Szabad Nép, 1951. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1951-10-02 / 230. szám
Biztosítsd családod jövőjét, takarékoskodj, jegyezz békekölcsönt! ! Csatlakozunk a zsámbéki Rákosi tsz felhívásához: 500 forintos jegyzési átlagnál nem adjuk alább !Örömmel olvastuk a zsámbéki Rákosi tsz versenyfelhívását a Második Békekölcsön jegyzési átlagának emelésére. Elfogadjuk! Minden lehetőségünk megvan arra, hogy többet kölcsönözzünk hazánknak, hiszen az elmúlt években, a legutóbbi évben is kaptunk annyit államunktól, mint ők, a zsámbékiek. Szépen fejlődő sertéstörzsállományunk van. Fejőtehenészetünk részére 80 férőhelyes istálló épül. A közös vagyon gyarapodásával egyénenként is tovább javult az életünk. Munkaegységenként 10 kiló búzát osztottunk szét a szövetkezetünkben. Előlegként 38.000 forintot kaptak munkaegységeik arányában a szövetkezet tagjai, s most újabb 49.000 forint szétosztására került sor. Vannak olyan szövetkezeti tagok, mint Pásztor Ferenc, aki több mint 20 mázsa búzát, 680 kiló árpát vitt haza teljesített munkaegységei arányában. Pénze is jócskán lesz. A napokban megkezdődött a tagosítás. A szövetkezet nagy tábláin a jövő évben még az eddiginél is jobban segítik munkánkat az állami gépállomás gépei. A falu mellett öntözéses kertészetet tervezünk. Mindez biztosítja, hogy az a jólét, amit eddig elértünk, csak a kezdtet. Az igazi felemelkedés még előttünk áll. Erre a biztos jövőre szavazunk most mindnyájan a kölcsönjegyzéssel. Pásztor Ferenc 600 forintot, Tilli József 500, Finta János ugyancsak 500 forintot jegyzett. Jegyzési átlagunk eddig 246 forint. Tudjuk, hogy államunknak kölcsönadott forintjainkból új gyárak is épülnek s a gyárakban készülő új traktorok, kombájnok segítik, s egyre könynyebbé teszik életünket. Azért jegyzőnk, hogy államunktól kapott gépekben, műtrágyában, az állam segítségével épülő gazdasági épületekben, növekvő állatállományunkban — és mindezek révén még szebb, jobb életünkben — kamatozzon a kölcsön. Gabonabeadásunkat 300 százalékra teljesítettük, s most a magasabb jegyzési átlaggal ismét példát akarunk mutatni az egyénileg dolgozó parasztoknak. Ezért csatlakozunk a zsámbéki Rákosi termelőszövetkezet felhívásához és vállaljuk, hogy a 600 forintos jegyzési átlagnál nem adjuk alább. A pátyi Petőfi termelőszövetkezet tagjai nevében: Kreisz Andrásné tsz-elnök. A jegyzési átlag növelésével fejezzük ki hazaszeretetünket és hálánkat A második békekölcsönjegyzés ünnepet jelent számunkra. A kormány felhívásakor mindannyian éreztük, milyen sokkal tartozunk hazánknak azért a sok segítségért, amit eddig kaptunk. Ma már nincs olyan szövetkezeti tagunk, akinek ne lenne sok szép ruhája, akinek ne gyarapodna napról napra a háztáji gazdasága is. Egyre több az olyan szövetkezeti tagoknak a száma, mint Osvald Q£za, akinek eddig 326 munkaegysége v van, búzából 20 mázsán felül vitt haza, s nyolc hektoliter bor van a kamrájában. Pénze is van bőven. Eddig több mint 2500 forintért vásárolt ruhát magának és családjának. Szövetkezetünk eddig több mint 20.000 forint jegyzésével járult hozzá hazánk erősítéséhez. Eddig jegyzési átlagunk 200 forinton felül van. A jegyzés azonban még nem fejeződött be. Szövetkezetünk tagjai megértették, hogy az államunknak kölcsönadott pénz a legjobb befektetés. Ezért jegyzett id. Bartos Lajos 600 forintot, Osvald Géza 500 forintot. Gál Ignác elvtárs, alig hogy odaírta nevét a jegyzett 500 forint után, az összeget nyomban ki is fizette. Tudja, jól fekteti be pénzét, visszakapja, talán nyer is még, s teljesítette becsületbeli kötelességét is. A zsámbéki Rákosi tsz felhívását mi is magunkévá tesszük. Minden erővel azon leszünk, hogy ne maradjunk szégyenben és nagy összegek jegyzésével, a jegyzési átlag növelésével, a zsámbékiak által kitűzött ötszázforintos átlag biztosításával bizonyítsuk hazaszeretetünket és hálánkat, édesanyánk, a nekünk oly sok segítséget nyújtó haza iránt. A budajenői Kossuth tsz tagjai nevében: Humpolt Alajos tsz-elnök. A komlói bányászok versenye A MÁSODIK BÉKEKÖLCSÖNJEGYZÉS harmadik napján, szombaton, röpgyűlést tartottak a komlói bányászok, ahol megbeszélték a jegyzés első eredményeit. A röpgyűlés fellelkesítette a bányászokat. A Botkabrigád is úgy érezte: valamit tennie kell a békekölcsön érdekében azonfelül is, hogy jegyeznek, bányászbecsülettel. Megbeszélték a dolgot és nem sokkal később versenyfelhívást függesztettek ki az aknán: „Mi, a Botkabrigád tagjai, mindannyian 1000 forintot jegyzőnk! Versenyre hívjuk a bánya minden brigádját az 1000 forintos jegyzési átlagért!’ Vasárnap a felhívásra megindult a verseny: „Ha ők tudnak annyit adni, mi is tudunk!“ — mondták a Bódisbrigád tagjai, s fejenként 1000 forintot jegyeztek ők is. „A mi keresetünk csak 750 forint havonta, de a versenyben mi sem akarunk alulmaradni!“’ — jelentették ki a segédaknászképző iskola hallgatói. Büszkék is voltak, mert azt hitték, ők lesznek az elsők, hiszen az ő 1000 forintos átlaguk „többet ér“, mint a magasabb fizetésű Botkáéké, Bódiséké. De tévedtek. Gibb Sándor 12 tagú brigádja túlszárnyalta az összes eddigi eredményt: 14.500 forintot jegyeztek, az átlaguk meghaladta az 1200 forintot. De ők is csak órákig tudták tartani az első helyet, mert régi versenytársuk, a Heizenbergerbrigád nem tűrhette a dolgot. „A termelésben mi vezetünk” — mondta a brigádvezető. „Mi 135,4 százalékot teljesítünk, ők csak 130,4-et. Ei kell hagynunk őket a jegyzésben is!“’ A Heizenberger-brigád 1550 forintos átlaggal jegyzett! DE NEMCSAK A DERÉK BÁNYÁSZOK tudják, hogy mire kell a békekölcsön, tudja azt az ellenség is. Maár László 200 holdas kulákcsemete így fogadta a jegyeztetőket: „Ha 5000 forintot keresnék, akkor sem jegyeznék egy fillért sem!” Hozzá hasonló Schaffer György és Bechtl János is, akik kijelentették: „Nekünk jó volt a múltban. Nem jegyzünk semmit.” A népnevelők megtudták, hogy Maár, Schaffer és társa másokatis megpróbálnak a békekölcsön ellen uszítani. Megindították a harcot ellenük. Röpgyűtést hívtak össze, leleplezték őket a dolgozók előtt. A bányászok zúgtak: „Persze, hogy jó volt nekik a múltban, amikor kulákok, hitleristák voltak!” Boszjár János aknász, népnevelő rögtön be is jelentette: „Azzal válaszolok az ellenségnek, aki közénk furakodott, hogy 2200 forintra emelem eddigi jegyzésemet!” És feleltek a többiek is: Tatai János osztályvezető, aki 2000-ről 4000 forintra, Stemler József, aki 1500-ról 2500-ra, Retek Pongrácné csapatcsillés, aki 900-ról 1500 forintra, Fajcsi István vájár, aki 1000- ről 1300 forintra emelte jegyzését. A KOMLÓI BÁNYÁSZOK megmutatják: helytállnak a békeharcban a bányában is, a kölcsönjegyzésnél is. Ezért küzdenek tovább Boszjár János és népnevelőtársai a békekölcsön sikeréért. Ahol „elaludták“ a vasárnapi agitációt A Kelenföldi Textilgyár népnevelői vasárnap két teherautóval indultak el falura, hogy segítsenek afalun is kivívni a békekölcsön győzelmét. Velük ment a gyár 45 tagú kultúrbrigádja, hogy még vidámabbá, ünnepibbé tegye ezt a napot. Nőtincsre mentek először a Keltexgyáriak, de sem a párttitkárt, sem a népnevelőket nem találták a pártszervezetben. Mint kiderült, a párttitkár beteg, nincs, aki irányítsa a felvilágosító munkát. Az egész községben még csak 22-en jegyeztek. Bár „papíron” 33 népnevelő van, a Keltex munkásai csak kettővel találkoztak. A szomszédos Felsőpetényben 89 taggal III. típusú tszcs működik. De a csoportnak nincs pártszervezete, s a falusi párttitkár azt sem tudta megmondani, kihez mentek már népnevelők, kihez menjenek a Keltex falujáról. Egyénileg dolgozó paraszt nem akadt a jegyeztető népnevelők közt. Eddig a tanácselnök irányította itt a pártmunkát, de most iskolára ment és a felsőpetényi elvtársak egyidőre — úgy látszik — „felfüggesztették az osztályharcot”. De nem így az ellenség. Munkája nyoma meglátszik azon, hogy egyikmásik jobbmódú dolgozó paraszt mindenféle bajjal-hiánnyal előhozakodik, s azt mondja: nincs elég pénze békekölcsönre. Busai József hétholdas egyénileg dolgozó paraszt is ezt tette. A múltban Almássy grófék cselédje volt, most a népi demokráciától földet, házat is kapott. Tavasszal egy szép zománcos tűzhelyet, néhány hete szekrényt vettek. Amikor a Keltex népnevelői meglátogatták, felesége vadonatúj lábosban főzte a vasárnapi csirkét, három tepsiben sütötte a tésztát — de bizalmatlanul fogadta az ismeretlen népnevelőket s csak azt mondta: „Most nincs pénzem, majd gondolkodom a dolgon.” Talán, ha dolgozó paraszttársai keresték-e volna fel, hamarabb meggondolta volna magát. A falusi pártszervezet itt elaludta a vasárnapi agitációt, mulasztásait nem pótolhatják az üzemekből segítségül érkező népnevelők sem. A rétsági járási pártbizottságnak ilyen nagy harci feladat megoldása közben több segítséget kell adnia a falusi pártszervezeteknek, hogy helyrehozhassák a következő napokban, amit vasárnap elmulasztottak. Gál Gábor, csepeli kárpitos 900 forintja VASÁRNAP DÉLELŐTT féltíz volt, amikor Kozmáné, a csepeli 6. körzet pártonkívüli népnevelője népnevelőtársával együtt belépett a Petőfi Sándor utca egyik házának tágas udvarába. Gál Gábor kárpitost keresték. Mi tagadás, Gálék nem fogadták őket nagyon szívesen. — Mit akarnak olyan szülőktől, akiknek súlyos beteg a gyermekük? — kérdezte Gálné. — Elég nekünk a magunk bánata, sokba kerül a gyógyíttatás. Száz forintnál, többet úgysem jegyzőnk. Kozmánénak is van gyermeke. Megértette, milyen nagy bánat a szülőnek a gyermek betegsége. Érdeklődni kezdett, mi a baj. „Tüdőbajos’’ — felelték Gáték. — Emlékeznek a régi OTI-ra? Néhány szobából állt csupán. Mindig zsúfolt volt betegekkel, hiányos volt a felszerelése. Itt, az új SZTK- intézetben a legkorszerűbb a felszerelés, a legjobb orvosok gyógyítják a csepelieket. Meggyógyítják a maguk gyermekét is úgy, hogy ide jár majd a most épülő, modern gimnáziumba! Gálné elmosolyodott. — Bizony, az orvosok mindent megtesznek a gyerekért. Szanatóriumban van, elsőrendű a kezelés. — S hogy mindjárt be is bizonyítsa, fényképet mutat Kozmánénak. — Most már szépen gyógyul, köszönöm is az orvosoknak, meg... — itt Gálné egy pillanatig megállt, de aztán mégis kimondta —, meg az államnak is, hogy egy ilyen magunkfajta egyszerű iparosember a legjobb körülmények között gyógyíttathatja a gyerekét. Szeretettel nézett a fényképre, aztán a férjére és a népnevelőkre. Most már bizalommal hallgatta szavaikat. — S gondoljanak csak arra — mondta Kozmáné —, hogy messze tőlünk ártatlan kisgyermekeket pusztítanak az imperialisták. A mi államunk azért is fordul a dolgozókhoz kölcsönért, hogy a mi gyermekeinket nagyobb erővel védjük olyan szörnyűségektől, amilyent a koreaiak átélnek. Csend volt. S aztán Gál Gábor a jegyzési ívet kérte. Kilencszáz forintot írt a neve mellé. Kisapostagon 2100, Alsónyéken 700 mázsa kukoricaszár silózására kötött szerződést a földművesszövetkezet Állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink országszerte megkezdték a silózást, így biztosítják, hogy egyre növekvő állatállományunk részére minél több jó minőségű takarmány álljon rendelkezésre. A balatonedericsi állami gazdaságban eddig 700 köbméter silótakarmányt készítettek. A békésmegyei állami gazdaságok több, mint 1260 vagon különböző takarmányt silóztak eddig. A túrkevei Vörös csillag és a mezőcsáti Szabadság termelőszövetkezetek 300—300 köbméter kukoricaszárat és egyéb takarmánynövényt silóztak. A silózással egyidőben megkezdődött a silózási szerződéskötés is. Kisapostag községben eddig 2100, Alsónyéken pedig több mint 700 mázsa kukoricaszárra kötöttek silózási szerződést a dolgozó parasztok. A Komszomol meghívására DISZ-küldöttség utazott Moszkvába A Komszomol Központi Bizottsága meghívására Moszkvába utazott a Dolgozó Ifjúság Szövetsége 11 tagú küldöttsége. A küldöttség vezetője Szabó Károly, a DISZ Központi Vezetősége tagja. A küldöttség tagjai a DISZ Központi Vezetősége, valamint városi, megyei, nagyüzemi és kerületi DISZ-bizottságok munkatársai. A küldöttséget, amely tanulmányútján a Komszomol politikai nevelő munkáját fogja tanulmányozni, Várhegyi György, a DISZ Központi Vezetősége titkára búcsúztatták. (MTI) Révai József elvtárs megnyitotta az egyéves kultúrpolitikai iskolát A népművelési minisztérium egyéves, bentlakásos kultúrpolitikai iskolát szervezett a Szabadsághegyen 92 hallgatóval. Az iskolát hétfőn ünnepélyesen nyitották meg. Megnyitó beszédet Révai József elvtárs, népművelési miniszter mondott „A Titok banda a mi fejünk fölül is le akarja rombolni házainkat" Egy délszláv dolgozó paraszt a békekölcsönjegyzésről JJATS£AZ FORINTOT jegyeztünk. Nem kis pénz, de mi mégis könnyű