Szabad Nép, 1951. június (9. évfolyam, 126-151. szám)

1951-06-01 / 126. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! * SZABAD NÉP ! ! A MAI SZÁMBAN A kohó és gépipari minisztérium jelentése a szakma legjobb dol­­gozója­ címért folyó verseny állásáról (2. old.) — Hogyan segíti és ellenőrzi a pártszervezet a vállalatvezetés munkáját a Duna Cipőgyárban? (2. old.) — Még a burzsoá világsajtó is kénytelen elismerni a Kommunista Párt és a haladó erők előretörését az olasz választásokon (3. old.) — A Német Demokratikus Köztár­saság budapesti missziója vezetőjének sajtónyilatkozata a népsza­vazásról (3. old.) — Merszin Metal: Huszonegy hónap a titóista kínzókamrákban (4. old.) — Az „egyenlősdi’' ellen (5. old.) — Magyar asszonyok a koreai gyűjtés sikeréért (6. old.) IX. ÉVFOLYAM, 126. SZÁM ARA 30 FILLÉR PÉNTEK, 1951. JUNIUS 1 mm wiiiMiinw—k­m----­ MUNKÁBAN A BŐSÉGES TERMÉSÉRT A földművelésügyi minisztérium jelentése a tavaszi növényápolási munkáról Az elmúlt héten dolgozó parasztsá­gunk nagy lendülettel vitte előre a növényápolási munkákat. A tavaszi­­gabonák adatolása or­szágszerte jó eredménnyel folyt, de továbbra is nagy a gabonák gyomo­­sodása, így ezt a munkát tovább kell gyorsítani. A cukorrépa sarabolását 11 me­gyében már befejezték. Elmaradás csak Veszprém, Pest, Heves megyékben van. Jól halad az egyelés is, különösen Csongrád, Hajdú, Békés és Tolna megyékben. A kukorica vetésterületének csak­nem kétharmadát országszerte meg­kapálták. Vas, Csongrád és Győr me­gyékben pedig a kapálás vége felé tartanak. Az egyelés a vetésterület több mint felén megtörtént. Ebben a munkában Csongrád, Győr, Szolnok, Heves és Szabolcs megyék vezetnek. A napraforgó 80 százalékát meg­kapálták és 72 százalékát ki is egyel­ték. Különösen jól haladt ez a munka Csongrád, Vas, Hajdú és Győr me­gyében. A burgonya első kapálását a terület több mint háromnegyed részén befe­jezték, elmaradás mutatkozik azonban a töltögetésnél. Jól halad a dohány kiültetése és első kapálása. A rost­növények gyomlálása befejezéshez kö­zeledik. A növényápolási munkák terén Csongrád, Szolnok, Győr és Hajdú megyék járnak az élen, míg általáno­san elmaradtak Komárom, Zala, Bor­sod, Fejér és Baranya megyék. A takarmánytermő területek kaszá­lása és betakarítása jól halad, de a rétek és legeltetéssel nem hasznosított legelők kaszálásában országszerte el­maradás tapasztalható. Ezen a téren a legjobb munkát Hajdú megye végzi, ahol a gépállomások dolgozóinak újí­tásával fűkaszálásra átalakított arató­gépek a Hortobágyon napi 1000—1100 holdat kaszálnak le. Az utak mentén és árokpartokon a kaszálás jó ütem­ben halad és ezekről a területekről nagymennyiségű takarmányt takaríta­nak be a dolgozó parasztok. A cukorrépa és kukorica egyelése és kapálása mellett most különösen nagy gondot kell fordítani a burgo­nya kapálására és töltögetésére. A második töltögetést a virágzásig — a melegebb vidékeken a virágzás már megkezdődött — el kell vé­gezni. A gyomok elleni küzdelem érdeké­ben ne hagyjunk egy talpalatnyi te­rületet sem kaszálatlanul: az utak, árokpartok, mesgyék füvét ne csak ott kaszáljuk le, ahol az bőséges ter­mést igér, hanem ott is, ahol a fű ritka és gyenge, mert az ilyen terü­leteken termett gyommagvak is meg­fertőzik a szántóterületet. Teljes erővel folytatni kell a rétek kaszálását: a füvek jórésze már