Szabad Nép, 1953. február (11. évfolyam, 32-59. szám)

1953-02-10 / 41. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM­­ÁRA 6­0 FILLÉR KEDD, 1953 FEBRUÁR 10 Szenvedélyes harcot a széntermelés fokozásáért is Szénbányászatunk­­munkája az év elején rosszul indult. Bányáink zöme januárban és február elü­ső hetében nem teljesítette a tervet, a termelés az elmúlt év végéhez képest visszaesett. A szénbányászat elma­radása komoly nehézséget o­koz iparunk­nak és közlekedésünknek, hátráltatja a terv végrehajtását. Az elmaradás felszá­molása érdekében hívta össze néhány nap­pal­ ezelőtt pártunk Központi Vezetősége a szénbányászat vezetőit és kiváló dolgo­zóit. A bányászértekezl­et részletesen megje­lölte a hibák kiküszöbö­lésénellik útját, s nyolc pontban foglalta össze a legfonto­sabb feladatokat. Növelnünk kell a tömeg­­termelésre alkalmas munkahelyek, elsősor­ban a frontfejtéseik számát; helyesebben kell elosztanunk a munkaerőt; jobban ki kell­ haszná­l­nunk a gépeket; szélesebb kör­ben kell a­lkal­maznunk a ciklusos grafikon szerinti termelést; meg kell erősítenünk a munkafegyelmet; meg kell javítanunk a munkavédelmet. Mind e feladatok megol­dása érdekében komolyan emelnünk kell a bányák vezetésének színvonalát, s új len­dületet kell adnunk a bányászok versenyé­nek. A tanácskozás tehát világos programmot jelölt meg, amelynek következetes végre­hajtása biztosan a terv teljesítéséhez ve­zet. De hozzá kell tennünk: ez a pro­­gramm eddig sem volt ismeretlen a bá­nyák vezetői és dolgozói előtt. A párt és a kormány határozatai már részletesen foglalkoztak ezekkel a feladatokkal. A leg­fon­tos­ab­bakra nemrégen, a Központi Vezetőség november 29-i ülése és Rákosi elvtárs országgyűlési beszéde is újra nyomatékosan felhívta a figyelmet. Ön­ kénytelenül is felvetődik tehát a kérdés: ha ilyen ismertek, világosak voltak eddig is a feladatok, miért került sor mégis a visszaesésre? Szénbányászatunk az elmúlt évben jó eredményeket ért el. Bányáink nagy része nemcsak teljesítette, hanem túl is teljesí­tette a tervet. December elejétől kezdve sorra jelentették a bányaüzemek a terv határidő előtti befejezését. Ezek a sikerek azonban elbizakodottá lették a vezetőket. Egyes vezetők valahogy így gondolkoztak: «Elég hosszú időn át kaptuk a fejmosást, azért, hogy a bányászat elmaradt. Most végre teljesítettük a­ tervet, most már egyenes­ben vagyunk . ..» Úgy képzelték, hogy ezután már különösebb erőfeszítések nél­kül is rendben mennek majd a dolgok. Pártunk még idejekorán, többször is figyel­meztette az ipar minden vezetőjét, hogy gondoljon a holnapra is, készítse elő a zökkenőmentes átmenetet az 1953-as évre. De szénbányászatunk számos vezetője, párt- és szakszervezeti funkcionáriusa el­engedte a füle mellett ezt a figyelmezte­tést. Decemberben a műszaki vezetők nem gondoskodtak megfelelő munkahelyek előké­szítéséről az új évre. Az évi terv befejezése előtti lázas napokban állandóan a bányát járták, gyorsan és határozottan intézked­tek,­­most azonban alig mozdultak ki az irodából. Lazítottak a munka ellenőrzésén, megalkuvóan kezelték a munkafegyelem ügyét. A minisztérium súlyos mulasztása, hogy nem kérte számon a bányák vezetői­től, hogyan készítik elő az új évet; éppen az első hetekben, amikor a legnagyobb szükség lett voln­a határozott, kemény vezetésre, kien­gedte a kezéből a gyeplőt. A szakszervezet is közömbös volt a megnövekedett felada­tok iránt, hagyta ellanyhulni a munkaver­senyt és a Sztahanov-mozgalmat. S mind­ezeket a hibákat betetőzte az, hogy bá­nyász-pártszervezeteink zöme mit sem tö­rődött az új tervév sikeres megkezdésével; legfeljebb «általánosságban» agitált a ter­melésről, de nem mozgósította a dolgozó­­kat a széntermelés legfontosabb feladatai­nak megoldására. A vezetőknek — köztük a pártszervezetek vezetőinek — nagy része elaludt. Az ellen­ség azonban ébren volt, s igyekezett ki­használni azt a rést, amelyet a mi káde­reink elbizakodottsága nyitott. Az ellensé­ges elemek jobban