Szabad Nép, 1951. június (9. évfolyam, 126-151. szám)

1951-06-01 / 126. szám

• Versenyben az évi terv túlteljesítéséért A kohó- és gépipari minisztérium jelentése a szakma legjobb dolgozója címért folyó verseny állásáról A kohó- és gépipari minisztérium legutóbb az 1950. negyedik negyedévi és az 1951. első negyedévi eredmé­nyek alapján állapította meg: kik a szakmák legjobb dolgozói. Április hó­napban tovább folytatódott a küzde­lem a kitüntető cím megszerzéséért. A minisztérium most az április hónapi eredmények alapján értékelte a ver­seny állását. A csúcsesztergályosok között vál­tozatlanul Rédel Béla, az RM Szerszámgépgyárának dolgozója a legjobb. Állandóan Vll-es kate­góriájú, magas minőségű mun­kát végez, s április hónapi átlag­teljesítménye 500 százalék. Mun­kamódszerét rendszeresen átadja csoportja tagjainak és segíti előre­haladásukban az átképzéseket. Ebben az évben két jelentős újí­tást vezetett be. A második: Bordás András, ugyancsak az RM-bős. A karusszelesztergályosok között Lugosi Ede (DIMAVAG Gép­gyár) a legjobb. Teljesen selejtmente­­sen dolgozik, állandóan VI-os és VII-es kategóriájú munkát végez. Többszörös újító. A legjobb hori­­zontál-esztergályos: Standl Sándor,­ a Szerszámgépgyár dolgozója, a leg­jobb előrajzoló: Jászai József (diós­győri MÁVAG Gépgyár). A legjobb fúrás: Vég Antal, az RM munkása. Az előző értékeléskor is ő volt a legjobb. Április hónapban átla­gosan 268 százalékos teljesítményt ért el Munkájában komoly észszerűsíté­­seket vezetett be. Csatlakozott a Na­zarova-mozgalomhoz, s ennek kereté­ben vállalta: olyan gondosan ügyel gépére, hogy csak 6000 munkaóra el­végzése után szoruljon nagyobb javí­tásra. A legjobb csiszoló: Budai László (MOM), a legjobb gyalus: Szűcs Mi­hály (Vasöntöde és Gépgyár), a leg­jobb villanyhegesztő: Molnár József (DIMAVAG Gépgyár), a legjobb auto­génhegesztő: Formánn Sándor (Ház­tartási Eszköz- és Bádogárugyár), a könnyűhengerészek versenyében Ba­­korcsik András (BM) tört az élre, a nehézhengerészek között pedig Bódi Béla (Ózdi Kohászati Üzemek). A ko­vácsok között Czira Dénes (Magyar Acélárugyár) vezet. VI-os kategóriájú munkán selejtmentesen dolgozik. Áp­rilis hónapban átlagosan 209 százalé­kot teljesített. Példamutató az anyag­­takarékossági mozgalomban is: három hónap alatt több mint 20.000 forint értékű anyagot takarított meg. A má­sodik: Bazsányi Sándor (DIMAVAG Gépgyár). A lakatosok közül Lajkó Ferenc (Tö­rökszentmiklósi Gépgyár), a szerelő­­lakatosok közül Littvin József (DIMAVAG Gépgyár), a magkészítők közül özv. Jónás Gyuláné Kossuth­­díjas (Hubert és Sigmund) került az első helyre. A marósok között Mezei Simon (Telefongyár) végezte április­ban a legjobb munkát. Ebben az év­ben 47 dolgozónak adta át munka­­módszerét. Április hónapban 234 szá­zalékos átlagteljesítményt ért el. Má­sodik: Sztankovics János (Egyesült Izzó). A műszerészek közül Maros Károly (Magyar Optikai Művek) lett április­ban az első. A legutóbbi értékelés szerint a szakma harmadik legjobbja volt. Átlagos teljesítménye 243 száza­lékra emelkedett. Második: Bárdos Ernő (Magyar Felvonógyár). Az olvasztárok közül Suszter Ká­roly (Ózdi Kohászati Üzemek) martinász tört az első helyre. A legutóbbi értékelésnél ötödik he­lyezett volt. Átlagteljesítménye: 125 százalék. Jó eredményét helyes tüzelési módszerrel érte el. A vele egy kemencénél dolgozók va­lamennyien elnyerték a sztah­á­­novista címet. A második: Petz Bertalan (Rákosi Mátyás Művek.) A forrósztárok közül Turcsányi Jó­zsef (Ózdi