Szabad Nép, 1952. november (10. évfolyam, 269-298. szám)

1952-11-27 / 295. szám

CSÜTÖRTÖK, 1952 NOVEMBER 27 A népek bécsi béketalálkozójának előkészületeiről, hazájuk erősödő békemozgalmáról beszélnek a harmadik magyar békekongresszus külföldi küldöttei „Az angol nép tudja, hogy a békeharc a világ minden népének közös ügye" Franz Petrer és Ted Jones, a harmadik magyar békekongresszus osztrák és angol vendégei hazájuk békemozgalmáról, a né­pek bécsi béketalálkozójának előkészületei­ről nyilatkoztak a­ «Szabad Kép» munka­társainak. Ted Jones, az angol béketanács képvise­lője, 41 év óta bányász, vájár. Dél-Wal­es­­ből, Anglia egyik hatalmas bányavidékéről, Neath városából jött el hozzánk. — A bányászok Angliában a béke leg­aktívabb harcosai — mondotta Jones. 1949-ben a Dalais Valley-i bányavidéken született meg a szervezett angol békemoz­galom. A béke hívei itt kongresszust tar­tottak, s megtárgyalták a legégetőbb kér­déseket: a béke megvédését és az atom­­fegyver betiltását. A kongresszuson — folytatta Jones — megválasztották a wa­lesi békebizottságot. A békebizottságból ma már országos szerv lett — az angol béke­tanács. — A békemozgalom fő ereje Angliában is a békét akaró munkásosztály. Velük harcol­nak a dolgozó kisemberek, a haladó értel­miség, tudósok, írók, zenészek, művészek. Monica Feltont, Hewlett Johnsont, a Can­terbury-i érseki helynököt, Gordon Schaffer újságírót, Bernal professzort, Whitehead professzort, a világ egyik legkiválóbb ma­tematikusát, Patrick Hamilton drámaírót, Miles Malleson népszerű színészt, Rutland Boughton híres zeneszerzőt, a neves béke­harcosokat az egész világon ismerik — mondotta Jones. — Mióta Monica Felton visszajött Koreából, fáradhatatlan. Városról városra jár s elmondja mindazt, amit látott, elmondja az igazságot. Nálunk is volt Neath-ban. Hatalmas tömeg hallgatta néma csendben megrázó beszédét. Jóformán mind­az, amit Koreáról, s a baktériumháborúról mondott, ismeretlen volt a bányászok előtt. Beszéde mély benyomást gyakorolt hallga­tóira, nem volt olyan ember, aki ne érezte volna át a­ békéért folyó harc jelentőségét. A beszámoló után ugrásszerűen megnöve­kedett a békealáírások száma. Azok a té­nyek, amelyeket Monica Felton saját sze­mével látott Koreában, sok-sok munkást, értelmiségi dolgozót, számos papot győzött meg környékünkön arról, hogy nekik is küzdeniök kell az igaz ügyért, a békéért. — A malájföldi háborúról igen kevés és főleg a valóságnak , meg nem felelő hírek jutottak el hozzánk, egészen a legutóbbi időkig. Nemrégiben azonban nálunk járt H. B. Urn, a «Malayan Monitor» szer­kesztője, s előadásán tiszta­ képet kaptunk a borzalmas malájföldi háborúról. _ Lim malájföldi származású — teszi hozzá Jones — de Londonban él, mert az angol ható­ságok nem engedik vissza hazájába». A walesi békeharcos bányászok és dolgozók ezen beszámolója után tiltakoztak a kor­mánynál a koreai és malájföldi háborúk ellen és követelték e háborúk azonnali be­fejezését.­­ A burzsoá sajtó hazugságokkal igye­kezett félremagyarázni a most lejátszódó kenyai eseményeket is. Történt azonban olyan eset, amit nem lehetett elhallgatni. Leslie Hale angol képviselő — folytatta Jones — visszatérve Kenyából, az alsóház­ban elmondta az igazságot. — Az angol dolgozók közül egyre töb­ben ismerik fel a háborús készülődés ve­szélyét. A repülőterek és az amerikaiak parancsára készülő egyéb építkezések fé­lelmet keltenek a lakosságban. Az ameri­kaiak azt mondják, s az angol kormány is azt ismétli, hogy ezek védenek meg ben­nünket. A népet azonban már nem lehet becsapni, nem hiszik el az ilyen meséket, nyíltan beszélik, hogy Anglia az ameri­kaiak előretolt állása. Meg kell monda­nom — hangsúlyozza az angol békeküldött — az angol dolgozók leghőbb vágya, hogy megszabaduljanak az amerikaiaktól. — A népek Bécsben megtartandó béke­­találkozójára nálunk is lázasan készülőd­nek A kongresszus jelentőségét az egész országban békegyűléseken és konferenciá­kon ismertették és ismertetik. A küldöttek különböző gondolkozásig foglalkozású, párt­állású emberek. Sok járásban gyűjtöttek a küldöttek útiköltségeire és kiadásaira. A békét akaró angol nép tudja, hogy a béke­­harc a világ minden népének közös ügye, s ezért fontos a népek minél szorosabb ba­rátsága. Ted Jones ezekkel a szavakkal búcsúzott: — Meg akarom köszönni Budapest dol­gozóinak, békeharcosainak azt a meleg fogadtatást, azt a vendégszeretetet, amiben részesítettek. Azt kívánom a magyar dol­gozóknak, hogy békében, sok