Szabad Nép, 1952. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1952-01-03 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! * SZABAD NÉP X. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA :50 FILLÉR ! A MAI SZAMBAN Deták János műhelyében — két héttel a felhívása után (2. old.) — Bátorító üdvözlet a japán néphez (3. old.) — Kim Ir Szen elvtárs és Peng Teh Huai tábornok újévi üzenetei a kínai népi önkéntesekhez (4. old.) — A DISZ szervezeti megerősödéséről, belső demokráciájának kifejlesztéséről, nevelőmunkájának megjavításáról és az ipari tanulók problémáiról tárgyalt a DISZ Központi Vezetősége (5. old.) — Javul a munkafegyelem termelőszövetkezeteinkben és gépállomásainkon a párt és a kormány határozata nyomán (5. old.) CSÜTÖRTÖK, 1952. JANUÁR 3 MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONT I Százezrek tanácskozása a tervről Megindult 1952. évi tervünk végrehajtása. Annak, hogy milyen eredményeket érünk el most, ezekben a hetekben, az új tervév kezdetén , elsőrendű jelentősége van, zártunk és kormányunk az előirányzatok megszabásánál biztosan épített arra, hogy a terv végrehajtásánál mozgósítunk minden tartalékot. Ahhoz tehát, hogy évi tervünket teljesítsük, állandóan teljes odaadással kell dolgoznunk, minden hónapban, minden nap teljesítenünk kell a tervet. Annál is inkább szükség van erre, mert a terv szerint a termelést hónapról hónapra emelnünk kell. Ha tehát a kezdetnél elmaradunk, akkor a későbbiek során a termelésnek a terv által előírt emelésén túl még az elmaradást is be kell hozni. Így volt ez tavaly például a szénbányászatban, amely az év elején nem teljesítette a tervet és amelynek emiatt később súlyosan küszködnie kellett az első félév adósságának törlesztésével. Ha ezzel szemben mindjárt a kezdetnél jól indulunk, akkor lendületet kapunk egész további munkánkhoz, akkor lépést tudunk tartani az egyre magasabb előirányzatokkal és bátran bízhatunk abban, hogy évi tervünket nemcsak teljesítjük, de túl is teljesítjük. Zökkenőmentesen, megtorpanás nélkül növekszik-e a termelés, vagy sem — ez ma az egyik legbiztosabb mutatója annak, hogy menynyire érett műszaki vezetőink és üzemi pártszervezeteink irányító munkája, mennyire értették meg a terv végrehajtásának jelentőségét a tömegek. A terv jelentőségének megmagyarázásában, a tömegek mozgósításában igen fontos szerep vár a mai nappal kezdődő termelési értekezletekre. A termelési értekezletnek mindenkor igen nagy a jelentősége a szocialista iparban. Nagyszerű megnyilvánulása annak, hogy a mi üzemeinkben a munkásosztály a gazda, eleven bizonyítéka az üzemi élet demokratizmusának. A termelési értekezlet elősegíti, hogy a munkások aktívan résztvegyenek az ipar irányításában, a vezetők ellenőrzésében. Megismerteti a tömegeket a termelés problémáival, feladataival és ezáltal a dolgozók méginkább magukénak érzik ezeket a feladatokat. Lehetőséget ad arra, hogy a munkások kezdeményezhessenek, bírálhassanak, javaslatokat tehessenek. „A termelési értekezletek napirendjére kell tűzni az iparépítés alapvető kérdéseit — tanítja Sztálin elvtárs. — Csak így lehet fokozni a munkásosztály milliós tömegeinek aktivitását és csak ezen az úton tehetjük őket az ipar építésének tudatos részvevőivé.” A ma kezdődő üzemi termelési értekezleteknek különösen nagy a jelentőségük, mert az ipari építés alapvető kérdései közül is az egyik legfontosabb: az új év tervének ismertetése szerepel a napirenden. Az elmúlt hetekben a munkásokat valósággal izgatta az a kérdés- hányadán áll üzemük a tervvel; a terv volt a leggyakoribb beszédtéma; az egyszerű dolgozók is ismerték a legfontosabb adatokat. Ez az elmúlt hetek sikereinek egyik döntő magyarázata. De ennek nemcsak akkor kell így lennie, amikor elmaradást kell behozni, amikor a terv sikeres befejezéséért küzdünk, hanem mindig, tehát a tervév kezdetekor is. A terv nem csupán Programm, utasítás, hanem mozgósító erő is — és épen azáltal válik mozgósító erővé, hogy a tömegek megismerik. Természetesen nem arról van szó, hogy most már minden munkás kívülről fújja a terv minden egyes részletadatát. Nem számtengert kell a termelési értekezletek hallgatóinak nyakába zúdítani. Arra van szükség, hogy az új negyedévi terv néhány legfontosabb adatát, döntő feladatát ismertessük meg, de ezek azután valóbani tömegeket mozgósító jelszóvá, a dolgozók húsává-vérévé váljanak. A termelési értekezlet a bírálat és önbírálat fontos fóruma. Alkalom arra, hogy a munkások hozzászóljanak a vezetés kérdéseihez, bírálják a munka megszervezését. Az elmúlt hetekben a dolgozók nagyszerű teljesítményeket nyújtottak. Most joggal követelik meg azt, hogy továbbra is biztosítsák az egyenletes, ütemes munkának, a termelés fokozásának minden műszaki, szervezési feltételét. Bátran lépjenek fel a munkások ott, ahol ezt elmulasztják. A vezetők kötelessége, hogy a termelési értekezleteken elhangzott helyes bírálatot, javaslatokat komolyan megszívleljék és mindennapi munkájukban alkalmazzák. Keményen szánjanak szembe a munkások azokkal a munkástársaikkal is, akik késéssel, lógással, fegyelembontással károsítják meg a többi dolgozót, az üzemet. A termelési értekezlet a szocialista fegyelem hatalmas nevelőiskolája, mert magukat az öntudatos munkásokat mozgósítja a lazaságok ellen, segít kialakítani azt a szellemet, amely nem tűri meg a fegyelmezetlenséget. A termelési értekezletek lehetőséget adnak arra, hogy alaposan értékeljük azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket az elmúlt negyedévben szereztünk. Sok értékes kezdeményezés született ezekben a hetekben. Ekkor indult meg Salgótarjánban a gépek, termelőberendezések jobb kihasználásáért folyó mozgalom. Ekkor bontakozott ki Röder Béla kezdeményezése nyomán a norma alatt teljesítő dolgozók elvtársi megsegítésénekmozgalma. Ekkor jelentkezett Deák János művezető mozgalma, amelynek az a célja, hogy alsófokú műszaki vezetőinket mozgósítsa a munkafegyelem megszilárdítására, a munka jobb megszervezésére. A termelési értekezletek fontos feladata, hogy elősegítsék e mozgalmak további fejlődését, erősödését. A termelési értekezletek váljanak a szocialista verseny újabb fellendülésének kiindulópontjává! A tömegek most megismerik a tervet. Válaszuk ez lesz: még jobb munka. A legjobbak magán az értekezleten, a százezrek pedig az utána következő napokban mondják majd meg, hogyan akarnak küzdeni évi tervünkért, milyen új versenyvállalást tesznek. Az előttünk álló egy-két hét a versenyszerződések tömeges