Szabad Nép, 1952. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1952-01-03 / 1. szám
2 Bordás András esztergályos 250 százalékot téliesített az első munkanapon A Rákosi Mátyás Művek Gépgyárában Bordás András sztahanovista esztergályos gépe mellett hosszú sorban állnak a csillogó karusszel-tengelyek. Még vagy egy óra hiányzik a műszak végéig, de Bordás elvtárs más két és félszeresen túlszárnyalta napi előirányzatát. Normáját eddig 250 százalékra teljesítette. Jó eredményét gyorsvágással és műveletösszevonással érte el. Három kést fogott be: az egyikkel oldalazott, a másikkal átmérőt esztergált, a harmadikkal a beszúrást végezte. Bordás elvtársnak sok örömet hozott az elmúlt esztendő. Munkaérdemrenddel, sztahanovista jelvénnyel tüntették ki. De elhatározta, hogy az új esztendőben új sikereket ér el. — Úgy akarok dolgozni ezután mindennap, ahogyan ma elkezdtem az évet — mondja. Most, decemberben azért érhettem el kiemelkedő teljesítményt, mert jól együttdolgoztam a műszakiakkal. Hornyák mérnök sokat segített nekem munkámban. Az új évben ezt az együttműködést rendszeresíteni akarom. Bordás elvtárs most 1953. januári tervén dolgozik és elhatározta, hogy legfeljebb hat hét alatt befejezi az 1953. első negyedévi tervét. Muszka Imre elvtárs, a Gépgyár Kossuth-díjas sztahanovistája ígéretet tett, hogy ebben az esztendőben teljesíti ötéves tervét. Pless János pécsi vájár szerdán 150,7 százalékra teljesítette előirányzatát A MESZHART Szénbányák dolgozói kimagasló eredményekkel köszöntötték az új évet. Szerdán az első műszakon a vasasi üzemben Balázs Mihály sztahanovista vájár érte el a legjobb teljesítményt, 148,2 százalékot. Jól dolgozott Balázs Pál vájár is, aki 139,2 százalékot ért el. A műszak alatt 5.6 csille szén helyett 7.8 csillével termelt. A vasasi csapatok közül szerdán a legjobb Nimsz József csapata, amely 95 csillés előirányzattal szemben 123 csille szenet adott népgazdaságunknak. Máté István csapata 57 csillés előirányzat helyett 73 csille szenet termelt. A szabolcsi üzemben szerdán Pless János vájár került az első helyre a bányászok versenyében. Teljesítménye 150,7 százalék volt. Még több és jobb téglát kérnek az Újlaki Téglagyár munkásaitól a Budapesti Magasépítési Vállalat küldöttei Az új tervév első munkanapján az Újlaki Téglagyár dolgozóinak többsége már negyedórával munkakezdés előtt megérkezett a gyárba. Ünnepélyes röpgyűléssel kezdték meg a munkát az új évben. A röpgyűlésen megjelent a Budapesti Magasépítési Vállalat küldöttsége is, hogy még szebb eredményekkel teljes új esztendőt kívánjon a téglagyári dolgozóknak. A küldöttség nevében Szabó István üzemi bizottsági tag arra kérte az Újlaki Téglagyár munkásait és munkásnőit, hogy 1952-ben még több és jobb minőségű téglát gyártsanak az építkezéseknek. A röpgyűlés után mindenki munkahelyére sietett. Már az első órákban szép teljesítmények híre érkezett. Turzó Ferenc sztahanovista kihordó brigádja délelőtt 11 óráig 193 százalékra teljesítette előirányzatát. A 7-es kemencénél a Susánszki-brigád 158 százalékot ért el. „Adjatok jobb minőségű anyagot!