Szabad Nép, 1951. december (9. évfolyam, 281-304. szám)

1951-12-30 / 304. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK.' * SZABAD NÉP ! A MAI SZÁMBAN Az újlaki Téglagyár népnevelői harcoljanak az 1952-es terv sikeréért (2. old.) — Több figyelmet az új munkások iránt! (2. okt.) — Révai József: Tito az imperialisták gyarmati haj­ósára (3. old.) — Ismét mérgesgázt használtak az amerikaiak Koreában (4. old.)­­ Befejeződött a termelőszövetkezetek és gép­állomások küldötteinek országos tanácskozása (5. old.) A széntermelés fokozásával válaszolnak bányászaink az impe­rialisták rágalmaira (5. old.) MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI ÁRA .5« FILLÉR IX. ÉVFOLYAM, 304. SZÁM VASÁRNAP, 1951. DECEMBER 30 Az amerikai fenyegetésekhez Az Amerikai Egyesült Államok kormánya megtorlásul a magyar határ megsértéséért elítélt és ha­zánkból kitoloncolt négy repülő ügye miatt bezáratta a clevelandi és newyorki magyar konzulátust. Az amerikai rádió híre szerint ezen­kívül azzal is fenyegetőzik az ame­rikai kormány, hogy a jövőben nem ad amerikai állampolgároknak út­levelet Magyarországra és nem kereskedik velünk. Nézzük meg újra, miről van szó. November 19-én, fényes nappal, Magyarország keleti határán, is­mételjük, keleti és nem nyugati határán, berepült egy amerikai ka­tonai repülőgép. A repülőgép uta­sai az amerikai hadsereg légiereje- Tiek katonái voltak, akik bevallot­ták, hogy a látási viszonyok jók voltak, h­ogy a műszerek kifogás­talanul működtek, hogy tudták, hogy idegen, tilos légtérben, Ma­gyarország fölött járnak. Azt is tudták, hogy kötelességük lett vol­na az első magyar repülőtéren le­­szállni, de ezt szándékosan elmu­lasztották. A repülőgépen lévő, le­­dobásra kész rádióállomásról, me­leg takarógöngyölegekről, fölös­­számú ejtőernyőkről nem tudtak kielégítő magyarázatot adni. Végül azt is bevallották, hogy egész le­szállásukig szakadatlan rádióössze­köttetésben voltak a frankfurti ame­rikai repülőállomással. Mindezek alapján a magyar ha­tár megsértőit a Magyar Népköztár­saság törvényeinek megfelelően el­ítéltük. Hozzátehetjük, hogy az am­erikai repülök ki is szili*.í'^k’ vol­­na a magyar légtérből, ha mint min­denütt, itt is nem állott volna jo­gaink és határaink védelmére a felszabadító Szovjetunió segítsége. A szovjet repülők közbelépése kény­­szerítette az amerikai légikalózo­kat arra, hogy végülis leszállja­­nak. Hogy az ítélet jogos és igaz­ságos, azt senki nem tagadja, még az Amerikai Egyesült Államok kor­mánya sem. De hogy az amerikai háborús uszítók rendkívül elégedetle­nek emiatt, azt megértjük. Az ame­rikai kormány a határsértő repülők rádióközléseiből pontosan tudta, hogy a repülőgép Magyarországon sértetlenül leszállt. Ennek dacára óriási nemzetközi felhajtást csapott, „kutató expedíciók” mentek az állí­tólag lezuhant repülőgép felkeresé­sére. Az amerikai kormány, bár jól ismerte a tényeket, odáig ment, hogy első jegyzékében, melyet Ma­gyarországhoz intézett a letartózta­tásba vett repülők ügyében, még azzal is megvádolt bennünket, hogy nem voltunk elég emberiesek és na­pokig hagytuk aggódni a légikaló­zok hozzátartozóit. Ma már ország-világ tudja, hogy a hozzátartozókat az Egyesült Államok kormánya az első órában megnyugtathatta volna, de „embe­riessége” fölött győzött a politikai szempont, amely megpróbált új uszítást kicsiholni a repülőgép ügyéből. Az amerikai kormány, bár tudta, hogy a repülőgép szándéko­san került