Szabad Nép, 1951. augusztus (9. évfolyam, 178-203. szám)

1951-08-01 / 178. szám

VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJ SZABAD NÉP ! A MAI SZÁMBAN Erősítsük a Pártot a begyűjtésben kitűnt dolgozó parasztok fel­­v­ét­elével (2. old.) — A kínai nép diadalmas hadserege (3. old. ) Kuo Mo Zso rádióbeszéde a kínai fegyveres erőkhöz a népi felszabadító hadsereg fennállásának 24. évfordulóján (4. old.) — A Csehszlovák Köztársaság 1951. első félévi tervjelentése (4. old.) — A bánya- és energiaügyi minisztérium jelentése az új élüzemekről (5. old.) — Kossuth Lajos születésének 150. év­fordulójára emlékkönyv és életrajz jelenik meg (5. old.) — Versenyben az évi terv túlteljesítéséért (6. old.) M­AG­Y­A­R D­O­L­G­O­Z­Ó­K PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA :■ ' • .• - A . . - ' • • • . IX. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZERDA, 1951. AUGUSZTUS 1 A győzelem útja­ ­ ötéves a forint. 1946-ban, néhány héttel az emlékezetes augusztus­­ előtt a Nemzeti Bank még azt jelentette: július 6-án 6.277.271.176.080.000.000.000 pengő volt a magyar bankjegyforgalom. Ebben az időben már nem is mil­liókban, vagy milliárdokban, hanem adópengőkben és B-pengőkben, bil­liókban és trilliókban „számoltunk”, egy-egy heti fizetés után kötegekben vittük haza a pénzt — amelyért jóformán semmit sem lehetett kap­ni. „A kenyérjegy B-szelvényére kukoricalisztet, szelvényenként 20 dekát osztanak ki” — közölte az újság. A kultuszminisztérium jelen­tést adott ki: „Az általános iskolás­tanulók nem tudnak iskolába járni, mert olyan körülmények között él­nek, hogy szüleik képtelenek meg­vásárolni számukra az iskolaköny­veket és az iskolábajáráshoz szük­séges ruhát és cipőt.” S közben a spekuláció lovagjai dőzsöltek, va­gyonokat harácsoltak össze. 1946. augusztus 1 . pontot tett ennek a korszaknak a végére és egy újabb időszakot nyitott meg fejlődésünk történetében. Mennyiben jelentett ez új idősza­kot? Augusztus 1 előtt belpolitikai helyzetünket az éles és elkeseredett harc jellemezte — de ebben a harc­ban akkor nem kerültek túlsúlyra sem a demokratikus, sem a reakciós erők. Bizonyos egyensúly volt a két tábor között. Az osztályellen­ségnek még nagyon komoly hadál­lásai voltak az államhatalomban: a Truman-lakáj Nagy Ferenc volt a miniszterelnök, a munkásáruló Bán Antal az iparügyi miniszter; tár­saikkal együtt ezekből az állások­ból intézték támadásaikat népünk érdekei ellen. De ugyanakkor a Kommunista Párt, a demokratikus erők előkészültek arra, hogy vissza­verjék a reakció erőit, biztosítsák a népi demokrácia erőinek felülkere­­kedését. A főkérdés, ami körül a harc ebben az időszakban kibonta­kozott, éppen a stabilizáció. Maga az infláció , a nép ellenségeinek hadjárata volt a demokrácia ellen. Arra használták fel a Horthy-rend­­szer átkos örökségét, a háborús pusztítást, a súlyosan leromlott pénzügyi helyzetet, hogy pénzron­tással, spekulációval mély nyo­morba taszítsák a dolgozókat, szembefordítsák őket a demokráciá­val, aláássák az államot. Augusz­tus 1 — a mi fényes győzelmünk ebben a csatában. Augusztus 1 — a kommunisták, a munkásosztály ál­lásait erősítette meg a hatalomban, biztos kiindulópontot jelentett ah­hoz a harchoz, amely a kizsákmá­­nyolóknak a hatalomból való teljes kiszorításához, a magyar proletár­­diktatúra kivívásához vezetett. Augusztus­­ előtt gazdasági helyzetünket a súlyos zavarok jel­lemezték. A spekuláció akadályozta az áruk igazságosabb, szervezet­tebb elosztását, fékezte a termelés gyorsabb emelkedését