Szabad Nép, 1953. február (11. évfolyam, 32-59. szám)

1953-02-20 / 51. szám

ILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR PÉNTEK, 1933 FEBRUÁR 20 . Tervszerű, átgondolt vezetést kohászatunkban ! Kohászati üzemeink januárban súlyosan elmaradtak a terv teljesítésében. A hely­zet azóta sem javult lényegesen. Az elma­radásért hazánk, népünk előtt elsősorban a kohászati vezetőinek kell vállalatok a fe­lelősséget. Nekik kell elsősorban felelniök azért, hogy egy sor fontos gépipari üze­münkben anyaghiány miatt zökkenők van­­­na­k a munkában. Pártunk és kormá­nyunk a nép bizalmából helyezte a ko­hászok vezetőit parancsnoki posztjukra. Elvárja tehát, hogy határozottan, kemény kézzel, szenvedélyes harcossággal vezes­sék a rájuk bízot­t gyárakat, üzemeket. Mi a fő baj a kohászati üzemek számos vezetőjének, műszaki káderének munkájá­ban? Az, hogy előrelátó, magabiztos, nagy­vonalú irányítás helyett szervezetlenség uralkodik s ebbe ráadásul bele is törőd­nek. «Rossz az anyagellátás? Rossz a tűzállótégla? Magas kéntartalmú a ge­nerátorgáz? — Mit tehetünk? Hiába c hada­­kozunk, tehát maradjunk veszteg!» Kohá­szati üzemeinkben nem egyszer hallani ilyen megalkuvó nézeteket. Egyes vezetők nem a nehézségek, a hibák megelőzésére összpontosítják erejüket, hanem­­belevesz­nek a szervezetlenség miatt bekövetkezett zavarok elsimításába. Persze, így mind nagyobb és nagyobb nehézségek támad­nak, amelyek még messzebb sodor­ják őket a szocialista üzemvezetés mód­szereitől. Mindez súlyos károkat okoz: csökkenti a berendezések kihasználását, al­kalmat ad a technológiai fegyelem soroza­tos megszegésére, a karbantartás elhanya­golására , hogy csak a legfontosabbakat soroljuk. A szervezetlenségből eredő kap­kodásnak az az eredménye, hogy a veze­tők elsősorban azért küzdenek, hogy a hullámok ne csapjanak össze a fejük fö­lött. A diósgyőri martinacélmű januári termelése például azért süllyedhetett mély­pontra, mert a vezetők minden energiáju­kat az anyag biztosítására fordították, s közben a többi nagyfontosságú feladat végrehajtásáról el­felejtkeztek. Mitől függ elsősorban, hogy emelkedjék kohászatunk vezetésének színvonala? Az első feltétel: az egyszemélyi vezetés, az egyéni felelősség rendszerének megszi­lárdítása. Kohászati üzemeinkben egyálta­lán nem, vagy csak túlságosan na­gy vona­lakban határolják el egymástól a munka­köröket. Jobbára csa­k a funkció megjelölése sejteti, hogy tulajdon­képpen kinek mi a teendője. De a gyakorlati munkából kide­rül, hogy sok vezető nem ismeri pontosan feladatait, sokszor nem is a maga munkate­rületén bonyolódik bele részletfel­adatok el­végzéséivé. Gyakori, hogy a­ gyárrészleg­vezető és az üzemvezető, vagy a művezető és a diszpécser keresztezi egymás intézke­déseit.­­Valahogy úgy lehetne jellemezni a helyzetet, hogy minden vezető tulajdon­képpen azt a munkát végezte, amelyet a hozzá beosztott alacsonyabb fokú funkcio­náriusnak kellett volna végeznie. A főmér­nök a gyárrészlegvezető munkáját, a gyár­részlegvezető az üzemvezetőét, a műveze­tőét stb.» — mondotta Réti Vilmos elvtárs, a Diósgyőri Kohászati Üzemek főmérnöke a kohászat vezetőinek és kiváló dolgozói­nak értekezletén. így dolgozott például Si­mon elvtárs is, az ózdi nagyolvasztómű vezetője, aki nem egyszer maga szaladgált salakfazékért, nyersvasaszért, vagy az RM Csőgyár több felelős műszaki vezetője, aki a feltorlódott anyagellátási zavarok elhárí­tása végett felcsapott diszpécsernek. Nem csoda tehát, ha elmaradás, váratlan üzemzavar esetén szinte lámpással kell ke­resni, ki felel a mulasztásért Az egyik legsürgősebb feladat tehát a vezetőposztok valamennyi fokán: megha­tározni a pontos munkakört, a jogokat és kötelességeket. S erélyesen követeljük meg minden parancsnoktól, hogy saját hatás­körében csakugyan vezessen, bátran intéz­kedjék, s vállalja a felelősséget minde­nért, ami a rábízott egységben történik. Kohászati pártszervezeteink szakítanak síkra az egyéni felelősség elvének követ­kezetes érvényesítéséért, növeljék a mű­szaki vezetők tekintélyét. Járjanak el kemé­nyen mindazok ellen, akik a vezetők egyé­ni