Szabad Nép, 1952. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1952-01-03 / 1. szám

2 Bordás András esztergályos 250 százalékot téliesített az első munkanapon A Rákosi Mátyás Művek Gépgyárá­ban Bordás András sztahanovista esztergályos gépe mellett hosszú sor­ban állnak a csillogó karusszel-tenge­lyek. Még vagy egy óra hiányzik a műszak végéig, de Bordás elvtárs más két és félszeresen túl­szárnyalta napi előirányzatát. Nor­máját eddig 250 százalékra telje­sítette. Jó eredményét gyorsvágássa­l és mű­­­veletösszevonással érte el. Három kést fogott be: az egyikkel oldalazott, a másikkal átmérőt esztergált, a har­madikkal a beszúrást végezte. Bordás elvtársnak sok örömet ho­zott az elmúlt esztendő. Munkaérdem­renddel, sztahanovista jelvénnyel tün­tették ki. De elhatározta, hogy az új esztendőben új sikereket ér el. — Úgy akarok dolgozni ezután mindennap, ahogyan ma elkezd­tem az évet — mondja. Most, decemberben azért érhettem el kiemelkedő teljesítményt, mert jól együttdolgoztam a műszakiakkal. Hor­­nyák mérnök sokat segített nekem munkámban. Az új évben ezt az együttműködést rendszeresíteni aka­rom. Bordás elvtárs most 1953. januári tervén dolgozik és elhatározta, hogy legfeljebb hat hét alatt befejezi az 1953. első negyedévi tervét. Muszka Imre elvtárs, a Gépgyár Kossuth-díjas sztahanovistája ígéretet tett, hogy eb­ben az esztendőben teljesíti ötéves tervét. Pless János pécsi vájár szerdán 150,7 százalékra teljesítette előirányzatát A MESZHART Szénbányák dolgo­zói kimagasló eredményekkel köszön­tötték az új évet. Szerdán az első műszakon a vasasi üzemben Balázs Mihály sztahanovista vá­jár érte el a legjobb teljesít­ményt, 148,2 százalékot. Jól dolgozott Balázs Pál vájár is, aki 139,2 százalékot ért el. A műszak alatt 5.6 csille szén helyett 7.8 csillé­vel termelt. A vasasi csapatok közül szerdán a legjobb Nimsz József csa­pata, amely 95 csillés előirányzattal szemben 123 csille szenet adott nép­gazdaságunknak. Máté István csapata 57 csillés elő­irányzat helyett 73 csille szenet termelt. A szabolcsi üzemben szerdán Pless János vájár került az első helyre a bányászok versenyében. Teljesítménye 150,7 százalék volt. Még több és jobb téglát kérnek az Újlaki Téglagyár munkásaitól a Budapesti Magasépítési Vállalat küldöttei Az új tervév első munkanapján az Újlaki Téglagyár dolgozóinak több­sége már negyedórával munkakezdés előtt megérkezett a gyárba. Ünnepé­lyes röpgyűléssel kezdték meg a mun­kát az új évben. A röpgyűlésen meg­jelent a Budapesti Magasépítési Vál­lalat küldöttsége is, hogy még szebb eredményekkel teljes új esztendőt kí­vánjon a téglagyári dolgozóknak. A küldöttség nevében Szabó Ist­ván üzemi bizottsági tag arra kér­te az Újlaki Téglagyár munkásait és munkásnőit, hogy 1952-ben még több és jobb minőségű téglát gyártsanak az építkezéseknek. A röpgyűlés után mindenki mun­kahelyére sietett. Már az első órák­ban szép teljesítmények híre érkezett. Turzó Ferenc sztahanovista kihordó brigádja délelőtt 11 óráig 193 száza­lékra teljesítette előirányzatát. A 7-es kemencénél a Susánszki-brigád 158 százalékot ért el. „Adjatok jobb minőségű anyagot!