Szabad Nép, 1953. február (11. évfolyam, 32-59. szám)
1953-02-01 / 32. szám
VASÁRNAP, 1953 FEBRUAR 1 A Csehszlovák Állami Statisztikai Hivatal jelentése az 1952. évi terv teljesítéséről Prága, január 31. (TASZSZ) A «Csehszlovák Távirati Iroda» (CTK) közli a Csehszlovák Állami Statisztikai Hivatal jelentését az 1952. évi terv teljesítéséről. A csehszlovák ipar 1952-ben globálisan 98,5 százalékra teljesítette tervét. 1952-ben jelentős mennyiségű barnaszenet, kőolajat, hengerelt árut, rezet, cinket, ólmot, turbinát, szövőgépet, vegyipari cikket, lábbelit, gyapjú- és selyemszövetet, cukrászipari készítményt gyártottak terven felül. 1952-ben a legfontosabb ipari termékek termelése 1951-hez viszonyítva a következőképpen növekedett: kőszén 10, barnaszén 10, kőolaj 52, koksz 10, villanyenergia 13 százalékkal. A csehszlovák ipar 1952-ben globálisan 18,3 százalékkal többet termelt, mint 1951- ben. Az ipari termelés 1952-ben majdnem kétszerese volt az 1937. évinek, 1948-hoz viszonyítva pedig 83 százalékkal nőtt. A Szovjetunió nagy technikai segítségével olyan gépek és szerkezetek gyártása kezdődött meg, amelyeket eddig Csehszlovákiában nem gyártottak. Megkezdték a hegesztőautomaták és félautomaták, vékony szénrétegek kitermelésére szolgáló szénkombájnok stb. gyártását. A mezőgazdaságban jelentősen növekedett és erősödött a szocialista szektor. Nagy sikereket értek el az állattenyésztés és növénytermesztés terén is. 1951-hez viszonyítva jelentősen emelkedett az állatállomány. Ugyancsak nőtt a gabonaneműek, a burgonya és az ipari növények terméshozama. A búza terméshozama hektáronként 1951-hez viszonyítva 5,1 százalékkal emelkedett. A beruházások 1951-hez viszonyítva 16,7 százalékkal emelkedtek. 1952-ben az egész csehszlovák népgazdaság területén növelték a termelési kapacitást. Átadtak rendeltetésének négy vízierőművet, három nagyolvasztót, hat martinkemencét, három kokszolókemencét és egész sor élelmiszeripari vállalatot. 1952-ben felépítettek és átadtak rendeltetésének 2.222.000 négyzetméter üzemépületet és többezer új lakást. A dolgozók 30 százalékkal nagyobb lakóterületet kaptak, mint 1951-ben. 1952-ben folytatódott a Szovjetunióval és a népi demokratikus államokkal való gazdasági együttműködés kiszélesítése és erősítése. Ezeknek az államoknak a részesedése jelenleg több mint 71 százalék ■Csehszlovákia egész külkereskedelmi forgalmában. Tovább fejlődött az állami és szövetkezeti kereskedelem. 1952-ben a csehszlovák népgazdaságban a munkások és alkalmazottak száma 4,6 százalékkal emelkedett. A munka termelékenysége 1951-hez viszonyítva 15,5 százalékkal nőtt. A munkabérek átlagosan 11 százalékkal emelkedtek. Kiszélesedett a közép- és felsőfokú szakiskolák hálózata, nőtt a közép- és főiskolai hallgatók száma. A csehszlovák főiskolákon több mint 42.000 hallgató tanul. 1952 végén több mint 3500 állandó és 162 vándormozi működött Csehszlovákiában. Tovább fejlődött az egészségvédelmi hálózat. Csehszlovákia nemzeti jövedelme 1951-hez viszonyítva 1952-ben 15 százalékkal nőtt. A nemzeti jövedelem 70 százalékát a lakosság egyre növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésére fordították. A nemzeti jövedelem mintegy 30 százalékát a szocialista gazdaság fejlesztésére és más állami szükségletek fedezésére használták fel. A kommunista vezetők elleni bírósági komédia újjabb lépés az Egyesült Államok fasizálása felé Az „Izvesztyija" a foley-squarei perról Az „Izvesztyija* közli M. Szturua kommentárját az Egyesült Államok Kommunista Pártja 13 vezetője elleni perről. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának vezetői ellen megrendezett bírósági komédia újabb lépés az Egyesült Államok fasizálása, az Egyesült Államok rendőrállammá változtatása felé. A foley-squarei per undorító komédiává, a függetlenségi nyilatkozatban és más amerikai alapokmányokban ünnepélyesen hirdetett egyéni szabadságjogok leplezetlen megcsúfolásává fajult. A foley-squarei per már a második olyan bírósági komédia, amelyet az amerikai reakció főkolomposai az Egyesült Államok Kommunista Pártja törvényen kívül helyezése és legkiválóbb vezetőinek fizikai megsemmisítése céljából rendeztek. Az Egyesült Államok Kommunista Pártja vezetői ellen 1949-ben indított perhoz hasonlóan a mostani per is a bírói és ügyészi köntöst öltött boszorkányüldözők által kilenc hónap óta szított kommunistaellenes hisztéria légkörében folyt le. Bár a vádhatóság tíz, előzőleg alaposan meggyúrt besúgót vonultatott fel tanúként és bár 15.000 oldal terjedelemben, a hamisított okmányok egész lavináját zúdították a bíróság elé, a «vádlottak» ellen emelt és a mai amerikai államrendszer megdöntésére irányuló összeesküvés vádja mégis halomra dőlt. Az FBI fizetett ügynökeinek zűrzavaros és egymásnak ellentmondó hamis tanúvallomásai derültséget keltettek a tárgyalóteremben, a «vádlottak» és védőik pedig a bíróság előtt elhangzott beszédeikben úgy rombadöntötték a vád hazug építményét, hogy abból kő kövön nem maradt. Bár a foley-squarei per «vádlottai» ellen «Oroszországgal való háború esetén» a fennálló kormányrendszer megdöntésére irányuló összeesküvés vádját emelték — mutat rá a cikkíró — a valóságban pontosan ennek ellenkezője miatt ítélték el őket, azért, mert a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti békéért, a vitás kérdések békés rendezéséért, a koreai háború megszüntetéséért, az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötéséért harcolnak. A foley-squarei per ez alapvető perrendtartási szabályok szüntelen megsértésének jegyében folyt le. Az előre nem látható eshetőségek elkerülése érdekében úgy válogatták meg a foley-squarei esküdtbírákat, hogy felmentő ítéletről szó sem lehetett. A bíróság elnökének kalapácsa — mintegy staféta botként — a hírhedt Lynch bíró kezéből előbb Medina bíró, majd most Dimock bíró kezébe került. Az amerikai reakciónak ez a bírói palástiba bújt ügynöke jól tudja feladatát, figyelmen kívül hagyva a tényeket, a reakció által jóelőre megszabott irányban levezetni a tárgyalást és kihirdetni a reakció által előre megszabott ítéletet. Dimock bíró azonban nem tudta betömni a «vádlottak» száját. A kommunista párt pörbefogott vezetői haragtól lángoló bátor beszédeikben leleplezték a szabadság és a haladás elnyomóit, megbélyegezték mindazokat, akik a «kommunista veszedelem» elleni harc ürügyével felszámolják az Egyesült Államokban még létező egyes polgári és demokratikus szabadságjogokat. A vádlottak padjára ültetett bátor amerikaiak, mint vádlók álltak bíráik előtt. A reakciós propaganda minden erőfeszítése ellenére, a sajtó, a film aljas rágalomhadjárata ellenére, velük van minden haladó amerikai rokonszenve. M. Szturua a foley-squarei bírósági komédia szégyenletes eredményét mérlegelve befejezésül ezeket írja: A reakciós «New York Times» fenyegetően állapítja meg, hogy ebből a perből «fontos tanulságokat vonhatnak le az amerikaiak». Ami igaz, az igaz! Az amerikai kormányrendszer fasizálása és a polgári jogok ellen az antikommunizmus zászlaja alatt indított támadás minden amerikait fenyeget. Ebben az értelemben a foley-squarei bírósági komédia valóban szemléltető tanulság az amerikaiak milliói számára. Németország Kommunista Pártja harcba hívja Nyugat-Németország lakosságát Adenauer reakciós választási törvénye ellen Berlin, január 31. (TASZSZ) Az «ADN» hírügynökség jelenti, hogy Németország Kommunista Pártja elnökségének titkársága felhívással fordult Nyugat-Németország lakosságához azzal kapcsolatban, hogy Adenauer reakciós választójogi törvényjavaslatot dolgozott ki. A felhívás rámutat, hogy Adenauer és Lehr rendőrminiszter választójogi törvényjavaslatai, amelyet az Adenauer-kormány 1953 január 20-án jóváhagyott, egyenesen törvénybe iktatja a választási csalást. «Ennek a törvénynek segítségével — hangzik a felhívás — akarják meghamisítani a nép véleményét és szélhámos fogásokkal biztosítani Adenauer amerikabarát rendszerének parlamenti többségét. Ezzel ismét sárbatiporják az alkotmányt és kísérletet tesznek arra, hogy kényszertörvények, valamint rendkívüli intézkedések segítségével tartsák uralmon az Adenauer-rendszert.. Ennek a törvénynek kell biztosítania a különszerződés és az «európai védelmi közösség»-ről szóló szerződés valóra váltását. Az Adenauer-kormány ennek a törvényjavaslatnak jóváhagyásával megmutatta, hogy a háború és éhség politikájának megvalósítása céljából fel akarja számolni a nép még megmaradt demokratikus és szabadságjogait. A reakciós választójogi törvény alapján tartandó parlamenti választások nem lennének demokratikus választások. Semmiképpen nem fejeznék ki a nép akaratát, hanem a diktatúra kormányainak védelmét szolgálnák, amely kormány lábbal tiporja a nép nemzeti és szociális érdekeit. Ezt a választójogi törvényjavaslatot amerikai konyhán kotyvasztották. Ugyanilyen választójogi rendszer működik, vagy ugyanilyen választójogi rendszert akarnak bevezetni Franciaországban, Olaszországban, Görögországban és a többi marshallizált országban is. Ez is azt mutatja, hogy az amerikai háborús gyújtogatók és a tőlük függő kormányok félnek a néptömegektől. Ez az amerikai katonai egyezményrendszerek gyengeségét bizonyítja. «Senkinek sem szabad gondolnia—hangsúlyozza a továbbiakban a felhívás — hogy ez a törvényjavaslat csak a kommunistái ellen irányul. Jóváhagyása esetén ezzel a törvénnyel elfojtanának minden ellenzéket, minden demokratikus véleménynyilvánítást». A felhívás élesen bírálja az Adenauer törvényjavaslatát támogató jobboldali szociáldemokrata pártvezetőség álláspontját, s befejezésül ezeket mondja: «Felhívással fordulunk minden hazafihoz: védjetek a polgári demokratikus jogokat, védjetek a népi szabadságjogokat!» Fokozódik a fasiszta terror Nyugat-Németországban Naumov, a «Pravda» berlini tudósítója közli hogy Nyugat Németországban fokozódik a fasiszta terror a békéért és az ország egységéért harcoló hazafias erők ellen. A bonni reakció hadjáratot folytat a demokratikus erők ellen. Ez a hadjárat a bonni rendszer fasizálódásának megnyilvánulása. A bonni rendszer már messze előrehaladt a fasizálódás útján. Adenauer a bonni parlamentben három pártra támaszkodik. Ezek: a CDU, a «Szabad Demokrata Párt» és a «Német Párt». Vajjon milyenek ezek a pártok? A «Német Párt» a leplezetlen fasiszták gyülekezete. Hellwege bonni miniszter, a párt egyik vezetője nemrég kijelentette: «Azt hiszem, nagyobb eredményeket értünk volna el hazánk érdekében, ha már hamarabb kezet fogtunk volna a nemzeti szocialistákkal». A «Szabad Demokrata Párt» semmiben sem különbözik a fasiszta «Német Paristól. Ebben a pártban az utóbbi időben a Middelhauwe-csoport ragadta kezébe a vezetést. Middelhauwe megrögzött hitlerista, a párt elnökhelyettese. Magának Adenauernak a pártjában, a CDU-ban, szintén sok volt hitlerista szerepel. E párt ideológusa és pénzügyi támogatója Pierdemenges hitlerista bankár. Ezek után egyáltalán nem csodálkozhatunik azon, hogy Nyugat-Németországban virágzanak a nyílt és titkos terrorista bandák, amelyek a demokratikus gondolkozású emberek legyilkolására készülődnek. Az a körülmény, hogy az angol megszálló hatóságok letartóztattak több hitleristát, köztük Naumannt, Göbbels volt munkatársát, az angol hatóságok és Adenauer óhaja ellenére arra vezetett, hogy ismét lelepleződött a fasiszták tevékenysége a bonni «Reich»-ben. A Naumann-csoport kapcsolatai kiterjedtek különböző bonni kormányintézményekre, a többi közt a titkosrendőrségre is. A Naumann-csoport kapcsolatokat tartott az angol és különösen az amerikai pénzügyi körökkel is. Ezen a vonalon Middelhouse volt a közvetítő. A fasiszta terrorlegények most is — mint 1933-ban — a nyugatnémet lakosság demokratikus jogainak megszüntetésével, Gestapo-börtönökkel, a kommunista párt üldözésével kezdik sötét üzelmeiket. A német nép azonban nem válik újra a fasiszta hóhérok áldozatává. A nyugatnémetországi hazafias erőket szilárd elhatározás "tölti el, hogy útját állják a fasizmusnak. Dickens — az amerikai sajtóról Nemrégen jelent meg új magyar kiadásban Charles Dickens (1812—1870), kiváló angol regényíró műve, a «Martin Chuzztewit élete és kalandjai». Dickens ebben a regényében — az angol képmutatás nagyerejű leleplezése melett — metsző szatírát írt a korabeli amerikai «életformáról» is. Különösen gyilkos gúnnyal írt Dickens — mint az alábbi két szemelvényből kitűnik — az amerikai burzsoá sajtóról Az első szemelvény azt a pillanatot írja le, amikor az Európából kivándorló Martin Chuzzlewit hajója megérkezik New York kikötőjébe. A szabadság földjének ezen a határmezsgyéjén, ezen a legszélső peremén egy kis jelentéktelen izgalom uralkodott éppen, ugyanis az előző nap egy új városatyát választottak, s minthogy az ilyen lázas pillanatokban a pártszenvedélyek magasra csapnak, a megbukott jelölt barátai jónak látták, hogy a Választások Tisztaságának és a Véleményszabadságnak szent eszméi mellett hitet tegyenek néhány kar- és lábtörés útján, továbbá egy ellenszenves úr hajszolásával akit abból a célból kergettek végig az utcákon, hogy beverjék az orrát, ha elérik. A közszellemnek, az általános jókedvnek ez a kedélyes kis kitörése önmagában véve nem sok vizet zavart volna, hiszen azóta már aludtak is egyet rá, de az érdekes esemény most új életre kelt az újságárus rikkancsok ordítozásaiban, akik nemcsak a város valamennyi fő- és melékútvonalán, nemcsak a kikötőkben és rakpartokon száguldoztak végig vijjogó csatakiáltásaikkal, hanem megkörnyékezték a hajókat is, felkapaszkodtak a fedélzetre, sőt lebocsátkoztak a kis kerekes-gőzös fülkéibe is, amely még ki sem kötött s máris seregestül elárasztották, lerohanták ezek az ifjú amerikai polgárok. — «Newyorki Kanális!» -- kiabálta az egyikük. — Itt a «Newyorki Kanális» legújabb száma! — «Newyorki Rágalmazó!» Reggeli kiadás! — ordította a másik. — «Családi Szennyes!» «Newyorki Leselkedő!» — Itt a «Newyorki Figyelő»! A «Kulcslyukon Figyelő» mai számai — Itt a «Newyorki Rabló»! — A «Newyorki Pofátlan Hírlap»! Itt a «Hírlap»! — Itt a «Newyorki Vagány Újság»! — Itt vannak az összes newyorki lapok! Részletes tudósítással a tegnapi hazafias tüntetésről, amelyben a haladó párt olyan szégyenletes vereséget szenvedett; részletes tudósítással a legújabb alabamai nagy késelésről és szemkiszúrásról; az érdekfeszítő arkansasi késpárbajról; az összes kisl- és belpolitikai, kereskedelmi és társasági hírekkel. Reggeli kiadás! Hírlap, újság, szennylap! Legújabb számai — Itt a «Kanális»! — kiabálta a rikkancs. — Itt a «Newyorki Kanális»! Tizenkettedik kiadás: itt van az utolsó néhány száma a «Kanális» mai tizenkétezer példányának, a legpontosabb tudósításokkal, a legfontosabb közgazdasági hírekkel, az összes hajózási" hírekkel, négyhasábos vidéki tudósításokkal, részletes beszámolóval Mrs. White tegnapi fényes estélyéről, ahol jelen volt New York színe-java, minden szépsége és előkelősége; a «Kanális» saját kiküldött különtudósítóinak részletes beszámolójával a bálon megjelent összes hölgyek magánéletéről! Itt a «Kanális»! Itt az utolsó néhány példány a «Newyorki Kanális» mai tizenkét kiadásából! A «Kanális» jelentése a wallstreeti bandáról, a «Kanális» jelentése a washingtoni bandáról, a «Kanális» saját külöatudósítása a miniszter súlyosan becsületbevágó tetteiről, melyeket nyolcéves korában elkövetett, a dajkája közlése alapján kizárólagos joggal, folytatólagosan a «Kanális»-ban! Nagy áldozatok árán a «Kanális» megszerezte a közlés jogát! Tessék a «Newyorki Kanális» tizenkétezredik példánya, egy egész hasábra való ismert newyorki névvel, akiknek a leleplezésére most kerül sor! Teljes neveikkel! Itt a «Kanális» mai cikke arról a bíróról, aki a lapot tegnapelőtt rágalmazásért perbe fogta, itt a «Kanális» elismerése a pártatlan és független esküdtszéknek, amely fölmentette, itt a «Kanális» tudósítása arról, hogy mi lett volna velük, ha nem mentik föl! Itt a «Kanális», tessék a «Kanális»! Itt az éber, résenálló «Kanális», az Amerikai Egyesült Államok legjobb újságja; semmi nem kerüli el a figyelmét; itt a tizenkettedik kiadás, de még egyre nyomják, sajtó alatt a többi; itt a «Newyorki Kanális»! — Ilyen felvilágosult módon vezetődnek le a mi hazánkban a felforrt szenvedélyek — szólalt meg valaki Martin háta mögött, majdnem a fülébe beszólva .Martin ott kénytelenül megfordult és ■L’*- egy fakőképű, beesett arcú, feketehajú urat pillantott meg közvetlenül maga mellett, akinek sajátságos kifejezésült apró, hunyorgó szeme meg a szemöldöke körül — se nem rosszulás, se nem kihívó bámészkodás, de az első pillantásra mind a kettővel összetéveszthette volna az ember. Ámbár sokkal közelebbi ismeretség alapján is nehéz lett volna pontosabban meghatározni ezt az arckifejezést, mint azzal, ha azt mondjuk róla, hogy az átszeli ravaszkodásnak és az önteltségnek különös keveréke. Az idegen széleskarimájú kalapot viseli, hogy bölcs ember benyomását keltse és összefogta két karját a mellén, hogy testtartása annál lenyűgözőbb legyen. Egyébként elég ütött-kopott külseje volt: kék köpönyege majdnem a bokájáig ért, ugyanolyan színű rövid, bő nadrágot és egy kifakult barna mellényt viselt; a mellénye kivágásában színehagyott ingfodrai igyekeztek feltűnést kelteni, megkövetelve maguknak, a függetlenségi nyilatkozat alapján, ugyanazokat a polgárjogokat, amelyeket a többi ruhadarabja élvezett Szokatlanul nagyméretű lábát könnyedén keresztbevetette, ahogy félig ült, félig nekitámaszkodott a kerekes-gőzös korlátjának, csuklójához bojtos zsinórral volt odaerősítve vastag, fémgombbal kezdődő, vasverettel végződő sétabootja. Ebben az öltözékben, ezzel a felszereléssel, a sokatmondó, mélységes bölcseség jegyében az idegen úr felhúzta a szája jobbcsücskét s ezzel egyidejűleg a jobbszemöldökét is és még egyszer kijelentette: — Ilyen felvilágosult módon vezetődnek le a mi hazánkban felforrt szenvedélyek. Aminthogy Alartinra nézett s minthogy senki más nem volt a közelükben, Alartin bólintott és így szólt: — Az újságokra céloz ...? — A felvilágosult szabadság bástyáira, uram, a mi szabadságunk fellegvárára, amely befelé pajzs, kifelé kard az idegen elnyomók feje fölött — felelte az idegen úr, botjával rámutatva egy félszemű, embertelenül piszkos rikkancsra. — Az egész világ által irigyelt sajtónkra, uram, az emberi civilizáció fáklyahordozójára. (Az idegen úr, aki Martint megszólítja — Diver ezredes, a «Newyorki Vagány újság» főszerkesztője. Elvezeti Martint a hajóról a «Vagány» szerkesztőségébe és ott bemutatja Jefferson Brick úrnak a lap haditudósítójának.) ...'T essék, itt a mai «Vagány» — — mondta az ezredes, feléje nyújtva az újságpéldányt. — Olvassa el, uram. Ott fogja találni benne Jefferson Ericket, megszokott őrhelyén, az emberi civilizáció és az erkölcsi feddhetetlenség szekerén. Az ezredes közben újra felült az íróasztalra. Brick úr is elhelyezkedett ugyanezen a bútordarabon, s mind a ketten alaposan nekiláttak az ivásnak. Sűrűn pislogattak Martin felé, aki az újságot olvasta, majd utána össze-összenéztek. A második palackkal is végeztek már, amikor Martin befejezte az olvasást. Az ezredes megkérdezte, hogy, no, mit szól hozzá? — Hát, csupa szörnyű személyeskedés — mondta Martin. Az ezredes szemmel láthatóan nagyon hízelgőnek találta ezt a véleményt és azt felelte, hogy reméli is. — Ami függetlenek vagyunk, kérem — mondta Jefferson Brick. — Független, szabad emberek. Mi azt tesszük, ami nekünk tetszik. — Hát, ha ebből az újságból megítélhetem a dolgot. — mondta Martin — akkor jónéhányezren lehetnek itt, akik éppen fordítva függetlenek: azt teszik és azt tűrik el, ami nekik nem tetszik. — No nem! Azok csak meghajolnak a köznevelés hatalmas szellemének akarata előtt, uram — mondta az ezredes. — Néha ugyan dühöngenek, idegeskednek, de általában kezünkben tartjuk a lakosságot, m közéletükben és a magánéletükben egyaránt; s ez olyan léleknemesítő intézménye a mi boldog országunknak, mint... — Mint akár maga a néger rabszolgatartás intézménye — segített neki Brick úr. — Szóról szóra, úgy, ahogy mondja — fejezte be az ezredes — _ Engedelmet kérek — szólalt meg Alartin egy kis tétovázás után — de szabadna megkérdeznem, minthogy éppen most olvastam az újságjukban egy ilyen esetet, szabadna megkérdeznem, hogy a köznevelés intézménye ebben az országban, gyakran szokott hazud... nem is tudom, hogyan fejezzem ki magam, hogy meg ne sértsem az urakait... gyakran szokott hamisítani? Például leveleket hamisítani —• folytatta, látván, hogy az ezredes a legnagyobb nyugalommal hallgatja s egy szikrát sem zavartatja magát — leveleket hamisítani és ünnepélyesen azt állítani róluk, hogy most nemrégiben írta ezt, vagy az a ma is élő ember? — Szokott, uram! — felelte az ezredes. — Megtörténik olykor-olykor. ■p És a köznevelt olvasók? Azok mit szólnak ehhez? — kérdezte Martin. — Megveszik a lapot — mondta az ezredes. Jefferson Brick úr köpködni és nevetni kezdett, az előbbit öklendezve, az utóbbit helyeslő értelemben. — Megveszik száz- és százezer példányban — folytatta az ezredes. — Aki itt talpraesett emberek vagyunk és meg is becsüljük a talpraesettséget. — A talpraesettség az amerikai nyelvhasználatban hamisítást jelent? — kérdezte Martin. — Hát uram! — mondta az ezredes. — Azt hiszem, nagyon sok mindent jelent még ezen kívül is, amit maguk másként hívnak ott az óhazában. Dehát ott Európában kénytelenek vele. Mi nem. Mi sok mindent megengedhetünk magunknak. Semmivel sem lehetett volna nagyobb örömet szerezni az ezredesnek, mint azzal, ha megmondják neki, hogy egy ilyen ember, mint ő, sehol másutt a világon nem járhatna emelt fejjel és sikerekben gázolva az utcán, mert ezzel csak azt érezte volna fényesen beigazolva, hogy működésével, fáradozásaival milyen tökéletesen sikerült alkalmazkodnia a hazájában uralkodó közízléshez, s hogy milyen jellegzetesen, tősgyökeresen, sajátságosan és ízig-vérig amerikai ember. SZABAD NÉP A „Newsweek" beismerései az amerikaiak koreai sikertelenségeiről A «Newsweek» című reakciós amerikai folyóirat a koreai háború kérdésével foglalkozik egyik cikkében. A «derűlátó» sorok között kényszerű beismeréseket tesz az amerikaiak egyáltalán nem rózsás kilátásairól. A cikk a többi között foglalkozik azokkal a monopolista körökben gyakori agresszív követelésekkel, hogy miért nem terjeszti ki az amerikai hadvezetőség a koreai háborút. «Ha be tudnánk hatolni a kommunisták frontjába — írja válaszal a «Newsweek» — és csillagászati arányú veszteségek nélkül győzelmet tudnánk aratni, akkor logikus, hogy megtennénk ezt. Ehhez azonban még akkor sem lenne erőnk, ha az Egyesült Államokban rendelkezésre álló összes csapatainkkal erősítenénk is meg koreai haderőnket. Sokkal véresebb vereséget szenvednénk, mint 1950 novemberében, amikor megkezdtük tökéletlen előnyomulásunkat a Jaki irányába». «A vereség oka az volt — folytatja beismeréseit a «Newsweek» — hogy végzetesen lebecsültük az ellenség erejét és ugyanakkor túlbecsültük saját csapataink erejét. Szemben velünk olyan haderők állnak, amelyek szinte kimeríthetetlen erőforrásokkal rendelkeznek... A mi csapataink nem képesek egy többmérföldes mélységű védelmi vonal áttörésére. Hangos jelenetek az amerikai kongresszusban a kudarcot vallott koreai „mintatámadás“ miatt Egyre nagyobb hullámokat ver az Egyesült Államokban az úgynevezett ENSZ- csapatok sikertelen koreai «mintatámadásának» ügye. A dolog nemcsak azért kínos az amerikai uralkodó körök számára, mert ezt a vereségüket nem sikerült agyonhallgatniuk, hanem azért is, mert a szenzációhajhászó amerikai sajtó — a «mintatámadás» kudarcának részletes kiteregetése mellett — élesen bírálta az amerikai hadvezetést is. A «Reuter» egy tokiói jelentése arról számol be, hogy már fel is mentették beosztásából Clair IWolfe-ot, aki eddig a 7. amerikai hadosztályhoz volt beosztva, s aki a szégyenteljes kudarcot vallott «mintatámadást» végrehajtotta. De ez még nem minden. Az amerikai monopolistákat annyira felbosszantotta «hadvezéreiknek» ügyetlensége, hogy a «mintatámadás» kérdését a kongresszus elé vitték. Mint a «Reuter» washingtoni jelentésében közli, az ügyet tárgyaló amerikai kongresszusban hangos jelenetek zajlanak le, a kongresszus tagjai tajtékoznak a dühtől. Dewey Short republikánuspárti képviselő, a képviselőház hadügyi bizottságának elnöke azt követelte, hogy Collins tábornok, az amerikai szárazföldi hadsereg vezérkari főnöke adjon számot a kongresszus előtt a «mintatámadásról». Az olasz minisztertanács újabb jogtipró törvényjavaslatot fogadott el Az olasz minisztertanács elfogadott egy törvényjavaslatot, amelynek értelmében a kormány teljhatalmat kapna a parlamenttől a «közigazgatási reform» kidolgozására és bevezetésére. A törvényjavaslat intézkedik arról is, hogy a közalkalmazottak fizetésemelésének kérdését 1954-re halasszák, továbbá megfosztja az állami alkalmazottakat sztrájkjoguktól. A szervezett közalkalmazottak erőteljesen tiltakoznak ez ellen a törvényjavaslat ellen. A CIL, a szociáldemokrata USL és a közalkalmazottak autonóm szakszervezete tiltakoztak a közalkalmazottak érdekeit súlyosan sértő törvénytervezet ellen. Di Vittorio, a CGIL főtitkára nyilatkozott erről a kérdésről és hangsúlyozta, hogy e törvényjavaslatot — a következő okokból — el kell utasítani: 1. E törvényjavaslattal a kormány — nyugtalanító módon — továbbra is azt az irányzatot követi, amely arra törekszik, hogy csorbítsa a parlament jogkörét. 2. E törvényjavaslattal a kormány teljes mértékben függő helyzetbe akarja hozni az állami alkalmazottakat, mivel közigazgatási reformtervezetében a köztisztviselői előléptetéseket az illetékes miniszter önkényére bízza. 3. A törvényjavaslattal a kormány meg akarja fosztani a közalkalmazottakat sztrájkjoguktól. A kormánynak ez, törvénytervezete tehát igen nagy veszélyt jelent az állami alkalmazottakra és azok jogos törekvéseire. A leghatározottabban tiltakozunk ez ellen a törvénytervezet ellen — fejezte be nyilatkozatát Di Vittorio. Országszerte máris egyre erősödő tiltakozások hangzanak el az olasz kormánynak ez ellen az újabb jogtipró törvényjavaslata ellen. Az állami alkalmazottak és a szakszervezetek képviselői tanácskozásra jöttek össze, s elhatározták, hogy a közeli napokban minden szükséges kezdeményezést megtesznek jogos követeléseik kivívásáért. A japán kormány Kocsedo szigetéről elmenekült hadifoglyokat szolgáltatott ki az amerikaiaknak Peking, január 31. (Új-Kma) A japán kormány nyíltan megsértette a nemzetközi jogot azzal, hogy az amerikai agresszoroknak hadifoglyokat adott át, akire a kocsedoszigeti amerikai hadifogolytáborból szöktek meg. A «Kiodo» hírügynökség jelentése szerint a csuzimai japán rendőrség letartóztatott tíz hadifoglyot, akik Kocsedo szigetéről szöktek meg. Az «Asahi» jelentése beszámol arról, hogy a Japán joghatósága alatt álló Csuzima-sziget hatóságai ezeket a menekült hadifoglyokat átadták az amerikaiaknak. A japán kormány a legteljesebb mértékben törvénytelenül járt el, amikor menekült hadifoglyokat adott át az amerikaiaknak. Az 1949. évi genfi konvencióul. cikkelye kimondja, hogy bármely hadifogoly szökését sikeresnek kell minősíteni, ha a szóbanforgó hadifogoly «elhagyta az őt őrizetben tartó fél vagy annak szövetségese ellenőrzése alatt álló területet». A japán kormány miindezideig nem mert nyíltan résztvenni a koreai háborúban. Ezzel a legújabb eljárásával közvetlenül megszegte a «semleges hatalmaik és személyek jogainak és kötelezettségeinek szárazföldi háború esetében való tiszteletben tartásáról szóló egyezmény»-t, amelyet az 1907. évi hágai konferenciáin aláírt és elismert. Ennek az egyezménynek 13. cikkelye kimondja: «Az a semleges hatalom, amely megszökött hadifoglyokat befogad, köteles meghagyni szabadságukat Amennyiben szökött hadifoglyoknak megengedi, hogy területén maradjanak, tartózkodási helyet jelölhet ró számukra. A japán kormánynak ez a törvénytelen eljárása, amely az amerikai imperializmus érdekeit szolgálja, szöges ellentétben áll a japán nép érdekeivel. Tökéletesen elegendő bizonyíték ez arra, hogy a Josida-kormány az amerikai agresszorok szolgálatkész eszköze. Fokozott iramban folyik Sanghaj, január 31. (TASZSZ) újabb tények váltak ismeretessé a japán szigeteiken folyó széleskörű katonai előkészületekről. A japán kormány 1951-ben 31 milliárd jent, 1952-ben pedig 62,3 milliárd jent költött a fegyveres erők újjáteremtésére. Ebben a pénzügyi évben azonban már — hivatalos adatok szerint — 83 milliárd jenre rúgnak a katonai jellegű előirányzatok. Ezek az adatok még távolról sem nyújtanak teljes képet. Tokiói jelentéseik szerint Japán tulajdonképpeni katonai kiadásai jóval felülmúljáik a hivatalos számadatokat. A katonai előkészületek méreteit bizonyítja az «AFP» tudósítójának nemrégiben Tokióból közölt jelentése is. Az «AFP» tudósítója rámutatott, hogy a japán fővárosban egy, összesen 15 hadosztályból álló, 300.000 főnyi «véderő» létesítésének kérdéséről tárgyalnak. E hadosztályok számára folyamként ömlik az amerikai felszerelés. Az «US News and World Report» című amerikai folyóirat jelentése szerint az Egyesült Államok 200 harckocsit és 210 tarackot szállított az utóbbi időben Japánnak. A folyóirat szerint a Japánban állomásozó amerikai megszálló csapatok főhadiszállása további 200 harckocsit és 150 löveget szándékozik átadni a japánoknak. A «Tokio Nisi-Nisi» című lap közölte, hogy Japánban kidolgozták a háromezer Japán újrafelfegyvérzésű repülőgépből — főként lökhajtásos gépekből — álló japán légierő megteremtésének tervét. A lap szerint hat évre tervezik e programm végrehajtását. A tervek szerint az első időszakban hatszáz lökhajtásos repülőgépet állítanak szolgálatba. Japánban egyre nagyobb figyelmet szentelnek annak a kérdésnek, hogy nagy szárazföldi hadsereggel együtt nagy légi- és haditengerészeti erőket is szervezzenek. A tokiói rádió a napokban közölte, hogy a japán kormány «különleges figyelmet» szándékozik fordítani ezeknek az erőknek növelésére. Január 26-án, a sapporói rádióállomás közölte, hogy Hakodate városában helikopter-támaszpont létesül. Néhány nappal ezelőtt közölték, hogy a japán katonai parancsnokság elhatározta: minden «őrhajót» tüzérségi lövegekkel szerelnek fel és Hokkaido szigetére helyezik át az újonnan létesített japán légvédelmi tüzérosztályt, amelynek felszerelésére az amerikai katonai hatóságok külön 90 millió dollárt irányoztak elő. A japán katonai előkészületek megélénkülése egybeesett azzal a jelenséggel, hogy az amerikai militaristák az utóbbi hónapokban sokat emlegették az úgynevezett «ázsiai légiók» létesítését. Ezekben a «légiókban» a japán militaristáknak — mint ismeretes — kiemelkedő szerepet szánnak. 3 A koreai népi erők újabb győzelmei Koreai arcvonal, január 31. (Új-Kína) Az ellenség január 23-án és 25-én a nyugati arcvonalon az utóbbi három hónap két legnagyobb támadását indította meg. A koreai népi erők azonban mindkét támadást gyorsan visszaverték. Az ellenséges gyalogság rohamait — mint rendesen — légibombázás és tüzérségi tűz előzte meg. Az első támadás január 23-án történt. Nyolc ellenséges szakasz 16 repülőgép és mintegy 40 harckocsi támogatásával hét formális támadást intézett a koreai népi erők Joncsontól északnyugatra lévő állása ellen, miközben egy másik szakasz bekerítő hadmozdulattal fenyegette az állástól balra fekvő magaslatot. A védők visszaverték a támadókat és közülük több mint 150-et megöltek vagy megsebesítettek. A harc során négy ellenséges harckocsit semmisítettek vagy rongáltak meg. Két nappal később az ellenséges csapatok egy zászlóalja megkísérelte, hogy elfoglalja a koreai népi erők Csorvontól északnyugatra, Csiszandong közelében lévő állásét. A támadók tehergépkocsikon érkeztek 20 harckocsi fedezete mellett. A népi erők az állás ellen intézett mindhárom rohamot visszaverték. Egy ausztráliai szakasz a Joncsontól nyugatra lévő előretolt állás ellen intézett éjszakai támadás során csapdába esett és 10 perces harc során 32 halottat és sebesültet vesztett. A január 25-vel végződött öt nap alatt a koreai és kínai tüzérség több mint 509 ember veszteséget okozott az ellenségnek, 15 ellenséges repülőgépet lőtt le és további 21-et megrongált. Sem hóvihar, sem fagy nem akadályozza a koreai néphadsereg egységeit abban, hogy támadásokat hajtsanak végre, és egyre több ellenséges katonát semmisítsenek meg a jéggel borított keleti arcvonalon. A néphadsereg katonái január 12-én a leghevesebb hóviharban intéztek támadást egy magaslat ellen, behatoltak az ellenséges állásokba és 150 hszinmanista katonát tettek harcképtelenné. A január 12-vel végződött két hét alatt a koreai népi erők hat ilyen támadást hajtottak végre és ezek során több mint 630 főnyi veszteséget okoztak az ellenségnek. A néphadsereg mesterlövészei is élénk tevékenységet fejtettek ki. Halálos találataik arra kényszerítik az ellenséges katonákat, hogy naphosszait sáncaikban rejtőzködjenek. A népi erők tüzérsége azonban összelövi a sáncokat és azok romjaik alá temetik az ellenséges katonákat, így például január 4-én a Li Jong Hjun parancsnoksága alatt álló tüzérségi egység 130 ellenséges katonát semmisített meg. A halál és a fagy pusztítása egyre inkább aláássa a keleti arcvonal ellenséges katonáinak amúgy is elég alacsony harci szellemét. Ennek eredményeként egyre több hszinmanista katona áll át és adja meg magát a koreai népi erőknek A vietnami népi erők sikeres hadművelete Hanoi közelében Peking, január 31. (Új-Kma) AVietnami Hírügynökség beszámol arról a harcról, amelyben a vietnami népi erők alakulatai megsemmisítették To francia őrhelyet és 147 főnyi veszteséget okoztak a franciáknak. Ez a 38 házból és bazakból álló őrhely mögöttes támaszpontja volt az Észak-Vietnamban működő egyik franciaelit alakulatnak, az I. gépkocsizó ezrednek. To őrhely a Nhue-folyó partján fekszik, három kilométerre Hadongtól és 12 kilométerre Hanoitól. A Hadong tartományban tevékenykedő helyi népi erők alakulatai a partizánok segítségével — kihasználva, hogy a francia gépkocsizó ezred egyes kötelékei Nam-Dinh tartományban harcoltak — január 8-án megtámadták To őrhelyet. A népi harcosok rövid ideig tartó küzdelem után áttörtek a drótakadályokon és behatoltak az őrhelyre. Az ellenség sietve viszszavonult és megkísérelte, hogy a közelben fekvő Kvang őrhelyre meneküljön. Útközben azonban más népi alakulatok támadták meg, amelyek 47 főnyi veszteséget okoztak a visszavonuló ellenségnek. Másnap az ellenség mintegy három zászlóaljjal és száz járművel ellentámadásra indult. A népi erők alakulatai, csekély létszámuk ellenére, harci alakzatba fejlődtek fel és felvették a harcot a túlerőben lévő ellenséggel. A helybeli lakosság lőszert szállított az első vonalban küzdőknek. A népi harcosok minden ellenséges támadást visszavertek, megfutamították az ellenséget és az üldöző hadművelet során mintegy 100 főnyi veszteséget okoztak az ellenségnek.