felelősségét csorbítani, csökkenteni igyekeznek. A magasabb színvonalú vezetés második feltétele: a termelés állandó ellenőrzése, állhatatos harc a határozatok végrehajtá­sáért. Pártunk és kormányunk megköveteli a kohászati üzemek valamennyi vezetőjé­től, hogy előrelátó legyen, megfontoltan vezessen, megelőzze a hibákat. De a kö­vetelmény teljesítéséhez nagy segítséget is ad: messzevilágító határozatokat, ame­lyek megmutatják a hibák megelőzésének, a nehézségek legyűrésének útját. Csakhogy sok vezető kevéssé él ezzel a segítséggel. A kohászat vezetőinek és kiváló dolgozói­nak két héttel ezelőtt megtartott tanácsko­zásán a felszólalók egész sora feltárta, milyen súlyos hibák történtek, mert passzí­van, formálisan fogadták a párt és a kormány határozatait, nemkülönben saját határoza­taikat. «A kemencéket javítani kell csapo­lás után. Elmulasztottuk ezt, s nem törőd­tünk vele úgy, ahogy kellett volna» — ismerte be például Margóczi elvtárs acélgyártómester. Tűrték a hibákat, a határozatok megvalósításának útjában lévő akadályokat. Sztálin elvtárs óva intette a gazdasági vezetőket, hogy ne «általában», ne a «levegőből» vezessék az üzemeket, ne szorítkozzanak papirosintézkedésekre, általános frázisokra, jelszavakra. Kohásza­tunkban ismerik ezt a sztálini útmutatást, de nem szívlelik meg. A határozatok vég­rehajtása gyakran elsikkad, vagy rendkí­vül formális, rendszertelen intézkedésekben nyilvánul meg. Az ellenőrzés gyakran csak olyankor kezdődik, amikor már baj van. A szervezett, folyamatos ellenőrzés hiányában egyik-másik kohászati vezető csak elkésve fedezi fel a bajokat, nem ismeri mélyrehatóan üzeme helyzetét, nem veszi észre a kártevő ellenség próbálkozá­sait. Ez a tartós szervezetlenségnek egyik legfőbb oka. A végrehajtás ellenőrzésének helyes megszervezése most egyik legfon­tosabb feladatunk a kohászatban. ,a magasabb színvonalú vezetés harma­dik feltétele: a műszaki káderek figyelme­sebb nevelése, tervszerűbb elosztása. A ve­zetés színvonalának emelése — mint min­denütt — a kohászatban is több szakisme­retet, magasabb műszaki kultúrát, széle­sebb politikai látókört követel meg a mű­szaki gárdától. Hogy a kohászati üzemek mérnökei, technikusai, művezetői kibonta­koztathassák tudásukat, szervezőkészségü­ket, képességeik maximumát adhassák, megfelelő munkakörbe kell kerülniök. Gyak­ran éppen az zavarja a munkát, mert öt­letszerűen, újra meg újra váltogatják, cse­rélgetik, ide-odahelyezgetik a műszaki vezetőiket. Jobban becsüljék meg ko­hászatunk fiatal kádereit! Türelmesen neveljék, edzzék őket, ne féljenek merész előléptetésüktől. Felháborító, ahogy egyes kohászati üzemetekben a műszaki vezetés­nek ezzel az aranytartalékával bánnak. Az Ózdi Kohászati Üzemekben például ahint­­gy 25 fiatal mérnök dolgozik. .Legtöbbjü­ket adminisztrációs ügyekkel, versenysta­­tisztikával bízták meg, szinte észre sem ve­szik őket. Az is súlyos hiba, hogy a ko­hászati üzemek pártbizottságai sem foglal­koznak alaposan a műszaki értelmiség pro­blémáival. Nem veszik észre —­ ezért törőd­nek bele — hogy sok műszaki vezető nem tanul eleget, nem tart lépést a technika és tudomány fejlődésével, elmarad, s ezért egyre nehezebben birkózik meg feladatai­val. A kádermunka megjavítása, a káderek tervszerűbb elosztása, bátrabb előléptetése nélkül szó sem lehet a kohászatban terv­szerű, átgondolt vezetésről. Kohászati üzemeink vezetői csak akkor teljesíthetik ezt a­ három feltételt, ha egy-­­­szers min­denkorra szakítanak a megalkuvó, a tehetetlen magatartással, ha foggal és körömmel küzdenek a terv teljesítéséért, ha kérlelhetetlenül le­küzdik a hibákat s tudatosan fejlesztik magukban a kommu­nista gazdasági vezető tulajdonságait, eré­nyeit, harcosságát. Akarnak azonban vezetők, akik hajlamosak arra, hogy a kezdeti sikerektől, részeredményektől meg­szédüljenek. Egyes vezetők a határozott, de szerény, egyszerű magatartás helyett gorombák, nagyképűek, eltűrik, hogy klikk alakuljon ki körülöttük, amely észrevétlenül elszigeteli őket a dolgozóiktól, elhomályo­sítja tisztánlátásukat, eltompítja­ éberségü­ket. A pártbizottságoknak éles harcot