Szabad Nép, 1952. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1952-07-11 / 162. szám

SZABAD NÉP FENTEK, 1952. JCLIUS 11 Malik elvtárs: Az Egyesült Államok szabaddá akarja tenni a maga számára a baktériumfegyver további alkalmazását ezért nem hajlandó elítélni a baktériumháborút New York, július 10. (TASZSZ) A Biztonsági Tanács július 8-i ülé­sén — annak az amerikai határozati javaslatnak a. vitájában, amely indít­ványozza hogy a Biztonsági Tanács ítélje el „az Egyesült Államok ellen irányuló hazug vádak emelésének és terjesztésének gyakorlatát” — felszó­lalt J. A. Malik, a Szovjetunió kép­viselője. Malik ismételten felhívta a Bizton sági Tanács figyelmét: a kínai és ko­reai megbízottak részvétele nélkül jog szerütlen és lehetetlen a baktérium­fegyver használatának igazságos ki­vizsgálása, Rámutatott arra, hogy a Biztonsági Tanácsnak hivatalos okmányok állnak rendelkezésére, amelyek vitathatatlanul bizonyít­ják, hogy az amerikaiak Koreában és Kínában baktériumfegyvert al­kalmaznak. A Szovjetunió küldötte utalt a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormányától, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövet­ség bizottságától, a Demokratikus Jo­gászok Nemzetközi Szövetségének bi­zottságától érkezett okmányokra. Ezeket a Biztonsági Tanács hivata'os okmányaként ki is adták. E megdönt­hetetlen bizonyítékok fényénél teljesen nyilvánvalóvá válik, mi a célja az amerikai kormány provokációs jellegű határozati javaslatának. Ez a ja­vaslat el akarja terelni a köz­vélemény figyelmét arról a fe­lelősségről, amely a baktérium- fegyvér alkalmazásáért az Egyesült Államok kormányára hárul. Felszólalásában Malik rámutatott arra, hogy a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság jogosan utasította el azt az amerikai javaslatot, hogy a «Nemzet­közi» Vöröskereszt bizottsága folytas­son vizsgálatot a baktériumháborúval kancsolatban. A szovjet küldött hang­súlyozta, hogy ez a szervezet közis­merten az amerikai politika eszköze. A második világháború során ez a szervezet leplezte a hitleristák hábo­rús bűncselekményeit, most pedig hall. gatásba burkolódzik a Kocsedo szigetén elkövetett szörnyű amerikai bűncse­lekményekkel kapcsolatban. A Vörös- kereszt ezzel is bebizonyította, hogy cinkostársa és kiszolgálója az ameri­kai agresszoroknak. A világ minden országában tudnak az amerikaiak baktériumháborúiáról. Az amerikai agresszorok nem bújhatnak ki ennek a ténynek a súlya alól. Ku­darcot vall minden kísérletük, amely arra irányul, hogy hazugságokkal és koholmánvokkal — a többi között a Szovjetunió elleni rágalmakkal — ta­karózva tagadják ezt. A Szovjetunió képviselője rámuta­tott arra, hogy teljesen hazug az amerikai küldöttnek az az érvelése, hogv a szovjet kü'dött a leszerelési bizottságban egvá’talán nem javasolta a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kép­viselőinek meghívását. Mint köztudo­mású, a leszerelési bizottságban mm volt lehetőség ilyen javaslat benyújtá­sára. hiszen az amerikai küldött és csatlósai elutasítottak minden szovjet javaslatot, amely a baktériumfegyver eltiltásának kérdésével foglalkozott. Az Amerikai Egyesült Államok nem tudta elfogadtatni a Biztonsági Ta­náccsal az ENSZ alapokmányának el­lentmondó határozattervezetét arról, hogy a koreai és kínai nép képviselői nélkül vitassák meg a baktériumfegy- ver