Szabad Nép, 1952. június (10. évfolyam, 128-152. szám)
1952-06-28 / 151. szám
A hős koreai népért, a békéért Testvéri üdvözletként száll a magyar dolgozók fogadalma a megkínzott, vérző Korea dicső népéhez: július első tíz napjában koreai műszakkal, kiváló munkával segítik a koreai nép harcát. Alig néhány napja, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen indított háború második évfordulóján határozták el a budapesti Ducás Bányagépgyár dolgozói 8 koreai műszakot és máris száz meg száz üzemben, gépállomáson, bányában és állami gazdaságban, csatlakoztak hozzá a dolgozók. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, az MNDSZ és a DISZ sorra jelentették be csatlakozásukat és felhívták a soraikba tömörült dolgozókat, hogy jobb munkával fejezzék ki harcos együttérzésüket a koreai néppel. Nincs egyetlen olyan falu, egyetlen olyan üzem Magyarországon, ahonnan ne szállna a szeretet, a segíteni akarás testvéri üzenete ezekben a napokban Koreába. Népünk tudja, mi történik Koreában; felháborodással értesült az amerikai SS-legények gazságairól, megrendülten hallotta a békés koreai városok, szelíd falvak, kórházak, iskolák és évszázados műemlékek embertelen bombázásának hírét. Népünk tudja: a hős koreai harcosok, a bátor partizánok, a legyőzhetetlen koreai emberek ellen az amerikai hordák pestissel, kolerával, kegyetlen halált hozó mérgekkel támadnak, tankokkal rontanak fegyvertelen hadifoglyokra, vérbe, lángba akarják borítani az emberiség békéjén őrt álló hős országot. Ez ellen kelnek fel a magyar dolgozók, ez ellen tiltakoznak a koreai műszakkal. A tíznapos koreai műszak egyetlen hatalmas tüntetés lesz a koreai nép és a Világ minden népének békéjéért, egyenen valalmás unakozás lesz a kocsedaszigeti hóhérok, a baktériumdiplomaták és pestistábornokok háborús tervei ellen — kifejezi, hogy a magyar dolgozók szilárdan helyt akarnak állni a béke megvédésében. A magyar dolgozók tudják: szolidaritástüntetésüknek és tiltakozó szavuknak súlyát tetteik, a mindennapi munkában elért eredményeik adják. A mi kezünkben az a kalapács, az a fúrógép, az a kombájn vagy kasza a fegyver, amellyel előbbre segítjük az ötéves terv megvalósulását, közelebb hozzuk a szocialista holnapot, gazdagabbá, erősebbé, védettebbé tesszük népünket, hazánkat. S amikor a mi hazánk gyarapodik, nem csupán egyetlen ország gyarapodik: erősebb lesz az az egész tábor, amelynek hazánk is egyik tagja, gazdagabb, szilárdabb lesz a béke tábora. Ahogy a harc hevében előretörő osztag győzelme megerősíti a hadsereg minden csapatát, úgy válik erősebbé a mi győzelmeinktől a béketábor többi tagja — Korea is. Bár csaknem tízezer kilométer választ el minket Koreától, egy fronton állunk vele: a béke frontján, ugyanannak a hadseregnek, a béke hadseregének vagyunk a csapatai, közös az érdekünk a harcban. Ezért a mi győzelmeink, sikereink,, eredményeink megerősítik Koreát is, segítik a koreai nép és a hős kínai önkéntesek harcát is. Egy fronton állunk Koreával — és bár fegyvereink különböznek egymástól — élük ugyanannak az ellenségnek van szegezve. Ugyanaz az amerikai imperializmus uszította Li Szin Man hitvány seregét két esztendővel ezelőtt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság virágzó földjére, amely rajkokat és mindszenteket pénzelt ellenünk, amely állig