Szabad Nép, 1952. december (10. évfolyam, 299-328. szám)

1952-12-01 / 299. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA X. ÉVFOLYAAT, 299. SZÁM ARA 6­0 FILLÉR HÉTFŐ, 1952 DECEMBER 11. A káderek kiválasztásáról és a határozatok végrehajtásának ellenőrzéséről Pártunk hatalmas munkára hívja fel szo­cialista hazáját építő munkásosztályunkat, dolgozó népünket, összpontosítsa minden erejét az 1952. évi terv sikeres befejezésére, s ugyanakkor biztosítsa az egyenletes, zök­kenőmentes, szervezett átmenetet az 1953. évre, harcoljon jövőesztendei tervünk győ­zelméért, dolgozzék úgy, hogy — legyűrve minden nehézséget — a még hátralévő két évben diadalra vigyük népgazdaságunk fel­emelt ötéves tervét. A szocializmus építésé­nek nagy feladatai megkövetelik, hogy je­lentősen emeljük a vezetés színvonalát az egész állami és gazdasági életben; hogy nagyon komolyan emeljük a vezetés szín­vonalát pártszervezeteink munkájában. A vezetés alapvető kérdése: a feladatok megoldásához szükséges káderek kiválasz­tása, elosztása, nevelése és a határozatok végrehajtásának ellenőrzése. Ez a kommu­nista munkastílus alapja, a vezetés fő mód­szere; nem egy feladat a sok közül, hanem éppen az, amelytől valamennyi feladat fő megoldása függ. Ez a pártmunka megjaví­tásának kulcsa. Sztálin elvtárs arra tanít: «Vezetni — ez azt jelenti, hogy ellenőrizzük az utasítások végrehajtását». Pártmunkánk fogyatékos­ságai arra mutatnak, hogy a pártszerve­zetek vezetőinek egy része még nem érti meg ezt a fontos lenini-sztálini útmuta­tást. Számos pártszervezetünkben tömege­sen gyártják a határozatokat: sok és fá­radságos munkával megszerkesztik, meg­tárgyalják, újra és újra átírják, s elküldik az alsóbb szervezeteknek — de azzal már alig törődnek, mi valósul meg belőlük. Vannak funkcionáriusaink, akik vakon hisz­nek a holt papírban, s azt képzelik, a ha­tározat meghozatalával mindent megtettek az ügy érdekében. Ez merőben ellentétes a vezetés sztálini elveivel; a helyes veze­tés — mint nagy tanítónk mondotta — azt jelenti, hogy az ember helyesen dönti el a kérdést, megszervezi a helyes döntés végrehajtását, megszervezi a döntés végre­hajtásának ellenőrzését. A legjobb határo­zat is papíron marad, ha nem kísérik fi­gyelemmel végrehajtását. A legjobb gondo­lat és kezdeményezés is fecsegésbe, ku­darcba fullad ott, ahol nem törődnek az ellenőrzéssel. Ezért pártszervezeteink ve­zetőinek munkájuk legnagyobb részét nem mindenféle,­ gyakran felszínes határozatok előállítására, hanem a helyes, valóban irányt mutató, jelentős határozatok végre­hajtásának ellenőrzésére kell fordítaniuk. A végrehajtás ellenőrzése ott kezdődik, hogy tüzetesen ismerni kell magát a hatá­rozatot. A határozat: eszköz a párt politi­kájának végrehajtásához, utasítás a cse­lekvésre. Csak az mérheti le, hogyan va­lósul meg munkaterületen a párt politikája, i'is'ftien­'i |«hc- vs kft i ii i av ph avítt f­­tokai. Funkcionáriusaink egy része azonban egy ■sor fontos párthatározatot nem ismer eléggé, nem tanulmányozza rendszeresen, nem veszi elő újra és újra, nem tekinti mindennapi munkája vezérfonalának őket, nem ellenőrzi lépésről lépésre végrehajtá­sukat. A miskolci pártbizottság titkára egy álló napig kereste fiókjaiban a Politikai Bi­zottságnak a miskolci pártszervezet munká­járól szóló nagyjelentőségű határozatát, amikor a megyei pártbizottság számonkér­­te tőle, hogyan állnak végrehajtásával. Egyes pártbizottságok gyakran saját hatá­rozataikat is elfelejtik: az ózdi .