Szabad Nép, 1952. február (10. évfolyam, 26-50. szám)
1952-02-01 / 26. szám
f ( . . . ' v. A világ békéjének hatalmas fegyvere lapozzuk végig a Pravdát, a Trudot az Izvesztyiját, a Szociatisztyicseszkoje Zemljegyelijét, vasty más szovjet lapokat — a vezércikk, a lap legfontosabb írása és egy egy fontos elvi cikk mellett tudósítók, levelezők, szerkesztőségen kívüliek írásai töltik meg a lap jórészét. Pártfunkcionáriusok és tudósok, üzemek igazgatói és munkások, kolhozisták, diákok és tisztviselők írnak bennük. Lenin elvtárs arra tanít, hogy „a sajtó akkor lesz élő és eleven, amikor őt vezető és állandóan író irodalmárra ötszáz, sőt ötezer nem irodalmár munkáskódik." A Pravda ez év január 6-i számában például helyi tudósítók számolnak be arról, milyen nagy ütemben küldik a déluráli üzemek a gépeket és anyagot a kommunizmus nagy építkezéseihez, hogyan fejlődik a pompás feketetengeri üdülő, Batumi, milyen új eredményeket értek el a kuznyecki bányászok, a kirov környéki fakitermelők. A szovjet vegyipari miniszter a vegyipar eredményeiről, G. Poljakova, a moszkvai , villanylámpagyár propagandistája a pártoktatás terén szerzett tapasztalatairól ír. Helyi tudósítók küldenek beszámolót Tambovból, Kievből, Taskentből. A vezércikken és a külpolitikai anyagon kívül csak két kisebb hír és egy szemle készült a szerkesztőségben. A január 24-i Pravdában 16 helyi tudósító és a Lett Kommunista (bolsevik) Párt titkára írta két, szerkesztőségben készült cikk mellett. A szovjet újságokat a tömegek segítségével írják, de a tömegek segítségével szerkesztik is Hány új fontos cikk, riport születik a beérkező le-.,vetek hatására, hány új témát dolgoznak fel az újságokban a kívülről jött értesülések alapján, hány hosszú ideig tartó kampány indul meg egyegy levél, beszámoló, jó kezdeményezés után, ami valósággal meghatározza a lap egy rovatának képét. S nem, csak levelekútján lépnek be a szerkesztőség életébe a szovjet olvasók — hanem személyesen is. Az újságok egy-egy rovatánál csak néhány munkatárs dolgozik, de ha meg tudják szervezni a külső munkatársak az aktívák hálózatát, igen sok kérdést tudnak átfogni, mélyen meg tudják ismerni az élet minden részletét. A szovjet sajtó megteremtette ezt az aktívagárdát. A szerkesztőségek időnként behívják ,külső munkatársaikat, megbeszélésre ülnek össze velük Az ipari kérdésekkel foglalkozó rovat a sztahanovistákból, mérnökökből, üzemi igazgatókból álló aktíváit hívja öszsze, a mezőgazdasági rovatok megbeszélésein .kolhozelnökök, agronómusok, lejönök, traktoristák mondják el, mi foglalkoztatja a falut, milyen nehézségekkel küzdenek, hol arattak sikert, mivel kellene még foglalkozni az újságban, hogyan lehetne még jobban segíteni a kolhozok népét Szinte kitágulnak a szerkesztőségek. Ott lüktet bennük az élet maga. Miközben az aktívák maguk kitanulják az újságírás mesterségét, a pártszervezetek, az üzemek, kolhozok, egyetemek, laboratóriumok, filmstúdiók életének kérdéseivel igetik ,heg a szerkesztőségek levegője, változatos, ezernyi kérdést felvető anyaggal a lapok hasábjai. S éppen azért, mert, állandóan segítségül hívja a tömegeket, mert állandóan tanul tőlük, tudja a szovjet sajtó mélyen megismerni az életét, azért képes arra, hogy