Szabad Nép, 1952. augusztus (10. évfolyam, 180-207. szám)
1952-08-23 / 199. szám
Az alkotmány ünnepe alkalmából idén harmadízben adományozták kiváló művészeinknek a «Magyar Népköztársaság kiváló művésze* és «érdemes művésze* címet. Idén huszonnégy művészünk kapta meg a dolgozó nép megbecsülését jelentő kitüntetést. A kitüntetett művészek közül Oláh Gusztáv, az Állami Operaház Kossuth-díjas főrendezője és tervező művésze, Keleti Márton Kossuth-díjas filmrendező és Feleki Kamill, a Fővárosi Operettszínház művésze nyilatkozott a Szabad Népnek. Oláh Gusztáv Kossuth-díjas, a népköztársaság kiváló művésze. — A múltban úgy mondták: a művész sorsa a megnem értés, a nélkülözés. Valóban legtöbbjének ez volt az osztályrésze. Alá hazánkban a művész megértett, megbecsült tagja a társadalomnak. Ezt iszonyítja a minden évben kiosztásra keülő Kossuth-díj is, erről tanúskodik az alkotmány ünnepén — ezúttal harmadízben — adományozott kiváló művész és érdemes művész cím is, de mindenekelőtt az az érdeklődés és szeretet, amellyel a dolgozó nép a művészetek és a művészek felé fordul. És soha ennyi szép, nagy feladat, ennyi megörökítésre, életrekeltésre, tolmácsolásra való téma sem várt még a magyar művészekre. — Az Operaház közeledő új évadja nekem is egész sor érdekes feladatot tartogat. Az első: Mozart «Cosi fan tutte»-jának díszlettervei és rendezése. Munkámmal arra törekszem, hogy minél világosabban megmutassam a dalmű ironikus társadalomkritikáját és azt az optimista mondanivalóját, hogy az igazi szerelem legyőz minden intrikát és viszontagságot. — Nagy örömmel készülök másik feladatomra is: Kodály Zoltán 70. születésnapjára felújítjuk aHáry Jánosit. A színrehozatalnál a dalmű mesejellegét, mondanivalóját — látszólag ellentmondásnak tűnik — reálisabban akarjuk kifejezni, mint a korábbi előadásokban. A díszleteiénél azt a problémát igyekszem megoldani, hogy híven tükrözze a paraszti képzeletet s ugyanakkor ne essem bele abba a mesterkélt kezdetlegességbe, amely az effajta díszletezést legtöbbször jellemezte. A rendezésben arra törekszem, hogy Háryban méltóan mutassuk meg a pozitív hőst. Azt, hogy Háry nem egyszerű «hazudozó», hanem azért «mesél», mert a népnek szüksége van rá: ha nem tudja elérni, legalább mesékben lássa teljesülni vágyait. — Januárban új magyar operát mutatunk be, Ránki György «Pomádé király ruháin'» című vígoperáját. Ennek a tehetséges munkának a rendezése is rám vár. És ugyancsak még ebben az évadban kerül sor — rendezésemben és díszletterveimmel — Erkel «Bánk G6«»-jának operaházi felújítására. S operaházi munkám mellett nagy örömmel tanítom a fiatal művésznemzedéket is: a Zeneművészeti Főiskola operarendezői tanszakát vezetem s az Iparművészeti Főiskolán díszlettervezést tanítok. Munkám tehát van bőven s ez a kitüntetés, amelyben most részesültem, engem is arra ösztönöz, hogy következő alkotásaimban még elmélyültebb munkával szolgáljak rá pártunk, népünk bizalmára. Feleki Kamill, a népköztársaság érdemes művésze — Boldog vagyok, hogy a dolgozó nép és a nép állama megbecsülésének most olyan jelét kaptam meg, amelyet néhány év előtt még álmomban sem reméltem: a népköztársaság érdemes művésze címet. — Huszonöt évvel ezelőtt kezdtem színészi pályafutásomat. Tele voltam lelkes törekvésekkel, vággyal a szép szerepek után. Letörték bennem ezt az igyekezetet: beskatulyáztak a rosszízű kabaré bárgyú szerepeibe, az operettsablonok mindig egyforma táncos-komikus feladataiba. Játszottak, mert — így mondták — «a közönség jókat röhög ezen a Felekin»; a színházaknak kifizetődött, hogy szerződtessenek, de nekem nem sok örömem volt ezekben a szerepekben, az efféle sikerben. Az előadások után minden este keserű szájízzel mentem haza a színházból, úgy éreztem, nem csináltam semmit. Tudtam, hogy többre, művészi munkára vagyok képes," de nem engedték, hogy be is bizonyítsam. — A felszabadulás azután meghozta nekem is a művészi szabadságot. S ahogy változott az életünk, úgy adott erőt ahhoz, hogy leküzdjem magamban a múltbeli másfél évtizedes színészi pálya rossz maradványait. Megkaptam az Operettszínházban az első szerepet — a «Szabad szél” súgóját — melyben olyan örömöm tellett, mint még soha semmiféle szerepben. Idén az «Állami áruház»-ban kaptam nagy és szép feladatot: a múlt csökevényeit levetkező, helyét az életben most végre megtaláló öreg könyvelő szerepét. — Ha a múltban a sok giccstől, kétértelmű viccektől, léha nevettetéstől megcsömörölve jöttem ki a színházból — ma derűsen, a jól végzett munka örömével megyek minden este haza; azzal, hogy volt mondanivalóm, adtam valamit a közönségnek. Ezeknek a nézőknek is nagyon sokat köszönhetek fejlődésemben. A régi közönség nagy része csupán a legvaskosabb színészi hatásokra reagált; az öncélú színészi fogások minden kellékét fel kellett használni, hogy megnevettessük. A mai új, ízlésében romlatlan közönség a színészi játék legkisebb árnyalataira, legfinomabb színezéseire is megkapó érzékkel reagál. A nézőknek ez anagyszerű magatartása is segített megszabadulni a múlt sablonos játékelemeitől. — De mindekelőtt a párt útmutatásai a művészeti kérdésekben — vittek előre az utamon. Ezeknek köszönhetem, hogy megismertem a Sztaniszlavszkij-módszert is, amelyet tőlem telhetően minden szerepem kidolgozásánál felhasználtam. Valójában most tanultam meg a töprengésig elmélyített színészi alkotó munkát. S ezen az úton — úgy érzem — alakításaimmal eltaláltam a közönség szívéhez. Ez a siker arra figyelmeztet, hogy még igényesebb legyek önmagammal szemben, hogy munkámban szüntelenül többre, jobbra, még teljesebb színpadi realizmusra törekedjem. A Fővárosi Operettszínház a «Luxemburg grófja» felújítására készül. Rubik grófot fogom játszani. Igyekszem az alakot úgy megformálni, hogy a közönség meglássa benne a letűnt múlt hitványságát s még jobban örüljön új életünknek. Keleti Márton Kossuth-díjas, a népköztársaság érdemes művésze — Nagy megtiszteltetés olyan címet kapni, amelyben benne van a Magyar Népköztársaság neve is, amely tehát valójában a dolgozó magyar nép kitüntetése. S még értékesebb ez az elismerés akkor, ha az ember tudja, hogy a munkáját végig figyelemmel kísérték, mindenben segítségére voltak s egész munkásságát figyelembe véve részesítették ilyen megbecsülésben. Ez a tudat nagy segítséget ad nekünk művészeknek ahhoz, hogy mindig jobbat és még jobbat alkossunk. — Felbecsülhetetlen az az elvi és művészeti irányítás, amelyet a párttól kapunk. A párt vezetői minden módon segítenek bennünket. Állandó tanácsuk, támogatásuk teszi lehetővé, hogy még biztosabban haladhassunk a helyes úton. Ilyen segítségben részesültem én is az «Erkel» film készítésénél. Rákosi Mátyás elvtárs és Révai József elvtárs két ízben is szakított időt arra, hogy végignézze a filmet, először akkor, amikor a film még nyers állapotban volt. Egész sor útmutatást kaptam tőlük, amelyeket később meg is valósítottam. A film például csupán egy kis töredékét mutatta be Erkel «Dózsa» című operájának. Rákosi elvtárs rávezetett arra, hogy világosan lássam: ha egy zeneszerző élete, munkássága folyamán eljut odáig, hogy Dózsáról, az elnyomók elleni harcról írjon, akkor, életének ezt a fontos eseményét sokkal nagyobb mértékben kell a nép elé tárnunk, vagyis sokkal többet kell filmre vinnünk ebből az operából. — Az «Erkel» című film Karlovy Varyban megnyerte a zenés filmek díját. Egy külföldön — és valljuk be itthon is — csak kevéssé ismert zseniális magyar zeneszerzőről készült filmet vittünk ki a fesztiválra. Az «Erkel» fogadtatása azt bizonyította: sikerült Erkel életét és munkásságát úgy bemutatnunk, hogy minden nézőben mély visszhangot keltett. Bizonyos, hogy a filmmel nemcsak a magyar néphez fogjuk közelebb vinni Erkel Ferencet, hanem a világgal is hatásosan megismertetjük majd nagyszerű művészetét. A filmfesztivál zsűrijének elnöke Brousil profeszszor ezt így fogalmazta meg: a film nemcsak bemutatja a világnak Erkelt, hanem méltó emlékművet is állít neki. — Büszke vagyok arra, hogy ezt az emlékművet a Magyar Népköztársaság állította Erkelnek és büszke vagyok arra is, hogy ezt a filmet én rendezhettem és hogy újabb dicsőséget szerezhettünk vele szeretett hazánknak. A nép államának újabb kitüntető bizalmát, azérdemes művész” rímet úgy akarom viszonozni, hogy még elmélyültebb munkával, még értékesebb filmek alkotásával igyekszem szolgálni a nép ügyét. Azok a dicséretek, amelyek mostanában a magyarfilművészetet érték, nem szabad, hogy a megnyugvás hangulatát keltsék bennünk: a valóban nagy művek egész sorának alkotása csak ezután kezdődik. Kiváló alkotásokkal akarunk méltók lenni népünk, pártunk bizalmára Kiváló és érdemes művészek nyilatkoznak kitüntetésükről Horgászás a zavarosban Képzeljük el a következő mesét: Péter ellopott Páltól egy zsák almát. A gaztett kiderült, s a bíró arra ítélte Pétert, hogy egy szakajtónyi almát adjon vissza Pálnak, a többit pedig tartsa meg magának Ez természetesen képtelen mese — mondhatja erre minden józanul gondolkodó ember. A valóság azonban sokszor túltesz a mesén. De kezdjük csak sorjában. Ez a mesebeli Péter, nevezzük Mátyus Árpádnak, már valamikor régen, a tőkésvilágban is egy nagyüzemben dolgozott. Kevés volt a fizetése, no meg fúrni-faragni is szeretett, hát elhatározta, hogy a maga módján segít magán. Különböző tárgyakat: cigarettatárcákat, öngyújtókat, szemüvegkereteket stb. «fuserált» magának. Teltmúlt az idő. Magyarországot felszabadította a Szovjet Hadsereg, a gyárak a dolgozó nép kezébe kerültek. Államosították a Standard-gyárat is. (ma: Beloiannisz Híradástechnikai Gyár), amelynek igazgatója Vogeler Róbert amerikai ügynök, kémkedésért börtönbe került. (Jelenleg, mint ismeretes, egy kémiskolán ad elő az Egyesült Államokban). Egyszóval a dolgozóké lettek a gyárak. Mátyus Árpád azonban ezt nem vette észre, de az is lehet, hogy nem akarta észrevenni. Ez pedig rendkívüli olyan embernél, akinek látó- és hallószervei kifogástalanul működnek, s azonkívül jólkereső dolgozó. Mátyus Árpád, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár platinázó műhelyének csoportvezetője, ugyanis egészen a legutóbbi időkig folytatta a fuserálást. Változatlanul készített öngyújtókat, cigarettatárcákat és más hasznos kis tárgyacskákat, a gyár anyagából, munkaidő alatt A fabrikálási szenvedéllyel párosult a kereskedelmi hajlam is, s a derékfusizók széles körben árulta ezeket a holmikat, melyiket 40, melyiket 30 forintért. Különös ugyan, hogy művezetője, Singer Vilmos — mint állítja — mindebből semmit sem látott, jóllehet asztala 1 méternyire van Mátyus asztalától. De őt úgy látszik rövidlátással verte meg a sors Volt azonban olyan dolgozó is, aki kissé szokatlannak találta, hogy egy híradástechnikai gyár csoportvezetője öngyújtókat készít és jelentette. Mátyus Árpád fegyelmi bizottság elé került, amely 100 forint pénzbüntetésre ítélte. Hogy Mátyus mennyivel károsította meg az államot, s mennyit keresett az öngyújtók eladásán, azt rajta kívül pontosan, legfeljebb csak Hermes tudja — aki a görög mitológiából ismeretes, mint a tolvajok istene — de az, egészen bizonyos, hogy jónéhányszor többet, mint 100 forintot. Ez az az eset, amikor a zsák eltulajdonított almából, csak egy szakajtónyit kell visszaadni. Mátyás remekbeszabott fuser-öngyújtói jelenleg kiállítás tárgyát képezik. Nem az Iparművészetiét, hanem a Beloianniszgyárét. Az üzem vezetősége ugyanis a megtalált fuser-tárgyakból igen ügyes kis kiállítást rendezett az ebédlőben, ahol — mint ahogy ez már dukál — minden tárgy alatt ott áll készítőjének neve is. A kiállítás rendezősége gondoskodott róla, hogy a nézők előtt ismeretesek legyenek a fuserálás szellemi rugói is. Az egyik üvegszekrény aljában azok a könyvek sorakoznak, amelyeket az üzem egyes ifjúmunkásainál találtak: John Spencer «A suttogó halál» című ponyvaregénye, Max Brandte «A párduckölyök», továbbá Big Bill és hasonszőrű társai. A Beloianniszgyárban több mint egy éve nincs DISZ- titkár, s ez igen erősen érezhető a DISZ egész nevelőmunkájában. Világos, hogy a ponyvaregényeket, amelyek naponta cseréltek gazdát, valakinek terjeszteni is kellett. Kocsmáros György, a II-es műhely ifjúmunkása, barátjával, Auersits Lajossal (kifutó csoport) együtt rendszeresen látogatták az amerikai követség könyvtárát (alighanem itt lettek Big Bill szerelmesei), s mialatt Mersits enyvet lopott az üzemből, addig kocsmáros duplatalpú cipőben, csíkos zokniban járt broadway-i fazon szerint és nadrágját — amelynek szárát úgylátszik túl normálisnak találta — különcsövesítette a jampec-módra. No, de folytassuk sétánkat a kiállításon. A következő tárgy egy kis női pudló-táska, amit V. M. a XIII. műhely dolgozója készített magának varnis-vászonból. Sikerén felbuzdulva H. T. már egy kb. 1 négyzetméter nagyságú varnis-vászonból — ami közel 100 mikrofon gyártásához elegendő — készített magának strandtáskát Ismert közmondás, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Ilyen szentnek bizonyult Kollár Frigyes is, akinek lakásán a vizsgálat során a gyárból lopott rádiócsöveken kívül egy csomó keresztet is, találtak, amit Kollár a gyár celluloidjából maga fuserált. A zsákalmáról szóló mese jut eszünkbe Csala István esetéről is. Valaha műhelye volt, most a Beloiannisz-gyár kísérleti műhelyében műszerész. Hogy mivel kísérletezik? Azt nehéz így egyszeriben megmondani. Amikor motorkerékpárján kipufogócsőre volt szükség, még azt is fuserált magának, de leginkább csak a horgászatot kedveli. Már nevének puszta hallatára is végigszalad a hideg a csukák hátán. Csala István nem is veti meg a Duna halbő vizét, de legszívesebben azért a rövidlátó művezetők zavaros világából szeret halászni. A kiállításon horgászorsókkal szerepel, meg műcsalival, csak éppen a giliszta hiányzik. Csala-Csali roppant ügybuzgalommal fogott hozzá ehhez a munkához és sorozatgyártásra rendezkedett be. Valami féltucat horgászorsó alkatrészeit találták meg nála. Horgászorsót készített nagy tételben Benkovics Miklós is. A fegyelmi bizottság Kas Oszkár főosztályvezető elvtárs elnökletével mindkettőjüket 50 forint pénzbüntetéssel «sújtotta». Csala azt mondja, hogy üzemi horgászegyesületet akartak alakítani, ehhez kellettek az orsók. Képzeljük csak el, mi lenne, ha az Állami Nyomda dolgozói ilyen alapon teremtenének bélyeggyűjtő-kört? ’ A dolgozók nagy derültséggel szemlélik az «I. Magyar Fuserművészeti Kiállítás»t, s bizony, alaposan kinevetik azt, aki «műveivel] ott szerepel. A fiatalok nagy , része is megharagudott Big Billre, többet forgatják az értékes, színvonalas regényeket. A hiba csak ott van, hogy a gyár igazgatósága és üzemi pártszervezete nem csap le kellő eréllyel azokra, akik a gyár anyagából a maguk számára orvhorgásznak. Száz szónak is egy a vége: a Beloiánnisz-gyárban véget kell vetni a zavarosban való horgászásnak. Kulcsár István SZABAD NÉP ! Újabb községek és termelőszövetkezetek kapták meg a gabona szabad értékesítésének jogát Újabb községek, termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok kapták meg az engedélyt a gabona szabad értékesítésére, miután beadási kötelezettségüknek eleget tettek. Szabolcs megyében Sényő, Nagyhódos, Szamosangyalos, Szamossályi községek, a nagyecsedi Vörös Csillag, a mérkvállaji Bástya, a nyircsahelyi Vörös Csillag, a büdszentmihályi Petőfi, a tiszaeszlán Vörös Csillag, a csengerújfalusi Haladás és Új Élet, a nagyhódosi Petőfi, a szamosangyalosi Kossuth, a csengeri Lenin, a szamossályi Petőfi és Szabadság tsz, illetve tszcs. Borsod megyében Felsőméra, Fóny, Fancsal, Szalaszend, Bodrogkeresztúr, Tiszakeszi, Tiszatarján, Hejőbába, Muhi, Ároktő, Gelej községek, a finkei Rákóczi és Kossuth, a fancsali Rákóczi, a csobaji Éberség, a hejőbábai Haladó, az igrici Kossuth, a sajószögedi Dózsa, a tiszatarjáni Alkotmány, az ároktői új Élet és Vörös Csillag tsz. illetve tszes-Baranya megyében Páprád, Luzsok, Ózdfalu, Márok, Pócsa, Ivánbattyán, Himesháza, Dinnyeberki, Bükkösd községek, az ági Béke, a csikóstőttősi Tarlós Béke, a romonyai Győzelem és Béke, a garéi Felszabadulás, az ócsárdi Béke őre, a mároki Új Barázda, a pócsai Új Alkotmány, az ivánbattyáni Ságvári Fündre,a mohácsi Béke és a kacsótai Jobb Sorttsz, illetve tszcs. Magyar kiállítás Pekingben Augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén Pekingbenkiállítás nyílt a Magyar Népköztársaságról. A kiállítást Safrankó Emanuel, Magyarország pekingi nagykövete és Kuo Mo-zso, a kínai Népi Közigazgatási Tanács helyettes elnöke nyitotta meg. A megnyitó ünnepségen megjelent a kínai kormány több tagjai, a kínai legfelsőbb bíróság elnöke, valamint a pekingi diplomáciai testület számos tagja. A kiállítás bemutatja a magyar dolgozók életét és küzdelmeit a felszabadulás előtti időkben, s beszámol arról, hogy a Szovjet Hadsereg felszabadító harcai nyomán hogyan fogott hozzá az ország a Magyar Dolgozók Pártja és Rákosi elvtárs vezetésével a háború pusztításainak helyrehozatalához, a szocializmus felépítéséhez. A kiállítás bemutatja dolgozó népünk megváltozott, boldog életét, bemutatja ipari, mezőgazdasági és kulturális építőmunkánk eredményeit Bemutatja továbbá azokat a hatalmas gépeket, mélyfúrókat, kikötői darukat, billenő teherautókat, szerszámgépeket, melyeket iparunk a kínai népgazdaság számára szállít. A kínai sajtó több cikkben foglalkozik a kiállítással. A kiállítás napján jelent meg a «Zsenminzsibao»-ban, a Kínai Kommunista Párt hivatalos lapjában Szobek András elvtárs külkereskedelmi miniszter cikke a magyar-kínai kapcsolatokról és a kiállításról. A kínai rádió is méltatta a kiállítást. A kiállítással egyidőben a kiállítás területén és Peking több filmszínházában magyar filmeket játszanak. Film készült a kiállítás megnyitásáról is. jf A kínai dolgozók nagy érdeklődéssel keresik fel a kiállítást. A Magyar Népköztársaság is réulini a lipcsei Nemzetközi Vásáron A Magyar Népköztársaság az idén is részt vesz a szeptember elején megnyíló hagyományos Lipcsei Nemzetközi Vásáron Szeptember elsején lesz az ünnepélyes tanévnyitás Az ország tanintézeteiben, az általános és középiskolákban, valamint az egyetemeken és főiskolákon szeptember elsején lesznek az ünnepélyes tanévnyitók. Az első tanítási nap szeptember 2. Az egyetemeknek és főiskoláknak azokon az évfolyamain, amelyeknek hallgatói termelési gyakorlaton vesznek részt, október elsején kezdődik az oktatás. Az elsőéves hallgatók beiratkozásának időpontja augusztus 29—30. A felsőbb évfolyamok hallgatói szeptember 1-én és 2-án iratkozhatnak be. Azok a felsőbbéves hallgatók, akik termelési gyakorlaton vesznek részt — a termelési gyakorlatok megkezdése előtt iratkozhatnak be. Az általános és középiskolákban a javító- és különbözeti vizsgák ideje: augusztus 27 —28. A pótbeiratásokat augusztus 29— 30-án tartják. A diákotthonokba kerülő tanulók augusztus 30-án foglalják el helyüket. (MTI) Hathónapi börtönre ítélték a kötelességszegő volt paksi tanácselnököt A szekszárdi megyei bíróság Németh Ferenc, volt paksi tanácselnök bűnügyét tárgyalta. Németh Ferenc mulasztásai miatt Paks község nem teljesítette első félévi sertésbeadási kötelezettségét, ugyanakkor júliusig közel 800 vágási engedélyt adtak ki — köztük számos kuláknak második, sőt harmadik vágást is engedélyeztek, noha beadási kötelezettségüknek nem tettek eleget. A tárgyalás során kiderült a többi között az is, hogy Paks kulákjaira csak vágómarhabeadást rótt ki a tanács, sőt számos kuláknak pénzbeli megváltást engedélyezett. Németh Ferencet a megyei bíróság közhivatali kötelességszegés miatt hathónapi börtönre ítélte, a közügyektől pedig egy évre eltiltotta. (MTI) Ítéletek feketeváltásért ó nárs halmozásért A bajai járásbíróság a napokban hozott ítéletet Rozmanitz Mihály bajai hentes ügyében, aki a legutóbbi három hónap alatt 12 borjút vágott le feketén. Rozmanitzot már 1950-ben nyolchónapi börtönre ítélték feketevágás miatt. Később tovább folytatta üzelmeit, de a dolgozók ébersége ismét leleplezte. A bíróság kemény büntetéssel sújtotta a feketevágó hentest, a dolgozó nép megátalkodott ellenségét. Rozmanitz Mihály hatévi börtön- és háromezer forint pénzbüntetést kapott, vagyona kétezer forint értékű részét elkobozzák, s tíz évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Bűntársát, Ilcsik Istvánnét, aki a borjak levágásánál és árusításánál közreműködött, a bíróság egyévi börtönnel, ezer forint pénzbüntetéssel és ugyanennyi vagyonelkobzással sújtotta. A kiskőrösi járásbíróság áruhalmozás miatt egyévi és nyolchónapi börtönre, kétezer forint pénzbüntetésre ítélte és a közügyek gyakorlásától öt évre eltiltotta Pálfi Menyhért 46 holdas soltszentimrei kuiákot. Pálfi nagymennyiségű búzát és rozsot, valamint lisztet rejtegetett lakásán, s emellett rendszeresen vásárolt kenyeret. Az áruhalmozó kulák elnyerte méltó büntetését S20I KWDT, »52 AUGUSZTUS » A kommunizmus és a béke ügyének hatalmas híradása Csaknem két évtizeddel ezelőtt, azokban a napokban, amikor a Szovjetunió teljes sikerrel befejezte első ötéves tervének végrehajtását, Sztálin elvtárs rámutatott, hogy «az ötéves terv nemzetközi jelentősége mérhetetlen..." hogy az ötéves terv nem a Szovjetunió magánügye, hanem az egész nemzetközi proletariátus ügye». ■ Most, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága közzétette az ötödik ötéves terv irányelveinek tervezetét, az egész haladó emberiség nem csupán a Szovjetunió győzelmes fejlődésének új állomásaként, hanem a földkerekség valamennyi népének sorsát érintő hatalmas történelmi eseményként ünnepli az ötödik sztálini ötéves tervet. A becsületes emberek mindenütt a világon felismerik, hogy ez a terv, amely nagy lépésekkel viszi előre a Szovjetuniót a kommunizmus felé vezető úton,nagy lépésekkel viszi előre az egész emberiséget is a béke, a demokrácia és a szocializmus ügyének győzelme felé. A Szovjetunió ötödik ötéves tervének híre olyan időben járja be a világot, amikor az imperialisták eszeveszett fegyverkezési hajszát folytatnak, rabló terveket kovácsolnak a békeszerető emberiség ellen, gyalázatosan pusztítják Koreát, gyarmati háborút viselnek Vietnamban és Malájföldön, s mindent megtesznek, hogy az egész emberiséget berántsák egy újabb szörnyű világégésbe. Az ötödik ötéves terv híre olyan időben járja be a világot, amikor a tőkés országokban napról napra mélyebbre zuhan a dolgozók életszínvonala: csökkennek a reálbérek, növekszik a munkanélküliek száma, mind magasabb árak és mind súlyosabb adók sújtják a lakosságot, a trumanok és churchillek pedig kenyér helyett bombát, vaj helyett ágyút, békés, biztonságos élet helyett «vért, verejtéket és könnyeket» ígérnek a dolgozóknak. Az ötödik ötéves terv mindezzel homlokegyenest ellenkező perspektívát tár a Szovjetunió és az egész világ dolgozói elé. A sztálini építésnek ez a terve a békés gazdasági élet soha nem látott fellendülését készíti elő a megvalósult szocializmus országában: új gyárak, új erőművek, új csatornák építését, a mezőgazdaság minden eddiginél nagyobbszabású gépesítését, az emberi erőt kímélő technika és a leghaladóbb termelési módszerek legszélesebbkörű alkalmazását, az áruforgalom hatalmas mértékű kiterjesztését, mindenekfelett pedig az emberről, a kommunizmust építő emberről való sokoldalú gondoskodást az anyagi jólét, az egészségvédelem és a kultúra vonalán. Az új ötéves terv milliók álmát, millióik reménységét testesíti meg, s hatalmas lépésekkel viszi közelebb a szovjet népet a dolgozó emberiség nagy céljához: a kommunizmushoz. Az ötödik ötéves terv: a szocialista gazdaság életerejének, vitathatatlan felsőbbrendűségének minden eddiginél ragyogóbb bizonyítéka. A sztálini terv a szovjet ipar növekedésének évi 12 százalékos ütemét írja elő ugyanakkor, amikor a tőkés országokban még a fegyverkezés esztelenül felfokozott hajszája mellett is stagnál vagy éppenséggel csökken az ipari ,termelés. 1951 utolsó negyedévében az előző évhez képest Kanadában 2, Dániában 6, Hollandiában 10 százalékkal csökkent az ipari termelés. Angliában ez év első negyedében az ipari termelés színvonala 2,1 százalékos csökkenést mutatott az elmúlt év azonos időszakához képest. Az Egyesült Államokban tavaly áprilistól idén áprilisig 3,1 százalékos a csökkenés, s még ennél is nagyobb — mintegy 7 százalékos — a közszükségleti cikkek termelésének visszaesése. A megrekedésnek, az eleven rothadásnak ezzel a képével szemben a diadalmas szovjet ipar maga az életerő, a fejlődés, a jövő. E diadalmas fejlődéssel az egykor elmaradott, cári Oroszország területén virágzó szocialista nagyhatalom a termelés egyre több ágában vívja ki madának világviszonylatban az első helyet. Az ötödik ötéves terv: a békés gazdasági és kulturális építés terve, a Szovjetunió békeakaratának és erejének újabb fényes bizonyítéka. Hatalmas célokat hirdet e terv minden pontja, öt év alatt mintegy kétszeresére kell növekednie a villanyerőművek összkapacitásának, háromszorosára a vízierőművek kapacitásának, 76 százalékkal a nyersvas, 62 százalékkal az acél, 85 százalékkal az olajtermelésnek. Öt esztendő alatt be kell fejezni a kolhozokban a nagy mezei munkák gépesítését, s nagymértékben gépesíteni kell a munkaigényes feladatokat az állattenyésztésben, a zöldségtermelésben, a kertészetben — más szóval a mezőgazdasági munka legnagyobb és legnehezebb részét a szovhozok után immár a kolhozokban is a gépek veszik át az embertől. A termelés, a technika és a jólét emelkedésének e hatalmas számai rendíthetetlen békeakaratot sugároznak — egyszersmind rendíthetetlen bizalmat a szovjet nép és a béke erőiben. A békés gazdasági és kulturális építés 1951—1955. évi sztálini terve híven kifejezi a szovjet népnek azt az eltökélt akaratát, hogy a trumanok és eisenhowerek zavarodott kiabálására ügyet sem vetve, a háborús gyújtogatók provokációs kísérleteit fölényesen visszaverve, rendületlenül és biztosan haladjon előre a kommunizmus, az osztálynélküli társadalom, az új világ építésének útján. A szovjet nép hatalmas célokat tűz maga elé , és biztos abban, hogy békés munkájának gyümölcseit bármiféle támadóval szemben meg tudja védeni. Az ötödik ötéves terv: hatalmas biztatás a még elnyomottaknak, a még kizsákmányyoltaknak, a tőkés országok dolgozóinak. A szabad élet e ragyogó számaiból reményt és erőt merítenek a tőkés Nyugat, a még elnyomott Ázsia és a rabigában szenvedő Afrika népei. Miközben elnyomóik egyik terrorhadjáratot a másik után indítják követeléseik letörésére, s mégoly szerény jogaik megsemmisítésére, a sztálini ötéves terv büszke számai egy szabad és boldog élet híradását viszik el hozzájuk és legmerészebb álmaik megvalósult, vagy megvalósuló képét tárják eléjük. A Szovjetunió fejlesztésének, a szocializmus és a kommunizmus építésének minden eddigi terve újabb lehetőségeket és távlatokat tárt fel a tőkés iga széttöréséért küzdő százmilliók előtt. A sztálini ötéves tervek az imperialista világ dolgozói előtt a jobb élet, a biztonságos és tudatosan kormányzott jövendő jelképeivé váltak. Most, amikor a szovjet nép még közelebb kerül a kommunizmus megvalósításához, újabb milliók csatlakoznak majd azokhoz, akik a tőke urainak minden csalása és hazudozása ellenére felismerték, hogy a kapitalizmus anarchiájából, emberpusztító malmából szabadulni csakis a sztálini ötéves tervek által jelzett úton lehet. Az ötödik ötéves terv: világító példa az új élet útjára lépett népi demokratikus országok előtt. A népi demokrácia országainak, s köztük hazánknak már eddig is felbecsülhetetlen segítséget jelentett mindaz a tapasztalat, amelyet az előttünk járó és utunkat megvilágító Szovjetuniótól vehettünk át. Nincs életünknek jóformán egyetlen területe sem, ahol haladásunkat, az előttünk meredező akadályok felszámolását ne könnyítették volna meg a felszabadító szovjet nép tapasztalatai. Büszkék vagyunk sikereinkre, büszkék vagyunk arra, hogy mti is ráléptünk a szocializmus építésének útjára és ezen az úton mind magasabbra emelkedhetünk. De jogos büszkeségünkben egy pillanatra sem felejthetjük, hogy mi azért építhetjük ma a szocializmust, mert a Szovjetunió, annak győzelmét kiharcolva, már a kommunizmust építi. A Szovjetunió az, amely nemcsak a múltban, de most is nap mint nap egyengeti előttünk az utat. És azt sem feledhetjük, hogy eredményeinket csak akkor őrizhetjük meg, csak akkor haladhatunk továbbra is a szovjet nép győzelmeinek nyomában, ha ugyanolyan állhatatossággal, odaadással, erőnk és tudásunk ugyanolyan megfeszítésével küzdünk az új győzelemért, mint ahogyan a szovjet nép teszi. A sztálini ötéves tervek és a tervek végrehajtása: népünk és a szabadság útjára lépett valamennyi nép nagy iskolája. A mostani terv: újabb tanítás, amelynek követése még tovább segít bennünket a győzelem útján, újabb erőforrás és segítség, amely lehetővé teszi a népi demokratikus országok egész táborának további megszilárdulását. S mindezekkel együtt az ötéves terv nyomatékos figyelmeztetés a háborús gyújtogatóknak, újabb hatalmas sorompó a háború erőinek útjában. Ez a terv a békés nemzetközi együttműködés fejlesztésének terve. Mint ahogy a SZK(b)P Központi Bizottságának tervezete mondja, a terv elősegíti «a gazdasági kapcsolat fejlesztését minden országgal, amely az egyenjogúság és kölcsönös előnyök alapján kívánja fejleszteni kereskedelmét». De ezzel együtt a terv a békét védő erők hatalmas megszilárdításának programmja is az új háború, a rombolás, a pusztítás erőivel szemben. Sztálin elvtárs mondotta, hogy a Szovjetuniópuszta létével... akadályozza egy új háború kirobbantását, akadályozza a világ újrafelosztását, akadályozza a burzsoáziát, hogy szabadon uralkodjék kiterjedt belső piacán...» E szavak 1930-ban hangzottak el. Azóta a Szovjetunió, az az erő, amely «puszta létével akadályozza egy új háború kirobbantását», még sokkal hatalmasabbá vált. Azóta a Szovjetunió újabb megsemmisítő vereséget mért az imperializmus erőire. Azóta az emberiség további több mint egynegyede lépett a demokrácia és a szocializmus útjára, a szovjet nép nyomdokaiba, az Októberi Forradalom által kijelölt útra. Most, az ötödik ötéves tervvel, amely a szocializmus vezető országát minden eddiginél hatalmasabbá, s az egész béketábort még erősebbé teszi — még magasabbá válnak azok a gátak, amelyek a háborús erők áttörését akadályozzák. Csak csúfos vereség várhat azokra, akik e hatalmas táborral szemben megkísérlik a békét megbontani. _Az új sztálini ötéves tervet, a kommunizmus ügyének dadalmas tervét, a dolgozó emberiség mint a béke újabb hatalmas, messzehangzó híradását üdvözölte. A haladó emberiség tudja, hogy ez a terv hatalmas erőforrásként segíti harcát a világ békéjének megőrzéséért. A fiúk kovács és öntő, a lányok pedig marós, gpízis és niinfakésítő szakmákra jelentkezhetnek még ipari tanulónak szeptember 5-ig A vasipari istolákban működő felvételi bizottságoknál szakadatlanul folyik a fiatalok jelentkezése. A vasipari szakmákba eddig a tervezettnél jóval többen kérték felvételüket. Az iskolák még néhány szakmában tudnak helyet biztosítani. Fiúk a kovács és öntő, a lányok pedig a marós, gyalus és mintakészítő szakmákba jelentkezhetnek még felvételre. Budapesten és Győrött szeptember 5-ig kérhetik felvételüket a vasipari iskolákba a 14—16 év közötti fiúk és lányok. A vasipari tanulóiskolákban szeptember 15-én megkezdődik az új iskolaév Sokezer fiatallal már meg is kötötték a szerződést. Akadnak azonban, akik felvételüket kérték ugyan, de nem jelentek meg a szerződéskötésre. A késlekedők sürgősen pótolják mulasztásukat, aki pedig csak ezután kap meghívót a szerződtetésre, a megadott időben pontosan jelenjékmeg. A „SZABAD NÉP" CIKKE NYOMÁN „Mikor szakad már el az íróasztaltól a fejérmegyei pártbizottság?“ címmel a «Szabad Nép» június 28-i számában cikk jelent meg. A megyei pártbizottság megállapította, hogy a cikkben szereplő bírálat jogos volt. A fejérmegyei járási és városi pártbizottságok és több alapszervezet is megállapította, hogy azoknak a hiányosságoknak jó része, amelyekről a cikk szólt, náluk is megtalálható. A megye dolgozói felfigyeltek a bírálatra, több levél érkezett a megyei pártbizottsághoz, amely a hiányosságokkal foglalkozott. A fejér megyei pártbizottság, majd a megyei pártválasztmány is megvitatta a bírálatot. A megyei pártbizottság háromhónapos munkatervet terjesztett a pártválasztmány elé, amelyben azt is meghatározta, milyen módszerekkel akarja felszámolni a bürokratikus vezetést. A cikk megjelenése óta kevesebb és rövidebb írásos anyag készül a megyei pártbizottság üléseire, egyes napirendi pontokat szóban terjesztenek elő. Az üléseken kevesebb, de alaposabb határozat születik. A pártbizottság tagjai és munkatársai ma már több időt töltenek a területen, mint régebben. A megyei pártbizottság ritkábban küld ki «brigádokat», a túlzott «brigádvizsgálatokkal» a szükségesnél kevesebb segítséget lehet adni az alsóbb szervezeteknek, funkcionáriusoknak. A fejér megyei pártbizottság kapcsolata a pártbizottságokkal, alapszervezetekkel bizonyos mértékig javult, számos hibát azonban még nem számolt fel. A szervezetek látogatása, a helyszínen való vezetés még nem elég tervszerű, sokszor nem készülnek fel erre megfelelően. Az alsóbb pártszervek, alapszervezetek vezetőségi ülésein, a taggyűléseken és pártcsoportértekezleteken, csak ritkán vesznek részt a munkatársak. Nem vizsgálja még elég alaposan a pártbizottság az egyes pártszervezetek munkamódszereit, nem tudja még megfelelően általánosítani a jó tapasztalatokat. Színvonalasabbá kell tennie a fejér megyei pártbizottságnak a határozatok helyi viszonyokra való alkalmazását, javítania kell a határozatok végrehajtásának ellenőrzését.