Szabad Nép, 1951. május (9. évfolyam, 102-125. szám)

1951-05-03 / 102. szám

VILÁG PROLETÁRJAI SZABAD NÉP MAG­YAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK IX. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM­ÁRA 50 FILLÉR !A kommunizmust építő szovjet nép békeakaratának diadalmas megnyilvánulása volt a május 1-i felvonulás Moszkvában (3. oldal) Révai József elvtárs felszólalása a magyar írók kongresszusán (7. oldal) K­ÖZP­ONTI CSÜTÖRTÖK, 1951. MÁJUS 3 Hatalmas lelkesedéssel tüntettek a magyar nép milliói a május elsejei felvonulásokon a béke megvédése, ötéves tervünk és a pártkongresszus határozatainak megvalósítása mellett Soha lelkesebb, vidámabb, fel­­emelőbb május elsejénk nem volt, mint most. Soha ekkora erő, biza­kodás és alkotó kedv nem egyesült Budapest százezreinek végtelen áradatában, mint az idei májusi felvonuláson. Soha nem örült né­pünk jobban az életnek, soha nem lelkesedett forróbban szabadsá­gáért, soha nem bízott szenvedé­lyesebben a béke és az alkotó munka győzelmében, mint ezen a felejthetetlen májusi felvonuláson. De nem is lehet ez másképp. Hi­szen a májusi seregszemle évről évre népünk virágzó életének, ha­zánk erősödésének, öntudatunk fej­lődésének tükre. Mi mást láthat­nánk­ benne, ha nem épülő, erősödő hazánk szocialista vonásokkal gaz­dagodó arcát? Mi mást láthattunk benne, mint szabad, nagykorúvá lett népünk büszke örömét az el­múlt év nagyszerű eredményei fe­lett és megingathatatlan hitét jövő­évi munkájának, új küzdelmeinek még nagyobb, még teljesebb győ­zelmeiben? Nem tágítunk a béke védelmétől, teljesítjük kötelességünket a haladó emberiség, a békéért harcoló népek testvéri közössége iránt! — Ezzel a szent fogadalommal az ajkán s ezzel az elhatározással a szívében menetelt Budapest s az ország sokmillió dolgozója a májusi sereg­szemlén. Ez a fogadalom hevítette a gyermekeikért rajongó édesanyá­kat, a munka­­ derék, örömteli öregkorra vágyó veteránjait, a haza minden becsületes, dolgos fiát, akik békeakaratukat május 1 -ére, béke­egyezményt követelő aláírásaik mil­lióival és a termelő munka újabb fényes hőstetteivel pecsételték meg. És ezzel a fogadalommal együtt mélyült, háborgott népünk haragja és gúnyos megvetése békénk s bol­dog életünk ellenségeivel szemben Tovább és még nagyobb lendülettel dolgozunk hazánk felvirágzásáért, nagy ötéves tervünk megvalósulá­sáért! — Ezt fogadták meg a má­jusi seregszemle százezrei, ezt hír­dették a feliratok, nagy alkotásaink kicsinyített másai, amelyeket ezer­nyi ötlettel, kifogyhatatlan szeretet­tel és leleménnyel készítettek Mis­kolc, Győr, Pécs, Csepel, Erzsébet, Újpest, Angyalföld dolgozói. A fel­szabadult munka öröme és szépsége csillogott azokon a táblákon, ame­lyek hírül adták a Pártnak, Rákosi elvtársnak, népünknek és a világ népeinek a munka magyar hőstet­teit. S ha volt fogadalom, amely ma­gával ragadóbb volt népünk ötéves terv melletti kiállásánál, úgy ez dolgozóink egységfogadalma volt. Minden eddiginél szorosabbra fűzi dolgozó népünk egységét, s testvér összetartozását! — ezt fe­jezte ki az ifjak és a nők, munká­sok és parasztok, értelmiségiek és kisemberek, egész munkában össze­forrott népünk megbonthatatlan se­regszemléje. Üzemek hosszú sora követte egymást a felvonuláson, itt volt, egységesen felsorakozott ha­zánk szívének, Budapestnek harcok­ban megedzett, kipróbált munkás­sága. Melyik csoport látványa volt felemelőbb, melyik dobogtatta meg jobban a szívet — lehet-e erre a kérdésre felelni? Az asszonyok a tavasz színeiben pompázó virág­füzéreket emeltek a magasba: a sze­retet virágcsokrai szálltak Rákosi elvtárs felé. Az úttörők közül sokan önfeledt örömmel oldották le a tri­bün előtt vörös nyakkendőjüket és azzal intettek fogadalmat. S mint az áradat hömpölygött végig e Sztálin-úton, az ipari tanulók egyen­ruhás serege, ez a pompás, fegyel-1 mezeit és vidám sereg, amelynek I derűje, egészséges jókedve szerte-1 f­áradt és magával ragadta a körü-|­­lőttük felvonulók tízezreit is. I Dicső néphadseregünk fegyelme-1 l tett és öntudatos védelmezője ha-1 k­zánk függetlenségének, népünk sza-­ h badságának és békéjének — ezt i a hirdette, erről tanúskodott honvéd-IS­ségünk ünnepi díszszemléje. Honvé-i­ő­deink, tiszthelyetteseink, tisztjeink­ öntudatos fegyelme, hazafiúi köte-­ lességtudata, szilárd egysége —s édes testvére dolgozó népünk fe­­­gyelmének és egységének, mint­ ahogy egész, honvédségünk édes­­testvére dolgozó népünknek. Had-It­ seregünk fegyelme, egysége, öntu-tu­data és technikai felkészültsége az új, erő és büszkeség érzésével töltöttéig el szívünket. . It Népünk a szeretet, hűség és hála ló legmélyebb érzéseivel fordul nagy Ík felszabadítónk és támaszunk­ a mi Szovjetunió felé, és a világ mindent békeszerető népével vállvetve követi I­s hazánk nagy jótevőjét, a békéig zászlóvivőjét, a forrón szeretett I £ Sztálint! Erről tett hitet a magyar ír nép hatalmas májusi seregszemléje..! ! Sztálin — Sztálin! — zúgták száz-és ezrek s ebben az egy szóban benne is volt minden: szeretet felszabadítónk Is iránt, a béke és boldogság, új éle­­­tünk és bíztató jövőnk. Egymás-1* után tűntek fel a tömegben all testvérpártok vezetőinek képei: Mao! Ce Tung, Kim Ir Szen, Gheorghiu-I, Dej, Thorez, Bierut, Togliatti, Gott-11 wald, Pieck, Cservenkov, Enver I) Hodzsa elvtársak arcképei. Jó érzés is volt tudni, hogy mindenütt a világi­­­gon dolgoznak és harcolnak a né-­­­ pék s a mi népünkkel közös cél­ hővíti őket: a béke és szabadság.!, És jó érzés volt arra gondolni:!] szerte a világ szabad országainak! városaiban ugyanezekben az órák-­­ban ünneplő tömegek viszik a mi I­­ Rákosi elvtársunk képét is, ránk! gondolnak, együtt menetelnek ve­|­­lünk. I Népünk mélységesen szereti és­ rendíthetetlenül bízik legjobbjaiban, a magyar kommunistákban, a Afa-I gyár Dolgozók Pártjában és abban I a férfiúban, akinek bölcs és előre-­ látó vezetésével Pártunk, soha nem I - álmodott sikerek útjára vezette or-­­szágunkat: Rákosi Mátyás elvtárs-j­ó ban! — Erről tetteik tanubizonysá-l­­­got dolgozó népünk százezrei, mil-| | Hai szerte az országban a május el-1 ■ fejei felvonuláson. Leírhatatlan a| ' szerető figyelmességnek, a gyengéd-! ' ségnek s a hűségnek ezernyi jele,! ’ amellyel népünk ezen a napon! - Rákosi elvtársat elhalmozta. „Ren-I díthetetlen hűséggel követünk téged,m­i számíthatsz ránk nemcsak derűs,t­ó napfényes, de viharos időkben is”­ - — ezt üzenték Rákosi elvtárs-1 - nak a seregszemlén részvevő száz-­ s ezrek.