Szabad Nép, 1951. november (9. évfolyam, 256-280. szám)

1951-11-16 / 268. szám

STAB­AD NÉP ram»*, WSJ. WOVEMBCT *• A magyar küldöttséget egész útján végigkísérte a kínai dolgozóknak a magyar nép iránt érzett meleg szeretete Vess Istvánná és Rusznyák István elvtársak nyilatkozata kínai élményeikről Tass Istvánná elvtársnő, a Magyar Nék Demokratikus Szövetségének fő­titkára, a Kínában járt magyar tö­megszervezeti küldöttség vezetője és Susznyák István elv­ére, Kossuth­díjas egyetemi tanár, a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnöke, a küldött­ség tagja, gazdag élményekkel teli útjuk tapasztalatairól nyilatkoztak a Szabad Népnek, meg igazán, miért gyűlöli oly izzón Kína népe az imperialistákat, miért száll síkra oly megbonthatatlan egy­ségben ragyogó jövője védelmében. A hegy tetejéről lepillantva, hosszú kilométereken keresztül sírok ezreit lehet látni. A Kuomintang-banditák húsz év alatt több mint 200.000 haza­fit végeztek ki ezen a hegyen — köz­tük számos kommunista vezetőt. — Az új Kínában nemcsak a női kasok, parasztok, de a nők helyzete is gyökeresen megváltozott. Alkalmam volt résztvenni hat nő­ villamosvezető vizsgáján és utaz­tam az általuk vezetett villamo­son. Megható volt ez a hat asz­­szony. Öntudatosan, boldogan vezették a villamost, ragyogott az arcuk, mert uralkodni tudtak a gépen, amelytől néhány hét­tel ezelőtt még egy kissé féltek is és amelyen néhány éve csak a gazda­gok utazhattak. Büszkék voltak — és ugyanakkor végtelenül hálásak Mao Ce Tung elvtársnak, aki elhozta szá­mukra és az egész kínai nép szá­mára a boldog, egyre virágzóbb jö­vőt ____ Megértettük, miért gyűlöli a kínai nép az imperialistákat, miért harcol egységesen boldog jövőjéért Vassiné elvtársnő arról az őszinte baráti szeretetről beszél, amellyel a küldöttséget mindenütt — városban, falun, üzemekben, gyűléseken egyaránt fogadták. — Végtelenül boldog vagyok — mondja —, hogy alkalmam volt kö­szönteni a magyar nép nevében a kínai népet örökké felejthetetlenek maradnak számomra a Kínai Népköz­­társaság megalakulásának második év­fordulója alkalmából rendezett ün­nepségek és a Mao Ge Tung elvtárs­sal való találkozásunk. Gyönyörű volt a kínai nép egységét és erejét tük­röző nagyszabású pekingi felvonulás. Ott, Pekingben — sokezer kilomé­terre Magyarországtól — csodálatos érzés fogott el bennünket, amikor láttuk, hogy a felvonuláson Sztálin és Mao Ce Tung elvtársak képei mellett Rákosi elvtárs képét is magasra emelik a kínai dol­gozók. — Utunk során jártunk Kína több nagy városában: Pekingben, Sanghaj­­ban, Hangcsuban, Nankingban és Tien­­csinben, ellátogattunk falvakba, meg­tekintettünk több üzemet. Voltunk szerszámgépgyárban, szövő-, selyem- és papírgyárban. Saját szemünkkel győződtünk meg arról, mit jelentett a felszabadulás — az átkos Kuomin­­tang-klikk elűzése — a kínai munká­soknak. A tiencsini papírgyárban be­széltünk Szun Then Ha élmunkással, aki a felszabadulás után nagyjelentő­ségű újítást alkalmazott — egy hiány­zó nyersanyagot más nyersanyaggal pótolt — és így a tiencsini papírgyár megkezdhette működését. Szun Thön Ha, az egykori Hnyo­mott munkás a felszabadulás után tanult meg írni-olvasni s ma a gyár helyettes vezetője. — Jártunk egy szövőgyár üzemi étkezőjében. A gyár munkásai, akik a felszabadulás előtt napi, 78 deka köles árát keresték meg és éheztek, nyomo­rogtak — ma ragyogó tiszta ebédlő­ben fogyaszthatják el a kitűnő ebédet, amely látogatásunkkor levesből, sült­ből és korlátlan mennyiségű rizsben állott. Vassné elvtársnő ezután a kínai pa­rasztok megváltozott életéről