Szabad Nép, 1952. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1952-01-03 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! * SZABAD NÉP X. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA :50 FILLÉR ! A MAI SZAMBAN Deták János műhelyében — két héttel a felhívása után (2. old.) — Bátorító üdvözlet a japán néphez (3. old.) — Kim Ir Szen elvtárs és Peng Teh Huai tábornok újévi üzenetei a kínai népi önkéntesekhez (4. old.) — A DISZ szervezeti megerősödéséről, belső demokráciájának kifejlesztéséről, nevelőmunkájának meg­javításáról és az ipari tanulók problémáiról tárgyalt a DISZ Köz­ponti Vezetősége (5. old.) — Javul a munkafegyelem termelő­szövetkezeteinkben és gépállomásainkon a párt és a kormány határozata nyomán (5. old.) CSÜTÖRTÖK, 1952. JANUÁR 3 MAGYAR DO­LG­O­Z­Ó­K PÁRTJ­Á­N­A­K KÖ­Z­P­ONT I Százezrek tanácskozása a tervről Megindult 1952. évi tervünk vég­rehajtása. Annak, hogy milyen ered­ményeket érünk el most, ezekben a hetekben, az új tervév kezdetén , elsőrendű jelentősége van, zártunk és kormányunk az előirányzatok megszabásánál biztosan épített arra, hogy a terv végrehajtásánál mozgó­sítunk minden tartalékot. Ahhoz te­hát, hogy évi tervünket teljesítsük, állandóan teljes odaadással kell dol­goznunk, minden hónapban, minden nap teljesítenünk kell a tervet. An­nál is inkább szükség van erre, mert a terv szerint a termelést hó­napról hónapra emelnünk kell. Ha tehát a kezdetnél elmaradunk, akkor a későbbiek során a termelésnek a terv által előírt emelésén túl még az elmaradást is be kell hozni. Így volt ez tavaly például a szénbányá­­szatban, amely az év elején nem teljesítette a tervet és amelynek emiatt később súlyosan küszködnie kellett az első félév adósságának törlesztésével. Ha ezzel szemben mindjárt a kezdetnél jól indulunk, akkor lendületet kapunk egész to­vábbi munkánkhoz, akkor lépést tu­dunk tartani az egyre magasabb előirányzatokkal és bátran bízha­tunk abban, hogy évi tervünket nemcsak teljesítjük, de túl is telje­sítjük. Zökkenőmentesen, megtorpa­nás nélkü­l növekszik-e a termelés, vagy sem — ez ma az egyik legbiz­tosabb mutatója annak, hogy meny­nyire érett műszaki vezetőink és üzemi pártszervezeteink irányító munkája, mennyire értették meg a terv végrehajtásának jelentőségét a tömegek. A terv jelentőségének megmagya­rázásában, a tömegek mozgósításá­ban igen fontos szerep vár a mai nappal kezdődő termelési értekez­letekre. A termelési értekezletnek mindenkor igen nagy a jelentősége a szocialista iparban. Nagyszerű megnyilvánulása annak, hogy a mi üzemeinkben a munkásosztály a gazda, eleven bizonyítéka az üzemi élet demokratizmusának. A ter­melési értekezlet elősegíti, hogy a munkások aktívan résztvegyenek az ipar irányításában, a vezetők ellen­őrzésében. Megismerteti a tömege­ket a termelés problémáival, felada­taival és ezáltal a dolgozók még­­inkább magukénak érzik ezeket a feladatokat. Lehetőséget ad arra, hogy a munkások kezdeményezhes­senek, bírálhassanak, javaslatokat tehessenek. „A termelési értekezle­tek napirendjére kell tűzni az ipar­építés alapvető kérdéseit — tanítja Sztálin elvtárs. — Csak így lehet fokozni a munkásosztály milliós tö­megeinek aktivitását és csak ezen az úton tehetjük őket az ipar építé­sének tudatos részvevőivé.” A ma kezdődő üzemi