Szabad Nép, 1951. július (9. évfolyam, 152-177. szám)

1951-07-01 / 152. szám

nép VASÁRNAP, 1951. JCLHIS 1 A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság teljes egészében osztja a szovjet kormány álláspontját a japán békeszerződés kérdésében Phenjan, június 30. (TASZSZ) Pak Hen En, a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság új külügyminisz­­tere a Koreai N­épi Demokratikus Köz­társaság moszkvai nagykövete útján jegyzéket küldött a Szovjetunió kül­ügyminiszterének, az USA japán béke­szerződés-tervezetének kérdésében. A jegyzék hangsúlyozza, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság kormánya teljes egészében osztja és támogatja a szovjet kormánynak mind a Japánnal kötendő békeszerző­dés előkészítésének­­ eljárási rendjére, mind pedig a békeszerződés céljaira és lényegére vonatkozó állásfoglalá­sát. Rámutat, hogy a Japánnal kö­tendő békeszerződés előkészítésének az USA kormánya által választott kü­lön útja nem vezet a távolkeleti kér­dések békés rendezésére, hanem új bonyodalmakat idéz elő az országok közötti kölcsönös kapcsolatokban. A Japánnal kötendő békeszerződést a potsdami egyezményben megállapított eljárási rendnek megfelelően kell elő­készíteni. Az előkészítés nem történ­het meg a Kínai Népköztársaság kor­mányának részvétele nélkül, mert a kínai nép küzdött leghosszabb időn át a japán agresszió ellen és mert a Kínai Népköztársaság a béke döntő fontosságú tényezője a Tá­vol-Keleten és részvétele nélkül semmiféle békés rendezés nem le­het érvényes. Az USA-nak a japán különbékeszer­­ződésre irányuló törekvései elárulják, hogy Japánt az amerikai agresszió ázsiai főtámaszpontjává akarják tenni. A Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság kormányának véleménye szerint minden békeszerető államnak köteles­sége, hogy támogassa a Japánnal kö­tendő mindenoldali és igazságos bé­keszerződést szolgáló szovjet javas­latokat. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormánya a továbbiakban kifejezi reményét, hogy képviselőjét — a többi érdekelt állam képviselőjével egyenlő feltételek mellett — meghív­ják a Japánnal kötendő békeszerződést tárgyaló értekezletre, mert figyelembe kell venni, hogy a koreai nép a japán agresszió első áldozata volt, hozzájá­rult a japán militarizmus ellen vívott fegyveres harchoz és mert Koreának, amely Japán közvetlen szomszédja, kü­lönös érdeke a japán agresszió meg­akadályozása és Japán demokratikus fejlődésének biztosítása. A­ jegyzék rámutat: az amerikai megszálló hatóságok japáni tevékeny­sége csalódást, felháborodást és nyug­talanságot keltett a koreai nép kö­rében. Az USA koreai fegyveres in­tervenciója — mondja a jegyzék — végleg leleplezte az amerikai inter­venciósoknak a japán militarizmus újjáteremtésével elkövetett bűnös cél­jait. Japán aktívan részt vesz az ame­rikai intervenciósoknak a koreai nép ellen folytatott rablóháborújában. Emiatt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya már 1950 ok­tóber 14-én tiltakozott az ENSZ-nél. Választ nem kapott, sőt azóta jelenté­kenyen megnőtt Japán részvétele a koreai háborúban. Ezt nem titkolja az angol-amerikai sajtó sem, amely köz­li: japán „önkéntes” egységeket ké­szítenek elő, hogy Koreába szállítsák őket, japán hajók katonai rakományo­kat szállítanak, a japán gyárakban pedig fegyverzetet és lőszert gyárta­nak az intervenciósok Koreában mű­ködő hadseregei számára. A jegyzék idézi az amerikai Chicago Daily News tokiói tudósítójának megállapítását: „Ha Japán nem nyújtana segélyt, már kiűztek volna bennünket Koreából." Az amerikai uralkodókörök — foly­tatja a jegyzék — rosszakaratú és népellenes ázsiai ármányai még sür­getőbb és halaszthatatlanabb feladattá teszik a japán agresszió megismétlő­désének megakadályozását. Japán tel­jes demilitarizálását és demokratizá­lását. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya támogatja a szovjet kormánynak javaslatát. Japán a békeszerződésben vállaljon kötele­zettséget, hogy nem lép be a Japán­nal kötendő békeszerződés aláírásában érdekelt egyetlen állam ellen irányuló koalícióba sem. Fontos a koreai nép számára az amerikai megszálló csa­patok Japánból való kivonásának kér­dése is, mert az amerikai megszállás feltételei között szó sem lehet a demo­kratikus szabadságjogokról. az amerikai megszállás a japán reakció és militarizmus további megszilárdítását jelenti. Ez, valamint az a tény, hogy ameri­kai fegyveres erők tartózkodnak Korea tőszomszédságában, életveszélyt jelent Korea számára — hangsúlyozza a jegyzék. A japán területrablók szétverése után az amerikai imperialisták úgy döntöttek, hogy Korea gyarmatosítói­ként az előbbiek helyébe lépnek és ez­zel bebizonyították, hogy leggaládabb ellenségei a független Koreának. Az amerikai intervenciósok, hosszas elő­készítés után bevetve a h­sziamanista banditákat, fegyveres inte­rvenciót kezdtek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen, vérbeborították a sokat szenvedett országot, állatiasan gyilkolják a békés lakosságot, meg­semmisítik Korea városait és falvait. Kétségtelen — hangsúlyozza a jegy­zék —, hogy amennyiben az Egyesült Államok­nak nem állnának rendelkezésére a japáni stratégiai támaszpontok, illetve Japán katonai potenciálja, nem tudta volna a koreai inter­venciót ily nagy arányokban foly­tatni. A koreai népnek, amely harcol az amerikai intervenció ellen, létérdeke, hogy a jövőben államának határait ne fenyegessék az agresszív amerikai im­perializmus jogtalanul szomszédságába telepedett fegyveres erői és teljes mér­tékben helyesnek találja a Szovjetunió kormányának azt a követelését, hogy a Japánnal kötendő békeszerződésben szabják meg pontosan a megszálló csapatok kivonásának időpontját és kössék ki, hogy egyetlen idegen állam­nak sem lesznek Japánban csapatai, illetve katonai támaszpontjai. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kor­mánya, csatlakozva a szovjet kormány álláspontjához, úgy véli, hogy a terü­leti és egyéb kérdésekben teljesíteni kell a kairói és potsdami nyilatkozat, valamint a jaltai egyezmény kikötéseit — fejeződik be a jegyzék. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadseregének főparancs­noksága június 29-én közli: A koreai néphadsereg egységei, szo­ros együttműködésben a kínai önkén­tesekkel helyi jelentőségű harcokat vívnak az amerikai-angol beavatkozók és a h­sziamanista hadsereg csapatai ellen. Június 28-án éjszaka a néphadsereg éjszakai bombázó légierejének több raja bombázta és lőtte az ellenségnek Incsonban, Jondinphoban, Enszan­ban és Munszán környékén lévő katonai berendezéseit. Ennek következtében az ellenség nagy károkat szenvedett. Június 28-án a partvédelmi egységek elsüllyesztettek egy ellenséges őr­hajót. Június 29-én a légvédelmi tüzérség és a repülőgépekre vadászó lövészek osztagai lelőttek több ellenséges re­pülőgépet. A volt Angol-Iráni Olajtársaságot súlyosan terhelő titkos okmányok kerültek napvilágra Teheránban Teherán, június 30. (TASZSZ) A Tehrane Moszavvar című hetilap június 29-én értesüléseket közöl azok­nak az okmányoknak tartalmáról, me­lyeket az iráni hatóságok az Angol- Iráni Kőolajtársaság teheráni tájékoz­tató osztályának bezárásakor találtak. Az okmányok között titkos ügynökök és kémek névsorai vannak, valamint egyéb névsorok más személyekről, akik ugyancsak az Angol-iráni Kő­­olajtársaság érdekében működtek. A névsorokban sok diplomata, volt mi­niszter, a medzslisz több tagja, sze­nátorok, laptulajdonosok, stb. szere­pelnek. A Tehrane - Moszavvar szerint Mo­­szadik miniszterelnök — állítólag — utasításokat adott, hogy ezeket az ok­mányokat a „zűrzavar” elkerülése vé­get ne hozzák nyilvánosságra. Vannak az okmányok között cikkek is, melye­ket a volt Angol-Iráni Kőolaj­társaság tájékoztató osztálya készített az iráni sajtó számára. Ezenfelül adatok találhatók a diplo­matákkal folytatott tárgyalások cél­jait szolgáló „magánfogadások” ren­dezésére szánt kiadásokról. Megtalál­ható a, titkos tanácskozásokon részt­­vett személyek névsora, az ott elhang­zott