meglássa azt az újat, ami a tömegekben keletkezik, ami — ha kiterebélyesedik, általánossá válik — előre lendít a kommunizmus felé. A néppel való összeforrottság, az élet legfontosabb jelenségeinek szüntelen kutatása és megmutatása, ez teszi képessé a szovjet sajtót arra, hogy — mint Lenin elvtárs mondotta — megírja a jelenkor történetét. A jelenkor nagy mozgatója: az öntudatra ébredt tömegek ereje.A jelenkor legnagyszerűbb vonása, ami utat tör a jövőnek: a szovjet nép nagy , alkotó, a kommunizmust építő munkája. Ennek a nagy alkotómunkának a történetírója a szovjet sajtó. A Trudaugusztus 4-i számában közölte Mária Levcsenko és Grigorj Alphanov fiatal sztahanovisták felhívását, akik újfajta versenyt indítottak az önköltségcsökkentésért. A Burevesztnyik cipőgyárban elhangzott felhívás jelentőségéről augusztus hó 7-én vezércikk született. Augusztus hó 9 én a könnyűipari miniszter helyettese nyilatkozott róla. Két napra rá válasz érkezett a versen felhívásra Rosztovból, Kisinyevből és Ivanovóból. Augusztus 12-én a Trud sztálingrádi, taganrogi, taskenti tudósításokat közöl a versenyhez való csatlakozásokról.Ugyanezekben a napokban új, állandó rovat indul meg a Trud első oldalán a Burevesztnyik-mozgalomról. Augusztus21-én Tyimofej Grebeskov gyorséríző „A percek értéke” címmel ír lapban arról hogyan alkalmazza a Sevcsenko és Muhanov módszerét , így követhetjük nyomon korunk legyőzhetetlen mozgalmának terjedését a Trud hasábjain, és a többi, szovjet lapok hasábjain. A jelenkor történetének lapjaira ír a Pravda január 20-i száma, amikor a leningrádi üzemek kultúráidról, a krasznodári terület mezőgazdasági újítóinak tanácskozásáról, a szibériai kolhozok rádióállomásairól számol be. A jelenkor történetének nagyszerű lapjait írják a szovjet újságok, amikor nap mint nap nyomon követik: hogyan bontakoznak ki a Volgán, a Donu, a Dnyeperen, az Abu-Darján a kommunizmus nagy természetátalakító építkezései. A szovjet sajtó leírója, de nem szenvtelen krónikása az eseményeknek: lelkes agdátor, bölcs propagandista és forradalmi lendületű szervező. Leírója, de egyben alkotója is az eseményeknek. A Trudban megjelenő tudósítások, riportok, cikkek a Burevesztnyik-mozgalomról például, mint a szél a vitorlába, úgy kaptak bele a szovjet üzemek dolgozóinak versenyző kedvébe, s lendítették azt még jobban előre. A szovjet sajtó szenvedélyes harcos, amely szeret ést gyűlöl. Hajthatatlan pártossággal zárja a hibákat. Úgy, ahogy azt például a Pravda január tizennegyediki száma tette- élesen megbírált egy városi tanácselnököt, aki rosszul dolgozott, a bírálatot elutasította, s hogy hibáit kendőzze, dokumentumfilmet csináltatott saját tanácselnöki munkájáról, ,,az utókor számára". De határtalan szeretettel támogatja a szovjet sajtó (s ez az összehasonlíthatatlanul gyakoribb) mindazt, ami jószándékú, ami előreviszi a kommunizmus építésének ügyét. Mennyi melegséggel irt a Pravda Masa Leonova ifjú kolhozistalányról, aki az öntözött földek mesterévé válik hamarosan, Ieonyid Labryteről, aki mindössze, két éve került fel faluról a leningrádi Kirov-gyárba, s ma már esztergályos újító. A szovjet sajtó azonban nemcsak a szovjet néppel forrott össze, magáénak érzi a világ valamennyi népének