Szabad Nép, 1952. február (10. évfolyam, 26-50. szám)
1952-02-21 / 43. szám
4 A japán nép harca a nemzeti függetlenségért Az utóbbi időben számos esemény azt mutatja, hogy az amerikai imperialisták fokozzák erőfeszítéseiket Japán bevonására távolkeleti háborús terveikbe. Barkley, az USA alelnöke, John Foster Dulles, a hírhedt háborús gyújtogató, az amerikai külügyminisztérium tanácsosa. Dean Rush külügyi államtitkár és Dodge gazdasági tanácsadó sorozatos tárgyalásokat folytattak Tokióban, hogy meggyorsítsák az amerikai csapatok Japánban maradásának és Japán újrafelfegyverzésének feltételeiről szóló, úgynevezett „közigazgatási egyezmény” megkötését. Noha a Josida-kormány — félve a nép viharos tiltakozásától — nem meri közzétenni ennek az egyezménynek a tervezetét — a valóságban a „közigazgatási egyezmény” már életbelépett Japán 32 pontján amerikai légi erőtámaszpontokat létesítenek. Az ország 14 pontján haditengerészeti bázisokat építenek ki. Számuk háromszor annyi, mint amennyi haditengerészeti támaszponttal Japán azelőtt rendelkezett. Az ország legkülönbözőbb részein amerikai szárazföldi támaszpontok és gyakorlóterek épülnek. Az amerikai megszálló hadsereg az állami vasútvonalak 70—80 százalékát, az állam kezében lévő posta-, telefon- és táviró hivatalokat, valamint a villamossági ipart, a kohászatot, az olajkitermelést, a szénbányászatot, a vegyészeti ipart a gyakorlatban saját irányítása alá vonta és a maga céljaira használta fel. Folyik a japán hadsereg felállítása is. „A Japán hadsereg újjáépítése — írta még 1951 novemberében az US. News & World Report című amerikai lap — már megkezdődött. Amerika mind fegyverrel, mind felszereléssel segíti az új Japán hadsereg felállítását. Az első cél egy 200—300 ezer főnyi hadsereg létesítése 1952 folyamán... Az új Japán hadsereg magva már megvan — ez az országos rendőrtartalék, amelyet még Mac Arthur tábornok szervezett meg. Ez a rendőrtartalék egyre jobban hasonlít a hadsereghez. Az emberek két esztendeig szolgálnak, kaszárnyákban laknak és katonai kiképzést kapnak. Kiképzik őket a géppuskák, lövegek kezelésére. Mindezt a felszerelést az USA szálítja és rövidesen 155 milliméteres lövegeket is küld. A rendőrtartaléknak páncélos járművei is vannak és várják, hogy hamarosan megkezdődik a harckocsikiképzés. A rendőrtartalék tisztjeinek és legénységének fele a volt japán hadseregben szolgált. Épp nemrég vettek át újból 400 volt őrnagyot és alezredest." A Josida-kormány a költségvetés 81 százalékát hadikiadásokra irányozta elő. Az amerikai imperialisták sürgetik Japán mielőbbi teljes felfegyverzését. Koreában elszenvedett súlyos ember- és hadianyagveszteségeiket Japánból akarják pótolni. Ezen túlmenően Japán éppen olyan központi szerepet tölt be az USA távolkeleti agressziós terveiben, mint Nyugat-Németország az európaiban. Az USA kormánya ezért arra törekszik, hogy minél teljesebbé tegye Japán gyarmati leigázását, hogy korlátlanul rendelkezhessék az ország területével, iparával, nyersanyagforrásaival és lakosságával. A vezető japán monopolkapitalista klikk mindenben készségesen aláveti magát az amerikai parancsnak — amelynek teljesítése egyébként nagy profitot is jelent számára. A reakciós japán kormány — mint a Japán Kommunista Párt programmja megállapította — „a megszálló rendszer erkölcsi és politikai támasza". Az amerikai megszállás mérhetetlen szenvedést zúdít a japán népre és a nemzeti katasztrófa veszélyét idézi fel Japán számára. A japán nép még nem