Szabad Nép, 1952. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1952-07-11 / 162. szám

PÉNTEK, 1952. JÚLIUS 11 SZABAD NÉP Az NSZEP Központi Bizottsága javasolja a második pártértekezletnek: hozzon határozatot a szocializmus felépítéséről a Német Demokratikus Köztársaságban Berlin, július 10. (MTI) A Német Szocialista Egységpárt Berlinben folyó II. pártértekezletén Walter Ulbricht, a párt főtitkára a szerda esti ülésen bejelentette: a Né­met Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága javasolja a pártértekezlet­nek, hozzon határozatot a Szocializ­mus felépítéséről a Német Demokrati­kus Köztársaságban. Walter Ulbricht szavait a konfe­rencia részvevői leírhatatlan lelkese­déssel fogadták A küldöttek és a ven­dégek helyükről felállva hosszasan ün­nepelték a pártot. Walter Ulbricht beszámolójának e részében a többi között ezeket mon­dotta: — Arra a kérdésre, hogy 1952-ben a Német Demokratikus Köztársaság­ban milyen fejlődési fokot értünk el, a következőkben felelhetünk: 7. A munkásosztálynak, amely szö­vetségre lépett a dolgozó parasztság­gal, vezető szerepe van az államban. 2. A német demokratikus államha­talom megszilárdult. Az államappará­tus dolgozói mindinkább megtanulják az állami, gazdasági és kulturális élet helyes irányítását. Az államhatalom régi formái és módszerei azonban aka­dályozzák az új feladatok megvalósí­tását. 3. Gazdaságunk állami és szövetke­zeti szektora új rendünk szilárd gaz­dasági alapjává lett. 1950-ben gépipari termelésünk 73,1 százalékát a szocia­lista szektor adta. Ez az arány 1951- ben 79,2 százalékra emelkedett és eb­ben az esztendőben eléri a 81 száza­lékot. A kereskedelem terén kifejlesz­tettük az állami üzletek széles hálóza­tát. 4. A mezőgazdaság terén a dolgozó parasztok kezdeményezése, a mezőgaz­dasági gépállomások kifejlesztése és a haladó mezőgazdasági tudomány mód­szereinek felhasználása révén sikerült az előirányzatot meghaladó termésho­zamot elérni. Igen sok faluban a me­zőgazdasági munkások, a dolgozó pa­rasztok és az áttelepítettek szabad el­határozásukból a föld közös megműve­lésére tértek át. Kétségtelen, hogy fejlődésünk eddigi fokán egész sor nehézséget nem sike­rült még áthidalnunk. A demokratikus és gazdasági fejlődés, valamint a munkásosztály és a többi dolgozó ön­tudata azonban olyan fokot ért el, hogy legfontosabb feladatunk lett a szocializmus felépítése. A szocialista fejlődés útján min­den nehézséget le fogunk küzdeni. A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága a munkásosz­tály, a dolgozó parasztság és más dolgozók kezdeményezésének meg­­fele­ően, javasolja tehát a párt­­értekezletnek, hogy hozzon határo­zatot a szocializmus felépítéséről a Német Demokratikus Köztársa­ságban. A szocializmus alapjainak lerakása megfelel a munkásosz­tály és valamennyi dolgozó érde­keinek és a gazdasági fellendülés szükségleteinek. A német nép — amely Karl Marxot és Friedrich Engelst, a tudományos szocializ­mus alapítóit adta az emberiség­nek — a Német Demokatikus Köztársaságban a munkásosztály vezetésével megvalósítja a szocia­lizmus nagy eszméit. ,— A szocializmus alapjainak lera­kásában a legfőbb eszköz: az állam­­hatalom. Államhatalmunk népi demo­kratikus elemeit állandóan erősítjük. Ezt előmozdítja az antifasiszta-demo­kratikus pártok tömbjének további megszilárdítása is. A szocializmus felé haladó államunk két osztályra tá­maszkodik: a munkásosztályra és a dolgozó parasztság osztályára. Ezt a két osztályt szoros szövetség fűzi egy­máshoz. Ezeken kívül igen fontos sze­rep jut a munkásosztályhoz közelálló értelmiségnek, amely a kapitalista társadalom értelmiségétől eltérően, a nép ügyének szolgálatába állítja mun­káját, erejét és tudását. A vezetősze­rep a leghaladottabb osztályé, a mun­kásosztályé, amelyet a Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításai alapján álló Német Szocialista Egységpárt irányít.