sikerrel épít­sék a szocializmust. „Az osztrák nép békeharcának erősítésével készül a népek nagy béketalálkozójára" Franz Petrer osztrák tanító az osztrák béke­harcosokat képviselte a harmadik magyar békekongresszuson A most először­­járt A­a­­­gy­ Írországon, először szívja, szabad ország levegőjét. A békekongresszuson ismerkedett meg a magyar dolgozókkal, a mi népünk harcos békev­ágyával. Franz Petres Bécsből jött, abból a városból, amelynek dolgozói mind jobban érzik az­ amerikai megszállók és az­ osztrák kormány fokozódó háborús készülődésének nyomasztó terheit. Bécs békeharcosai ma lelkesen készülnek a né­pek nagy béketalálkozójára. Erről beszél Franz Petrer, az­ osztrák békeharcosok kül­dötte. — Az osztrák békeharcosok nagy munkát végeznek a népek''bécsi' békekon­gresszusá­nak előkészítése során. Házról házra, la­kásról lakásra járnak és a béke kérdései­ről beszélgetnek a legkülönbözőbb politikai nézeteket valló emberekkel. A békeharcosok szava mindinkább megértésre talál, s olyan tömegeket állít a béketábor oldalára, ame­lyek eddig teljesen közömbösen szemlélték az eseményeket. A béke védelmének és meg­őrzésének kérdése ma Ausztriában a nép­­tömegek egyik központi kérdése lett. Ez arra késztette az osztrák kormányt és nyu­gati gazdáit, hogy változtassanak eddigi po­litikájukon. Ezek a körök eddig megpróbál­ták agyonhallgatni a kongresszust — ma már ez lehetetlen. Az imperialisták lapjai kénytelenek tudomást venni a népek közelgő nagy­ béketalálkozói­ról és hiába kiáltanak kígyót-békát a mozgalomra — még ez a tény­kedésük i­s bizonyos értelemben a béke hí­veinek javát szolgálja; felhívja azok figyel­mét is a kongresszusra, akik egyébként ta­lán nem szerettek volna róla tudomást. Franz Petrer az osztrák békemozgalom­­ról beszél. — Legfőbb feladatunk, hogy ráébreszt szük a legszélesebb néprétegeket: saját ma­ga ellen vét, aki tétlenül tűri az ameri­kaiak és az angolok háborús előkészületeit, aki tétlenül tűri, hogy a háborús előkészü­letek miatt egyre nyomorúságosabban éljen, nyugtalanná váljanak napjai. Karntenben, ahol én lakom, ma rengeteg a munkanél­küli. Annyian vannak, mint a harmincas évek válságos esztendőiben. Rohamosan nőtt a számuk , az idén 100 százalékkal több a munkanélküli, mint tavaly volt. Nálunk, Kärntenben nem nehéz megmagyarázni az összefüggést a háborús előkészületek és a munkanélküliség emelkedése között. De így van ez másutt is — az összefüggések egyre inkább érezhetőbbé válnak, növelik az osztrák nép gyűlöletét a megszállók ellen. — Az osztrák békemozgalom erői egyre nőnek. Ezt mutatja, az is, hogy az idegen megszállók ma már nem tehetnek meg mindent kényükre-kedvükre — a nép szem­beszáll követeléseikkel. Az amerikaiak — mondja Franz Petrer a közelmúltban a Salzach-tó környékén páncélos-gyakorlóteret akartak építeni. Terveik ellen azonban olyan erő­vel zúdult fel a nép tiltakozása, hogy az amerikaiak meghátrálásra kényszerültek, s az építkezést mind a mai napig nem tud­ták megkezdeni. De növekszik az ellenál­lás más vonalakon is. Bécsben az egyetemi hallgatók nagyarányú tüntetésekkel tilta­koztak a tandíjemelés ellen; a bécsi lakos­ság harcos fellépésével megakadályozta a Rommel náci tábornokról szóló amerikai film vetítését. A nép ellenállásának meg­testesítője az Osztrák Népi Ellenzék is. Ez a baloldali­­tömörülés egyesíti mindazokat az embereket, akik elégedetlenek a jelen­legi kormány politikájával, akik béke és biztonság után vágyakoznak, s olyan gaz­dasági politikát követelnek, amely a nép jólétét szolgálja. — Népünk —­mondja búcsúzóul Franz Petrer — büszke arra, hogy fővárosában tartják a népek nagy­­ béketalálkozóját. Bécsben üzemek falvain, az utcákon, hida­kon,­­gyárkémények tetején a dekorációk és jelszavak köszöntik a nagy eseményt. Az osztrák nép a békeimre erősítésével készül a kongresszusra. Munkájához újabb nagy lendületet ad a magyar nép békeharcosai­­i­ak gyönyörű seregszemléje, a harmadik magyar békekongresszus. A magyar költészet nagy ünnepe Megjelent a „Magyar költészet antológiája­‘ a Szovjetunióban A moszkvai Szépirodalmi Könyvkiadó gyönyörű kiállítása 563 oldalas köny­vet hozott ki: a «Magyar költészet antoló­­giája»-t. A XVI. századtól napjainkig, Bor­nemissza Pétertől és Balassa Bálinttól Zel­­kig, Benjáminig, Aczélig, Kónyáig, Kucz­­káig, Juhász Ferencig 49 magyar költő ver­seit mutatja be az antológia és bemutat egy kis gyűjteményt a magyar népköltészetből. A fordítást 17 kitűnő szovjet műfordító és