­­ Mindez együttvéve tette felejthe­­­­­tetlenné, minden eddiginél nagy-l 3­szerűbbé és lelkesítőbbé az idei má­­­­­jus elsejét. És még valami: dolgozói - népünk hatalmas, egységes jelképes ! - népszavazása a jövő nagy céljaiv­al - jelen további feladatai mellett. Mert­ a május­­ nemcsak az elmúlt hét esz-l­e­tendő töretlen felemelkedésének, ha­­ e nem az ennél sokkal többet ígérői a jövendőnek tükrében is megmutatta 1 ;- hazánkat. A május elsejei sereg-1 ;- szemlén feltárultak azok a népünk-1 ;- ben, szocializmust építő népi demo-­ n kráciánkban rejlő erők, amelyek­kétk­é­­pesek legyőzni fejlődésünk nehézség j­é­geit és megtorpanás nélkül előre-­­it, vinni országunkat, új, még dicsőbb,­ a még diadalmasabb május elsejék 1­1­. felé. * Ijtalán ez volt a legszebb tavaszi ■*- nap az idén. Napfény csillogott a tribün körül nyitott négyszögben felsorakozott díszszázadok sisakján, fegyverén. A tribünökön és a Hősök teréhez vezető utcák torkolatánál em­bertömeg feketéllik. Pontban nyolc óra­kor megharsan a kürtszó, vezényszó hangzik. A díszszemlére felsorakozott alakulatok feszes vigyázzban, tisztel­gésre emelt fegyverekkel köszöntik Farkas Mihály elvtárs vezérezredest, a Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterét. Batta István altábornagy, — Bajtársak! Honvédek! Tiszthelyet- r­­sek! Tisztek és Tábornokok! Elvtár- s­ak! Budapest dolgozó népe! Szeretett alföldi vendégeink! A Magyar Nép- k­öztársaság minisztertanácsa és a Ma- ;­­yar Dolgozók Pártja Központi Veze-­­­ősége nevében szeretettel köszöntöm ; nőket május 1-én, a nemzetközi munk­j­­ásosztály harcos seregszemléje nap­on. — A hetedik szabad magyar május i­­sejét dolgozó népünk a béke védelme ,­­s a szocialista termelés újabb győzel- m­neinek jegyében ünnepli meg. Újra azoknak lett igazuk, akik töretlenül fiznak a magyar munkásosztály ere­­ében, a szocializmus ügye iránti hű­­ségében, dolgozó parasztságunk és a néphez­ hís értelmiség munka- és haza­szeretetében.­­ Az ötéves terv második évének e­­lső negyedéről szóló jelentés szám­­­adatai igazolják, hogy a felemelt ter­het munkásosztályunk, a dolgozók milliói nemcsak teljesítették, de túl s­­zárnyalták. A dolgozók mind szé­­esebb rétegeit átfogó szocialista m­un­­averseny hatalmas lendülettel viszi előre termelésünket, az építkezést, ne­jünk alkotó munkáját minden terüle­­ten. Dolgozó parasztságunk, élén a termelőszövetkezetek immár 300.000- rel több dolgozójával, szorgalommal végzi a tavaszi mezőgazdasági mun­kákat.­­ Felemelt ötéves tervünk felada­tainak sikeres megvalósításával meg­gyorsult hazánkban a szocializmus építésének üteme. A szocialista építés nyomán rohamos növekedésnek indult a nehézipar, hazánk megerősítésének, népünk élete szebbé tételének alapzata. — Sikereink alapja a munkásosztály harcos szövetsége a dolgozó paraszt­sággal, amely maga köré csoportosítja a nemzet demokratikus és hazafias erőit.­­ A munka, a termelés frontján ma két nagy és nemes cél valóra­­váltása ösztönzi a magyar dol­gozó népet mind sikeresebb telje­sítményre. Ez a két nemes eszme kovácsolja szétbonthatatlan egy­ségbe a magyar város és falu dolgozóinak millióit. Az első, öt­éves tervünk sikeres megvalósítá­sának biztosítása, a másik: a béke megvédésének ügye, így forr egybe népünk tudatában, cse­lekedeteiben, a virágzó jövőért folyta­tott harcában a szocializmus és a béke ügye. Mi a szocializmus építésével erősítjük a békét, a béke megvédése-a díszszemle parancsnoka nyitott pa­rancsnoki kocsijában állva tesz jelen­tést, aztán Farkas elvtárs a tiszti­iskolások középen álló díszszázadai felé fordul és köszönti őket: „Jó reg­gelt, bajtársak!” — „Erőt, egészsé­get!" — hangzik a válasz. Melegség járja át a szíveket, büszkeség és öröm látszik az arcokon, a friss, harsány, fiatal hangok hallatára. „Tisztiiskolá­sok! Üdvözöllek benneteket május el­sején, a nemzetközi munkásosztály seregszemléje