kell indítaniuk ezek ellen az egészségtelen je­lenségek ellen. A kohászat 1953. évi tervének teljesíté­séhez megvan minden feltétel. Van jól kép­­zett műszaki vezetőgárdánk. Vannak nagy­szerű, áldozatkész kohászaink. Vannak meg­felelő termelőberendezéseink. Megvan az anyag is. A terv sikere tehát elsősorban a jobb vezetésen és a tömegek mozgósításán múlik. A kohászati üzemek vezetői fűz­zék szorosabbra kapcsolatukat a dolgozók­kal, mert a tömegek közvetlen segítsége nélkül nem lehet sikeresen vezetni. Ez a szocialista vezetés legyőzhetetlenségének kulcsa. Öntudatos kohászaink már sokszor bebizonyították, hogy szívvel-lélekkel tá­mogatják vezetőik helyes intézkedéseit, utasításait. Nem egy kudarc, nem egy si­kertelenség származott a kohászok teremtő­erejének, versenykedvének lebecsüléséből. A vezetők fogadják meg ezentúl jobban a­ dolgozók bírálatát, figyeljenek fel kívánsá­gaikra, becsüljék sokra a dolgozók tapasz­talatait. A pártszervezetek, a pártbizalmiak, népnevelők segítségével serkentsék arra a dolgozókét, hogy ellenőrizzék a veze­tés munkáját, bátran és azonnal feltárják a hibákat. A műszaki vezetők és a kohá­szok harcoljanak együttes erővel, össze­forrva az ötéves terv sikeréért, békénk, építőmunkánk védelméért! Szovjet vendégeink látogatásai Ivan Pavlovics Bárgyút akadém­­ik­us, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnöke, a szovjet kulturális küldöttség ve­zetője csütörtökön Mis­kolcra utazott. A ne­ves szovjet tudóst és feleségét elkísérte Sel­­m­eczi Béla, a kohászati miniszter első he­lyettese, Martin Ferenc, a­ Kohászati Dolgo­zók Szakszervezetének elnöke és mások. Miskolcon Gyárfás János, a megyei pártbi­zottság másodtitkárai üdvözölte a kedves vendégeket. A szeretetteljes üdvözlésre vá­laszolva, Bargyin akadémikus elmondotta, hogy nagy boldogság tölti el, amiért má­sodszor is ellátogathatott hazánkba és is­métl segítségére lehet kohászainknak feladatuk sikeres megvalósításában. Bar­gyin akadémikus csütörtökön ellátogatott a Diósgyőri Kohászati üzemekbe. Vlagyimir Ivanovics Gyikusin Sztálin­­díjas főtervező, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelezőtagja csütörtökön látogatást tett a Mintagépgyár­ban. Marija Dimitrijevna Ovszjannyikova, a közgazdasági tudományok kandidátusa, a «Szovjetszkaja Zsenscsina» főszerkesztője csütörtökön délelőtt a gödöllői mezőgazda­sági akadémiát kereste fel. Délután a Ma­gyar Nő­k Demokratikus Szövetségének or­szágos központjába látogatott el. Nyikolaj Kirillovics Goncsarov, az OSZSZSZK Pedagógiai Tudományok Aka­démiájának levelezőtagja, a pedagógiai tu­dományok doktora csütörtökön délelőtt elő­adást tartott az Eötvös Loránd Tudomány­egyetemen. Délután látogatást tett a köz­­oktatásügyi minisztériumban, ahol Darvas József közoktatásügyi miniszter üdvözölte. Jurij Miljutyin Sztálin-díjas zeneszerző magyar zeneszerzőkkel ismerkedett meg. A baráti beszélgetésen Farkas Ferenc Kos­­suth-díjas, Tardos Béla, Polgár Tibor, Ke­rekes János zeneszerzők és Váradi László karmester vett részt. Miljutyin zongorán előadta Dolmatovszkij szövegére írt «Hajnal a haza felett» című új dalát. A magyar zeneszerzők viszonzásul saját műveikből adtak elő részleteket. Emil Gilelsz Sztálin-díjas zongoramű­vész Kadoska Pál Kossuth-díjas, Hernádi Lajos, Sebők György és Becher Mihály zongoraművészekkel folytatott baráti be­szélgetést. Nyikolaj Anoszov szovjet kar­mester Ferencsik János Kossuth-díjassal, a Magyar Népköztársaság érdemes művé­szével, Komor Vilmos, Korodi András és Gergely Pál karmesterekkel ismerkedett meg. Msztyiszlav Rosztropovics Sztálin-díjas gordonkaművész Lukács Pál mélyhegedű­­művésszel, a Magyar Népköztársaság ér­demes művészével és Mihály Ferenc cselló­­művésszel folytatott megbeszélést. Sz. F. Bondarcsuk, a Szovjetunió két­szeres Sztálin-díjas népművésze Debrecen­ben részt vett a «Széttört bilincsek» című film előadásán. Rossz gazdái gépeiknek az ormospusztai Il-es aknában dolgozó DISI­ fiatalok Az ötéves terv beruházásai során, a ne­héz bányászmun­ka megkönnyítésére az or­mospusztai bányaüzem V-ös aknájában kettő, a II-es aknában