ügyét is. A szovjet sajtó munkásainak szíve együtt dobog a népek szívével, a népek fájdalma az ő fájdalmuk is, sikereik a szovjet sajtó számára is ünnepet jelentenek. Az együttérzés kifejezésének százféle módját találja meg a szovjet sajtó, amikor mirólunk a népi demokráciák életéről ír. Az öröm és biztatás meleg hangja csendül ki abból a riportból, amelyet a Pravda október 2-i számú magyarországi tudósítójának, tollából Sztálin városról közölt: „Az építők munkanapjai teli vannak az önfeláldozó munka példáival. Dunapentelén több épül, mint egy új város és vasmű: itt alakul ki az új ember. Várost és gyárakat építve az emberek megtanultak ■ifs megtanulnak tervezni, építeni, irányítani és ami rendkívül fontos, itt születik meg az új ember új arculata — az egész állam érdekeinek harcosa ” „Lengyelország dolgozói bátran és eltökélten alakítják át országuk gazdaságát — írja a Pravda varsói tudósítója . Hatalmas, nagyszerű e nép lendülete, amely megismertea saját maga, a haza számára végzett munka boldogságát." Hányszor száll sikra a hatalmas tekintélyű szovjet sajtó a mi érdekeikért, hányszor mér csapásokat ellenségeinkre. A Pravda írta egy vezércikkében, arról, hogy az imperialisták kém és szabotin-bandákat szerveznek a népi demokráciákban: „Valamennyi gyalázatos tervük kudarcra van ítélve. A szabad népek fokozzák éberségüket, erősítik harcukat a népi demokratikus állam megerősítéséért, s eltökélten viszszaverik az imperialisták és ügynökeik minden kísérletezését." "Mikor azt mondjuk hogy a szovjet sajtó a jelenkor, történetírója, ez azt is jelenti, hogy a népek küzdemének harcos, mélységesen nemzetközi történetírója. Hasábjain a földkerekség munkásosztályának, a gyarmati és függő országok népei küzdelmének gigászi krónikája bontakozik ki. A délamerikai bányászok szenvedésének, az indiai nép éhezésének, a francia munkásosztály küzdelmének, a koreai nép kövességének leírása tíz- és tízmillió példányban jelenik meg, messze felülemelkedik a burzsoá sajtó hazug lármáján, s a világ közvéleménye elé tárja a valóságot. Tovább szítja az elnyomók elleni gyűlöletet, tovább erősíti az elnyomottak s a már felszabadult népek közötti testvériséget, közvetíti a nagy szovjet nép szeretetét a harcolók felé. ,A világ szabadságszerető népei forrón kívánnak sikert a japán népnek -!- írta a Pravda — igazságos, bátor harcában a békéért és a szabadságért.” A szovjet sajtó mélységesen együttérez a kapitalizmus járma alatt sínylődőkkel és lángoló szavakkal bélyegzi meg az elnyomókat. „Európa kapitalista országának dolgozói nyomorognak. De mi történik ugyanekkor az óceánon túl?... - t jelent az „amerikai életforma”? Chicagóban az asszonyok emberi csontvázakat ábrázoló plakátokat hordanak, ezzel a felirattal: hamarosan mi is ilyen állapotba jutunk.. A Lityeraturnaja Gazeta január 22-i száma így írt: „Az Amerika-ellenes hangulat szakadatlanul nő Indonéziában. A parlamenten kívül mind erőteljesebben hallatszik munkások és parasztok millióinak hangja: békét és függetlenséget követelnek." „Görögország munkásosztálya harcol" — számolt be a Trud december 19-i száma. „El a kezekkel a spanyol hazafiaktól" — követeli a Pravda. „Az iráni nép keményen elhatározta, hogy síkraszáll