­­ A Német Demokratikus Köztársa­ságban az államhatalom feladatai a következők: Meg kell törnünk a megdöntött és kisajátított nagytőkések és nagybirto­kosok ellenállását és fel kell számol­nunk a tőke hatalmának visszaállítá­sára irányuló minden kísérletüket. Valamennyi dolgozónak a munkás­­osztály köré tömörítésével meg kell szerveznünk a szocializmus építését. Meg kell teremtenünk a Német De­mokratikus Köztársaság fegyveres had­erejét, a haza védelmére, a külső el­lenséggel szemben, az imperializmus ellen.­­ Kétségtelen, hogy Nyugat-Német­­ország és más kapitalista államok re­akciós nagytőkés erői nem nézik majd jó szemmel a szocializmus építését a Német Demokratikus Köztársaság­ban. A szocializmus építését a­­ kiélezett osztályharc viszonyai között kell majd megvalósítani­ . A szocializmus alapjainak leraká­sa ezért a legnagyobb éberséget követeli a dolgozóktól, és azt a szilárd eltökéltséget, hogy fel­tétlenül érvényt szereznek a de­mokratikus törvényességnek. — A szocializmus felépítését a Né­met Demokratikus Köztársaságban vi­szonylag kedvező körülmények között hajthatjuk végre, mert felhasználhat­juk a Szovjetunió és a népi demo­kratikus országok tapasztalatait, ame­lyeket a szocializmusért vívott harc­ban szereztek. Előttünk van a kom­munizmus építésének nagyszerű pél­dája a Szovjetunióban. Felmerül a kérdés — mondotta ez­után Walter Ulbricht —, hogy a szo­cializmus építése Németország egy részében hogyan hat ki az egységes, demokratikus és független Németor­szágért vívott küzdelemre.­­ A központi probléma továbbra is a nemzeti kérdés marad, amelynek mély szociális tartalma van. A szocializmus építése a Német Demokratikus Köztársaságban és Berlinben csak kedvezően befolyá­solhatja az egységes, demokra­tikus, békeszerető és független Németországért vívott harcot. Ki­tartunk a német békeszerződés megkötésére és Németország egye­sítésére irányuló követeléseink mellett. Azt a kérdést, hogy az egyesítés után Németországban milyen társadalmi rendszer lesz, az egész német nép minden kül­földi beavatkozás nélkül dönti majd el. — A szocializmus építésében kife­jezésre jutó politikánk halomra dönti az Adenauer-klikk és a mögötte álló nagytőkések terveit. A szocializmus alapjainak a Német Demokratikus Köztársaságban történő lerakása, elő­segíti, hogy döntő vereséget mérjünk az amerikai monopóltőke bonni szö­vetségeseire, a német konszernek és nagybankok uraira — hangoztatta Walter Ulbricht. LENINRŐL NEVEZTÉK EL A A Szovjetunió Minisztertanácsának határozata Moszkva, július 10. (TASZSZ) A Szovjetunió Minisztertanácsa meg­vizsgálta a Volgai—Don hajózható csatorna építőinek jelentését és a Volga—Don hajózható csatorna átvé­telével megbízott, K- M. Szokolov el­nökletével működő kormánybizottság szakvéleményét. A Szovjetunió Minisz­tertanácsa megállapította, hogy a Volga.—Don hajózható csatorna és a cimljanszki vizezőtelep, továbbá a resztovi terület aszályos földjei­k első százezer hektáros részlegének öntözését szolgáló műtárgyak megépítésére és üzembehelyezésére vonatkozó, a kor­mány által kitűzött feladatot határ­időre elvégezték. 1949—1952-ben felépült. A) A 101 kilométer hosszú, 13 hajó­­átemelő zsilippel, 3 szivattyúállomással, 13 gáttal, 7 duzzasztóval és vízlebo­­csátóval, két javítás célját szolgáló el­zárással, 8 híddal, révátkelőkkel, kikö­tőhelyekkel, rakpartokkal és 100 kilo­méter hosszú, csatornamenti gépkocsi­­úttal ellátott Volga—Don hajózható csatorna. B) A cimljanszki vízmű, amely 12,75 kilométer hosszú földgátból, 495,5 méter hosszú beton bukógátból, vízerőtelepből, két hajóátemelőzsilipből, a zsilipek közti 4,9 kilométer hosszú hajózható csatornából, előkikötőből, öntözési vízkivételű műből, valamint a gáton átvezető vasúti és közúti hid­ból áll. C) A doni öntöző főcsatorna a ciml­janszki