elvi­­rágzott és ha még tovább késleke­dünk a kaszálással, úgy a füvek el­öregednek. A növényápolás és takarmánybeta­karítás munkáit a jó időjárásban to­vábbra is fokozott ütemben kell­ vé­gezni, hogy a növények jó fejlődését biztosítsuk és az aratási munkák ide­jére a növényápolás soron levő mun­káit maradéktalanul elvégezzük. Jól dolgozik Héregen az állandó mezőgazdasági jbizottság Héreg dolgozó parasztjai a közeli Gyermely községgel párosversenyben végzik a tavasziak kapálását és a szénabetakarítást. A legutóbbi határ­járás után megállapították: a beregiek vezetnek. Ugyanekkor elmondották azt is, minek köszönhető ez az eredmény. Héregen nemcsak népszerűsítik a leg­kiválóbban dolgozó parasztokat, de a tanácstagok is példát mutatnak. A ta­nácstagok jól kiveszik részüket az állandó mezőgazdasági bizottság munkájából is. Az állandó mezőgazda­­sági bizottság hetenként rendszeresen megtartja üléseit, s megtárgyalják az elmúlt napok munkájának eredményét és a következő heti feladatokat. A feladatok gyors ismertetése nem okoz gondot. Az 1800 holdas határt felosz­tották egymásközt és az állandó bi­zottság egy-egy tagja rendszeresen foglalkozik a dolgozó parasztokkal a maga területén. A gépállomások is segítenek A­­ termelőszövetkezeti csoportok munkáját jelentősen segítik gépállo­másaink. Legutóbb a vajszlói gépállo­más három összekapcsolt lókapát adott át a helyi termelőszövetkezeti csoport­nak. A bolyi gépállomás összekapcsolt traktorvontatású ekekapáival naponta 20 kataszteri hold gyapotot sarabol meg a környező termelőcsoportokban. A gépállomások dolgozói, amellett, hogy a­ gépekkel segítenek, közvetle­nül is kiveszik részüket a­­ növényápo­lási­­ munkákból. A békés megyei gép­állomásokról többszáz olyan dolgozó ment át a termelőszövetkezeti csopor­tokhoz, akik most a gépjavítás időszaká­ban felszabadultak a gépállomási mun­­ka alól. A gépállomási dolgozók a ter­melőszövetkezetek brigádjaiban dol­goznak. Különösen kitűnt közülük Csirik Imre füzesgyarmati­ traktorista, aki a répából naponta 3,5 munkaegy­ségnek megfelelő területet egyelt ki. A mezősasi gépállomás traktorosa, Nyilas Elek, nemcsak maga dolgozik kiváló eredménnyel, de jó munkája nyomán a szövetkezet brigádjának munkája is meggyorsult. A brigád cukorrépaegyelési napi átlagteljesít­ménye 1.8 munkaegységről 2—2.3 munkaegységre növekedett . BorsodAbaúj-Zempléni^^A^t n 87-73 % 1166-56* ü 53-51* , 47- 37* Csongrád, Szolnok, Győr és Hajdú megye dolgozó parasztjai végezték az elmúlt héten a legeredményesebben a növényápolási munkát. Igen erősen el­maradt Baranya, Fejér, Borsod, Zala és Komárom megye. A térképen feltün­tetett átlagos eredményeket a burgonya, cukorrépa, napraforgó és kukorica kapálási, valamint egyelési munkáinak alapján határoztuk meg Párosversenyben a törökszentmiklósi járás községei A törökszentmiklósi járás a tava­sziak gyomirtását 98, a cukorrépa egyelését 97, a kukorica kapálását 80, a napraforgó kapálását 92 százalékra teljesítette. A burgonyának 97 száza­lékát megkapálták és 34 százalékát már fel is töltögették. A rostlen és rostkender vetéseknek több mint 90 százalékát gyomtalanították. Idejében lekaszálták a lucernát és 88 százalé­kát már be is takarították. A jó ered­ményt elsősorban annak köszönhetik, hogy a járás községei egymással párosversenyben végzik a munkát. A párosverseny