kijelentésekről készült feljegyzé­sek; adatok a laptulajdonosok és szer­kesztők megvesztegetésére szánt kia­dásokról; szenátorok és medzslisz-ta­­gok előre elkészített beszédei az iráni kőolajipar államosításának politikája ellen; propagandaanyagok a teheráni rádió számára; adatok arról, hogyan vett részt a volt Angol-Iráni Kőolaj■­­társaság sok véres terrorcselekmény megszervezésében, stb. A lap közöl több fényképfelvételt is a volt Angol-Iráni Kőolajtársaságtól az iráni lapok tulajdonosai számára juttatott „pénzsegélyekre” vonatkozó okmányokról. A román kormány tiltakozó jegyzéke újabb titóista határsértések miatt Bukarest, június 30. (Agerpress) A Román Népköztársaság külügy­minisztériuma június 29-én tiltakozó jegyzéket intézett a bukaresti jugo­szláv követséghez. A jegyzék emlé­keztet: a román kormány április 4-i jegyzékében már rámutatott, hogy megsokszorozódtak a Román Népköz­­társaság területi épsége ellen jugo­szláv részről elkövetett sérelmek és a román határőrök elleni gyilkos me­rényletek. A jegyzék megállapítja: a román kormány ismételt tiltakozásai ellenére a jugoszláv kormány nemcsak, hogy semmiféle lépést nem tett, hogy gátat vessen szervei provo­katív és agresszív tevékenységé­nek, de egyenesen támogatja a Román Népköztársaság elleni egyre gyakoribb ellenséges cselek­mények elkövetését, a Román Népköztársaság szárazföldi területének, felségvizeinek és légiteré­nek megsértését, továbbá a román ha­tárőrök ellen intézett, fegyveres táma­dásokat A jegyzék a továbbiakban 17, a ju­goszláv hatóságok által előidézett ha­tárincidenst sorol fel, majd befejezé­sül hangsúlyozza: „A Román Népköz­társaság kormánya tiltakozik a jugo­szláv hatóságok által elkövetett provo­káló cselekmények ellen, amelyek új­ból a jugoszláv kormánynak a Román Népköztársasággal szembeni ellensé­ges politikáját tanúsítják. A román k­ormány a jugoszláv kormányt teszi felelőssé ezekért a cselekményekért és következményeikért." Választási harc Finnországban Július első napjaiban parlamenti vá­lasztások lesznek Finnországban. A választásokon lényegében véve két erő áll egymással szemben. Egyfelől a reakciós pártok — köztük kiemelkedő szerepet töltenek be a jobboldali szo­ciáldemokraták —, akik a dolgozó nép demokratikus­ jogainak további korlá­tozására készülnek és az országot a régi revansvágyakat tápláló, szovjet­ellenes külpolitika útjára akarják vinni. Ezek mögött az amerikai impe­rializmus áll, amely a német­ fasizmus volt politikai ügynökeit és kiszolgálóit — például a jobboldali szociáldemo­krata, háborús bűnös Tannert — használja fel szovjetellenes aknamun­kájában. A másik erő: a Finn Népi Demokratikus Unió, amely választási programjául a békéért, a demokrá­ciáért, a Szovjetunió és Finnország közötti baráti viszonyért és a dolgozók helyzetének javításáért folyó harcot tűzte ki. A Finn Népi Demokratikus Unióban a Finn Kommunista Párt mellett a Szocialista Egységpárt és több más demokratikus szervezet tö­mörül. Az 1948-as választások óta a finn reakció nyílt militarista, szovjetellenes propagandát folytat, fokozza támadá­sait a dolgozók® jogai és életszínvo­nala ellen. Katasztrofálisan csökkent például a finn márka értéke, növeked­tek az adók és a lakbérek, csökkent az építkezés. Ugyanekkor szakadat­lanul nő a nagytőkések profitja A jobboldali szociáldemokraták nemré­gen úgynevezett „öthónapos gazdasági megbékülést” hoztak létre a burzsoá pártokkal: betiltották a sztrájkokat és befagyasztották a béreket. Ugyanek­kor az árak azonban akadálytalanul emelkednek. E munkásáruló politika megnyilvánulása volt az is, hogy a napokban a Finn Szakszerve­zetek Központi Szövetségét a sárga szak­­szervezeti vezetők elszakították a Szakszervezeti Világszövetségtől. Ezzel szemben a Finn Népi Demo­kratikus Unió kidolgozta a maga gaz­dasági programját, amely a nagytőke rovására, a széles néptömegek élet­színvonala emelésének útját mutatja meg. A finn reakció olyan választási eredményt akar, amelynek segítségé­vel akadály nélkül az amerikai