Szabad Nép, 1952. május (10. évfolyam, 102-127. szám)

1952-05-29 / 125. szám

2 Az Országgyűlés elfogadta az alkotmány 24. szakasza új szövegének megállapításáról és a központi állami ellenőrzésről szóló törvényjavaslatot (Folytatás az 1. oldalról.) Ötéves tervünk hatalmas céljainak valóraváltása megköveteli a magas színvonalú központi ellenőrzést A törvényjavaslat előadója Sebes István elvtárs volt. — Ötéves tervünk hatalmas céljai­nak, megvalósítása — mondotta — az egységes alapokon nyugvó szocialista népgazdaság megteremtése, megköve­teli állami és gazdasági szerveink munkájának tökéletesítését, a vezetés megjavítását. Ez elengedhetetlenné teszi az ellenőrző munka, elsősorban a központi állami ellenőrzés magasabb színvonalra való emelését. Sebes elvtárs ezután rámutatott ar­ra, hogy a központi állami ellenőr­zést új alapokon, a Szovjetunió élen­járó ellenőrzési módszereinek figye­lembevételével kell továbbfejleszteni. A szovjet tapasztalatok alkalmazása ezen a téren elsősorban azt jelenti, hogy a központi állami ellenőrzés a népgazdaság fejlődése szempont­jából legidőszerűbb kérdésekre és a felsőbb állami szervek által ho­zott legfontosabb határozatok végrehajtásának ellenőrzésére irányítsa fel figyelmét. A központi állami ellenőrzésnek elő kell mozdítania a törvényesség betar­tását, az állami fegyelem megszilár­dítását, a dolgozók társadalmi tulaj­donának védelmét, a takarékos gazdál­kodást, a bürokratikus módszerek ki­küszöbölését és az egyéni felelősség érvényesítését. Az állami ellenőrzés­nek biztosítania kell — hangsúlyozta Sebes elvtárs — hogy könnyelműség­ből, felelőtlenségből, vagy bűnös szán­dékkal senki se hághassa át büntetle­nül törvényeinket. Őrködnie kell azon is, hogy a vezető szervek utasításai ne váljanak papiros­ rendelkezésekké. Fel kell vennie a harcot a dolgozók kezdeményezései iránt tanúsított kö­zönyös magatartás és a lélektelen, ak­­taszerű ügyintézés ellen. — Népi demokráciánk állami és gazdasági apparátusa az elmúlt évek­ben jelentősen megszilárdult — mon­dotta Sebes elvtárs. — Ez az állam­­apparátus valóban alkalmas arra, hogy a néptömegek szolgálatának esz­köze legyen. A még fellelhető büro­kratikus ügyintézés kiűzése éppen azért szükséges, hogy a dolgozók még inkább magukénak érezzék az államapparátust és még jobban bíz­zanak benne . A szocializmus győzelmes előre­törése országunkban az osztályellen­ség elkeseredett ellenállásával talál­kozik. Az ellenséges elemek azonnal működésbe lépnek, ha ellanyhul velük szemben az éberség és rést találnak, amelyen át belopakodhatnak állami és gazdasági apparátusunkba Gyak­ran munkásnak és dolgozó paraszt­nak álcázva furakodnak be állami vál­lalatainkhoz és szövetkezeteinkbe és a nép hazájával szemben táplált ellen­séges érzéstől, vad gyűlölettől fűtve, ártanak, ahol csak tudnak. Az állami ellenőrzés — hangsúlyozta Sebes elv­társ — kitartóan küzd a régi kapita­lista rend maradványai a tékozló gazdálkodás, a társadalmi vagyon el­tulajdonítása ellen és nem ismer kíméletet azok iránt, akik tervgazdálkodásunkat szán­dékosan zavarni és rombolni igyekszenek. Sebes elvtárs ezután arról beszélt, hogy népi demokratikus rendszerünk nem tüntethette el egy csapásra a ka­pitalizmus örökségét, a burzsoá er­kölcsök maradványait, az önzés, a kapzsiság, a harácsolás szellemét. Az állami ellenőrzésnek ezért a kapita­lista rend ilyen maradványai ellen is kitartóan kell küzdenie. Majd arra mutatott rá, hogy az­ állami ellenőr­zésnek az egyes hibák megállapítása mellett