Szabad Nép, 1952. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1952-07-12 / 163. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK/ SZABAD NÉP X. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR ! A MAI SZÁMBAN Takarítsuk be szemveszteség nélkül a bőséges termést (2. old.) Loy Árpád hozzászólása a kihasználatlanul heverő bányagépek kérdéséhez (2. old.) — A kínai-magyar kulturális egyezmény első évfordulójára (3. old.) — A béketábor erői mérhetetlenek (4. old.) — Nazim Hikmet, a nagy török költő beszél az em­beriség békeharcáról, a török nép küzdelméről az­­ amerikai gyarmatosítók ellen (5. old.) — Békevonaton (6. old.) — Fel­vételi vizsgák egyetemeinken és főiskoláinkon (7. old.) —­­ A magyar vívócsapat olimpiai esélyei (8. old.) , SZOMBAT, 1952. JÚLIUS 12 MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI Erősítsük a pártvezetést a DISZ-ben A Központi Vezetőség legutóbbi ülése így jelölte meg az ifjúság kö­zötti pártmunka megjavításának fő feladatát: «A legfontosabb, hogy ma­radéktalanul biztosítsuk a párt vezető­­szerepét a DISZ-ben, pártunk legfon­tosabb ifjúsági szervezetében». A Köz­ponti Vezetőség azért hangsúlyozza ezt éppen most oly nyomatékosan, mert erősen megnőtt az ifjúság sze­repe s ezzel a DISZ jelentősége a szocializmus építésében. Ifjúságunk soraiból kerül ki 4200 sztálinvárosi építő, a jövő kiváló bányászainak és kohászainak serege; 60.000 ipari ta­nulót képez államunk nagytudású szakmunkássá; parasztfiataljainkból lesznek az élenjáró szocialista mező­­gazdaság lelkes­­ harcosai; és egyete­meinken, főiskoláinkon négyszerannyi fiatal tanul, mint a múltban. A fiata­lok soraiból kerül ki a jövő parancs­noki kara: mérnökök, gazdasági veze­tők, agronómusok, orvosok, kutatók. És a párt nemcsak a jövő váromá­nyosát látja az ifjúságban, hanem lel­kes segítőjét is a szocializmus épí­téséért, a béke megvédéséért folyó harcában. Ifjúságunk olyan mérték­ben töltheti be hivatását, amilyen biztos kézzel, szerető gondoskodással vezeti, neveli őt a párt. Milyennek akarja pártunk a ma­gyar ifjúságot? Azt akarja, hogy fia­talságunk a termelés rohamcsapata le­­gyen, amely lelkesedik a nagy felada­tokért, büszke, ha nehézségek leküz­dését bízzák rá, kitartó, szívós a min­dennapos küzdelmekben. Azt akarja, hogy ifjúságunk művelt legyen, véré­vé váljék a tanulás. Azt akarja, hogy fiataljaink így, tettekkel szeressék ha­zájukat s ha sor kerül rá, védjék is meg. Azt akarja, hogy ifjúságunk for­rón szeresse népét és a fiatalság egész hevével gyűlölje hazánk ellen­ségeit. Ilyenné nevelni, szocialista szellem­ben nevelni a magyar ifjúságot — ezt felajdktt b...ja a part a DÍSZ-re. Ifjúsági szövetségünk csak akkor te­het eleget e nagy megbízatásnak, ha szervezetei szilárdak, erősek és szoro­san összeforrnak az ifjúság tömegei­vel. Olyan ifjúsági szövetségre van szükség, amely a magyar fiatalok nagy többségét tömöríti soraiba, amely joggal nevezheti magát az egész munkás- és parasztifjúság szervezeté­nek Akkor dolgozik csak jól a DISZ, ha a fiatalok megtalálják benne mindazt, ami érdeklődésüknek, vágyaiknak, gondolkodásuknak meg­felel, ha a termelés és a