szabadságáért és egyszers mindenkorra végez az imperialista rablók előjogaival” — írja a Trud Azzal a hajórakománnyal kapcsolatban, amelyet a szovjet nép küldött az árvízsújtotta olasz lakosságnak, üzente a világ népeinek vezércikkében a Trud: „A világ dolgozói jól tudják: a szovjet munkásosztályra lehet támaszkodni” ... „Erősödjön nap mint nap a szovjet és az olasz nép barátsága. Éljen a dolgozók nemzetközi egysége és szolidaritásai“ A világsajtóban nincs bátrabb, diadalmasabb harcosa a béke ügyének, mint a szovjet sajtó. Nincs, amely szebben, lelkesebben, magasztosabban adná kifejezni azt, amit a békére vágyó százmilliók éreznek. „A béke védelme — minden nép ügye. Mindenki, akinek drága a béke, a szabadság, akinek gyűlöletes a háború, aki az életet akarja és nem a halált, aki a kultúrát akarja, s nem a vandalizmust, minden becsületes ember szociális, politikai és vallási hovatartozására való tekintet nélkül csatlakozik ahhoz a harchoz, amely a békéért, az új háború gyújtogatói ellen folyikA szovjet sajtó maradéktalanul kifejezi azt a száj erőinkbe vetett hitet, ami a béke táborának öntudatos harcosait eltölti. ,A demokrácia és a béke táborának erői mérhetetlenek, nagyobbak, mint az imperialistáké — olvassák világszerte a Pravda vezércikkében. — Erkölcsmpolitikai tekintetben, gazdasági tekintetben egyaránt legyőzhetetlen erőt képvisel." A szovjet sajtó minden sorát a béke, a szocializmus véreső győzelmébe vetett hit hatja át, s magabiztosan vágja az imneralisták szemébe, hogy rendszerük menthetetlenül pusztulásra van ítélve. Ú A szovjet nép, a Szovjet haza szeretetének tüze fűti át a szovjet újságok minden írását. S mert így szereti, így együtt él saját népével, tudja szeretni a népek hazáját, tud küzdeni valamennyi népért. A szovjet sajtó — a tömegek sajtója. Ezt tudják, érzik a népek, s ezért tekintenek úgy rá, mint segítő barátra, az igazság bátor harcosára Tatár Imre SZABAD KÉP MMTEK. HU. rIBRUAK 8 Pártszervezetünk erősítésével, több pártmunkával is készülünk március 9-re A mi üzemünk dolgozói is telkes felajánlásokat tettek Rákosi elvtárs 60 születésnapjának tiszteletére. Azt vállalta dolgozóink nagy része, hogy magasabb százalékot ér el a termelésben, hogy fegyelmezettebb munkával járul hozzá műhelyének, üzemének tervteljesítéséhez, hogy kisebb selejttel fog dolgozni és értékes nyersanyagot takarít meg. Benne van ezekben a felajánlásokban mindaz a forró szeretet és hála, amelyet dolgozóink Rákosi elvtárs iránt éreznek. A pártvezetőség tagjai maguk is jó példával jártak elől a felajánlásokban. Csesznek Ferenc elvtárs, a pártvezetőség elnöke, például vállalta, hogy negyedévi tervét február 25-re teljesíti. Kismoki Károly elvtárs 40 nappal előbb akarja teljesíteni negyedévi tervét. S ugyanígy a népnevelők, pártbizalmiak is telkes felajánlásokat tettek. Mégis úgy érezzük, teljesebbé, még méltóbbá kell tennünk Rákosi elvtárs születésnapjának megünneplését. A termelést, az ország építését a mi pártunk lendíti előre, az üzemek pártszervezetei. Rákosi elvtárs a mi pártunk harcokban megedzett bölcs vezetője. Születésnapjának tiszteletére elhatároztuk, hogy tovább erősítjük pártszervezetünket, annak a pártnak üzemi szervezetét, amelyet ő vezet győzelemre. Vállaljuk, hogy erősebb, szilárdabb pártszervezetet hozunk létre az üzemben, amely a termelést is jobban tudja segíteni. Megjavítjuk pártmunkánkat minden területen, magasabb színvonalra emeljük a pártoktatást, az eddiginél gondosabban foglalkozunk a pártonkívüliek, a tagjelöltek és párttagjaink nevelésével. Megszilárdítjuk pártcsoportjainkat, több gondot fordítunk népnevelőink és pártbizalmiaink munkájára, továbbképzésükre, irányításukra Úgy akarjuk végezni munkánkat, hogy a termelés fontos feladatai, a felajánlások jó végrehajtása mellett pillanatra se feledkezzünk meg pártszervezetünk építésérőL Kovács Lajos, Kilibe-gyir piríattlift párt és PÁRtépítés Megtisztelő pártmegbizatásom*. propagandista vágyai AZ,ŐSSZEL LETTEM propagandista, akkor bízott meg először ezzel a fontos, felelősségteljes pártmunkával a pártbizottság. Nincs tehát még négy hónapja sem, hogy a 9-es alapszervezet középfokú politikai iskoláját vezetem. Minden egyes szemináriumon jegyzeteket készítek a hallgatók felszólalásairól. Amikor időnként előveszem s megnézem ezeket, látom, hogyan változnak, fejlődnek az elvtársak, hogyan javulnak feleleteik. Itt van például a csoportban Lángné elvtársnő. Kezdetben alig lehetett beszédre bírni, ma pedig már a legtöbb kérdéshez hozzászól. A legutóbbi szeminárium után elmondotta, hogy férjével — aki felsőfokú pártoktatásban vesz részt — azelőtt politikai, elméleti kérdésekről nemigen beszélt. Ma már gyakoriak otthon az elméleti viták s nemrég azt mondta a férje: „Látom, sokat tanulsz az utóbbi időben a politikai iskolán!” Nagyon szép, eredményekben bővelkedő a propagandista munkája. Szinte napról napra lemérhető, hogyan nőnek, öntudatosodnak keze alatt az emberek. A taggyűléseken, a pártnapokon megfigyelem, hogyan szólalnak fel csoportom hallgatói és külön öröm számomra, amikor egyikük-másikuk szavaiból kiérződik tanulásuk eredménye. Egyre gyakrabban szólal fel helyesen a különféle értekezleteken például Lencse elvtársnő, Takács Mária elvtársnő és bizonyos vagyok abban, hogy ez a rendszeres tanulásnak is köszönhető, amely nagyobb tudást, fokozott magabiztosságot ad. Rendszeresen figyelem azt is, menynyire segíti a hallgatókat termelőmunkájukban a szeminárium. Itt is van eredmény, jelentősen megjavult például a munkafegyelmük. A politikai iskola hallgatói közül az utóbbi időben már senki sem késik a munkából. Amikor a szocialista iparosítást tárgyaltuk, a hallgatók vállalták: méginkább kiveszik részüket iparunk fejlesztéséből azzal, hogy segítik az új dolgozókat, a száz százalékon alul teljesítőket munkájukban, teljesíteményük emelésében. Az ősszel propagandista iskolán vettem részt. Itt arra is tanítottak: a propagandista ne csak vezetője, hanem barátja is legyen a hallgatóinak, hogy szívesen, jókedvvel jöjjenek a hallgatók a foglalkozásokra. Kezdetben voltak nehézségek e téren. Egyesek könnyen találtak „halaszthatatlan” elfoglaltságot, amiért „nem jöhettek" el a szemináriumra. Igyekeztem szemináriumon kívül is foglalkozni az elvtársakkal, megmagyarázni a tanulás jelentőségét. Az anyagról is, a tanulás módszereiről is beszélgettem egyikkel-másikkal hazafelé menet, villamoson, vagy ráérő időben. Összebarátkoztunk és hamarosan megszűnt az