je­les szovjet költő­ végezte. Az összeállítás és a fordítások szerkesztése Anna Krasz­nova munkája. A kötetet I. Beketov szov­jet festő többszínnyomású, magyar motí­vumokból alkotott rajzai díszítik. A könyv valóságos remeke a könyvtech­ni­kának is. A magyar költészet még sohasem kapott ehhez mérhető jelentőségű külföldi nyilvá­nosságot. Ez az orosznyelvű magyar könyv megnyitja a magyar költészet számára az igazi világnyilvánosságot. .Lenin és Sztálin, Puskin és Majakovszkij nyelvén, oroszul a 200 milliós szovjet néphez szólnak a ma­gyar költők, de tanul és olvas oroszul az egész világ haladó­ értelmisége. A Moszkvában kiadott «Magyar költészet antológiája» alapmotívuma, vörös fonala a magyar nép költőinek harca a szabadságért és a függetlenségért. Mintha ez lenne a gyűjtemény mottója: «A néppel tűzön-ví­zen át».­­ Ak­kor ezt, a magyar irodalom számára történelmi jelentőségű könyvet kézbevesz­­szük, két, szellemében és jelentőségében össze sem hasonlítható, de ez esetben fel­tétlenül egymás mellé állítandó állásfogla­lásra kell emlékeznünk Az egyik, időzen­­eileg korábbi, Kosztolányi Dezsőnek sokat idézett két verssora: «Mert néma gyermek minden kis magyar. A nagyvilág nem érti a szavát» _A másik a mi korunk, a mi jelenünk és jövendőnk szava, amelyet Révai József elvtárs fogalmazott meg a A Magyar Dol­gozók Pártjának második ko­ntgresszusán. Révai elvtárs megállapította, hogy a ma­gyarság immár nincs egyedül: megszűnt izoláltsága és egyenrangú családtagja lett az emberiség legnagyobb, legerősebb, leg­tisztább és bizonyosan legnagyobb jöven­­­­dőjű családjának, a béketábornak. Nem vagyunk egyedül! Néma gyermek volt a magyar költő a múltban. Ha a magyar nép fia költőről be­szélt, Petőfire gondolt. Balassára, Zrínyire, Csokonaira, Aranyra, Adyra, Vajdára... Arról viszont a Habsburgok és a magyar urak «kultúrpolitikái­», minisztériumai, aka­démiája, egyetemei gondoskodtak, hogy az igazi magyar költők ne jussanak át a ha­táron. Am­ikor 1921-ben Gábor Andor egy bécsi napilapban az emberiség egyik legna­gyobb költőjének nevezte Ady Endrét, egy másik napilap gúnyosan jegyezte meg, hogy nem nagy bizalma van az olvasónak az­ olyan világnagyságok iránt, akiknek nevét csak a költő halála után pár esztendővel hallják legelőször azok az olvasók is, akik alig órajárásnyira laknak a magyar határ­tól és akik éppúgy érdeklődnek Izland nagy költői iránt, mint a délamerikai spa­nyol vagy az afrikai néger költészet iránt — de Ady Endréről semmit sem­­ tudnak, mert bizonyára nem adott semmi olyant, amit érdemes tudomásul venni. A reakció tollforgatóit árulásukon túl ürességük és jelentéktelen voltuk fosztotta meg a nem­zetközi érdeklődéstől, a magyar nép igazi költőit pedig a reakció «kultúrpolitikája» tudatosan és következetesen elzárta a nyil­vánosság elől. A reakció kultúrpolitikájának e «sikereit» alig csorbította az­ a tény, hogy Petőfi Sándort nem tudták, Petőfi Sándort nem lehetett elhallgatni. Petőfi verseinek fordításai megjelentek a múlt század második felében és a XX. század első évtizedében több országban. De ezek a gyűjj­temények nem azokhoz szólottak, akikhez Petőfi szólni akart, a dolgozó milliókhoz, hanem csak néhány irodalmárhoz, a­ki a fordításokban csak azt vizsgálta, hogy a «szakma» szempontjából milyen színvona­lon áll (nem Petőfi, hanem a fordító) és legfeljebb néhány könyvkiadó üzletember fejében fordult meg a gondolat, hogy nem lenne-e jó üzlet kiadni Petőfit a nagyközön­ség számára. De ha egy i­l­yefik üzletember közelebbről megismerkedett Petőfivel, azon­nal letett erről a veszélyes tervről Francia­­országban megünnepelték ugyan Petőfi szü­letésének századik évfordulóját, de az ün­nepség szónoka Pekár Gyula volt. Mikor a Szovjet Hadsereg felszabadí­totta Magyarországot, egycsapásra megváltozott a magyar irodalom helyzete is. Hogy csak egy példát említsek: az első világháború után, Pozsonyban a szlovák soviniszták eltávolították a Petőfi-térről Petőfi szobrát. A második világháború után a­ csehszlovák népi demokráciában a köztársaság valamennyi városában ünne­pélyesen megemlékeztek Petőfi halálának századik évfordulójáról. Pozsonyban ugyan­azon a helyen ünnepelte a szlovák nép Petőfi emlékét, ahol­ a csehszlovák burzsoá köztársaság «kultúrpolitikusai» durván megsértették volt Petőfi Sándort. A szabadító szovjet nép nagy érdeklő­déssel és szeretettel fordult Petőfi felé, akinek egyes versei már a XIX. század második felében (orosz nyelven) együtt harcoltak