eredményeit a járási ta­nács a járási pártbizottsággal együtt hétről hétre, rendszeresen értékeli, s a tanácsok ismertetik az egyes közsé­gekben. Különösen jól dolgoznak a pusztatenyői és fegyverneki dolgozó parasztok. A járásban ők járnak az élen. Mindkét községben gondoskodott a tanács arról is, hogy megszervezze az egyes­­ dűlők közötti versenyt, így a községben lelkes verseny bontako­zott ki. * A VERSENY FELLENDÍTÉSÉVEL A SZÉNTERMELÉS FOKOZÁSÁÉRT ötéves tervünk sokat ad a szén­bányászat dolgozóinak: új gépeket és új lakásokat, jobb közlekedést és kultúrotthonokat, a tanulás kor­látlan lehetőségét és hűségprémiu­mot, teljesítményjutalmat, az er­kölcsi és anyagi megbecsülés százféle jelét. De ugyanakkor nagy feladatok elé is állítja a terv szénbányáinkat. Szénterme­lésünknek hatalmas a jelentősége népgazdaságunkban, a szén —­iparunk mindennapi kenyere. Új gyárak épülnek, iparunk mind töb­bet termel — tehát több szén kell a kazánok fűtéséhez, a moto­rok meghajtásához. Gyorsul nép­gazdaságunk vérkeringése, közleke­désünk mind több árut, utast szál­lít — tehát több szén kell a moz­donyok számára. Erősödik népünk kultúrszomja, mind többen tanul­nak, mind több faluba vezetik be a villanyfényt — tehát több szén kell a villamos-erőművek részére. Egész iparunk, közlekedésünk, kul­túránk fejlődésének üteme nem utolsósorban azon múlik, hogy mennyi szenet adnak bányáink. Hogyan teljesíti szénbányásza­tunk a tervet? Az áprilisi termelés elmaradt az előirányzat mögött és májusban sem mutatkozik javulás. Május 29-én például az ország 23 vállalata közül mindössze kettő teljesítette napi előirányzatát s így a terv napi teljesítésének országos átlaga csak 92,5 százalék volt. Pe­dig a terv teljesíthető! Megcáfolha­­tatlanul bizonyítja ezt február hó­nap, amikor szénbányászatunk ma­radéktalanul megvalósította a ter­vet. Csakhogy az akkori és a mai helyzet között az a különbség, hogy februárban Pártunk kongresz­­szusának tiszteletére soha nem lá­tott fellendülést ért el a szocialista munkaverseny — most pedig a leg­több bányában ellanyhult. Mi a magyarázata ennek? Talán bányászainknak ma kevesebb ked­vük van a versenyzéshez? Szó sincs róla. Számos bányaműszaki vezető elmondhatná, hány bányász szólí­totta meg április utolsó napjaiban és kezdte izgalommal, faggatni, há­nyadán állnak is a terv teljesítésé­vel, meg tudják-e valósítani az elő­­irányzatot. Ezer és ezer bányász­nak szívügye a terv s változatlan lendülettel versenyez érte, mind na­gyobb eredmények felé törve. A munka olyan hősei dolgoznak a bá­nyák mélyén, mint Sótér János ifjúmunkás és csapata a Nagybá­­tonyi Szénbányák Szén­bányai­ üze­méből, akik májusban rendszeresen két normát teljesítettek, vagy Tör­jék Mihály és csapata a Zagyvai Szénbányák Margit-tárói üzeméből, 241 százalékos teljesítménnyel. Ahol a szocialista versenyt szüntelenül lelkesen szervezik, mint például a kistelki bányában, ott most is rendszeresen teljesítik, sőt túltelje­sítik a tervet. A hiba éppen ott van, hogy ezt a legtöbb bányában el­mulasztják: pártszervezeteink, a szakszervezet, a műszaki vezetők versenyszervező munkája ellanyhult. Ezért nem tömegesek, nem általá­nosak a kiváló eredmények. Csak néhányat emelünk ki a leg­gyakoribb hibák közül. A verseny­szervező munka gyengesége meg­nyilvánul mindenekelőtt abban, hogy párt- és