tanulás ne­mes feladatai mellett a sport, kultúra és szórakozás is helyet talál a DISZ mindennapi életében. Ezeket a feladatokat a DISZ csak úgy képes végrehajtani, ha minden lépésében, egész munkájában követke­zetesen és szüntelenül érvényesül a pártvezetés A párt éppen azért te­remtette meg és erősíti szakadatlanul ifjúsági szövetségét, hogy az segítsen megnyerni, kommunistává nevelni, a szocializmus nagyszerű céljaiért, az új társadalomért harcba vinni az ifjúsá­got a párt oldalán. A pártvezetés ad világos és lelkesítő célokat a DISZ-nek, ad szilárd gerincet és áll­hatatosságot a harchoz. A pártvezetés az ifjúsági szövetség egész létének alapja, tevékenységének lényege, értel­me. «A DISZ csak a párt vezetésének biztosítása által válhat a dicső Kom­­szomolhoz hasonló forradalmi ifjúsági szervezetté, a magyar nép új nemze­dékének olyan harcos iskolájává, amely szocialista szellemű nevelésével átfogja a fiatalok döntő többségét» — mondotta a Központi Vezetőség ülé­sén Farkas Mihály elvtárs. Ma egy sor alapvető hiba fékezi a DISZ munkáját s ez a pártvezetés hiányosságait tükrözi. Alapvető hibák­ról van szó, mert a fiatal szervezetben éppen azt támadják meg, aminek leg­erősebbnek kellene lennie: az ifjúság tömegeivel való kapcsolatát. Szorosan összeforrva a fiatalokkal a DISZ a párt gyökereit segít mélyebbre eresz­teni, a párt politikájának igyekszik megnyeri az ifjúságot Ha a DISZ-nek lazák a kapcsolatai az ifjúság tömegei­vel — ezzel a párt tömegbefolyását gyengíti. A főhiba az, hogy a DISZ nem eléggé harcos és nem eléggé nevelő szervezet, hogy alap­szervezeteiben nincs eleven belső élet, amely magához vonzza az ifjú­ságot A vezetésben eluralkodott visz­­szásságok ezt a tibát még csak elmé­lyítik Ifjúsági vezetőink nagy része nem él együtt a fiatalokkal, nem is­meri életüket, gondolkodásukat A do­rogi VIII-as akna DISZ-titkára pél­dául ritkán látogatja meg a fiatalokat munkahelyükön, nevelés helyett ledo­rongolja a DISZ-tagokat. Ifjúsági ve­zetőinek egy része magatartásával nem kiemelkedik, hanem kirí a fiatalok kö­zül. Az Óbudai Hajógyár DISZ-titká­­rát még közvetlen munkatársai is gú­nyolják hideg, öreges, fontoskodó vi­selkedéséért. Különösen falun okoznak nagy károkat ezek a hibák. A falusi if­júság nevelése, a szocialista mező­­gazdaság útjára való vezetése olyan fel­adat, amelyet a párt irányításával csak a DISZ végezhet el; a DISZ- szervezetek gyengesége komoly aka­dálya annak, hogy a párt befolyása, ereje a parasztság soraiban gyor­sabban növekedjék. Ez pedig a pártszervezetek utánpótlását, a me­zőgazdaság szocialista átszervezé­séért folyó harcot gyengíti. A Politikai Bizottság február 28-i határozata óta — mint ezt a Központi Vezetőség ülése megállapította — pártszervezeteink többet foglalkoznak ugyan a DISZ-szel, jobban irányítják, de többségük nem érti meg a pártve­zetés jelentőségét és módszereit. A DISZ irányítása nem vált a pártszer­vezetek munkájának szerves részévé, így maguk az ifjúsági vezetők, a DISZ-ta­gok sem értik eléggé, mit je­lent a pártvezetés, és helytelen néze­tek kapnak lábra egy sor DISZ-szer­­vezetben. Sokhelyütt a párt nagyobb támogatása