megkötésének ideje, amikor a népnevelők, a szakszervezeti bizalmiak sorra felkeresik a dolgozókat és megbeszélik velük az új versenyfelajánlásokat. A termelési értekezlet, a népnevelők, bizalmiak felvilágosító munkája végső soron nem más, mint a párt és a kormány beszélgetése a tömegekkel az új tervév feladatairól, minden egyes dolgozó kötelezettségeiről. Már az új tervévben vagyunk, sürgős munkáról van tehát szó. De fabatkát sem ér az olyan „versenyvállalás”, amelyet felvilágosító munka nélkül, gyorsan, bürokratikusan rátukmálnak a munkásra. A felajánlás nagy dolog. Ez a pártnak, a dolgozó nép államának tett fogadalom, amelyet napról napra teljesíteni kell, amelynek végrehajtása becsület és dicsőség dolga. A dolgozó tehát gondolja át alaposan, hogy mire vállalkozik, hassa át a mély felelősségérzet a terv végrehajtásának, a szocializmus építésének ügye iránt. A termelési értekezletek akkor érik el céljukat, ha erősítik ezt a felelősségérzetet, ha helyes irányban indítják el az új versenyvállalások mozgalmát, ha harcra mozgósítanak minden dolgozót a termelés állandó, fokozásáért, 1952. évi tervünk végrehajtásáért . . SZTÁLIN ELVTÁRS TÁVIRATA KIISZI IVAMOTOHOZ, A KIODO HÍRÜGYNÖKSÉG FŐSZERKESZTŐJÉHEZ Moszkva, január 1. (TASZSZ) Közöljük I. V. Sztálinnak Kiiszi Ivamotohoz, a Kiodo hírügynökség főszerkesztőjéhez intézett táviratát. KIISZI IVAMOTO ÚRNAK, a Kiodo hírügynökség főszerkesztőjének, TOKIO Tisztelt K. Ivamoto úr! Megkaptam hozzám intézett kérését, hogy küldjék újévi üdvözletét a japán népnek. A szovjet államférfiaknál nem hagyomány az, hogy egy külföldi állam miniszterelnöke más állam népéhez forduljon jókívánságaival. A Szovjetunió népeinek az idegen megszállás folytán súlyos helyzetbe került japán nép iránti mély együttérzése azonban arra késztet, hogy eltekintsek a szabálytól és eleget tegyek az ön kérésének. Kérem, tolmácsolja a japán népnek, hogy szabadságot és boldogságot kívánok neki, hogy teljes sikert kívánok neki a hazája függetlenségéért folytatott bátor harcában. A Szovjetunió népei maguk is átélték a múltban az idegen megszállás borzalmait, mely megszállásban a japán imperialisták is részt vettek. Ezért teljesen megértik a japán nép szenvedéseit, mélységesen együttéreznek vele és hiszik, hogy épúgy kivívja hazájának újjászületését és függetlenségét, mint ahogy azt annak idején a Szovjetunió népei is kivívták. Kívánom a japán munkásoknak, hogy megszabaduljanak a munkanélküliségtől és az éhbértől, kívánom a közszükségleti cikkek magas árának felszámolását és sikereket kívánok a béke fenntartásáért folytatott harcban. Kívánom a japán parasztoknak, hogy megszabaduljanak a földnélküliségtől és a törpebirtokossággal járó helyzettől, kívánom a magas adók felszámolását és sikereket kívánok a béke fenntartásáért folytatott harcban. Az egész japán népnek és értelmiségének, a japán demokratikus erők teljes győzelmét kívánom, az ország gazdasági élete megélénkülését és fellendülését, a nemzeti kultúra, a tudomány, a művészet felvirágzását és sikereket kívánok a béke fenntartásáért folytatott harcban. 1951. december 31. Tisztelettel , SZTÁLIN." Kiváló eredmények a harmadik tervév első munkanapján ” ’ / „MINDENNAP TÚLTELJESÍTJÜK A TERVET!