szakszervezeti funk­cionáriusaink, műszaki vezetőink sokszor megelégszenek látszatered­ményekkel; azzal, hogy papiroson „fejlődik” a versenymozgalom. Köz­ben pedig nem néznek a számok mögé. Az oroszlányi XVII-es akna jelentése például „jó versenyered­ményekről” számolt be. Ezzel szem­ben a valóság az, hogy­ nincsen igazi vetélkedés sem az egyes dol­gozók, brigádok között, sem, pedig az üzemrészek között. Ez is közre­játszik abban, hogy a bányában sok az igazolatlan mulasztás, laza a fegyelem, nem teljesítik tervüket. A Vértesbakonyi Szénbányák vezetői megelégedetten tudomásul vették: kisgyóri bányaüzemükben sokszáz dolgozó tett május 1-i felajánlást. De azt már nem tanulmányozták alaposan, hogyan fordulhatott elő, hogy 150 felajánlást nem teljesítet­tek. Dudaron szép számmal­­kötöt­tek a dolgozók hosszúlejáratú ver­senyszerződést. Am­i a versenyszel­lem lelohad ott, ahol nem kísérik állandóan figyelemmel a szocialista kötelezettségvállalás teljesítését. Du­daron is ezt történt. Mindez arra vall, hogy számos bányánkban bü­rokratikusan, gépiesen végzik a ver­seny szervezésének munkáját. Márpedig Sztálin elvtárs arra ta­nít, hogy „a szocialista verseny nem irodai ügy”. Csak ott beszél­hetünk igazán versenyről, ahol a bányász nemes izgalommal figyeli a versenytáblán, ő tart-e előbbre, vagy pedig versenytársa, ahol igazi szocialista vetélkedés folyik csapat és csapat, üzem és üzem között. Csak ott beszélhetünk igazán ver­senyről, ott lesz szilárd a munka­­fegyelem, ahol a dolgozó rendszere­sen figyelemmel tudja kísérni saját eredményeit és a versenytársakét, ahol a verseny problémáit időről időre nyilvánosan megtárgyalják, ahol olyan légkör alakul ki, hogy valóban mindenki tisztelettel és nagy megbecsüléssel veszi körül az élenjárókat. Ilyen versenyszellemet kell kifejleszteniük pártszerveze­teinknek, szakszervezeti csoport­jainknak. A verseny szervezése nem valamiféle adminisztratív feladat, hanem elsőrendűen politikai munka. Nem elég levélben bejelenteni, mit vállal az üzem, nem elég, ha a bá­nyász aláír egy versenyszerződést. Arra is szükség van, hogy minden vezető és minden dolgozó megértse, mélyen átérezze, miért kell küzde­nie a vállalt kötelezettség teljesíté­séért, a széntermelés fokozásáért. „A bányász — mondotta Rákosi elv­társ — amikor ott dolgozik a föld mélyében és fejti a szenet, legyen tisztában azzal az úttal, amelyet az a szén megtesz, a kazánokon keresz­tül, amik az ipart erősítik, a villa­nyon keresztül, ami a kultúrát is erősíti. Legyen tisztában azzal az összefüggéssel, amely a föld mé­lyén végzett saját munkája és a szocializmus általános építése kö­zött fennáll." Ezt magyarázzák meg pártszervezeteink, szakszervezeti csoportjaink! A szocialista verseny fejlődése, a munkafegyelem megszi­lárdítása bányáinkban — elválaszt­hatatlan a pártszervezetek megerő­sítésétől, a politikai nevelő és felvi­lágosító munka megjavításától. A másik súlyos hiba, hogy bá­nyáinkban nem szentelnek komoly figyelmet az elmaradók, a normát nem teljesítők segítésének. Ma mint­egy 80 vagon szén esik ki naponta a termelésből amiatt, hogy a bá­nyászok jelentős része nem teljesíti a normát. De a vezetők elegendőnek tartják azt, hogy „hivatalból elren­deljék” a munkamódszerátadást, „be­állítsanak” egy függetlenített munka­­módszerátadót. Sok esetben még ezt sem teszik meg. Szorospatakon