Szabad Nép, 1952. július (10. évfolyam, 153-179. szám)
1952-07-11 / 162. szám
7 SEGÍTSÜK A SZABADSÁGÁÉRT KÜZDŐ HŐS KOREAI NÉPET! Az RM Szerszámgyárának dolgozói állják adott szavukat: a koreai műszak lendületével harcolnak augusztus 20-i fogadalmuk teljesítéséért (Saját tudósítónktól.) ■ A Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak levelében, amelyet néhány hete Rákosi elvtárshoz intéztek, ott szerepelt a Szerszámgyár kollektívájának augusztus 20-i szocialista fogadalmazás. Az üzem dolgozói becsülettel állják adott szavukat. Lelkesedésüket a legutóbbi tíz napban még csak fokozta az a testvéri szeretet, amely a mindnyájunk békéjét védelmező, hős koreai harcosokhoz fűzi őket. A koreai műszak alatt a gyárban a termelési győzelmek egész sora született. A Szerszámgyár dolgozói megfogadták Rákosi elvtársnak, hogy harmadik negyedévi tervükön felül egymillió forint értékben állítanak elő különböző szerszámokat és készülékeket Már a harmadik negyedév, s egyben a koreai műszak első napján izgalmas vetélkedés indult a gyár műhelyei, brigádjai, munkásai között a fogadalom teljesítéséért. Először a készülékgyártó műhely tört az élre; a dolgozók itt elhatározták, hogy a koreai műszak tervét már nyolcadikán délután befejezik. De az idomszerműhely dolgozói közvetlenül a nyomukban haladtak s a «finisben» meg is előzték versenytársukat: a koreai műszak előirányzatát már nyolcadikán délre teljesítették. A verseny ezzel még nem ért véget Csütörtökön reggelre a készülékgyártó műhely viszszaszerezte első helyét: 263.000 forint értékű készülékkel többet gyártott az előirányzottnál, míg az idomszerműhelyben 259.000 forint értékű szerszám készült el addig terven felül. A brigádok vetélkedésében Kerekes András sztahanovista idomszerész ifjúsági brigádja halad az élen, amely a koreai műszak első kilenc napjában a múlt havi 129 százalékról 230-ra fokozta átlagteljesítményét. Kerekes elvtárs, a briigádvezető a vállalt 300 százalék helyett 310 százalékra emelte teljesítményét. A Szerszámgyár dolgozói csütörtökön reggelig 560.000 forint értékű szerszámot és készüléket termeltek terven felül. Sok, értékes ötlet, kezdeményezés segítette létrehozni ezt a kiváló eredményt. A készülékgyártóműhelyben például eddig túlságosan nagy ráhagyással esztergálták a húzó-sajtológyűrűket. Ez a köszörülésnél felesleges munkatöbbletet és gyakori fennakadást okozott. Bundik Gyula sztahanovista művezető javaslatára most csökkentették a ráhagyást s a köszörülés ideje így lényegesen rövidebb lett. A gyár dolgozói azt is megígérték Rákosi elvtársnak, hogy külön műhelyrészleget állítanak fel, amelyben az értékes gyorsacél egy részének megtakarítása érdekében úgynevezett felrakó hegesztéssel százezer forint értékű új forgácsoló szerszámot gyártanak; ugyanitt ezerötszáz kiló gyorsacél-szerszámot, szovjet módszer alkalmazásával, finom öntéssel, hulladékból készítenek el. Az új műhelyrészlegben már javában folyik a munka. A «felrakó hegesztés»-nek — amelyet Nyikityin szovjet akadémikustól tanultak a gyár dolgozói — az a lényege, hogy a korábban teljesen gyorsacélból készült szerszámoknak most csak a vágóélét vonják be e nehezen beszerezhető anyaggal. A koreai műszakban az új részleg dolgozói ezzel a módszerrel már 22 homlokmarót készítettek el, mintegy húszezer forint értékben. Megkezdődött a finomöntés folyamatos alkalmazása is. Nagy Sándor technikus csoportja például eddig 72 kiló súlyú szerszámot öntött abból a gyorsacél-hulladékból, amelyet azelőtt beolvasztottak. A finom öntéssel készült szerszámon csak egészen kevés forgácsolásra van szükség. A Szerszámgyár dolgozói augusztus 20 tiszteletére megfogadták, hogy a gépek átcsoportosításával, a munka jobb átszervezésével gépeik 52 százalékát havi 550 órán át