“ A tatabányai Rákosi Mátyás-akna dolgozói versenyre hívják Komárom megye bányászait a napi tervek maradéktalan teljesítéséért Szerdán délután negyed kettőkor ünnepi gyűlésre jöttek össze a tatabányai Rákosi Mátyás-akna dolgozói. Mirldan. 'kü a.i'vi.,v. Lógván kell még jobban dolgozniok az új évben, hogy maradéktalanul teljesíthessék évi tervüket. Az akna felolvasótermét zsúfolásig megtöltötték a dolgozók. Lengyel Ferenc eMárs párttitkár beszámolóját nagy figyelemmel hallgatták. Lengyel elvtárs az új tervről, az új feladatokról beszélt. Reviczki Ferenc elvtárs, mérnök elmondta: „Felbontottuk a tervet, elvtársak, úgy gondoljuk, hogy átlagosan toz, százalékra teljesíthetjük." „Hány csillével kell termelnünk?” — szólnak közbe. — Mennyit kell naponta termelnünk? — kérdezi Szabó József vájár. — A 67-es csapatnak a három hónap alatt egyénenként 616 csille szenet kell termelnie — feleli Reviczki elvtárs. — Tehát naponta mindenkinek 8 csillével. Az 56-os csapatnak egyénenként a három hónap alatt 520, a 69-es csapatnak 500, a 48-asnak 593, a 65-ös csapatnak 500 csillével. A bányászok összesúgnak, egyikmásik szorgalmasan jegyez. Itt is, ott is egy-egy kéz emelkedik a magasba. Elsőnek Pokornyi Géza sztahanovista vájár, a 67-es DISZ-csapat vezetője kér szót . A mi brigádunk nem rossz brigád, a múltévi tervünket túlteljesítettük. Úgy látjuk, hogy a 105 százalékos felajánlás nem reális. „Talán sokaljátok?"’ — kiabálnak a bányászok Pokornyi felé. — Nem reális ez, elvtársak, azért mert a tervet nem 105, hanem 110 százalékra is lehet teljesíteni! A magam és brigádom nevében kijelentem, hogy a napi 8 csile szén helyett április 4-e tiszteletére mindegyikünk 10 csille szenet fog termelni naponta. Mindenki tapsol, éltetik a 67-es DISZ- brigád tagjait De máris újak jelentkeznek felszólalásra. Szabó Károly vájár, az 56-os csapat tagja vállalja- 520 csille szén helyett 600 csillével termel. A 69-es csapat vezetője, Szabó József ezt mondja: „Ha napról napra teljesítjük a tervet, akkor nem maradunk szégyenben. Én 500 csille szén helyett 600 csillével termelek." Szabó Mihály sztahanovista vájár kér szót. A 48-as DISZ-brigád nevében beszél. „A DISZ-brigád minden tagja vállalja — mondja —, hogy 593 csille szén helyett 800 csille szenet fog adni népgazdaságunknak. Ez lesz a mi méltói válaszunk a londoni rádió hazugságaira.” Javasolja, hoszá hívják ki a többi tatabányai szénbányát versenyre, majd versenyre hívta Pokornyi elvtárs DISZ-brigádját. Mente János bányamester felszólítja a műszaki vezetőket: tárrogatják • a dolgozók felajánlását. ..Csatlakozom Deák János elvtárs, MÁVAG-gyári művezető kezdeményezéséhez — mondja. — Vállalom, hogy a munkahelyek előkészítésével, az ürescsille és a faanyag biztosításával segítem a termelést. A munkahelyen való váltás magvalósításával, a gépek fokozottabb kihasználásával küzdök a munkafegyelem megszilárdításáért.” Hermándi József közfelvezető aknász is csatlakozik Deák elvtárs felhívásához. A röpgyűlés végén az akna dolgozói megfogalmazták a komárom megyei bányászokhoz intézendő versenyfelhívást. „Fejlődő gyáriparunk egyre több szenet vár tőlünk — írják többek között —, ezért elhatároztuk, hogy hazánk felszabadulásának hetedik évfordulójára, április 4-e tiszteletére versenyre hívunk titeket. Üzemünk vezetősége velünk egyetértésben megvizsgálta aknánk termelési lehetőségeit és 1952 első negyedévének feladatait, s megállapítottuk: tervünk reális és teljesíthető, sőt túlteljesíthető. Ezért vállaljuk, hogy első negyedévi tervünket legalább 105 százalékra teljesítjük. Ugyanakkor az üzem vezetősége vállalja: 1. A szenciecsapatoknak három hónapra előre termelő munkahelyet biztosít a feltárási és előválási terv 100 százalékos teljesítésével. 