beszél. Elmondja, hogy Sanghaj mellett egy kis faluban résztvettek egy gyűlésen, ahol nyolc környező község parasztjai számára­ földet osztottak és ünnepé­lyesen elégették a kizsákmányoló föl­desurak földbirtokiieveleit. — Mao Ce Tung földet adott ne­­­künk — mondták hálatelt szívvel, könnyes szemmel a parasztok, akik­nek ezelőtt egy mu földecskéjük volt. (Nyolc és fél mű felel meg egy hold­nak.) Legmerészebb álmaikban gon­doltak csak arra, milyen csodálatos lenne, ha valaha öt mu földet vásá­rolhatnának ... és most a népi hatalom nyolc mu földet juttat minden kínai par­aszt csal­ád­nak. — Tun Kan faluban — mondja Vassné elvtársnő — alkalmam volt megismerkedni a nőszövetség helyi el­nökével, aki elbeszélte élettörténetét. Elmondotta, hogy a Kuomintang-klikk uralma alatt milyen hallatlan nyo­morban éltek. Az öttagú családnak egy ma saját földje volt, hét mű földet bé­reltek. Termésük ötven százalékát el­vitte a földesúr. Egész évben dolgoz­tak, de csak három-négy hónapra volt elegendő táplálékuk. Az év többi hó­napjában gombát, tealevelet, növénye­ket szedtek, hogy éhen ne haljanak. Arra, hogy ruhát vagy lábbelit ve­gyenek, gondolni sem tudtak. Most nyolc mű földön 36 pikul (egy pikul: 75 kiló) gabonát termeltek. (Kínában egy évben kétszer is aratnak.) Adóba csak öt pikul gabonát kell leadniok. — Hogy az egész kínai nép meny­nyire a saját ügyének tekinti a hős koreai nép szabadságharcát és hogy adományaikkal milyen nagy mérték­ben segítik a koreai népet és a kínai önkénteseket, arra jellemző ennek a Tun Kan falubeli családnak a pél­dá­ja. Kétszáz font — mintegy egy mázsa — rizst és 50 font búzát, 20.000 jüant (kínai pénzegység, egy munkás havi fizetése kb. 40.000—50.000 jüan), egy tyúkot, 50 font lótuszgyökeret és 50 pár lábbelit adományozott a család a koreai nép háborújának meg­segítésére. — A kínai nép, jól tudja, hogy az imperialista uralom elnyomást, kizsák­mányolást, nyomort és rettenetes szen­vedést jelent. Küldöttségünk a Nan­king melletti Ju Ha Tej-hegyen értette A kínai kormány minden segítséget megad a tudományos élet fejlesztéséhez Rusznyák István elvtárs elmondja hogy különösen nagy hatással volt rá a hatalmas kínai nép felszabadult alkotóerejének páratlan lendülete, lel­kessége. — Látogatást tettem a Kínai Tudo­mányos Akadémián. Kuo Mo Zso, az Akadémia elnöke, aki az elmúlt évben járt nálunk, Magyarországon, rendkí­vül szívélyesen fogadott — mondja Rusznyák elvtárs. Az Akadémián hosz­szas beszélgetést folytattam a kínai tudományos élet több kiváló képviselő­jével. Az Akadémia munkatársai előtt beszámoltam a Magyar Tudományos Akadémia feladatairól, eredményeiről és terveiről. Meggyőződtem arról, hogy a tudomány Kínában ma már a nép szolgálatában áll és a Kínai Kommu­nista Párt, a kormány, minden segít­séget,­ támogatást megad a tudomá­nyos élet továbbfejlesztéséhez, felvirá­goztatásához. A felszabadulás óta je­lentősen megnövekedett a tudomá­nyos intézetek száma. Jártam a nö­vénytani kutatóintézetben, ahol hatal­mas munka folyik annak megállapítá­sára, hogy a Kínában rendkívül elter­jedt és évezredek óta használatos népi gyógyszerek, a különböző füvekből és növényekből (a kínai nép mintegy 5000 gyógynövényt ismer) készített orvosságok közül melyek rendelkez­nek valóban hatásos gyógyító erővel.