Szabad Nép, 1951. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1951-10-02 / 230. szám

Biztosítsd családod jövőjét, takarékoskodj, jegyezz békekölcsönt! ! Csatlakozunk a­ zsámbéki Rákosi tsz felhívásához: 500 forintos jegyzési átlagnál nem adjuk alább !Ö­römmel olvastuk a zsámbéki Rákosi tsz versenyfelhívását a Második Békekölcsön jegyzési átlagá­nak emelésére. Elfogadjuk! Minden le­hetőségünk megvan arra, hogy többet kölcsönözzünk hazánknak, hiszen az elmúlt években, a legutóbbi évben is kaptunk annyit államunktól, mint ők, a zsámbékiek. Szépen fejlődő sertés­törzsállományunk van. Fejőtehené­­szetünk részére 80 férőhelyes istálló épül. A­ közös vagyon gyarapodásával egyénenként is tovább javult az éle­tünk. Munkaegységenként 10 kiló bú­zát osztottunk szét a szövetkezetünk­ben. Előlegként 38.000 forintot kaptak munkaegységeik arányában a szövet­kezet tagjai, s most újabb 49.000 fo­rint szétosztására került sor. Vannak olyan szövetkezeti tagok, mint Pász­tor Ferenc, aki több mint 20 mázsa búzát, 680 kiló árpát vitt haza telje­sített munkaegységei arányában. Pénze is jócskán lesz. A napokban megkezdődött a tagosí­tás. A szövetkezet nagy tábláin a jö­vő évben még az eddiginél is jobban segítik munkánkat az állami gépállo­más gépei. A falu mellett öntözéses kertészetet tervezünk. Mindez bizto­sítja, hogy az a jólét, amit eddig el­értünk, csak a kezdtet. Az igazi fel­­emelkedés még előttünk áll. Erre a biztos jövőre szavazunk most mindnyájan a kölcsönjegyzéssel. Pásztor Ferenc 600 forintot, Tilli Jó­zsef 500, Finta János ugyancsak 500 forintot jegyzett. Jegyzési átlagunk eddig 246 forint. Tudjuk, hogy államunknak kölcsön­adott forintjainkból új gyárak is épül­nek s­ a gyárakban készülő új trakto­rok, kombájnok segítik, s egyre köny­­nyebbé teszik életünket. Azért jegy­zőnk, hogy államunktól kapott gépek­ben, műtrágyában, az állam segítségé­vel épülő gazdasági épületekben, nö­vekvő állatállományunkban — és mind­ezek révén még szebb, jobb életünk­ben — kamatozzon a kölcsön. Gabonabeadásunkat 300 százalékra teljesítettük, s most a magasabb jegy­zési átlaggal ismét példát akarunk mutatni az egyénileg dolgozó parasz­toknak. Ezért csatlakozunk a zsámbéki Rákosi termelőszövetkezet felhívásához és vállaljuk, hogy a 600 forintos jegyzési átlagnál nem adjuk alább. A pátyi Petőfi termelőszövetkezet tagjai nevében: Kreisz Andrásné tsz-elnök. A jegyzési átlag növelésével fejezzük ki hazaszeretetünket és hálánkat A második békekölcsönjegyzés ün­nepet jelent számunkra. A kormány felhívásakor mindannyian éreztük, milyen sokkal tartozunk hazánknak azért a sok segítségért, amit eddig kaptunk. Ma már nincs olyan szö­vetkezeti tagunk, akinek ne lenne sok szép ruhája, akinek ne gyarapodna napról napra a háztáji gazdasága is. Egyre több az olyan szövetkezeti ta­goknak a száma, mint Osvald Q£za, akinek eddig 326 munkaegysége v van, búzából 20 mázsán felü­l vitt haza, s nyolc hektoliter bor van a kamrájá­ban. Pénze is van bőven. Eddig több mint 2500 forintért vásárolt ruhát magának és családjának. Szövetkezetünk eddig több mint 20.000 forint jegyzésével járult hozzá hazánk erősítéséhez. Eddig jegyzési átlagunk 200 forinton felül van. A jegyzés azonban még nem fejeződött be.