“ A Kőbányai Textilipar dolgozóinak küldöttei a Lőrinci Fonóban Máskor ilyen időtájt, reggel hat óra előtt néhány perccel még jónéhányan álldogálnak a Lőrinci Fonó óráinál, hogy még gyorsan, ha ugyan már nem későn, „bélyegezzenek”. Az új év első munkanapján azonban már csend volt a kapuknál, amikor felbúgott a munkaidő megkezdését jelző sziréna. Valamennyi üzemrészben röpgyűlés volt, mielőtt a munkások hozzákezdtek volna 1952. évi feladatuk teljesítéséhez s mindenütt nagy lelkesedéssel tettek ígéretet a dolgozók, hogy odaadással, fegyelmezetten veszik ki részüket a terv megvalósításából. A gyűrűsfonó röpgyűlésén megemlékeztek arról, hogy a gyár tervteljesítését súlyosan akadályozza a fegyelmezetlenség, a sok igazolatlan mulasztás, lógás, későnjárás, a sok selejt. Kemény szavakkal bírálták meg a dolgozók Kelemen Rózát, aki gyakori hiányzásával hátráltatja a munkát: „Ha még egyetlen egyszer hiányzik, nem fogunk dolgozni vele!" S nemcsak a gyűrűsfonó délelőtti szakmányában, hanem az előfonóban, a keresztorsózóban, a rezsiosztályon is meggyőződhettek a fegyelmezetlenek arról, hogy a jövőben nem terem sok babér a számukra. Kőhalmi Konrád, a fonoda sztahanovista vezetője a délutáni műszak előtt így beszélt a dolgozókhoz: — Ebben az évben 16.000 új orsót, új tisztítót, új gépet, sok fontos alkatrészt kapunk. Könnyebb lesz a munkánk, de az ország elvárja tőlünk, hogy mi is helytálljunk! Sok a javítanivalónk, lássunk hát hozzá! Fodor Ferencné, a Vörös Csillagifjúmunkásbrigád előmunkása, aki azzal vívta ki társai megbecsülését, hogy egy perc alá szorította a cséveleszedés idejét, brigádja nevében bejelentette, hogy szerződést kötöttek művezetőjükkel, Cseri Jánossal. A brigád a szerződésben vállalja, hogy nem lesz igazolatlan mulasztása, hogy a betegek és szabadságosok munkáját is ellátja, hogy túlteljesíti tervét. Cseri János viszont azt ígérte meg a szerződésben, hogy minden eszközzel segíti a brigád munkáját. A jó példa sok követőre talált. Már szerdán számos hasonló szerződés készült. Fehér József, a legjobb gyűrűsfonó művezetője, Szikra Lajos mestert hívta ki: melyikük műhelye tisztább, rendezettebb, melyikük szorítja le jobban a selejtet és teljesíti túl inkább minden részletében az előirányzatot? Szenyán Jánosné fonónő megfogadta, hogy túlszárnyalja eddigi átlagos 105 százalékos teljesítményét. „Nemrégiben kerékpárt kaptam ajándékba a gyártól a teljesítményemért — mondotta. — Úgy érzem, hogy egy-két ,részlettel’ még tartozom érte. Nagyon jól akarok dolgozni 1952-ben." Timmel Livia, Csóka Irén, Homolka Istvánné és a többiek sorra jelentik be, hogy újabb versenyszerződést akarnak kötni, többet akarnak vállalni, mint tavaly. Szerdán délután látogatók érkeztek a gyárba: a szomszédos Kőbányai Textiliparból küldöttség kereste fel a gyár keresztorsózóját. A küldöttek — Győrei Jenő szövőművezető és Ecsedi Gyuláné —■ kéréssel fordultak a fonókhoz: adjanak jobb minőségű anyagot! — Tudjátok jól, mennyire szívünkön viseljük mi is a tervteljesítést — mondta Győrei Jenő a hirtelen összegyűlt dolgozóknak. — De hogyan teljesítsük, ha ti nem vigyáztok a szál csomózásánál, s nem vigyáztok arra, hogy ne kerüljön hulladék az anyagba? Igaz, az utóbbi időben javult a munkátok, de még ma is sok zavart okoz az elmúló, puha fonalszál, figyelmetlen munkátok következménye. Kérjük, dolgozzatok jobban, lelkiismeretesebben! A keresztorsózó dolgozói megígérték: számíthatnak rájuk a textilgyáriak, jobban vigyáznak majd a gyártmányokra, a Lőrinci Fonó jóhírnevére. A „döntő tervév“ első munkaórái SZERDÁN Atauta a volt diemens-gyár, a mai bővülő, szépülő Budapesti Villamosgép- és Kábelgyár dolgozói közül egy sem akadt, aki munkába sietve ne állt volna