használják ki. A fogadalomnak ez a pontja elsősorban a műszakiakra ró komoly feladatokat, ők is megtartják adott szavukat. A gépek átcsoportosítását már megkezdték, számos gépen két műszakot vezettek be. A Szerszámgyár dolgozói tudják: Rákosi elvtársnak tett ígéretük valóraválása érdekében még komoly munka vár rájuk. «Akkor lehetünk csak elégedettek — mondotta Kerekes András sztahanovista ifjúmunkás — ha a koreai műszakban megszerzett első helyünket augusztus 20-ra is megtartjuk». Kerekes András nemcsak saját brigádja, de a szerszámgyári dolgozók többségének elhatározását is kifejezte. Csaknem háromszáz tonna nyersvasat termelt terven felül a diósgyőri nagyolvasztó a koreai műszakon A Diósgyőri Kohászati Üzemek nagyolvasztóművének dolgozói a koreai műszakon csütörtök reggelig terven felül 287 tonna nyersvasat termeltek. A terv túlteljesítéséért vívott harcból a II-es kohónál dolgozó Molnár Ferenc olvasztárbrigád vette ki legjobban részét. A brigád tagjai a szerda éjjeli műszakon 33,7 tonnával termeltek többet, mint amennyit napi tervük előírt. Nem sokkal maradtak el a Molnár-brigád mögött Fehér József olvasztárbrigádjának tagjai sem, akik 26 tonna nyersvasat adtak népgazdaságunknak terven felül. Zsámbék dolgozó parasztsága is testvéri szeretettel segíti Korea hős fiait. Képünkön két zsámbéki MNDSZ-asszony, Máta Károlyné és Jily Edéné a gyűjtésről beszélget Ozsváth Albertné dolgozó parasztasszonnyal. Ozsváthné megértette, hogy ő is segíthet a koreai nép harcában, 65 forintért vásárolt bélyeget . „Koreai varró-délután“ Csaknem száz asszony és leánygyűlt össze kedden délután a Budapesti Textilnagykereskedelmi Vállalat ebédlőtermében. Körülülték az asztalokat, s mindjárt munkához is láttak. Kezük között a harminc-negyven-ötven centiméter hosszú szövet- és selyemdarabkák néhány óra alatt pöttömnyi ingecskékké, kabátkákká, különböző méretű gyermekruhákká változtak. A pattogató asszonyok anyai szeretettel simogatták a készülő kis ruhák anyagát: koreai gyerekek testét óvják majd széltől, hidegtől a télen... Az asztaloknál a vállalat egy-egy férfidolgozója olvasott fel történeteket a koreai hősök harcairól. A varródélután terve egy reggeli röpgyűlésen született, a vállalat 7-es fiókjában, a Szent István-téri maradékfeldolgozó üzemben. Az Országos Béketanács felhívását tárgyalták meg akkor. A 7-es fiók minden nődolgozója részt vett a gyűlésen. Egyikük azt indítványozta, hogy ne csupán a gyűjtéssel segítsék a koreai nép harcát, hanem az eddig fel nem használt textilhulladékokból készítsenek gyerekholmikat s küldjék el azokat is Koreába.A 7-es fiók asszonyainak kezdeményezése sok lelkes követőre talált a vállalat dolgozói között. Eddig 10 kis inget, 22 gyermekruhát, 21 blúzt, 35 nadrágot, 20 kis napozót, 34 mintás sálat, 4 takarót, 109 zsebkendőt, 22 flanellnadrágot és még sok ruhaneműt — összesen 335 darab különféle gyermekholmit szabtak ki az asszonyok. A kiszabott ruhák öszszeállítására varróbrigádok alakultak. Schlosser Gyulánénak otthon varrógépe van, így az egyik brigád, az ő lakásán tartja a munkadélutánokat. Egy másik brigád Tompa Imréné, egy harmadik Henterné varrógépe körül rendezi összejöveteleit. Az asszonyok lelkes segítőkészsége férfi munkatársaikat is magával ragadta. Kérték, hogy ők olvashassanak fel a varródélutánokon Selmeczi Lajos és Lendvai István pedig a felesége részére is kért varrnivalót A vállalat nődolgozói most elhatározták: takarókat kötnek a koreai gyermekek számára. A Boráros-téri Petőfi-híd elérte a budai mederpillért A Boráros-téri Petőfi-híd építői nagy odaadással dolgoznak a koreai műszakon. A Rákosi szerelőbrigád kedden beszerelte a négy főtartó felső fvrúdjait. Az övrudak és a többi főtartóelem összekapcsolása közben sok nehézségük volt