Szabad Nép, 1952. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1952-07-11 / 162. szám

7 SZABAD NÉP PÉNTEK, 1952. JÜLIUS t! SEGÍTSÜK A SZABADSÁGÁÉRT KÜZDŐ HŐS KOREAI NÉPET! Az RM Szerszámgyárának dolgozói állják adott szavukat: a koreai műszak lendületével harcolnak augusztus 20-i fogadalmuk teljesítéséért (Saját tudósítónktól.) ■ A Rákosi Mátyás Művek dolgozói­nak levelében, amelyet néhány hete Rákosi elvtárshoz intéztek, ott szere­pelt a Szerszámgyár kollektívájának augusztus 20-í szocialista fogadalma1 ás. Az üzem dolgozói becsülettel áll­ják adott szavukat. Lelkesedésüket a legutóbbi tíz napban még csak fo­kozta az a testvéri szeretet, amely a mindnyájunk békéjét védelmező, hős koreai harcosokhoz fűzi őket. A koreai műszak alatt a gyárban a termelési győzelmek egész sora született. A Szerszámgyár dolgozói megfo­gadták Rákosi elvtársnak, hogy har­madik negyedévi tervükön felül egy­millió forint értékben állítanak elő különböző' szerszámokat és készülé­keket Már a harmadik negyedév, s egy­ben a koreai műszak első napján iz­galmas vetélkedés indult a gyár mű­helyei, brigádjai, munkásai között a fogadalom teljesítéséért. Először a készülékgyártó-műhely tört az élre; a dolgozók itt elhatározták, hogy a ko­reai műszak tervét már nyolcadikán délután befejezik. De az idomszer- műhely dolgozói közvetlenül a nyo­mukban haladtak s a «finisben» meg is előzték versenytársukat: a koreai műszak előirányzatát már nyolcadi­kán délre teljesítették. A verseny ez­zel még nem ért véget Csütörtökön reggelre ai készülékgyártó-műhely visz- szaszerezte első helyét: 263.000 forint értékű készülékkel többet gyártott az előirányzottnál, mig az idomszer­műhelyben 259.000 forint értékű szer­szám készütt el addig terven felül. A brigádok vetélkedésében Kerekes And­rás sztahanovista idomszerész ifjú­sági brigádja halad az élen, amely a koreai műszak első kilenc napjában a multhavi 129 százalékról 230-ra fo­kozta átlagteljesítményét. Kerekes elv­társ, a briigádvezető a vállait 300 szá­zalék helyett 310 százalékra emelte teljesítményét. A Szerszámgyár dolgozói csütörtö­kön reggelig 560.000 forint értékű szerszámot és készüléket termeltek terven felül. Sok. értékes ötlet, kezde­ményezés segítette létrehozni ezt a kiváló eredményt. A készül ékgyártó­műhelyben például eddig túlságosan nagy ráhagyással esztergálták a hú- zó-sajtológyűrüket. Ez a köszörülés­nél felesleges munkatöbbletet és gya­kori fennakadást okozott. Bundik Gyula sztahanovista művezető javas­latára most csökkentették a ráhagyást s a köszörülés ideje így lényegesen rövidebb lett. A gyár dolgozói azt is megígérték Rákosi elvtársnak, hogy külön mű­helyrészleget állítanak fel, amelyben az értékes gyorsacél egy részének megtakarítása érdekében úgyneve­zett felrakó hegesztéssel százezer fo­rint értékű új forgácsoló szerszámot gyártanak; ugyanitt ezerötszáz kiló gyorsacél-szerszámot, szovjet módszer alkalmazásával, finom öntéssel, hul­ladékból készítenek el. Az új műhelyrészlegben már javá­ban folyik a munka. A «felrakó he- gesztés»-nek — amelyet Nyikityin szovjet akadémikustól tanultak a gyár dolgozói — az a lényege, hogy a ko­rábban teljesen gyorsacélból készült