a hibákat előidéző okokat is fel kell tárnia, így nyújthat segítsé­get ahhoz, hogy a hibák ne ismétlőd­jenek meg. — A nép vagyonának megőrzése és növelése érdekében a központi állami ellenőrzésnek szigorúan és rendsze­resen ellenőriznie kell, várjon állami és gazdasági vezetőink gondosan és gazdaságosan kezelik-e azokat a rá­juk bízott anyagi értékeket és pénz­eszközöket, amelyek országunk erejé­nek és gazdaságának forrásai. Sebes elvtárs hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat elsősorban a termelés kérdéseinek vizsgálata felé irányítja a központi állami ellenőrzés figyelmét. Az­ állami ellenőrök törvényes és be­csületbeli kötelessége megállapítani, váljon a vállalatok vezetői megtesz­nek e mindent, hogy a munkaterületü­kön rejlő tartalékokat feltárják és azokat a terv teljesítése és túltelje­sítése érdekében mozgósítsák. Az el­lenőrzésnek meg kell állapítania, ki­használja-e a vállalat a rábízott ter­melő berendezések, az épületek, a gépek, a szerszámok teljesítőképessé­gét, takarékosan bánik-e a rábízott anyagokkal és megfelelően foglalkoz­tatja e munkásait. — Több vállalatnál ma is megtalál­hatjuk a kapitalista világból, ittmaradt harácsoló szellemet. Egyes vezetők sa­ját üzemük vélt érdekeit szembeállít­ják a népgazdaság igazi érdekeivel: feleslegesen nagy anyagkészleteket, a szükségesnél több gépet és több dolgozót tartanak, azzal az ürüggyel, «hátha majd később szükségük lesz rá». Ezzel elvonnak népgazdaságunk­tól olyan nagy erőket, amelyeket leg­fontosabb beruházásaink gyorsabb megvalósítására lehetne fordítani. — Az ellenőrzés fontos feladata — állapította meg Sebes elvtárs — meg­győződni arról, hogy a vizsgált vál­lalat egészében és részleteiben is megvalósítja-e tervét; azokat a gyárt­mányokat állítja-e elő mennyiségben, választékban és minőségben, amelye­ket a terv számára előír. Befejezésül arról beszélt, hogy a benyújtott törvényjavaslat az ÁEK jogainak kibővítése mel­lett nagyobb követelményeket ál­lít az állami ellenőrzés munkatár­saival szemben és fokozott fele­lősséget ró rájuk. Az állami ellenőrnek mindenkor át kell éreznie, hogy ő a nép szolgája, s minden tényt az állam érdeke szem­pontjából kell megítélnie; az állam, a nép érdekeinek védelmét mindenek fölé kell helyeznie. Az állami ellenőrök jó munkájának elengedhetetlen feltétele, hogy egész tevékenységüket pártunk politikája és ideológiája hassa át, s h­ogy szakmai képzettségüket állan­dóan tökéletesítsék. M­eg kell szerez­niük azokat a műszaki ismereteket, amelyek a termelés ellenőrzésénél megfelelő jártasságot biztosítanak szá­mukra. Nagy alapossággal kell elsajá­títanak a szovjet állami ellenőrzés gazdag tapasztalatait, amelyek felbe­csülhetetlen segítséget nyújtanak el­lenőrzésük további fejlődéséhez.­­ A központi állami ellenőrzésnek állhatatos és kifogástalan munkájával ki kell érdemelnie népünk bizalmát. Minél gyorsabb ütemben halad előre szocialista építésünk, annál jobban éle­ződik az osztályharc növekszik az ellenőrzés szerepe. A központi­­ állami ellenőrzésnek a maga kitartó munká­jával hozzá kell járulnia ötéves ter­vünk teljesítéséhez és túlteljesítésé­hez, a szocializmus építésének meg­gyorsításához, békénk védelméhez — fejezte be beszédét Sebes István elv­társ.