­B három héten belül ugyanabban az­ ügyben kétszer hozott azonos határozatokat. Aki a hatá­rozatokat nem ismeri, az nem harcolhat végrehajtásukért, nem­ is ellenőrizheti meg­valósításukat. Ez pedig odavezethet, hogy a munka hamis vágányokra csúszik. Sztálin elvtárs arra tanít, hogy a hatá­rozatok végrehajtását nem lehet az író­asztal mellől ellenőrizni, a valóságos ellen­­őrzést nem lehet újabb határozatokkal pó­tolni. A Végrehajtás kommunista ellenőr­zése megköveteli, hogy kink a helyszínen kísérjék figyelemmel pártbizottságaink a munkát. Csak így győződhetnek meg arról, hogyan harcolnak a határozat valóra váltá­sáért, csak így bizonyosodhatnak meg ma­gának a határozatnak helyességéről is. A végrehajtás ellenőrzése nem egyszerűen szemlélődés, vagy felszínes «kikérdezés», hanem eleven, gyakorlati segítség a pro­blémák megoldásához. Pártunk nemrégiben határozatot hozott a bauxitbányák párt­­szervezeteinek munkájáról. A veszprém me­­gyei pártbizottság megvitatta a határoza­tot, majd a végrehajtás megszervezésére brigádot alakított, amely három hétig a helyszínen segítette a határozat teljesíté­sét: a brigád tagjai a vezetés számos jó módszerére tanították meg a helyi funkcio­náriusokat, megjavították az egész párt­eletet A jobb politikai munka sokezer ton­na terven felül termelt bauxittal gazdagí­totta népgazdaságunkat. Az ilyen példa még kevés nálunk, an­nál gyakoribb a «futó ellenőrzés» és a v­­illám-instruálás» káros, nem egyszer megbírált rendszere. A pártbizottságok tagjai és politikai munkatársai­ igen rövid ideig­­ tartózkodnak egy helyen, sokszor megelégednek a «szempontok leadásával», ellenőrzőmunkájuk gyakran nem terjed túl a párthelyiség falain. A nógrádmegyei Karancsalja és Szurdok pártvezetőségei el­mondták, hogy az MB és a JB munka­társai hónapokon át csak egy-egy órára látogatják meg őket, gépiesen továbbítják az utasításokat, s utaznak tovább. Mind­két helyen gyenge a termelés, akadozik a pártmunka. Ez a munkastílus idegen a kommunista vezetéstől; a határozato­k tel­jesítéséért folyó harc sokrétű, eleven, se­gítő, nevelő ellenőrzést követel. A/I végre­hajtás ellenőrzésének mindenekelőtt az a célja — mondotta Malenkov elvtárs az SZKP XIX. kongresszusán , hogy fel­tárjuk a hiányosságokat, leleplezzük a törvénytelenségeket, tanácsokkal segítsük a becsületes funkcionáriusokat, megbüntessük a javíthatatlanokat, gondoskodjunk az el­fogadott határozat végrehajtásáról, tanul­mányozzuk a tapasztalatokat és a tapasz­talatok alapján biztosítsuk a kitűzött fel­adat leghelyesebb, legkedvezőbb és leg­gazdaságosabb megoldását». A végrehajtás rendszeres, mélyreható el­lenőrzése biztosíthatja csak a káderek he­lyes kiválasztását és nevelését. Az ellen­őrzés igényességre, felelősségtudatra, fe­gyelemre neveli a kádereket, feltárja jó és rossz tulajdonságaikat, leleplezi a fe­­csegőket, a vezetésre alkalmatlanokat, helyükbe képzett, ügyes, kezdeményező elv­társakat állít. Csak a végrehajtás helyszíni ellenőrzése közben lehet a kádereket meg­ismerni és fejleszteni; a végrehajtás ellen­őrzése és a kádermunka egymástól elvá­laszthatatlan. Ma számos pártszervezetünk «kádergon­dokkal» küzd, nem találják a megfelelő elvtársakat a rohamosan növekvő feladatok elvégzéséhez Pedig a káderek az élet m­i­den területén megvannak: becsületes, párt­­hű, áldozatkész, öntudatos, vezetőképes elv­társak nőnek fel a szocializmus építésének emberformáló harcaiban, akik a tervteljesí­tés, a begyűjtés, az államkölcsönök jegy­zése során tetteikkel mutatták meg kom­munista tulajdonságaikat. Funkcionáriu­sainknak jobban kell ismerniük saját mun­kak­erületüket, közelebbről kell vizsgálniuk annak