Szabad Nép, 1952. augusztus (10. évfolyam, 180-207. szám)
1952-08-01 / 180. szám
2 SZABAD NÉP PÉNTEK, 1952. AUGUSZTUS 1 Horthysta jegyző és kulákcimborái akadályozták a begyűjtést Rinyabesenyőn «Ne becsüljük te a belső ellenséget. Ha gyengül, «beássa magát», nehezen felismerhetővé válik, de magától meg nem semmisül. . » (Horváth Márton elvtársnak a Központi Vezetőség ülésén mondott beszédéből.) Somogy jelenleg a második helyet foglalja el a megyék begyűjtési versenyében. Nem sikerült az élre törnie — főként azért, mert a nagyatádi járás rossz munkája az egész megye teljesítményét erősen visszahúzza. A nagyatádi járás pedig azért utolsó, mert a járási tanács vezetői, s elsősorban Magyar István, a távollevő tanácselnök helyettese az olyan állami funkcionáriusok közé tartozik, akikről a Központi Vezetőség legutóbbi ülése megállapította: «... a munkásosztállyal szemben akarják «védeni» a falut, lazítani szeretnék a közteherviselést...» A nagyatádi járási tanács vezetői azzal a gondolattal fogtak hozzá a gabonabegyűjtéshez: «Ha sikerül jó, ha nem sikerül — úgy is jó — elvégre nálunk rossz volt az időjárás». A tanács vezetői ugyanazt a nótát fújták, mint az osztályellenség. Természetesen így nem figyelhettek fel arra, hogy ebben az opportunista légkörben, mint hasl a vízben, úgy éldegéltek az egyes községi tanácsokban még bennmaradt ellenséges elemek. Rinyabesenyőn például a tanács egyenesen a kulákok eszközeivé vált a dolgozó parasztok ellen. „A példamutató adminisztrátor" Amikor tavaly márciusban öt nyilvántartó foglalta el hivatalát a rinyabesenyői tanácsházán, Borda Imre tanácselnök nagyon elégedett volt vele. Az «Illés kortársból» hamarosan «Feri», «Ferikém», sőt «Feri komám» lett, különösen, ha a tanácselnöknek, vagy a titkárnak valami sürgős kimutatást, jelentést kellett készítenie. Illés Ferenc hamarosan „nélkülözhetetlen emberré” vált. Ha a járási tanácstól instruktor érkezett — elsősorban a nyilvántartóval tárgyalt. Ha valamelyik dolgozó parasztnak ügyesbajos dolga akadt — csak Illéshez irányították. Övé lett a legszebb íróasztal. Ő állapította meg a tanácsülések napirendjét. Ha valaki ellentmondott neki, rögtön felfortyant: «Szakkérdés ez, bátyám, maga nem ismerheti!» Vakon megbíztak Rinyabesenyőn Illés Ferenc nyilvántartóban. A tanácselnök és a tanácstitkár — súlyosan vétve az éberség ellen — azt sem nézték meg, honnan és miért került a községbe, nem kértek róla felvilágosítást a járási tanácstól. Hagyták, hogy Illés a fejükre nőjön, ő irányítsa a tanácsot, ő dirigálja az elnököt és a titkárt. Felelősség terheli Gál Jánost, a község párttitkárát is. Elsősorban ő a hibás abban, hogy a község kommunistái nem vették fel a harcot már az első pillanatban a tanácsházán uralkodó ellenséges szellem ellen. «Igaz, hogy egy kicsit többet iszik a kelleténél, de szorgalmas, jó munkaerő... Példamutatóan ellátja az adminisztrációt, munkája jótékonyan hat a rinyabesenyői tanácsra» — ez a vélemény alakult ki Illésről a nagyatádi járási tanácsban is, ahol pedig jól ismerték a múltját. A «példamutató adminisztrátor» nemrég egyedül maradt a tanácsházán A titkárt máshová helyezték, az elnök iskolára ment — Illésre hagyták a hivatalt, az iratokat, a pecséteket. Kutyára bízták a hájat. Illés Ferenc most «küldöttséget» szervezett, ívet íratott alá dolgozó parasztokkal, hogy a beadás mérséklését kérik. Hogy nagyobb legyen a bizalom, az ívre hamisította a távollévő párttitkár nevét. Ezzel az «akcióval» akarta a község dolgozó parasztjait az állam ellen hangolni. De a hamisítás kiderült. És kiderült a «parasztok jóakarójának», IIlésnek sötét múltja is. 1940-ben fűszerüzlete volt Hedrehelyen. Felesége előbb az uradalomban volt vasmester, majd önállósította magát és tejcsarnokot nyitott Győrfi Kálmán meg a többi volt nincstelen hedrehelyi napszámos sokat beszélhetne róla, hogyan vándorolt a volt zsellérek minden nyomorúságos napszáma az uzsorás-kereskedő Illés kaszszájába! De Illés még többre vágyott. Cimboráinak, a községháza teljhatalmú urainak: Csöndör József 100 holdas, Böndi József 50 holdas kulákoknak és a falu bírójának, a 40 holdas Bíró Istvánnak segítségével hamarosan bevonult a horthysta közigazgatásba. A boltot meg eladta húgának, aki ma is kereskedő Hedrehelyen. Férje, Vincze Ferenc, volt Futurás gabonakupec. Illés «karrierje» gyorsan ívelt felfelé; segédjegyző, majd vezetőjegyző, a nép hírhedt nyúzója lett. Még a felszabadulás után is jó sokáig, egészen a tanácsválasztásokig vezetőjegyző maradt Mikén. Akkor tanácstitkár lett belőle. Tavaly tavasszal részegeskedés és egyéb botrányok miatt leváltották, s Rinyabesenyőre küldték nyilvántartónak. Kulákmentés Most, a gabonabegyűjtés kellős közepén, ahány nyilvántartási laphoz csak hozzányúl az ember a rinyabesenyői tanácsházán — mind a «példamutató adminisztrátor» gyalázatos rombolómunkájáról tanúskodik. S csak természetes, hogy elsősorban a kulákok lapjaiban hemzsegnek a hamis adatok. «... gyakran a kulák beadási terheit hárítják át a dolgozó parasztok vállaira ahelyett, hogy érvényt szereznének államunk rendelkezéseinek, amelyek tudvalevőleg a dolgozó parasztot védik a kulákkal szemben és nem megfordítva» — hangsúlyozta a Központi Vezetőség ülésén Horváth Márton elvtárs. Rinyabesenyőn id. és ifj. Naszladi Dániel kulákoknak az első félévben két sertést kellett volna beadniok. Volt miből: a két kuláknak két anyakocája és két süldője volt. De nem adtak be egy sertést sem, inkább leölték. Illés két vágatási engedélyt is kiállított részükre. Mikor a tanács látta, hogy a két kulák «nem hajlandó» teljesíteni a beadást dolgozó parasztokra vetette ki a kötelezettséget, s tőlük hajtotta be a két sertést. «A tervet tűzzel-vassal teljesíteni kell — hajtogatta Illés. — Onnan veszünk el, ahol találunk». Ezzel kettős célt akart elérni. Egyrészt mentette a beadástól a kulákokat, másrészt pedig el akarta idegeníteni az államtól a dolgozó parasztokat. „... egy év alatt kerek százezer kutai rivális holdra tehető az a kulákföldterület, amelyet a fennálló rendelkezések megsértésével a helyi tanácsok különböző címen nem kulákfölddé minősítettek» — figyelmeztet a Központi Vezetőség legutóbbi ülése. Rinyabesenyőn köztudomású, hogy Kósik Józsefnek még 1949-ben is 49 hold földje volt. A múltban cselédeket tartott — fiatalokat, tíz-tizennégyéves lelencgyerekeket — ma mégis «dolgozó paraszttá nyilvánították». Ugyancsak «középparaszttá» vedlett Illés cimborája, akivel sülve-főve együtt volt Kulcsár József terményfelvásárló is. Még tavaly is jóval meghaladta a földje a 25 holdat. De ez a föld — a tanács kimutatása szerint — megszűnt kulákföld lenni. «Eltűnik a kulákföld, sokszor a kulák és az állatállománya» — mutatott rá a Központi Vezetőség ülésének beszámolója. Rinyabesenyőn Csábi Józsefné 40 holdas kulákasszony szántója a kimutatások szerint egy év alatt négy holddal «csökkent». Ez a négy hold egyszerűen kámforrá vált, eltűnt a kulák nyilvántartási lapjából és beadási könyvecskéjéből. Csábiné állatait se el nem adta, s — ahogy Illés állítja — le sem vágta, mégis «eltűnt» három tehene és négy disznaja. Most, a gabonabegyűjtés idején egyetlenegy kulák sem teljesítette kötelezettségét, nem adott be az államnak annyi gabonát, amennyit beadási könyvébe már hónapokkal ezelőtt bejegyeztek. S ugyan ki büntette volna meg őket ezért? Talán kebelbarátjuk, Illés, a rinyabesenyői községháza «koronázatlan királya»? Hamis jelentések A rinyabesenyői tanács a dolgozó parasztoktól sem követelte meg az átjárni fegyelmet, a törvény betartását. A Központi Vezetőség ülése hangsúlyozta, hogy a munkás-paraszt szövetség további erősítésének ma az első legfontosabb feladata «... megnyerni a dolgozó parasztság egészét az állam iránti kötelezettségek maradéktalan, teljesítéséhez». Illés mindent elkövetett, hogy minél kevesebb dolgozó paraszt teljesítse kötelezettségét. Hamis kimutatásokat küldött a járási tanácshoz. Nap mint nap azt jelentette: Rinyabesenyőn minden a legnagyobb rendben van, mindenki a géptől teljesíti a beadást. A járási tanács július 24-i kimutatása szerint például Rinyaibesenyőn mindössze egy hátralékos dolgozó paraszt akad. Aki egynéhány kiló árpát vagy búzát vitt a begyűjtőhelyre, annak nyilvántartási lapjára Illés már ráírta: «Teljesített!» — Nézzék csak meg a cséplési eredményeket, milyen alacsony a termésátlag! — ezt duruzsolta unos-untalan a dolgozó parasztok fülébe Illés meg kenyerespajtása, a kulák Kulcsár József. S az egyik cséplőgépnél valóban hihetetlenül alacsony volt a termésátlag. Ott, ahol — Illés felesége volt a cséplőgépellenőr. A cséplőgépellenőrnek úgy kell vigyáznia az állam érdekeire, mint két szeme világára. Meg kell akadályoznia, hogy akárcsak egyetlen szem gabona is fekete útra «tévedjen». De Illésné egyenesen rábeszélje a dolgozó parasztokat a csalásra, arra, hogy becsapják, megkárosítsák államukat. Vince Gábor 9 és fél holdas gazdának — teljesen indokolatlanul — egy kereszt (ló—20 kéve) búza kézicséplésére adott engedélyt Illés. Felesége pedig gondoskodott arról, hogy jó vaskos, 45 kévéből álló kereszt maradjon a gépi cséplés után Vincéék udvarán! Illésné még aznap telesírta falut, hogyilyen kevés, meg olyan kevés gabonájuk termett Vincééknek, s a 45 kéve, mintegy 80 kiló búzát természetesen «kifelejtette» Vincéék terméséből. A 11 holdas Tóth Sándor, a 12 holdas Kis János, a 8 holdas Horváth József közvetlenül a géptől teljesítette a beadást. Ők és még jónéhány becsületes dolgozó paraszt beadásukkal cáfolják a horthysta jegyző és a kulákok hazugságait. És Illés, aki oly engedékeny volt a törvénysértőkkel szemben , a becsületesen beadó dolgozó parasztokat zaklatta, azzal fenyegette, hogy minden feleslegüket, az utolsó szem gabonájukat is elhozza. ★ Mióta Illések kártevését leleplezték s a kulákokkal összejátszó Illés-házaspárt letartóztatták , megjavult a munka Rinyabesenyőn. A község a nagyatádi járásban már elkerült az utolsó helyről, s vasárnap óta mind több és több beadott gabona gyűlik össze a rinyabesenyői földművesszövetkezet raktárában. De az eset tanulságait még nem vonta le eléggé sem a nagyatádi járási tanács, sem a somogymegyei tanács. A somogymegyei tanácsra vár az a feladat, hogy kemény kézzel rendet teremtsen végre a nagyatádi járásban, s szigorúan felelősségre vonja azokat, akiknek opportunizmusa miatt hosszú hónapokon át garázdálkodhattak a rinyabesenyői kártevők. Pincési Pál Csongrád megye legjobb gépállomása A határon, Tito Jugoszláviájához közel, dolgozik a mórahalmi gépállomás. A gépállomás nagy gonddal készült a cséplésre. Különös éberség szükséges ott, ahol pár kilométer választ el egy ellenséges országtól. A mórahalmi gépállomás dolgozói ismerik felelősségüket. A vezetők jól szervezték a munkát, megteremtették az előfeltételeket a csaplés gyors befejezéséhez. Vrana Mariannak, a gépállomás kitüntetett főgépészének irányításával határidő előtt, jól kijavították a gépeket. Nem is állt hosszabb ideig a gépállomás egyetlen cséplőgépe sem. A vezetők megtárgyalták a cséplési tervet a községi tanácsokkal és a termelőszövetkezetek vezetőivel. A tanácsok a gépállomás terve szerint irányították a behordást. Minden egyénileg dolgozó paraszt három nappal előbb tudta, miben érkezik hozzá a gép, így a behordást mindenütt idejében befejezték. Július 8-án már dolgoztak az első gépek, 10-én pedig már csaknem minden gép az idei termést csépelte. Eleinte néhány cséplőcsapatban nem értették meg: jól kell gazdálkodni az idővel, hogy mielőbb zsákba kerüljön a termés. De a népnevelők magyarázó, tanító szavait megszívlelve július 10-én, egy nap alatt már 18 vagon gabonát csépeltek el. A gépállomás vezetősége rendszeresen értékeli a versenyt. Valamennyi cséplőcsapat ismeri versenytársainak az eredményét és keresetét. Két napon kint cserél gazdát a gépállomás vándorzászlaja. Idáig Pintér Géza húsztagú cséplőcsapata tűzte gépére legtöbbször a zászlót. A Pintér cséplőcsapat 130 dolgozó paraszt gabonáját csépelte el eddig és a csépeltetek csaknem valamennyien közvetlenül a géptől teljesítették állampolgári kötelességüket. A cséplőcsapat már július 24-én teljesítette tervét, addig 26 vagon gabonát csépelt. Amikor a népnevelők elmondották dolgozó társaiknak, hogy a megye öt legjobban dolgozó cséplőcsapatát megjutalmazzák, még lendületesebb lett a munka. Július 28-ra öt cséplőcsapat teljesítette már a cséplési tervét. A gépállomás teljesítménye napról napra emelkedett. Július 25-én 25 vagon, 26-án már 29, 28-án pedig 29 és fél vagon gabona volt a napi teljesítmény A gépállomás július 30-ig 84 százalékra teljesítette cséplési tervét és ezzel Csongrád megyében az első helyre került- Most a cséplés határidő előtti befejezéséért harcolnak a mórahalmi gépállomás dolgozói, hogy a gépállomás körzetében minden dolgozó paraszt mielőbb teljesíthesse a beadást. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ★ Az alkotmány tiszteletére folyó munkaverseny és a népnevelőmunka az Acélöntő- és Csőgyárban Az Acélöntő- és Csőgyár alkotmányunk ünnepére versenyre hívta a Kőbányai Vas- és Acélöntődét. Bernáth Tibor ifjúmunkás köszörűs versenyre hívta a Kőbányai Vas- és Acélöntőde köszörűseit. A dolgozók 90 százaléka egyéni fogadalmat tett augusztus 20-ra. De a fogadalmak valóraváltásával baj van, veszélyben az adott szó becsülete. Vajjon miért nem teljesítik ígéretüket az Acélöntő- és Csőgyár dolgozói? Megmagyarázták-e nekik, hogy mit jelent alkotmányunk, hogy egész új életünket magában foglalja, hogy törvényesen biztosítja mindazt a jót és szépet, amit ma már dolgozóink olyan természetesnek találnak? * . Fekecs Irén az acélöntődében dolgozik. Pártunk tagjelöltje. Az üzem dolgozói nagyon szeretik a szorgalmas, derűs, 21 éves lányt. Jelenleg segédmunkás, ezután akar szakmát tanulni. — Fekecs elvtársnő! Hogyan magyarázza meg a dolgozóknak alkotmányunk jelentőségét? — Én nem beszéltem még erről senkivel. — Miért nem? Akadozik a termelés, a fogadalmak teljesítése, szükség lenne felvilágosító munkára. — Nincs mivel agitálni — mondja Fekecs elvtársnő halkan, de nagyon határozottan. Később Fekecs elvtársnő gyermekkorára terelődik a szó. Mosolygós, fiatal arca szinte eltorzul: — Nem ismertem a szüleimet. A menhely kulákcselédnek adott. Egy elemim van, hisz hajnaltól estig robotoltatott a kulák, nem tudtam iskolába járni. Annyi időm sem volt, hogy emberek közé járjak. A vasárnapot csak arról ismertem fel, hogy akkor templomba ment a kulák , de akkor is előbb kiadta nekem a munkát. A tél az én számomra abban különbözött a nyártól, hogy akkor összeszedtem a szemétdombra lökött cipőket, egyik lábamra rongyos férficsizmát, a másikra lyukastapú férficipőt húztam, hogy meg ne fagyjon. — Az utóbbi években hány pár új cipőt vásárolt? — Hát, igazán nem tudnám megmondani! — Kicsit töpreng. — Sokat. Nem tartottam számon. — Jut ideje szórakozásra, tanulásra, pihenésre? — Minden vasárnap szabad vagyok. Azonkívül két hétig Balaonföldváron nyaraltam. Soha nem volt még ilyen két hetem. Azelőtt többet sírtam, mint ettem. Most pedig úgy éreztem magam, mint a madár, mindig csak énekeltem volna. — Mikor sírt utoljára? — Földváron. Eszembe jutott a múltam. Örömömben sírtam. Fekecs elvtársnő még azt is elmondja, hogy az üzembeni orosz nyelvtanfolyamra járt. Már beszélgetni is tud oroszul. Most már nem kell, hogy kérdezzük. Szinte felkiált: — De hiszen én agitálom az elvtársnőt! Eddig azt hittem, hogy alkotmányunkról csak «nagy» dolgokat lehet mondani. Arra nem is gondoltam, hogy saját életünkből vehetjük a legjobb példákat. Látom már: van mivel agitálni. Van, hogyne lenne. Alkotmányunk szerint a nők egyenjogúak a férfiakkal, az egyenlő munkáért egyenlő bért kapnak. Fekecs elvtársnő, mint segédmunkás, 800 forintot keres, ugyananynyit, mint a vele együtt dolgozó férfiak. Alkotmányunk biztosítja, hogy minden dolgozó tanulhasson, művelődhessen. A múltban egy elemit végzett Fekecs elvtársnő, most továbbképezheti magát, oroszul tanul. És nemcsak másképpen él — másképpen gondolkozik is, új ember lett belőle, munkájáért megbecsült ember. ★ Vida János elvtárs, az olvasztókemence-brigádnál népnevelő. Annál a brigádnál, amely vállalta, hogy öt százalékra csökkenti selejtjét, s amely nem tartotta be adott szavát. Hat százalékon felüli selejttel dolgozik. — Miért nem teljesítik az alkotmányunk ünnepére tett fogadalmukat? — Többet kellene foglalkozni a dolgozókkal, jobban meg kellene magyarázni, mit jelent nekünk augusztus 20. — Hogyan magyarázza ezt meg csoportja tagjainak? — Elmondom, hogy alkotmányunk nagyjelentőségű, s ezért jobban kell termelnünk. Elmondom azt is, hogy a jobb termeléssel védjük a békét. Elmondom mindazt, amit a népnevelő értekezleten hallottam. A beszélgetés során kiderült, hogy Vida elvtárs hétéves korában kezdett dolgozni. — Bizony — mondta — még 30 éves koromig sem tudtam annyit öszszehozni — még akkor sem éreztem magam olyan biztonságban —, hogy meg merjek nősülni! Most nős vagyok — szép lakásunk van, sőt 1949- ben új bútort is vettünk. — Miért nem erről a rengeteg élettapasztalatáról beszél Vida elvtárs a csoport tagjaival?— hiszen ez önmagáért agitál. — Nincsen erre szükség! Az ő életük pontosan olyan rossz volt, mint az enyém és éppen úgy meg is változott. Pedig úgy látszik, szükség van az ilyen beszélgetésekre. Bizonyítja ezt a magas selejt az olvasztókemencénél. Nem elég csak annyit mondani: teljesíteni kell a fogadalmat, mert alkotmányunk ünnepére tettük. Beszélni kellene minél többet arról, hogy ennek a gyárnak azelőtt «halálgyár» volt a neve. Rosszak voltak a munkakörülmények, kevés volt a kereset, s ha szólni mert valaki, már ki is dobták. S mégsem emlékeznek vissza a régi dolgozók olyan napra, amikor ne állt volna a kapunál akár fagyban, akár napsütésben a munkanélküliek munkáért remegő serege. Beszélni kellene arról az időről, amikor a dolgozók szinte besurrantak a munkanélküliek mellett a kapun, — szégyellék, hogy ők dolgozhatnak, mikor másoknak nincs egy darab kenyerük sem. Beszélhetne Vida elvtárs a gyárban dolgozó sok új munkásról. Beszélhetne bátran arról, hogy a munka becsületbeli kötelesség is. A jogokat, amelyeket olyan örömmel élveznek az olvasztóbrigád dolgozói is, ki kell érdemelni. Nekik is harcolni kell értük eredményes, fegyelmezett, jóminőségű munkával. ★ Az Acélöntő- és Csőgyárban sok helyen általános az agitáció. Nem mutatják meg a dolgozóknak az üzem és a saját életük változásában mit is jelent az alkotmány. Pedig a gyárból csak tavaly 37-en mentek a különböző egyetemekre, főiskolákra. Cserni Andrásné hegesztő lett, s volt hónap, amikor kétezer forintot is megkeresett. Beszélhetnének a népnevelők arról, mennyit gondoskodik az állam az anyákról, hogyan védik hazánkban az ifjú nemzedéket. Sokat hallani az Acélöntő- és Csőgyárban arról, hogy a fiatalok nem jól dolgoznak, fegyelmezetlenek, követelőzők, legtöbbjük nem teljesíti adott szavát. Iván Károly ifjúmunkás öntő például — aki a normát sem éri el — versenyre hívta ki Tóth V. Sándort. Megfogadta, hogy augusztus 20. tiszteletére eléri a 100 százalékot. Tóth V. Sándor már a 107 százaléknál tart, de Iván Károly még 50 százaléknál sem. A fiatalok az Acélöntő- és Csőgyárban is nagyon büszkék arra, hogy alkotmányunk külön foglalkozik velük. Lépten-nyomon emlegetik, hogy alkotmányunk egyenlő jogokat biztosít számukra. De nemcsak szavakban kell büszkének lenniök! Azt az alkotmányt, amely védi jogaikat, nekik is meg kell védeniük! Fischer Lajos elvtárs, Francz József elvtárs sokat mesélhetnének a fiatalságnak az életükről. Fischer elvtárs jól emlékszik rá, hogy rettegtek a múltban a tanoncok már hetekkel szabadulásuk előtt, várjon hol fognak dolgozni. Akkor többnyire szélnek eresztették az új szakmunkást. Beszéljenek az idős munkások a 17 éves Vadász Józseffel. A fiatal fiú nem akar az ütközőkosár formázásán dolgozni mivel azzal «csak» 600 forintot «lehet keresni» — s ezzel hátráltatja a fogadalmak teljesítését Mondják el neki, hogy azelőtt a fiatalok nemhogy a munkában nem válogathattak — 17 éves korukban még az első pár új cipőig sem jutottak el. Nem elég tartalmas a népnevelőmunka az Acélöntő- és Csőgyárban. A párttitkárok is csak annyit mondtak a népnevelőértekezleteken: «augusztus 20 jelentőségével kell agitálni», így mondta el Fonyó Kálmán elvtárs, az acélöntőde alapszervezeti titkára. Érvek, meggyőző tények helyett általános szempontokat kaptak a népnevelők, s aztán ők maguk is általánosságban beszéltek a dolgozókkal. Az Acélöntő és Csőgyár dolgozói éppen úgy, mint egész dolgozó népünk, boldog örömmel üdvözölte alkotmányunkat, amikor megszületett. Úgy beszélnek törvényeiről, mint legkedvesebb tulajdonukról." Szeretik alkotmányunkat, mint egész megváltozott, boldog életük törvényét. A népnevelők feladata, hogy ezt a szeretetet minden egyes dolgozónál az augusztusi munkaverseny hatalmas lendítőjévé tegyék. Remete Ibolyán