például a papiros szerint működik egy munkamódszerátadó. Valójá­ban azonban az a bányász, akit erre kijelöltek, éppen szakszervezeti iskolán van, így nem csodálkozha­tunk, hogy a dolgozók nagy része nem teljesíti a normát. A feladat az, hogy erőteljesen kiszélesítsük, élő mozgalommá szervezzük a mun­kamódszer átadást. Ne legyen olyan tapasztalt, szakmáját jól ismerő bá­nyász, aki ne tanítaná a képzet­lenebbeket; ne legyen olyan sztaha­­novista, aki ne foglalkozna rend­szeresen munkamódszerátadással. A szakszervezet és a műszaki vezetők tartsák állandóan napirenden ezt a nagyjelentőségű feladatot. A harmadik hiba: a termelés megszervezésének gyengesége. A nógrádmegyei ménkesi bányaüzem például csak 84 százalékra teljesí­tette előirányzatát. Nemrég csak­nem száz új dolgozó került hozzá­juk. De nem készítették elő meg­felelően a szerszámot, fúrógépet a számukra, nem szervezték meg gon­dosan a munkát. Gyakori a panasz az akna rossz szellőzésére, nem tartják jól karban a villanymotoro­kat és ezért sűrűn fordulnak elő üzemzavarok. Nem csoda hát, ha laza a­ fegyelem, gyengék az ered­mények, s a dolgozókban nem ala­kult ki a verseny iránti lelkesedés. A dolgozók versenykedvét lehűti, fe­gyelmét aláássa az, ha­ feleslegesen várakozni kell az üres csillére, a bányafára, ha nem osztják el előre­látóan a munkaerőt. Az­ ilyen fo­gyatékosságok ellen egyetlen percre sem szabad abbahagyni a harcot. E küzdelem most fontos szakaszá­hoz érkezik: júniusban a miniszté­rium irányításával országosan megindul a ciklusos munkaszerve­zés bevezetése bányáinkban. Ve­gyék ki részüket ebből a nagy mun­kából teljes odaadással a műszaki értelmiségi dolgozók! Teremtsék meg a ciklusos munkamódszer alkalmazá­sának megfelelő műszaki feltételeit és ugyanakkor gondoskodjanak a megfelelő szakmai oktatásról is. Az új módszert csak akkor lehet sike­resen bevezetni, ha alaposan meg­ismertetjük a bánya minden mű­szaki káderével — az igazgatótól kezdve az aknászig —, sőt, minden egyes csapatvezetővel, minden egyes bányásszal is. Ha ezt sikeresem oldjuk meg, úgy ugrásszerűen emel­kedik majd bányáink műszaki szer­vezésének színvonala, a legkedve­zőbb feltételeket teremtjük meg a bányászok munkaversenyének ki­bontakozásához. A feladatok nem újak, világosan elénk tűzte őket már a Párt és a kormány határozata a szénbányá­szat fejlesztéséről. De tisztán kell látnunk: eddig nem tettünk eleget annak érdekében, hogy a határozat valósággá váljék — és ezt ezután kell pótolnunk. A határozat — a kormány utasítása, amely kötelezi a bányák minden vezetőjét. A határo­zat — a Párt szava, amelynek meg­valósításáért tűzön-vizen át küzde­nie kell minden kommunistának. Vegyék elő újra ezt a határozatot pártszervezeteink, szakszervezeti csoportjaink, műszaki vezetőink, ta­nulmányozza át ismét minden nép­nevelő és bizalmi, minden egyes bányászdolgozó. Mérlegelje bátor bírálattal és önbírálattal, mi tör­tént eddig, mik a feladatok ezután. Gondoljon arra, hogy Pártunk, kor­mányunk szilárdan épít a feladatok kitűzésénél bányászaink öntudatára, a bányászbecsületre, a bányák dol­gozóinak mély felelősségérzetére, a haza, a nép iránt. És határozza el: minden erejével, legjobb tudásával azon lesz, hogy a maga posztján tettekké váltsa a határozat szavait. Ezt kívánja szocialista építőmun­kánk, ötéves tervünk érdeke.

Next