Szabad Nép, 1952. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1952-07-01 / 153. szám

SZABAD NÉP KEDD, 1952. JÚLIUS 1 A koreai kormányküldöttség tagjai békenagygyűlésen vettek részt Várpalotán és Salgótarjánban A hazánkba érkezett koreai kor­mányküldöttség tagjai hétfőn délután békegyűlésen vettek részt Salgótarján. (Várpalotai telefonjelentés.) Várpalota dolgozói hétfőn délután az amerikai imperialisták koreai ag­ressziója elleni tiltakozásul békenagy­­gyűlést rendeztek. Ezren és ezren gyűltek össze az épülő város hatal­mas sportpályáján, hogy megmutas­sák forró testvéri szeretetüket Korea harcoló népe iránt. Hosszú sorokban érkeztek a Novem­ber 7 Erőmű munkásai, a bánya dob­­ozai, a megye nagyobb üzemeinek üldöttei. Eljöttek az asszonyok, kar­jukon hozták kisgyerekeiket. Eljöttek Várpalota öregjei és eljöttek a fiatal gyerekek, mind, akik számára ez a szó. Korea — egyet jelent a békéért, a szabadságért vívott hősi harccal. A minden irányból érkező hosszú ember, folyam hatalmas, lelkes tömegréré ol­vadt össze a sportpálya piros, piros­­fehér-zöld és koreai zászlókkal feldí­szített területén. A nagygyűlést Cserniczki Gyula elv­társ, a November 7 Erőmű pártbizott­ságának titkára nyitotta meg. Utána a Magyar Dolgozók Pártja veszprém­­megyei bizottsága nevében Papp Já­nos elvtárs üdvözölte a dolgozókat. Arról beszélt, hogy Veszprém megye munkásai most, a tíznapos koreai mű­szakban munkájukkal is hitet tesznek a koreai nép iránti szolidaritásukról. A várpalotai dolgozók megfogadták. Kan és Várpalotán. A békegyűléseken sokezer főnyi tömeg tüntetett az ame­rikai imperialisták Koreában elköve­hogy a harmadik negyedévben 10.000 tonna szenet termelnek terven felül. Ezután Csan Szi U, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kereskedel­­mi minisztere, a Magyarországon tar­tózkodó koreai kormányküldöttség ve­­­zetője mondott beszédet. — Az egész koreai nép nevében mély hálámat fejezem ki a magyar népnek azért a támogatásért és segít­ségért, amelyet az amerikai imperia­listák ellen küzdő népünknek, hazánk szabadságáért, függetlenségéért folyta­tott igazságos harcában nyújtott — mondotta bevezetőben. Elmondotta, milyen aljas, barbár eszközökkel pró­bálták az amerikai imperialisták térd­re kényszeríteni, leigázni Korea hős népét, majd így folytatta: — De az amerikai betolakodókat sem­miféle gaztettük sem hozta köze­lebb céljaik eléréséhez. A koreai nép ismeri nemzeti feladatának nagyságát, bátran küzd a fronton és a hátország­ban. A koreai néphadsereg, amely a koreai nép legjobb fiaiból és leányai­ból áll, igazságos harcában megedző­dött és hősi hadsereggé kovácsolódott. De nemcsak a katonák hősök Korea földjén, hanem a hátország dolgozói is azok, akik önfeláldozóan állítják helyre a lerombolt vállalatokat, üze­meket és vasútvonalakat, a legnehe­zebb körülmények között is arra törek­­ ­ett gaztettei ellen – fejezte ki a hős koreai nép iránti forró együttérzését, szeretetét­­ szenek, hogy teljesítsék és túlteljesít­sék a terv által eléjük állított felada­tokat. Meleg szeretettel szólt Csan Szi U elvtárs a kínai népi önkéntesekről, a koreai dolgozók és harcosok édes­­testvéreiről. Megkeményednek az arcok, amikor Csan Szi U elvtárs a baktériumháború ártatlan áldozatairól, az amerikaiak kegyetlenkedéseiről beszél. — Fenyegetésekkel és gaztettekkel soha nem sikerül bennünket térdre­­kényszeríteni! Az agresszorok útja ve­reséghez vezet! — mondotta a sokez­res tömeg viharzó tapsa közben. — A koreai nép harcát segíti az a tiltakozás, amely egyre hangosabban harsan fel a föld minden sarkán az amerikai rablók véres gaztettei ellen. A dolgozók