­­ A közeljövőben felépül Peking­ben a Központi Fizikai Intézet, amely­nek felszerelése már nagyrészt elké­szült. Említésre méltó, hogy máris sok olyan műszert és felszerelést állítanak elő Kínában, amelyet azelőtt Ameri­kából hoztak be. Voltam a nankingi Geológiai Intézetben. Az intézet ma 35 éves. Harminchárom évig csak ten­gődött, mert a Kuomintang-kormány nem támogatta. A tudósok sokszor saját fizetésükön voltak kénytelenek a szükséges felszerelést megvásárolni. A felszabadulás hatalmas változást hozott ennek az intézetnek a munká­jában is. Amíg 33 éven keresztül ösz­­szesen 200 kutató dolgozott itt, addig ma­­ 1500 tudósa van az intézetnek. A kutatók nagy része az ország külön­böző területein dolgozik. Feltárják a kínai föld mélyében rejlő — eddig úgyszólván még teljesen kiaknázatlan — hatalmas mennyiségű nyersanya­got. Általában a kutatómunkának igen nagy becsülete van Kínában. — Igen nagy benyomást tett rám az egyetem jól felszerelt klinikája A kórházakban, amelyeket a felszabadu­lás előtt csak a gazdagok vehettek igénybe, ma munkások és parasztok nyerik vissza egészségüket. Nanking­­ban gyönyörűen berendezett munkás kórházat láttam. Hangcsoban remek élmunkás-üdülőt tekintettünk meg. Be­szélgettem Ho egészségügyi minisz­­terhelyettessel, aki elmondotta, hogy a kormány hatalmas erőfeszítéseket tesz az egészségügy megjavítására és az orvosutánpótlás biztosítására. Rusznyák elvtársat ezután a kínai nép békeharcáról kérdezzük. — A kínai nép számára a béke megőrzése komoly harci feladat, amely­ben az egész nép részt vesz. Lelkesen írják alá az öt nagyhatalom egyez­ményét követelő és a Japán felfegy­verzése ellen tiltakozó békefelhívást. A békeivek aláírása sok nehézségbe ütközik. A múlt bűnei miatt ugyanis Kínában igen sok az írni-olvasni nem tudó ember. A párt, a békebizottságok nagy nevelőmunkájának eredménye, hogy a parasztok tömegesen írják alá a békeiveket, illetve az írni nem tu­dók ujjlenyomatukat teszik az ívre. — Nagyon jó a békebizottságok agitációs munkája. A falvakban, váro­sokban előadásokat rendeznek, az ut­cákon sok a múlt bűneit, a jelen ered­ményeit és a jövő távlatait szemlél­tető plakát. A párt a békebizottságok­­kal karöltve — különösen az írni­­olvasni nem tudók számára — füze­­tecskéket bocsát ki, amelyekben kép helyettesíti a szöveget. — A magyar tömegszervezeti kül­döttséget — mondja befejezésül Rusz­nyák elvtárs — egész útján végig­kísérte az a meleg szeretet és barát­ság, amelyet a kínai dolgozók érez­nek a magyar nép iránt. Reméljük, küldöttségünk útja is hozzájárul an­nak a baráti köteléknek még szoro­sabbra fűzéséhez, amely a közös nagy ügy, a béke védelmében egyesíti a béketábor országait. A VEZETŐSÉGVÁLASZTÁSOK HÍREI A somogy megyei pártbizottság nem­régiben értekezletre hívta össze a já­rási és városi pártbizottságok titká­rait a pártértekezletek politikai előké­szítésének megvitatására, í­gy hatá­roztak, hogy a küldötteket teljes szám­ban bevonják a pártértekezletek előké­szítésébe. A pártbizottságok tagjai, munkatársai és aktívái felkeresik őket s vitát indítanak közöttük a pártbizott­ságok és választmányok eddigi mun­kájáról. A megyei pártbizottság azonban nem ellenőrizte eléggé e határozat végre­hajtását, s bár a legtöbb járásban megfelelően folytak az előkészületek a siófoki járási pártértekezletet a rossz előkészítés miatt nem tudták a kitűzött időpontban megtartani. A megyei, járási és városi pártbizott­­ságok ebből azt a következtetést von­ták le, hogy a pártértekezletek teljes sikere érdekében tervszerűbben, fele­lősségteljesebben kell foglalkozniok a küldöttekkel. Most a pártbizottságok javaslatai alapján a pártértekezletekre készülő küldöttek kis csoportokban alaposan megvizsgálják a pártmunnka legfontosabb területeit. A siófoki járás­ban például a pártbizottság és a párt­­szervezetek közötti kapcsolatot