Szabad Nép, 1952. december (10. évfolyam, 299-328. szám)
1952-12-11 / 309. szám
PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS A pártélet belső rendjének megszilárdításáról Irf prniónnlt .. . I tn CT i r\ 11 hr\f/r lozvActe* Urtrrti ttA rt-ts r rx A ^rl \ ' 1__c .. .. -----. L g.___l. . v : A párt síresének, Sikereinek egyik forrása: ® Párt szervezettsége. A párt megköveteli tagjaitól, hogy "fegyelmezetten végrehajtsák a határozatokat, pártszervek legyenek, eleget tegyenek kötelességeiknek, a kisebb és nagyobb követelményeknek egyaránt. A pártszervezeteknek éberen kell őűködniök a szervezeti szabályzat betartásán; a pártvezetőségeknek meg kell követelniük önmaguktól és a párttagságtól, hogy mindenben a szervezeti szabályzat szerint cselekedjenek. A szervezeti szabályzat és a párt egyes határozatai a párttagságnak, a vezetőségeknek és a pártszerveknek több olyan kötelességet és tennivalót írnak elő, amelyek együttvéve a pártélet belső rendjét hivatottak biztosítani. A pártélet belső rendjéhez tartozik: a rendszeres, pontos tagdíjfizetés, a pártokmányok, elsősorban a tagsági könyvek gondos védelme, a szabályszerű átjelentkezés másik pártszervezetbe való távozáskor, a tagok és tagjelöltek pontos nyilvántartása, a pártfegyelmi ügyek gondos kivizsgálása és késedelem nélküli, lelkiismeretes elintézése. A pártélet belső rendjének biztosítása m minden pártszervezet, párttag kötelessége; a pártélet rendje növeli , pártunk szervezettségét, szilárdítja, erősíti a pártot, segíti védelmezni a befurakodni akaró ellenséges elemekkel szemben. A párttagság összeírásának néhány tapasztalata arra mutat, hogy a jelentős fejlődés ellenére a pártélet belső rendjében ■elyenkint súlyos hibák, lazaságok vannak. A lassídítás felszínre hozta a tagdíjfizetés körüli hibákat. A tagdíj rendszeres fizetése minden párttag és tagjelölt elemi kötelessége. Nem egyszerűen gazdasági kérdés, hanem elsősorban a párthoz való tartozás csak jele és bizonyítéka, összekötő kapocs a párt és a párttag között. Párttagságunk döntő többsége megérti ezt, s havonta, a Központi Vezetőség által előírt arány szerint fizeti a tagdíjét. Vannak azonban olyan párttagok, akik nem fizetnek rendszeresen tagdíjat, több pártvezetőség pedig nem kíséri figyelemmel, eleget tesz-e minden párttag elemi kötelességének. Az összeírás megengedhetetlen mulasztásokat tárt fel: előfordult, hogy egyesek többhavi, sőt egy-két évi tagdíjjal is hátralékban voltak. A dorogi H-es aknában például a pártszervezet megtűrte, hogy Bodó János 24, Prék István 12 hónapig ne fizessen tagdíjat. Ez a párt alaptörvényének, a szervezeti szabályzatnak durva megsértése! S nemcsak a párttag, vagy tagjelölt hibás ebben, hanem a pártszervezet vezetősége és a pártbizalmúak is; egyes pártszervezetekben vétkesen elhanyagolják legfőbb feladatukat, a párttagság nevelését, a pártmunkába való bevonását, hosszú ideig nem keresik fel a párttagokat, nem beszélgetnek, nem foglalkoznak velük. A hibákat elsősorban a pártcsoportok, a pártbizalmiak munkájának megjavításával, szüntelen ellenőrzésével kell orvosolni. El kell érni, hogy a pártbizalmiak törődjenek minden egyes párttaggal és tagjelölttel, növeljék bennük a kötelességtudatot, mélyítsék el a párt iránti szeretetek értessék meg velük, hogy a párt iránti kötelességet minden körülmények között teljesíteni kell. Arra kell törekedniük, hogy ne legyen egyetlen olyan párttag, vagy tagjelölt sem, aki a hónap első felében ne fizetné be párttagsági díját. Bírálják és győzzék meg a hanyagokat a tagdíjfizetés jelentőségéről. Azzal szemben pedig, aki három hónapig indokolatlanul nem fizet tagdíjat és kötelességének felszólításra sem tesz eleget, alkalmazni kell a szervezeti szabályzat 10. pontját, amely kimondja, hogy az ilyen személy—az alapszervezet taggyűlésének döntése alapján — megszűnik a párt tagja, illetve tagjelöltje lenni. Az ilyen esetek taggyűlésen való megtárgyalása a párttagság nevelését, a párthoz való tartozás fokozottabb megbecsülését, a párttag magasztos fogalmának tudatosítását szolgálja. A párttagság összeírása felszínre hozta a pártokmányok kezelésének számos hibáját. A tagsági könyv: pártokmány — úgy kell vigyázni rá, mint szemünk fényére. De egyesek hanyagul, lelkiismeretlenül kezelik a párttagsági könyvüket. A Központi Vezetőség 1952 október 17-i határozata kimondja: 1.4 párttagsági könyv a párttag legféltettebb pártokmánya, mely a párthoz való tartozását bizonyítja. Minden párttag és tagjelölt kötelessége, hogy párttagsági könyvét, illetve tagjelölt-igazolványát féltő gonddal őrizze, épségben és tisztán tartsa, éberen ügyeljen arra, hogy tankönyve illetéktelen kezekbe ne kerülhessen. Vannak párttagok, akik