“ A Kőbányai Textilipar dolgozóinak küldöttei a Lőrinci Fonóban Máskor ilyen időtájt, reggel hat óra előtt néhány perccel még jónéhányan álldogálnak a Lőrinci Fonó óráinál, hogy még gyorsan, ha ugyan már nem későn, „bélyegezzenek”. Az új év első munkanapján azonban már csend volt a kapuknál, amikor fel­búgott a munkaidő megkezdését jelző sziréna. Valamennyi üzemrészben röp­gyűlés volt, mielőtt a munkások hoz­zákezdtek volna 1952. évi feladatuk teljesítéséhez s mindenütt nagy lelke­sedéssel tettek ígéretet a dolgozók, hogy odaadással, fegyelmezetten ve­szik ki részüket a terv megvalósítá­sából. A gyűrűsfonó röpgyűlésén megem­lékeztek arról, hogy a gyár tervtelje­sítését súlyosan akadályozza a fe­gyelmezetlenség, a sok igazolatlan mulasztás, lógás, későnjárás, a sok selejt. Kemény szavakkal bírálták meg a dolgozók Kelemen Rózát, aki gyakori hiányzásával hátráltatja a munkát: „Ha még egyetlen egyszer hiányzik, nem fogunk dolgozni vele!" S nemcsak a gyűrűsfonó délelőtti szakmányában, hanem az előfonóban, a keresztorsózóban, a rezsiosztályon is meggyőződhettek a fegyelmezetle­nek arról, hogy a jövőben nem terem sok babér a számukra. Kőhalmi Konrád, a fonoda sztaha­novista vezetője a délutáni műszak előtt így beszélt a dolgozókhoz: — Ebben az évben 16.000 új orsót, új tisztítót, új gépet, sok fontos alkat­részt kapunk. Könnyebb lesz a mun­kánk, de az ország elvárja tőlünk, hogy mi is helytálljunk! Sok a javítani­valónk, lássunk hát hozzá! Fodor Ferencné, a Vörös Csillag­­ifjúmunkásbrigád előmunkása, aki az­zal vívta ki társai megbecsülését, hogy egy perc alá szorította a cséveleszedés idejét, brigádja nevében bejelentette, hogy szerződést kötöttek művezetőjük­kel, Cseri Jánossal. A brigád a szerző­désben vállalja, hogy nem lesz igazo­latlan mulasztása, hogy a betegek és szabadságosok munkáját is ellátja, hogy túlteljesíti tervét. Cseri János viszont azt ígérte meg a szerződésben, hogy minden eszközzel segíti a brigád munkáját. A jó példa sok követőre talált. Már szerdán számos hasonló szerződés ké­szült. Fehér József, a legjobb gyűrűs­­fonó művezetője, Szikra Lajos mes­tert hívta ki: melyikük műhelye tisztább, rendezettebb, melyikük szo­rítja le jobban a selejtet és tel­jesíti túl inkább minden részleté­ben az előirányzatot? Szenyán Já­­nosné fonónő megfogadta, hogy túl­szárnyalja eddigi átlagos 105 százalé­kos teljesítményét. „Nemrégiben ke­rékpárt kaptam ajándékba a gyártól a teljesítményemért — mondotta. — Úgy érzem, hogy egy-két ,részlettel’ még tartozom érte. Nagyon jól akarok dol­gozni 1952-ben." Timmel Livia, Csóka Irén, Homolka Istvánné és a többiek sorra jelentik be, hogy újabb verseny­szerződést akarnak kötni, többet akar­nak vállalni, mint tavaly. Szerdán délután látogatók érkeztek a gyárba: a szomszédos Kőbányai Textiliparból küldöttség kereste fel a gyár keresztorsózóját. A küldöttek — Győrei Jenő szövő­művezető és Ecsedi Gyuláné —■ kéréssel fordultak a fonók­hoz: adjanak jobb minőségű anyagot! — Tudjátok jól, mennyire szívün­kön viseljük mi is a tervteljesítést — mondta Győrei Jenő a hirtelen össze­gyűlt dolgozóknak. — De hogyan tel­jesítsük, ha ti nem vigyáztok a szál csomózásánál, s nem vigyáztok arra, hogy ne kerüljön hulladék az anyag­ba? Igaz, az utóbbi időben javult a munkátok, de még ma is sok zavart okoz az elmúló, puha fonalszál, figyel­metlen munkátok következménye. Kér­jük, dolgozzatok jobban, lelkiismerete­sebben! A keresztorsózó dolgozói megígér­ték: számíthatnak rájuk a textilgyá­riak, jobban vigyáznak majd a gyárt­mányokra, a Lőrinci Fonó jóhírne­vére. A „döntő tervév“ első munkaórái SZERDÁN Atauta a volt die­­­mens-gyár, a mai bővülő, szé­pülő Budapesti Villamosgép- és Ká­belgyár dolgozói közül egy sem akadt, aki munkába sietve ne állt volna