az orosz forradalmárokkal, aki­nek műveiből kisebb gyűjtemények a Nagy Októberi Forradalom győzelme és a máso­dik világháború közötti esztendőkben a Szov­jetunió több nyelvén jelentek (meg Ma­gyarország felszabadulása után százezres példányszámokban fogytak el a Szovjet­unióban Petőfi válogatott versei, a szov­jet kritika nagy elismeréssel és a szovjet nép forró lelkesedéssel fogadta Petőfi orosznyelvű kiadásait. Moszkvából vezetett Petőfi útja Pekingbe és­ ma már Petőfi valóban százmilliók költője, a békéért és szabadságért világszerte folyó harc egyik lobogója. Al­óta a felszabadult magyar nép a felszabadító Szovjetunió szövetségese és harcostársa, azóta hangerősítővel szólhat­nak a magyar nép költői a­ világ népeihez. S nemcsak Petőfi, Ady és József Attila szólhatnak, hanem a magyar költészet va­lamennyi mestere. A «A magyar költészet antológiája», amelyet Anna Krasznova olyan nagy gondossággal, tudással és szeretettel állí­tott össze és­ amelyet jelentős szovjet köl­tők, köztük N. Tyihonov, M. Iszakovszkij, A. Zsarov, Sz­. Marsuk, N. Csukovszkij, V. Inber, Sz. Kirszanov fordítottak orosz nyelvre, a magyar költészet diadalútjának fontos állomása. A magyar költők, a ma­gyar írók, minden dolgozó magyar hálás szeretettel gondol azokra, akiknek a ma­gyar irodalom ezt a nagy eredményt kö­szönheti: a könyv összeállítójára, fordí­tóira, illusztrátorára, kiadójára és nagy szeretettel fordul azok felé, akik e köny­vön keresztül az eddiginél is jobban meg­értik a magyar nép történetét, a magyar nép jellemét, erejét, szabadságakaratát, harcos elszántságát. Könnyű elképzelni, milyen szeretettel olvassák Petőfit, Adyt, József Attilát a moszkvai vagy a leningrádi egyetemek hallgatói, milyen lelkesen cso­dálják irodalmi estéiken a magyar költőket a Szovjet Hadsereg katonái, milyen boldo­­gan és büszkén tapsolnak a magyar költők szárnyas gondolatainak a nagy szovjet gyárak és a virágzó kolhozok dolgozói. Az egész szovjet nép magához öleli ezzel a könyvvel a magyar nép harcos múltját, büszke jelenét, gyönyörű jövendőjét. A ma­­gyar költő most már joggal mondhatja, «az egész világ számára énekelek». Az összeállítás igen jó. Anna Krasznova elvtársam a magyar költők időrendi csoportosítása mellett a magyar költészet minden nagy alkotását helyes történelmi és irodalomtörténelmi érzékkel állapítja meg, mértékül elsősorban a költőnek a néphez, a magyar nép függetlenségi és szabadság­harcaihoz való viszonyát alkalmazva, így a gyűjtemény gerincét Petőfi, Ady és Jó­zsef Attila harcos élete és harcos műve adja, de méltó helyet kap Balassa és Zrínyi, Vörösmarty, Arany, Vajda és a felszabadult magyar nép költészete is. A fordítások mesteriek. Aki Tyihonov fordí­tásában olvasta Petőfit, az nem csak Pe­tőfit érti meg, de azt is megtudja, hogy Tyihonov, mikor M­agyarországon járt, megszerette a magyar népet. Valamennyi fordításon érzik nemcsak a mesterségbeli tudás, de a lelkesedés is és a szövetségi hűség. A fordítók tanulmányozták, megér­tették és elsajátították a magyar verselés szabályait és sajátosságait. Sikerült való­ban magas művészi fokon a szovjetorosz költészet nyelvén és ahol szükséges, az orosz klasszikus költők nyelvén tolmácsolni a magyar költőket úgy, hogy azok tiszta, szép orosz nyelven szólnak, de magyar költők maradnak. A fordítás nemcsak ha­talmas munkát igényelt, de a magyar nép iránti nagy szeretet is kellett ahhoz, hogy fordítás közben a magyar költők ne ve­szítsenek erejükből és ne veszítsenek ma­gyarságukból. A kötet fordítói ezt a szinte megoldhatatlannak látszó feladatot tökéle­tesen megoldották. Pozitív, követendő pél­daként idézhetnénk mind a tizenhét fordítót, mind a tizenhét fordítónak,szinte valameny­­nyi m­ű­vét Arany Fülemüléjé M. Iszakovsz­kij fordításában — ez a legszebb utántöl­tés. De talán kevésbbé magával ragadó Vö­rösmarty Fóti dala, Csukovszkij­ fordításá­ban, vagy Petőfi Tiszája V. Levin utánköl­­tésében? Itt igazi költők fordítottak, igazi költőket — nagy mesterségbeli tudással és forró szeretettel. Éppen azért, mert ez a­­nagyszerű könyv most indult el hódító útjára, nem ünnep­rontás, hanem szükséges, sőt kötelező munka rámutatni a kiadás egyes hiányos­ságaira. A kötet előszavában (az előszót Hidas Antal írta), van néhány félreértés és néhány mulasztás. Hidas elvtárs nem egy­szer mellőzi a marxista történelemírást, ehelyett polgári történelemírók nézeteit te­szi magáévá. Tanulmányán végigvonul bi­zonyos szűkkeblűség a magyar történelem nagy harcaival és nemzeti vezetőivel szem­ben. Ennek­­következtében például leki­­csinylt, nem mutatja meg igazi jelentősé­gében I. István hatalmas történelmi sze­repét. Az az egyoldalúság, amellyel Hidas elv­árs szemléli történelmünket, kü­lönösen bántóan jelentkezik az 1848—1849 ről szóló lapokon' többet tudunk meg'a szabadságharc gyengeségeiről, mint hősi nagyszerűségéről, a szabadságharcot szer­vező és vezető Kossuth alakja nem bonta­kozik ki előttünk igazi nagyságában. Nem egy irodalmi értékelésében is megmutatko­zik Hidas elvtárs történelemszemléletének merevsége, így például lekicsinyléssel ír Vörösmarty «Zalán futása» című költemé­nyéről, mert az csak «a múlt viharos megéneklése» volt, megengedhetetlen mó­don támadja Jókait és Mikszáthot, irodal­munk e nagy alakjait. Mostohán kezeli az előszó a Ma­gyar Kommunista Pártot, annak nagy har­cait és győzelmeit Megemlíti, hogy a Ma­gyar Kommunista Párt megalakult — de többet nem tud róla Pedig milyen hősköl­temény a mi pártunk 34 esztendeje: a ma­gyar vörös hadsereg harcai, az illegális kommunista párt hősei és vértanúi, a Rákosi-perek, az ellenállás szervezői, az illegális «Szabad Nép]! Száz hősköltemény sokezer hőse... Az előszó — sajnos — hallgat róluk. Valószínű, hogy Hidas Antal elvtárs, aki nagyon sokat tett a magyar költészet ismertetéséért és népszerűsítéséért a Szov­jetunióban, aki hatalmas munkát végzett Petőfi fordítása és ismertetése terén, ebben az esetben kötelességének tartotta, hogy szerény legyen Úgy érezte, hogy illik fel­tárni hibáinkat, de nem illik sokat han­goztatni érdemeinket. Sajnos, túlzásba vitte ezt a szerénységet és így az előszóból a magyar nép nagy szabadságharcainak in­kább csak hiányosságait lehet megtanulni, s kevés szó esik ragyogó erényeiről. A könyv hatalmas, szinte történelmi ér­demei mellett természetesen eltörpül­nek ezek a hiányosságok. •A magyar írók és a magyar nép hálás szeretettel üdvözli a szovjet nép testvér tettét, amellyel megnyitotta a magyar köl­tészet számára az utat százmilliók agyá­hoz és szívéhez Ennek az antológiának megjelenése nagy ünnep a magyar költé­szet, a magyar irodalom és a magyar nép számára. Elismerése a magyar költészet évszázados munkája és harcai eredményei­nek és programm­a ma és a holnap ma­gyar költői számára: a néppel tűzön vízen át, hősi harcban a békéért, a szocializmu­sért — a nagy szovjet nép oldalán Illés Béla SZABAD NÉP Összehívták a Szovjetunió negyedik országos békeértekezletét A moszkvai rádió jelenti: A Szovjetunió Békebizottságának plénu­­ma szerdán A Moszkvábam ülést tartott. Az ülés megvitatta a népek békekongresszusá-­ nak előkészületeivel kapcsolatos kérdése­ket, majd határozatot hozott, hogy decem­ber 2-re A Moszkvába összehívják a Szov­­­­jetunió negyedik országos békeértekezletét. Amerikai lapok a nyugateurópa New York, november 26. (MTI) A nyugateurópai országokban egyre gyakrabban feltörő Amerika-ellenes hangu­lat nagy gondot okoz az amerikaiaknak. Erre vallanak a «New York Times» és a «New York Herald Tribune» e kérdésről írott cikkei.­­ «Az amerikaiak megrökönyödéssel tapasz­talják az Amerika-ellenes érzelmek meg­jelenését a nyugateurópai országokban, Amerika barátai és szövetségesei, a segély­­programmok haszonélvezői között — írja Anne ArcCormick, a «New York Times» tudósítója. — A mindenfelől befutó jelen­tések, amelyek szerint Amerikával szemben félelem és gyanakvás nyilvánul meg, an­nál nyugtalanítóbbak, mivel a nyugateuró­pai népek felfogását tükrözik» — írja a tudósító, majd így folytatja: «Oktalanság volna, ha nem vennénk tudomást arról, hogy az Amerika-ellenes hangulat megvan, hogy az elmúlt évben ez a hangulat foko­zódott és kiterjedt. Ez a hangulat a túl­terhelt gazdasági élet lázongását jelenti a fegyverkezési kiadások ellen, a független­séghez szokott népek tiltakozását jelenti a függőséggel járó megkötöttségek ellen». \\ Amerika-ellenes hangulatról Anne AlcCormick ezután az­ Amerika­­el­lenesség okaira utalva ezt írja: «A szövet­séges országokban tapasztalható népszerűt­­len­ségünk fő oka az, hogy olyan nagy súlyt helyezünk a fegyverkezésre. Amennyiben az atlanti közösségben jelentkező Amerika-el­­lenesség a háború gondolata elleni tiltako­zást, lázongást jelenti, úgy ez nagyon is érthető jelenség. Ezt a hangulatot nem sza­bad könnyelműen kezelni, mert esetleg vég­zetes aránt­­okat ölthet». Hasonló hangnemben ír a kérdésről Wal­ter Lippmann a «New York Herald Tri­­bune»-ban. Lippmann cikkében utal a nyu­gateurópai, de különösen az angol és fran­cia kormány által vállalt fegyverkezési kö­telezettségekre, majd így ír az ezek miatt fellángolt Amerika-ellenes hangulat okai­ról: «Nagy az ellentét aközött, amit a nyu­gateurópai népek teljesíteni akarnak és aközött, aminek a sürgős teljesítésére ez amerikai katonai és diplomáciai missziók rá­szorítják őket és amit kormányaik megígér­tek. Nézetem­ szerint — ismeri be Lippmann — ez az ellentét az alapvető oka annak is feszültségnek, amely Nyugat-Európában az egyre növekvő Amerika-ellenességben jut kifejezésre­. A Brit Birodalom atinisz Alá kezdődik Londonban a Brit Biro­dalom miniszterelnökeinek értekezlete. Az angol sajtó részletesen foglal­kozik az értekezlettel és hangsúlyozza, hogy ezen kísérletet tesznek majd arra, hogy az Egyesült Államok térhódító törek­véseivel szemben a domíniumokat Anglia köré tömörítsék. A «Financial Times», az angol pénzügyi körök lapja a többi között a következőket írja: «Reméljük, hogy a nemzetközösség országainak az Egyesült Államok és más érdekelt országok iránti olyan közös magatartását találják majd meg, amely hatásosabb lesz a nemzetkö­­zösségh­ez tartozó országok bármelyikének jelenlegi magatartásánál.» A lap a továb­biakban bírálja az Egyesült Államok «rö­vidlátó» politikáját, amellyel «leverte a nyersanyag-árakat­ — köztük a gumi árát — és ellenintézkedésként javasolja «újabb áruelhelyezési piacok létrehozását és kifej­lesztését». A lap végül felhívja az Egye­sült Államokat, hogy «több kölcsönössé­get» tanúsítson. Az Angol Kommunista Párt Politikai Perelnökeinek értekezlete Bizottsága nyilatkozatot adott ki a konferenciával kapcsolatban. A nyilat­kozat megállapítja, hogy a Brit Biro­dalom országainak kormányait mind súlyo­sabb nehézségekbe és veszedelmekbe dönti szolgalelkűségük az Egyesült Államok gaz­dasági és politikai uralmával szemben. Az Egyesült Államok imperializmusa mind jobban hatalmába keríti a­ birodalom or­szágait. Az Egyesült Államok gazdasági stratégiájának célja: uta­t törni a Brit Biro­dalom piacain az amerikai kivitel számára, megkaparintani a nyersanyagforrásokat és a birodalom országainak gazdaságát az amerikai tőke uralma alá hajtani.. A kommunista párt nyilatkozata kijelenti, hogy a Brit Birodalom összes népeinek lét­érdeke a jelenlegi politikával homlokegye­nest ellenkező politikát követel. A kommu­nista párt a birodalom összes népeinek nemzeti függetlenségéért, az imperialista kizsákmányolás megszüntetéséért és a bi­rodalom összes népei közötti gazdasági és politikai együttműködésért harcol az élet­színvonal emelése és a világbéke megőrzése céljából. Francia li a nyugatnémet politikusé Párizs, november 26. (MTI) A «Figaro», a­­ francia nagy burzsoázia lapja hosszasan kommentálja azokat a ki­rohanásokat, amelyek nyugatnémet részről hangzottak el az utóbbi időben Francia­­ország ellen. A lap élesen bírálja a nyu­gatnémet államférfiak agresszív kijelenté­seit. «A francia közvélemény — írja a «Figaro» — mélyen felháborodott Ollen­­hauer, Blücher­, Dehler, Kaiser és piaiak legutóbbi nyilatkozatainak hevességén és irzsoá lap ( agresszív kijelentéseiről arcátlanságán, a «nagybirodalom» iránti követeléseken, az Elzásszal és Lotharingiá­­val kapcsolatos «germán» jellegű célzáso­kon, valamint azon, hogy a bonni kormány mindezért nem részesül szemrehányásban». A «Figaro» a francia burzsoáköröknek a német militarizmus újjászületése miatti mély aggodalmát fejezi ki akkor is, amikor végül így ír: «Minden arra enged követ­keztetni, mintha bizonyos német körökben vágyakozás léteznék, vagy születnék újjá a hitlerizmus módszerei iránt». Adenauer bizalmas megbeszé Berlin, november 26. (MTI) Adenauer kedden bizalmas megbeszélést tartott Bonnban a három nyugati főbiztos­­­sal. A megbeszélésen — amelyről nem ad­tak­­ki hivatalos jelentést — a bonni kan­cellár beismerte, hogy az agresszív egyez­mények ratifikálását a német, nép növekvő ellenállása miatt nem sikerült eddig ke­resztülhajszolnia. Adenauer ugyanakkor ígéretet tett: minden eszköz igénybevételé­vel igyekszik az egyezmények jóváhagyását még decemberben kierőszakolni. Alint Adenauer közölte, a kormány fel­szólította a szövetségi gyűlés állandó bi­zottságát, hogy a bonni különszerződés és az úgynevezett európai védelmi egyezmény lése a nyugati főbiztosokkal második és harmadik olvasásban való tár­gyalását tűzze a parlament december 3-i, 4-i és 5-i ü­lésének napirendjére. A Német Kommunista Párt bonni parla­menti csoportja nyilatkozatban foglalt ál­lást Adenauer újabb tervével kapcsolatban. A nyilatkozat a többi között kiemeli: «Adenauerra újabb súlyos csapást kell mérni! Nem szabad megengedni, hogy sor kerüljön a háborús Szerződések második és­ harmadik olvasására. Népünk ,nemzetünk sorsa forog­ kockán. A helyzet azt paran­csolja, hogy a nép — erőfeszítéseit a vég­sőkig fokozva — lemondásra kényszerítse az Adenauer-kam­ányt és véglegesen meg­buktassa a háborús egyezményeket­. Béketüntetések Nyár Hétfőn este Gelsenkirchen bányászváros­ban, kedden este Dortmundban nagy nép­tömegek lelkes szeretettel köszöntötték a Ruh­r-vidék ifjúságának stafétáját, amely a nyugatnémet ifjúság üdvözletét viszi Bécs­­be, a népek békekongresszusára. Hat-Ném­etországban A staféta érkezésére várakozó tör­eg mind Gelsenkirchenben, mind Dortmundban béketüntetésen követelte az áruló Aden­­auer-kormány haladéktalan lemondását, a­z össznémet tanácskozás folytatását és a német békeszerződés mielőbbi megkötését. 3 A budapesti jugoszláv ügyvivő kiutasítása A külügyminisztérium tájékoztatási fő­osztálya közli: A magyar kormány legutóbbi jegyzéké­ben felhívta a jugoszláv kormányt, hogy Komatina nevű budapesti ügyvivőjét, aki segédkezet nyújtott a Tito-kormány szól­Nem York, november 26. (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságá­nak november 24-i ülésén véget ért az álta­lános vita a koreai kérdéssel kapcsolatban. A bizottságnak most meg kell vitatnia a beterjesztett határozati javaslatokat és sza­vaznia kell a szovjet, az amerikai javaslat, valamint India^Mexikó és Peru javaslata |^gfp A vita közben az amerikai-angol tömb vezetői kulissza mögötti mesterkedésekhez folyamodtak, hogy — amennyire csak tud­ják — álcázzák javaslataikat, amelyeknek agresszív lényege lelepleződött a világ köz­véleménye előtt Az amerikai sajtó napról napra beszá­molt az Egyesült Államok és Anglia képvi­selőinek más országok küldötteivel folyta­tott kulissza mögötti tárgyalásairól. Mexikó, Peru és India küldöttsége a szín­falak mögött folyó tárgyalások után olyan határozati javaslatokat terjesztett a bi­zottság elé, amelyeket szerzőik «kompro­misszumosnak» tüntettek fel és amelyeket állítólag a koreai fegyverszünet megkötése kérdésében tanúsított megegyezési «törek­vés» diktált A. J. Visinszkij, a szovjet küldöttség ve­zetője a politikai bizottság november 24-i ülésén elemezte az amerikai-angol tömb képviselőinek a szovjet javaslattal szemben felhozott ellenvetéseit. Elemezte az indiai határozati tervezetet is, rámutatott az ame­rikai javaslattal való, hasonlóságára. Meg­jegyezte, hogy az­ indiai határozattervezetet «bírálattal» illető sugalmazott amerikai sajtójelentések ellenére kétségtelen, hogy az E­gyesült Államok képviselője támogatja az indiai küldöttség javaslatát. Acheson amerikai külügyminiszternek az ülés végén mondott beszéde teljes mérték­ben igazolta A. J. Visinszkij megjegyzését. Acheson kijelentette, hogy «elismeréssel üd­vözli» az indiai határozati javaslatot és «köszönetet mond» érte szerzőinek. «A meg­­győződésem — mondotta Acheson — hogy azonosak törekvéseink és­ ugyanazt a dol­got tartjuk szem előtt». Ezután Acheson viszonylag másodrendű jelentőségű módosításokat terjesztett elő az indiai határozati javaslattal kapcsolatban, majd beismerte, hogy az indiai küldöttség javaslatai «a többi határozati javaslat irá­nyát követik», vagyis az Egyesült Államok, Mexikó és Peru határozati javaslatának irá­nyát Az amerikai külügyminiszter nem volt hajlandó válaszolni A. J. Visinszkijnek, a Szovjetunió küldöttsége vezetőjének beszé­deire. Kijelentette, hogy nincs szándékában jogi fejtegetésekbe bocsátkozni. Az Egyesült Államok képviselője most sem tudott semilyen kifogást emelni a szovjet határozati javaslat lényegével kap­csolatban. Acheson puszta frázisokat puf­­fogtatott a szovjet küldöttségnek a koreai háború megszüntetésére vonatkozó rendkí­vül fontos javaslatával kapcsolatban és ki­jelentette, hogy ezt a kérdést a hadifog­lyok hazatelepítésére vonatkozó kérdés ren­dezése nélkül nem lehet megoldani. Köz­tudomású azonban, hogy a Szovjetunió ja­vaslatai egyértelműen kimondják a hala­déktalan és teljes tűzszünetet, vagyis a szárazföldi, tengeri és légi hadműveletek haladéktalan és teljes megszüntetését an­nak az egyezménytervezetnek alapján, amelyre vonatkozóan a hadviselő felek kö­zött már megállapodás jött létre. A szov­jet határozati javaslat a fegyverszünetre és arra vonatkozik, hogy a hadifog­lyok teljes hazatelepítésének kérdését a ko­reai kérdés békés rendezésével foglalkozó bizottság elé terjesztik megoldás céljából,­gálatában álló emberrablók bűncselekmé­nyeihez, azonnal hívja vissza. Minthogy a jugoszláv kormány ennek nem tett ele­get, a külügyminisztérium november 26-án felszólította Komatina ügyvivő, hogy Ma­gyarország Területét 24 órán belül hagyja el E bizottság alakítását a szovjet határozati javaslat indítványozza. A szovjet határo­zati javaslat szerint a bizottság tagjainak kétharmados többségével dönt az eléje ter­jesztett kérdésekben. Szíria küldötte, a következő felszólaló, részletesen foglalkozott a koreai helyzettel és megállapította, hogy a koreai esemé­nyek új világháborúvá fejlődhetnek. Rá­mutatott annak szükségességére, hogy a leghatásosabb intézkedésekkel megszüntes­sék a koreai háborút, majd amellett fog­lalt állást, hogy a közgyűlés csak mindkét fél részére elfogadható ajánlatokat tegyen. Beszédének befejező részében azonban síkraszállt az indiai határozati javaslat mellett. Afganisztán képviselője szintén támo­gatta India határoz­ati javaslatát. Irán képviselője támogatta az indián kül­döttség javaslatát és indítványozta, hogy az indiai határozati javaslatot elsőnek vi­tassák meg és elsőnek szavazzanak fölötte. November 25-én az ENSZ-közgyűlés po­litikai bizottságának ülésén elsőnek A. J. Visinszkij, a Szovjetunió küldöttségének vezetője mondott beszédet. Kijelentette: a Szovjetunió küldöttsége ragaszkodik ahhoz, hogy a határozati javaslatokat beérkezésük sorrendjében vitassák meg és tegyék fel szavazásra. — Feltétlenül szükségesnek tartjuk — mondta Visinszkij — hogy határozati ja­vaslatunkat az indiai küldöttség határozati javaslata előtt tegyék fel szavazásra, mert előbb terjesztettük azt be, mint az indiai küldöttség. Minden ezzel ellenkező határo­zat durván sérti jogainkat. A leghatározot­tabb módon síkra szállnak az ilyen törvény­telen eljárás ellen, különösen ha az ilyen eljárás összefüggésben van az olyan fontos javaslatok megvitatásával — és a velük kapcsolatos határozathozatallal — mint amilyen a koreai kérdéssel kapcsolatos szov­jet határozati javaslat. A J. Visinszkij beszéde szemmel látható zavart keltett az­­angol-amerikai tömb kép­viselői körében. Ez megnyilvánult az új­­zélandi küldött beszédében, akinek be kel­lett ismernie, hogy nincs ok az ügyrendi szabályok megsértésére és hogy az iráni küldöttnek az indiai határozati javaslat el­sőbbségére vonatkozó indítványa nem veszi tekintetbe az ügyrendi szabályokat. Új­­zéland képviselője elismerte, hogy az el­sőbbségi kérdés — abban a formájában, ahogyan azt a Szovjetunió küldöttsége ve­tette fel — a lényegbeli kérdés jellegét ölti. Ezzel kapcsolatban javasolta, napolják el a politikai bizottság ülését november 26-ra, hogy — mint mondta — tanulmányozhas­sák ezt a kérdést. Az ügyrendi szabályok értelmében az új­­zélandi küldött javaslata felett nem nyi­tottak vitát, hanem az elnök szavazásra tette fel azt. A javaslatot negyvenöt sza­vazattal elfogadták, öt küldöttség (a Szov­jetunió, az Ukrán Szovjet Szocialista Köz­társaság, a Bielorussz Szovjet Szocialista Köztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia) a javaslat ellen szavazott, három küldött­ség tartózkodott a szavazástól. Egyelőre tehát kudarcot vallott az ame­rikai-angol tömb arra,irányuló kísérlete, hogy elsőnek vitassák meg és tegyék sza­vazásra az indiai küldöttségnek az angol és az amerikai küldöttséggel összeegyezte­tett határozati javaslatát. Az Egyesült Ál­lamok és Anglia képviselői kétségtelenül lépéseket tesznek abban az irányban, hogy — a tőlük megszokott módon nyomást gya­korolva — kivívják más küldöttségek részé­ről is annak a törvénytelen javaslatnak tá­mogatását, amely indítványozza, hogy az indiai határozati javaslatot elsőnek vitas­sák meg és elsőnek szavazzanak felette. Befejeződött a koreai kérdés általános vitája az ENSZ politikai bizottságában Végrehajtották a halálos ítéletet a jugoszláv emberrablókon A Magyar Népköztársaság Legfelső Bírósága a november 26-án, szerdán megtar­tott fellebbezési tárgyaláson felülbírálta a jugoszláv emberrablók, Bálint László és társai bűnügyében hozott elsőfokú ítéletet. A legfelső bíróság ítéletében helyben­hagyta Bálint László, Kenyeres Sándor, dr. Bálint György és Púpos István halálos ítéletét. Púpos János életfogytig tartó bör­tönre szóló ítéletét megváltoztatva, Púpos Jánost is halálra ítélte. A halálos ítéletet mind az öt elítéltet­ végrehajtották. (MTI)

Next