Szabad Nép, 1952. október (10. évfolyam, 238-268. szám)

1952-10-21 / 258. szám

A SZÍVEK MÉLYÉRŐL Irta: Sz. Krusinszkij, a „Pravda“ magy­arországi tudósítója wAAPraVd?tuu?t?t'íb#r 17­* @m­ában közölte az alábbi cikkét . Fényben úszik az éjszakai Budapest. Szé­­les fényáradat a Duma egyik partján, csillogd fénypontocskák hegyekbe vesző hal­maza a másik parton. A hidak íveit fény­­füzérek jelzik. A gyárépületek ablakában hajnalig vilá­gít a fény. Ott öntik formába a fémet, fon­ják a fonalat, ütemesen zúgnak az eszter­gapadok, a fúrógépek. A villamossági berendezéseket gyártó üzem munkásainak egy­ csoportja összegyűlt a sztahanovista klubban. A Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XIX. kongresszusának anyagairól folyik a beszélgetés. Hiszen a Szovjetuniónak és hős kommunista pártjának sorsával szoros kapcsolatban lényegében a magyar nép sor­sát is megtárgyalták. — Tizennégy éves voltam, mikor először láttam orosz embereket — mondja csen­desen elgondolkodva Kocsis Gyula. Élénk napbarnított arcú ember, izmos kezével pontos mozdulatokat tesz. Élmunkás és az egyik műhely párttitkára. — Kunhegyesen éltem akkoriban 1919-ben történt. A nyu­gati országok csapatai minden oldalról szorongatták a Magyar Tanácsköztársaság védelmezőit. E­gy magyar vöröskatonaosz­­tag visszaverte falunkból a megszállókat. A vöröskatonák közt volt néhány orosz is. Egyszerű munkások és parasztok gyerme­kei voltak ezek, akiket a világháború ide­jén a német-osztrák csapatok foglyul ejtet­tek. És midőn a magyar nép felkelt év­százados elnyomói ellen, azonnal csatla­­­koztak harcához. Idegen földön is új, szov­jet hazájuk polgárainak érezték magukat. Emlékszem rá, hogy az egyik orosz har­cos, kinek fején véres kötés" volt, lelkesen beszélt nekünk Leninről, Sztálinról, Szov­­jet-Oroszországról. Nem vagyunk ellensé­geitek — mondottal. — Nagy vezéreink va­lamennyi nép szabadságát­ és egyenjogú­ságát akarják... — Magam is vöröskatona voltam akkori­ban— szakította félbe a beszédet Fazekas István, aki nemrégiben még egyszerű mun­kás, volt, most a gyár igazgatója. — Mikor már nem tudtuk­­Budapestet tartani, az egység parancsnoka, egy öreg pesti mun­kás, ezt mondotta: «Most vesztettünk, de — fel a fejjel, elvtársak! — eljön az idő és Magyarország felett a szabadság vörös zászlaja lobog majd.»­Már akkor a szovje­tek országának létezésében láttuk ragyogó holnapunkat. — Akkor a reakció győzött — mondta to­vább Kocsis Gyula. —­­Megkezdődött a ször­nyű elnyomatás. Mindenütt ínség volt, a Szovjet-Oroszországról szóló igaz hírek csak ritkán szűrődtek át a burzsoázia által szőtt hazugság-függönyön. De eljött az idő és erejének, dicsőségének igazi csillogásá­ban láttuk meg a nagy szovjet népet. ...Aki látta Magyarországot az elmúlt háború utolsó napjaiban, az sohasem fe­lejti el a gyárak helyén füstölgő romokat, a­ Duna vizébe zuhant hídroncsokat, a bombatölcsér­ szaggatta szántóföldeket és szőlőket. A fasiszta rablók szörnyű csapá­sokat mértek orvul az országra. Nyugatra hurcolták kincseit, felrobbantották a hidait és bányáit Aljas módon úgy gondolták, ha már nem uralkodhatnak, akkor váljék sivataggá maga a föld is. Feledhetetlenek annak az időnek más ké­pei is. Egy kis magyar gyermek bátortala­nul, de mosolyogva veszi el a szovjet ka­tona még lőporfüstszagú kezéből a neki nyújtott cukrot. Az öreg paraszt meglepőd­ve szemléli szemébe húzott sapkája alól, hogy a szovjet harcos ügyesen megjavítja az ekét, amelyben kárt tett egy gránátre­­pesz. A magyar anya azokban a nagy napok­ban meghatottan mondotta keblére ölelt gyermekeinek: «Nem, a szovjet emberek nem ellenünk harcolnak!» A magyar mun­kás azokban a napokban gyűlölettel rázta öklét a kereket oldott fasiszták után és ezt kiáltottál: «Csak fussatok, Magyarország ádáz ellenségei!» . Hallani lehetett akkoriban a felszabadí­tott Magyarországon a magyar nép első politikai következtetéseit is, amelyeket megfigyeléseiből, élettapasztalatából vont le. A magyar dolgozó nép akkoriban azt mondotta: «A szovjet emberek győztek, de nem a bosszúra gondolnak, hanem orszá­gunk jobb jövőjére. Így tanítja őket Sztálin». És az egyszerű emberek szívében meg­szilárdult a ragyogó jövőbe vetett hit. II. * Szűk körben ülnek együtt a gyár élen­járói és meghitten beszélgetnek. Magyar­­ország háború utáni életéről folyik a szó. — Anélkül, hogy a gyár területéről ki­lépnénk, megítélhetjük a Szovjetunió si­kereit — mondja a beszélgetés egyik részvevője. — Nézzétek csak, milyen sok nagyszerű, Szovjetunióban gyártott gépet kapunk. Beszéljen erről igazgatónk. Fazekas István, a régi munkásgárda képviselője figyelmesen végignéz a jelen­lévőkön, szinte tanuul hívja hallgatóit és így beszél: — Emlékezzetek rá, elvtársik, hogyan hurcoltuk ki a romok alól az épen maradt gépeket, hogyan építettünk föléjük szalma­­sátrat­, minit a dinnyeföldön. Üzemünket a hitleristák majdnem teljesen megsemmisí­tették. Téglánként építettük újjá akkoriban a régi műhelyeket és ezzel együtt új, vilá­gos gyárépületet építettünk. Akit tagadjuk? Sokan aggodalmaskodtak. Csak ne kelljen aztán futballozni ebben az épületben. «Honnan vesszük a gépeket?» — kérdez­gették az emberek. És nézzétek, hány ilyen épületünk van ma? És van bennük gép elegendő! Hét esztendő alatt többet építet­tünk, mint a gyár korábbi történetének ,105 éve alatt. Gépeket a Szovjetunió adott ne­künk. Műhelyeinkben 250 szovjet gép dol­gozik. Üzemünk sohasem látott azelőtt ilyen tökéletes technikai felszerelést, így van ez elvtársak mindenütt. .Magyarország azelőtt elmaradott ország volt.. Az önzetlen szov­jet segítségnek köszönheti, hogy sz élen­járó ipar országává változik. Erről beszélnek a többiek is. Bányáinkban szovjet szénkombájnok dolgoznak! — Hortobágy aszályos pusztáján szov­jet ekszkavátorok vágnak utat a víznek, hogy ott susoghasson a vetés! — És a teljesen szovjet technikával fel­szerelt üzemek! Nézzük csak akár a­ sze­gedi kombinátot — textiliparunk gyöngyét. Csupa szovjet gép dolgozik benne! — Hát a diósgyőri nagykohó! — És Sztálinváros — az élenjáró tech­nika és a szocialista élet városa, amely úgy növekszik, mint a mesében! — S az élenjáró szovjet tapasztalat! Nagy kincsünk az. — Sztálin elvtárs minden szava felfegy­ Verez bennünket és megvilágítja előreve­zető utunkat — tette hozzá mindehhez Fa­zekas, aki ismét beszélni kezdett. A beszélgetés folytatódott. — A szovjet technika — mondotta a gyárigazgató — továbbra is biztosítani fogja­ a demokrácia és szocializmus egész táborának technikai haladásai. Felébreszti a mi népünk alkotóképességeit is, életre­­hívja­ a nagyszerű tehetségek egész sorát. Csak nevelni kell őket, csak tanulnunk kell mindnyájunknak, fel kell fegyverkeznünk a tudással, így értelmezem én a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának határozataiból és beszámolóiból reánk há­ruló feladatokat. III. A MÁVAG mozdony- és gépgyár Buda­pest egyik legnagyobb ipari üzeme. Dél­után 3 óra van. A szerelőműhely tágas he­lyiségeiben gyülekeznek a munkások, akik­nek műszakja éppen most fejeződött be. Több mint kétezren gyűltek össze. Ott van­nak valamennyi műhely küldöttségei. Ba­logh Lajos önző, az üzem párttitkára barát­ságosan pillant végig az embertömegen és lelkesen mondja: — Október 14-én, a Szovjetunió Kom­munista Pártja XIX. kongresszusának utol­só napján beszédet mondott Joszif Visszá­­rionovics Sztálin elvtársi A műhely magas ívei alatt dörög a lel­kes taps, harsognak a kiáltások: «Éljen Sztálin elvtársi», «Hurrá, Sztálin elv­társ­nak!» Balogh Lajos megindultan olvassa Sztálin elvtárs beszédének magyar szövegét. A munkások tekintetében ott csillog a lelkese­dés és a büszkeség. A figyelő él­es proletár­arcok között ott ragyog a fiatalok, a mun­kásnak arcai. A párttitkár felolvassa az utolsó monda­tot.. Sztálin elvtárs beszéde elhangzott. Az összegyűltek tömegéből hatalmas, tagba­szakadt ember lép ki. „Szőczei Sándor Kos­­suth-díjas kovács. Olajos sapkájával kezé­ben így szól dolgozótársaihoz: — Nagy örömet okozott nekem, hogy meghallhattam ma Sztálin elvtárs szavait a Szovjetunió Kommunista Pártjának hatal­mas történelmi útjáról, a béke és a szocia­lizmus legyőzhetetlen táborai erőinek és ha­talmának növekedéséről. A kovács lelkesen beszél arról, milyen jogos büszkeséget kelt mindegyik munkás szívében az a tudat, hogy Magyarország munkásosztálya­i a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom «rohambrigádjához­ tar­tozik. Szőczei arról beszél, hogy a Szov­jetunió Kommunista Pártja mindenekelőtt az 1917 októberében aratott győzelmével felbecsülhetetlen segítséget nyújtott min­den ország dolgozóinak, így a magyar népnek is, hogy új, hatalmas segítség volt a nemzetközi munkásmozgalomnak, midőn Lenin—Sztálin pártja biztosította a Szov­jetunióban a szocializmus felépítését. A Szovjetunió ennek a pártnak a vezetésé­vel szabadította meg Európa és Ázsia né­peit a fasiszta rabszolgaság veszélyétől. Lenin—Sztálin pártja most a kommuniz­mus felépítéséért vívott harcban vezeti a szovjet népet. * — A gyár sokezer dolgozójának nevé­ben — folytatja Szőczei Sándor — ünne­pélyesen ígérem, hogy méltók leszünk ahhoz a hatalmas segítséghez, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szov­jet nép a magyar népnek nyújt! A gyűlésen újabb és jóabb felszólalások hangzanak el. Kozma Mihály technikus, a Magyar Dolgozók Pártjának tagja, felszó­lítja az üzem dolgozóit, hogy még kitar­tóbban harcoljanak a termelési színvonal további emelésén. — Sok éven át vezesse a világ forra­dalmi és munkásmozgalmának «rohaimbri­­gádját» Sztálin elvtárs, a nagy vezér, az egész haladó emberiség világtörténelmi győzelmeinek szervezője! — kiáltja hango­san a felszólaló. Pál János mérnök szenvedélyesen mondja: —• Sztálin elvtárs nagyra értékeli az új élet építésében kifejtett erőfeszítéseinket. Országunkat a többi népi demokráciával együtt a nemzetközi forradalmi mozgalom új «rohambrigádjának» nevezte. Tömörül­jünk a nagy Sztálin köré még szorosabban az új győzelmek nevében! Deák János Kossuth-díjas művezető ugyanezt, a gondolatot folytatja és ünne­pélyesen ígéri a szerszámkészítők nevé­ben. December 21-ig teljesítik a műhely évi termelési tervét, fokozzák a munka termelékenységét, még jobban kihasználják a technikai felszerelést. Baricza András sztahanovista mondja­: — Az imperialisták valamennyiünket meg akarnának semmisíteni, de nem telik az erejükből! Legyőzhetetlen a béke és a szocializmus hatalmas tábora, amely ma­gában foglalja Kínától és Koreától Cseh­szlovákiáig és Magyarországig Európa és Ázsia népeit! Harmati István, a műhely párttitkára lelkesen és bensőségesen mondja: — Nincs ma szebb név a földön Sztálin elvtárs nevénél. Ez a név mindig a felsza­badulás boldog napjaira emlékeztet ben­nünket, belénk tölti a jövő győzelmek hitét! Kötelességemnek tartom, hogy alaposan ta­nulmányozzam Sztálin elvtárs beszédét, a XIX. pártkongresszus valamennyi anya­gát. Meggyőződést és erőt merítünk belő­lük. Szeretettel beszélnek a felszólalók a Ma­gyar Dolgozók Pártjáró­l, a nemzetközi for­radalmi mozgalom új rohambrigádjáról, Rákosi Mátyásról, a magyar nép kipróbált vezéréről. A gyűlés befejeződött, Balogh Lajos, rö­viden összegezi eredményeit. Sok felszólalni kívánóra nem került sor. Rövid az idő a két műszak között. — Csak azt akartam mondani — mondja bizalmasan szomszédjának Hegedűs Dezső munkás — hogy mi, lokomobilszerelők eb­ben a hónapban a korábbi tizenhéttel szemben harminc lokomobilt szerelünk össze. Balogh Lajos eközben szívből, lelkesen mondja: — Azt szeretném, hogy beszédeink, a magyar munkásoknak, a Magyar Dolgozók Pártja tagjainak egyszerű és szívélyes sza­vai eljussanak a nagy­ Sztálinihoz. Sztálin elvtársi Az ön szavai örökre bevésődnek szívünkbe. És mindig hívek leszünk bölcs tanításához, amely büszkévé tesz bennün­ket. Rendületlenül hűek leszünk a szovjet néphez, amely az ön bölcs vezetésével építi az utat a kommunizmus felé a világ vala­mennyi népe számára! Budapest, október. Hogyan szedtem az október 7-i kongresszusi műszakban 21280 kiló gyapotot? Elmondta: Ricsula Lajosné, a gyapotszedés mestere A siklósi állami gazdaságban, ahol dolgozom, négyszáz holdon termeltünk gyapotot. P. Antonova és Alekszandra Grisko szovjet gyapotszedőnők segítségével (akik a­ baranya megyei gyapotszedőnők kérésére levélben megírták módszerüket) már tavaly alkalmaztam a kétkezes szovjet szedési módszert. A szovjet gyapotszedő­nők tanácsát megfogadva először négy na­pig csak balkézzel szedtem, s így meg­szoktam, hogy mindkét kezemet egyformán használjam a gyapotszedésnél. A szovjet módszernek köszönhetem, hogy tavaly 17 mázsa 64 kilót szedtem és megkaptam «A gyapotszedés mestere»­ címet. Az idén hamarabb, mint tavaly , no­vember 10-ig be kell takarítanunk a ter­mést. Ezért már hetek óta tanítjuk a gya­potszedőket a kétkezes módszerre, s az eddigi eredmények láttán megfogadtuk: november 5-re betakarítjuk a gyapotot. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére indított versenyben többen azt vállalták, hogy november 5-ig 20 mázsát szedünk le. Október 7-én bemutatóval egybekötött versenyt tartottunk az ormánypusztai álla­mi gazdaságban, amin részt vettek Bara­nya megye legjobb gyapotszedői, köztük hat mester. A verseny napjának előestéjén nagy lelkesedéssel elhatároztuk, hogy mi is megünnepeljük Lenin és Sztálin pártjának kongresszusát; azzal fejezzük ki a Szovjet­unió iránti szeretetünket és hálánkat, hogy a másnapi versenyen kongresszusi műsza­kot tartunk, s túlszárnyaljuk eddigi eredmé­nyeinket. Én nagy elhatározásra jutottam: megfogadtam, hogy elérem Gulyás Rózsi­nak, a surjáni állami gazdaság kiváló gya­­potszedőnőjének 190 kilós napi csúcstelje­sítményét, amelyet eddig senki sem ért el rajta ki­n­ hazánkban Nagyon örültem an­nak, hogy Paulics Teréz és Palkovics Ka­talin is tett hasonló ígéretet. Kora hajnalban kezdtük a munkát. Kiszámítottam: ahhoz, hogy az ígére­temet valóra váltsam, óránkint legalább 16 —17 kiló gyapotot kell leszednem. Nem há­rom, hanem négy kötényt vettem magamra, nehogy kötényhiány miatt időt veszítsek. Ké­sőbb bebizonyosodott, hogy erre nagy szükség volt; a kihordó kettesével vitte el a kötényeket s én a harmadikat mindig teleszedtem, mielőtt még ő visszaérkezett. A siklósi gazdaságban alacsonyfajta gya­pot terem. Ez látszólag megnehezíti a munkát, de én kihasználtam: egyszerre négy soron szedtem, mert így a lehető leg­kevesebb mozgással egy álltóhelyben sok gyapotot tudtam leszedni Először össze­szedtem a földrehullott gyapotot, hogy ne menjen kárba. Ezt, mivel már nem telje­sen tiszta, természetesen külön rekeszbe raktam. Majd az alsó ágaktól fokozatosan felfelé haladva szedtem, így a lehulló le­véltörmelék nem szennyezte be a gyapotot. Két kézzel, egyenletes, gyors ütemben dolgoztam. Testsúlyomat mindig arra a lá­bamra helyeztem, amelyik oldalon a gyapo­tot szedtem, mert így nem fáradtam el. A gyapotot négy ujjam egyetlen mozdu­latával szedtem ki a tokból és csak akkor tettem bele a köténybe, amikor a markom már megtelt Takarékoskodni kell a moz­dulatokkal! Kötényemet sohasem tömtem tele, mert a túlságosan teli kötény akadá­lyozott volna, a gyors munkában, a­ nagy teher pedig feleslegesen fáraszt. Mikor a kötényem megtelt, egy mozdulattal eresz­tettem le, s a már előzőleg magamra vett üres köténybe szedtem tovább. Jól kihasz­náltam a munkaidő minden percét. Az sem mindegy, milyen öltözetben van az ember. Az én ruhám könnyű, a cipőm kényelmes. Azt tapasztaltam, hogy ha a derekamat szorosan átkötöm, sokkal job­ban megy a munka. Minden szedőnek 30—30 soros táblát je­löltek ki. A tapasztalatcserére jött fiatal gyapotszedők,­ akik a kétkezes módszert akarták elsajátítani — miután jódarabig figyelték a munkánkat — maguk is a sorok közé álltak. A köténykihordó közvetítette a verseny eredményét. Reggel fél 9-kor már én ve­zettem 61.30 kilóval. De nem volt okom a nyugalomra: Paulics Teréz 10 dekával maradt el mögöttem. A harmadik Palkovics Katalin volt 54.70 kilóval, a negyedik Béres Etel, a bolyi állami gazdaságból, az ötödik Révész Katalin Ormánypusztáról. Ők is túlhaladták az 50 kilót. Délben fél 1-kv ebédszünetet tarto­ttun­k. Ekkorra­­16.80 ki­lót szedtem, s két kilóval jártam Paulics Teréz előtt. A többiek eredménye is 100 kiló fölött volt. Kiszámítottam: eddig teljesítet­tem a tervemet, óránkint 16—17 kilót szed­tem. Megjegyzem, az óranorma 2 kiló. Dél­után több órán keresztül óránkint 18 kiló gyapotot szedtem. Öt óra tájt a kihordó boldogan, futva jött vissza hozzám, s már messziről kiabált, hogy megvan a 190 klló. Negyed óra múlva Paulies Teréz, majd fél óra múlva Révész Katica is elérte ezt a tel­jesítményt. Hat óra felé Paulies Teréz s én túlszárnyaltuk a 200 kilót. Hihetetlen boldogsággal töltött el bennünket az, hogy a kongresszusi műszakban hazánkban egye­dülálló eredm­ényt sikerült elérnünk. Újult lelkesedéssel dolgoztunk tovább. A végső sorrend így alakult: 212,80 kilóval első lettem, második Paulics Teréz 209,10, har­madik Révész Katalin 201, negyedik Pal­­kovics Katalin 186.30, ötödik Béres Etelka 186.20 kilóval. A 32 versenyző közül tizen­hétnek a teljesítménye túlszárnyalta a 100 kilót, köztük 12 olyan gyapotszedőnőé, aki az idén először szed kétkezes szovjet mód­szerrel, s első komoly erőpróbája ez a nap volt. Este kis ünnepségen osztották ki a napi szedésért járó munkabért és a pré­miumot. A 200 kilón felüli szedésért a ke­reseten felül 200 forint jutalmat kaptunk. Keresetem 223,44 forint volt, s emellett 10 méter textiláru kedvezményes vásárlá­sára szóló utalványt is kaptam. Akik 180— 190 kiló körül szedtek, csaknem 200 fo­rint bért kaptak és ugyancsak 10 méter textilre szóló kedvezményes utalványt. A kongresszusi műszak napján megfo­gadtam, hogy október 15-re elérem a 10 mázsás idei teljesítményt, november 1-re pedig a 20 mázsát. ígéretem első részét — a közbejött kétnapos eső miatt egy­napos késéssel — teljesítettem. Módszere­met egyre tökéletesítve dolgozom tovább, oktatom társaimat. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 35. évfordulóját újabb eredményekkel akarom köszöntetni. Október 22 és november 15 között országos őszi vásárt rendeznek Számos ruházati cikket rendkívüli árengedménnyel árusítanak Az­ állami áruházak, ruházati szaküzle­tek és a vicki földműves szövetkezeti bol­tok október 22—november 15 között orszá­gos őszi vásárt rendeznek. E három hét alatt, a kereskedelem a dolgozóknak rend­kívüli kedvezményeképpen számos ruházati cikknél 10—25 százalékos árengedményt nyújt. A dolgozók az országos őszi vásá­ron lényegesen olcsóbban szerezhetnek be igen sok férfi és női ruházati cikket, divat­árut. Így-­pélldául: női kabátot 886 forint he­lyett 798 forintért, női lódenkabátot 760 fo­rint helyett 690 forintért, női flanellruhát 208.80 forint helyett 179 forintért, férfi sertésbőr félcipőt 193 forint helyett 165 fo­rintért, bakancsot 311.50 forint helyett 279.50 forintért, női mű­selyemharisnyát 32.90 forint helyett 29.60 forintért, mikádó kabátot 928 forint helyett 700 forintért, női ruhaszövetet 65.50 forint helyett 59.50 fo­rintért. Ezenkívül számos más ruházati és divat­áru, valamint cipő kerül árengedménnyel forgalomba. (MTI) Új békebizottságok alakításával készülnek a magyar dolgozók a békekongresszusra Az új békebizottságok százai alakulnak ezekben a napokban, a harmadik magyar béke­kongresszu­sra való készülődés során. A fejér megyei Ercsi községben és az Ercsi Cukorgyárban már 52 új békebizottság ala­kult. A móri járás bék­ebizottságai megígér­ték, hogy a bék­eikongresszusig 300 új béke­bizottságot alakítanak. Nádasdladányban az asszonyok díszes háziszőttes térítőt készí­tenek a békekomgresszusról. A borsodmegyei üzemek, bányák, falvak dolgozói is lelkesen készülnek a békekon­gresszusra. A Borsodnádasdi Lemezgyár­ban a dolgozók elhatározták, hogy no­vember 20—23 között békeműszakokat tar­tanak. Az encsi járásban eddig 78 új bé­kebizottságot alakítottak. A járás MNDSZ- asszonyai megfogadták, hogy fokozott fel­­világosító munkát végeznek a baromfi- és tojásbegyűjtésben elért eredmények növelé­sére. Az edelényi úttörők játékokat készí­tenek a koreai gyermekek részére. Makón néhány hónappal ezelőtt még csak 40 békebizottság volt., Most, a harma­dik magyar békekongresszusra készülve 250 új békebizottságot alakítottak a város lakói. Horváth Sándorné tszcs-tag kezde­ményezésére a II. kerület asszonyai mű­vészi munkával, gyönyörű «béketarsolyt» készítenek, Siera Sámuel hatholdas egyéni­leg dolgozó paraszt, a városi békebizott­ság elnöke az elmúlt hetekben békevédel­mi szerződést kötött Köteles Sándor hat­­holdas dolgozó paraszttal. Gera Sámuel a szerződésben vállalt kötelezettségét már teljesítette: a szántást, vetést határidő előtt befejezte. A szabolcsm­egyei Nyírbátor községben az MNDSZ-asszonyoik három «béketariisznyát» készítenek, ezekben küldik el a község dol­gozóinak levelét a bé­cekongresszushoz. Okaritófü­pös községben az MNDSZ-tagok olvasókört alakítanak. A nyírmadai gép­állomás békebizottsága a gépállomás előtti teret társadalmi munkával parkosítja. A te­ret Béke-térnek nevezik el. Az Országos Filharmónia vidéki hangversenyei Az idei évadban az Országos Filharmó­nia vidéki osztálya sok olyan vidéki vá­rosban, községben rendez hangversenyt, ahol zenei esten eddig még nem vehettek részt a dolgozók. A nagyobb vidéki váro­sokban zenekari bérlet-sorozat, továbbá új kezdeményezésként több helyen kamara­­bérletsorozat indul. A közeledő magyar békekongresszussal kapcsolatban november első napjaiban békehangversenyek lesznek Sztálinváros­­ban, Pécsett, Győrött, Miskolcon, Szege­den és még több más vidéki városban. , (MTI) / ­ Bolgár filmművészeti küldöttség érkezik Magyarországra Október 23 és 29 között rendezik meg hazánkban első ízben a bolgár filmhetet. A filmhétre a testvéri Bulgáriából film­­művészeti küldöttség érkezik Hazánkba­. A küldöttség tagjai: Sztrasimir Rasev, a Bol­gár Népköztársaság minisztertanácsa mel­lett működő filmügyi bizottság elnökhelyet­tese és Ljubomir Kahakcsiev filmszínész, a «Hajnal a haza felett» című film főszerep­lője. (MTI) Magyar kulturális küldöttség utazott az Albán Népköztársaságba A magyar-albán kulturális egyezmény keretében vasárnap este Tamás Aladár író vezetésével magyar kulturális küldöttség utazott az Albán Népköztársaságba. A kül­döttség tagjai között vám­ I Bencze László Kossuth-díjas grafikusművész, Bencze Mik­lós operaénekes, Érsek Mária zongoramű­vész, Bakonyi Klára hegedűművész, Ősi János és Lakatos Gabriella, az Operaház szólótáncosai, valamint­­népdalénekesek, nyolctagú­ népi zenekar és négytagú artista­csoport. (MTI) Ma zárul a Slamd Demok­ralikus Ki­ltársasá­­ban rendezett magyar kultúrhét Berlin, október 20. (MTI) A Német Demokratikus Köztársaságban rendezett nagysikerű magyar kultúrhét ma este, a berlini sajtópalotában tartandó ün­nepi esttel véget ér. Az esten Ludwig Renn, a nagynevű német író magyaror­szági benyomásairól tart előadást. Kiváló német művészek mellett fellép a Berlin­ben tartózkodó Lukács Pál, a Magyar Nép­­köztársaság érdemes művésze és Sebők György zongoraművész is. Bratislavában kiadták József Attila válogatott műveit Bratislavában a napokban szlovák nyel­ven megjelent József Attila válogatott műveinek gyűjteménye és Horváth Már­tonnak József Attiláról szóló tanulmánya. A bratislavai «Lud» címűl lap hosszú cikk­ben ismerteti .Jan Smerk szlovák költő fordításában József Attila e Nem én kiáltok, a föld dübörög» címmel megjelent verses­kötetét. (MTI) KEDD, 1952 OKTÓBER 21 MA HARMINCÖT 1 79­7 október 11-én (régi időszámítás szerint 8-án) írta meg Jen­in «Egy kívül­álló tanácsai» című cikkét. Ezek a napok a fegyveres felkelés meg­szervezésének napjai voltak. A felkelés győ­zelmének legfontosabb zálogát, a dolgozó nép bizalmát már kiharcolták a kommunis­ták. Szerte az egész világon nőttön nőtt a dolgozók elkeseredése és gyűlölete az im­perialista háború és okozói­ a tőkések el­len. A tömegek hangulata egyre forradal­mibbá vált. Meginogtak még az elnyomó osztályok támaszai, a­ hadseregek is. 1917 szeptemberében felkelés tört ki a német hadiflottában. Ilyen körülmények között az orosz forradalom, számíthatott az egész vi­lág dolgozóinak rokonszenvére. Oroszországban hatalmas lépésekkel ha­ladt előre a forradalom ügye. 1917 szep­temberében és októberében, hatalmas sztráj­kok zajlottak le. De a munkások már nemcsak sztrájkokat szerveztek. Gyakran előfordult, hogy elkergették egyes gyárak tulajdonosait, s maguk vették kezükbe a termelés irányítását. Megváltozott a parasztmozgalom is. A parasztok, akik hiába várták, hogy az Ideiglenes Kormány törvényes úton föld­höz juttassa őket, felgyújtották a földesúri udvarházakat, kifüstölték a földesurakat, széthordták a felszerelést, s elfoglalták a földeket. A parasztmozgalom parasztfelke­léssé nőtt. A katonák harcai egyre inkább a felke­lés jellegét öltötték. A katonák — munká­sok, parasztok — megtagadták az enge­delmességet, elkergették a reakciós tiszte­ket. Forradalmi dühvel fordultak szembe az áruló Ideiglenes Kormánnyal. Az egyik hadsereg katonái például levelet­­ írtak a kommuniistákn­a­k s kérték őket ,gondoskod­janak arról, hogy Kerenszkij úr egy akasz­tóidra kerüljön Komnyilovval». A békéért, a földért, a Visákraányatás megdöntéséért harcoló nép egyre , bizalommal fordult a kommunisták felé. E­zt bizonyítja az is, hogy ebben én, időben a szovjetek többsége már szilárdam a kom­mu­­niisták kezében volt. A forradalmi népmozgalom egyfelől és másfelől az ellenforradalom egyre foko­zódó szervezkedése napirendre tűzték a fegyveres felkelést. «A hatalom átmenete a szovjetek kezébe a gyakorlatban fegy­veres felkelést jelent... Lemondani a fegyveres felkelésről most annyit jelentene, mint lemondani a bolsevizmus fő jelszavá­ról.. . és általában a forradalmi proletár* internacionalizmusról» — írta Lenin. «Egy kívülálló tanácsai* című cikkében Lenin világos útmutatásokat adott arra, hogyan kell lefolytatni a fegyveres felke­lést." Figyelmeztette a kommunistákat, hogy a­­ fegyveres felkelés a politikai harc különle­ges formája, amely külön törvényeknek van alávetve. «Sohasem szabad játszani a felkeléssel, hanem ha megkezdjük, határo­zottan tudnunk kell, hogy végig is kell vinni» — figyelmeztette Lenin a pártot Lenin e cikkében kidolgozta a fegyveres felkelés konkrét tervét is. Hangsúlyozta, hogy e felkelés nagyfokú bátorságot és ön­feláldozást követel a munkásoktól. A leg­veszélyesebb helyekre a legelszántabb har­cosokat kell küldeni, akik képesek arra, hogy kövessék ezt a jelszót: «mindnyájan elpusztulunk, de nem engedjük át az ellen­­séget». «Az orosz forradalom és a világforrada­­lom sikere két-háromnapi harctól függ» — fejezte be cikkét Lenin. Az orosz proletá­rok a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom a­apjaiban Lenin útmutatásai alapján vívták ki azt a győzelmet, amely új korsza­­­kot nyitott az emberiség történetében. ZICHY MIHÁLY (1827-1906) Ma 125 éve született Zichy Mihály, a magyar képzőművészet egyik mestere, a kiváló grafikus. Hosszú pályafutása alatt sokezernyi képzőművészeti alkotást hozott létre: rajzokat, illusztrációkat, vízfestménye­ket és kisebb számban olajfestményeket. Zichy hatalmas terjedelmű életművét a múltban nagyon különbözőképpen értékel­ték. Festményei sohasem arattak tetszést és ezért voltak olyan kritikusok, akik egész életművét lebecsülték..Ma már azonban vi­lágos előttünk, hogy rajzai, illusztrációi ko­rának jelentős képzőművészeti alkotásai kö­zé tartoznak. Zichyről nemcsak hazánkban, hanem a Szovjetunióban is megemlékeznek a képző­művészet hívei, a művészek és a műtörté­nészek. Az orosz-magyar képzőművészeti kapcsolatokat Munkácsy, Rombauer, Justh Zsigmond és mások mellett elsősorban Zichy Mihály jelenti, aki fél évszázadig élt Oroszországban. * Zichy Mihály életében és művészetében számos ellentmondásos vonás van. Szoros kapcsolatai voltak a cári udvarral, az arisztokráciával , de festett harcosszel­­lemű képeket is, amelyek a feudális és a kapitalista elnyomás ellen tiltakoztak. Híve, volt az 1848-as szabadságeszméknek, s a francia felvilágosodás eszméinek — de nem volt kapcsolata kora haladó mozgal­maival, elszigetelt, arisztokratikus egyéni­ségként élt. Zichy Mihály életművéből mindenekelőtt rajzai és néhány ifjúkori képe maradandó. Korai olajfestésű művei a magyar reform­kor festészetének értékes emlékei. A szá­raz, darabos, kemény formák hamuja alatt romantikus forradalmi tűz parázslik. Ilyen művei a «Mentőcsónak», a «Koporsó­­lezárás» stb., amelyekben kifejezőkészsége erőteljesen, bár néha a bécsi kispolgári művészet banális formájában jelentkezik. Ezek a kemény színekkel készült festmé­nyek a rajz kiválósága mellett rendkívül kifejező szűkszavúságukkal tűnnek ki. Ezt a felfogását Waldmüllertől tanulta, aki Zichy­ az eszmei tisztázásra, a szószaporí­tástól mentes plasztikus kifejezésre ne­velte. Legértékesebb művei rajzai és vízfest­ményei. Bámulatos karakterérzék, meg­figyelőerő, humor jellemzi azokat a rajzait amelyek udvari jel­emelteiket mutatnak be. Ki­tűnő példa erre a Királyi kegy* című mun­kája. Ez a rajz egy hajlongó udvaron így ábrázol, akinek a király különös kegy­kép­pel bemutatja egy kosárkában elhelyezet kedvenc kutyakölyökeit. Némely rajza és aquarellje antikapitalista tendenciát fejez ki: ilyen például az «Uzsorás». Legnagyobb alkotásai az illusztrációk Nagy részüket második oroszországi tar­tózkodása alatt, öregkorában készítette Ezeknek az illusztrációknak az alapján bízvást elmondható, hogy Zichy a XIX századbeli illusztrátorok legelsői között foglal helyet. Legfőbb erénye, hogy művé­szi mondanivalóját a­ szöveg eszméjének és jellegének megfelelően alakítja, hogy raj­zai nyomán szemléletessé válik a­ költői mű eszméje és hangulata. Csodálatos át­­érző képességgel, híven, elevenen jelení­tik meg művei Lermontov, Byron, Arany és Aladách alakjait. Jeleneteinek felfogása mindig drámai; mondanivalóját kevés, de tipikus alakkal, tipikus mozdulattal fejezi le. Műveinek erejét fokozza rendkívüli mes­­erségbeli tudása. Minden lapjának alapja a biztos, kifejezőerejű rajz, amelynek kör­vonalait finom, leheletnyi tónusokkal ele­­venné hangulatossá varázsolja. A világító és sótet felületek bravúros elosztásai, azt lehetne mondani, «halk» átmenetei, a szí­­nesség benyomását keltik.­­ • • nem­csak cikkekben, hanem em­­lékkiállitás keretében is megemlékezünk Zichyről, a grafika nagymesterét értékel­jük benne, azt a művészt, aki a magas eszmei tartalmú rajznak és a tökéletes il­­lusztrációnak példaadó, kiváló mestere. Grafikusaink feladata, hogy tanulmányoz­zák grafikájának eredményeit és alkotó­­módszerét. Zichy példája nagy segítséget nyújthat­­ számukra abban, hogy ezt a fontos, tömegekhez szóló műfajt a szocia­lista realizmus útján új diadalokra vigyék. Végvári Lajos Zichy Mihály illusztrációja Arany János «Török Bálint» című költeményéhez Emlékünnepségek Arany János halálának 70. évfordulójés OHv^Kar 99.én van i­on., i _ 1 -« , _ ' . Október 22-én van Arany János halálá­nak 70. évfordulója. Ebből az alkalomból a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a Magyar Írók Szövetsége október 22-én este 6 órakor az Eötvös Loránd Tudomány­­egyetem aulájában (Bp. V., Pázmány Pé­­ter,«r *­3) emlékünnepélyt rendez e­m­­lékbeszédet mond Zelk Zoltán Kossuth-dí­jas költő. Az emlékbeszédet műsor követi Ugyanezen a napon délelőtt 11 órakor a Kapesti Városi Tanács végrehajtó bizott­sága, a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Irók Szövetsége és a Magyar Iro Art Triene/‘ Társaság megkoszorúzza Arany János múzeumkerti szobrát. A szo­bornál emlékbeszédet mond Sőtér István ano­ k­i ít Délután 3 Arim­é-k 1 »koszorúzzak meg a Kerepes Jevenhnus Sírjánál­ Bóka László gy­ámi tanár tart megemlékezést. (MTI)

Next