Szabad Nép, 1952. augusztus (10. évfolyam, 180-207. szám)

1952-08-23 / 199. szám

­ Az alkotmány ünnepe alkalmából idén harmadízben adományozták kiváló művé­szeinknek a «Magyar Népköztársaság ki­váló művésze* és «érdemes művésze* cí­met. Idén huszonnégy művészünk kapta meg a dolgozó nép megbecsülését jelentő kitüntetést. A kitüntetett művészek közül Oláh Gusztáv, az Állami Operaház Kos­­suth-díjas főrendezője és tervező művésze, Keleti Márton Kossuth-díjas filmrendező és Feleki Kamill, a Fővárosi Operettszínház művésze nyilatkozott a Szabad Népnek. Oláh Gusztáv Kossuth-díjas, a népköztársaság kiváló művésze.­ ­— A múltban úgy mondták: a művész sorsa a megnem értés, a nélkülözés. Va­lóban legtöbbjének ez volt az osztályrésze. Alá hazánkban a művész megértett, megbe­csült tagja a társadalomnak. Ezt iszo­­nyítja a minden évben kiosztásra keülő Kossuth-díj is, erről tanúskodik az alkot­mány ünnepén — ezúttal harmadízben — adományozott kiváló művész és érdemes művész cím is, de mindenekelőtt az az érdeklődés és szeretet, amellyel a dolgozó nép a művészetek és a művészek felé for­dul. És soha ennyi szép, nagy feladat, ennyi megörökítésre, életrekeltésre, tolmá­csolásra való téma sem várt még a ma­gyar művészekre. — Az Operaház közeledő új évadja ne­kem is egész sor érdekes feladatot tarto­gat. Az első: Mozart «Cosi fan tutte»-jának díszlettervei és rendezése. Munkámmal arra törekszem, hogy minél világosabban meg­mutassam a dalmű ironikus társadalomkri­tikáját és azt az optimista mondanivalóját, hogy az igazi szerelem legyőz minden in­trikát és viszontagságot. — Nagy örömmel készülök másik felada­­­tomra is: Kodály Zoltán 70. születésnap­jára felújítjuk a­­Háry Jánosit. A színre­­hozatalnál a dalmű mesejellegét, mondani­valóját — látszólag ellentmondásnak tűnik — reálisabban akarjuk kifejezni, mint a korábbi­ előadásokban. A díszleteiénél azt a problémát igyekszem megoldani, hogy hí­ven tükrözze a paraszti képzeletet s ugyan­akkor ne essem bele abba a mesterkélt­ kezdetlegességbe, amely az effajta díszle­­tezést legtöbbször jellemezte. A rendezés­ben arra törekszem, hogy Háryban méltóan mutassuk meg a pozitív hőst. Azt, hogy Háry nem egyszerű «hazudozó», hanem azért «mesél», mert a népnek szüksége van rá: ha nem tudja elérni, legalább mesék­ben lássa teljesülni vágyait. — Januárban új magyar operát mutatunk be, Ránki György «Pomádé király ruháin'» című vígoperáját. Ennek a tehetséges mun­kának a rendezése is rám vár. És ugyan­csak még ebben az évadban kerül sor — rendezésemben és díszletterveimmel — Erkel «Bánk G6«»-jának operaházi felújítá­sára. S operaházi munkám mellett nagy örömmel tanítom a fiatal művésznemzedé­­ket is: a Zeneművészeti Főiskola operaren­dezői tanszakát vezetem s az Iparművészeti Főiskolán díszlettervezést tanítok. Munkám tehát van bőven s ez a kitüntetés, amely­ben most részesültem, engem is arra ösz­tönöz, hogy következő alkotásaimban még elmélyültebb munkával szolgáljak rá pár­tunk, népünk bizalmára. Feleki Kamill, a népköztársaság érdemes művésze — Boldog vagyok, hogy a dolgozó nép és a nép állama megbecsülésének most olyan jelét kaptam meg, amelyet néhány év előtt még álmomban sem reméltem: a nép­­köztársaság érdemes művésze címet. — Huszonöt évvel ezelőtt kezdtem szí­nészi pályafutásomat. Tele voltam lelkes törekvésekkel, vággyal a szép szerepek után. Letörték bennem ezt az igyekezetet: beskatulyáztak a rosszízű kabaré bárgyú szerepeibe, az operettsablonok mindig egyforma táncos-komikus feladataiba. Játszottak, mert —­ így mondták — «a közönség jókat röhög ezen a Felekin»; a színházaknak kifizetődött, hogy szerződtes­senek, de nekem nem sok örömem volt ezekben a szerepekben, az efféle sikerben. Az előadások után minden este keserű szájízzel mentem haza a színházból, úgy éreztem, nem csináltam semmit. Tudtam, hogy többre, művészi munkára vagyok ké­pes," de nem engedték, hogy be is bizonyít­sam. — A felszabadulás azután meghozta nekem is a művészi szabadságot. S ahogy válto­zott az életünk, úgy adott erőt ahhoz, hogy leküzdjem magamban a múltbeli másfél évtizedes színészi pálya rossz maradvá­nyait. Megkaptam az Operettszínházban az első szerepet — a «Szabad szél” súgóját — melyben olyan örömöm tellett, mint még soha semmiféle szerepben. Idén az «Állami áruház»-ban kaptam nagy és szép feladatot: a múlt csökevényeit levetkező, helyét az életben most végre megtaláló öreg könyvelő szerepét. — Ha a múltban a sok giccstől, kétértelmű viccektől, léha nevettetéstől megcsömörölve jöttem ki a színházból — ma derűsen, a jól végzett munka örömével megyek minden este haza; azzal, hogy volt mondanivalóm, adtam valamit a közönségnek. Ezeknek a nézőknek is nagyon sokat köszönhetek fej­lődésemben. A régi közönség nagy része csu­pán a legvaskosabb színészi hatásokra rea­gált; az öncélú színészi fogások minden kellékét fel kellett használni, hogy megne­vettessük. A mai új, ízlésében romlatlan közönség a színészi játék legkisebb árnya­lataira, legfinomabb színezéseire is meg­kapó érzékkel­­ reagál. A nézőknek ez a­­nagyszerű magatartása is segített megsza­badulni a múlt sablonos játékelemeitől. — De mindekelőtt a párt útmutatásai a művészeti kérdésekben — vittek előre az utamon. Ezeknek köszönhetem, hogy meg­ismertem a Sztaniszlavszkij-módszert is, amelyet tőlem telhetően minden szerepem kidolgozásánál felhasználtam. Valójában most tanultam meg a töprengésig elmélyí­tett színészi alkotó munkát. S ezen az úton — úgy érzem — alakításaimmal el­találtam a közönség szívéhez. Ez a siker arra figyelmeztet, hogy még igényesebb legyek önmagammal szemben, hogy mun­kámban szüntelenül többre, jobbra, még teljesebb színpadi realizmusra törekedjem. A Fővárosi Operettszínház a «Luxemburg grófja» felújítására készül. Rubik grófot fogom játszani. Igyekszem az alakot úgy megformálni, hogy a közönség meglássa benne a letűnt múlt hitványságát s még jobban örüljön új életünknek. Keleti Márton Kossuth-díjas, a népköztársaság érdemes művésze — Nagy megtiszteltetés olyan címet kapni, amelyben benne van a Magyar Népköztársaság neve is, amely tehát való­jában a dolgozó magyar nép kitüntetése. S még értékesebb ez az elismerés akkor, ha az ember tudja, hogy a munkáját végig figyelemmel kísérték, mindenben segítségére voltak s egész munkásságát figyelembe véve részesítették ilyen meg­becsülésben. Ez a tudat nagy segítséget ad nekünk művészeknek ahhoz, hogy min­dig jobbat és még jobbat alkossunk. — Felbecsülhetetlen az az elvi és mű­vészeti irányítás, amelyet a párttól ka­punk. A párt vezetői minden módon segí­tenek bennünket. Állandó tanácsuk, támo­gatásuk teszi lehetővé, hogy még biztosab­ban haladhassunk a helyes úton. Ilyen se­gítségben részesültem én is az «Erkel» film készítésénél. Rákosi Mátyás elvtárs és Révai József elvtárs két ízben is szakí­tott időt arra, hogy végignézze a filmet, először akkor, amikor a film még nyers állapotban volt. Egész sor útmuta­tást kaptam tőlük, amelyeket ké­sőbb meg is valósítottam. A film pél­dául csupán egy kis töredékét mutatta be Erkel «Dózsa» című operájának. Rákosi elvtárs rávezetett arra, hogy világosan lássam: ha egy zeneszerző élete, munkás­sága folyamán eljut odáig, hogy Dózsáról, az elnyomók elleni harcról írjon, akkor, életének ezt a fontos eseményét sokkal nagyobb mértékben kell a nép elé tár­nunk, vagyis sokkal többet kell filmre vinnünk ebből az operából. — Az «Erkel» című film Karlovy­ Varyba­n megnyerte a zenés filmek díját. Egy külföldön — és valljuk be itthon is — csak kevéssé ismert zseniális magyar zeneszerzőről készült filmet vittünk ki a fesztiválra. Az «Erkel» fogadtatása azt bi­zonyította: sikerült Erkel életét és­ mun­kásságát úgy bemutatnunk, hogy minden nézőben mély visszhangot keltett. Bizonyos, hogy a filmmel nemcsak a magyar néphez fogjuk közelebb vinni Erkel Ferencet, ha­nem a világgal is hatásosan megismertet­jük majd nagyszerű művészetét. A film­­fesztivál zsűrijének elnöke Brousil profesz­­szor ezt így fogalmazta meg: a film nem­csak bemutatja a világnak Erkelt, hanem méltó emlékművet is állít neki. — Büszke vagyok arra, hogy ezt az em­lékművet a Magyar Népköztársaság állí­totta Erkelnek és büszke vagyok arra is, hogy ezt a filmet én rendezhettem és hogy újabb dicsőséget szerezhettünk vele szere­tett hazánknak. A nép államának újabb ki­tüntető bizalmát, az­­érdemes művész” rí­met úgy akarom viszonozni, hogy még el­mélyültebb munkával, még értékesebb fil­mek alkotásával igyekszem szolgálni a nép ügyét. Azok a dicséretek, amelyek mostanában a magyar­­filművészetet érték, nem szabad, hogy a megnyugvás hangu­latát keltsék bennünk: a valóban nagy művek egész sorának alkotása csak ezután kezdődik. Kiváló alkotásokkal akarunk méltók lenni népünk, pártunk bizalmára Kiváló és érdemes művészek nyilatkoznak kitüntetésükről Horgászás a zavarosban Képzeljük el a következő mesét: Péter ellopott Páltól egy zsák almát. A gaztett kiderült, s a bíró arra ítélte Pétert, hogy egy szakajtónyi almát adjon vissza Pál­nak, a többit pedig tartsa meg magának Ez természetesen képtelen mese — mondhatja erre minden józanul gondolkodó ember. A valóság azonban sokszor túltesz a mesén. De kezdjük csak sorjában. Ez a mesebeli Péter, nevezzük Mátyus Árpádnak, már valamikor régen, a tőkés­­világban is egy nagyüzemben dolgozott. Kevés volt a fizetése, no meg fúrni-faragni is szeretett, hát elhatározta, hogy a maga módján segít magán. Különböző tárgyakat: cigarettatárcákat, öngyújtókat, szemüveg­kereteket stb. «fuserált» magának. Telt­múlt az idő. Magyarországot felszabadí­totta a Szovjet Hadsereg, a gyárak a dol­gozó nép kezébe kerültek. Államosították a Standard-gyárat is. (ma: Beloiannisz Hír­adástechnikai Gyár), amelynek igazgatója Vogeler Róbert amerikai ügynök, kémkedé­sért börtönbe került. (Jelenleg, mint isme­retes, egy kémiskolán ad elő az Egyesült Államokban). Egyszóval a dolgozóké let­tek a gyárak. Mátyus Árpád azonban ezt nem vette észre, de az is lehet, hogy nem akarta észrevenni. Ez pedig rendkívüli olyan embernél, akinek látó- és hallószervei kifo­­gástalanul működnek, s azonkívül jólkereső dolgozó. Mátyus Árpád, a Beloiannisz Híradás­­technikai Gyár platinázó műhelyének cso­portvezetője, ugyanis egészen a legutóbbi időkig folytatta a fuserálást. Változatlanul készített öngyújtókat, cigarettatárcákat és más hasznos kis tárgy­acskákat, a gyár anyagából, munkaidő alatt A fabrikálási szenvedéllyel párosult a kereskedelmi haj­lam is, s a derék­­fusizók széles körben árulta ezeket a holmikat, melyiket 40, me­lyiket 30 forintért. Különös ugyan, hogy művezetője, Singer Vilmos — mint állítja — mindebből semmit sem látott, jóllehet asztala 1 méternyire van Mátyus asztalá­tól. De őt úgy látszik rövidlátással verte meg a sors Volt azonban olyan dolgozó is, aki kissé szokatlannak találta, hogy egy híradástechnikai gyár csoportvezetője öngyújtókat készít és jelentette. Mátyus Árpád fegyelmi bizottság elé került, amely 100 forint pénzbüntetésre ítélte. Hogy Má­tyus mennyivel károsította meg az álla­mot, s mennyit keresett az öngyújtók el­adásán, azt rajta kívül pontosan, legfeljebb csak Hermes tudja — aki a görög mitoló­giából ismeretes, mint a tolvajok istene — de az, egészen bizonyos, hogy jónéhány­­szor többet, mint 100 forintot. Ez az az eset, amikor a zsák eltulajdonított almából, csak egy szakajtónyit kell visszaadni. Mátyás remekbeszabott fuser-öngyújtói jelenleg kiállítás tárgyát képezik. Nem az Iparművészetiét, hanem a Beloiannisz­­gyárét. Az üzem vezetősége ugyanis a megtalált fuser-tárgyakból igen ügyes kis kiállítást rendezett az ebédlőben, ahol — mint ahogy ez már dukál — minden tárgy alatt ott áll készítőjének neve is. A kiállítás rendezősége gondoskodott róla, hogy a nézők előtt ismeretesek le­gyenek a fuserálás szellemi rugói is. Az egyik üvegszekrény aljában azok a köny­vek sorakoznak, amelyeket az üzem egyes ifjúmunkásainál találtak: John Spencer «A suttogó halál» című ponyvaregénye, Max Brandte­ «A párduckölyök», továbbá Big Bill és hasonszőrű társai. A Beloiannisz­­gyárban több mint egy éve nincs DISZ- titkár, s ez igen erősen érezhető a DISZ egész nevelőmunkájában. Világos, hogy a ponyvaregényeket, amelyek naponta cserél­tek gazdát, valakinek terjeszteni is kellett. Kocsmáros György, a II-es műhely ifjú­munkása, barátjával, Auersits Lajossal (kifutó­ csoport) együtt rendszeresen láto­gatták az amerikai követség könyvtárát (alighanem itt lettek Big Bill szerelmesei), s mialatt Mersits enyvet lopott az üzem­ből, addig kocsmáros duplatalpú cipőben, csíkos zokniban járt broadway-i fazon sze­rint és nadrágját — amelynek szárát úgy­látszik túl normálisnak találta — külön­­csövesítette a jampec-módra. No, de folytassuk sétánkat a kiállításon. A következő tárgy egy kis női pudló-táska, amit V. M. a XIII. műhely dolgozója ké­szített magának varnis-vászonból. Sikerén felbuzdulva H. T. már egy kb. 1 négyzet­méter nagyságú varnis-vászonból — ami közel 100 mikrofon gyártásához elegendő — készített magának strandtáskát Ismert közmondás, hogy minden szent­nek maga felé hajlik a keze. Ilyen szent­nek bizonyult Kollár Frigyes is, akinek la­kásán a vizsgálat során a gyárból lopott rádiócsöveken kívül egy csomó keresztet is, találtak, amit Kollár a gyár celluloidjából maga fuserált. A zsák­almáról szóló mese jut eszünkbe Csala István esetéről is. Valaha műhelye volt, most a Beloiannisz-gyár kísérleti műhelyében műszerész. Hogy mivel kísér­letezik? Azt nehéz így egyszeriben meg­mondani. Amikor motorkerékpárján kipufo­gócsőre volt szükség, még azt is fuserált magának, de leginkább csak a horgászatot kedveli. Már nevének puszta hallatára is végigszalad a hideg a csukák hátán. Csala István nem is veti meg a Duna halbő vizét, de legszívesebben azért a rövidlátó művezetők zavaros világából szeret halász­ni. A kiállításon horgászorsókkal szerepel, meg mű­csalival, csak éppen a giliszta hiányzik. Csala-Csali roppant ügybuzga­lommal fogott hozzá ehhez a munkához és sorozatgyártásra rendezkedett be. Valami féltucat horgászorsó alkatrészeit találták meg nála. Horgászorsót készített nagy té­telben Benkovics Miklós is. A fegyelmi bi­zottság Kas Oszkár főosztályvezető elvtárs elnökletével mindkettőjüket 50 forint pénz­­büntetéssel «sújtotta». Csala azt mondja, hogy üzemi horgász­egyesületet akartak alakítani, ehhez kellet­tek az orsók. Képzeljük csak el, mi lenne, ha az Állami Nyomda dolgozói ilyen ala­­pon teremtenének bélyeggyűjtő-kört? ’ A dolgozók nagy derültséggel szemlélik az «I. Magyar Fuserművészeti Kiállítás»t, s bizony, alaposan kinevetik azt, aki «mű­veivel] ott szerepel. A fiatalok nagy , része is megharagudott Big Billre, többet for­gatják az értékes, színvonalas regényeket. A hiba csak ott van, hogy a gyár igaz­gatósága és üzemi pártszervezete nem csap le kellő eréllyel azokra, akik a gyár anyagából a maguk számára orvhorgász­nak. Száz szónak is egy a vége: a Beloián­­nisz-gyárban véget kell vetni a zavaros­ban való horgászásnak. Kulcsár István SZABAD NÉP ! Újabb községek és termelőszövetkezetek kapták meg a gabona szabad értékesítésének jogát Újabb községek, termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok kapták meg az engedélyt a gabona szabad értékesíté­sére, miután beadási kötelezettségüknek eleget tettek. Szabolcs megyében Sényő, Nagyhódos, Szamosangyalos, Szamossályi községek, a nagyecsedi Vörös Csillag, a mérkvállaji Bástya, a nyircsahelyi Vörös Csillag, a büdszentm­ihályi Petőfi, a tiszaeszlán Vö­rös Csillag, a csengerújfalusi Haladás és Új Élet, a nagyhód­osi Petőfi, a szamos­­angyalosi Kossuth, a csengeri Lenin, a szamossályi Petőfi é­s Szabadság tsz, il­letve tszcs. Borsod megyében Felsőméra, Fóny, Fan­­csal, Szalaszend, Bodrogkeresztúr, Tisza­­keszi, Tiszatarján, Hejőbába, Muhi, Ároktő, Gelej községek, a finkei Rákóczi és Kos­suth, a fancsali Rákóczi, a csobaji Éberség, a hejőbábai Haladó, az igrici Kossuth, a sajószögedi Dózsa­, a tiszatarjáni Alkot­mány, az ároktői új Élet és Vörös Csil­lag tsz. illetve tszes-Baranya megyében Páprád, Luzsok, Ózd­­falu, Máro­k, Pócsa, Ivánbattyán, Himes­­háza, Dinnyeberki, Bükkösd községek, az ági Béke, a csikóstőttősi Tarlós Béke, a romonyai Győzelem és Béke, a garéi Fel­szabadulás, az ócsárdi Béke őre, a mároki Új Barázda­, a pócsai Új Alkotmány, az ivánbattyáni Ságvári Fündre,­­a mohácsi Béke és a kacsótai Jobb Sort­tsz, illetve tszcs. Magyar kiállítás Pekingben Augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén Pekingben­­kiállítás nyílt a Magyar Nép­köztársaságról. A kiállítást Safrankó Ema­nuel, Magyarország pekingi nagykövete és Kuo Mo-zso, a kínai Népi Közigazgatási Tanács helyettes elnöke nyitotta meg. A megnyitó ünnepségen megjelent a kínai kormány több tagjai, a kínai legfelsőbb bíróság elnöke, valamint a pekingi diplo­máciai testület számos tagja. A kiállítás bemutatja a magyar dolgozók életét és küzdelmeit a felszabadulás előtti időkben, s beszámol arról, hogy a Szovjet Hadsereg felszabadító harcai nyomán ho­gyan fogott hozzá az ország a Magyar Dolgozók Pártja és Rákosi elvtárs vezeté­sével a háború pusztításainak helyrehoza­talához, a szocializmus felépítéséhez. A kiállítás bemutatja dolgozó népünk megvál­tozott, boldog életét, bemutatja ipari, me­zőgazdasági és kulturális építőmunkánk eredményeit Bemutatja továbbá azokat a hatalmas gépeket, mélyfúrókat, kikötői da­ruk­at, billenő teherautókat, szerszámgépe­ket, melyeket iparunk a kínai népgazdaság számára szállít. A kínai sa­jtó több cikkben foglalkozik a kiállítással. A kiállítás napján jelent meg a «Zsenminzsibao»-ban, a Kínai Kom­munista Párt hivatalos lapjában Szobek András elvtárs külkereskedelmi miniszter cikke a magyar-kínai kapcsolatokról és a kiállításról. A kínai rádió is méltatta a ki­állítást. A kiállítással egyidőben a kiállítás terü­letén és Peking több filmszínházában ma­gyar filmeket játszanak. Film készült a ki­állítás megnyitásáról is. jf A kínai dolgozók nagy érdeklődéssel ke­resik fel a­ kiállítást. A Magyar Népköztársaság is réulini a lipcsei Nemzetközi Vásáron A Magyar Népköztársaság az idén is részt vesz a szeptember elején megnyíló hagyományos Lipcsei Nemzetközi Vásáron Szeptember elsején lesz az ünnepélyes tanévnyitás Az ország tanintézeteiben, az általános és középiskolákban, valamint az egyeteme­ken és főiskolákon szeptember elsején lesz­nek az ünnepélyes tanévnyitók. Az első tanítási nap szeptember 2. Az egyetemek­nek és főiskoláknak azokon az évfolyamain, amelyeknek hallgatói termelési gyakorlaton vesznek részt, október elsején kezdődik az oktatás. Az elsőéves hallgatók beiratkozá­sának időpontja augusztus 29—30. A fel­sőbb évfolyamok hallgatói szeptember 1-én é­s 2-án iratkozhatnak be. Azok a felsőbb­éves hallgatók, akik termelési gyakorlaton vesznek részt — a termelési gyakorlatok megkezdése előtt iratkozhatnak be. Az általános és középiskolákban a javító- és különbözeti vizsgák ideje: augusztus 27 —28. A pótbeiratásokat augusztus 29— 30-án tartják. A diákotthonokba kerülő ta­nulók augusztus 30-án foglalják el helyü­ket. (MTI) Hathónapi börtönre ítélték a kötelességszegő volt paksi tanácselnököt A szekszárdi megyei bíróság Németh Fe­renc, volt paksi tanácselnök bűnügyét tár­gyalta. Németh Ferenc mulasztásai miatt Paks község nem teljesítette első félévi sertésbeadási kötelezettségét, ugyanakkor júliusig közel 800 vágási engedélyt adtak ki — köztük számos kuláknak második, sőt harmadik vágást is engedélyeztek, noha beadási kötelezettségüknek nem tettek ele­get. A tárgyalás során kiderült a többi között az is, hogy Paks kulákjaira csak vágómarhabeadást rótt ki a tanács, sőt számos kuláknak pénzbeli megváltást en­gedélyezett. Németh Ferencet a megyei bíróság köz­hivatali kötelességszegés miatt hathónapi börtönre ítélte, a közügyektől pedig egy évre eltiltotta. (MTI) Ítélet­ek feketeváltásért ó n­ár­s halmozásért A bajai járásbíróság a napokban hozott ítéletet Rozmanitz Mihály bajai hentes ügyében, aki a legutóbbi három hónap alatt 12 borjút vágott le feketén. Rozmanitzot már 1950-ben nyolchónapi börtönre ítélték feketevágás miatt. Később tovább folytatta üzelmeit, de a dolgozók ébersége ismét leleplezte. A bíróság kemény büntetéssel sújtotta a feketevágó hentest, a dolgozó nép megátalkodott ellenségét. Rozmanitz Mihály hatévi börtön- és háromezer forint pénzbüntetést kapott, vagyona kétezer fo­rint értékű részét elkobozzák, s tíz évre el­tiltották a közügyek gyakorlásától. Bűntár­sát, Ilcsik Istvánnét, aki a borjak levágá­sánál és árusításánál közreműködött, a bíróság egyévi börtönnel, ezer forint pénz­­büntetéssel és ugyanennyi vagyonelkobzás­sal sújtotta. A kiskőrösi járásbíróság áruhalmozás miatt egyévi és nyolchónapi börtönre, két­ezer forint pénzbüntetésre ítélte és a köz­­ügyek gyakorlásától öt évre eltiltotta Pálfi Menyhért 46 holdas soltszentimrei ku­iákot. Pálfi nagymennyiségű búzát és rozsot, va­lamint lisztet rejtegetett lakásán, s emel­lett rendszeresen vásárolt kenyeret. Az áruhalmozó kulák elnyerte méltó bünteté­sét S20I KWDT, »52 AUGUSZTUS » A kommunizmus és a béke ügyének hatalmas híradása Csaknem két évtizeddel ezelőtt, azokban a napokban, amikor a Szovjetunió teljes sikerrel befejezte első ötéves tervének vég­rehajtását, Sztálin elvtárs rámutatott, hogy «az ötéves terv nemzetközi jelentősége mérhetetlen..." hogy az ötéves terv nem a Szovjetunió magánügye, hanem az egész nemzetközi proletariátus ügye». ■ Most, amikor a­ Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága közzétette az ötödik ötéves terv irányelveinek terve­zetét, az egész haladó emberiség nem csu­pán a Szovjetunió győzelmes fejlődésének új állomásaként, hanem a földkerekség va­lamennyi népének sorsát érintő hatalmas történelmi eseményként ünnepli az ötödik sztálini ötéves tervet. A becsületes embe­rek mindenütt a világon felismerik, hogy ez a terv, amely nagy lépésekkel viszi előre a Szovjetuniót a kommunizmus felé vezető úton,­­nagy lépésekkel viszi előre az egész emberiséget is a béke, a demokrácia és a szocializmus ügyének győzelme felé. A Szovjetunió ötödik ötéves tervének híre olyan időben járja be a világot, ami­kor az imperialisták eszeveszett fegyver­kezési hajszát folytatnak, rabló terveket kovácsolnak a békeszerető emberiség ellen, gyalázatosan pusztítják Koreát, gyarmati háborút viselnek Vietnamban és Malájföl­dön, s mindent megtesznek, hogy az egész emberiséget berántsák egy újabb szörnyű világégésbe. Az ötödik ötéves terv híre olyan időben járja be a világot, amikor a tőkés országokban napról napra mélyebbre zuhan a dolgozók életszínvonala: csökken­nek a reálbérek, növekszik a munkanélkü­liek száma, mind magasabb árak és mind súlyosabb adók sújtják a lakosságot, a trumanok és churchillek pedig kenyér he­lyett bombát, vaj helyett ágyút, békés, biz­tonságos élet helyett «vért, verejtéket és könnyeket» ígérnek a dolgozóknak. Az ötödik ötéves terv mindezzel homlok­­egyenest ellenkező perspektívát tár a Szov­jetunió és az egész világ dolgozói elé. A sztálini építésnek ez a terve a békés gaz­dasági élet soha nem látott fellendülését készíti elő a megvalósult szocializmus or­szágában: új gyárak, új erőművek, új csa­tornák építését, a mezőgazdaság minden eddiginél n­agyobbszabású gépesítését, az emberi erőt kímélő technika és a leghala­dóbb termelési módszerek legszélesebb­körű alkalmazását, az áruforgalom hatalmas mértékű kiterjesztését, mindenekfelett pedig az emberről, a kommunizmust építő em­berről való sokoldalú gondoskodást az anyagi jólét, az egészségvédelem és a kul­túra vonalán. Az új ötéves terv milliók ál­mát, millióik reménységét testesíti meg, s hatalmas lépésekkel viszi közelebb a szov­jet népet a dolgozó emberiség nagy céljá­hoz: a kommunizmushoz. Az ötödik ötéves terv: a szocialista gazdaság életerejének, v­itat­hatat­lan felsőbb­rendűségének minden eddiginél ragyogóbb bizonyítéka. A sztálini terv a szovjet ipar növekedésének évi 12 százalékos ütemét írja elő ugyanakkor, amikor a tőkés orszá­gokban még a fegyverkezés esztelenül fel­fokozott hajszája­ mellett is stagnál vagy­­ éppenséggel csökken az ipari ,termelés.­­ 1951 utolsó negyedévében az előző évhez képest Kanadában 2, Dániában 6, Hollan­diában 10­ százalékkal csökkent az ipari termelés. Angliában ez év első negyedében az ipari termelés színvonala 2,1 százalé­kos csökkenést mutatott az elmúlt év azo­nos időszakához képest. Az Egyesült Álla­mokban tavaly áprilistól idén áprilisig 3,1 százalékos a­ csökkenés, s még ennél is nagyobb — mintegy 7 százalékos — a közszükségleti cikkek termelésének vissza­­­­esése. A megrekedésnek, az eleven rotha­dásnak ezzel a képével szemben a diadal­mas szovjet ipar maga az életerő, a fej­lődés, a jövő. E diadalmas fejlődéssel az egykor elmaradott, cári Oroszország terü­letén virágzó szocialista nagyhatalom a­­ termelés egyre több ágában vívja ki ma­­­­dána­k világviszonylatban az első helyet. Az ötödik ötéves terv: a békés gazdasági­­ és kulturális építés terve, a Szovjetunió békeakaratának és erejének újabb fényes bizonyítéka. Hatalmas célokat hirdet e terv minden pontja, öt év alatt mintegy két­szeresére kell növekednie a villanyerőmű­vek összkapacitásának, háromszorosára a vízierőművek kapacitásának, 76 százalékkal a­ nyersvas, 62 százalékkal az acél, 85 százalékkal az olajtermelésnek. Öt esz­tendő alatt be kell fejezni a kolhozokban a nagy mezei munkák gépesítését, s nagy­­­mértékben gépesíteni kell a munkaigényes feladatokat az állattenyésztésben, a zöld­ségtermelésben, a kertészetben — más szóval a mezőgazdasági munka legnagyobb és legnehezebb részét a szovhozok után immár a kolhozokban is a gépek veszik át az embertől. A termelés, a technika és a jólét emelkedésének e hatalmas számai rendíthetetlen békeakaratot sugároznak — egyszersmind rendíthetetlen bizalmat a szovjet nép és a béke erőiben. A békés gazdasági és kulturális építés 1951—1955. évi sztálini terve híven kifejezi a szovjet népnek azt az eltökélt akaratát, hogy a trum­anok és eisenhowerek zavarodott kia­bálására ügyet sem vetve, a háborús gyúj­togatók provokációs kísérleteit fölényesen visszaverve, rendületlenül és biztosan ha­­ladjon előre a­ kommunizmus, az osztály­nélküli társadalom, az új világ építésének útján. A szovjet nép hatalmas célokat tűz maga elé , és biztos abban, hogy békés munkájának gyümölcseit bármiféle támadó­val szemben meg tudja védeni. Az ötödik ötéves terv: hatalmas biztatás a még elnyomottaknak, a még kizsákmán­yyoltaknak, a tőkés országok dolgozóinak. A szabad élet e ragyogó számaiból re­ményt és erőt merítenek a tőkés Nyugat, a még elnyomott Ázsia és a rabigában szenvedő Afrika népei. Miközben elnyomóik egyik terrorhadjáratot a másik után indít­ják követeléseik letörésére, s mégoly sze­rény jogaik megsemmisítésére, a sztálini ötéves terv büszke számai egy szabad és boldog élet híradását viszik el hozzájuk és legmerészebb álmaik megvalósult, vagy megvalósuló képét tárják eléjük. A Szovjet­unió fejlesztésének, a szocializmus és a kommunizmus építésének minden eddigi terve úja­bb lehetőségeket és távlatokat tárt fel a tőkés iga széttöréséért küzdő száz­milliók előtt. A sztálini ötéves tervek az imperialista világ dolgozói előtt a jobb élet, a biztonságos és tudatosan kormány­zott jövendő jelképeivé váltak. Most, ami­kor a szovjet nép még közelebb kerül a kommunizmus megvalósításához, újabb mil­liók csatlakoznak majd azokhoz, akik a tőke urainak minden csalása és hazudo­­zása ellenére felismerték, hogy a kapitaliz­mus anarchiájából, emberpusztító malmá­ból szabadulni csakis a sztálini ötéves tervek által jelzett úton lehet. Az ötödik ötéves terv: világító példa az új élet útjára lépett népi demokratikus or­szágok előtt. A népi demokrácia országai­nak, s köztük hazánknak már eddig is fel­becsülhetetlen segítséget jelentett mindaz a tapasztalat, amelyet az előttünk járó és utunkat megvilágító Szovjetuniótól vehet­tünk át. Nincs életünknek jóformán egyet­len területe sem, ahol haladásunkat, az előttünk meredező akadályok felszámolását ne könnyítették volna meg a felszabadító szovjet nép tapasztalatai. Büszkék vagyunk sikereinkre, büszkék vagyunk arra, hogy mti is ráléptünk a szocializmus építésének útjára és ezen az úton mind magasabbra emelkedhetünk. De jogos büszkeségünkben egy pillanatra sem felejthetjük, hogy mi azért építhetjük ma a szocializmust, mert a Szovjetunió, annak győzelmét kiharcolva, már a kommunizmust építi. A Szovjetunió az, amely nemcsak a múltban, de most is nap min­t nap egyengeti előttünk az utat. És azt sem feledhetjük, hogy ered­ményeinket csak akkor őrizhetjük meg, csak akkor haladhatunk továbbra is a szovjet nép győzelmeinek nyomában, ha ugyan­olyan állhatatossággal, odaadással, erőnk és tudásunk ugyanolyan megfeszítésével küzdünk az új győzelemért, mint ahogyan a szovjet nép teszi. A sztálini ötéves ter­vek és a tervek végrehajtása: népünk és a szabadság útjára lépett valamennyi nép nagy iskolája. A mostani terv: újabb taní­tás, amelynek követése még tovább segít bennünket a győzelem útján, újabb erőfor­rás és segítség, amely lehetővé teszi a népi demokratikus országok egész táborá­nak további megszilárdulását. S mindezekkel együtt az ötéves terv nyomatékos figyelmeztetés a háborús gyúj­­togatóknak, újabb hatalmas sorompó a háború erőinek útjában. Ez a terv­ a bé­kés nemzetközi együttműködés fejlesztésé­nek terve. Mint ahogy a SZK(b)P Köz­ponti Bizottságának tervezete mondja, a terv elősegíti «a gazdasági kapcsolat fejlesztését minden országgal, amely az egyenjogúság és kölcsönös előnyök alap­ján kívánja fejleszteni kereskedelmét». De ezzel együtt a terv a békét védő erők hatalmas megszilárdításának programmja is az új háború, a rombolás, a pusztítás erőivel szemben. Sztálin elvtárs mondot­ta, hogy a Szovjetunió­­puszta létével... akadályozza egy új háború kirobbantását, akadályozza a világ újrafelosztását, aka­dályozza a burzsoáziát, hogy szabadon uralkodjék kiterjedt belső piacán...» E szavak 1930-ban hangzottak el. Azóta a Szovjetunió, az az erő, amely «puszta lé­tével akadályozza egy új háború kirobban­tását», még sokkal hatalmasabbá vált. Az­óta a Szovjetunió újabb megsemmisítő ve­reséget mért az imperializmus erőire. Az­óta az emberiség további több mint egy­negyede lépett a demokrácia és a szocia­lizmus útjára, a szovjet nép nyomdokaiba, az Októberi Forradalom által kijelölt útra. Most, az ötödik ötéves tervvel, amely a szocializmus vezető országát minden ed­diginél hatalmasabbá, s az egész béketá­bort még erősebbé teszi — még magasabbá válnak azok a gátak, amelyek a háborús erők áttörését akadályozzák. Csak csúfos vereség várhat azokra, akik e hatalmas táborral szemben megkísérlik a békét meg­bontani. _Az új sztálini ötéves tervet, a kommu­nizmus ügyének dadalmas tervét, a­ dol­gozó emberiség mint a béke újabb hatal­mas, messzehangzó híradását üdvözölte. A haladó emberiség tudja, hogy ez a terv ha­­talmas erőforrásként segíti harcát a világ békéjének megőrzéséért. A fiúk kovács és öntő, a lányok pedig marós, gpízis és niinfakésítő szakmákra jelentkezhetnek még ipari tanulónak szeptember 5-ig A vasipari ist­olákban működő felvételi bizottságoknál szakadatlanul folyik a fia­talok jelentkezése. A vasipari szakmákba eddig a tervezettnél jóval többen kérték felvételüket. Az iskolák még néhány szak­mában tudnak helyet biztosítani. Fiúk a kovács és öntő, a lányok pedig a marós, gyalus és mintakészítő szakmákba jelent­kezhetnek még felvételre. Budapesten és Győrött szeptember 5-ig kérhetik felvételü­ket a vasipari iskolákba a 14—16 év kö­zötti fiúk és lányok. A vasipari tanul­óiskolákban szeptember 15-én megkezdődik az új iskolaév Sok­ezer fiatallal már meg is kötötték a szer­ződést. Akadnak azonban, akik felvételü­ket kérték ugyan, de nem jelentek meg a szerződéskötésre. A késlekedők sürgősen pótolják mulasztásukat, aki pedig csak ezután kap meghívót a szerződtetésre, a megadott időben pontosan jelenjék­­meg. A „SZABAD NÉP" CIKKE NYOMÁN „Mikor szakad már el az íróasztaltól a fejérmegyei pártbizottság?“ címmel a «Szabad Nép» június 28-i számá­ban cikk jelent meg. A megyei pártbizott­ság megállapította, hogy a cikkben szereplő bírálat jogos volt. A fejérmegyei járási és városi pártbizottságok és több alapszerve­zet is megállapította, hogy azoknak a hiányosságoknak jó része, amelyekről a cikk szólt, náluk is megtalálható. A megye dol­gozói felfigyeltek a bírálatra, több levél érkezett a megyei pártbizottsághoz, amely a hiányosságokkal foglalkozott. A fejér megyei pártbizottság, majd a me­gyei pártválasztmány is megvitatta a bí­rálatot. A megyei pártbizottság háromhóna­pos munkatervet terjesztett a pártválaszt­mány elé, amelyben azt­ is meghatározta, milyen módszerekkel akarja felszámolni a bürokratikus vezetést. A cikk megjelenése óta kevesebb és rö­­videbb írásos anyag készül a megyei párt­­bizottság üléseire, egyes napirendi pontokat szóban terjesztenek elő. Az üléseken ke­vesebb, de alaposabb határozat születik. A pártbizottság tagjai és munkatársai ma már több időt töltenek a területen, mint régebben. A megyei pártbizottság ritkáb­ban küld ki «brigádokat», a túlzott «bri­gádvizsgálatokkal» a szükségesnél kevesebb segítséget lehet adni az alsóbb szervezetek­nek, funkcionáriusoknak. A fejér megyei pártbizottság kapcsolata a pártbizottságokkal, alapszervezetekkel bizo­nyos mértékig javult, számos hibát azon­ban még nem számolt fel. A szervezetek látogatása, a­ helyszínen való vezetés még nem elég tervszerű, sokszor nem készülnek fel erre megfelelően. Az alsóbb pártszer­vek, alapszervezetek vezetőségi ülésein, a taggyűléseken és pártcsoportértekezleteken, csak ritkán vesznek részt a munkatársak. Nem vizsgálja még elég alaposan a párt­­bizottság az egyes pártszervezetek munka­módszereit, nem tudja még megfelelően általánosítani a jó tapasztalatokat. Színvo­nalasabbá kell tennie a fejér megyei párt­­bizottságnak a határozatok helyi viszonyok­ra való alkalmazását, javítania kell a ha­tározatok végrehajtásának ellenőrzését.

Next