Szabad Nép, 1953. február (11. évfolyam, 32-59. szám)
1953-02-20 / 51. szám
ILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR PÉNTEK, 1933 FEBRUÁR 20 . Tervszerű, átgondolt vezetést kohászatunkban ! Kohászati üzemeink januárban súlyosan elmaradtak a terv teljesítésében. A helyzet azóta sem javult lényegesen. Az elmaradásért hazánk, népünk előtt elsősorban a kohászati vezetőinek kell vállalatok a felelősséget. Nekik kell elsősorban felelniök azért, hogy egy sor fontos gépipari üzemünkben anyaghiány miatt zökkenők vannak a munkában. Pártunk és kormányunk a nép bizalmából helyezte a kohászok vezetőit parancsnoki posztjukra. Elvárja tehát, hogy határozottan, kemény kézzel, szenvedélyes harcossággal vezessék a rájuk bízott gyárakat, üzemeket. Mi a fő baj a kohászati üzemek számos vezetőjének, műszaki káderének munkájában? Az, hogy előrelátó, magabiztos, nagyvonalú irányítás helyett szervezetlenség uralkodik s ebbe ráadásul bele is törődnek. «Rossz az anyagellátás? Rossz a tűzállótégla? Magas kéntartalmú a generátorgáz? — Mit tehetünk? Hiába c hadakozunk, tehát maradjunk veszteg!» Kohászati üzemeinkben nem egyszer hallani ilyen megalkuvó nézeteket. Egyes vezetők nem a nehézségek, a hibák megelőzésére összpontosítják erejüket, hanembelevesznek a szervezetlenség miatt bekövetkezett zavarok elsimításába. Persze, így mind nagyobb és nagyobb nehézségek támadnak, amelyek még messzebb sodorják őket a szocialista üzemvezetés módszereitől. Mindez súlyos károkat okoz: csökkenti a berendezések kihasználását, alkalmat ad a technológiai fegyelem sorozatos megszegésére, a karbantartás elhanyagolására , hogy csak a legfontosabbakat soroljuk. A szervezetlenségből eredő kapkodásnak az az eredménye, hogy a vezetők elsősorban azért küzdenek, hogy a hullámok ne csapjanak össze a fejük fölött. A diósgyőri martinacélmű januári termelése például azért süllyedhetett mélypontra, mert a vezetők minden energiájukat az anyag biztosítására fordították, s közben a többi nagyfontosságú feladat végrehajtásáról elfelejtkeztek. Mitől függ elsősorban, hogy emelkedjék kohászatunk vezetésének színvonala? Az első feltétel: az egyszemélyi vezetés, az egyéni felelősség rendszerének megszilárdítása. Kohászati üzemeinkben egyáltalán nem, vagy csak túlságosan nagy vonalakban határolják el egymástól a munkaköröket. Jobbára csak a funkció megjelölése sejteti, hogy tulajdonképpen kinek mi a teendője. De a gyakorlati munkából kiderül, hogy sok vezető nem ismeri pontosan feladatait, sokszor nem is a maga munkaterületén bonyolódik bele részletfeladatok elvégzéséivé. Gyakori, hogy a gyárrészlegvezető és az üzemvezető, vagy a művezető és a diszpécser keresztezi egymás intézkedéseit.Valahogy úgy lehetne jellemezni a helyzetet, hogy minden vezető tulajdonképpen azt a munkát végezte, amelyet a hozzá beosztott alacsonyabb fokú funkcionáriusnak kellett volna végeznie. A főmérnök a gyárrészlegvezető munkáját, a gyárrészlegvezető az üzemvezetőét, a művezetőét stb.» — mondotta Réti Vilmos elvtárs, a Diósgyőri Kohászati Üzemek főmérnöke a kohászat vezetőinek és kiváló dolgozóinak értekezletén. így dolgozott például Simon elvtárs is, az ózdi nagyolvasztómű vezetője, aki nem egyszer maga szaladgált salakfazékért, nyersvasaszért, vagy az RM Csőgyár több felelős műszaki vezetője, aki a feltorlódott anyagellátási zavarok elhárítása végett felcsapott diszpécsernek. Nem csoda tehát, ha elmaradás, váratlan üzemzavar esetén szinte lámpással kell keresni, ki felel a mulasztásért Az egyik legsürgősebb feladat tehát a vezetőposztok valamennyi fokán: meghatározni a pontos munkakört, a jogokat és kötelességeket. S erélyesen követeljük meg minden parancsnoktól, hogy saját hatáskörében csakugyan vezessen, bátran intézkedjék, s vállalja a felelősséget mindenért, ami a rábízott egységben történik. Kohászati pártszervezeteink szakítanak síkra az egyéni felelősség elvének következetes érvényesítéséért, növeljék a műszaki vezetők tekintélyét. Járjanak el keményen mindazok ellen, akik a vezetők egyéni felelősségét