2. Mindennap 100 százalékig kielégítik a csapatok fa-, ürescsille- és más anyagszükségletét. 3. Különös gonddal kezeli a termelés biztosítása érdekében a szállítóvágatokat és levegőfolyosókat. " 4. Valamennyi műszaki vezető csatlakozik Deák János MÁVAG-gyári művezető felhívásához; megszilárdítják a munkafegyelmet és segítséget nyújtanak a fizikai dolgozók felajánlásainak teljesítéséhez. A bánya iparosai váltalják: a bányagépek fokozott karbantartásával biztosítják a termelés folyamatosságát, minden géphibát a legrövidebb időn belül megjavítanak „Ki fogadja el a felhívást elvtársak?’’ — kérdezi Lengyel Ferenc párttitkár. Mindenki feltartja kezét. S ekkor felcsendül a dal: „Nincs oly erő, mely legyőzné, ki a népért küzd”... A bányászok énekelve indulnak az akna felé, hogy elhatározásukat tettekre váltsák. Az akna bejárata fölé szorgos kezek hatalmas feliratot szegeznek ki: „Előre a napi terv maradéktalan teljesítéséért!” Picker elvtárs megfogadta, hogy 1952. első negyedében befejezi 1955. első nyolchavi tervét Kora reggel, már hét óra előtt vidám zeneszótól volt hangos az Egyesült Izzó környéke. A gyárban röpgyűléseket tartottak, lelkes felajánlásokkal kezdték meg ötéves tervünk harmadik esztendejét a dolgozók. A reggeli röpgyűlésen Pioker elvtárs, Kossuth-díjas gyalus megfogadta, hogy 1952. első negyedében befejezi 1955. első nyolchavi tervét. Halász Jánosné rádiócsőszerelő ígéretet tett, hogy 1952. március 10-re befejezi első háromhavi tervét Trencsétli Hona és Tabányi Erzsébet munkásnők pedig megfogadták, hogy február 28-ra teljesítik negyedévi tervüket. Már az első napon kiemelkedő teljesítmények születtek a gyárban. Pioker elvtárs 250 százalékra teljesítette napi előirányzatát. Sztankovics János, sztahanovista marós 300 százalékot, Zagai Béla sztahánovista köszörűs 280 százalékot teljesített. A rádiócsőszerelés dolgozói közül első Vakulya Anna sztahánovista alkatrészhegesztő, aki 223 százalékot, második Erdélyi Istvánná aki 213 százalékot, harmadik Szüle Károlyné, aki 212 százalékot, negyedik Szirka Józsefné, aki 200 százalékot teljesített. A Szegedi Textilművek dolgozói ifjúsági műszakkal ünnepelték az új tervevet A harmadik tervév első munkanapján ifjúsági műszakot tartottak a Szegedi Textilművek dolgozói. Az egyes üzemrészek kitűnő eredményeket értek el Déli 12 óráig a gyűrosfonó 112 százalékra, az előfonó 111 százalékra, a nyújtó 117 százalékra, a szalagegyesító 120 százalékra, a keresztorsózó 129,6 százalékra teljesítette napi tervét. Bakaits Vera kitüntetett sztahanovista előfonó a munka megkezdésekor ígéretet tett, hogy túlszárnyalja tavalyi teljesítményét Felajánlotta, hogy napi termelését 610 kilóra emeli és egész évre szóló városversenyre hívta id Albert Mária sztahanovistát.