kérdését. Az Egyesült Államok ezért most egy másik törvénytelen, egyoldalú, az alapokmányt és az el­járási rendet súlyosan megsértő, nyil­vánvalóan provokatív és rágalmazó jellegű javaslatot akar ráerőszakolni a Biztonsági Tanácsra — állapította meg Malik. Az Egyesült Államok kormánya e javaslatával azt akarja elfedni, hogy nem hajlandó elítélni a bak­tériumfegyver alkalmazását és ra­tifikálni a genfi jegyzőkönyvet. Álcázni akarja a közvélemény előtt, hogy ellenzi a baktérium­fegyver alkalmazásának eltiltását és megbélyegzését. Malik rámutatott, hogy az ENSZ leszerelési bizottságában csak egy ha­tásos és mindent felölelő programmot nyújtottak be a fegyverzet és a fegy­veres erők csökkenésére, az atom- fegyver és a többi tömeggyilkos fegy­ver eltiltására vonatkozólag: a Szov­jetunió javaslatát Ezt a programmot az Egyesült Államok kormánya — mint mindenki előtt ismeretes — ma­kacsul elutasítja. Malik betejezésüi kijelentette: a szovjet küldöttség nem tartja lehetsé­gesnek, hogy résztvegyen a második amerikai határozattervezet megvitatá­sában, és a határozattervezet ellen fog szavazni. Felhívta a Biztonsági Tanács figyelmét arra 3 fontos körül menyre, hogy az Egyesüli Államok kormánya mosl sem hajlandó elitélni a baktériumháborút. Ez csakis azzal a törekvéssel ma­gyarázható, hogy az Egyesült Ál­lamok szabaddá akarja tenni a maga számára a becstelen bakté­riumfegyver további alkalmazá­sát. A Biztonsági Tanács július 8-i dél­utáni ülésén Duhari, Pakisztán képvi­selője kijelentette, hogy kormánya az amerikai javaslattal kapcsolatban tar­tózkodik a szavazástól. Ha a vádak helytállók — mondotta — akkor ez azt jelenti, hogy Ázsia népei a valaha elkövetett legszörnyűbb cselekményei; áldozatául estek. Santa-Cruz, Chile képviselője kije­lentette, hogy az amerikai határozati javaslat elfogadása még fokozhatja a nemzetközi súrlódásokat. Santa-Cruz ennek ellenére utalt arra, hogy Chile a határozati javaslat mellett szavaz, mert a Biztonsági Tanácsnak „erkölcsi kötelessége", hogy támogassa az „Egyesült Nemzetek” Koreában mű­ködő csapatait. Amerikaiak — angol szemmel m Hogyan kell felkészülni egy egyetemi előadásra az Egyesült Államokban ? Az amerikaiak foiyteüfáh bűncselekményeiket Kacsodé szigetén Június 10 óta legkevesebb 100 hadifoglyot gyilkoltak, illetve sebesítettek meg Keszon, július 10. Az «Uj-Kina» hírügynökség tudósí­tója jelenti: Az amerikaiak ismét vér­fürdőt rendeztek a Kocsedo szigetén őrzött koreai és kínai hadifoglyok so­raiban. Az «United Press» hétfői Ko­csedo szigetéről keltezett jelentése sze. rint két hadifoglyot meggyilkoltak, nyolcat pedig megsebesítettek. Az amerikaiiak ezt az újabb véres kegyetlenkedést a már régen hitelét vesztett mesével akarják leplezni: az­zal vádolják az ártatlan áldozatokat, hogy «erőszakot alkalmaztak» és «szökést kíséreltek meg». Az «United Press» jelentése felfedi, hogy Boatner amerikai táborparancs­nok folytatja a hadifoglyok erőszakos szétszórását Kocsedo szigetén. «Boat­ner decentralizálást terve szerint — jelenti az «United Press» — a kocse- doszigeti központi táborból 30.000 ha­difoglyot négy kisebb táborba szállí­tanak». Köztudomású- a hadifoglyok szétszórásával az amerikaiak a való­ságban azt akarják elérni, hogy minél több hadifoglyot tarthassanak visz- sza. Eddigi amerikai közlemények sze­rint legkevesebb 