szerszámoknak most csak a vágóélét vonják be e nehezen beszerezhető anyaggal. A koreai műszakban az új részleg dolgozói ezzel a módszerrel már 22 homlokmarót készítettek el, mintegy húszezer forint értékben. Megkezdődött a finomöntés folya­matos alkalmazása is. Nagy Sándor technikus csoportja például eddig 72 kiló súlyú szerszámot öntött abbó) a gyorsacél-hulladékból, amelyet azelőtt beolvasztottak. A finom öntéssel ké­szült szerszámon csak egészen kevés forgácsolásra van szükség. A Szerszámgyár dolgozói augusz­tus 20 tiszteletére megfogadták, hogy a gépek átcsoportosításával, a munka jobb átszervezésével gépeik 52 száza­lékát havi 550 órán át használják ki. A fogadalomnak ez a pontja első­sorban a műszakiakra ró komoly fel­adatokat. ök is megtartják adott sza­vukat. A gépek átcsoportosítását már megkezdték, számos gépen két műsza­kot vezettek be. A Szerszámgyár dolgozói tudják: Rákosi elvtársnak tett ígéretük való- raváí táisa érdekében még komoly munka vár rájuk. «Akkor lehetünk csak elé­gedettek — mondotta Kerekes András sztahanovista ifjúmunkás — ha a koreai műszakban megszerzett első helyünket augusztus 20-ra is meg­tartjuk». Kerekes András nemcsak sa­ját brigádja, de a szerszámgyári dol­gozók többségének elhatározását is ki- fejezte. Csaknem háromszáz tonna nyersvasat termelt terven felül a diósgyőri nagyolvasztó a koreai műszakon A Diósgyőri Kohászati Üzemek nagyolvasztóművének dolgozói a ko­reai műszakon csütörtök reggelig ter­ven felül 287 tonna nyersvasat ter­meltek. A terv túlteljesítéséért vívott harcból a Il-es kohónál dolgozó Mol­nár Ferenc olvasztárbrigád vette ki legjobban részét. A brigád tagjai a szerda éjjeli műszakon 33.7 tonnával termeltek többet, mint amennyit napi tervük előírt. Nem sóik­kal maradtak el a Molnár-brigád mö­gött Fehér József olvasztárbrigádjának tagjai sem, akik 26 tonna nyersvasat adtak népgazdaságunknak terven felül. Zsátnbék dolgozó parasztsága is testvéri szeretettel segíti Korea hős fiait. Képünkön két zs’ámbéki MNDSZ-asszony, Máta Károlyné és Jilg Edéné a gyűjtésről beszélget Ozsváth Albertné dolgozó parasztasszonnyaI. Ozsváthné megértette, hogy ő is segíthet a koreai nép harcában; 65 forintért vásárolt bélyeget ^ „Koreai varró-délután“ Csaknem száz asszony és leány 'gyűlt össze kedden délután a Buda­pesti Textilnagykereskedelmi Vállalat ebédlőtermében. Körülülték az aszta­lokat, s mindjárt munkához is láttak. Kezük között a harminc-negyven-ötven centiméter hosszú szövet- és selyem- darabkák néhány óra alatt pöttömnyi ingecskékké, kabátkákká,♦ különböző méretű gyermekruhákká változtak. A parrogató asszonyok anyai szeretettel simogatták a készülő kis ruhák anya­gát: koreai gyerekek testét óvjak majd széltől, hidegtől a télen... Az aszta­loknál a vállalat egy-egy férfi- dolgozója olvasott fel történeteket a koreai hősök harcairól. A varródélután terve egy reggeli röpgyülésen született, a vállalat 7-es fiókjában, a Szent István-téri mara­dékfeldolgozó üzemben. Az Országos Béketanács jelhívását tárgyalták meg akkor. A 7-es fiók minden nődolgozö- ja résztvett a gyűlésen. Egyikük azt indítványozta, hogy ne csupán a gyűjtéssel segítsék a koreai nép har­cát, hanem az eddig