Szabad Nép, 1951. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1951-09-01 / 204. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! * SZABAD NÉP ! A MAI SZÁMBAN A bírálat és önbírálat a hibák kijavításának kommunista mód­szere (2. old.) — Népnevelőink a tervért folyó harc fontos csa­tája előtt (2. old.) — Pável Ivanovics Seljahin elvtárs, a hazánk­ban tartózkodó szovjet bányászküldöttség vezetőjének nyilatko­zata (3. old.) — A népek nem felednek (3 old.) — Újabb ame­rikai légiprovokáció a keszoni semleges övezet ellen (4 old.) — A san franciscói értekezlet (5. old.) — Széljegyzetek egy jó könyvhöz (5 old.) — Pénteken ünnepélyesen megkezdődtek az idei könyvnapok (6. old.) — Jegyzetek a felszabadulásának évfordulóját ünneplő Romániáról (6 old.) , IX. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM ARA X« FILLÉR SZOMBAT, 1951. SZEPTEMBER 1 Jobb agitáció­val a begyűjtés sikeréért Több mint hat hete folyik or­szágszerte a gabonabe­gyűjtés. Fa­lusi pártszervezeteink előtt to­vábbra is az a fő feladat áll: jó fel­­világosító munkával elérni, hogy dolgozó parasztságunk eleget te­gyen törvényes kötelezettségeinek és a kötelező beadáson felül minél többet adjon el az államnak C- jegyre. Az idei jó termés lehetővé teszi, hogy dolgozó parasztságunk túlteljesítse beadási kötelezettségét Ezt mutatja az is, hogy az ország­ban eddig már több mint 500 köz­ség túlteljesítette évi beadási ter­vét és több mint 70 ezer dolgozó paraszt teljesítette a beadását 200 százalékon felül. A lehetőségeket azonban még korántsem használtuk ki. Még a begyűjtésben élenjárók is elmarad­nak a követelménytől. A tapaszta­lat szerint a C-jegyre a begyűjtés sok helyen igen vontatottan megy. A begyűjtés közvetlen megszervezé­se és végrehajtása állami feladat, amelyet a tanácsoknak kell elvégez­niük. Annak, hogy a begyűjtés,­ a C-jegyre való beadás a kellőnél jóval kisebb ütemben folyik, első­sorban a tanácsok gyenge mun­kája az oka. De ez nem csökkenti a pártszervezetek felelősségét, mert pártszervezeteink a begyűjtési mun­ka politikai irányítói, legfőbb ellen­őrei. A munkát, amelyet pártszerve­zeteink és tanácsaink a begyűjtés fokozása érdekében végeznek, job­bá, lendületesebbé kell tenni. Sok helyen fogyatékosságok vannak az agitációban. Nem ismertetik kel­lően a dolgozó parasztokkal, hogy milyen előnyökhöz jut az, aki C­J egy­re gabonát ad el az államnak, hogy a C-jegyes beadás után sza­badőrlés, iparcikk vásárlására jogo­sító utalvány, magasabb terményár és gyorsbeadási prémium jár. Ugrásszerű javulásra, döntő vál­tozásra van szükség az agitációban, hogy a sürgős és rendkívül fontos feladatokat el tudjuk látni a falun. Mindenekelőtt erős, jól szervezett agitációs kollektívát kell létrehozni minden faluban. Még nem merítet­tük ki ezen a téren a lehetőségeket, még nem vesznek részt a munká­ban a kommunista és pártonkívüli népnevelők teljes számban. Napról napra nő azoknak a száma, akik példát mutatnak a beadásban, nap­ról napra nő a parasztság öntudata. Szemünk előtt nőnek fel az új nép­nevelők, a legjobb beadók. Akkor jár­nak el helyesen a párttitkárok, ha bevonják a jól teljesítő pártonkívüli parasztokat és parasztasszonyokat is, akik a beadásban élenjárnak, a C-jegyre is jelentős mennyiség­ben adtak el az államnak gabonát. A pártszervezetek — a helyi ta­nácsok segítségével — mintegy térképezték fel a falut. A helyi viszonyok figyelembevételével nyolc­­tíz-tizenöt házhoz osszanak be nép­nevelőt. Ne hagyják ki a tanyákat sem. A népnevelők kijelölése azon­ban csak az első állomás: állandóan ellenőrizze a pártszervezet, hogy a