felejtette el a Hirosimára és Nagaszakira dobott amerikai atombombákat és tisztában van azzal is, hogy az USA monopolkapitalistái a rabszolga és ágyútöltelék sorsát szánják neki. A jelen: az összlakosságnak csaknem egynegyede, 18 millió ember munkanélküli. A parasztságtól földterületeket rabolnak el — csupán 1951-ben több mint 4250 hektár szántóföldet és 17.720 hektár erdőt foglaltak le katonai támaszpontok építésére. Egy japán egyetemi tanár fizetése mindössze egyötöde a Japánt megszállva tartó amerikai zsoldosénak. Még a kis- és középburzsoáziát is súlyos veszteségek érik a békeiparágak elsorvasztása és az amerikai hadseregnek csökkentett áron teljesített megrendelések következtében. A jövő pedig? „A japán katonának — jelentette ki Robert amerikai generális — keveset kellene fizetnünk, öt dollárt adnánk havonta és naponta egy marék rizst." A japán népnek azonban nem ez a véleménye saját jövőjéről,nem akar havi ötdolláros ágyútöltelék lenni. Az USA által diktált san franciscói „békeegyezmény” és az úgynevezett „biztonsági egyezmény” megkötése óta — amelyek Japánt méginkább alávetették az amerikai világuralmi terveknek —a nép körében mindjobban erősödik az Amerika-ellenes és Josida-ellenes hangulat. Az utóbbi időben hatalmas sztrájkok voltak Japánban. Sztrájkoltak a szénbányászat és az elektromosipar, a magán- és államvasutak munkásai, a postai és távirdai alkalmazottak, az állami és városi hivatalnokok. Szívós harcokat vívnak a textilipari munkások és olyan dolgozórétegek is — mint az áruházi és szállodai alkalmazottak —, amelyekkel azelőtt kényük-kedvük szerint bántak a kapitalisták. A sztrájkharcok minden esetben szorosan összekapcsolódnak a „különbékeszerződés” és következményei: az újrafelfegyverzés, az Amerikától való fokozott függőség elleni tiltakozással. A sztrájkmozgalom tehát nemcsak számszerűleg növekszik, hanem politikailag is fejlődik. Erősödik a parasztság mozgalma is. A parasztok egyre erélyesebben követelik a forradalmi földreform végrehajtását és síkraszállnak a háborús célból kirótt, elviselhetetlen adók ellen. Az értelmiség támogatja a munkások és parasztok harcát és egyre tevékenyebben kapcsolódik be a békeharcba. A békeharc fő jelszavai: „El a kezekkel Koreától!”, „Harc a különbéke szerződés, a japán-amerikai biztonsági egyezmény és az újrafelfegyverzés ellen." A békéért folytatott küzdelembe egyre nagyobb számban kapcsolódnak be a nők, fiatalok és az egyházi személyiségek is. Ennek eredményeként hatmillió aláírás gyűlt össze az öthatalmi békeegyezmény megkötését követelő felhívásra. Fokozódik az Amerika-ellenes hangulat a kis- és középvállalkozók között sőt a nagyburzsoázia egyes köreiben is Ezek a gazdasági kapcsolatok fejlesztését kívánják a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal és el akarják küldeni képviselőiket a moszkvai gazdasági konferenciára. A néptömegeknek, sőt a burzsoázia egyes rétegeinek ez a magatartása természetesen hatást gyakorolt a politikai pártok helyzetére. A szocialista párt kettészakadt annak következtében, hogy az egyszerű tagság mind határozottabban fejezte ki elégedetlenségét a jobboldali vezetők Amerika-lakájpolitikájával szemben. A demokratikus néppártban ugyancsak kialakult egy ellenzéki csoport, sőt még a kormánypárton, Josida úgynevezett „liberális” pártján belül is észrevehetővé vált az USA-ellenes, Josida-ellenes hangulat. Sokan elhatározták, hogy kilépnek a pártból, több közismert politikus pedig — közöttük néhány volt miniszter — nyíltan kifejezte elégedetlenségét Josida politikája miatt. Ez a helyzet nemcsak azt mutatja, a éi hogy az amerikai háborús tervek Japánban is ingatag alapra épülnek, hanem nagy erővel húzza alá a Japán Kommunista Párt nemrégiben közzétett új programmjának helyességét is. Ennek a programmnak az alapja: a független, demokratikus, békeszerető Japánért vívott harc. Ebben a harcban a kommunista párt arra törekszik, hogy megteremtse mindazoknak az osztályoknak és rétegeknek az egységfrontját, amelyeknek érdeke az amerikai rabiga lerázása, a szabad, független, önálló gazdasági, politikai és kulturális életet élő Japán. Ennek az egységfrontnak az alapja a munkások és parasztok szövetsége és csatlakozik hozzá az értelmiség, a kisiparosok, kiskereskedők, a kis- és középvállalkozók, valamint a megszállási rendszer és a Josida-kormány reakciós törvényei által hátrányosan érintett gyárosok és kereskedők jelentékeny része is A Japán Kommunista Párt politikája most arra irányul, hogy még jobban kiszélesítse és erősítse ezt az egységfrontot, amely képes megbuktatni a Josida-kormányt és képes megalakítani egy olyan koalíciós kormányt, amely Japán nemzeti érdekeit szolgálja. A Josida-kormány és az amerikai megszálló hatóságok a terror fokozásával igyekeznek gátat vetni a nemzeti függetlenségért és a békéért folytatott harc kiszélesedésének és erősödésének. A legutóbbi hetekben nagyarányú támadást indítottak Japán demokratikus erői, mindenekelőtt a kommunista párt ellen. Rendőrhajszával, provokációs perek megrendezésével igyekeznek megtörni a nép harci szellemét, bomlasztani az Amerika-ellenes egységfrontot. Megkísérlik elszigetelni és illegalitásba szorítani a Japán Kommunista Pártot, a harc dicső vezetőjét. Az ország több részén már gyakorlatilag törvényen kívül helyezték a pártot. De a terror nem éri el célját. A kommunista párt befolyása az üldözések hatására sem csökken, hanem ellenkezőleg, nő. A párt még jobban összeforr a tömegekkel, még hatásosabban vezeti harcukat. A japán nép tudja, hogy e nehéz harcban nincs egyedül A világ békeszerető százmilliói szolidaritásukkal támogatják. Hatalmas ösztönzést és erőt adott a japán népnek Sztálin elvtárs újévi üzenete. Ez az üzenet még jobban megszilárdította a japán népet abban a rendíthetetlen hitében, hogy „éppúgy kivívja hazájának újjászületését és függetlenségét, mint ahogy azt annak idején a Szovjetunió népei is kivívták” SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, mi FEBRUÁR *! Az USA nyomást gyakorol Iránra Teherán, február 20. (TASZSZ) Az Ettelaat és az Iran című lapok nagy érdeklődést tanúsítanak Henderson amerikai nagykövetnek Kazemi iráni külügyminiszterrel február 18-án folytatott megbeszélése iránt. Az Iran szerint Henderson ez alkalommal felhívta Kazemi figyelmét arra, hogy az USA kormányát „komolyan érdekli az iráni olajkérdés megoldása és a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank képviselőivel folyó tárgyalások” és hogy az iráni kormánynak „minden körülmények mellett el kell fogadnia a bank javaslatait". Nyugat-németországnak a háborús tervekbe való további bevonásáról tárgyalt Londonban a három nyugati külügyminiszter és Adenauer London, február 19. (MTI) Londonban kedden este befejeződött az USA, Anglia és Franciaország külügyminiszterének háromnapos tanácskozása. Az értekezletről ködös fogalmazású záróközleményt adtak ki, amely a többi között hangoztatja, hogy a három külügyminiszter „megvizsgálta az európai védelmi közösség