­rán feltárult tartalékokra is, amelyek népgazdaságunk fejlődésének meg­gyorsítása érdekében igénybevehetők. — A központi állami ellenőrzés má­sik alapvető kötelessége, hogy követke­zetesen feltárja a mulasztásokat, hi­bákat, szabálytalanságokat, keményen felelősségre vonja ezek elkövetőit és így harcoljon a hibák megszünteté­séért, a törvények, határozatok és utasítások fegyelmezett betartásáért. Mekis elvtárs ezután a szocialista ellenőrzés munkamódszereit jellemez­te. Hangsúlyozta, hogy a szocialista­ ellenőrzést a segítés szellemének kell áthatnia. A központi állami ellenőr­zésnek egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenie, hogy azok a vállalatok, amelyeknek működését vizsgálja, szocialista népgazdaságunk vállalatai. A központi állami ellenőrzésnek a dolgozók minél szélesebb köré­nek tevékeny részvételével, a tö­megek tapasztalataira támaszkod­va kell ellenőriznie. — A dolgozók a nap minden órájá­ban a saját bőrükön érzik azokat az akadályokat — mondotta — amelyek hátráltatják őket munkájuk jobb el­végzésében, eredményeik fokozásában. Ezt a hatalmas erőt, a tömegek bí­rálatának és ellenőrzésének jelzéseit, azokat a tapasztalatokat, amelyeket a dolgozók a termelésben, munkájukban szereznek, szorosan össze kell kap­csolni az ellenőrzéssel. Mekis elvtárs hangsúlyozta, hogy központi állami ellenőrzésünk a párt második kongresszusa óta jelentősen fejlődött. Az a j­dl rámutatott az Állami Ellenőrző Központ munkájának két gyenge pontjára. Az egyik az, hogy a legtöbb esetben még mindig nem jelzi előre a hibákat. Legtöbbször még most is csak akkor lát hozzá a leg­fontosabb kérdések vizsgálatához, ami­kor ennek szükségességére a párt, vagy a kormány hívja fel a figyelmét. Az Állami Ellenőrző Központnak éberebbnek kell lennie. A másik fő fogyatékosság az ellenőrzés adatainak időnkénti pontatlansága. A most be­nyújtott törvényjavaslat a központi ál­lami ellenőrzés minden munkatársa számára messzemenő lehetőségeket biztosít a megfelelő adatok beszerzé­sére.­­ Ha az Állami Ellenőrző Közé’­pont munkatársai maradéktalanul vég­rehajtják a törvényjavaslatban''foglalt szabályokat — mondotta befejezésül Mekis elvtárs — munkájukban szem előtt tartják azokat az irányelveket, amelyeknek szellemében a törvényja­vaslat készült, akkor bizonyosak lehe­tünk benne, hogy a­­központi állami ellenőrzés teljesíteni fogja azt, amit állami vezetésünk és egész dolgozó népünk vár tőle. Mekis József elvtárs felszólalása után Nagy Dániel szólt a törvényja­vaslathoz. — Az Állami Ellenőrző Központ feladata — mondotta­­a többi között — éberen, harcosan ügyelni arra, hogy a dolgozó nép ál­dozatos erőfeszítése meg is hozza várt gyümölcseit, hogy szervezeti hiányos­ságok, vagy egyesek hibái és mulasz­tásai, közömbössége és hanyagsága, a nép ellenségeinek aknamunkája ne lassítsa a fejlődést, ne húzza, ne tart­sa vissza a dolgozók lendületét. A következő felszólaló Gém Ferenc volt. Hangsúlyoztam — Az Állami Ellenőrző Központnak komoly kötelezettségei vannak az el­lenőrzés önkéntes munkatársaival, a dolgozó tömegekkel szemben. Meg kell becsülni azokat az öntudatos dolgo­zókat, akik már nem elégszenek meg azzal, hogy csak az őket közvetlenül ért sérelmeket jelentsék be vagy arra hívják fel a figyelmet, amit vé­letlenül észrevesznek , hanem nyi­tott szemmel járnak, tudatosan és kö­vetkezetesen kutatják a javítanivalót, a hibákat és amit meglátnak, sietnek az AEK tudomására hozni. Számos ilyen önkéntes ellenőr van már és fontos feladat, hogy még sokkal töb­bet neveljünk. Az országgyűlés a központi állami ellenőrzésről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfo­gadta. A legközelebbi ülés időpontját ma délelőtt 10 órára tűzték ki, ami­kor az országgyűlés a polgári per­rendtartásról, valamint a házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvényjavaslatot tárgyalja. A központi állami ellenőrzés a dolgozókra támaszkodva segítsen a hibák leleplezésében, a fogyatékosságok megszüntetésében A törvényjavaslathoz elsőnek Mokis József elvtárs szólt hozzá. Bevezető­ben hagsúlyozta: a központi állami ellenőrzéstől elsősorban azt várjuk, hogy mélyen és átfogóan tanulmá­nyozza népgazdaságunk még meglévő fogyatékosságait és segítsen azok ki­javításában . A központi állami ellenőrzés el­sősorban akkor teljesíti feladatát, ha az ellenőrzés eredményeként idejében jelzi azokat a bajokat, amelyek nép­gazdaságunkban felütik a fejüket és amelyek alkalmasak arra, hogy nép­gazdaságunk egészének, vagy fontos területeinek fejlődését késleltessék, lass­ítsák. Fel kell tárnia a li­bák mélyen rejlő oká­t, forrásait s ezzel elősegí­tenie, hogy állami vezető szerveink idejében intézkedni tudjanak a to­vábbi hibák elkerülése érdekében Rá kell mutatnia azokra az ellenőrzés­re­ A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémiájának előadása A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémiája kö­vetkező előadását 1952 május 30-án, pénteken délután 6 órakor az építőipari szakszervezet székházában «Hogyan árusítja ki a Tito-handa Jugoszláviát az amenkai Egye­­sült Miauinknak» címmel Dénes István elv­ár-, az MDP Politikai Bizottságának póttagja, a DISZ főtitkára tartja. Belépés csak meghívóval. SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, 1952. MÁJUS 29 Az MNDSZ új vezetősége Az MNDSZ országos vezetősége megtartotta első ülését, amelyen megválasztották a főtitkárt és a titkárság tagjait. Főtitkárrá Hass Istvánnét választották, titkársági­­tagok lettek: Erdei L­ászlóné, Hegedűs Magda, Vajdai L­ajosné, Szabó Piroska, Benke Valéria, Bodonyi Pálné, Pintér Lídia és La­pusnyik Andrásné. A begyűjtési miniszteri meghatalmazottak alapvető feladata: őrködni a törvények, határozatok pontos végrehajtásán Értekezlet a begyűjtési minisztériumban A begyűjtési minisztériumban értekez­letre hívták össze a megyék begyűjtési miniszteri meghatalmazottjait. A mi­niszteri meghatalmazottak intézménye alig féléves múltra tekint vissza. Meg­születését az tette szükségessé, hogy a begyűjtés jelentősége a népgazda­ság szempontjából messzemenően meg­növekedett. Ezt mutatja az is, hogy pár hónappal ezelőtt önálló begyűjtési minisztérium alakult. A minisztérium­nak a feladatok megoldásához szüksé­ge van helyi meghatalmazottakra, köz­vetlen megyei és járási megbízottakra. A miniszteri meghatalmazottak ér­tekezletén Nagy Imre elvtárs, begyűj­tési miniszter tartott beszédet. Beve­zetőben arról beszélt, hogy a minisz­teri meghatalmazottaknak eddig is igen komoly feladatokkal kellett meg­­birkózniuk és ebben a harcban meg­edződött ez az apparátus. Alkalmas arra, hogy a most záruló 1951 —1952. év hátralévő döntő szakaszában s az új gazdasági évben megoldja a reá váró még nagyobb feladatokat. Hang­súlyozta Nagy elvtárs, hogy a­ minisz­teri meghatalmazottak feladata ket­tős. Egyrészt összhangba kell hozniok a megyékben és a járásokban a be­gyűjtés szerteágazó munkáját. Taná­csot, segítséget kell adniok a begyűj­tés különböző területein működő in­tézményeknek. Nem könnyű dolog az országos intézkedéseket a helyi viszo­nyokra alkalmazni, s ezt a nehéz fel­adatot kell megkönnyíteniök a minisz­teri meghatalmazottaknak elsősorban a­ begyűjtés fő támaszai: a tanácsok, de a begyűjtéssel foglalkozó vállala­tok, földművesszövetkezetek dolgozói