Kohászati Üzemek) ért el áprilisban legjobb eredményt. Újítá­sával jelentősen megnövelte a gáz fajlagos fűtőértékét. Harminchat nap­pal előre van terve teljesítésével. Má­sodik: Koós István (Ózdi Kohászati Üzemek). Az öntők közül áprilisiján idős Kruppa József (Acélöntő- és Csőgyár) volt a legjobb. Selejtmentesen dolgo­zik, VI. kategóriájú munkát végez. Április havi átlagos teljesítménye 243 százalék. Több újítást vezetett be. Egyszerre két-három mintát formál, s munkamódszerét­ rendszeresen ismer­teti dolgozótársaival. Mint népnevelő,­ jó politikai felvilágosító munkát vé­gez. Második: Weich Rudolf (Ganz Flajógyár). A szerszámkészítők és idomszeré­­szek közül Papp-Kovács Kálmán (Kühne Mezőgazdasági Gépgyár), a vésősök közül Pataki János (Magyar Vagon és Gépgyár), a mintaasztalosok közül Tímár József (Emag Gépgyár), a kohókőművesek közül Roháty And­rás (MAVAG Kohászati Üzemek) sze­rezték meg az első helyet áprilisban. A mérnökök közül igen jó ered­ményt ért el Temesszentandrási Guido (Ózdi Kohászati Üzemek), Kossuth-díjas sztahanovista kohó­­mérnök, a durvahengermű gyár­­részleg vezetője. Április hónapban 104,6 százalékra teljesítette üzem­része a tervet. A selejt 1.74-ről 0.73 százalékra csökkent. Jó munkát végzett Viola Gyula gé­pészmérnök is. (Egyesült Izzó). A technikusok közül kiválóan dolgo­zott Potoczky Dezső (BM Művek Köz­ponti Átvételi Osztály). Többszörös újító. Igen jó eredményt ért el Ermer Árpád (Egyesült Izzó), aki 26 újítást nyújtott be. A művezetők közül kiemelkedő mun­kát végzett Fürst Mihály sztaha­novista (Ganz Villamossági Gyár.) Üzemrésze április hónapban 100 szá­zalékos tervszerűséggel dolgozott. Jó eredményt ért el Mertusz István is (MÁVAG Kohászati Üzemek). Üzem­része április hónapban 106,5 száza­lékra teljesítette tervét. A selejtet 1.8 százalékra csökkentette. Jó munkát végzett az átlagidő csökkentése te­rén is. * Hogyan jelentkezhetnek a tanulófiatalok a Dunai Vasműhöz önkéntes nyári munkára? Sokezer diákfiatal előtt nyílik lehe­tőség a nyáron arra, hogy önkéntes munkával hozzájáruljon a Dunai Vas­mű felépítéséhez. A Dunai Vasmű építkezésére a tanulófiatalok, a közép­iskolai, egyetemi, főiskolai DISZ alap­szervezetekben jelentkezhetnek. Fiúk 16, lányok 17 éves kortól vehetnek részt a nyári önkéntes munkában. DISZ-taggyűlések vitatják meg: a je­lentkezők közül kik érdemesek arra, hogy példamutató tanulmányi munká­juk alapján résztvegyenek a hatalmas építkezésen. Azok a fiatalok, akiket társaik méltóknak találnak, megbízó­­levelet kapnak és orvosi vizsgálat után együttesen utaznak Dunapentelére. A Vasműnél az önkéntes munkára je­lentkezők teljes ellátást kapnak. Egy­­egy brigád két hétig tartózkodik Duna­­pentelén. A munkában részvevő diák­fiatalok emlékjelvényt kapnak, a leg­jobb brigád, illetve a legtöbb fiatalt mozgósító szervezet emléklap-jutalom­ban részesül. SZABAD NÉP PÉNTEK, 1951. JÚNIUS T Jó eredményt hozott a tatabányai Vll-es akna csapatainak párosversenye zalokra csökkent. A Kovaljov-módszer alkalmazásával a Soproni Fésüsfonó vezet a hármas versenyben Három fésüsfonó — a soproni, a győri és a kistarcsai — hármas ver­senyben harcol a terv sikeres teljesí­téséért. Eddig fej-fej mellett haladtak. Most azonban a Soproni Fésüsfonó az élre tört, pedig az év elején még a gyár dolgozói közül sokan termeltek 100 százalékon alul. Különösen a kettőző­ osztályon oko­zott nehézséget az elmaradás, s ez fé­kezte a cérnázó munkáját is. A gyár vezetői megvizsgálták, hogyan lehet segíteni. Az osztály öt-hat dolgozója állandóan jóval 100­­százalékon fe­lüli termelést ért el. Ezeknek a mun­kamódszeréből.. .a legjobbak munkafo­­gásaiból új, egységes munkamódszert állítottak össze, amit aztán átvett az osztály többi dolgozója is. A Koval­­jov-módszer alkalmazásának eredmé­nyei­ hamarosan jelentkeztek. Január­ban még 29-en voltak, akik nem telje­sítették a normát; az elmúlt hónap végén ez a szám 12-re csökkent , az osztály átlagteljesítménye pedig a ja­nuári 101,7 százalékról 104,3-ra emel­kedett. Még job­b eredményt hozott a Ko­val­jov-mozgalom kiszélesedése a szel­­faktor osztályon. Itt a januári 29 he­lyett 8 dolgozó nem teljesíti a nor­mát, az osztály átlagteljesítménye pe­dig 105.2 százalékra emelkedet a 101.6 százalékról. kai, a selejt a tavalyi 1.6-ról 1.3 szá­ A tatabányai VII-es akna dolgozói jó termelési eredm­ényeket jelentenek. Áprilisban 100 százalékot értek el, május 28-ig pedig már 99,5 száza­lékra teljesítették havi tervüket. Ered­ményeikben jelentős része van a csa­patok párosversenyének, amelyben az áprilisi 12 csapat helyett ma már 28 csapat vesz részt. A csapatok több mint 90 százaléka hosszúlejáratú ver­senyvállalást tett. A szenelőcsapatok között Bányai János vájár és Palotás István csapatcsillés csapata érte el a legjobb­­ eredményt. A csapat májusi tervét május 28-ig 177,5 százalékra teljesítette (az áprilisi átlag 113,6 volt) s eddig­­több mint 200 csille szenet termelt előirányzaton felül. Harminc tonna acéllal több a Ganz Vagonban! A Ganz Vagon-gyári acélmű dolgozói több észszerű­sítés bevezetésével csök­kentették a csapolási időt. Az anyag berakása a régebbi 20—25 perc helyett már csak 10—12 percet vesz igénybe. Az anyag olvasztását az áramerősség és a feszültségi fokozatok célszerű ki­használásával 10—15 perccel hama­rabb végzik el. A Ganz Vagon olvasz­tárjai ma már két óra ötvenperces átlagos csapolási idővel büszkélkedhet­nek, ez nem kevesebb, mint negyven perc megtakarítást jelent. Árvai József „minőség-brigádja” érte el a legjobb — két óra húszper­­ces — eredményt, de hasonlóan jó a vele párosversenyben álló Vánkos­brigád teljesítménye is. Az acélmű ol­vasztárjai a műszaki dolgozók segít­ségével a május 29-ig előirányzott acéltermelést harminc tonnával túl­szárnyalták. Az önköltség öt százalék­ „F­őre ifjúság — békénk elődje, a Dunai Vasmű felépítéséért!" A DISZ központi vezetőségének felhívása az ifjúsághoz a Dunai Vasmű felépítésében való önkéntes részvételre Fiatalok százai fordultak a Dolgozó Ifjúság Szvetsége központi vezetősé­géhez azzal a kéréssel, hogy részt­­vehessenek nyári önkéntes munkával a Dunai Vasmű építésében.­ A Szov­­jetunióban tanuló ösztöndíjasok, a Sallai Imre szakérettségis kollégium hallgatói és az Erőgépjavító Vállalat DISZ-szervezetének ifjúmunkásai első­nek ajánlották fel, hogy nyári szün­idejük illetve szabadságuk egy részét a Dunai Vasmű építésénél töltik el. Üdvözöljük a fiatalok hazafias kez­deményezését. Ifjaink ismét bebizo­nyították, hogy­ felelősnek érzik magu­kat módosított ötéves tervünk megva­lósításáért. Rákosi elvtárs ifjúságának szíve együtt dobban a Vasmű építői­nek csákányával, kalapácsával s nyá­ron együtt indulnak ütközetre az új gyárcsarnokért, a házakért és utakért — az acélért. Békénk egyik erős vára, nemzetünk büszkesége, ötéves tervünk legna­gyobb alkotása, a Dunai Vasmű, sok­­ezernyi ember munkájával épül. Az építők mind nagyobb területet hódíta­nak el a természettől. Ahol tegnap dombok voltak, ma házsorok emel­kednek s az alkotó munka ereje for­málja az acélkombinát első gyárcsar­nokait. Uj, szocialista város születik a Duna mentén s a szocialista építő­­munka n­ízében új ifjúság nő fel. Az ifjú építők előtt kirajzolódik az óriási kohómia, a zúgó gépekkel teli üzemek s a gyár futószalagjairól legördülő traktorok, mozdonyok, hidak, az új szerszámgépek , melyek népünk munkáját könnyítik, hazánkat erősítik. Ifjaink ezreinek önkéntes munkája ezt a harcot segíti sikerre! A Dolgozó Ifjúság Szövetsége ma­gáévá tette a fiatalok kezdeményezé­sét és kérte kormányunkat, tegye lehe­tővé a fiatalok nyári önkéntes mun­káját a Dunai Vasmű építésénél. A kormány helyesli a kezdeményezést s megteremti a feltételeket annak meg­való­sít­á­sához. Ennek alapján a DISZ központi ve­zetősége kéthetes csoportokban, önkén­tes építőmunkát szervez a Dunai Vas­műnél, június 17-től szeptember 8-ig. A Dunai Vasmű felépítésében való részvétel, kitüntetés, amit a DISZ azoknak az­­ ifjaknak és leányoknak tesz lehetővé, akik erre jó vizsgaered­ményeikkel, szövetségünkben végzett munkájukkal érdemesnek bizonyulnak. DISZ-szervezetek, diákfiatalok! Szé­lesítsétek tovább e hazafias kezdemé­nyezést. Önkéntes építőmunkával is készüljetek a III. Világifjúsági Ta­lálkozóra, a világ ifjúságának harcos béketalálkozójára. A vasmű építésénél kemény, áldo­zatkész munka, az építők harcos élete vár rátok. Dolgozzatok példamutatóan, lelkesen s a győzelem a tiétek lesz. Éljen a Dunai Vasmű, népünk bé­kés építőmunkájának hatalmas alko­tása! Éljen a mi győzelmes Pártunk és drága tanítómesterünk, Rákosi Mátyás elvtársi Előre ifjúság­i békénk elődje, a Dunai Vasmű felépítéséért! A DISZ központi vezetősége intézőbizottsága. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Hogyan segíti és ellenőrzi a pártszervezet a vállalatvezetés munkáját a Duna Cipőgyárban? Gerti elvtárs a kongresszuson han­goztatta: „A pártszervezet, a kommu­nisták szerepe és jelentősége a terme­lésben kell hogy még tovább növe­kedjék. A pártszervezet természetesen mindenért felelős, ami az üzemben történik." Mi, a Duna Cipőgyár pártbizott­sága, megszívleltük a kongresszus út­mutatásait. Azt már a kongresszus előtt is lát­tuk: a párts­zervezet csak akkor tudja ellenőrizni a termelést, ha pontosan tájékozódik annak menetéről. Január­­ óta nekem, mint a pártbizott­ság tikárának, mindennap jelentést ad­nak, hogy melyik üzemrész hogyan áll a termeléssel. A mennyiségről és a minőségről is pontos adatokat kapunk, így kiderül, hol van hiba és azt gyor­san ki tudjuk javítani. Ezenkívül van egy tervkönyvem, amiben a havi ope­ratív terv és a negyedéves terv adatai szerepelnek. Ebből és a napi jelenté­sekből mindig meg tudjuk állapítani, hogyan állunk a tervteljesítéssel. Idő­­közönként behívjuk a pártbizottság elé a főkönyvelőt, vagy a pénzügyi osz­tály vezetőjét, akik beszámolnak a vállalat pénzügyi és gazdasági helyze­téről, így ellenőrizzük, hogyan állunk az akkumulációval, a béralap felhasz­nálásával, stb. A pártbizottság az alapszervezeti tit­kári értekezleteken is tájékozódik a ter­melés helyzetéről. A titkár elvtársak többek között, beszámolnak az üzem­részben előforduló műszaki, munka­­szervezési hibákról, s mi másnap a műszaki vezetővel, vagy magával az igazgatóval megbeszéljük a hibákat, kijavításuk módját. A 303. üzemrészben például komoly hiányosságok voltak. Sok volt a selejt. Az itt dolgozó mes­tereket hosszú ideig igyekeztünk ne­velni, majd komolyan figyelmeztettük őket, hogy változtassák meg munka­­módszerüket, legyenek keményebbek és