az építőknek, de kitartó munkájuk eredményeként a hídszerkezet csütörtök reggelre elérte a budai mederpillért SZABAD NÉP PÉNTEK, 1952. JÚLIUS 1! Csütörtök reggelig 206 tonna acélt gyártottak terven felül az ózdi VI-os Martin-kemence dolgozói Az ózdi VI-os Martin-kemence dolgozói azt a célt tűzték maguk elé, hogy a koreai műszakon 60 tonna acélt gyártanak terven felül. A fogadalom valóraváltásáért párosversenyben küzdöttek az olvasztárbrigádok. Szombaton a VI-os kemence dolgozói törtek az élre, s azóta is változatlanul tartják az első helyet. Az ózdi VI-os Martin-kemence a vállalt 60 tonna helyett csütörtök reggelig 206 tonna acélt gyártott terven felül. Ötvan irányvonalat indítottak útnak a Soroksári úti pályaudvar dolgozói a koreai műszak alatt A Budapest Soroksári úti pályaudvar dolgozói megfogadták, hogy a koreai műszak alatt 30 irányvonatot indítanak. A műszak első napjától kezdve állandóan növekedett a naponta útnak indított irányvonatok száma. Csütörtökön délelőtt elindult a pályaudvarról Békéscsaba felé a koreai műszak ötvenedik «békevonata». A 67 teherkocsiiból álló szerelvényt Kántor Lajos háromszoros sztahanovista főmozdonyvezető vezette. A koreai műszak befejezése után az pályaudvar dolgozói fokozzák erőfeszítésüket, hogy becsülettel eleget tehessenek az alkotmány ünnepe és a második vasutasnap tiszteletére tett fogadalmuknak, az őszi csúcsforgalom feladatainak. A koreai műszak alatt bekapcsolták az 1625-ik falutelefont A koreai műszak idején számos faluban távbeszélő állomást szereltek fel. Július 8-án a Győr-Sopron megye csornai járásában fekvő Rábatamásiban a Soproni Hálózatépítő Vállalat dolgozói bekapcsolták az Új Élet tszés-be a telefont. Ez az 1625. falutelefon hazánkban. A Pécsi Hálózatépítő Vállalat dolgozói a koreai műszak alatt 11 faluba vezették be a telefont. Az új telefonokat Zala megye olyan részein szerelték fel, amelyeket a múlt rendszerben leginkább elhanyagoltak. A mongol népi forradalom 31 éve . A mongol nép ma ünnepli nagyszerű forradalma győzelmének 31. évfordulóját. A népi demokráciák Szovjetunió vezette testvéri családjában szeretet és megbecsülés övezi a Mongol Népköztársaság harcos népét, amely a Lenin—Sztálin mutatta úton, a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével sikeresen építi hazájában a szocializmus alapjait. Mongólia területe csaknem tizenhétszer akkorái, mint Magyarországé, gazdag ásványi kincsekben, fémekben és drágakövekben. Dús hegyi legelőin évszázadokon át nomád állattenyésztést folytattak az aratok (állattenyésztő pásztorok). Ezen a hatalmas területen — amely a Szovjetunió és Kína között fekszik — mindössze egymilliónyi ember él. Az ilyen ország könnyű zsákmánynak tűnik, a múltban gyakran támadásra csábította a hódítani vágyó hatalmakat. De a Mongol Népköztársaság ma mégis szabadon él és virágzik. Létezése, népének boldogsága és fejlődése azt bizonyítja, hogy kis nép is kivívhatja és megvédheti a szabadságát, ha olyan barát segítségére támaszkodik, mint a Szovjetunió és ha a nép harcát marxista-leninista párt vezeti. A mongol népi forradalom története bővelkedik dicsőséges harcokban. A forradalom győzelme és 31 esztendős fejlődése hatalmas ugrást jelentett a mongol nép ezeréves történelmében. A középkorból, a gyarmati elnyomással párosult feudalizmus állapotából — a kapitalista fejlődés szakaszát átugorva — a mongol nép eljutott a szocializmus építésének küszöbére. A forradalom előtti Mongólia — Ázsia egyik legelmaradottabb országa. Két alapvető osztálya volt: világi és egyházi földesurak — s a jobbágysorban sínylődő pásztorok osztálya. A nép ádáz harcot vívott az idegen elnyomók ellen is. A XVIII. században 70 évig tartó fegyveres felkeléssel próbálta lerázni magáról kínai-mandzsu császárok igáját s az 1905-ös orosz forradalom után az aratok újra fegyveres harcba kezdtek függetlenségükért. Mindig hősiesen küzdöttek, mégsem érhettek el sikert, mert nem volt párt, amely szervezte és vezette volna harcukat, mert beláthatatlan pusztáikon, a környező világtól elzárva még nem teremtették meg kapcsolatukat későbbi nagy szövetségesükkel, a szomszédos Oroszország forradalmi munkásosztályával. 