csorbítani, csökkenteni igyekeznek. A magasabb színvonalú vezetés második feltétele: a termelés állandó ellenőrzése, állhatatos harc a határozatok végrehajtásáért. Pártunk és kormányunk megköveteli a kohászati üzemek valamennyi vezetőjétől, hogy előrelátó legyen, megfontoltan vezessen, megelőzze a hibákat. De a követelmény teljesítéséhez nagy segítséget is ad: messzevilágító határozatokat, amelyek megmutatják a hibák megelőzésének, a nehézségek legyűrésének útját. Csakhogy sok vezető kevéssé él ezzel a segítséggel. A kohászat vezetőinek és kiváló dolgozóinak két héttel ezelőtt megtartott tanácskozásán a felszólalók egész sora feltárta, milyen súlyos hibák történtek, mert passzívan, formálisan fogadták a párt és a kormány határozatait, nemkülönben saját határozataikat. «A kemencéket javítani kell csapolás után. Elmulasztottuk ezt, s nem törődtünk vele úgy, ahogy kellett volna» — ismerte be például Margóczi elvtárs acélgyártómester. Tűrték a hibákat, a határozatok megvalósításának útjában lévő akadályokat. Sztálin elvtárs óva intette a gazdasági vezetőket, hogy ne «általában», ne a «levegőből» vezessék az üzemeket, ne szorítkozzanak papirosintézkedésekre, általános frázisokra, jelszavakra. Kohászatunkban ismerik ezt a sztálini útmutatást, de nem szívlelik meg. A határozatok végrehajtása gyakran elsikkad, vagy rendkívül formális, rendszertelen intézkedésekben nyilvánul meg. Az ellenőrzés gyakran csak olyankor kezdődik, amikor már baj van. A szervezett, folyamatos ellenőrzés hiányában egyik-másik kohászati vezető csak elkésve fedezi fel a bajokat, nem ismeri mélyrehatóan üzeme helyzetét, nem veszi észre a kártevő ellenség próbálkozásait. Ez a tartós szervezetlenségnek egyik legfőbb oka. A végrehajtás ellenőrzésének helyes megszervezése most egyik legfontosabb feladatunk a kohászatban. ,a magasabb színvonalú vezetés harmadik feltétele: a műszaki káderek figyelmesebb nevelése, tervszerűbb elosztása. A vezetés színvonalának emelése — mint mindenütt — a kohászatban is több szakismeretet, magasabb műszaki kultúrát, szélesebb politikai látókört követel meg a műszaki gárdától. Hogy a kohászati üzemek mérnökei, technikusai, művezetői kibontakoztathassák tudásukat, szervezőkészségüket, képességeik maximumát adhassák, megfelelő munkakörbe kell kerülniök. Gyakran éppen az zavarja a munkát, mert ötletszerűen, újra meg újra váltogatják, cserélgetik, ide-odahelyezgetik a műszaki vezetőiket. Jobban becsüljék meg kohászatunk fiatal kádereit! Türelmesen neveljék, edzzék őket, ne féljenek merész előléptetésüktől. Felháborító, ahogy egyes kohászati üzemetekben a műszaki vezetésnek ezzel az aranytartalékával bánnak. Az Ózdi Kohászati Üzemekben például ahintgy 25 fiatal mérnök dolgozik. .Legtöbbjüket adminisztrációs ügyekkel, versenystatisztikával bízták meg, szinte észre sem veszik őket. Az is súlyos hiba, hogy a kohászati üzemek pártbizottságai sem foglalkoznak alaposan a műszaki értelmiség problémáival. Nem veszik észre — ezért törődnek bele — hogy sok műszaki vezető nem tanul eleget, nem tart lépést a technika és tudomány fejlődésével, elmarad, s ezért egyre nehezebben birkózik meg feladataival. A kádermunka megjavítása, a káderek tervszerűbb elosztása, bátrabb előléptetése nélkül szó sem lehet a kohászatban tervszerű, átgondolt vezetésről. Kohászati üzemeink vezetői csak akkor teljesíthetik ezt a három feltételt, ha egy-szers mindenkorra szakítanak a megalkuvó, a tehetetlen magatartással, ha foggal és körömmel küzdenek a terv teljesítéséért, ha kérlelhetetlenül leküzdik a hibákat s tudatosan fejlesztik magukban a kommunista gazdasági vezető tulajdonságait, erényeit, harcosságát. Akarnak azonban vezetők, akik hajlamosak arra, hogy a kezdeti sikerektől, részeredményektől megszédüljenek. Egyes vezetők a határozott, de szerény, egyszerű magatartás helyett gorombák, nagyképűek, eltűrik, hogy klikk alakuljon ki körülöttük, amely észrevétlenül elszigeteli őket a dolgozóiktól, elhomályosítja tisztánlátásukat, eltompítja éberségüket. A pártbizottságoknak éles harcot kell