magyar légtérbe, napo­kon át szemforgatóan hazudozott arról, hogy a gép véletlenül tévedt el, hogy rosszak voltak a látási vi­szonyok stb. Ezeket a hazugsá­gokat a repülőgép amerikai legény­sége maga cáfolta meg. Amikor az Egyesült Államok kor­mánya értesült arról, hogy a légi­kalózokat bíróság elé állítják, rend­kívül éleshangú jegyzéket intézett a magyar kormányhoz, amely jegy­zék csak úgy szórta a villámokat és a fenyegetést. A magyar kor­mány a fenyegető jegyzékre igazá­nak tudatában úgy válaszolt, hogy azonnal bíróság elé állította a ha­társértőket. És hogy a bíróság íté­lete méltányos és helyes volt, azt legjobban igazolja az, hogy a vád­lottak, amerikai tisztek és repülők, valamennyien azonnal velenyugod­­tak. Az ítélet annyira jogos és helyes volt, hogy az Egyesült Államok kormánya kénytelen volt azonnal hangot változtatni. A követség kép­viselője a karácsonyi szünnapok alatt már jelentkezett egy amerikai jegyzékkel, melyben természetesen szó sem volt fenyegetőzésről és megtorlásról, ellenben rendkívül udvarias érdeklődést tanúsított ab­ban az irányban, hogy hogyan le­het a légi határsértőkre kirótt pénz­­büntetést a legrövidebb idő alatt kifizetni. Miután az amerikai követ­ség a pénzbüntetést kifizette és a kitoloncolt repülők útban voltak az osztrák határ felé, az amerikai kor­mánynak újra megjött a szava és utólagos pótjegyzéket intézett a ma­gyar kormányhoz, melyben közölte, hogy a pénzbüntetést „tiltakozás­sal” fizette ki. Miután a határsértő repülők Ausztriába értek, Acheson megtette a maga kijelentéseit kon­zulátusaink bezárásáról. A hivatalos indokolás ezt a lé­pést, mint megtorlást állítja be azért, mert a magyar kormány el­utasította a budapesti amerikai dip­lomáciai tisztviselőknek azt a ké­rését, hogy a letartóztatott repülők­kel érintkezzen. Ez az indokolás természetesen csak hazug ürügy. Semmi néven nevezendő nemzet­közi jog, vagy szokás nem léte­zik, amely feljogosítja az amerikai követség, vagy konzulátus tisztvise­lőit, hogy őrizetben lévő amerikai határsértőket meglátogassanak. Az :n­KTI Mi­ Egyesült Állam­o­v kormá­nya és nem utolsó sorban Acheson úr dühös, mert újra a rövidebbet húzta. A „megtorlást” pedig a ma­gyar nép egész jól kibírja. Amikor Vogeler ezredes, amerikai kém le­tartóztatása miatt bezárták a két konzulátust és vagy másfél éven keresztül nem működött, a magyar népi demokrácia fejlődésén ez semmi néven nevezendő nyomot nem hagyott. Még nagyítóval sem lehetett felfedezni valami káros ha­tását. Nem vagyunk rossz jósok, ha ezúttal is kijelentjük, hogy a magyar népi demokrácia ezt a ször­nyű csapást elég jól ki fogja állni. Ugyanakkor bizton állíthatjuk, hogy az Egyesült Államok tekinté­lyét ez a lépés nem fogja a nemzet­közi közvélemény szempontjából erősíteni. Mindenki számára vilá­gos, hogy a két konzulátus bezárása újabb nyílt megszegése az amerikai kötelezettségeknek. Az Amerikai Egyesült Államok fontos kémük ki­adásának fejében fogcsikorgatva megnyitották ezt a két konzulátust és most az első átlátszó ürügyet fel­használják arra, hogy adott szavu­kat, mint annyiszor, újra megszeg­jék. Ami azt a fenyegetést illeti, hogy nem engednek Magyarországra utazni amerikai állampolgárokat, azt hisszük, ez sem rettenti meg valami nagyon a mi dolgozó né­pünket. Rendes, becsületes, békés demokratákat az Egyesült Államok­ból nem nagyon engednek külföld­re. Amikor megnyílt novemberben az Egyesült Nemzetek Szövetségé­nek ülése