az egész világon mélyen együttéreznek a koreai néppel. A ma­gyar nép önzetlen, testvéri segítségét — amely lelkesíti a koreai harcoso­kat — a koreai nép soha nem fogja elfelejteni. Remélem, hogy a koreai kormánydelegáció magyarországi tar­tózkodása még jobban megerősíti a népeink közötti barátságot — fejezte be beszédét Csan Szi U elvtárs. Várpalota dolgozói hosszan, lelke­sen éltették a koreai és magyar nép barátságát, Sztálin, Mao Ce Tung, Kim Ir Szen és Rákosi elvtársakat. A koreai nép soha nem felejti el a magyar dolgozók önzetlen, testvéri segítségét A hős koreai nép önfeláldozó harca új hőstettekre lelkesíti Salgótarján dolgozóit (Salgótarjáni telefonjelentés.) Salgótarján dolgozóinak hétfőn tar­tott békegyűlésén résztvett és felszó­lalt Cson Ban Szu elvtárs, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának tagja, a hazánkban tartózkodó koreai kormányküldöttség helyettes vezető­je is. «Forró üdvözletet hozok a test­véri magyar népnek, a salgótarjáni bá­nyák munkásainak, Salgótarján dol­gozó népének» — mondotta, s szavai­ra tapsvihar válaszolt. Ezután arról beszélt, hogyan támadták meg Koreát az amerikai imperialisták, s hogyan próbálták megtörni e hazájáért küzdő népet. *Az amerikai gyilko­t sok minden embernél,­ből kivetkőzve nemcsak barbár bombázásnak vetették alá földünket, de barbár módon bán­tak el az emberekkel, az öregekkel, gyermekekkel. Az asszonyok szemeit ki­vájták, nyelvüket kitépték, megbecste­­lenítették leányainkat, azután lelövöl­dözték őket. A megpróbáltatások nehéz ideje kezdődött a koreai nép számára, az ellenségnek azonban nem sikerült és soha nem fog sikerülni a koreai népet térdre kényszeríteni». «Hőseink annyi halhatatlan tettet vittek végbe — folytatta —, hogy nem is tudjuk azokat nektek mind elmondani. Han Ge­gel elvtárs, ami­kor azt a harci feladatot kapta, hogy védelmezze a stratégiailag fontos 320-as magassági pontot,­­ eltökélten így szólt: «A haza magassági pontja az én magassági pontom, halálomig fogom védeni a haza és a párt ne­vében». És Han Ge Rel megvédte a 320-as magassági pontot, megsemmisí­tett 90 ellenséges katonát és tisztet. A harcosok ma már az egész fronton az «Én magassági pontom megvédé­se» jelszavával küzdenek. A koreai hősök tetteit a munka ma­gyar hősei hallgatják. Olyanok, akik­nek mellén büszkén csillognak a mun­ka kitüntetései, jeléül annak, hogy ke­ményen tartják kezükben a munka fegyvereit. Simon Miklós, háromszo­rosan kitüntetett sztahanovista vájár, Nyerges János elővájár, kétszeres sztahanovista, Somogyi Lajos üveg­fúvó sztahanovista, s a többiek mun­kájukkal tesznek hitet a béke mellett. S amikor Csin Ban Szu elvtárs azt mondja: «Elvtársak! A koreai nép meg­­bízott azzal, hogy­­tolmácsoljam nek­tek szilárd eltökéltségét. Mi, Korea népe feltétlenül kivívjuk a végső győ­zelmet az amerikai imperialistákkal folytatott, harcban. Nem fér ■ kétség, ahhoz­, hogy győzünk.» — zeng a hurrá az éljen. ' * «A mi oldalunkon áll a nagy Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a ti országotok együtt a békeszerető népekkel — folytatja Csin Ban Szu. — A ti anyagi támogatásotok és er­kölcsi segítségetek nagyban hozzájá­rul az amerikai betolakodók ellen ví­vott harc győzelméhez. Ezért bízott meg engem a koreai nép, hogy tol­mácsoljam irántatok érzett mély há­láját. Jól tudjuk, hogy milyen nyomo­rúsággal és keserves következmények­kel jár egy új háború. A második vi­lágháború idején a hitleri rablók igá­ja alatt, saját magatokon éreztétek a háború borzalmát. Ma a koreai való­ság, a történelemben eddig még nem látott szomorú képet mutat. Ott, ahol üzemek, bányák és vállalatok