megnyugvást vált ki a DISZ-vezetőkből, nem érzik magukat eléggé felelősnek a DISZ hibáiért, nem látják, hogy a párt­ nyújtotta több segítség nem csökkenti, hanem éppen növeli saját feladataikat és felelőssé­güket. Egyes helyeken opportunista nézetek bukkannak fel a DISZ-ben: azzal vélik megnyerni az ifjúságot, hogy szóban és gyakorlatban eltusol­ják a párt vezető szerepét. Ahol a pártvezetés lazul, kihagy, vagy hiányzik — ott az ellenség igyekszik megvetni a lábát: «politika­­mentességet» prédikál a klerikális reakció,’ erkölcsileg rothaszt a kulá’.­ kozmopolitizmust, cinizmust hazafiat­­lanságot terjeszt a szociáldemokrácia. Népi demokráciánk mindenfajta ellen­sége árgus szemekkel figyeli ezen a fronton is a réseket, igyekszik a párt­tal szembeállítani az ifjúságot. A Központi Vezetőség legutóbbi ülése kimondotta: «Az ifjúság nevelé­sét, a DISZ-szervezetek irányítását és támogatását a párt állandó jellegű, egyik legdöntőbb politikai feladatának kell tekintenie. Tárgyalják meg tehát a pártbizottságok, alapszervezeti veze­tőségek rendszeresen a DISZ-munka egy-egy részletét, nyújtsanak kézzel­fogható segítséget és ellenőrizzék a hozott határozatok végrehajtását. Bízza meg a pártszervezet a legjobb ifjú kommunistákat a DISZ-szerveze­­tekben végzendő munkával; azokat, akiket képzettségükért, lelkesedésükért, példamutatásukért szeret és szívesen követ az ifjúság. Tanítsák meg párt­­szervezeteink a DISZ-vezetőket a ve­zetés kommunista stílusára: eleven, a tömegekkel összeforrott — messze te­kintő és mégis gyakorlatias vezetésre. A pártvezetés azonban nem csupán szervezeti kérdés. A DISZ pártirányí­­tásán azt értjük, hogy — mint Farkas Mihály elvtárs mondotta — «a DISZ egész munkáját a párt politikájának szelleme hassa át, azt, hogy a DISZ szervezeteiben, vezetőiben és tagjai­ban elevenen és kiolthatatlanul éljen az a tudat, hogy ifjúságunk csak ak­kor jár helyes úton és­­ csak akkor tudja helyesen szolgálni a nép, a szo­cializmus, a béke megvédésének ügyét, ha tűzön-vízen át követi nagy pártun­kat és népünk vezérét, a mi szeretett Rákosi elvtársunkat ,­ hogy a DISZ- szervezetek minden tagját és ve­zetőjét hassa át a felszabadító szo­cialista Szovjetunió iránti határtalan szeretet és odaadás, hogy a magyar fiatalság mély tisztelettel és szeretet­tel, hűséggel viseltessék szeretett Sztálin elvtársunk iránt, akinek első­sorban köszönheti szabad, boldog élet­ét». Pártunk, amely nagyszerű célokért harcol ilyen eszményeket ad ifjúsá­gunknak A párt maga is eszmény­kép — ezért követi lelkesen az ifjú­ság ha helyesen és kitartóan nevel­jük, foglalkozunk vele A Központi Ve­zetőség ülése ennek a nevelőmunká­nak, vezetésnek szab határozott irányt­­ tekintse valamennyi pártszerveze­tünk vezérfonalnak az ifjúság közötti pártmunkájában"­­ pártvezetés: lan­kadatlan harc az ifjúság többségé­nek megnyeréséért, kommunista neve­léséért. Olyan harc, amely újabb győ­zelmeket hoz pártunknak a szocializ­­mus építésében, békénk, új életünk megvédésében. AZ AUGUSZTUS 20-I FOGADALMAK VALÓRAVÁLTÁSÁÉRT, A HARMADIK NEGYEDÉVI TERV TÚLTELJESÍTÉSÉÉRT Augusztus 15 volt a határidő — július 11-re