Szabad Nép, 1951. december (9. évfolyam, 281-304. szám)

1951-12-01 / 281. szám

2 A színvonalasan!] pártoktatási munkáért Az új pártoktatási évadban párttagságunk és a pártonkívüli dolgozók legjobbjai fokozott érdeklődéssel fordulnak a marxizmus-leninizmus tanulmányozása felé. Azok mellett, akiket pártszervezeteink vontak be a szervezett tanulásba — százával és ezrével jelentkeztek párttagok és pártonkívüliek — nemcsak a városokban, hanem a falun is — és követelik beosztásukat valamelyik tanfolyamra. A megnövekedett tanulási vágy elsősorban abból a felismerésből fakad, hogy a Szovjetunió felszabadító szerepe, állandó támogatása mellett, népi demokráciánk minden eddigi eredménye annak köszönhető, hogy pártunk helyesen alkalmazta Marx, Engels, Lenin, Sztálin tanításait. Párttagságunk egyre világosabban látja azt, amit Rákosi elvtárs bolsevizmus legyőzhetetlen ügye" című cikkében így foglalt össze: „A népi demokráciák kommunista pártjai évtizedes harcok és üldözések közepette sajátították el és kezdték országuk viszonyaira alkalmazni a töigy Bolsevik Párt tapasztalatait és tanításait. A lenini-sztátinl elvek lényegében helyes alkalmazásával nyerték meg ezek a pártok dolgozó népük többségének bizalmát és támogatását." Nemcsak a béketábor következetes harcának sikerein, nemcsak országunk fejlődésének nagy eseményein, hanem az ezeket összetevő, a maguk munkaterületén jelentkező eredményeken is lemérhették elvtársaink a marxizmus-leninizmus tanításainak jelentőségét. Léptennyomon tapasztalták, hogy a szocializmus építése során felmerülő problémákat megérteni, megoldásuk kulcsát megtalálni csak akkor tudják, ha tanulmányozzák az elméletet. Megértették, hogy a tanulás nem valamilyen „külön feladat”, hanem elválaszthatatlan része a pártmunka, a termelőmunka megjavításáért vívott harcnak. „...az elméleti munka, az agitáció, a propaganda helyességét, jóságát — tanítja Rákosi elvtárs — szinte azon nyomban, számszerűleg le lehet olvasni a termelés, a begyűjtés, a szántás-vetés adataiból, megfordítva: minden eredmény a termelés frontján igazolja, erősíti, gazdagítja az elméletet, új szempontokat és érveket, szélesebb perspektívát ad az elméletnek és az agitációnak" Az idén pártbizottságaink, alapszervezeti vezetőségeink többsége is nagyobb gonddal foglalkozik a pártoktatással, mint ezelőtt. Ennek eredménye, hogy egyes budapesti kerületekben a párttagság 70—80 százalékát, nem egy járásban a párttagság 45—50 százalékát vonták be a pártoktatás különböző formáiba. Ez távolról sem jelenti azt, hogy már semmiféle felvilágosító munkát nem kell végezni a tanulás fontosságának megmagyarázására, a tanulmányi fegyelem megszilárdításáért. Éppen a legfontosabb területeken — a nagy építkezéseken, a bányák, nagyüzemek, a termelőszövetkezetek egy részénél késve és jelentős mérvű hiányzással indultak meg a különböző politikai iskolák és a hiányzásokat mindmáig nem sikerült kellően kiküszöbölni. A Rákosi Művek Szerszámgépgyárában például a párttagságnak csak 13 százaléka tanul — és itt a termelés terén is komoly elmaradás van. Pártoktatásunk elvi színvonala is emelkedett, de itt még súlyos hiányosságok mutatkoznak. A hallgatók jelentős része nem sajátítja el megfelelően az anyagot. A csoportfoglalkozásokon gyakran órákig vitatkoznak apró-cseprő kérdésekről és így épen a legfontosabb problémák megvitatása háttérbe szorul. Az elmélet és gyakorlat összekapcsolása sokhelyt felszínes, mesterkelt. Az elvi színvonalat feltétlenül emelni kell. A magas elvi színvonal persze nem azt jelenti, hogy olyan „magasröptű” előadásokat tartsanak, amelyeket a hallgatók nem értenek meg és csak összezavarja őket. A magas színvonal követelménye, hogy világosan, érthetően, a bonyolult elméleti kérdéseket is pontosan és egyszerűen ismertessék az előadók. Azt jelenti, hogy a vita során ne elégedjenek meg a csupán az újságok anyagára, napi politikai ismeretekre támaszkodó, felszínes hozzászólásokul. Nem szabad eltűrni, hogy egyesek hangzatos szólamokkal takargassák elméleti képzettségük, tanulásuk, szorgalmuk hiányosságait. Az oktatási munka színvonala alapvetően a propagandisták ideológiai felkészültségétől, módszerbeli jártasságától függ. Ezen a téren is vannak hiányok. Ebben az évben pártszervezeteink sokezer olyan elvtársat bíztak meg különböző tanfolyamok irányításával, akik ezt megelőzőleg semmiféle előadói munkát nem végeztek. A káderképző tanfolyamokon a konferenciavezetők egyharmada, az alsóbbfokú oktatásban a propagandisták mintegy kétharmada új. Az új iskolavezetők többsége nagy megtiszteltetésként fogadta pártmegbizatását és lelkesen fogott munkához, de jelentős azoknak a száma, akik nem érezték át felelősségüket a gondjaikra bízott 20—25 kommunista hallgató neveléséért. Jónéhány előadó nem készül rendszeresen a csoportfoglalkozásra, rendszertelenül látogatja a propagandista szemináriumokat Az ilyen előadók által vezetett politikai iskolákon természetesen semmiféle rendszabályozással sem lehet megakadályozni a hiányzásokat Az új propagandisták túlnyomó többségében megvan a képesség és az akarat is ahhoz, hogy a rájuk bízott feladatot jól megoldják- A gyakorlatlanságukból adódó kezdeti nehézségeket azonban nem tudják elég gyorsan leküzdeni, mert legtöbb pártbizottságunk az oktatás szervezése mellett elhanyagolja az elvi irányítást. Pedig az elmúlt évek során ismételten bebizonyosodott: hiába hoznak pártbizottságaink különféle határozatokat a hiányzások kiküszöbölésére, ha ezzel egyidejűleg nem tesznek komoly erőfeszítéseket a tanulás színvonalának emelésére, a tanfolyamok vonzóerejének növelésére. Azokon a politikai iskolákon, tanulókörökön, ahol a részvevők választ kapnak mindennapi problémáikra, ahol a viták során feltárulnak előttük fejlődésünk távlatai, ahol jobban megértik a nemzetközi helyzet eseményeit — ott nincs hiányzás, nincs lemorzsolódás. Az oktatás színvonalának emelésében ott érnek el komoly eredményeket, ahol a pártbizottságok rátértek az oktatási munka tartalmi ellenőrzésére, eszmei-politikai irányítására, ahol a tanfolyamok munkájának állandó elméleti és módszertani segítését tekintik a legfontosabbnak. Elsősorban a propagandista szemináriumokat, a tankörvezetők előkészítő értekezleteit, a propagandisták konferenciáit kell nagy gonddal megszervezni. Borsod megyében például a pártbizottság levéltári iratokból, régi újságok alapján helyi anyagot állíttatott össze a propagandisták számára, a „Hogyan éltek a dolgozók a Horthy-rendszerben" című anyag feldolgozásához, így az előadók jól megmutathatták, milyen volt a dolgozók élete Borsod megyében az ellenforradalom negyedszázada alatt. A szolnoki járás párttitkára rendszeresen segíti a propagandistákat az elmélet és a pártmunka gyakorlati feladatai összekapcsolásában és ez a járás jó eredményeket ér el a termelésben, a begyűjtésben is. Az oktatás színvonalának emelésében igen nagy szerepe van a pártfunkcionáriusok példamutató tanulásának. Az elmúlt évhez képest ezen a téren is elértünk némi eredményt, de pártfunkcionáriusaink egy része — gyakran még a propagandamunkát végző elvtársak sem mutatnak példát a tanulási fegyelem betartásában, a tananyag alapos elsajátításában. Ebben még mindig visszatükröződik az elmélet, a tanulás lebecsülése. Pedig a pártfunkcionáriusok tanulása nemcsak a példamutatás szempontából jelentős, hanem elsősorban azért is, mert csak megfelelő elméleti felkészültséggel tudják eredményesen betölteni munkakörüket. „Nem nehéz megjósolni — mondta a tanulást elhanyagoló funkcionáriusokról Rákosi elvtárs —, hogy az ilyen elvtársak elméleti képzettségük hiányának következtében nem fognak megfelelni azoknak a feladatoknak, amelyek megoldására a párt küldötte őket. Előbb, vagy utóbb beteljesedik rajtuk Sztálin elvtárs szava: A gyakorlat vakká lesz, ha nem világosítja meg útját a forradalmi elmélet" PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS *» # A komárom megyei bányászpártszervezetek harca az évi terv teljesítéséért Hazánk egyik legfontosabb szénmedencéjében, Tatabányán mintegy hat héttel ezelőtt Rákosi elvtárs részvételével pártunk és kormányunk vezetői a bányászok legjobbjaival arról tanácskoztak: mit kell tenni a széntermelési terv teljesítése érdekében. Néhány nappal ezelőtt — a megyei pártbizottság hívására — összegyűltek a komárom megyei bányászpártbizottságok titkárai, a megye bányáinak műszaki vezetői és megvitatták, hogyan haladtak előre a terv teljesítéséért folyó harcban és mik a vezetők, a pártszervezetek további feladatai. A komárom megyei bányák a tatabányai tanácskozás óta jelentős eredményeket értek el. Ugyanazok a tatabányai aknák naponta 77 vagon szénnel többet adtak az iparnak novemberben, mint októberben. Dorogon 51 vagonnal növekedett a napi termelés. Októberben egyetlen tatabányai akna sem teljesítette a tervet. Novemberben négy bányaüzem túlteljesítette havi előirányzatát Minden kétséget kizáróan újra bebizonyosodott: a terv reális, teljesíthető és túlteljesíthető. A több szénért folyó harcban a bányászfiatalok jártak elől. Harminckét ifjúsági brigád alakult és egyik sem termelt 100 százalékon alul. Az ifjúsági munkahelyek jelentős tényezői lettek a termelésnek. A tatabányai XV-ös aknán például két ifjúsági brigád adta az össztermelés 28 százalékát. Különösen a tatabányai fiatalok vívták ki az idősebbek, a műszaki vezetők elismerését és bizalmát. Tatabányán rövidesen egy egész bányát bíznak a fiatalokra. Mindenki meggyőződhetett róla: a bányászfiatalokra és szervezetükre, a DISZ-re lehet építeni. Javulás van a munka megszervezésében is. Több helyen „tartalék-munkahelyeket" biztosítanak, hogy a szenelőcsapatok — fennakadás esetén is — egyenletesen folytathassák a termelést. November 6-án és 23-án, a nagy ünnepi műszakokon, a munka jobb megszervezésével, jó politikai munkával kiváló eredményeket értek el. A IX-es aknán például gyakran mondogatták azelőtt: a szűk csilepark miatt „nem lehet“ naponta 1700—1800 csillénél többet kiadni. Az ünnepi műszakon a „szűk csilleparkkal” 2700 csilleszenet szállítottak ki. Az elért eredményekben nagy szerepük van az utóbbi hónapokban létrejött műszakpártszervezeteknek, bányászpártbizottságoknak. Ezek a pártszervezetek tudják, hogy legfontosabb feladatuk úgy harcolni a termelés növekedéséért az év utolsó heteiben, hogy minden bányász, minden bánya adósságmentesen léphesse át az új év küszöbét Ehhez az eddiginél nyugolt mellékvágasban a sok csille, kötél és más anyag, amikor azt másutt fel lehetne használni. Ennek elintézéséről is beszámolt a párttitkár. Az értekezleteken azonban a termelés, a munkafegyelem megjavítása a főkérdés. Ezek a népnevelő-értekezletek igen elevenek, a népnevelők szívesen járnak el oda és utána még harcosabban agitálnak a több szénért. A dolgozók bizalommal fordulnak a pártszervezethez, hallgatnak a szavára. Ezért is teljesítette legjobban a XV-ös akna Tatabányán a november havi tervet A komárom megyei bányák jelentős része azonban még mindig nem teljesíti tervét. Ennek egyik oka, hogy a XV-ös aknán folyó jó politikai munka nem általános, nem talál eléggé követésre Dorogon, Tokodon, Oroszlányon, de több tatabányai üzemben sem. Ugyanez vonatkozik a DISZ-re is, amelynek jó munkája főleg Tatabányára korlátozódik. Komoly hiányok vannak a párttagok példaadásában. A komárom megyei bányákban dolgozó kommunisták 40 százaléka nem versenyez, nem tett felajánlást. Nem azért, mintha ezek a bányász elvtársak nem szeretnének versenyezni. Ők sem maradtak alul a november 6-i és 23-i ünnepi műszakokon folyó vetélkedésben, amikor még azért is versenyt futottak a bányászok, ki ér hamarabb az aknához, a munkahelyére. De a pártszervezetek nem eléggé lelkesítik a párttagokat a versenyben való állandó részvételre. Olyan erő ez a sokszáz komárom megyei kommunista bányász az évi terv teljesítéséért vívott harcban, amelyről egy pártszervezet sem mondhat le. Ezért a pártszervezet egyik legfontosabb feladata az elkövetkezendő napokban: versenybe állítani valamennyi kommunistát, s ezzel újabb lendületet adni a termelésnek. A munkafegyelem lazasága, az igazolatlan hiányzások még mindig súlyos akadálya a terv teljesítésének. Néhány hónappal ezelőtt gyakran mondogatták a bányaüzemek vezetői: adjatok új munkaerőt és teljesítjük a tervet. Azóta sok új munkás került a bányákba, de a tervteljesítés számos helyen elmaradt. Ezek a vezetők nyilván megfeledkeztek arról, hogy az új dolgozókat meg kell tanítani fegyelmezett munkára. Időnként ugyan napirendre kerül a munkafegyelem megszilárdításáért folyó harc, felidézik az erről szóló tatabányai határozatokat és akkor szemmel látható a javulás; csökken az igazolatlanul mulasztók száma De néhány siker már elbizakodottá teszi egyes bányák vezetőit, abbahagyják a harcot és ez megbosszulja magát. A notórius mulasztók, látva, hogy nem bántja őket senki folytatják a henyélést. Sőt előfordul, hogy még ők hangoskodnak, ha figyelmezteti őket valamelyik bányásztársuk. Dorogon például Dárda János segédvájár — pártonkívüli — nem akarta tűrni, hogy a legényszálláson vele egy szobában lakó Kelemen Imre notórius mulasztó tovább aludjon miközben ő lemegy a bányába dolgozni. Reggel felzavarta álmából és követelte, hogy menjen le műszakra. Kelemen szemtelenül válaszolt, még fenyegetőzött is és nem ment. Durda Jánosnak az a véleménye, hogy az ilyen notórius lógóst ki kellene tenni a hajnali friss levegőre: ott gondolkozzék rajta, mi a kötelessége, ne pedig a jó meleg bányászszálláson henyérjen, míg a többiek dolgoznak. Durda János és sokszáz becsületes bányásztársa meg is tenné ezt, ha a pártszervezet ott állna mellettük, biztatná, segítené őket a munkafegyelem megszilárdításáért folyó harcban. A bányászok azt is követelik: azok a legényszállásbeli lógósok, akik nem járnak le műszakra, ne kapjanak ugyanúgy napi négyszeri étkezést, mint a becsületesen dolgozók. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják: néhány röpgyűlés nem elegendő a munkafegyelem tartós megszilárdításához Ehhez a fegyelmi rendszabályok mellett állandó, rendszeres politikai felvilágosító munkára van szükség. Meg kell magyarázni az újonnan jött, de a fegyelmet még nem ismerő dolgozóknak: ha egyszer mulaszt igazolatlanul, akkor — a bányászruhát, hűségjutalmat is beleszámítva —2000 forintnyi juttatástól esik el egy év alatt, több új gép áramellátását akadályozza, vagy két családot foszt meg évi szénszükségletétől. A most megindult pártoktatás sem segíti úgy a termelés növekedését, a fegyelem megszilárdítását, mint ahogyan azt el lehetne várni. Sokhelyütt a politikai iskolákra beosztott hallgatóknak csak mintegy 50 százaléka jelenik meg a foglalkozásokon. A nemrég létrejött műszakpártszervezetek még nem váltak gazdáivá az oktatásnak. A bányászpártbizottságok egyik legfontosabb feladata: megtanítani a műszakpárttitkárokat, vezetőségi tagokat, hogyan kell foglalkozzok a párttagok oktatásával, hogyan segítsék, ellenőrizzék tanulásukat. Az elmélet fontosságának megértését a bányászot között gátolja az is, hogy sokszor a politikai iskolákon tőlük távol álló, a megadott anyaggal össze nem függő álproblémákat vetnek fel Ezért sokkal alaposabbá kell tenni az oktatás politikai ellenőrzését és sokkal nagyobb segítséget kell adni a propagandistáknak, hogy a termeléshez, a bányában felmerülő problémákhoz kapcsolják az elméleti kérdéseket Nemcsak a kommunisták, az öntudatos bányászok ismerték fel a széntermelés fontosságát, hanem az ellenség is. Tevékenységét sokszor érezni a bányában, mert nem mindig találja magát, szemben erős pártszervezettel, amely meghiúsítaná kísérleteit. Tajkov elvtárs, a minap a tatabányai pártértekezleten elmondta: amikor az ünnepi műszakon azzal az elhatározással ment le a bányába, hogy többszáz százalékra fogja teljesíteni a normát, eldugták előle a fúrókat, a munkaeszközöket. Az ellenségnek nem kis szerepe van a fegyelem lazításában. Mindez az eddiginél sokkal nagyobb éberséget követel meg a kommunistáktól, a bányászoktól, a pártszervezeteknek erre kell nevelni a dolgozókat Négy hét áll még rendelkezésre az évi terv teljesítéséhez, az elmaradás behozásához. Fiatal bányászpártvezetőségeink számára komoly erőpróbát jelentenek ezek a hetek. Most bizonyíthatják be legjobban, hogy kiérdemelték a párttagság, a dolgozók bizalmát és politikai munkájukat megjavítva, győzelemre vezetik a bányák dolgozóit a most folyó széncsatában. Práth Károly, tm MDP komárommegyei pártbixotteiginak titkára sokkal jobban kell mozgósítaniuk a párttagságot és szilárdabbá kell tenni kapcsolatukat a pártonkívüli dolgozókkal meg kell nyerniök a tömegek teljes bizalmát. Ezen a téren is hasznos tapasztalatokat adtak az ünnepi műszakok. A bányászpártszervezetek vezetői soha azelőtt nem fedeztek fel annyi hiányosságot a termelés menetében, mint ezeken a műszakokon. Pedig a munka jobban ment ekkor, mint máskor. Csakhogy ezekben a műszakokban a pártszervezetek vezetői sokkal többet tartózkodtak a bányákban, mint azelőtt, állandóan