emelked­tek, amelyeket népünk saját kezével, a nagy szovjet nép önzetlen segítségé­vel épített fel, ma már nincs más, mint puszta rom. Most, hogy eljött a nyár, az alapjaikig lerombolt váro­sok és falvak helyén fa zöldül. A gyermekeiket kereső anyák zokogása, a szüleiket elvesztett gyermekek keser­ves sírása kitörölhetetlenül belénk vési a szilárd eltökéltséget, hogy bosz­­szút állunk az ellenségen!» A hatalmas tömegben az édesanyák megmozdulnak, s forróbban ölelik magukhoz kicsi gyermekeiket. Féltő szeretettel simogatják hajukat, mély együttérzéssel gondolnak a megkín­zott koreai anyákra, akiknek a legna­gyobb fájdalommal, a gyermekét el­vesztő anya fájdalmával kell megbir­­kózniok. De Csin Ban Szu elvtárs szavai messze csengenek, s e szavak harcba hívják Salgótarján­­ népét, a jobb munka harcára. • «A~­oreai né­pi kem­ényt ír­ja a Kés iyén. Tekintetét a kommunizmus felé haladó Szovjetunióra irányítja, s a népek vezérének, Sztálin elvtársnak nevével ajkán, a nagy Kína, a népi demokratikus országok és a ti orszá­gotok nagyszerű munkáján lelkesülve folytatja hősi harcát. Veletek­­való ta­lálkozásom méginkább megerősíti meggyőződésemet a végső győzelem­ben. Amikor visszatérünk hazánkba, őszintén elmondjuk népünknek, hogy ti hogyan harcoltok értünk. Ez meg­sokszorozza népünk szilárd akaratát, elszántságát az amerikai imperialisták fölötti győzelemre­. Sztálin, Rákosi, Mao Ce Tung és Kim Ir Szen elvtársak neve zúg Sal­gótarján főterén. És Salgótarján va­lamennyi dolgozójának nevében hang­zanak a városi pártbizottság titkárá­nak szavai: «A hős koreai nép önfel­áldozó harca új és új hőstettekre lel­kesíti Salgótarján dolgozóit. Meg­fogadjuk, hogy hűek leszünk a koreai nép barátságához, harcolunk szép ha­zánk felvirágzásáért, a világ békéjé­nek védelméért­. Sztálinváros dolgozóinak békenagygyűlése (Sztálinvárosi telefonjelentés.) Sztálinvárosban hétfőn este az épí­tőmunkások ezrei és a diákfiatalok békegyűlésen fejezték ki harcos, test­véri együttérzésüket a szabadságért és a világ békéjéért harcoló hős ko­reai nép iránt. A mélyépítők, a tűz­állótéglagyár, a kokszolómű és vala­mennyi építkezés dolgozói hatalmas vörös és nemzetiszínű zászlók alatt vonultak fel A nagygyűlést az épülő új sport­pálya melletti nagy téren tartották meg. A békegyűlésen koreai fiatalok is résztvettek: Lih En Con, az álla­mi zászlórend harmadik fokozatával és a háborús érdeméremmel kitünte­tett fiatal és Li Bon Nam. Mindket­ten egyetemi tanulmányaikat folytat­ják hazánkban. Dénes János, a koreai Rákosi Má­tyás-kórház orvosa beszélt a testvéri nép hősi harcáról, az amerikai impe­rialisták és csatlósaik szavakkal el nem ítélhető állati kegyetlenkedései­ről. Beszélt a koreai nép jövőbe vetett hitéről. «Kiállítást rendeztünk, meg­mutattuk a koreai harcosoknak az épülő Sztálinvárosunkat ábrázoló fény­képeket A koreai dolgozók azt mon­dották nekünk: ha kivívjuk végső győzelmünket, ugyanolyan lelkesedés­sel építjük fel üzemeinket, gyárainkat, mint amilyen lelkesedéssel építik sza­bad hazájokban a magyar dolgozók Sztálinvárost». Lili En Con forró ün­neplés között kezdte meg beszédét. «Szívem tele van örömmel, hogy itt, Sztálinvárosban, a magyar nép büsz­ke alkotásában adhatom át nektek so­­kat szenvedett népem forró baráti kö­szöntését. Ti a háború első napjától kezdve mellettünk álltatok, s nincs országunkban olyan ember, aki ne is­merné Rákosi Mátyás elvtárs nevét, ne gondolna nagy szeretettel és hálá­val a magyar népre­. Lili En Con mint légvédelmi tüzér vett részt a háborúban, hidakat védett az amerikai repülők bombázásai ellen. Elmondotta,­­hogy a Jalu-folyónál az egyik hídnál egy