napján!” — hangzik ,el pedig biztosítjuk a szocializmus építését. — Az idei május 1-én jobban, erő­teljesebben mint bármikor, visszhang­zik a világ a béke megvédésének jel­szavától. Az a sztálini igazság, hogy a béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megvé­désének ügyét és mindvégig kitarta­nak mellette, ma már kiolthatatlanul ott él százmilliók tudatában. Ma a népek már érzik és tudják, hogy a szocialista Szovjetunió vezette béke­táborban tömörülve világot átfogó, le­győzhetetlen erővé kovácsolódnak. Igen, új, a történelemben eddig nem ismert erővé formálja a nemzetközi béketábor az emberiség többségét Ezzel az új és legyőzhetetlen erővel akár akarják, akár nem, számolniok kell a háborús gyújtogatóknak.­­ Egyes­­háborús gyújtogatók sze­retnék betiltani a békemozgalmat. Eh­hez azonban nincs többé erejük, mert a békéért folyó mozgalmat nem lehet betiltani, nem lehet beszün­tetni, mert az ma már az egész emberiség egyetemes ügye. Szerte a világon hatalmas erővel folyik az öthatalmi békeegyezmény megkötése érdekében megindított alá­­írásgyűjtési kampány. Ennek az ak­ciónak a folyamán a nemzetközi béke­­táborhoz újabb erők csatlakoznak.­­ A mi hazánkban is nagy lelke­sedéssel folyik az aláírásgyűjtés. Az eddigi eredmények feljogosítanak arra a reményre, hogy nem lesz nálunk egyetlen olyan becsületes magyar ember sem, aki ne írná alá az öthatalmi békeegyezmény megkötését köve­telő ívet. A béke megvédésének útja az ötha­talmi békeegyezmény megkötése. A Szovjetunió, a népi demokratikus Kí­nai Köztársaság, az Amerikai Egye­sült Államok, Anglia és Franciaország között létre kell hogy jöjjön a béke­egyezmény. Mi jól tudjuk, hogyha a béke ügye csak a Szovjetuniótól és a köréje tömörülő népi demokratikus ál­lamoktól függne, akkor­ a béke kor­szaka köszöntene rá az emberiségre. És ha ma mégis a béke megvédése a világ népeinek és dolgozóinak leg­főbb kérdése, úgy ez azért van így, mert az Egyesült Államokban, Angliá­ban és Franciaországban olyan erők vannak hatalmon, amelyek nem a béke megerősítésén, hanem egy újabb pusz­tító világháború előkészítésén dol­­goznak. Farkas elvtárs üdvözlete, s felzúg rá a csapatok mennydörgő „Hajrá”-ja. Még ötször zúg fel ez a dübörgő „Hajrá”. A lövészek és hadihajósok, páncélosok, gépkocsizólövészek és ej­tőernyősök, tüzérek, államvédelmi ha­tárőrök és örök díszszázadainak harci kiáltása hullámzik a levegőben, az em­berek büszkén és vidáman néznek egymásra: „A mi katonáink!” Farkas elvtárs a dísztribünről mond rövid beszédet a díszszemlére felsora­kozott csapatokhoz: „ Az imperialista háborús uszítók Nyugat-Németország felfegyverzése mellett már nyíltan megkezdték a fa­siszta Jugoszlávia felfegyverzését is. Az a fegyveres támogatás, amelyet az amerikai imperialisták és csatlósaik olyan sietve nyújtanak a Tito-bandá­­nak, nemcsak a békés, szocializmust építő szomszéd, országok, de maga a jugoszláv dolgozó nép ellen is irá­nyul, mely egyre elkeseredettebb har­cot folytat elnyomói, a Titon Ran­­kovics fasisztákkal szemben. A fasiszta Titón nem fog segíteni az amerikai fegyverzet. Nem utolsó sorban azért, mert a ju­goszláv nép fiai nem lesznek az im­perialisták zsoldosai. — Elvtársak! Bajtársak! A mai na­pon, mint mindannyiszor, amikor a felszabadult magyar nép ünnepel, a hűség és hála érzésével fordulunk nagy felszabadítónk, a Szovjetunió és a mindannyiunk által forrón szeretett Sztálin elvtárs felé. Ez az érzés min­den nappal erősödik bennünk, mert szabadságunk és függetlenségünk kiví­vása a hős szovjet nép harcainak ered­ménye, mert felemelkedésünket bizto­sítja a Szovjetunió szakadatlan baráti segítsége.