indítaniuk ezek ellen az egészségtelen jelenségek ellen. A kohászat 1953. évi tervének teljesítéséhez megvan minden feltétel. Van jól képzett műszaki vezetőgárdánk. Vannak nagyszerű, áldozatkész kohászaink. Vannak megfelelő termelőberendezéseink. Megvan az anyag is. A terv sikere tehát elsősorban a jobb vezetésen és a tömegek mozgósításán múlik. A kohászati üzemek vezetői fűzzék szorosabbra kapcsolatukat a dolgozókkal, mert a tömegek közvetlen segítsége nélkül nem lehet sikeresen vezetni. Ez a szocialista vezetés legyőzhetetlenségének kulcsa. Öntudatos kohászaink már sokszor bebizonyították, hogy szívvel-lélekkel támogatják vezetőik helyes intézkedéseit, utasításait. Nem egy kudarc, nem egy sikertelenség származott a kohászok teremtőerejének, versenykedvének lebecsüléséből. A vezetők fogadják meg ezentúl jobban a dolgozók bírálatát, figyeljenek fel kívánságaikra, becsüljék sokra a dolgozók tapasztalatait. A pártszervezetek, a pártbizalmiak, népnevelők segítségével serkentsék arra a dolgozókét, hogy ellenőrizzék a vezetés munkáját, bátran és azonnal feltárják a hibákat. A műszaki vezetők és a kohászok harcoljanak együttes erővel, összeforrva az ötéves terv sikeréért, békénk, építőmunkánk védelméért! Szovjet vendégeink látogatásai Ivan Pavlovics Bárgyút akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnöke, a szovjet kulturális küldöttség vezetője csütörtökön Miskolcra utazott. A neves szovjet tudóst és feleségét elkísérte Selmeczi Béla, a kohászati miniszter első helyettese, Martin Ferenc, a Kohászati Dolgozók Szakszervezetének elnöke és mások. Miskolcon Gyárfás János, a megyei pártbizottság másodtitkárai üdvözölte a kedves vendégeket. A szeretetteljes üdvözlésre válaszolva, Bargyin akadémikus elmondotta, hogy nagy boldogság tölti el, amiért másodszor is ellátogathatott hazánkba és ismétl segítségére lehet kohászainknak feladatuk sikeres megvalósításában. Bargyin akadémikus csütörtökön ellátogatott a Diósgyőri Kohászati üzemekbe. Vlagyimir Ivanovics Gyikusin Sztálindíjas főtervező, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelezőtagja csütörtökön látogatást tett a Mintagépgyárban. Marija Dimitrijevna Ovszjannyikova, a közgazdasági tudományok kandidátusa, a «Szovjetszkaja Zsenscsina» főszerkesztője csütörtökön délelőtt a gödöllői mezőgazdasági akadémiát kereste fel. Délután a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének országos központjába látogatott el. Nyikolaj Kirillovics Goncsarov, az OSZSZSZK Pedagógiai Tudományok Akadémiájának levelezőtagja, a pedagógiai tudományok doktora csütörtökön délelőtt előadást tartott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Délután látogatást tett a közoktatásügyi minisztériumban, ahol Darvas József közoktatásügyi miniszter üdvözölte. Jurij Miljutyin Sztálin-díjas zeneszerző magyar zeneszerzőkkel ismerkedett meg. A baráti beszélgetésen Farkas Ferenc Kossuth-díjas, Tardos Béla, Polgár Tibor, Kerekes János zeneszerzők és Váradi László karmester vett részt. Miljutyin zongorán előadta Dolmatovszkij szövegére írt «Hajnal a haza felett» című új dalát. A magyar zeneszerzők viszonzásul saját műveikből adtak elő részleteket. Emil Gilelsz Sztálin-díjas zongoraművész Kadoska Pál Kossuth-díjas, Hernádi Lajos, Sebők György és Becher Mihály zongoraművészekkel folytatott baráti beszélgetést. Nyikolaj Anoszov szovjet karmester Ferencsik János Kossuth-díjassal, a Magyar Népköztársaság érdemes művészével, Komor Vilmos, Korodi András és Gergely Pál karmesterekkel ismerkedett meg. Msztyiszlav Rosztropovics Sztálin-díjas gordonkaművész Lukács Pál mélyhegedűművésszel, a Magyar Népköztársaság érdemes művészével és Mihály Ferenc csellóművésszel folytatott megbeszélést. Sz. F. Bondarcsuk, a Szovjetunió kétszeres Sztálin-díjas népművésze Debrecenben részt vett a «Széttört bilincsek» című film előadásán. Rossz gazdái gépeiknek az ormospusztai Il-es aknában dolgozó DISI fiatalok Az ötéves terv beruházásai során, a nehéz bányászmunka megkönnyítésére az ormospusztai bányaüzem V-ös aknájában kettő, a II-es