­ Szövetkezetünk tagjai megértet­ték, hogy az államunknak kölcsön­adott pénz a legjobb befektetés. Ezért jegyzett id. Bartos Lajos 600 forin­tot, Osvald Géza 500 forintot. Gál Ignác elvtárs, alig hogy odaírta ne­vét a jegyzett 500 forint után, az összeget nyomban ki is fizette. Tud­ja, jól fekteti be pénzét, visszakapja, talán nyer is még, s teljesítette be­csületbeli kötelességét is. A zsámbéki Rákosi tsz felhívását mi is magunkévá tesszük. Minden erővel azon leszünk, hogy ne marad­junk szégyenben és nagy összegek jegyzésével, a jegyzési átlag növelé­sével, a zsámbékiak által kitűzött öt­százforintos átlag biztosításával bi­zonyítsuk hazaszeretetünket és há­lánkat, édesanyánk, a nekünk oly sok segítséget nyújtó haza iránt. A budajenői Kossuth tsz tagjai ne­vében: Humpolt Alajos tsz-elnök. A komlói bányászok versenye A MÁSODIK BÉKEKÖLCSÖN­JEGYZÉS harmadik napján, szomba­ton, röp­gyűlést tartottak a komlói bányászok, ahol megbeszélték a jegy­zés első eredményeit. A röpgyű­lés fellelkesítette a bányászokat. A Botka­­brigád is úgy érezte: valamit tennie kell a békekölcsön érdekében azon­felül is, hogy jegyeznek, bányász­becsülettel. Megbeszélték a dolgot és nem sokkal később versenyfelhívást füg­gesztettek ki az aknán: „Mi, a Botka­­brigád tagjai, mindannyian 1000 fo­rintot jegyzőnk! Versenyre hívjuk a bánya minden brigádját az 1000 fo­rintos jegyzési átlagért!’­ Vasárnap a felhívásra megindult a verseny: „Ha ők tudnak annyit adni, mi is tudunk!“ — mondták a Bódis­­brigád tagjai, s fejenként 1000 fo­rintot jegyeztek ők is. „A mi keresetünk csak 750 forint havonta, de a versenyben mi sem akarunk alulmaradni!“’ — jelentették ki a segédaknászképző iskola hallga­tói. Büszkék is voltak, mert azt hit­ték, ők lesznek az elsők, hiszen az ő 1000 forintos átlaguk „többet ér“, mint a magasabb fizetésű Botkáéké, Bódiséké. De tévedtek. Gibb Sándor 12 tagú brigádja túlszárnyalta az összes ed­digi eredményt: 14.500 forintot je­gyeztek, az átlaguk meghaladta az 1200 forintot. De ők is csak órákig tudták tartani az első helyet, mert régi versenytársuk, a Heizenberger­­brigád nem tűrhette a dolgot. „A termelésben mi vezetünk” — mondta a brigádvezető. „Mi 135,4 százalékot teljesítünk, ők csak 130,4-et. Ei kell hagynunk őket a jegyzés­ben is!“’ A Heizenberger-brigád 1550 forintos átlaggal jegyzett! DE NEMCSAK A DERÉK BÁNYÁ­SZOK tudják, hogy mire kell a bé­kekölcsön, tudja azt az ellenség is. Maár László 200 holdas kulákcse­­mete így fogadta a jegyeztetőket: „Ha 5000 forintot keresnék, akkor sem jegyeznék egy fillért sem!” Hozzá hasonló Schaffer György és Bechtl János is, akik kijelentették: „Nekünk jó volt a múltban. Nem jegyzü­nk semmit.” A népnevelők megtudták, hogy Maár, Schaffer­ és társa másokat­­is megpróbálnak a békekölcsön ellen uszítani. Megindították a harcot elle­nük. Röpgyűtést hívtak össze, lelep­lezték őket a dolgozók előtt. A bá­nyászok zúgtak: „Persze, hogy jó volt nekik a múltban, amikor kulá­­kok, hitleristák voltak!” Boszjár Já­nos aknász, népnevelő rögtön be is jelentette: „Azzal válaszolok az ellen­ségnek, aki közénk furakodott, hogy 2200 forintra emelem eddigi jegyzé­semet!” És