Szabad Nép, 1952. október (10. évfolyam, 238-268. szám)
1952-10-26 / 263. szám
VASÁRNAP, 1952 OKTÓBER 26 Az őszi vetés gyors befejezéséért, a jövőévi jó termésért! Ezekben a napokban a vetésben elkövetett mulasztás pótlásáért, az őszi gabonafélék, elsősorban a búza vetésének gyors befejezéséért folyik a küzdelem. A vetés gyors befejezése a jövőévi jó termés egyik fontos feltétele. Pártszervezeteink a felvilágosító munka fokozásával, a kommunisták példamutatásával, az állami és gazdasági szervek fokozott ellenőrzésével harcolhatnak a vetés elvégzéséért. Tanácsaink az elkövetett hibák kijavítása után jobb szervező és ellenőrző munkával vigyék sikerre az őszi munkát. Az elmaradt termelőszövetkezetek és dolgozó parasztok használják ki a kedvező időjárást, s a legrövidebb időn belül kerüljön a földbe az őszi gabona magva az ország minden táján. A nagycserkeszi kommunisták példamutatása Két héttel ezelőtt még a rosszul dolgozó községek között emlegették a szabolcs megyei Nagycserkesz nevét. A községben az a felfogás terjedt el: ráérünk még a vetéssel. A községi tanács nem tudta legyőzni az akadályokat. Ifjú Gráf József elvtársra, a községi pártszervezet titkárának helyettesére ezért nagy feladat várt. Megértette, hogy a pártszervezetnek kell megfordítania a helyzetet. Munkához látott. Összehívta a pártvezetőséget és a tanács vezetőit Részletesen megbeszélek, hogyan kell gyorsan befejezni az őszi kalászosok vetését Határozatot hoztak, hogy a pártszervezet előbb a kommunistákat, majd a kommunisták példájával az egész falut mozgósítja a vetésre. Gráf elvtárs a pártszervezet taggyűlésén, majd a népnevelő értekezleten mutatott rá a korai vetés politikai jelentőségére, s arra, ha később vetsz, kevesebbet aratsz. Erről beszéltek a népnevelők, a tanácstagok, a mezőgazdasági állandó bizottság aktivistái a kisgyűléseken s a tanyacsoportok megbízottai a tanyai gyűléseken. A pártszervezet tagjai közül a legjobban gazdálkodó dolgozó parasztok — mint Bartal Lipót 12 holdas, Tomasovszki István 15 holdas középparaszt — már egy héttel ezelőtt a búzát is elvetették. Gráf elvtárs igénybevette a községi DISZ szervezet segítségét is. A DISZ-gyűlésen Hendzsel Erzsébet titkár megkérdezte a fiataloktól: «Agitálhatunk-e addig másoknál, amíg a mi szüleink el nem vetették a búzát?» A DISZ-fiaitatok így először saját szüleikkel beszéltek, majd sorra felkeresték a dolgozó parasztokat. Gráf elvtárs külön segítette az Új Élet tszcs pártvezetőségének munkáját, mert a szövetkezet tagjai szintén elmaradtak a vetéssel. A tszcs-ben is új lendületet kapott a munka. A csoport október 22-én, a falu pedig október 23-án jelentette: a nagycserkesz kommunisták példamutatása eredményes volt, az utolsó hold őszi kalászost is elvetették a községben. A kunszentmártoni járási tanács vezetői megszegték ígéretüket Október 8-án kemény bírálatot kapott a szolnok megyei kunszentmártoni járási tanács A járás utolsó volt az őszi munkában. A tanács vezetői megígérték, kiköszörülik a csorbát. Összehívták a községi tanácsok és termelőszövetkezetek vezetőit, részletes tervet készítettek. Hajnal János elvtárs, a járási tanács elnöke kijelentette: «Hamarosan befejezzük a vetést, hiszen annyi fogat és gép van a járásban, amennyivel két nap alatt pótolni lehet a mulasztást». A dicsőség azonban csak három napig tartott: október 25-én a kunszentmártoni járás továbbra is az utolsó a megyében. A járásban csupán egyetlen község, Cserkeszöllő dolgozó parasztsága fejezte be a vetést. Tiszaugon október 9-én nyilvános tanácsülésen beszélték meg a teendőket és még aznap 27 fogat indult a földekre — három nap múlva azonban újra visszaesett a vetési munka. Október 9-én Öcsödön az úttörők köszöntötték a vetésben élenjárókat , 12-én pedig már a vetés ellenőrzésével sem törődött a tanács. A kunszentmártoni járás községeinek vezetői úgy gondolták, hogy egy-egy gyűléssel megoldják a helyzetet. Nem küzdöttek szívós munkával a sikerért. Szelevény községben például még ma sem írták elő a kupakoknak, hogy miből mennyit vessenek. S a járási tanács napirendre tért a községi tanácsok mulasztása felett. Még egyetlen tanácselnököt sem vontak felelősségre a súlyos mulasztásért. A kungyalui tanácselnök például az egyik hibával mentegeti a másikat. Azt írja jelentésében, hogy azért nem megy náluk a vetés, mert megkéstek a kukorica betakarításával. Viszont a betakarítás meggyorsításáért még jóformán semmit sem tett. A kunszentmártoni járás rossz munkája egész Szolnok megye eredményét visszahúzza. A járási tanács vezetői vonják felelősségre a havivagul dolgozó községi tanácsokat és tegyék állandóvá azokat a módszereket, amelyekkel három napon át jó eredményt értek el. A perjéspusztai állami gazdaság agronómusa A gyümölcstermelő tröszthöz tartozó perjéspusztai állami gazdaság már október 6-án befejezte a vetést. A gazdaságban valamennyi őszi kalászost keresztsorosan vetettek el Jelenleg már az őszi mélyszántás 40 százalékát is elvégezték. Az eredményben nagy része van Szántai Ferenc elvtársnak, a gazdaság agronómusának. Szántai elvtárs az őszi szántás-vetés kezdetén elbeszélgetett a brigádokkal s rámutatott, hogy tavaly a gazdaság negyediknek fejezte be Komárom megyében az őszi munkát. Az idén mindent meg kell tenni, hogy hamarabb elkészüljenek. Szántai elvtárs állandóan járta a határt. A gépcsoport vezetőjével együtt megszervezte a kétműszakos munkát A perjéspusztai traktorok éjjel-nappal dolgoznak. Szántai elvtárs nagy segítséget adott a traktoristáknak azzal is, hogy műszakokra bontotta fel a gépek tervét. A perjéspusztai állami gazdaságban nemcsak gyorsan, de jó minőségű munkával vetették el a gabonát. Szántai Ferenc az egyes munkák megkezdése előtt rövid szakmai előadásokon ismertette a leghelyesebb módszereket a brigádvezetőknek s az élenjáró dolgozóknak. Gondolt arra is, hogy minden dolgozónak ismernie kell: mennyit keres, ha teljesíti, vagy túlteljesíti a normát. Nem egyszer kinn a földeken ebédszünetben vagy munka után számította ki a dolgozók kérésére egy-egy napi keresetüket. Szántai Ferenc a vetés befejezése után sem pihent meg, most is a határt járja, hiszen a gazdaság dolgozói megígérték, hogy november 20-ra befejezik az őszi mélyszántást is. Magukra hagyta a termelőszövetkezeteket a vetésben a fóti gépállomás A pest megyei fóti gépállomás körzetéhez tartozó termelőszövetkezetek elmaradtak a vetéssel. Az elmaradásban része van annak a különös nézetnek, amely Major István igazgató és LicskóGábor vezető agronómus hibájából terjedt el a gépállomáson. Az igazgató és az agronómus ugyanis csak látszateredmények elérésére törekedett. Véleményük szerint a termelőszövetkezetek vessenek el a maguk erejéből, a gépállomás feladata csupán a szántás. A vetőgéppel ugyanis sok a baj. Töltögetni kell, megigazítani a csoroszlyákat, ha beszorul a szem kitisztítani, fordulók után beállítani. Mindez csökkenti a traktor, a gépállomás teljesítményét. . Az ekével viszont, ha egyszer a traktor után akasztották, kevesebb a baj. Ezt a nézetet átvették a traktorosok is Ez a magyarázata annak, hogy a gépállomás október 20-ig mindössze 15 holdat vetett be. ■ Nauner László a fóti gépállomás főgépésze sem látta el feladatát. Hírem traktor hetekig munka nélkül állt a földeken, senki sem törődött kijavításukkal. Az aszódi határban egy, a pestszentlőrinci határban két gép állt hosszabb időn át javítatlanul a gépállomás szégyenére A fóti gépállomás hanyag vezetőit a pest megyei tanács gépállomási csoportjának vezetősége pénzbüntetéssel sújtotta. Nauner László, ellen a gépállomás pontszervezete is fegyelmi eljárást indított. A kukoricabegyűjtésbi Győr megye elhódította Szolnoktól az első helyet A begyűjtési minisztérium jelentése Már csak 12 nap van hátra november 7-ig, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom harmincötödik évfordulójáig. A dolgozó parasztok ezrei egymásután teljesítik a nagy ünnep tiszteletére tett felajánlásaikat. Falvak és járások keltek párosversenyre az őszi begyűjtés tervének teljesítéséért. Számos megye és termelőcsoport azonban elmaradt fogadalma teljesítésében. A kukorica begyűjtésében Szolnok megye elvesztette első helyét. A mal héten ezen a téren különösen Zala megye végzett jó munkát, 19,8 százalékkal növelte kukoricabegyűjtési eredményét. Az élre Győr megyekerült, amely már terve 87,5 százalékát teljesítette. Javítania kell a munka ütemét a napraforgó begyűjtésében vezető Vas megyének is, mert Fejér könnyen elhódíthatja az első helyet A burgonya begyűjtési tervét már három megye, Győr, Komárom és Vas teljesítette 100 százalékon felül. A legjobb heti eredményt Heves megye érte el: egy hét alatt 21.7 százalékkal növelte eredményét. A hízott sertés begyűjtésében Zala már 116,7 százalékra teljesítette az utolsó négyhónapi tervét. A kukoricabegyűjtési verseny sorrendje. Győr, 2. Szolnok, 3. Nógrád, 4 Szabolcs, 5. Pest, 6. Zala, 7. Borsod, 8. Komárom, 9. Békés, 10. Heves, 11. Vas, 12. Veszprém, 13. Hajdú, 14. Fejér, 15. Csongrád, 16 Tolna, 17. Somogy, 18. Bács 19. Baranya. A napraforgó begyűjtésében: 1. Vas, 2. Fejér, 3. Nógrád, 4. Komárom, 5. Zala, 6. Győr, 7. Heves, 8. Somogy, 9. Veszprém, 10. Tolna, 11 Szolnok, 12. Hajdú, 13. Baranya, 14. Pest, 15. Borsod, 16. Békés, 17 Bács, 18. Szabolcs, 19. Csongrád. A burgonya begyűjtési versenyében: 1. Győr, 2. Komárom, 3. Vas, 4. Pest, 5. Zala, 6. Borsod, 7. Fejér, 8. Veszprém, 9. Nógrád, 10. Tolna, 11. Somogy,12. Baranya, 13. Szabolcs, 14. Heves, 15. Hajdú, 16 Bács 17 Szolnok, 18 Békés, 19 Csongrád. A bizottsertés begyűjtésében: 1. Zala, 2. Pest, 3. Csongrád, 4 Heves, 5. Szolnok, 6. Komárom, 7 Győr, 8 Vas, 9 Békés, 10. Borsod, 11 Tolna, 12. Nógrád 13 Veszprém, 14 Fejér, 15. Somogy, 16. Hajdú, 17 Baranya, 18 Bács, 19. Szabolcs. A tojás begyűjtésében: 1. Győr, 2. Vas, Zala, 4. Szabolcs, 5. Veszprém, 6. Heves, 7 Komárom, 8. Borsod, 9. Nógrád, 10. Békés, II. Csongrád, 12. Szolnok, 13 Hajdú, 14 Somogy, 15. Pest, 16. Baranya, 17. Tolna 18 Fejér, 19. Bács. A baromfi begyűjtésében: 1. Békés, 2. Nógrád, 3. Csongrád, 4. Győr, 5 Komárom, 6. Heves, 7. Pest, 8. Veszprém, 9. Szolnok, 10 Zala, II Hajdú, 12. Bács, 13. Fejér, 14. Tolna, 15. Vas, 16. Somogy, 17. Borsod, 18. Baranya, 19. Szabolcs. „Irodalmunk egyes kérdéseiről”4 Az elmúlt hónapokban — a jelentős eredmények mellett, amelyeket nyomatékosan aláhúz két magyar író Sztálindíjjal való kitüntetése — komoly hibák is jellemezték irodalmi életünket Újra felütötték a fejüket vagy új erőre kaptak bizonyos reakciós, polgári irányzatok az irodalomban Irodalmi klikkek alakultak, megbomlott az irodalom egysége A megjelenő új magyar szépirodalmi művek jelentős része kisebb vagy nagyobb mértékben magán viselte ennek a helyzetnek a bélyegét. Pártunk segített és segít az íróknak a hibák kiküszöbölésében, a fejlődés meggyorsításában. Megjelent Révai József elvtárs cikke: «Megjegyzések egy regényhez», amely élesen megbírálta Déry Tibor: «Felelet» című regényének második kötetét, s ennek kapcsán egész irodalmunk számára nagyjelentőségű elvi kérdéseket tisztázott. Néhány héttel Révai elvtárs cikkének megjelenése után a hv Előadói Irodájának Kultúrpolitikai Munkaközössége nagyszámú író és kritikus bevonásával vitát rendezett irodalmunk jelenlegi helyzetéről. A vitában Révai elvtárs mondott zárszót «Irodalmunk egyes kérdéseiről» címmel. Révai elvtárs zárószavát, amely mélyen elemezte az irodalmunk fejlődését gátló jelenségeket és megmutatta leküzdésük módját, az alábbiakban kivonatosan ismertetjük. A párt ábrázolása és a pozitív hős kérdése A «Megjegyzések egy regényhez» mindenekelőtt a párt hibás ábrázolása miatt bírálta Déry Tibor regényét, hangsúlyozva, hogy a párt pozitív ábrázolása elválaszthatatlan a regény főhősének, Köpe Bálintnak fejlődésétől, a párthoz való viszonyától. Ezzel szemben elhangzottak olyan ellenvetések, hogy lehet tipikus munkásfigura az is, aki eljut a párthoz és az is, aki nem jut el a párthoz. De a kérdést nem elvontan hanem a »Felelet» második kötetében szereplő valóságos Bálinttal kapcsolatban kell feltenni. Bálint nem azok közé a fiatal munkások közé tartozik, akik 1945-ig nem is találkoztak a párttal. Az író Bálintot már a regény első kötetében összehozza a párttal és a baj éppen az, hogy Bálint távolmaradása a párttól és a párt nevelő befolyásától éppen azért következik be, mert összehozta. Az a párt, amellyel Déry öszszehozta Bálintot, nem vonz, hanem visszalök, visszariaszt. Ebben pártellenes tendencia van. Bálintnak igaza van, ha elzárkózik attól a párttól, amelyet Déry ábrázol. És a mai olvasó a párttól elzárkózó Bálint igazát, amely a 30-as évekre vonatkozik, a jelenre is vonatkoztatja Azoknak az álláspontja tehát, akik szerint Bálintnak nem kell okvetlenül eljutnia a párthoz, akik szerint az adott korszakban és adott regényben elképzelhető más hős is, mint a kommunisták által nevelt hős, konkrétan politikailag azt jelenti, hogy tagadják a kommunista párt vezető szerepe irodalmi ábrázolásának követelményét. Azt jelenti, hogy vonakodnak megmagyarázni népünknek- miért helyes, miért szükségszerű és miért a nép érdekeit szolgálja a kommunista vezetés Pedig a kommunista pozitív hős követelése: ez a kiindulópontja az egész kritikának, amellyel a párt Déry regényével szemben élt. Ez a döntő politikai követelmény, amelyet a párt, az állam, maga az élet állít íróink elé. A vitában egyesek azt az álláspontot képviselték, hogy negatív jelenség, vagy figura is lehet nevelő hatású. Ez az állásfoglalás is lényegében a pozitív hős követelménye ellen irányul. A szocialista realizmussal kapcsolatban volt szó a «Megjegyzések egy regényhez» című cikkben arról, hogy az az irodalom, az a mű, amely nem teremt hősöket, pozitív figurákat, nem nevelő irodalom. Ezt kétségbevonni nem lehet és nem szabad! Nem lehet megengedni, hogy bárki kérdésessé tegye azt, vájjon szükség van-e a mi új irodalmunkban pozitív hősre? A pozitív kommunista hős követelményét persze nem szabad vulgarizálni. Olyan pozitív kommunista hősöket szeretnénk látni irodalmunkban, akik fejlődnek és fejlődésükkel mutatnak példát. A polgári ideológia jelenségei mai irodalmunkban 1. Az írókongresszus után, a sematizmus elleni harc leple alatt feléledtek vagy újra születtek bizonyos polgári, kispolgári, a szó irodalmi és politikai értelmében reakciós jelenségek az irodalomban kirívó példája az ilyen polgári hatást tükröző irodalmi műnek Örkény István novellája, a «Lila tinta». A novella tulajdonképpeni témája a pusztuló burzsoázia megsajnálása és megsajnáltatása Amit Örkény ábrázol az — ha nem is nyíltan, de a dolog lényegét tekintve — semmi egyéb, mint aprostitúció dicsérete. 2 A Urai vita Néhány hónappal ezelőtt az Írószövetség vitát rendezett mai költészetünkről A polgári hatások és hangulatok e vitában is élesen jelentkeztek. Költőink jelentős többsége azt hangoztatta, hogy a költészet, a líra megítélésének döntő ismérve a költő úgynevezett «őszintesége» Ebben a követelményben van egy eleme az igazságnak, de ez nem döntő. A dilettánsek őszinték mégis sematikusak Számos nyugati polgári költő kétségtelenül őszintén átélte lírai mondanivalóját — mégis reakciós volt. Felállították a költői vitában a költő «belső vívódásának a követelményét is. Ebben is van valami igazság, de a «vívódás» mint a kételyek és ingadozások idealizálása: reakciós álláspont Igaz, hogy Ady Endre és József Attila valóban vívódtak — de az ország sorsa miatt, a haladó erők gyengesége miatt, saját elszigeteltségük miatt. Még Petőfi is vívódott — és ez érthető egy népi plebejus forradalmárnál, egy olyan polgári forradalomban, amelyet a nemesség vezet. Ennek a lírai vívódásnak a társadalmi gyökere a nép féltése, a haza, az emberiség, az ország sorsa felett érzett aggodalom és a haladó költők elszigeteltsége. És bizonyos fokig ez a gyökere a múlt század «világfájdalom»-lírájának is. Byronnak, a világfájdalom tipikus költőjének ez a lírai érzelme a romantikus antikapitalizmus költészeti kifejezése volt. De meg kell különböztetni a «világfájdalom»-lírát, mint a kapitalista társadalommal való szembenállás jogosult kifejezését, a dekadens fájdalom-lírától, a magánlélek tökéletesen érdektelen magánkeserveit megéneklő költészettől. És a mi líránkba ez az utóbbi szivárgott be. Persze, ennek a mai «fájdalom-költészetnek» ugyancsak megvannak a maga objektív társadalmi gyökerei. A mai «fájdalom-költészet» reakciósan romantikus elvágyódás a szocializmus építésétől, mindegy, hogy hová: a természetbe, a múltba, vagy akár a jövőbe is.. A mi líránknak nem ezeket a magánkeserveket kell kifejeznie A mi Ars Poeticánk: «Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömed, nincs rád szüksége a világnak s azért a ■ szent fát félretedd». Ez Petőfi Sándor Ars Poeticája, a forradalmi demokratizmus Ars Poeticája A polgári hangulatok visszaszivárgása líránkba legkirívóbban abban jut kifejezésre, hogy a magánérzések és a magánfájdalmak költészete egyeseknél egyenesen halálhangulatba torkollik bele. (Hajnal Anna, Zelk Zoltán stb.) Még Benjámin elvtárs «Számadás» című igen szép versébe is beszivárogtak a halálhangulatok A versben nemcsak az van benne, hogy a költő a harcot előre látja, hanem mintegy előre leszámítolja a vereséget is Mi népünket valóban arra akarjuk nevelni, hogy — ha a jövő vihart hoz — ebben a viharban helytálljon De helytállásra, bátorságra, sőt, ha kell, a halálra csak azzal lehet előkészíteni az embereket, hogy a győzelem biztonságát és ügyünk igazát hirdetjük. Az irodalmi klikkharc,mint Urat élmény. Új jelensége költészetünknek, hogy az irodalmi klikkharc lírai élménnyé vált íme. Benjámin elvtárs «Bizonyíték» című verse: — Veres Péter? Kulák! Juhász is az! — Zelk? Árulói Benjámin. Kónya? Szintén! «Mi bizonyítja, hogy a vád igaz?» — Hát nem elég hogy különbírók, mint én!? Ez a vers: rágalom Soha, senki nem mondotta Veres Péterre. Juhász Ferencre — akkor sem, amikor bírálták őket — hogy kulák. Soha nem mondotta senki, hogy Zelk áruló Ez a vers az irodalmi közélet megmérgezését szolgálta. Kónya elvtársnak is vannak olyan nem is lírai, hanem «irodalompolitikai» versei, amelyekkel nem lehet egyetérteni. De a legvisszataszítóbb példája annak, hogy hová vezet a klikk-harc, mint költői élmény, Reményi Bélának egy verse, amely az «Új Hang» augusztusi számában jelent meg. Ez — egyebek között — a következőket mondja: Vannak még nálunk persze bölcs varázslók, kiknek mindenre van kész válaszuk. Hogy lobogtassák, mint győzelmi zászlót — de szél fütyül s szétkapkodja szavuk. A nép figyel. S felismeri a táltos szavak mögött az önzést és közönyt, mely döglegyekként Koreára száll most s a gyermekek fejébe mérget önt. A vers félreérthetetlen A nép felismeri — mondja Reményi — a táltos szavak, a nagy frázisok mögött az önzést és közönyt, amellyel bizonyos költők csoportja, mint döglégy a hullára. «Koreára száll] — Koreáról énekel, Koreáról ír verset ilyen versnek nincs helye a mi költészetünkben Ez méreg és nem költészet Az irodalmi élet káros jelenségeinek okai Hangsúlyozni kell, hogy a leírt jelenségek nem egész költészetünket és irodalmunkat jellemzik. Van egészséges irodalmunk is. De a fertőzés, ha nem vesszük észre és nem oltjuk be ellene a szervezetet, tovább terjedhet. Mik az okai e beteg tüneteknek? 1. Objektív okok A polgári osztályok maradványainak, az imperialista propagandának ideológiai befolyása Az értelmiség egyes rétegeiben elkerülhetetlen az ingadozás a nemzetközi helyzet élesedése, az osztályharc élesedése következtében Ez az ingadozás hat az írók egy részére A világfájdalom a halálhangulatok, a költői én megéneklésének követelése, a szexualitásban való naturalista turkálás — az irodalmi élet sajátosságainak megfelelően — éppúgy a polgári ideológia befolyásának megjelenési formái mint a szociáldemokratizmus befolyása az állami és pártmunka egyes területein . Szubjektív okok íróink és kritikusaink jelentős része helytelenül folytatta a sematizmus elleni harcot, nem az eszmeiség, hanem — mint a Urai vitában — a forma, a mesterség az őszinteség stb alapján ’vívta ezt a küzdelmet A magas művészi színvonalért vívott harc persze nagyon fontos De a fődolog: az eszmeiségért vívott küzdelem A sematizmus elleni harc harc a hurrá-hangulatok ellen, a nehézségek elkenése, a győzelem sima útjának ábrázolása ellen Az irodalmi öncélúság elleni harc harc a mélabú, a nehézségek túlbecsülése, a pánikhangulatok ellen A színvonal, a forma egyoldalú hangsúlyozása a sematizmus elleni harc címén arra vezetett, hogy eltompult az éberség a kispolgári és polgári pánikhangulatok jelentkezésével szemben. A politikai éberség eltompulása, a sematizmus elleni harc helytelen folytatása, a polgári ideológiai befolyás eltűrése arra vezetett, hogy akadályozta, sőt bizonyos fokig meg is akasztotta a velünk együtt menetelő, velünk szövetséges, de még nem kommunista írók hozzánk való közeledését. A szatíráról Révai elvtárs ezután Veres Péter két legújabb munkájával az «Almáskert»-tel és a «Szegények szerelmé»-vel foglalkozott. Az «Almáskert»-tel kapcsolatban fontos megállapításokat tett a szatíráról. Az a sztálini útmutatás, hogy a szovjet irodalomnak Go golyókra és Scsedrinekre van szüksége, teljesen á’l miránk is. Nekünk is szükségünk van szatírára. Szükségünk van Móricz Zsigmondokra, Justh Zsigmondokra és Tolnai Lajosokra, hogy bátran és merészen kritizálják azt, ami nálunk rossz De abból, hogy nekünk Móriczokra és Tolnaiakra van szükségünk, nem következik az, hogy a szocialista társadalmat olyan írói alkotó módszerrel lehet bírálni, mint amilyennel a cári Oroszországot bírálták vagy amilyennel Móricz bírálta a nagybirtokos, nagy tőkés Magyarországot Sztálin elvtárs ösztönzését, hogy Gogolyokra és Scsedrinekre van szükségünk úgy kell értelmeznünk hogy szocialista Gogolyokra és Scsedrinekre van szükségünk És ezt a figyelmeztetést csak akkor értjük igazán, ha egybe vetjük azzal a bírálattal amelyet Sztálin elvtárs 1930-ban gyakorolt Gyemján Brednij fölött, aki egy bizonyos periódusban csak a rosszat látta meg és ezzel eltorzította a valóságot, rágalmazta a Szovjetuniót. Ugyancsak 1930-ban Sztálin elvtárs ezt írta egy levélben Bezimenszkijhez, aki hozzá fordult, mert nagyon bírálták egyes kritikai írásait .E művek pátosza abban van, hogy kiélezik apparátusaink fogyatékosságainak kérdését és ugyanakkor e fogyatékosságok kijavításának lehetőségébe vetett mély hit sugárzik belőlük. Révai elvtárs foglalkozott az irodalmi klikkharc kérdéseivel is Élesen megbélyegezte az elvtelen csoportosulásokat és felhívta a figyelmet arra, hogy a klikkharcok irodalmunk egységét komolyan veszélyeztethetik. Feladatok 1. Harc két fronton az irodalomban Elvi harc és fokozott éberség a polgári ideológiának az irodalom öncélúságánaik minden fajtájával és megnyilvánulási formájával szemben De ez korántsem jelenti azt, hogy «tüzet szüntess a sematizmus ellen» Nincs szükségünk írói objektivizmusra nincs szükségünk irodalmi öncélúságra Fel kell vennünk a harcot a polgári rothadtság ellen az irodalomban fel kell vennünk a harcot a polgári melankólia és a halálhangulatok irányzatai ellen De szirájjos optimizmusra sincs szükségünk, giccsre sincs szükségünk a nehézségeknek, az élet konfliktusainak az elkenésére sincs szükségünk Nekünk nem kellenek az irodalomban gyáva bólogatójánosok Bátran bíráló harcos írókra, népnevelő írókra van szükségünk. A szocialista-realista irodalom megszületése, fejlődése, megerősödése a jelen témáinak feldolgozásával áll vagy bukik Ez korántsem jelenti azt hogy megtiltjuk a múlttal való foglalkozást De a döntő az hogy a kibontakozó mai élet témái, emberei, hősei felé forduljanak az írók, ábrázolják őket s így segítsék nevelni népünket 2. Harc továbbra is az irodalmi egységért. Kérlelhetetlenül és következetesen le kell küzdeni a klikkeket, fel kell oszlatni, meg kell szüntetni az elvtelen irodalmi csoportokat. De az irodalmi egység létrehozása nem közönséges összeadást művelet A szocialista-realista irodalom elvi alapján levő egységről van szó és arról, hogy elősegítsük a velünk szövetséges írók fejlődését e cél felé Az irodalmi egységen belül természetesen tehetnek és kell hogy legyenek stílusirányzatok műfaji irányzatok stb A stílusirányzatok különbözősége nem egyszerűen csak formális mozzanatok különbözőségét jelenti, hanem az élet látásának különbségét, az élet bizonyos oldalainak meglátását és kiemelését az egyik írónál, az élet más oldalainak meglátását és kiemelését a másiknál Ezeknek a stílusirányzatoknak az eszmei versengése irodalmunkban helyes és szükséges, de ez nem irodalmi csoportharcot jelent. Az életideológiai harc az irodalomban nem azt jelenti, hogy bárkit is meg akarunk semmisíteni, aki becsületesen szolgálja a szocializmus építését az irodalomban. Nem megsemmisíteni, hanem nevelni akarunk Ez vonatkozik Déryre — és mindenkire, akit a vitában megbíráltak. Meg kell az életet ismerni Az író az új életnek ne csak a részleteit ismerje meg hanem az országos politika teljes összefüggését igyekezzék megismerni, mert enélkül a részleteket sem tudja megérteni és helyesen ábrázolni Az élet tanulmányozása, a párt politikájának tanulmányozása mellett nélkülözhetetlen az, hogy íróink elsajátítsák megismerjék a marxizmusleninizmust, mégpedig a marxizmus-leninizmusnak nemcsak az irodalomra vonatkozó tanításait . A vezetés megjavítása Az írószövetség vezetősége és a pártszervezet vezetősége nemcsak hogy nem tudott úrrá lenni a klikkharcokon, de még csak arra sem volt képes sem egyik, sem másik, hogy helyesen felvesse az elvi kérdéseket és ezzel egyengesse a kibontakozás útját A feladat az, hogy ezen a helyzeten változtassunk az írószövetség vezetőségében is a pártszervezet vezetésében is A párt kész segíteni az íróknak, de az írók helyett nem oldhatja meg az irodalom problémáit A vezetés megjavítása nem utolsósorban az írószövetség lapjainak folyóiratainak gyökeres megjavítását jelenti És a vezetés megjavítása nem utolsósorban azt jelenti, hogy az eddiginél sokkal komolyabban fogjunk hozzá a fiatal írók — megrontása he- lyett — neveléséhez. . ★ Révai elvtárs a következőképpen fejezte be zárószavát «Minden lehetőség és feltétel megvan ahhoz, hogy tovább menjünk és széles utat nyissunk az irodalom fejlődése számára ! Népünk szereti az irodalmat, várja az írók munkáit A párt és az állam ezentúl is megad minden segítséget Vannak tehetségek, csak még nyersek, nem fejlődtek ki eléggé de ki fognak fejlődni. Semmi ok nincs tehát a pesszimizmusra — ha az ideológiai zűrzavart felszámoljuk. Bízzunk abban, hogy ez a vita előre viszi irodalmunk fejlődését A mi irodalmunknak az a feladata, hogy mutassa meg a fejlődő életet, mutassa meg népünk harcainak értelmét, nevelje a népet. Az a feladata, hogy «hősökről beszélve» előre vigye a szocializmus építésének ügyét». SZABAD NÉP Jó kezdeményezésekkel készülnek békebizottságaink a harmadik magyar békekongresszusra Békebizottságaink országszerte lelkesen készülnek a magyar békeharcosok november 22-i találkozójára. A kongresszust megelőző napokat számos új kezdeményezéssel teszik még ünnepélyesebbé. A budapesti Ikarus Karosszéria és Járműgyár tanműhelyének ipari tanulói szerződést kötöttek az üzem békebizottságával. A szerződésben megfogadták, hogy a gyárban készülő bányászautóbuszok vázait a harmadik magyar békekongresszus tiszteletére önállóan, kiváló minőségben készítik el. A szabolcs-szatmármegyei Pusztadoboson és Rápolton a békebizottság olvasókört alakított, amelynek összejövetelein most az SZKP XIX. kongresszusának beszámolóit tanulmányozzák. A somogymegyei Hencse községből a dolgozó parasztok eddig már negyven levelet küldtek a megyei békebizottsághoz. A levelekben békemegbizatásokat vállalnak a harmadik magyar békekongresszus tiszteletéreA budapesti MÁV Keleti Fotóház dolgozói képekkel, zászlóikat és virágokkal díszítik majd azokat a vonatokat, amelyek a kongresszus küldötteit, hozzák a fővárosba. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Országos Szövetségének békebizottsága elhatározta, hogy a kongresszus tiszteletére békekiállításokat rendez az Operaházban a Nemzeti és a Katona József Színházban, a Néphadsereg Színházában, valamint a Vörös Csillag és a Szikra filmszínházban. A kiállításokon a békeharccal kapcsolatos művészi rajzokat plakátokat és szobrokat mutatják be. A baranyamegyei Siklóson a Petőfi-utca békebizottsága «békenaplót» vezet Ebbe a naplóba rendszeresen beírják: az utcában lakó dolgozó parasztok mit tettek aznap a béke megvédéséért. A napló fedelét a Petőfi utca asszonyai és leányai Hímzéssel díszítik. A deszki általános iskola úttörőcsapata felhívással fordult Csongrád megye úttörőihez: készítsenek a békekongresszusra olyan rajzokat, amelyek népünk békeakaratát és a háborúra készülő imperialisták elleni gyűlöletét fejezik ki. A megye úttörői a felhívásra válaszolva már eddig is számos rajzot készítettek. A makói Kálvin-téri iskolában Farkas János VI. osztályos tanuló «Melyiket választod?» címmel készített rajzot, amely az egyik oldalon hatalmas duzzasztóművet, a másikon lángoló, rombadöntött várost ábrázol. Egerben az MNDSZ-asszonyok díszes térítőt hímeznek, ajándékul a harmadik magyar békekongresszusra A budapesti Thaly Kálmán utcai általános leányiskola tanulói békealbumokat készítenek a kongresszus tiszteletére. A cukorrépatermés gyári feldolgozásáért élelmiszeripárunk egyre több cukorral látja el dolgozó népünket. 1952-ben kétszer akkora területen termeltünk cukorrépát, mint a felszabadulás előtt, hogy kielégíthessük az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan jelentkező cukorfogyasztást. Allamun R a dolgozók szükségleteire volt tekintettel akkor, amikor elrendelte, hogy a termelt cukorrépát minden termelő hiánytalanul köteles átadni a cukorgyáraknak, tekintet nélkül arra, hogy kötött-e termelési szerződést vagy sem. A cukorrépát tehát csupán cukorgyártás céljaira szabad felhasználni Ezért a termelő köteles a szántóföldről közvetlenül a kijelölt átvevőhelyre szállítani a cukorrépát Állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink, egyénileg dolgozó parasztságunk szorgalmas munkájának nagy része van abban, hogy cukorrépatermelésünk rohamléptekben fejlődik s hogy a terméseredmény évről évre javul A jól előkészített talajba vetett, gondosan ápolt cukorrépa pénzben, prémiumban, cukorban, továbbá répaszelet és melasz formájában jelentős haszonhoz juttatj a répatermelőket éapen ezért, aki nem szállítja be a gyárnak hiánytalanul a cukorrépáját, saját anyagi érdekei ellen is vét. Bár az idei száraz időjárás nem volt kedvező a cukorrépára , azok a termelők, akik megtartották az előírt agrotechnikai módszereket, az idén is jó eredményt értek el Borsod megye Megyaszó községében G. Nagy Lajos egyénileg dolgozó paraszt 400 öből 49,5 mázsa cukorrépát szállított be a szerencsi cukorgyárba. Ez — katasztrális holdra átszámítva — 198 mázsás termésnek felel meg. A kulákok és a népi demokrácia többi ellenségei természetesen nem nézik jó szemmel, hogy a száraz nyár ellenére is jó termést értünk el, s hogy élelmiszeriparunk tavaly több mint kétszer annyi cukrot termelt, mint a kapitalista Magyarország. Ezért egyrészt önmaguk igyekeznek mindenféle módon kivonni a feldolgozás alól cukorrépatermésüket, másrészt — felhasználva a kedvezőtlen takarmányhelyzetet — arra igyekeznek rávenni a dolgozó parasztságot, hogy etesse fel állataival cukorrépatermésének egy részét. A takarmányhiány leküzdésének más, sokféle módja van, s a cukorrépa elprédálására éppen azok a kutyákok buzdítják a dolgozó parasztokat, akik másrészről igyekeznek lebeszélni őket a silózásról, s a szükséges takarmánytmennyiség másfajta biztosításáról. Dolgozó népünk érdekének védelmében a rendőrség és a bíróság természetesen szigorúan lesújt a szabotáló ellenségre. Borsod megyében például Vizslai Pál edelényi kulák egyévi börtönt és 8000 forint pénzbüntetést kapott, mert terméséből 25 mázsa cukorrépát eldugott Békés megyében Zsíros János medgyesegyházi kulákot egyévi börtönbüntetésre, 1500 forint pénzbüntetésre és 2000 forint vagyonelkobzásra ítélték, mert engedély nélkül felszedett százötven kiló cukorrépát és azt állataival etette fel. Több kulákot azért büntettek meg, mert kártevő szándékkal nem az előírt módon fejelte a cukorrépát, vagy ekével úgy szántotta ki a termést, hogy annak nagy része bennmaradt a földben Akadnak azonban dolgozó parasztok is, akik hallgatnak a kulákra Nem mentes ettől a hibától egyik-másik állami gazdaságunk és termelőszövetkezetünk sem. Sok helyen hanyagul végzik a répaszedést és a beszállítást. Gyakran szétszórva hagyják a répát a szántóföldött, hogy később takarmányozásra használják fel. Az aszódi tangazdaság például mintegy 3 vagon répát hagyott kinn a földeken, a répa fejelésekor, pedig a levelekkel a répa nagy részét is levagdalta. Nem egyszer megtörténik az is, hogy kiszivárognak az előzetes termésbecslés adatai. Ott azután, ahol a termés kedvezőbben alakul, a kulákok arra igyekeznek rávenni a dolgozó parasztokat: ne adják be az egész répatermésüket, csupán az alacsonyabb becslésnek megfelelő súlyú répát szállítsák be. Azok, akik hallgatnak a kulák szavára, súlyos büntetésnek teszik is magukat. A cukorrépa utolsó darabig való begyűjtése tehát harc kérdése Ebből a harcból a pártszervezetek irányítása és támogatásai mellett ki kell venniök a részüket a tanácsoknak és a többi állami szerveknek, de minden becsületes dolgozó parasztnak is. Igen fontos feladatuk van a cukorrépabegyűjtésben a cukorgyárak dolgozóinak. A cukorgyárak dolgozóinak többsége megértette, hogy a cukorrépa jó begyűjtésétől függ tervünk teljesítése. Ezért a gyárak többsége kellően felkészült erre a munkára és következetesen harcol azért, hogy minden cukorrépa feldolgozásra kerüljön Néhány cukorgyári vezető, mint például a selypi gyár igazgatója és a répatermelési osztály vezetője azonban nem fordítgondot a répaátvevők oktatására és nem törődik azzal, hogy a kulákok átadják termésüket a cukorgyárnak. Az ercsi cukorgyár Gálfi nevű osztályvezetője pedig eltűri, hogy a kápolnásnyéki termelési felelős mentegesse azokat a termelőket, akik nem szállították be a gyárba a cukorrépát. Számos megyei, járási és községi tanács megértette a cukorrépabegyűjtés jelentőségét Diósi György elvtárs, a vas megyei tanács elnöke például személyesen kereste fel a sárvári cukorgyár igazgatóját, hogy vele és a községi tanácsokkal megbeszélje a szükséges intézkedéseket. Jórészt ennek köszönhető, hogy a sárvári járásban igen jól halad a répa beszállítása s a termelők már eddig a répa 80 százalékát bevitték a gyárba Tanácsaink azonban sok esetben elhanyagolják ezt a fontos munkát. A szentesi járásban például a járási és a községi tanácsok eltűrik. Hogy igen sok termelő elvermelje, a földjén hagyja, vagy más módon elvonja a gyári feldolgozástól a cukorrépát. Többször előfordul az is, hogy a tanácsok felelős dolgozói, ahelyett, hogy segítenek, helytelen intézkedéssel akadályozzák a cukorrépabegyűjtést. A szabolcsmegyei tanács szövetkezeti csoportjának vezetője például úgy vélekedik: a megye termelőszövetkezetei nyugodtan felhasználhatják takarmányozásra, a cukorrépát A tanácsok és a többi állami szervek több helyen tapasztalható gyenge munkájának legtöbbször oka az is, hogy a megyei és járási pártbizottságok és a községi pártszervezetek nem ellenőrzik és nem segítik a répabegyűjtők munkáját A gyöngyösi járási pártbizottság titkára pedig azt sem tartja szükségesnek, hogy a kiküldött ellenőrökkel megbeszélje ezt a fontos munkát. Nem csoda, hogy a járásban a pártszervezetek nem foglalkoznak a cukorrépabegyűjtés ellenőrzésével, s nem végeznek kellő felvilágosító munkát a tsz-tagok és az egyénileg dolgozó parasztok között Így azután a termelők könnyen a kulákok befolyása alá kerülhetnek, s mint a gyöngyösi járásban több helyen előforduló példa bizonyítja, elpocsékolják a cukorrépát A feldolgozás elől elrejtett vagy állatokkal feletetett cukorrépa pedig pótolhatatlan veszteséget okoz népgazdaságunknak. Pártszervezeteink mozgósítsák a dolgozó parasztokat a kulákszabotázs elleni harcra, s járjanak élen abban, hogy a falu népe előtt sikeresen leleplezzék mindazokat, akik a cukorrépatermés elpocsékolásával megsértik a törvényt, pártszervezeteink tanácsaink és a cukorgyári dolgozók helytállásával megoldhatjuk ezt a feladatot, s biztosíthatjuk, hogy dolgozó népünk asztalára gyáraink bőségesen termeljenek cukrot. Altomáré Iván élelmiszeripari miniszter A Magyar Tudományos Akadémia felolvasó ülései A Magyar Tudományos Akadémia nyelv- és irodalomtudományok osztálya október 27-én, hétfőn délután 5 órakor az Akadémia dísztermében (V., Akadémia u. 2.) felolvasó ülés keretében emlékezik meg Arany Jánosról, halálának 70. évfordulója alkalmából A felolvasó ülésen Kodály Zoltán akadémikus «Arany János dallamgyűjteménye» címmel tart előadást. Voinovich Géza akadémikus hagyatékban maradt «Arany János, mint főtitkár» című dolgozatát pedig Tolnai Gábor levelezőtag mutatja be. A Magyar Tudományos Akadémia társadalmi-történeti tudományok osztálya október 27-én, hétfőn délután fél 6 órakor, az Akadémia heti üléstermében (V., Akadémia-u 2.) felolvasó ülést tart. Az ülésen Szabó Imre levelezőtag: «A magyar pozitivista jogbölcselet bírálata» címmel tart előadást Hozzászólnak: Mátrai László akadémikus és Eörsi Gyula docens (MTI)