és az északatlanti egyezmény közt létesítendő kapcsolatot”. A három nyugati külügyminiszter tanácskozást folytatott Adenauer bonni kancellárral is. E tanácskozásról kiadott közlemény szerint a haditermelésnek „az egyes országok közti elosztásával” kapcsolatos „nehéz problémáit”, a még fogságban lévő német „háborús bűnösök kérdését” és Nyugat-Németországnak „a nyugati védelemhez való pénzügyi hozzájárulása” ügyét tárgyalták. A Reuter hírügynökség jelentése szerint az úgynevezett „európai hadsereg” fenntartásához való nyugatnémet hozzájárulást az atlanti tanács pénzügyi bizottsága 11,25 milliárd márkában szabta meg. A nyugatnémet haditermelés néhány kérdésében azonban — a jelentés szerint — „nézeteltérések maradtak” a külügyminiszterek között. A londoni Daily Telegraph diplomáciai levelezője úgy tudja, hogy Acheson, Eden és Schuman londoni megbeszéléseik során arról is tanácskoztak, „hogy szorosabbra fűzzék a viszonyt egyrészt Franco Spanyolországa és Tito Jugoszláviája, másrészt az atlanti tömb között.” Tömeges letartóztatások Portugáliában Prága, február 20. (TASZSZ) A Telepress ügynökség jelenti: A portugál kormány azzal fogadja az Atlanti Szövetség tanácsának lisszaboni ülésszakát, hogy tömegesen letartóztatja a demokratákat. Többek között letartóztatták a nemzeti demokratikus mozgalom volt elnökjelöltjét és a mozgalom más vezetőit. hi USA áll a Finnország ellen indított „cellulózeháború“ mögött Helsinki, február 20. (TASZSZ) A finn sajtó továbbra is vezető helyen foglalkozik azzal, hogy Anglia és Franciaország erősen csökkentette az importált cellulózé árát. A sajtó komolyan aggódik az így előállt helyzet miatt A Maakansa kiemeli, hogy a behozatali árak csökkentése főleg az északi országok ellen irányul. A finn nagyiparosok körében az is nagy nyugtalanságot kelt, hogy a finn cellulózét importáló többi nyugateurópai ország is követni akarja Anglia és Franciaország példáját. A finn fafeldolgozó ipari vállalkozók szövetségének nyilatkozata szerint ebben az esetben az árcsökkentés a finn cellulóze-kivitelnek körülbelül 70 százalékát érinti majd és ezzel évente mintegy 17 milliárd finn márka kárt okoz Finnországnak. A lapok hangsúlyozzák: az sem segít a helyzeten, ha fokozzák a cellulóze-kivitelt az USA-ba, mert ott még annyit sem adnak érte, mint Angliában. „Anglia és Franciaország határozata rendkívül érzékenyen hat Finnország külkereskedelmi mérlegére és a stabilizáció egyik pillérét ingatja meg”– írja vezércikkében a Helsingin Sanomat című lap. A Tyokansan Sanomat rámutat, hogy Angliának a cellulózé árcsökkentéséről szóló határozata mögött az USA áll, Amerika ugyanis Nymodon akarja kényszeríteni Skandináviát és Finnországot az agresszív atlanti tömb háborús előkészületeivel kapcsolatos kiadásaik növelésére. A baloldali lapok rámutatnak, hogy Finnország számára a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a népi demokratikus országokkal folytatott kereskedelem kibővítése az egyetlen kiút. A Tyokansan Sanomat és a Vapaa Sana felhívja a finn közgazdászokat, éljenek a moszkvai nemzetközi értekezlet adta lehetőségekkel, amelyek jelentős mértékben megkönnyíthetik Finnország külkereskedelmi problémáinak megoldását. Külpolitikai jegyzetek Terror Cairóban Nem az egyiptomi Kairóról van szó, hanem az USA-ban Iscfay Illinois állam Cairo nevű, 12.400 lakosú kisvárosáról. A városban 4000 néger él. . A Time című szélsőségesen reakciós amerikai hetilap február 16-i száma a következőket írja Cairóról: „Négerek nem járhatnak a Gem-színházba, ahol az elsőhetes filmeket játsszák. Nem étkezhetnek a fehér vendéglőkben és nem használhatják a nyilvános könyvtárat, és míg a fehérek az uszodában fürödhetnek, a színeseknek, mint a városlakók mondják, ,a folyóba kell fulladniok’. Az iskolák emberemlékezet óta külön vannak választva... A négerek nemrégen megpróbálták felvenni a harcot az őket elnyomó gyalázatos törvények és szokások ellen. Egyebek között azt követelték, hogy gyermekeik ugyanazokba az iskolákba járhassanak, mint a fehérek gyermekei. A válasz: fasiszta huligánok és a rendőrség a legbrutálisabb terrort alkalmazták a négerekkel szemben. A Time már idézett száma erről így számol be: „Tüzes keresztek égtek és a magnójával szegélyezett utcák lövésektől és robbanásoktól visszhangoztak... A gazfickók egy bandája megjelent két néger család házának kertjében, felállított egy keresztet és felgyújtotta. Ezután James C. Wallace Jr. néger fogorvos otthonához nyomultak és sörétes puskával tűz alá vették a házat. A következő éjszaka golyó fütyült be W. A. Fingal fogorvos házának ablakán. Körülbelül ugyanebben az időben egy dinamitbomba robbant fel Urbane F. Bass néger orvos udvarán. Egy másik bombát egy autó,kerékjavítóműhely elé hajítottak. A műhely Henry Dysoné, aki az NAACP (konzervatív néger szervezet) helyi csoportjának alelnöke.” Mi történt a terrorista gengszterekkel? A Time a legtermészetesebb hangon válaszol erre: „A rendőrségnek... csak négy fiatalembert sikerült kézrekerítenie, akiknek részvételét gyanítják. De a rendőrség kötelességteljesítése nem állt itt meg. Letartóztatták az NAACP nyolc tagját és azzal vádolják őket, hogy .törvénytelen tettekre szőttek összeesküvést’ és azzal, hogy .fenyegetésekkel és ígéretekkel kényszerítették a gyerekeket arra, hogy iskolába mennenek’. Letartóztattak két néger anyát is, akik gyerekeiket fehér iskolákba akarták küldeni. Ez, állapította meg a rendőrség, azt jelentette, hogya gyermekeket törvényellenesen késztették és engedték olyan helyzetbe kerülni, amelyben életük és egészségük veszélyben volt.” Egyszóval: az áldozatokat letartóztatták , helyreállt a trumani jogrend. A kommunista Corneille A francia Nemzeti Színház társulata vidéken bemutatta Corneille híres, klasszikus tragédiáját, a „Cid”-et. Debu Bridel degauileista politikus azt állította erről a darabról, hogy az „a kommunista párt politikai céljait" szolgálja. A Force Ouvriere című, munkásáruló folyóirat azt kifogásolja, hogy a „Cid” a „nemzeti becsületérzést magasztalja”. Corneille ezzel a művével — amelyet 1636-ban írt — a francia klaszszikus drámairodalom alapjait teremtette meg. Úgy látszik azonban, hogy Depu- Bridet úr — aki, mint a megvadult bika, mindent vörösnek lát — nincs tekintettel arra a két évszázadra, amely Corneille korától a kommunizmus eszméinek megszületéséig eltelt. Ez a „műértő” fasiszta politikus idézett szavaival akaratlanul elismeri, hogy ami reális, ami igaz, az a kommunisták javát szolgálja. — Talán nem is gondolja, hogy kijelentésével jobban leleplezte pártja módszereit, mint amennyit Corneille halhatatlan művének „ártott”.Hasonlóan lerántotta magáról a leplet a francia nép előtt ez a jobboldali szocialista folyóirat, amelynek erkölcseit — érthető okból — sérti a nemzeti becsületérzés magasztalása. Számára a nemzeti becsület afféle feszélyező, idejétmúlt viselet, amelyet fel kell cserélni az amerikai gyarmati rabság lakájöltönyével. Körözött bűnöző volt egy álnéven szereplő francia