megértették, mint sokan a mi kádereink közül, milyen kárt okozhat az országnak a szénbányászat év elejei visz­­szaesése. A bányászértekezleten többen el­mondották, milyen módszerekkel dolgozik az ellenség. Szárospatakon például egy régi bányamester — hajdani csendőrbesúgó — arra utasította a kompresszorkezelőt, hogy engedje ki a szabadba a sűrített levegőt. Emiatt a bányában nem volt elég erős a levegő nyomása a légkalapácsoknál. Petőfi­­bányán a gépműhelyben egykori magas­rangú horthysta tisztek, kulákok egész csa­pata verődött össze. Ez a söpredék igyeke­zett úgy «megjavítani» a gépeket, motoro­kat, hogy minél gyakoribb legyen az üzem­zavar. Mindez nem érhet meglepetésként ben­nünket. A Szovjetunióban annak idején a szétvert kizsákmányoló osztályok maradvá­nyai tömegesen áramlottak a bányákba. Gorbatov a «Donyeci bányászok» című re­gényében ír arról, mennyi volt kulák ke­rült a bányákba. És az író találó szavak­kal állapítja meg: «Nem azért jöttek ide, hogy sebeiket nyalogassák, hanem azért, hogy új harcot kezdjenek: a néptelen bá­nyavágatokat igen alkalmas csatatérnek tartották». A mi bányáinkban is sok ellen­séges elemet lepleztek már le, akik kár­tevő munkával igyekeztek fékezni ennek a döntő termelési ágnak a fejlődését. A meg­vert ellenség nem adja­ fel a harcot, ha­nem százszoros dühvel támad. Az ellenség igyekszik terjeszteni a gépellenes hangula­tot, a terv teljesíthetetlenségéről szóló me­séket. Az ellenség igyekszik minél több üzemzavart okozni a bányában, lazítani a fegyelmet, fokozni a kapkodást és a fejet­lenséget. De a kártevő osztályellenség mellett van még egy veszedelmes ellenségünk. Ez az ellenség — saját könnyelműségünk, elbiza­kodottságunk. «Az önelégültség, amely nem akarja a hibát észrevenni...­­— figyelmez­tet Rákosi elvtárs — türelmetlenség a fi­gyelmeztető szóval és kritikával szemben, az önkritika hiánya mind az éberség el­­tompulását eredményezi». Ez a szátyráttság a legfőbb akadálya an­nak, hogy legalább most már véget vessünk a szénbányászat elmaradásának s mielőbb pótoljuk az eddigi mulasztásokat. Most a szervezettség fokozására, a fegyelmezetle­nek megbüntetésére, a versenyagitáció meg­javítására és más azonnali intézkedéseikre van szükség. Ehelyett azonban sok műszaki vezető és sok felelős pártfunkcionárius még most sem tesz semmit; túlságosan nagy nyugalommal szemléli a tervteljesítés szá­mait. Szenvtelenül, egyforma «hidegvérrel» fogadja a statisztikát, akár 100, akár 95, akár 80 százalékot jelez. «Ráérünk még ...» — «Majd a félév végéig behozzuk ...» — ezzel vigasztalja magát. Csakhogy az erő­művek és a mozdonyok kazánjai, az ottho­nok tűzhelyei nem ilyen türelmesek! Nem érnek rá félévet várni, hanem most köve­telik a szenet. Nem kevesebbről, mint nép­gazdaságunk gyors fejlődéséről, a terv si­keres végreha­jtásáról, a családok meleg otthonáról van szó! Nem értik meg ezek a vezetők, hogy nagy «nyugalmuk», álmos­­ságaik ilyen körülmények között milyen sú­lyos károkat okoz? A közömbösség, az egy­kedvűség az ellenség malmára hajtja a vi­zet. Amelyik vezető maga nem döbben rá erre, azt kellő módon fel kell ébreszteni! A bányászság és a műszaki értelmiség legjobbjainak szívében izzik a harag és a szégyen az elmaradás miatt. Tajkov And­rásnak, Loy Árpádnak, Molnár Istvánnak és másoknak a bányásztanácsitózáson mondott szavaiból kicsendül az a nagy felelősség, amelyet öntudatos bányászaink a tervért éreznek. «Azoknak a gyermekek­nek, akik januárban fázitak — mondotta Lengyel András elvtárs, a dorogi tröszt igazgatója — mos­t már «visszamenőleg» nem tudunk meleg szobát adni. Azoknak a gyáraiknak, amelyekben zavart okozott a széntermelés januári visszaesése, ugyan­csak nem adhatunk «visszamenőleg» sze­net. De ha elkésve is, legalább most kell pótolnunk az elmaradást!» Nagy taps fo­gadta Loy Árpád szavait, amikor beszá­molt arról, hogyan gyűrte le a nehézsége­ket és hozzáfűzte: «Minden az akaraton múlik!» Igen, most minden az akaraton múlik. Azon­­ múlik: akarják-e a bányák vezetői és dolgozói lemostad a bányász­­becsületen esett szégyenfoltot, akarnak-e szenvedélyesen küzdeni a tervért. A széntermelés terve reális, teljesíthető. A bányászértekezleten sorra álltak fel az igazgatók, a mérnökök, a sztahanovisták és egytől egyig bizonyították a terv realitá­sát. «Meg vagyok győződve arról, hogy február hónapban nem következik be a ja­nuár hónapihoz hasonló elmaradás» — han­goztatta a Középdunánt­úli Tröszt igazga­tója. «Kijelenthetem, hogy a Nógrádi Szén­bányászati Tröszt terve reális és azt feb­ruárban teljesítjük» — mondta a tröszt fő­mérnöke. Az ígéretek elhangzottak. Most az a fel­adat, hogy az értekezleten kapott útmuta­tások alapján minden bányában azonnal meg is tegyék a szükséges intézkedéseket a termelés fellendítésére. Nem pillanatnyi fel­robb­anásra van szükség, hanem szívós, ál­­hatatos harcra a Központi Vezetőség út­mutatásainak megvalósításáért, a határoza­tok megvalósításáért. Bányáink vezetőinek sokka­l erélyesebben kell síkrasz­állniok a fegyelemért, a­z utasítások végrehajtásáért. Állami és pártszerveinknek rendszeresen és szervezetten elenőrizniök kel­l, hogyan men­nek át a gyakorlatba ezek a határozatok. A széntermelés állandó, egyenletes emelése olyan kérdés, amelynek egyetlen napra sem szabad «lekerülnie a napirendről». A párt most azt kéri a bányászoktól, hogy több szénnel verjék a békénkre, sza­bad életünkre törő imperialistákat. Hazánk­ban az osztályharc egyik legfőbb frontja most ott van lent a föld mélyén, a fejtések­nél.* Talpra bányászok! Legyetek méltóak a forradalmi hagyományokhoz és vívjátok meg győzelmesen ezt a harcot is! Vidéken is megrendezi az MSZT A kommunizmus* útján“­kiállítást Budapesten százezrek gyönyörködtek «A kommunizmus útján» című nagyszabású kiállításban. A Magyar-Szovjet Társaság a kiállítás anyagainak egy részét vidékre is eljuttatja, hogy a vidéki dolgozók is meg­ismerhessék, tanulmányozhassák a szovjet élet nagyszerű dokumentumait. A kecskeméti Katona József Múzeumban vasárnap délelőtt ünnepélyesen nyitották meg a kiállítást, amelyet nagy érdeklődés­sel vártak a dolgozók. Az egész anyag re­produkcióiból Miskolcon rendeznek kiállí­tást, amely február 21-én nyílik az MSZT- szé­kiházban. A barátság hónapja alkalmából több me­gyében helyben összeválogatott szemléltető anyagokból rendez kiállítást a megyei MSZT-szervezet. Ezek a kiállítások bemu­tatják, mit kapott a megye a Szovjetuniótól közvetlen gazdasági, kulturális és erkölcsi segítség formájában. Hajdú és Baranya megyében már többezer dolgozó tekintette meg a kiállításokat. A közeljövőben nyílik kiállítás Csongrád, Győr és Vas megyék­ben is. Az MSZT ezenkívül több, a Szovjetuniót ismertető kiskiállítási anyagot küldött szét a szervezeteknek Ezek közül legjelentősebb a Szovjetunió ötödik ötéves tervét képekben szemléltető kiállítás, amelyet 250 helyen rendeznek meg, így az egyetemeken és fő­iskolákon is. A szovjet gyermekek boldog életét, a szovjet államnak a gyermekekről való sokoldalú gondoskodását, anya- és csecsemő­védelmét szemlélteti a «Boldog gyermekkor» című kiállítás. Ezt nyolc vá­rosban mutatják­ be, s a rendezés munká­jába az MNDSZ is beka­pcsolódik. (MTI) SZÍVÓS HARCOT BÁNYÁINKBAN A TERV TELJESÍTÉSÉÉRT! A szénbányászat vezetőinek és kiváló dolgozóinak 7­t értekezlete, amelyet pár­tunk Központi Vezetősége hívott össze, újra felhívta a bányák vezetőinek és dolgozói­nak figyelmét: milyen hatalmas felelősség nyugszik vállukon. Januárban és február első napjaiban a bányák nem teljesítették tervüket, pedig éppen ebben az időszakban népgazdaságunknak minden csille­szénre szüksége van. A bányásztanácskozás most részletesen megjelölte a tennivalókat. A levelek, amelyek szerkesztőségünkbe érkeznek, a hétfői műszak első tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy több helyen megértették: azonnal cselekedni kell, ha be akarják hozni az elmaradást. Sok bányában azonban az értekezlet után sem fogtak hozzá a hiba kijavításához. Napról napra szívós munká­val, a vezetés színvonalának tökéletesítésével, a fegyelem állandó javításával kell har­colni, hogy pótolhassuk az eddigi súlyos mulasztást. Következetesebben­ kell küzdeni azt 1953-as terv teljesítéséért! „Érezzük súlyos felelősségünket, kiköszörüljük a csorbát Nehéz dologra vállalkoztam, mikor elha­tároztam, hogy írok legközelebbi terveink­ről. Felötlött bennem, várjon hisznek-e ne­kem, akik olvassák levelemet. Elhiszik-e hogy megtartjuk ígéretünket, teljesíteni fog­juk a tervet. Elismerem, jogosan bizalmat­lanok velünk szemben, hiszen januárban é­s eddig, februárban sem teljesítettük a ter­vet. Az alma műszaki vezetői összegyűltek, hogy megbeszéljék, mik a tennivalók, hol követtünk el hibákat. Elhatároztuk: tet­teinkkel vívjuk ki a bizalmat. Megállapítot­tuk, hogy tervszerű,d­ernül irányítottuk a munkát. A műszaki vezetők rengeteget ülé­seznek, s emiatt nem ellenőrzik a határo­zatok végrehajtását. Nem dolgozzák ki az új technológiai eljárásokat, nem vezetnek be új munkamódszereket. Gyenge a szakmai és politikai képzettség. A műszaki vezetés színvonalát rontja az is, hogy a miniszté­riumtól tömérdek adminisztrációs munkát kapunk. Tapasztalatiból tudjuk, hogy az író­asztal mellől papiroson nem lehet üzemet vezetni, de ezzel a sok adminisztrációs mun­­kával az íróasztalhoz kötnek bennünket. Én például elseje óta csak­ ma voltam a bá­nyában, úgy döntöttünk: ezentúl rendsze­resen tanulunk, s állandóan lejárunk a bá­nyába, hogy a helyszínen ellenőrizzük a h­at­árosaitok végre­ha­j­t­ás­át. Sok baj van amiatt, hogy különféle anyagok és felszerelések hiányoznak. A csillék és a fáskocsik javítását, új csúszda­­teknők készítését, különféle motorok és szivattyúk rendbehozását a dorogi Bá­nyagépjavító Vállalat nem képes ellátni. Ezért elhatároztuk, hogy nagyobb gondot fordítunk a karbantartásra, rendszeresen ellenőrizzük a lakatosok munkáját, amit — valljuk be — eddig nem tettünk. A szállítás tervszerűtlensége miatt sokat bosszankodtak a bányászok. Az akna mű­szaki vezetői ezentúl állandó diszpécser­­szolgálatot tartanak. A legjobb felvigyázók végzik el ezt a munkát, így mindenütt összeköttetést tudunk teremteni a munka­helyekkel A műszaki vezetők minden nap pontosan meghatározzák, hogy a körletükben hány esi!!? fára, deszkára van szükség. Azt is feltüntetik, hogy a fák milyen méretűek le­gyenek. A fát ezentúl műszak közben folya­matosan szállítják a munkahelyekre és a frontok, a csoportos kamrafejtések közvet­len közelében­­tárolják. Most már a tröszt vezetősége is segítségünkre sietett, s az annavölgyi vállalat a vasútállomás felöli csonkavágányra minden nap annyi bánya­fát kap, hogy legalább két napra előre ele­gendő tartalékfaink legyen. A faellátás jobb megszervezéséhez 40 darab fáskocsit is ka­punk. A Paula­i-mezőben 9 szeneid és egy újra­nyitó csapatot állítottunk be. Ez a létszám elegendő lesz ahhoz, hogy a mező minden nap teljesítse termelési tervét, az újra­nyitó csapat pedig elő tudja készíteni az új mun­kahelyeiket, így az előválás és a feltárás a széntermeléssel párhuzamosan haladhat s mindig lesz legalább két tartalék munka­hely. Csak néhány részletét mondottam el an­nak, hogyan akarjuk pótolni mulasztásain­kat, hogyan akarjuk teljesíteni a tervet. Érezzük súlyos felelősségünket, tudjuk, mi­lyen szükség van ma minden csille szénre, kiköszörüljük a csorbát! Sárdi Lajos üzemvezető-mérnök, Annavölg­y, X-es akna (Tudósítónktól.) Az ormospusztai II-es alma nem teljesí­tette januári tervét és februárban is elma­radt. Beszélgettünk az akna kitűnően dol­gozó­­Békés-brigádjának vezetőjével, Ma­joros Lajossal, az ő véleménye szerint mi az elmaradás oka és mi a legsürgősebb tennivaló. — Januárban és most is elérhette volna ak­nánk a 100 százalékot — mondotta Majoros Lajos — ha a műszakiaktól több segítsé­get kaptunk volna. A front előrehaladása nem folyamatos. Rendszertelen a faellátás. Sem a felügyelet, sem pedig az aknászok nem törődnek azzal: van-e fánk, tudunk-e ácsolni. Nem egyszer felhívtuk már a műszakiak figyelmét — mondotta — hogy előkészí­tetlen, ácsolatlan munkahelyeket kapunk műsza­kváltás­kor. Értékes órákat pocséko­lunk el napról napra, míg elhelyezzük a hiányzó kötéseket, vagy támlákat. Pedig ezt az előző műszaknak kellene­ elvégeznie. Megtörtént, hogy egyszer 32 kötést, egy másik alkalommal pedig 43 támlát kellett berakni, s csak azután kezdhettük meg a szeneiért. Kiszámítottuk, ha ácsolt, fej­tésre előkészített szendehelyeket veszünk át — mint ahogy az előírás is megköveteli — februárban a brigád 30 tonnával több szenet tudott volna termelni. A felületes munkai rossz vért szül. Né­melyik brigádtag elkeseredve mondja: Olvastam a «Szabad Nép»-ben, mit mondtak kiváló dolgozóink, műszaki veze­tőink a budapesti bányásztanácskozáson. Régi bányász vagyok. Sok éve dolgozom a bányában, jól ismerem munkahelyemet és eddig azt hittem, hogy jól vezetem a frontot. A januári, februári elmaradás azonban meggyőzött arról, hogy milyen sokat hibáztam, milyen puha voltam az akadályok elhárításában. A frontom csak 78 százalékra teljesítette tervét, 300 csillével maradtunk el az elő­irányzattól ebben a hónapban. Én i­s oka voltam ennek, nem törődtem vele, hogy a fronthomlok nem egyenes, s így nem lehet jól elvégezni az átszerelést. Szerelés köz­ben gyakran kapkodtam, s azután fél mű­szakon át baj volt a kaparószalaggal. Nem tudtam megszilárdítani­­a munkafegyelmet. Német János januárban hétszer, február­ban háromszor hiányzott és ugyanígy Csajkai Miklós és Szabó József. Nem fog­lalkoztam velük, azt hittem ez a műsza­kiak feladata, s az én dolgom cs­ak a ter­melés. Kommunista vagyok, s mikor az értekez­let anyagát olvastam , kétszeresen szé­gyenkeztem a bányászat elmaradásáért. De most cselekedni akarok. Megígérem: kijaví­tom hiányosságainkat, beszélek a dolgozók­kal, jó útra vezetem a fegyelmezetleneket. Még e héten kiegyenesítem a frontot. A Hegyi-brigád, mely az én frontomon dol­gozik, versenyre hívta a megye összes bri­gádjait. Már az első nap 177 százalékot ért el. Ezt a felhívást magukévá teszik a többi brigádok, így akarjuk elérni, hogy 100 szá­zalékra teljesítsük tervünket.­­ Én megtartom, amit ígértem. De számí­tok arra, hogy műszaki vezetőink is véget­­vetnek munkájukban a gondatlanságnak: «Miért legyünk mi kötelességtudó­bbaik, mint mészekváltóink». Az aknászoknak meg kell követelni, hogy a­ műszakváltók előírás szerint adják át a munkahelyeket egymás­nak. A felügyelet tartja szemét a szállításon. Nemhogy műszak, de olyan óra is alig van, hogy 4—10 percet ne állna a szállítás. A gondatlan munka miatt a csille kisiklik, felborul, elszakad. Mindez­­kiküszöbölhető lenne, ha a felügyelet a műszak alatt ál­landóan ellenőrizné a munkát. Elmulaszt­ják a szállítópályák karbantartását is. Emiatt megtörténik, hogy a szénnel meg­rakott csille szétnyomja a síneket. S mikor már megtörtént a baj — akkor kezdjük a javítást. — A «Béke»-brigád az idén is teljesíti tervét — de az alkina elmaradásáért mi is felelősnek érezzük magunkat. Ma műszak­kezdés előtt megbeszéltük a bányászérte­kezlet tanulságait. Elhatároztuk, minden­nap feltüntetjük a brigádnaplóban, mit ta­pasztaltunk, mi akadályozza a­ termelést. Ezt az aknásszal, az üzem­djj műszaki veze­tőivel műszak után rendszeresen megbeszél­jük. Feljegyezzük azt is, ha segítettek a nehézségeken, azt is, ha nem. De nemcsak feljegyezzük! Ha eddig csak kértük a vezetőket, hogy szüntessék meg a hibáikat, most követeljük ezt. Elvárjuk, hogy minden lehetőséget megadjanak a terv teljesítéséhez, könnyelműségnek. A mi bányamezőnk kul­log leghátul. Nálunk legrosszabb a munka megszervezése, különösen a gépészetben. Hatodikán 9 óra 20 percet állt a munka so­rozatos géphibák miatt. És ez nem kivételes eset. Pedig el lehetne ezt kerülni, ha azt a dolgozót, akit a gumiszalag mellé állítanak nem rángatnák mindig máshová. Nagy baj, hogy soha nincs elég üres csille. Eleget kér­jük a műszakiakat, hogy lássanak el ben­nünket üres csülével. Hiába. Pedig ma is valósággal ömlött volna a szén, de csille­hiány miatt mégis csak 30 csille szenet ter­meltünk. A legnagyobb bajunk a rossz le­vegőellátás. Számtalanszor kértük a veze­tőséget, hogy készítsenek új légvágatot, de a javaslat mindig süket fülekre talált. Sze­retnénk végre tudni, meddig megy még ez így, hogy meghallgatják javaslatainkat, bó­logatnak rá — s azután semmi se történik. A mi vezetőink nem szégyenkeznek a ja­nuári, februári kudarc miatt? Nekik nem fáj, hogy az ipar nem kap elég szenet? Azt mondják vezetőink, az a baj, hogy a front messze van az aknától. Szerintük innen a sok kazaimból. Szombaton is mesz­­sze volt a front, mégis mi lettünk az el­sők a mezők között. 30 vagon szénnel szárnyaltuk túl a tervet. Várjon miért? Azért, mert a munkát aznap jól szervez­tük meg, vigyáztunk a gépekre Mi, bányászok szavunkat adtuk Rákosi elvtársnak, hogy teljesítjük, túlteljesítjük tervünket. Gondoljanak erre műszaki veze­tőink is, s közös erővel, vállvetve harcol­junk a mulasztások pótlásáért, adott sza­vunk valóraváltásáért. Grüli József a 48-as front frontmestere, Várpalota „Eddig csak kértük , most követeljük... „Szavunkat adtuk, teljesítjük, túlteljesítjük a tervet" is Értéken régészeti leletekre bukkantak a Türkmén Főcsatorna területén A Szovjetunió Tudományos Akadémiája történelmi és filozófiai osztályának üléssza­kán Szergej Tolsztov professzor, kiváló szovjet történész előadást tartott a Türk­mén Főcsatorna vonalán végzett archeoló­giai kutatások eredményeiről. A tudósok már eddig is gazdag anyagot gyűjtöttek össze, amelyek a mai türkmén, üz­­bég, kar­a-talpak és más tö­zép ázsiai szovjet népek őseinek múltjára derítenek fényt. A le­endő csatorna vonalán, az Amu-Darja régi medrében, az Uzbojban a tudósok több mint 40 ősközösségi települést találtak. Az itt talált munkaeszközök és használati tár­gyak arra engednek következtetni, hogy az Uzboj völgyében két és félezer éven ke­resztül, egészen időszámításunk első ezer évéig — amíg a folyó meg nem változ­tatta irányát — virágzó élet volt. Az Amu-Darja jobbpartján a Kunia-Uaz nevű városra bukkantak, amelynek tanul­mányozása Közép-Ázsiia egyik területének eddig teljesen ismeretlen, időszámításunk IV—V. századából származó kultúrájára derít fényt. A városkában gyönyörű díszí­tésű helyiségeket, színes csontfigurákat, kelméket, kőszobrocskákat találtak. Kunia- Uaz környékén a X—XIII. századból szár­mazó építészeti műemlékek, kastélyok és várak romjaira bukkantak. A leletek arról tanúskodnak, hogy a középázsiai népek szoros kapcsolatban állottak Kínával. Szüntelen folyamiként haladnak a gép­kocsik az enyhén emelkedő vorobjovi ország­úton a Lenin-hegyre. Az öreg bársak havas ágai mögül mindinkább kibontakoznak a Moszkvai Állami Egyetem mia­gasépületének körvonalai. Az egyetem valóságos város. Egy 38 emeletes főépületből és néhány tucat mel­léképületből áll. A főépületben csaknem 20.000 helyiség van. Ha minden helyiségbe csak egyetlen percre mennénk be, akkor is 14 napot venne igénybe, amíg valamennyit végiglátogatnánk. Aki végigjárja az épület összes folyosóit, 25 kilométeres utat tesz meg. A magasépületb­en helyezték el a tanter­meket, múzeumokat, könyvtárakat, klubokat és az üléstermet. A szárnyépületekben mintegy 6000 lakószobát rendeztek be a diákok és aspiránsok számára. A főépüle­ten, a vegyészeti és fizikai kar épületén most vakoló-, festő-, parkettázó- és asz­talosmunkáik folynak. Az egyetem épületének ablakaiból jól látszanak a szovjet főváros többi, kerületé­nek magasépületei. Ezek közé tartozik pél­dául a Dorogomirovi-rakparton egy 32 emeletes magasépület, amely ezer szállodai lakrészből és 250 szép, korszerű lakásból áll majd. A villanyi hegesztők befejezték a hegesztést az épület csúcsos tetejének sze­­relőmunkáin. Jevgenyij Grebenyuk hegesztő ■most 142 méter magasságban dolgozik. A Moszk­va-folyó túlsó partján, majdnem szemközt­i szállodával, egy másik magas­­épület emelkedik, homlokzattal a Vosszta­­nyije­ tér felé. Ez a magasépület-lakóház, amelynek több mint 450 lakását nemsokára átadják a moszkvai dolgozóknak. Az épí­tők itt, az alsó emeletek burkolását végzik, moszikvakörnyéki fehér kő felhasználásával. Egyidejűleg, 140 méter magasban Kozlov elvtárs kőműves az épület nyolcszögű tor­nyán végez burkolómunkát. Az épület bel­sejében többszáz építőmunkás dolgozik. A Vossztanyije-téren épülő ház a harma­dik azoknak a maga­sépületeknek a sorá­ban, amelyek a Szadovaja-körutat díszítik. A Szmolenszk-téren lévő magasépület már elkészült, a második magasépület pedig, a Vörös-kapu mellett most épül. Ennek az épületnek magas épületrészében hivatalok és intézmények lesznek, a szárnyépüle­tekbe pedig már beköltöztek a lakók. Néhány perces út a Vörös-kaputól a Ka­­lancsevszkij-utca, ahol újabb magasépület készül. Építészeti kiképzésével harmoniku­san illeszkedik a Komszomol-teret körül­vevő épületek közé. Az új épület szintén szálloda lesz, több mint 350 lakrésszel. Az épületen most vakolják a falakat és sze­relik a lifteket. A moszkvai magasépületek Sztálin elv­társ kezdeményezésére létesülnek, szerves részei Moszkva általános újjáépítési tervé­nek és új korszakot teremtenek a szovjet városépítészet fejlődésében. Egy évvel a határidő előtt elkészül a kahovkai vízmű Február 7-én múlt egy éve, hogy meg­kezdték a kahovkai vízmű építését. Azóta befejeződött a víztároló építése az erőmű, a duzzasztógát és a hajószemelő-zsilipek alapgödrének kiásása. Ezt a munkát rövid kilenc hónap alatt fejezték be. Az építke­zés most új szakaszához érkezett: meg­kezdték a betonozás előkészületeit. Nemsokára befejezik az automatizált betongyárak építését. Rövidesen meg­kezdődik a zsilipek betonozása. 1953- -ban több mint 400.000 köbméter betont építenek be. A kahovkai vízmű építői elha­tározták, hogy egy évvel a határidő előtt adj­á­k át rendeltetésének ezt a­ nagy alko­tást. Vlagyivosztok fejlődése Vlagyivosztokban és a Csendes-óceán partvidékén hatalmas változások mentek végbe a szovjethatalom éveiben. Vlagyi­vosztok lett ennek a vidéknek nemcsak ad­minisztratív, hanem ipari központja is. A vlagyivosztoki «Metall­szt» gyár az egész partvidék széniparát, a mechanikai gyár pedig az egész szovjet­ Távol-Kelet halkom­binátjait látja el gépekkel és berendezésekkel. A helyi ipar több mint százféle terméket gyárt. A város élelmiszeripari üzemei évenként sokmillió rubel értékű terméket készítenek. Vlagyivosztok kikötője sohasem fagy be. A kikötőbe hatalma­s óceánjáró hajók fut­nak be a világ legkülönbözőbb országai­nak zászlói alatt. Az áru azonban nem­csak tengeri úton jut a városba. Vlagyi­vosztok a­ transzszibériai fő vasútvonalnak is végállomásai. Óránként futnak be szerel­vények a pályaudvarra. Vlagyivosztokban egész sor tudományos kutatóintézet és tanintézet működik. Itt van a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának távolkeleti fiókinntézete, az Összszövetségi Földrajzi Társaság fiókintézete, a Csendes­óceáni Halgazdasági és Óceánográfiai Tu­dományos Kutatóintézet. A városban poli­technikai főiskola, tengerészeti főiskola, pedagógiai és tanárképző főiskola is mű­ködik. ♦ • ♦ HÍREK A SZOVJETUNIÓRÓL Moszkva magasépítkezései Ibolyántúli sugarak az állatgyógyászatban A Szovjetunió mezőgazdaság-villamosí­tási tudományos kutatóintézete kidolgozta az állatok ibolyántúli sugarakkal történő gyógyításának módszerét. Az ibolyántúli sugarak számos beteg­ségből kigyógyítják a szarvasmarhákat, a baromfikat, fertőtlenítik az ólak levegőjét. Az állatok őszi, téli és koratavaszi keze­lése ibolyántúli sugarakkal megerősíti az állatok egészségét és elősegíti a fiatal ál­latok súlygyarapodását Erősítsük pártunk kapcsolatait a tö­megekkel, fejlesszük a párton belüli demokráciát, a kritikát és önkritikát (2. oldal) . Zdenek Nejedly (2. oldal) Korodi József, a diósgyőri martin­acélmű sztahanovista acélgyártó mestere: «Saját felületességünk aka­dályozta eddig a terv teljesítését» (2. oldal) A MAI SZÁMBAN A sárvári járási tanács harca az át­­teleltetés sikeréért (2. oldal) A magyar kormány visszautasítja a jogtalan amerikai követeléseket (3. oldal) Eisenhower Taivanra vonatkozó terve és Dulles követelései tovább élezték az angol-amerikai ellentéteket (3. oldal) Az olasz demokratikus erők folytatják a harcot a csaló választójogi tör­vény ellen (3. oldal) A holland nép hősi harca az árvíz­­sújtotta lakosság megsegítéséért, az Amerika-zsoldos kormány bűnös po­litikája ellen (4. oldal) Az amerikai imperialisták balkáni kémközpontja (4. oldal) Villamos gép- és traktorállomásokat létesítenek a rosztovi és kujbisevi területen A XIX. kongresszus irányelvei az ötödik ötéves terv egyik legfontosabb feladataiként a villamostra,kitörők és villamosenergiával dolgozó mezőgazdasági gépek fokozott al­kalmazását írták elő. A rosztovi területen, a Lenin-csatorna övezetében hat villamos gép- és traktorál­lomás létesítését tervezték. Ezek közül ket­tőt rövideden üzembe helyeznek. A tavasz­­szal kezdi meg működését a mecsetnovi, a nyáron pedig a dubeacovi villamos gép­ és trak­torállomá­s. Mindkettő, a cimljanszki vízierőműtől kapja az áramot.­A többi négy rosztovkörnyéki villamos gép, és traktorál­­lom­ás 1954-ben készül el. Ugyancsak 1954- ből kezdi meg a munkát a kujbisevi terület első villamos gép- és traktorállomása is. Ezeket a gép- és tra­ktorál­lomásokat nagy­teljesítményű lánctalpas villamostrakátorral látják el. Egy-egy ilyen traktorral egy idény alatt több mint ezer hektáron vé­gezhetik el a szántást. „Szüntessék meg üzemünkben a sok „apró" hibát, s mi teljesítjük a tervet" Aknánk januárban csak 74,4 százalékra teljesítette tervét. Sokat beszéltünk erről társaimmal, s próbáltuk megfejteni, mi az elmaradás oka. Úgy hiszem, főképen a munka megszervezésében volt a hiba. Sok­szor csak apró-cseprő hibák ezek, de együttvéve nagyon sokast jelentenek. Dicső László elvtárs, a 751-es csapatból azt mondja: azért nem teljesíti sokszor napi tervét, mert aki előtte dolgozik, rossz ál­lapotban hagyja munkahelyét, nem győz utána, ácsolni. Elmondta még, hogy nagy víz van náluk. Van ugyan egy kis szi­vattyújuk, de az nem­ működik. A fejtés körül rossz a levegő. Van ugyan egy ventilá­toruk beszerelve, de a­zt meg rossz helyre szerelték. Ugyanebből a csapatból Pusztai János azt panaszolja, hogy nehezen kap­nak fát, s ha kapnak is, olyan vastag, hogy alig bírják felhordani a munkahe­lyükre. Hónapokkal ezelőtt kaptak egy ké­­zivitlát, de ez már jóidéi© elromlott, s bár az üzemvezetőség ígérte, még a mai napig sem javította meg. A 727-es csapatból Szabó Sándor vájár elmondotta: egyik nap elküldték munkahe­lyére két társával, s ott derült ká, hogy nincs munka. Több min­t két és fél óra hosz­­szat ültek tétlenül, míg végül más beosz­tást kaptak. Ilyen szervezés nem munkára, hanem fegyelmezetlenségre neveli az em­bert — mondotta. Ugyanerről panaszkodott egy másik társam is, Lengyel vájár a 704-es csapatból. Ők azért nem dolgozhattak ered­ményesen, mert a sűrített levegő vezetéke elromlott. A csapatok nem kapnak megfelelő méretű fást. Sok idő vész el míg elvágják, vagy jobb méretű fa után kutatnak. Vezetőink nem takarékoskodnak a bányaiéval. Sok helyen látunk olyan fát, amely már régóta hever a csorgában, de senki sem veszi ki onnan. A rakodón például már több mint egy éve (!) ott fekszik egy 8 méter hosszú és 70 centi vastag fa. Ha nincs rá szükség,­ miért nem szállíttatja el az üzemvezetőség?! Sok öreg fa hever a mellékvágatokiban, amelyet fel lehetne áradáshoz használni. A rakodó közelében sok a rossz csille. Ha kijavítanák ezeket, csökkenne a csille­­hiány. Ezek azok a látszólag apró fogyatékos­ságok, amelyek napról napra akadályt gör­dítenek utunkba. Ezek miatt maradt el szégyenletesen a mi aknánk. Meddig nézik még tétlenül ezt üzemünk vezetői? Nem akarunk hátul kullogni, nem akarunk szé­gyenkezni! Teremtsenek rendet, szüntessék meg a sok «apró» hibát és mi megmutat­juk, hogy lehet a tervet teljesíteni. Schveiger Vince Tatabánya, X-es akna

Next