igazolatlan hiányzás, komolyan veszik a heti foglalkozást s NEM VOLT KÖNNYŰ eljutni idáig. Amikor az oktatási év megindulása előtt a pártbizottság közölte velem, hogy középfokú politikai iskola vezetését bízza rám, arra gondoltam, eddig magam is hallgató voltam, s most én leszek felelős 16—18 elvtárs, párttag és tagjelölt politikai neveléséért. Bizony, a nagy felelősségtől szorongást éreztem. Alá is minden előadás, minden szeminárium előtt elfog az izgalom. De ma már — úgy érzem — egészséges az izgatottság; nem a félelem, hanem a várakozás jele: jól felkészültem-e, megásdom-e a helyemet, tudom-e teljesíteni, amit a párt rámbízott? Az előadásokra, szemináriumokra gondosan készül ok. Igen nagy a ha.Iga.ok erdeklődése. Ezt ki kell elegítenem. Rendszeresen látogatom a pártmunkáskönyvtárat, itt tanútok, t.olvasom a kötelező, az ajan.ott irodalmat és jegyzeteket készítek be.de. Legutóbb peldául „A mezőgazdaság szocialista átszervezésének evi kérdései’’ című előadásra készültem. Ehhez elolvastam, nagyrészt kijegyeztem „Lenin—Sztálin: Az agrárkérdésről” című könyvet. Arra törekszem, hogy a politikai irodalom mellett szépirodalmi könyveket is olvassak — olyanokat, melyek kapcsolatban vannak a soron levő anyaggal. Mielőtt a szocialista iparosítás kérdéseit tárgyalm* volna, elolvastam Azsajev nagyszerű könyvét, a „Távol Moszkvától ”-t Előadásomban több részletet idéztem a könyvből. Határozottan éreztem, hogy színesebb, érdekesebb volt az előadásom s a hallgatók jobban megértették az anyagot, világosabbá váltak előttük egyes elméleti kérdések. Amikor legutóbb a mezőgazdaság szocialista átszervezésének kérdéséről, s többek között a parasztság rétegeződéséről volt szó, a „Talpalatnyi fasd” című magyar film egyik-másik jelenetére emlékeztettem az elvtársakat. A hallgatók valamennyien látták a filmet és még világosabban megértették, milyen volt a dolgozó parasztság helyzete a kapitalizmusban, hogyan húzták ki a nagybirtokosok, kulákok, a fasiszta államapparátus a földet a szegényparaszt lába alól, hogyan árverezték el szegényes házaikat a fejük fölül FELKÉSZÜLÉSEMHEZ HOZZÁ. . TARTOZIK az is, hogy az üzempártbizottságtól adatokat kérek, amelyeknek segítségével eredményesen, a mai élettel, a gyakorlattal kapcsolhatom össze az elméleti kérdéseket. A szocialista iparosítás kérdésének tárgyalása közben beszéltünk arról, milyen keveset ruháztak be a gyár régi urai a felszabadulás előtt — most pedig új és új épületek nőnek ki a földből s gépek százait szerelik fel az üzemben. Az elvtársak elmondták, hány gépet kapott műhelyük és még hányat állítanak be az ötéves terv során. Nagy segítséget nyújtanak a felkészüléshez, a Tartós békéért, nép demokráciáért!, a Szabad Nép, a Pártépítés cikkel is. Amikor a munkafegyelemről beszéltünk, felolvastam a Szabad Népből egy cikket, amely két fegyelmezetlen traktoristáról szólt, s arról is, hogyan követelték társaik a megbüntetésüket. A Sztahanov-mozgalom kérdésének jobb megértéséhez idéztem egy cikket, mely a Raidermozgalom eredményeit ismertette. És amikor a foglalkozásokon az elméletet ismertebb, elevenebb példákkal, a gyakorlattal kötjük össze, azonnal élénkebb lesz a vita, a hallgatók egyre inkább látják, hogyan mutat utat az elmélet