jobboldali képviselő Jurij Zsukov, a Pravda párizsi tudósítója beszámol arról a botrányos történetről, amely most robbant ki Franciaországban. Jacques Ducreux képviselőről, aki egy autószerencsétlenség alkalmával meghalt, kiderült, hogy azonos Tacnet körözött bűnözővel. A tudósító megírja, hogy ennek a gyalázatos történetnek az eredete még Franciaország hitlerista megszállásáig nyúlik vissza. Annak idején egy bizonyos Tacnet spekuláns és kétes személyiség, több más hozzá hasonló kalandorral együtt megszállókkal való együttműködéssel próbált szerencsét. Dolgozott a vichy-i Inter-France ügynökségnél és Hitlert dicsőítő jobboldali lapoknál. 1943- ban a szovjet csapatok sztálingrádi győzelme után Tacnet megértette, hogy a helyzet számára rosszra fordult. Madridba utazott, előrelátóan hamis okmányokat szerzett, majd Algírban próbált szerencsét. 1944- ben Tacnet visszatért Spanyolországba és türelmetlenül várta, hogy eljöjjön az ideje. 1945 novemberében Franciaországba ment, illegálisan lépett át a határon. Mint sok más kétes személyiség, Tacnet is támogatásra talált a jobboldali szocialistáknál és felelős állást kapott az egyik lapnál. Vosges megye egyik kisvárosának községtanácsosa lett. Parlamenti választások jöttek és Tacnet-Ducreux képviselő lett. A parlamentben Ducreux hűségesen bizalmat szavaz minden, az USA-nak tetsző miniszterelnöknek. Közben megkapta a becsületrendet. Amint most a sajtójelentésekből kitűnik — írja Zsukov —, a francia hírszerzés egész idő alatt tudott arról, hogy Ducreux azonos „Tagnet vagy Tacnet Gaston” körözött bűnözővel, azonban nyugton hagyta. Miért? Egyesek véleménye szerint kémkedett a hírszerzés számára parlamenti kollegái után, mások véleménye szerint hagyták, hogy magasba jusson, arra számítva, hogy ha még felelősebb helyre kerül, szolgálatai annál hasznosabbak lesznek a hírszerzés számára. A Paris Presse Intransigeant ismertetve ennek a bűnözőnek hallatlanul gyors karrierjét, azt a meggyőződését fejezi ki, hogy miniszterelnök is lehetett volna. Csak egyszerű véletlen akadályozta meg abban, hogy befejezze meglepő előrehaladását a ranglétrán. Néhány nappal ezelőtt egy kishivatalinok a párizsi kerületi katonai bíróság ügyeit vizsgálta és megtalálta Tacnet Ducreux dossziéját, majd megküldte Vosges megye csendőrségének, hogy foglalkozzon az üggyel. . A helyi csendőrtiszt, miután megkapta a dossziét, a képviselőhöz sietett, lerakta elébe a dossziét az asztalra és felszólította, hogy magyarázza meg ezt a kérdést. A kalandor elhatározta, hogy elhagyja Franciaországot. Meg akarta ismételni azt a manővert, amelyet kilenc évvel ezelőtt végrehajtott, amikor a francóista Spanyolországba menekült. Ezúttal életrajza megszakadt az autószerencsétlenséggel. De ennek a történetnek a vége — írja Zsukov —, egész sor más történet kezdetét jelenti. A kalandor bajbajutott támogatói egymást kezdik vádolni. D’Anxionnaz közölte, hogy Ribiere már 1946-ban mindent tudott Ducreux múltjáról; belekeveredett az ügybe Brune belügyminiszter is, aki szintén radikálispárti, mint a halála után leleplezett bűnöző. A lapok azt írják, hogy Brune is tudott a bűnöző képviselő múltjáról. Végül belekeveredett a radikális párt elnöke, Herriot is, aki amint most megállapították ,■ szintén tudta, hogy kicsoda Tacnet-Ducreux. Zsukov befejezésül azt írja, hogy ez az egész történet, amely zavart, sőt pánikot keltett a francia parlamentben, ismét tanulságos bizonyítéka a burzsoá parlamentarizmus hihetetlen rothadtságának.