Szabad Nép, 1953. február (11. évfolyam, 32-59. szám)
1953-02-10 / 41. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 41. SZÁMÁRA 60 FILLÉR KEDD, 1953 FEBRUÁR 10 Szenvedélyes harcot a széntermelés fokozásáért is Szénbányászatunkmunkája az év elején rosszul indult. Bányáink zöme januárban és február elüső hetében nem teljesítette a tervet, a termelés az elmúlt év végéhez képest visszaesett. A szénbányászat elmaradása komoly nehézséget okoz iparunknak és közlekedésünknek, hátráltatja a terv végrehajtását. Az elmaradás felszámolása érdekében hívta össze néhány nappal ezelőtt pártunk Központi Vezetősége a szénbányászat vezetőit és kiváló dolgozóit. A bányászértekezlet részletesen megjelölte a hibák kiküszöbölésénellik útját, s nyolc pontban foglalta össze a legfontosabb feladatokat. Növelnünk kell a tömegtermelésre alkalmas munkahelyek, elsősorban a frontfejtéseik számát; helyesebben kell elosztanunk a munkaerőt; jobban ki kell használnunk a gépeket; szélesebb körben kell alkalmaznunk a ciklusos grafikon szerinti termelést; meg kell erősítenünk a munkafegyelmet; meg kell javítanunk a munkavédelmet. Mind e feladatok megoldása érdekében komolyan emelnünk kell a bányák vezetésének színvonalát, s új lendületet kell adnunk a bányászok versenyének. A tanácskozás tehát világos programmot jelölt meg, amelynek következetes végrehajtása biztosan a terv teljesítéséhez vezet. De hozzá kell tennünk: ez a programm eddig sem volt ismeretlen a bányák vezetői és dolgozói előtt. A párt és a kormány határozatai már részletesen foglalkoztak ezekkel a feladatokkal. A legfontosabbakra nemrégen, a Központi Vezetőség november 29-i ülése és Rákosi elvtárs országgyűlési beszéde is újra nyomatékosan felhívta a figyelmet. Ön kénytelenül is felvetődik tehát a kérdés: ha ilyen ismertek, világosak voltak eddig is a feladatok, miért került sor mégis a visszaesésre? Szénbányászatunk az elmúlt évben jó eredményeket ért el. Bányáink nagy része nemcsak teljesítette, hanem túl is teljesítette a tervet. December elejétől kezdve sorra jelentették a bányaüzemek a terv határidő előtti befejezését. Ezek a sikerek azonban elbizakodottá lették a vezetőket. Egyes vezetők valahogy így gondolkoztak: «Elég hosszú időn át kaptuk a fejmosást, azért, hogy a bányászat elmaradt. Most végre teljesítettük a tervet, most már egyenesben vagyunk . ..» Úgy képzelték, hogy ezután már különösebb erőfeszítések nélkül is rendben mennek majd a dolgok. Pártunk még idejekorán, többször is figyelmeztette az ipar minden vezetőjét, hogy gondoljon a holnapra is, készítse elő a zökkenőmentes átmenetet az 1953-as évre. De szénbányászatunk számos vezetője, párt- és szakszervezeti funkcionáriusa elengedte a füle mellett ezt a figyelmeztetést. Decemberben a műszaki vezetők nem gondoskodtak megfelelő munkahelyek előkészítéséről az új évre. Az évi terv befejezése előtti lázas napokban állandóan a bányát járták, gyorsan és határozottan intézkedtek,most azonban alig mozdultak ki az irodából. Lazítottak a munka ellenőrzésén, megalkuvóan kezelték a munkafegyelem ügyét. A minisztérium súlyos mulasztása, hogy nem kérte számon a bányák vezetőitől, hogyan készítik elő az új évet; éppen az első hetekben, amikor a legnagyobb szükség lett volna határozott, kemény vezetésre, kiengedte a kezéből a gyeplőt. A szakszervezet is közömbös volt a megnövekedett feladatok iránt, hagyta ellanyhulni a munkaversenyt és a Sztahanov-mozgalmat. S mindezeket a hibákat betetőzte az, hogy bányász-pártszervezeteink zöme mit sem törődött az új tervév sikeres megkezdésével; legfeljebb «általánosságban» agitált a termelésről, de nem mozgósította a dolgozókat a széntermelés legfontosabb feladatainak megoldására. A vezetőknek — köztük a pártszervezetek vezetőinek — nagy része elaludt. Az ellenség azonban ébren volt, s igyekezett kihasználni azt a rést, amelyet a mi kádereink elbizakodottsága nyitott. Az ellenséges elemek jobban megértették, mint