Szabad Nép, 1951. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1951-11-16 / 268. szám
STABAD NÉP ram»*, WSJ. WOVEMBCT *• A magyar küldöttséget egész útján végigkísérte a kínai dolgozóknak a magyar nép iránt érzett meleg szeretete Vess Istvánná és Rusznyák István elvtársak nyilatkozata kínai élményeikről Tass Istvánná elvtársnő, a Magyar Nék Demokratikus Szövetségének főtitkára, a Kínában járt magyar tömegszervezeti küldöttség vezetője és Susznyák István elvére, Kossuthdíjas egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a küldöttség tagja, gazdag élményekkel teli útjuk tapasztalatairól nyilatkoztak a Szabad Népnek, meg igazán, miért gyűlöli oly izzón Kína népe az imperialistákat, miért száll síkra oly megbonthatatlan egységben ragyogó jövője védelmében. A hegy tetejéről lepillantva, hosszú kilométereken keresztül sírok ezreit lehet látni. A Kuomintang-banditák húsz év alatt több mint 200.000 hazafit végeztek ki ezen a hegyen — köztük számos kommunista vezetőt. — Az új Kínában nemcsak a női kasok, parasztok, de a nők helyzete is gyökeresen megváltozott. Alkalmam volt résztvenni hat nő villamosvezető vizsgáján és utaztam az általuk vezetett villamoson. Megható volt ez a hat aszszony. Öntudatosan, boldogan vezették a villamost, ragyogott az arcuk, mert uralkodni tudtak a gépen, amelytől néhány héttel ezelőtt még egy kissé féltek is és amelyen néhány éve csak a gazdagok utazhattak. Büszkék voltak — és ugyanakkor végtelenül hálásak Mao Ce Tung elvtársnak, aki elhozta számukra és az egész kínai nép számára a boldog, egyre virágzóbb jövőt ____ Megértettük, miért gyűlöli a kínai nép az imperialistákat, miért harcol egységesen boldog jövőjéért Vassiné elvtársnő arról az őszinte baráti szeretetről beszél, amellyel a küldöttséget mindenütt — városban, falun, üzemekben, gyűléseken egyaránt fogadták. — Végtelenül boldog vagyok — mondja —, hogy alkalmam volt köszönteni a magyar nép nevében a kínai népet örökké felejthetetlenek maradnak számomra a Kínai Népköztársaság megalakulásának második évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek és a Mao Ge Tung elvtárssal való találkozásunk. Gyönyörű volt a kínai nép egységét és erejét tükröző nagyszabású pekingi felvonulás. Ott, Pekingben — sokezer kilométerre Magyarországtól — csodálatos érzés fogott el bennünket, amikor láttuk, hogy a felvonuláson Sztálin és Mao Ce Tung elvtársak képei mellett Rákosi elvtárs képét is magasra emelik a kínai dolgozók. — Utunk során jártunk Kína több nagy városában: Pekingben, Sanghajban, Hangcsuban, Nankingban és Tiencsinben, ellátogattunk falvakba, megtekintettünk több üzemet. Voltunk szerszámgépgyárban, szövő-, selyem- és papírgyárban. Saját szemünkkel győződtünk meg arról, mit jelentett a felszabadulás — az átkos Kuomintang-klikk elűzése — a kínai munkásoknak. A tiencsini papírgyárban beszéltünk Szun Then Ha élmunkással, aki a felszabadulás után nagyjelentőségű újítást alkalmazott — egy hiányzó nyersanyagot más nyersanyaggal pótolt — és így a tiencsini papírgyár megkezdhette működését. Szun Thön Ha, az egykori Hnyomott munkás a felszabadulás után tanult meg írni-olvasni s ma a gyár helyettes vezetője. — Jártunk egy szövőgyár üzemi étkezőjében. A gyár munkásai, akik a felszabadulás előtt napi, 78 deka köles árát keresték meg és éheztek, nyomorogtak — ma ragyogó tiszta ebédlőben fogyaszthatják el a kitűnő ebédet, amely látogatásunkkor levesből, sültből és korlátlan mennyiségű rizsben állott. Vassné elvtársnő ezután a kínai parasztok