fegyverbe öltözteti Hitler' SS-banditáit Nyugat-Németországban, amely ugrásra készen tartja hazánk szent határán a vérre szomjazó titói fenevadat. Ellenségeink semminek sem örülnének jobban, mint annak, ha nálunk nem menne a munka, ha nem épülnének fel idejében új gyáraink, ha gabonánk elperegne, ha nem sikerülne ötéves tervünk. És mi semmivel sem mérhetünk rájuk nagyobb csapást, mint azzal, hogy újabb és újabb eredményeket vívunk ki, helytállunk a termelésben, túlteljesítjük terveinket. A mi jobb munkánk — közös ellenségünk számára vereség, a mi jobb munkánk csapásai alatt a közös ellenség gyengül — ezért a mi jobb munkánk segítség Koreának, erősíti a koreai nép harcát. Van-e lelkesítőbb, felemelőbb érzési harcban, mint tudni, hogy nem vagyunk egyedül, szeretetet és bátorítást érezni? A magyar dolgozók koreai műszakja és a koreai gyűjtés azért is segítség Koreai dicső népének, mert újabb megnyilvánulásai annak a forró, testvéri együttérzésnek, amelylyel a világ népei a koreai nép harcát kísérik. A Szovjetunió vezette hatalmas béketábor támogatása, szeretetel buzdítás a koreai harcosok számára, hogy továbbra is kitartóak és bátrak legyenek a harcban, lelkesítés a hátország dolgozói számára, hogy rettegés és csüggedés nélkül hősiesen helytálljanak munkájukban. «A koreai nép látja, hogy nincs egyedül a gyarmatosítók ellen vívott harcában; ez lelkesedéssel tölti el és erősíti győzelembe vetett hitét» — írta Kim Ir Szem elvtárs. Mi, magyar dolgozók, akik helytállást, a nehézségek elleni harcban szívós kitartást tanultunk a hős koreai nép fényes példájából, akik örökre szívünkbe véstük, hogyan állította meg önnön testével a koreai nép az ellenünk is törő gyilkos hordát és hogyan oltja saját forró vérével a háború tüzét — büszkék vagyunk, hogy a magunk szerény segítségével hozzájárulhatunk e nagy nép harcához. Büszkék munkásaink, hogy e tíznapos koreai műszakon hitet tehetnek a koreai nép iránt érzett testvéri szolidaritásukról, az imperialisták elleni olthatatlan gyűlöletükről. Ezért ígérik a munkások tízezrei, a brigádok százai: most, e fontos pillanatban, a döntő tervév első felének befejezése után még nagyobb lendülettel, lelkesebb versennyel kezdik meg a második félév munkáját, kiváló minőségű termékekkel erősítik hazájukat, a béketábor részét. Ezért fogadják meg mérnökeink, technikusaink: már most neki látnak a koreai műszak előkészítésének, legjobb tudásukkal, minden erey '..Zw., l'.ilich, Uffcy a munkások lelkesedése a magasabb szervezettséggel párosulva, valóban kimagasló, nagyszerű eredményeket szüljön. Ezért fogadják meg állami gazdaságaink, gépállomásaink dolgozói, munkások, traktoristák, kombájnvezetők, agronómusok, hogy határidő előtt learatják s elcsépelik a gabonát, vigyáznak minden szemre, harcolnak földjeink minél gazdagabb terméséért. A tíznapos koreai műszak elhatározása, a lelkes, merész tetteket fogadó felajánlások , munkásosztályunk, dolgozók népünk öntudatának növekedését tükrözik, nagyszerű megnyilvánulásai annak, hogyan mélyül, hogyan erősödik népünkben a proletárszolidaritás nemes érzése. A magyar ipari és mezőgazdasági munkások, akik azelőtt jóformán csak saját otthonuk, falujuk, városuk életét ismerték, ma már nemcsak hogy országos méretekben gondolkodnak, de egyre sűrűbben hallatják szavukat a világ dolgaiban is. A hatalmas béketábor hangjában egyre ércesebben csendül fel a magyar munkásosztály hangja. A mi dolgozóink nem hallgattak, amikor híre érkezett az amerikaiak szörnyű baktériumháborújának felháborodottan tiltakoztak, mikor látták, hogyan készíti elő Beloiannisz elvtárs meggyilkolását a bérenc görög kormány, s hatalmas erővel emelték fel tiltakozó szavukat, amikor amerikai parancsra börtönbe vetették André Stil, majd Jacques Duclos elvtársat. Dolgozó népünk egyre világosabban felismeri: neki is harcolnia kell az ellen az amerikai imperializmus ellen, amely Koreában pestist és kolerát terjeszt és Franciaországban börtönbe zárja a nép legjobb fiait — mert mindez ő ellene, az ő békéje, szabadsága, szép hazája ellen is irányul. Dolgozó népünk egyre világosabban felismeri: nemcsak a Dunának és az Oltnak, de a Szajnának és a Tetonghannak — a világ minden folyójának egy a hangja, a világ népei mindenütt egyet akarnak. Ezért csatlakoznak százával üzemeink, tíz- és százezrével dolgozóink a Duclás Bányagépgyár dolgozói által kezdeményezett tíznapos koreai műszakhoz. «Korea nincs messze, Korea itt van a mi szívünkben» — mondta a tatabányai IX-es akna röpgyűlésén Ladóczki Ferenc vájár. Ezért a szívünkbe zárt Koreáért, a rettenthetetlen koreai harcosokért, a tisztaszívű koreai ifjakért és leányokért, Korea gyermekeiért , Korea és a világ békéjéért küzdjön hát igaz odaadással, az amerikai imperialisták elleni gyűlölettől hevítve a koreai műszakon minden magyar dolgozói ~A VILÁG PROLETÁRJA!EGYESÜLJETEK/ SZABAD NÉP A MAI SZÁMBAN Budapestre érkezett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége (2. old.) — Mikor szakad már el az íróasztaltól a fejér megyei pártbizottság? (2. old.) — A szovjet javaslatok elfogadása lehetővé tenné a fegyveres erők valamennyi fajtájának reális csökkentését — Malik elvtárs beszéde az ENSZ leszerelési bizottságában (3. old.) — Duclas elvtárs levele Vincent Auriol köztársasági elnökhöz (3. old.) — Üzenet Phenjanból (4. old.) — A paksi tanácselnök — a kulákok barátja (5. old.) — A Varsói Turbó (6. old.) — Nagyobb igényességet a propagandamunkában! (6. old.) ________ MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI X. ÉVFOLYAM, 151. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZOMBAT, 1952. JÚNIUS 28 ÜZEMEINK SZOCIALISTA FOGADALMAI AZ ALKOTMÁNY ÜNNEPÉNEK TISZTELETÉRE A Duna Cipőgyár dolgozói termelési értekezleteken vitatták meg, hogyan készüljenek alkotmányunk törvénybe iktatásának harmadik évfordulójára. A dolgozók elsősorban azt ígérték meg, hogy jobb minőségű árukat adnak export céljaira. «Exportra dolgozó műhelyeink — írták Rákosi elvtárshoz intézett levelükben — az elsőrendű áruk arányát szeptember végéig 94 százalékra emelik». A gyár dolgozói megfogadták, hogy az anyagnormákhoz képpest a bőranyagok felhasználásánál 265.000 forintos, a kellékanyagok felhasználásánál pedig 220.000 forintos megtakarítást érnek el. A megtakarított anyagból mintegy 7000 pár cipőt gyártanak majd. A Szegedi Textilművek augusztus 20 tiszteletére megfogadták, hogy harmadik negyedévi tervüket 12,8 tonna áruval túlteljesítik. Ez 304.218 forint értékű többtermelést jelent. A norma alatt teljesítők arányszámát a 10.9 százalékos átlagról 7.2 százalékra csökkentik. A Ruggyantaárugyár dolgozói megígérték, hogy