Szabad Nép, 1951. december (9. évfolyam, 281-304. szám)
1951-12-19 / 296. szám
SZERDA, 1951. DECEMBER 1. SZABAD NÉP Az országgyűlés elfogadta a minisztertanács, a külügy-, a belügy-, a honvédelmi és az egészségügyi minisztérium 1952. évi költségvetését Az országgyűlés kedden megkezdte az 1952. évi állami költségvetés részletes tárgyalását. Részt vett az ülésen Rákosi Mátyás elvtárs, akit a képviselők nagy tapssal fogadtak, Rónai Sándor elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke, Dobi István a minisztertanács elnöke és a kormány több tagja is. Elsőnek a minisztertanács és az alája tartozó hivatalok és intézmények költségvetését tárgyalták. A költségvetés előadója Nagyistók József, az országgyűlés alelnöke volt. Ezután Kossa István elvtárs, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke szólalt fel. Hangsúlyozta: a minisztertanács mellett működő hivatalos intézmények közül a legjelentősebb a Népgazdasági Tanács, mert a minisztertanács jelentős mértékben a Népgazdasági Tanács útján biztosítja a népgazdaság tervszerű irányítását Ismertette a Népgazdasági Tanács által kiadott igen fontos határozatokat, s azokat a kérdéseket, amelyekkel a Népgazdasági Tanács 1951-ben foglalkozott. — A Népgazdasági Tanács jövő évi feladatainak középpontjában — folytatta — nyilvánvalóan a minisztertanács és a párt legutóbbi döntő jelentőségű, egész népgazdaságunkat alapvetően érintő határozata végrehajtásának biztosítása, azoknak a gazdasági eredményeknek megszilárdítása és kiszélesítése áll, amelyeken a határozat alapul. Ezután az Országos Tervhivatal munkájával foglalkozott. Elmondotta, hogy több más feladat mellett az Országos Tervhivatalnak kellett végrehajtania, a párt útmutatásait követve, az egész ötéves terv felemelését is. Ezután az Állami Ellenőrző Központ, a Központi Statisztikai Hivatal, a Tudományos Akadémia, a földművesszövetkezetek, az Országos Munkabérbizottság, az OTSB és az Állami Egyházügyi Hivatal költségvetésével foglalkozott Kossa elvtárs. --- Az Állami Egyházügyi Hivatalt ebben az esztendőben állította fel kormányzatunk, hogy biztosítsa a kormány és az egyházak között kötött Rámutatott, hogy a múlt költségvetéssel szemben jelentős összegű megtakarítás mutatkozik a minisztertanács elnöke hivatalánál. A tárca költségvetésében két új hivatal, az Országos Létszámbizottság és az Állami Egyházügyi Hivatal költségvetése szerepel. Rámutatott: emelkedést okozott a tárca költségvetésében az a körülmény, hogy a munkaversenybenélenjáró ipari üzemek, valamint a begyűjtési versenyben győztes megyék jutalmazására az 1952. évben 2,3 millió forintot kívánnak fordítani. Elfogadásra ajánlotta a költségvetést, megállapodás betartását — mondotta. — Ezen a téren történt kezdeményezések sok, eddig zavaró körülményt küszöböltek ki és ha a kormány és az egyházak közötti együttműködésben még mindig mutatkoznak zökkenők, ez onnan ered, hogy bizonyos egyházi vezető körök még mindig tűrik, sőt nem egy esetben szívesen is látják, hogy a magyar reakció maradványai az egyházi állásokat, sok esetben magát a vallást használják fel demokráciaellenes, népellenes cselekedeteik fedezékéül. Kormányzatunk az egyezményeken túl az elmúlt esztendőben újabb nagy anyagi terheket vállalt át az egyházaktól, így például egyedül csak a katolikus papok bevonása azSZTK-biztosításba, közel évi hétmillió forint újabb többletkiadást jelent. A most életbeléptetett fizetésjavítás kiterjesztése