pedig három F-4-es fejtőgépet állítottak üzembe. A várpalotai bányászfiatalok kezdeményezésére még ta­valy valamennyi gépkezelő ifjúmunkás csat­lakozott a «Légy jó gazdája gépednek» mozgalomhoz. A fiatalok eleinte szép eredményeket értek el. Ám a kezdeti lel­kesedés nem tartott sokáig, s már január­ban komoly visszaesés következett be. Ez a lanyhulás februárban tovább folytatódott. A II-es akna 5-ös telepén dolgozik az 52-es számú F—4-es gépen Nagyszegi Gyula DISZ-brigádja. Gépével a hónap folyamán 18-án reggelig már több mint 150 órát állít. Felületes, hanyag módon kezeli a bri­gád a rábízott gépet. Nem fordít gondot a karbantartására és emiatt szinte minden műszakban javítani kell. A gépet nem ad­ják át a vá­ltóműszaiknak. Gyakran azt sem várják meg, míg a váltás a munkahelyre megérkezik. Nem tájékoztatják társaikat, milyen üzemzavarok fordultak elő. Megtör­tént az a felháborító eset, hogy a gép el-, romlott, a brigád letette a­ munkát «üres­­hiányra» hivatkozva -é­s csak mikor a váltószak dolgozni akart, akkor derült ki, hogy a gép rossz. Egy másik, az 51-es gépnél dolgozó brigád műszaknaplójában az egyik nap ilyen bejegyzések olvashatók: «Üresre­­várás 270 perc, késcsere 120 perc, áram­hiány 60 perc­ — összesen 450 perc, majdnem egy teljes műszak! Nos, szállí­tási hiba valóban volt — de a gépnél dol­gozók, ahelyett, hogy segítettek volna azt kiküszöbölni, nyugodtan ültek a szén tete­jén. Még annyi fáradságot sem vettek, hogy közben felülvizsgálják a gépüket. Mi­kor a­­ szállítási zavarokat kiküszöbölték, s indulhattak volna — akkor derült ki, hogy «kést is kell cserélni» — ezzel is eltelt két óra. Az is kiderült, hogy a gondatlan munka következtében a kábel sérült meg, s ez okozott «áramszünetet». Ilyen és ha­sonló beírások naponkint olvashatók a műszaknaplóban. Ezután már teljesen érthető, hogy a brigád szégyenletes mó­don alig 80 százalékra teljesítette szerda reggelig esedékes havi tervét. A brigádok rossz teljesítményéért a DISZ- szervezet is felelős. A DISZ nem foglalko­zik a gépeknél dolgozó fiatalok politikai nevelésével. Nem magyarázza meg, mi­lyen jelentősége van a gépnek, mi min­dent vár a népgazdaság a bányák gépesí­tésétől, államunk a fiatal bányászoktól. A fiatalok rossz gazda módjára felelőtle­nül, gondatlanul kezelik a gépeket! A vál­lalat sem szervezett tanfolyamot a­ gépkeze­lők részére, azok csak a már ü­zemben lévő gép mellett tanulták meg azok kezelését, így persze, nem ismerik a gépek szerkeze­tét, a kisebb hibákat sem tudják kijavítani. Mindez súlyosan érezteti hatását az üzem termelésében, mert az II-es aknán mind a három F—4-es gép szénben megy előre. A géphibák miatt kedden is több mint egy műszak esett ki a termelésből , s emiatt az üzem megint nem teljesítette napi tervét. Szerdára virradóan csak 79,6 százalékot ért el, eddigi februári tervében is­ 100 százalék alatt áll. V________________ Fegyelmezettebb Munkával «■ fülik szenet a hazának! ^OOOOOOOCOOOOOOOCXXJOOOOOOOtXíOOCXXXX)OOCXXXXXXXXXXXX30000CXXXXXXXXXXXWOOOOOOOCXJOCXXXJCXXXXXAJatWÜOCXJroiX*JWXXX**APC «Mi a fegyelmi rendszabályoknál hasonlíthatatlanul fontosabbnak tartjuk, hogy a bányászok között — és hozzátehetem, egész dolgozó né­pünkben — kifejlődjék és megerősödjék az öntudatnak, a­­ fegyelemnek az a légköre, amely a hanyagokat, a lustákat, a lógósokat magától megbélyegzi, amely nem elnéző és nem türelmes, nem passzív a munkafegyelem megsértőivel és az országépítés zavaróival szemben. Az elmaradókkal való komoly foglalkozás és a nevelőmunka mellett ennek az öntudatos, fegyelmezett légkörnek a kialakí­tására kell irányulnia pártunk, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége és a szakszervezetek munkájának. Minél gyorsabban és minél egységesebben tudjuk kialakítani ezt a légkört, annál kevesebb fegyelmi rendszabályra lesz szükségünk és ki fog derülni, hogy ebben a légkörben a mostani fegyelmezetlenek és lógósok jórésze fegyelme­zett, rendes, pontos szakmunkássá változik. Ennek a közhangulatnak a kialakítása lesz a legfontosabb feladatunk a jövőben». (RÁKOSI MÁTYÁS elvtársnak, a tatabányai