Párizsban, kiderült, hogy ennek a szervezetnek amerikai tisz­tikarából egy sor munkatárs nem kapott kiutazási engedélyt Párizs­ba, mert az Egyesült Államok há­borús uszítói azt tartották, hogy a béke mellett fognak fellépni, vagy egyéb ilyen „bűnt” követnek el. Azok az amerikai vendégek, akik — a diplomáciai testület tagjain kívül — Magyarországra ellátogat­nak, rendszerint éjjel osonnak át a határon, amerikai géppisztollyal, kézigránáttal és hamis papírokkal ellátva. Az ilyen vendégeket előbb vagy utóbb az Államvédelmi Ható­ság veszi pártfogásába. Ismerve a viszonyokat, Acheson úr fenyege­tése ezekre a vendégekre nem vo­natkozik. Mi ezt előre tudjuk és ennek megfelelően felkészülve vár­juk őket. Fenyegetnek bennünket azzal is, hogy megszakítják velünk a keres­kedelmi kapcsolatokat. Ez a fenye­getés is fogatlan.­­ Amerikai Egyesült­­Államok már­­ évek óta nem­­ kereskednek Magyarországgal. De nemcsak hogy közvetlenül nem kereskednek velünk, hanem vazal­lus államaikat is egyre nagyobb nyomás alá­­helyezik, hogy velünk — és természetesen a népi dem© krédókkal,­ a békét védő Szovjet­­unióval — ne folytassanak keres­kedelmet. Épen most, december 28-án jött egy jelentés Washington­ból, amely szerint megtiltották egy amerikai és kanadai cégnek kereskedelmi működését amerikai területen. Az, indokolás, az, hogy 1949-ben — ismételjük 1949-ben! — a két cég vegyi anyagot szál­ítött Magyarországra. Ez a fenye­getés tehát nem új és nem alkal­mas arra, hogy dolgozó népünk megijedjen tőle. Végül rá kell mutatni arra, hogy az Egyesült Államok kormánya többé nem emlegeti az elkobzott repülőgép ügyét. Ezzel a ténnyel ugyanúgy, mint a pénzbírság kifi­zetésével, maga ismeri el, hogy a magyar bíróság ítélete helyes, jzo­­gos, igazságos. Minél jobban­­ dü­höng és toporzékol emiatt az ame­rikai kormány, a háborús uszító sajtó, a rádió, annál jobban alá­húzza azt a tényt, hogy ebben a kérdésben komoly vereséget szen­vedett. Előre az 1952. évi terv sikeres megindításáért! Az év utolsó napjaiban kimagasló teljesítményekkel köszöntik az 1952. esztendőt a dolgozók DUNAMOGYAR A szombat délelőtti műszakban a műhelyek közül a szerelőműhely érte el a legjobb eredményt: 188 százalé­kos átlagteljesítményt. Második a for­gácsolóműhely 159, harmadik a szer­­számmű­hely ,146 százalékos átlagtel­jesítménnyel. A lemezműhely 111 szá­zalékot ért el. A dolgozók kiváló egyéni teljesít­ményekkel köszöntik az új esztendőt. A szerelőműhelyben Fülöp József 271 százalékot, a forgácsolóműhelyben Bú­zás István csiszoló 280 százalékot, a szerszámműhelyben Pricel Géza szer­számkészítő 209 százalékot, a teker­­cselőműhelyben Pálfalvi Jánosné 177, a lemezműhelyben Balogh Julia gép­munkás 158 százalékot ért el. LANG GÉPGYÁR Szombaton Mikusovszki Béla gya­lus az eddigi 145 százalék helyett 180 százalékra teljesítette normáját. A nagyesztergaműhelyben Handl József esztergályos 146 százalékos, Diks Fe­renc 160 százalékos teljesítménnyel dolgozott. Simon István ifjúmunkás esztergályos 150 százalékot, Lujkó Bertalan csiszoló 185 százalékot telje­sített. Ma, az év utolsó munkanap­ján a gyár dolgozói ismét­ kimagasló eredményeket akarnak elérni. FÉMÁRU- ÉS SZERSZÁMGÉPGYÁR A gyár dolgozói az utolsó napok minden másodpercét kihasználják az évi terv teljesítéséért folyó harcban. Tóth Zsigmond hántolóbrigádja az előző heti 130 százalékos teljesítéssel szemben, ezekben a napokban 167 százalékos átlagteljesítményt ért el. Kiss