számára. Másrészt pedig — és ez a legfontosabb — a meghatalmazottak­nak biztosítaniuk kell a rájuk bízott területen az állami fegyelmet. A meg­hatalmazottak jó munkája­ jelentősen hozzájárulhat az állami fegyelem meg­szilárdításához. — A miniszteri meghatalmazottak alapvető feladata — mondotta Nagy elvtárs —, őrködni a törvé­nyek, rendeletek, utasítások, hatá­rozatok pontos és hiánytalan végrehajtásán, mégpedig a be­gyűjtés egész területén. Az eddigi munkában éppen itt mu­tatkozik a legtöbb hiányosság. A meg­hatalmazottak egy része még nem tudja az egész területet állandóan jól ellenőrizni. Pedig a tanácsok munká­jának is legnagyobb gyengesége a lazaság s a lazaság elleni harc leg­eredményesebb módszere: az orszá­gos intézkedések végrehajtásának el­lenőrzése. A miniszteri meghatalma­zottak azonban még nem minden megyében veszik fel következetesen a küzdelmet a lazaság ellen, nem el­lenőrzik kellő, szigorúsággal a határo­zatok végrehajtását. Természetesen vigyázni kell, hogy ez az ellenőrzés ne legyen minden áron való hibakere­sés, mert ez káros. Sok felesleges munkát jelent s megrontja a jó vi­szonyt a tanáccsal. Ki kell kerülni azt is, hogy az ellenőrzés beavatkozás le­gyen a tanácsok, a begyűjtéssel fog­lalkozó vállalatok, földmí­vesszövet­­kezetek működésébe. De elengedhetet­len, hogy a meghatalmazottak az ed­diginél keményebben felvegyék a küz­delmet a törvénysértőkkel, a határo­zatok megszegőivel szemben. Nagy Imre elvtárs ezután arról beszélt, hogy sok helyen még nem alakult ki jó együttműködés a mi­niszteri meghatalmazottak és a me­gyei és járási tanácsok között. — A helyes, egészséges viszony a megyei, járási tanáccsal nem lehet más, mint a legmesszebbmenő együtt­működés — mondotta. — A legfonto­sabb: a kölcsönös segítség, akár ta­nácsadás, akár más formában. Ez főképpen a miniszteri meghatalmazot­takon, az ő munkájukon és magatar­tásukon múlik. Azon, hogyan állják meg a helyüket a feladatok tömkele­gében a megyei járás területén; mi­lyen szilárdak, mennyire felkészültek arra a munkára, amit végezniük kell; milyen tapasztalatokkal rendelkeznek a begyűjtés terén. A miniszteri meg­hatalmazott csak akkor lehet a köz­ponti államhatalom jó képviselője, ha alaposan ismeri a helyi viszonyokat. E téren nagy a fejlődés, de még mindig nem tartunk ott, hogy a mi­niszteri meghatalmazott pontosan is­merje megyéjét, járását, annak min­den problémáját. Márpedig segítséget­­nyújtani csak akkor tudnak a minisz­teri meghatalmazottak, ha olyan jól ismerik a területi viszonyoka­t, mint a megyei, vagy járási tanács végre­hajtó bizottságának elnöke. Nagy elvtárs ezután arra hívta fel a megyei meghatalmazottak figyelmét:­­ oktassák, neveljék nap mint nap a járások miniszteri meghatalma­zottjait. A beadás legfontosabb kérdései a já­rásban dőlnek el. A községek a járás­tól kapják az utasításokat és a­ járás­ban összpontosul a községi tanácsok munkájának ellenőrzése is. A begyűj­tés feladatain túl is igen fontos, hogy a megyei miniszteri meghatalmazottak sokkal többet foglalkozzanak a járá­sokkal, fokozottabb segítséget nyújt­sanak a járási tanácsoknak. — A begyűjtés 1951—1952. évi befeje­ző szakaszának, tehát a hátralévő 4—5 hétnek központi kérdése: a sertésbe­­gyűjtés — folytatta Nagy Imre elv­társ. — Olyan kérdés ez, amiről nem lehet eleget beszélni. A kívánt és a várt eredményeket csak akkor érhet­jük el, ha következetesen felvesszük a harcot a tanácsapparátusban mu­tatkozó lazaság, megalkuvás ellen. Sok tanács munkájában elsősorban a kuláksággal szemben tapasztalható megalkuvás; tűrik, hogy a kulákok el­hanyagolják a beadást. Ha tehát mi a sertésbegyűjtés előirányzatát teljesí­teni akarjuk, annak első feltétele, hogy a kulákoktól szigorúan megköveteljük a beadást .