pedig az összes egyház kongruát élvező papságára mintegy újabb 13 millió forinttal emeli meg az egyházak támogatására előirányzott költségvetést. Kormányzatunkban tehát megvan minden készség, hogy az egyházak működését, a vallásos élet szabadságát biztosítsa. Csakis az egyházakon és elsősorban az egyházak vezetőin múlik, hogy semmi és senki se zavarhassa meg a kialakuló együttműködést. Kossa elvtárs végül a Munkaerőtartalékok Hivatalával foglalkozott, majd a minisztertanács költségvetését pártja és a maga nevében elfogadta. Az országgyűlés ezután egyhangúlag részleteiben is elfogadta a minisztertanács és a kisebb tárcák költségvetését. — A Béke-Világtanács határozatának szellemében igyekszünk fejleszteni a kulturális kapcsolatokat az imperialista országok szabadságért és békéért harcoló népeivel is. A haladó szellemek alkotásait dolgozó népünk minél nagyobb rétege számára tesz szűk elérhetővé, de ugyanakkor megakadályozzuk azt, hogy a rothadó kapitalista kultúra szennye elárassza országunkat. Mihályfi Ernő felszólalása végén elfogadta a külügyminisztérium 1952. évi költségvetését. Parragi György Kossuth-díjas újságíró felszólalásában hangsúlyozta: a magyar külpolitika széles tömegbázisra támaszkodik, a magyar nép millióinak együttérzésével találkozik. Mivel a Magyar Népköztársaság kormányának külpolitikája a béke útján halad, szemben áll minden háborús törekvéssel és provokációval, erélyesen elutasítja az imperialisták és zsoldosaik beavatkozási kísérleteit országunk belügyeibe, a külügyi tárca költségvetését megszavazom — mondotta. Ezután Kiss Károly elvtárs, külügyminiszter emelkedett szólásra. Kossa István elvtárs a minisztertanács mellett működő intézmények és hivatalok munkájáról Lenke Valéria : Büszkék vagyunk államunk külpolitikájára, mert ez a világ minden dolgozójának törekvéseit szolgáló békepolitika Ezután az országgyűlés megkezdte a külügyi tárca költségvetésének tárgyalását. Nagy Dániel előadó hangsúlyozta, hogy a magyar külpolitika az elmúlt év során is jelentős eredményeket ért el. Tovább szilárdult és mélyült barátságunk a felszabadító Szovjetunióval, szorosabbá váltak kapcsolataink a baráti népi demokratikus államokkal. Az 1951-es év folyamán több hosszúlejáratú gazdasági megállapodást és kulturális egyezményt kötöttünk a baráti népi demokratikus országokkal. A külügyminisztérium feladata, hogy a Szovjetunióval és a béketábor országaival fennálló testvéri szövetség elmélyítése mellett a béke ügyének szolgálata érdekében normális politikai és gazdasági kapcsolatokat építsen ki és tartson fenn a kapitalista, valamint a gyarmati és félgyarmati országokkal is. Ezt a célt szolgálta az újdelhi majd a teheráni magyar követség felállítása és más új magyar külképviseletek felállításának előkészítése. Az új költségvetési évben a külügyminisztérium további új külképviseletek felállítását tervezi. Rámutatott ezután arra, hogy a külügyminisztérium fontos munkát végzett az imperialisták politikájának leleplezése terén, jegyzékeiben sorozatosan leleplezte az Egyesült Államok ellenséges magatartását a Magyar Népköztársasággal szemben és rámutatott ennek valódi okára, az Egyesült Államok és csatlósainak háborús terveire. Ugyanakkor a külügyminisztérium jelentős munkát végzett a külföldi közvéleménynek a magyar népi demokrácia helyzetéről való helyes tájékoztatása terén. Az új költségvetés lehetővé teszi, hogy a jövő évben jelentősen megnövekedjék a külügyminisztérium tájékoztató kiadványainak száma. Ezután Benke Valéria elvtársnő, az Országos Béketanács titkára szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy a külügyminisztérium költségvetésének minden tétele a békés építőmunkát és a béke fenntartását segíti elő. Arról beszélt ezután, hogy a békéért folyó világmozgalom korunk leghatalmasabb tömegmozgalmává vált és nagy szerepe van a nemzetközi politikában, annak ellenére, hogy az imperialisták minden erővel igyekeznek elfojtani és üldözik híveit. A magyar békemozgalom együtt fejlődött a béke híveinek világmozgalmával s az élet minden területére kiterjedő eleven mozgalommá lett. A béke megvédésének gondolata az építőmunka hatalmas emelőjévé vált hazánkban. Békepolitikánk ragyogó bizonyítéka volt a jegyrendszer eltörlése is. — Népünk hálával és bizalommal tekint a Szovjetunióra, a béke legerősebb bástyájára. Büszkék vagyunk arra, hogy azon az úton járunk, amelyen a Szovjetunió jár előttünk. — Büszkék vagyunk államunk külpolitikájára, mert az nemcsak a mi hazánk, hanem a világ minden becsületes dolgozójának törekvéseit, vágyait szolgáló békepolitika. Egész szívünkből üdvözöljük ezt a békepolitikát és támogatjuk azt a harcot, amelyet kormányunk, népünk igaz ügyének védelmében, a becsületes emberek jövője érdekében folytat. A külügyminisztérium munkája jelentős támogatást ad ehhez a harchoz, ezért pártom, a Magyar Dolgozók Pártja és magam nevében a külügyi tárca költségvetését elfogadom — fejezte be felszólalását Benke elvtársnő. Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, az Országos Béketanács főtitkára szólt ezután hozzá a külügyi tárca költségvetéséhez. Elsősorban a kulturális kapcsolatok kérdésével foglalkozott. — Legelső és legfontosabb a Szovjetunióval való kulturális kapcsolatunk, amely felmérhetetlen ösztönző, erősítő hatással van kulturális életünk minden ágának fejlődésére, gazdagodására, nemzeti hagyományaink alapján való megújulására, kultúrforradalmunk új és új eredményeinek elérésére. Ebben az esztendőben teljessé vált az az egyezményhálózat, amely a népi demokráciákkal való kulturális kapcsolatainkat rendszeressé és tervszerűvé teszi. 1952. folyamán ünnepeljük a magyar-albán barátság 500 éves jubileumát a törökök ellen együtt harcoló két nagy nemzeti hős, Hunyadi János és az albán Szkander bég szobrának leleplezése alkalmával. A hóhér és pártfogói Harag és izzó felháborodás tölt el minden becsületes magyar embert arra a hírre, hogy az USA Nyugat- Európában állomásozó csapatainak főparancsnoka szabadlábra helyezte Veesenmayert, Hitler volt budapesti követét és helytartóját. Népünk jól tudja, ki volt Veesenmayer. Jól tudja, hogy vele nem „egy a sok közül“’ került szabadlábra, hanem Hitler magyarországi főügynöke, aki előkészítette Magyarország náci megszállását és akit akkor neveztek ki Hitler teljhatalmú követévé és helytartójává, amikor a náci uralom megkezdte hazánkban utolsó vad őrjöngését. Veesenmayer nevéhez fűződik mindaz a gaztett, amelyet 1944 tavaszán, nyarán és őszén a náci-nyilas banditák véghezvittek. Az ő nevéhez fűződik a magyar lakosság tömeges kivégzése, a magyar hazafiak véres, vad üldözése, a magyar otthonok tízezreinek feldúlása. Az ő nevéhez fűződik a magyar ipar leszerelése és kiszállítása náci Németországba, hídjaink felrobbantása, vasúthálózatunk és útrendszerünk vandál elpusztítása. Veesenmayer szabadon bocsátásával az amerikai imperialisták olyan