vizs­gálják meg, más járásokban a párt­­szervezetek és a pártonkívüliek viszo­nyát, s több helyen a pártszervezetek ellenőrzését a tanácsok munkája fe­lett. Nem feledkeznek el a pártoktatás­ról, a tag- és tagjelöltfelvételi munká­ról sem. A küldöttek ily módon alaposan fel­készülnek a pártértekezletekre, komoly segítséget nyújtanak a készülő be­számolókhoz, s a választmányba ja­vasoltakat majd jobban tudják meg­ítélni a végzett munkájuk, a párthoz való hűségük, rátermettségük alapján. A Kisterenyei Szénbányák pártérte­kezlete jól teljesítette feladatát. A 12 alapszervezet 80 küldöttje helyesen állapította meg: a munkafegyelem megszilárdítása a pártszervezet jó nevelő és ellenőrző munkájától függ elsősorban. A pártszervezet munkájá­nak nagy része van abban, hogy a­ Kisterenyei Szénbányák az utóbbi he­tekben az elsők közé került. A párt­­szervezetnek azonban még jobb mun­kát kell végeznie ahhoz, hogy a „ló­gás" teljesen megszűnjék. Greguss Já­nos elvtárs helyesen állapította meg hozzászólásában: „A Tatabányán ho­zott határozatokat még nem hajtottuk végre Rákosi elvtárs tatabányai fel­szólalása hosszú időre megszabja fel­adatunkat a munkafegyelem megszi­lárdításáért folyó harcban." A küldöttek nagy számban szólaltak fel, bírálták a beszámolót, s az alap­szervezetek, egyes kommunisták mun­káját, magatartását Sok szó esett a pártoktatásról. „Egyes elvtársak úgy félnek a tanulástól, mint a fűzfőt — mondta Kaszás elvtárs, az egyik kül­dött. — Pedig tanulnunk kell, ha nem akarjuk, hogy az események túlhalad­janak minket." Számos küldött a munkaverseny kampányszerűségéről, az agitációs munka gyengeségeiről számolt be. A részvevők el is határozták, hogy a jövőben állandó egyéni agitációval biztosítják a verseny folyamatosságát, munka magasabb színvonalon való megszervezését. A pártértekezlet határozatai a tör­vények valamennyi ott dolgozó párt-­­ tag számára. Végrehajtásuk ellenőrzé­sével a legjobb kommunistákat, az új választmányt bízták meg. _l Ha az ENSZ fegyveres erőinek parancsnoksága csak a legcsekélyebb mértékig őszinte­­ lehetővé kell tennie a megegyezést a fegyverszüneti tárgyalásokon A koreai-kínai küldöttség szóvivőjének nyilatkozata Keszon, november 14. Az Új-Kína hírügynökség külön­­tudósítója jelenti: Charles Turner Joy altengernagy az ENSZ küldöttségének vezetője no­vember 11-i nyilatkozatában­­ -a­mi után a koreai-kínai küldöttség s­étot terjesztett az albizottság elé - szándékosan elferdítette a valóságot és azt állította, hogy a koreai-kínai küldöttség megváltoztathatatlan demi­ltarizált övezet megállapítását akarja Jov rágalmazó nyilatkozatával­­ kap­csolatban a koreai-kínai küldöttség szóvivője a következő nyilatkozatot tette az Új-Kína hírügynökség tudósí­tójának: . — A koreai néphadsereg és a kitja népi önkéntesek küldöttségének fegyverszüneti tárgyalások napirendje második pontjával kapcsolatos telje­sen helyes és méltányos álláspontja és nézetei nem adnak módot elferdí­tésre A napirend második pontja vi­lágosan kimondja: „.A két fél közötti katonai demarkációs vonal megvo­nása azzal a céllal, hogy am-ka­ona övezet létesüljön, mint az ellensege­sedések megszüntetésének alapvető feltétele.'' _ Küldötteink — ezen az alapon — november 10-én az albizottságban hivatalosan javasolták, hogy a két tó fegyveres erői között ezidőszerint hú­zódó érintkezési vonal IIBVenji kato­nai demarkációs vonal és hogy a de­militarizált övezet a két fel­fegyve­res erőinek e vonaltól két-két kilomé­terre történő visszavonul­ása_ nyomán jöjjön létre. (Javaslatunk első pont a ) Küldötteink javasolták, hogy az alb­zottság a katonai demarkációs vonal­ól északra és délre két-két kilométerre húzódó vonallal vonja meg a dem­­­tarizált övezet északi , deli határát (Javaslatunk második pontja.) Java­solták továbbá, hogy az albizotts­ág bizonyos idő múlva eszközöl­jön meg­felelő módosításokat ebben a katonai demarkációs vonalban és demolit­ita­ övezetben azoknak a változásoknak megfelelően, amelyek a két fél fegy­veres erői között ez időszerint húzódó érintkezési vonalban addigra végbe mentek. Vegye számításba az a­ bizott­ság azt a tényezőt, hogy mire a meg­egyezés a napirend egyéb pontj­aiban létrejön, addigra változások következ­hetnek be az ezidőszerinti érintkezesi vonalban és hogy a másik fél a tár­g­yalások során ismételten ragaszkodót) ahhoz hogy az ezidőszerinti érint­­e­tt vonal bekövetkezett változása, még a fegyverszüneti egyezmény alá­írása előtt visszatükröződjenek a kato­­onai demarkációs vonalban. (Javas­a­tunk harmadik pontja.) _ Mindebből látható, s'*'r* ■»"' létesítsünk megváltoztathatatlan katonai demarkációs vonalat és demilitarizált övezetet, mint ezt Joy altengernagy állítja. Joy altengernagynak az a rágalma, hogy küldöttségünk akadályozni igyek­szik a tárgyalásokat, éppen annyira rosszindulatú, mint amennyire alapta­lan Éppen ellenkezőleg: küldöttsé­günk , mivel a népek békeakaratá­­nak megvalósulását óhajtjuk és min­denekelőtt lehetővé akarjuk tenni, hogy a katonák rövidesen hazatérhessenek — következetesen azon fáradozott, hogy a tárgyaló felek gyors megálla­podásra jussanak a napirend többi pontjaiban. Ezért történ hogy kü­döttségünk további javaslatot tett, mi­­helyt az albizottságban helyet foglaló ENSZ-küldöttek elfogadtak három pontból álló, teljesen helyes és méltá­nyos javaslatunkat, az albizottság nyomban tegyen jelentést a konferen­ciának és javasolja, hogy az — ,mi­után hozzájárult a három ponthoz térjen át napirend egyéb pontjainak megvitatására. Véleményünk szerint — mindaddig, amíg mindkét fél való­ban akarja a fegyverszünetet és nem akar szándékosan nehézségeket tá­masztani a tárgyalásokon — nem lesz nehéz gyors megegyezésre jutni az egyéb napirendi pontokban. Ez volt legfőbb célkitűzésünk, amikor az al­bizottság november 10-i ülésén javas­­latunkat beterjesztettük. Aki őszintén óhajtja a koreai fegyverszünetet, az nem szállhat szembe ezzel a javas­lattal. — Joy altengernagy azonban ra­gaszkodik ahhoz, hogy javaslatunkat elferdítse. Azzal a céllal teszi azt, hogy megrágalmazza jogos és méltá­nyos javaslatunkat, amellyel szemben nem tud érveket felhozni. Ilyen mó­don igyekszik védelmezni alávaló ter­veit, amelyeket nem mer nyilvános­ságra hozni. Azt tervezi, hogy megkísérli le­hetetlenné tenni a katonai demar­kációs vonal és a demilitarizált övezet megvonását — amit a napi­rend 2. pontja félreérthetetlenül kimond —, akadályozza a fegyver­szüneti tárgyalások előrehaladását és még attól sem riad vissza, hogy kudarcba fullassza a tárgyalásokat . Az ENSZ fegyveres erőinek kül­döttsége nem tehet egyebet, mint hogy szavakkal elismeri a küldöttségünk ál­tal előterjesztett javaslat helyességét Az ENSZ küldöttei azonban szembe­helyezkednek azzal, hogy a katonai demarkációs vonalat és a demilitari­­zált övezetet most vonják­ meg. Az albizottság november 11-i ülésén hiva­talosan javasolták, hogy a katonai de­markációs vonal és a demilitarizált övezet megvonását halasszuk el a fegyverszüneti egyezmény aláírásának idejére. Ez a napirend 2. pontjában foglaltaknak nyilvánvaló megszegése.