Szabad Nép, 1951. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1951-10-02 / 230. szám

VILÁG PROLETÁRJAI / SZABAD NÉP A MAGAD HASZNÁRA, A HAZA JAVÁRA: JEGYEZZ BÉKEKÖLCSÖNT! MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI ÁRA 50 FILLÉR IX. ÉVFOLYAM, 230. SZÁM KEDD, 1951. OKTÓBER 2 Több szenet a hazának! Követésre méltó, nagyszerű kezdeményezés született Tatabányán: a IX-es akna bányászai levélben fogadták meg Rákosi elvtársnak, hogy behozzák elmaradásukat, sőt, terven felül 9.500 torma szenet termelnek ebben az évben. A levelet, a fogadalmat az akna valamennyi dolgozója aláírta. Örömmel üdvözöljük ezt a kezdeményezést, amely fontos lépést jelent előre szocialista versenymozgalomunk fejlődésében. Jelenleg számos üzemünkben a bürokratizmus a verseny egyik legveszedelmesebb fékje. Eléggé elterjedt nálunk a „versenyszervezésnek” az a formája, hogy az üzemi háromszög öszszeül és az irodában elkészíti a dolgozók „felajánlását”, így persze nem tudják figyelembe venni a tömegek értékes tapasztalatait, s a dolgozók sem érzik igazán magukénak a versenyvállalást. A tatabányai levélnek mindenekelőtt az ad nagy jelentőséget, hogy gyökeresen szakít ezzel a módszerrel. A IX-es aknában maguk a dolgozók határozták el, hogy levélben fordulnak Rákosi elvtárshoz. A vezetők alaposan megvitatták a dolgozókkal: mit kell tenni annak érdekében, hogy teljesíthessék a felajánlást. A levelet a dolgozók közösen fogalmazták, megtárgyalták, s javítottak is rajta.. Az első fogalmazványban például nem szerepelt a szállító csillések és a lakatosok felajánlása, a megbeszélés alapján azután ez is bekerült a levélbe. Sok üzemben a dolgozók nem látják világosan az összefüggést a gyár, bánya közös feladata, közös vállalása és saját egyéni munkájuk között. Ezzel szemben a tatabányai IX-es aknában azonnal felbontották egyénekre is a vállalást; kiszámították, hogy egy-egy bányásznak 900 csille szenet kell termelnieaz év végéig. Kilencszáz csille szén! Hatalmas mozgósító ereje van annak, ha a dolgozó ilyen világosan látja harci feladatát. „Vállalom!” — ez volt minden egyes bányász elhatározása. És egytől egyig aláírásukkal pecsételték meg a levelet; egytől egyig megírták Rákosi elvtársnak, hány csille szénnel akarják kivenni részüket az akna közös küzdelméből. „Ezer csillét rakok a tervért!” — írta a neve mellé Mag Károly, öreg vájár. Ezer csille, ezerkétszáz, ezernégyszáz — így sorakoztak egymás mellett az évek tucatjain a bányászok egyéni vállalásai. Erről a levélről valóban azt érzi a IX-es akna minden dolgozója, ezt ő írta, ez az ő ügye. Ezért érdemes követni a szocialista kötelezettségvállalás kidolgozásának ezt a példáját minden bányában, minden üzemben. Olyan módszer ez, amellyel sokkal elevenebbé, sokkal inkább a tömegek ügyévé tehetjük a versenyt, a tervért vívott harcot. A kezdeményezést különösen nagyjelentőségűvé teszi az, hogy éppen a szénbányászat területén született. Bányáink többsége elmaradt a terv teljesítésében, sokezer vagon szénnel adósa országunknak. Márpedig a széntermelés egész ötéves tervünk végrehajtásának kulcskérdése. Jelentős részben bányászainkon múlik: tudjuk-e a tervezett ütemben fokozni iparunk termelését, el tudja-e látni közlekedésünk hatalmas mértékben megnövekedett feladatait, jut-e elég áram, elég fűtőanyag a háztartások számára? Nincsen tervünknek