iparban és mezőgazdaságban egyaránt. A köz­ellátási helyzet, a dolgozók élet­­színvonala egyre romlott. Augusz­tus 1 . egyik napról a másikra elfogadható életszínvonalat biztosí­tott és megteremtette az alapját an­nak, hogy ettől kezdve hónapról hónapra, évről évre javuljon a helyzet, mindjobban emelkedjék dolgozó népünk jóléte. Augusztus 1, a stabilizáció lehetővé tette azt, hogy gazdasági életünk végre egészségesen fejlődjék, a termelés emelkedésének üteme meggyorsul­jon. Ma ötéves a forint. Amikor ezt a napot ünnepeljük , mindenekelőtt Pártunkat ünnepeljük. Nem ok nél­kül nevezte el népünk „a forint atyjának” Rákosi elvtársat. Pár­tunk, Rákosi elvtárs volt az, aki el­sőnek vetette fel: meg kell terem­teni a jó forintot. Pártunk dolgozta ki nagy körültekintéssel a stabili­záció tervét. És utána Pártunk véd­te meg ezt a tervet az ellenség minden nyílt és burkolt támadásá­val szemben. Pártunk vezette és lelkesítette a tömegeket a terv megvalósítására. A földreform, az újjáépítés megindítása után most ismét megtanulhatta népünk: ha a Párt, Rákosi elvtárs ígér valamit, azt tűzön-vizen át teljesíti. A kom­munisták szemében a népnek adott szó — szent. Amikor augusztus elsejét ünne­peljük— kemény harcok, áldozatok árán kivívott eredményeinket ünne­peljük, öt év telt csak el a stabili­záció óta. Rohamosan múltak a na­pok, a hónapok az építőmunka lá­zában — és mégis, milyen messze van már az az idő! Ma 224.000-rel több gyerek jár általános iskolába, mint 1946—47-ben. Ma élvezzük az anyagi és kulturális jólét ezernyi áldását, az 1323 napközis óvodát és a százezrek kedvezményes üdülé­sét, a sokszáz új kultúrházat és az új csepeli gyorsvasutat, a bányá­szokat hazaszállító új teherautó- és autóbusz-járatokat, a mozilátoga­tók, a könyvolvasók növekvő szá­mát. Nem maguktól hullottak az ölünk­be ezek az eredmények. Rákosi elv­társ megmondotta annak idején: „A magyar munkás, a magyar földmű­ves és értelmiségi szorgalmától, fegyelmétől és kitartásától függ a szanálás sikere és lefolyása." Né­pünk becsülettel kiállta ezt a próbát! Ha sikerült a stabilizáció, ha emel­kedett a termelés, ha eredményesen hozzáfoghattunk egy évvel később a hároméves terv végrehajtásához — annak köszönhetjük, hogy mun­kásosztályunk, dolgozó népünk vál­lalta az áldozatokat. A munkások babon és lencsén éltek akkor, a spe­kulánsok pedig tejben-vajban fü­­rödtek. Olyan helyzet volt ez, ami­kor legkönnyebb dolguk volt a tü­relmetlenséget, a munkások jogos igényeit megnyergelő demagógok­nak. De a kommunisták elvhűségé­nek ércfaláról leperegtek az ilyen próbálgatások. A mi Pártunk — mi­közben egy percre sem szüntette meg a kíméletlen harcot a nyomor vámszedői ellen — ebben a helyzet­ben is türelemre, fegyelmezettségre, nagyobb teljesítményekre hívta fel a munkásosztályt, a tömegeket. A mi Pártunk tudta, hogy ezt kívánja a dolgozó nép érdeke. És a dolgo­zók a Pártra hallgattak. A munka­­padoknál, a szántóföldeken, a bá­nyákban vívták ki a nagy győzel­met. Munkájukkal, az emelkedő ter­meléssel vetették meg jobb, biztos jövőjük alapját. Hősi küzdelem volt ez, a magyar dolgozó nép dicső csatája, melyben milliók mutatták meg szabadságszeretetüket, áldo­zatkészségüket. A stabilizáció hős­tette is igazolja Rákosi elvtárs szavát: „Az a munka adja a legdúsabb gyümölcsöket, a legmara­dandóbb eredményeket, melyekért kemény áldozatokat kell hozni ame­lyek sok verejtéket követelnek. Minél fegyelmezettebben és öntudatosab­­ban viselkedünk a nehézségekkel szemben, annál hamarabb és eredmé­nyesebben gyűrjük le őket.” Ötéves a forint. Ma sokkal na­gyobb jólétben, gondtalanabb anyagi körülmények között élünk. De ugyanakkor fokozódott az em­beriség ellenségeinek gyilkos, há­borús készülődése. A béke védelme, a szocializmus építése nagyobb erőfeszítéseket követel. A stabilizá­ció hősi példája arra lelkesít, hogy szilárdan álljuk meg helyünket eb­ben a harcban; öntudatosan vállal­juk az áldozatokat is, ha kell. A stabilizáció példája arra tanít: mi­lyen hatalmas mozgósító ereje van annak, ha a tömegek világosan lát­ják maguk előtt a nehézségek fe­gyelmezett vállalásának célját. A stabilizáció példája növeli erőnket, bizalmunkat: munkásosztályunk, dolgozó népünk odaadása, harc­készsége legyőz minden akadályt. Megyei tanácselnökök beszámolói a begyűjtési versenyről Sza­bolcs-Szatmár : ,,Megelőzzük Bács-Kiskunt — pénteken elérjük a napi 300 vagonos begyűjtési eredményt" Szabolcs-Szatmár megye az élelme­zési minisztérium legutóbbi jelentése szerint a megyék versenyében a har­madik helyre került. Július 25-ig évi begyűjtési tervét 11.6 százalékra tel­jesítette. A járások versenyében az első a nyírbátori járás 28.8, második a nagykállói járás 26.2, harmadik a baktalórántházi járás 24.5 százalé­kos évi tervteljesítéssel. Az utolsók között van Nyíregyháza város 8.8, a fehérgyarmati járás 9.7 százalékkal. A legjobb községek kö­zött van Szamostatárfalva termelőszö­vetkezeti község, amely 114 száza­lékra és Biri község, amely 80 szá­zalékra teljesítette már évi tervét. A legrosszabb községek között van Pap község 7.3 és Komoró község 4,6 szá­zalékos teljesítéssel. Ezekben a köz­ségekben az a legnagyobb hiba, hogy a párttagok és a tanácstagok nem mutatnak példát az állam iránti kö­telezettségek teljesítésében. Gyenge a népnevelő­ munka is. A jó eredményt elérő Biri községben nagy szerepet játszott a verseny nyil­vánossága, a jól alkalmazott „villám”. A társadalmi bizottság azokat a dol­gozó parasztokat, akik kötelezettségü­ket közvetlenül a géptől nem teljesí­tették, alkalmi röplapon megkérdezi: „Mi a véleményed arról, hogy míg a községben számos dolgozó paraszt már több mint 200 százalékra teljesített, te még a törvény által előírt kötelezett­ségednek sem teszel eleget?” Ezt s sok más hasonló módszert széles körben elterjesztünk a megyében, hogy ezzel is biztosítsuk célunk elérését, s pén­teken 300 vagonon felül gyűjtsünk be. Bodogán János, a szabolcs-szatmár megyei tanács VB-elnöke, adást pedig 100 százalékban teljesítette. A legrosszabb község Székkutas 2.8 százalékos kenyérgabona- és 1.2 szá­zalékos takarmány gabona beadási terv teljesítéssel. Ezekre a helyekre a me­gyei operatív bizottság valamelyik tagja ment ki és ott a helyszínen nyújt segítséget, főleg a népnevelő munka megjavításában. Ez helyes, de eddig csak hetenként kétszer tájékozódtunk a járások és községek munkáiról és nem a napi eredményekből állapítottuk meg a jó, vagy a rossz munkát. Ez volt az oka, hogy a járások, községek népne­velői elé nem tudtunk naponta, a hely­zet követelményeinek megfelelő, újabb, magasabb feladatot tűzni és így nem volt a begyűjtés munkája elég lendüle­­tes. Ezután naponként számbavesszük és értékeljük az elért eredményeket és másnap reggel új, felemelt feladatok­kal bízzuk meg a járásokat és közsé­geket. Elhatároztuk, versenytársunkat. Békés megyét nem engedjük a nyo­munkba! Papp Sándor, a csongrád megyei tanács VB-elnöke. Tolna : „Meggyorsítjuk a behordást, a begyűjtést — elhagyjuk Baranyát" Tolna megyét Baranya megye mind­össze 0,6 százalékkal előzte meg a begyűjtésben. Most arra törekszünk, hogy ne csak elérjük, hanem túl is szárnyaljuk Baranya eredményét. Tud­juk, hogy a begyűjtés előfeltételei — a hordás és cséplés meggyorsítása. Ezért támogattuk a paksi járás Györ­­köny községében kialakult jó mód­szert: a dolgozó parasztok össze­fogását a hordásban. Ez a moz­galom megyeszerte elterjedt és elértük, hogy a paksi és a dombó­vári járások szerdán befejezik a hor­dást. Ez lehetővé teszi a cséplőgépek jó kihasználását, napról napra gyor­san növekedhet a begyűjtött gabona mennyisége. A járások versenyében első a bonyhádi járás, amely búzából 12.3, rozsból 16.4, árpá­ból 36.2 százalékra teljesítette ez­­évi begyűjtési tervét A legrosszabb a dombóvári járás, amely búzából 6.7, rozsból 14.6, ár­pából 17.4 százalékos teljesítést ért el A legjobb községek közé tartozik Győré, Pincehely, Dunakömlöd, Értény — az elcsépelt gabonának több mint 50 százalékát gyűjtötték be ezek a községek. Czeber Árpád, a tolna megyei tanács VB-elnökhelyettese. Csongrád: „Nem engedjük nyomunkba versenytársunkat, Békés megyét" Csongrád megye az eddigi begyűj­tési munkában második lett, évi ter­vét 12,4 százalékra teljesítette. A leg­jobb járás a szegedi, amely kenyérga­bonabeadási kötelezettséget 32 száza­lékra, a takarmánybeadást pedig 25,1 százalékra teljesítette. A leggyengébb a szentesi járás, 8,7 százalékos ke­nyérgabona és 5,9 százalékos takar­mánygabona tervteljesítéssel. Legjobb község a megyében öttömös, amely kenyérgabonabeadási tervét máris több mint 109 százalékra, a takarmánybe- Az ötéves tervért, a békéért, több gabonát a hazának! Akik élen járnak a terménybeadásban Csongrád megyében a mórahalmi Vörös Október és az ú­j világ tszcs, a röszkei Micsurin és az Új élet tszcs beadási kötelezettsé­gének teljesítésén túl minden felesle­ges kenyérgabonáját beadta az állam­nak. Klárafalva községben az eddig elcsépelt 176 mázsa búzából 102 má­zsát adtak be. Diós Mihály kiszombori 11 holdas 410, Spislák István óföldeáki ötholdas tanácstag 853 százalékban tel­jesítette kötelességét, h­iszentivánon Talpai Pál négyholdas dolgozó paraszt kötelezettségének teljesítésén felül 7 mázsát adott be „C” jegyre. Fejér megyében a pusztaszabolcsi Béke­­szés eddig 163 százalékra teljesítette kötelessé­gét, Bencsik Ferenc kétholdas dolgozó paraszt beadási kötelezettségének telje­sítésén túl 33 mázsát adott be. Kilenc­szeresen teljesítette beadási kötelességét ifj. Bacsakó András ercsi tanácstag. Orbán János lajoskom­áromi hétholdas 520 százalékra teljesítette az állam iránti kötelességét. Nógrád megyében a balassagyarmati Előre tszcs több mint kétszeresen, a nagylóci Kossuth tszcs majdnem háromszorosan teljesí­tette eddig kötelességét. Balogh Já­­nosné erdőkürti nyolcholdas 429, He­gedűs Lajos bocsárlapujtői ötholdas 308 százalékra teljesítette állampol­gári kötelességét Győr megyében a győri Új élet tszcs az első napon csépelt 100 mázsa gabonát azonnal be­adta. Ménfőcsanak községben Kovács József 14 holdas 17 mázsa helyett 31 mázsát adott be. Princinger Kálmán nagycenki dolgozó paraszt tízszeresen. Rabi István fertőendrédi kisparaszt majdnem ötszörösen teljesítette ke­nyérgabonabeadási kötelességét. Bács-Kiskun megyében a kelebiai Vörös csillag tszcs eddig 120 százalékra teljesítette kötelességét. A tázlári Béke tszcs 135, a kecskeméti Győzelem tsz 100, a püspökpusztai termelőszövetkezet 400 százalékra tel­jesítette az állam iránti kötelességét. Sik Gyula dunaegyszázi hatholdas ta­nácstag 450, Simon János dunavecsei hétholdas tanácstag 355 százalékot tel­jesített Kelebia községben Borsos Ist­ván nyolcholdas 16, Nincsvics Jenő négyholdas 11 és félmázsát adott be kötelességén felül. Baranya megyében Petőfi Imre felsőszentmártoni dolgozó paraszt hatszorosan, Tótfalusi József piskói háromholdas négyszeresen tel­jesítette kötelességét. Messzinger Pál teklafalui tízholdas 180, Berta József­né marócsai hatholdas 226 százalékra teljesítette beadási kötelezettségét. Pest megyében a letkési Bástya tszcs több mint négy vagonnal adott be kötelességén felül. Dénes István köröstetétleni hétholdas 650, özv. Mihály Istvánná törteli hat­holdas 700, Fabók István dömsödi hat­holdas 700 százalékra teljesítette be­adását. _ Bátya községben Hegedűs Benő négyholdas 320, Szűrön Lajos 240 százalékra teljesítette beadási kö­telezettségét. Távirat a Szovjetunióban tartózkodó paraszt küldöttség tagjaitól: „Elhatároztuk, hogy ha hazaérünk, belépünk a termelőcsoportba” A Kaukázusban járt magyar egyé­nileg dolgozó parasztok csoportja a következő szövegű táviratot küldte fa­lujuk s az egész ország dolgozó pa­rasztságának: „Szeretettel üdvözöljük a hatalmas Szovjetunióból a magyar dolgozó pa­rasztságot. A nagy Szovjetunió és Pártunk lehetővé tette számunkra, hogy tanulmányozzuk a Szovjetunió fejlett szocialista mezőgazdaságát és a kolhozparasztok életét. Az egész magyar dolgozó parasztság megbízá­sából jöttünk ki ide, s most röviden beszámolunk a megbízatás teljesítésé­ről. Saját szemünkkel láttuk a kolhoz­parasztok munkáját és életét, láttuk, hogy a gép elvégzi a nehéz munká­kat — nemcsak a szántást, hanem egé­szen a betakarításig minden munkát. Saját szemünkkel láttuk a gazdag ter­mést. Láttuk, hogy a kolhozparaszt élvezi a technika és a kultúra vívmá­nyait; a szovjet ember tanul és tanít saját hazája, a mi és az egész embe­riség jövője érdekében. Meggyőződtünk arról, hogy a szov­jet mezőgazdaság a világ legfejlettebb mezőgazdasága. Itt embert ember nem zsákmányol ki, a kolhozparaszt élete gazdag és szép. Mi látjuk, hogy mind­ez csak a nagyüzemi gazdálkodásban lehetséges. Ezért elhatároztuk, hogy visszatérve a falunkba, mi is a szö­vetkezeti gazdálkodás útjára lépünk Bizonyosak vagyunk abban, hogy pél­damutatásunkkal s a Szovjetunióban szerzett tapasztalataink elterjesztésé­vel nagyban segíteni fogjuk közsé­günk, egyben országunk szocialista fejlődését. Kelt a Szovjetunióban, 1951 július 27-én. Fás­ Bálintné, Nagymágocs, Sümegi János, Szécsény, Palcsó István, Tápió­­szele, Hódosi István, Kenderes, Végh György, Forna, Gyúró Mária, Magyar­bánhegyes.” Budvégh György ötvöskényi dolgozó paraszt a következő táviratot küldte: „Most, hogy a saját szememmel lá­tom és tapasztalom a nagyüzemi gazdálkodás sok-sok előnyét és áldá­sát, világosan megértettem: évszáza­dos elmaradottságunkon csak úgy se­gíthetünk, ha mi is a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépünk. Hazatérve példát mutatok többi dolgozó paraszt­társamnak: belépek a termelőszövet­kezeti csoportba, ahol eddigi nehéz életem után végre emberi életem lesz. Budvégh György, ötvöskény (Somogy megye)."* Székely Tamás, Baranya megye egyik küldötte, táviratában ezeket írja: „Két szememmel látom és kézzel­foghatóan tapasztalom azokat az ered­ményeket és hatalmas alkotásokat, amelyeket a szovjet nép Sztálin elvtárs vezetésével megvalósított. Otthon min­den dolgozó paraszttársamnak elmon­dom, milyen boldog a kolhozparaszt élete, s elsőnek magam mutatok pél­dát: a szép jövő, a termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára lépek. Székely Tamás.”

Next