termelési értekezleteknek különösen nagy a jelentőségük, mert az ipari építés alapvető kérdései közül is az egyik legfontosabb: az új év tervének is­­mertetése szerepel a napirenden. Az elmúlt hetekben a munkásokat valósággal izgatta az a kérdés- há­nyadán áll üzemük a tervvel; a terv volt a leggyakoribb beszédté­ma; az egyszerű dolgozók is ismer­ték a legfontosabb adatokat. Ez az elmúlt hetek sikereinek egyik döntő magyarázata. De ennek nemcsak akkor kell így lennie, amikor elma­radást kell behozni, amikor a terv sikeres befejezéséért küzdünk, ha­nem mindig, tehát a tervév kezde­tekor is. A terv nem csupán Pro­gramm, utasítás, hanem mozgósító erő is — és épen azáltal válik moz­gósító erővé, hogy a tömegek meg­ismerik. Természetesen nem arról van szó, hogy most már minden munkás­­ kívülről fújja a terv min­den egyes részletadatát. Nem szám­tengert kell a termelési értekezle­tek hallgatóinak nyakába zúdítani. Arra van szükség, hogy az új ne­gyedévi terv néhány legfontosabb adatát, döntő feladatát ismertessük meg, de ezek azután valóbani töme­geket mozgósító jelszóvá, a dolgo­zók húsává-vérévé váljanak. A termelési értekezlet a bírálat és önbírálat fontos fóruma. Alkalom arra, hogy a munkások hozzászól­janak a vezetés kérdéseihez, bírál­ják a munka megszervezését. Az elmúlt hetekben a dolgozók nagy­szerű teljesítményeket nyújtottak. Most joggal követelik meg azt, hogy továbbra is biztosítsák az egyenletes, ütemes munkának, a termelés fokozásának minden mű­szaki, szervezési feltételét. Bátran lépjenek fel a munkások ott, ahol ezt elmulasztják. A vezetők köte­lessége, hogy a termelési értekez­leteken elhangzott helyes bírálatot, javaslatokat komolyan megszívlel­jék és mindennapi munkájukban al­kalmazzák. Keményen szánjanak szembe a munkások azokkal a mun­kástársaikkal is, akik késéssel, ló­gással, fegyelembontással károsít­ják meg a többi dolgozót, az üze­met. A termelési értekezlet a szo­cialista fegyelem hatalmas nevelő­­iskolája, mert magukat az öntuda­tos munkásokat mozgósítja a laza­ságok ellen, segít kialakítani azt a szellemet, amely nem tűri meg a fegyelmezetlenséget. A termelési értekezletek lehetősé­get adnak arra, hogy alaposan ér­tékeljük azokat a gazdag tapaszta­latokat, amelyeket az elmúlt ne­gyedévben szereztünk. Sok értékes kezdeményezés született ezekben a hetekben. Ekkor indult meg Salgó­tarjánban a gépek, termelőberende­zések jobb kihasználásáért folyó mozgalom. Ekkor bontakozott ki Röder Béla kezdeményezése nyo­mán a norma alatt teljesítő dolgo­zók elvtársi megsegítésének­­moz­galma. Ekkor jelentkezett Deák Já­nos művezető mozgalma, amelynek az a célja, hogy alsófokú műszaki vezetőinket mozgósítsa a munka­­fegyelem megszilárdítására, a mun­ka jobb megszervezésére. A terme­lési értekezletek fontos feladata, hogy elősegítsék e mozgalmak to­vábbi fejlődését, erősödését. A termelési értekezletek váljanak a szocialista verseny újabb fellen­dülésének kiindulópontjává! A tö­megek most megismerik a tervet. Válaszuk ez lesz: még jobb munka. A legjobbak magán az értekezleten, a százezrek pedig az utána követ­kező napokban mondják majd meg, hogyan akarnak küzdeni évi ter­vünkért, milyen új versenyvállalást tesznek. Az előttünk álló egy-két hét a versenyszerződések tömeges megkötésének ideje, amikor