meg mosolygós arccal a gyár bejárata előtt. „Szeretettel üdvözöljük dolgozóinkat, ötéves tervünk harmadik évének megkezdése alkalmából" — ez állt a rácsos kapu felett a hatal­mas táblán. Benn, az egyes műhelyek­ben jókívánságoktól és üdvözlő sza­vaktól voltak hangosak a széles, tá­gas csarnokok, örömteli, lelkes han­gulatban kezdték meg a munkát 1952 első munkanapján a forgácsolók, sze­relők, lakatosok, tekercselők, kábel­gyártók. Kilenc órakor az egész gyárban le­álltak néhány percre a gépek. A dol­gozók összesereglettek a csarnokok közepén. Ezekben a percekben csopor­tonként rövid, de izzóan lelkes röp­­gyűlések zajlottak le. A gyengeáramú­­gyárrészlegben Turcsányi Kálmán elv­társ, alapszervezeti párttitkár állt az embergyártr közepén. Jelentőségteljes, ünnepi hangon beszélt a tervfelada­tokról. — Elvtársak! Egy olyan gyárban, mint a miénk is , ahol az elmúlt évben felépült a modern gyengeára­mú gyárunk, bővítettük a kábelgyá­rat, a szerelvénygyárat, új mintaasz­­talos-műhelyünk született, készen van már a gyönyörű 180 személyes böl­csődénk, 1952-ben pedig megkezdjük a nagymotorgyár, az ételgyár, az irodaház és befejezzük az öntöde, a garázs építését — nem is lehet más célja a dolgozóknak, minthogy öt­éves tervünket határidő előtt meg­valósítsák. Feladataink nőttön nőnek elvtársak. Az új tervévben kétszer- SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, 1­9.52. JANUÁR 8 annyi értéket kell termelnünk, mint 1951-ben. Fogadjuk meg, hogy ter­vünk előírását nap-nap után végre­hajtjuk. Gyár részlegünk az elmúlt év­ben minden hónapban teljesítette ter­vét. Az idén már az legyen a legfon­tosabb célunk, hogy „adósságot” még egyik napról a másikra se vigyünk át! A NAGY TAPS ZÚGOTT FEL vála­­szul Turcsányi elvtárs szavaira. És egymásután szólaltak fel a dolgo­zók, hogy elmondják: az új tervévben nagyobb sikerek felé törnek. Elsőnek Ardai Béla művezető je­lentkezett szólásra, ő csatlakozott az egész gyárban először Deák János művezető kezdeményezéséhez. — Jól dolgoztunk 1951-ben — mond­ta —, emelt fővel állhatunk gyárunk vezetői és az egész ország elé is. De a múltévi teljesítménynél ebben az év­ben többet kell adnunk. Ez pedig azt parancsolja, hogy véget vessünk a je­lentéktelennek látszó késéseknek, az „apró" lazsálásoknak, a technológiai utasítások semmibevevésének! Surányi elvtárs, a kísérleti labo­ratórium dolgozója szinte Ardai elv­társ szavait folytatta: — Javaslatom van — kezdte. — Nem elég az, ha csak művezetőink csatlakoznak Deák elvtárs felhívásá­hoz. Mi, akié a munkapad mellett védjük a békét, saját, személyes ügyünknek kell, hogy tartsuk a fe­gyelmet. Fogadjuk meg, hogy mától kezdve jobban segítjük a művezető­ket a munkafegyelem megerősítésében. A kör közepén álló Turcsányi elv­­társ látta, hogy erre a beszédre szinte megmozdult az egész terem. „Ki fo­gadja hát el a javaslatot?" — kér­dezte hangosan. Szinte egyszerre emelte fel mindenki a karját. Csákány György sztahanovista esz­tergályos ezt mondta: —­ Röviden csak azt szeretném itt, munkatársaim előtt megfogadni a har­madik terv év indulásának napján, hogy 1952. évi tervemet július 1-re teljesítem! Viharzó taps zúgott fel. Az Iszkra­­brigád tagjai jelentőségteljesen egy­másra néztek. A társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás, hűtlen kezelés és a munkafegyelem megsértése miatt két-kétévi börtönre ítéltek két traktorvezetőt A Legfelső Bíróság ítéletet hozott Demján Antal és