meg mosolygós arccal a gyár bejárata előtt. „Szeretettel üdvözöljük dolgozóinkat, ötéves tervünk harmadik évének megkezdése alkalmából" — ez állt a rácsos kapu felett a hatalmas táblán. Benn, az egyes műhelyekben jókívánságoktól és üdvözlő szavaktól voltak hangosak a széles, tágas csarnokok, örömteli, lelkes hangulatban kezdték meg a munkát 1952 első munkanapján a forgácsolók, szerelők, lakatosok, tekercselők, kábelgyártók. Kilenc órakor az egész gyárban leálltak néhány percre a gépek. A dolgozók összesereglettek a csarnokok közepén. Ezekben a percekben csoportonként rövid, de izzóan lelkes röpgyűlések zajlottak le. A gyengeáramúgyárrészlegben Turcsányi Kálmán elvtárs, alapszervezeti párttitkár állt az embergyártr közepén. Jelentőségteljes, ünnepi hangon beszélt a tervfeladatokról. — Elvtársak! Egy olyan gyárban, mint a miénk is , ahol az elmúlt évben felépült a modern gyengeáramú gyárunk, bővítettük a kábelgyárat, a szerelvénygyárat, új mintaasztalos-műhelyünk született, készen van már a gyönyörű 180 személyes bölcsődénk, 1952-ben pedig megkezdjük a nagymotorgyár, az ételgyár, az irodaház és befejezzük az öntöde, a garázs építését — nem is lehet más célja a dolgozóknak, minthogy ötéves tervünket határidő előtt megvalósítsák. Feladataink nőttön nőnek elvtársak. Az új tervévben kétszer- SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, 19.52. JANUÁR 8 annyi értéket kell termelnünk, mint 1951-ben. Fogadjuk meg, hogy tervünk előírását nap-nap után végrehajtjuk. Gyár részlegünk az elmúlt évben minden hónapban teljesítette tervét. Az idén már az legyen a legfontosabb célunk, hogy „adósságot” még egyik napról a másikra se vigyünk át! A NAGY TAPS ZÚGOTT FEL válaszul Turcsányi elvtárs szavaira. És egymásután szólaltak fel a dolgozók, hogy elmondják: az új tervévben nagyobb sikerek felé törnek. Elsőnek Ardai Béla művezető jelentkezett szólásra, ő csatlakozott az egész gyárban először Deák János művezető kezdeményezéséhez. — Jól dolgoztunk 1951-ben — mondta —, emelt fővel állhatunk gyárunk vezetői és az egész ország elé is. De a múltévi teljesítménynél ebben az évben többet kell adnunk. Ez pedig azt parancsolja, hogy véget vessünk a jelentéktelennek látszó késéseknek, az „apró" lazsálásoknak, a technológiai utasítások semmibevevésének! Surányi elvtárs, a kísérleti laboratórium dolgozója szinte Ardai elvtárs szavait folytatta: — Javaslatom van — kezdte. — Nem elég az, ha csak művezetőink csatlakoznak Deák elvtárs felhívásához. Mi, akié a munkapad mellett védjük a békét, saját, személyes ügyünknek kell, hogy tartsuk a fegyelmet. Fogadjuk meg, hogy mától kezdve jobban segítjük a művezetőket a munkafegyelem megerősítésében. A kör közepén álló Turcsányi elvtárs látta, hogy erre a beszédre szinte megmozdult az egész terem. „Ki fogadja hát el a javaslatot?" — kérdezte hangosan. Szinte egyszerre emelte fel mindenki a karját. Csákány György sztahanovista esztergályos ezt mondta: — Röviden csak azt szeretném itt, munkatársaim előtt megfogadni a harmadik terv év indulásának napján, hogy 1952. évi tervemet július 1-re teljesítem! Viharzó taps zúgott fel. Az Iszkrabrigád tagjai jelentőségteljesen egymásra néztek. A társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás, hűtlen kezelés és a munkafegyelem megsértése miatt két-kétévi börtönre ítéltek két traktorvezetőt A Legfelső Bíróság ítéletet hozott Demján Antal és Hajdú