Szabad Nép, 1952. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1952-03-01 / 51. szám

VILÁG PROLETÁRJAI SZABAD NÉP ! A MAI SZÁMBAN Egy járási pártbizottság és titkára (2. old.) — A magyar dol­gozók nagygyűlésen tüntettek a béke, a szovjet-magyar barát­ság nagy ügye mellett (3. old.) — Új élet kezdődik Kína fal­vaiban (4. old.) — Az ország dolgozói röpgyűléseken követelik a hős göröy szabadságharcosok szabadonbocsátását (6. old.) —­­Párizsi tudósítónk beszámolója a francia kormány bukásáról (5. old.) — Egészévi versenyszerződést kötött a kiskunfélegyházi és kecskeméti Dózsa termelőszövetkezet (6. old.)­­* MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI X. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM­ÁRA 50 FILLÉR SZOMBAT, 1952. MÁRCIUS 1 A járási titkárok országos értekezlete A járási titkárok országos érte­kezlete kezdődik ma. Pártéletünk ki­magasló eseménye ez. Olyan kom­munisták vesznek részt az értekez­leten, akik pártmunkánk egyik igen nehéz, nagyfontosságú posztján, járásaink élén végzik napról napra hősies, önfeláldozó munkájukat pár­tunk politikájának végrehajtásáért. Büszkék vagyunk járási pártbizott­ságaink titkáraira, akik nehéz mun­kájukat mindinkább úgy oldják meg, hogy valóban elmondhatjuk róluk: ők járásaink első emberei. Az értekezlet olyan időpontban ül össze, amikor új élet bontakozik ki falvainkban, megváltozik járásaink egész arculata. Dolgozó paraszt­jaink tízezrei­­értik meg mindin­kább, hogy a társasgazdálkodás az egyetlen út, amelyen haladva, mind­örökre száműzhető a faluból a sze­génység réme. Vonzzák őket virág­zó, bőtermésű szövetkezeteink, a szövetkezetekbe tömörült parasztok egyre jobb élete. Mi sem bizo­nyítja ezt ékesebben, mint az, hogy ez év első heteiben 26.500 család lépett termelőszövetkezeteinkbe, vagy alakított új csoportot. Olyan időpontban ül össze az ér­tekezlet, amikor hazánk mezőgazda­­sági országból ipari országgá vált, ami azt is jelenti, hogy az ipar és vele együtt a kultúra egyre mélyeb­ben behatol az azelőtt elmaradott területekre is. Ma már úgyszólván alig van olyan járásunk, ahol nem lenne nagyobb ipari üzem is. És ahogyan modern, fejlett technikájú gyáraink épülnek országszerte, úgy nőnek új ipari munkások .Va­n dol­­­­gozó parasztok soraiból. 1932-ben az összes győri gyárakban nem volt száznál több, faluról bejáró dolgozó. Ma e városban több tízezer ipari munkás dolgozik és ezeknek mintegy 50 százaléka a környékbeli falvak lakóiból kerül ki. Ott van­nak járásainkban az új, nagyüze­mi mezőgazdaság­ot példázó állami gazdaságaink. Ott van a munkás­­osztály nagy segítsége a falunak, a gépállomás. Mindez megváltoztatja, gazda­gabbá, sokrétűvé teszi járásaink egész életét. Ennek a forrongó, sok­oldalú életnek irányítója a járás vezérkara, a járási pártbizottság, a járás kommunista gazdája — a já­rási titkár. Ma egyre nagyobb fel­adatok várnak falusi pártszerveze­teinkre. És falusi pártszervezeteink jó vagy rossz munkája nem utolsó­sorban járási bizottságaink jó vagy rossz munkájától függ. Éppen ezért különösen megnőnek a követelmé­nyek járási pártbizottságainkkal és elsősorban járási párttitkárainkkal szemben. A járási pártbizottság motorja kell hogy legyen a­ járás egész munkájának­ irányítója lük­tető, eleven életének. A járás titkára pedig felelős, gondos gazdája kell h­ogy legyen mindannak, ami a já­rásban történik. Ezt a sokrétű munkát csak sok­oldalú, marxista-leninista nevelés­ben részesülő, a