Hajdú Ferenc trak­torvezetők, a lenti és a palini gépál­lomás dolgozóinak bűnügyében. A két traktorvezető sikkasztott a gépállo­más üzemanyagából, a sikkasztott anyagot különféle személyeknek elad­­ták. Ezenkívül egyénileg dolgozó pa­rasztok számára feketeszántásokat vé­geztek, s a szántási díjat maguknak tartották meg. A zalaegerszegi megyei bíróság a két traktorost a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasz­tás és hűtlen kezelés miatt egyévi bör­tönre ítélte. Súlyosbító körülménynek vette a­ bíróság, hogy Demján Antal és Hajdú Ferenc traktorosok az emlí­tett bűncselekmények mellett több íz­ben súlyosan vétettek a munkafegye­lem ellen. A Legfelső Bíróság ezt az ítéletet kétévi börtönre súlyosbította. Megálla­pította, hogy a vádlottak több ízben — Nekünk is van mondanivalónk — fordult Bardócz Tamás brigádve­zető a félkörben állók felé. A brigád vállalja, hogy 1952-ben havi 600 da­rab kapcsolónál nem adjuk alább. Ez eddig csúcsteljesítmény volt — mos­tantól kezdve átlagos teljesítmény lesz! Karvaluszkiné tekercselőnő is szót kért. „Megfogadom, hogy egész évre elő­írt tervemet december 1-re elvégzem — mondotta. — Azonkívül meglát­hatja akárki, a tekercselőknél lesz a legnagyobb fegyelem és rend. Mi már ezzel az elhatározással léptünk át az új évbe." G­­YORSAN MÚLTAK A PERCEK,­ be kellett fejezni a röpgyűlést. Azok, akik már nem jutottak szóhoz meg­ígérték, hogy írásban teszik meg 1952-önkényesen eltávoztak és igazolatlanul távolmaradtak a munkahelyüktől. Ez a munkafegyelem olyan megsértése, amelyet önálló bűncselekménynek kell tekinteni és a tervgazdaság büntető­jogi védelméről szóló 1950. évi 4. számú törvényerejű rendeletbe ütköző bűntettnek kell minősíteni. A Legfelső Bíróság az ítélést indo­kolásában elvileg leszögezte: azokat, akik a munkafegyelmet nem kártevő szándékkal sértik meg, általában az 1950. évi II. számú törvény alkalmazá­sával javító-nevelő munkára kell ítélni. (A javító-nevelő munka egy hónap­tól két évig terjedhet. Az elítélt ezt általában régi munkahelyén 10—25 százalékkal csökkentett munkabér mel­lett végzi el. Ha az elítélt a büntetés tartama alatt hanyagul dolgozik, újabb fegyelmezetlenséget követ el — a ja­vító-nevelő munkát a bíróság börtön­­büntetésre változtathatja át.) re szóló munkafelajánlásukat. Egy-két pillanat múlva már felzúgott az első gép. Lelkesen dolgoztak a munkások. Bardócz Tamás, az Iszkra-brigád vezetője, déli 12 óráig 180 százalékos teljesítményt, Kajli Sándor betanított marós 153 százalékos, Ábrahám László 220 százalékos teljesítményt ért el. Grandics Nándorné szerelőnő, aki eddig átlagban 170 százalékra teljesítette normáját, az ötéves terv harmadik évének első óráiban 186 százalékot teljesített. Kasza Ilona műszerszere­lőnő eddigi 120 százalékos teljesítmé­nyét a déli órákig 161 százalékra nö­velte. Gáborek Gyuláné tekercselőnő az eddigi 132 százalék helyett 150 százalékra teljesítette normáját, így indultak el a Budapesti Villa­mosgép- és Kábelgyár dolgozói, hogy sikerre vigyék a döntő, a harmadik tervével. Deák János műhelyében , két héttel a felhívása után A munkások segítségével sikeresen teljesíti felajánlásait: javul a munkafegyelem, emelkedik a termelés Két és fél héttel ezelőtt Deák Já­nos elvtárs, a MÁVAG Szerszámgyár forgácsolóműhelyének művezetője fel­hívást intézett az ország művezetői­hez: kapcsolódjanak be a munkafegye­lem megszilárdításáért folyó küzde­lembe, valósítsák meg