bányász­­tanácskozáson, 1951 októberében elhangzott beszédéből.) yTficx>-)rrrrr)rryTroooooooooooocooo(X)ocooooooooooooocx Nyílt Is vér egy hiányzó bányász feleségéhez GÁL LAJOSNÉ részére Várpalota Kedves Gál elvtársnő! Azért írom ezt a levelet magának, mert úgy gondolom, tud arról, hogy férje feb­ruárban két alkalommal nem jött le a bá­nyába dolgozni. Biztos vagyok benne,­ ha tudta volna, hogy férje mit veszít hiány­zásaival, nem engedte volna mulasztani. Pártunk és kormányunk rendelet® alap­ján minden becsületesen dolgozó bányász ingyen munkaruhát kap. Ettől a maga férje a hiányzásai miatt elesett. A munkaruha pénzben 876 forintot tesz ki. Elveszti a já­randósági szenet is, 175 forint értékben, valamint a hűségjutalmat, ami 350 forint lett volna. A férje tehát így 1401 forint kárt szenvedett, ezenkívül megbüntetik még kétnapi bérére, 70 forintra s az iga­zolatlanul mulasztott két napot levonják az üdüléséből. Ha Gál elvtársnő utánaszámol, ak­kor l­áthatja, hogy férje felelőtlen hiány­zásai miatt 1471 forinttal megkárosult a család. Tudjuk, hogy maguknak két kis gyermekük is van és ezen az 1471 forinton a kis Janinak és Valériának vehettek volna téli­kabátot, ruhát, játékot és még sok min­dent. A nyolcas csapat férje hiányzásai miatt nem tudja teljesíteni a tervét.* Többször beszéltünk a férjével s ez sem használt. Pedig a hiányzásai miatt kiesett 24 csille szén nagyon sok. Ezzel a szénnel Várpa­lotától Budapestig és vissza megteheti az utat egy vonat. A csapat nevében kérem Gál elvtársnőt, most már maga beszéljen a férjével. Bírja rá férjét viselkedése megváltoztatására, s győ­ződjék meg róla, jár-e rendesen műszakra. Ezzel saját maga, családja életét teszi szebbé, boldogabbá. Elvtársi üdvözlettel: Kiss Gábor vájár­ ­ munkafegyelem lazasága gátolja a nagybátonyi Szénbánya Vállalatnál a terv teljesítését A Nagybátonyi Szénbánya Vállalat február 18-ig csak 99,4 százaléknál tartott esedékes havi tervének teljesítésében. Az elmaradásnak a laza munkafegyelem az oka. Januárban ugyan volt némi javulás ezen a téren, de februárban újból nagy mér­tékben megnövekedet az igazolatlan mű­­szaki mula­sztások száma. Február 18-ig 448 igazolatlan hiányzás volt a vállalat üzemei­ben! A népnevelőik, a szakszervezet aktivistái nem végeznek jó felvilágosító munkát a mun­kafegye­leim megjavítása érdekében. Ezért csa­k kevés olyan csapat van, mint a Kossuth-tej­t­ősakn­áiban dolgozó Csuka Jó­zsef vájár csapata­, amelynek ta­gj­ait kikö­zösítették maguk közül Miklós Imre notó­rius lógóst. A műszaki középká­derek, akná­szok és körletvezetők, lőmesterek sem mu­tatnak példát. Hadusovszki Jenő szoros-pa­taki aknászt például műszak idején alva ta­lálták a dolgozók. Nagyon sokan 8 óra he­lyett mindössze 6-6 és félórát dolgoznak. A Nagybátonyi Szénbánya Vállalat a­­leg­rövidebb időn belül felszámolhatná adóssá­gát, ha keményebb intézkedéseket foga­na­­tosítanána­k a notórius lógósokkal szemben és a népnevelők feltárnák a mulasztásuk sú­lyos következményeit. Üzemi pártnap a Ganz Villamossági Gyárban (2. oldal) Tények és adatok a tatabányai bányá­szok múltjáról és jelenéről (2. old.) A MAI SZAMBÁN Nem «objektív okok» , hanem kár­tevés! (2. oldal) A «Szabad Nép» postájából (2. old.) A barátság követei (3. oldal) Oltalmazónk (3. oldal) Viliam Siroky elvtárs beszélgetése a «Regards» főszerkesztőjével (4. oldal) Halálra ítéltek két amerikai kémet Lengyelországban (4. oldal) Megteremtjük a munka­fegyelmet körletünkben­ Az István-akna III-as számú körlete feb­ruárban csúfosan elmaradt a terv teljesí­tésével. A hónap elején 85,6 százalékra teljesítette a tervét, azóta sem hozta be az elmaradást. Engem, mint körletvezetőt, súlyos felelősség terhel ezért. Hibát kö­vettem el, mert nem teremtettem olyan munka­viszonyokat, amelyek biztosítják a­ zavartalan termelést. Milyen okok akadályoznak bennünket tervünk teljesítésében? Mindenekelőtt: igen nagy a 100 százalékon alul teljesítők szá­ma. A fejtésekben dolgozók 30 százaléka, az elővárásoknál dolgozók 40 százaléka nem teljesíti a tervet. Ennek az az oka, hogy nem gondoskodtam eléggé az elma­radók