nem ügyelnek párthoz való tartozásuk jelképére: nem őrzik gondosan, összegyűrik, bepiszkolják, sőt elhagyják tagkönyvüket. Előfordul az is, hogy a párttagsági könyv vagy a tagjelölt-igazolvány elvesztését nem jelentik a pártvezetőségnek, s ezzel lehetőséget nyújtanak az ellenségnek, hogy a megtalált pártokmánynyal beférkőzzék a "pártba. A pápai járásban nyolc, a devecseri járásban három olyan párttagot találtak az összeírásnál, akik tagsági könyvüket régebben elvesztették, de elmulasztották ezt bejelenteni. Milyen lehet a «rend» azokban a pártszervezetekben, ahol ilyesmire csak most jöttek rá! Ahol jó és rendezett a pártszervezet élete, ott ilyen hiba nem fordulhat elő; ott a pártbizalmiak legalább havonta egyszer — a tagdíjfizetéskor — kezükbe veszik a tagkönyveket és tagjelölt-igazolványokat s nemcsak a bélyeget ragasztják be, hanem ellenőrzik is a könyvecskét: tiszta-e, nem hiányzik-e belőle bélyeg vagy valamilyen adat stb.; a taggyűlésekre is csak azokat engedik be, akik felmutatják érvényes tagkönyvüket vagy tagjelölt-igazolványukat, s ilyenkor is ellenőrzik: megtörtént-e az átjelentés. Az elvesztett párttagsági könyvek bejelentése körüli mulasztások megszüntetésére a Központi Vezetőség úgy határozott, hogy: «A párttagok és tagjelöltek tagsági könyvük, tagjelölt-igazolványuk elvesztését, vagy megsemmisülését 48 órán belül kötelesek alapszervezetük pártvezetőségének bejelenteni. Az ellen a párttag vagy tagjelölt ellen, aki tagsági könyve vagy tagjelöltigazolványa elvesztését az illetékes alapszervezet vezetőségének bejelenteni elmulasztja, fegyelmi vizsgálatot kell indítani és a pártból őt ki kell zárni. A párttag fontos, szervezeti szabályzatban lerögzített kötelessége, hogy ha munka-, vagy lakóhelyet változtat, azonnal jelentkezzék új pártszervezetében. Ez a kötelesség pártunk alapvető szervezeti elveiből, magából a párttag fogalmából következik, amely szerint párttagnak csak az tekinthető, aki a párt valamelyik alapszervezetéhez tartozik, részt vesz annak munkájában. Az öszszeírás tapasztalatai azonban arra mutatnak, hogy az átigazolás jelentőségét számos pártszervezetünkben nem magyarázták meg kellően a párttagságnak, nem kísérték figyelemmel egyesek eltávozását, új párttagok érkezését. S mivel a vezetőség ezzel nem törődött, sok párttag ügyet sem vetett a dologra, nem teljesítette kötelességét. A pártbizalmiak, akik az összeíráskor minden párttagot és tagjelöltet felkerestek, számos ilyen mulasztást fedtek fel. A zalamegyei pusztaszentlászlói pártszervezetben például összeírását kérte egy párttag, aki — bár két éve tartózkodik a községben — mindaddig nem jelentkezett a pártszervezetnél és szabályos átjelentő lapja sem volt. Másutt még párttitkár is akadt, aki nem volt alapszervezetéhez átigazolva. Hogyan őrködhet a párt belső rendje felett az ilyen funkcionárius és milyen gyenge lábon állhat itt a párttagság ébersége! Nagyobb gondot és felelősséget követel a párt a nyilvántartásban is. Igen sokszor megtörténik, hogy szabályos átjelentő lap nélkül, s mielőtt a párttag okmányai megérkeztek volna , nyilvántartásba vesznek párttagokat. Gyakran nem küldik el a párttag nyilvántartó lapját új alapszervezetéhez; pontatlanul vagy egyáltalában nem tüntetnek fel fontos adatokat a nyilvántartási lapokon. Előfordul, hogy olyanok nevét is tartalmazza a nyilvántartás, akik már nem párttagok. A szervezeti szabályzat és minden éberségi követelmény súlyos megsértése ez! Sztálinvárosban például nyilvántartásba vétette magát egy olyan «párttag», akit a paksi janisban már kizártak, de elfelejtették tőle elvenni a tagkönyvét. Az is előfordult, hogy régi MKP, vagy SZDP tagsági könyvvel párttagként szerepelt valaki, tagdíjait fizetett, részt vett a taggyűléseken. Egyszerű adminisztrációs hibáról van-e itt szó? Nem! Számos pártbizottság és pártvezetőség a párttagság nyilvántartását, mint «adminisztratív-technikai» feladatot lebecsüli, nem látja politikai jelentőségét és ezt a munkát csak a nyilvántartási apparátusban dolgozók ügyének tekinti. Itt a hibák gyökere. Igaz, a nyilvántartás adminisztráció is és mindenféle adminisztrációnak hajszálpontosnak kell lennie! — de több is ennél: fontos politikai kérdés. Súlyos politikai károkat okozhat itt minden hiányosság! Lehetővé teszi az ellenség behatolását a pártba, lazítja a párttagok kapcsolatát a párttal, hibás képet nyújthat a párttagság összetételéről, gátolja, hogy minden párttag résztvegyen a pártéletben. Gyorsan és gyökeresen fel kell számolni e súlyos hibákat. Ezt szolgálja a Központi Vezetőség 1952 december 9-i határozata, amely nyomatékosan hangsúlyozzá: minden párttag vagy tagjelölt, aki munkahelyet, lakhelyet változtat, távozását köteles alapszervezete vezetőségének, titkárának bejelenteni és kérni új alapszervezetébe való szabályos átigazolását. Új alapszervezetében pedig az odaérkezéstől számított öt napon belül köteles jelentkezni nyilvántartásbavétel végett. Azok ellen, akik alapszervezetükből szabályos átjelentő nélkül távoznak, vagy új alapszervezetükben öt napon belül nem jelentkeznek, a pártfegyelem megsértéséért fegyelmi eljárást kell indítani. A Központi Vezetőség határozatai a pártbizottságok és pártvezetőségek kötelességévé teszi, hogy időben és szabályosan jelentsék át a távozó párttagot vagy tagjelöltet és figyelmeztessék őt, hogy pontosan jelentkezzék új alapszervezetében. Ha egy alapszervezetbe más pártszervezetből párttag vagy tagjelölt érkezik, átigazolásakor tüzetesen meg kell nézni pártokmányait. A Központi Vezetőség határozatát megsértő funkcionáriusokat is fegyelmi úton felelősségre kell vonni. A párttagság összeírása felszínre hozta a fegyelmi ügyek intézésének egyes lazaságait is. Több pártbizottságnál hosszú idő óta heverő elintézetlen fegyelmi ügyek és fellebbezések kerültek elő. A párttagok ügyének lélektelen, bürokratikus kezelésére vall ez! Csak most vonják felelősségre azokat a párttagokat, akik már régebben elvesztették tagsági könyvüket, vagy hoszszabb idő óta nem fizetnek tagdíjat. Ez a hanyagság, az elintézés körüli huzavona az utóbbi időben megnövelte a fegyelmi ügyek számát. A pártbizottságok legutóbbi üléseiken igen sok kizárást hagytak jóvá, s éppen ezért előfordult, hogy nem elég gondosan, körültekintően döntöttek egy-egy párttag sorsáról. A párttagok minden problémájának, de különösen a párthoz való tartozás ügyének bürokratikus, lelkiismeretlen intézése összeegyeztethetetlen pártunk elveivel. Sztálin elvtárs azt tanítja: «Az egyszerű párttagok számára a pártban való megmaradás, vagy a pártból való kizárás élet-halál kérdése». Az SZKR szervezeti szabályzata kimondja: «Amikor a pártból való kizárásról döntenek, a legnagyobb óvatossággal és elvtársi gondossággal kell eljárni, s figyelmesen meg kell vizsgálni, indokoltak-e a párttag ellen emelt vádak. Kisebb vétségek esetén a párt nevelő és ráható rendszabályait (dorgálás, megrovás stb.) kell alkalmazni, nem pedig a pártbüntetés legmagasabb fokát, a pártból való kizárást. Ezt annál is inkább meg kell szívlelnünk, mert helyenként tapasztalható, hogy számos olyan munkást és dolgozó parasztot akarnak kizárni, akikkel eddig nem törődtek megfelelően, nem nevelték őket s akik éppen ezért nem voltak aktívak, vagy kisebb hibákat követtek el. így azonban nem lehet «megoldani» a párttagok nevelését, aktivizálását. A hibák, amelyek a párttagság összeírása során kerültek napfényre, nem újkeletűek. Szorosan összefüggnek egyes pártszervezetek pártépítő munkájának gyengeségeivel, a pártbizottságok fogyatékos ellenőrző munkájával. E tapasztalatokból valamennyi pártszervnek, pártszervezetnek messzemenő következtetéseket kell levonnia, amelyek a pártélet megjavulását, a belső rend megszilárdítását eredményezik. Olyan rendet és széllemet kell teremteni a pártszervezetekben, a pártmunkát olyan színvonalra kell emelni, hogy a tagdíj késedelmes fizetése, az átjelentkezés elmulasztása, a pártokmányok kezelésének lazaságai lehetetlenné váljanak. A pártélet belső rendjének megszilárdítása fokozza pártunk szervezettségét, erejét, megnehezíti az ellenség behatolási kísérleteit. Ezért minden pártbizottság, pártvezetőség tekintse fontos feladatának a hibák gyors kijavítását. Sipos János 19 A Szovjetunió iránti barátság és hűség elválaszthatatlan a béke ügyétől“ MSZT-küldöttválasztó taggyűlés a Ganz Villamossági Gyárban A szovjet nép, a szovjet emberek barát-sága a Ganz Villamossági Gyár dolgozóinak is féltett,drága kincse. Sokat tanultak és tanulnak a technika élenjáró szovjet mestereitől. Sosem felejtik el Nyikityin akadémikust, aki kétszer is járt a gyárban és tanácsaival segített a hegesztőknek. Az üzemben nagy érdeklődés kíséri az MSZT «Ismerd meg a Szovjetuniót» című előadássorozatát. Az üzem sokszáz dolgozója hallgatta meg a Szovjetunió közlekedésének fejlődéséről és elektromos iparáról szóló beszámolókat, s törekedett arra, hogy munkájában felhasználja azokat a tapasztalatokat, amelyeket a gyár műszaki vezetői a Szovjetunióban szereztek. A központi előadásokon kívül az üzem MSZT-alapszervezetei külön is rendeznek előadásokat, amelyeken a dolgozók megismerik a szovjet emberek alkotómunkáját, munkamódszereit, kulturális életét. A Magyar-Szovjet Társaság szervezetei terjesztik és népszerűsítik a Szovjetunió munkásai által kezdeményezett mozgalmakat. Az MSZT-szervezetek jó munkáját és a gyár dolgozóinak a Szovjetunió iránti szeretetét tükrözi, hogy nemrég csaknem 1400 dolgozó tekintette meg csoportosan «A kommunizmus útján»-kiállítást. A Ganz Villamossági Gyárban mintegy háromezer tagja van a Magyar-Szovjet Társaságnak. Csak az utóbbi hetekben több mint háromszázan léptek be az MSZT-be. Az I. alapszervezetnek például hat héttel ezelőtt még csak 14 tagja volt, ma már 100 A gyár MSZT-alapszervezeteiben most folynak a vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlések. A taggyűléseken a vezetőség beszámol az eddig végzett munkáról. Sokan gyűltek össze a XXI -alapszervezet taggyűlésén is. A gyűlésen Wald Lászlóné MSZT- alapszervezeti titkár tartott beszámolót. A beszámolót számos hozzászólás követte. .. _ Mit jelent nekünk a Szovjetunió segítsége? — mondta Mészáros elvtárs. — Nehéz lenne azt így, néhány perc alatt elmondani, hiszen csak itt, a gyárban ezernyi módon nyilvánul meg ez a segítség. Két trolibusztípust készítettünk el három hónap alatt. Ezt csak az tette lehetővé, hogy a Szovjetunió rendelkezésünkre bocsátotta a villamosberendezések és motorok rajzait. A trolibuszt a szovjet nép ajándékának tekintik fővárosunk lakói. A Szovjetunió segít hozzá bennünket ahhoz is, hogy mi magunk gyártsuk ezt a fontos közlekedési eszközt. Ez csak egy dolog, egyetlen üzemben, egyetlen tett, amiben a szovjet emberek barátsága megnyilvánult. Drágább nekünk ez a barátság mindennél. Erőssé, legyőzhetetlenné teszi a mi országunkat a jövőnkért, békénkért vívott harcban. — Többször jártam már a Szovjetunióban, láttam Moszkvát, ezt a csodálatos várost és a gyönyörű szovjet tájakat — mondotta Déri elvtárs, az üzem sztahanovista mérnöke. — Felejthetetlen élmény, tanulság volt számomra minden nap, amit ott tölthettem. Most ígérem: a jövőben még többet teszek azért, hogy üzemünk dolgozói egyre jobban megismerjék a szovjetországot és drága barátainkat, a szovjet embereket. A hatalmas, erős Szovjetunió iránti barátság és hűség elválaszthatatlan a béke, hazánk fejlődésének, felemelkedésének ügyétől. Tegyük még szorosabbá népeink barátságát, mert ez a barátság hatalmas, erős fegyver a háborús gyújtogatók ellen vívott harcunkban. A taggyűlésen megválasztották az alapszervezet képviselőit a január első napjaiban tartandó üzemi küldöttválasztó taggyűlésre. A legkiválóbb iMSZT-tagok, az üzem legjobban dolgozó munkásai képviselik majd itt a dolgozókat. A XX. alapszervezet küldötte Gábor Endre mérnök, a XXI-es alapszervezeté a Szovjetunióban járt sztahanovista mérnök. Déri elvtárs, a XI-es alapszervezeté Szekeres Gyula sztahanovista transzformátorgombolyító. A Ganz Villamossági Gyárban az MSZT XXL alapszervezetének küldöttválasztó gyűlésén elhatározták: még jobban megismerik és megismertetik a dolgozókkal a kommunizmus országát, a baráti Szovjetuniót, hatalmas támaszunkat az ország építésében, békénk védelmében. Ünnepségek Bolyai János születésének 150. évfordulója alkalmából 1802 december 15-én született Bolyai János, a magyar tudomány büszkesége, a matematika nemzetközileg elismert egyik legnagyobb képviselője. Születésének 150. évfordulója alkalmából dolgozó népünk ünnepségeken emlékezik meg Bolyai Jánosról. A Magyar Tudományos Akadémia december 14-től 18-ig ünnepi ülésszakot rendez. Ezen kiváló matematikusaink ismertetik Bolyai munkásságának jelentőségét és hatását a modern matematika különböző ágainak kialakulására Az ünnepi ülésszakra több külföldi állam, elsősorban a Szovjetunió és a testvéri népi demokráciák akadémiái is elküldik képviselőiket. A Magyar Tudományos Akadémia könyvtára az évforduló alkalmából Bolyai-kéziratokból és különböző nyomtatványokból kiállítást rendez. Az egyetemeken és sok középiskolában ismertetik a nagy magyar tudós munkájának tudományos jelentőségét. Ezeken az előadásokon kívül Budapesten 40, a vidék városaiban 60 népszerű előadást rendeznek. Az évforduló megünnepléséből könyvkiadásunk is kiveszi a részét. Alexits György, Kossuth-díjas akadémikus könyvet írt Bolyai Jánosról. Az ünnepségek idejére az Akadémiai Kiadó kiadásában latin és magyar nyelven, jegyzetekkel bővítve, megjelenik Bolyai főműve, a® «Appendix». (MTI) __________________ Befejeződött a Magyar Irodalomtörténeti Társaság József Attila tudományos ülésszaka A Magyar Irodalomtörténeti Társaság József Attila halálának 15. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszaka szerdán este befejeződött. Az ülésszak utolsó előadását Koczkás Sándor egyetemi adjunktus tartotta: «Mit kapott a mai magyar irodalom József Attilától» címmel. Az előadást vita lövett«. Szovjet zeneszerzők cikke a 70 éves Kodály Zoltánról Moszkva, december 10. (TASZSZ) A «Szovjetszkaja Muzika» című szovjet folyóirat decemberi számai közli Tyihon Hrennyikov, Jurij Saporin és Kirill Molcsanov szovjet zeneszerzők cikkét Kodály Zoltán 70. születésnapja alkalmából. Kodály Zoltán, a lánglelkű hazafi — írják a cikkben — egész életét a magyar nép nemzeti kultúrája fejlesztésének szolgálatába állította. Kodály Zoltán lelkes művész, nagy tudós és kutató. Szimfonikus-, kórus- és zenekari műveivel, népdalgyűjteményeivel nagyban hozzájárult a magyar kultúra gazdagításához. Alkotó munkáját nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is elismerik. A szovjet közönség körében különösen népszerű a magyar népi zenére épülő «Háry János», a csodaszép «Galántai táncok», továbbá a magával ragadó, gyönyörű «Kállai kettős» című kórus, a kitűnően feldolgozott népdalok és sok más mű. Kodály Zoltán, a mai magyar zeneszerzők legjobbja — írják a továbbiakban a cikk írói — minden tettével a realista nemzeti zeneművészetet, a népek közötti baráti és kulturális kapcsolatok erősítését, a béke és a demokrácia megszilárdulásának ügyét szolgálta. A Szovjetunió zenei életének képviselői Kodály Zoltánt nagy művésznek, népe hű fiának, haladó szellemű zeneszerzőnek tartják, akinek minden alkotó törekvését az egyszerű ember, az igazság, a béke iránti szeretet hatja át. A Szovjetunió zenei életének képviselői baráti üdvözletüket küldik Kodály Zoltánnak és azt kívánják, éljen sokáig jó egészségben, alkotó ereje teljében az igaz művészet, korunk haladó kultúrája javára. Kodály-ünnepségek Kecskeméten Mint már megírtuk, Kecskemét városa december 8-án ünnepelte nagy szülöttének, Kodály Zoltán kétszeres Kossuth-díjas zeneszerzőnek 70. születésnapját. A Katona József Színházban tartott ünnepi hangversenyen Kodály legszebb műveit adták elő, majd az üzemek dolgozói, az iskolásgyermekek, diákok köszöntötték Kodály Zoltánt, aki rövid beszédben köszönte meg a figyelmet. Elmondta, hogy 30 évvel ezelőtt kezdték elhinteni itt néhányan a népzene magvait s nem dolgoztak hiába. Örömmel zárja maga körül a sok fiatal zenekedvelőt. Ez ösztönzést ad a további munkára. Az ünnepi hangverseny után a kecskeméti városi tanács végrehajtó bizottsága fogadást rendezett Kodály Zoltán tiszteletére. Az üdvözlő beszédeket megköszönve, Kodály Zoltán elmondta: «Magyarországon a múltban az iskolákban nemes zenét tanítottak, de a haladó zeneszerzők keresték a nemzeti zene megalkotása felé vezető utat. Gonkától, Muszorgszkijtól, Rimszkij Korzakovtól azt tanulhatták, hogy az a helyes út, ha a népzenére támaszkodva a nép célkitűzéseinek, harcainak, érzelemvilágának adnak hangot. Ami mondanivalónk van a világnak, azt csak a nép nyelvén lehet kifejezni» — fejezte be pohárköszöntőjét Kodály Zoltán. (MTI) „SZEGÉNY" KULÁK «Megküldjük azelvtársaknak cikkünket a községünkben leleplezett árurejtegető kit-, fákról, rfi.ítes társairól, meg a felhalmozott terményről] és élelmiszerről. Egyben elküldjük a róluk készült fényképeket is» — írják a szerkesztőségbe küldött levelükben a hajdúmegyei sápi dolgozó parasztok. Amit a két fénykép mutat, megdöbbentő, s mégis természetes. Megdöbbentő ez az áruházi méretű és választékú rejtegetés, de ugyanakkor természetes is, hiszen éppen ez jellemző a kulákra: ott árt, ahol tud, nem teljesíti a beadást, elrejti a terményt, nem fizeti ki az adót — s harácsol. Adófizetés helyett mindent összevásárol, hogy a dolgozók elől elorozza az árut, s aztán zavart kelthessen, mondván: «ezt, meg ezt sem lehet kapni». «Láp dolgozó parasztjai . — írják a levélben — az aszály okozta nehézségek ellenére mindenből igyekeztek eleget tenni az állam iránti kötelezettségüknek. De a község 42 kulákja szabotálja a beadást. 28-nak még a mai napig is sokszáz mázsa hátraléka van, éppen annyi, amennyivel biztosítani lehetne a község tervének teljesítését. Nem fizetik ki az adójukat sem. Arra panaszkodnak, hogy szegények, nem termett, nincs miből rendezniük a tartozást». íme, így fest a «nincs miből» kulákmese. Itt áll bizonyságul a 18 zsák, s a sok egyéb holmi. Le sem lehet tagadni, mert a fényképezőgép is megörökítette. «November 26-án megjelent az elszámoltató bizottság ifj. Hunyadi Zsigmond hátralékos kuláknál — számol be a levél az eseményekről — aki terménnyel, élőállattal, tojással, baromfival és 40.000 forint adóval tartozik az államnak. Mindig csak siránkozott, hogy szegény, mint a templom egere. Hamarosan kiderült, hogy lett volna miből teljesítenie kötelezettségét. Az elszámoltatók egymásután húzták elő a kóró alá rejtett kukoricával tele zsákokat, meglelték a csutkakúpban a romlott zsírt, a petróleumot, rábukkantak a sok zsák lisztre, búzára és krumplira. Volt ott tojás is, vagy kétszáz, nagy ládában 7000 forint értékű ruhaanyag, a tűzfalban elvakolva 10.000 forint értékű arany és egy hétlövetű pisztoly. Teljes a lista. Búza, kukorica — ami az államnak járt volna. Liszt, tojás, romlott zsír — sokszorosa a személyes szükségletnek, csak azért, hogy inkább romolják meg, de ne jusson a dolgozók asztalára. Petróleum — ebből is bármikor megvehetnék, ami kell, nem kell tartalék — ha csak azt nem akarják, hogy másnak ne jusson. Használatlan ruhanemű, arany és — nyilván nem ok nélkül — a pisztoly. «Az őszön népgyűlést tartottunk — folytatódik a levél — ahol olyan hangok is hallatszottak: hiába, nincs miből beadnia a szegény kuláknak. Most senki sem mondja ezt a községben, hiszen mindenki saját szemével meggyőződhetett a kulák fortélyairól. Látja, hogy a kulák inkább elpusztítja terményeit, csakhogy az államnak, a dolgozóknak ne kerüljön belőle, miszem Hunyadi Zsigmond az egyetlen! Hasonlóan tevékenykedett Végh János kulák és Hunyadi egész rokonsága. Náluk is megtalálták az elrejtett terményt, a már dohos lisztet, a romlott zsírt és húst, s emellett asztalukon a felvásárolt kenyeret. Otthon felhalmozták az élelmiszert, de elsőnek mentek a pékhez kenyeret vásárolni s hangoskodtak, hogy «már kenyeret sem lehet venni». — Ezeket ábrázolja a másik fénykép. Rajta a leleplezett sápi rejtegető, felvásárló kulákcsőcselék. A levél folytatódik. Elmondja, hogy a sápiak ezután még keményebben harcolnak a kulákok ellen. «Azért írjuk a levelet, s küldjük a képet — írják — hogy máshol is okuljanak belőle mindazok, akik csak egy szavát te elhiszik a kuláknak. Iparunk az ötéves terv során nemcsak új üzemek létesítésével fejlődik, hanem meglévő üzemeink átalakítása, kibővítése (idegen szóval: rekonstrukciója) révén is. A Sztálin Vasmű, Inota, a borsodi vegyiművek és más nagy békealkotásaink, az ötéves terv büszkeségei, s jelentőségük általában ismeretes hazánk közvéleménye előtt. Kevesebb szó esik azonban a működő üzemek újjáalakításáról, bővítéséről, pedig az új technika meghonosításának, az ország ■szocialista iparosításának állandó, fontos módszere. A Központi Vezetőség november 29-i ülésén Gera elvtárs népgazdaságunk legidőszerűbb feladatai közé sorolta a szigorú takarékosságot. Külön hangsúlyozta a beruházásokkal való takarékoskodás fontosságát: «A takarékosság fontos területe, — mondotta — a beruházásoknál tapasztalható pazarlás ... megszüntetése... Ezért a rendelkezésünkre álló eszközöket a legfontosabb termelő-beruházásokra kell összpontosítani ...» Ezt segítjük elő, ha az ipar termelő kapacitását — ahol csak lehet — a meglévő üzemek korszerűsítésével, újjáalakításával, vagyis a leggazdaságosabb módon növeljük. Az átalakítás előnyei Természetesen egy meglévő üzem átalakításakor igen gyakran támadnak olyan nehézségek, amelyek új üzem létesítésénél ismeretlenek. Az építkezés rendszerint zavarja a termelő üzemrészeket, kisebb-nagyobb zökkenőket okoz munkájukban, elfoglalják az udvart, a szállítóeszközöket, a vezetékek építése esetleg átmenetizavarokat okoz a víz- vagy gázszolgáltatásban stb. Az építők sem mozoghatnak olyan szabadon, mint az új üzem létesítésénél, ahol nem szorulnak a régi üzem határai, falai közé. A meglévő üzemek átalakítása azonban mégis nagy gazdasági előnyökkel jár. Új üzem létesítésénél csaknem mindig nagy nehézségekbe ütközik a Folyamatos gyártáshoz szükséges tapasztalatok elsajátítása, sokszor, nincs elég szakember se, s ezért jelentős időnek kell eltelnie, míg az üzem termelése «felfut». Egy üzem bővítésénél viszont megvan az a felbecsülhetetlen szellemi tőkénk, amelyet a meglévő üzem munkásainak, dolgozóinak összeforrott, szakértő kollektívája jelent. Az átalakításnál sok munkát, sok költséget takarítunk meg azzal, hogy nem kell külön segédüzemeket építenünk, hiszen azok már működnek a gyár területén. Nem így az új létesítményeknél, ott hatalmas költséggel, a semmiből kell javítórészlegeket, esetleg öntödét, forgácsolóműhelyt, vagy más segédüzemet létrehozni. Nagyon előnyös az átalakítás azért is, mert többnyire nem kell új vízművet, villanyterepet létesíteni, bővítéssel meg lehet oldani a fűtést, a gáz- és gőzellátást is. A megtlévő üzem az újjáalakítás munkájában állandó, értékes segítséget kaphat a «régi» üzemrészektől. Ha valahol zökkenő támad, kevés a szakmunkás, vagy szükség van valamilyen szerszámgépre, alkatrészre — az üzem dolgozói szíves-örömest segítenek, hiszen az ő gyáruk épül. Így az átalakítás során nem szorulnak állandóan más üzemek támogatására. A régi üzemek felhasználása és fejlesztése politikai szempontból is nagyon fontos. A «Vörös Csepel», a Váci út, Salgótarján, Diósgyőr.. ,Szjj — a munkásosztály, a kommunisták régi fellegvárai Az ottani munkások őrzik üzemük forradalmi hagyományait, bázisai a munkásosztály további fejlődésének. Ezek a gyárak a nevelés hatalmas kohói, ahol a kiforrott, osztálytudatos «régi» munkások körében gyorsabban fejlődnek, öntudatosodnak a faluból, az ifjúság soraiból jött új dolgozók. Az üzemek újjáalakításának óriási jelentőségét a szocializmus építése szempontjából mutatja az is, hogy az ellenség mennyire igyekszik éppen itt romboló munkát kifejteni. A csehszlovákiai Slánsky-féle kémbanda tárgyalásán kiderült, hogy az összeesküvő-központnak a népgazdaság vezető helyeire befurakodott emberei sorrarendre leállítottak üzemképes gyárakat, ahelyett, hogy átalakítással növelték volnakapacitásukat, s új, költséges, felesleges építkezéseket rendeltek el. Számos használható és újjáalakítható kohászat üzemet romboltak le, «helyettük» újakat építettek, s ezzel több milliárd koronával károsították meg Csehszlovákia népét. Az üzemek újjáalakításának eddigi eredményei Hazánkban a hároméves terv megkezdése óta folyik a régebbi üzemek korszerűsítése, bővítése. Igaz, a hároméves terv voltaképpen helyreállítási terv volt, s ezért elsősorban népgazdaságunk háború okozta sebeinek begyógyítására irányult. De már ebben az időszakban is túlmentünk az egyszerű «helyreállítás» feladatain és sikeresen hozzáfogtunk üzemeink bizozonyos fokú bővítéséhez, átalakításához is. Főleg ott, ahol a régi üzem nagyon súlyos háborús károkat szenvedett. Szemléltető példája ennek a Ganz Villamossági Gyár újjáépítése. Ez a gyár körülbelül 95 százalékban tönkrement. A hároméves terv indulásáig a gyárnak mintegy 40—50 százalékát állítottuk helyre eredeti formájában. A hároméves tervben célul tűztük ki, hogy az üzem termelése elérje a felszabadulás előttinek mintegy kétszeresét. Ezért újra felépítettük a transzformátorgyárat, a régi helyen, de sokkal nagyobb és korszerűbb formában. Új ötemeletes vasbetonépületet emeltünk forgógépek és készülékek gyártására, valamint az egész gyárat kiszolgáló segédüzemek elhelyezésére. Meghosszabbítottuk a nagyszereldét és új turbócsarnokot emeltünk. Az új gépekkel együtt új módszereket, új technológiai eljárásokat is alkalmaztunk. Az átalakítással elértük, hogy a Ganz Villamossági Gyár termelése már a hároméves terv végére jelentősen túlhaladta a terv előírásait és a felszabadulás előttinek majdnem háromszorosára emelkedett. A hároméves tervet teljesítettük, nemcsak elértük, hanem a népgazdaság jóformán minden területén túlhaladtuk a háború előtti színvonalat. Üzemeink nagy részét helyreállítottuk, jelentősen növeltük termelésünket. A hároméves újjáépítési terv sikerei alapján pártunk és kormányunk az ötéves tervben az ipar termelőberendezéseinek óriási arányú bővítését irányozhatta elő. A felemelt ötéves terv szerint iparunk termelése 1949-hez képest 1954-re 210 százalékkal nő, a nehézipar termelése pedig 280—290 százalékkal. A termelés ilyen hatalmas emelkedéséhez az új termelőberendezések tömegét kell létesíteni. Ezt a célt szolgálja a gyáripar beruházásaira előirányzott 41 milliárd forint. A beruházások egy része teljesen új üzemek létesítését, másik része viszont a meglévők bővítését, korszerű átalakítását biztosítja. Az ötéves terv eddigi három éve alatt végrehajtott átalakítások jelentősen növelték az ipar termelését. Főkép a meglévő üzemek átalakításával növelhettük a legtöbb iparág termelését, ugyanis az ötéves tervben épülő legfontosabb új üzemek csak 1953—1954-ben fognak működni és bizonyos idő szükséges, amíg termelésük a legmagasabb színvonalat eléri. Tapasztalataink mutatják, hogy a régi üzemek bővítése, korszerűsítése igen célszerű megoldás. Mikor helyesebb a termelő kapacitás növelése végett új üzemet létesíteni és mikor a meglévő üzem átalakítását választani? Ez több tényezőtől függ és csak a konkrét eset megvizsgálásával lehet eldönteni. Az üzem átalakítását akadályozhatja az üzem nagymérvű elavultsága, technológiájának korszerűtlensége. Az üzem szűk területe, vagy városrendezési szempontok is amellett szólhatnak, hogy bővítés helyett inkább új üzemet kell létrehozni. De az esetek jelentős részében az üzemátalakítás megoldható és előnyös. Ezeket az előnyöket tisztábban láthatjuk, ha szemügyre vesszük például az ötéves terv egyik legnagyobb rekonstrukcióját, a Diósgyőri Kohászati Művekét. A vaskohászat az ötéves terv során jelentkező szükségleteket csak úgy elégítheti ki, ha kapacitása nagy mértékben bővül. Ezt a Sztálin Vasmű felépítése — bármilyen nagy alkotás is — egymaga nem biztosítja. Ezért van szükség a diósgyőri üzemek kibővítésére. Ezért épült az új 700 köbméteres nagyolvasztó. A martinművet is továbbfejlesztjük, többek között éppen most építünk egy nagyteljesítményű, korszerű buktatható kemencét is. A hengereltáru gyártásának növelésére új hengersorokat állítunk fel. Kiegészítik az átalakítást a nagyszabású lakásépítkezések, új szociális és kulturális létesítmények (kultúrház, fürdő, üzemi konyhák, étterem stb.). Később tovább bővítjük az üzemet, s a nyersvas-, acél, és hengerettáru-termelést az eredetinek többszörösére fogjuk emelni. A diósgyőri újjáalakítás rendkívül gazdaságos. Hatalmas megtakarítást jelent, hogy nem kell új várost építenünk. A dolgozóknak természetesen építünk új házakat, korszerű lakásokkal, de ezt a közművekkel rendelkező Miskolcon építhetjük fel és nem is valamennyi dolgozó részére kell lakást biztosítani, mert jelentős részüknek van lakása. Nem kell új kultúrközpontot sem kialakítani, a város kulturális létesítményei rendelkezésre állanak, s csak ezeket kell továbbfejleszteni. Ugyanez vonatkozik a közigazgatásra is, ötéves tervünkben ezért az újjáalakítás módszerét igen nagy mértékben alkalmazzuk így többek között — hogy csak a legnagyobbakat említsük — átalakítjuk, továbbfejlesztjük a Rákosi Mátyás Műveket, a Gheorghiu-Dej Hajógyárat, a MÁVAG Mozdony- és Gépgyárat, a Győri Vagongyárat, a Ganz Villamossági Gyárat, a Láng Gépgyárat, az Április 4 Gépgyárat, az EMAG-ot, a mosonmagyaróvári, ajkai és almásfüzitői timföldgyárait, a Ghinoin Gyógyszervegyészeti Gyárat, a Kőbányai Gyógyszergyárat, a Magyar Ruggyantaáru,gyárat. A teljesítőképesség növelésének állandó módszere Egyes minisztériumok, iparágak vezetői nem mindigismerik el, hogy a meglévő üzemek újjáalakítása, többnyire sokkal gazdaságosabb, mint egy új üzem létesítése. Úgy vélik, hogy teljesen újat építeni larz a «tiszta munka»: húzódoznak a régebbi üzemek átalakításával gyakran együtt járó nehezebb műszaki problémák megoldásától. Akadnak azután olyanok is, akik azt gondolják, hogy az üzemek átalakítása, csak addig lesz napirendem, míg a régi, kapitalizmustól örökölt üzemeket «rendbe nem hozzuk», ki nem bővítjük — azután pedig már csak új üzemek építésével foglalkozunk majd. Mindkét nézet téves és káros. Az SZKP XIX. kongresszusának megállapításai rávilágítanak a rekonstrukció óriási jelentőségére. Malenkov elvtárs például azt mondotta: «.A múlt kongresszus óta, s különösen a háború utáni években, jelentősen kibővült és megszilárdult iparunk termelési-technikai bázisa, mind új vállalatok építése, mind a meglévő vállalatok újjáalakítása révén». Szaburov elvtárs pedig így jelölte meg az üzemek átalakításának előnyeit: «A termelési kapacitásnak a meglévő vállalatok kibővítése útján történő növelése az új ötéves tervben, az a legfontosabb tartalék, amely biztosítja, hogy a legkisebb költséggel növeljük a termelést. Ezek a megállapítások bizonyítják, hogy a Szovjetunióban óriási jelentőséget tulajdonítanak az üzemek újjáalakításának. Márpedig ott az esetek túlnyomó nagy részében a szovjethatalom idején épült, tehát «új» gyárakról van szó! Más szóval: a XIX. pártkongresszus arra tanít bennünket, hogy az üzemek átalakítása, bővítése — a termelő kapacitás növelésének állandó módszere. Nálunk jobbára még csak a régi — kapitalistáktól örökölt — üzemek átalakításáról van szó, de azért már mi is gondolunk arra, hogy egyik-másik — az ötéves terv során épült — vagyis új üzemünket újjáalakítsuk, továbbfejlesszük. Erre azért kerül sor, mert egyes népgazdasági ágak rohamos fejlődése magasabb követelményeket támaszt ezekkel az üzemekkel szemben is, így például tervbe vettük, hogy a Duclos Bányagépgyár, amely zömében már az ötéves tervben épült, új üzemrészt kap majd. S ennek során bizonyos fokig az egész üzemet átalakítjuk. 1953-ban, az ötéves terv negyedik esztendejében fokozottan élünk az üzemek átalakításának lehetőségével. A Győri Vagongyár és a Dunakeszi Járműjavító nagyarányú átalakításával új vagongyár nélkül is hosszabb időre fedezzük közlekedésünk vagonszükségletét, sőt jelentős mennyiséget gyárthatunk exportra is. Az FMAG nagyobb, a többi mezőgazdasági gépgyár kisebb átalakítása legalább anynyira biztosítja majd a mezőgazdasági gépgyártás fellendülését, mintha egy új gyár költséges építkezésébe fognánk. Új pneumatik-gyárunk felépítéséig a Magyar Ruggyantaárugyár nagyobb átalakításával elégítjük ki az egyre növekvő pneumatikszükségletet. A nagy átalakítások mellett többszázmilliót fordítunk kisebb bővítésekre is. Eddigi eredményeink és 1953-as tervünk is bizonyítja, hogy tervgazdálkodásunkban az üzemek átalakítása terén is eredményesen használjuk fel a Szovjetunió gazdag tapasztalatait. Tovább akarunk tanulni ezekből a tapasztalatokból, elsősorban a XIX. pártkongresszus útmutatásaiból, hogy egyebek között régi és újabb üzemeink állandó bővítésével is szakadatlanul növeljük iparunk termelését. Lövei Henrik Az üzemek újjáalakításának jelentőség® tervgazdálkodásunkban