harmadik negyedévi tervüket 101.3 százalékra teljesítik, 98 százalékos tervszerűség mellett. A norma alatt teljesítők számát a második negyedévihez képest a harmadik negyedévben 40 százalékkal csökkentik. A gyár dolgozói, fogadalmat tettek a minőség megjavítására is. Nagy lelkesedéssel határozzák el a dolgozók: tíznapos koreai műszakot tartanak A Duclos Bányagépgyár felhívásához egyre több üzem csatlakozik A Fémáru és Szerszámgépgyár dolgozói is elhatározták, hogy július 1—10-ig koreai műszakot tartanak. A szerelde dolgozói megígérték, hogy az első dekádban terven felül beszerelnek és üzembeállítanak egy fúrógépet a forgácsolóüzem részére. Az öntöde dolgozói megfogadták, hogy a koreai műszakban 7 tonna öntvényt adnak terven felül. A Ganz Hajógyár dolgozói megfogadták, hogy a tíznapos koreai műszak alatt túlteljesítik tervüket. A gépműhely Március 9 ifjúsági brigádja megígérte, hogy 5 darab portáldarut határidő előtt készít el. Nehéz János lakatosbrigádja megfogadta, hogy a XXXV-ös hajó vasablakait határidő előtt öt nappal készíti el, s a brigád átlagos teljesítményét 103 százalékról 110 százalékra emeli. Az öntöde sztahanovistáinak nevében Jánosik János Kossuth-díjas sztahanovista magkészítő megígérte, hogy az üzemben 204 dolgozónak adják át munkamódszerüket, 30 százalékkal csökkentik a norma alatt teljesítők számát. A Debreceni Bútorgyárban Morvai András sztahanovista csiszoló megfogadta, hogy a koreai műszak alatt az eddigi 236 százalék helyett 241 százalékot teljesít. A Járműjavító Üzemi Vállalat dolgozói közül Vajdaházi Imre brigádja nevében megígérte, hogy teljesítményüket 105 százalékról 110-re emelik. Sándor Lajos tűzikovács-brigádja megígérte, hogy normáját az eddigi 105 helyett 110 százalékra teljesíti. A Tapolcai Fűtőház dolgozói megfogadták, hogy a koreai műszakban terven felül egy darab 424-es mozdony időszakos vizsgálatát és javítását végzik el. TÖBB SZENET A HAZÁNAK A Hiegrádi Szénbányászati Tröszt és több más bánya teljesítette első félévi tervét Élenjáró bányáink már teljesítették első félévi tervüket, példát mutatva ezzel az elmaradó bányáknak. A Nagymányoki Szénbánya Vállalat szászvári üzeme június 25-én, a Zagyvai Szénbánya Vállalat és a MESZHART Petőfi-aknája június 26-án, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt pedig június 27-én fejezte be az első félév tervét. Valigura szovjet vájár módszerével kiváló eredményeket érnek el a pécsi bányászok A hazánkban járt kiváló szovjet sztahanovista bányász, Valigura elvtárs a pécsszabolcsi István-aknán Rufli Lajos sztahanovista bányásznak adta át először munkamódszerét. Rufli elvtárs a Tavasz-brigád tagja. Valigura elvtárs módszerével a brigád június 21-én 235 százalékot ért el. A jó példát egyre több csapat követi, mind többen veszik át a nagyszerű szovjet munkamódszert. Kovács Antal, Böröcz János és Dávid János vájárok átlagosan 210 százalékot érnek el. Kitl János vájár 183 százalékot, Pecsnik Károly pedig 180 százalékot teljesített. A Tavasz-brigád tagjai megfogadták, hogy átadják az új munkamódszert az István-akna minden dolgozójának. Illem kapnak elég segítséget a norma alatt teljesítők a várpalotai Ernő-mezőben A Várpalotai Szénbányák üzemeinek versenyében Ernő-mező maradt el a legjobban. Június 27-ig csak 90,8 százalékra teljesítette a havi terv