hónapig teljesített szolgálatot. Egy hónap után épségben adták át a hidat felváltóiknak, úgy ahogyan annak idején ők is átvették. «Népünk nem nyugszik addig — mondotta — amíg ki nem űzi hazája földjéről az aljas betolakodókat. Har­cosaink nem teszik le addig a fegy­vert, amíg meg nem bosszulják az anyák, gyermekek szenvedését, gyá­raink, termőföldjeink szétdúlását, ha­zánk rombadöntését. Életem itt igen boldog — de most is szüntelenül hazámra gondolok, mert ismerem a kínokat, amelyeket most népem szenved, ismerem a har­cot, amelyet katonáink a szabadságért, a békéért vívnak. Ha majd visszaté­rek Koreába, sokat, nagyon sokat fo­gok beszélni a magyar népről, Sztálin­­városról, a béke nagyszerű művéről». Beszéde végén vele együtt éltették a dolgozók a koreai és a magyar nép szeretett vezéreit, Kim Ir Szén és Rákosi elvtársakat. Újból és újból fel­zúgott a taps. «Kim Ir Szén! Kim Ir Szén! — Rákosi! Rákosi!» — és vi­harrá nőtt a kiáltás, amikor Sztálin elvtársat, a béketábor lángeszű vezé­rét éltették Sztálinváros dolgozói. A Sztálin Vasmű és Sztálinváros dolgozói szóltak ezután. Kőszegi András sztahanovista ács arról be­szélt: «A holnapi napon kezdődik egész országunkban a koreai műszak és a gyűjtés, amikor a koreai népnek adjuk forintjainkat, gondoljunk azokra a gyermekekre, akik hajlék nélkül van­nak Koreában és a háború borzalmait élik. Sztálinváros dolgozói, mutassuk meg, hogy a munkában és a gyűjtés­ben a legszebb eredményeket érjük el­. Laufer Tibor sztahanovista beto­nozó brigádja nevében fogadta: «A koreai műszak alatt 193 százalékot tel­jesítünk az új normákkal, sőt ezt túl is szárnyaljuk. Tizedikéig 265 munka­órát takarítunk meg. Brigádom min­den tagja azt is megfogadta, hogy keresetéhez mérten a legmagasabb ér­tékű bélyegeket veszi meg, hogy ez­zel is támogassa drága testvéreink harcát». A békenagygyűlés után az «Ifjú sasok» című koreai filmet vetítették le Sztálinváros dolgozóinak. KOREÁÉRT! Egy hete hangzott el az Országos Béketanács felhívása hazánk népéhez: «Áldozatkészségünkkel enyhítsünk a koreai nép szenvedésén, segítségünk nyomán szálljon több mosoly a koreai gyermekek arcára s meg több erő a harcosok karjába. Segítsük a szabad­ságért küzdő hős koreai népet!» A felhívást békegyűlések ezrein őszinte és mély lelkesedéssel fogadták el a magyar dolgozók. Az elmúlt egy hét alatt az üzemekben és a falvakban milliók sorakoztatták a felhívás alá a jobb, áldozatosabb munka fogadalmait. Ezek a fogadalmak a magyar nép olt­­hatatlan békevágyából, a­ háborús gyúj­togatók elleni szenvedélyes gyűlöleté­ből, s abból az igaz, testvéri szeretet­­ből fakadtak, amelyet az iránt a nép iránt érzünk, amely immár két eszten­deje, mérhetetlen szenvedésektől gyö­törve fegyverrel harcol a békéért. A magyar nép a magáénak vallja a koreai nép hősi, önfeláldozó harcát. A magyar anyák teljes szívükkel a koreai anyák mellett vannak. A tata­bányai dolgozók békegyűlésén szenve­délyes szavakkal mondta el Pálinkás Istvánné: «Amikor a rádióban hallot­tam, milyen aljas fegyverhez nyúltak az amerikaiak, szerettem volna felkiál­tani: halljuk segélykiáltásotokat koreai testvérek, segíteni fogunk nektek, hős koreai anyák!» Most, ebben a hónapban — amit országszerte «koreai hónap»-nak ne­vezett el a nép — az eddiginél job­ban, s más eszközökkel is akarunk segíteni. Ma a békebizottságok, az MNDSZ, a szakszervezetek aktívái megkezdik a koreai gyűjtést, az üze­mekben megindul a koreai műszak. A magyar nép áldozatkészen, őszinte segíteniakarással adja a jobb munkát, a forintokat, s tudja: mindaz, amit mi adhatunk, nagyon kevés Korea népé­nek áldozataihoz mérve.