megváltozott életéről beszél. Elmondja, hogy Sanghaj mellett egy kis faluban résztvettek egy gyűlésen, ahol nyolc környező község parasztjai számára földet osztottak és ünnepélyesen elégették a kizsákmányoló földesurak földbirtokiieveleit. — Mao Ce Tung földet adott nekünk — mondták hálatelt szívvel, könnyes szemmel a parasztok, akiknek ezelőtt egy mu földecskéjük volt. (Nyolc és fél mű felel meg egy holdnak.) Legmerészebb álmaikban gondoltak csak arra, milyen csodálatos lenne, ha valaha öt mu földet vásárolhatnának ... és most a népi hatalom nyolc mu földet juttat minden kínai paraszt családnak. — Tun Kan faluban — mondja Vassné elvtársnő — alkalmam volt megismerkedni a nőszövetség helyi elnökével, aki elbeszélte élettörténetét. Elmondotta, hogy a Kuomintang-klikk uralma alatt milyen hallatlan nyomorban éltek. Az öttagú családnak egy ma saját földje volt, hét mű földet béreltek. Termésük ötven százalékát elvitte a földesúr. Egész évben dolgoztak, de csak három-négy hónapra volt elegendő táplálékuk. Az év többi hónapjában gombát, tealevelet, növényeket szedtek, hogy éhen ne haljanak. Arra, hogy ruhát vagy lábbelit vegyenek, gondolni sem tudtak. Most nyolc mű földön 36 pikul (egy pikul: 75 kiló) gabonát termeltek. (Kínában egy évben kétszer is aratnak.) Adóba csak öt pikul gabonát kell leadniok. — Hogy az egész kínai nép menynyire a saját ügyének tekinti a hős koreai nép szabadságharcát és hogy adományaikkal milyen nagy mértékben segítik a koreai népet és a kínai önkénteseket, arra jellemző ennek a Tun Kan falubeli családnak a példája. Kétszáz font — mintegy egy mázsa — rizst és 50 font búzát, 20.000 jüant (kínai pénzegység, egy munkás havi fizetése kb. 40.000—50.000 jüan), egy tyúkot, 50 font lótuszgyökeret és 50 pár lábbelit adományozott a család a koreai nép háborújának megsegítésére. — A kínai nép, jól tudja, hogy az imperialista uralom elnyomást, kizsákmányolást, nyomort és rettenetes szenvedést jelent. Küldöttségünk a Nanking melletti Ju Ha Tej-hegyen értette A kínai kormány minden segítséget megad a tudományos élet fejlesztéséhez Rusznyák István elvtárs elmondja hogy különösen nagy hatással volt rá a hatalmas kínai nép felszabadult alkotóerejének páratlan lendülete, lelkessége. — Látogatást tettem a Kínai Tudományos Akadémián. Kuo Mo Zso, az Akadémia elnöke, aki az elmúlt évben járt nálunk, Magyarországon, rendkívül szívélyesen fogadott — mondja Rusznyák elvtárs. Az Akadémián hoszszas beszélgetést folytattam a kínai tudományos élet több kiváló képviselőjével. Az Akadémia munkatársai előtt beszámoltam a Magyar Tudományos Akadémia feladatairól, eredményeiről és terveiről. Meggyőződtem arról, hogy a tudomány Kínában ma már a nép szolgálatában áll és a Kínai Kommunista Párt, a kormány, minden segítséget, támogatást megad a tudományos élet továbbfejlesztéséhez, felvirágoztatásához. A felszabadulás óta jelentősen megnövekedett a tudományos intézetek száma. Jártam a növénytani kutatóintézetben, ahol hatalmas munka folyik annak megállapítására, hogy a Kínában rendkívül elterjedt és évezredek óta használatos népi gyógyszerek, a különböző füvekből és növényekből (a kínai nép mintegy 5000 gyógynövényt ismer) készített orvosságok közül melyek rendelkeznek valóban hatásos gyógyító erővel. A közeljövőben felépül Pekingben a Központi Fizikai Intézet, amelynek felszerelése már nagyrészt elkészült. Említésre méltó, hogy máris sok olyan műszert és felszerelést állítanak elő Kínában, amelyet azelőtt Amerikából hoztak be. Voltam a nankingi Geológiai Intézetben. Az intézet ma 35 éves. Harminchárom évig csak tengődött, mert a Kuomintang-kormány nem támogatta. A tudósok sokszor saját fizetésükön voltak kénytelenek a szükséges felszerelést megvásárolni. A felszabadulás hatalmas változást hozott ennek az intézetnek a munkájában is. Amíg 33 éven keresztül öszszesen 200 kutató dolgozott itt, addig ma 1500 tudósa van az intézetnek. A kutatók nagy része az ország különböző területein dolgozik. Feltárják a kínai föld mélyében rejlő — eddig úgyszólván még teljesen kiaknázatlan — hatalmas mennyiségű nyersanyagot. Általában a kutatómunkának igen nagy becsülete van Kínában. — Igen nagy benyomást tett rám az egyetem jól felszerelt klinikája A kórházakban, amelyeket a felszabadulás előtt csak a gazdagok vehettek igénybe, ma munkások és parasztok nyerik vissza egészségüket. Nankingban gyönyörűen berendezett munkás kórházat láttam. Hangcsoban remek élmunkás-üdülőt tekintettünk meg. Beszélgettem Ho egészségügyi miniszterhelyettessel, aki elmondotta, hogy a kormány hatalmas erőfeszítéseket tesz az egészségügy megjavítására és az orvosutánpótlás biztosítására. Rusznyák elvtársat ezután a kínai nép békeharcáról kérdezzük. — A kínai nép számára a béke megőrzése komoly harci feladat, amelyben az egész nép részt vesz. Lelkesen írják alá az öt nagyhatalom egyezményét követelő és a Japán felfegyverzése ellen tiltakozó békefelhívást. A békeivek aláírása sok nehézségbe ütközik. A múlt bűnei miatt ugyanis Kínában igen sok az írni-olvasni nem tudó ember. A párt, a békebizottságok nagy nevelőmunkájának eredménye, hogy a parasztok tömegesen írják alá a békeiveket, illetve az írni nem tudók ujjlenyomatukat teszik az ívre. — Nagyon jó a békebizottságok agitációs munkája. A falvakban, városokban előadásokat rendeznek, az utcákon sok a múlt bűneit, a jelen eredményeit és a jövő távlatait szemléltető plakát. A párt a békebizottságokkal karöltve — különösen az írniolvasni nem tudók számára — füzetecskéket bocsát ki, amelyekben kép helyettesíti a szöveget. — A magyar tömegszervezeti küldöttséget — mondja befejezésül Rusznyák elvtárs — egész útján végigkísérte az a meleg szeretet és barátság, amelyet a kínai dolgozók éreznek a magyar nép iránt. Reméljük, küldöttségünk útja is hozzájárul annak a baráti köteléknek még szorosabbra fűzéséhez, amely a közös nagy ügy, a béke védelmében egyesíti a béketábor országait. A VEZETŐSÉGVÁLASZTÁSOK HÍREI A somogy megyei pártbizottság nemrégiben értekezletre hívta össze a járási és városi pártbizottságok titkárait a pártértekezletek politikai előkészítésének megvitatására, így határoztak, hogy a küldötteket teljes számban bevonják a pártértekezletek előkészítésébe. A pártbizottságok tagjai, munkatársai és aktívái felkeresik őket s vitát indítanak közöttük a pártbizottságok és választmányok eddigi munkájáról. A megyei pártbizottság azonban nem ellenőrizte eléggé e határozat végrehajtását, s bár a legtöbb járásban megfelelően folytak az előkészületek a siófoki járási pártértekezletet a rossz előkészítés miatt nem tudták a kitűzött időpontban megtartani. A megyei, járási és városi pártbizottságok ebből azt a következtetést vonták le, hogy a pártértekezletek teljes sikere érdekében tervszerűbben, felelősségteljesebben kell foglalkozniok a küldöttekkel. Most a pártbizottságok javaslatai alapján a pártértekezletekre készülő küldöttek kis csoportokban alaposan megvizsgálják a pártmunnka legfontosabb területeit. A siófoki járásban például a pártbizottság és a pártszervezetek közötti