Szabad Nép, 1952. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1952-07-11 / 162. szám

7 SEGÍTSÜK A SZABADSÁGÁÉRT KÜZDŐ HŐS KOREAI NÉPET! Az RM Szerszámgyárának dolgozói állják adott szavukat: a koreai műszak lendületével harcolnak augusztus 20-i fogadalmuk teljesítéséért (Saját tudósítónktól.) ■ A Rákosi Mátyás Művek dolgozói­nak levelében, amelyet néhány hete Rákosi elvtárshoz intéztek, ott szere­pelt a Szerszámgyár kollektívájának augusztus 20-i szocialista fogadalmaz­ás. Az üzem dolgozói becsülettel áll­ják adott szavukat. Lelkesedésüket a legutóbbi tíz napban még csak fo­kozta az a testvéri szeretet, amely a mindnyájunk békéjét védelmező, hős koreai harcosokhoz fűzi őket. A koreai műszak alatt a gyárban a termelési győzelmek egész sora született. A Szerszámgyár dolgozói megfo­gadták Rákosi elvtársnak, hogy har­madik negyedévi tervükön felül egy­millió forint értékben állítanak elő különböző­ szerszámokat és készülé­keket Már a harmadik negyedév, s egy­ben a koreai műszak első napján iz­galmas vetélkedés indult a gyár mű­helyei, brigádjai, munkásai között a fogadalom teljesítéséért. Először a készülékgyártó­ műhely tört az élre; a dolgozók itt elhatározták, hogy a ko­reai műszak tervét már nyolcadikán délután befejezik. De az idomszer­­műhely dolgozói közvetlenül a nyo­mukban haladtak s a «finisben» meg is előzték versenytársukat: a koreai műszak előirányzatát már nyolcadi­kán délre teljesítették. A verseny ez­zel még nem ért véget Csütörtökön reggelre a­ készülékgyártó­ műhely visz­­szaszerezte első helyét: 263.000 forint értékű készülékkel többet gyártott az előirányzottnál, míg az idomszer­műhelyben 259.000 forint értékű szer­szám készült el addig terven felül. A brigádok vetélkedésében Kerekes And­rás sztahanovista idomszerész ifjú­sági brigádja halad az élen, amely a koreai műszak első kilenc napjában a múlt havi 129 százalékról 230-ra fo­kozta átlagteljesítményét. Kerekes elv­társ, a briigádvezető a vállalt 300 szá­zalék helyett 310 százalékra emelte teljesítményét. A Szerszámgyár dolgozói csütörtö­kön reggelig 560.000 forint értékű szerszámot és készüléket termeltek terven felül. Sok, értékes ötlet, kezde­ményezés segítette létrehozni ezt a kiváló eredményt. A készül­ékgyártó­műhelyben például eddig túlságosan nagy ráhagyással esztergálták a hú­­zó-sajtológyűrűket. Ez a köszörülés­nél felesleges munkatöbbletet és gya­kori fennakadást okozott. Bundik Gyula sztahanovista művezető javas­latára most csökkentették a ráhagyást s a köszörülés ideje így lényegesen rövidebb lett. A gyár dolgozói azt is megígérték Rákosi elvtársnak, hogy külön mű­helyrészleget állítanak fel, amelyben az értékes gyorsacél egy részének megtakarítása érdekében úgyneve­zett felrakó hegesztéssel százezer fo­rint értékű új forgácsoló szerszámot gyártanak; ugyanitt ezerötszáz kiló gyorsacél-szerszámot, szovjet módszer alkalmazásával, finom öntéssel, hul­ladékból készítenek el. Az új műhelyrészlegben már javá­ban folyik a munka. A «felrakó he­­gesztés»-nek — amelyet Nyikityin szovjet akadémikustól tanultak a gyár dolgozói — az a lényege, hogy a ko­rábban teljesen gyorsacélból készült szerszámoknak most csak a vágóélét