Ferenc traktorvezetők, a lenti és a palini gépállomás dolgozóinak bűnügyében. A két traktorvezető sikkasztott a gépállomás üzemanyagából, a sikkasztott anyagot különféle személyeknek eladták. Ezenkívül egyénileg dolgozó parasztok számára feketeszántásokat végeztek, s a szántási díjat maguknak tartották meg. A zalaegerszegi megyei bíróság a két traktorost a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás és hűtlen kezelés miatt egyévi börtönre ítélte. Súlyosbító körülménynek vette a bíróság, hogy Demján Antal és Hajdú Ferenc traktorosok az említett bűncselekmények mellett több ízben súlyosan vétettek a munkafegyelem ellen. A Legfelső Bíróság ezt az ítéletet kétévi börtönre súlyosbította. Megállapította, hogy a vádlottak több ízben — Nekünk is van mondanivalónk — fordult Bardócz Tamás brigádvezető a félkörben állók felé. A brigád vállalja, hogy 1952-ben havi 600 darab kapcsolónál nem adjuk alább. Ez eddig csúcsteljesítmény volt — mostantól kezdve átlagos teljesítmény lesz! Karvaluszkiné tekercselőnő is szót kért. „Megfogadom, hogy egész évre előírt tervemet december 1-re elvégzem — mondotta. — Azonkívül megláthatja akárki, a tekercselőknél lesz a legnagyobb fegyelem és rend. Mi már ezzel az elhatározással léptünk át az új évbe." GYORSAN MÚLTAK A PERCEK, be kellett fejezni a röpgyűlést. Azok, akik már nem jutottak szóhoz megígérték, hogy írásban teszik meg 1952-önkényesen eltávoztak és igazolatlanul távolmaradtak a munkahelyüktől. Ez a munkafegyelem olyan megsértése, amelyet önálló bűncselekménynek kell tekinteni és a tervgazdaság büntetőjogi védelméről szóló 1950. évi 4. számú törvényerejű rendeletbe ütköző bűntettnek kell minősíteni. A Legfelső Bíróság az ítélést indokolásában elvileg leszögezte: azokat, akik a munkafegyelmet nem kártevő szándékkal sértik meg, általában az 1950. évi II. számú törvény alkalmazásával javító-nevelő munkára kell ítélni. (A javító-nevelő munka egy hónaptól két évig terjedhet. Az elítélt ezt általában régi munkahelyén 10—25 százalékkal csökkentett munkabér mellett végzi el. Ha az elítélt a büntetés tartama alatt hanyagul dolgozik, újabb fegyelmezetlenséget követ el — a javító-nevelő munkát a bíróság börtönbüntetésre változtathatja át.) re szóló munkafelajánlásukat. Egy-két pillanat múlva már felzúgott az első gép. Lelkesen dolgoztak a munkások. Bardócz Tamás, az Iszkra-brigád vezetője, déli 12 óráig 180 százalékos teljesítményt, Kajli Sándor betanított marós 153 százalékos, Ábrahám László 220 százalékos teljesítményt ért el. Grandics Nándorné szerelőnő, aki eddig átlagban 170 százalékra teljesítette normáját, az ötéves terv harmadik évének első óráiban 186 százalékot teljesített. Kasza Ilona műszerszerelőnő eddigi 120 százalékos teljesítményét a déli órákig 161 százalékra növelte. Gáborek Gyuláné tekercselőnő az eddigi 132 százalék helyett 150 százalékra teljesítette normáját, így indultak el a Budapesti Villamosgép- és Kábelgyár dolgozói, hogy sikerre vigyék a döntő, a harmadik tervével. Deák János műhelyében , két héttel a felhívása után A munkások segítségével sikeresen teljesíti felajánlásait: javul a munkafegyelem, emelkedik a termelés Két és fél héttel ezelőtt Deák János elvtárs, a MÁVAG Szerszámgyár forgácsolóműhelyének művezetője felhívást intézett az ország művezetőihez: kapcsolódjanak be a munkafegyelem megszilárdításáért folyó küzdelembe, valósítsák meg arinisztertanácsnak