100 hadifoglyot gyil­koltak, illetve sebesítettek meg azóta, hogy júmus 10-én megkezd­ték a hadifoglyok «megtörését». Az újabb vérfürdő ennek az aljas bűn- cselekménynek folytatását bizonyítja. «Az amerikai örök — hangzik az «Uni. ted Press» jelentése — újabban könnygázbombákat használnak, ha a hadifoglyok este 8 óra után énekelnek vagy hangosan beszélnek». Az amerikaiak — miközben folytat­ják a hadifoglyok erőszakos «megtö­rését» és újabb gyilkosságokat követ­nek el — nyíltan Li Szín Man kezére adták a hadifoglyok második csoport­ját. Az amerikaiaknak az az egyoldalú eljárása, hogy hadifoglyokat adnak Li Szin Man kezére és folytatják vé­res kegyetlenkedéseiket Kocsedo szige­tén, csak kétséget támaszthat aziránt, hogy valóban őszintén akarják-e a hadifogolykérdés rendezését. A Magyarországon élő jugoszláv forradalmi emigránsok lapja a Tito-klikk háborús szövetkezéseiről és a jugoszláv nép békeakaratáról A «Za ljudsko zmago», a Magyar- országon élő jugoszláv forradalmi emigránsok lapja legújabb számában foglalkozik a Tito-banda háborús szö­vetkezéseivel, amelyek a pusztulás ve­szedelmét idézik fel a szolgaságban tartott jugoszláv népre és több írásá­ban ismerteti a jugoszláv hazafiak el­szánt harcát, amelyet a titóista hóhé­rok ellen vívnak. A lap közli Obrad Dobanovacski és társai levelét. Ebben a jugoszláv for­radalmi emigránsok egy csoportja megemlékezik arról, hogy július 7-én volt a tizenegyedik évfordulója annak, hogy a szabadságszerető szerb nép harcrakelt a fasiszta megszállók ellen. '«A Tito-klikk, mint a véreskezű ké­mek és gyilkosok bandája igyekszik el­bújni népeink dicsőséges felszabadító harca mögött, igyekszik kisajátítani né­peink érdemeit — írja a lap. — Míg az egyik oldalon aljas módon a népi ér­dekek «védelmezőjének» hirdeti magát s «ünnepli» a felszabadító harcot, «di­csőíti» a fasizmus áldozatait, addig a másik oldalon kiengedi a börtönökből a német fasisztákat és hü kiszolgálói­kat, a csetnikeket, usztasákat, fehér­gárdistákat. Különböző fontos beosztá­sokban helyezik el ezeket az embere­ket — folytatja a lap. — A titóisták, hogy minél szorosabb kapcsolatot teremtsenek a Nyugat- Németországban és Ausztriában életrekelt fasiszta erőkkel, nyílt és titkos szövetségeket kötnek ve­lük, barátkoznak Adenauerrel, Gruberrel és a volt hitlerista tá­bornokokkal. Egyidejűleg szövet­keznek az amerikai imperialisták lakájaival: a görög és török fa­sisztákkal, arról tárgyalnak velük, hogyan készítsék elő az új világ­háborút a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen». Egy másik cikkben a görög monarchofasiszta parlament küldöttsé­gének belgrádi látogatásával foglalko­zik a «Za ljudsko zmago»: «4 titóislák ezt a látogatást éppen a görög demo­kratikus hadsereg aljas és bűnös hát­batámadásának harmadik évfordulóján rendezték, mintha csak büszkélkedni akarnának förtelmes árulásukkal. A titóisták most elmélyítik görög cinko­saikkal azt a szövetséget, amelyet a görög hazafiak tízezrei fizettek meg életükkel. A jugoszláv és a görög nép hóhérainak nyílt barátkozása figyel­mezteti a jugoszláv népet: fokozza az éberségét, hogy ideiében megakadá­lyozhassa a bűnös háborús tervek vég­rehajtását, amelyeket az amerikai im­perialisták bíztak szolgáikra, Titör a és Plasztiraszra.» A lap egyik tudósításában beszámol arról, hogy Belgrádban eltemették Pan