László és Kucsera István szta­hanovista öntök eredménye 215 szá­zalék. Joó János, sztahanovista köszö­rűs eheti átlagteljesítménye 188 szá­zalék. Palkova Sándor sztahanovista esztergályos 163 százalékot teljesített a legutóbbi napokban. Munkamódszer­átvevői: Gulyás Antal, Szabó Pál, Vida Béla, Nagy Géza, Dalocsa Ká­roly már 130 százalékot értek el. EGYESÜLT IZZÓ Az év utolsó napjain nagyszerű eredményeket érnek el a gyár dolgo­zói. A gépműhelyben Dinda Pál esz­tergályos egy hatórás munkát 237 százalékos átlagteljesítménnyel vég­zett el. Bogyó Árpád műszerész 40 órás munkáján 194 százalékos telje­sítményt nyújtott, Keresztesi János marós 194, Kurucz László gyalus 171 százalékot ért el A sajtolómű­helyben Vida Mihályné és Paksi Barnabásné gépmunkásnőknek szombaton 165 szá­zalék volt a teljesítményük. Hering Jánosné szerelő szintén 165 száza­lékra teljesítette normáját. RÁKOSI MÁTYÁS VAS- ÉS FÉMMŰVEK Az I-es Martin-kemencénél dolgozó Pataki-brigád vállalta, hogy öt óráról 4 óra 25 percre csökkenti a csapolási időt. Pénteken 3 óra 5 perc alatt csa­poltak. A Haas Martin-kemencénél dolgozó Nagy Sándor-brigád vállalta, hogy a csapolási időt öt óráról 4 óra 28 percre csökkenti. Három óra 45 perc alatt csapoltak. A Fémmű csőhúzóban Máté Sándor húzó pénteken 213 százalékot, a Fém­ műi szalaghenger­ében Trepák Sándor hengerész pénteken 205 százalékot tel­jesített. A Kovácsológyárban Juhász Ignác sztahánovista kovácsbrigádja pénteken 200 százalékot. Gál­­Menyhért sztahánovista kovács 197 százalékot ért el. Az Acélöntödében Merkovics Antal sztahánovista­ magkészítő pénte­­ken 365 százalékos teljesítményt nyúj­­tott. További kiemelkedő teljesítmé­nyek: Vasöntöde 11, Antal Béla öntő­brigádja 186 százalék, selejtmentes munkával. Csőgyár: Prikkel Antal sztahánovista esztergályos 268 száza­lék.­­,,­ ELEKTROMOS KÉSZÜLÉKEK ÉS ANYAGOK GYÁRA A szombati műszakban kiváló tel­jesítmények születtek. Holbert József­­n­é, a bakelitműhely sztahánovistája 256, Buga Istvánná szerelőnő 240, Morváthh Ilona szerelőnő 169, Garam­­­szegi Tibor ifjúmunkás 170, Balázs András marós 167 százalékos teljesít­­ménnyel dolgozott­ ,4 Rákóczi-brigád 150 százalékot ért el. Papp Ferenc márványfúrás sztahanovista 170, Lak­­ner Istvánná 160, Nagy Albert fúrás 150, Láng Erzsébet szerelőnő 153 szá­zalékos teljesítményt nyújtott. Felkészültek az üzemek az 1952-es tervév sikeres megindítására A RÁKOSI MÁTYÁS MŰVEK CSŐ­GYÁRÁNAK 1952. évi terve 24,4 szá­zalékkal magasabb, mint az 1951. évi előirányzat volt. A gyár dolgozóinak alaposan fel kellett készülniök a meg­növekedett feladat teljesítésére. Hogy minden brigád, minden dolgozó tisz­tán lássa, mit kell tennie a terv vég­rehajtásáért, napi tervekre bontották a januári előirányzatot. A nagy fel­adatokat a gépek jobb kihasználásá­val akarják megoldani. Csatlakoztak a salgótarjániak kezdeményezéséhez és egyes hengersorokon­­meggyorsították a hengerlést. Ezt a módszert most szélesebb körben akarják elterjeszteni. Januárban további 22 százalékkal meggyorsítják a hengerlés sebességét a középhengersoron és 18 százalékkal megnövelik egy hidegvonógép húzási sebességét.