szakmai képzéséről. A csapato­kon belüli műszakmulasztókkal szemben sem léptem fel kellő eréllyel. Hiba az is, hogy a körletemben az egyik kétharmados fejtés a mező határához ért már, de én nem gondoskodtam, hogy időre előkészít­sük az új fejtést, így a csapatot más helyre kellett telepíteni. Rosszul szervezzük az akna munkáját. A fej­téssen dolgozó termelő vájárok részére az éjjeles faleszállító csapat nem biztosítja megfelelően a faanyagot. Az éjjeles kiszol­gáló csapatok későn kapják meg a faanya­got, mert a fatéren és az aknaszáll­ ittásaá nem a­ kellő időben rakják és adják le a fát, így a vájárok csak részben tudják kidolgozni a 480 percet, mert sok időt kell a faanyag továbbadásával és mellék­­munkák elvégzésével tölteniük. Legfőbb ideje lenne, hogy az üzemvezetőség ren­det teremtsen a­­faellátás terén, hogy min­den kiszolgáló csapat megfelelő mennyi­ségű fát kapjon az éj­jeles harmadban is. A fejtés csak úgy teljesítheti a tervét, ha jól megszervezzük a szállítók és ki­szolgálók munkáját, biztosítjuk, hogy mun­­­kaidejüket kihasználják, mert csak így tud­ják üres csillével zavartalanul ellátni a csapatokat. Igen sok hiba van a szállítá­son dolgozókkal, különösen a Rückner­­arkna 3. szintjén. Az itt dolgozók nem hasz­nálják ki a teljes munkaidőt, műszakon­­kint egy vagy két vonattal kevesebbet for­dulnak az előirányzottnál, ami a fejtésnél 16—18 csille szén visszamaradását jelenti. Ezt a mennyiséget a másik műszakban kell kiszállítani. A fegyelmezetlenekkel először beszéltünk, nevelőmunkával próbáltuk meg­értetni velük, mit eredményez hanyag munkájuk. Mikor ez nem használt, pénz­büntetést szabtunk ki rájuk és amikor ez sem használt, más munkára helyeztük át őket. Lazítják a munkafegyelmet az igazolat­lanul távolmaradók. Körletemben 8-­10 ilyen van naponta. Ezeket az első két eset­ben megbírságoljuk. Ha továbbra is kima­radnak, eltávolítjuk őket. A körletemből hét notórius munkakerülőt távolítottunk el. A dolgozóik helyeslik ezt az intézkedést, mert a notórius munkakerülők az ő munkájukat­­nehezítik meg. Különösen a hét utolsó nap­jaiban, fizetés után és hétfőn van a legtöbb műszakmulasztó. Itt meg kell jegyeznem: úgy látom, hogy a párt­ és a szakszerve­zet nem foglalkozik megfelelően az igazo­latlanul távolmaradókkal. Helyes lenne, ha különösen az új dolgozókkal többet fog­lalkoznának a népnevelők s megmagyaráz­nák nekik, mit jelent a munkafegyelem, mennyivel károsítják meg az országot és önmagukat azzal, ha kimakradoznak a mun­kából. Fokozni kellene a felvilágosító mun­kát a­ pártszervezetnek az elővárási és­ fenntartási csapatoknál is, ahol 60—70 szá­zalékra teljesítik a tervet, mert nem hasz­nálják ki a munkaidőt. Hadd tegyem hoz­zá, a felvilágosító munkából nekem is, mint körletvezetőnek sokkal jobban ki kel­lene vennem a részem. Súlyos hiba a­ mű­szaki vezetőknél, valamint a frontmesterek­­nél, hogy nem veszik ki részüket a politi­kai oktatásból. Hogyan tudnának felvilágo­sító munkát végezni a termelés érdekében Lantos Mihály, Rózsavölgyi Antal, Velényi Antal, Diósi István elvtársak, amikor nem­­vesznek részt a politikai iskolán? Számtalan esetben előfordul az is, hogy az üzemvezetőség hibájából a Meszesről és vidékről jövő bányászok villamosát későn indítják és emiatt nem egyszer 20— 40 perccel később érnek az aknára. Ez az idő a munkaidő 480 percéből esik ki és a többi között hozzájárul ahhoz, hogy ak­nánk nem teljesíti a tervét. Az üzemveze­tőség feladata, hogy gondoskodjék ennek megszüntetéséről. Az utóbbi hetekben javult valamelyest a termelésünk: 85,6 százalékról 99,1 száza­lékra emeltük tervünk teljesítését. Javí­tottunk a munkaszervezésen, a munka­­módszerátadáson és fokozottabban ellen­őrzők. Több segítséget adok és az üzemve­zetőséggel is szorosabb a kapcsolatom. Ez azonban még kevés! 99,1 százalék még nem tervteljesítés! Ezért határoztuk el röp­­gy ülésen mi, a III -as számú körzet kollek­tívája, hogy szervezett, fegyelmezett mun­kával a hónap végére behozzuk az elma­radást, 102 százalékra teljesítjük tervün­ket. Nem akarunk szégyenben maradni az ország dolgozói előtt. Laki Imre körletvezető, Pécsi Szénbányák, pécsszabolcsi István-akna A tiszacsegei tanácselnöknő jelenli­g A község dolgozó parasztjai vállalták, hogy határidő előtt befejezik a vetést A hajdúmegyei Tiszacsege község ta­nácselnöke vagyok. Nő számára különösen megtisztelő feladat egy község irányítása, hiszen a­­múltban mi, nők kétszeresen el voltunk nyomva. Még ma is számos elő­ítéletet kell legyőznünk, s jó munkával kell kivívnunk a dolgozók megbecsülését. Sok függ a tanácselnök munkájától. A helyi tanács munkáján dől el, hogy min­den talpalatnyi területet megművelnek-e és bevetnek-e a községben, hogy idejében el­­végzik-e a munkát? Egy hete tartottuk meg a februári nyil­vános tanácsülést. A mezőgazdasági állan­dó bizottság aktivistái és a tanácstagok jól mozgósítottak az ülésre, ezért a szokottnál jóval többen­­jöttek e­­, hogy megbeszéljük a soron l­évő feladatokat. A tanácsülésen a termelőcsoportok képviselői megbírálták a gépállomás munkáját: ősszel mintegy 800 holdon nem végezte el a mélyszántást. Az elmúlt hetekben dolgozott ugyan néhány gép , de ez kevés. Most minden erővel hozzá kell látni a szántáshoz, mert gyorsan közeledik a vetés ide­je, s akkor­ra nem ma­radhat megműveletlen egyetlen hold föld s­em. A gépállomás vezetői a bírálat után elegendő gépet adtak a mélyszántás befe­jezésére. A tanácsülésen megmondottuk, hogy a minisztertanács határozata előírja: minden­kinek magának kell biztosítania­ a tavaszi vetőmagot. Pótolni kell az ősszel elma­radt vetéseket is. Az állam csereterményért tavaszbúzai­ vetőmagot biztosít a termelők­nek. Az azóta es­t­el néhány nap a­latt gyors ütemben megindult a vetőmag be­szerzése. Az állandó bizottság aktivistái, a népnevelőik, felkeresték azokat a dolgozó parasztokat, akiknek feltehetően feleslegeik vannak. Az elmúlt néhány nap alatt csak­nem 50 dolgozó paraszt vitte be csereter­ményét a földművesszövetkezet magtárába, így a többi között Fülöp József, Barna Sándor, ifj. Túri Albert és Galgóczi Kál­mán. A tanácsülésen megszületett községünk felajánlása a tavaszi vetés határidő előtti befejezésére. Hat termelőcsoport lépett egymással párosversenyre. Meg­fogadták, hogy a minisztertanács határo­zatában előírt időpontok előtt öt nappal befejezik a vetést. Az egyénileg dolgozó parasztok közül id. Ballók Ferenc bejelen­tette, hogy minden vetőmagját kitisztítottál, megcsávázta. Elhatározta: határidő előtt befejezi a vetést. Hasonló felajánlást tettek mások is. Községünk párosversenyre hívta Egyeket. Vállottuk, hogy az egész község határidő előtt öt nappal elveti a tavaszia­kat. A tanácsülés részvevői már az egész községben szétvitték a verseny hírét. Sok­száz dolgozó paraszt lépett párosversenyre, sokszázan töltik ki a versenylapokat, ame­lyek alapján majd ellenőrizzük a felaján­lások teljesítését. Kéringer Irén tanácselnök, Tiszacsege A somogymegyei magyaratádi Búza­kalász termelőszövetkezet 2015 holdon gazdálkodik. Ez a hatalmas terület nagy feladatok elé állítja a tsz vezetőit és min­den dolgozóját. A szövetkezet földjein és tanyáján azonban nyomát sem látni a nagy igyekezetnek, a tavaszi készülődés­nek. A tsz vezetői — mondhatni — téli ál­mukat alusszák Pedig akadna munka bő­ven. Nem hordták még ki az istállótrá­gyát, 600 hold még szántatlan, a vetőmag tisztításával is késlekednek. A szövetkezet vezetői azt állítják, hogy «nincs elég munkaerő». Val­ójában azon­ban nem mérték fel a szövetkezet erőit, s semmit sem tettek azért, hogy a nők és a családtagok is munkába álljanak. Pedig éppen nőknek való feladat lenne a kuko­rica morzsolása és rostálása, a vetőmag tisztítása, csávázása — tehát éppen a leg­sürgetőbb munkák. Vájjon igaz-e, hogy a férfiak egyéb dolog miatt nem érnek rá a trágyahordásra és a többi nehéz munkára. Válaszolnak er­re maguk a tsz asszonyai. Takács Pálné pél­dául úgy vélekedik, hogy az állattenyész­tésben több asszonynak kellene dolgozni, s akkor mehetnének a férfiak más mun­kára. Ő maga is szívesen elvállalná a borjaik nevelését. Gábor Jánosné fejőnő szeretne lenni, de a vezetőség meg sem hallgatja kívánságát. A baromfi mellé egymással