a nép­nevelők, a szakszervezeti bizalmiak sorra felkeresik a dolgozókat és megbeszélik velük az új verseny­felajánlásokat. A termelési értekez­let, a népnevelők, bizalmiak felvilá­gosító munkája végső soron nem­ m­ás, mint a párt és a kormány beszélgetése a tömegekkel az új tervév feladatairól, minden egyes dolgozó kötelezettségeiről. Már az új tervévben vagyunk, sürgős munkáról van tehát szó. De fabatkát sem ér az olyan „verseny­vállalás”, amelyet felvilágosító munka nélkül, gyorsan, bürokra­tikusan rátukmálnak a munkásra. A felajánlás­­ nagy dolog. Ez a pártnak, a dolgozó nép államának tett fogadalom, amelyet napról napra teljesíteni kell, amelynek végrehajtása becsület és dicsőség dolga. A dolgozó tehát gondolja át alaposan, hogy mire vállalkozik, hassa át a mély felelősségérzet a terv végrehajtásának, a szocializ­mus építésének ügye iránt. A ter­melési értekezletek akkor érik el cél­jukat, ha erősítik ezt a felelősségér­zetet, ha helyes irányban indítják el az új versenyvállalások mozgal­mát, ha harcra mozgósítanak min­den dolgozót a termelés állandó, fo­kozásáért, 1952. évi tervünk végre­hajtásáért . . SZTÁLIN ELVTÁRS TÁVIRATA KIISZI IVAMOTOHOZ, A KIODO HÍRÜGYNÖKSÉG FŐSZERKESZTŐJÉHEZ Moszkva, janu­ár 1. (TASZSZ) Közöljük I. V. Sztálinnak Kiiszi Iva­­motohoz, a Kiodo hírügynökség főszer­kesztőjéhez intézett táviratát. KIISZI IVAMOTO ÚRNAK, a Kiodo hírügynökség főszerkesztő­jének, TOKIO Tisztelt K. Ivamoto úr! Megkap­tam hozzám intézett kérését, hogy küldjék újévi üdvözletét a japán népnek. A szovjet államférfiaknál nem hagyomány az, hogy egy külföldi állam miniszterelnöke más állam népéhez forduljon jókívánságaival. A Szovjetunió népeinek az idegen megszállás folytán súlyos helyzet­be került japán nép iránti mély együttérzése azonban arra késztet, hogy eltekintsek a szabálytól és eleget tegyek az ön kérésének. Kérem, tolmácsolja a japán nép­nek, hogy szabadságot és boldog­ságot kívánok neki, hogy teljes sikert kívánok neki a hazája füg­getlenségéért folytatott bátor har­cában. A Szovjetunió népei maguk is át­élték a múltban az idegen meg­szállás borzalmait, mely megszál­lásban a japán imperialisták is részt vettek. Ezért teljesen megér­tik a japán nép szenvedéseit, mély­ségesen együttéreznek vele és hi­szik, hogy épúgy kivívja hazájának újjászületését és függetlenségét, mint ahogy azt annak idején a Szov­jetunió népei is kivívták. Kívánom a japán munkásoknak, hogy megszabaduljanak a munka­nélküliségtől és az éhbértől, kívá­nom a közszükségleti cikkek magas árának felszámolását és sikereket kívánok a béke fenntartásáért foly­tatott harcban. Kívánom a japán parasztoknak, hogy megszabaduljanak a föld­­nélküliségtől és a törpebirtokosság­gal járó helyzettől, kívánom a ma­gas adók felszámolását és sikere­ket kívánok a béke fenntartásáért folytatott harcban. Az egész japán népnek és értel­miségének, a japán demokratikus erők teljes győzelmét kívánom, az ország gazdasági élete megélénkü­lését és fellendülését, a nemzeti kul­túra, a tudomány, a művészet fel­virágzását és sikereket kívánok a béke fenntartásáért folytatott harc­ban. 1951. december 31. Tisztelettel , SZTÁLIN." Kiváló eredmények a harmadik tervév első munkanapján ” ’ / „MINDENNAP TÚLTELJESÍTJÜK A TERVET!