fel nem használt textilhulladékokból készítsenek gyerek­holmikat s küldjék el azokat is Ko­reába. ’A 7-es fiók asszonyainak. kez­deményezése sok lelkes követőre ta­lált a vállalat dolgozói között. Eddig 10 kis inget, 22 gyermekruhát, 21 blúzt, 35 nadrágot, 20 kis napozót, 34 mintás sálat, 4 takarót, 109 zsebken­dőt, 22 flanellnadrágot és még sok ruhaneműt — összesen 335 da­rab különféle gyermekholmit szabtak ki az asszonyok. A kiszabott ruhák ösz- szeállítására varróbrigádok alakultak. Schlosser Gyulánénak otthon varró­gépe van, így az egyik brigád, az ő lakásán tartja a munkadélutánokat. Egy másik brigád Tompa ímréné, egy harmadik Hent erné varrógépe körül rendezi összejöveteleit. Az asszonyok lelkes segítőkészsége férfi munkatár­saikat is magával ragadta. Kérték, hogy ők olvashassanak jel a varró- délutánokon Selmeczi Lajos és Lend- vai István pedig a felesége részére is kért varrnivalót A vállalat nődolgo­zói most elhatározták: takarókat köt­nek a koreai gyermekek számára. A Boráros-téri Petőfi-híd elérte a budai mederpillért A Boráros-téri Petőfi-híd építői nagy odaadással dolgoznak a koreai mű­szakon. A Rákosi szerelőbrigád ked­den beszerelte a négy főtartó felső jvrúdjaií, Az övrudak és • többi fő­tartóelem összekapcsolása közben sok nehézségük volt az építőknek, de kitar­tó munkájuk eredményeként a híd­szerkezet csütörtök reggelre elérte a budai mederpillér^ Csütörtök reggelig 206 tonna acélt gyártottak terven felül az ózdi Vl-os Martin-kemence dolgozói Az ózdi VI-os Martin-kemence dol­gozói azt a célt tűzték maguk elé, hogy a koreai műszakon 60 tonna acélt gyártanak terven felül. A foga­dalom valóraváltásáért párosverseny­ben küzdöttek az olvasztárbrigádok. Szombaton a VI-os kemence dolgo. zói törtek az élre, s azóta is válto­zatlanul tartják az első helyet. Az ózdi VI-os Martin-kemence a vállalt 60 tonna helyett csütörtök reggelig 206 tonna acélt gyártott terven felül. Otvsn irányvonalot indítottak útnak a Soroksáriúti pályaudvar dolgozói a koreai műszak alatt A Budapest Soroksáriúti-pá 1 yaudvar dolgozói megfogadták, hogy a koreai műszak alatt 30 irányvonatot indíta­nak. A műszak első. napjától kezdve állandóan növekedett a naponta útnak indított irányvonatok száma. Csütörtö­kön délelőtt elindult a pájyaudvarról Békéscsaba felé a koreai műszak öt­venedik «bókevonata». A 67 teherko­csiiból átló szerelvényt Kántor Lajos háromszoros sztahanovista főmozdony­vezető vezette. A koreai műszak befejezése után at pályaudvar dolgozói fokozzák erő­feszítésüket, hogy becsülettel eleget tehessenek az alkotmány ünnepe és a második vasutaisnap tiszteletére tett fogadalmuknak, az őszi csúcsforga­lom feladatainak. A koreai műszak alatt bekapcsolták az 1625-ik falutelefont A koreai műszak idején számos fa­luban távbeszélő állomást szereltek fel. Július 8-án a Győr-Sopron megye csornai járásában fekvő Rábatamási- ban a Soproni Hálózatépitö Vállalat dolgozói bekapcsolták az Uj Élet tszcs-be a telefont. Ez az 1625. falu­telefon hazánkban. A Pécsi Hálózatépítő Vállalat dol­gozói a koreai műszak alatt 11 faluba vezették be a telefont. Az új telefo­nokat Zala megye olyan részein sze­relték fel, amelyeket a múlt rendszer­ben leginkább elhanyagoltak. A mongol népi forradalom 31 éve . . mongol nép ma ünnepli nagy­szerű forradalma győzelmének 31. év­fordulóját. A népi demokráciák Szov­jetunió vezette testvéri családjában szeretet és megbecsülés övezi a Mon­gol Népköztársaság harcos népét, amely a Lenin—Sztálin mutatta úton, a Mongol Népi Forradalmi Párt ve­zetésével sikeresen építi hazájában a szocializmus alapjait. Mongólia területe csaknem tizenhét szer akkorái, mint Magyarországé, gazdag ásványi kincsekben, fémekben és drágakövekben. Dús hegyi legelőin évszázadokon át nomád állattenyész­tést folytattak az arat-ok (állatte­nyésztő pásztorok). Ezen a hatalmas területen — amely a Szovjetunió és Kína között fekszik — mindössze egy- milliónyi ember él. Az ilyen ország könnyű zsákmánynak tűnik, a múltban gyakran támadásra csábította a hódí­tani vágyó hatalmakat. De a Mongol Népköztársaság ma mégis szabadon él és virágzik. Létezése, népének boldog sága és fejlődése azt bizonyítja, hogy kis nép is kivívhatja és megvédheti a szabadságát, ha olyan barát segítségé re támaszkodik, mint ai Szovjetunió és ha a nép harcát marxista-leninista párt vezeti. A mongol népi forradalom története bővelkedik dicsőséges har­cokban. A forradalom győzelme és 31 esztendős fejlődése hatalmas ugrást jelentett a mongol nép ezeréves tör ténelmében. A középkorból, a gyar­mati elnyomással párosult feudalizmus állapotából — a kapitalista fejlődés szakaszát átugorva — a mongol nép eljutott a szocializmus építésének kü­szöbére. A forradalom előtti Mongólia — Ázsia egyik legelmaradottabb or szága. Két alapvető osztálya volt: i világi és egyházi földesurak — s í jobbágysorban sinylődő pásztorok ősz tálya. A nép ádáz harcot vívott az idegen elnyomók ellen is. A XVIII. században 70 évig tartó fegyveres fel­keléssel próbálta lerázni magáról kínai-mandzsu császárok igáját s az 1905-ös orosz forradalom után az arat-ok újra fegyveres harcba kezdtek függetlenségükért. Mindig hősiesen küzdöttek, még sem érhettek el si­kert, mert nem volt párt, amely szer vezte és vezette volna harcukat, mert beláthatatlan pusztáikon, a környező világtól elzárva még nem teremtették meg kapcsolatukat későbbi nagy szö­vetségesükkel, a szomszédos . Orosz ország forradalmi munkásosztályával. 1911-ben a kínai polgári forradalom megdöntötte a mandzsu császárok uralmát, s ekkor újra felkelt a mongol nép is, elkergette az idegen rablókat országából. De a kivívott győzelem csak látszat-függetlenséget hozott. A hercegek, földesurak, s az ország 750 kolostorában élő több mint százezer­nyi láma-szerzetes — a kizsákmányo­lok és éiősdiek e siserahada — újból eladta az országot az imperialisták­nak. Csak a győzelmes 1917. év, a Nagy Októberi Szocialistái Forradalom után érkezett el a mongol nép győzelmének ideje. Az imperialisták az orosz for­radalom elleni háborújukban ugró­deszkának akarták felhasználni Mon­góliát. Az országban kínai banditák, később a japán imperialisták ügynöke. Ungern von Sternberg báró fehérgár- distái gyilkoltak és pusztítottak. De közben már érik a forradalom. 