1911-ben a kínai polgári forradalom megdöntötte a mandzsu császárok uralmát, s ekkor újra felkelt a mongol nép is, elkergette az idegen rablókat országából. De a kivívott győzelem csak látszat-függetlenséget hozott. A hercegek, földesurak, s az ország 750 kolostorában élő több mint százezernyi láma-szerzetes — a kizsákmányolok és élősdiek e siserahada — újból eladta az országot az imperialistáknak. Csak a győzelmes 1917. év, a Nagy Októberi Szocialistái Forradalom után érkezett el a mongol nép győzelmének ideje. Az imperialisták az orosz forradalom elleni háborújukban ugródeszkának akarták felhasználni Mongóliát. Az országban kínai banditák, később a japán imperialisták ügynöke, Ungern von Sternberg báró fehérgárdistái gyilkoltak és pusztítottak. De közben már érik a forradalom. 1919- ben Szuhe Bátor és társai megalakították az első forradalmi köröket, 1920-ban egyesítették azokat «népi párttá» s követséget küldtek Moszkvába, Leninhez; tanácsot és segítséget kértek. Szuhe Bátor és Csojbalszan, a nép vezérei lenini útmutatás nyomán parrtizáncsapatokat alakítottak s megszervezték a Mongol Népi Forradalmi Pártot, amely 1921-ben megtartotta első kongresszusát. A párt hadsereget teremtett és megkezdte a harcot az ország felszabadításáért. Az ország felét rövidesen felszabadították, de a fővárosban még ott voltak Ungern báró fehérgárdistái. A forradalmi kormány ekkor Szovjet-Oroszország fegyveres segítségét kérte — s 1921 július 6-án a Vörös Hadsereg csapatai — együtt a mongol népi forradalmi hadsereg egységeivel — a nép örömujjongása közepette bevonultak Urgába, (ma: Ulan-Bator) a fővárosába. Július 11-én egész Mongólia felszabadult. ■ A fegyveres győzelem után az építés nehéz és bonyolult feladatait kellett megoldania a mongol népnek. Az országban kettős hatalom volt: Bogdo-gegen láma formálisan a mongol alkotmányos monarchia uralkodója maradt, de a vezetés a népi forradalmi kormány kezében volt. Az alkotmány leszögezte, hogy Bogdo-gegen, «a sárga vallás feje nem foglalkozhat államügyekkel» és hogy a «mongol népi állam Bogdo-kánja minden államügyet a népi kormány elnöke útján intéz». Mongólia barátsági szerződést kötött Szovjet-Oroszországgal, 1921-ben megszüntették a jobágyságot, 1923-ban törvényt hoztak a helyi hatalmi szervek választásáról. Létrejöttek az első állattenyésztő szövetkezetek, 1924-ben megteremtették a nemzeti bankot, egy év múlva bevezették a nemzeti pénzegységet, a tugrikot. Eltörölték a szabad állattenyésztő pásztorok múltbeli uzsoraadósságait is, amelyekkel elsősorban a kínai kereskedelmi uzsonatőke ,és a® angol és amerikai vállalatok ügynökei verték béklyóba a mongol dolgozókat. 1929—30-ban felszámolták a földesúri tulajdont, 1939-ig pedig az egyházi birtokokat és állatállományt is átadták a dolgozó népnek. 1948- ban a mongol nép megkezdte első ötéves tervének végrehajtását. Ezeket a hatalmas győzelmeket a belső, és a külső ellenséggel vívott kemény harcokban érték el. A nép ellenségei 1923-ban megmérgezték Szuhe-Batort, a mongol nép hősét és vezérét, hogy így torlaszolják el a felszabadult ország fejlődésének útját. De az ellenforradalmárok csalódtak. Csojbalszan elvtárs lépett Szuhe-Bator helyére. 