a művezetők jogairól és kötelességeiről szóló határozatát, idejében közöljék a hozzájuk beosztott dolgozókkal feladataikat, biztosítsák a terv teljesítéséhez szükséges anyagot, szerszámot, rajzot. Deák elvtárs szavára felfigyeltek az ország valamenynyi gyárában. Azóta nem múlt el nap, amelyen ne jelentették volna be tömegesen a művezetők és mesterek, hogy Deák elvtárs a szívükből beszélt, örömmel, lelkesen csatlakoznak a felhíváshoz. Deák elvtárs maga is sok levelet kap ezekben a napokban: művezetők számolnak be neki eddigi eredményeikről, tapasztalataikról, ötleteikről, csatlakozásukról. A baráti levelek között ismerős írás is akad: Gyarmati József honvéd, Deák elvtárs volt tanítványa köszönti tanítómesterét és sikert kíván kezdeményezéséhez. „Tudom, hogy művezetőink nagy többségét lelkesítik az ötéves terv nagy célkitűzései” — írta Deák elvtárs felhívásában. A levelek, a csatlakozások bizonyítják, hogy művezetőink valóban megértették a kezdeményezés jelentőségét. Kommunista felelősségérzet Hogyan határozta el Deák elvtárs, hogy harcot indít a munkafegyelem megszilárdításáért és felszólítja erre művezetőtársait? Deák elvtárs azok közé a munkások közé tartozik, akik becsületbeli ügyüknek tekintik, hogy gyáruk, műhelyük teljesítse tervét. Hosszú évek óta dolgozik a MÁVAG forgácsolóműhelyében. A felszabadulás után mint az egyik legjobb esztergályost ismerték meg. A kongresszusi versenyben például 2170 százalékot ért el. Nem elégedett meg eredményeivel s minden alkalmat megragadott arra, hogy képezze magát. Tanult szakmailag s gyarapította politikai képzettségét is. A legjobbak között volt a párt szemináriumain s a múlt év májusában nagy kitüntetésben részesült: a párt háromhónapos pártiskolára küldte. Kitágult látóköre, még jobban felismerte, milyen jelentősége van a termelés fokozásának. Amikor visszakerült a gyárba, műhelyének művezetője, majd a pártszervezet vezetőségének tagja lett. Érezte, hogy most még felelősebb gazdája a műhelynek. Régóta bántotta már, hogy műhelye nem teljesíti a tervet. Nagy lendülettel látott hozzá, hogy elhárítsa az útból a még meglévő akadályokat. — A legfőbb akadály a munkafegyelem lazasága volt — emlékszik vissza Deák elvtárs. — Műhelyünket legalább 15—20 százalék veszteség érte a hiányzásokból, lógásokból, késésekből származó időkiesés következtében. A többi műhelyben még súlyosabb volt a helyzet. Rákosi elvtárs beszédének hatására elhatároztam: kemény harcot indítok a munkafegyelem megszilárdításáért. A pártszervezethez, a kommunistákhoz, a példamutató munkásokhoz fordultam segítségért. Mellémálltak úgy, ahogyan vártam. Megírtam felhívásomat az ország művezetőihez. Az első eredmények Deák-elvtárs műhelyében komoly harc folyik a felhívás óta a fegyelmezetlenség ellen. A késések, a fegyelmezetlenségek nem szűntek meg egycsapásra. De Deák elvtárs nem áll egyedül a küzdelemben. Nem tévedett, amikor felhívásában ezt írta: „Biztos vagyok abban, hogy vállalásom az öntudatos munkások egyetértésével fog találkozni." Lantos György esztergályost pénzbírsággal sújtotta késései miatt. A műhely élenjáró dolgozói még hatásosabbá tették ezt a büntetést. Stelek Imre sztahanovista felkereste Lantos Györgyöt, megmagyarázta neki, milyen kárt okoz hanyagságával. Lantos megígérte, a jövőben pontos lesz, számíthatnak rá. Stelek Imre a munkában is segít neki. Jóval munkakezdés előtt már gépeik mellett