1919- ben Szuhe Bator és társai megalakí­tották az első forradalmi köröket, 1920-ban egyesítették azokat «népi párttá» s követséget küldtek Mosz­kvába, Leninhez; tanácsot és segítsé­get kértek. Szuhe Bátor és Csojbal- szan, a nép vezérei lenini útmutatás nyomán pairtizáncsapatokat alakítottak s megszervezték a Mongol Népi For­radalmi Pártot, amely 1921-ben meg­tartotta első kongresszusát. A párt hadsereget teremtett és megkezdte a harcot az ország felszabadításáért. Az ország felét rövidesen felszabadították, de a fővárosban még ott voltak Un­gern báró fehérgárdistái. A forra­dalmi kormány ekkor Szovjet-Orosz- ország fegyveres segítségét kérte — s 1921 július 6-án a Vörös Hadsereg csapatai — együtt a mongol népi for. rada.lmi hadsereg egységeivel — a nép örömujjongása közepette bevonultak Urgába, (ma: Ulan-Bator) a főváros, ba. Július 11-én egész Mongólia fel­szabadult. ■ A fegyveres győzelem után aiz építés nehéz és bonyolult feladatait kellett megoldania a mongol népnek. Az országban kettős hatalom volt: Bogdo-gegen láma formálisan a mon­gol alkotmányos monarchia uralko­dója maradt, de a vezetés a népi for­radalmi kormány kezében volt. Az al­kotmány leszögezte, hogy Bogdo-ge­gen, «a sárga vallás feje nem foglal­kozhat államügyekkel» és hogy a «mongol népi állam Bogdo-kánja min­den államügyet a népi kormány el­nöke útján intéz». Mongólia barátsági szerződést kötött Szovjet-Oroszország­§ al, 1921-ben megszüntették a job- ágyságot, 1923-ban törvényt hoztak a helyi hatalmi szervek választásáról. Létrejöttek az első állattenyésztő szö­vetkezetek, 1924-ben megteremtették a nemzeti bankot, egy év múlva beve­tették a nemzeti pánzegységet, a tug­ri.kot. Eltörölték a szabad állatte­nyésztő pásztorok múltbeli uzsora- adósságait is, amelyekkel elsősorban a kínai kereskedelmi-uzsonatőke _és a® angol és amerikai vállalatok ügynö­kei verték béklyóba a mongol dolgo­zókat. 1929—30-ban felszámolták a földesúri tulajdont, 1939-ig pedig az egyházi birtokokat és állatállományt is átadták a dolgozó népnek. 1948- ban a mongol nép megkezdte első ötéves tervének végrehajtását. Ezeket a hatalmas győzelmeket • belső, és a külső ellenséggel vívott kemény harcokban érték el. A nép ellenségei 1923-ban megmérgezték Szuhe-Batort, a mongol nép hősét és vezérét, hogy így torlaszol­ják el a felszabadult ország fejlődé­sének útját. De az ellenforradalmárok csalódtak. Csojbalszan elvtárs lépett Szuhe-Bator helyére. 1924-ben, a párt III. kongresszusának határozata alap­ján a mongol nemzetgyűlés, a nagy népi hurál első ülésén kimondta a Mongol Népköztársaság megalakítá­sát. A párt harcba kezdett a saját soraiban fellépő jobboldali opportuniz­mus, s a pártba furakodott Danzan ellenforradalmi összeesküvése ellen. A «danzanisták» azt hirdették, hogy Mongóliának keresztül kell mennie a kaipitalista fejlődés útján, támogatni keil tehát a születőfélben lévő nemzeti burzsoáziát. A párt ezzel szemben Lenin tanítását követte: «A legélenjá- róbb ország proletariátusának támo­gatásával az elmaradott országok át­térhetnek a szovjet rendszerre és meg­határozott fejlődési fokozaton keresztül a kommunizmusra — elkerülve a fej­lődés kapitalista stádiumát». A párt szétzúzta a «danzanisták» irányzatát és tovább vezette a népet előre, a nem-kapitalista fejlődés útján. 