feleltek a többiek is: Ta­tai János osztályvezető, aki 2000-ről 4000 forintra, Stemler József, aki 1500-ról 2500-ra, Retek Pongrácné csapatcsillés, aki 900-ról 1500 fo­rintra, Fajcsi István vájár, aki 1000- ről 1300 forintra emelte jegyzését. A KOMLÓI BÁNYÁSZOK megmu­tatják: helytállnak a békeharcban a bányában is, a kölcsönjegyzésnél is. Ezért küzdenek tovább Boszjár János és népnevelőtársai a békekölcsön sikeréért. Ahol „elaludták“ a vasárnapi agitációt A Kelenföldi Textil­gyár népnevelői vasárnap két teherautóval indultak el falura, hogy segítsenek a­­falun is kivívni a békekölcsön győzelmét. Ve­lük ment a gyár 45 tagú kultúrbri­­gádja, hogy még vidámabbá, ünnepib­bé tegye ezt a napot. Nőtincsre mentek először a Keltex­­gyáriak, de sem a párttitkárt, sem a népnevelőket nem találták a pártszer­vezetben. Mint kiderült, a párttitkár beteg, nincs, aki irányítsa a felvilá­gosító munkát. Az egész községben még csak 22-en jegyeztek. Bár „papí­ron” 33 népnevelő van, a Keltex mun­kásai csak kettővel találkoztak. A szomszédos Felsőpetényben 89 taggal III. típusú tszcs működik. De a csoportnak nincs pártszervezete, s a­ falusi párttitkár azt sem tudta megmondani, kihez mentek már nép­nevelők, kihez menjenek a Keltex falujáról. Egyénileg dolgozó paraszt nem akadt a jegyeztető népnevelők közt. Eddig a tanácselnök irányította itt a pár­tmunkát, de most iskolára ment és a felsőpetényi elvtársak egy­­időre — úgy látszik — „felfüggesz­tették az osztályharcot”. De nem így az ellenség. Munkája nyoma meglátszik azon, hogy egyik­másik jobbmódú dolgozó paraszt min­denféle baj­jal-hiánnyal előhozakodik, s azt mondja: nincs elég pénze béke­kölcsönre. Busai József hétholdas egyénileg dolgozó paraszt is ezt tette. A múltban Almássy grófék cselédje volt, most a népi demokráciától föl­det, házat is kapott. Tavasszal egy szép zománcos tűzhelyet, néhány hete szekrényt vettek. Amikor a Keltex népnevelői meglátogatták, felesége vadonatúj lábosban főzte a vasárnapi csirkét, három tepsiben sütötte a tésztát — de bizalmatlanul fogadta az ismeretlen népnevelőket s csak azt mondta: „Most nincs pénzem, majd gondolkodom a dolgon.” Talán, ha dolgozó paraszttársai keresték-e volna fel, hamarabb meggondolta volna ma­gát. A falusi pártszervezet itt el­­aludta a vasárnapi agitációt, mulasz­tásait nem pótolhatják az üzemekből segítségül érkező népnevelők sem. A rétsági járási pártbizottságnak ilyen nagy harci feladat megoldása közben több segítséget kell adnia a falusi pártszervezeteknek, hogy helyrehoz­­hassák a következő napokban, amit vasárnap elmulasztottak. Gál Gábor, csepeli kárpitos 900 forintja VASÁRNAP DÉLELŐTT féltíz volt, amikor Kozmáné, a csepeli 6. körzet pártonkívüli népnevelője népnevelő­társával együtt belépett a Petőfi Sándor­ utca egyik házának tágas udvarába. Gál Gábor kárpitost keres­ték. Mi tagadás, Gálék nem fogadták őket nagyon szívesen. — Mit akarnak olyan szülőktől, akiknek súlyos beteg a gyermekük? — kérdezte Gálné. — Elég nekünk a magunk bánata, sokba kerül a gyó­gyíttatás. Száz forintnál, többet úgy­sem jegyzőnk. Kozmánénak is­­ van gyermeke. Megértette, milyen nagy bánat a szülőnek a gyermek betegsége. Érdek­lődni kezdett, mi