népet, a területét jól ismerő és szerető kommunista pártmunkás tudja elvégezni. Olyan, aki nemcsak pártunk parasztpoliti­kájával, a lenini hármas jelszóval van tisztában, hanem biztosan meg tudja állapítani a tenyerébe vett föld minőségét, vagy el tudja ma­gyarázni a kukorica pótbeporzását is. Aki biztos kézzel, a kommunista vezetés magas eszmei színvonalán, a jó szakember hozzáértésével tudja irányítani járása gazdasági életét. Olyan,­ aki­­ az ipari pártszervezetek problémáiban is kiismeri magát és aki komoly, eredményes harcot tud folytatni a termelőszövetkezetek megszilárdításáért is — anélkül, hogy elkövetné azt az eléggé gya­kori hibát, hogy a gazdasági ve­zető munkáját maga végzi el. Aki­nek gondja, szívügye, hogyan végzi munkáját a tanács, a DISZ, megad minden segítséget tömegszerveze­­teinknek, hogy transzmissziós sze­repüket minél jobban ellássák. Aki valóban zászlóvivője az élenjáró, fejlett mezőgazdasági módszerek, a szovjet tapasztalatok minél széle­­sebb körű elsajátításának, a maga­sabb kultúrájú mezőgazdaságnak. Aki kérlelhetetlen, meg nem alkuvó harcot folytat az ellenség ellen,­ mindazok ellen, akik gátolni akar­ják szocialista építésünket. Itt van Láda András járási tit­kár példája. Az orosházi járásban a gerendási Dózsa termelőszövet­kezetben nem jól ment a munka. A járási titkár segítségével sikerült a termelőszövetkezetbe befurakodott ellenséget leleplezni. Az orosházi járás élenjár a termelésben. A já­rásban 2500 dolgozó paraszt telje­sítette 300 százalékon felül beadási kötelezettségét. Láda elvtárs mun­kájában megtalálható a magasabb színvonalú pártmunka egyik fontos mutatója: a párt és a kormány ha­tározatainak következetes végrehaj­tása. És a határozatok végrehajtá­sának biztosítása, ellenőrzése az alapszervezeteknél — a járási párt­­bizottságok egyik legfontosabb fel­adata. A párt, a haza mélységes szere­­tete teszi képessé járási párttitká­rainkat arra, hogy — áldozatot, fá­radságot nem kímélve — helytállja­nak. Ez az, ami járási párttitkárain­kat mindinkább a falu első embe­révé teszi. Ezért veszi körül őket dolgozó parasztságunk mindinkább növekvő szeretettel, megbecsüléssel, bizalommal. A sátoraljaújhelyi já­rási pártbizottság titkárát, Heinisch József elvtársat, valóságos népgyű­­lés fogadja, ha egy-egy községet, vagy termelőszövetkezetet megláto­gat. Pillanatok alatt elterjed a hír —­ itt van a járási­ titkár. És a dol­gozó parasztok nemcsak ügyes-bajos dolgaikkal keresik fel Heinisch elv­társat. Karcsán egy Bakos nevű pártonkívüli dolgozó paraszt hívta fel a figyelmét a földművesszövet-, kezeiben levő rendellenességekre. Nincsen olyan eseménye a járásnak, amelyről ne elsősorban őt értesíte­nék a dolgozó parasztok. Esküvőre, kulturális rendezvényre az első meghívót ő kapja. S el is megy, ha csak ideje engedi. A járás egész munkáján, eredményein meglátszik, hogy maga a vezető komolyan ve­szi a tanulást. A járásban a párt­tagság 45 százaléka vesz részt szer­vezett oktatásban. A jó munkát mu­tatja, hogy a járás a begyűjtésben, az adófizetésben az elsők között van a megyében. Ezt az ezernyi szálat, amely élő, eleven kapcsolatot teremt a falu dolgozó­­népével, kell járási párt­bizottságainknak, járási titkáraink­nak még széttéphetetlenebbé ten­niük. Kísérjék figyelemmel a fa­lusi dolgozók életének minden moz­zanatát, könnyítsenek gondjaikon, vigadjanak velük örömükben. Ér­dekelje őket minden: az emberek gazdasági, politikai, kulturális