vannak, felkészülnek a napi munkára s Lantos György teljesítménye 60 százalékról már 100 százalék fölé emelkedett. Voltak mások is, akik csak később értették meg a 10 perces mozgalom jelentőségét. Módra József márós úgy gondolta — s ezt meg is mondta — hogy „teljesítménybért kapunk, minden munkás úgy dolgozik, ahogyan akar.” Társai is, Deák elvtárs is megmagyarázták neki: „Lehet, hogy a fegyelmezettséggel megtakarított percek egy munkásnál talán csak egy-két elkészített munkadarabbal jelentenek többet, de az egész műhelyben, az egész gyárban hatalmas eredményeket érhetünk el így. Egy hónap alatt esetleg egy teljes mozdonyt vagy tíz esztergapadot készíthetünk el a jól felhasznált perceken!” S Módra József is csatlakozott a tízperces mozgalomhoz, akárcsak a műhely sok más munkása. A felhívás előtt a dolgozók 60 százaléka vett részt ebben a mozgalomban, ma már — mindenki! Míg december 16 előtt általában a dolgozók 15 százaléka kezdett késéssel a munkához, ma már a későn jövők aránya 1—2 százalékra csökkent. Két hét alatt érték el ezt az eredményt. A fegyelem megszilárdulásával emelkedett a műhely termelése is. A forgácsolóműhely dolgozói joggal büszkélkednek: ők is hozzájárultak ahhoz, hogy a gyár a 15 milliós vállalását december 31 helyett, már december 19-re teljesítette. A munkafegyelem megszilárdításáért folyó harc során nincs hiány az ötletekben. Deák elvtárs műhelyében a pártszervezet, a szakszervezet, az öntudatos dolgozók segítségével kezd kialakulni az a légkör, amelyben szégyen lógni, fegyelmezetlennek lenni. A későn jövőt gúnyos tapsvihar fogadja s biztos lehet abban, hogy „megemlékezik” róla a faliújság, a villám. A röpgyűléseken, értekezleteken sohasem feledkeznek meg a munkafegyelem kérdéseinek megvitatásáról. Szilárd fegyelemmel — az 1952. évi tervért De nemcsak a munkafegyelem javulásában mutatkozik a felhívás hatása. Deák elvtárs teljesíti azt a vállalását is, hogy segíti munkásait a munkaidő jobb kihasználásában. Ma már a műhely egyetlen szakmunkásának sem kell otthagynia a gépét anyagért, szerszámért, rajzért . Deák elvtárs gondoskodott arról, hogy segédmunkás készítsen oda mindent. Ha valaki például bejelenti, hogy egy óra múlva kész az akkori munkájával, az utolsó művelet elvégzésekor már ott van a gépénél a munka folytatásához szükséges anyag. Deák elvtárs szeretettel segíti dolgozóit, ha nehézségeik vannak. Tarsapka István és Balogh András esztergályosok munkájának a minősége sokat javult azóta, amióta Deák elvtárs jó tanácsokat adott nekik. Sokat foglalkozik Deák elvtárs az átképzésökkel is: mindig rajtuk van a szeme és gyakran magyarázza meg az esztergálás fogásait, fejlett módszereit. Szeretik és megbecsülik a gyár dolgozói Deák elvtársat. Példaképnek tekintik, akitől sokat lehet tanulni szakmájuk szeretetében, a munka iránti lelkesedésben, az új felkarolásában, a kommunista kötelességtudásban és felelősségérzetben. Együtt látnak most hozzá, hogy győzelemre vigyék a műhely 1952. évi tervét. Megkezdi előadássorozatát a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémiája A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémiája 1952. január 4-én délután 6 órakor tartja megnyitó előadását az építőipari szakszervezet székházában. Az előadást Kovács István elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége titkára tartja „A nemzetközi helyzet” címmel. Belépés csak meghívóval.