1924-ben, a párt III. kongresszusának határozata alapján a mongol nemzetgyűlés, a nagy népi halál első ülésén kimondta a Mongol Népköztársaság megalakítását. A párt harcba kezdett a saját soraiban fellépő jobboldali opportunizmus, s a pártba furakodott Danzan ellenforradalmi összeesküvése ellen. A «danzanisták» azt hirdették, hogy Mongóliának keresztül kell mennie a kaipitalista fejlődés útján, támogatni kell tehát a születőfélben lévő nemzeti burzsoáziát. A párt ezzel szemben Lenin tanítását követte: «A legélenjáróbb ország proletariátusának támogatásával az elmaradott országok áttérhetnek a szovjet rendszerre és meghatározott fejlődési fokozaton keresztül a kommunizmusra — elkerülve a fejlődés kapitalista stádiumát». A párt szétzúzta a «danzanisták» irányzatát és tovább vezette a népet előre, a nem-kapitalista fejlődés útján. 1932- ben leküzdötte a külföldi — elsősorban japán — kémszervezeteknek a pártba férkőzött ügynökségét is, akik azt a «baloldali» nézetet hangoztatták, hogy a feudalizmust már felszámolták, közvetlenül áttérhetnek a szocializmus építésére. A párt a sztálini tanításokhoz híven leszögezte, hogy a mongol forradalom antiimperialista és antifeudális forradalom, amely megteremti a feltételeit az átmenetnek a szocializmus felépítéséhez. A mongol nép — a Szovjet Hadsereg közvetlen támogatásával — sikeresen visszaverte a japán imperialisták fegyveres támadásait és a Szovjetunió oldalán részt vett a második világháború harcaiban. A párt több mint három évtizeden keresztül következetesen harcolt az ország termelőerőinek növeléséért, mindenekelőtt az állattenyésztés fejlesztéséért. Az állattenyésztés még ma is a mongol nép életének alapja. Ma már nagyszámban működnek virágzó állattenyésztő szövetkezetek és állami állattenyésztő telepek. Az állam fűkaszáló-gépállomások és a lóvontatású fűkaszálógépek állomásainak megteremtésével, az állatorvosi központok széles hálózatával, a vízellátás tökéletesítésével nagy eredményeket ért el az állattenyésztés fellendítésében. Az állatok száma rövidesen eléri az ötéves tervben előirányzott 31 milliót. Megnövekedett a mezőgazdasági termékek áruforgalma: háromszor annyi hús, tej, és bor kerül piacra, mint ezelőtt. A mezőgazdaság is gyorsan fejlődik. A forradalom előtt Mongóliának egyáltalán nem volt saját ipara, nem volt munkásosztályat Most van. Virágzik a bányászat, egyedül a nalajhai szénbányák — amelyek 1931-ben csak 13.000 tonnát termeltek — most évi 350.000 tonna szenet adnak. Ulan- Batorban hatalmas ipari kombinátok épültek, elsősorban az állati termékek feldolgozására. A mongol ipar 1952- ben, az ötéves terv utolsó esztendejében csaknem kétszer annyi értéket termel, miint öt évvel ezelőtt. 1921-ben egyetlen világi iskola volt Mongóliában. Most állami egyeteme, pedagógiai főiskolája, számos technikuma, alsó fokú és középiskolája van, működik a marxizmus-leninizmus esti egyeteme. Huszonhét újság és tizenhat folyóirat jelenik meg mongol nyelven. A forradalom előtt Mongóliában nem volt orvos. Ma egészségügyi intézmények hálózzák be az országot, üdülök, szanatóriumok épülnek a munkások, pásztorok számára. A mongol nép szorosan tömörül szeretett pártja köré. Az 1951-ben megtartott választásokon a szavazásra jogosultak 99,92 százaléka részt vett s a szavazatok 99,67 százalékát a párttagok és pártonkívüliek blokkja kapta. A mongol nép tudja, hoszyjet, emelkedését, boldogságát mindenekelőtt a Szovjetuniónak köszönheti. A szovjet nép és a nagy Sztálin segítségét Cedenbal elvtárs — aki a hős Csojbalszan halála óta a minisztertanács elnöke is — joggal nevezte „a mongol nép független és szabad léte döntő tényezőjének”. A győzelmes forradalmának 31. évfordulóját ünneplő mongol nép szilárdan bízik jövőjében. A nagy Szovjetunió oldalán, a Mongol Népi Forradalmi Párt és Cedenbal elvtárs vezetésével lankadatlanul küzd a békéért és fáradhatatlanul építi boldog szocialista jövőjét.