versenyezve jelentkeznek a nők gondozónak. De ott még a mai napig is férfiak vannak. Igen súlyos hibás az is, hogy még mindig nem szervezték meg a brigádokat, s így nemcsak a nők, de igen sok férfi sem jár ki a munkára. A vezetőknek le­gyen gondjuk arra­, hogy a brigádok meg­kapják önálló feladataikat, s aztán maguk biztosítsák, hogy valamennyi tag és csa­ládtag résztvegyen a munkában. •­­ HARCBAN A TAVASZI MUNKA ELŐKÉSZÍTÉSÉÉRT Miért „nincs munkaerő“ a magyaratádi Búzakalász tsz-ben? A szőkepusztai állami gazdaság készül a tavaszi munkára A komárom megyei szőkepusztai állami gazdaságban már kijavították a gépeket — 12 traktort, 3 traktorvontatású és 9 fo­­gatosvontatású vetőgépet, az ekéket, tár­csákat és boronákat — a­ tavaszi mun­kához. A bognárműhelyben készülnek az új­­ simítók. A fogarosok trágyát hordanak a földekre, mások a ta­vaszi vetésű növények alá műtrágyát szór­nak ki. Az 5000 holdas gazdaságban sok dolgos kézre van szükség. Nem is győz­nek, ha a nők nem vennék ki részüket a munkából. A gazdaság női dolgozóinak nagy része van abban, hogy a szőkepusztaiak felké­szülten várják a tavaszt. Asszonyok és lá­nyok tisztították, csávázzák és jarovi­­zá­lják a tavaszi vetőmagot. Ők válogatták ki a vetőburgonyát, összesen négy és fél vagon gabonavetőmagról, és 22 vagon bur­gonyáról van szó. A burgonyavermeknél a válogatást 14 lány és asszony végezte. Az első napokban nehezen ment a munkas, mert a hidegben megdermedt a munkásnők keze. Gál Margit és Sós Margit felkeresték a gazdaság vezetőjét és segítséget kér­tek. Sokáig latolgatták a dolgot, mit lehetne csinálni. Melegedő, forró tea , ez mind jó, csak ne fújna állandóan a szél. Végül erre is találtak megoldást. Másnap már ott állott a hatalmas sátor a munkahely felett, előtte állandóan égett a tűz, s gőzölgött a jó forró tea. Vala­mennyien lelkesen dolgoztak, s tíz napba sem telt, kész voltak a­ 22 vagon burgo­nya kiválogatásával. A lajosmizsei traktorosnőképző iskolán (T­udósítónkról.) A lajosmizsei tra­ktorosnőképző iskolán 53 bácsmegyei lány és fiatalasszony tanul. Az iskola hallgatói, mint munka­gépkezelőik, már régen megszerették a traktort. Az iskola jó ízelítő a későbbi felelősség­­teljes, de nagyon szép munkából. Két trak­toron tanulják meg a vezetést, s ismerik meg a motor minden csínját-binját. A la­josmizsei gépállomáson pedig részt vesznek a gépjavításban, megesik, hogy ilyenkor nyakig maszatosak, olajosak, de ragyog a szemük, amint egy-egy motort szétszednek, majd ismét összeraknak. Vannak, akiknek már gyakorlatuk is van benne. De akadnak olyanok is, mint a csász­ár töltési gépállo­másról érkezett lányok, akiket otthon nem engedtek a kormánykerék mellé ülni, mert a gépállomás vezetői úgy vélekedtek: «Lá­nyoknak legfeljebb ez való, hogy takarít­sák a gépet». Az iskoláról hazatérve, bezzeg nem fogják ezt tűrni a császártöltési lá­nyok! Az iskola egyik legnépesebb csoportja a helybelieké. Lajosmizséről öt lány és két fiatalasszony tanul itt. Gondolatban, be­szélgetéseik közben már meg is alakították a lajosmizsei gépállomás női brigádját, amely majd — úgy szeretnék — sorra maga mögött hagyja a férfibrigádokat. Az itteni iskoláról mind az öten benne lesz­nek a brigádban: Szívós Ilona, Márton Teréz, Hódos Ilona Szegvári Margit és Kis Juhász Júliás Más iskolán tanul még négy lány. Közülük Cs. Juhász Mária kombájnos lesz, Makai Kató pedig a bri­­gádvezető. Szám­ítgatják már azt is, hogy a rájuk bízott területen végzett jó munkáért mennyi munkaegységet, s mennyi prémiu­mot kaphatnak. A két asszony, L. Kovács Mi­klósné és Jobbágy Ferencné együtt dol­goznak majd férjeikkel. Elhatározták: ver­senyre hívják majd őket. A gépállomásokon, a termelőszövetkeze­tekben nagyon várják vissza a lányokat. Tudják: az iskolán szerzett tudomány és a lányok lelkesedése, munkaszeretete ha­talmas erő. A lajosmizsei gépállomás párt­­titkárai, Makai Antal elvtárs gyakran el­beszélget a lányokkal. Elmondja, hogy külön pihenőt és fürdőt építenek a női bri­gádnak, s rádiót is kapnak a szállásra. De el is várják tőlük, hogy jól felkészül­jenek szép hivatásukra.

Next