aknában pedig három F-4-es fejtőgépet állítottak üzembe. A várpalotai bányászfiatalok kezdeményezésére még tavaly valamennyi gépkezelő ifjúmunkás csatlakozott a «Légy jó gazdája gépednek» mozgalomhoz. A fiatalok eleinte szép eredményeket értek el. Ám a kezdeti lelkesedés nem tartott sokáig, s már januárban komoly visszaesés következett be. Ez a lanyhulás februárban tovább folytatódott. A II-es akna 5-ös telepén dolgozik az 52-es számú F—4-es gépen Nagyszegi Gyula DISZ-brigádja. Gépével a hónap folyamán 18-án reggelig már több mint 150 órát állít. Felületes, hanyag módon kezeli a brigád a rábízott gépet. Nem fordít gondot a karbantartására és emiatt szinte minden műszakban javítani kell. A gépet nem adják át a váltóműszaiknak. Gyakran azt sem várják meg, míg a váltás a munkahelyre megérkezik. Nem tájékoztatják társaikat, milyen üzemzavarok fordultak elő. Megtörtént az a felháborító eset, hogy a gép el-, romlott, a brigád letette a munkát «üreshiányra» hivatkozva -és csak mikor a váltószak dolgozni akart, akkor derült ki, hogy a gép rossz. Egy másik, az 51-es gépnél dolgozó brigád műszaknaplójában az egyik nap ilyen bejegyzések olvashatók: «Üresrevárás 270 perc, késcsere 120 perc, áramhiány 60 perc — összesen 450 perc, majdnem egy teljes műszak! Nos, szállítási hiba valóban volt — de a gépnél dolgozók, ahelyett, hogy segítettek volna azt kiküszöbölni, nyugodtan ültek a szén tetején. Még annyi fáradságot sem vettek, hogy közben felülvizsgálják a gépüket. Mikor a szállítási zavarokat kiküszöbölték, s indulhattak volna — akkor derült ki, hogy «kést is kell cserélni» — ezzel is eltelt két óra. Az is kiderült, hogy a gondatlan munka következtében a kábel sérült meg, s ez okozott «áramszünetet». Ilyen és hasonló beírások naponkint olvashatók a műszaknaplóban. Ezután már teljesen érthető, hogy a brigád szégyenletes módon alig 80 százalékra teljesítette szerda reggelig esedékes havi tervét. A brigádok rossz teljesítményéért a DISZ- szervezet is felelős. A DISZ nem foglalkozik a gépeknél dolgozó fiatalok politikai nevelésével. Nem magyarázza meg, milyen jelentősége van a gépnek, mi mindent vár a népgazdaság a bányák gépesítésétől, államunk a fiatal bányászoktól. A fiatalok rossz gazda módjára felelőtlenül, gondatlanul kezelik a gépeket! A vállalat sem szervezett tanfolyamot a gépkezelők részére, azok csak a már üzemben lévő gép mellett tanulták meg azok kezelését, így persze, nem ismerik a gépek szerkezetét, a kisebb hibákat sem tudják kijavítani. Mindez súlyosan érezteti hatását az üzem termelésében, mert az II-es aknán mind a három F—4-es gép szénben megy előre. A géphibák miatt kedden is több mint egy műszak esett ki a termelésből , s emiatt az üzem megint nem teljesítette napi tervét. Szerdára virradóan csak 79,6 százalékot ért el, eddigi februári tervében is 100 százalék alatt áll. V________________ Fegyelmezettebb Munkával «■ fülik szenet a hazának! ^OOOOOOOCOOOOOOOCXXJOOOOOOOtXíOOCXXXX)OOCXXXXXXXXXXXX30000CXXXXXXXXXXXWOOOOOOOCXJOCXXXJCXXXXXAJatWÜOCXJroiX*JWXXX**APC «Mi a fegyelmi rendszabályoknál hasonlíthatatlanul fontosabbnak tartjuk, hogy a bányászok között — és hozzátehetem, egész dolgozó népünkben — kifejlődjék és megerősödjék az öntudatnak, a fegyelemnek az a légköre, amely a hanyagokat, a lustákat, a lógósokat magától megbélyegzi, amely nem elnéző és nem türelmes, nem passzív a munkafegyelem megsértőivel és az országépítés zavaróival szemben. Az elmaradókkal való komoly foglalkozás és a nevelőmunka mellett ennek az öntudatos, fegyelmezett légkörnek a kialakítására kell irányulnia pártunk, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége és a szakszervezetek munkájának. Minél gyorsabban és minél egységesebben tudjuk kialakítani ezt a légkört, annál kevesebb fegyelmi rendszabályra lesz szükségünk és ki fog derülni, hogy ebben a légkörben a mostani fegyelmezetlenek és lógósok jórésze fegyelmezett, rendes, pontos szakmunkássá változik. Ennek a közhangulatnak a kialakítása lesz a legfontosabb feladatunk a jövőben». (RÁKOSI MÁTYÁS