gonosztevőnek nyújtanak kezet, aki alig néhány évvel ezelőtt legfőbb törekvésének, valósággal élethivatásának tekintette, hogy sírba döntse a magyar nemzetet Most már teljesen világos, miért tagadták meg annak idején az amerikai hatóságok Veesenmayer kiadását Magyarországnak — annak ellenére, hogy ez a véteb a háborús bűnösök magyarországi listáján az egyik főhelyet foglalja el, s hogy a békeszerződés előírta az ilyen bűnösök átadását annak a népnek, amely ellen bűneit elkövette. Természetes, hogy az ilyen tapasztalt hóhért féltették megérdemelt büntetésétől és nem akarták kiengedni kezükből azok, akik ma arra készülnek, hogy a bűnbocsánat megadása után szolgálatukba is fogadják őt. Az amerikai imperializmus nemcsak a világpolitika porondján, hanem a magyar néppel szemben is ugyanazt a szerepet kívánná eljátszani, mint Veesenmayer és gazdái. Ki ne értené meg, hogy akik a veesenmayerekkel szövetkeznek, pusztulásunkat akarják és nemzetünk leggonoszabb ellenségei? Ez a gyalázatos „felmentés“ csak növeli népünk gyűlöletét a világuralom amerikai kalandorai, hazánk e legveszedelmesebb ellenségei ellen és fokozza elszántságunkat, hogy minden erőnkkel, minden idegszálunkkal erősítsük a béke Szovjetunió vezette nagy táborát. Kiss Károly elvtárs: El vagyunk szánva, hogy visszaverjünk minden imperialista beavatkozási kísérletet — A magyar nép előtt — kezdte beszédét — az a nagy feladat áll, hogy élve a Szovjetunió segítségével elnyert szabadsággal, megszilárdítsa hazánkban a dolgozó nép uralmát és felépítse a szocializmust A Magyar Népköztársaság külpolitikájának az a legfontosabb feladata, hogy kedvező feltételeket biztosítson ehhez országunknak. Az előttünk álló nagy feladatok megvalósításához mindenekelőtt békére van szükségünk s ezzel együtt jár, hogy egyre jobban elmélyítjük szoros baráti együttműködésünket a többi békeszerető országgal, elsősorban legnagyobb barátunkkal, a Szovjetunióval és minden erővel védekezünk a háború és az imperialista háborús gyújtogatók ellen. A béketábor erősödéséről, ereje jelentős megnövekedéséről szólott ezután Kiss elvtárs, majd az imperialista tömb háborús előkészületeiről beszélt. — Az Egyesült Államok agresszív pollitikájának következményeként — mondotta a többi között — az imperialista tábor országainak gazdasági helyzete egyre romlik, egyre nagyobb ellentmondásokkal küzd. A hadiipar esztelen növelésén, a kapitalista országok dolgozóinak a háború politikájával szemben tanúsított egyre élesebb ellenállásán kívül, az imperialista tábor gyengeségének, erős bomlásának további forrása a gyarmati népek és félgyarmati országok egyre erősödő és egyre nagyobb sikereket elérő felszabadító harca. Ha az agresszorok eszüket vesztve mégis megkockáztatnák az új háború kirobbantását — szilárd meggyőződésünk, hogy ez a háború az imperializmus megsemmisülésével fog végződni. — A Magyar Népköztársaság fennállása óta a nemzetközi együttműködés megvalósítására, külpolitikai kapcsolatai kiszélesítésére törekedett. Ugyanakkor azonban el voltunk és el vagyunk szánva arra, hogy visszaverjünk minden imperialista kísérletet a belügyeinkbe való beavatkozásra, hogy meghiúsítsunk minden aknamunkát, amely arra irányul, hogy országunkat egy új imperialista háború felvonulási területévé tegyék. Az Egyesült Államok kormánya hiába igyekszik agresszív terveit és ellenséges cselekedeteit a világ közvéleménye előtt letagadni, vagy rágalomhadjárattal leplezni, amelyet azzal az ürüggyel folytat a Magyar Népköztársasággal szemben, hogy állítólag megsértettük az emberi jogokat. Mi kijelenthetjük, hogy a jövőben sem fogjuk tiszteletben tartani az amerikai kémek és kártevők semmiféle „jogát” a szabad garázdálkodásra és a büntetlenségre — mondotta Kiss elvtárs.—A tényeket nem lehet eltüntetni. Tény az, hogy a fennálló diplomáciai kapcsolatok ellenére az Egyesült Államok ellenséges politikát folytat a Magyar Népköztársasággal szemben; tény az, hogy az Egyesült Államok kormányának ellenőrzése alatt álló sajtó és rádió állandóan és rendszeresen szórja hazug rágalmait a Magyar Népköztársaság népére és kormányára; tény az, hogy az Egyesült Államok kormánya sorozatosan szegi meg nemzetközi kötelezettségeit, megtagadja a háborús bűnösök kiadását, a Nyugatra hurcolt javak visszaadását, egyoldalúan felmondja a Magyarországgal kötött kereskedelmi és konzuli egyezményt és gazdasági téren a Magyar Népköztársasággal szemben a legerőszakosabb megkülönböztető politikát folytatja. Végül tény az is, hogy az amerikai hatóságok együttműködnek a külföldre szökött magyar fasisztákkal, hogy maga Truman elnök többízben támogatásáról biztosította az Amerikában működő magyar fasiszta szervezeteket és hogy a nyugatnémetországi amerikai megszálló hatóságok saját maguk szervezik és irányítják a volt nyilas tábornokok vezetése alatt álló magyar fasiszta fegyveres alakulatokat. Hogy a magyar—amerikai viszony alakulását illetően ne lehessen félrevezetni a népeket, a magyar kormány november 24-én kormánynyilatkozatot tett közzé, december 6-án pedig az Egyesült Államok kormányának ellenséges tevékenységét leleplező Fehér Könyvet adott ki. A magyar kormány a jövőben is következetesen vissza fogja verni az imperialista provokációkat és támadásokat és el van szánva arra, hogy a magyar nép szabadságát és függetlenségét, amelyet a történelem folyamán most élvez először huzamosan, minden támadással szemben megvédi. Kiss Károly elvtárs ezután az USA zsoldjában álló Tito-banda tevékenységéről beszélt és rámutatott arra, hogy az amerikai imperializmus elvetemült belgrádi ügynökei haditervet kovácsolnak Magyarország megtámadására és meghódítására. Titóák katonai készülődései, a Truman—Tito együttműködés fejlődése együtt jár a határsértések, incidensek és provokációk szaporodásával a magyar határ mentén és azzal, hogy a belgrádi fasiszta klikk a legdurvább eszközöket — mint a magyar ügyvivő ellen ez év márciusában elkövetett merényletet — is felhasználja a helyzet elmérgesítésére. A magyar kormány, amely a Tito-bandát semmiképen sem azonosítja az oly sokat szenvedett jugoszláv néppel, éberen figyeli Jugoszlávia jelenlegi urainak bűnös tevékenységét és külpolitikánk egyik legfontosabb feladatának tekintjük, hogy leleplezzük az amerikai háborús uszítók érdekeit szolgáló titóista provokációkat és megakadályozzuk ezek megvalósítását. A továbbiakban Kiss elvtárs arról beszélt, hogy az utóbbi időben a magyar-osztrák határon is gyakran fordulnak elő osztrák részről provokált határincidensek. Az osztrák kormánynak erre az idegen érdekek által diktált magatartására, mely szöges ellentétben áll az osztrák nép érdekeivel és a magyar és az osztrák nép közötti hagyományos kapcsolatokkal, a Magyar Népköztársaság kormánya megfelelő figyelmet fordít. Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének kérdéséről szólva megállapította: számunkra nem lehet közömbös, hogy egységes, békeszerető Németország lesz-e hazánk közelében, vagy pedig új támadásokra kell e számítanunk egy, Amerika által újrafelfegyverzett, Hitler tábornokainak vezénylete alatt álló német imperialista hadsereg részéről. Kiss Károly elvtárs ezután az Egyesült Nemzetek Szervezetének tevékenységéről beszélt. Méltatta a Szovjetunió lankadatlan küzdelmét az ENSZ eredeti célkitűzéseinek megvalósításáért, azért, hogy ez a béke fenntartása érdekében működő, valóban nemzetközi szervezet legyen. Hangoztatta, hogy az Egyesült Államok ENSZ-beli politikája kétségkívül nagy kárt okoz e szervezet tekintélyének, akadályozza Magyarország felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe annak ellenére, hogy az USA a békeszerződés bevezetésében ígéretet tett arra, hogy Magyarország felvételét támogatja. Az USA koreai orvtámadásáról szólva hangsúlyozta: a magyar nép szolidárisnak vallja magát az igazságos ügyért, függetlenségéért és szabadságáért hősiesen küzdő koreai néppel és a segítségére sietett kínai önkéntesekkel. A Szovjetunió vezette bércetábor országai között kialakult új típusú, belső ellentétektől mentes baráti együttműködésről beszélt ezután Kiss elvtárs. Ez az együttműködés elősegíti a béketábor országainak fejlődését és megsokszorozza erejüket. Ma a csehszlovák, román, lengyel, bolgár, albán és magyar drogőzök vállvetve harcolnak közös ügyünkért, a békéért és a szocialista társadalom felépítéséért. A béketábor országaival való kapcsolataink elmélyítését bizonyítják azok a szerződések is, amelyeket az elmúlt év folyamán a baráti országok egész sorával kötöttünk. A magyar külkereskedelem döntő része a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal bonyolódik le. A magyar kormány azonban nemcsak a szocialista és a szocializmust építő országokkal kívánja kapcsolatait kiépíteni és megerősíteni, hanem óhajtja az együttműködést minden országgal, amely a népek egyenjogúsága és egymás függetlenségének tiszteletben tartásai alapján áll. Nemzetközi kapcsolatainkat nem szűkíteni, hanem szélesíteni kívánjuk, ezért vettük fel a diplomáciai kapcsolatot az elmúlt év folyamán Indiával és Iránnal. Szándékunkban áll, hogy 1952-ben további országokkal lépjünk diplomáciai kapcsolatba. Ugyancsak fenn kívánjuk tartani és ki kívánjuk szélesíteni gazdasági kapcsolatainkat mindazokkal a kapitalista országokkal, amelyek a kölcsönös érdekek alapján és országunk függetlenségének tiszteletben tartása mellett folytatnak velünk kereskedelmet. — A magunk részéről — mondotta befejezésül Kiss Károly elvtárs — mindent el fogunk követni, hogy a gyorsan fejlődő és erősödő magyar népi demokrácia ügyét nemzetközi síkon méltón képviseljük és hogy népköztársaságunk minden erejét latbavessük a béke ügyéért. Kiss Károly külügyminiszter hoszantartó, lelkes tapssal fogadott széde után az országgyűlés a kültárca költségvetését általánossá és részleteiben elfogadta. Nezvál Ferenc elvtárs a tanácsok és a rendőrség munkájárt Az országgyűlés ezután megkezdte a belügyi tárca költségvetésének tárgyalását. Harmati Sándor elvtárs előadó beszédében hangsúlyozta: az új költségvetés biztosítja, hogy ötéves tervünk harmadik évében a belügyminisztériumra háruló feladatokat sikeresen lehessen megoldani. A költsvetés jelentős összegeket fordít a náciokban dolgozó vezető- és középkáderek politikai és szakmai képzésre. Az 1952. évi előirányzat jó anyagi alapot biztosít ahhoz, közrendészetünk megfelelően ír