mindennapi munkájukban. A foglalkozások előtt még egyszer alaposan átnézem az anyagot , megfelelően dolgoztam-e ki a fő- és alkérdéseket. Alkalmasak-e arra, hogy a hallgatók a feltett kérdések alapján az anyag miden részletére választ adjanak, megfelelő alapot ad-e az eleven, élénk vitára. Minden kérdés után tömören leírom az összefoglalót is: azt a választ, amit a hallgatóktól várok. Őszintén szólva, ez még nem mindig sikerült. Hiba az is, hogy az előadást szóról szóra leírom és a foglalkozáson felolvasom. A magam tapasztalatából is tudom, hogy ez nem jó módszer, mert az elődás így nem köti le az elvtársak figyelmét. Az utóbbi időben már többször tettem próbát, felolvasás közben egy-egy olyan részletet, amelyet magam is jobban ismertem, szabadon mondtam el. Azonnal láttam, hogy a hallgatók szinte felélénkültek, jobban f gyettek, s minden bizonnyal inkább megmaradt emlékezetükben az anyag. A TAPASZTALAT MEGMUTAT■l* TA: vannak rég hiányosságok a vita vezetésében is. Kezdetlm, amikor felvetettem egy kérdést, valamelyik elvtárs röviden, egy-két szóval válaszolt, a többiek hallgattak, nem szóltak hozzá. Nekem pedig nem volt türelmem várni, mindjárt feltettem a második, harmadik kérdést, így tervééészetesen nem alakulhatott ki élénk vita és eleinte szavazat, rövid kérdés-fel e.enik formájában „tárgyaltunk” meg egy-egy anyagot. Ez a „módszer” nemcsak unalmas volt, hanem arra is vezetett, hogy a hallgatók nem gondolkoztak alaposan a kérdéseken szépesen, az útmutató füzet tételeit ismételgették. Ezen a téren még nem értem el megfelelő eredményt, legfeljebb annyit, hogy magam világosan látom már: az eszmei színvonal emeléséhez az is hozzátartozik, hogy szakítsunk ezzel a mechanikus kérdés-felelet módszerrel s igyekezzünk úgy elmélyíteni a vitákat, hogy a hallgatók alkotó módon foglalkozzanak az anyaggal, hogy élő, eleven kép maradjon bennük a tanultakról. Kezdetben, amikor a szeminárium végén megkérdeztem: „Mi az elvtársak véleménye a mai vitáról?” — azt válaszolták: „Az előadás jó volt, az előadó felkészült, mi kevésbbé.” — Megmagyaráztam nekik: nem elég ennyit mondani, hanem beszéljenek arról is, milyennek tartják a szemináriumot, milyen volt szerintük a vita. Nem elég, hogy az előadó kiemeli a legjobbakat és megbírálja a gyengébbeket — a csoport tagjai is mondjanak bírálatot egymásról és a politikai iskola vezetőjéről is. Az utóbbi időben már mind gyakrabban így történik. Kápolnai elvtársnő például komolyan megbírált engem. Jogosan kifogásolta, hogy túl hosszadalmasan foglaltam össze egyes kérdéseket, feleslegesen ismételtem olyasmit, amit a hallgatók már elmondtak. DAKOSI ELVTÁRS 60. születésnapjára a hallgatók felajánlásokat tettek: munkájukat tovább javítják, termelési eredményeiket növelik. Úgy érezzük azonban, hogy akkor ünnepeljük igazán méltóan Rákosi elvtárs születésnapját, ha pártmunkánkat is jobban végezzük, ha többel járulunk hozzá pártszervezetünk erősítéséhez. Ezért vállalták a politikai iskola hallgatói, hogy állandóan emeli tanulásuk színvonalát, jobban, eredményesebben teljesítik pártmegbizatásaikat. Ezzel akarják köszönteni a mi drága Rákosi elvtársunkat 60. születésnapján. Elmondta: Bardóczky Irén, az Egyesült izzó sztahanovistája