elvtársnak, a tatabányai bányásztanácskozáson, 1951 októberében elhangzott beszédéből.) yTficx>-)rrrrr)rryTroooooooooooocooo(X)ocooooooooooooocx Nyílt Is vér egy hiányzó bányász feleségéhez GÁL LAJOSNÉ részére Várpalota Kedves Gál elvtársnő! Azért írom ezt a levelet magának, mert úgy gondolom, tud arról, hogy férje februárban két alkalommal nem jött le a bányába dolgozni. Biztos vagyok benne, ha tudta volna, hogy férje mit veszít hiányzásaival, nem engedte volna mulasztani. Pártunk és kormányunk rendelet® alapján minden becsületesen dolgozó bányász ingyen munkaruhát kap. Ettől a maga férje a hiányzásai miatt elesett. A munkaruha pénzben 876 forintot tesz ki. Elveszti a járandósági szenet is, 175 forint értékben, valamint a hűségjutalmat, ami 350 forint lett volna. A férje tehát így 1401 forint kárt szenvedett, ezenkívül megbüntetik még kétnapi bérére, 70 forintra s az igazolatlanul mulasztott két napot levonják az üdüléséből. Ha Gál elvtársnő utánaszámol, akkor láthatja, hogy férje felelőtlen hiányzásai miatt 1471 forinttal megkárosult a család. Tudjuk, hogy maguknak két kis gyermekük is van és ezen az 1471 forinton a kis Janinak és Valériának vehettek volna télikabátot, ruhát, játékot és még sok mindent. A nyolcas csapat férje hiányzásai miatt nem tudja teljesíteni a tervét.* Többször beszéltünk a férjével s ez sem használt. Pedig a hiányzásai miatt kiesett 24 csille szén nagyon sok. Ezzel a szénnel Várpalotától Budapestig és vissza megteheti az utat egy vonat. A csapat nevében kérem Gál elvtársnőt, most már maga beszéljen a férjével. Bírja rá férjét viselkedése megváltoztatására, s győződjék meg róla, jár-e rendesen műszakra. Ezzel saját maga, családja életét teszi szebbé, boldogabbá. Elvtársi üdvözlettel: Kiss Gábor vájár munkafegyelem lazasága gátolja a nagybátonyi Szénbánya Vállalatnál a terv teljesítését A Nagybátonyi Szénbánya Vállalat február 18-ig csak 99,4 százaléknál tartott esedékes havi tervének teljesítésében. Az elmaradásnak a laza munkafegyelem az oka. Januárban ugyan volt némi javulás ezen a téren, de februárban újból nagy mértékben megnövekedet az igazolatlan műszaki mulasztások száma. Február 18-ig 448 igazolatlan hiányzás volt a vállalat üzemeiben! A népnevelőik, a szakszervezet aktivistái nem végeznek jó felvilágosító munkát a munkafegyeleim megjavítása érdekében. Ezért csak kevés olyan csapat van, mint a Kossuth-tejtősaknáiban dolgozó Csuka József vájár csapata, amelynek tagjait kiközösítették maguk közül Miklós Imre notórius lógóst. A műszaki középkáderek, aknászok és körletvezetők, lőmesterek sem mutatnak példát. Hadusovszki Jenő szoros-pataki aknászt például műszak idején alva találták a dolgozók. Nagyon sokan 8 óra helyett mindössze 6-6 és félórát dolgoznak. A Nagybátonyi Szénbánya Vállalat alegrövidebb időn belül felszámolhatná adósságát, ha keményebb intézkedéseket foganatosítanának a notórius lógósokkal szemben és a népnevelők feltárnák a mulasztásuk súlyos következményeit. Üzemi pártnap a Ganz Villamossági Gyárban (2. oldal) Tények és adatok a tatabányai bányászok múltjáról és jelenéről (2. old.) A MAI SZAMBÁN Nem «objektív okok» , hanem kártevés! (2. oldal) A «Szabad Nép» postájából (2. old.) A barátság követei (3. oldal) Oltalmazónk (3. oldal) Viliam Siroky elvtárs beszélgetése a «Regards» főszerkesztőjével (4. oldal) Halálra ítéltek két amerikai kémet Lengyelországban (4. oldal) Megteremtjük a munkafegyelmet körletünkben Az István-akna III-as számú körlete februárban csúfosan elmaradt a terv teljesítésével. A hónap elején 85,6 százalékra teljesítette a tervét, azóta sem hozta be az elmaradást. Engem, mint körletvezetőt, súlyos felelősség terhel ezért. Hibát követtem el, mert nem teremtettem olyan munkaviszonyokat, amelyek biztosítják a zavartalan termelést. Milyen okok akadályoznak bennünket tervünk teljesítésében? Mindenekelőtt: igen nagy a 100 százalékon alul teljesítők száma. A fejtésekben dolgozók 30 százaléka, az elővárásoknál dolgozók 40 százaléka nem teljesíti a tervet. Ennek az az oka, hogy nem gondoskodtam eléggé az elmaradók szakmai képzéséről. A csapatokon belüli műszakmulasztókkal szemben sem léptem fel kellő eréllyel. Hiba az is, hogy a körletemben az egyik kétharmados fejtés a mező határához ért már, de én nem gondoskodtam, hogy időre előkészítsük az új fejtést, így a csapatot más helyre kellett telepíteni. Rosszul szervezzük az akna munkáját. A fejtéssen dolgozó termelő vájárok részére az éjjeles faleszállító csapat nem biztosítja megfelelően a faanyagot. Az éjjeles kiszolgáló csapatok későn kapják meg a faanyagot, mert a fatéren és az aknaszáll ittásaá nem a kellő időben rakják és adják le a fát, így a vájárok csak részben tudják kidolgozni a 480 percet, mert sok időt kell a faanyag továbbadásával és mellékmunkák elvégzésével tölteniük. Legfőbb ideje lenne, hogy az üzemvezetőség rendet teremtsen afaellátás terén, hogy minden kiszolgáló csapat megfelelő mennyiségű fát kapjon az éjjeles harmadban is. A fejtés csak úgy teljesítheti a tervét, ha jól megszervezzük a szállítók és kiszolgálók munkáját, biztosítjuk, hogy munkaidejüket kihasználják, mert csak így tudják üres csillével zavartalanul ellátni a csapatokat. Igen sok hiba van a szállításon dolgozókkal, különösen a Rücknerarkna 3. szintjén. Az itt dolgozók nem használják ki a teljes munkaidőt, műszakonkint egy vagy két vonattal kevesebbet fordulnak az előirányzottnál, ami a fejtésnél 16—18 csille szén visszamaradását jelenti. Ezt a mennyiséget a másik műszakban kell kiszállítani. A fegyelmezetlenekkel először beszéltünk, nevelőmunkával próbáltuk megértetni velük, mit eredményez hanyag munkájuk. Mikor ez nem használt, pénzbüntetést szabtunk ki rájuk és amikor ez sem használt, más munkára helyeztük át őket. Lazítják a munkafegyelmet az igazolatlanul távolmaradók. Körletemben 8-10 ilyen van naponta. Ezeket az első két esetben megbírságoljuk. Ha továbbra is kimaradnak, eltávolítjuk őket. A körletemből hét notórius munkakerülőt távolítottunk el. A dolgozóik helyeslik ezt az intézkedést, mert a notórius munkakerülők az ő munkájukatnehezítik meg. Különösen a hét utolsó napjaiban, fizetés után és hétfőn van a legtöbb műszakmulasztó. Itt meg kell jegyeznem: úgy látom, hogy a párt és a szakszervezet nem foglalkozik megfelelően az igazolatlanul távolmaradókkal. Helyes lenne, ha különösen az új dolgozókkal többet foglalkoznának a népnevelők s megmagyaráznák nekik, mit jelent a munkafegyelem, mennyivel károsítják meg az országot és önmagukat azzal, ha kimakradoznak a munkából. Fokozni kellene a felvilágosító munkát a pártszervezetnek az elővárási és fenntartási csapatoknál is, ahol 60—70 százalékra teljesítik a tervet, mert nem használják ki a munkaidőt. Hadd tegyem hozzá, a felvilágosító munkából nekem is, mint körletvezetőnek sokkal jobban ki kellene vennem a részem. Súlyos hiba a műszaki vezetőknél, valamint a frontmestereknél, hogy nem veszik ki részüket a politikai oktatásból. Hogyan tudnának felvilágosító munkát végezni a termelés érdekében Lantos Mihály, Rózsavölgyi Antal, Velényi Antal, Diósi István elvtársak, amikor nemvesznek részt a politikai iskolán? Számtalan esetben előfordul az is, hogy az üzemvezetőség hibájából a Meszesről és vidékről jövő bányászok villamosát későn indítják és emiatt nem egyszer 20— 40 perccel később érnek az aknára. Ez az idő a munkaidő 480 percéből esik ki és a többi között hozzájárul ahhoz, hogy aknánk nem teljesíti a tervét. Az üzemvezetőség feladata, hogy gondoskodjék ennek megszüntetéséről. Az utóbbi hetekben javult valamelyest a termelésünk: 85,6 százalékról 99,1 százalékra emeltük tervünk teljesítését. Javítottunk a munkaszervezésen, a munkamódszerátadáson és fokozottabban ellenőrzők. Több segítséget adok és az üzemvezetőséggel is szorosabb a kapcsolatom. Ez azonban még kevés! 