vonják be e nehezen beszerezhető anyaggal. A koreai műszakban az új részleg dolgozói ezzel a módszerrel már 22 homlokmarót készítettek el, mintegy húszezer forint értékben. Megkezdődött a finomöntés folya­matos alkalmazása is. Nagy Sándor technikus csoportja például eddig 72 kiló súlyú szerszámot öntött abból a gyorsacél-hulladékból, amelyet azelőtt beolvasztottak. A finom öntéssel ké­szült szerszámon csak egészen kevés forgácsolásra van szükség. A Szerszámgyár dolgozói augusz­tus 20 tiszteletére megfogadták, hogy a gépek átcsoportosításával, a munka jobb átszervezésével gépeik 52 száza­lékát havi 550 órán át használják ki. A fogadalomnak ez a pontja első­sorban a műszakiakra ró komoly fel­adatokat, ők is megtartják adott sza­vukat. A gépek átcsoportosítását már megkezdték, számos gépen két műsza­kot vezettek be. A Szerszámgyár dolgozói tudják: Rákosi elvtársnak tett ígéretük való­­ravál­­á­sa érdekében még komoly munka vár rájuk. «Akkor lehetünk csak elé­gedettek — mondotta Kerekes András sztahanovista ifjúmunkás — ha a koreai műszakban megszerzett első helyünket augusztus 20-ra is meg­tartjuk». Kerekes András nemcsak sa­ját brigádja, de a szerszámgyári dol­gozók többségének elhatározását is ki­­fejezte. Csaknem háromszáz tonna nyersvasat termelt terven felül a diósgyőri nagyolvasztó a koreai műszakon A Diósgyőri Kohászati Üzemek nagyolvasztóművének dolgozói a ko­reai műszakon csütörtök reggelig ter­ven felül 287 tonna nyersvasat ter­meltek. A terv túlteljesítéséért vívott harcból a II-es kohónál dolgozó Mol­nár Ferenc olvasztárbrigád vette ki legjobban részét. A brigád tagjai a szerda éjjeli műszakon 33,7 tonnával termeltek többet, mint amennyit napi tervük előírt. Nem so­k­kal maradtak el a Molnár-brigád mö­gött Fehér József olvasztárbrigádjának tagjai sem, akik 26 tonna nyersvasat adtak népgazdaságunknak terven felül. Zsám­bék dolgozó parasztsága is testvéri szeretettel segíti Korea hős fiait. Képünkön két zs­ámbéki MNDSZ-asszony, Máta Károlyné és Jily Edéné a gyűjtésről beszélget Ozsváth Albertné dolgozó parasztasszonnyal. Ozsváthné megértette, hogy ő is segíthet a koreai nép harcában, 65 forintért vásárolt bélyeget . „Koreai varró-délután“ Csaknem száz asszony és leány­­gyűlt össze kedden délután a Buda­pesti Textilnagykereskedelmi Vállalat ebédlőtermében. Körülülték az aszta­lokat, s mindjárt munkához is láttak. Kezük között a harminc-negyven-ötven centiméter hosszú szövet- és selyem­­darabkák néhány óra alatt pöttömnyi ingecskékké, kabátkákká,­ különböző méretű gyermekruhákká változtak. A pattogató asszonyok anyai szeretettel simogatták a készülő kis ruhák anya­gát: koreai gyerekek testét óvják majd széltől, hidegtől a télen... Az aszta­loknál a vállalat egy-egy férfi­­dolgozója olvasott fel történeteket a koreai hősök harcairól. A varródélután terve egy reggeli röpgyűlésen született, a vállalat 7-es fiókjában, a Szent István-téri mara­dékfeldolgozó üzemben. Az Országos Béketanács felhívását tárgyalták meg akkor. A 7-es fiók minden nődolgozó­­ja részt vett a gyűlésen. Egyikük azt indítványozta, hogy ne csupán a gyűjtéssel segítsék a koreai nép har­cát, hanem az eddig fel nem használt textilhulladékokból készítsenek gyerek­holmikat s küldjék el azokat is Ko­reába.­­A 7-es fiók asszonyainak­ kez­deményezése sok lelkes követőre ta­lált a vállalat dolgozói között. Eddig 10 kis inget, 22 gyermekruhát, 21 blúzt, 35 nadrágot, 20 kis napozót, 34 mintás sálat, 4 takarót, 109 zsebken­dőt, 22 flanellnadrágot és még sok ruhaneműt — összesen 335 da­rab különféle gyermekholmit szabtak ki az asszonyok. A kiszabott ruhák ösz­­szeállítására varróbrigádok alakultak. Schlosser Gyulánénak otthon varró­gépe van, így az egyik brigád, az ő lakásán tartja a munkadélutánokat. Egy másik brigád Tompa Imréné, egy harmadik Hent­erné varrógépe körül rendezi összejöveteleit. Az asszonyok lelkes segítőkészsége férfi munkatár­saikat is magával ragadta. Kérték, hogy ők olvashassanak fel a varró­­délutánokon Selmeczi Lajos és Lend­­vai István pedig a felesége részére is kért varrnivalót A vállalat nődolgo­zói most elhatározták: takarókat köt­nek a koreai gyermekek számára. A Boráros-téri Petőfi-híd elérte a budai mederpillért A Boráros-téri Petőfi-híd építői nagy odaadással dolgoznak a koreai mű­szakon. A Rákosi szerelőbrigád ked­den beszerelte a négy főtartó felső fvrúdjait. Az övrudak és a többi fő­tartóelem összekapcsolása közben sok nehézségük volt az építőknek, de kitar­tó munkájuk eredményeként a híd­szerkezet csütörtök reggelre elérte a budai mederpillért SZABAD NÉP PÉNTEK, 1952. JÚLIUS 1! Csütörtök reggelig 206 tonna acélt gyártottak terven felül az ózdi VI-os Martin-kemence dolgozói Az ózdi VI-os Martin-kemence dol­gozói azt a célt tűzték maguk elé, hogy a koreai műszakon 60 tonna acélt gyártanak terven felül. A foga­dalom valóraváltásáért párosverseny­ben küzdöttek az olvasztárbrigádok. Szombaton a VI-os kemence dolgo­­zói törtek az élre, s azóta is válto­zatlanul tartják az első helyet. Az ózdi VI-os Martin-kemence a vállalt 60 tonna helyett csütörtök reggelig 206 tonna acélt gyártott terven felül. Ötvan irányvonalat indítottak útnak a Soroksári úti pályaudvar dolgozói a koreai műszak alatt A Budapest Soroksári úti­ pá­l­yaudvar dolgozói megfogadták, hogy a koreai műszak alatt 30 irányvonatot indíta­nak. A műszak első­ napjától kezdve állandóan növekedett a naponta útnak indított irányvonatok száma. Csütörtö­kön délelőtt elindult a pályaudvarról Békéscsaba felé a koreai műszak öt­venedik «békevonata». A 67 teherko­csiiból álló szerelvényt Kántor Lajos háromszoros sztahanovista főmozdony­vezető vezette. A koreai műszak befejezése után az pályaudvar dolgozói fokozzák erő­feszítésüket, hogy becsülettel eleget tehessenek az alkotmány ünnepe és a második vasuta­snap tiszteletére tett fogadalmuknak, az őszi csúcsforga­lom feladatainak. A koreai műszak alatt bekapcsolták az 1625-ik falutelefont A koreai műszak idején számos fa­luban távbeszélő állomást szereltek fel. Július 8-án a Győr-Sopron megye csornai járásában fekvő Rábatamási­­ban a Soproni Hálózatépítő Vállalat dolgozói bekapcsolták az Új Élet tszés-be a telefont. Ez az 1625. falu­telefon hazánkban. A Pécsi Hálózatépítő Vállalat dol­gozói a koreai műszak alatt 11 faluba vezették be a telefont. Az új telefo­nokat Zala megye olyan részein sze­relték fel, amelyeket a múlt rendszer­ben leginkább elhanyagoltak. A mongol népi forradalom 31 éve . A mongol nép ma ünnepli nagy­szerű forradalma győzelmének 31. év­fordulóját. A népi demokráciák Szov­jetunió vezette testvéri családjában szeretet és megbecsülés övezi a Mon­gol Népköztársaság harcos népét, amely a Lenin—Sztálin mutatta úton, a Mongol Népi Forradalmi Párt ve­zetésével sikeresen építi hazájában a szocializmus alapjait. Mongólia területe csaknem tizenhét­szer akkorái, mint Magyarországé, gazdag ásványi kincsekben, fémekben és drágakövekben. Dús hegyi legelőin évszázadokon át nomád állattenyész­tést folytattak az arat­ok (állatte­nyésztő pásztorok). Ezen a hatalmas területen — amely a Szovjetunió és Kína között fekszik — mindössze egy­­milliónyi ember él. Az ilyen ország könnyű zsákmánynak tűnik, a múltban gyakran támadásra csábította a hódí­tani vágyó hatalmakat. De a Mongol Népköztársaság ma mégis szabadon él és virágzik. Létezése, népének boldog­sága és fejlődése azt bizonyítja, hogy kis nép is kivívhatja és megvédheti a szabadságát, ha olyan barát segítségé­re támaszkodik, mint a­ Szovjetunió és ha a nép harcát marxista-leninista párt vezeti. A mongol népi forradalom története bővelkedik dicsőséges har­cokban. A forradalom győzelme és 31 esztendős fejlődése hatalmas ugrást jelentett a mongol nép ezeréves tör­ténelmében. A középkorból, a gyar­mati elnyomással párosult feudalizmus állapotából — a kapitalista fejlődés szakaszát átugorva — a mongol nép eljutott a szocializmus építésének kü­szöbére. A forradalom előtti Mongólia — Ázsia egyik legelmaradottabb or­szága. Két alapvető osztálya volt:­­ világi és egyházi földesurak — s a jobbágysorban sínylődő pásztorok osz­tálya. A nép ádáz harcot vívott az idegen elnyomók ellen is. A XVIII. században 70 évig tartó fegyveres fel­keléssel próbálta lerázni magáról kínai-mandzsu császárok igáját s az 1905-ös orosz forradalom után az arat­ok újra fegyveres harcba kezdtek függetlenségükért. Mindig hősiesen küzdöttek, még­sem érhettek el si­kert, mert nem volt párt, amely szer­vezte és vezette volna harcukat, mert beláthatatlan pusztáikon, a környező világtól elzárva még nem teremtették meg kapcsolatukat későbbi nagy szö­vetségesükkel, a szomszédos­­ Orosz­ország forradalmi munkásosztályával. 1911-ben a kínai polgári forradalom megdöntötte a mandzsu császárok uralmát, s ekkor újra felkelt a mongol nép is, elkergette az idegen rablókat országából. De a kivívott győzelem csak látszat-függetlenséget hozott. A hercegek, földesurak, s az ország 750 kolostorában élő több mint százezer­nyi láma-szerzetes — a kizsákmányo­lok és élősdiek e siserahada — újból eladta az országot az imperialisták­nak. Csak a győzelmes 1917. év, a Nagy Októberi Szocialistái Forradalom után érkezett el a mongol nép győzelmének ideje. Az imperialisták az orosz for­radalom elleni háborújukban ugró­deszkának akarták felhasználni Mon­góliát. Az országban kínai banditák, később a japán imperialisták ügynöke, Ungern von Sternberg báró fehérgár­­distái gyilkoltak és pusztítottak. De közben már érik a forradalom. 1919- ben Szuhe Bátor és társai megalakí­tották az első forradalmi köröket, 1920-ban egyesítették azokat «népi párttá» s követséget küldtek Mosz­kvába, Leninhez; tanácsot és segítsé­get kértek. Szuhe Bátor és Csojbal­­szan, a nép vezérei lenini útmutatás nyomán parrtizáncsapatokat alakítottak s megszervezték a Mongol Népi For­radalmi Pártot, amely 1921-ben meg­tartotta első kongresszusát. A párt hadsereget teremtett és megkezdte a harcot az ország felszabadításáért. Az ország felét rövidesen felszabadították, de a fővárosban még ott voltak Un­gern báró fehérgárdistái. A forra­dalmi kormány ekkor Szovjet-Orosz­­ország fegyveres segítségét kérte — s 1921 július 6-án a Vörös Hadsereg csapatai — együtt a mongol népi for­­rada­lmi hadsereg egységeivel — a nép örömujjongása közepette bevonultak Urgába, (ma: Ulan-Bator) a fővárosá­ba. Július 11-én egész Mongólia fel­szabadult. ■ A fegyveres győzelem után a­z építés nehéz és bonyolult feladatait kellett megoldania a mongol népnek. Az országban kettős hatalom volt: Bogdo-gegen láma formálisan a mon­gol alkotmányos monarchia uralko­dója maradt, de a vezetés a népi for­radalmi kormány kezében volt. Az al­kotmány leszögezte, hogy Bogdo-ge­gen, «a sárga vallás feje nem foglal­kozhat államügyekkel» és hogy a «mongol népi állam Bogdo-kánja min­den államügyet a népi kormány el­nöke útján intéz». Mongólia barátsági szerződést kötött Szovjet-Oroszország­g­al, 1921-ben megszüntették a job­­ágyságot, 1923-ban törvényt hoztak a helyi hatalmi szervek választásáról. Létrejöttek az első állattenyésztő szö­vetkezetek, 1924-ben megteremtették a nemzeti bankot, egy év múlva beve­zették a nemzeti pénzegységet, a tug­ri­kot. Eltörölték a szabad állatte­nyésztő pásztorok múltbeli uzsora­­adósságait is, amelyekkel elsősorban a kínai kereskedelmi­ uzsonatőke ,és a® angol és amerikai vállalatok ügynö­kei verték béklyóba a mongol dolgo­zókat. 1929—30-ban felszámolták a földesúri tulajdont, 1939-ig pedig az egyházi birtokokat és állatállományt is átadták a dolgozó népnek. 1948- ban a mongol nép megkezdte első ötéves tervének végrehajtását. Ezeket a hatalmas győzelmeket a belső, és a külső ellenséggel vívott kemény harcokban érték el. A nép ellenségei 1923-ban megmérgezték Szuhe-Batort, a mongol nép hősét és vezérét, hogy így torlaszol­ják el a felszabadult ország fejlődé­sének útját. De az ellenforradalmárok csalódtak. Csojbalszan elvtárs lépett Szuhe-Bator helyére. 1924-ben, a párt III. kongresszusának határozata alap­ján a mongol nemzetgyűlés, a nagy népi halál első ülésén kimondta a Mongol Népköztársaság megalakítá­sát. A párt harcba kezdett a saját soraiban fellépő jobboldali opportuniz­mus, s a pártba furakodott Danzan ellenforradalmi összeesküvése ellen. A «danzanisták» azt hirdették, hogy Mongóliának keresztül kell mennie a kaipitalista fejlődés útján, támogatni kell tehát a születőfélben lévő nemzeti burzsoáziát. A párt ezzel szemben Lenin tanítását követte: «A legélenjá­­róbb ország proletariátusának támo­gatásával az elmaradott országok át­térhetnek a szovjet rendszerre és meg­határozott fejlődési fokozaton keresztül a kommunizmusra — elkerülve a fej­lődés kapitalista stádiumát». A párt szétzúzta a «danzanisták» irányzatát és tovább vezette a népet előre, a nem-kapitalista fejlődés útján. 1932- ben leküzdötte a külföldi — elsősor­ban japán — kémszervezeteknek a pártba férkőzött ügynökségét is, akik azt a «baloldali» nézetet hangoztatták, hogy a feudalizmust már felszámol­ták, közvetlenül áttérhetnek a szocia­lizmus építésére. A párt a sztálini ta­nításokhoz híven leszögezte, hogy a mongol forradalom antiimperialista és antifeudális forradalom, amely meg­teremti a feltételeit az átmenetnek a szocializmus felépítéséhez. A mongol nép — a Szovjet Had­sereg közvetlen támogatásával — si­keresen visszaverte a japán imperia­listák fegyveres támadásait és a Szov­jetunió oldalán részt vett a második világháború harcaiban. A párt több mint három évtizeden keresztül következetesen harcolt az ország termelőerőinek növeléséért, mindenekelőtt az állattenyésztés fej­lesztéséért. Az állattenyésztés még ma is a mongol nép életének alapja. Ma már nagyszámban működnek virágzó állattenyésztő szövetkezetek és állami állattenyésztő telepek. Az állam fű­kaszáló-gépállomások és a lóvontatású fűkaszálógépek állomásainak megte­­remtésével, az állatorvosi központok széles hálózatával, a vízellátás töké­letesítésével nagy eredményeket ért el az állattenyésztés fellendítésében. Az állatok száma rövidesen eléri az ötéves tervben előirányzott 31 milliót. Megnövekedett a mezőgazdasági ter­mékek áruforgalma: háromszor annyi hús, tej, és bor kerül piacra, mint ez­előtt. A mezőgazdaság is gyorsan fej­lődik. A forra­dalom előtt Mongóliának egyáltalán nem volt saját ipara, nem volt munkásosztályat Most van. Vi­rágzik a bányászat, egyedül a nalaj­­hai szénbányák — amelyek 1931-ben csak 13.000 tonnát termeltek — most évi 350.000 tonna szenet adnak. Ulan- Batorban hatalmas ipari kombinátok épültek, elsősorban az állati termékek feldolgozására. A mongol ipar 1952- ben, az ötéves terv utolsó esztende­jében csaknem kétszer annyi értéket termel, miint öt évvel ezelőtt. 1921-ben egyetlen világi iskola volt Mongóliában. Most állami egyeteme, pedagógiai főiskolája, számos tech­nikuma, alsó fokú és középiskolája van, működik a marxizmus-leninizmus esti egyeteme. Huszonhét újság és tizenhat folyóirat jelenik meg mongol nyelven. A forradalom előtt Mongó­­liában nem volt orvos. Ma egészség­­ügyi intézmények hálózzák be a­z or­szágot, üdülök, szanatóriumok épül­nek a munkások, pásztorok számára. A mongol nép szorosan tömörül szeretett pártja köré. Az 1951-ben megtartott választásokon a szavazás­ra jogosultak 99,92 százaléka részt vett s a szavazatok 99,67 százalékát a párttagok és pártonkívüliek blokkja kapta. A mongol nép tudja, hoszy­jet, emelkedését, boldogságát mindenek­előtt a Szovjetuniónak köszönheti. A szovjet nép és a nagy Sztálin segít­ségét Cedenbal elvtárs — aki a hős Csojbalszan halála óta a miniszterta­nács elnöke is — joggal nevezte „a mongol nép független és szabad léte döntő tényezőjének”. A győzelmes forradalmának 31. év­­fordulóját ünneplő mongol nép szilár­dan bízik jövőjében. A nagy Szovjet­unió oldalán, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt és Cedenbal elvtárs veze­tésével lankadatlanul küzd a békéért és fáradhatatlanul építi boldog szocial­­ista jövőjét.

Next