olyan alapvető feladata, amelynek sikeres végrehajtása ne függne végső soron attól is: ad-e elég szenet a bányászat. A tatabányai IX-es akna kommunista pártszervezetének, vezetőinek nagy érdeme abban áll, hogy a feladatok elvégzéséhez az összes dolgozóik segítségét igénybe vették. A dolgozók kezdeményezése, a terv iránti lelkesedése sikereink hatalmas, kimeríthetetlen erőforrása. Dicséret illeti a IX-es akna vezetőit, kommunistáit, hogy bátran merítettek ebből a forrásból. A dolgozók maguk mutattak rá arra, milyen nagy tartalékok vannak még a termelésben, ezeket kell mozgósítani, s akkor teljesíteni tudják, sőt túl is szárnyalhatják a tervet. Bányáinkban sok még a norma alatt teljesítő dolgozó. Ezért vállalják a tatabányaiak, hogy az elmaradók segítésével, munkamódszerátadással, jobb szervezéssel felére csökkentik a norma alatt teljesítők számát. Bányáinkban gyakran találkozhatunk fegyelmezetlenséggel, a munkaidő laza kihasználásával. Pedig ha kihasználnák a munkaidő minden egyes percét, ezzel nagymértékben fokozni lehetne az egyéni teljesítményeket. Ezért vállalták a tatabányaiak, hogy a munkafegyelem megszilárdításával biztosítják a terv teljesítéséhez szükséges műszakokat. Bányáinkban sokhelyütt rosszul szervezik meg a munkát. Pedig a tervszerűtlenség, a szervezetlenség nehezíti a bányászok lendületének kibontakozását, nem egyszer meggátolja, hogy teljesíthessék egyéni felajánlásaikat. Ezért vállalták most a IX-es akna műszaki dolgozói, hogy elhárítják a műszaki akadályokat, kidolgozzák és bevezetik a 27. front ciklusos grafikonját. A norma alatt teljesítők segítése, a munkafegyelem megszilárdítása, a jobb műszaki feltételek biztosítása, a munka magasabb fokú szocialista szervezettsége — olyan tartalékok ezek, amelyeket minden bányában megtalálhatunk, s amelyek mozgósításával naponként a szén ezer és tízezer tonnáit nyerhetjük. A tatabányai IX-es akna vezetői és dolgozói lelkesen látnak hozzá a célok megvalósításához. Lelkesíti őket a hűség pártunk, Rákosi elvtárs iránti Az aláírásokhoz hozzáfűzött megjegyzések, üdvözletek egyszerű szavaiból kicsendül, menynyire szeretik a mi harcedzett bányászaink pártunkat, Rákosi elvtársat. Bányászainkat lelkesíti a forró szeretet a felszabadító Szovjetunió, a nagy Sztálin iránt. Bányászaink is tudják, hogy az ő szabadságuk, az újfajta bányászélet is november 7-én született, azon a napon, amelyen megszületett a szovjet nép szabadsága. Ezért sarkalja őket november 7-e küszöbönálló ünnepe arra, hogy számot vessenek eddigi munkájukkal és új felajánlásokat tegyenek. Komoly feladat az, amire a tatabányai IX-es akna vezetői és dolgozói vállalkoztak. A terv a törvény, amelynek végrehajtása kötelező. De százszorosan érezzék kötelességüknek a tervért vívott még odaadóbb harcot azok, akik ezt a pártnak ígérték meg. Szent dolog az az ígéret, amit a pártnak, Rákosi elvtársnak tesznek bányászaink. Biztosak vagyunk benne, hogy a IX-es akna bányászai mindent elkövetnek majd ígéretük beváltására, becsülettel állják Rákosi elvtársnak adott szavukat. És biztosak vagyunk abbanis, hogy példájuk követésre talál az ország többi bányájában is. Most, november 7-e ünnepére készülve, minden magyar bányász kettőzött lendülettel harcol majd azért, hogy még több szenet adjon a hazának. Vasárnap a falvakban és a városokban újabb tízezrek