sokan a mi kádereink közül, milyen kárt okozhat az országnak a szénbányászat év elejei viszszaesése. A bányászértekezleten többen elmondották, milyen módszerekkel dolgozik az ellenség. Szárospatakon például egy régi bányamester — hajdani csendőrbesúgó — arra utasította a kompresszorkezelőt, hogy engedje ki a szabadba a sűrített levegőt. Emiatt a bányában nem volt elég erős a levegő nyomása a légkalapácsoknál. Petőfibányán a gépműhelyben egykori magasrangú horthysta tisztek, kulákok egész csapata verődött össze. Ez a söpredék igyekezett úgy «megjavítani» a gépeket, motorokat, hogy minél gyakoribb legyen az üzemzavar. Mindez nem érhet meglepetésként bennünket. A Szovjetunióban annak idején a szétvert kizsákmányoló osztályok maradványai tömegesen áramlottak a bányákba. Gorbatov a «Donyeci bányászok» című regényében ír arról, mennyi volt kulák került a bányákba. És az író találó szavakkal állapítja meg: «Nem azért jöttek ide, hogy sebeiket nyalogassák, hanem azért, hogy új harcot kezdjenek: a néptelen bányavágatokat igen alkalmas csatatérnek tartották». A mi bányáinkban is sok ellenséges elemet lepleztek már le, akik kártevő munkával igyekeztek fékezni ennek a döntő termelési ágnak a fejlődését. A megvert ellenség nem adja fel a harcot, hanem százszoros dühvel támad. Az ellenség igyekszik terjeszteni a gépellenes hangulatot, a terv teljesíthetetlenségéről szóló meséket. Az ellenség igyekszik minél több üzemzavart okozni a bányában, lazítani a fegyelmet, fokozni a kapkodást és a fejetlenséget. De a kártevő osztályellenség mellett van még egy veszedelmes ellenségünk. Ez az ellenség — saját könnyelműségünk, elbizakodottságunk. «Az önelégültség, amely nem akarja a hibát észrevenni...— figyelmeztet Rákosi elvtárs — türelmetlenség a figyelmeztető szóval és kritikával szemben, az önkritika hiánya mind az éberség eltompulását eredményezi». Ez a szátyráttság a legfőbb akadálya annak, hogy legalább most már véget vessünk a szénbányászat elmaradásának s mielőbb pótoljuk az eddigi mulasztásokat. Most a szervezettség fokozására, a fegyelmezetlenek megbüntetésére, a versenyagitáció megjavítására és más azonnali intézkedéseikre van szükség. Ehelyett azonban sok műszaki vezető és sok felelős pártfunkcionárius még most sem tesz semmit; túlságosan nagy nyugalommal szemléli a tervteljesítés számait. Szenvtelenül, egyforma «hidegvérrel» fogadja a statisztikát, akár 100, akár 95, akár 80 százalékot jelez. «Ráérünk még ...» — «Majd a félév végéig behozzuk ...» — ezzel vigasztalja magát. Csakhogy az erőművek és a mozdonyok kazánjai, az otthonok tűzhelyei nem ilyen türelmesek! Nem érnek rá félévet várni, hanem most követelik a szenet. Nem kevesebbről, mint népgazdaságunk gyors fejlődéséről, a terv sikeres végrehajtásáról, a családok meleg otthonáról van szó! Nem értik meg ezek a vezetők, hogy nagy «nyugalmuk», álmosságaik ilyen körülmények között milyen súlyos károkat okoz? A közömbösség, az egykedvűség az ellenség malmára hajtja a vizet. Amelyik vezető maga nem döbben rá erre, azt kellő módon fel kell ébreszteni! A bányászság és a műszaki értelmiség legjobbjainak szívében izzik a harag és a szégyen az elmaradás miatt. Tajkov Andrásnak, Loy Árpádnak, Molnár Istvánnak és másoknak a bányásztanácsitózáson mondott szavaiból kicsendül az a nagy felelősség, amelyet öntudatos bányászaink a tervért éreznek. «Azoknak a gyermekeknek, akik januárban fázitak — mondotta Lengyel András elvtárs, a dorogi tröszt igazgatója — most már «visszamenőleg» nem tudunk meleg szobát adni. Azoknak a gyáraiknak, amelyekben zavart okozott a széntermelés januári visszaesése, ugyancsak nem adhatunk «visszamenőleg» szenet. De ha elkésve is, legalább most kell pótolnunk az elmaradást!» Nagy taps fogadta Loy Árpád szavait, amikor beszámolt arról, hogyan gyűrte le a nehézségeket és hozzáfűzte: «Minden az akaraton múlik!» Igen, most minden az akaraton múlik. Azon múlik: akarják-e a bányák vezetői és dolgozói lemostad a bányászbecsületen esett szégyenfoltot, akarnak-e szenvedélyesen küzdeni a tervért. A széntermelés terve reális, teljesíthető. A bányászértekezleten sorra álltak fel az igazgatók, a mérnökök, a sztahanovisták és egytől egyig bizonyították a terv realitását. «Meg vagyok győződve arról, hogy február hónapban nem következik be a január hónapihoz hasonló elmaradás» — hangoztatta a Középdunántúli Tröszt igazgatója. «Kijelenthetem, hogy a Nógrádi Szénbányászati Tröszt terve reális és azt februárban teljesítjük» — mondta a tröszt főmérnöke. Az ígéretek elhangzottak. Most az a feladat, hogy az értekezleten kapott útmutatások alapján minden bányában azonnal meg is tegyék a szükséges intézkedéseket a termelés fellendítésére. Nem pillanatnyi felrobbanásra van szükség, hanem szívós, álhatatos harcra a Központi Vezetőség útmutatásainak megvalósításáért, a határozatok megvalósításáért. Bányáink vezetőinek sokkal erélyesebben kell síkraszállniok a fegyelemért, az utasítások végrehajtásáért. Állami és pártszerveinknek rendszeresen és szervezetten elenőrizniök kell, hogyan mennek át a gyakorlatba ezek a határozatok. A széntermelés állandó, egyenletes emelése olyan kérdés, amelynek egyetlen napra sem szabad «lekerülnie a napirendről». A párt most azt kéri a bányászoktól, hogy több szénnel verjék a békénkre, szabad életünkre törő imperialistákat. Hazánkban az osztályharc egyik legfőbb frontja most ott van lent a föld mélyén, a fejtéseknél.* Talpra bányászok! Legyetek méltóak a forradalmi hagyományokhoz és vívjátok meg győzelmesen ezt a harcot is! Vidéken is megrendezi az MSZT A kommunizmus* útján“kiállítást Budapesten százezrek gyönyörködtek «A kommunizmus útján» című nagyszabású kiállításban. A Magyar-Szovjet Társaság a kiállítás anyagainak egy részét vidékre is eljuttatja, hogy a vidéki dolgozók is megismerhessék, tanulmányozhassák a szovjet élet nagyszerű dokumentumait. A kecskeméti Katona József Múzeumban vasárnap délelőtt ünnepélyesen nyitották meg a kiállítást, amelyet nagy érdeklődéssel vártak a dolgozók. Az egész anyag reprodukcióiból Miskolcon rendeznek kiállítást, amely február 21-én nyílik az MSZT- székiházban. A barátság hónapja alkalmából több megyében helyben összeválogatott szemléltető anyagokból rendez kiállítást a megyei MSZT-szervezet. Ezek a kiállítások bemutatják, mit kapott a megye a Szovjetuniótól közvetlen gazdasági, kulturális és erkölcsi segítség formájában. Hajdú és Baranya megyében már többezer dolgozó tekintette meg a kiállításokat. A közeljövőben nyílik kiállítás Csongrád, Győr és Vas megyékben is. Az MSZT ezenkívül több, a Szovjetuniót ismertető kiskiállítási anyagot küldött szét a szervezeteknek Ezek közül legjelentősebb a Szovjetunió ötödik ötéves tervét képekben szemléltető kiállítás, amelyet 250 helyen rendeznek meg, így az egyetemeken és főiskolákon is. A szovjet gyermekek boldog életét, a szovjet államnak a gyermekekről való sokoldalú gondoskodását, anya- és csecsemővédelmét szemlélteti a «Boldog gyermekkor» című kiállítás. Ezt nyolc városban mutatják be, s a rendezés munkájába az MNDSZ is bekapcsolódik. (MTI) SZÍVÓS HARCOT BÁNYÁINKBAN A TERV TELJESÍTÉSÉÉRT! A szénbányászat vezetőinek és kiváló dolgozóinak 7t értekezlete, amelyet pártunk Központi Vezetősége hívott össze, újra felhívta a bányák vezetőinek és dolgozóinak figyelmét: milyen hatalmas felelősség nyugszik vállukon. Januárban és február első napjaiban a bányák nem teljesítették tervüket, pedig éppen ebben az időszakban népgazdaságunknak minden csilleszénre szüksége van. A bányásztanácskozás most részletesen megjelölte a tennivalókat. A levelek, amelyek szerkesztőségünkbe érkeznek, a hétfői műszak első tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy több helyen megértették: azonnal cselekedni kell, ha be akarják hozni az elmaradást. Sok bányában azonban az értekezlet után sem fogtak hozzá a hiba kijavításához. Napról napra szívós munkával, a vezetés színvonalának tökéletesítésével, a fegyelem állandó javításával kell harcolni, hogy pótolhassuk az eddigi súlyos mulasztást. Következetesebben kell küzdeni azt 1953-as terv teljesítéséért! „Érezzük súlyos felelősségünket, kiköszörüljük a csorbát Nehéz dologra vállalkoztam, mikor elhatároztam, hogy írok legközelebbi terveinkről. Felötlött bennem, várjon hisznek-e nekem, akik olvassák levelemet. Elhiszik-e hogy megtartjuk ígéretünket, teljesíteni fogjuk a tervet. Elismerem, jogosan bizalmatlanok velünk szemben, hiszen januárban és eddig, februárban sem teljesítettük a tervet. Az alma műszaki vezetői összegyűltek, hogy megbeszéljék, mik a tennivalók, hol követtünk el hibákat. Elhatároztuk: tetteinkkel vívjuk ki a bizalmat. Megállapítottuk, hogy tervszerű,dernül irányítottuk a munkát. A műszaki vezetők rengeteget üléseznek, s emiatt nem ellenőrzik a határozatok végrehajtását. Nem dolgozzák ki az új technológiai eljárásokat, nem vezetnek be új munkamódszereket. Gyenge a szakmai és politikai képzettség. A műszaki vezetés színvonalát rontja az is, hogy a minisztériumtól tömérdek adminisztrációs munkát kapunk. Tapasztalatiból tudjuk, hogy az íróasztal mellől papiroson nem lehet üzemet vezetni, de ezzel a sok adminisztrációs munkával az íróasztalhoz kötnek bennünket. Én például elseje óta csak ma voltam a bányában, úgy döntöttünk: ezentúl rendszeresen tanulunk, s állandóan lejárunk a bányába, hogy a helyszínen ellenőrizzük a határosaitok végrehajtását. Sok baj van amiatt, hogy különféle anyagok és felszerelések hiányoznak. A csillék és a fáskocsik javítását, új csúszdateknők készítését, különféle motorok és szivattyúk rendbehozását a dorogi Bányagépjavító Vállalat nem képes ellátni. Ezért elhatároztuk, hogy nagyobb gondot fordítunk a karbantartásra, rendszeresen ellenőrizzük a lakatosok munkáját, amit — valljuk be — eddig nem tettünk. A szállítás tervszerűtlensége miatt sokat bosszankodtak a bányászok. Az akna műszaki vezetői ezentúl állandó diszpécserszolgálatot tartanak. A legjobb felvigyázók végzik el ezt a munkát, így mindenütt összeköttetést tudunk teremteni a munkahelyekkel A műszaki vezetők minden nap pontosan meghatározzák, hogy a körletükben hány esi!!? fára, deszkára van szükség. Azt is feltüntetik, hogy a fák milyen méretűek legyenek. A fát ezentúl műszak közben folyamatosan szállítják a munkahelyekre és a frontok, a csoportos kamrafejtések közvetlen közelébentárolják. Most már a tröszt vezetősége is segítségünkre sietett, s az annavölgyi vállalat a vasútállomás felöli csonkavágányra minden nap annyi bányafát kap, hogy legalább két napra előre elegendő tartalékfaink legyen. A faellátás jobb megszervezéséhez 40 darab fáskocsit is kapunk. A Paulai-mezőben 9 szeneid és egy újranyitó csapatot állítottunk be. Ez a létszám elegendő lesz ahhoz, hogy a mező minden nap teljesítse termelési tervét, az újranyitó csapat pedig elő tudja készíteni az új munkahelyeiket, így az előválás és a feltárás a széntermeléssel párhuzamosan haladhat s mindig lesz legalább két tartalék munkahely. Csak néhány részletét mondottam el annak, hogyan akarjuk pótolni mulasztásainkat, hogyan akarjuk teljesíteni a tervet. Érezzük súlyos felelősségünket, tudjuk, milyen szükség van ma minden csille szénre, kiköszörüljük a csorbát! Sárdi Lajos üzemvezető-mérnök, Annavölgy, X-es akna (Tudósítónktól.) Az ormospusztai II-es alma nem teljesítette januári tervét és februárban is elmaradt. Beszélgettünk az akna kitűnően dolgozóBékés-brigádjának vezetőjével, Majoros Lajossal, az ő véleménye szerint mi az elmaradás oka és mi a legsürgősebb tennivaló. — Januárban és most is elérhette volna aknánk a 100 százalékot — mondotta Majoros Lajos — ha a műszakiaktól több segítséget kaptunk volna. A front előrehaladása nem folyamatos. Rendszertelen a faellátás. Sem a felügyelet, sem pedig az aknászok nem törődnek azzal: van-e fánk, tudunk-e ácsolni. Nem egyszer felhívtuk már a műszakiak figyelmét — mondotta — hogy előkészítetlen, ácsolatlan munkahelyeket kapunk műszakváltáskor. Értékes órákat pocsékolunk el napról napra, míg elhelyezzük a hiányzó kötéseket, vagy támlákat. Pedig ezt az előző műszaknak kellene elvégeznie. Megtörtént, hogy egyszer 32 kötést, egy másik alkalommal pedig 43 támlát kellett berakni, s csak azután kezdhettük meg a szeneiért. Kiszámítottuk, ha ácsolt, fejtésre előkészített szendehelyeket veszünk át — mint ahogy az előírás is megköveteli — februárban a brigád 30 tonnával több szenet tudott volna termelni. A felületes munkai rossz vért szül. Némelyik brigádtag elkeseredve mondja: Olvastam a «Szabad Nép»-ben, mit mondtak kiváló dolgozóink, műszaki vezetőink a budapesti bányásztanácskozáson. Régi bányász vagyok. Sok éve dolgozom a bányában, jól ismerem munkahelyemet és eddig azt hittem, hogy jól vezetem a frontot. A januári, februári elmaradás azonban meggyőzött arról, hogy milyen sokat hibáztam, milyen puha voltam az akadályok elhárításában. A frontom csak 78 százalékra teljesítette tervét, 300 csillével maradtunk el az előirányzattól ebben a hónapban. Én is oka voltam ennek, nem törődtem vele, hogy a fronthomlok nem egyenes, s így nem lehet jól elvégezni az átszerelést. Szerelés közben gyakran kapkodtam, s azután fél műszakon át baj volt a kaparószalaggal. Nem tudtam megszilárdítania munkafegyelmet. Német János januárban hétszer, februárban háromszor hiányzott és ugyanígy Csajkai Miklós és Szabó József. Nem foglalkoztam velük, azt hittem ez a műszakiak feladata, s az én dolgom csak a termelés. Kommunista vagyok, s mikor az értekezlet anyagát olvastam , kétszeresen szégyenkeztem a bányászat elmaradásáért. De most cselekedni akarok. Megígérem: kijavítom hiányosságainkat, beszélek a dolgozókkal, jó útra vezetem a fegyelmezetleneket. Még e héten kiegyenesítem a frontot. A Hegyi-brigád, mely az én frontomon dolgozik, versenyre hívta a megye összes brigádjait. Már az első nap 177 százalékot ért el. Ezt a felhívást magukévá teszik a többi brigádok, így akarjuk elérni, hogy 100 százalékra teljesítsük tervünket. Én megtartom, amit ígértem. De számítok arra, hogy műszaki vezetőink is végetvetnek munkájukban a gondatlanságnak: «Miért legyünk mi kötelességtudóbbaik, mint mészekváltóink». Az aknászoknak meg kell követelni, hogy a műszakváltók előírás szerint adják át a munkahelyeket egymásnak. A felügyelet tartja szemét a szállításon. Nemhogy műszak, de olyan óra is alig van, hogy 4—10 percet ne állna a szállítás. A gondatlan munka miatt a csille kisiklik, felborul, elszakad. Mindezkiküszöbölhető lenne, ha a felügyelet a műszak alatt állandóan ellenőrizné a munkát. Elmulasztják a szállítópályák karbantartását is. Emiatt megtörténik, hogy a szénnel megrakott csille szétnyomja a síneket. S mikor már megtörtént a baj — akkor kezdjük a javítást. — A «Béke»-brigád az idén is teljesíti tervét — de az alkina elmaradásáért mi is felelősnek érezzük magunkat. Ma műszakkezdés előtt megbeszéltük a bányászértekezlet tanulságait. Elhatároztuk, mindennap feltüntetjük a brigádnaplóban, mit tapasztaltunk, mi akadályozza a termelést. Ezt az aknásszal, az üzemdjj műszaki vezetőivel műszak után rendszeresen megbeszéljük. Feljegyezzük azt is, ha segítettek a nehézségeken, azt is, ha nem. De nemcsak feljegyezzük! Ha eddig csak kértük a vezetőket, hogy szüntessék meg a hibáikat, most követeljük ezt. Elvárjuk, hogy minden lehetőséget megadjanak a terv teljesítéséhez, könnyelműségnek. A mi bányamezőnk kullog leghátul. Nálunk legrosszabb a munka megszervezése, különösen a gépészetben. Hatodikán 9 óra 20 percet állt a munka sorozatos géphibák miatt. És ez nem kivételes eset. Pedig el lehetne ezt kerülni, ha azt a dolgozót, akit a gumiszalag mellé állítanak nem rángatnák mindig máshová. Nagy baj, hogy soha nincs elég üres csille. Eleget kérjük a műszakiakat, hogy lássanak el bennünket üres csülével. Hiába. Pedig ma is valósággal ömlött volna a szén, de csillehiány miatt mégis csak 30 csille szenet termeltünk. A legnagyobb bajunk a rossz levegőellátás. Számtalanszor kértük a vezetőséget, hogy készítsenek új légvágatot, de a javaslat mindig süket fülekre talált. Szeretnénk végre tudni, meddig megy még ez így, hogy meghallgatják javaslatainkat, bólogatnak rá — s azután semmi se történik. A mi vezetőink nem szégyenkeznek a januári, februári kudarc miatt? Nekik nem fáj, hogy az ipar nem kap elég szenet? Azt mondják vezetőink, az a baj, hogy a front messze van az aknától. Szerintük innen a sok kazaimból. Szombaton is meszsze volt a front, mégis mi lettünk az elsők a mezők között. 30 vagon szénnel szárnyaltuk túl a tervet. Várjon miért? Azért, mert a munkát aznap jól szerveztük meg, vigyáztunk a gépekre Mi, bányászok szavunkat adtuk Rákosi elvtársnak, hogy teljesítjük, túlteljesítjük tervünket. Gondoljanak erre műszaki vezetőink is, s közös erővel, vállvetve harcoljunk a mulasztások pótlásáért, adott szavunk valóraváltásáért. Grüli József a 48-as front frontmestere, Várpalota „Eddig csak kértük , most követeljük... „Szavunkat adtuk, teljesítjük, túlteljesítjük a tervet" is Értéken régészeti leletekre bukkantak a Türkmén Főcsatorna területén A Szovjetunió Tudományos Akadémiája történelmi és filozófiai osztályának ülésszakán Szergej Tolsztov professzor, kiváló szovjet történész előadást tartott a Türkmén Főcsatorna vonalán végzett archeológiai kutatások eredményeiről. A tudósok már eddig is gazdag anyagot gyűjtöttek össze, amelyek a mai türkmén, üzbég, kara-talpak és más tözép ázsiai szovjet népek őseinek múltjára derítenek fényt. A leendő csatorna vonalán, az Amu-Darja régi medrében, az Uzbojban a tudósok több mint 40 ősközösségi települést találtak. Az itt talált munkaeszközök és használati tárgyak arra engednek következtetni, hogy az Uzboj völgyében két és félezer éven keresztül, egészen időszámításunk első ezer évéig — amíg a folyó meg nem változtatta irányát — virágzó élet volt. Az Amu-Darja jobbpartján a Kunia-Uaz nevű városra bukkantak, amelynek tanulmányozása Közép-Ázsiia egyik területének eddig teljesen ismeretlen, időszámításunk IV—V. századából származó kultúrájára derít fényt. A városkában gyönyörű díszítésű helyiségeket, színes csontfigurákat, kelméket, kőszobrocskákat találtak. Kunia- Uaz környékén a X—XIII. századból származó építészeti műemlékek, kastélyok és várak romjaira bukkantak. A leletek arról tanúskodnak, hogy a középázsiai népek szoros kapcsolatban állottak Kínával. Szüntelen folyamiként haladnak a gépkocsik az enyhén emelkedő vorobjovi országúton a Lenin-hegyre. Az öreg bársak havas ágai mögül mindinkább kibontakoznak a Moszkvai Állami Egyetem miagasépületének körvonalai. Az egyetem valóságos város. Egy 38 emeletes főépületből és néhány tucat melléképületből áll. A főépületben csaknem 20.000 helyiség van. Ha minden helyiségbe csak egyetlen percre mennénk be, akkor is 14 napot venne igénybe, amíg valamennyit végiglátogatnánk. Aki végigjárja az épület összes folyosóit, 25 kilométeres utat tesz meg. A magasépületben helyezték el a tantermeket, múzeumokat, könyvtárakat, klubokat és az üléstermet. A szárnyépületekben mintegy 6000 lakószobát rendeztek be a diákok és aspiránsok számára. A főépületen, a vegyészeti és fizikai kar épületén most vakoló-, festő-, parkettázó- és asztalosmunkáik folynak. Az egyetem épületének ablakaiból jól látszanak a szovjet főváros többi, kerületének magasépületei. Ezek közé tartozik például a Dorogomirovi-rakparton egy 32 emeletes magasépület, amely ezer szállodai lakrészből és 250 szép, korszerű lakásból áll majd. A villanyi hegesztők befejezték a hegesztést az épület csúcsos tetejének szerelőmunkáin. Jevgenyij Grebenyuk hegesztő ■most 142 méter magasságban dolgozik. A Moszkva-folyó túlsó partján, majdnem szemközti szállodával, egy másik magasépület emelkedik, homlokzattal a Vossztanyije tér felé. Ez a magasépület-lakóház, amelynek több mint 450 lakását nemsokára átadják a moszkvai dolgozóknak. Az építők itt, az alsó emeletek burkolását végzik, moszikvakörnyéki fehér kő felhasználásával. Egyidejűleg, 140 méter magasban Kozlov elvtárs kőműves az épület nyolcszögű tornyán végez burkolómunkát. Az épület belsejében többszáz építőmunkás dolgozik. A Vossztanyije-téren épülő ház a harmadik azoknak a magasépületeknek a sorában, amelyek a Szadovaja-körutat díszítik. A Szmolenszk-téren lévő magasépület már elkészült, a második magasépület pedig, a Vörös-kapu mellett most épül. Ennek az épületnek magas épületrészében hivatalok és intézmények lesznek, a szárnyépületekbe pedig már beköltöztek a lakók. Néhány perces út a Vörös-kaputól a Kalancsevszkij-utca, ahol újabb magasépület készül. Építészeti kiképzésével harmonikusan illeszkedik a Komszomol-teret körülvevő épületek közé. Az új épület szintén szálloda lesz, több mint 350 lakrésszel. Az épületen most vakolják a falakat és szerelik a lifteket. A moszkvai magasépületek Sztálin elvtárs kezdeményezésére létesülnek, szerves részei Moszkva általános újjáépítési tervének és új korszakot teremtenek a szovjet városépítészet fejlődésében. Egy évvel a határidő előtt elkészül a kahovkai vízmű Február 7-én múlt egy éve, hogy megkezdték a kahovkai vízmű építését. Azóta befejeződött a víztároló építése az erőmű, a duzzasztógát és a hajószemelő-zsilipek alapgödrének kiásása. Ezt a munkát rövid kilenc hónap alatt fejezték be. Az építkezés most új szakaszához érkezett: megkezdték a betonozás előkészületeit. Nemsokára befejezik az automatizált betongyárak építését. Rövidesen megkezdődik a zsilipek betonozása. 1953- -ban több mint 400.000 köbméter betont építenek be. A kahovkai vízmű építői elhatározták, hogy egy évvel a határidő előtt adják át rendeltetésének ezt a nagy alkotást. Vlagyivosztok fejlődése Vlagyivosztokban és a Csendes-óceán partvidékén hatalmas változások mentek végbe a szovjethatalom éveiben. Vlagyivosztok lett ennek a vidéknek nemcsak adminisztratív, hanem ipari központja is. A vlagyivosztoki «Metallszt» gyár az egész partvidék széniparát, a mechanikai gyár pedig az egész szovjet Távol-Kelet halkombinátjait látja el gépekkel és berendezésekkel. A helyi ipar több mint százféle terméket gyárt. A város élelmiszeripari üzemei évenként sokmillió rubel értékű terméket készítenek. Vlagyivosztok kikötője sohasem fagy be. A kikötőbe hatalmas óceánjáró hajók futnak be a világ legkülönbözőbb országainak zászlói alatt. Az áru azonban nemcsak tengeri úton jut a városba. Vlagyivosztok a transzszibériai fő vasútvonalnak is végállomásai. Óránként futnak be szerelvények a pályaudvarra. Vlagyivosztokban egész sor tudományos kutatóintézet és tanintézet működik. Itt van a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának távolkeleti fiókinntézete, az Összszövetségi Földrajzi Társaság fiókintézete, a Csendesóceáni Halgazdasági és Óceánográfiai Tudományos Kutatóintézet. A városban politechnikai főiskola, tengerészeti főiskola, pedagógiai és tanárképző főiskola is működik. ♦ • ♦ HÍREK A SZOVJETUNIÓRÓL Moszkva magasépítkezései Ibolyántúli sugarak az állatgyógyászatban A Szovjetunió mezőgazdaság-villamosítási tudományos kutatóintézete kidolgozta az állatok ibolyántúli sugarakkal történő gyógyításának módszerét. Az ibolyántúli sugarak számos betegségből kigyógyítják a szarvasmarhákat, a baromfikat, fertőtlenítik az ólak levegőjét. Az állatok őszi, téli és koratavaszi kezelése ibolyántúli sugarakkal megerősíti az állatok egészségét és elősegíti a fiatal állatok súlygyarapodását Erősítsük pártunk kapcsolatait a tömegekkel, fejlesszük a párton belüli demokráciát, a kritikát és önkritikát (2. oldal) . Zdenek Nejedly (2. oldal) Korodi József, a diósgyőri martinacélmű sztahanovista acélgyártó mestere: «Saját felületességünk akadályozta eddig a terv teljesítését» (2. oldal) A MAI SZÁMBAN A sárvári járási tanács harca az átteleltetés sikeréért (2. oldal) A magyar kormány visszautasítja a jogtalan amerikai követeléseket (3. oldal) Eisenhower Taivanra vonatkozó terve és Dulles követelései tovább élezték az angol-amerikai ellentéteket (3. oldal) Az olasz demokratikus erők folytatják a harcot a csaló választójogi törvény ellen (3. oldal) A holland nép hősi harca az árvízsújtotta lakosság megsegítéséért, az Amerika-zsoldos kormány bűnös politikája ellen (4. oldal) Az amerikai imperialisták balkáni kémközpontja (4. oldal) Villamos gép- és traktorállomásokat létesítenek a rosztovi és kujbisevi területen A XIX. kongresszus irányelvei az ötödik ötéves terv egyik legfontosabb feladataiként a villamostra,kitörők és villamosenergiával dolgozó mezőgazdasági gépek fokozott alkalmazását írták elő. A rosztovi területen, a Lenin-csatorna övezetében hat villamos gép- és traktorállomás létesítését tervezték. Ezek közül kettőt rövideden üzembe helyeznek. A tavaszszal kezdi meg működését a mecsetnovi, a nyáron pedig a dubeacovi villamos gép és traktorállomás. Mindkettő, a cimljanszki vízierőműtől kapja az áramot.A többi négy rosztovkörnyéki villamos gép, és traktorállomás 1954-ben készül el. Ugyancsak 1954- ből kezdi meg a munkát a kujbisevi terület első villamos gép- és traktorállomása is. Ezeket a gép- és traktorállomásokat nagyteljesítményű lánctalpas villamostrakátorral látják el. Egy-egy ilyen traktorral egy idény alatt több mint ezer hektáron végezhetik el a szántást. „Szüntessék meg üzemünkben a sok „apró" hibát, s mi teljesítjük a tervet" Aknánk januárban csak 74,4 százalékra teljesítette tervét. Sokat beszéltünk erről társaimmal, s próbáltuk megfejteni, mi az elmaradás oka. Úgy hiszem, főképen a munka megszervezésében volt a hiba. Sokszor csak apró-cseprő hibák ezek, de együttvéve nagyon sokast jelentenek. Dicső László elvtárs, a 751-es csapatból azt mondja: azért nem teljesíti sokszor napi tervét, mert aki előtte dolgozik, rossz állapotban hagyja munkahelyét, nem győz utána, ácsolni. Elmondta még, hogy nagy víz van náluk. Van ugyan egy kis szivattyújuk, de az nem működik. A fejtés körül rossz a levegő. Van ugyan egy ventilátoruk beszerelve, de azt meg rossz helyre szerelték. Ugyanebből a csapatból Pusztai János azt panaszolja, hogy nehezen kapnak fát, s ha kapnak is, olyan vastag, hogy alig bírják felhordani a munkahelyükre. Hónapokkal ezelőtt kaptak egy kézivitlát, de ez már jóidéi© elromlott, s bár az üzemvezetőség ígérte, még a mai napig sem javította meg. A 727-es csapatból Szabó Sándor vájár elmondotta: egyik nap elküldték munkahelyére két társával, s ott derült ká, hogy nincs munka. Több mint két és fél óra hoszszat ültek tétlenül, míg végül más beosztást kaptak. Ilyen szervezés nem munkára, hanem fegyelmezetlenségre neveli az embert — mondotta. Ugyanerről panaszkodott egy másik társam is, Lengyel vájár a 704-es csapatból. Ők azért nem dolgozhattak eredményesen, mert a sűrített levegő vezetéke elromlott. A csapatok nem kapnak megfelelő méretű fást. Sok idő vész el míg elvágják, vagy jobb méretű fa után kutatnak. Vezetőink nem takarékoskodnak a bányaiéval. Sok helyen látunk olyan fát, amely már régóta hever a csorgában, de senki sem veszi ki onnan. A rakodón például már több mint egy éve (!) ott fekszik egy 8 méter hosszú és 70 centi vastag fa. Ha nincs rá szükség, miért nem szállíttatja el az üzemvezetőség?! Sok öreg fa hever a mellékvágatokiban, amelyet fel lehetne áradáshoz használni. A rakodó közelében sok a rossz csille. Ha kijavítanák ezeket, csökkenne a csillehiány. Ezek azok a látszólag apró fogyatékosságok, amelyek napról napra akadályt gördítenek utunkba. Ezek miatt maradt el szégyenletesen a mi aknánk. Meddig nézik még tétlenül ezt üzemünk vezetői? Nem akarunk hátul kullogni, nem akarunk szégyenkezni! Teremtsenek rendet, szüntessék meg a sok «apró» hibát és mi megmutatjuk, hogy lehet a tervet teljesíteni. Schveiger Vince Tatabánya, X-es akna