Szabad Nép, 1952. december (10. évfolyam, 299-328. szám)

1952-12-01 / 299. szám

2 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍ­TÉS * Hogyan foglalkozik a dolgozók leveleivel a IV. kerületi p­ártbizottság A IV. kerület, Újpest — Budapest egyik legnagyobb ipari kerülete. Sokezer munkás dolgozik itt­ az üzemekben, sokezren lak­nak a gyárak körül épült munkásházak­ban. A kerület lakóinak, munkásainak dol­­gos élete eltéphetetlenül összeforrott a ke­rületi pártbizottság munkájával. A kerület dolgozói, lakói mindennap száz és száz javaslattal, kérdéssel, kisebb-nagyobb gond­­jaikkal fordulnak a pártbizottsághoz, s el­várják, hogy az mindenben segítségükre legyen. A kerület munkásai gyakran írnak leve­let a pártbizottsághoz. A dolgozók levelei­vel való gondos foglalkozás szorosan hoz­zátartozik a kerületi pártbizottság napi politikai munkájához, hiszen a levelekben közölt javaslatok, feltárt hibák rendkívül nagy segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a termelésben, a pártépítésben, s az élet r­inden területén megtisztítsák az utat az akadályoktól. A kerületi pártbizottság néhány munka­társa nagy érdeklődéssel vizsgálja meg a levelekben feltárt problémákat. Nemrégiben például egy levél arra figyelmeztette a pártbizottságot, hogy a Préslégszerszám­­gyár párttitkára visszaél tisztségével, kom­munistához méltatlanul viselkedik. A párt­bizottság vizsgálata igazolta a levélíró ál­lításait. A párttitkárt leváltották és szigorú megrovásban részesítették. Ugyancsak a dolgozók leveleiből tudta meg a pártbizott­ság, hogy az Egyesült Izzó egyik műhelyé­ben egyesek normacsalást követnek el. A pártbizottság gyorsan intézkedhetett. A IV. kerületi pártbizottság munkatársai naponta hasznos tapasztalatokat szereznek, segítséget kapnak a dolgozók leveleiből , de a pártbizottságon dolgozó elvtársak egy része nem fogadja el ezt a segítséget és gondatlanul, felületesen bánik a dolgozók leveleivel. A Politikai Bizottság határozata arra kö­telezi a pártszervezeteket, hogy fokozott fi­gyelemmel fogadják a leveleket, támaszkod­janak még jobban a dolgozók kezdeménye­zésére, bírálatára, a tömegek éberségére. A Politikai Bizottság­­ határozata kötelezővé tette minden pártszervezet számára a többi között azt is, hogy a leveleket a legrövi­debb idő alatt megvizsgálja, érdemben el­intézze és minden levélre, javaslatra, be­jelentésre, panaszra válaszoljon. A pártbizottság tagjai ismerik a Politikai Bizottság határozatát. A határozatot osz­tályértekezleteken is megtárgyalták — a gya­­korlatban azonban nem mindig hajtják vég­re. A Politikai Bizottság határozata hang­súlyozza: «Lépjenek fel a levelek formális elintézése, az intézkedések terén előforduló bürokratikus huzavona, a sablonos vála­szok ellen» A határozat e rendkívül fontos utasítását a IV. kerületi pártbizottság több munkatársa rendszeresen megszegi, fiaskó elvtársnőnél, a pártbizottság politikai munkatársánál például két hónapig he­vert egy fontos levél, amely a Chi­­noin-gyógyszergyár egyik részlegében tapasztalható hibákról számolt be. Haskó elvtársnő nem törődött ezzel a levél­lel, mert — a Chinoin-gyár «nem az ő területe". Az eszébe sem jutott, hogy a le­vél hevertetésével súlyos hibák felszámolá­sát, kijavítását hátráltatta. Kottainé és Öl­­vedi Márta elvtársnők ugyanígy bántak Er­dős Gézáné levelével. Január közepétől jú­liusig Koltainé elvtársnő fiókjában feküdt a levél, azután pedig Ölvedi elvtársnőnél. Ő októberben végre válaszolt, de akkor is csak általánosságban, mert a levél időköz­ben «aktualitását vesztette». Egy másik eset: júniusban az újpesti Állami Áruház építkezéséről az egyik dolgozó levelet írt a «Szabad Nép»-nek. A «Szabad Nép» el­küldte a levelet a IV. kerületi pártbizott­sághoz, hogy vizsgálja ki a levélben tett bejelentést. Majláth Mihály elvtárs, a párt­­bizottság munkatársa október 28-án (!) azt közölte a «Szabad Nép»-pel, hogy a levél íróját nem találta meg. Az építkezés befe­jeződött, s Majláth elvtárs nem tudja, ho­vá kerültek a levélben említett személyek. A pártbizottság egyes munkatársai az elmúlt hónapokban azzal is tetézték a sú­lyos mulasztásokat, hogy nem válaszoltak lelkiismeretesen a dolgozók leveleire. A dolgozók őszinte bizalommal fordul­nak a pártbizottsághoz, elvárják tőle ügyük igazságos elintézését. A IV. kerületi párt­­bizottságon azonban megtörténik, hogy bár kiderítik a levélíró igazát, megállapítják a hi­bákat, de nem intézkednek megfelelően. A pártbizottság munkatársai nem­egyszer el­tűrték, hogy egy-egy levélírót bírálata miatt elhelyezzenek üzeméből. Vigyáztak ugyan, hogy az illető ne kerüljön rosszabb beosztásba, de nem tartották fontosnak, hogy visszakerüljön arra a munkahelyre, ahonnan eltávolították. Ez opportunista megoldás, s ellenkezik a Politikai Bizott­ság határozatával amely figyelmezteti a pártszervezeteket: «Ne elégedjenek meg, hogy fellépésük nyomán egyes esetekben megszüntetik a levelezők üldözését... de biztosítsanak erkölcsi és — ha kell — anyagi elégtételt is a jogtalanul sérelmet szenve­dett levelezőknek». A IV. kerületi párt­­bizottságnak­­is így kell cselekednie, hogy a dolgozók előtt bebizonyítsa­: a pártbizott­ság, a párt nem tűri a bírálat elfojtását, s igazságot szolgáltat azoknak, akik bi­zalommal a párthoz fordulnak. A levelek gondatlan, felelőtlen kezelése miatt az utóbbi hónapokban feleennyi levél érkezik csak a IV. kerületi pártbizottsághoz, mint az év első felében. De egyes munka­társak, például Haskó elvtársnő és Papp Sándor elvtárs, még ezt is sokalják, s úgy vélik: a levelek elvonják őket napi feladata­­iktól, nem érnek rá a levelekkel foglalkozni. Kétségtelen, hogy a pártbizottság munka­társainak sok feladatot kell megoldaniuk, de ha a leveleket, a dolgozók segítségét jobban megbecsülnék, könnyebben, jobban végez­hetnék egyéb munkájukat is. Kalinin elvtárs mondotta, hogy a levelek bírója a levéllel politikai tevékenységet akar kifejteni, felhívja a társadalom figyelmét az általa ismert bajra, rámutat a baj okaira és gyakran megfelelő eszközöket is javasol annak orvoslására­. A IV. kerületi pártbi­zottság minden tagjának és munkatársának is kötelessége, hogy szeretettel és érdeklő­déssel tanulmányozza, gondosan és gyor­san megvizsgálja a rábízott leveleket, fel­használja a levelezők segítségét is arra, hogy szorosabbra fűzze kapcsolatát a töme­gekkel, még magasabb színvonalra emelje munkáját. Romvári Klára A könyvtáros munkája — népnevelés Beszélgetés az első könyvtáros-konferencia egyik részvevőjével Véget ért az első könyvtáros-konferencia. A «Szabad Nép» munkatársa a konferen­cia alkalmából beszélgetett Starcz András egercsehi­ bányatelepi könyvtárossal, a kon­ferencia egyik részvevőjével. — Hogyan fejlődött a bányatelepen a könyvtár? — kérdeztük. — A bányatelepen a múltban is műkö­dött egy könyvtár — kezdte válaszát Starcz elvtárs — Az olvasókör elnöke a bánya­igazgató, ügyvezetője a bányamester volt. A dolgozóktól eleinte havonta 50 fillért, később egy pengőt vontak le bérfizetéskor «hozzájárulás] címén. Vettek is az így szerzett pénzen egy autóbuszt, az urak gyerekei jártak rajta az egri iskolákba. A könyvtárban a­­Pesti Hírlap] sok pengős­­zegénye, meg Rákosi Jenő­­reakciós iromá­nyai mellett, alig akadt néhány jó könyv. — Amikor 1947 január elején átvettem ezt a munkát, kiválogattam a könyvek ja­vát, a könyvtár megnyílt. Ekkor még egy olvasónk sem volt. Január végén már 54 bányász járt, a könyvtárba Alá kilencszáz dolgozónk közül ötszázötvenhét tagja könyvtárkörünknek és 2600 könnünk van. A könyvtár polcai állandóan «foghíjasok”, így például éppen a konferencia előtti na­pon járt benn nálam Antal János aknász, a «Csendes Don»-t kérte, mások a «Gyuj­­togatók»-ért jöttek. Sem a Solohov-, sem a Spanov-könyvet nem tudtam odaadni, mert bár több példányunk van belőlük, ál­landóan kézben vannak. A telep dolgozói nagyon szeretik a klasszikus írók mű­veit is. Legutóbb Ladovszki János gép­lakatos felesége kért a férje részére könyvet, valamelyik klasszikus író tol­lából. Eddig úgy ismertem Ladovszkit, mint aki szereti új életünket, több újí­tása is van, de egyéb, különösen a régi életről szóló irodalom nem érdekli. Oda­adtam Dickens «Nickleby Miklós]-át. Pár nap múlva már jött is a folytatásért. És Ugyanígy szerették meg dolgozóink a ma­gyar klasszikusokat kiváltképpen Petőfit, Móriczot és az új magyar irodalmat. Illés Béla, Nagy Sándor, Szabó Pál és más írók könyveit is — Ezt az eredményt hogyan sikerült el­érni? — Először is azzal, hogy többször be­szélgettem azokkal, akik húzódoztak a könyvtártól, az olvasástól. Egyszer például így felelt a hívásomra Szentgyörgyi Béla gépkezelő felesége: — Minek menjek a könyvtárba, nincs olyan szép, érzelmes re­­gényetek, mint valamikor volt! — Jöjj csak el, majd keresünk,— biztattam. Odaadtam neki Tolsztoj «Egy szegény asszony élete* című könyvét. Amikor visszahozta, elmond­ta, hogy nagyon meghatotta a regény, de máskép, mint a régi érzelmes regények. Amikor ezt a könyvet elolvasta, eszébe ju­tott: valamikor ő is sokat szenvedett, de az is eszébe jutott, milyen más, milyen szép most az élete Olvasdkartonján most már Jókai, Kaverin, Verne, Liksztanov neve so­rakozik. Másokat is hívott az állandó ol­vasók közé Sok bányászt győztem meg ha­sonló módon arról, hogy a könyv a j­ól­­ végzett na­pi munka után pihenést ad és gyönyörködtet, tanít. — A könyvtárban DISZ-ak­­vahálózatot szerveztem. Amikor a fiatalok jöttek köny­vet cserélni, kiállítottam egy-egy olvasóje­gyet anyjuk, apjuk részére is Olyan köny­veket adtam a szülőknek, amelyek emlé­keztetik őket a régi világra s M­egtanítják őket új módon élni és dolgozni — Könyvkiállításokat is rendeztem — folytatja Starcz elvtárs — Alkotmányunk ünnepén, az Októberi Forradalom évfor­dulóján felhasználtam az alkalmat, hogy a könyvek jó csoportosításával, megfelelő képek kiválasztásával, versekkel,­­dalokkal közelebb hozzam dolgozóinkhoz a kultúrát. Minden ilyen «könyvünnep» újabb családo­kat hozott a könyvtár olvasói közé. Ebbe­l a hónapban például a november 7-i kiállí­tás óta száztizen léptek be az olvasók so­rába. — Eredményeket értem el a fiók-könyv­­tárakkal is. Versenyben állok a petőfi- Sanyatelepi könyvtárossal Négyszáz olva­sója van az ottani könyvtárnak, többezer bányász nem olvas. «Könnyű neked — mondta egyszer a versenytársam — nála­tok csak helybeliek dolgoznak. Erre én el­mondtam, hogy Mikófalváról, Egerbocsról, Monosbélről, Fedémesről és máshonnan is járnak hozzánk a bányába, az ő részükre fiókkönyvtárakat létesítettünk. Monosbélen 73 könyv van, Egerbocsban 93, Istenmeze­jén 120 kötettel indítottuk el a vándor­­könyvtárat. Ezeken a helyeken külön tar­tunk olvasóköröket, könyvankétokat Két hónap al­att 200 új olvasóval nőtt az ol­vasótáborunk. — A könyvtáros-konferencia hangsúlyozta a műszaki-szakmai irodalom fontosságát. Szeretik a bányászok a szakkönyveket? — Sokan szeretik és kérik is. Ezért rend­szeresen figyelemmel kísérjük a bányá­szati szakkiadványokat A bánya műszaki vezetői mindig megbeszélik velem, milyen új brosúrákat, új szakleírásokat szereztek be. Ezeket a könyveket az aknászok kap­ják, ők továbbadják dolgozótársaiknak a legfontosabb szakmai ismereteket. A vájár­iskolát is ellátom szakkönyvekkel. — Nagyon szeretik dolgozóink a bányák életéről szóló regényeket. Zolának a régi bányászéletről írt «Germinal»-ját, a kapita­lista bányák életéről szóló «Bányászok dicsérete* című Stil-könyvet, a nagyszerű szovjet bányászregényeket, Igisev, Volo­­sin, Gorbatov műveit, s Enczi Endre bányá­szokról szóló könyvét igen keresik az ol­vasók Gorbatov­­Donyeci bányászok* című könyvének ankétjén elmondták dol­gozóink hogy a regény nagyon sokat se­gít a fegyelemért, az elvtársi segítségnyúj­tásért, a gépesítésért végzett munkában — Törődnek-e a bányatelep vezetői a könyvtárral, látják-e, hogy a jó könyv hasznos segítség a termelőmunkában? — Nálunk a pártszervezet, a szakszerve­zeti bizottság, a tömegszervezetek minden­ben segítenek. Pártbizottságunk titkára, Szecskó­­ Kálmán elvtárs rendszeresen olvas politikai és szépirodalmi könyveket,,­s, a pártszervezet népnevelőit és a dekoráció-­ sókat is minden alkalommal elküldi a ki­állítások megszervezéséhez. Ma nemhogy erőszakos levonás nincs a könyvtár céljai­ra, mint a múltban volt, de a szakszerve­zet havi 900 forintot ad a könyvtár fejlesz­tésére. Ebben az évben 10.800 forintért vet­tünk új könyveket. A tömegszervezetek ol­vasóköröket szerveztek: itt az ankétok előtt elolvassák és megbeszélik a könyveket . Bányatelepünk a kisüzemek közötti versenyben november 7-én országosan a második helyre került. Könyvtárunk a me­gyében a harmadik helyen áll Az elmúlt hó­napokban 1200—1400 kötet volt az átlagos könyvforgalom Most pár hete kitűztem magam elé, hogy Sztálin elvtárs születés­napjára 1800, Rákosi elvtárs születésnap­jára 2200 kötetes havi könyvforgalmat érek el. Ezt a felajánlást most helyesbí­teni fogom, mert már ebben a hónapban ,2000 kötetnél tartunk.­­ A könyvforgalom emelkedése megmutat­­kozik a termelés növekedésében is. A múlt héten azt mondta a párt­titkárunk: «Tavaly ilyenkor még ha­vonta 28 vagon szenet adtunk a hazának, ma már havonta 60 vagon. Benne van ebben az eredményben az olvasottabb, a műveltebb emberek jobb munkája is­. — Mit adott munkájához az első orszá­gos könyvtáros-konferencia? — Sok új módszert, elvi segítséget, ame­lyet igyekszünk majd jól felhasz­nálni. Szép munka a könyvtárosé. Nem­csak abból áll, hogy az ember könyveket rakosgat, kartonokat irkál. Most a konferencia után még inkább látom, hogy a könyvtáros jó munkája a népnevelés. Ezer és ezer olyan emberrel foglalkozik, akinek a múlt semmit sem adott, csak tu­datlanságot és nyomort. Az igazi, kul­túrával ismerkedő dolgozókkal élek együtt, őket segítem nevelni a jó könyvekkel. December 4-én érkezik magyar földre a nemzetközi békeváltó A Bulgáriából elindult nemzetközi béke­váltó december 4-én a hajdú-bihar megyei Ártándnál érkezik magyar földre A váltó ettől kezdve hét napon keresztül halad át Magyarországon s magával viszi a magyar dolgozók harcos békeüzenetét a népek bé­csi békekongresszusára Hajdú-Bihar megye fiataljai lelkesen ké­szülnek a váltó fogadására A váltót 38 hajdú-bihar megyei és 15 békésmegyei, mező­be öltözött sportoló fogadja, köztük Né­methi Gyula kiváló sportoló. A termelésben élenjáró paraszthatalok viszik azután a békeváltót­­ Artand község főterére, ahol rövid ünnepséget rendeznek. Innen Bihar­­keresztes, Berettyóújfalu, Derecske, Mike­pércs, Debrecen a váltó útja. Debrecenben fáklyás fiatalok várják az esti órákban beérkező váltót, amely ezernyi fáklya fénye mellett halad majd a Vörös Hadsereg­ útján az «Alföldi-palota» előtt: Szovjet-emlék­műhöz A váltó megérkezésekor az első fáklyás futó meggyújtja az erre a célra készített kandelábert A «békeláng» lo­bogni fog Debrecenben mindaddig, amíg­ a nemzetközi békeváltó Debrecenben tartóz­kodik. A megye fiataljai a váltó érkezését meg­előző napokban béke-kisgyűléseket tarta­nak, amelyeken ismertetik a népek bécsi béke-világkongresszusának nagy jelentősé­gét. (MTI) Új számok az Állami Népi Együttes műsorában Az Állami Népi Együttes rendkívül nagy­­jelentőségű tapasztalatokat szerzett ven­dégszereplése során a Szovjetunióban Több orosz népitánc mellett a «Sesztyora» című táncszvitet is megtanulták a Mojszejev együttestől, amely viszont a «Pontozó» és a «Völgységi leánynéző» táncokat vette át a népi együttestől. A két együttes közösen gyakorolta Rábai «Öveges» táncát, amely most már a Mojszejev együttesnek is ál­landó műsorszáma. Az Állami Népi Együttes, mint ismere­tes, a Szovjetunióból a Kínai Népköztársa­ságba utazott. Itt a «Selyem» és a «Lao» című táncot és három kínai kardtáncot ta­nultak meg. Szorgalmasan foglalkozik a népi együt­tes magyar szerzők műveivel is. Új száma Lajtha László «Udvarhelyi táncok» című műve, amelyben a Kossuth-díjas zeneszerző székely népi dallamokat dolgozott fel Fel­vette műsorába a népi együttes Farkas Fe­renc «Szüret» című ének-, zene- és tánc­kari művét is. A népi együttes egyes számait hangle­mezre is felveszik. (MTI) SZABAD NÉP Irodalmi est a Szovjet Könyv Házában A Szovjet Könyv Háza és a budapesti Gorkij Könyvtár szombaton este az orszá­gos könyvtáros-konferencia alkalmából iro­dalmi estet rendezett. Az esten több neves művész lépett fel. A fővárosi és vidéki könyvtárak vezetői megtekintették a gazdag szovjet könyvkiál­lítást is, majd levetítették előttük a moszk­vai Lenin könyvtárról készült dokumentum­filmet. (MTI) Bemutatják a „Szárnyaló dallamok“ című színes, zenés szovjet filmet Még az idén bemutatják filmszínházaink a «Szárnyaló dallamok» című színes, ze­nés szovjet filmet, a nagy sikert aratott «Nagy koncert» testvérfilmjét A film az orosz és szovjet zeneirodalom legszebb darabjait eleveníti fel, kiváló moszkvai és leningrádi művészek előadásában. A szov­jet filmgyártásnak ezt a kiváló alkotását Ivanovszkij és Rappaport rendezte (A­TI) . A bolgár-magyar kulturális egyezmény keretében Zempléni Kornél zongoraművész kétheti vendégszereplésre Bulgáriába uta­zott, ahol résztvesz a magyar zenei héten. Levél a császárszállási Új Alkotmány őszéből Mi, császárszállásiak, a múltban 8000 hold urasági földet munkáltunk meg évről évre. Miénk volt a föld száz gondja-baja, de a termést másnak takarítottuk be. Mai életünket össze sem lehet hasonlí­tani a régivel. Miénk lett a föld, s ami­kor Rákosi elvtárs a szövetkezést ajánlotta nekünk, dolgozó parasztoknak, rátértünk erre az útra. Évről évre fejlődött a csoport, javult a sorsunk. A gépállomás is mind nagyobb segítséget nyújt. Az idén már géppel szedtük ki cukor­répánkat is. Mindehhez az állami se­gítséghez jó munkánkat adtuk, s alkalmaz­tuk a szovjet módszereket. Most, a zárszá­madáskor boldogan jelenthetjük: jó ered­ménnyel végezzük az esztendőt. Szövetkezetünk tagsága egész évben szor­galmasan dolgozott, s így a szárazság elle­nére jó gabonánk­ termett. Több burgonyánk lett, mint amennyire számítottunk: holdan­­kint 120 mázsa. Azon a tíz holdon, ahol a Szovjetuniótól kapott vetőburgonyát ültet­tük el, ISO mázsás átlagtermést takarítot­tunk be. A kukoricát négyzetesen ültettük, s holdankint 35 mázsa termett belőle, azo­kon a holdakon pedig, amelyeken pótbepor­zást is alkalmaztunk — 38 mázsa. Az állat­tenyésztésben is több új módszert alkal­mazunk. A sertéseinket úgy hizlaljuk, hogy felszecskázott lucernaszénával keverjük a kukoricadarát. Így sok takarmányt takarí­tunk meg. A négyhónapos korában expressz­­hízlalásra befogott száz malac nemsokára meghízik, a jövő évi sertésbeadásra szánjuk őket. A jó munkának most látjuk az eredmé­nyét. A beadás és a gépállomásnak járó tartozásnak rendezése után készítjük már a zárszámadást. Itt van például a két Ré­­pási leány, akiknek nem élnek a szülei. Milyen sors várt valaha két árvalányra? Most, mert jól dolgoznak, a szövetkezet legtekintélyesebb, legjobban kereső tagjai között vannak. Répási Vera és Anna 422 munkaegység után részesednek. Többek kö­zött csaknem 17 mázsa kenyérgabonát, 6300 forintot, 16—17 mázsa kukoricát és burgonyát, 8—9 mázsa szénát, 40—42 li­ter olajat kapnak. Szabó István, aki szin­tén cseléd volt a múltban, negyedmagával dolgozik­ a szövetkezetben. Csaknem 1200 munkaegysége után 48 mázsa kenyérgabo­nát, majdnem 18.000 forintot, 3 mázsa cuk­rot kap a család és megfelelő arányban részesedik a többi terményből is. Ennyit a mi új életünkről, felemelkedé­sünkről, amelyet a szövetkezeti gazdálko­dásnak köszönhetünk. Pazsák János a csiszárszállást úi Alkotmány tsz elnöke Az Irodalomtörténeti Társaság vándorgyűlése A Magyar Irodalomtörténeti Társaság kétnapos vándorgyűlést rendezett Miskol­con. A vándorgyűlés szombaton magyar irodalmi tankönyv-ankéttal kezdődött. A tankönyvírók és diákok találkozásán részt­vettek a Budapesten tanuló magyar iroda­lomszakos koreai, bolgár, román, cseh­szlo­vák és lengyel egyetemi hallgatók képvise­lői is. Szombaton délután a vándorgyűlés kere­tében Pándi Pál, az irodalomtörténeti tár­­saság titkára, a Lillafüreden üdülő dolgo­zók előtt József Attiláról, a nagy proletár, költőről tartott előadást. Ugyanakkor a miskolci.­­Rákot! .»Mátyás. Nehézipari Mű­szaki Egyetemen» Tolnai Gábor egyetemi tá­bs­ár, az Akadémia levelező tagja ismer­tette József Attila életét és költészetét. Este a Miskolci Zenekonzervatórium dísz­termében József Attila emlékestet rendeztek a költő halálának 15. évfordulója alkalmá­ból. Az emlékesten Páka László egyetemi tanár, az irodalomtörténeti társaság ügy­vezető elnöke beszélt.­­ Vasárnap délelőtt a lillafüredi Palota­szállóban gyűltek össze az Irodalomtörté­neti Társaság vezetői, a borsodmegyei kultúrvezetők és az Irodalomtörténeti Tár­saság megyei előadói, hogy megvitassák az irodalom népszerűsítésének időszerű kérdéseit A hozzászólók hangsúlyozták, hogy az ipartelepeken és a falvakban is igen nagy az érdeklődés az irodalom iránt. Példaként említették Albert-telepet, ahol a bányászok kérték, hogy legalább kéthetenkint rend­szeresen tartsanak részükre irodalmi elő­adásokat. A vita során megállapították, hogy a megnövekedett igények az elő­adókkal szemben is nagyobb követelmé­nyeket támasztanak, s ezért gondoskodni kell állandó tájékoztatásukról, képzésük­ről. (MTI)­­__________________ Magyar filmhét Bulgáriában December 8-a és 14-e között harmadízben rendeznek m­agyar filmhetet Bulgáriában. Az ország területén csaknem száz mozi ját­szik majd magyar filmeket. A filmhéten három új magyar film, az «Erkel», a «Sem­melweis» és a «Tűzkeresztség» kerül bemu­tatásra, és tizennyolc régebbi magyar fil­met is felújítanak. A «Tűzkeresztség»-et bolgár nyelvre szinkronizálták A filmhét ünnepélyes megnyitó díszelő­adására december 8-án kerül sor , az «Erkel» című új magyar film bemutatásá­val. A Wieniawski-versenyre készülnek fiatal hegedűművészeink 1952 december 5­­és 15 között rendezik meg Varsóban a Wieniawski-versenyt. A rendező bizottság a világ legjobb fiatal hegedűművészeinek érkezését várja. Hazánkat négy fiatal művész képviseli majd: Banyák Kálmán, Bókay Csaba, Hidy Márta és Szász József Fiatal művészeink a nagy hegedűverseny előtt Budapesten, a vidéki városokban és üzemekben lépnek fel. (MTI) 171 déli ittlü­lnk Az idén télen az eddiginél több dolgozó részesül téli üdülésben. Az eddigi üdülőkön kívül az idén egész télen e dolgozók ren­delkezésére áll a szilvásváradi üdülő, s a SZOT balatonlellei és hajdúszoboszlói üdü­lőháza is. Ezenkívül január 1 -től Hévízen újabb két, Hajdúszoboszlón pedig három üdülő nyílik meg, s a dédesi, tahitótfalusi, dömösi, dubicsányi üdülőkben és a MÁVAG balatonfüredi üdülőházában is. pihenhetnek a dolgozók téli szabadságuk ideje alatt Ezekben az üdülőházakban film-, színi- és ismeretterjesztő előadásokat, irodalmi este­ket rendeznek a pihenő dolgozók szórakoz­tatására Az üdülőházak téli sportszer-állományát újabb sí­felszerelésekkel és ródlikkal bőví­tették. A Mátrában és a Bükkben az üdülök részére megszervezik a síoktatást is, Lillafüreden, Galyatetőn és Mátraházán korcsolyapályákat létesítenek. HÉTFŐ, 1932 DECEMBER 1 A béke, a demokrácia és a szocializmus esküdt ellenségei Három év telt el a Kommunista és Mun­káspártok Tájékoztató Irodája «A Jugo­szláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek hatalmában] című határozatának közzé­tétele óta. Ez a határozat, ugyanúgy mint a Kommunista és­­Munkáspártok Tájékoztató Irodájának 1948 júniusi tanácskozásán el­fogadott határozat, fölbecsülhetetlen segít­séget nyújtott az egész világ forradalmi és munkásmozgalmának. A Tájékoztató Iroda történelmi jelentőségű határozatai mélyreható marxista elemzéssel tárták elénk Jugoszlávia helyzetét, letépték az ál­arcot Tito—Rankovics—Kardelj-klikkjéről, s ország-világ előtt pellengérre állították a jugoszláv fasiszta kémeket és gyilkosokat. A Tájékoztató Iroda «A Jugoszláv Kom­munista Párt gyilkosok és kémek hatalmá­ban] című határozata leleplezte, hogy a Tito-klikk a demokrácia és a szocializmus legádázabb ellensége, az amerikai-angol imperializmus közvetlen ügynöksége és a háborús gyújtogatók szekértolója. Tito áruló bandája, amely a pártban és az államban a hatalmat bitorolja, ellenforradalmi üzel­­meivel fasiszta típusú rendőrállammá tette Jugoszláviát. Imperialista agresszor-gaz­­dáik parancsára Titóék Belgrádot az ameri­kai kémszervezetek és a kommunistaellenes propaganda központjává változtatták, s az országot háborús felvonulási területté tet­ték a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. A legutóbbi három év eseményei teljesen bebizonyították, mily mélységesen igazak a Tájékoztató Iroda megállapításai a belgrádi fasiszták terrorista diktatúrájának valódi lé­nyegéről. Görögországhoz és Törökország­hoz hasonlóan, Tito-Jugoszlávia szintén gyarmati országgá vált, ahol a dollár-im­perializmus főügynökei lettek a teljhatalmú urak. Az amerikai gyarmatosítók csizmája sárba taposta Jugoszlávia népeinek függet­lenségét, az amerikaiak meggyaláztak min­dent, ami e népnek drága és kedves. Ju­goszláviában még sohasem dühöngött eny­­n­yire a reakció, sohasem volt ilyen álta­lános a jogfosztottság, sohasem jártak ilyen csúf idők. .. Az imperializmus titóista kémei mindent elkövetnek, hogy rászolgáljanak a gyarma­­tosítók dicséretére, s érdemeket szerezzenek náluk. A fasiszta Tito-klikk segítségével az amerikai agresszorok fölhasználják céljaik­ra Jugoszlávia stratégiai nyersanyagait, katonai támaszpontjait, iparát, közlekedé­sét, mezőgazdaságát. Az óceánontúli rab­szolgatartók és titóista cselédeik szemében Jugoszlávia dolgozói csak rabszolgák, ol­csó ágyútöltelékek, a tömeges munkanél­küliség, a szörnyű nyomor, az állandóan fenyegető éhhalál pedig pusztán eszköz a jugoszláv népek még súlyosabb elnyomá­sára. Ez a titóista söpredék még mindig nagy han­gon szónokol a­­jugoszláv szocializmus­ról­. Ámde a féktelen demagógia és a sze­­menszedett hazugságok már nem segítenek: a provokátorok nem titkolhatják el valódi cél­j­a­ikat és az ország igazi helyzetét. A mai Jugoszlávia a rabság bilincseiben seny­vedő ország, a börtönök és a gyűjtőtábo­­rok, a kínzókamrák és az akasztófák or­szága. A titóista kamarilla minden lépése, min­den kirohanása a nemzetközi küzdőtéren csak azt tanúsítja, hogy a Tito-klikk nem más, mint Washington ügynöksége. Titóék nagy garral berzenkednek az ellen, hogy az öt nagyhatalom békeegyezményt kössön egynfásul Az «Ar­erikai 'Egyesült] Államnak agresszív körei kedvéért azt követelik, hogy szüntessék meg a nagyhatalmak egyhangú­ságának elvét az ENSZ Biztonsági Ta­nácsában. Megrészegítik őket az amerikai katonai klikk szörnyűséges koreai gaztettei. Lázas sietséggel építik ki a rabló észak­atlanti tömb balkáni fiókját, a Belgrád — Athén—Ankara «háromszöget*. Anglia, Franciaország, Nyugat-Németország, Bel­gium, Norvégia, India és más országok im­perialistáinak jobboldali szocialista ügynö­kei a nemzetközi munkásmozgalom bom­­lasztására törekvő aljas aknamunkájuk so­rán a titóistákban egyívású barátaikra ta­láltak. Egyáltalán nem meglepő, hogy a cseh­szlovákiai államellenes összeesküvő-központ perének bírósági tárgyalásán fény derült a két megrögzött áruhó, Tito és Slánsky tel­jes lelki rokonságára és gaztetteik azonos­ságára Ezek a trockista-titóista, cionista, burzsoá-nacionalista árulók és ellenségek az amerikai imperialisták szolgálatában arra törekedtek, hogy gyöngítsék a csehszlovák nép szövetségét és barátságát a nagy Szov­jetunió és a nem­ demokratikus országok népeivel, Csehszlovákiát a titóista Jugoszlá­via útjára taszítsák, megszüntessék a népi demokratikus rendszert, visszaállítsák a ka­pitalizmust, s az országot az Egyesült Ál­­lamok gyarmatává változtassák A prágai per meggyőzően bebizonyította, ki áll a népi demokráciákba küldött kémek, fölforgató elemek, gyilkosok és provokáto­rok mögött Stánsky és gyászvitézei az Egyesült Államok katonai kémszolgálatai­­nak ugyanolyan ügynökei voltak, mint Tito és bandája, s mint Rosztov volt Bulgáriá­ban, Rajk Magyarországon, Dzodze Albá­niában, vagy mint a lengyel hadseregbe be­­épített kémbanda és a Német Demokratikus Köztársaságban és a Kínai Népköztársaság­ban leleplezett kémcsoportok és kémközpon­tok tagjai. A szocializmus táborához ir­tózó országokban leleplezett és szétzúzott bűnös összeesküvések és kémhálózatok szá­lai minden esetben az amerikai-angol a­g­­resszorok bűnbarlangjába, Washingtonba és Londonba vezetnek. A második világháború után az Egye­sült Államok vált a nemzetközi reakció köz­pontjává, Amerika veszélyezteti leginkább a békét, a népek szabadságát és nemzeti függetlenségét. Mindazok, akik galád terve­ket forralnak a munkásosztály ellen, akik gyűlölik a demokráciát és a szocializmust­• a hitlerista gazemberek, a trockisták, a cio­nisták, a burzsoá­ nacionalisták, a jobbol­dali szocialista árulók, a szakszervezeti provokátorok, a diverzánsok, a kémek és gyilkosok — mind mind az amerikai há­borús gyújtogatók bérencei. Ezeket az egy falkában ugató sakálokat mind a washing­toni főkolomposok táplálják. Az a tény, hogy az amerikai háborús gyújtogatókat, kém- és fölforgató szerve­zeteiket kudarc kudarcra éri a népi demo­kráciákban, a népi demokratikus rendszer óriási erejét bizonyítja. Bármilyen álar­cot is öltenek az amerikai bérencek, bár­milyen mezben is bújnak a szocializmus el­lenségei, a népi demokráciák dolgozói kommunista és munkáspártjaik vezetésével elszántan leleplezik és könyörtelenül le­sújtanak mindenkire, aki nagyszerű vívmá­nyaikra tör. Az emberiség történelme eddig nem is­mert oly hatalmas alkotóerőt, mint a béke­­szerető országok táboráé. A kommunista és munkáspártok a Sztálin elvtárs új tételei­vel és következtetéseivel gyarapodott marxista-leninista tudománnyal fölfegyve­rezve, biztosan vezetik a tömegeket előre, elsöprik a föld színéről minden ellenségüket, az imperialisták minden rendű és rangú szolgahadát. A jugoszláv nép mind bátrabban és egy­re magasabbra emeli a szabadságharc zászlaját. Megelégelte már a fasiszta Tito­­klikk aljas hitszegéseit és álnokságát. Ju­goszlávia munkásai, parasztjai, dolgozó értelmisége egyre nyíltabban szembeszáll a titóisták véreskezű rendszerével. A kemény antifasiszta küzdelem füzében új, forra­dalmi, igazi kommunista párt kovácsolódik ki­ Jugoszláviában, olyan párt, amely védi a munkásosztály és az egész, nép érdekeit, s töltetlen odaadó híve a proletárinterna­­cionalizmus zászlajának. A jugoszláv nép összes demokratikus haladó erői a titóista inkvizítorok bandája ellen vívott hősi harcuk során a­­Jugo­szlávia népeinek a Tito—Rankovics-klikk fasiszta elnyomása alól és az imperialista rabságból való fölszabadításáért küzdő ju­goszláv hazafiak szövetségében­ fognak össze. Közeleg az idő, amikor a titóista árulók teljes súlyosságában érzik majd saját bőrükön a nép haragjának és gyű­löletének rettentő erejét. A kommunista világmozgalom története azt tanítja, hogy az imperialisták mindig igyekeztek becsempészni ügynökeiket a munkásosztálynak és pártjainak soraiba. Erről tanúskodik a Tito-klikk árulása, Rajk, Kosztov, Slánsky és az imperializmus egyéb elvetemült lakájainak pere A kommunista és munkáspártok tapasztalata, s elsősor­ban a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalata meggyőző erővel mutatja, ho­gyan kell harcolnunk e söpredék ellen, ho­gyan kell lelepleznünk és gyökeresen ki­­pussztítanunk őket. . A kommunista és munkáspártok világ­­­szerte egyre inkább tudatára ébrednek, hogy jártassá kell válniuk az imperializmus ügynökeinek felismerésében és ártalmat­lanná tételében, bármily zászló alá rejtőz­zenek is. Erős forradalmi éberség nélkül, a bátor és elvi bírálat és önbírálat kifejlesz­tése nélkül nem harcolhatnak sikeresen a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért .Minél reménytelenebbé válik az ellenség helyzete, annál inkább kapkod a szélsőséges eszközök után Egyetlen fegyverük ez a pusztulásra ítélteknek az idejétmúlta impe­rialista szolgaság fenntartásáért folytatott küzdelmükben. A jugoszláviai Titó-fasiszta banda lelep­lezése, az imperializmus árulói és kémei fölött a népi demokráciákban lezajlott Pó­rok újra meg újra emlékeztetnek minden kommunista és munkáspártot, hogy akár hatalmon vannak, akár még a drákói bur­­zsoá törvények elnyomása alatt végzik mun­kájukat, sose feledkezzenek meg az ellen­ség bűnös cselszövényeiről és mindenkép­pen fokozzák sorai­kban az éberséget. A Tájékoztató Iroda történelmi jelentő­­ségű határozatai igen nagy fontosságúak: valójában a népi demokratikus országok megmentüi A kommunista és munkáspár­toknak, a népi demokratikus országok dol­gozóinak nagyfokú Forradalmi ébersége kö­vetkeztében az amerikai,angol reakció soha­­sem szakíthatja el ezeket az országokat a szocializmus tá­borá­tól! A világ kommu­nista és munkáspártjai magasra eme­lik a proletárinternacionalizmus zász­laját, a béke, a demokrácia és a szocializmus Szovjetunió vezette tábo­rához való hűség zászlaját, s rendü­letlenül haladnak előre, mert útjukat Marx—Engels—Lenin—Sztálin mindent le­győző tanítása világítja meg (A «Tartós bal­é­rt, népi demokráciáért!» legújabb számának vezércikke.) Kiállítás a harmadik magyar békekongresszusra érkezett levelekből, béketarisznyákból és albumokból Az Országos Béketanács a Magyar Divat­­csarnok Állami Áruház két kirakatában ki­állította azoknak a leveleknek, békevédelmi szerződéseknek, tarisznyáknak, albumok­nak tarsolyoknak és emléktárgyaknak egy részét amelyeket a békeharcosok az ország minden részéből a harmadik magyar béke­kongresszusra küldtek A harmadik magyar békekongresszusra több mint 39.000 levél érkezett, ezenkívül 603 albumba kötve csaknem húszezer levél. Többezer békevédelmi szerződést is kötöt­tek és tíz­ és tízezer név sorakozik az írásba foglalt fogadalmak alatt, amelyeket egy-egy üzem,­hivatal, termelőszövetkezet valamennyi dolgozója egy-egy iskola va­lamennyi hallgatói vagy tanulója aláírt A „Szabad AVy­“ cikke nyomán „Hogyan harcolnak a lignii Vagongyár szakszervezeti és műszaki vezetői az üzemi kollektív szerződés végrehajtásáért” címnyel a „Szabad Nép» szeptember 1-i számában megbírálta a Győri Vagongyár szakszervezeti és műszaki vezetőit, mert el­hanyagolták a munkavédelmi kötelezettsé­geiket, a kollektív szerződés ismertetését és megvalósítását Azóta az üzemi kollektív szerződés több fontos pontját végrehajtot­ták, így a többi közt megszervezték a szta­hanovista továbbképző tanfolyamot. Besze­reztek több hiányzó védőberendezést Tiszta, világos ebédlőhelyiséget bocsátottak a dol­gozók rendelkezésére. Rendszeresebb lett a melegvízellátás. Ugyanakkor azonban a kollektív szerző­désben vállalt több fontos kötelezettséget továbbra sem teljesítettek. A kollektív szer­ződés ismertetésére történtek ugyan kez­deti lépések, 350 választott küldött előtt beszámoltak a szerződés legfontosabb pont­jairól, súlyos hiba azonban, hogy megre­kedtek ennél és az egyes üzemrészekben elmulasztották a szerződés ismertetését. A gyorsforgácsolóbrigádok eredményeinek rendszeres értékelését sem valósították meg A szerződés szerint július 1-ig 374 sztahanovistát kellett volna bevonni a munkamódszerátadásba, ez azonban nem történt meg Ezért elsősorban az üzemfti bi­­zottság és az igazgató felelős. A gyár üzemi bizottsága és műszaki ve­­zetői nem harcolnak következetesen az üzem alkotmányának, a kollektív szerződés minden előírásának hiánytalan teljesíté­séért.

Next