a­­r­inisztert­a­­­nácsnak a művezetők jogairól és köte­lességeiről szóló határozatát, idejé­ben közöljék a hozzájuk beosztott dol­gozókkal feladataikat, biztosítsák a­ terv teljesítéséhez szükséges anyagot, szerszámot, rajzot. Deák elvtárs sza­vára felfigyeltek az ország valameny­­nyi gyárában. Azóta nem múlt el nap, amelyen ne jelentették volna be töme­gesen a művezetők és mesterek, hogy Deák elvtárs a szívükből beszélt, örömmel, lelkesen csatlakoznak a fel­híváshoz. Deák elvtárs maga is sok levelet kap ezekben a napokban: mű­vezetők számolnak be neki eddigi ered­ményeikről, tapasztalataikról, ötleteik­ről, csatlakozásukról. A baráti levelek között ismerős írás is akad: Gyarmati József honvéd, Deák elvtárs volt ta­nítványa köszönti tanítómesterét és sikert kíván kezdeményezéséhez. „Tu­dom, hogy művezetőink nagy többsé­gét lelkesítik az ötéves terv nagy cél­kitűzései” — írta Deák elvtárs felhí­vásában. A levelek, a csatlakozások bizonyítják, hogy művezetőink való­ban megértették a kezdeményezés je­lentőségét. Kommunista felelősségérzet Hogyan határozta el Deák elvtárs, hogy harcot indít a munkafegyelem megszilárdításáért és felszólítja erre művezetőtársait? Deák elvtárs azok közé a munkások közé tartozik, akik becsületbeli ügyük­nek tekintik, hogy gyáruk, műhelyük teljesítse tervét. Hosszú évek óta dol­gozik a MÁVAG forgácsolóműhelyé­ben. A felszabadulás után mint az egyik legjobb esztergályost ismerték meg. A kongresszusi versenyben pél­dául 2170 százalékot ért el. Nem elé­gedett meg eredményeivel s minden alkalmat megragadott arra, hogy ké­pezze magát. Tanult szakmailag s gyarapította politikai képzettségét is. A legjobbak között volt a párt szemi­náriumain s a múlt év májusában nagy kitüntetésben részesült: a párt három­­hónapos pártiskolára küldte. Kitágult látóköre, még jobban felismerte, mi­lyen jelentősége van a termelés foko­zásának. Amikor visszakerült a gyár­ba, műhelyének művezetője, majd a pártszervezet vezetőségének tagja lett. Érezte, hogy most még felelősebb gazdája a műhelynek. Régóta bántotta már, hogy műhelye nem teljesíti a tervet. Nagy lendülettel látott hozzá, hogy elhárítsa az útból a még meg­lévő akadályokat. — A legfőbb akadály a munkafe­gyelem lazasága volt — emlékszik vissza Deák elvtárs. — Műhelyünket legalább 15—20 százalék veszteség érte a hiányzásokból, lógásokból, ké­sésekből származó időkiesés következ­tében. A többi műhelyben még súlyo­sabb volt a helyzet. Rákosi elvtárs be­szédének hatására elhatároztam: ke­mény harcot indítok a munkafegyelem megszilárdításáért. A pártszervezethez, a kommunistákhoz, a példamutató munkásokhoz fordultam segítségért. Mellémálltak úgy, ahogyan vártam. Megírtam felhívásomat az ország művezetőihez. Az első eredmények Deák-­elvtárs műhelyében komoly harc folyik a felhívás óta a fegyelme­zetlenség ellen. A késések, a fegyel­mezetlenségek nem szűntek meg egy­­csapásra. De Deák elvtárs nem áll egyedül a küzdelemben. Nem téve­dett, amikor felhívásában ezt írta: „Biztos vagyok abban, hogy vállalá­som az öntudatos munkások egyetér­tésével fog találkozni." Lantos György esztergályost pénzbírsággal sújtotta késései miatt. A műhely élenjáró dol­gozói még hatásosabbá tették ezt a büntetést. Stelek Imre sztahanovista felkereste Lantos Györgyöt, megmagya­rázta neki, milyen kárt okoz hanyag­ságával. Lantos megígérte, a jövőben pontos lesz, számíthatnak rá. Stelek Imre a munkában is segít neki. Jóval munkakezdés előtt