Gyukics ÜDBA-alezredest, aki halálos sebet kapott a jugoszláv hazafiakkal vívott ütközetben «Gyukics egyike volt azoknak az UDBA-s hóhéroknak, akik kizárólag hazafiak letartóztatásá­val és állati kegyetlenségü kínzásával foglalkoztak — ínja a lap. — Teljes négy éven át folytatta Ges- tapo-munkáját, de végül elérte az igazságos büntetés. A hóhér Gyu­kics sorsa fenyegető figyelmeztetés minden UDBÁ-s janicsár számára, aki a nép vérét ontja — figyel­meztetés mindenkinek, aki az ame­rikai imperialisták szolgálatában eladja és kínozza a népet». Beszámol a lap a titóisták terror­módszeréről, amellyel a rabszolga­munkaviszonyok közepette-történő kato­nai építkezésekhez munkásokat hur­colnak. «Széles körben hívják be ka­tonai szolgálatra a fiatalokat — írja a lap. — Amint felöltötték a katona­ruhát, kényszermunkára hajtják őket. A többi között a mosztári fegyvergyár­ban évente 3000 katona dolgozik rend­kívül rossz körülmények között. Pihe­nőnapot nem kapnak, vasárnap is dol­gozatok kell, gyenge, sokszor romlott koszton, cipő nélkül, A katonák tö­megesen megbetegszenek. A néppel nem érintkezhetnek. Úgy kezelik őket, mint a rabokat». Megemlíti a lap, hogy hasonló kényszermunkát végez­nek a katonák a hírhedt bori bányák­ban is. Végül a «Za ljudsko zmago» a Béke-Világtanács berlini rendkívüli ülésszakával foglalkozik. «Népeink, amelyek saját bőrükön tapasztalták a megvadult német miiitarizmus gonosz­tetteit s amelyeket most az amerikai tömeggyilkosok titóista szolgái ka­tasztrofális háborúba akarnak taszí­tani — teljes szívből üdvözlik a Béke- Világtanács berlini határozatait A titóisták háborús szövetkezései, leg­szorosabb együttműködésük Adenauer militarista klikkjével, a jugoszláv had­sereg amerikai fegyverekkel való fel­fegyverzése. amerikai és angol tábor­nokok gyakori látogatásai Jugoszláviá­ban: mind. mind elárulják, hogy a titóista banditák milyen messzire men­tek az új háború előkészítésében a szocializmus és a béke országai ellen. A Tito-klikk és amerikai gazdái ellen vívott küzdelem, a háborús készülődé­sek megakadályozása, a háborús ter­melés szabo'álása, a békeharc Jugo­szlávia minden becsületes emberének kötelessége, akinek drága hazánk be­csülete és jövője» — írja a «Za ljudsko zmago». A «New Statesman and Nat on» cí­mű angol liberális hetilap július 5-i számában a lap főszerkesztője, Kings­ley Martin, «Az amerikai boszorkány- üldözés» címmel beszámolt az Egye­sült Államokban tett látogatása során szerzett néhánv tapasztalatáról. A cikk ezekkel a szavakkal kezdődik: «Manap­ság az Egyesült Államokban gyakorta idézik Roosevelt híres megjegyzését, hogy Amerikának semmitől sem kell félnie — kivéve magát a félelmet. Az, európai látogatót semmi sem lepi meg jobban, mint a félelem szemmellátha tósága. . az ostoba hallgatás, amely úrrá lesz egy vacsorázó társaságon, ha valaki «felforgató» megjegyzést kockáztat meg: annak a professzornak a szerencsétlen helyzete. akit azzal gyanúsítanak, hogy valamikor kapcso­latban állt egy olyan személlyel, aki aláírt egy okmányt, amelyet egy kom­munista is aláírt». i A cikk egy másik részében ezeket olvashatjuk: «Az igazi nyomás folyta­tólagos, naponkénti dolog, amelynek hatása az, hogy megju'almozza a kö­zépszerűséget, a gyávaságot, az árul- kodást és elhallgattatja a függetlensé­get és m a'kofó íehc'scget. Hadd mondjak el