1932- ben leküzdötte a külföldi — elsősor­ban japán — kémszervezeteknek a pártba férkőzött ügynökségét is, akik azt a «baloldali» nézetet hangoztatták, hogy a feudalizmust már felszámol­ták, közvetlenül áttérhetnek a szocia­lizmus építésére. A párt a sztálini ta­nításokhoz híven leszögezte, hogy a mongol forradalom antiimperialista és antifeudális forradalom, amely meg­teremti a feltételeit az átmenetnek a szocializmus felépítéséhez. A mongol nép — a Szovjet Had­sereg közvetlen támogatásával — si­keresen visszaverte a japán imperia­listák fegyveres támadásait és a Szov­jetunió oldalán résztvett a második világháború harcaiban. A párt több mint három évtizeden keresztül következetesen harcolt az ország termelőerőinek növeléséért, mindenekelőtt az állattenyésztés fej­lesztéséért. Az állattenyésztés még ma is a mongol nép életének alapja. Ma már nagyszámban működnek virágzó állattenyésztő szövetkezetek és állami állattenyésztő telepek. Az állam fű­kaszáló-gépállomások és a lóvonfatású fűkaszálógépek állomásainak megte. rpmtésével, az állatorvosi központok széles hálózatával, a vízellátás töké­letesítésével nagy eredményeket ért el az állattenyésztés fellendítésében. Az állatok száma rövidesen eléri az ötéves tervben előirányzott 31 milliót. Megnövekedett a mezőgazdasági ter­mékek áruforgalma: háromszorannyi hús, tej, és bőr kerül piacra, mint ez­előtt. A mezőgazdaság is gyorsan fej­lődik. A fórra dalom előtt Mongóliának egyáltalán nem volt saját ipara, nem volt munkásosztályát Most van. Vi­rágzik a bányászat, egyedül a nalaj- hai szénbányák — amelyek 1931-ben csak 13.000 tonnát termeltek — most évi 350.000 tonna szenet adnak. Ulan- Batorban hatalmas ipari kombinátok épültek, elsősorban az állati termékek feldolgozására. A mongol ipar 1952- ben, az ötéves terv utolsó esztende­jében csaknem kétszeramnyi értéket termel, miint őt évvel ezelőtt. 1921-ben egyetlen világi iskola volt Mongóliában. Most állami egyeteme, pedagógiai főiskolája, számos tech­nikuma, alsó fokú és középiskolája van, működik a marxizmus-leninizmus esti egyeteme. Huszonhét újság és tizenhat folyóirat jelenik meg mongol nyelven. A forradalom előtt Mongó- 'iában nem volt orvos. Ma egészség- ügyi intézmények hálózzák be aiz or­szágot, üdülök, szanatóriumok épül­nek a munkások, pásztorok számára. A mongol nép szorosan tömörül szeretett pártja köré. Az 1951-ben megtartott választásokon a szavazás­ra jogosultak 99.92 százaléka résztvett s a szavazatok 99.67 százalékát a párttagok és pártonkívüliek blokkja kapta. A mongol nép tudja, h0f7y jet. emelkedését, boldogságát mindenek­előtt a Szovjetuniónak köszönheti. A szovjet nép és a nagy Sztálin segít­ségét Cedenbal elvtárs — aki a hős Csojbalszan halála óta a miniszterta­nács elnöke is — joggal nevezte „a mongol nép független és szabad léte döntő tényezőjének”. A győzelmes forradalmának 31. ér- fordulóját ünneplő mongol nép szilár­dan bízik jövőjében. A nagy Szovjet­unió oldalán, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt és Cedenbal elvtárs veze­tésével lankadatlanul küzd a békéért és fáradhatatlanul építi boldog szocia* {ist* jövőjét,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék