Szabad Nép, 1951. december (9. évfolyam, 281-304. szám)

1951-12-19 / 296. szám

SZERDA, 1951. DECEMBER 1. SZABAD NÉP Az országgyűlés elfogadta a minisztertanács, a külügy-, a belügy-, a honvédelmi és az egészségügyi minisztérium 1952. évi költségvetését Az országgyűlés kedden megkezdte az 1952. évi állami költségvetés rész­letes tárgyalását. Részt vett az ülésen Rákosi Mátyás elvtárs, akit a képvi­selők nagy tapssal fogadtak, Rónai Sándor elvtárs, az Elnöki Tanács el­nöke, Dobi István a minisztertanács elnöke és a kormány több tagja is. Elsőnek a minisztertanács és az alája tartozó hivatalok és intézmé­nyek költségvetését tárgyalták. A költségvetés előadója Nagyistók Jó­zsef, az országgyűlés alelnöke volt. Ezután Kossa István elvtárs, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnöke szó­lalt fel. Hangsúlyozta: a miniszterta­nács mellett működő hivatalos intéz­mények közül a legjelentősebb a Népgazdasági Tanács, mert a minisztertanács jelentős mérték­ben a Népgazdasági Tanács út­ján biztosítja a népgazdaság terv­­szerű irányítását Ismertette a Népgazdasági Tanács által kiadott igen fontos határozato­kat, s azokat a kérdéseket, amelyek­kel a Népgazdasági Tanács 1951-ben foglalkozott. — A Népgazdasági Ta­nács jövő évi feladatainak középpont­jában — folytatta — nyilvánvalóan a minisztertanács és a párt legutóbbi döntő jelentőségű, egész népgazdasá­gunkat alapvetően érintő határozata végrehajtásának biztosítása, azoknak a gazdasági eredményeknek megszi­lárdítása­ és kiszélesítése áll, amelye­ken a határozat alapul. Ezután az Országos Tervhivatal munkájával foglalkozott. Elmondotta, hogy több más feladat mellett az Or­szágos Tervhivatalnak kellett végre­hajtania, a párt útmutatásait követve, az egész ötéves terv felemelését is. Ezután az Állami Ellenőrző Központ, a Központi Statisztikai Hivatal, a Tu­dományos Akadémia, a földművesszö­vetkezetek, az Országos Munkabérbi­zottság, az OTSB és az Állami Egy­házügyi Hivatal költségvetésével fog­lalkozott Kossa elvtárs. --- Az Állami Egyházügyi Hivatalt ebben az esztendőben állította fel kormányzatunk, hogy biztosítsa a kor­mány és az egyházak között kötött Rámutatott, hogy a múlt költségve­téssel szemben jelentős összegű meg­takarítás mutatkozik a miniszterta­nács elnöke hivatalánál. A tárca költ­ségvetésében két új hivatal, az Orszá­gos Létszámbizottság és az Állami Egyházügyi Hivatal költségvetése sze­repel. Rámutatott: emelkedést okozott a tárca költségvetésében az a körül­mény, hogy a munkaversenyben­­élen­járó ipari üzemek, valamint a be­gyűjtési versenyben győztes megyék jutalmazására az 1952. évben 2,3 mil­lió forintot kívánnak fordítani. Elfo­gadásra ajánlotta a költségvetést, megállapodás betartását — mondotta. — Ezen a téren történt kezdeménye­zések sok, eddig zavaró körülményt küszöböltek ki és ha a kormány és az egyházak közötti együttműködés­ben még mindig mutatkoznak zökke­nők, ez onnan ered, hogy bizonyos egyházi vezető körök még mindig tű­rik, sőt nem egy esetben szívesen is látják, hogy a magyar reakció ma­radványai az egyházi állásokat, sok esetben magát a vallást használják fel demokráciaellenes, népellenes cseleke­deteik fedezékéül. Kormányzatunk az egyezményeken túl az elmúlt eszten­dőben újabb nagy anyagi terheket vál­lalt át az egyházaktól, így például egye­dül csak a katolikus papok bevonása az­­SZTK-biztosításba, közel évi hét­millió forint újabb többletkiadást je­lent. A most életbeléptetett fizetés­javítás kiterjesztése pedig az összes egyház kongruát élvező papságára mintegy újabb 13 millió forinttal emeli meg az egyházak támogatására elő­irányzott költségvetést. Kormányza­tunkban tehát megvan minden kész­ség, hogy az egyházak működését, a vallásos élet szabadságát biztosítsa. Csakis az egyházakon és elsősorban az egyházak vezetőin múlik, hogy semmi és senki se zavarhassa meg a kialakuló együttműködést. Kossa elvtárs végül a Munkaerő­tartalékok Hivatalával foglalkozott, majd a minisztertanács költségvetését pártja és a maga nevében elfogadta. Az országgyűlés ezután egyhangú­lag részleteiben is elfogadta a minisz­tertanács és a kisebb tárcák költség­­vetését. — A Béke-Világtanács határozatá­nak szellemében igyekszünk fejleszte­ni a kulturális kapcsolatokat az im­perialista országok szabadságért és békéért harcoló népeivel is. A haladó szellemek alkotásait dolgozó népünk minél nagyobb rétege számára tesz szűk elérhetővé, de ugyanakkor meg­akadályozzuk azt, hogy a rothadó kapitalista kultúra szennye elárassza országunkat. Mihályfi Ernő felszólalása végén el­fogadta a külügyminisztérium 1952. évi költségvetését. Parragi György Kossuth-díjas új­ságíró felszólalásában hangsúlyozta­: a magyar külpolitika széles tömegbá­zisra támaszkodik, a magyar nép mil­lióinak együttérzésével találkozik.­­ Mivel a­ Magyar Népköztársaság kormányának külpolitikája a béke út­ján halad, szemben áll minden hábo­rús törekvéssel és provokációval, eré­lyesen elutasítja az imperialisták és zsoldosaik beavatkozási kísérleteit or­szágunk belügyeibe, a­ külügyi tárca költségvetését megszavazom — mon­dotta. Ezután Kiss Károly elvtárs, külügy­miniszter emelkedett szólásra. Kossa István elvtárs a minisztertanács mellett működő intézmények és hivatalok munkájáról Lenke Valéria : Büszkék vagyunk államunk külpolitikájára, mert ez a világ minden dolgozójának törekvéseit szolgáló békepolitika Ezután az országgyűlés megkezdte a külügyi tárca költségvetésének tár­gyalását. Nagy Dániel előadó hang­súlyozta, hogy a magyar külpolitika az elmúlt év során is jelentős eredményeket ért el. Tovább szilárdult és mélyült barátságunk a felszabadító Szov­jetunióval, szorosabbá váltak kap­csolataink a baráti népi demokra­tikus államokkal. Az 1951-es év folyamán több hosszú­lejáratú gazdasági megállapodást és kulturális egyezményt kötöttünk a ba­ráti népi demokratikus országokkal. A külügyminisztérium feladata, hogy a Szovjetunióval és a béketábor orszá­gaival fennálló testvéri szövetség el­mélyítése mellett a béke ügyének szol­gálata érdekében normális politikai és gazdasági kapcsolatokat építsen ki és tartson fenn a kapitalista, valamint a gyarmati és félgyarmati országokkal is. Ezt a célt szolgálta az újdelhi majd a teheráni magyar követség fel­állítása és más új magyar külképvi­seletek felállításának előkészítése. Az új költségvetési évben a külügyminisztérium további új külképviseletek felállítását tervezi. Rámutatott ezután arra, hogy a külügyminisztérium fontos munkát végzett az imperialisták politikájának leleplezése terén, jegyzékeiben soroza­tosan leleplezte az Egyesült Államok ellenséges magatartását a Magyar Népköztársasággal szemben és rámu­tatott ennek valódi okára, az Egye­sült Államok és csatlósainak háborús terveire. Ugyanakkor a külügyminisz­térium jelentős munkát végzett a kül­földi közvéleménynek a magyar népi demokrácia helyzetéről való helyes tájékoztatása terén. Az új költségve­tés lehetővé teszi, hogy a jövő évben jelentősen megnövekedjék a külügy­minisztérium tájékoztató kiadványai­­nak száma. Ezután Benke Valéria elvtársnő, az Országos Béketanács titkára szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy a külügy­minisztérium költségvetésének minden tétele a békés építőmunkát és a béke fenntartását segíti elő. Arról beszélt ezután, hogy a békéért folyó világmoz­galom korunk leghatalmasabb tömeg­­mozgalmává vált és nagy szerepe van a nemzetközi politikában, annak elle­nére, hogy az imperialisták minden erővel igyekeznek elfojtani és üldözik híveit. A magyar békemozgalom együtt fejlődött a béke híveinek világmozgal­mával s az élet minden területére ki­terjedő eleven mozgalommá lett. A béke megvédésének gondolata az építő­munka hatalmas emelőjévé vált ha­zánkban. Békepolitikánk ragyogó bi­zonyítéka volt a jegyr­endszer eltör­lése is. — Népünk hálával és bizalommal tekint a Szovjetunióra, a béke leg­erősebb bástyájára. Büszkék vagyunk arra, hogy azon az úton járunk, ame­lyen a Szovjetunió jár előttünk. — Büszkék vagyunk államunk kül­politikájára, mert az nemcsak a mi hazánk, hanem a világ minden be­csületes dolgozójának törekvéseit, vá­gyait szolgáló békepolitika. Egész szívünkből üdvözöljük ezt a békepolitikát és támogatjuk azt a harcot, amelyet kormányunk, né­pünk igaz ügyének védelmében, a becsületes emberek jövője érde­kében folytat. A külügyminisztérium munkája jelen­tős támogatást ad ehhez a harchoz, ezért pártom, a Magyar Dolgozók Pártja és magam nevében a külügyi tárca költségvetését elfogadom — fe­jezte be felszólalását Benke elvtársnő. Mihályfi Ernő népművelési minisz­terhelyettes, az Országos Béketanács főtitkára szólt ezután hozzá a külügyi tárca költségvetéséhez. Elsősorban a kulturális kapcsolatok kérdésével fog­­lalkozott. — Legelső és legfontosabb a Szov­jetunióval való kulturális kapcsola­tunk, amely felmérhetetlen ösztönző, erősítő hatással van kulturális életünk minden ágának fejlődésére, gazdago­dására, nemzeti hagyományaink alap­ján való megújulására, kultúrforradal­munk új és új eredményeinek eléré­sére.­­ Ebben az esztendőben teljessé vált az az egyezményhálózat, amely a népi demokráciákkal való kulturális kapcsolatainkat rendsze­ressé és tervszerűvé teszi. 1952. folyamán ünnepeljük a ma­gyar-albán barátság 500 éves ju­bileumát a törökök ellen együtt har­coló két nagy nemzeti hős, Hunyadi János és az albán Szkander bég szob­rának leleplezése alkalmával. A hóhér és pártfogói Harag és izzó felháborodás tölt el minden becsületes magyar embert arra a hírre, hogy az USA Nyugat- Európában állomásozó csapatainak fő­­parancsnoka szabadlábra helyezte Veesenmayert, Hitler volt budapesti követét és helytartóját. Népünk jól tudja, ki volt Veesen­­mayer. Jól tudja, hogy vele nem „egy a sok közül“’ került szabadlábra, hanem Hitler magyarországi fő­ügynöke, aki előkészítette Magyar­­ország náci megszállását és akit ak­kor neveztek ki Hitler teljhatalmú kö­vetévé és helytartójává, amikor a náci uralom megkezdte hazánkban utolsó vad őrjöngését. Veesenmayer nevéhez fűződik mindaz a gaztett, amelyet 1944 tavaszán, nyarán és őszén a náci-nyilas banditák véghez­­vittek. Az ő nevéhez fűződik a ma­gyar lakosság tömeges kivégzése, a magyar hazafiak véres, vad üldözése, a magyar otthonok tízezreinek feldú­­lása. Az ő nevéhez fűződik a magyar ipar leszerelése és kiszállítása náci­ Németországba, hídjaink felrobban­tása, vasúthálózatunk és útrendsze­rünk vandál elpusztítása. Veesen­mayer szabadon bocsátásával az ame­rikai imperialisták olyan gonosztevő­nek nyújtanak kezet, aki alig néhány évvel ezelőtt legfőbb törekvésének, valósággal élethivatásának tekintette, hogy sírba döntse a magyar nemzetet Most már teljesen világos, miért tagadták meg annak idején az ameri­kai hatóságok Veesenmayer kiadását Magyarországnak — annak ellenére, hogy ez a véteb a háborús bűnösök magyarországi listáján az egyik fő­helyet foglalja el, s hogy a békeszer­ződés előírta az ilyen bűnösök át­adását annak a népnek, amely ellen bűneit elkövette. Természetes, hogy az ilyen tapasztalt hóhért féltették megérdemelt büntetésétől és nem akarták kiengedni kezükből azok, akik ma arra készülnek, hogy a bűnbocsá­­nat megadása után szolgálatukba is fogadják őt. Az amerikai imperializmus nem­csak a világpolitika porondján, hanem a magyar néppel szemben is ugyanazt a szerepet kívánná elját­szani, mint Veesenmayer és gazdái. Ki ne értené meg, hogy akik a veesenmayerekkel szövetkeznek, pusztulásunkat akarják és nemzetünk leggonoszabb ellenségei? Ez a gya­lázatos „felmentés­“ csak növeli né­pünk gyűlöletét a világuralom ameri­kai kalandorai, hazánk e legveszedel­mesebb ellenségei ellen és fokozza elszántságunkat, hogy minden erőnk­kel, minden idegszálunkkal erősítsük a béke Szovjetunió vezette nagy tá­borát. Kiss Károly elvtárs: El vagyunk szánva, hogy visszaverjünk minden imperialista beavatkozási kísérletet — A magyar nép előtt — kezdte beszédét — az a nagy feladat áll, hogy élve a Szovjetunió segítségével elnyert szabadsággal, megszilárdítsa hazánkban a dolgozó nép uralmát és felépítse a szocializmust A Magyar Népköztársaság külpolitikájának az a legfontosabb feladata, hogy kedvező feltételeket biztosítson ehhez orszá­gunknak. Az előttünk álló nagy feladatok megvalósításához mindenekelőtt békére van szükségünk s ezzel együtt jár, hogy egyre jobban elmélyítjük szoros baráti együtt­működésünket a többi békeszerető országgal, elsősorban legnagyobb barátunkkal, a Szovjetunióval és minden erővel védekezünk a há­ború és az imperialista háborús gyúj­togatók ellen. A béketábor erősödéséről, ereje je­lentős megnövekedésérő­l szólott ez­után Kiss elvtárs, majd az imperia­lista tömb háborús előkészületeiről be­szélt. —­ Az Egyesült Államok ag­resszív pollitikájának következménye­ként — mondotta a többi között — az imperialista tábor országainak gaz­dasági helyzete egyre romlik, egyre nagyobb ellentmondásokkal küzd. A hadiipar esztelen növelésén, a kapita­lista országok dolgozóinak a háború politikájával szemben tanúsított egyre élesebb ellenállásán kívül, az imperia­lista tábor gyengeségének, erős bom­lásának további forrása a gyarmati népek és félgyarmati országok egyre erősödő és egyre nagyobb sikereket el­érő fel­szabadító harca. H­a az agresszorok eszüket vesztve mégis megkockáztatnák az új háború kirobbantását — szilárd meggyőződésünk, hogy ez a há­ború az imperializmus megsemmi­sülésével fog végződni. — A Magyar Népköztársaság fenn­állása óta a nemzetközi együttműkö­dés megvalósítására, külpolitikai kap­csolatai kiszélesítésére törekedett. Ugyanakkor azonban el voltunk és el vagyunk szánva arra, hogy vissza­verjünk minden imperialista kísérletet a belügyeinkbe való beavatkozásra, hogy meghiúsítsunk minden aknamun­kát, amely arra irányul, hogy orszá­gunkat egy új imperialista háború fel­vonulási területévé tegyék.­­ Az Egyesült Államok kormánya hiába igyekszik agresszív terveit és ellenséges cselekedeteit a világ köz­véleménye előtt letagadni, vagy rá­galomhadjárattal leplezni, amelyet azzal az ürüggyel folytat a Magyar Népköztársasággal szemben, hogy ál­lítólag megsértettük az emberi jogo­kat. Mi kijelenthetjük, hogy a jövőben sem fogjuk tiszteletben tartani az amerikai kémek és kár­tevők semmiféle „jogát” a szabad garázdálkodásra és a büntetlen­ségre — mondotta Kiss elvtárs.—A tényeket nem lehet eltüntetni. Tény az, hogy a fennálló diplomáciai kapcsolatok elle­nére az Egyesült Államok ellenséges politikát folytat a Magyar Népköztár­sasággal szemben; tény az, hogy az Egyesült Államok kormányának ellen­őrzése alatt álló sajtó és rádió állan­dóan és rendszeresen szórja hazug rágalmait a Magyar Népköztársaság népére és kormányára; tény az, hogy az Egyesült Államok kormánya soro­zatosan szegi meg nemzetközi kötele­zettségeit, megtagadja a háborús bű­nösök kiadását, a Nyugatra hurcolt ja­vak visszaadását, egyoldalúan fel­mondja a Magyarországgal kötött ke­reskedelmi és konzuli egyezményt és gazdasági téren a Magyar Népköztár­sasággal szemben a legerőszakosabb megkülönböztető politikát folytatja. Végül tény az is, hogy az amerikai hatóságok együttműködnek a kül­földre szökött magyar fasisztákkal, hogy maga Truman elnök többízben támogatásáról biztosította az Ame­rikában működő magyar fasiszta szer­vezeteket és hogy a nyugatnémetor­szági amerikai megszálló hatóságok saját maguk szervezik és irányítják a volt nyilas tábornokok vezetése alatt álló magyar fasiszta fegyveres alaku­latokat. Hogy a magyar—amerikai viszony alakulását illetően ne lehessen félre­vezetni a népeket, a magyar kormány november 24-én kormánynyilatkozatot tett közzé, december 6-án pedig az Egyesült Államok kormányának ellen­séges tevékenységét leleplező Fehér Könyvet adott ki. A magyar kormány a­ jövőben is következetesen vissza fogja verni az imperialista provokációkat és támadásokat és el van szánva arra, hogy a magyar nép szabad­ságát és függetlenségét, amelyet a történelem folyamán most élvez először huzamosan, minden táma­dással szemben megvédi. Kiss Károly elvtárs ezután az USA zsoldjában álló Tito-banda tevékeny­ségéről beszélt és rámutatott arra, hogy az amerikai imperializmus el­vetemült belgrádi ügynökei haditervet kovácsolnak Magyarország megtáma­dására és meghódítására. Titóák ka­tonai készülődései, a Truman—Tito együttműködés fejlődése együtt jár a határsértések, incidensek és provoká­ciók szaporodásával a magyar határ mentén és azzal, hogy a belgrádi fa­siszta klikk a legdurvább eszközöket — mint a mag­yar ügyvivő ellen ez év márciusában elkövetett merényle­tet — is felhasználja a helyzet el­mérgesítésére. A magyar kormány, amely a Tito-bandát semmiképen sem azonosítja az oly sokat szenvedett ju­goszláv néppel, éberen figyeli Jugo­szlávia jelenlegi urainak bűnös tevé­kenységét és külpolitikánk egyik leg­fontosabb feladatának tekintjük, hogy leleplezzük az amerikai háborús uszí­tók érdekeit szolgáló titóista provo­kációkat és megakadályozzuk ezek megvalósítását. A továbbiakban Kiss elvtárs arról beszélt, hogy az utóbbi időben a ma­gyar-osztrák határon i­s gyakran for­dulnak elő osztrák részről provokált határincidensek. Az osztrák kormány­nak erre az idegen érdekek által dik­tált magatartására, mely szöges ellen­tétben áll az osztrák nép érdekeivel és a magyar és az osztrák nép közötti hagyományos kapcsolatokkal, a Magyar Népköztársaság kormánya megfelelő figyelmet fordít. Nyugat-Németország újrafelfegy­­verzésének kérdéséről szólva megálla­pította: számunkra nem lehet közömbös, hogy egységes, békeszerető