fej­lődése, kérdezzék meg és készsé­gesen hallgassák meg véleményü­ket a járás életéről, a járási bizott­ság munkájáról. Úgy ismerjék a járás minden problémáját, hogy a helyszínen tanácsot, kézzelfogható segítséget tudjanak adni. És fo­gadják nagy szeretettel a falvak dolgozó népének javaslatait, észre­vételeit. A járási pártbizottságaink előtt álló egyik legnagyobb feladat: a pártmunka színvonalának emelése. A pártszervezetek a politikai mun­ka irányító szervei. Nincs ennél megtisztelőbb feladat. De nehéz fel­­adat is, amit csak a belső párt­élet magasabb fokú szervezettségé­vel, a kommunisták marxista-lenin­ista nevelésével, öntudatuk, áldo­zatkészségük fokozásával lehet meg­oldani. Rendszeres, fegyelmezett pártéletet kell teremteni a falun is, pontosan megtartani a vezetőségi üléseket, taggyűléseket, tervszerűen A szocialista fogadalmak teljesítésével —előre március 9 méltó megünnepléséért! Az ózdi olvasztárok harca az adott szó valóraváltásáért Az egész ország figyelemmel kíséri az ózdi és a­ diósgyőri nagyolvasztó párosversenyét. ..Rákosi elvtárs szü­letésnapja tiszteletére több vasat adni épülő országunknak” — ez a gondolat lelkesíti mindkét nagyolvasztó mun­kásait. A diósgyőriek nap-nap után túlteljesítik tervüket, de az ózdiak csak ritkán érik el a 100 százalékot. Mi van Ózddal, mit csinálnak a híres ózdi olvasztások, miért tűrik, hogy verseny­társaik nap-nap után megelőzzék őket? Az ózdi olvasztárok tudják, mit jelent a Rákosi elvtársnak adott szó. Az 1-es, a 3-as, a 4-es kohó szinte minden nap túlteljesíti, a napi előirány­zatot. Február 17-től 26-ig az 1-es ko­hó 105.2, a 3-as 105.1, a 4-es 104.3 szá­zalékra­ teljesítette tervét. De a 2-es kohó nem tud lépést tartani a többi­vel. Most is vizsgálják, hogy mi az oka ennek, de az bizonyos, hogy a kohó megsérült, nem teljes értékű­ har­cos többé. Elromlott régi „harangja”, nem lehet vele elzárni az adagot, a kohóba került kokszot és ércet a kül­világtól. A „harang” pereme és a kohó tölcsére közti 60—80 milliméteres hézagon sűrűn, fehéren gomolyogva tódul ki a­ gáz. Ha valahonnan szikra kerül közé, felcsap a láng. A forró láng kikezdte a régi „harang” centrál­­csövét, amely elvezeti a gázt a kohó­ból. Új „harangra” és új centrálcsőre van szükség. A közeli műhelyben hősies munká­val készítik a 2-es­ kohó új alkatrészeit a munkások. Ezekben a napokban 115 százalékról 139 százalékra emelkedett például Kormos kazá­nkovács teljesít­ménye. Napok óta nem utazik haza, ott alszik a gyárban ő is és csoport­­vezetője, Bartók elvtárs is, hogy gyor­sabban elkészítsék a négy és félméte­res átmérőjű, 1­70 méter magas ha­talmas harangot. De addig is,­amíg a 2-es kohó újra teljes erővel dolgozhat, több nyers­vasat kell adnia Ózdnak. „A 2-es kohó nem tudja teljesíteni feladatát — mondotta néhány napja Konta Béla elegytéri munkás —, a hazának pedig több vasra van szüksége. Fogadjuk meg, hogy egy kicsit helyettük is dol­gozunk, hogy a 2-es kohó kiesését is pótoljuk.” S az 1-es, a 3-as, a 4-es kohó munkásai úgy dolgoznak most, hogy a 2-es kohó „betegsége” miatt ne érje károsodás az országot. A 2-es kohó dolgozói sem nézik öl­hetett kezekkel ezt a­­nagy harcot. Ko- ■ hójuk kiesése nagy gond számukra. Igyekeznek minden tőlük telhetőt elkö­vetni, hogy a kohójukból minden nap többet hozzanak ki. A 2-es kohó elegytéri dolgozói például elhatározták: az eddiginél 10 száza­lékkal több kokszot, ércet raknak a kocsikba, hogy ha a kohó