­­ Ahhoz, hogy hazánk és népünk még eredményesebben haladjon előre a szocializmus útján, tovább kell erő­sítenünk a szovjet-magyar barátságot és a népi demokra­tikus országokkal való szoros baráti kapcsolatot. Lendületes, alkotó munkával és szi­lárd helytállással a béketáborban kell hazánk erejét gyarapítani. Hazánk erejének gyarapításához tartozik, hogy fiatal néphadseregünk honvédei, tiszt­­helyettesei, tisztjei és tábornokai sza­kadatlanul növeljék katonai tudásukat és erősítsék néphadseregünk öntudatos vasfegyelmét. Semmi kétség, hogy ennek a követelménynek eleget tesz néphadseregünk minden harcosa. — Előre a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével újabb sikerek felé! — Éljen a magyar nép sikereinek szervezője és kipróbált élcsapata, a Magyar Dolgozók Pártja! — Éljen a tartós béke szilárd erődje, a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió! — Éljen a magyar dolgozó nép sze­retett vezére, Rákosi Mátyás elvtárs! — Dicsőség a béke nagy zászló­vivőjének, a magyar nép nagy barát­jának, Sztálin elv­társnak! Hajrá! Farkas Mihály elvtárs beszéde Hosszan zúg a hajrá, aztán a kar­dok kirepülnek hüvelyükből, tisztel­gésre emelkednek a lábhoz tett fegyve­rek, felcsendül, a magyar himnusz és a Városligetből ágyúk dísz­tüze kö­szönti mennydörögve a hetedik szabad május elsejét. A szovjet himnuszt játsszák, szabályos időközökben dör­dülnek a díszlövések, ünnepi hangu­latban, feszes vigyázz­ban áll min­denki a téren. Aztán — mintha egy csodálatos, eleven gépezet mozogna — a vezényszavakra­ egyetlen dobbanás­sal fordul valamennyi század: meg­mozdult a tér,­ elvonulnak az alaku­latok. Ebben a pillanatban a levegő­ből hangzik fel a motorzúgás: három­­repülőgép közeledik. Egészen alacso­nyan repülnek. Az első a háromszínű magyar zászlót hozza, mögötte két­­másik gép, egy-egy vörös lobogón A díszszemle Sztálin és Rákosi elvtársak arcképeit. Tapsvihar köszönti őket, de máris újabb repülőkötelék köze­ledik. Ezüst betűk úsznak a hal­ványkék égen, mintha óriás keze írta volna fel és csodálatos erő vinné előre azt a három betűt: „MDP” — amelyet az egyenlő, pontos távolságban haladó repülő­gépek formálnak a tér fölött. A Magyar Dolgozók Pártjának neve sugárzik a napfényes égen, a tér, Budapest fölött, a nép és a hadsereg fölött. A Párt neve, amelynek a­ nép győzelmeit és legyőzhetetlen, húsából­­véréből támadt hadseregét köszön­­heti. Újabb repülőkötelékek szállnak el, majd dobpergés hallatszik, s a Dózsa György­ úton feltűnik a díszszemle első alakulata. A Sztálin-út torkolatánál zenekarok játszanak indulókat, hatal­mas dobokon verik az ütemet, s az úton, a felvonuló csapatok élén fel­tűnnek 1848. és 1919. dicsőséges har­cokat látott hadizászlói. Felállva, tisz­telettel köszöntik a megfakult selymű, de a magyar népért s a világ­szabadságért folytatott­­ harcok soha el nem halványuló dicsőségét hirdető zászlókat. A nagy hősökhöz méltó kezek emelik most magasra, a nagy hagyományok méltó örökösei előtt ha­ladnak most ezek a Szovjetunió jóvol­tából hazakerült hadijelvények. Tiszti díszszázad vonul a zászlók után. Kemény léptük egyszerre dob­ban a zene ütemére. A tisztiiskolások díszszázadai követik őket. Lépteik­­rit­musát szinte átveszi szívünk dobo­gása, olyan erő van az ütemében.

Next