikísérletezése. Fomina, az egyszerű szavhozdolgozó, ismeri a micsurini tudománynak a szakaszos fejlődésre vonatkozó alapvető tételét, alkalmazza azt a gyakorlatban és hatalmas eredményeket ér el általa. (Számtalanszor tapasztaltuk rövid ittlétünk alatt, hogy a micsurini tudomány behatolt a legszélesebb tömegek közé, hogy valóban a nép tudománya.) Fomina elvtársnő kétszer öntözött évente, május és június közepén. A két ízben történő bőséges öntözés a gyakorlat bizonysága szerint egyik alapfeltétele volt a magas terméseredménynek. A harmadik jelentős gyakorlati szempont Fomina munkamódszerében a növények ifjítása volt A legmagasabb terméseredményt akkor érték el, amikor a növény 12 éves volt, tehát a növény életének utolsó évében. Fomina rámutatott, hogy mind a trágyázási, mind pedig az öntözési módszerével arra törekedett, hogy a növények életkorát meghosszabbítsa, s a legmagasabb termőképességet továbbra is megtartsa. Ez hosszú évek nehéz munkája árán sikerült is. Ma a 18—20 éves növénytelepítések továbbra is magas terméseredményeket adnak. AZ ELŐADÁS BEFEJEZTÉVEL a hallgatók kérdéseket tettek fel az előadónak, többek közt azt, hogy ebben az évben munkacsapatával milyen eredményt akar elérni? Fomina elvtársnő azt válaszolta, hogy az említett agrotechnikai módszerek tervszerűbb alkalmazásával és továbbfejlesztésével ebben az évben 250 mázsa termésre számítanak. A jelenlévő előadók felszólalásaikban rámutattak arra, hogy a Fomina elvtársnő által ismertetett agrotechnikai módszerek alkalmazása újabb lehetőségeket biztosít az egres termesztésében. Megfelelő öntözéssel és trágyázással nem lehetetlen az évi 40—50 kilogramos termés növényenként, ami hektáronként legalább 500 mázsás termést jelent. Ez a példa azt mutatja, hogy a micsurini tudomány — mint ahogy a szovjet tudomány többi ága — elválaszthatatlan a gyakorlattól, s éppen ezért szinte korlátlan lehetőségek állnak a szovjet gyümölcstermesztők előtt. Egyben mutatja azt is, hogy milyen magasra tört a szovjet nép, hogyan alkalmazzák a tudományt mindennapi munkájukban a kolhozok és szovhozok dolgozói Levelemmel a magyarországi szakegyetem karainak a figyelmét szeretném felhívni arra, hogy az elmélet és gyakorlat szoros kapcsolatáért mindent kövessenek el, mert egyedül így fejlődhet tovább a tudomány. Hívják meg egy-egy előadásra az egyes termelési ágak legjobbjait, a kitüntetett gyümölcs- és növénytermelőket, a legjobb állattenyésztőket, s figyelmesen, gondosan mérlegelve minden szót, hallgassák meg a gyakorlat embereinek termelési módszereit. Ezek az előadások nemcsak a hallgatók gyakorlati felkészültségét mélyítik el, hanem igen termékenyítőleg hatnak az egyetemek előadóinak, tudósainak kutató munkájára is. A MICSURINSZKI MAGYAR ÖSZTÖNDÍJASOK csoportja az MDP II. kongresszusának tiszteletére vállalta, hogy tanulmányi eredményét év végére 4:3-re javítja. Felajánlásunkat becsülettel fogjuk teljesíteni. Hogy tanulmányi munkánkban miképpen haladunk és hogyan teljesítjük felajánlásunkat, valamint itteni életünkről későbbi levélben számolok be. Most csupán a micsurini tudomány egyetlen vonásáról, a gyakorlathoz való viszonyáról akartam írni. Elvtársi üdvözlettel: Tamási István aspiráns, Micsurinszk