üzemképes, gyorsabban kerüljön fel az anyag az adagolószintre. Példájukat követve, ma már a másik három kohó­­ ércesei és kokszosai is így töltik a csilléket. Egyik nap váratlanul megbetegedett Kovács János, a 2-es kohó egyik anyaglakója. Németh Lajos és Nagy D. András magukra maradtak. ..Kér­jetek valakit Kovács helyett” — aján­lották nekik. „Még csak az kellene! — válaszolta Németh Lajos. — Nem ké­rünk embert az egészséges kohóktól, ketten végezzük el a munkát.” Állták is szavukat. Egy másik alkalommal kiégett a 2- es kohónál az a forma, amelyen át a levegőt juvatták a kohóba. Kicse­rélése hosszú perceket, negyedórákat jelentett volna , ha az elegytéri dol­gozók nem­ tanultak volna meg har­colni még a másodpercekért is. De a hír­­ hajdnára most Nagy Simon György vezetésével heten siettek se­­gíteni és egyesült erővel fele idő alatt kiszedték a kiégett formát és behe­lyezték az újat Közben­­az elegytéren társaik elvégezték az ő munkájukat is. Az ózdi olvasztómű dolgozói meg­tanulták azt is, hogyan segítsék egy­mást. Hiába van már két óra — a 3- as kohó délelőttös brigádja, a Győri­­brigád nem hagyja ott a helyét. Ko­­moráék váltják őket s a Győri­ brigád segít megtölteni a csilléket. A teli csillék pillanatnyi időkiesés nélkül sza­ladnak fel a magasba. Az 1-es kohó­nál, fent az öntőcsarnokban, N. Garda Simon főolvasztár és Homoly Barna segédolvasztár az öntőcsatorna falait javítják,, tapasztják szédületesen gyors tempóban. A brigádtagok sehol sem láthatók. Ott vannak mind a 3-as kohónál, ahol kiégett a forma — ott segítenek, hogy a „versenytárs” ha­marabb indulhasson, több vasat ter­melhessen. Néhány órával később a 2-es kohó­nál egyedül Jakab elvtárs, a foot­­vasztár található. A brigád valamennyi tagja az 1-es kohóhoz sietett, hogy gyors elvtársi segítséget nyújtson a hűtőlapcseréhez. Ez a munka,­amely más alkalommal egy-másfél órát is igénybe vett, most félóra alatt befeje­ződött. IV­. Fent a magasban, az adagolószin­ten is, kemény harc folyik azokért a percekért, másodpercekért, amelyeket a 2-es kohó napi sokoltás kényszerű állásából vissza lehet szerezni. A 2-es kohó szintjén az őszhajú Mács István elvtárs küzd, hol a feltörő lánggal, hol a szédítő gázfelhővel. Egyszer , a forrósodó anyagot locsolja, máskor a felkerülő adagot teríti gon­dosan a kohóba. A drága­ percekért ott harcol mel­­lette a magasban a Füredi karban­tartóbrigád. A hatalmas forróságban kiugrott a „harang” görgője. Máskor csigákkal, lassú, hosszadalmas munká­val emelték fel és billentették vissza eredeti helyére. „Most erre nincs idő” — állapították meg a brigád tagjai és feleannyi, idő alatt, készítszelével végezték el a munkát. A 2-es kohó néhány óráig ismét termelhetett. Február 28-án 100 százalékra telje­sítette napi tervét az ózdi nagyol­­vasztómű. A 2-es kohó ezen a napon is elmaradt: mindössze 68.9 százalé­kot ért el. De elvtársi segítségképpen helyettük is harcolt, helyettük is dol­gozott a másik három kohó. Az 1-es kohó 116.4 százalékra, a 3-as kohó 107.9 százalékra, a 4-es kohó 111.6 százalékra teljesítette, napi tervét. Az ózdi olvasztárok nem nyugszanak bele az elmaradásba! A Kelenföldi Textilkombinát dolgozói teljesítették március 9-i szocialista fogadalmukat A Kelenföldi Textilkombinát dolgozói teljesítették Rákosi elvtárs születés­napjára tett fogadalmukat. Az üzem dolgozói ígéretet tettek arra, hogy az első negyedév végéig 2.404.575 forint értékű árut termelnek terven felül, ígé­retüket