99,1 százalék még nem tervteljesítés! Ezért határoztuk el röpgy ülésen mi, a III -as számú körzet kollektívája, hogy szervezett, fegyelmezett munkával a hónap végére behozzuk az elmaradást, 102 százalékra teljesítjük tervünket. Nem akarunk szégyenben maradni az ország dolgozói előtt. Laki Imre körletvezető, Pécsi Szénbányák, pécsszabolcsi István-akna A tiszacsegei tanácselnöknő jelenlig A község dolgozó parasztjai vállalták, hogy határidő előtt befejezik a vetést A hajdúmegyei Tiszacsege község tanácselnöke vagyok. Nő számára különösen megtisztelő feladat egy község irányítása, hiszen amúltban mi, nők kétszeresen el voltunk nyomva. Még ma is számos előítéletet kell legyőznünk, s jó munkával kell kivívnunk a dolgozók megbecsülését. Sok függ a tanácselnök munkájától. A helyi tanács munkáján dől el, hogy minden talpalatnyi területet megművelnek-e és bevetnek-e a községben, hogy idejében elvégzik-e a munkát? Egy hete tartottuk meg a februári nyilvános tanácsülést. A mezőgazdasági állandó bizottság aktivistái és a tanácstagok jól mozgósítottak az ülésre, ezért a szokottnál jóval többenjöttek e, hogy megbeszéljük a soron lévő feladatokat. A tanácsülésen a termelőcsoportok képviselői megbírálták a gépállomás munkáját: ősszel mintegy 800 holdon nem végezte el a mélyszántást. Az elmúlt hetekben dolgozott ugyan néhány gép , de ez kevés. Most minden erővel hozzá kell látni a szántáshoz, mert gyorsan közeledik a vetés ideje, s akkorra nem maradhat megműveletlen egyetlen hold föld sem. A gépállomás vezetői a bírálat után elegendő gépet adtak a mélyszántás befejezésére. A tanácsülésen megmondottuk, hogy a minisztertanács határozata előírja: mindenkinek magának kell biztosítania a tavaszi vetőmagot. Pótolni kell az ősszel elmaradt vetéseket is. Az állam csereterményért tavaszbúzai vetőmagot biztosít a termelőknek. Az azóta estel néhány nap alatt gyors ütemben megindult a vetőmag beszerzése. Az állandó bizottság aktivistái, a népnevelőik, felkeresték azokat a dolgozó parasztokat, akiknek feltehetően feleslegeik vannak. Az elmúlt néhány nap alatt csaknem 50 dolgozó paraszt vitte be csereterményét a földművesszövetkezet magtárába, így a többi között Fülöp József, Barna Sándor, ifj. Túri Albert és Galgóczi Kálmán. A tanácsülésen megszületett községünk felajánlása a tavaszi vetés határidő előtti befejezésére. Hat termelőcsoport lépett egymással párosversenyre. Megfogadták, hogy a minisztertanács határozatában előírt időpontok előtt öt nappal befejezik a vetést. Az egyénileg dolgozó parasztok közül id. Ballók Ferenc bejelentette, hogy minden vetőmagját kitisztítottál, megcsávázta. Elhatározta: határidő előtt befejezi a vetést. Hasonló felajánlást tettek mások is. Községünk párosversenyre hívta Egyeket. Vállottuk, hogy az egész község határidő előtt öt nappal elveti a tavasziakat. A tanácsülés részvevői már az egész községben szétvitték a verseny hírét. Sokszáz dolgozó paraszt lépett párosversenyre, sokszázan töltik ki a versenylapokat, amelyek alapján majd ellenőrizzük a felajánlások teljesítését. Kéringer Irén tanácselnök, Tiszacsege A somogymegyei magyaratádi Búzakalász termelőszövetkezet 2015 holdon gazdálkodik. Ez a hatalmas terület nagy feladatok elé állítja a tsz vezetőit és minden dolgozóját. A szövetkezet földjein és tanyáján azonban nyomát sem látni a nagy igyekezetnek, a tavaszi készülődésnek. A tsz vezetői — mondhatni — téli álmukat alusszák Pedig akadna munka bőven. Nem hordták még ki az istállótrágyát, 600 hold még szántatlan, a vetőmag tisztításával is késlekednek. A szövetkezet vezetői azt állítják, hogy «nincs elég munkaerő». Valójában azonban nem mérték fel a szövetkezet erőit, s semmit sem tettek azért, hogy a nők és a családtagok is munkába álljanak. Pedig éppen nőknek való feladat lenne a kukorica morzsolása és rostálása, a vetőmag tisztítása, csávázása — tehát éppen a legsürgetőbb munkák. Vájjon igaz-e, hogy a férfiak egyéb dolog miatt nem érnek rá a trágyahordásra és a többi nehéz munkára. Válaszolnak erre maguk a tsz asszonyai. Takács Pálné például úgy vélekedik, hogy az állattenyésztésben több asszonynak kellene dolgozni, s akkor mehetnének a férfiak más munkára. Ő maga is szívesen elvállalná a borjaik nevelését. Gábor Jánosné fejőnő szeretne lenni, de a vezetőség meg sem hallgatja kívánságát. A baromfi mellé egymással