­­ A kérdést ez teszi bonyolulttá, mivel az ENSZ fegyveres erőinek küldöttsége nem tud érveket ta­lálni az ellen, hogy az ez idősze­­rinti érintkezési vonal legyen a katonai demarkációs vonal és sza­vakkal kénytelen elismerni ennek az elvnek helyességét, sőt egye­nesen javasolja, hogy egy vezér­kari tisztekből alakított csoport pontosan felülvizsgálja a két fél fegyveres erői közötti érintkezési vo­nalat. De akkor vájjon miért nem teljesíti, amit a napirend második pontja világosan kimond, neveze­tesen a két fél fegyveres erői kö­zötti katonai demarkációs vonal megvonását? — Ilyen módon az a javaslat, hogy vezérkari tisztek csoportja pontosan ellenőrizze az érintkezési vonalat, üres, félrevezető szóbeszéd, amelynek semmi értelme sincs. Az ENSZ fegy­veres erőinek magatartását csak olyan motívumokkal lehet megmagyarázni, amelyeket nem mernek nyilvánosságra hozni és valódi céljait nem nehéz meglátni. Az ENSZ fegyveres erőinek küldöttsége, mióta július 27-én első javaslatát beterjesztette — olyan ka­tonai demarkációs vonal megvonására, amely mélyen állásaink mögött húzó­dik —, egészen november 8-ig, ami­kor Keszon demilitarizálását javasolta, egyetlen pillanatra sem tett­­e ar­ról, hogy a tárgyalóasztalnál igye­kezzék megszerezni azt, amit a harctéren nem tudott elnyerni. Mindezek a fantasztikus kísérletek azonban a koreai-kínai küldöttség szi­lárd magatartása következtében csú­fos kudarcba fulladtak, olyannyira, hogy az amerikaiak nem tudnak többé szembehelyezkedni küldöttségünk tel­jesen helyes és méltányos álláspont­jával. Most — mint macska kerülgeti a forró kását — az amerikaiak nem hajlandók nyomban megvonni a ka­tonai demarkációs vonalat és a demi­litarizált övezetet, s nem habozna­k otrombán felrúgni a fegyverszüneti tárgyalások napirendjét. Céljuk, hogy ha egyoldalú követeléseiket nem elé­gítik ki, elutasítják a demarkációs vo­nal és a demilitarizált övezet megvo­nását és ezzel — akár az utolsó perc­ben is — meghiúsítják a fegyverszü­neti tárgyalásokat. Joy altengernagy — mint az ENSZ fegyverszüneti küldöttségének vezetője — fennhangon hirdette azt a képtelen álláspontot, amely szerint szembe kell helyezkedniük a katonai demarkációs vonal azonnali megvo­násával, hogy fenntartsák úgyneve­zett katonai nyomásukat. Nagyon is nyílt kérdés, hogy várjon Joy egyál­talában óhajt-e tárgyalni. Ha az ENSZ fegyveres erőinek pa­rancsnoksága csak a legcsekélyebb mértékben is őszinte, akkor utasí­tania kell küldöttségét, hogy ha­ladéktalanul hagyjon fel a fenye­getésekkel, sakkhúzásokkal, zsaro­lással, halogató taktikával és mindkét fél részére elfogadható alapon tegye lehetővé az általános megegyezést a fegyverszüneti tár­gyalásokon. Mindenekelőtt pedig tegye lehetővé — küldöttségünk javaslatának alapján — megegyezést a napirend 2. pontjá­ban. Ellenkező esetben nem kerülheti el a világ népeinek megvetését — mondotta a koreai-kínai küldöttség szóvivője, ország területét.­ Klerikális kémeket utasítottak ki Kínából Peking, november 14. (TASZSZ) Kínai lapok közük Északnyugat- Kína népi kormányának parancsát, mely szerint az olasz nemzetiségű Francesco Crocco és Luigi Piaggitti katolikus egyházi vezetők kötelesek el­hagyni Kína területét. Mindketten kap­csolatot tartottak fenn a Kuomintang és az amerikaiak kémszervezeteivel. Rádióállomást létesítettek, amelyen híreket közöltek az imperialista kém­szolgálat részére Kína helyzetéről. Fegyvereket és lőszert rejtegettek és reakciós sajtótermékeket terjesztettek. Északnyugat-Kína közbiztonsági hi­vatala parancsot adott ki arról, hogy az imperialisták további három olasz ügynöke haladéktalanul hagyja el az

Next