teljesítették a feladatot A sztálinvárosi erőmű építőinek nagyszerű teljesítménye A Sztálin Vasmű erőművének épí­tői az alkotmány ünnepének tisztele­tére szocialista fogadalmat tettek, hogy augusztus 15 helyett július 15-re fel­emelik az erőmű üzemi épületének tizenkét keretállását és ezzel határ­idő előtt lehetővé teszik az «emelő­bikák» átszállítását a November 7 Erőmű építéséhez. Az épület első hat keretállását öt hónap alatt emelték fel. A dolgozók elhatározták, hogy a második hat ke­retállást két és fél hónap alatt készítik el. Az emelőbrigád tagjai Vinis Béla főmunkavezető irányításával szívós, áldozatkész harcot folytattak ígéretük teljesítéséért. Szerdán emelték, de a keretáb­lás utosó két pillérét. Tizennégy óra alatt végezték el azt a munkát, amely né­hány héttel ezelőtt még 18 óra hosz­­szat tartott. A gyors munka lehetővé tette, hogy július 15 helyett már 11-én beemeljék a pillérekre a­ gerendákat. Pénteken délelőtt 9 órára — hét óra alatt — áthelyezték a vasbikákat az utolsó keretálláshoz. A földön fek­vő gerendára­­ büszkén ■ festették fel: «Teljesítettük Rákosi elvtársnak tett ígéretünket». ■Tíz óra húsz perckor a főmunkave­zető felére megindították a motoros csörlőt és a csaknem 44 méteres be­tontest elvált a földtől. Délre elérte a 28 és fél méteres pillérmagasságot. Délután negyed háromkor örömmel je­lentették, hogy egy hónappal és négy­ nappal a határidő előtt­ befejezték a munkát, helyére emelték a tizenkette­dik keret állást 55*5 százalékról 62*5 százalékra emelkedett a gépek kihasználása a Budapesti Szerszámgépgyárban A Budapesti Szerszámgépgyár dol­gozói is csatlakoztak a DIMAVAG kezdeményezéséhez, egymásután szü­lettek a dolgozók fogadalmai a gépek jobb kihasználására. Elhatározták: a gépek átlagos 55,5 százalékos kihasz­nálását szeptember 30-ig, a harmadik negyedév végéig, 63 százalékra növe­lik. A műszakiak nagy figyelemmel vizs­gálták meg, hogyan lehetne gazdasá­gosabban, észszerűbben dolgoztatni­ a gépeket. Megszervezték a tervszerű megelőző karbantartást: a javító­cso­portok rendszeresen átvizsgálják a gé­­peket és a kisebb hibákat is azonnal orvosolják. Így előzik meg, hogy kis hibából nagyobb keletkezzék, s­ emiatt a gépek hosszabb időre kiessenek a termelésből. A gépek gazdaságosabb kihasználása érdekében a nagyobb ja­vításokat munkaszüneti napokon vég­zik. A műszaki vezetők a­ dolgozók át­­csoportosításával megoldották, hogy a kisebb esztergapadokon három mű­szakban termeljenek. A koreai műszak jelentős eredmé­nyeket hozott a gépek jobb kihaszná­lásában. A harmadik negyedév első tíz napján a Budapesti Szerszámgép­­gyár dolgozói a gépek 55,5 százalé­kos kihasználását már 62,5 százalékra növelték, tehát máris megközelítették azt, amit a negyedév végére vállaltak. A koreai műszak utolsó napján 119,6 százalékra teljesítette tervét a diósgyőri Martin (Diósgyőri telefonjelentés.) A diósgyőri Martin-mű dolgozói a koreai műszak első napjaiban nem di­­csekedik Hszhk H.tPagaaio erecuticityek­­kel, sőt, még tervük teljesítésével sem A hanap elején elmulasztottakat nehéz volt behozni. Július 9-én is még csak 97 százalékra teljesítették a havi terv