vízmű duzzasztógátja mel­lett létesített vízkivételi műtől az alsó­­doni elosztó csatorna vízkivételi mű­véig 27 kilométer hosszúságban, az alsódoni elosztócsatorna 72.9 kilomé­ter hosszúságban, az azévi elosztó­csatorna 92.2 kilométer hosszúságban. D) Új vasútvonalak a sztálingrádi vasút Morozovszkaja állomásától a cimljanszki vízerőműig és a ciml­janszki vízerőműtől a sztálingrádi vasút Kuberle állomásáig összesen 174 kilométer hosszúságban. A felsorolt műtárgyakon elvégeztek: 152,1 millió köbméter földmunkát (be­vágás és töltés), 2,96 millió köbméter vasbeton- és betonmunkát, a földmű­vek rézsűinek burkolását 2.9 millió négyzetméter felületen. Elhelyeztek 1.6 millió köbméternyi kőpadkát, szivárgót és alagcsövet, beépítettek 16.000 ton­na fémszádfalat és beszereltek 44.000 tonna fémszerkezetet és gépezetet. A Volga—Don hajózható csatornát és a cimljanszki vízművet nagytelje­sítményű és nagytermelékenységű ha­zai gyártmányú gépek alkalmazá­sával építették. Az építés során több fontos tudo­mányos és technikai problémát oldot­tak meg a vízépítés terén: nagy víz­építési műtárgyak építése bonyolult földtani viszonyok között, földgátak gyors iszapolása, talajvízszint-süllyesz­­tés széleskörű alkalmazása és mások. Az építkezésen új, szakképzett hiva­tásos ekszkaváto­rkezelők, talajnyelőke­zelők, hidromechanizátorok, darusok, szerelők, betonmunkások, vasszerelők, mérnökök és technikusok nevelődtek, akik biztosították a munka magasfokú termelékenységét. A villamoserőműü­gyi minisztérium­nak, a nehézgép gy­ártási minisztérium­nak, a villamossági ipari minisztérium­nak, a gép- és műszer­gyártási minisz­tériumnak, az építkezési, útépítési, gépgyártási minisztériumnak, a közle­kedési gépgyártási minisztériumnak, a nehézipari gyárépítési minisztérium­nak, a közlekedésügyi minisztérium­nak, a gépgyártó vállalat-építkezési minisztériumnak és más minisztériu­moknak az üzemei és szerelő szerve­zetei nagy munkát végeztek a fém- szerkezetek, gépezetek és berendezé­sek készítése és szerelése terén. A Volga—Don hajózható csatornán a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottsága határozatai értelmében elvégzett építkezési munká­latok befejezése biztosította a Fehér-, a Balti- és a Kaspi-tenger egységes víziközlekedési rendszerbe való egye­sítését az Azovi- és a Fekete-tengerrel és lehetővé tette, hogy 1952-ben meg­kezdődjék a tömeges szén-, fa-, cement-, olaj- és gabonarakományok szállítása ezen a víziközlekedési rendszeren. A Szovjetunió Minisztertanácsa azt is­­ megállapította, hogy a cimljanszki víz­mű építésének megvalósítása, a nagy víztárolóval és vízerőteleppel együtt, valamint a doni főcsatorna felső szakasza, az alsódoni és azovi elosztó­csatornák építésének megvalósítása 1952-ben elsősorban százezer hektár aszályos föld öntözését biztosítja a rosztovi területen és a továbbiakban lehetővé teszi, hogy — a megállapí­tott határidőre — újabb 650.000 hek­tár földet öntözzenek és vízellátásban részesítsenek kétmillió hektárt a rosz­tovi és sztálingrádi területek aszályos és félsivatagos területein. A Szovjetunió Minisztertanácsa el­rendeli: 1. Ez év július 27-én, vasárnap nyissák meg a Volga—Don hajózható csatornát Biztosítsák ettől a naptól kezdve a személyszállító- és teher­hajók rendszeres közlekedését és he­lyezzék üzembe a cimljanszki víz­művet és az öntözőrendszer első ré­szét. A Volga—Don hajózható csa­torna megnyitásával a Szovjetunió Minisztertanácsa a folyami flotta mi­niszterét, Z. A. Laskov folyami flotta vezérigazgatót bízza meg. 2. Kötelezi a folyami miniszté­riumot, hogy biztosítsa a személy­­szállító hajók közlekedését a Mosz­kva— Rosztov és a Sztálingrád—Ka­lacs útvonalon, szervezze meg a vá­rosok közti közlekedést a sztálingrádi, a rosztovi, a cimljanszki és a kalacsi kikötők térségében és biztosítsa 1952- ben az átmenő teherszállítást és utas­­szállítást a jóváhagyott tervnek meg­felelően. 3. Biztosítsák a cimljanszki vízerő­telep villamosenergiájának felhaszná­lását a kormány korábbi határozatai­nak megfelelően az öntözéses földmű­velés és az ipar szükségletei számára, valamint a villamos szántásra és a ne­héz munkák komplex gépesítésére az állattenyésztésben, valamint a kolhoz- és szovhoztermelés más ágaiban. 4. A Szovjetunió Minisztertanácsa a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksé­gének törvényerejű rendelete értelmé­ben a Volga—Don hajózható csator­nát V. I. Leninről nevezi el A Volga—Bon-csatorna építőinek levele J. V. Sztálin elvtárshoz Moszkva, július 10 A Volga—Don-csatorna építői leve­let írtak J. V. Sztálinnak. Levelükben a többi között ezeket írják: Drága Joszif Visszárionovics! A szovjet emberek, akiknek szárnya­kat adott a Lenin—Sztálin eszmértek győzelmébe vetett hit, a Bolsevik Párt vezetésével a kommunizmus nagyszerű épületét építik. A vízierőművek és csatornák építé­sével és a természet átalakításával kapcsolatos gigantikus munkálat — a kommunizmus anyagi és technikai bá­zisának megteremtése az ön zseniális terve alapján — megmutatja a szov­jet hatalom megdönthetetlen erejét, a szocialista rendszer fölényét a kapita­lista rendszer fölött és a szovjet ál­la­m békés politikájáról tanúskodik. Akkor, amikor az imperialista tá­bor undorító terveket sző az emberi­ség kiirtására s a legbarbárabb had­viselési módszereket alkalmazza­, a szovjetek országa az alkotás útján halad. A nagy Lenin azt tanította, hogy a kommunizmus a szovjethatal­om plusz az egész ország villamosítása. A lenini tanítást továbbfejlesztve, ön, Sztálin elvtárs, kidolgozta a kommunizmus felépítésének Programmját, amelynek értelmében a népgazdaság energetikai ellátásának feladatait komplex Triódon oldjuk meg — e természetátalakítás­­sal és a közlekedési utak fejlesztésé­vel együtt. A Volga—Don hajózható csatorna megépítése a nagyszabású népgazdasági feladatok sztálini meg­oldásának példája. A szovjet kormány 1950 decemberé­ben határozatot hozott, amellyel két évvel megrövidítette a Volga—Don hajózható csatorna megépítésének ere­deti határidejét, hogy a Volga­—Don hajózható csatorna és a­ cimljanszki vízmű a vízerőteleppel együtt 1952 tavaszán megkezdte működését, hogy 1951—56 folyamán megépüljenek azok az öntözőrendszerek, amelyek 750.000 hektár földet öntöznek és 2 millió hektár földet látnak el vízzel a Don vízkészletének segítségével. Mi, a Volgai—Don hajózható csa­tornna építői ígéretet tettünk önnek, Sztálin elvtá­rs, hogy becsülettel tel­jesítjük az elénk kitűzött feladatot. Drága Joszif Visszárionovics! öröm­mel jelentjük Önnek, hogy a Volga— Don hajózható csatorna megépült. Megvalósult a Szovjetunió európai ré­szén elterülő öt tenger egységes vízi közlekedési rendszerének sztálini terve. Megvalósult az orosz nép évszázados álma, a Volga és a Don egyesítésé­ről. 1952 május 31-én 13.55 órakor egye­sült a Volga és a Don vize. Június­­ én — pontosan a kormány által megállapított időben — a hajók be­futottak a Volga—Don-csatorna zsi­lipjeibe. Elkészült a cimljanszki szabályozó I víztároló. Megkezdte működését a­­ cimljanszki vízerőtelep. Az idén ta­vasszal üzembe lépett a doni főcsa­torna és az azovi és alsódoni elosztó­csatorna. Ezzel megvalósultak az első 100.000 hektár aszályos föld öntözésé­nek feltételei a rosztovi területen. Mi, a Volgadonsztroj munkásai, mérnökei, technikusai és alkalmazot­­ta­i akiket az egész nép figyelme vesz körül, mindig éreztük a Bolsevik Párt, a szovjet kormány és az Ön szemé­lyes gondoskodását, Sztálin elvtárs. Az Ön eszméi, amelyek a Volga—Don hajózható csatorna tervének alapját képezik, széles visszhangra találtak az egész szovjet népnél. A gyárak és üzemek munkásai­­ rövid határidő alatt teljesítették az építkezés meg­rendeléseit. Az, hogy