már gépeik mellett vannak, felkészülnek a napi munkára s Lantos György teljesítménye 60 szá­zalékról már 100 százalék fölé emel­kedett. Voltak mások is, akik csak később értették meg a 10 perces mozgalom jelentőségét. Módra József márós úgy gondolta — s ezt meg is mondta — hogy „teljesítménybért kapunk, minden munkás úgy dolgozik, ahogyan akar.” Társai is, Deák elvtárs is megmagya­rázták neki: „Lehet, hogy a fegyelme­zettséggel megtakarított percek egy munkásnál talán csak egy-két elkészí­tett munkadarabbal jelentenek többet, de az egész műhelyben, az egész gyár­ban hatalmas eredményeket érhetünk el így. Egy hónap alatt esetleg egy teljes mozdonyt vagy tíz esztergapadot készíthetünk el a jól felhasznált perce­ken!” S Módra József is csatlakozott a tízperces mozgalomhoz, akárcsak a műhely sok más munkása. A felhívás előtt a dolgozók 60 százaléka vett részt ebben a mozgalomban, ma már — mindenki! Míg december 16 előtt általában a dolgozók 15 százaléka kezdett késéssel a munkához, ma már a későn jövők aránya 1—2 százalékra csökkent. Két hét alatt érték el ezt az eredményt. A fegyelem megszilárdulásával emelkedett a műhely termelése is. A forgácsolóműhely dolgozói joggal büszkélkednek: ők is hozzájárultak ahhoz, hogy a gyár a 15 milliós vál­lalását december 31 helyett, már de­cember 19-re teljesítette. A munkafegyelem megszilárdítá­sáért folyó harc során nincs hiány az ötletekben. Deák elvtárs műhelyében a pártszervezet, a­ szakszervezet, az ön­tudatos dolgozók segítségével kezd ki­alakulni az a légkör, amelyben szé­gyen lógni, fegyelmezetlennek lenni. A későn jövőt gúnyos tapsvihar fogadja s biztos lehet abban, hogy „megemlé­kezik” róla a faliújság, a villám. A röpgyűléseken, értekezleteken sohasem feledkeznek meg a munkafegyelem kérdéseinek megvitatásáról. Szilárd fegyelemmel — az 1952. évi tervért De nemcsak a munkafegyelem ja­vulásában mutatkozik a­ felhívás ha­tása. Deák elvtárs teljesíti azt a vál­lalását is, hogy segíti munkásait a munkaidő jobb kihasználásában. Ma már a műhely egyetlen szakmunkásá­nak sem kell otthagynia a gépét anya­gért, szerszámért, rajzért . Deák elvtárs gondoskodott arról, hogy se­gédmunkás készítsen oda mindent. Ha valaki például bejelenti, hogy egy óra múlva kész az akkori munkájával, az utolsó művelet elvégzésekor már ott van a gépénél a munka folytatásához szükséges anyag. Deák elvtárs szere­tettel segíti dolgozóit, ha nehézségeik vannak. Tarsapka István és Balogh András esztergályosok munkájának a minősége sokat javult azóta­, amióta Deák elvtárs jó tanácsokat adott ne­kik. Sokat foglalkozik Deák elvtárs az átképzésökkel is: mindig rajtuk van a szeme és gyakran magyarázza meg az esztergálás fogásait, fejlett módsze­reit. Szeretik és megbecsülik a gyár dol­gozói Deák elvtársat. Példaképnek te­kintik, akitől sokat lehet tanulni szak­májuk szeretetében, a munka iránti lelkesedésben, az új felkarolásában, a kommunista kötelességtudásban és fe­lelősségérzetben. Együtt látnak most hozzá, hogy győzelemre vigyék a mű­hely 1952. évi tervét. Megkezdi előadássorozatát a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémiája A Magyar Dolgozók Pártja Politi­kai Akadémiája 1952. január 4-én dél­után 6 órakor tartja megnyitó előadá­sát az építőipari szakszervezet szék­­házában. Az előadást Kovács István elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége titkára tartja „A nemzetközi helyzet” címmel. Belépés csak meghívóval.

Next