kapcsolatot vizsgálják meg, más járásokban a pártszervezetek és a pártonkívüliek viszonyát, s több helyen a pártszervezetek ellenőrzését a tanácsok munkája felett. Nem feledkeznek el a pártoktatásról, a tag- és tagjelöltfelvételi munkáról sem. A küldöttek ily módon alaposan felkészülnek a pártértekezletekre, komoly segítséget nyújtanak a készülő beszámolókhoz, s a választmányba javasoltakat majd jobban tudják megítélni a végzett munkájuk, a párthoz való hűségük, rátermettségük alapján. A Kisterenyei Szénbányák pártértekezlete jól teljesítette feladatát. A 12 alapszervezet 80 küldöttje helyesen állapította meg: a munkafegyelem megszilárdítása a pártszervezet jó nevelő és ellenőrző munkájától függ elsősorban. A pártszervezet munkájának nagy része van abban, hogy a Kisterenyei Szénbányák az utóbbi hetekben az elsők közé került. A pártszervezetnek azonban még jobb munkát kell végeznie ahhoz, hogy a „lógás" teljesen megszűnjék. Greguss János elvtárs helyesen állapította meg hozzászólásában: „A Tatabányán hozott határozatokat még nem hajtottuk végre Rákosi elvtárs tatabányai felszólalása hosszú időre megszabja feladatunkat a munkafegyelem megszilárdításáért folyó harcban." A küldöttek nagy számban szólaltak fel, bírálták a beszámolót, s az alapszervezetek, egyes kommunisták munkáját, magatartását Sok szó esett a pártoktatásról. „Egyes elvtársak úgy félnek a tanulástól, mint a fűzfőt — mondta Kaszás elvtárs, az egyik küldött. — Pedig tanulnunk kell, ha nem akarjuk, hogy az események túlhaladjanak minket." Számos küldött a munkaverseny kampányszerűségéről, az agitációs munka gyengeségeiről számolt be. A részvevők el is határozták, hogy a jövőben állandó egyéni agitációval biztosítják a verseny folyamatosságát, munka magasabb színvonalon való megszervezését. A pártértekezlet határozatai a törvények valamennyi ott dolgozó párt- tag számára. Végrehajtásuk ellenőrzésével a legjobb kommunistákat, az új választmányt bízták meg. _l Ha az ENSZ fegyveres erőinek parancsnoksága csak a legcsekélyebb mértékig őszinte lehetővé kell tennie a megegyezést a fegyverszüneti tárgyalásokon A koreai-kínai küldöttség szóvivőjének nyilatkozata Keszon, november 14. Az Új-Kína hírügynökség különtudósítója jelenti: Charles Turner Joy altengernagy az ENSZ küldöttségének vezetője november 11-i nyilatkozatában -ami után a koreai-kínai küldöttség sétot terjesztett az albizottság elé - szándékosan elferdítette a valóságot és azt állította, hogy a koreai-kínai küldöttség megváltoztathatatlan demiltarizált övezet megállapítását akarja Jov rágalmazó nyilatkozatával kapcsolatban a koreai-kínai küldöttség szóvivője a következő nyilatkozatot tette az Új-Kína hírügynökség tudósítójának: . — A koreai néphadsereg és a kitja népi önkéntesek küldöttségének fegyverszüneti tárgyalások napirendje második pontjával kapcsolatos teljesen helyes és méltányos álláspontja és nézetei nem adnak módot elferdítésre A napirend második pontja világosan kimondja: „.A két fél közötti katonai demarkációs vonal megvonása azzal a céllal, hogy am-kaona övezet létesüljön, mint az ellensegesedések megszüntetésének alapvető feltétele.'' _ Küldötteink — ezen az alapon — november 10-én az albizottságban hivatalosan javasolták, hogy a két tó fegyveres erői között ezidőszerint húzódó érintkezési vonal IIBVenji katonai demarkációs vonal és hogy a demilitarizált övezet a két felfegyveres erőinek e vonaltól két-két kilométerre történő visszavonulása_ nyomán jöjjön létre. (Javaslatunk első pont a ) Küldötteink javasolták, hogy az albzottság a katonai demarkációs vonalól északra és délre két-két kilométerre húzódó vonallal vonja meg a demtarizált övezet északi , deli határát (Javaslatunk második pontja.) Javasolták továbbá, hogy az albizottság bizonyos idő múlva eszközöljön megfelelő módosításokat ebben a katonai demarkációs vonalban és demolitita övezetben azoknak a változásoknak megfelelően, amelyek a két fél fegyveres erői között ez időszerint húzódó érintkezési vonalban addigra végbe mentek. Vegye számításba az a bizottság azt a tényezőt, hogy mire a megegyezés a napirend egyéb pontjaiban létrejön, addigra változások következhetnek be az ezidőszerinti érintkezesi vonalban és hogy a másik fél a tárgyalások során ismételten ragaszkodót) ahhoz hogy az ezidőszerinti érintett vonal bekövetkezett változása, még a fegyverszüneti egyezmény aláírása előtt visszatükröződjenek a katoonai demarkációs vonalban. (Javasatunk harmadik pontja.) _ Mindebből látható, s'*'r* ■»"' létesítsünk megváltoztathatatlan katonai demarkációs vonalat és demilitarizált övezetet, mint ezt Joy altengernagy állítja. Joy altengernagynak az a rágalma, hogy küldöttségünk akadályozni igyekszik a tárgyalásokat, éppen annyira rosszindulatú, mint amennyire alaptalan Éppen ellenkezőleg: küldöttségünk , mivel a népek békeakaratának megvalósulását óhajtjuk és mindenekelőtt lehetővé akarjuk tenni, hogy a katonák rövidesen hazatérhessenek — következetesen azon fáradozott, hogy a tárgyaló felek gyors megállapodásra jussanak a napirend többi pontjaiban. Ezért történ hogy küdöttségünk további javaslatot tett, mihelyt az albizottságban helyet foglaló ENSZ-küldöttek elfogadtak három pontból álló, teljesen helyes és méltányos javaslatunkat, az albizottság nyomban tegyen jelentést a konferenciának és javasolja, hogy az — ,miután hozzájárult a három ponthoz térjen át napirend egyéb pontjainak megvitatására. Véleményünk szerint — mindaddig, amíg mindkét fél valóban akarja a fegyverszünetet és nem akar szándékosan nehézségeket támasztani a tárgyalásokon — nem lesz nehéz gyors megegyezésre jutni az egyéb napirendi pontokban. Ez volt legfőbb célkitűzésünk, amikor az albizottság november 10-i ülésén javaslatunkat beterjesztettük. Aki őszintén óhajtja a koreai fegyverszünetet, az nem szállhat szembe ezzel a javaslattal. — Joy altengernagy azonban ragaszkodik ahhoz, hogy javaslatunkat elferdítse. Azzal a céllal teszi azt, hogy megrágalmazza jogos és méltányos javaslatunkat, amellyel szemben nem tud érveket felhozni. Ilyen módon igyekszik védelmezni alávaló terveit, amelyeket nem mer nyilvánosságra hozni. Azt tervezi, hogy megkísérli lehetetlenné tenni a katonai demarkációs vonal és a demilitarizált övezet megvonását — amit a napirend 2. pontja félreérthetetlenül kimond —, akadályozza a fegyverszüneti tárgyalások előrehaladását és még attól sem riad vissza, hogy kudarcba fullassza a tárgyalásokat . Az ENSZ fegyveres erőinek küldöttsége nem tehet egyebet, mint hogy szavakkal elismeri a küldöttségünk által előterjesztett javaslat helyességét Az ENSZ küldöttei azonban szembehelyezkednek azzal, hogy a katonai demarkációs vonalat és a demilitarizált övezetet most vonják meg. Az albizottság november 11-i ülésén hivatalosan javasolták, hogy a katonai demarkációs vonal és a demilitarizált övezet megvonását halasszuk el a fegyverszüneti egyezmény aláírásának idejére. Ez a napirend 2. pontjában foglaltaknak nyilvánvaló megszegése. A kérdést ez teszi bonyolulttá, mivel az ENSZ fegyveres erőinek küldöttsége nem tud érveket találni az ellen, hogy az ez időszerinti érintkezési vonal legyen a katonai demarkációs vonal és szavakkal kénytelen elismerni ennek az elvnek helyességét, sőt egyenesen javasolja, hogy egy vezérkari tisztekből alakított csoport pontosan felülvizsgálja a két fél fegyveres erői közötti érintkezési vonalat. De akkor vájjon miért nem teljesíti, amit a napirend második pontja világosan kimond, nevezetesen a két fél fegyveres erői közötti katonai demarkációs vonal megvonását? — Ilyen módon az a javaslat, hogy vezérkari tisztek csoportja pontosan ellenőrizze az érintkezési vonalat, üres, félrevezető szóbeszéd, amelynek semmi értelme sincs. Az ENSZ fegyveres erőinek magatartását csak olyan motívumokkal lehet megmagyarázni, amelyeket nem mernek nyilvánosságra hozni és valódi céljait nem nehéz meglátni. Az ENSZ fegyveres erőinek küldöttsége, mióta július 27-én első javaslatát beterjesztette — olyan katonai demarkációs vonal megvonására, amely mélyen állásaink mögött húzódik —, egészen november 8-ig, amikor Keszon demilitarizálását javasolta, egyetlen pillanatra sem tette arról, hogy a tárgyalóasztalnál igyekezzék megszerezni azt, amit a harctéren nem tudott elnyerni. Mindezek a fantasztikus kísérletek azonban a koreai-kínai küldöttség szilárd magatartása következtében csúfos kudarcba fulladtak, olyannyira, hogy az amerikaiak nem tudnak többé szembehelyezkedni küldöttségünk teljesen helyes és méltányos álláspontjával. Most — mint macska kerülgeti a forró kását — az amerikaiak nem hajlandók nyomban megvonni a katonai demarkációs vonalat és a demilitarizált övezetet, s nem haboznak otrombán felrúgni a fegyverszüneti tárgyalások napirendjét. Céljuk, hogy ha egyoldalú követeléseiket nem elégítik ki, elutasítják a demarkációs vonal és a demilitarizált övezet megvonását és ezzel — akár az utolsó percben is — meghiúsítják a fegyverszüneti tárgyalásokat. Joy altengernagy — mint az ENSZ fegyverszüneti küldöttségének vezetője — fennhangon hirdette azt a képtelen álláspontot, amely szerint szembe kell helyezkedniük a katonai demarkációs vonal azonnali megvonásával, hogy fenntartsák úgynevezett katonai nyomásukat. Nagyon is nyílt kérdés, hogy várjon Joy egyáltalában óhajt-e tárgyalni. Ha az ENSZ fegyveres erőinek parancsnoksága csak a legcsekélyebb mértékben is őszinte, akkor utasítania kell küldöttségét, hogy haladéktalanul hagyjon fel a fenyegetésekkel, sakkhúzásokkal, zsarolással, halogató taktikával és mindkét fél részére elfogadható alapon tegye lehetővé az általános megegyezést a fegyverszüneti tárgyalásokon. Mindenekelőtt pedig tegye lehetővé — küldöttségünk javaslatának alapján — megegyezést a napirend 2. pontjában. Ellenkező esetben nem kerülheti el a világ népeinek megvetését — mondotta a koreai-kínai küldöttség szóvivője, ország területét. Klerikális kémeket utasítottak ki Kínából Peking, november 14. (TASZSZ) Kínai lapok közük Északnyugat- Kína népi kormányának parancsát, mely szerint az olasz nemzetiségű Francesco Crocco és Luigi Piaggitti katolikus egyházi vezetők kötelesek elhagyni Kína területét. Mindketten kapcsolatot tartottak fenn a Kuomintang és az amerikaiak kémszervezeteivel. Rádióállomást létesítettek, amelyen híreket közöltek az imperialista kémszolgálat részére Kína helyzetéről. Fegyvereket és lőszert rejtegettek és reakciós sajtótermékeket terjesztettek. Északnyugat-Kína közbiztonsági hivatala parancsot adott ki arról, hogy az imperialisták további három olasz ügynöke haladéktalanul hagyja el az