népnevelők eleget tesznek-e megbí­zatásuknak, végeznek-e felvilágosító munkát a beadási kötelezettségüket hanyagul teljesítő, vagy a jelentős gabonafelesleggel rendelkező dol­gozó parasztok között. De nemcsak több agitátorra van szükség, hanem a jobb agitációra is. Olyan agitációra, amely arra lel­kesíti a dolgozó parasztokat, hogy a törvényes kötelezettségek telje­sítésén túlmenően, adjanak el ga­bonájukból az államnak, hiszen eh­hez valamennyi dolgozó parasztnak komoly anyagi és politikai érdeke fűződik. Jó agitációs érvekkel fel­vértezve küldjük harcba a népne­velőket. Az agitácós érvek a sze­münk­ előtt vannak. A párttitkárnak jól kell ismernie munkája területét. A helyi tanácstól kérjen bemutatást arról, hogy melyik dolgozó­­ paraszt mennyi gabonát csépelt, hogyan tel­jesítette a kötelező beadást, meny­nyit adott be a C-jegyre, milyen túlteljesítést lehet várni tőle. Aki elmarad a beadásban, arról is tud­nia kell a párttitkárnak, milyen kö­rülmények között él, mi lehet az el­maradás oka. Fontos, hogy a párt­titkár jól ismerje a begyűjtés állá­sát és ezt mielőbb közölje a nép­nevelőkkel, világosítsa fel őket, hol van szükség erősítésre. A népne­velő értekezleteken tárgyalják meg a legközelebbi feladatokat, hallgas­sák meg a jól dolgozó népnevelők követendő tapasztalatait. A népne­velők munkáját könnyen le lehet mérni: az a jó népnevelő, aki he­lyes, meggyőző munkával a leg­jobb begyűjtési eredményt éri el a hozzá beosztott dolgozó parasztok­nál. A párttitkár egy percre se feled­kezzék meg arról, hogy csak ak­kor tudja a begyűjtés sikeréért fo­lyó harcot jól irányítani, ha a „Népnevelő" füzet mellett rendsze­resen olvassa a Szabad Népet és ha erre lehetőség van, a megyei lapot is. Közvetlen segítséget nyújt a párttitkároknak, hogy a Szabad Nép rendszeresen közli az élenjáró já­rások és községek titkárainak és tanácselnökeinek tapasztalatait a „Párttitkárok és tanácselnökök mun­kában a begyűjtésért” című rovat­ban. Milyen legyen az agitáció for­mája? A párttitkár bátran alkal­mazza az új agitációs tapasztala­tokat. Ami jó, azt rögtön általáno­sítsa, ismertesse. Az agitáció fő for­mája az egyéni, házi agitáció. De amellett eredményes, ha a pártszer­vezet vasárnaponként, sőt néha hét­köznapokon is kisgyűlésekre, cso­portos megbeszélésekre hívja össze a dolgozó parasztokat, a rosszul tel­jesítőket és a beadásban élen­járókat. Ellenőrizze a pártszervezet, hogy a tanács naponként, rendsze­resen vezessen versenytáblát, hozza nyilvánosságra a begyűjtésben élenjárókat és állítsa pellengérre az elmaradókat. A falu népét érdekli, hányadik helyen áll a község a járásban, hogyan versenyez a szom­szédokkal. Helyes, ha továbbfejlesz­tik a jól bevált agitációs módszere­ket, a faliújságot, a villámot, to­vábbá a kultúrmunkát. Egy-egy csí­pős rigmus sem téveszti el hatását. Tartsák szem előtt falusi párt­­szervezeteink, párttitkáraink, hogy a begyűjtés sikere csak a kulákok elleni szívós harcban biztosítható. A kulákok mindent elkövetnek, a cséplés és begyűjtés akadályozá­sára, hogy ezzel megkárosítsák a dolgozó parasztságot és a nép ál­lamát. Számtalan példa bizonyítja ezt, nem is kell messzire menni érte a faluban. Aki a kulák mézes­mázos szavaira elmulasztja beadási kötelezettségét, büntetést kap, fel­emelik beadási kötelezettségét és elesik a prémiumtól. Elsősorban a kommunistákra vár a feladat, hogy mozgósítsák a falu dolgozóit a ku­lák elleni harcra. Mutassák meg a kulák igazi arcát: a kulák mindig a dolgozó paraszt ellensége volt és ellensége most is. A begyűjtés hátralévő időszaká­ban a párt még teljesebb