impe­rialisták által kívánt háborús előké­születek útjára viheti az országot. A reakciós pártok arra törekszenek, hogy a rágalom és uszítás minden eszkö­zével éket verjenek a munka­osztály és a középrétegek közé. A Finn Népi Demokratikus Unió azonban hajtha­tatlan küzdelmet folytat ez ellen. A Finn Népi Demokratikus Unió, mint a munkások, parasztok és értelmisé­giek érdekeinek igazi képviselője lép fel a választásokon, s küzd a jobb életért, a háború és az újfasizmus ellen. Az uralkodó párt igen súlyos csapást szenvedett - a baloldal mintegy félmillió szavazatot nyert az olasz községi választásokon Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése Róma, június 29. (MTI) Az Olasz Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága pénteken reggel Tog­liatti elvtárs elnökletével ülést tartott. Mauro Scoccimarro szenátor jelen­tést terjesztett elő a nemrég lefolyt községi választások eredményeiről. E választásokon — állapította meg töb­bek között — a Kereszténydemokrata Párt nem kevesebb mint két és fél­millió szavazatot vesztett. Leszámítva a neofasiszta „Olasz Szociális Moz­galom” és egyéb neofasiszta pártok szavazatnyereségét, megállapítható, hogy a jobboldal együttes vesztesége így is eléri a 1.800.000 szavazatot. Ezzel szemben a Népi Tömb megszi­lárdította hadállásait. Óvatos becslések szerint is a bal­oldal körülbelül félmillió szava­zatot nyert. Biztosra vehető, hogy a baloldal sza­­vazatnyeresége az ősszel megtartandó­­választásokon még csak növekedni fog. Scoccimarro szenátor a továbbiak­ban kiemelte, hogy a kormánykoalíció minden erőfeszítése ellenére a népi erők több mint 1700 város­ban és községben maradnak a he­lyi közigazgatás élén, majd a választások politikai jelentő­ségét a következőkben foglalta össze: a reakció általában arra számított, hogy az Olasz Szocialista Párt össze­omlik és az Olasz Kommunista Párt ereje is hanyatlik. Mindennek azonban az ellenkezője történt. A Keresztény­demokrata Párt óriási vérvesztesége, a szociáldemokrácia pedig komoly ve­reséget szenvedett, ugyanakkor az Olasz Szocialista Párt jelentősen meg­erősödött, az Olasz Kommunista Párt erőgyarapodása­­ pedig folytatódott. Nyilvánvaló, hogy az uralkodó párt igen súlyos csapást szenvedett — mondta Scoccimarro szenátor. ági indítvány az olasz szenátusban az amerikai haderő olaszországi berendezkedése miatt Róma, június 30. (MTI) Az olasz minisztertanács csütörtökön jóváhagyta Sforza olasz külügyminisz­ter előterjesztését, hogy a livornói ki­kötőt haditámaszpontul engedjék át az USA fegyveres erőinek és hogy enge­délyezzék az amerikai fegyveres erők olaszországi átmenő forgalmát. A sze­nátusban emiatt több kommunista sze­­nátor, továbbá Labriola és Della Sera pártonkívüli szenátorok együttes bizal­matlansági indítványt nyújtottak be az olasz kormány ellen. A bizalmatlansági indítvány megállapítja: a nápolyi új amerikai főhadiszállás megteremtése és új amerikai támaszpontok létesítése olasz területen Olaszországot az USA támadó háborúja esetén önműködően a hadviselő fél helyzetébe hozza. Livorno népe méltó választ adott a minisztertanács határozatára: a város­ban és környékén eddig 170.000-en írták alá a Béke Világtanács berlini felhívását. Az aláírások túlnyomó része azután gyűlt össze, hogy a kormány bejelentette a kikötő átadását az ame­rikaiaknak. Kétszáz amerikai író, tudós, művész tiltakozása Dubois professzor, a kiváló néger békeharcos üldözése ellen New York, június 30. (TASZSZ) Kétszáz amerikai író, tudós, művész nyilatkozatban tiltakozott Dubois pro­fesszor, a neves néger tudós, a ki­váló békeharcos törvénytelen perbe­fogása ellen. „Ha nem vonják­ vissza a Dubois és társai ellen emelt vádat — hangzik a többi között a nyilatko­zat —, az Egyesült Államokban egyet­len olyan személy, vagy szervezet sem érezheti magát biztonságban, aki nem azonosítja nézeteit a kormány­nak a háború és a béke alapvető kér­désében alkotott nézetével." A nyilatkozatot a többi között 35 amerikai egyetem több tanára írta alá. Az aláírók között van Thomas Emer­son, a yalei egyetem­­jogtanára, Henry Pratt Fairchild, a newyorki egyetem szociológiai tanára, William Francis érsek, Kameron Alleyne, a philadel­phiai örmény metodista egyház püs­pöke, Ransom püspök, az afrikai me­todista egyház püspöki tanácsának el­nöke, Howard Fast, Albert Kahn írók, valamint sokan mások. Július 2-án börtönbe vetik az USA Kommunista Pártja 11 elítélt vezetőjét New York, június 30. (TASZSZ) A Daily Worker közli: Saypol szö­vetségi főügyész utasítást adott, hogy az USA Kommunista Pártja 11 elítélt vezetőjét július 2-án zárják börtönbe. Ünnepélyesen befejeződött Az Egyetemi Orosz Intézet tanéve Az Egyetemi Orosz Intézet szom-­­baton tartotta évzáróünnepélyét. Az ünnepségen megjelent Darvas József közoktatásügyi miniszter, Trencsényi- Waldapfel Imre, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem rektora, Kuzmin és Rizsnyicsenko elvtársak, a szovjet nagykövetség képviseletében. A magyar és szovjet Himnusz el­­éneklés­e után Darvas József közokta­tásügyi miniszter mondott ünnepi be­szédet. — Az MDP segítsége, a közoktatás­­ügyi szervek javuló munkája, a peda­gógusok segítsége, a tanuló-ifjúság fegyelmezettsége és öntudata az el­múlt évinél jobb eredményeket hozott — mondotta. — Arról még nincs szó, hogy minden hibát és hiányosságot megszüntettünk volna. Mindamellett határozott fejlődés mutatkozik a szocialista építésünk szempontjá­ból rendkívül fontos felsőoktatá­sunkban, az egyetemek és főisko­lák területén is. Ezután az Orosz Intézet elmúlt évi munkájáról beszélt. Az esti tagozato­kat és a levelező tanfolyamokat egy­bevéve az 1950— 1951-es tanévigén 1010 hallgató tanult. Javult a hallga­tók szociális összetétele is. Az elmúlt tanévben 46 százalék, az idén 55,9 százalék volt a mun­kás- és parasztszármazású hall­gatók aránya. Az intézet az oktatási feladatokat is jól oldotta meg. A nappali tagozat tanulmányi átlaga 4,3, az esti tago­zaté 3.9 százalék. — Igen szép eredmény ez — foly­tatta Darvas miniszter beszédét —, különösen, ha tudjuk, hogy a számok mögött valóban reális tartalom áll. Különösen jó az eredmény marxiz­­mus-leninizmusból: itt az Orosz Inté­zet országos viszonylatban is az első helyen áll. Ezek az eredmények elsősorban a szov­jet professzorok irányításának kö­szönhetők, akik a szovjet egyete­mek tapasztalatait igen sikeresen alkalmazták a mi viszonyainkra. A miniszter köszönetet mondott az intézet professzorainak, hogy az inté­zet keretein kívül is nagy segítséget nyújtanak közoktatásunknak tudomá­nyos életünk fejlesztésének. Ez az intézet a marxizmus-lenin­­izmus szellemével megacélosodó fia­talok seregén keresztül és munkájá­val legyen ápolója a szovjet és ma­gyar nép örök barátságának — fe­jezte be ünnepi beszédét Darvas mi­niszter. Ezután P. D. Krajevszkij elvtárs, az Orosz Intézet igazgatója számolt be az intézet elmúlt évi munkájáról. Elmondotta, hogy a szovjet egyete­mek mintájára részletes munka­tervet dolgoztak ki és azt maradéktalanul végre is hajtották. Nagyban segítette munkájukat emellett, hogy külön ta­nulmányi osztály létesült, s ez hozzá­járult a tanszékek közötti kapcsolat elmélyítéséhez. A nappali tagozat 553 hallgatója 1538 jeles, 823 jó, 421 közepes, 109 elégséges kollokviumot tett le és mindössze 28 utóvizsgára került csak sor. Az esti tagozat hallgatóinál hasonló jó eredmények mutatkoznak. A tanszékek munkájának ismerteté­sénél Krajevszkij professzor külön be­szélt a hallgatók munkájáról. Az első évfolyam hallgatóinak igen jó a kiej­tése. A második évfolyamon az orosz nyelv tanulásában haladtak jól, míg a harmadik-negyedik évfolyamon már jól beszélik az orosz nyelvet. Sziklai Sándorné elvtársi­g az Orosz Intézet MDP pártbizottságának nevében búcsúzott az intézetből elő­ször kikerülő végzett hallgatóktól. Ez­után a legkiválóbb munkát végzett ta­nárokat és tanulókat jutalmazták meg. Összesen 17.000 forintot osztot­tak ki közöttük. Az évzáró ünnepély az intézet kul­­túrgárdájának műsorával fejeződött be.

Next