Né­metország lesz-e hazánk köze­lében, vagy pedig új támadások­ra kell e számítanunk egy, Ame­rika által újrafelfegyverzett, Hit­ler tábornokainak vezénylete alatt álló német imperialista hadsereg részéről. Kiss Károly elvtárs ezután az Egye­sült Nemzetek Szervezetének tevé­kenységéről beszélt. Méltatta a Szov­jetunió lankadatlan küzdelmét az ENSZ eredeti célkitűzéseinek megvaló­sításáért, azért, hogy ez a béke fenn­tartása érdekében működő, valóban nemzetközi szervezet legyen. Hangoz­tatta, hogy az Egyesült Államok ENSZ-beli politikája kétségkívül nagy kárt okoz e szervezet tekintélyének, akadályozza Magyarország felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe annak ellenére, hogy az USA a béke­­szerződés bevezetésében ígéretet tett arra, hogy Magyarország felvételét tá­mogatja. Az USA koreai orvtámadásáról szólva hangsúlyozta: a magyar nép szolidá­risnak vallja magát az igazságos ügyért, függetlenségéért és szabadsá­gáért hősiesen küzdő koreai­ néppel és a segítségére sietett kínai önkéntesek­kel. A Szovjetunió vezette bércetábor or­szágai között kialakult új típusú, belső ellentétektől mentes baráti együttmű­ködésről beszélt ezután Kiss elvtárs. Ez az együttműködés elősegíti a béke­tábor országainak fejlődését és meg­sokszorozza erejüket. Ma a csehszlovák, román, lengyel, bolgár, albán és magyar drogőzök vállvetve harcolnak közös ügyün­kért, a békéért és a szocialista tár­sadalom felépítéséért. A béketábor országaival való kap­csolataink elmélyítését bizonyítják azok a szerződések is, amelyeket az elmúlt év folyamán a baráti országok egész sorával kötöttünk. A magyar külkereskedelem döntő része a­ Szov­jetunióval és a népi demokratikus or­szágokkal bonyolódik le. A magyar kormány azonban nemcsak a szocia­lista­ és a szocializmust építő orszá­gokkal kívánja kapcsolatait kiépíteni és megerősíteni, hanem óhajtja az együttműködést minden országgal, am­ely a népek egyenjogúsága és egy­más függetlenségének tiszteletben tar­­tásai alapján áll. Nemzetközi kapcsola­tainkat nem szűkíteni, hanem szélesí­teni kívánjuk, ezért vettük fel a diplo­máciai kapcsolatot az elmúlt év folya­mán Indiával és Iránnal. Szándékunk­ban áll, hogy 1952-ben további orszá­gokkal lépjünk diplomáciai kapcso­latba. Ugyancsak fenn kívánjuk tartani és ki kíván­juk szélesíteni gazdasági kapcso­latainkat mindazokkal a kapita­lista országokkal, amelyek a köl­csönös érdekek alapján és orszá­gunk függetlenségének tisztelet­­ben tartása mellett folytatnak ve­lünk kereskedelmet. — A magunk részéről — mondotta befejezésül Kiss Károly elvtárs — mindent el fogunk követni, hogy a gyorsan fejlődő és erősödő magyar népi demokrácia ügyét nemzetközi sí­kon méltón képviseljük és hogy nép­­köztársaságunk minden erejét latba­­vessük a béke ügyéért. Kiss Károly külügyminiszter ho­szantartó, lelkes tapssal fogadott széde után az országgyűlés a kül­tárca­ költségvetését általánossá és részleteiben elfogadta. Nezvál Ferenc elvtárs a tanácsok és a rendőrség munkájárt Az országgyűlés ezután megkezdte a belügyi tárca költségvetésének tár­gyalását. Harmati Sándor elvtárs elő­adó beszédében hangsúlyozta: az új költségvetés biztosítja, hogy ötéves ter­vünk harmadik évében a belügymi­nisztériumra háruló feladatokat sike­resen lehessen megoldani. A költs­vetés jelentős összegeket fordít a náciokban dolgozó vezető- és közép­káderek politikai és szakmai képzés­re. Az 1952. évi előirányzat jó anyagi alapot biztosít ahhoz, közrendészetünk megfelelően ír

Next