versenyezve jelentkeznek a nők gondozónak. De ott még a mai napig is férfiak vannak. Igen súlyos hibás az is, hogy még mindig nem szervezték meg a brigádokat, s így nemcsak a nők, de igen sok férfi sem jár ki a munkára. A vezetőknek legyen gondjuk arra, hogy a brigádok megkapják önálló feladataikat, s aztán maguk biztosítsák, hogy valamennyi tag és családtag résztvegyen a munkában. • HARCBAN A TAVASZI MUNKA ELŐKÉSZÍTÉSÉÉRT Miért „nincs munkaerő“ a magyaratádi Búzakalász tsz-ben? A szőkepusztai állami gazdaság készül a tavaszi munkára A komárom megyei szőkepusztai állami gazdaságban már kijavították a gépeket — 12 traktort, 3 traktorvontatású és 9 fogatosvontatású vetőgépet, az ekéket, tárcsákat és boronákat — a tavaszi munkához. A bognárműhelyben készülnek az új simítók. A fogarosok trágyát hordanak a földekre, mások a tavaszi vetésű növények alá műtrágyát szórnak ki. Az 5000 holdas gazdaságban sok dolgos kézre van szükség. Nem is győznek, ha a nők nem vennék ki részüket a munkából. A gazdaság női dolgozóinak nagy része van abban, hogy a szőkepusztaiak felkészülten várják a tavaszt. Asszonyok és lányok tisztították, csávázzák és jarovizálják a tavaszi vetőmagot. Ők válogatták ki a vetőburgonyát, összesen négy és fél vagon gabonavetőmagról, és 22 vagon burgonyáról van szó. A burgonyavermeknél a válogatást 14 lány és asszony végezte. Az első napokban nehezen ment a munkas, mert a hidegben megdermedt a munkásnők keze. Gál Margit és Sós Margit felkeresték a gazdaság vezetőjét és segítséget kértek. Sokáig latolgatták a dolgot, mit lehetne csinálni. Melegedő, forró tea , ez mind jó, csak ne fújna állandóan a szél. Végül erre is találtak megoldást. Másnap már ott állott a hatalmas sátor a munkahely felett, előtte állandóan égett a tűz, s gőzölgött a jó forró tea. Valamennyien lelkesen dolgoztak, s tíz napba sem telt, kész voltak a 22 vagon burgonya kiválogatásával. A lajosmizsei traktorosnőképző iskolán (Tudósítónkról.) A lajosmizsei traktorosnőképző iskolán 53 bácsmegyei lány és fiatalasszony tanul. Az iskola hallgatói, mint munkagépkezelőik, már régen megszerették a traktort. Az iskola jó ízelítő a későbbi felelősségteljes, de nagyon szép munkából. Két traktoron tanulják meg a vezetést, s ismerik meg a motor minden csínját-binját. A lajosmizsei gépállomáson pedig részt vesznek a gépjavításban, megesik, hogy ilyenkor nyakig maszatosak, olajosak, de ragyog a szemük, amint egy-egy motort szétszednek, majd ismét összeraknak. Vannak, akiknek már gyakorlatuk is van benne. De akadnak olyanok is, mint a császár töltési gépállomásról érkezett lányok, akiket otthon nem engedtek a kormánykerék mellé ülni, mert a gépállomás vezetői úgy vélekedtek: «Lányoknak legfeljebb ez való, hogy takarítsák a gépet». Az iskoláról hazatérve, bezzeg nem fogják ezt tűrni a császártöltési lányok! Az iskola egyik legnépesebb csoportja a helybelieké. Lajosmizséről öt lány és két fiatalasszony tanul itt. Gondolatban, beszélgetéseik közben már meg is alakították a lajosmizsei gépállomás női brigádját, amely majd — úgy szeretnék — sorra maga mögött hagyja a férfibrigádokat. Az itteni iskoláról mind az öten benne lesznek a brigádban: Szívós Ilona, Márton Teréz, Hódos Ilona Szegvári Margit és Kis Juhász Júliás Más iskolán tanul még négy lány. Közülük Cs. Juhász Mária kombájnos lesz, Makai Kató pedig a brigádvezető. Számítgatják már azt is, hogy a rájuk bízott területen végzett jó munkáért mennyi munkaegységet, s mennyi prémiumot kaphatnak. A két asszony, L. Kovács Miklósné és Jobbágy Ferencné együtt dolgoznak majd férjeikkel. Elhatározták: versenyre hívják majd őket. A gépállomásokon, a termelőszövetkezetekben nagyon várják vissza a lányokat. Tudják: az iskolán szerzett tudomány és a lányok lelkesedése, munkaszeretete hatalmas erő. A lajosmizsei gépállomás párttitkárai, Makai Antal elvtárs gyakran elbeszélget a lányokkal. Elmondja, hogy külön pihenőt és fürdőt építenek a női brigádnak, s rádiót is kapnak a szállásra. De el is várják tőlük, hogy jól felkészüljenek szép hivatásukra.