eddigi szakaszát. Ekkor a diósgyőri martinászok között nagy elhatározás született: szerdán és csütörtökön pó­tolják a mulasztottakat. A népnevelők és pártbizalmiak arról beszélgettek a dolgozókkal, hogy mit jelent koreai testvéreink hősi harca a magyar nép számára,­­ hogy milyen kötelezettsé­geik vannak a diósgyőri martinászok­nak hazájuk, a béke ügyének erősíté­sében. A műszaki vezetők is különös gonddal készültek fel erre a két napra. Zavartalan volt az anyagellá­tás, az öntőcsarnokban idejében a ke­­mencék alatt álltak az üstök, idejében beállították a kokillákat is. Csütörtö­kön a Martin-mű acélgyártási tervét 119,6 százalékra teljesítette. A koreai műszak utolsó napján nemcsak pótol­ták az előző napok elmaradását, ha­nem terven felül még öt tonna acélt is termeltek. A kemencék mellett dolgozó brigá­dok versengése lendületet adott a munkának. Különösen élénk vetélkedés alakult ki az I. és II. kemencék dol­gozói között. Csütörtökön az I. ke­mencénél dolgozó Koncz marton bri­­gádja napi tervét 120 százalékra tel­jesítette, de még jobb eredményt ér­tek el a TI kemencénél dolgozó Bu­­kovszki Miklós olvasztár brigádjának tagjai 121 százalékos teljesítményük­kel. Végeredményben a koreai műszak során az I. kemencénél dolgozó Koncz, Jenei és Fancsalszki olvasztár­brigádok voltak a zászlóvivők, 110 tonna acél terven felüli termelésével fejezték ki szolidaritásukat a koreai néppel. Gheorghiu-Dej elvtárs nevét vette fel a Ganz Hajógyár Öttagú küldöttség kereste fel múlt szombaton délelőtt a Ganz Hajógyár pártbizottságát. A küldöttség tagjai a hajóműhely dolgozóinak kérését tol­mácsolták: nevezzék el a gyárat a testvéri román nép szeretett vezéréről, a Román Munkáspárt főtitkáráról, Gheorghiu-Dej elvtársról. Hétfőn va­lamennyi műhely dolgozói röpgyűlésen tárgyalták meg a javaslatot és azt egyhangú lelkesedéssel elfogadták. Az ünnepélyes névadó nagygyűlést pénteken délután tartották meg. A díszemelvény fölött, amelyet Sztálin, Gheorghiu-Dej és Rákosi Mátyás elv­társak képe díszített, felirat hirdette: «örökké éljen a román és a magyar nép testvéri barátsága. A nagygyű­lés elnökségében helyet foglaltak Hi­das István elvtárs, a Budapesti Párt­­bizottság titkára, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának­­tagja Laurentiu Sunioc és Elena Benkö, a Román Népköztársaság budapesti követségének képviselői, valamint a gyár vezetői, Kossuth-díjas munkásai, legkiválóbb dolgozói. Kijöttek az ün­nepségre a Ganz Vagongyár, a Duc­­los Bányagépgyár, a Ganz Villamos­­sági Gyár és több más budapesti üzem dolgozóinak küldöttei is. A magyar és a román himnusz el­hangzása után Szabó László elvtárs, a gyár igazgatója nyitotta meg a nagygyűlést, majd Pintár Vilmos elv­társ, az üzemi pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. — A magyar és a román népnek — mondotta Pintár elvtárs — a múltban is, ma is azonosak az érde­kei: kifejleszteni a két nép barátsá­gát, megteremteni a nép uralmát és építeni az igazságos társadalmi ren­det. A Hunyadi János seregében együtt harcoló magyar és román­­ hősök álma csak évszázadok múl­­t­­án valósulhatott meg. A Szov­jetunió felszabadító