“ A tatabányai Rákosi Mátyás-akna dolgozói versenyre hívják Komárom megye bányászait a napi tervek maradéktalan teljesítéséért Szerdán délután negyed kettőkor ünnepi gyűlésre jöttek össze a tata­bányai Rákosi Mátyás-akna dolgozói. Mirldan­. 'kü a.i­­'vi.,­v. Lógván kell még jobban dolgozniok az új év­ben, hogy maradéktalanul teljesíthes­sék évi tervüket. Az akna felolvasó­termét zsúfolásig megtöltötték a dol­gozók. Lengyel Ferenc eMárs párt­­titkár beszámolóját nagy figyelemmel hallgatták. Lengyel elvtárs az új terv­ről, az új feladatokról beszélt. Reviczki Ferenc elvtárs, mérnök el­mondta: „Felbontottuk a tervet, elv­társak, úgy gondoljuk, hogy átlago­san toz, százalékra teljesíthetjük." „Hány csillével kell termelnünk?” — szólnak közbe. — Mennyit kell naponta termel­nünk? — kérdezi Szabó József vájár. — A 67-es csapatnak a három hó­­nap alatt egyénenként 616 csille sze­net kell termelnie — feleli Reviczki elvtárs. — Tehát naponta mindenki­nek 8 csillével. Az 56-os csapatnak egyénenként a három hónap alatt 520, a 69-es csapatnak 500, a 48-asnak 593, a 65-ös csapatnak 500 csillével. A bányászok összesúgnak, egyik­másik szorgalmasan jegyez. Itt is, ott is egy-egy kéz emelkedik a ma­gasba. Elsőnek Pokornyi Géza szta­hanovista vájár, a 67-es DISZ-csapat vezetője kér szót . A mi brigádunk nem rossz bri­gád, a múltévi tervünket túlteljesítet­tük. Úgy látjuk, hogy a 105 százalé­kos felajánlás nem reális. „Talán sokaljátok?"’ — kiabálnak a bányászok Pokornyi felé. — Nem reális ez, elvtársak, azért mert a tervet nem 105, hanem 110 százalékra is lehet teljesíteni! A ma­gam és brigádom nevében kijelentem, hogy a napi 8 csile szén helyett áp­rilis 4-e tiszteletére mindegyikünk 10 csille szenet fog termelni naponta. Mindenki tapsol, éltetik a 67-es DISZ- brigád tagjait De máris újak jelent­keznek felszólalásra. Szabó Károly vá­jár, az 56-os csapat tagja vállalja- 520 csille szén helyett 600 csillével­ termel. A 69-es csapat vezetője, Szabó József ezt mondja­: „Ha napról napra teljesítjük a tervet, akkor nem mara­dunk szégyenben. Én 500 csille szén helyett 600 csillével termelek." Szabó Mihály sztahanovista vájár kér szót. A 48-as DISZ-brigád nevé­ben beszél. „A DISZ-brigád minden tagja vállalja — mondja —, hogy 593 csille szén helyett 800­ csille szenet fog adni népgazdaságunknak. Ez lesz a mi méltói válaszunk a londoni rádió hazugságaira.” Javasolja, hoszá hívják ki a többi tatabányai szénbányát ver­senyre, majd versenyre hívta Pokornyi elvtárs DISZ-brigádját. Mente János bányamester felszólítja a műszaki vezetőket: tárr­ogat­j­ák • a dolgozók felajánlását. ..Csatlakozom Deák János elvtárs, MÁVAG-gyári mű­vezető kezdeményezéséhez — mondja. — Vállalom, hogy a munkahelyek elő­készítésével, az ürescsille és a fa­anyag biztosításával segítem a ter­melést. A munkahelyen való váltás magvalósításával, a gépek fokozottabb kihasználásával küzdök a munkafe­gyelem megszilárdításáért.” Hermándi József közfelvezető aknász is csatla­kozik Deák elvtárs felhívásához. A röpgyűlés végén az akna dolgozói megfogalmazták a komárom megyei bányászokhoz intézendő versenyfelhí­vást. „Fejlődő gyáriparunk egyre több szenet vár tőlünk — írják többek kö­zött —, ezért elhatároztuk, hogy ha­zánk felszabadulásának hetedik évfor­dulójára, április 4-e tiszteletére ver­senyre hívunk titeket. Üzemünk veze­tősége velünk egyetértésben megvizs­gálta aknánk termelési lehetőségeit és 1952 első negyedévének feladatait, s megállapítottuk: tervünk reális és tel­jesíthető, sőt túlteljesíthető. Ezért vál­laljuk, hogy első negyedévi tervünket legalább 105 százalékra teljesítjük. Ugyanakkor az ü­zem vezetősége vállalja: 1. A szenciecsapatoknak három hónapra előre termelő munkahelyet biztosít a feltárási és előválási terv 100 százalékos teljesítésével. 2. Mindennap 100 százalékig kielé­gítik a csapatok fa-, ürescsille- és más anyagszükségletét. 3. Különös gonddal kezeli a terme­lés biztosítása érdekében a szállító­­vágatokat és levegőfolyosókat. " 4. Valamennyi műszaki vezető csat­lakozik Deák János MÁV­AG-gyári művezető felhívásához; megszilárdít­­ják a munkafegyelmet és segítséget nyújtanak a fizikai dolgozók felaján­lásainak teljesítéséhez. A bánya iparosai váltalják: a bá­nyagépek fokozott karbantartásával biztosítják a termelés folyamatossá­gát, minden géphibát a legrövidebb időn belül megjavítanak „Ki fogadja el a felhívást elvtár­sak?’’ — kérdezi Lengyel Ferenc párt­titkár. Mindenki feltartja kezét. S ek­kor felcsendül a dal: „Nincs oly erő, mely legyőzné, ki a népért­ küzd”... A bányászok énekelve indulnak az akna felé, hogy elhatározásukat tet­tekre váltsák. Az akna bejárata fölé szorgos ke­zek hatalmas feliratot szegeznek ki: „Előre a napi terv maradéktalan tel­jesítéséért!” Picker elvtárs megfogadta, hogy 1952. első negyedében befejezi 1955. első nyolchavi tervét Kora reggel, már hét óra előtt vidám zeneszótól volt hangos az Egyesült Izzó környéke. A gyárban röpgyűléseket tartottak, lelkes fel­ajánlásokkal kezdték meg ötéves ter­vünk harmadik esztendejét a dolgo­zók. A reggeli röpgyű­lésen Pioker elv­társ, Kossuth-díjas gyalus meg­fogadta, hogy 1952. első negyedé­ben befejezi 1955. első nyolchavi tervét. Halász Jánosné rádiócsőszerelő ígé­retet tett, hogy 1952. március 10-re befejezi első háromhavi tervét Tren­­csétli Hona és Tabányi Erzsébet mun­kásnők pedig megfogadták, hogy feb­ruár 28-ra teljesítik negyedévi tervü­ket. Már az első napon kiemelkedő tel­jesítmények születtek a gyárban. Pioker elvtárs 250 százalékra teljesí­tette napi előirányzatát. Sztankovics János, sztahanovista marós 300 százalékot, Zagai Béla sztahánovista köszörűs 280 szá­zalékot teljesített. A rádiócsőszerelés dolgozói közül első Vakulya Anna sztahánovista al­­katrészhegesztő, aki 223 százalékot, második Erdélyi Istvánná aki 213 százalékot, harmadik Szüle Károlyné, aki 212 százalékot, negyedik Szirka Józsefné, aki 200 százalékot teljesített. A Szegedi Textilművek dolgozói ifjúsági műszakkal ünnepelték az új tervevet A harmadik tervév első munkanap­ján ifjúsági műszakot tartottak a Sze­gedi Textilművek dolgozói. Az egyes üzemrészek kitűnő eredményeket értek el Déli 12 óráig a gyű­rosfonó 112 százalékra, az előfonó 1­11 százalékra, a nyújtó 117 százalékra, a szalagegyesító 120 százalékra, a keresztorsózó 129,6 százalékra teljesítette napi tervét. Bakaits Vera kitüntetett sztahanovista előfonó a munka megkezdésekor ígé­retet tett, hogy túlszárnyalja tavalyi teljesítményét Felajánlotta, hogy­ napi termelését 610 kilóra emeli és egész évre szóló városversenyre hívta id Albert Mária sztahanovistát.

Next