túlszárnyalva, február 22-ig 2.650.797 forint értékű árut termeltek előirányzatukon felül. A gyár dolgozói büszkék elért eredményeikre. Március 9 méltó megünneplésére az egyes üzemrészek dolgozói most újabb köte­lezettségeket vállaltak. A Salgótarjáni Acélárugyárban már 1370 dolgozó teljesítette fogadalmát A Salgótarjáni Acélárugyárban feb­ruár 28-ig 1370 dolgozó teljesítette Rákosi elvtárs születésnapjára tett fo­gadalmát. Simon Sándor, öntödei szta­hanovista kéziformázó megígérte, hogy 1952. évi tervét március 9-re be­fejezi. Fogadalmát már teljesítette és utána újabb lendülettel látott munké­hoz. E héten befejezte 1953. évi ja­nuár 15-i tervét is. A főműhely dolgozói közül 494 dol­gozó teljesítette már Rákosi elvtársnak tett ígéretét. Miklóser Károly ifjúmun­kás drótházó azt ígérte, hogy napi ter­vét 50 kiló drót húzásával teljesíti túl , s naponta átlagosan 70 kiló drótot húz terven felül. Kocka Mihály dróthúzó elhatározta, hogy 130—135 százalékos teljesítményét március 9-ig 150 százalékra emeli. A legutóbbi ér­tékeléskor már 199 százaléknál tartott. Papp Istvánná sztahanovista dróthúzó napi tervén felül 20 kiló drót húzását határozta el és ezt a legutóbbi tíz napban hatszorosan teljesítette. Rusz­­t­yák Józsefné magkészítő azt ígérte: március 9-re befejezi első negyedévi tervét, ígéretét túlteljesítette s már április utolsó napjainak előirányzatán dolgozik. Február 29-ig 13.448 csille szenet termeltek terven felül a tatabányai Rákosi Mátyás-akna bányászai A tatabányai Rákosi Mátyás-akna dolgozói az új tervév elején elhatároz­ták, hogy Rákosi elvtárs 60. születés­napja tiszteletére rendszeresen 105 szá­zalékra teljesítik tervüket és ezzel március 9-ig 10.500 csille szenet adnak terven felül az országnak. ígéretüket már januárban túlteljesí­tették: 118,2 százalékra teljesítették első havi tervüket. Februári tervüket pedig — a műszaki és fizikai dolgozók jó együttműködésével —123,3 százalékra teljesítették. A vállalt 10.500 csille he­lyett február 29-ig 13.488 csille, szenet termeltek terven felül. (MTI) ellenőrizni és megvalósítani­­a ha­tározatokat, önállóságra, a vezetés­ben való jártasságra nevelni az alapszervezeteket. Állandó meg­­bízható, jól működő népnevelőháló­zatot­­ és pártcsoportokat kell ki­építeni. Fokozottabban kell fel­használni a kommunisták nagy ne­velőeszközét, a pártmegbizatásokat. Harcos, mindenkor helytálló kom­munistákat kell nevelni, akik pél­dát mutatnak hazaszeretetben dol­gozó parasztságunknak. Járási bizottságaink komoly ered­ményeket értek el az elmúlt eszten­dőben. Jó munkájukat dicséri a be­gyűjtés sikere, termelőszövetkeze­teink mindinkább javuló munkája, a falusi alapszervezetek fejlődése. És a mi nagy pártunk, drága ve­zérünk, Rákosi elvtárs igen megbe­csüli, értékeli munkájukat , szá­mít munkájukra. Rákosi elvtárs kongresszusi beszédében kiemelte: gyorsabban kell megerősíteni a já­rási pártbizottságokat is. És pár­tunk, Rákosi elvtárs útmutatásai alapján valóban minden segítséget megadott az elmúl esztendőben já­rási titkárainknak. Csak egy példa: járási párttitkáraink közül mintegy 57 végzett az elmúlt esztendőben öthónapos pártiskolát és megbecsü­lésüket­ mutatja, hogy átjárási' tit­kárunk 'kapott jó munkájáért magas kormánykitüntetést. A megbecsülést, a segítséget mu­tatja ez a mai értekezlet is, amely járási pártbizottságaink további si­kereinek erőforrása lesz. Üdvözöljük a járási titkárok or­szágos értekezletét!

Next