­­ A jövő évi begyűjtés előkészíté­sének legfontosabb feladata, hogy a dolgozó parasztsággal újra meg újra ismertessük a december elsejei párt­os kormányhatározat intézkedéseit. Ez a határozat kimondta, hogy a forgalmi korlátozások megszű­nése, a szabadpiaci értékesítés jú­nius 30-ig érvényes. Azután újra életbe lépnek a korlátozások , majd a beadás ütemétől függően szűnnek meg ismét. Meg kell mondani, hogy a határozat­nak ez a része bizonyos mértékig fe­ledésbe ment. Sok helyen úgy gondol­ják, hogy a szabadpiaci értékesítés joga most már mindörökre szól és a forgalmi korlátozások soha többé nem lépnek életbe. Meg kell magyaráznunk a parasztságnak, hogy június 30-án a szabadpiaci értékesítést megszüntet­jük ugyan, de csak átmenetileg. Ha a dolgozó parasztok gyorsan és jól teljesítik a beadást, ismét megkapják az államtól a szabadpiac jogát. Nyil­vánvaló, hogy a­ parasztság, amely tudja, hogy a szabadpiac jelentős anyagi előnyöket jelent, törekedni fog arra, hogy beadásának minél gyor­sabban eleget tegyen, hogy a szabad­piac jogához újra hozzájusson. A mi­niszteri meghatalmazottak igen fon­tos­­ feladata, hogy gondoskodjanak arról: a jövő évi beadás előkészítésé­nek ez a fontos munkája el ne sik­kadjon, h­anem teljes lendülettel foly­jék a következő napokban, hetekben. Nagy Imre elvtárs beszéde után több miniszteri meghatalmazott szó­lalt fel. Sándor István (Csongrád megye) beszámolt arról, hogy eddig a megyében elhanyagolták a decem­ber 1-i párt- és kormányhatározat ál­landó ismertetését. Nem beszéltek a szabadpiac június 30 i átmeneti meg­szűnéséről. Most hozzáláttak ahhoz,, hogy kisgyűléseken, tömegszervezeti értekezleteken, Szabad Ea­d tavaszi vasárnapokon és más alkalmakkor is megmagyarázzák a dolgozó pa­rasztságnak: a szabadpiac visszaszer­zése a beadás jó teljesítésétől függ. Bihal Gyula (Tolna megye) a többi között elmondotta, hogy Alsónyéken, Nagyszokolyban, de a megye több községében is sok kulák még most sem adta be a bízottsértést. A paksi tanácselnökről kiderült, hogy kuláko­­kat mentegetett — a megyei tanács csupán dorgálásban részesítette. Ez az eset is mutatja, hogy a tolna me­gyei tanács végrehajtó bizottsága sem jár el kellő szigorral­ a tanácsok egyes megalkuvó vezetőivel szemben. A hozzászólások után Kovács Imre elvtárs, miniszterhelyettes a sertésbe­­gyűjtéssel kapcsolatos feladatokat is­mertette. Már több mint 900 termelőszövetkezet versenyez a minisztertanács vándorzászlajáért A minisztertanács a termelőszövet­kezetek megszilárdításáról és munka­­fegyelmének megerősítéséről szóló ha­tározatában arról intézkedett, hogy példásan gazdálkodó, nagy termés­­eredményeket elérő, a beadást ponto­san teljesítő legjobb három szövetke­zet vándorzászlót kapjon és «Az or­szág élenjáró termelőszövetkezeti gazdasága» címmel tüntessék ki. Emel­lett a legjobb tsz 100.000, a második legjobb 50.000 és a harmadik 25.000 forint pénzjutalomban is részesül. A kitüntető címért és a magas ju­talomért lelkesen versenyeznek ter­melőszövetkezeteink. Több termelő­­szövetkezet hosszúlejáratú páros ver­­senyszerződést kötött egymással, hogy még eredményesebben küzdjenek a minisztertanács vándorzászlajáért. A kitüntető címért az országban eddig több mint 900 termelőszövetkezet ver­senyez.

Next