a baj. „Tüdőbajos’’ — felelték Gáték. — Emlékeznek a régi OTI-ra? Né­hány szobából állt csupán. Min­dig zsúfolt volt betegekkel, hiányos volt a felszerelése. Itt, az új SZTK- intézetben a legkorszerűbb a felsze­relés, a legjobb orvosok gyógyítják a csepelieket. Meggyógyítják a maguk gyermekét is úgy, hogy ide jár majd a most épülő, modern gimnáziumba! Gálné elmosolyodott. — Bizony, az orvosok mindent meg­tesznek a gyerekért. Szanatórium­ban van, elsőrendű a kezelés. — S hogy mindjárt be is bizonyítsa, fény­képet mutat Kozmánénak. — Most már szépen gyógyul, köszönöm is az orvosoknak, meg... — itt Gálné egy pillanatig megállt, de aztán mégis kimondta —, meg az államnak is, hogy egy ilyen magunkfajta egyszerű iparosember a legjobb körülmények között gyógyíttathatja a gyerekét. Szeretettel nézett a fényképre, az­tán a férjére és a népnevelőkre. Most már bizalommal hallgatta szavaikat. — S gondoljanak csak arra — mondta Kozmáné —, hogy messze tő­lünk ártatlan kisgyermekeket pusztíta­nak az imperialisták. A mi államunk azért is fordul a dolgozókhoz köl­csönért, hogy a mi gyermekeinket na­gyobb erővel védjük olyan szörnyűsé­gektől, amilyent a koreaiak átélnek. Csend volt. S aztán Gál Gábor a jegyzési ívet kérte. Kilencszáz forintot írt a neve mellé. Kisapostagon 2100, Alsónyéken 700 mázsa kukoricaszár silózására kötött szerződést a földművesszövetkezet Állami gazdaságaink, termelőszövet­kezeteink országszerte megkezdték a silózást, így biztosítják, hogy egyre növekvő állatállományunk részére mi­nél több jó minőségű takarmány álljon rendelkezésre. A balatonedericsi ál­lami gazdaságban eddig 700 köbméter silótakarmányt készítettek. A békés­megyei állami gazdaságok több, mint 1260 vagon különböző takarmányt si­­lóztak eddig. A túrkevei Vörös csillag és a mezőcsáti Szabadság termelő­szövetkezetek 300—300 köbméter ku­koricaszárat és egyéb takarmánynö­vényt silóztak. A silózással egyidőben megkezdődött a silózási szerződéskötés is. Kisapos­­tag községben eddig 2100, Alsónyéken pedig több mint 700 mázsa kukorica­szárra kötöttek silózási szerződést a dolgozó parasztok. A Komszomol meghívására DISZ-küldöttség utazott Moszkvába A Komszomol Központi Bizottsága meghívására Moszkvába utazott a Dolgozó Ifjúság Szövetsége 11 tagú küldöttsége. A küldöttség vezetője Szabó Károly, a DISZ Központi Veze­tősége tagja. A küldöttség tagjai a DISZ Központi Vezetősége, valamint városi, megyei, nagyüzemi és kerületi DISZ-bizottságok munkatársai. A kül­döttséget, amely tanulmányútján a Komszomol politikai nevelő munkáját fogja tanulmányozni, Várhegyi György, a DISZ Központi Vezetősége titkára búcsúztatták. (MTI) Révai József elvtárs megnyitotta az egyéves kultúrpolitikai iskolát A népművelési minisztérium egy­éves, bentlakásos kultúrpolitikai isko­lát szervezett a Szabadsághegyen 92 hallgatóval. Az iskolát hétfőn ünne­pélyesen nyitották meg. Megnyitó be­szédet Révai József elvtárs, népműve­­lési miniszter mondott „A Titok banda a mi fejünk fölül is le akarja rombolni házainkat" Egy délszláv dolgozó paraszt a békekölcsönjegyzésről JJATS£AZ FORINTOT jegyeztünk. Nem kis pénz, de mi mégis könnyű szívvel, örömmel adjuk. Min­den forintnak, amely