­ A HAZAI FESÜLFONO műszaki vezetősége elhatározta, hogy a jövő évi terv sikeres megindítása érdekében megjavítja a művezetők munkáját Gondosan tanulmányozták a szovjet szakirodalmat és megismerték R. A. Malanának, a Szovjet Csillag fonó­kombinát segédművezetőjének munka­­szervezési módszerét. Muhina pontos órarendet készít tennivalóiról, hogy ne töltse idejét kevésbbé fontos, apró kérdésekkel. Nyolc hónap alatt 8 és fél százalékkal emelkedett műhelyében a gépek termelékenysége és 17 száza­lékkal csökkent a­­hulladék. A Hazai Fésüsfonó műszaki vezetői ismertették ezt a módszert a művezetők előtt. Azonnal hozzáláttak alkalmazásához s már az első lépés nagy eredmény­nyel járt. Amikor összeírták a felada­tokat, kiderült, hogy egyes művezetők vállán rendkívül sok feladat nyugszik, míg másokat túl kevés tennivalóval bíztak meg. Ezt a hibát kiküszöböl­ték, egyenletesen megosztották a fel­adatokat. Elkészítették az órabeosz­tást is, különös tekintettel a karban­tartás megjavítására. Az V-ös blokk művezetői már az órabeosztással dol­goznak és szép termelési sikereket ér­nek el segítségével. Követik, példáju­kat a 111-as blokk művezetői és 1952- ben már a fonoda művezetői is al­kalmazzák Muhina szovjet segédműve­­zető módszerét. A GANZ VAGONGYÁR műszaki ve­zetői és 150 sztahanovistája az 1952. évi terv sikeres megindítása érdeké­ben kidolgozta valamennyi üzemrész gépátrendezési tervét. Az új gépelhe­lyezés nem géptípusonként, hanem a gyártási folyamatnak megfelelően tör­ténik. Ez jelentős mértékben megrö­vidíti a gyártmány vándorlását az üzemen belül. A forgattyútengely ké­szítésénél például az anyag a megmun­kálás ideje alatt eddig 2,6 kilométeres utat tett meg. A gépek átcsoportosítása következtében ez a­z út 600 méterre rövidült. A szovjet üzemszervezésnek ez a módszere nagy segítséget jelent a gyár dolgozói számára jövő évi megnövekedett feladataik teljesítésé­ben. Elhatározták, hogy a gyártástervezés és a műszaki­­ ellenőrzés dolgozói ezentúl hetenként , megbeszélik egy­mással az öntöde problémáit, új mun­kamódszert alkalmaznak a kúpolóke­­mencénél, hogy jobb minőségű, tisz­tább öntvényt kapjanak. Sok munkaóra veszett kárba a terv­szerűtlen gépkarbantartás, váratlan gépleállások következtében. Most há­romtagú műszaki brigádot alakítottak, hogy megszervezze a tervszerű gép­karbantartást. A brigád tagjai elkészí­tik a leggyakrabban szükséges alkat­részek rajzait és térképet készítenek a víz-, gáz- és villanyvezetékek hálóza­táról, így meggyorsul az alkatrészek pótlása és az egyes vezetékek kijaví­tása." ffe A LÁNG GÉPGYÁR 1951. évi ter­vének teljesítését komolyan fenyegette a rendkívül magas öntödei selejt. Az első negyedév 5,8 százalékáról év közben 11,3 százalékra nőtt a selejt mennyisége. Az 1952. évi terv­ meg­indulása előtt az öntöde dolgozói megbeszélték, mit kell tenniök a se­lejt csökkentéséért. Több helyes hatá­rozatot hoztak a munkafegyelem, a technológiai fegyelem megjavítására. A BUDAFOKI ZOMÁNCEDÉNY­­GYÁR 1951-beli nem állt jól a terv­szerűséggel. Többször megtörtént, hogy a megrendelt kisebb edények helyett nagyobb edények készültek a gyárban. Az utóbbi hónapokban már jelentős ja­vulás volt. December első és második dekádjában az iparági versenyben el­nyerték az első helyet. Most arra készülnek, hogy 1952-ben még jobb eredményeket érjenek el. A dolgozók jelszava lett: „1952-ben harcolunk az állandó tervszerű gyártásért!” Máris jelentős intézkedések történ­tek ennek érdekében. A januári tervet gépekre felbontották és létrehozták a diszpécserszolgálatot, amely január­ban megkezdi működését. Eddig a gyárban nem vett tervszerű megelőző karbantartás — januártól ezt is bevezetik. Ez jelentősen hozzá­járul majd a gépállási idő csökkené­séhez.

Next