figyelték a termelés menetét, sok dolgozó véleményét, bírálatát hallgatták meg és velük együtt harcoltak a hibák kijavításáért. A november 6-i és 23-i kiemelkedő eredmények jelentős részben állandósulhatnak, ha a termelés pártellenőrzését, a pártszervezetek vezetőinek a dolgozókkal való kapcsolatát is olyanná teszik, mint volt az ünnepi műszakokon. Ahol az újonnan létrejött pártszervezetek jobb munkára lelkesítik a dolgozókat és emellett törődnek a bányászok mindennapi problémáival is, ott nagyobbak az eredmények. A tatabányai XV-ös akna párttitkára, Lengyel Ferenc elvtárs például a népnevelő-értekezleten mindig arról számol be először, hogyan oldotta meg az elmúlt héten a pártvezetőség a bányászok által felvetett problémákat. Nemrég például a bányászok arról panaszkodtak: a munkaruhájuk nem szárad meg a fürdőben. A következő népnevelő-értekezleten a párttitkár elmondta olyan légjáratot teremtettek a fürdőben, hogy a ruhák időre megszáradnak. Ezt a dolgozók tapasztalták is. Máskor szóvátették a dolgozók, miért van összehányva az egyik elha Az idén a tananyag, a kijelölt irodalom mennyisége és minősége is visszatükrözi, hogy Központi Vezetőségünk növekvő követelményeket támaszt a párttagság elméleti színvonalának emelése iránt. Pártbizottságaink, propagandistáink jó munkájával kell elérnünk, hogy a hallgatók lelkesen és örömmel, bátran lássanak hozzá a látszatra nehéz tananyagok feldolgozásához is Szívleljék meg Rákosi elvtárs tanítását: „Megfelelő szorgalommal és akarattal a legtöbb párttagunk ugyanúgy megtanulhatja a marxizmus-leninizmust, mint ahogy magasabb szakmai képzettséget szerez, leteszi az érettségit, vagy nekivág a vállalatvezetői akadémiának, az egyetemnek. Nincs ebben semmi boszorkányság, csak le kell küzdeni ezt az előítéletet és nem szabad megijedni a kezdeti nehézségektől ” I SZABAD NÉP SZOMBAT, 1951. DECEMBER 1 Tapasztalatcsere-értekezletet tartottak a jugoszláv határ mellett fekvő községek békebizottságai Pár nappal ezelőtt a jugoszláv határ mellett fekvő községek békebizottságai tapasztalatcsere-értekezletet tartottak. A megyei békebizottság titkárának beszámolója után Szabó Rózsa, a kastélyosdombói I. számú békebizottság titkára elmondta: „Mi közelről saját szemünkkel látjuk, milyen sorsuk van a Titóék elnyomása alatt sínylődő jugoszláv parasztoknak. Nálunk, Magyarországon megbecsülik a dolgozó parasztokat. Kitüntetésben részesítik jó munkájukért és segítik őket abban, hogy fokozni tudják terméseredményeiket, növelni tudják jövedelmüket.” Elhatározták, hogy a békebizottságok az eddiginél még jobban bekapcsolódnak az őszi mélyszántás mielőbbi befejezéséért folytatott harcba. Virovác Péter tótújfalui békebizottsági tag elmondta, hogy a békebizottság akkor tud jó munkát végezni, ha összehangolja munkáját a többi tömegszervezetek, elsősorban a tanács munkájával A békebizottság tagjai elbeszélgetnek a dolgozó parasztokkal, s leleplezik előttük Titóék parasztnyúzó politikáját, háborús uszításait, határmenti provokációit. Az értekezleten a békebizottságok tagjai sok új hasznos tapasztalatra tettek szert, s elhatározták, hogy ezeket saját munkájukban alkalmazni fogják. (MTI) — Megjelent a Szovjetunió Alkán Tervbizottságának és Központi Statisztikai Hivatalának jelentése a Szovjetunió 1946—1950. évi, negyedik (háború utáni első) ötéves tervének teljesítéséről, a Szikra kiadásában. (MTI).