követeljék meg a minőségi mun­kát. Mindez nem használt. Erre levál­tásukat javasoltuk az­­igazgatónak és indítványoztuk, hogy helyükbe má­sok kerüljenek, a többi között az üzemrészben dolgozó Nagy Károly elvtárs, aki egyéves műszülő tan­folyamot­ végzett és alkalmas erre a munkára. Nagy Károly és Bar­caly elvtársak azóta komolyan megjavítot­ták a minőségi munkát. A pártbizottság üléseire terme­lési kérdések megtárgyalása­kor meghívjuk az igazgatót, esetenként a műszaki igazgatót is. Ha szükséges, megbírál­juk munkáju­kat, így felvetettük például, hogy az előkészítő üzemben még ma is ott van három futószalag, ami 50.000 forintba került és semmire sem lehet hasz­nálni. Felhívtuk,­az igazgató elvtársat, hogy vagy szereltesse le a szalagokat, vagy más megoldást keressen a mi­nisztérium XIV. főosztálya segítségé­vel, amely a dolgozók és a műszaki vezetők meghallgatása nélkül felépí­tette ezeket a szalagokat. Ugyancsak többször figyelmeztettük az igazgató elvtársat, hogy mielőtt valamely terv­­módosítást elfogadna, vizsgálja meg, megvalósíth­ató-e ez az üzemben. Idén tizenháromszor változtatták meg ter­vünket és javarészt emiatt történt, hogy februárban és márciusban túllép­tük a béralapot. Arra törekszünk, hogy megszilárdít­suk az egyéni felelősséget a mesterek­nél, műszaki vezetőknél. Ma már mű­szaki vezet­ő elvtársaink felkeresik a pártbizottságot, ha úgy látják, hogy a tervteljesítést egy másik üzemrész, vagy a vezetés munkája veszélyezteti. Például Stefkó elvtárs, sztahanovista művezető, munkája iránti felelősség­­érzetből arra kérte a pártszervezetet: hasson oda, hogy a­ karbantartás osz­tályvezetője idejében ellássa a futó­szalagot megfelelő gépekkel. Ez meg­történt és ma már nem utolsó pilla­natban, hanem idejében adják át a gépeket s ezzel több ezer forintot meg­takarítunk. Az üzemi háromszög üléseket szükséghez képest hívjuk össze, egy óránál tovább sohasem tart egy—egy ülés Időszerű személyi kérdéseket beszé­lünk itt meg, legutóbb például azt, hogyan állítsunk be nagyobb számban nőket a vezető munkakörökbe. A meg­beszélések alapján oda irányítjuk a népnevelők, pártmunkások felvilágo­sító munkáját, ahol arra legnagyobb szükség van. Így értük el, hogy ma már 12 női mesterünk, 6 női csoport­vezetőnk van, akik jól megállják he­lyüket. A legfontosabb, úgynevezett „kulcsgépek” kezelésére is egyre több nőt tanítunk meg. A termelés ilyen módszerű párt­ellenőrzésének­ nagy szerepe volt ab­ban, hogy első negyedévi tervünket 108,5 százalékra teljesítettük­, s öt­millió forint értékű forgóeszközt ad­tunk át népgazdaságunknak. Áprilisi tervünket 100 százalékos tervszerűség mellett, 105 százalékra teljesítettük. Ugyanakkor több mint 300 ezer forint megtakarítást értünk el az anyag­felhasználásnál. Sokszor megtörtént azonban ve­lem, hogy a párttitkár munkája he­lyett a műszaki vezető munkáját vé­geztem el. Például az egyik üzemrészben voltam és szólt a mester, hogy a sza­bászat nem küldi az anyagot. Bár a dolog nem volt égetően sürgős, fog­tam a telefont és magam kértem a szabászat vezetőjét, hogy szállítson a „köröknek”, futószalagoknak. Ezen a hibán változtatunk, az ilyen pro­blémákat a műszaki és vállalati ve­zetőkkel közöljük, ők intézkednek. Hibáinkért a legutóbbit taggyűlé­sen megbírált a párttagság is. Az elmúlt hónapban sok­ hiba volt az exportáruk minőségében. Fazekas elv­­társ, igazgatóhelyettes megálla­pította, hogy elhanyagoltuk a dolgo­­­zók politikai felvilágosítását, s ezért történhetett meg, hogy az exportáruk