egy példát, amely véletlenül elém került Egy amerikai polgárt, aki a háború alatt szorosan együttdolgo­zott a kormányzattal, nemrégiben fel­kértek, hogy tartson egy négyhetes előadássorozatot egy felsőfokú taninté­zetben 1000 dollár ellenében. Elfo­gadta az ajánlatot, örült a tisztesség­nek és a fizetésnek. Egy 14 oldalas kérdőívet kupott, amelyet — mint kö­zölték vele — a legrészleiesebbben ki kell töltenie, mielőtt megengedik, hogy megtartsa az előadásokat. A kérdő* íven mintegy 800 kérdés volt. Akadtak közöttük orvosi jellegűek, mint például «volt-e valaha riasztó lidércnyomása?» Megkérdezték tőle, kapott-e valaha is «irodalmat» az igazságügyminisztér által felforgatónak minősített szerve­zetektől (válóban gyanús lett volna, ha nem kapott volna) Meg kellett volna adnia saját köz- és magánéleté­nek minden legapróbb részletét, tovább ugyanezt apjára, anyjára, feleségére, felesége apjára és anyjára vonatko­zóan. Csupán a kérdőív e részének kitöltése — amint az előadást lemondó levelében megírta — egy havi kuta­tást vett volna igénybe Az utolsó kér­dés így szólt: «Voltak-e olyan hátrá­nyos események az ön életében, ame­lyeket eddig nem említett és amelye­ket a későbbi nyomozás kideríthe’ne; voltak-e olyan események, akár köz­vetlenül veti részt bennük, akár nem, amelyek vizsgálatot követelnek? Ha igen írja le őket. Ha nem, válaszolja, hogy. «nem» Körölték vele, hogy kivizsgálják vá­laszainak helytállóságát. Rá szeretnek mutatni, hogy a tisztogatások most «ha­mis eskü» címén történnek és bármi­lyen «hátrányos» esemény kifelejtése hamis eskü számba megy. Tegyük fel, hogy elfeledkezett volna a «New Deal» érdekében végzett munkája valamelyik részletéről. Vaijon nem jelentene-e ez hamis eskü számba megy. Tegyük fel, A barátom, minthogy független és be­csületes ember volt, megtagadta en­nek a képtelen kérdőívnek a kitöltését. Elvesztette a megbízást és a vele iáró honoráriumot» — írja a «New States­man and Nation». A «Pictuii Post» című angol pol­gári képeslap június 28-i számában 14 oldalt szentel annak, hogy megbé­kítse az angol lakosságot 50.000 ame­rikai repülő és hozzátartozóinak je­lenlétével Angliában. A cikkből a «Newsweek» című amerikai lap július 7-i számában «Amerikai invázió» cím­mel részleteket közöl, amelyeknek ki­válogatása nem hagy kétséget aziránt, hogy az amerikai lap sértőnek találja az Egyesült Államokra nézve a «Pic­ture Post» megállapításait. Az aláb­biakban közlünk néhányat a «News­week» által kiragadott részletekből: «Az elmúlt két évben ezt az orszá­got (Angliát) megszállták... Az or­szág nagy területei a csillagossávos lobogó alá tartoznak, éppoly biztosan amerikaiak, mint a Capitol Hill (az a hely, ahol aiz amerikai képviselőház áll) és ha kívánják, még további te­rületeket adunk át». «Zavaró dolog... találkozni Ang­liában egy 12 éves amerikai iskolás- fiúval, aki nem hajlandó világos nap­pal egyik faluból a másikba kerékpá­rozni, mert azt képzeli, hogy kom­munisták lesnek rá az úton; csak­nem hihetetlen volt hallani, hogy május 1-én minden Angliában lévő amerikainak a támaszpontokon kel­lett tartózkodnia, nehogy kommu­nista bandák támadják meg őket és teljesen fantasztikus, hogy Marlbo­rough békés városában találkoztunk egy amerikai tiszttel, aki nem hagyja éjszakára egyedül feleségét és gyer­mekeit, mert attól fél, hogy vörösök törnek