szívvel, örömmel adjuk. Minden forintnak, amely innen, a mi kis határmenti délszláv falunkból indul el a haza erősítésére, megvan a maga oka. Alsószentmárton, a mi falunk, a jugoszláv határ mentén fekszik. Százharminc család az egész — de a felszabadulásig száz családnak nem volt földje, a környékbeli földesurakat szolgálta itt minden nincstelen. Alaposan megismertük mi is, apáink is, mit jelent az „úri világ.” És ha a határon túlról érkező híreket hallom, összeszorul a szívem: odaát úgy hajkurászszák munkába a gazdagok a magamfajta embert, mint ahogy ideát ment 1945-ig. Minálunk megszokott dolog az erősödés, gyarapodás. A falu kultúrházat, szövetkezeti boltot, délszláv iskolát, mozit kapott. Hogy mi magunk hogy élünk, arról most csak annyit írok: két kislányunk tanul, szabad országban az lesz belőlük, amihez kedvük, tehetségük van. De ez a lehetőség mindenki előtt nyitva áll. Jakobovics elvtárs, a párttitkár fiai például Pesten tanulnak, egyik a délszláv tanítóképzőben, másik a műegyetemen. Apjuk még úribirtokosok cselédje volt. MsT EZT A MOSTANI ÉLETÜNKET akarjuk megvédeni azzal is, hogy hatszáz forint békekölcsönt jegyzünk. És ugyanezért jegyzett Jakobovics elvtárs 1000 forintot, Bosnyák Marján 700-at, Tarjanec József 400-ast, Bosnyák Zsifka 300-at Markovics Ágota 300-at, Doraticsék, akik beadásban 400 százalékot teljesítettek, most 400 forintot jegyeztek, összesen — pár nap alatt — 28.000 forintot jegyeztünk a faluban, s most azon vagyunk, hogy még többen jegyezzenek. Tudjuk, hogy a mi államunk jó helyre teszi a pénzt. Ha az ország erősödik, a mi terveink is megvalósulnak, gyermekeink békén tanulhatnak, szabad emberek lesznek. És mi válna belőlük, ha odaát élnénk? Nemrég, augusztus végén egyik dolgozó paraszttársunk levelet kapott odaátról, azt írták benne: „Apámnak van 29 kereszt búzája. Be kell adnia 27 mázsa búzát, 8 mázsa rozsot, 7 mázsa árpát. Ennyi nincs és nem is lesz...” Tudjuk, mi a sorsa odaát a dolgozó parasztnak, aki nem teljesíti a rabló Titóék követelését: kényszermunka, börtön. Ezt szeretné ez a gyilkos banda nálunk is, lerombolná fejünk fölül házainkat. Kínt, szenvedést hozna ránk, igába hajtana minket, ha tehetné. H HOGY NE TEHESSE SOHA, ezért álltunk mi, alsószentmártoniak kölcsön jegyzésünkkel is a szabad hazaerősítőinek sorába. És folytatjuk a felvilágosítómunkát, Hogy becsületet szerezzünk a falunknak a békekölcsönjegyzésben is. Elmondta: Matovics István, délszláv dolgozó paraszt, Alsószentmárton. EGY VERSENY ZÁSZLÓ TÖRTÉNETE A baracsi Kossuth termelőszövetkezet 16 népnevelője a békekölcsönjegyzés megindulásakor versenyre lépett egymással. A párttitkár tanácsolta ezt nekik. „A termelésben is akkor értünk el igazán jó eredményt, amikor versenyeztünk — mondotta. A pártszervezet elhatározta, hogy a jegyzésben legjobb eredményt elérő népnevelő-párnak most is versenyzászlót ajándékoz." Nagy története van a versenyzászlónak, sok kézben megfordult már, sok nagy termelési csatában lelkesítette eddig a népnevelőket. A legtöbbször talán Szalma Lajos elvtársnál volt ezidáig. Most a jegyzéskor is ő bizonygatta legerősebben: meglássák, ő fogja ismét elnyerni