ön közvetlenül irányította az építkezést, az Ön meleg érdeklő­dése az építkezés mindennapi ügyei iránt, az Ön támogatása és tanácsai új erőt és energiát öntöttek belénk, lelkesítettek és segítettek bennünket, hogy rövid idő alatt megépítsük a Volga—Don hajózható csatornát. Három év alatt elvégeztük az ösz­­szes alapvető építési és szerelési munkálatokat. Ilyen iramra csak a szovjet nép, az alkotó, építő, a Lenin- Sztálin pártja által vezetett nép ké­pes. A levél írói ezután felsorolják azo­kat a nagyszabású munkálatokat, ame­lyeket az építkezés során elvégeztek. A levél így folytatódik: A kommunizmus e nagy építkezése kitűnő iskola volt olyan építőkáderek kiképzésére, akik készen állnak arra, hogy átadják tapasztalataikat az or­szágban folyó többi nagy építkezés­nek. A tömeges arányú szocialista ver­seny­ a munkások és mérnökök alkotó lendülete és találékonysága volt az építkezés motorja. Ennek az alkotó munkának a lelke a párt és a Kom­­szomol-szervezetek voltak, amelyek mindenütt hősies munkára lelkesítették a dolgozókat. Drága Joszif Visszárionovics! Min­den erőnket, tudásunkat és tapasztala­tainkat ezután is hazánk hatalmának további erősítésére fogjuk felhasználni. Számunkra nincs nagyobb boldogság, mint az, hogy büszkén viselhetjük a «kommun­zmus építője» elnevezést. Szívünk mélyéből kívánunk önnek, drága Joszif Visszarionovics, hosszú életet és jó­ egészséget, a szovjet nép és az egész haladó emberiség örömé­re és boldogságára. Éljen nagy hazánk, amely építi az utat az emberiség számára a kommu­nizmus felé! Éljen a hős szovjet nép, az építő, az alkotó nép! Éljen szere­tett szovjet kormányunk! Éljen a kom­munisták nagy pártja, Lenin—Sztálin pártja, győzelmeink lelkesítője és szer­vezője! Éljen a szovjet nép nagy ve­zére és tanítója, a kommunizmus zse­niális építőmestere, a béke zászlóvivő­je, Sztálin elvtársi 3 Magyar államférfiak üdvözlő táviratai a mongol forradalom 31. évfordulója alkalmából Rónai Sándor elvtárs távirata Rumacende elvtárs, elnökhön RUMACENDE elvtársnak, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnöksége elnökének Mongólia győzelmes forradalma 31. évfordulójának ünnepén melegen üdvözlöm Önt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az egész ma­gyar nép nevében. Szeretettel köszöntjük a mongol népet ezen a napon és kívánjuk, hogy azokat az eredményeket, melyeket az utolsó néhány évtized folyamán elért, még tovább fokozza, hazája és a nagy Szovjetunió által vezetett hatalmas béketábor javára.­­ RÓNAI SÁNDOR, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Robi István elvtárs távirata Cedenbal elvtárs, miniszterelnökhöz J. CEDENBAL elvtársnak­, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének A mongol forradalom 31. évfordulója alkalmából, engedje meg, minisz­terelnök elvtárs, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya és a magam nevében legszívélyesebb jókívánságaimat küldjem Önnek. A magyar nép őszinte örömmel üdvözli a baráti mongol nép nagy eredményeit, amelyeket ötéves tervének végrehajtása, országa felvirágozta­tása terén elért. Kívánom, hogy a mongol nép békés építőmunkájában, amellyel jelentősen hozzájárul a békeszerető népek táborának erősítéséhez, további nagy sikereket érjen el. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság­ Minisztertanácsának elnöke Kiss Károly elvtárs távirata Lhamossuran elvtárs, külügíyminiszterhen N. LHAMOSZURLN elvtársnak, a Mongol Népköztársaság külügyminiszterének A mongol nép nagy nemzeti ünnepén fogadja forró baráti­ üdvözlete­met. Meggyőződésem, hogy a népeink között egyre szorosabbá váló barát­ság nagymértékben elősegíti a békeszerető népeknek a nagy Szovjetunió vezetésével az imperialista háborús gyújtogatók ellen, a béke megszilárdí­tásáért vívott harcát. KISS KÁROLY, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere

Next