erősítették kölcsönjegyzésükkel a haza, a béke ügyét Vasárnap új, nagyjelentőségű állomásához érkezett a Második Békekölcsön sikeréért folyó lelkes, áldozatkész munka. A falvakban és a városok lakóterületein népnevelők tízezrei indultak felvilágosító munkára, egyénileg dolgozó parasztok és tszcs-tagok, értelmiségiek, háziaszszörnyek, dolgozó kisemberek tömege jegyzett ezen a napon a béke ügyének erősítésére. Úgy, mint az üzemekben, a falvakban és a vidéki városokban is tiszteletet és megbecsülést érdemlő, nagyszerű munkát végeztek, jó eredményt értek el a fáradhatatlan, harcos népnevelők, párttagok és pártonkívüliek egyaránt. Párttitkárok, népnevelők, tanácstagok egész sora segítette példamutató jegyzésével is győzelemre vinni a békekölcsön ügyét. A vasárnapi agitáció után új lendülettel, fokozott erővel és lelkesedéssel folytassák felvilágosító munkájukat népnevelőink. Gyarapítsák új sikerekkel az eddigieket , ahol szükség van rá, pótolják a felvilágosító munkában mulasztottakat. Mert vannak mulasztások is. Sokhelyt elmulasztották megmagyarázni a dolgozó parasztoknak, hogy a békekölcsönre befizetett minden forint a takarékoskodás legjobb módja is, mert az állam az utolsó fillérig visszafizeti a kölcsönt és ezenfelül mindenki élvezi a békekölcsön összegéből megépített utak, gyárak, gépek hasznát — a szerencsések tízezrei a gazdag nyereményeket is. Pártszervezeteink továbbra is forduljanak „arccal a falu felé", hogy a dolgozó parasztok is büszkén, örömmel teljesítsék hazafias kötelességüket, s az üzemi munkások ragyogó példáját követve, segítsék diadalra vinni a Második Békekölcsönt. Folytassák és fokozzák a lelkes felvilágosító munkát a népnevelők azokban az üzemekben, bányákban, építkezéseken, amelyekben a kölcsönjegyzés eredményei még elmaradnak az üzemek többségének nagyszerű eredményei mögött. A megyék ké Hajdú, Zala, Pest, Nógra Nagy lendülettel tart tovább a megyék versenye a békekölcsönjegyzés sikeréért. A hétfő estig elért eredmények alapján az elsők: Hajdú, Zala, Pest, Nógrád, Szabolcs és Veszprém megye. Az üzemek között Pét Az ország üzemeiből hétfőn beérkezett jelentések alapján továbbra is Petőfi-bánya van az élen. A bánya dolgozói példamutatóan teljesítik hazafias kötelességüket: átlagos jegyzésük 1000 forint körül van. A Petőfi-bányaiak felhívással fordultak a dorogi bányászokhoz: hozzák be elmaradásukat, vegyék id ők is méltóképpen részüket a békekölcsönjegyzésből. A Dunai Vasmű építőinek körében nagy lelkesedést váltott ki az az esemény, hogy a békekölcsönjegyzéssel egyidőben a Vasmű öntödéjében megkezdték az első kemencék építését. A magasépítők eddigi átlagos jegyzése 747 forint — ezzel is küzdenek a Dunai Vasmű és a szocialista város mielőbbi felépítéséért. Nagyszerű eredmények születtek az Ózdi Kohászati Üzemekben is. Itt már befejezéshez közeledik a Második Békekölcsön jegyzése, az átlagos jegyzési összeg 772 forint. A legjobbak között van a Salgótarjáni Acélárugyár, a Dunántúli Ásványolaj, a Borsodnádasdi Lemez Jött az elsők:, Szabolcs és Veszprém Még mindig az elmaradtak között van: Somogy, Komárom, Bács, Szolnok, Békés és Tolna megye. A vidéki nagyvárosok versenyében első: Debrecen. Utána: Szeged, Miskolc, Győr, Pécs és Tatabánya következik. ifibánya és Ózd vezet gyár, a Szegedi Kendergyár, a Győri Gyapjúfonó is. Ezek is példát mutatnak az olyan üzemeknek, mint a Dorogi Szénbányák, a Tatabányai Cement- és Mészművek, a Salgótarjáni Építőipari Vállalat, a Győri Fonoda vagy a Budakalászi Textilművek, amelyek eddig elmaradtak az élenjárók mögött. A budapesti üzemek között igen jó eredményeket ért el a Lőrinci Hengermű, ahol már közvetlen befejezés előtt áll a jegyzés, s az átlag is kimagasló. Ugyancsak példamutatóan magas kölcsönjegyzéssel harcolnak a békéért a Ganz Vagon, a Ganz Hajó, az Egyesült Izzó, a Chinoin és a Duna Cipőgyár dolgozói. A Rákosi Művek és a MAVAG közötti versenyben a MAVAG vezet. Termelőszövetkezeti városok, gépállomások, járások és községek versenye A termelőszövetkezeti városok versenyében jelenleg Túrkeve halad az élen. Jó példát mutatott a Vörös csillag termelőszövetkezetben Lovas Lajos tsz-elnök, aki 3000 forintot jegy zett. A túrkevei Szabadság tszes versenyre hívta ki a Vörös csillag tsz-t. A Harcos termelőszövetkezetnél 30 jegyzésgyűjtő áll párosversenyben egymással. Gépállomásaink is versenyeznek a magasabb kölcsön jegyzési eredményekért Veszprém megye 768 traktorosa eddig összesen 544.250 forintot jegyzett Ezzel az összeggel négy magánjáró kombájn és egy lánctalpas traktor előállítási költségét fedezték. Somogy megyében a gépállomások dolgozói 724.650 forintot — hat kombájn értékét — kölcsönözték az államnak. A megye gépállomásainak kölcsönjegyzési versenyében a csurgói és a darányi gépállomások haladnak az élen. A darányiaknál különösen a DISZ-fiatalok járnak elől jó példával. A sarkadi járás 11 községe közül 8 békekölcsönjegyzési versenyre lépett egymással. Ugyanakkor elhatározták azt is, hogy párosversenyre hívják ki a gyulai járást, melyik ér el magasabb jegyzési átlagot, nagyobb végeredményt. A sarkadiak versenykihívásukban kötelezettséget vállaltak a begyűjtési előirányzatok túlteljesítésére, az őszi munkák meggyorsítására. A tolnamegyei szekszárdi járásban versenyben állnak egymással a községek. Sióagárd és Harc járnak az élen. Sióagárdon a kölcsönjegyzésben kitűnt dolgozó parasztokat is bevonják az agitációs munkába, így például népnevelő munkát végez Sándor Mihály 12 holdas középparaszt, aki túlteljesítette terménybeadási kötelezettségét és 800 forint békekölcsönt jegyzett. A sárrétudvari párttitkár útnak indítja a népnevelőket Vasárnap reggel pontosan nyolcra érkeznek a népnevelők a pártszervezetbe, Sárrétudvari minden utcájából. A párt, a tömegszervezetek és a termelőcsoportok 80 népnevelője ezen a napon ismét nagy csatába indul. A párttitkár már elkészítette számukra az útravalót. Saját tapasztalata és a tanácselnök jelentése alapján rövid beszámolót tart — s aztán a népnevelők tapasztalatai iránt érdeklődik. „A hatholdas Kántor Imre, az I-es típusú tszcs tagja 950 forintot jegyzett — kezdi beszámolóját az egyik népnevelő. — Előtte arról beszélgettünk vele, hogy 1944-ben és 45 elején mindenünket odaadtuk volna azért, hogy béke legyen. Igaz, akkor ez a „minden" se volt sok. Most, amikor miénk az ország, jobb módban élünk és újból háborús veszély fenyeget, szívesen adunk a haza erősítésére, békénk védelmére." Kántor Imre maga is itt van az értekezleten, s rábizonyít: így igaz. Hogyan került ide Kántor Imre? Ma reggel őt is meghívta a párttitkár, meg Kovács Gyula hatholdas dolgozó parasztot is, aki 500 forintot jegyzett. Példamutató emberek kiérdemelték, hogy őket is beosszák népnevelőmunkára. Most figyelmesen hallgatják, ahogy Vig Sándor „régi népnevelő” elmondja: ő a hozzá beosztott nyolc család közül mindegyiknél arról beszélt, ami őket a legjobban érdekelte. Volt olyan dolgozó parasztnál, akinek négy gyermeke van. Ott a gazda legfőbb gondja, hogyan biztosítsa a jövőjüket. „Aminél többet jegyez a falu, annál több iskola épül a fiatalok számára — magyaráztam nekik. — Bent voltak a gyerekek is. Megkérdeztem tőlük, akarnak-e továbbtanulni. Akarunk, akarunk — válaszolták. Csak nem tagadja meg tőlük azt a párszáz forintot? — kérdeztem ismét a gazdától. — Persze, hogy nem — felelte rá a gazda. Egy másik helyen azon sopánkodtak, hogy nincs pénzük, alig tudnak megélni. Vig elvtárs visszaemlékeztette őket a múltra, amikor a Hagymási uradalomba jártak hónaposnak. Akkor semmijük sem volt, most pedig két tehenük, növendékállatuk és házuk van. Soha életükben nem volt ennyi jószáguk, mint most. És hogyan lett mindez? Úgy, hogy földet, vetőmagot, kaptak, s a család minden tagja számára bőven van munkaalkalom, s van jó kereset. Igaz — felelte a gazda, de azért továbbra is kitartott amellett, hogy most nincs elég pénze. — Két részletben is kifizetheti, amit jegyez. Elad egy-két aprójószágot és már megvan a pénz — mondtam. — Az asszony kívánságára azt is elmeséltem, hogy mi minden épül a kölcsönből az országban és a faluban is, így sikerült meggyőzni őket." Sok hasznos tapasztalatot mondtak el a népnevelők a továbbiakban is. „Az a fontos, hogy minden dolgozó parasztnak, akihez elmegyünk, alaposan ismerjük a helyzetét" — állapították meg. Beszámoltak arról, hogy a Hajnal utcában nagyon lassan halad a jegyzés. A középparasztok közt sok kulák is lakik, akik lebeszélik a jegyzésről szomszédaikat. Kiderült, hogy a tehetősebb gazdák között is van olyan, aki csak száz forintot akar jegyezni. A párttitkár mindenre válaszol. A dolgozó parasztoknak még közelebbről kell megmutatni, mit jelent a kölcsönjegyzés. Mindenkinek a számára legérthetőbb példákkal kell megmagyarázni, mit jelent, mit hoz őneki a békekölcsön. Különösen a középparasztok meggyőzésére kell nagy gondot fordítani. A Hajnal utcába a népnevelőkkel együtt menjen el a gépállomás politikai vezetője és a tanácselnök-helyettes is. Leplezzék le az ottani kulákokat, akiknek épp elég bűn, gazemberség van a rovásukon." Azt is mondják el: tavaly még se villany, se rádió nem volt a faluban — most van. Nemsokára kultúrház, óvoda, nagy községi mázsa és siló épül a községben. Ilyen tanácsokkal indítja útnak a párttitkár a népnevelőket. Kint esik az eső, bokáig ér a sár, de ez most nem számít: a népnevelők átveszik a tanácselnöktől a jegyzési ívet, s elindulnak a nagy munkára. A faluban már javában folyik a kölcsönjegyzés. Most a párttitkár is elindul a népnevelők után. Személyesen felkeres egynéhány dolgozó parasztot, s úgy fordítja a szót, hogy megtudja, hogyan dolgoznak a népnevelők. Alkonyattárban már ismét a pártháznál várja a jegyzésgyűjtőket. Külön-külön elbeszélget velük, míg a tanács pénzügyi osztályának vezetője összeszámolja a napi eredményt. Ezen a napon több mint 20.000 forintot jegyeztettek a népnevelők egyénileg dolgozó parasztokkal. „Szép, szép, de azért mégsem lehetünk megelégedve — mondja a párttitkár. — A következő napokban még nagyobb eredményt kell elérnünk!"