­­ Két esztendővel ezelőtt Korea földje — mint a mi hazánk ma is­ — békés, virágzó ország volt, amelyben merész terveket készült megvalósítani a nép. Ott is új iskolákat, egyetemeket kezd­tek építeni a gyermekeknek és ifjaknak, új gyárakat és üdülőket a munkások­nak, büszke, hatalmas erőműveket, új városokat, szép falvakat emeltek, villa­mosvezetékeket szereltek, s költőik a szabad, boldog életről daloltak. Nem a mi hazánkat — Koreát támadták meg az imperialisták. Nem a mi há­zainkat — Koreát borították tűzbe és vérbe, nem a mi földjeinket — Korea mezőit tépték fel tankjaik. Nem a mi kútjaink tiszta vizeit fertőzik halált­­hozó baktériumokkal — Korea meg­kínzott testére szórják a halált. De ezt szánják nekünk is ellenségeink.S azt, hogy a mi népünk békében építheti új hazáját, hogy az imperialisták gy­l­­kos tervei nem valósultak meg — a többi között annak is köszönhetjük, hogy Korea hősiesen áll a posztján, önnön testével fogja fel a gyilkos ütése­­ket, amelyeket az amerikai imperialis­ták nekünk is szánnak, saját forró vé­rével oltja a más országokra is át­csapni készülő háború tüzét. Adha­tunk-e annyit, amennyi feledtethetné a mérhetetlen szenvedést, s visszaadhat­ná az anyáknak gyermekeiket? Adha­tunk-e annyit, amennyi felérné a hő­sök kiontott vérét, a tengernyi áldoza­tot, amit értünk is hoztak, minden né­pért, amely békében él? A magyar nép most segíteni akar drága testvérének. Ezekben a napok­ban válnak több szénné, több géppé, gyorsabban elkészült épületekké, gyor­­sabban learatott, elcsépelt és beadott gabonává azok a fogadalmak, ame­lyeket a­ magyar haza fiai az Orszá­gos Béketanács felhívásakor tettek. Legyenek méltóak ezek a tettek a ko­reai nép, a koreai munkások és har­cosok tetteihez! A magyar dolgozók, a magyar anyák, a magyar úttörők most, a gyűjtés során forintjaikat ad­ják Korea megsegítésére. A forinto­k­­ból ruha, gyógyszer lesz a gyilkos amerikai bombák által hajléktalanná, beteggé tett koreai gyermekeknek, öre­geknek. Nincs magyar édesanya és édesapa, aki ne érezné, amit Fekete József, a Győri Textilgyár dolgozója mondott a győri dolgozók kikegyülé­­sén: «úgy küldjük el forintjainkat a koreai gyermekeknek, mint saját gyer­mekeinknek». A koreai hónap tanúságtétel lesz ar­­ról, hogy a­ magyar népben milyen mélyen él a béke és a szabadság sze­­retete, milyen erős az imperialista gyújtogatók elleni gyűlölete, s meny­nyire képes mind­ennek tettekben is ki­­fejezést adni. A­­ mi segítségünk — mint a világ minden békeharcosának segítsége, mint a világ dolgozói által nyújtott segítség része — erőt, bátorí­tást, kitartást ad a koreai népnek ah­hoz, hogy minden tűzön és poklon át, az imperialisták minden aljas tette el­lenére kiharcolja igaz ügyének diada­lát. A mi szerény eszközeinkkel, őszin­te szívvel és erőnket nem kímélve se­gítsük ebben Koreát! Üzemeink szocialista fogadalmai alkotmányunk ünnepe tiszteletére Alkotmányunk ünnepének tiszteletére tett fogadalmukat számos üzem dolgozói, díszes albumba kötve küldték el Rákosi elvtársnak. A Tatabányai Alumíniumkohó dolgozói megfogadták, hogy túlteljesítik a harmadik negyedév feladatait. Az üzem műszaki dolgozói vállalták, hogy a munka jó megszervezésével biztosítják a nyersanyagot és szerszámot a foga­dalom teljesítéséhez. Díszes albumot küldtek fogadalmukról a Baranya megyei Malomipari Egyesülés dolgozói is. A dolgozók vállalták, hogy a harmadik negyedévben 303.266 forint értéket adnak terven felül a népgazdaságnak. A - -1 TT MATOMGYEI MALOMIPARI EGYESÜJÉS tí TADVALLALATAINAK F&AJÁNLÁSAI, MELYET AZ EGYESÜLÉS DOLGOZÓI AUGUSZTUS 20-IKA ALKOTMÁNYUNK ÜNNEPE TISZTELETÉRE A »p rtmu«

Next