harca tette mindkét nép számára lehetővé, hogy az idegen és a hazai elnyo­matástól is megszabaduljon , a felszabadult román és magyar nép felszámolta a nemzeti gyűlölkö­dés átkos politikáját és megteremtette a népeinket összefűző testvéri szövet­ség, igaz barátság kibontakozásának és szüntelen szilárdításának lehető­ségét. Pintár elvtárs ezután Gheorghiu-Dej elvtárs harcos életét ismertette és is­mertette azokat a hatalmas eredménye­ket, amelyeket a szabaddá vált román nép Gheorghiu-Dej elvtárs vezetésével a szocializmus építésében elér. — Nem véletlen, hogy dolgozóink éppen Gheorghiu Dej elvtársnak, a Román Munkáspárt főtitkárának­ ne­véről akarják elnevezni üzemünket — mondotta. — Kifejezője ez a két nép közötti barátságnak, annak, hogy a románok és magyarok vállvetve har­colnak a szocializmus építéséért, a béke megvédéséért. Befejezésül hangsúlyozta: —■ Gyárunk új neve hirdesse a ro­mán és a magyar nép megbont­hatatlan örök barátságát. Hirdesse azt, hogy népeink még na­gyobb lendülettel folytatják harcukat ötéves terveink megvalósításáért, s így adnak méltó választ a béke, az emberiség leggonoszabb ellenségeinek háborús próbálkozásaira öröm és büszkeség tölt el bennünket, amikor üzemünk olyan rettenthetetlen harcos nevét veszi fel, mint Gheorghiu-Dej elvtárs. Pintár elvtárs beszéde után a nagy­gyűlés részvevői felállva, hosszan él­tették C­heorghiu Dei elvtársat, a ro­mán nép vezetőjét Ezután Jánosik János elvtárs, Kossuth-díjas sztahano­vista magkészítő szólalt fel. Hangsú­lyozta­, hogy Gheorghiu Dei elvtárs neve még jobb munkára kötelezi a gyár dolgozóit. Bejelentette, hogy az öntöde dolgozói ennek tudatában el­határozták: harmadik negyedévi ter­vüket 15 százalékkal túlteljesítik. Já­nosik elvtárs a maga részéről ígéretet tett, hogy ez év végéig befejezi 1955 évi tervét. Bordi András sztahanovista szege­cselő indítványozta a gyár dolgozói­nak: hívják ki szocialista munkaverseny­re a bukaresti Rákosi Mátyás Mű­vek dolgozóit. A javaslatot a nagy­gyűlésen résztvett sokszáz dol­gozó lelkes tapssal fogadta el. Ezután Pappert Ádám elvtárs, Kos­­suth-díjas sztahanovista öntő felolvas­ta a gyár dolgozóinak Gheorghiu-Dej elvtárshoz intézett táviratát: «Nagy megtiszteltetésnek tartjuk — mondja a többi közt a távirat­ — és büszkék vagyunk ■a, hogy gyárunk a mai naptól kezdve a testvéri román nép vezérének nevét viselheti, annak a nagy kommunista harcosnak nevét, aki győzelemre vezette a román nép szabadságharcát és győzelemre vezeti a szocializmus ügyét a baráti Román Népköztársaságban». «Az ön neve gyárunk homlokzatán — folytatódik a távirat — népeink örök barátságát hirdeti és egyben ki­fejezője a békéért, szabadságért, szo­cializmusért harcoló népek egyre nö­vekvő, erősödő harci szövetségének». A táviratban a gyár dolgozói ígéretet tettek: azzal válnak méltókká Gheor­ghiu-Dej elvtárs nevéhez, hogy 1952. évi tervüket december 21-re teljesítik. Az ünnepséget kultúrműsor zárta be Bugovics György esztergályos Ve­ronica Porumbacu román költő «Üdvöz­let» című versét szavalta, a 7. számú ipari tanulóotthon leány tánccsoportja pedig román és magyar táncokat mu­tatott be.

Next