problémáit, hogy észrevegyék a fej­lődő embereket, szakítaniuk kell azzal a módszerrel, amely a káderkiválasztást pusz­tán életrajzok tanulmányozására korlátoz­za. A kádereket a munkahelyeken kell fel­kutatni, a párthatározatok végrehajtásáért folyó harcban, a végrehajtás ellenőrzése közben kell megismerni és nevelni őket Ahol nem találnak kádereket, ahol gondot okoz egy-egy funkció betöltése, vagy a pártiskolárak füldés­z­oll alapjában rossz a vezetés módszere, ott a kádermunkát­ el­szakítják a­ pártszervezet mindennapi tevé­kenységétől. A káderek *helyes kiválasztása és neve­/CSV* Heti o, ■ wm!,.tiló.-|rt óin .¤ 1, „Z,\ ó\f,(V) —- nem valósíthatjuk meg sikeresen a párt politikai irányvonalát». Az­ előttünk álló ha­talmas népgazdasági feladatok sürgetően követelik, hogy párthű­ képzett, szilárd és példamutató funkcionáriusokat és aktivis­tákat állítsunk a politikai, gazdasági és kul­turális élet posztjaira. Emellett szükséges a bizonyos mértékű káderátcsoportosítás meg­valósítása az alapanyagipar különféle ágai, mindenekelőtt a szénbányászat, a vas­kohászat és a legfontosabb gépipari üzemek, valamint a megfelelő területi vezető párt­­szervek ... felé» — hangsúlyozta a KV november 29-i ülésén Gerő Ernő elvtárs. Egész pártmunkánknak jobban előterébe kell tehát állítani a káderek kiválasztását, elosz­tását és nevelését. Pártszervezeteink­nek gondoskodniuk kell arról, hogy a ká­dereket politikai megbízhatóságuk és szak­mai rátermettségük alapján válogassák ki, hogy biztosítsák eszmei-politikai fejlődésü­ket, általános műveltségük emelését. Külö­nösen fontos — mutatott rá Gerő elvtárs — hogy siettessék a pártkáderek m­ű­­szaki­­gazdasági képzését és továbbképzését. Bát­rabban állítsák pártfunkciókba a becsüle­­tes, párthű, tehetséges műszaki, értelmisé­gieket. Pártszervezeteink segítsék a káde­reket, ha támogatásra szorulnak, buzdítsák őket, mikor első sikereiket aratják, hívják fel figyelmüket fogyatékosságaikra, vértez­zék fel őket a nehézségek elleni harcra, lép­tessék elő bátran az arra érdemeseket. A végrehajtás hatékony ellenőrzése és a káderek helyes kiválasztása, nevelése csak ott lehetséges, ahol fejlett a bírálat és az önbírálat. A tömegek alulról jövő bírálata nagy­ segítséget nyújt a felülről jövő ellen­őrzéshez, kiegészíti azt. A bírálat és ön­­bí­rá­lat­ légkörében fejlődnek a káderek, fo­kozódik felelősségérzetük a párt és az ál­lam ügyei iránt, szélesedik látókörük, meg­tanulják felismerni és elkerülni a hibákat. Pártszervezeteink nagy feladata, hogy a bírálat és az önbírálat fejlesztésével is ma­gasabb színvonalra emeljék a vezetést. Az előttünk álló feladatok nem köny­­nyűek, de megvalósíthatóak. A kommunis­ták törhetetlen akaraterejükkel, öntudatuk­kal, párthűségükkel, pártszervezeteink po­litikai és szervezeti munkájuk megjavítá­sával új győzelmekre vezetik lelkes és ál­dozatkész népünket évi tervünk túlteljesí­téséért, az­ ötéves terv valóraváltásáért folyó nagyszerű harcban. Országszerte békegyűléseket tartanak a harmadik magyar békekongresszus küldöttei A harmadik magyar békekongresszusról hazatért küldöttek békegyűléseken ismerte­tik dolgozó társaikkal a kongresszus határo­zatát. Nagy Józsefné, a Kaposvári Textilművek leányotthonának vezetője is küldött volt a harmadik magyar békekongresszuson. A kongresszus előtt a leányotthon lakói három békebizottságot alakítottak és munkaver­­senyt szerveztek a fonodában. Sok fonónő jelentősen növelte teljesítményét ebben a versenyben. A gyűrűsfonóban például An­gyal Ilona 88 százalékról 123,4 százalékra, Fekete Zsuzsa 94 százalékról 120 száza­lékra, az előfonóban pedig Biczó Imréné szintén norma alatti teljesítményét 115 szá­zalékra emelte. Nagy Józsefné a kongresz­­szusról hazatérve először nekik, a fiatalok­nak számolt be a kongresszus munkájáról. Az otthon lakói a beszámoló után megfogad­ták, hajrá még jobb munkával, eddigi ered­­m­ényeik fokozásával harcolnak ezután se a békéért. « új eredményekkel köszöntik a né­pek bécsi békekongresszusát. Hajdúböszörmény dolgozóit // Varga Sándor négy és fél holdas egyénileg dol­gozó paraszt képviselte a harmadik ma­gyar békekongresszuson. Esténkint benépe­sedik a háza: «tanyázni» jönnek az isme­rősök, szomszédok, s a távol­a­bb lakók is. Ismerősök és ismeretlenek szólítják meg az utcán is- mindenki hallani akar az or­szágos békekongresszus határozatáról. H Varga Sándor a békekongresszusról hazatérve a termelőcsoportokban, a gépállo­­máson, s az utcák békekisgyűlésein számol be dolgozó paraszttársainak a kongresz­­szus tanácskozásairól. A békekongr­esszuson résztvett küldöttek beszámolói országszerte folynak. (Tudósítónktól.) Ötéves tenünk­ hatalmas összeget, sok­millió forintot fordít a ruházati ipar fej­lesztésére, gondoskodik arról, hogy mind több és szebb ruha jusson a dolgozóknak. Az ötéves terv végére az 1949-es terme­léshez viszonyítva hat és félszeresére emelkedik a ruházati ipar termelése. A ru­házati ipar hazánkban nagyiparrá fejlődik. Ennek a fiat­i iparágnak első hírnöke a Zalaegerszegi Ruhagyár —­ Közép-Európa legmodernebb ruházati ipari üzeme. A mai gyár helyén két évvel ezelőtt még haragoszöld kukoricát ringatott a szél. Zalaegerszegről — amely akkor még inkább nagyközség volt, mint város — csak egy dülőút vezetett erre, s ha esett az eső, azon sem lehetett közlekedni, mert ellepte a végtelen sártenger. A hajdani kukoricaföldön ma szép, négyemeletes vöröstégla épület áll. Egy esztendeje, Sztálin elvtárs 72. születésnapjának tiszte­ltére avatták fel a gyárat, könnyűiparunk büszkeségét. Falainak nagy része csillogó kristályüveg, a folyosókon pulin gumisző­nyeg nyeli el a lépések zaját. A hófehér, neonfényes termekben téli, és átmeneti ka­bátok, lódenek, férfi- és gyermekruhák ezrei készülnek. A gyárban minden munkát géppel vé­geznek. Gépek szabják, varrják az anya­got, géppel varrják fel a gombokat és varr­ják a gomblyukakat. Egy könnyű kéz-, vagy lábmozdulat és a gép — a termelő em­ber hű barátja — gyorsan és pontosan elvégzi az azelőtt oly sok fáradsággal, görnyedéssel járó munkát. A gépek egy részét a baráti Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói készí­tették, más részét pedig — szovjet minta alapján - idehaza készítettük. A szövet feldolgozása a negyedik eme­leti szabaszaiban kezdődik. Itt rajzol­ják meg a különböző típusú és nagy­ságú ruhák papírmintáit. Frontos, Felelős­ségteljes munka ez. Elég egy rossz minta és ruhák százait szabhatják rossz mére­tűre. A szabászteremb­en sz­éles, hosszú asztalra vastag rétegekben terítik ki a szövetet. A legfelső rétegre helyezik a szabás­mintát és lemásolják. Azután munkába kezd a gépolló — egyszerre 25 kabát, vagy nadrág darabjait szabja ki ez a nagyszerű gép, megkönnyítve és meggyorsítva a sza­bászatban dolgozók munkáját. A kiszabott anyagok a varrodába kerül­nek, ahol szalagszerben követik egymást a különféle munka­műveletek. A harmadik emeleti szalagon csak férfi- és gyermek­­nadrágokat varrnak, a második em­eleten pedig férfi- és gyermekkabátok készülnek. A szalag mellett dolgozó lányok és asszo­nyok mindegyike egy-egy meghatározott munkaműveletet végez­ el. Kézről kézre jár a sok finom szövetdarab mindenki dolgo­zik,rajta valamit: ki az ujját varrja, ki a zsebet készíti s mire a szalag végéhez ér,­­ kész a ruha. Már csak a vasalás van hátra, azután a minőségi ellenőrök átnézik a kész ruhadarabokat. A Zalaegerszegi Ruhagyár modern gépein tízpercenként ké­szül el egy új kabát vagy nadrág. A gyár egymaga látja el az egész ország szük­ségletét úgynevezett «hosszúáruval». A felszabadulás előtt a vidék egykori urai, a Teleki, Andrássy grófok és hason­szőrű papi barátaik igyekeztek akadályozni az ipar fejlődését, Zalaegerszegen pél­dául a klérus nem engedte, hogy üze­met létesítsenek a közeli gazdag olaj­kutak termelésének feldolgozására. Nem épült ebben a városban a felszabadulás előtt egyetlen gyár sem, s a megye nincs­telenjei az országutakon vándoroltak mun­kát keresve. 1930-ban 2245 munkás járt a megyében faluról falura, 12000-en pedig elhagyták Zalát abban reménykedve, hogy másutt jobb napok virradnak rájuk. A Zalacsifirs/Riji Ruhaijjárban ma csaknem 2000 ember dolgozik. A gyár munkáslét­száma egy év alatt megnégyszereződött. A hatalmas ruhakombinát dolgozó, a város és a környező falvak lakói közül kerültek ki. Asszonyok lányok, akik alig egy évtizede a grófi földbirtokokon cselédkedtek, szá­zával léptek be most az új üzem munká­sainak sorába. Örömmel dolgoznak itt, örömmel tölti el őket, hogy munkájuk ered­ményeképpen mind több és szebb ruha jut a magyar dolgozóknak. Ruhagyár Zalaegerszegen A béke, a demokrácia és a szocializ­mus esküdt ellenségei (2. oldal.) Hogyan foglalkozik a dolgozók leve­leivel a IV. kerületi pártbizottság (2. oldal.) A könyvtáros munkája — népnevelés — Beszélgetés az első könyvtáros­­konferencia egyik részvevőjével (2. oldal.) A MAI SZÁMBAN A párt és a minisztertanács 1951 de­cember 2-i határozatának első év­fordulójára (3. oldal.) Akik a magyar nép vérét szívták. —­ Lakbéremelés, kilakoltatás — afilft­rikai kölcsönért (3. oldal.) Nemzetközi szemle (3. oldal.)­ Pak Hen En elvtárs nyilatkozata a koreai kérdésben előterjesztett szov­jet javaslatról (4. oldal.) Hazafelé IIj. • Pojeni képek (4. oldal.) HAZÁNK EGY NAPJA Túlteljesítették napi termelési tervüket a Diósgyőri Kohászati Üzemek hengerművei Diósgyőr, november 10. A Diósgyőri Kohászati Üzemek henge­részei a szombat reggeltől vasárnap reg­gelig tartó három műszak alatt új sikere­ket értek el.­­ A durvahengerde blokk során dolgozó brigádok — jól együttműködve a martin­­acélmű dolgozóival — e három műszak tervét 4,6 tonnával túlteljesítették. A blokksor hengerészei a megelőző napon is túlszárnyalták a terv előírásait. Jó eredmények születtek a durvahenger­de másik két hengersorozatán is. A geren­dasoron és a triobugasoron 63—63 tonna acélt hengereltek terven felül vasárnap reggelig. A Diósgyőri Kohászati Üzemek finomhen­­gerdéjében — a középlemezsor kivételével, amelyet javítottak — valamennyi hen­gersorozat túlteljesítette a vasárnap reggelig esedékes napi termelési ter­vét. A finomsori brigádok eddig is élen jár­Sztálinváros, november 30. Sztálinváros dolgos, lüktetőéletű hétköz­napjai után vasárnaponkint vidáman szóra­koznak, pihennek a vasmű és a város épí­tői. A Sztálin-úton épülő házak mellett üresek az állványok, elhalkul a vasmű más­kor messzire hangzó zaja, zárva vannak az üzletház forgalmas boltjai — a város mégis élettel, vidámsággal van tele. Sokezren sétálnak a város növekvő, szé­pülő utcáin. Az építők ilyenkor családjuk­kal együtt újra megnézik azokat az épüle­teket, azokat az utcákat, amelyeket, maguk építették, szemügyre veszik: szépek-e, ké­szek-e az új házak, amelyek helyén nem­rég még téglarakások vöröslöttek. Napról napra változik az új város. A víztorony mellett például nemrégen, egyik napról a másikra, park létesült. Többéves fákat, fe­nyőket ültettek el, s padokat állítottak fel. Vasárnap délelőtt nagy a forgalom a tanácsháza épületében elhelyezett könyv­tárban. A derűs, otthonos olvasóterem asztalainál ipari tanulók s idősebb mun­kások hajolnak a könyvek fölé. Budapest, november 30. A MÁVAG ifjúmunkásainak felhívására vasárnap többszáz budapesti fiatal kereste fel az épülő Népstadiont, hogy önkéntes munkájával meggyorsítsa ötéves tervünk egyik büszkeségének elkészítését. Vasárnap reggel egymásután érkeztek a fiatal rohammunkások csoportjai. A Timot­­ufcai ipari tanulóiskolából mintegy 100 fiatal, a vaspálya utcai iskolából nyolcvan, a Lámpagyárból harminc, néphadseregünk egyik műszaki alakulatától több mint száz­­ötven, a polgár utcai ipari tanulóiskolából húsz ifjúmunkás érkezett. ,,,,r.''.e.WyMi' -- :U;; y w - V-tt, 'r,-'íj.» ,• ^ r.’-. Most három kultúrotthon működik, de már épül a városhoz illő nagy kultúrház. A kultúrotthonokban reggeltől estig víg az élet. Sportolnak, szórakoznak itt a fiata­lok. A József Attila kultúrotthonban a le­gényszállás fiataljainak egy csoportja asz­talitenisz-mérkőzést játszik. Mások a ter­met készítik elő a délutáni előadásra, s az esti táncra. Az Ady Endre­ utca egyik új házában lakik Tőke Gyula, a vasmű sztahanovista festője. Feleségével együtt otthon tölti a vasárnapot. A szépen berendezett lakásban barátságos meleget áraszt a kályha, a­ rá­dióból muzsika hangja száll. Tőke elvtárs olvas, pihen. Délután zsúfolásig megtelik a csaknem 800 embert befogadó Dózsa filmszínház, ahol a «Bajazzók»-at vetítik, s tele van a kultúrotthon moziterme is, ahol az «ütkö­zet békében» című filmben gyönyörködnek Sztálinváros lakói. Mozi után a kultúrházban táncra perdül­­nek a fiatalok. Késő estig száll a muzsika a város felett. A Sztálinváros dolgozói derűsen, vidáman töltötték el a vasárnapot, brigádok lelkesen versengtek egymással. A vasgerendák szállításában különösen jó eredményt ért el a Timót­ utcai iskola Be­­gyes Sándor brigádja, a kavicshordásban a lámpagyári fiatalok közül Csiszár Magda brigádja, az előregyártott betongerendák szállításában pedig a néphadsereg mű­szaki alakulatának Sági Aladár brigádja.. A kiválóan, szorgalmasan dolgozó fia­­­talokat elismerésben részesítik. Azokat, akik öt alkalommal dolgoznak a Népstadion építkezésén - é­s ebből kétszer vasárnap­ét ismerő oklevéllel, azokat pedig, akik nyolcszor dolgoznak itt — s ebből három- tsl.v/ttun-«!, .Uyitetik.Jé,■. tak a munkaversenyben. A vasárnap regge­lig tartó műszakban tovább csökkentették a melegkezdés idejét s így 11 tonna acélt hen­gereltek terven felül. Nem sokkal maradtak el a középkori brigádok sem, akik 9 tonna acélt hengereltek terven felül. A vasárnap reggelig tartó három műszak alatt a legjobb eredmény­t a durvakor hen­­gerészbrigádjai érték el: 41 tonna acélt termeltek terven felül. (MTI) Fiatal erdők Szabolcs-Szatmár megyében Nyíregyháza, november 30. Szabolcs-Szat­m­ár megyében — amely még nem is olyan régen futóhomokjáról volt nevezetes — már növekednek az első új erdők. 1950-ben csaknem 400, 1951- ben 2100 hold terv idén kötötték meg erdő­vel a­ homokot, az idén pedig 2800 holdon ültetnek erdőt. Az ötéves terv idején mint­egy 5300 hold földet, 2500­nlillió facseme­tét ültetnek el a megyében. Államunk ed­dig 6 és félmillió forintot fordított a szabolcs megyei új erdők telepítésére. Az erdősítésben élen járnak a megye ter­melőszövetkezetei, amelyek tudják, hogy­ az erdősítés, a mezővédő erdősávok nagyobb termést segítenek elérni. Az ibrányi Vörös Csillag termelőszövetkezet az idén elnyerte «az ország első fásiló termelőszövetkezetek címet. A szövetkezet tagjai olyan területen, ahol régen csak láp és víz volt, 20 holdon nyárfaerdőt ültettek. A baktalórántházi já­rásban, ahol azelőtt s­­akran elborította a futóhomok a burgonyát, a répát, 1951 óta csaknem félezer holdon ültettek erdőt. Pár év erfutva már a mezővédő erdősávok oltal­ma alatt, gazdagabb termést hoznak majd a növények. Tiszátokon, az épülő nagy erő­mű városában már sokezer fiatal facseme­tét ültettek el. Az erdők ültetésében megye­­szerte lelkes, eredményes munkát végeztek az úttörők. Valóra válik, amit a fehérgyarmati járás dolgozói írtak levelükben: «Az idősebb dol­gozó parasztok jól emlékeznek arra, ami­kor az uraság parancsára pusztították, ir­tották az erdőket vidékünkön. Az urak az elrabolt erdők árát eldőzsölték, elmulatták, nem gondolílk újak ültetésére. Az esztelen erdőirtás köövetkeztében sivár futóhomokká változtak a földek.­­ Most új erdőket te­lepítünk, néhány év alatt megizmosodnak a facsemeték és újra megérdemli majd ne­.ivá­r .ru[rh . /tt'tte/utt \ . • SaitiSin város, vasárnapifit Ifjúmunkások önkéntes brigádjai a Népstadion építkezésén Rövidesen elkészül a Sztálin Vasműerőműve, amely még az idén megkezdi a város fűtését, a vasúti kocsik az erőmű gépalkatrészeivel Képünkön, egymásután érkeznek HÍREK A SZOVJETUNIÓBÓL A Kara-Kum sivatag földjeinek öntözéséért A Turkmén Főcsatorna építésével egy­­idejűleg a szovjet emberek hatalmas mun­kához kezdenek a Kara-Kum sivatag föld­jeinek öntözéséért és mezőgazdasági mű­velésre való előkészítéséért. A Türkmén Fő­csatorna építkezése mellett létrehozták a fő- és elosztócsatornák, csővezetékek, víz­tárolók és kutak szerteágazó hálózatát Több mint 12.000 hidrotechnikai létesít­ményt, körülbelül 3000 nagy, vasbeton víz­tárolót és 1000 más berendezést építenek. Az építkezés méreteire jellemző, hogy a földmunkák méretei tízszeresen meghalad­ják a Fehér-tengert és a Balti-tengert ösz­­szekötő csatorna földmunkáit. Az építők már megkezdték a támadást a sivatag ellen. Az ország minden részéből, Moszkvából, Leningrádból, Szverdlovszkból, Odesszából, a szibériai és bielorussz váro­sokból különféle gépek, berendezések és anyagok érkeznek az építkezésekhez. Az építkezési részlegeken gépkocsik, ekszkavá­­torok, bulldózerek, kotró-markológépek, ön­­ürítő tehergépkocsik tucatjai dolgoznak. Befejezéshez közeledik két nagy város épí­tése. Különféle iskolákban és tanfolyamo­kon szakmunkásokat képeznek. Hamarosan megkezdik munkájukat a nagy javítóműhe­lyek és az erőművek is. Helikopterek­­ az építő­munka szolgálatában A Szovjetunióban a technika és a tudo­mány minden eredményét az ember, a gazdaság és a kultúra fejlesztésének szol­gálatába állítják. Mind több területen al­kalmazzák­ például a helikoptert. A légierő ünnepségein a moszkvaiak gyönyörködve nézték a helikoptereket — ezeket a szárny­nélküli repülőgépeket — amelyek váratlanul megállnak a levegőben, a föld felett öt-hat méter magasságban «függve» kötélhágcsót engednek le s utasokat vesznek fel. A Lenin­­csatorna megnyitásakor helikopter emelke­dett a magasba, megállt a levegőben és onnan fényképezték és filmezték, hogyan működnek a kommunizmus első elkészült nagy létesítményének zsilipét. A helikopterek szerkesztésével régóta fog­lalkozik az orosz tudomány. Már M. V. Lo­monoszov épített 1754-ben egy kis órarugó­val működő modellt. N. J. Zsukovszkij, az aerodinamika megalapítója, az orosz repü­lés atyja, a világon elsőnek teremtette meg a ferde lapokból készített légcsavarok mű­ködésének elméletét. Ennek alapján dolgoz­ták ki a helikopter légcsavarját. A helikopterek igen sokféle feladatra használhatók fel. Helikopterekről ha­tékonyan lehet irtani a mezőgazda­sági kártevőket a kolhozok és szov­hozok termőföldjein és az erdőövezetekben. A korszerű helikopterek még az erősen tagozott terepen, a m­eifid­ek dombahijelp­­l­ö­i, a Tiegyesben és Völgyébnén is be tudják permetezi­: a gyümölcsösöket és szőlőket. Ezeken a gépeken gyorsan el le­het szállítani a nehezen elérhető helyekre a postát és az utasokat. Bármilyen erdős, hegyes, vagy mocsaras területen fekvő helyről egyenesen a kórházba lehet szállí­tani a beteget. A helikopterről nagyszerűen megfigyel­hető a tenger mélye. A levegőből ki lehet fürkészni, hol rajzanak a halak, helikop­terrel a jégár által elragadott halászatt is meg lehet menteni. Segítségükkel a sarki vizeken eredményesen lehet jégfelderítést végezni. Vagyis az, ami régebben csak fantasz­tikus regényekben fordult elő, most való­sággá lett. A helikopter a szovjet jövő gépe, amelyet a Szovjetunióban tömegesen fognak alkalmazni. Épül a,,Népek Barátsága"vízierőmű .A «Trud» cikket közöl a Lettország, Litvánia­­és Bielorusszia határán, a Driszvjati-tó partján épülő vízierőműről. A három testvéri szovjetköztársaság 11 kolhozának dolgozói közös erőfeszítéssel építik ezt az erőművet, amelyet «Népek Barátsága» erőműnek neveztek el. Az állam nagyösszegű hiteleket bocsá­tott a kolhozok rendelkezésére az építke­zéshez. Az alapozási munka nagy részét már elvégezték, most épül a vízierőmű vízalatti része. Nagy duzzasztógát segít­ségével felemelik a Driszvjati-tó szintjét. Az építkezésen a legkorszerűbb gének dolgoznak: betonkeverők, szállítószalagok és más építőipari gépek. A szovjet teatermesztők sikerei Az ötödik ötéves terv előírj­a a teaterme­lés további fejlesztését. A teaültetvények területét 60 százalékkal, a teatermést pe­dig legalább 75 százalékkal kell növelni az új ötéves tervben. A teatermesztés fejlődése a Szovjetunió­ban a szocialista mezőgazdaság egyik nagyszerű vívmánya. A Szovjetunióban nagy teaültetvényeket létesítettek, amelyekről évről évre tebtreeát gyűjtenek be Az utóbbi tíz évben a tea-­ültetvények terméshozama két és félszere­sére növekedett. Egyes kolhozok és szov­­hozok több mint 4000—­5000 kiló tealevelet gyűjtenek be hektáronként. A Grúz SZSZK- ban az élenjáró teatermelők a m­i­unni agrotechnikai tudomány felhasználásával 10.000—12.000 kiló tealevelet termelnek hektáronkint. Az ötödik ötéves tervben sok­ ez­er hek­táron létesítenek új teaültetvényeket és to­vább növelik az ültetvények terméshoza­mát. Grúziában a régi teatermelő-vidéke­­ken kívül a köztársaság nyugati vidékein és hegyvidékein is létesítenek ültetvénye­tek A grúz kolhozok és szovhozok ültet­­vényein évente sokszázezer tonna minő­ségi tealevelet termelnek. Jelentősen meg­növekednek a teaültetvények Azerbajdzsán­ban, a kraszh­odari peremvidéken és meg­honosítják a teát az Ukrán SZSZK kárpát­ukrajnai területén is. Ez lesz a világ leg­északibb fekvésű teatermesztő vidéke. A kárpátukrajnai magyar népi együttes sikerei A múlt év tavaszán alakult kárpátuk­­rajnai magyar népi együttes nagy sikerrel vendégszerepelt az Ukrán SZSZK külön­böző területein, majd a Bielorussz SZSZK- ban és a Litván SZSZK-ban A «Szovjetszkaja Latvija» című lap meleg szavakkal emlékezik meg a kárpá­­tantúli magyar együttes sikeres fellépé­séről.

Next