a zászlót. „No, majd meglátjuk!” — köpték a markukat a többiek, mert mindegyik magának akarta a dicsőséget. Csak Behringer Erzsébet állott búsan, a népnevelő párjával. Eddig még mindig elhagyta őt Szalma Lajos, egyszer sem .Sikerült elvinnie előle a zászlót. „Neki könnyebb, hiszen ő párttag!" — vigasztalta magát, de csak állt tovább kedvetlenül. S ráadásul még megtudta, hogy amíg ő tűnődött, Szalma Lajos már 900 forintot jegyeztetett „Ha itt állsz és nem kezdesz munkához, biztosan nem nyered el a zászlót!" — nevetett rá a párttitkár biztatóan. Hát útnak eredtek. Először Szlobodáékhoz tértek be, akik első szóra kijelentették: jegyeznek 300 forintot. Erzsi megállt, nem tudta, mit csináljon. Ezért a 300 forintért őszinte a kisujját sem mozdította! Menjen el anélkül, hogy elbeszélgetett volna a kölcsönről? Úgy érezte, ezt nem teheti. Újra leült és beszélgetni kezdett. Érdeklődött a kisfia felől, aki most általános iskolába jár. „Mi akar lenni?" Szlobodáék büszkén felelték: „Amihez tehetsége van, annak adjuk majd." Erzsi ráduplázott: „Lehet mérnök is, de még honvédtiszt is! Most ilyen világ derült a dolgozó emberre." Sokáig beszélgettek még Szlobodáékkal, akik végül is megtoldották 100 forinttal aljegyzést. Ez az eredmény fellelkesítette a népnevelőket. Most már sokkal jobban ment a munka, mint bármikor azelőtt. S nagy volt az öröm, amikor este a pártszervezetben a napi értékelésnél kitűnt: az első napon Behringer Erzsébeték lettek az elsők a népnevelők között. Bezzeg Szalma Lajos nem örült. Behringer Erzsi pártonkívüli és mégis elhagyta őt a jegyzésgyűjtésben? Nem akart belenyugodni, megtoldotta még 200 forinttal a saját jegyzését. De hiába volt, még így is Erzsi vezetett. Megtudakolta hát apróra, hogyan dolgozott a Behringer-pár. S másnap még nagyobb lendülettel folytatták versenyüket. Behán János, a szövetkezet gépész-kovácsa tréfás ember hírében áll. Szívesen mentek hozzá Behringerék, de nagyon csalódtak. Hiába beszéltek arról, hogy mennyi mindent kapott a Behán-család a népi demokráciától, hiába említették fel az új szőnyegeket, az új bútort, a két fiú két új kerékpárját — Behán János csak ingatta a fejét. ..Négyszáz forint, most egy fillérrel sem több! Még gondolkozom a többin." Ezen a napon meglepetés érte a népnevelőket: döntetlen, maradt a verseny. A Behringer- és a Szalma-pár holtversenybe került egymással Éppen azon tanakodtak, hogy most aztán mi legyen a zászlóval, amikor bekiáltotta valaki az ablakon: „Kétszáz forintot jegyzek a Behringerpár javára!" — Behán János volt, a tréfacsináló. Az ablakhoz lopódzva hallgatta az értékelést — kitervelte előre az egészet — és most, jót nevetett Erzsiék örömén, így nyerte el ezen a vasárnapon a pártonkívüli Behringer Erzsébet a Kossuth tsz népnevelői közül a kölcsönjegyzési versenyzászlót. Büszkén hallgatták a népnevelők, hogy a szövetkezet 39 családja 11.000 forintot jegyzett. De ne pihenjenek meg, mert a községben még van munka: az egyénileg dolgozó parasztok még nem mind jegyeztek megfelelő összegű békekölcsönt. Az lesz a szövetkezet népnevelőinek igazi győzelme, ha a falusi pártszervezetet is jobb eredményekhez