átvételekor azok jelentékeny részét visz­­sza kellett vetni. Mi beláttuk ezt a hi­bánkat. Az első négy hónap eredmé­nyei önelégültté tettek, s azt hittük, hogy most már megy minden magá­tól, felvilágosító munka nélkül, ver­seny nélkül. A kongresszus útmuta­tásai alapján kijavítjuk hibáinkat és arra törekszünk, hogy idő előtt telje­sítsük a második tervévben vállala­tunk előtt álló termelési feladatokat. Ács Antal, a Duna Cipőgyár pártbizottságának titkára. ★ ÁCS ELVTÁRS CIKKÉBŐL KITŰ­NIK, hogy a Duna Cipőgyár párt­­bizottsága komolyan foglalkozik a termeléssel. De a pártbizottság nem alkalmazza maradéktalanul a pártel­lenőrzésnek azt az új, fejlettebb mód­szerét, amelyről Gerő elvtárs beszélt a kongresszuson. Gerő elvtárs rámu­tatott, hogy az üzemet az üzemek élére állított felelős igazgató vezeti, biztosítani kell az egyéni felelőssé­get a vezetésben és hangoztatta: ez n­em jelenti azt, „hogy a felelős egy­személyi vezetés szigorú alkalmazása akárcsak a legkisebb­­mértékben is csökkentheti a pártszervezet szerepét, je­lentőségét a termelésben". Ács elv­társ erről keveset , beszél cikkében­­azért, mert­ ebben az­ üzemben­ a párt­­titkár és a pártszervezet nem erősíti az igazgató személyes felelőssé­gét, hanem jelentős részben a párt­­titkár tölti be az üzem gazdasági ve­zetőjének szerepét is. A termelési si­kerek — amelyek az üzem dolgozói­nak lelkes munkája mellett jórészt a pártszervezetnek, Ács elvtársnak köszönhetők — kissé önteltté tették Ács elvtársat és az üzemi pártbizott­ságot. .Ez az oka annak, hogy most­ komoly hibák fordultak elő az ex­port­munkánál. A Duna Cipőgyárban a pártszerve­zet beszámoltatja a gazdasági vezető­ket­ a termelésről, magasabb színvona­lon foglalkozik a­ termelés problémái­val, a termelékenység, a takarékos­ság, a munkabéralap felhasználásának kérdéseivel. Mindamellett még egyszer sem tűzték a pártbizottsági ülés na­pirendjére a kérdések valamelyikét külön: mindig általában vitatták meg a termelés kérdését — s ez helytelen. Az igazgató elvtársat — bár meghív­ták az ülésre — egyetlen egyszer sem számoltatták be a pártbizottság előtt. Az igazgatói beszámoló a rövid „há­romszög üléseken” történtek, így a ter­melés irányítása sokkal nagyobb mér­tékben Ács elvtárson múlott, mint az egész pártbizottságon, hiszen a párt­­bizottságból csak ő vett részt a há­romszög üléseken. Ilyenformán nem történt meg kielégítően a pártszerve­zeten belül a termelési problémák kollektív megvitatása és a gazdasági vezetésben sem érvényesült megfele­lően­ az igazgató egyéni felelőssége. A DÖNTŐ HIBA emellett az, hogy a termelés irányítása közben a pártbizottság elhanyagolta a politikai felvilágosító munkát és az utóbbi idő­ben a munkaversenyt is. A kapuval szemben humoros rajz mutatja: a ver­seny ágyban fekvő beteg és az orvos megállapítja róla: nyugodtan alszik, „versenyláz nincs". Végül, de nem utolsósorban: a párt­­bizottság feladata a dolgozók helyes kezdeményezéseinek felkarolása. Erre itt nem fordítottak kellő figyelmet. A minap tartott röpgyűlésen a 303-as üzemrész dolgozói például megbírál­ták a pártbizottságot, mert javasla­taikat nem vették idejében figyelembe. Olyan szárítási eljárást javasoltak, amely lényegesen csökkentette volna a selejtet, de javaslatukat nem valósí­tották meg. A Duna Cipőgyár pártbizottsága ta­nulmányozza alaposabban a kongresz­­szus útmutatásait a termelés pártel­lenőrzéséről és segítse hozzá az üze­met,— amely „hajszál híján élüzem lett’ — a kitüntető élüzemcsillag el­nyeréséhez.

Next