addigi szakaszát. A bánya egyes vezetői az állítólagos munkáshiánnyal magyarázzák az elmaradást. A valóság azonban az, hogy a meglévő munkások képességeit sem használják ki megfelelően. Az üzem bányászainak több mint a fele nem teljesíti a normát. Elmaradásuk egyik oka az, hogy többségük gyakorlatlan, tapasztalatlan. Ha tanítanák, segítenék őket, s csak 10 százalékkal emelkedne a teljesítményük, ez egy-egy bányász termelését másfél csille szénnel emelné. A bányában olyan kiváló vájárok dolgoznak, mint Rosta István, Surányi József, a Korom testvérek, akik már 1953. évi tervüket teljesítik. Van tehát, aki taníthatná az elmaradókat. De a szakszervezet és a műszaki vezetők nem szervezték meg a Rédermozgalmat, az elmaradók nem kapnak rendszeres elvtársi segítséget az élenjáróktól. Hat ezen változtatnak, s az elmaradó munkások teljesítik a normát — egyszeriben enyhül majd a «munkáshiány» gondja. Már 206 vagon szenet termeltek terven felül a pusztavámi bányászok Alig néhány napja jelentették a pusztavámi szénbánya dolgozói: június 20-án teljesítették első félévi tervüket. Az év elején a műszaki vezetők rosszul szervezték meg a munkát. Nem gondoskodtak a munkahelyek megfelelő szellőzéséről, gyakran kevés volt az üres csille, rendszertelen volt a faellátás. Emiatt akkor nem teljesítették a tervet. A bánya dolgozói a versenyben az utolsó helyre kerültek. A második negyedévben új légvágatokat készítettek, egyenletesebbé tették a szállítást s ezzel megszüntették a csillehiányt. A fatelepről ma már megfelelő minőségű fát szállítanak a munkahelyekre. Nagy gonddal tárják fel az új munkahelyeket és végzik a fenntartást. A bányában megkezdték a ciklusos munkaszervezés alkalmazását. A bánya dolgozói az első félévi terv befejezése után nagy lendülettel küzdöttek tovább a terv túlteljesítéséért. Június 20-án 104, 21-én ismét 104, 23-án már 105 és 24-én 118 százalékra teljesítették a napi tervet. Az igazolatlanul mulasztók számát a régebbi napi 20—30-ról 3-ra csökkentették. A borsodi kohászok harca a Rákosi elvtársnak tett ígéret valóraváltásáért A borsodi kohászok nagy lelkesedéssel küzdenek Rákosi elvtársnak tett ígéretük valóraváltásáért, augusztus 20-i fogadalmuk teljesítéséért. Az ÓZDI DURVAHENGERMŰBEN kimagasló eredmény született: a csütörtöki tervet 113.2 százalékra teljesítették. Különösen jó munkát végeztek a blokksor második műszakjának dolgozói: Marosi József művezető irányításával 123.2 százalékot értek el. A trió-hengersor második műszakja azonban túlszárnyalta a blokksor kollektíváját is: 156.2 százalékot teljesített. A DIÓSGYŐRI KOHÁSZATI ÜZEMEK NAGYOLVASZTÓMŰVE csütörtökön 118,1 százalékra teljesítette napi tervét. A legjobb eredményt a II-es kohónál Mislóczki Lajos olvasztár brigádja érte el: a kohó egyenletes járatásával, a csapolás és a berakás grafikon szerinti megszervezésével 135 százalékra teljesítette tervét. A BORSODNÁDASDI LEMEZGYÁRBAN pénteken délelőtt új hengerlési csúcseredmény született.. Csuhaj Sándor sztahanovista Hengerész brigádja a délelőtti műszakban 35,9 tonnát hengerelt és ezzel felülmúlta az eddigi 349 tonnás csúcseredményt, amelyet Gorkó János brigádja ért el az április 4-i versenyben. A többi brigád is lelkesen dolgozott. A hengerüzem a péntek, délelőtti műszakon 20 tonnával teljesítette túl előirányzatát.