be a házba és megtámadják 1 őket... Nem értik, hogy mi miért nem élünk a kommunistaellenesség őrületében...» «Sok ember az általunk meglátoga­tott vidéken jobban szeretné, ha az amerikaiak nem lennének itt. De... halálosan biztos, hogy nekünk együtt kell élnünk ezekkel az istenverte jen­kikkel — és valószínű, hogy sokunk­nak, istenverte angoloknak, együtt kell meghalnunk velük». «Amit a történelem gorán angol csa­patok más országokban elkövettek, az most itt történik meg.. Az egyik pro­bléma a lányokkal kapcsolatos. A had­seregek a történelem során találtak megoldást, de a modern erkölcs kizár­ja a hivatalos táborkísérőket. De ma Angliában azonnal felbukkannak a tá­borkísérők, amint az amerikaiak meg­jelennek Londonból, Közép-Anglia iparvidékeiről Cambridgebe, Oxfordba, Norwichba, Hunstantonba, Newmarket- be. King’s Lynnbe özönlöttek. Ezek­ben a városokban kizárólag az ame­rikaiaknak szállító bordélyok mű­ködnek, a rendszeres rendőri vizs­gálatok ellenére. A támaszpontok közelében lehet találni lányokat, akik sátrakban, vagy házilag készített fek­helyeken az erdőkben laknak, vagy op- pen a sövényeknél alszariak». A «Picture Post» cikkének alap­hangja természetesen nem ilyen tá­madó az amerikaiakkal szemben, mint ahogy ez az idézett részletekből kitű­nik. De ai lap minden igyekezete elle­nére is elárulja: milyen gyűlöletesek az amerikai megszállók Angliában. Készpénzfizetéssel, megvesztegetéssel, állami tisztségek ígérgetésével szerzi „híveit“ a vetélkedő Taft és Eisenhower Chicago, július 10. (TASZSZ) A köztársasági párt kongresszusá­nak keddi ülésén a másodrendű párt­funkcionáriusok üres felszólalásainak egész sorozata hangzott el arról, hogy «ezúttal republikánusnak kell bekerül­nie a Fehér Házba». A végnélküli beszédek elhangzása közben a kongresszus színfalai mö­gött kemény harc folyik Taft és Eisen­hower hívei között a mandátumokért. A mandátumvizsgáió bizottság több­sége Taft ellenőrzése alatt áll. A bi­zottság július 8-án délután hozott dön­tést a vitás mandátumok ügyében. A döntés teljesen Taft mellett szól. A «Chicago Tribune» közlése sze­rint a küldöttek szavazatainak meg­vásárlása nemcsak állami tisztségek és más «zsíros falatok» ígérgetésével folyik, hanem egyszerűen készpénzfi­zetéssel is. ., A «Chicago Tribune» megírja, hogy Jack Thomas, Illinois állambeli, Taft- párti küldött elmondotta a lap tudó­sítójának, hogy Eisenhower hívei bi­zonyos pénzösszeget ajánlottak fel neki, ha Eisenhower pártjára áll. Ugyanakkor Peacock, egy másik Illi­nois állambeli küldött kijelentette, hogy Eisenhower hívei megígérték: hirdetni fognak a tulajdonában lévő tíz ki­sebb lapban, ha Taft helyett Eisenho- wert támogatja. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése Július 10-én a néphadsereg légvé­delmi egységei és az ellenséges re­pülőgépekre vadászó lövészek hatot lelőttek és hármat megrongáltak azok közül az ellenséges repülőgépek közül, amelyek békés lakott helységeket bom­báztak Korea keleti és nyugati part­vidékén. Amerikai invázió Angliában A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadseregének főparancs­noksága iúlius 10-én közli: Az elmúlt nap egységeink sikeresen visszaverték az ellenség egyes arcvo­nalszakaszokon indított támadásait és továbbra is védelmi harcokat folytat­tak.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék