Szabad Nép, 1952. november (10. évfolyam, 269-298. szám)
1952-11-27 / 295. szám
CSÜTÖRTÖK, 1952 NOVEMBER 27 A népek bécsi béketalálkozójának előkészületeiről, hazájuk erősödő békemozgalmáról beszélnek a harmadik magyar békekongresszus külföldi küldöttei „Az angol nép tudja, hogy a békeharc a világ minden népének közös ügye" Franz Petrer és Ted Jones, a harmadik magyar békekongresszus osztrák és angol vendégei hazájuk békemozgalmáról, a népek bécsi béketalálkozójának előkészületeiről nyilatkoztak a «Szabad Kép» munkatársainak. Ted Jones, az angol béketanács képviselője, 41 év óta bányász, vájár. Dél-Walesből, Anglia egyik hatalmas bányavidékéről, Neath városából jött el hozzánk. — A bányászok Angliában a béke legaktívabb harcosai — mondotta Jones. 1949-ben a Dalais Valley-i bányavidéken született meg a szervezett angol békemozgalom. A béke hívei itt kongresszust tartottak, s megtárgyalták a legégetőbb kérdéseket: a béke megvédését és az atomfegyver betiltását. A kongresszuson — folytatta Jones — megválasztották a walesi békebizottságot. A békebizottságból ma már országos szerv lett — az angol béketanács. — A békemozgalom fő ereje Angliában is a békét akaró munkásosztály. Velük harcolnak a dolgozó kisemberek, a haladó értelmiség, tudósok, írók, zenészek, művészek. Monica Feltont, Hewlett Johnsont, a Canterbury-i érseki helynököt, Gordon Schaffer újságírót, Bernal professzort, Whitehead professzort, a világ egyik legkiválóbb matematikusát, Patrick Hamilton drámaírót, Miles Malleson népszerű színészt, Rutland Boughton híres zeneszerzőt, a neves békeharcosokat az egész világon ismerik — mondotta Jones. — Mióta Monica Felton visszajött Koreából, fáradhatatlan. Városról városra jár s elmondja mindazt, amit látott, elmondja az igazságot. Nálunk is volt Neath-ban. Hatalmas tömeg hallgatta néma csendben megrázó beszédét. Jóformán mindaz, amit Koreáról, s a baktériumháborúról mondott, ismeretlen volt a bányászok előtt. Beszéde mély benyomást gyakorolt hallgatóira, nem volt olyan ember, aki ne érezte volna át a békéért folyó harc jelentőségét. A beszámoló után ugrásszerűen megnövekedett a békealáírások száma. Azok a tények, amelyeket Monica Felton saját szemével látott Koreában, sok-sok munkást, értelmiségi dolgozót, számos papot győzött meg környékünkön arról, hogy nekik is küzdeniök kell az igaz ügyért, a békéért. — A malájföldi háborúról igen kevés és főleg a valóságnak , meg nem felelő hírek jutottak el hozzánk, egészen a legutóbbi időkig. Nemrégiben azonban nálunk járt H. B. Urn, a «Malayan Monitor» szerkesztője, s előadásán tiszta képet kaptunk a borzalmas malájföldi háborúról. _ Lim malájföldi származású — teszi hozzá Jones — de Londonban él, mert az angol hatóságok nem engedik vissza hazájába». A walesi békeharcos bányászok és dolgozók ezen beszámolója után tiltakoztak a kormánynál a koreai és malájföldi háborúk ellen és követelték e háborúk azonnali befejezését. A burzsoá sajtó hazugságokkal igyekezett félremagyarázni a most lejátszódó kenyai eseményeket is. Történt azonban olyan eset, amit nem lehetett elhallgatni. Leslie Hale angol képviselő — folytatta Jones — visszatérve Kenyából, az alsóházban elmondta az igazságot. — Az angol dolgozók közül egyre többen ismerik fel a háborús készülődés veszélyét. A repülőterek és az amerikaiak parancsára készülő egyéb építkezések félelmet keltenek a lakosságban. Az amerikaiak azt mondják, s az angol kormány is azt ismétli, hogy ezek védenek meg bennünket. A népet azonban már nem lehet becsapni, nem hiszik el az ilyen meséket, nyíltan beszélik, hogy Anglia az amerikaiak előretolt állása. Meg kell mondanom — hangsúlyozza az angol békeküldött — az angol dolgozók leghőbb vágya, hogy megszabaduljanak az amerikaiaktól. — A népek Bécsben megtartandó béketalálkozójára nálunk is lázasan készülődnek A kongresszus jelentőségét az egész országban békegyűléseken és konferenciákon ismertették és ismertetik. A küldöttek különböző gondolkozásig foglalkozású, pártállású emberek. Sok járásban gyűjtöttek a küldöttek útiköltségeire és kiadásaira. A békét akaró angol nép tudja, hogy a békeharc a világ minden népének közös ügye, s ezért fontos a népek minél szorosabb barátsága. Ted Jones ezekkel a szavakkal búcsúzott: — Meg akarom köszönni Budapest dolgozóinak, békeharcosainak azt a meleg fogadtatást, azt a vendégszeretetet, amiben részesítettek. Azt kívánom a magyar dolgozóknak, hogy békében, sok sikerrel építsék a szocializmust. „Az osztrák nép békeharcának erősítésével készül a népek nagy béketalálkozójára" Franz Petrer osztrák tanító az osztrák békeharcosokat képviselte a harmadik magyar békekongresszuson A most előszörjárt Aagy Írországon, először szívja, szabad ország levegőjét. A békekongresszuson ismerkedett meg a magyar dolgozókkal, a mi népünk harcos békevágyával. Franz Petres Bécsből jött, abból a városból, amelynek dolgozói mind jobban érzik az amerikai megszállók és az osztrák kormány fokozódó háborús készülődésének nyomasztó terheit. Bécs békeharcosai ma lelkesen készülnek a népek nagy béketalálkozójára. Erről beszél Franz Petrer, az osztrák békeharcosok küldötte. — Az osztrák békeharcosok nagy munkát végeznek a népek''bécsi' békekongresszusának előkészítése során. Házról házra, lakásról lakásra járnak és a béke kérdéseiről beszélgetnek a legkülönbözőbb politikai nézeteket valló emberekkel. A békeharcosok szava mindinkább megértésre talál, s olyan tömegeket állít a béketábor oldalára, amelyek eddig teljesen közömbösen szemlélték az eseményeket. A béke védelmének és megőrzésének kérdése ma Ausztriában a néptömegek egyik központi kérdése lett. Ez arra késztette az osztrák kormányt és nyugati gazdáit, hogy változtassanak eddigi politikájukon. Ezek a körök eddig megpróbálták agyonhallgatni a kongresszust — ma már ez lehetetlen. Az imperialisták lapjai kénytelenek tudomást venni a népek közelgő nagy béketalálkozóiról és hiába kiáltanak kígyót-békát a mozgalomra — még ez a ténykedésük is bizonyos értelemben a béke híveinek javát szolgálja; felhívja azok figyelmét is a kongresszusra, akik egyébként talán nem szerettek volna róla tudomást. Franz Petrer az osztrák békemozgalomról beszél. — Legfőbb feladatunk, hogy ráébreszt szük a legszélesebb néprétegeket: saját maga ellen vét, aki tétlenül tűri az amerikaiak és az angolok háborús előkészületeit, aki tétlenül tűri, hogy a háborús előkészületek miatt egyre nyomorúságosabban éljen, nyugtalanná váljanak napjai. Karntenben, ahol én lakom, ma rengeteg a munkanélküli. Annyian vannak, mint a harmincas évek válságos esztendőiben. Rohamosan nőtt a számuk , az idén 100 százalékkal több a munkanélküli, mint tavaly volt. Nálunk, Kärntenben nem nehéz megmagyarázni az összefüggést a háborús előkészületek és a munkanélküliség emelkedése között. De így van ez másutt is — az összefüggések egyre inkább érezhetőbbé válnak, növelik az osztrák nép gyűlöletét a megszállók ellen. — Az osztrák békemozgalom erői egyre nőnek. Ezt mutatja, az is, hogy az idegen megszállók ma már nem tehetnek meg mindent kényükre-kedvükre — a nép szembeszáll követeléseikkel. Az amerikaiak — mondja Franz Petrer a közelmúltban a Salzach-tó környékén páncélos-gyakorlóteret akartak építeni. Terveik ellen azonban olyan erővel zúdult fel a nép tiltakozása, hogy az amerikaiak meghátrálásra kényszerültek, s az építkezést mind a mai napig nem tudták megkezdeni. De növekszik az ellenállás más vonalakon is. Bécsben az egyetemi hallgatók nagyarányú tüntetésekkel tiltakoztak a tandíjemelés ellen; a bécsi lakosság harcos fellépésével megakadályozta a Rommel náci tábornokról szóló amerikai film vetítését. A nép ellenállásának megtestesítője az Osztrák Népi Ellenzék is. Ez a baloldalitömörülés egyesíti mindazokat az embereket, akik elégedetlenek a jelenlegi kormány politikájával, akik béke és biztonság után vágyakoznak, s olyan gazdasági politikát követelnek, amely a nép jólétét szolgálja. — Népünk —mondja búcsúzóul Franz Petrer — büszke arra, hogy fővárosában tartják a népek nagy béketalálkozóját. Bécsben üzemek falvain, az utcákon, hidakon,gyárkémények tetején a dekorációk és jelszavak köszöntik a nagy eseményt. Az osztrák nép a békeimre erősítésével készül a kongresszusra. Munkájához újabb nagy lendületet ad a magyar nép békeharcosaiiak gyönyörű seregszemléje, a harmadik magyar békekongresszus. A magyar költészet nagy ünnepe Megjelent a „Magyar költészet antológiája‘ a Szovjetunióban A moszkvai Szépirodalmi Könyvkiadó gyönyörű kiállítása 563 oldalas könyvet hozott ki: a «Magyar költészet antológiája»-t. A XVI. századtól napjainkig, Bornemissza Pétertől és Balassa Bálinttól Zelkig, Benjáminig, Aczélig, Kónyáig, Kuczkáig, Juhász Ferencig 49 magyar költő verseit mutatja be az antológia és bemutat egy kis gyűjteményt a magyar népköltészetből. A fordítást 17 kitűnő szovjet műfordító és jeles szovjet költő végezte. Az összeállítás és a fordítások szerkesztése Anna Krasznova munkája. A kötetet I. Beketov szovjet festő többszínnyomású, magyar motívumokból alkotott rajzai díszítik. A könyv valóságos remeke a könyvtechnikának is. A magyar költészet még sohasem kapott ehhez mérhető jelentőségű külföldi nyilvánosságot. Ez az orosznyelvű magyar könyv megnyitja a magyar költészet számára az igazi világnyilvánosságot. .Lenin és Sztálin, Puskin és Majakovszkij nyelvén, oroszul a 200 milliós szovjet néphez szólnak a magyar költők, de tanul és olvas oroszul az egész világ haladó értelmisége. A Moszkvában kiadott «Magyar költészet antológiája» alapmotívuma, vörös fonala a magyar nép költőinek harca a szabadságért és a függetlenségért. Mintha ez lenne a gyűjtemény mottója: «A néppel tűzön-vízen át». Akkor ezt, a magyar irodalom számára történelmi jelentőségű könyvet kézbeveszszük, két, szellemében és jelentőségében össze sem hasonlítható, de ez esetben feltétlenül egymás mellé állítandó állásfoglalásra kell emlékeznünk Az egyik, időzeneileg korábbi, Kosztolányi Dezsőnek sokat idézett két verssora: «Mert néma gyermek minden kis magyar. A nagyvilág nem érti a szavát» _A másik a mi korunk, a mi jelenünk és jövendőnk szava, amelyet Révai József elvtárs fogalmazott meg a A Magyar Dolgozók Pártjának második kontgresszusán. Révai elvtárs megállapította, hogy a magyarság immár nincs egyedül: megszűnt izoláltsága és egyenrangú családtagja lett az emberiség legnagyobb, legerősebb, legtisztább és bizonyosan legnagyobb jövendőjű családjának, a béketábornak. Nem vagyunk egyedül! Néma gyermek volt a magyar költő a múltban. Ha a magyar nép fia költőről beszélt, Petőfire gondolt. Balassára, Zrínyire, Csokonaira, Aranyra, Adyra, Vajdára... Arról viszont a Habsburgok és a magyar urak «kultúrpolitikái», minisztériumai, akadémiája, egyetemei gondoskodtak, hogy az igazi magyar költők ne jussanak át a határon. Amikor 1921-ben Gábor Andor egy bécsi napilapban az emberiség egyik legnagyobb költőjének nevezte Ady Endrét, egy másik napilap gúnyosan jegyezte meg, hogy nem nagy bizalma van az olvasónak az olyan világnagyságok iránt, akiknek nevét csak a költő halála után pár esztendővel hallják legelőször azok az olvasók is, akik alig órajárásnyira laknak a magyar határtól és akik éppúgy érdeklődnek Izland nagy költői iránt, mint a délamerikai spanyol vagy az afrikai néger költészet iránt — de Ady Endréről semmit sem tudnak, mert bizonyára nem adott semmi olyant, amit érdemes tudomásul venni. A reakció tollforgatóit árulásukon túl ürességük és jelentéktelen voltuk fosztotta meg a nemzetközi érdeklődéstől, a magyar nép igazi költőit pedig a reakció «kultúrpolitikája» tudatosan és következetesen elzárta a nyilvánosság elől. A reakció kultúrpolitikájának e «sikereit» alig csorbította az a tény, hogy Petőfi Sándort nem tudták, Petőfi Sándort nem lehetett elhallgatni. Petőfi verseinek fordításai megjelentek a múlt század második felében és a XX. század első évtizedében több országban. De ezek a gyűjjtemények nem azokhoz szólottak, akikhez Petőfi szólni akart, a dolgozó milliókhoz, hanem csak néhány irodalmárhoz, aki a fordításokban csak azt vizsgálta, hogy a «szakma» szempontjából milyen színvonalon áll (nem Petőfi, hanem a fordító) és legfeljebb néhány könyvkiadó üzletember fejében fordult meg a gondolat, hogy nem lenne-e jó üzlet kiadni Petőfit a nagyközönség számára. De ha egy ilyefik üzletember közelebbről megismerkedett Petőfivel, azonnal letett erről a veszélyes tervről Franciaországban megünnepelték ugyan Petőfi születésének századik évfordulóját, de az ünnepség szónoka Pekár Gyula volt. Mikor a Szovjet Hadsereg felszabadította Magyarországot, egycsapásra megváltozott a magyar irodalom helyzete is. Hogy csak egy példát említsek: az első világháború után, Pozsonyban a szlovák soviniszták eltávolították a Petőfi-térről Petőfi szobrát. A második világháború után a csehszlovák népi demokráciában a köztársaság valamennyi városában ünnepélyesen megemlékeztek Petőfi halálának századik évfordulójáról. Pozsonyban ugyanazon a helyen ünnepelte a szlovák nép Petőfi emlékét, ahol a csehszlovák burzsoá köztársaság «kultúrpolitikusai» durván megsértették volt Petőfi Sándort. A szabadító szovjet nép nagy érdeklődéssel és szeretettel fordult Petőfi felé, akinek egyes versei már a XIX. század második felében (orosz nyelven) együtt harcoltak az orosz forradalmárokkal, akinek műveiből kisebb gyűjtemények a Nagy Októberi Forradalom győzelme és a második világháború közötti esztendőkben a Szovjetunió több nyelvén jelentek (meg Magyarország felszabadulása után százezres példányszámokban fogytak el a Szovjetunióban Petőfi válogatott versei, a szovjet kritika nagy elismeréssel és a szovjet nép forró lelkesedéssel fogadta Petőfi orosznyelvű kiadásait. Moszkvából vezetett Petőfi útja Pekingbe és ma már Petőfi valóban százmilliók költője, a békéért és szabadságért világszerte folyó harc egyik lobogója. Alóta a felszabadult magyar nép a felszabadító Szovjetunió szövetségese és harcostársa, azóta hangerősítővel szólhatnak a magyar nép költői a világ népeihez. S nemcsak Petőfi, Ady és József Attila szólhatnak, hanem a magyar költészet valamennyi mestere. A «A magyar költészet antológiája», amelyet Anna Krasznova olyan nagy gondossággal, tudással és szeretettel állított össze és amelyet jelentős szovjet költők, köztük N. Tyihonov, M. Iszakovszkij, A. Zsarov, Sz. Marsuk, N. Csukovszkij, V. Inber, Sz. Kirszanov fordítottak orosz nyelvre, a magyar költészet diadalútjának fontos állomása. A magyar költők, a magyar írók, minden dolgozó magyar hálás szeretettel gondol azokra, akiknek a magyar irodalom ezt a nagy eredményt köszönheti: a könyv összeállítójára, fordítóira, illusztrátorára, kiadójára és nagy szeretettel fordul azok felé, akik e könyvön keresztül az eddiginél is jobban megértik a magyar nép történetét, a magyar nép jellemét, erejét, szabadságakaratát, harcos elszántságát. Könnyű elképzelni, milyen szeretettel olvassák Petőfit, Adyt, József Attilát a moszkvai vagy a leningrádi egyetemek hallgatói, milyen lelkesen csodálják irodalmi estéiken a magyar költőket a Szovjet Hadsereg katonái, milyen boldogan és büszkén tapsolnak a magyar költők szárnyas gondolatainak a nagy szovjet gyárak és a virágzó kolhozok dolgozói. Az egész szovjet nép magához öleli ezzel a könyvvel a magyar nép harcos múltját, büszke jelenét, gyönyörű jövendőjét. A magyar költő most már joggal mondhatja, «az egész világ számára énekelek». Az összeállítás igen jó. Anna Krasznova elvtársam a magyar költők időrendi csoportosítása mellett a magyar költészet minden nagy alkotását helyes történelmi és irodalomtörténelmi érzékkel állapítja meg, mértékül elsősorban a költőnek a néphez, a magyar nép függetlenségi és szabadságharcaihoz való viszonyát alkalmazva, így a gyűjtemény gerincét Petőfi, Ady és József Attila harcos élete és harcos műve adja, de méltó helyet kap Balassa és Zrínyi, Vörösmarty, Arany, Vajda és a felszabadult magyar nép költészete is. A fordítások mesteriek. Aki Tyihonov fordításában olvasta Petőfit, az nem csak Petőfit érti meg, de azt is megtudja, hogy Tyihonov, mikor Magyarországon járt, megszerette a magyar népet. Valamennyi fordításon érzik nemcsak a mesterségbeli tudás, de a lelkesedés is és a szövetségi hűség. A fordítók tanulmányozták, megértették és elsajátították a magyar verselés szabályait és sajátosságait. Sikerült valóban magas művészi fokon a szovjetorosz költészet nyelvén és ahol szükséges, az orosz klasszikus költők nyelvén tolmácsolni a magyar költőket úgy, hogy azok tiszta, szép orosz nyelven szólnak, de magyar költők maradnak. A fordítás nemcsak hatalmas munkát igényelt, de a magyar nép iránti nagy szeretet is kellett ahhoz, hogy fordítás közben a magyar költők ne veszítsenek erejükből és ne veszítsenek magyarságukból. A kötet fordítói ezt a szinte megoldhatatlannak látszó feladatot tökéletesen megoldották. Pozitív, követendő példaként idézhetnénk mind a tizenhét fordítót, mind a tizenhét fordítónak,szinte valamenynyi művét Arany Fülemüléjé M. Iszakovszkij fordításában — ez a legszebb utántöltés. De talán kevésbbé magával ragadó Vörösmarty Fóti dala, Csukovszkij fordításában, vagy Petőfi Tiszája V. Levin utánköltésében? Itt igazi költők fordítottak, igazi költőket — nagy mesterségbeli tudással és forró szeretettel. Éppen azért, mert ez anagyszerű könyv most indult el hódító útjára, nem ünneprontás, hanem szükséges, sőt kötelező munka rámutatni a kiadás egyes hiányosságaira. A kötet előszavában (az előszót Hidas Antal írta), van néhány félreértés és néhány mulasztás. Hidas elvtárs nem egyszer mellőzi a marxista történelemírást, ehelyett polgári történelemírók nézeteit teszi magáévá. Tanulmányán végigvonul bizonyos szűkkeblűség a magyar történelem nagy harcaival és nemzeti vezetőivel szemben. Ennekkövetkeztében például lekicsinylt, nem mutatja meg igazi jelentőségében I. István hatalmas történelmi szerepét. Az az egyoldalúság, amellyel Hidas elvárs szemléli történelmünket, különösen bántóan jelentkezik az 1848—1849 ről szóló lapokon' többet tudunk meg'a szabadságharc gyengeségeiről, mint hősi nagyszerűségéről, a szabadságharcot szervező és vezető Kossuth alakja nem bontakozik ki előttünk igazi nagyságában. Nem egy irodalmi értékelésében is megmutatkozik Hidas elvtárs történelemszemléletének merevsége, így például lekicsinyléssel ír Vörösmarty «Zalán futása» című költeményéről, mert az csak «a múlt viharos megéneklése» volt, megengedhetetlen módon támadja Jókait és Mikszáthot, irodalmunk e nagy alakjait. Mostohán kezeli az előszó a Magyar Kommunista Pártot, annak nagy harcait és győzelmeit Megemlíti, hogy a Magyar Kommunista Párt megalakult — de többet nem tud róla Pedig milyen hősköltemény a mi pártunk 34 esztendeje: a magyar vörös hadsereg harcai, az illegális kommunista párt hősei és vértanúi, a Rákosi-perek, az ellenállás szervezői, az illegális «Szabad Nép]! Száz hősköltemény sokezer hőse... Az előszó — sajnos — hallgat róluk. Valószínű, hogy Hidas Antal elvtárs, aki nagyon sokat tett a magyar költészet ismertetéséért és népszerűsítéséért a Szovjetunióban, aki hatalmas munkát végzett Petőfi fordítása és ismertetése terén, ebben az esetben kötelességének tartotta, hogy szerény legyen Úgy érezte, hogy illik feltárni hibáinkat, de nem illik sokat hangoztatni érdemeinket. Sajnos, túlzásba vitte ezt a szerénységet és így az előszóból a magyar nép nagy szabadságharcainak inkább csak hiányosságait lehet megtanulni, s kevés szó esik ragyogó erényeiről. A könyv hatalmas, szinte történelmi érdemei mellett természetesen eltörpülnek ezek a hiányosságok. •A magyar írók és a magyar nép hálás szeretettel üdvözli a szovjet nép testvér tettét, amellyel megnyitotta a magyar költészet számára az utat százmilliók agyához és szívéhez Ennek az antológiának megjelenése nagy ünnep a magyar költészet, a magyar irodalom és a magyar nép számára. Elismerése a magyar költészet évszázados munkája és harcai eredményeinek és programma ma és a holnap magyar költői számára: a néppel tűzön vízen át, hősi harcban a békéért, a szocializmusért — a nagy szovjet nép oldalán Illés Béla SZABAD NÉP Összehívták a Szovjetunió negyedik országos békeértekezletét A moszkvai rádió jelenti: A Szovjetunió Békebizottságának plénuma szerdán A Moszkvábam ülést tartott. Az ülés megvitatta a népek békekongresszusá- nak előkészületeivel kapcsolatos kérdéseket, majd határozatot hozott, hogy december 2-re A Moszkvába összehívják a Szovjetunió negyedik országos békeértekezletét. Amerikai lapok a nyugateurópa New York, november 26. (MTI) A nyugateurópai országokban egyre gyakrabban feltörő Amerika-ellenes hangulat nagy gondot okoz az amerikaiaknak. Erre vallanak a «New York Times» és a «New York Herald Tribune» e kérdésről írott cikkei. «Az amerikaiak megrökönyödéssel tapasztalják az Amerika-ellenes érzelmek megjelenését a nyugateurópai országokban, Amerika barátai és szövetségesei, a segélyprogrammok haszonélvezői között — írja Anne ArcCormick, a «New York Times» tudósítója. — A mindenfelől befutó jelentések, amelyek szerint Amerikával szemben félelem és gyanakvás nyilvánul meg, annál nyugtalanítóbbak, mivel a nyugateurópai népek felfogását tükrözik» — írja a tudósító, majd így folytatja: «Oktalanság volna, ha nem vennénk tudomást arról, hogy az Amerika-ellenes hangulat megvan, hogy az elmúlt évben ez a hangulat fokozódott és kiterjedt. Ez a hangulat a túlterhelt gazdasági élet lázongását jelenti a fegyverkezési kiadások ellen, a függetlenséghez szokott népek tiltakozását jelenti a függőséggel járó megkötöttségek ellen». \\ Amerika-ellenes hangulatról Anne AlcCormick ezután az Amerikaellenesség okaira utalva ezt írja: «A szövetséges országokban tapasztalható népszerűtlenségünk fő oka az, hogy olyan nagy súlyt helyezünk a fegyverkezésre. Amennyiben az atlanti közösségben jelentkező Amerika-ellenesség a háború gondolata elleni tiltakozást, lázongást jelenti, úgy ez nagyon is érthető jelenség. Ezt a hangulatot nem szabad könnyelműen kezelni, mert esetleg végzetes arántokat ölthet». Hasonló hangnemben ír a kérdésről Walter Lippmann a «New York Herald Tribune»-ban. Lippmann cikkében utal a nyugateurópai, de különösen az angol és francia kormány által vállalt fegyverkezési kötelezettségekre, majd így ír az ezek miatt fellángolt Amerika-ellenes hangulat okairól: «Nagy az ellentét aközött, amit a nyugateurópai népek teljesíteni akarnak és aközött, aminek a sürgős teljesítésére ez amerikai katonai és diplomáciai missziók rászorítják őket és amit kormányaik megígértek. Nézetem szerint — ismeri be Lippmann — ez az ellentét az alapvető oka annak is feszültségnek, amely Nyugat-Európában az egyre növekvő Amerika-ellenességben jut kifejezésre. A Brit Birodalom atinisz Alá kezdődik Londonban a Brit Birodalom miniszterelnökeinek értekezlete. Az angol sajtó részletesen foglalkozik az értekezlettel és hangsúlyozza, hogy ezen kísérletet tesznek majd arra, hogy az Egyesült Államok térhódító törekvéseivel szemben a domíniumokat Anglia köré tömörítsék. A «Financial Times», az angol pénzügyi körök lapja a többi között a következőket írja: «Reméljük, hogy a nemzetközösség országainak az Egyesült Államok és más érdekelt országok iránti olyan közös magatartását találják majd meg, amely hatásosabb lesz a nemzetközösséghez tartozó országok bármelyikének jelenlegi magatartásánál.» A lap a továbbiakban bírálja az Egyesült Államok «rövidlátó» politikáját, amellyel «leverte a nyersanyag-árakat — köztük a gumi árát — és ellenintézkedésként javasolja «újabb áruelhelyezési piacok létrehozását és kifejlesztését». A lap végül felhívja az Egyesült Államokat, hogy «több kölcsönösséget» tanúsítson. Az Angol Kommunista Párt Politikai Perelnökeinek értekezlete Bizottsága nyilatkozatot adott ki a konferenciával kapcsolatban. A nyilatkozat megállapítja, hogy a Brit Birodalom országainak kormányait mind súlyosabb nehézségekbe és veszedelmekbe dönti szolgalelkűségük az Egyesült Államok gazdasági és politikai uralmával szemben. Az Egyesült Államok imperializmusa mind jobban hatalmába keríti a birodalom országait. Az Egyesült Államok gazdasági stratégiájának célja: utat törni a Brit Birodalom piacain az amerikai kivitel számára, megkaparintani a nyersanyagforrásokat és a birodalom országainak gazdaságát az amerikai tőke uralma alá hajtani.. A kommunista párt nyilatkozata kijelenti, hogy a Brit Birodalom összes népeinek létérdeke a jelenlegi politikával homlokegyenest ellenkező politikát követel. A kommunista párt a birodalom összes népeinek nemzeti függetlenségéért, az imperialista kizsákmányolás megszüntetéséért és a birodalom összes népei közötti gazdasági és politikai együttműködésért harcol az életszínvonal emelése és a világbéke megőrzése céljából. Francia li a nyugatnémet politikusé Párizs, november 26. (MTI) A «Figaro», a francia nagy burzsoázia lapja hosszasan kommentálja azokat a kirohanásokat, amelyek nyugatnémet részről hangzottak el az utóbbi időben Franciaország ellen. A lap élesen bírálja a nyugatnémet államférfiak agresszív kijelentéseit. «A francia közvélemény — írja a «Figaro» — mélyen felháborodott Ollenhauer, Blücher, Dehler, Kaiser és piaiak legutóbbi nyilatkozatainak hevességén és irzsoá lap ( agresszív kijelentéseiről arcátlanságán, a «nagybirodalom» iránti követeléseken, az Elzásszal és Lotharingiával kapcsolatos «germán» jellegű célzásokon, valamint azon, hogy a bonni kormány mindezért nem részesül szemrehányásban». A «Figaro» a francia burzsoáköröknek a német militarizmus újjászületése miatti mély aggodalmát fejezi ki akkor is, amikor végül így ír: «Minden arra enged következtetni, mintha bizonyos német körökben vágyakozás léteznék, vagy születnék újjá a hitlerizmus módszerei iránt». Adenauer bizalmas megbeszé Berlin, november 26. (MTI) Adenauer kedden bizalmas megbeszélést tartott Bonnban a három nyugati főbiztossal. A megbeszélésen — amelyről nem adtakki hivatalos jelentést — a bonni kancellár beismerte, hogy az agresszív egyezmények ratifikálását a német, nép növekvő ellenállása miatt nem sikerült eddig keresztülhajszolnia. Adenauer ugyanakkor ígéretet tett: minden eszköz igénybevételével igyekszik az egyezmények jóváhagyását még decemberben kierőszakolni. Alint Adenauer közölte, a kormány felszólította a szövetségi gyűlés állandó bizottságát, hogy a bonni különszerződés és az úgynevezett európai védelmi egyezmény lése a nyugati főbiztosokkal második és harmadik olvasásban való tárgyalását tűzze a parlament december 3-i, 4-i és 5-i ülésének napirendjére. A Német Kommunista Párt bonni parlamenti csoportja nyilatkozatban foglalt állást Adenauer újabb tervével kapcsolatban. A nyilatkozat a többi között kiemeli: «Adenauerra újabb súlyos csapást kell mérni! Nem szabad megengedni, hogy sor kerüljön a háborús Szerződések második és harmadik olvasására. Népünk ,nemzetünk sorsa forog kockán. A helyzet azt parancsolja, hogy a nép — erőfeszítéseit a végsőkig fokozva — lemondásra kényszerítse az Adenauer-kamányt és véglegesen megbuktassa a háborús egyezményeket. Béketüntetések Nyár Hétfőn este Gelsenkirchen bányászvárosban, kedden este Dortmundban nagy néptömegek lelkes szeretettel köszöntötték a Ruhr-vidék ifjúságának stafétáját, amely a nyugatnémet ifjúság üdvözletét viszi Bécsbe, a népek békekongresszusára. Hat-Németországban A staféta érkezésére várakozó töreg mind Gelsenkirchenben, mind Dortmundban béketüntetésen követelte az áruló Adenauer-kormány haladéktalan lemondását, az össznémet tanácskozás folytatását és a német békeszerződés mielőbbi megkötését. 3 A budapesti jugoszláv ügyvivő kiutasítása A külügyminisztérium tájékoztatási főosztálya közli: A magyar kormány legutóbbi jegyzékében felhívta a jugoszláv kormányt, hogy Komatina nevű budapesti ügyvivőjét, aki segédkezet nyújtott a Tito-kormány szólNem York, november 26. (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságának november 24-i ülésén véget ért az általános vita a koreai kérdéssel kapcsolatban. A bizottságnak most meg kell vitatnia a beterjesztett határozati javaslatokat és szavaznia kell a szovjet, az amerikai javaslat, valamint India^Mexikó és Peru javaslata |^gfp A vita közben az amerikai-angol tömb vezetői kulissza mögötti mesterkedésekhez folyamodtak, hogy — amennyire csak tudják — álcázzák javaslataikat, amelyeknek agresszív lényege lelepleződött a világ közvéleménye előtt Az amerikai sajtó napról napra beszámolt az Egyesült Államok és Anglia képviselőinek más országok küldötteivel folytatott kulissza mögötti tárgyalásairól. Mexikó, Peru és India küldöttsége a színfalak mögött folyó tárgyalások után olyan határozati javaslatokat terjesztett a bizottság elé, amelyeket szerzőik «kompromisszumosnak» tüntettek fel és amelyeket állítólag a koreai fegyverszünet megkötése kérdésében tanúsított megegyezési «törekvés» diktált A. J. Visinszkij, a szovjet küldöttség vezetője a politikai bizottság november 24-i ülésén elemezte az amerikai-angol tömb képviselőinek a szovjet javaslattal szemben felhozott ellenvetéseit. Elemezte az indiai határozati tervezetet is, rámutatott az amerikai javaslattal való, hasonlóságára. Megjegyezte, hogy az indiai határozattervezetet «bírálattal» illető sugalmazott amerikai sajtójelentések ellenére kétségtelen, hogy az Egyesült Államok képviselője támogatja az indiai küldöttség javaslatát. Acheson amerikai külügyminiszternek az ülés végén mondott beszéde teljes mértékben igazolta A. J. Visinszkij megjegyzését. Acheson kijelentette, hogy «elismeréssel üdvözli» az indiai határozati javaslatot és «köszönetet mond» érte szerzőinek. «A meggyőződésem — mondotta Acheson — hogy azonosak törekvéseink és ugyanazt a dolgot tartjuk szem előtt». Ezután Acheson viszonylag másodrendű jelentőségű módosításokat terjesztett elő az indiai határozati javaslattal kapcsolatban, majd beismerte, hogy az indiai küldöttség javaslatai «a többi határozati javaslat irányát követik», vagyis az Egyesült Államok, Mexikó és Peru határozati javaslatának irányát Az amerikai külügyminiszter nem volt hajlandó válaszolni A. J. Visinszkijnek, a Szovjetunió küldöttsége vezetőjének beszédeire. Kijelentette, hogy nincs szándékában jogi fejtegetésekbe bocsátkozni. Az Egyesült Államok képviselője most sem tudott semilyen kifogást emelni a szovjet határozati javaslat lényegével kapcsolatban. Acheson puszta frázisokat puffogtatott a szovjet küldöttségnek a koreai háború megszüntetésére vonatkozó rendkívül fontos javaslatával kapcsolatban és kijelentette, hogy ezt a kérdést a hadifoglyok hazatelepítésére vonatkozó kérdés rendezése nélkül nem lehet megoldani. Köztudomású azonban, hogy a Szovjetunió javaslatai egyértelműen kimondják a haladéktalan és teljes tűzszünetet, vagyis a szárazföldi, tengeri és légi hadműveletek haladéktalan és teljes megszüntetését annak az egyezménytervezetnek alapján, amelyre vonatkozóan a hadviselő felek között már megállapodás jött létre. A szovjet határozati javaslat a fegyverszünetre és arra vonatkozik, hogy a hadifoglyok teljes hazatelepítésének kérdését a koreai kérdés békés rendezésével foglalkozó bizottság elé terjesztik megoldás céljából,gálatában álló emberrablók bűncselekményeihez, azonnal hívja vissza. Minthogy a jugoszláv kormány ennek nem tett eleget, a külügyminisztérium november 26-án felszólította Komatina ügyvivő, hogy Magyarország Területét 24 órán belül hagyja el E bizottság alakítását a szovjet határozati javaslat indítványozza. A szovjet határozati javaslat szerint a bizottság tagjainak kétharmados többségével dönt az eléje terjesztett kérdésekben. Szíria küldötte, a következő felszólaló, részletesen foglalkozott a koreai helyzettel és megállapította, hogy a koreai események új világháborúvá fejlődhetnek. Rámutatott annak szükségességére, hogy a leghatásosabb intézkedésekkel megszüntessék a koreai háborút, majd amellett foglalt állást, hogy a közgyűlés csak mindkét fél részére elfogadható ajánlatokat tegyen. Beszédének befejező részében azonban síkraszállt az indiai határozati javaslat mellett. Afganisztán képviselője szintén támogatta India határozati javaslatát. Irán képviselője támogatta az indián küldöttség javaslatát és indítványozta, hogy az indiai határozati javaslatot elsőnek vitassák meg és elsőnek szavazzanak fölötte. November 25-én az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságának ülésén elsőnek A. J. Visinszkij, a Szovjetunió küldöttségének vezetője mondott beszédet. Kijelentette: a Szovjetunió küldöttsége ragaszkodik ahhoz, hogy a határozati javaslatokat beérkezésük sorrendjében vitassák meg és tegyék fel szavazásra. — Feltétlenül szükségesnek tartjuk — mondta Visinszkij — hogy határozati javaslatunkat az indiai küldöttség határozati javaslata előtt tegyék fel szavazásra, mert előbb terjesztettük azt be, mint az indiai küldöttség. Minden ezzel ellenkező határozat durván sérti jogainkat. A leghatározottabb módon síkra szállnak az ilyen törvénytelen eljárás ellen, különösen ha az ilyen eljárás összefüggésben van az olyan fontos javaslatok megvitatásával — és a velük kapcsolatos határozathozatallal — mint amilyen a koreai kérdéssel kapcsolatos szovjet határozati javaslat. A J. Visinszkij beszéde szemmel látható zavart keltett azangol-amerikai tömb képviselői körében. Ez megnyilvánult az újzélandi küldött beszédében, akinek be kellett ismernie, hogy nincs ok az ügyrendi szabályok megsértésére és hogy az iráni küldöttnek az indiai határozati javaslat elsőbbségére vonatkozó indítványa nem veszi tekintetbe az ügyrendi szabályokat. Újzéland képviselője elismerte, hogy az elsőbbségi kérdés — abban a formájában, ahogyan azt a Szovjetunió küldöttsége vetette fel — a lényegbeli kérdés jellegét ölti. Ezzel kapcsolatban javasolta, napolják el a politikai bizottság ülését november 26-ra, hogy — mint mondta — tanulmányozhassák ezt a kérdést. Az ügyrendi szabályok értelmében az újzélandi küldött javaslata felett nem nyitottak vitát, hanem az elnök szavazásra tette fel azt. A javaslatot negyvenöt szavazattal elfogadták, öt küldöttség (a Szovjetunió, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, a Bielorussz Szovjet Szocialista Köztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia) a javaslat ellen szavazott, három küldöttség tartózkodott a szavazástól. Egyelőre tehát kudarcot vallott az amerikai-angol tömb arra,irányuló kísérlete, hogy elsőnek vitassák meg és tegyék szavazásra az indiai küldöttségnek az angol és az amerikai küldöttséggel összeegyeztetett határozati javaslatát. Az Egyesült Államok és Anglia képviselői kétségtelenül lépéseket tesznek abban az irányban, hogy — a tőlük megszokott módon nyomást gyakorolva — kivívják más küldöttségek részéről is annak a törvénytelen javaslatnak támogatását, amely indítványozza, hogy az indiai határozati javaslatot elsőnek vitassák meg és elsőnek szavazzanak felette. Befejeződött a koreai kérdés általános vitája az ENSZ politikai bizottságában Végrehajtották a halálos ítéletet a jugoszláv emberrablókon A Magyar Népköztársaság Legfelső Bírósága a november 26-án, szerdán megtartott fellebbezési tárgyaláson felülbírálta a jugoszláv emberrablók, Bálint László és társai bűnügyében hozott elsőfokú ítéletet. A legfelső bíróság ítéletében helybenhagyta Bálint László, Kenyeres Sándor, dr. Bálint György és Púpos István halálos ítéletét. Púpos János életfogytig tartó börtönre szóló ítéletét megváltoztatva, Púpos Jánost is halálra ítélte. A halálos ítéletet mind az öt elítéltet végrehajtották. (MTI)