példamu­tatást vár a párttitkároktól, pártta­goktól, a tanácstagoktól. Érezzék, hogy az egész ország figyeli mun­kájukat: a begyűjtés eredménye nemcsak a falu kérdése, egészévi kenyerünkről van szó. A begyűjtés vezetőin és irányítóin múlik, hogy az ország kenyerének biztosításán túl az állami begyűjtés sikere hoz­zájáruljon iparunk fejlesztéséhez felemelt ötéves tervünk teljesítésé­hez. Ebben a harcban szó sem le­het még pilanatnyi lanyhulásról vagy visszaesésről sem — ebben a harcban lankadatlanul, fokozódó lendülettel és erővel harcoljanak a falusi vezetők, a kommunisták és a népnevelők a begyűjtés sikeréért. Egyre több dolgozó paraszt teljesíti sokszorosan kötelezettségét A Szabad Nép levelezői a begyűjtésről A Szabad Nép levelezői beszámol­nak a gabonabegyűjtésnél tapasztalt számos lelkesítő, jó példáról; arról a nemes versenyről, amellyel dolgozó parasztságunk legjobbjai, községek, járások és megyék igyekeznek be­gyűjtési előirányzatukat — különösen pedig C-jegyre való beadásukat — túlteljesíteni. Gyermekeim boldog jövőjéért teljesítettem ezerkilencszáz százalékra a gabonabeadást A múltban gazdasági cseléd voltam, egyik helyről a másikra vándoroltam megélhetés után. Ma a dolgozó nép állama megbecsül. Gyermekeim előtt boldog jövő áll. Olyan pályát választ­hatnak, amilyent szeretnek. Legidő­sebb lányom az andornaktályai D­SZ- iskola vezetője. A másik lányom tor­natanár, a legkisebb pedig tanítónő lesz. Fiam a MÁVAG-gyárban dolgo­zik, ő is hamarosan egyetemre megy. A múlt rendszer huszonöt évében sem tudtam annyi ruhát ven­ni, mint most az utolsó esztendőben. Munkánkat egyre jobban megkönnyítik a gépek. Mindezért a sok segítségért beadási kötelezettségemet 1900 száza­lékban teljesítettem. Ezért jó pénzt és szabadőrlési és iparcikkvásárlási utal­ványt kaptam. Úgy érzem, hogy mi, dolgozó parasztok, ezt a sok-sok se­gítséget, amit államunktól kaptunk már eddig is, csak úgy tudjuk meg­hálálni, ha még több gabonát adunk a hazának. Koscsó Géza, monori dolgozó paraszt­ teljesítette. Községünk a járási ver­senyben most a második, de mi nem nyugszunk bele, munkánk megjavításá­val harcba indulunk az első helyért. K. Tóth Sándor, 3 holdas dolgozó paraszt, Hii. ­ 380 százalékos beadásom után magam is felvilágosító munkát végzek Háromholdas dolgozó paraszt va­gyok. A terménybeadásnak a község­ben az elsők között tettem eleget. 380 százalékra teljesítettem kötelezettsé­gemet, s utána magam is felvilágo­sító munkát végzek. A kis gyűléseken és a személyes beszélgetések folyamán a magam példájára hivatkozva ma­gyaráztam meg, hogy hazafias köte­lessége mindenkinek a felesleges ter­mény egy részének C-jegyre való be­adása. Hiszen minden egyes zsák be­adott gabona országunkat erősíti. El­mondottam azt is, hogy aki C- jegyre ad be gabonát, a fejadagon felül 100, illetve 50 kilóra szabad­­őrlési engedélyt kap mázsánként. A felvilágosító munkának meg is lett az eredménye. Ifjú Szentmiklósi Antal kötelezettségét 2110, Udvari Sándor 1100, Haluska András 900 százalékra Visszaszereztük a begyűjtési versenyzászlót Községünk a jó begyűjtési eredmé­nyért folyó versenyben elnyerte a já­rási tanács vándorzászlóját. A zászlót azonban rövidesen elvitte tőlünk Ti­­szaroff község. Mi ebbe nem nyugod­tunk bele és újabb lendülettel fogtunk a begyűjtési munkához. A felvilágo­­sító munka hatására egyre több dol­gozó paraszt teljesítette túl sokszoro­san kötelezettségét. Veres Kálmán nyolcholdas dolgozó paraszt először tíz mázsát vitt be C-jegyre, de később rájött, hogy jobban jár, ha többet ad be, mert akkor többet őröltethet fej­adagon felül. Ezért még hat mázsa búzát száll­ított be utólag. Tóth Mihály 2145, Kiss János pedig 941 százalékra teljesítette gabonabeadási kötelezett­ségét. A jó példát számosan követték és így községünk újra első lett a já­rásban: visszaszereztük a begyűjtési versenyzászlót. Guba Béla, Tokajmonost­ora. MIT VÁSÁROL A BOBÁK-CSALÁD A C-JEGYES BEADÁS UTÁN ŐRLETETT LISZT ÁRÁBÓL? Hét holdon 113 mázsa bázal Az atkáriak már akkor dicsérték a 15 holdas Bobák László munkáját, ami­kor még lábon állt a gabona. A csép­lőmunkások már saját tapasztalatból mondhatták: „Kevés ilyen van a ha­tárban" é s az egyik traktorista még azt is hozzátette: „Na, ebből könnyű teljesíteni a beadást.” Bobák csak mosolygott a bajsza alatt, s magában igazat adott a trak­torosnak. Még zúgott a szérűn a gép, amikor a fia elindult befogni a lova­kat. Négyszer fordult a kocsi, 42 má­zsa tizenkét kilót vitt a raktárba — 12 mázsa 79 kiló volt a kötelező beadás, huszonkilenc mázsa a C-jegyes. A többi? Vetőmag, fejadag, cséplő­rész, aratórész és a traktorszántás díja 42 mázsa 80 kiló gabonát tett ki. Maradt otthon 14 mázsa 65 kiló ga­bona — ezt megérlethetik a C-jegyes beadás után, de ezentúl is marad 13 mázsa 43 kiló felesleg. öreg Bobák úgy számolt: Mindig jó, ha van odahaza pár zsákkal Régi emlékek, nehéz, szűkös tavaszok emlékei mondatták ezt vele, az a múlt időkben megszokott, óvatoskodó mondás: „Mit tudja az ember, mit ér meg.. De aztán mindezt kiverte a fejéből a pénz, meg az iparcikkutalvány. Gon­dosan olvasta meg a postán a 2316 forintot, s amikor zsebretette, épp­olyan elégedetten mosolygott, mint mikor a cséplőgép muzsikáját hall­gatta a szérűn. Aztán átvette a ta­nácsnál az iparcikkutalványokat (1900 forintra kapott) s beírták az őrlési lap­jára a szabadőrlést: 14 mázsa 65' Egy­szerre három dolognak is örülhetett, a pénznek, az utalványnak, s a szabad­őrlésnek Még világosabb lett előtte, mint eddig, hogy érdemes beadni S ezt az érzést csak fokozta amikor (nem is véletlenül) a becsülettáblára tekintett, ahová akkor már felírták a nevét Ennyi örömmel siet az ember haza, hogy megossza a családdal Igen ám, de az nem olyan könnyű Lépten nyomon megállítják: „Igaz, hogy olyan sokat adott be?" Van, aki dicséri is, mindjárt szemtől-szembe, hogy „bizony ez derék dolog, Bobák bácsi." Van, aki mindjárt a lisztre te­reli a szót: „Nem ad el lisztet, Laci bácsi? Magának van most eladó, ha annyit beadott C-jegyre ” Bobák L­ászló nem is tud felelni azonnal "m ért egyszerűen nem készült erre a do­logra így hát ,nem tudom" mai felel S hazáig mocorog benne a gondolat: „Rendelet van rá. Jogam van hozzá, eladhatom itt bőven a családnak is, pénzelünk is belőle" Jókedvűen hajt hazafelé. A jókedv szinte sugárzott róla már messziről. Bobákné látta rajta, amikor a kocsi befordult, mondta is a gyere­keknek: „Apátok igencsak örül vala­minek." Nemsokára együtt örültek mind. Számolták, mire telik a pénz­ből, házi, konyhai felszerelésre ingek­re, télikabátra, felsőruhára, bakancs­ra. Mindenkiben percek alatt megszü­­letett­ a vásárlási terv. Bobák néni azt se felejtette el, hogy a menyének Bö­zsikének, hócsizma kell. S Bobákné­­nak eszébe ju­t: úgyse megy sehová a fájós lába miatt, jó lenne egy rádió. Miért is ne? — Sok minden kéne — számolja öreg Bobák. A fia, Alajos fejébe vette, hogy motorbiciklit vesz... Jó is lenne — de ehhez megint pénz kell, az bi­zonyos. S az asszonyra gondolt, aki megállította: „Nem ad-e el lisztet, Laci bácsi?" Egyik nap újra szóba kerül a dolog Ülnek a ház előtt, Bobák meg a két asszony, Bobák néni s a menye. Vár­ják a fiút haza, Árokszállásra vitt őrletni újbúzát. Új kenyér! A szemük vidáman csillan, ahogy kimondják. 880 kiló a fejadag. 14 mázsa 65-öt őröl­tetnek a C-jegyes kedvezményből — No, az ünnepeken meg vasárnap eszünk bőven foszlós kalácsot — mondja vidáman Bobák néni. — No, azért fánkot, meg rétest is süssetek, ne csak kalácsot — bíztatja őket vi­dáman az öreg, de közben azon gon­dolkodik minek is nekik annyi­ liszt? Hiszen két szájjal se győznék Meg is mondja tüstént­ „Mi lenne, ha el­adnánk belőle? Most hallom Szecskó­­nétól, hogy öt forintot is adnak a piacon a lisztért " Újra számolnak: a 14 mázsa 65 kiló C-búza lisztje több mint 9 mázsa lesz... négy és félezer forintot kapnának, ha mind piacra viszik! — Itt egy tehén ára — mondja Bo­bák. — Itt a motor ára — dobja be a vitába újra a masina kérdését Bo­bák néni, akinek kedves a fia óhaj­tása is nagyon. Bözsike közelebb húz­za a széket, megszólal ő is a mo­torra „szavaz”, öreg Bobáknak azon­ban a tehénvásár gondolata igen tet­szik: a motorra­ várhatunk, gondolja, veszünk a Bimbó mellé egy tehenet s a két tehén szaporulatából jövőre lesz mo­tor is. Kiderül aztán, hogy Alajosnak is van más terve a motoron kívül, ő csikót szeretne a meglévő mellé. Meg a rádiót is igencsak pártolja Tervezgetnek Van miből van miről! Mikor beszélhettek ilyen könnyen te­hénvásárlásról? Tán 1945 előtt, mi­kor úgy kótyavetyélték el a gabonát? Tán a „balettás világban", amikor 6 pengőt kaptak érte? örültek, ha a kis földjük megmaradt .. Most pedig, 1945 óta újra gyarapodnak: annyi jószága van, mint régen, tavaly két­ezerforintos kocsit vett Bobák László középparaszti S most — csak a sza­badon őrölt búza árából * tehenet ve­het! Van rá mód S most jut először eszébe Bobák Lászlónak, hogy lenne mód többre is. Hiszen van még 13 mázsa 40 kiló a padláson. Az a bizonyos „nem tudja az ember, mi lesz" — gabona — Abból is beadunk kilenc mázsát C-re — mondja ki a határozatot Bo­bák bácsi 756 forintot kapunk érte, 675 forintra való iparcikkutalványt, s megint megőrölhetünk 440 kilót Ezt hagyjuk meg a fejadagon kívül. Meg­vesszük, amit tervezünk s lesz kalács is, amennyi kell S megszületik a döntés: vesznek egy tehenet háromezerért, rádiót négyszázért, s kerékpárt nyolc­­százért Alajosnak (addig se járjon gyalogomig motort nem vesznek) A ruhaféléket már nem is számítgatják, annyira természtes, hogy az utalvá­nyokból „beruházkodnak” Elégedetten néznek egymásra,­­ jólesett ez a kis számítgatás. Azért is, mert tudják: nemcsak pénzt meg lisztet nyertek a beadással ,­­ hanem megbecsülést, ami nem kisebb dolog a becsületes, öntudatos ember sze­mében A tavalyi 300 forintos jutalom után most újra kint a nevük a be­ Csülettáblán Megbecsüléssel beszél róla Atkár, úgy mutatnak rá, mint jó gazdára, aki okosan gazdálkodik s a hazaszeretet terén is példát muta­tott. — És ez többet ér mindennél — vonja le öreg Bobák a végső tanulsá­got. Rácz Mihály A minisztertanács rendeleteket fogadott el a „Tudományok dobora“ cím bevezetéséről, a szerződéses termelésről és a sportszervezetekről Az MTI jelenti: A minisztertanács Dobi István el­nökletével pénteken délelőtt ülést tar­tott. A minisztertanács az Elnöki Tanács elé terjesztendő törvényerejű rendelet­­tervezetet fogadott el a „Tudományok doktora” tudományos fokozat beveze­téséről és az egyetemi oktatói, vala­mint a kutatóintézeti kutatói állások szabá h­ozásáról A földművelésügyi miniszter elő­terjesztésére rendeletet fogad­ot el a minisztertanács a szerződéses terme­­lésről. Az Országos Testnevelési és Sport­­bizottság javaslatára a minisztertanács rendeletet hozott a sportszervezetekről.

Next