innen, a mi kis határmenti délszláv falunkból indul el a haza erősítésére, megvan a maga oka. Alsószentmárton, a mi falunk, a jugoszláv határ mentén fekszik. Száz­harminc család az egész — de a fel­­szabadulásig száz családnak nem volt földje, a környékbeli földesurakat szol­gálta itt minden nincstelen. Alaposan megismertük mi is, apáink is, mit je­­lent az „úri világ.” És ha a határon túlról érkező híreket hallom, össze­szorul a szívem: odaát úgy hajkurász­­szák munkába a gazdagok a magam­fajta embert, mint ahogy ideát ment 1945-ig. Minálunk megszokott dolog az erő­södés, gyarapodás. A falu kultúr­­házat, szövetkezeti­ boltot, délszláv is­kolát, mozit kapott. Hogy mi magunk hogy élünk, arról most csak annyit írok: két kislányunk tanul, szabad or­szágban az lesz belőlük, amihez ked­vük, tehetségük van. De ez a lehető­ség mindenki előtt nyitva áll. Jakobo­­vics elvtárs, a párttitkár fiai például Pesten tanulnak, egyik a délszláv ta­nítóképzőben, másik a műegyetemen. Apjuk még úribirtokosok cselédje volt. Ms­­T EZT A MOSTANI ÉLETÜN­KET akarjuk megvédeni azzal is, hogy hatszáz forint békekölcsönt jegyzünk. És ugyanezért jegyzett Ja­kobovics elvtárs 1000 forintot, Bos­­nyák Marján 700-at, Tarjanec József 400-ast, Bosnyák Zsifka 300-at Mar­­kovics Ágota 300-at, Doraticsék, akik beadásban 400 százalékot teljesítettek, most 400 forintot jegyeztek, összesen — pár nap alatt — 28.000 forintot je­gyeztünk a faluban, s most azon va­gyunk, hogy még többen jegyezzenek. Tudjuk, hogy a mi államunk jó helyre teszi a pénzt. Ha az ország erősödik, a mi terveink is megvaló­sulnak, gyermekeink békén tanulhat­nak, szabad emberek lesznek. És mi válna belőlük, ha odaát élnénk? Nem­rég, augusztus végén egyik dolgozó paraszttársunk levelet kapott odaát­­ról, azt írták benne: „Apámnak van 29 kereszt búzája. Be kell adnia 27 mázsa búzát, 8 mázsa rozsot, 7 má­zsa árpát. Ennyi nincs és nem is lesz...” Tudjuk, mi a sorsa odaát a dolgozó parasztnak, aki nem teljesíti a rabló Titóék követelését: kényszer­­munka, börtön. Ezt szeretné ez a gyil­kos banda nálunk is, lerombolná fe­jünk fölül házainkat. Kínt, szenve­dést hozna ránk, igába hajtana min­ket, ha tehetné. H HOGY NE TEHESSE SOHA, ezért álltunk mi, alsószentmár­­toniak kölcsön jegyzésünkkel is a sza­bad haza­­erősítőinek sorába. És foly­tatjuk a felvilágosító­­munkát, Hogy becsületet szerezzünk a falunknak a békekölcsönjegyzésben is. Elmondta: Matovics István, délszláv dolgozó paraszt, Alsószentmárton. EGY VERSE­NY ZÁSZLÓ TÖRTÉNETE A baracsi Kossuth ter­melőszövetkezet 16 nép­nevelője a békekölcsön­­jegyzés megindulásakor versenyre lépett egy­mással. A párttitkár ta­nácsolta ezt nekik. „A termelésben is akkor ér­tünk el igazán jó ered­ményt, amikor verse­nyeztünk — mondotta. A pártszervezet elhatá­rozta, hogy a jegyzés­ben legjobb eredményt elérő népnevelő-párnak most is versenyzászlót ajándékoz." Nagy története van a versenyzászlónak, sok kézben megfordult már, sok nagy termelési csa­tában lelkesítette eddig a népnevelőket. A leg­többször talán Szalma Lajos elvtársnál volt ez­­idáig. Most a jegyzés­kor is ő bizonygatta legerősebben: meglás­sák, ő fogja ismét el­nyerni a zászlót. „No, majd meglátjuk!” — köpték a markukat a többiek, mert mindegyik magának akarta a dicső­séget. Csak Behringer Erzsébet állott búsan, a népnevelő­ párjával. Ed­dig még mindig elhagy­ta őt Szalma Lajos, egy­szer sem .Sikerült elvin­nie előle a zászlót. „Neki könnyebb, hiszen ő párttag!" — vigasz­talta magát, de csak állt tovább kedvetlenül. S ráadásul még meg­tudta, hogy amíg ő tű­nődött, Szalma Lajos már 900 forintot jegyez­tetett „Ha itt állsz és nem kezdesz munkához, biztosan nem nyered el a zászlót!" — nevetett rá a párttitkár bizta­tóan. Hát útna­k eredtek. Először Szlobodáékhoz tértek be, akik első szóra kijelentették: je­gyeznek 300 forintot. Erzsi megállt, nem tud­ta, mit csináljon. Ezért a 300 forintért ő­szinte a kisujját sem mozdí­totta! Menjen el anél­kül, hogy elbeszélgetett volna a kölcsönről? Úgy érezte, ezt nem te­heti. Újra leült és be­szélgetni kezdett. Ér­deklődött a kisfia felől, aki most általános isko­lába jár. „Mi akar len­ni?" Szlobodáék büsz­kén felelték: „Amihez tehetsége van, annak adjuk majd." Erzsi rá­duplázott: „Lehet mér­nök is, de még honvéd­tiszt is! Most ilyen vi­lág derült a dolgozó em­berre." Sokáig beszélgettek még Szlobodáékkal, akik végül is megtoldották 100 forinttal al­jegyzést. Ez az eredmény fellel­­kesítette a népnevelőket. Most már sokkal job­ban ment a munka, mint bármikor azelőtt. S nagy volt az öröm, amikor este a pártszer­vezetben a napi értéke­lésnél kitűnt: az első napon Behringer Erzsé­­beték lettek az elsők a népnevelők között. Bezzeg Szalma Lajos nem örült. Behringer Erzsi pártonkívüli és mégis elhagyta őt a jegyzésgyűjtésben? Nem akart belenyugodni, megtoldotta még 200 forinttal a saját jegyzé­sét. De hiába volt, még így is Erzsi vezetett. Megtudakolta hát ap­róra, hogyan­ dolgozott a Behringer-pár. S másnap még nagyobb lendülettel folytatták versenyüket. Behán János, a szö­vetkezet gépész-kovácsa tréfás ember hírében áll. Szívesen mentek hozzá Behringerék, de nagyon csalódtak. Hiá­ba beszéltek arról, hogy mennyi mindent kapott a Behán-család a népi demokráciától, hiába említették fel az új sző­nyegeket, az új bútort, a két fiú két új kerék­párját — Behán János csak ingatta a fejét. ..Négyszáz forint, most egy fillérrel sem több! M­­ég gondolkozom a többin." Ezen a napon megle­petés érte a népnevelő­ket: döntetlen, maradt a verseny. A Behringer- és a Szalma-pár holt­versenybe került egy­mással Éppen azon ta­nakodtak, hogy most aztán mi legyen a zászlóval, amikor be­kiáltotta valaki az ab­lakon: „Kétszáz forintot jegyzek a Behringer­­pár javára!" — Behán János volt, a tréfacsi­náló. Az ablakhoz lo­­pódzva hallgatta az ér­tékelést — kitervelte előre az egészet — és most, jót nevetett Er­­zsiék örömén, így nyerte el ezen a vasárnapon a párton­­kívüli Behringer Er­zsébet a Kossuth tsz népnevelői közül a köl­­csön­jegyzési verseny­zászlót. Büszkén hall­gatták a népnevelők, hogy a szövetkezet 39 családja 11.000 forin­tot jegyzett. De ne pi­henjenek meg, mert a községben még van munka: az egyénileg dolgozó parasztok még nem mind jegyeztek megfelelő összegű bé­kekölcsönt. Az lesz a szövetkezet népnevelői­nek­­ igazi győzelme, ha a falusi pártszervezetet is jobb eredményekhez

Next